Regisztráció  Belépés
eszter721.blog.xfree.hu
A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani. Egyetlen pont, melyben benne csillog a világegyetem, mint pupillán a könny." (Gyurkovics Tibor) Kovács Eszter
2011.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Tiéd ez az ország
  2015-05-27 02:55:00, szerda
 
  Tamás István :
TIÉD EZ AZ ORSZÁG


Még gyermek voltam,
s apám megfogta kezem.
Megmutatta nekem,
hol él a nemzetem.

Mutatta az erdőt,
a zöldellő réteket,
ahol szebb jövő vár rám,
és boldogan élhetek.

Mutatta az Alföldet
a Duna - Tisza közét,
a Jászságot a Bakonyt
a hatvannégy vármegyét!

Mutatta az utat,
a nádasok között,
ahová hős őseink
lelke költözött.

Nézd fiam a folyókat,
nézd a völgyeket,
a nyíló virágokat
réten a fényeket.

Ez mind a tiéd fiam,
óvd és vigyázz rá,
ne hagyd az idegent,
hogy hazád elrabolják!

Érintsd meg a követ,
mert az is a tiéd.
Tiéd a folyó a part,
el ne add semmiért!

Tiéd ez az ország,
múltja és jelene.
Neked teremtette,
a magyarok Istene!





 
 
0 komment , kategória:  Hazafias  
Én
  2014-05-12 19:40:49, hétfő
 
  Petőfi Sándor :
ÉN


A világ az isten kertje;
Gyom s virág vagytok ti benne,
Emberek!
Én a kertnek egy kis magja,
De az úr ha pártom fogja:
Benne gyom tán nem leszek.

Tiszta e kebelnek mélye;
Égi kéz lövellt beléje
Lángokat.
És a lángok szűzen égnek
Szent oltárúl az erénynek
E nem romlott szív alatt.

Nem építek sors kegyére,
Tűrök, mit fejemre mére;
Jót, rosszat;
Mit ma ád, elvészi holnap;
Majd megadja, amit elkap;
jellemképe: változat.

Mint a róna, hol születtem,
Lelkem útja tetteimben
Egyenes!
Szavaimmal egy az érzet:
Célra jutni álbeszédet
Tétovázva nem keres.

És az ég szivem földébe,
Drága fádat ülteté be,
Szerelem!
Koszorúba fűzöm ágit,
Koszorúm szerény virágit
A hazának szentelem.





 
 
0 komment , kategória:  Hazafias  
Hazaszeretet
  2013-10-09 16:59:52, szerda
 
  Millei Ilona :
HAZASZERETET


A hazát nem lehet jobban szeretni,
a hazát csak szeretni lehet.
Hazudik, aki azzal ámít: van
jobb- vagy baloldali hazaszeretet.

A hazaszeretet olyan, mint az álom,
megfoghatatlan, néha tétova,
hitek szerint nem porciózható ki,
és nem méricskéli, csak az ostoba.

Velünk nyugszik a hűvös, nyári éjben,
szőke füvek közt táncol hajnalig,
ő kelti fel a színeket a Nappal,
s holdezüsttel hinti vágyaink.

A hazát nem kell jobban szeretni
másnál, egyszerűen csak szeretni kell.
Ne higgyetek a pózoló hazafiságnak,
mert cifra, az gúny. Szót nem érdemel.

A hazát nem kell jobban szeretni
annál, mint mindannyian szeretjük magunk.
Amit magunkért teszünk, azt érte tesszük,
mert a haza mi mindannyian vagyunk!








 
 
0 komment , kategória:  Hazafias  
Egy versben
  2011-03-20 16:15:40, vasárnap
 
  Zas Lóránt :
EGY VERSBEN

In memoriam Ady Endre


Egy versben elmondani mindent,
hazát, szerelmet és az Istent.
Voltam hitehagyott, de hittem
örökkévalóban, eleinkben.
A szívem dobog. Ereimben
lüktet haza, szerelem, Isten.
Minden versemben minden, minden.








 
 
0 komment , kategória:  Hazafias  
Menekülés
  2011-03-11 17:17:56, péntek
 
  Lelkes Miklós: :
MENEKÜLÉS


Csak menekülés hit, s hitetlen ének,
ígérgetése aranyló meséknek,


menekülés a lét-játékú álom,
jótett, rossztett e szétfutó világon,


csak menekülés, amely mindig késő:
közeledéskor az a Messzeség nő.


Menekülés a Vers is, pillanatra
rád-rádtekint istenszép csillagarca,


s ilyenkor egy-egy időtörtre érted
magad, múltad, vágyad, menekülésed,


s a titokról is, hogy Titokba zártan
él börtönében: végtelen világban.


