Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
Szép téli nap volt...
  2018-02-15 21:46:58, csütörtök
 
 


Ábrányi Emil:

Szép téli nap volt...


Szép téli nap volt és az égbolt
Oly nyájasan nézett le rám!
A sokaság közt járva-kelve,
Magamnak e dalt suttogám:

Az emberek gyűlölnek engem,
De mosolyog a szelid ég!
Sugárzó íve, mint más szemnek,
Nekem is épp oly tiszta kék...

Tudom, ha majd új kikeletnek
Pompája nyit völgyön, hegyen,
A rügyező bimbócskát én is
Megindult szívvel nézhetem.

Nem fog lenézni a virág, ha
Mellette némán elmegyek,
S a bokrok, vékony vesszeikkel,
Nem csapdossák meg fejemet...

Madár az erdőn, ágon űlve,
Nem némul el, ha jönni lát, -
Én nekem is, mint bárki másnak,
Elfütyörészi víg dalát.

S a föld, a jó föld, hogyha egyszer
E fáradt ajk végsőt sohajt:
"Pihenj, fiacskám!" örök ágyát
Én nekem is megveti majd!...





 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Szelid szemek...
  2018-01-14 15:24:20, vasárnap
 
 


Ábrányi Emil:

Szelid szemek...


Akkor lesz méltó élni e világon,
- Ám ezt a kort még szörnyen messze látom -
Ha majd az ember szeme úgy ragyog,
Hogy mind azt mondja:"Én szelíd vagyok!
És nem kívánok eltiporni mást.
Én gyűlölöm a gőgös elnyomást.
A lelkem tiszta, ha kelek, ha fekszem,
S nem hatalomra: - jóságra törekszem!"

Méltó világunk akkor lesz nekünk,
Ha úgy megenyhül vad tekintetünk,
Mint viharos ború után az ég,
Az újra fényes, újra tiszta-kék.
Ha majd szemünk többé nem sújt, nem éget,
És nem lövell ki bosszút, büszkeséget,
Csak azt a vágyat, hogy nyomort ne lásson,
S mindig siessen könyörülni máson!...

Akkor lesz méltó ez a földi élet,
Ha durva dölyf, gonosz bűn semmivé lett
S leszáll közénk a béke szelleme.
Ha minden ember nagy, nyitott szeme
Olyan lesz, mint az ablak, melyen át
A vándor nyájas tűzhelyekre lát,
Ahol mindenki boldog és örül
A lobogó világosság körül.







 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Mosoly...
  2017-11-12 21:46:29, vasárnap
 
 


Ábrányi Emil:

Mosoly...


Mosolygott mindig. Mélabús mosoly,
Melyben sugár s könny lágyan összefoly.

Jól tudtam, hogy nagy, nagy bánatja volt.
Nem láttam mégse bájosabb mosolyt.

Faggattam, kértem: Nos, mi bántja hát?
De mást nem láttam, csak szép mosolyát.

Rajtam pihent a könny-áztatta szem,
S mosollyal mondta: Nem fáj semmi sem!

Mint vándor-angyal járt e bús világban.
Ha égre nézett, mosolyogni láttam.

Úgy tetszett nékem: a magasba fönt
Mosolygó szemmel társakat köszönt.

Utólszor láttam. Sírtak körülötte.
És ő mosolygott. Némán. Mindörökre!






 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Kincs...
  2017-10-06 21:52:00, péntek
 
 

Ábrányi Emil:

Kincs...


Van egy kincsem: a te szíved!
Ezzel áldott meg az ég.
Ennél hűbb szív, ennél hőbb szív,
Ennél drágább, szeretőbb szív
Tán nem is volt soha még!

Ó ha ezt a drága kincset
Elveszíteném valaha:
Én volnék e dús világnak
Legszegényebb, legsilányabb,
Legszánandóbb koldusa!






 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Kedves, nézd!...
  2016-11-26 22:52:57, szombat
 
 

Ábrányi Emil:

Kedves, nézd!...


Kedves, nézd! A sáppadó lomb
Sorra mind alá-pereg...
Elsárgultak a mezők, mint
A haldokló emberek.

De ne félj a hervadástól,
Mosolyogva nézd velem;
Nézhetjük, mert szívünk mélyén
Nem hervad a szerelem!

Lelkem könnyű és derűlt, bár
Mindent hullni, halni lát;
Temetőben játszó gyermek
Igy ugrál a síron át.

Ősz van most s nekem tavasz nyit
A kipusztult föld felett...
Mosolyodban minden percben
Visszatér a kikelet!...






 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ha néha, néha...
  2016-05-20 20:24:26, péntek
 
 

Ábrányi Emil:

Ha néha, néha...


