Regisztráció  Belépés
eszter721.blog.xfree.hu
A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani. Egyetlen pont, melyben benne csillog a világegyetem, mint pupillán a könny." (Gyurkovics Tibor) Kovács Eszter
2011.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 40 
Nem tudom
  2016-04-27 12:50:43, szerda
 
  Lelkes Miklós :
NEM TUDOM


Én nem tudom, hogy ki fogja kezem,
ha verset írok, s az emlékeken
hársvirág-illat úszik lassan át,
s rigók füttyétől hangos a világ.

S azt sem tudom, hogy miért is ragyog
zsákutcák végén bízó csillagok
arany szeme, Nincsről sejtetve: Van,
csak elfedi a Nagy Csillagtalan.

Azt sem tudom: a Látszatért vagyunk,
vagy a Látszat nem más, mint önmagunk?
Az igazat miért hallgatjuk el,
hogy kérdezünk, de senki sem felel?

Élet az élet, - vagy csak furcsa sír?
Halál előtt bennünk ki az, ki sír?
S mikor nevetünk: bennünk ki nevet,
ki pörget vissza volt-emlékeket?

Csak azt tudom: hársfák lombján a kék
át-áttűnik, csalóka messzeség,
s míg rigófüttynek rigófütty felel,
virágméz-illat úszik lassan el.

Csak azt tudom: szemembe könny szökött
semmi-létben, két pillanat között,
s fájdalom-tűz lángja az éneken,
hogy a végtelent meg nem érthetem,

s minden titok, mi igazi Titok,
titok marad, hiába csillogott, -
és együtt sír a Semmi peremén
lehajtott fejjel költő s költemény.







 
 
0 komment , kategória:  Lelkes Miklós  
Az, hogy mi fáj...
  2014-05-05 17:30:49, hétfő
 
  Lelkes Miklós :
AZ,HOGY MI FÁJ ...


Az, hogy mi fáj, elmondanám, de mégse
tudom. Ki tudná? Nézz kinyúló kézre,
mely tétova, tűnő, szegényke álom
lemondóan aranyló láthatáron!
Fáj, hogy a múlt tetteket súg hiába:
nincs szív, fogékony, s az agy hozzá kába.
S ha volna tett, tűnődöm, mondd, mit érne?
Idő éget mindent feketeségbe.
Csak a Percen ülünk, e rozzant széken,
s minden vágyunkra ő felel: a Mégsem.
Fáj gyermekkorom, melyben sárga almák
illatával illant a gondtalanság.
Fáj, hogy a Szépben és Nemesben hittem,
s elbukott, nem lett Isten az az isten.
Ám mint lehetne? Az Örök Nincs foglya.
Látszat-létét velünk együtt zokogja.

Ó, nem az fáj, hogy tudom: nem szerettek!
Más jajdul itt: önmagát vesztett gyermek, -
futott volna glóriás csendbe, kékbe,
míg nyár piroslott, málna édessége,
ki, gyermekként, új messzeségbe látott,
s akit felnőtt annyiszor megalázott,
annyiszor bántott. Ülök rozzant széken,
a Percen, és szólnék, de az a Mégsem
nem engedi, ijesztget fehér holdnak
szeme, gúnnyal olykor fölémhajolgat.

Ó, jó volna a Fájdalmat kitépni
szívből, agyból, s egykor-gyermekként nézni,
látni, elvágyni, s hinni, hogy az árnyak
félelmein túl csillagok bevárnak,
hinni, bolondul: végül az a Csillag
mindenkinek örömet hozó színt ad.
Ó, álommúlt, hitetlen hittel itt benn!
Hol vagy, Csillag, isten helyett az Isten?!

Percen ülök, rozzant, szúette széken,
s gyűlöllek bár, gonosz, vigyorgó Mégsem,
Értelmetlen, érzem most, árnyak Árnya:
a te Törvényed vetül a Világra,
te vagy Örök, tőled pusztul a Szépség,
káros csírádtól beteg az Egészség,
feléd tárul ki hús, vér, minden Ablak
neked fénylik, - de én, lásd, megtagadlak,
épp úgy, mint régen bennem az a gyermek
megtagadta hamis aranyszerelmed, -
akkor már inkább halálomig fájjon
e tagadás, - gyönyörű boldogságom,
Hűségem Hozzád, Csillag, kiben hittem,

Te, istenek közt az Egyetlen Isten!






 
 
0 komment , kategória:  Lelkes Miklós  
Felületek
  2014-03-11 23:07:27, kedd
 
  Lelkes Miklós :
FELÜLETEK


Mi velünk játszik: a felszín. A mélység
sohsem mutat meg teret, fényt, időt.
Benne istenként néma ismeretlen
Csak a felszín üdvözöl érkezőt.

Felszínt tapint a szem, a kéz: a Semmit,
s ellobog a zászló, mit kézbead.
A mélyben talán igazi szabadság,
mely a felszínen képzelt pillanat.

Felületek, felszínek nincs-világa,
álomrézbőrű, húnyó napcsodák,
látszatcsillagok könnycseppcsillogása, -
sohsem jutunk titokdús mélybe át?

