Regisztráció  Belépés
venci76.blog.xfree.hu
A ruha teszi az embert - a gyűjtemény a gyűjtőt. Szalvéta Gyűjtő
1976.04.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Hullócsillagos szalvétáimhoz:
  2011-12-02 19:08:59, péntek
 
 

Link

Csillaghullás

(hulló csillagok), az égen hirtelenül felvillanó fénypontok, melyek rövid idő alatt többnyire látszólag egyenes pályán mozognak s nem ritkán utóvilágító csóvát hagynak maguk mögött. Hasonló, de nagyobb fényü s ezért gyakran nappal is látható jelenségek a tűzgömbök. Egy óra alatt rendesen vagy 5 hullócsillag figyelhető meg, de az év bizonyos napjain számuk rendkivül növekszik s mára a Mahabharatta ó-indus költemény említ egy alkalmat, midőn <<ezrivel hulltak a csillagok az égről>>. Hires az 1799. évi november 12. C., melyet Humboldt és Bonpland az Andeseken megfigyelt, valamint annak 1833. ugyancsak novemberben észlelt ismétlése, mely Olbersben először keltette a két tünemény összetartozóságának eszméjét, ugy hogy a jelenség ujból való bekövetkezését 1867 novemberére előre jelezni képes volt. Ma tudjuk, hogy a hullócsillagok apró égi testek, melyek a föld vonzási körébe jutva leesnek, planetárikus sebességüknél fogva a légkörnek már legfelsőbb, átlag 160 km. magas rétegeiben a nagy légritkítás dacára tetemes ellentállás következtében izzásba jönnek és elégnek. Csak ritkán történik meg, hogy nagyobb tömegek teljes elpusztulásuk előtt a földre érnek, s ezeket, bár a hullócsillagoktól csak nagyság, de nem minőség dolgában különbözők, aerolítoknak szokás nevezni. Ezek kémiai és mineralogiai analizise nem vezetett ugyan uj, a földön nem ismeretes elemek ismeretéhez, de kiderítette mégis, hogy sajátos, a meteorokat jellemző vegyületeket tartalmaznak, úgyhogy az analízis alapján ily aerolít még akkor is felismerhető, ha eséséről különben nem tudunk. Sok helyen sikerült meteorköveket kimutatni különösen nagy számban az északi Mexikóban. Általában szideritokat és aszideritokat szokás megkülönböztetni, aszerint, amint a főalkatrész vas és nikol, vagy olivin, eustatit, bronzit és hasonló ásványokkal vegyült kovasav, agyagföld és mész. Az aerolítok nagyobb száma szideritokból áll.

A hullócsillagok számát, melyekkel a föld utjában találkozik, még hozzávetőleg sem tudjuk megbecsülni, de bizonyos, hogy ez fölötte nagy, mert a tűzgömbökön és a szabad szemmel látható hullócsillagokon kívül még teleszkópos hullócsillagok is megfigyelhetők. Számuk, mely az úgynevezett sporadikus C. esetén, mint említők, óránként vagy 5-re rug egy bizonyos hely számára, nem állandó, hanem Coulvier-Gravier vizsgálódásai szerint ugy a nap-, mint az évszaktól függ; tavasszal és este legritkábban, ősszel s reggel felé legsűrűbben észlelhetők. A napi periódus oka Schiaparelli kimutatása szerint a Földnek Nap körüli forgásában keresendő, mert világos, hogy a Föld előrenyomuló oldalát éri a legtöbb C., más szóval, annál több hullócsillag várható, minél magasabban áll valamely hely horizontja fölött azon pont, mely felé a föld Nap körüli útjában tart. Ezen pont, az apex, mindig 90° -ra fekszik a Nap helyétől nyugatra, s világos, hogy ez delel, tehát legmagasabban áll, ha a Nap éppen kel.

