Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
Mit láttam benned?
  2017-11-14 18:11:18, kedd
 
 


Szabó Lőrinc:

Mit láttam benned?


Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt.
Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt.
Mit láttam benned? Magam végzetét.
Mit láttál bennem? Egy út kezdetét.
Mit benned én? Gyászt, magányt, titkokat.
Mit bennem te? Dacot és szitkokat.

Aztán mit én? Jövőm rémálmait.
S te? Egy torzonborz állat vágyait.
Én? Istent, akit meg kell váltani.
Te? Hogy jönnek a pokol zászlai.
S később? Hogy az ellenség én vagyok?
S én? Azt, akit soha el nem hagyok.

Te, tíz év múlva? Tán mégis fiad?
S én tíz év múlva? Láss már, égi Vak!
S húsz év múlva, te? Nincs mit tenni, kár.
Húsz év múlva, én? Nincs mit tenni, fáj!
S a legvégén te? Így rendeltetett.
S én, ma s mindig? Nincs senkim kívüled.






 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc  
A legfőbb boldogság...
  2017-10-25 21:41:49, szerda
 
 

Szabó Lőrinc:

A legfőbb boldogság...


A legfőbb boldogság, a legkötőbb,
a legodaadóbb, istenitőbb,
az, amely úgy hív, hogy borzongsz bele,
az, amelyben két világ egy zene,
az, amelyben a szellem szárnyra kél,
az, amely már tán nem is szenvedély,
az, amely fény, súlytalan súlyegyen,
az, amelyben minden jel végtelen,
az, amelyben már mozdulni se mersz,
az, amelyben örökbéke a perc,
az, amelyben megszakad a tudat,
az, amelyben kicseréled magad,
az, mely, élvezve, a vég gyönyöre,
s ha ébredsz, a költészet kezdete:
A legfőbb tudás nem a szépeké, -
bárkié, ki a tulsó partra jut,
s tovább vinni, a közös menny fölé,
Kué-Fi és Kleopátra se tud.







 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc  
Ősz...
  2017-10-08 19:33:14, vasárnap
 
 


Szabó Lőrinc:

Ősz...


Este van és ősz ... És megállok:
oly hihetetlen ez az ősz!
A régit még szinte elérem,
oly közel van, oly ismerős.
Mint a ma reggel, oly közel van
a régi ősz, a tavalyi ...
Egy év telt el reggeltől estig
és alig történt valami.

Egy egész év és nyoma sincsen -
az idő egyre rövidebb;
lehunytam szemem: reggel volt,
kinyitom újra: este lett!
Kezdet s vég egybefut ... Óh, hogy
zuhan az élet! hogy zuhan!
Egy perc, és minden összecsap, és
még egy s mindennek vége van.
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc  
Szép gondolatok...
  2017-06-12 20:24:44, hétfő
 
 


Hinned kell abban, hogy az lesz a tiéd, amit neked szánt az élet. Legyen az csodaszép öröm, vagy nehézség, de a tiéd. És lesznek dolgok, melyeket hajszolsz, mégsem lesz a tiéd soha. Nem azért, mert kevés vagy hozzá, vagy nem érdemelnéd meg, egész egyszerűen nem neked szánták. Épp ezért nem szégyen néha visszafordulni, vagy nem átugrani az átugorhatatlant. Ne szégyelld. Sokkal inkább légy büszke, mert valamit újra megálmodni, az életet újra megtervezni hatalmas bátorság. Nagyobb, mint várni, akarni azt, ami sosem lehet a tiéd.


Theodorovits Andrea






 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc  
Téli napfény...
  2017-01-23 20:43:51, hétfő
 
 


Szabó Lőrinc:

Téli napfény...


Mikor, még csak az ablakon át,
a kezemre idenyal,
felbámulok, rá, úgy emel, hív
a sugaraival;
januári, de máris oly jó,
oly érthetetlen,
mint gondolat nélkül a vágy
a szerelemben.

Mint gondolat nélkül a vágy,
forrón és testtelen
ömlik körül, úgy visz, cirógat,
és olyan esztelen:
rózsaszinben lobog a hús
belső feketesége
s hálám, mint tüköritta fény,
csap vissza az égbe.

Óh, minden hogy aranylik, árad
s mily csókba gyúl!
Hogy robban! robbant! Óh, milyen jó!
S mennyire új!...