A Szépség is, égtükrű tengerekről
ha szárnyrakél, csak hisszük, hogy ragyog,
nem más: csupán varázslat, árnyba hulló,
magát ámító, ámuló halott.

S hullunk mi is. Múlt nélkül nincs-jövőbe,
s hull a valónak elhitt pillanat.
A felszín: örök hullás és csalódás.
A való hallgat, mélyben ottmarad.

Mégis: vörös álomrézbőrű álom,
égtükrű víz, csillagtánc-szerelem,
kábíts, - s ragyogj gyönyörű Nincs, te Szépség,
kigyúlt szememben, hulló szívemen!







 
 
0 komment , kategória:  Lelkes Miklós  
Kerti csillagok
  2014-02-09 13:34:35, vasárnap
 
  Lelkes Miklós :
KERTI CSILLAGOK

Kaskötő Istvánnak


A kertben olykor megállhat az ember
és felnézhet mosolygós félelemmel
a magasba, ha fent már ébred benne
büszkélkedőn az ég nagy csillagterme.

Mi bánt, pontosan nem tudom, de mégis
csak fáj belül minden, a messzeség is,
a közel is, mely távolodik egyre,
fáj a Nincsen, a Van, ami Lehetne,

fáj a kezem, míg a Mérleget tartom,
s szívemben az a felvöröslő alkony,
a hajnal is, a születés, sok vétkem,
mely csak kinőtt, vétlenül, észrevétlen,

a félsötét, a sötét, holdak ezre,
emlékezés búcsúzkodó szemekre,
a csigaház-csend, mit enyémnek hittem,
fáj a volt-hit és fáj a hihetetlen,
fáj az Anyag, melytől pokol a Lélek,
s a Lélek is, mely Anyagot eléget...

Bolond vers, ugye? Magam is úgy vélem.
S mosolygok egykor-vágyott messzeségen,
de a közelség sem hoz igaz békét,
elrejti bár múlt-fények messzeségét.

A kert, az él...de ott vagyunk a Kertben?
...s van-e Kert békés csillagszeretetben?
...nyílik a Kertből út, szívet Megértő?
Késedelmek közt immár itt a Késő?

A csigaház-csend, mit enyémnek hittem,
ha az enyém, miért fáj a szívemben?
Kőmerev bokrok, fészkek, csukott szárnyak...
Boldogabbak a varázstalan vágyak?
Kert, csillagok, tavacskák, holdak ezre, -
mi villan rá végesre, végtelenre?

A kertben olykor meg-megáll az ember
és mosolyog, szívében félelemmel,
s a csillag-szépség fénye szívbe láttat,
e gyönyörű és ijesztő varázslat.







 
 
0 komment , kategória:  Lelkes Miklós  
Falu
  2013-11-29 17:16:34, péntek
 
  Lelkes Miklós :
FALU


miként a sólyom az időtlen kezen
úgy ült a galamb fent a téli fán

mentünk
kék hócsillagokért
sötétarcú kövek
takarták el az elveszett mesét
kis házak körülzárt tiszta világát
hol néha-néha felsírt a cinkehangú szél
kék udvarokban lovak füstölögtek
szerszámok kedve fénylett kék vasárnap
ezüstruhájú tündér
kerek szoknyában forgott
s az utcák elfeledték önmaguk
kék hócsillagot tükrözött az ablak
bohócos fiatalság
piros sapkája lobbant
s ezüstruhájú tündér
kerek szoknyában forgott
a fenyők égbenyúló
égő tükörhegyén -
emlékszel?
kék vasárnap
berúgtuk régi pincék
vasakkal zörgő mélytorkú kapuját
sötétarcú kövek közt
hordók mélyében ringott az elveszett mese és a hóra
csak hullt tovább a kristályos harangszó

de távolabb az erdőszél ügyetlen
félreugró bokrai közt a távol
csend fuvoláit lassan fújni készült

a fák a fényt az alkonyt elfeledték

fenyők tükörhegyében
csak önmagukat nézték mindig az alkonyok.









 
 
0 komment , kategória:  Lelkes Miklós  
Falu
  2013-11-04 16:01:23, hétfő
 
  Lelkes Miklós :
FALU


miként a sólyom az időtlen kezen
úgy ült a galamb fent a téli fán

mentünk
kék hócsillagokért
sötétarcú kövek
takarták el az elveszett mesét
kis házak körülzárt tiszta világát
hol néha-néha felsírt a cinkehangú szél
kék udvarokban lovak füstölögtek
szerszámok kedve fénylett kék vasárnap
ezüstruhájú tündér
kerek szoknyában forgott
s az utcák elfeledték önmaguk
kék hócsillagot tükrözött az ablak
bohócos fiatalság
piros sapkája lobbant
s ezüstruhájú tündér
kerek szoknyában forgott
a fenyők égbenyúló
égő tükörhegyén -
emlékszel?
kék vasárnap
berúgtuk régi pincék
vasakkal zörgő mélytorkú kapuját
sötétarcú kövek közt
hordók mélyében ringott az elveszett mese és a hóra
csak hullt tovább a kristályos harangszó

de távolabb az erdőszél ügyetlen
félreugró bokrai közt a távol
csend fuvoláit lassan fújni készült

a fák a fényt az alkonyt elfeledték

fenyők tükörhegyében
csak önmagukat nézték mindig az alkonyok









 
 
0 komment , kategória:  Lelkes Miklós  
A gyermekkori erdő
  2013-10-01 20:25:34, kedd
 
  Lelkes Miklós :
A GYERMEKKORI ERDŐ


Szép volt a gyermekkori erdő,
gyönyörűszép.
Lombok között fehér a kéknek
mondott mesét.

