Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
Fáradt a szívem...
  2017-10-19 19:59:15, csütörtök
 
 


Várnai Zseni:

Fáradt a szívem...


Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon,
Csak jó úgy hosszan ülni a napon,
Nézni a fákat, és nézni az eget,
A messziről kéklő nagy hegyeket,
És lesni a fájó csöndet itt belül,
Amint a könnyhúrokon hegedül.

Hallgatni: ver-e még dalt a szívem,
Meghalt talán, vagy alszik, pihen?
Vagy, mint a hernyót gubózza selyem,
Hogy föltámadjon szárnnyal ékesen?
Tud-e még sírni, könnye van-e még?
Sikoltni tud-e, ha kínok-kínja ég,
Tud-e lázongni, mint vulkános hegyek,
Ha zúg fölötte vészes förgeteg?

S altatónótát, zengőt, édeset,
Dalol-e majd, ha elterül az est,
S a kisfiú álommesére vár,
Mely aranykertből aranyszárnyon száll,
Át a nagy, fénylő mesetengeren,
A fáradt, csöndes szívemet lesem.







 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Fáradt a szívem...
  2017-09-06 20:40:43, szerda
 
 


Várnai Zseni:

Fáradt a szívem...


Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon,
Csak jó úgy hosszan ülni a napon,
Nézni a fákat, és nézni az eget,
A messziről kéklő nagy hegyeket,
És lesni a fájó csöndet itt belül,
Amint a könnyhúrokon hegedül.

Hallgatni: ver-e még dalt a szívem,
Meghalt talán, vagy alszik, pihen?
Vagy, mint a hernyót gubózza selyem,
Hogy föltámadjon szárnnyal ékesen?
Tud-e még sírni, könnye van-e még?
Sikoltni tud-e, ha kínok-kínja ég,
Tud-e lázongni, mint vulkános hegyek,
Ha zúg fölötte vészes förgeteg?

S altatónótát, zengőt, édeset,
Dalol-e majd, ha elterül az est,
S a kisfiú álommesére vár,
Mely aranykertből aranyszárnyon száll,
Át a nagy, fénylő mesetengeren,
A fáradt, csöndes szívemet lesem.
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Szeressetek...
  2017-04-20 20:25:39, csütörtök
 
 

Várnai Zseni:

Szeressetek...


Ha simogatni tudna a szavam,
Mint lágy, becéző szellemkezek:
Szavak virágát hinteném rátok,
Hogy ne szenvedjetek.

Ha gyógyítani tudna a szavam,
Mint régi, titkos, nehéz balzsamok;
Ezernyi szóból szőnék most mesét,
Hogy meggyógyuljatok.

Ezernyi szóból szőnék most mesét,
Mely elzsongítna, mint egy nyári álom,
És elkendőzné a vérző valót;
Hogy ami fáj, az ne fájjon.

Patyolatköntöst szőnék a szavamnak,
Hogy vérző helyet ne bántson, ne sértsen,
Mert nincs egy ép, egy megsebzetlen hely most
Az asszonyok szívében.

És csitítnálak benneteket lágyan,
Mint megvert, piciny gyermeket
S mondanám halkan, édes testvérszóval:
Szeressetek, nagyon szeressetek.

Mondanám halkan, édes testvérszóval:
- Egy a kínunk, egy a szenvedésünk,
Fogjuk meg lágyan egymás bús kezét,
Így könnyebb lesz nékünk.

Könnyebb lesz így a bút virrasztani
S Holnapot várni könnyebb lesz, tudom,
S könnyebb lesz így majd dalolva járni
A megálmodott sugaras úton.

Fogjátok meg hát egymás bús kezét,
Mint piciny ártatlan kis gyermekek
S ezernyi kínon és könnyeken által
Szeressetek, nagyon szeressetek!







 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Ó, mért nem tudtam...
  2016-11-29 20:41:39, kedd
 
 


Várnai Zseni:

Ó, mért nem tudtam...


Ó, mért nem tudtam, hogy mily drága kincs
kis életed minden suhanó perce.
Ó, mért nem tudtam, hogy mily mostohán
mérték nekem e tűnő drágaságot,
jaj, minden kis elszállott percet bánok,
amelyben nem fogtalak átkarolva.


Ha tudtam volna, hogy mi van megírva,
tiéd lett volna minden percem, órám,
most éltemet adnám, ha egy kis órán
veled lehetnék újra, rádfonódva.
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Az alvó kertben...
  2016-11-04 20:10:56, péntek
 
 


Várnai Zseni:

Az alvó kertben...


Csak halkan lépjél,Kedvesem,
a kerti úton nesztelen,
s hallgasd az édes őszi dalt,
ami a fák közt átnyilalt.

Csak hallga,hallga,Kedvesem,
levél zizeg ily kedvesen?
A szél susog,vagy lomb dalol?
Vagy egy bogár a lomb alól?

Figyelj,figyelj csak,Kedvesem,
az ősz suhan itt csendesen,
s ahova tündérujja ér,
aranyszín lesz a zöld levél.

Kék fátyol leng a távolon,
talán mindezt csak álmodom?
A kert is alszik,Kedvesem,
most halkan lépjél,nesztelen.








 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Mosoly...
  2016-10-12 18:15:08, szerda
 
 

Várnai Zseni:

Mosoly...


