Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 59 
Őszi szerelmi dal...
  2017-11-17 21:47:55, péntek
 
 


Wass Albert:

Őszi szerelmi dal...
Drága feleségemnek, Elizabethnek


Menjünk sétálni, add kezed,
hadd lám a nap, amint lemegy
.
Elmúlt a nyár s félig az ősz,
s e zsenge alkony elidőz,

gyönyöre most nekünk közös:
nyírfa arany s juhar vörös.

Munkánknak sok jó emléke van:
nevelt sarjunk mind bajtalan.

Utunkon volt elég öröm
s tapostunk sok kemény rögön,

s néha botlottunk ostobán,
könyörültünk kóbor kutyán,

segítve lustát és ravaszt,
adtunk, nem kérve vissza azt.

Ó mennyi csodás, mesés emlék:
szerető élet, édes, gyengéd.

Kéz kézben, míg a nap leszáll,
minket köszönt, de meg nem áll,

alkony, hol hajnal s élet új,
erőnk is új munkába hull.

Add hát kezed, szép asszonyom,
nap hintse színét hajadon!

S míg fenn az őszi ég követ,
kéz kézben sétálok veled!

békés léptekkel csendesen
megyünk, s az est már fénytelen.






 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Elkésett szerelmeslevél.
  2017-10-23 20:01:09, hétfő
 
 


Wass Albert:

Elkésett szerelmeslevél...


Bocsásd meg, hogy csak ma írom
hozzád e régvárt levelet,
mikor az elfutott időt
már visszahozni nem lehet,
mikor lassan hajlott lett vállunk,
hajunk deres, kedvünk nehéz...
Bocsásd meg, hogy ily nagyot késett,
Szinbád, a vidám tengerész.

Hajómat hullámok dobálják,
ringattak színes tengerek,
tündérek, sellők, boszorkányok
bűvöltek a vizek felett.
vihar tülkölt olykor, s vérszínű
tornádó csalta ki merész
birokra kedvem... s ment, dalolt
Szinbád, a vidám tengerész.

Nem gondol Rád? Ki tudhatja,
mire gondol a csönd a mélyben,
míg fönt orkánok orgonálnak
és bőg a szél, s a gyilkos szélben
árbóc ropog, vitorla reccsen,
az élet olcsó, úr a vész...
Így élte életét bolondul
Szinbád, a vidám tengerész.

De olykor, ha leszállt az éj,
hullám pihent s a szelek álltak,
csönd volt s a csillagok feredni
korallos szűz mélységbe szálltak:
mint kit titkos varázslat vert meg,
szíve üres lett és nehéz,
s korlátnak dőlve messze nézett
Szinbád, a vidám tengerész.

S tenger fölött, idő fölött
mint halvány, messzi csillagot,
a csillagpárás éjszaka
egy álomarcot ringatott.
Az arcodat. S felzajlott távol
egy emlék, édes, mint a méz...
Rád gondolt és nagyot sóhajtott
Szinbád, az árva tengerész.

S ma vén hajómon elborongva
ím látod: Rád emlékezem.
Tépett vitorlám rongyait
búcsúkendőként lengetem.
Oly rengeteg sok, amit érzek,
s amit mondhatok, oly kevés:
Csak téged hordott szíve mélyén
Szinbád, a hűtlen tengerész.

Te voltál én, és én Te voltam.
Menekültem, s jöttél velem.
Te voltál, kedves, legelső
s a legutolsó szerelem
S mint koldussá lett vén kalóz,
prédált kincsére visszanéz:
úgy gondol ma Rád búcsúzóul
Szinbád, az öreg tengerész.

Mondják: talán még élünk egyszer,
- Ki tudhatja az igazat?
De ha így lesz, új életében
örökre melletted marad.
Vitorlát bont majd, színeset,
illatos víg szelet idéz,
s dalolva száll tengerre Véled
Szinbád, az örök tengerész.






 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Miért?
  2017-09-27 21:46:58, szerda
 
 

Wass Albert:

Miért?


Miért kell nekem könnyes szemmel megállni
minden viharvert, árva tölgy előtt,
mért kell nekem az őszi csendre vágyni,
ha minden csalfa álmom összedőlt,
mért kell nekem a dombokat bejárni
s bujkálni mint az üldözött gonosz,
mért kell nekem a hegytetőre állni
mikor az orkán fákat ostoroz.

Mért kell nekem elvágyni messze, messze,
bűvös csókkal ha jő az alkonyat,
mért kell, hogy halljam, álmaimban egyre,
búcsú-szavaktól fátylas hangodat,
és mért kell nekem minden szép emléket
fájó betűkkel a szívembe írni,
mért kell olyan nagyon szeretni téged,
csak vágyni el, s csak sírni, egyre sírni?







 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Szép gondolatok...
  2017-09-08 21:50:07, péntek
 
 


"Mert mi fontos?
Az élet. Más semmi, csak az az egy. Az élet: a nyugodt és megelégedett élet, melyben az ember békét köt önmagával és a világgal, és nem vágyik sehova és semmire, még arra sem, hogy teljék az idő. Ezt talán boldogságnak lehetne nevezni, pedig nem az. A boldogság már nyugtalanító és aggodalmat ébreszt. Félelmet, hogy egyszer véget ér. A nyugalom az maga a végtelenség, bölcs, szelíd, emberséges élet: úgy folyik, hogyha közben véget érne, nem is venné talán észre az ember."