Pókhálófény villant el itt-ott
ezüstbe át,
s látom lepkék légben merengő
pillanatát.

Vágytam, féltem, szerettem, éltem
rengetegét.
Zöld rések közt kék a fehérnek
mondott mesét.

Eltűnődtem: mennyi volt-élet
mit eltakar
múlttá fakult, süppedő álmú
barnás avar!

Gyík ragyogott, kakukk kakukkolt,
felhő szaladt,
madárhang-hídon ott futottak
manószavak.

Igaznak tűnt minden: az árnyék,
sötét kezek,
óriás, mely ráncos faarccal
ijesztgetett,

a törpék is, szamóca-sapkák
tánca, s a dal,
mely este ül hallgató hegyre
álmaival.

Ma sejtem, mi igaz - a bánat,
gyönyörűszép,
hogy minden közeliben távol,
a messzeség,

és lehet, hogy semmi, de semmi
nincs mi való:
csak könnyünk, az égtükrű ének,
elcsillogó.







 
 
0 komment , kategória:  Lelkes Miklós  
Különös álom
  2013-09-27 21:46:33, péntek
 
  Lelkes Miklós :
KÜLÖNÖS ÁLOM


A dió koppan,
s a szélbe fut,
át sárgán, kéken,
illatos út.

Ez már az ősz, de
enyhe a lég,
nem hozta el még
bús hűvösét.

A rózsabokron
vidám a dal:
piros bogyója
őszben nyaral.

Különös álom
az ősz maga:
olykor fénnyel telt
csillaghaza,

olykor meg árnyak
földje, ahol
minden, mi fény volt,
csak haldokol.

Van úgy: az őszben
piros nevet,
s hoz át a szívbe
új éneket.

Máskor meg eső
szála szalad:
mit érsz, te élet,
te pillanat?

Később az őszben
fekete fák,
varjakkal, s múltba
hull a világ.

Különös álom:
ősz van velem.
Hol nevet, hol sír
nincs-életem.

Nevet és sír, de
már valahol
benne, mi fény volt,
csak haldokol.







 
 
0 komment , kategória:  Lelkes Miklós  
Az erdő lenyomata
  2013-09-17 23:36:50, kedd
 
  Lelkes Miklós :
AZ ERDŐ LENYOMATA


A félig álom, félig lét-erdőben jártam
vagy az erdő járt bennem?
Égő madárhang gyújtott ki kéket,
lobbantak felhőfények, megkövült vasárnap
bámult egy nagy sziklából, az égen
bogárszikrák szálltak szét csodaszépen,
csöpp bölcsőben égő madár jajongott,
s a holnemvoltból átszökkent csillaghangok
csillantak múltba siető virágon.
Nagy kéz emelt: félig lét, félig álom.
A sohsemvolt-békét kerestem mindenáron,
de hol volt az a béke?
Futott a fű szélfútta messzeségbe,
harangvirágra hulló csillaghangok
csillantak fel, nagy pajzson átaranylott
az a seholsincs béke:
láng-menedék az égen túli égen,
harangvirágok hangja kék mesékben,
fehér tavon a vitorlák havas
zenéje, - fent ingott az égmagas,
s küldött az erdő sötétfekete fákat,
bánatom körül mind-mind mint őrök álltak,
s a hidegarcú, megkövült vasárnap
békét nem osztott, csupán csak csodát:
a nagy pajzson vitorlák hó-zenéje
ezüstlött át díszül az ingó kékre s a szívemben madár
szárnya jajongott,
harangvirágra hullott csillaghangok
csillogtak el, s bogárszikrák a szélben
eszeveszetten szálltak csodaszépen








 
 
0 komment , kategória:  Lelkes Miklós  
A láthatót...
  2013-08-28 11:39:51, szerda
 
  Lelkes Miklós :
A LÁTHATÓT ...


A láthatót már százezer alakban
láttam, de csak maradt a Láthatatlan.

Az utak vittek, álmodtak, szerettek,
s minden útból az úttalan maradt meg.

Annyi igaz szó sírt, s küzdött hiába:
Mindenütt úr a Hazugság Világa.

Csillagig szállt a hegedűhúr hangja,
s visszahullt fájni a csillagtalanba.

Írom a verset gúnyos földi létnek.
Szívemig érnek égi messzeségek

és földi létem vágya még a régi:
a Láthatatlannak szemébe nézni.











 
 
0 komment , kategória:  Lelkes Miklós  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 40 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 30 db bejegyzés
Összes: 15074 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 648
  • e Hét: 5775
  • e Hónap: 26439
  • e Év: 336654
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.