A selyem,
Mit selyemgubóról fejtenek le fénylőn, lágyan,
Nem olyan selymes mint az arcod.

Az ének,
Mit trillázó pacsirta zeng bele a tavaszba,
Nem olyan édes mint a hangod.

A napfény,
Mi nyári reggelen szikrázik végig a mezőkön,
A mosolyodnak halovány árnya,

S a könnycsepp,
Mi végig harmatozza,
Az egek tiszta zokogása.







 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Rózsa...
  2016-04-07 19:18:43, csütörtök
 
 

Várnai Zseni:

Rózsa...


Rózsa vagyok, rózsa,
szerelem virága,
vadrózsából lettem
kertek rózsaszála,
sziromruhám, kelyhem
illatárját szórja,
de tüskés az ágam,
le ne téphess róla,
le ne téphess róla!

Rózsa ha nem volna,
talán nyár se volna,
pille nem csapongna,
madár se dalolna!

Égő piros rózsa,
rózsaszínű rózsa,
hófehér, halovány,
sárga tearózsa.
Ahányféle rózsa,
mind a világ szépe,
annyifélék vagyunk,
mint a világ népe,
mint a világ népe!

Rózsa ha nem volna,
talán nyár se volna,
pille nem csapongna,
madár se dalolna.







 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Mint egy végtelen élő koszorú...
  2016-04-04 21:00:11, hétfő
 
 

Várnai Zseni :

Mint egy végtelen élő koszorú...


Nagy,ősi vágy az asszonyok szívében,
hogy átöleljünk minden messzeséget,
hogy a szeretet forró kráterében
eggyé forrasszunk minden nemzetséget,
hogy ne legyünk már gyöngék,elhagyottak,
prédái a kegyetlen viharoknak,
mint a magányos országutak fája,
kell,hogy szívünk egymást megtalálja.

Ha bőrünk barna,sárga vagy fehér,
ereinkben egyként piros a vér,
s kezünk szorosan egybekapcsolódva
a földgolyót védőn körülkarolja,
mint egy végtelen,élő koszorú,
hogy ne lehessen többé háború!
mert úgy vagyunk,akár az anyaföld,
amely az élet magvaival áldott,
úgy szüljük jobbá,szebbé szüntelen
ezt a megsebzett,háborgó világot,
s jól tudjuk már,hogy mindenünk a béke,
százmilliók élünk,harcolunk érte,
s a vértengerből,mint egy új csoda,
kiemelkedett a nők homloka!

Lehull a fátyol,szellemünk szabad,
érik benne a tiszta gondolat,
s a tudás fénylő szárnyain lobogva,
erőnk a földet védőn átkarolja,
mint egy végtelen,élő koszorú,
hogy ne lehessen többé háború!

Izent a tavasz értünk,asszonyok,
mert tavaszodik szerte a világon,
magyar falvak,városok asszonya
galambot küld,hogy olajággal szálljon...
Kik annyi kínt és szenvedést megértünk,
ma fiainkban,lányainkban élünk,
s ők,mint megáradt,végtelen folyam,
mennek előttünk,zengve boldogan!

S ha bőrük barna,sárga vagy fehér,
ereinkben egyként piros a vér,
kezük szorosan egybekapcsolódva
a földgolyót védőn körülkarolja,
mint egy virágzó,élő koszorú,
hogy ne lehessen többé háború!






 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Orgona...
  2016-04-02 21:49:10, szombat
 
 

Várnai Zseni:

Orgona...


Rajtam a tavaszi szelek orgonálnak,
talán ezért hívnak engem orgonának,
április vad kedve suhogtatja ágam,
azután megfürdöm fényes napsugárban.

Orgona, orgona,
illatos muzsika,
zengő és libegő lila virág...
fürtjeim lengetem,
illatom pergetem,
szakíts le hát engem,
s légy boldog te világ,
légy boldog te világ!
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Öreg nő sóhajt..
  2016-03-17 21:48:34, csütörtök
 
 

VárnaiZseni:

Öreg nő sóhajt..


Csak addig fájt, amíg harcoltam érte,
amíg a lelkem égőn rátapadt,
s egy reggelen rájöttem, hogy hiába:
az ifjúság már tőlem elszaladt.

Lemostam minden kendőzést magamról,
hajamat sem festettem újra már,
mint vert vezér, a fegyverem leraktam,
s olyan vagyok most, mint egy téli táj.

Mint a felhőkbe nyúló hegytetőkön,
fejemen, ím, örökös hó ragyog,
így hordozom ezüstös koronámat,
és hófehéren újra szép vagyok.

E szépség más, mint volt az ifjúságé,
nincs benne tűz, és nincsen küzdelem,
magas hegycsúcsra nem csap lenti lárma,
és ez a szépség nem lesz hűtelen.

Olvasgatok, sétálok, eltűnődöm
az életen, mely szép és változó,
hullámok jönnek, mennek, elsimulnak,
így hömpölyög a nagy és mély folyó.

Lassúdan járok, fűszálat se sértsek,
mert minden élet mérhetetlen kincs,
napnyugtát, holdat, csillagokat nézek,
ó, mennyi nagyság, s vége soha sincs!
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 231 db bejegyzés
e év: 2210 db bejegyzés
Összes: 10664 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1115
  • e Hét: 1115
  • e Hónap: 29965
  • e Év: 343806
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.