A sporadikus hullócsillagok fénye középben a szabad szemmel látható gyengébb csillagokéval azonos; 100 hullócsillag között 39 negyedrendü, 26 harmad-, 20 másod-, 12 elsőrendü s csak 3 mulja felül a legnagyobb csillagok fényét. Szinök többnyire fehér, ritkábban narancs vagy vörös. A tűzgömbök ellenben rendesen nemcsak élénkebb szinüek, hanem gyakran vakító fényüek is, ugy hogy a tájékot teljesen megvilágítani képesek. Krisztus születése óta mintegy 1500 tűzgömb eséséről tudunk, amiből következtethetjük, hogy ezek száma is igen tetemes, mert csak csekély határokon belül lévén láthatók, bizonyos, hogy sok kerülhette ki figyelmünket. Nevezetes, hogy ezek megjelenése is periodushoz kötött; a legtöbb esik nyárutóra és őszre, a legkevesebb tavaszra, de a tényleges aerolít hullása határozottan május hóban tüntet fel maximumot. Spektrumuk megvizsgálásával leginkább Konkoly foglalkozott; folytonos és szaggatott részből áll, mely egyrészt szilárd magra s ezt környező izzó gőzre mutat. A folytonos spektrumban hiányoznak a rövidhullámu (ibolya) sugarak, a gázspektrumok nátrium, magnézium, sőt direkt kimutatható szénhidrogén-vegyületek által jellemzettek.

A jelenség okául ma általánosan felvesszük, hogy a bolygórendszer tere apró testecskékkel van kitöltve, melyekkel a Föld útjában minduntalan találkozik, s melyek 20-70 km. sebességgel hatolnak légkörünkbe, hol a nagy ellentállás következtében izzásba jönnek. Vajon anyaguk, ha ugyan aerolít alakjában nem hull le, Földünkre száll-e, még bizonytalan, de nem valószinűtlen, hogy lakatlan vidékeken a hóban talált vaspor kozmikus eredetü. Ellenben nem tartható az a nézet, hogy itt-ott talált nyálkás szénhidrogén vegyület hullócsillagok anyagával azonos. Ily módon ugy látszik a Föld tömege folyton nagyobbodik, s Oppolzer kimutatja, hogy e nagyobbodás talán elegendő a Hold évszázados akcelerációjának magyarázatára. Ha tűzgömb és hullócsillag megjelenésében lényeges különbség nincs, mégis feltűnő, hogy ezt pályájukra vonatkozólag nem mondhatjuk. A hullócsillagok az üstökösökhöz hasonlóan parabola alakú pályákban keringenek a Nap körül, mig a tűzgömbök közül sok elvitázhatatlanul hiperbolás pályákban mozog, úgyhogy az aerolítek egy része mindenesetre valósággal a világűrből vetődik hozzánk.

