Regisztráció  Belépés
venci76.blog.xfree.hu
A ruha teszi az embert - a gyűjtemény a gyűjtőt. Szalvéta Gyűjtő
1976.04.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Karácsonyi gyertyás szalvétáimhoz:
  2012-12-19 19:32:16, szerda
 
  Ezekkel a csereszalvétáimmal is szeretnék már kicsit ünnepi hangulatot kelteni, így egy kis összeállítást teszek be belőlük a blogomba, illetve ha valakit érdekel a gyertya története a karácsonyhoz kötődően érdekességként, a képösszeállítás alatt elolvashatja.A szalvéták közül ha valamelyik megtetszik valakinek , szívesen cserélek belőle bárkivel:



Link


A gyertya története

Az év egyik legszebb ünnepe felé közeledve úton-útfélen, az összes karácsonyi vásárban a sok-sok apró, illetve nagyméretű csecsebecse, ajándék mellett mindenhol kapható gyertya. Kicsi és nagy, gömbölyű és szögletes, illatos és szagtalan, egyszóval: rengetegféle színű, formájú és méretű. Mert a gyertya elengedhetetlen kelléke, dísze az ünnepeinknek...

Ám vajon mióta van ez így? Mióta tartozik hozzá elválaszthatatlanul az egyházi, de akár a családi és egyéb jellegű ünnepeinkhez is. Lássuk a gyertya történetét!

Ha pontosan szeretnénk definiálni, a gyertya: régebben viaszból vagy faggyúból, ma általában paraffinból és sztearinból készül, rendszerint rúd alakú, béllel ellátott világítóeszköz. Világítási, ám ma már inkább díszítési, hangulatkeltési célokra használják és gyártják.

Viaszból vagy faggyúból készült gyertyát már a rómaiak is használtak a 2. században. A középkorban inkább a fejedelmi udvarokban volt használatos, míg a 15. századtól kezdve a faggyú általánosan elterjedt. Az úgynevezett szteraingyertya a 19. század eleje óta ismert. Praktikus használata a század végétől folyamatosan csökkent, előbb a városokban, később pedig vidéken is a petróleum- és gázvilágítás, majd a villanyvilágítás szorította ki teljesen.

Általános használata a római korban terjedt el. Eleinte praktikus okokból használták az őskeresztények, ám a pogány kultuszokban is nagy szerep jutott neki. A mostanihoz hasonló gyertya a keresztényüldözések idejére tekint vissza. III. Honorius pápa rendelete szerint az oltáron legalább két gyertyának kellett égnie.

A fény a Nap életadó erejének kifejezője. Mivel könnyen eloltható, az élet bizonytalanságát, az elenyészést is jelképezi. A kereszténységben elsősorban Krisztusnak, a "Világ Fényének" a szimbóluma a gyertya, aki meghalt az emberekért, ahogyan a gyertya is megsemmisül, miközben fényt sugároz. A magát emésztő, világító gyertya Krisztus áldozatára, a gyertyaláng melege pedig szeretetére utal.

A templomok oltárain égő gyertyák számuktól függően változatos szerepet játszanak az egyház szimbolikájában: hat gyertya az ima folytonosságát jelképezi, három a Szentháromságot, hét a szentségeket.

A magyar néphitben karácsony estéjén a család minden tagja gyertyát gyújt. Amelyiknek felfele száll a füstje, az kedves a Kisded előtt, a lefele szálló füst gyertyájának tulajdonosai pedig bűnösek. Szintén népi hiedelem, hogy a mennyországban mindenkinek van egy égő gyertyája, és ameddig az lángol, addig él az ember.

A kereszténység mellett azonban természetesen még számos más vallásban is kiemelkedő szerep jut a gyertyáknak: a zsidóságnál éppúgy, mint akár a buddhistákat tekintve.

Szent Ágoston szerint a gyertya magát a megváltott embert is jelenti: "Amint a gyertya fényt áraszt a sötétségbe, úgy áraszt fényt az igaz ember ennek a világnak a sötétségbe." A gyertya végigkíséri az embert az életen, hiszen karácsony alkalmával éppoly jelentős szimbolikus szerepet játszik, akár a születésnapi tortán vagy a halott mellett a ravatalnál.

