KÖNYÖRGÉS a csodatevő sümegi Fájdalmas Szűz Anyához!
Oh, sümegi Fájdalmas szép Szűz Mária! A fájdalmak tőrével általjárt édesanyai szíved lángoló szeretetében mindnyájunk vigasztalója! Századok óta tündökölsz irgalmasságod csodáival. Orvosa voltál mindenkor a különféle betegségekben sínylődőknek, akik élő hittel és erős bizalommal könyörögtek Hozzád: az igaz hit ösvényére vezérelted a tévelygők ezreit, akik a gonosz lélek csalárdságait követték és nem ismertek Téged; hű tisztelőidnek minden ügyeikben hatalmas pártfogója voltál a letűnt századok alatt. Megcsodáljuk határtalan jóságodat és hálatelt szívvel, könnyes arccal borulunk le Előtted, hogy ezentúl is légy könyörületes irántunk. Tekints irgalmas szemeiddel reánk, akik számtalan kérésünkkel folyamodunk Hozzád. Esedezve kérünk, gyógyítsd meg betegeinket, akik szüntelenül áldják drága szent Nevedet; vidd Isten trónja elé Neked hódoló szeretteink és jótevőink reád bízott ügyeit és nyerj nekik bőséges kegyelmet; segíts meg bennünket is, méltatlan gyermekeidet, akik alázatos lélekkel tekintünk Feléd; oltalmazd édesanyai palástoddal mindazokat, akik magyar Hazánknak, a Te jogos örökségednek szent ügyét híven szolgálják; boldogítsd az egész magyar Nemzetet, hadd érezzük szent Szíved szeretetét mindnyájan, hadd dicsérjen és dicsőítsen Téged a hű magyar most földi békés otthonában és majdan a boldog örökkévalóságban a te szent Fiad.
Ámen.
Boldogságos Szűz Mária, magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk!
Rendi és egyházmegyei jóváhagyással.
1. Isten hozzád anyánk, már tőled elbúcsúzunk.
Zokogó ajakkal hozzád fölkiáltunk.
Kedves édesanyánk, hallgasd meg népedet,
Anyai áldással bocsáss el bennünket.
2.Jaj, mily nagy örömmel szemléltük képedet,
Szűz ölében fekvő kedves szülöttedet,
Szívünknek bánatját most ki nem mondhatjuk,
Sírástól magunkat most meg nem foghatjuk.
3.Tekints ránk, Mária, Sümegnek csillaga,
Légy kedves vezérünk minden utainkban.
Az árvák, özvegyek itt előtted sírnak,
Mint édesanyánktól megvígasztalódnak.
4.Azért, ó, szűzanyánk, néked esedezünk.
Most és halálunkkor, kérünk, légy mellettünk.
Szent palástod alá fogadd híveidet,
Kik buzgón tiszteljük áldott szent képedet.
5.Kedves Édesanyánk!Többet nem mondhatunk,
Majd leszakad szívünk, hogy téged itthagyunk,
Dicsőség, imádás a Szentháromságnak,
Tisztelet adassék szép Szűz Máriának.
(Forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom:
Búcsújárók könyve Novitas b. Kft. Balssagyarmat, 1991. 257.old.)
Jöjj, Szentlélek Úristen,
Áraszd reánk teljesen
Mennyből fényességedet,
Mennyből fényességedet.
Jöjj el, jöjj el, jöjj el, jöjj el,
Jöjj, Szentlélek Úristen!
Jöjj el, árvák gyámola,
Jöjj el, szívünk orvosa,
Oszd ki égi kincsedet,
Oszd ki égi kincsedet.
Jöjj el, jöjj el, jöjj el, jöjj el,
Jöjj, Szentlélek Úristen.
Jöjj el, lelki vígaszunk,
Testi, lelki támaszunk,
Érezzük bőségedet,
Érezzük bőségedet.
Jöjj el, jöjj el, jöjj el, jöjj el,
Jöjj, Szentlélek Úristen.
Fáradságban nyugalmunk,
Hévben hűvös árnyékunk,
Sírásunkban örömünk,
Sírásunkban örömünk.
Jöjj el, jöjj el, jöjj el, jöjj el,
Jöjj, Szentlélek Úristen!
Ó dicső nap, híveid
Sötétséges szíveit
Világítsd be, légy velünk,
Világítsd be, légy velünk.
Jöjj el, jöjj el, jöjj el, jöjj el,
Jöjj, Szentlélek Úristen!
Add, Uram, a híveknek,
Benned bízó népeknek
Hétszeres kegyelmedet,
Hétszeres kegyelmedet.
Jöjj el, jöjj el, jöjj el, jöjj el,
Jöjj, Szentlélek Úristen!
Esdve kérünk, ó engedd,
Hogy elnyerjük a mennyet,
S megláthassuk színedet,
Megláthassuk színedet.
Jöjj el, jöjj el, jöjj el, jöjj el,
Jöjj, Szentlélek Úristen!
Esedezik színed előtt Magyarország,
Fáradt kezét segítségért nyújtja Hozzád,
Te kezedbe teszi sorsát,
Rabságából, édes mentő, hogy kihoznád.
Előtted sír egész ország könyörögve,
Hiszen Tied századoktól minden rögje.
István király szent örökje Isten után
Benned bízik mindörökre.
Szent Fiadat, Boldogasszony, kérd e népért,
Győzelemmel verje vissza ellenségét,
Rabságának vesse végét,
Adja neki égen-földön üdvösségét.