Az eddig említett sporadikus hullócsillagokon kívül az év bizonyos napjain temérdek C.-t észlelünk, mely meghatározott törvények szerint megy végbe. Mert míg amazok minden irányban mozognak, pályájuk tehát meghatározott iránnyal nem bír, addig ezek az égnek egy pontjából, helyesebben kis területéből a radiansból vagy kisugárzási pontból indulnak ki, miről könnyen meggyőződhetünk, ha a megfigyelt hullócsillagok megfelelő térképbe rajzolt pályáit hátrafelé meghosszabbítjuk. A radians a Föld forgásától független, azaz a csillagokkal együtt keletről nyugat felé halad, mi már magában véve is kizárja a hullócsillagok földi eredetét. E magatartás azt mutatja, hogy a hullócsillagok párhuzamos pályákban, rajokban vonulnak, melynek perspektivikus találkozója éppen a radiáns. Ennek megfigyelése a hullócsillag pályameghatározását teszi lehetővé s Heis, Greg, Schmidt, Zezioli, Denning, s nálunk több közreműködővel fáradhatatlan szorgalommal, Konkoly számos radiánst határozott meg. A legfontosabbak ezek közül: januárius 2-3-án Herculesben; április 9-11-én a Lyrában; április 12-én a Lyrában; julius 25-30-án a Hattyuban; augusztus 8-12. a Perseusban (Szt. Lőrinc raja); október 15-23-án az Orionban s bikában; november 12-14. az oroszlánban; november 27-29-én az Andromedában; december 6-13-án az ikrekben. A radiáns fekvése szerint nevezzük Leonidáknak, Perseidáknak stb. azon hullócsillagokat, melyek az oroszlán, a Perseus stb. csillagképekből sugároznak ki. Ezen u. n. periodusos hullócsillagok különböző rajai a C. szaporasága, szine, a látszólagos pályák hosszusága s hasonló jelek, de különösen a Nap körül leirt pályák által élesen különböznek. De legjellemzőbb rájuk nézve, hogy egyes rajok szaporasága éveken át majdnem változatlanul ugyanaz, mig mások csak bizonyos, szabályos időközökben okoznak sűrű C.-t. Igy a két legnagyobb raj, az augusztusi s novemberi, abban különbözik egymástól főleg, hogy az előbbi évről-évre változatlan intenzitásban visszatér, mig a másik, mint már említők, minden 33. és 34. év mulva különösen fényes. Ezen feltünő periodusosság adta A. H. Newton (amerikai csillagász) kezébe a tünemény megoldását. A novemberi raj fellépte ugyanis történelmi kutforrások nyomán majdnem egy ezredévig kisérhető, csakhogy minden században egynehány nappal előbb lépett fel. Ebből következik: a novemberi hullócsillagraj 331/4 év alatt kering a Nap körül zárt pályában, melyet a Föld jelenleg november 13-án metsz át, s melynek metszési pontja évenkint 52""-cel (2 század alatt 3 nappal) nyomul előre. A meteorraj nem oszlik el egyenletesen egész pályáján, hanem kerületének 1/15-öd részében különösen sűrű; amiből látható, hogy a Föld e sűrű résszel csak minden 33-34-ik évben találkozik, de hogy azután egy-két éven át a sűrűbb C. ismétlődik. Vizsgálódásai alapján Newton a tünemény ismétlődését 1866 nov. 13-ára jövendölhette előre, s tényleg, a C.-t addig alig látott pomában észlelték. A pálya alakjából s a hullócsillagok sebességéből immár következett, hogy üstökösök és hullócsillagok között hasonlóságok állanak fenn, mit már Chladni s utána Kirkwood is sejtett volt. Leverrier és Schiaparelli 1867 elején majdnem egyidőben határozták meg a novemberi tünemény pályaelemeit, mire ezeknek, az ugyancsak 1866-ban Tempeltől felfedezett s Oppolzer által számított üstököspálya elemeivel való azonossága tökéletesen kitünt, ugy hogy ki kellett mondani, hogy a novemberi hullócsillagraj a Tempel-féle 1866-iki üstökös pályájában mozog. A Perseidák (augusztusi raj) ellenben az 1862. év III. (ugyancsak Oppolzer által számított) üstökös pályájában haladnak. Éppen ily szoros kapcsolatban állanak az Andromedidák a Biela-féle üstökössel és valószinüleg több száz hullócsillagraj más, már szintén ismert üstökössel.

Fölötte érdekes azon vonzási hatások tanulmányozása, melyeket a nagy bolygók a rajokra gyakorolnak. A Föld maga is képes, ha valamely rajhoz közel ér, ennek parabolás pályáját ellipszisessé átalakítani, azaz a rajt a naprendszer állandó lakosává tenni. Fölötte valószínű, hogy Jupiter hatásának tudható be, hogy a radiáció-pontok közel szomszédságban szoktak állani, s Leverrier valószínűvé tette, hogy a novemberi rajt Kr. u. 126. térítette mostani pályájába Uranus bolygó, melyhez akkor e raj közel járt.