Dehogy új!... Csak jó! Csak jó! A legjobb!
az örök, a régi!...
Százezer éve napimádó,
aki érzi!







 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc  
Szép gondolatok...
  2017-01-09 19:22:23, hétfő
 
 


" Fagyöngy, örökzöld szomorúság, dicsekszik veled a havas ág, veled remél és emlékezik.
látja új lombját s a tavalyit! Üzent a tavasznak, hogy jön megint, és kezd a lélek mozdulni, mint a rügy a dermedt kéreg alatt:
érzi az első napsugarat,szétnéz s a halálos téli napok ,után már az is öröme, hogy mint az örökzöld fagyöngyöt az ág, élőnek látja a bánatát."..


Szabó Lőrinc






 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc  
A nyárvégi naphoz...
  2016-08-31 20:21:14, szerda
 
 

Szabó Lőrinc:

A nyárvégi naphoz...


Ne menj le, szép nap! Igazi nagy nyarunk
úgyis csak emlék, és ha kihúnysz, a gyors
esték már rögtön őt idézik,
az öregen születő, irígy őszt.

Ne menj le! Ami hátra van, oly kevés
a boldogság, hogy már neki fájdalom
nélkül örülni sem tudunk és
mégis ez, az a kevés a kincsünk.

Ezt, ezt szeretném menteni, nyujtani,
a fény utolsó csókjait és velük
az ifjuságot, melynek eddig
sohase hittem az elmulását.

Búcsúzni kell, de adj nekem, égi láng,
adj hosszu búcsút, hogy ne legyen nehéz,
ne legyen túlnehéz viselni,
ami jön, a hideg éjszakát! Óh,
szoktass a rosszhoz, sors! A tied vagyok,
halálos alkony, de ha soká ragyogsz
s minden hús útját járva lassan
megkötöm én is a csöndes alkut:

könnyebb lesz menni és beivott tüzed
egy darabig még sírom is átsüti,
ahogy az anyám teste fűtött,
még mielőtt a világra jöttem.







 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc  
Szép gondolatok...
  2016-06-30 22:07:25, csütörtök
 
 


"A múltat nem lehet kiradírozni. El lehet rejteni, szép simára csiszolni, fényezni, de az ember akkor is tudja, hogy mi van a felszín alatt."



Jodi Lynn Picoult








 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc  
A kimondhatatlan...
  2016-04-12 20:46:52, kedd
 
 

Szabó Lőrinc:

A kimondhatatlan...


A szíved majdnem megszakad,
szólnál, de szavad elakad,
szólnál, de görcs és fájdalom
fuldoklik föl a torkodon,
oly mélyről, mintha lelkedet,
a recsegő idegeket
húzná magával, úgy sajog
szád felé néma sóhajod.

S egyszerre oly gyönge leszel,
hogy szárnyas szédülés ölel,
fogaid közül valami
sírás, valami állati
nyöszörgés kínlódik elő
s azt hiszed: a következő
pillanat mindent, ami él,
elfúj, mint pókhálót a szél.







 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc  
Hajnal, szerelem, szomorúság...
  2016-04-03 20:15:41, vasárnap
 
 

Szabó Lőrinc:

Hajnal, szerelem, szomorúság...


Fürödtél már a langyos levegőben,
zöld ég alatt, zöld fűvön hemperegve? -
Füvek vagyunk mi is; nézd: elveszünk
a pázsitban, amikor hemperegve
együtt fürdünk a langyos levegőben!

Mily szép vagy, és milyen szép most a hajnal!
Nedves, édes és ízes a világ.
Éhes vagyok... Mondd, mit gondolsz: mi lenne,
ha megőrülne most minden virág
s hozzánk bújna szeretkezni a hajnal?

A hajnal!... Ó, nem láttam soha szebbet
a hajnalnál, erdőnél és pataknál!
- Vigyázz, kislányom, mert megrészegít
a napfény, s ha most mindent megadnál,
nem látnánk e percnél keservesebbet!

Nem, nem; csak játsszunk. Várjuk ki a végét...
Szép tested és szép lelked meghagyom;
elég nekem, hogy együtt heverünk
s tárt kebledből szemembe itatom
a friss kenyér illatos szőkeségét.

 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 310 db bejegyzés
e év: 3167 db bejegyzés
Összes: 11577 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1244
  • e Hét: 10047
  • e Hónap: 22282
  • e Év: 427358
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.