A keresztfához megyek,
Mert máshol nem lelhetek
Nyugodalmat lelkemnek.
S ott talállak, ó, Szűz Anya,
Fájdalom közt, bágyadozva,
Tőr veré át lelkedet.
Mely gyötrelem volt Neked
Isteni szülöttedet
Látni szegény jászolban!
S midőn annyi ellenségek
Romlására esküvének:
Tőr veré át lelkedet.
De midőn ezek felett
Láttad, mennyit szenvedett,
Szenvedett az ártatlan!
Láttad őt a Kálvárián,
Két lator közt a keresztfán,
Kínodat ki mérje meg!
A nap elsötétedett,
Ennyi kínt nem nézhetett,
Borzadván rengett a föld!
Sírt, kesergett, gyászolt minden
Az egész nagy természetben:
De gyötrelmed nagyobb volt!
Ezt, ó, fájdalmas Anya,
Mind értem tűrted vala,
Értem, háládatlanért!
Ki Fiadat megvetettem,
És keresztre feszítettem,
Ó, én kárhozat fia!
Most a lelkiismeret
Életemnek átka lett,
Istenem, hová legyek?
Nincs lelkemnek csendessége,
Rettent a bűn szörnyűsége:
Jaj, kétségbe kell esnem!
Ah, de fülembe hata
Szent Fiad e szózata:
"Ím Anyád, ó, tanítvány!"
Tanítványa én is voltam,
Míg a bűnre nem hajlottam,
Ő engem is rád bízott.
Ne nézd bűnös-létemet,
Hanem a szeretetet,
Mely értem a fán vérzett!
Fájdalmaid, ó, Szűz Anya,
Indítsanak bűnbánatra,
Hogy kegyelmet nyerhessek.
Magasan áll a Golgota ormán A szent kereszt, elhagyatva, árván. Csak egy angyal zokog ott magában, Elmerülve méla fájdalmában. Ó, ha én is ott lehettem volna, Mint a zápor, a könnyem úgy folyna. Minden csepp vért százszor megcsókolnék, Nem mennék el soha többé onnét. Vértől ázott keresztnek fája Az angyalnak könnye csorog rája. Sírva néz a töviskoronára melytől elhalt az ég s föld Királya. Ó, ha akkor ott lehettem volna, Mint a zápor, a könnyem úgy folyna. Meghasadna, megrepedne szívem, Ott zokognék a kereszt tövében. Egyedül állunk melletted, Uram, Néma szívvel és bűnbánóan. Sok a vétkünk, mint a tenger árja, Sír a lelkünk, tekints néha rája. Ó, ha mi ezt előbb tudtuk volna, Lelkünk bűnnek rabja most nem volna, hogy te Uram a Golgota ormán, minket vársz oly elhagyatott árván.
Jézus, te égi szép, tündöklő fényű név Legszentebb itt alant, e föld színén, Benned van irgalom, Terólad zeng dalom Erőd magasztalom, ragyogj felém! Az élet száz veszély, én lelkem mégse félj Míg Ő tart karjain, hű mestered! Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled? Töröld le könnyedet, Jézus szeret. Akaratod nekem mutasd meg szüntelen Ne rejtsd el, mesterem tetszésedet Alázattal tele hadd merüljek bele Hisz idegenbe jár itt gyermeked! Tisztíts meg teljesen, szenteld meg, Hadd legyen fényedből fénysugár az életem. Míg a homályon át a lelkem otthonát, Világosságodat elérhetem!
Magasan áll a Golgota ormán
A szent kereszt, elhagyatva, árván.
Csak egy angyal zokog ott magában,
Elmerülve méla fájdalmában.
Ó, ha én is ott lehettem volna,
Mint a zápor, a könnyem úgy folyna.
Minden csepp vért százszor megcsókolnék,
Nem mennék el soha többé onnét.
Vértől ázott keresztnek fája
Az angyalnak könnye csorog rája.
Sírva néz a töviskoronára
melytől elhalt az ég s föld Királya.
Ó, ha akkor ott lehettem volna,
Mint a zápor, a könnyem úgy folyna.
Meghasadna, megrepedne szívem,
Ott zokognék a kereszt tövében.
Egyedül állunk melletted, Uram,
Néma szívvel és bűnbánóan.
Sok a vétkünk, mint a tenger árja,
Sír a lelkünk, tekints néha rája.
Ó, ha mi ezt előbb tudtuk volna,
Lelkünk bűnnek rabja most nem volna,
Hogy Te Uram a golgota ormán,
Minket vársz oly elhagyatott árván.
A keresztfához megyek, Mert máshol nem lelhetek Nyugodalmat lelkemnek. S ott talállak, ó, Szűz Anya, Fájdalom közt, bágyadozva, Tőr veré át lelkedet. Mely gyötrelem volt Neked Isteni szülöttedet Látni szegény jászolban! S midőn annyi ellenségek Romlására esküvének: Tőr veré át lelkedet. Ezt, ó, fájdalmas Anya, Mind értem tűrted vala, Értem, háládatlanért! Ki Fiadat megvetettem, És keresztre feszítettem, Ó, én kárhozat fia!Ne nézd bűnös-létemet, Hanem a szeretetet, Mely értem a fán vérzett. Fájdalmaid, ó szűz Anya, Indítsanak bűnbánatra, Hogy kegyelmet nyerhessek.
xMagazin
Offline