Wass Albert






 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Szép gondolatok...
  2017-04-19 20:31:07, szerda
 
 


"Az ember azt hiszi, hogy nagyon okosan elrendezte a sorsot. De a sorsot nem lehet elrendezni. Egyszerre csak jön valami, hirtelen, egy nap, amikor nem is várod, és fölborul minden. Vége. Vége. A sorsot nem lehet elrendezni. A sors rendezi el az embert."


Wass Albert: A funtineli boszorkány






 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Szép gondolatok...
  2017-04-04 20:18:37, kedd
 
 


"Az ember önmagában képtelen arra, hogy maradandóvá tegye az élet szépségeit. Legalább két ember együttes érzése kell ahhoz, hogy a szép szép legyen, s az öröm öröm."


Wass Albert






 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Tavaszi séta ...
  2017-04-02 11:29:20, vasárnap
 
 


Wass Albert:

Tavaszi séta ...


Meghódolok egy délutánra ma,
Szabadba vágyó nyughatatlan lélek.
Kedvedért egy röpke pillanatra,
A régi erdők bájkörébe lépek.

Elvetem ma ezt a szürke páncélt:
Közömböst, melyet bánatom rakott,
Ma lenge-leplű szellemöltözetben
Megyek dalolni régi csillagot.

Nézd, ott fent már bársony-zöld a rét,
Ezüstös csermely boldogan nevet,
A nap tüzes sugárral hinti be,
A bárányfelhős, türkizkék eget.

Fuvallat támad, langyos, kellemes,
A barka-por arany felhőt havaz,
Tölgy-templomok orgonája zeng:
Ott áldozatra lobbant a tavasz.

Hívogat már a néma bükkfa-bolt
A mohos fákra, hogy leszállt a csend ...
Tavasz-ünnepre gyúló rengetegben
Egy fáradt lélek végre megpihent.






 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Idill...
  2017-03-20 20:44:03, hétfő
 
 

Wass Albert:

Idill...


Katlan homályban halott bükk hevert,
szép volt, szent volt, olyan, mint az ember,
akit a zúgó fergeteg levert.

S bár csak halott volt, szú-kirágta, mállott,
de büszke volt igy is: hegylakó;
ember előtte szív-dobogva állott.

A templomba, így, oltárnak talál.
A bükk-erdőben ő volt ott a Csend,
a bükk-erdőben ő volt a Halál.

Ekkor jöttél te. Te voltál az élet,
a holtakat két élő szemmel nézted,
neked a nagy halott nem imponált,
s egy kacagással leültél a tönkre.

Szellő osont a völgyön titkon át,
s én néztem, néztem, néztem ezt a képet:
ilyen gyönyörüt, különöset, szépet,
együtt talán először alkotott
a Halál és az Élet.
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Szép gondolatok...
  2017-03-03 21:14:58, péntek
 
 


"A győzelmet ne téveszd össze a sikerrel. A felhőnek sikerül magát a nap és a föld közé tolnia. De legyőzte-e vajon a napot ezzel?"


Wass Albert







 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Szeretném...
  2017-01-19 21:58:12, csütörtök
 
 


Wass Albert:

Szeretném...


Szeretném, ha egyszer az lehetnék,
Ami leginkább lenni akarok.
Ha egyszer azt mondaná valaki:
Megsajnáltam a bánatodat,
Hitetlenségedet, háborgásodat,
S neked adom mi legdrágább neked:
A sorsodat, az önéletedet.

Neked adom a teremtésedet.
Akkor azt mondanám: legyek erő,
A végtelenség örök ereje,
Aki nem néz hátra, csak előre,
S nem hallja a múlt idők zenéjét.
Legyek az őskor mitikus gigásza,
Aki számára nincsen vég, határ,
Hogy két karommal a világot rázzam,
S a hitemet, az igazságomat
Belesüvöltsem, belekiabáljam;
Eszme legyek, kirobbanásra kész,
Szent Géniusz, hatalmas és merész,
Aki előtt a végtelen szabad!

Erő legyek, kiben nem él az álom,
Ki győzni tudjon Olimposz-csatákon,
Kiben jövendő nagy világok élnek,
Ki a babonának és hitetlenségnek
Kiszúrja titokzatos Küklopsz-szemét.
Erő legyek, nagy alkotó erő,
Romboló, világokat teremtő,
Kinek lelkében eszme-lángok égnek,
S nem fél a Halál sötét szellemének
Bátran, büszkén a szemébe nézni.

Erő legyek: jövő ködébe látó,
Erő legyek: nagy eszmékért csatázó,
Zengjem a ködös mindenségen át,
Egy új teremtés király-himnuszát!
S ha egyszer majd az idő műhelyéből
Jőnek tüzesebb világ-hajnalok,
Tudjam, hogy élek, dalolok, vagyok!
Szeretném, ha egyszer az lehetnék,
Ami igazán lenni akarok.






 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 59 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 372 db bejegyzés
e év: 2662 db bejegyzés
Összes: 11100 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 750
  • e Hét: 2632
  • e Hónap: 28679
  • e Év: 385894
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.