Ó, Menekülés! Kertek, tulipánok...
Tavaszpirosban álmodtam az Álmot.


Kelyhetekben szív életszíne égett,
Hollandusföldről idehozott szépek,


s délceg toronyból délidő harangja
riasztott rá lángoló hógalambra,


majd kéreg-múltjuk nagy fák megmutatták,
s nem éreztem még zsákutcák uralmát...


Ó, Menekülés! Végesnek reménye,
utadnak olykor Csillagvers az éke,


egy Csillagvers, s egy isten csillagarca
reményt vezényel néhány pillanatra...


Csillagisten, Fény a fénytelenségben,
áldd meg könnycseppes-bús menekülésem,


áldd meg e menekülést önmagamba,
volt tavaszba, gyönyörű Tavaszodba!


Nem kell semmi, csak az a volt-volt Ének,
mely hinni tudta azt a Messzeséget,


Hitetlensége kell az Örök Rosszban,
s Hite rosszat legyőző Csillagodban,


bízó Hangja, mely rokona a Fénynek:
Éneked, Fényed, Hited, - Messzeséged,


az Ének tükre, melynek vágya Vágyad,
s visszaadja az Embert - önmagának,


az Ének, melyen most csupán nevetnek
Nagy Piacán lélekben szennyeseknek,


s míg hazug jelkép ámítja a népet,
ördögkéz formál népből csőcseléket.


Nem kell más, csupán az a volt-volt Ének,
égillata az édenkerti szélnek,


szabad piros, a virágkelyhek éke,
piros szíveknek egykor-volt Reménye,


Ének, amelyből árad fenti Fenség,
s egy vágyott Haza hangja visszacseng még...






 
 
0 komment , kategória:  Hazafias  
Kárpátalja csillaga
  2011-03-11 17:15:14, péntek
 
  Lelkes Miklós:
KÁRPÁTALJA CSILLAGA


Bárhol is élsz, egyszer erre a tájra
utazz el: szépség-dús, s titkok hazája.
Más itt a hold, mint másutt, énekében
bánat is bájos, gyöngyruhás reményben,
s hajnalokban piros lovak sörénye
lángol színt a még bóbiskoló égre,
s búcsúzó csillag csók-pillanata
döbbent szívet: a Világ Csillaga!

Ilyen tájat eddig sehol sem láttam.
Folyók tobzódnak szivárvány-csodákban,
ezüst zengést adnak a hegysötétnek,
fenyőkben mélység és magasság: lélek.
Különös föld! Akárcsak Csillagában,
nyugalmában is elszállni kész szárny van.
Arany tücskök szórnak szikrát a réten:
Szépség-tűz gyúljon alkonyi mesékben!
Az esték illatban, sziromkehelyben,
s az ember helyett eltűnődő csendben
máris égen a világ-jel maga:
Kárpátalja fenséges Csillaga.

Tavaszkor e táj még szebb, mint a nyárban:
határtalanban viráglobogás van,
fű, fa, bokor, újult kristályú ének
mutat erdőt, rétet, felhőt: Egészet, -
kis ékszerekből összeáll az Ékszer,
s messzeséget koronáz Messzeséggel.

S ősze oly szép, míg pirosat keverget,
s barnát zöldjébe ballagó hegyeknek!
Majd sárga füttyent, jön függönyös eső,
s köd, a csúcsok közt furán eltekergő,
szürkén lóg vízbe kis törpék szakálla,
s a Felejtés emlékezik a Nyárra.

Milyen tele? Az Elmúlás - fehéren,
szépségtisztán, ha nap kisüt, a fényben.
Alszik a medve brummos barna lénye,
s nyelvén málnaszem álomédessége.
Azé ily álom, kit csak érzet éltet,
csak szín, csak szél, csak fel nem ismert élet.
Az ész hiú, de a szív olykor kérdi:
nem jobb csupán csak érzetekben élni?

Ám azt is láttam: hányan meg sem értik
se történetük elejét, se végit,
az eddigit! Múltjuk. Igazat adnak
gőgös ukránnak, butított magyarnak.

Gyógyíts sebet, sajgó emberi lelket,
Láthatatlan Varázslat! ...és szerelmed
mutassa fel szíveknek a Csodát:
Megértés, Béke közös Csillagát!






 
 
0 komment , kategória:  Hazafias  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 30 db bejegyzés
Összes: 15074 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1186
  • e Hét: 6313
  • e Hónap: 26977
  • e Év: 337192
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.