Mindezek után valószínű, hogy maga a Nap s a bolygók vonzó hatása az, mely a naprendszerbe jutó üstökös tömegét eloszlatja s egész pályája mentén szétszórja, miként ez teleszkópos üstökösöknél tett megfigyelésekből is következtethető. De akkor a rajnak tökéletesebb vagy tökéletlenebb eloszlása pályája mentén bizonyos értelemben a raj korának mértékéül is szolgálhat. V. ö. Schiaparelli, Entwurfeiner astr. Theorie der Sternschnuppen, deutsch v. G. v. Boguslawski, Stettin 1871. - Beitrage zur Kenntniss der Sternschnuppen, Edm. Weiss, Wien 1868, 70. - Boguslawski, Die Sternschnuppen und ihre Beziehungen zu den Kometen, Berl. 1874. - A m. tud. akad. értekezései között számos közlemény Konkoly-tól, Gruber-tól s Kövesligethy-től.

Forrás: Pallas Nagylexikon
(www.kislexikon.hu/csillaghullas.html)




Link
 
 
0 komment , kategória:  Csillagmintás szalvétáimhoz:  
Norvégmintás szalvétámhoz:
  2011-11-12 20:21:39, szombat
 
 

Link

Norvég minta

E mintacsoport elkészítésének" nehézsége" abban rejlik, hogyan oldjuk meg, hogy egyszerre több színnel kell dolgoznunk és ez persze több gombolyagot is, több szálat rejt magában.

Én személy szerint azt szoktam választani, hogy gyufás skatulya nagyságú kartondarabra tekerek fel fonalat minden színből és ezekkel dolgozok, ezt könnyebbnek érzem mint a nagy gomikat rakosgatni.

Többféle variáció közül választhatunk ami a szálvezetést határozza meg.

Attól tegyük ezt függővé, hogy mekkora terjedelmű és mennyire ismétlődő a mintánk. Ha a minta indaszerűen körülöleli a nyakkivágást vagy az új és derékvonalat akkor én a szálvezetésre teszem a voksom

Ezt úgy készítjük, hogy a szemleírás szerint egyszerre több színnel dolgozunk és mindig a mintától függő aktuális szálat kötjük.

FIGYELEM: arra kell vigyáznunk, hogy a szálvezetésnél a fonal ne legyen túl feszes de laza se ha feszes akkor összehúzza a munkákat, ha laza akkor pedig az illesztésnél lyukak keletkeznek.

A másik technika amit választhatunk az, hogy elvarrjuk, dolgozzuk a szálakat ha a mintával végeztünk ezt akkor javaslom ha csak egy-két elszórt motívumot szeretnénk beilleszteni az adott darabba, vagy egy nagy kiterjedésű fő motívumot képzeltünk el ami nem ismétlődik.

FIGYELEM: arra kell ügyelnünk, hogy az eldolgozáshoz elegendő hosszúságú fonalat hagyjunk. Mivel ennek hiányában a kötés lebomlik.

Itt vezethetjük a szálat két oldalról nagyobb motívumok esetén amihez azonban két gomira van szükségünk vagy minden sorban elvágjuk azt és újra kezdjük. Kezdésnél is sor végén is elég fonalat hagyj .

elhasználási területe elég sokrétű. Kombinálhatunk több fajta mintát is. Készíthetünk igazán színes és tartós darabokat.

A szemleírások között van egy két egyszerűbb keresztszemes is ennek az az oka, hogy azok rajzai ugyanúgy felhasználhatóak norvég minta elkészítéséhez.



Ezek a minták horgolhatóak is filehorgolással, vagy horgolhatunk is norvég mintájú darabokat. A horgolt darabok szálvezetési technikája nem különbözik a kötésnél alkalmazottól.

Sőt ezeket a mintaíveket hímezhetjük is a modellünkre figyelve a kötés szálvezetésére.

(marikaje.uw.hu/norvegszov.html)
 
 
0 komment , kategória:  Csillagmintás szalvétáimhoz:  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 3343 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 863
  • e Hét: 8825
  • e Hónap: 24076
  • e Év: 287602
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.