Ha néha, néha, titkos órán,
Szemed multamra visszanéz:
Ne ejtse meg szép tiszta lelked
A gyanu és a kétkedés!

Ne kételkedjél hű szivemben,
Mely érted él, érted remeg!
Mikor te engem megszerettél,
Meg is váltottál engemet!...

Mint a pokolból égre szálló
Borzadva néz a mélybe le:
Úgy nézek én multamra vissza,
Mely száz pokollal van tele!

Te vettél engem szárnyaidra,
Te szállottál föl énvelem.
Ó hogy' lehetnék hát tehozzád,
Kedves szeráfom, hűtelen?







 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Egy napig éltek...
  2016-05-20 20:21:20, péntek
 
 

Ábrányi Emil:

Egy napig éltek...


Egy napig éltek szép virágaid.
A szem gyönyörrel rajtuk fönnakadt,
Oly remekűl volt válogatva mind, -
S szerelmem adta e virágokat.

Elhervad gyorsan minden szép virág,
Elfonnyad mind, amit kert s rét terem,
De mely nyujtotta e virágokat:
Örökké él maga a szerelem!

Csoda-virág! Nem hervad el soha,
Mindennap új fény, új szín hatja át,
Egész a sírig illatos marad,
És neked adja minden illatát!






 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Egy mezei virághoz...
  2016-04-02 21:52:22, szombat
 
 

Ábrányi Emil :

Egy mezei virághoz...


Kedves virág! Nyíló tavasszal
Törékeny élted megfogan.
Sarjadsz, virulsz, amíg nyarad tart,
Pompátlanul, de boldogan.

S ha jő az ősz: elhalsz szelíden,
Mint gyermek-ajkon a mosoly.
Szép hervadásod végsóhajja
Illat gyanánt a légbe foly.

Ó kis virág! Taníts meg engem,
Hozzád hasonló mint legyek?
Hogy míg nyaram tart: könnyű kedvvel
Derűt, borút egyként vegyek...

S ha itt az ősz, és mindenemtől,
Amit szerettem, válni kell:
Hogy akkor, mint te, oly nyugodtan,
Oly szent-szelíden múljak el!






 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Féltett boldogság...
  2016-01-08 20:19:10, péntek
 
 

Ábrányi Emil :

Féltett boldogság...


Boldogságommal nem dicsekszem,
Bár ajkamon csaknem kitör.
Ó hányan vannak a világon,
Kiket nehéz bánat gyötör...
Szegények, ennyi boldogságot látva,
Önsorsukat fájóbban érzenék.
Elhallgatok. S csak titkon mondok áldást,
Hogy társamul téged adott az ég!

A sors irigy a boldogokra,
Gyötörni őket lesbe áll,
S én üdvömet féltőbben óvom
Mint gyönge fészkét a madár.
Nem! Mitse vallok! Szótlan hordja titkát,
Hallgatva őrzi kincsét e kebel.
Olyan a lelkem, mint a tenger árja:
Legnémább ott, hol gyöngyét rejti el!






 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
A legkedvesebbnek...
  2016-01-08 18:06:06, péntek
 
 
Ábrányi Emil:

A legkedvesebbnek...


Annyi szirma nincsen a virágnak,
Annyi gyöngye nincsen a világnak,
Mint ahányszor nevedet megáldom,
Viruló virágom,
Édes birodalmam, ragyogó világom!

Emberek közt elhagyatva álltam,
Egy nyájas szót, annyit sem találtam;
Kezet akkor nyújtottál te nékem,
Drága kedvességem,
Szép, magányos csillag gyászos, komor égen!

És azóta hű társam te voltál,
Dús lelkeddel én hozzám hajoltál,
Életemnek hajnalává lettél;
Szépet szebbé tettél,
Örömöt fokoztál, rosszat elfeledtél.

Csak nálad van hűség, állandóság,
Te nemes szív, te igazi jóság!
Ó de könnyű irgalmasnak lenned,
Mást is jóvá tenned,
Hiszen egy őrangyal lakozik te benned!

Szíved csak az én szívemre vágyott,
És az volt az összes hiúságod,
Hogy megőrizd boldog pillantásom, -
Hogy a mindig máson
Rágódó irigység: mosolyogni lásson!

Nem tudnálak meghálálni téged,
Hogyha folyvást áldanám hűséged,
Hogyha versem csak terólad szólna,
Csak téged dalolna,
Minden kicsi percem egy imádság volna!







 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 480 db bejegyzés
e év: 1215 db bejegyzés
Összes: 12818 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1461
  • e Hét: 10482
  • e Hónap: 35257
  • e Év: 86462
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.