És természetesen az adventi koszorúnak is elengedhetetlen kelléke, amelyen összesen négy gyertya található: a Krisztus eljövetelére való várakozás négy hetében kell a négy-négy gyertyát meggyújtani.

Advent már itt van, a karácsonyra való várakozás jegyében pedig járja át a gyertyaláng melege a testünket és a szívünket is!


(A gyertya történetének forrásoldala: www.mikulasfalva.com/gyertya-tortenete.html )


A gyertya szilárd éghető anyag, viasz, faggyú vagy paraffin felhasználásával készült, kanóccal ellátott világító eszköz. Az emberiség az ókor óta használja.

Története

Az emberiség már több mint két ezer éve használja a gyertyákat, évszázadokon át elengedhetetlen háztartási kelléknek számított. Már az ókorban felismerték a faggyú és a zsír kiváló égési tulajdonságait, s azokat több helyen is hasznosították. Az első ismert viasz a méhviasz volt, mely akkoriban még igen ritka és értékes anyagnak számított. Krisztus születése után jelennek meg a faggyúgyertyák, mivel a viaszgyertya mindennapos használata túl költséges volt. A szegényebb emberek állati eredetű hulladékból készült faggyúgyertyákat használtak, ez azonban igen kellemetlen szagokat árasztott és erősen kormozott.

A 17. században már arzént adtak a faggyúhoz, ez esztétikailag javított a végterméken, azonban az arzén - mérgező mivolta miatt - sok kellemetlenséget okozott a mindennapi használat során.

A 19. század elején felfedezték a sztearint, a növényi és állati zsiradékban is fellelhető gliceridet, mely a gyertya szilárdságáért felelős. Ekkoriban kezdték használni az összefont kanócot és a paraffint, így az eddigiekhez képest jó minőségű és olcsó gyertyát tudtak előállítani.

Manapság a gyertyagyártó cégek jó részt paraffinból és csak kis mértékben sztearinból készítik termékeit. A kanócok is megváltoztak, mára leginkább szalmiák-sóval, bórsavval és paraffinnal kezelt pamut anyagú fonott kanócot használnak, mely a gyertya egyenletes és szinte korommentes égését biztosítja.

A gyertya jelentése a keresztény szimbolikában :

A Biblia alapján a Logosznak, a Világ Fényének szimbóluma, a keresztény szimbolikában Krisztus jelképe. A gyertya is megsemmisül, miközben fényt ad, miként az Üdvözítőnek is meg kellett halnia, hogy az embereket megváltsa. A gyertya a szentháromságot testesíti meg a láng, a kanóc és a viasz egysége folytán. A magyar néphit úgy mondja, hogy a mennyországban mindenkinek van egy égő gyertyája, ameddig az lángol, addig él az ember. A gyertya végigkíséri az embert az életen, a keresztelő alkalmával éppoly jelentős, szimbolikus szerepet játszik, akárcsak a születésnapi tortán, a haldokló mellett vagy a ravatalnál.

Működése :
A gyertya égésének folyamata :

A gyertya tüzelőanyaga szobahőmérsékleten szilárd, és csak légnemű állapotban éghető. Égésekor a gyertya lángja megolvasztja a gyertya anyagát. A megolvadt anyagot kis csészeként szilárd anyag veszi körül, amely nem engedi elfolyni az előbbit. Közelről látható az is, hogy a kanóc alja ázik az olvadékban, míg a kanóc teteje száraz. A hajszálcsövesség miatt a gyertya megolvadt anyaga folyamatosan felszívódik a kanóc tetejére. Az olvadt anyag egyre fogy, a láng lejjebb jön, és újabb gyertyaanyag olvad meg. A kanóc teteje belelóg a láng forró részébe és elég. (A láng forró részen kb. 1200 °C hőmérséklet van, a láng alján kb. 600 °C van, tehát a láng hőmérséklete 600-1200 °C közt változik.) A kanóc tetején az olvadék elpárolog, a gőzei elbomlanak, bomlástermékei a gyertya lángjában elégnek. A gyertya lángjának belsejében tehát éghető gázok vannak. Ezt egy egyszerű kísérlettel lehet bizonyítani: ha a gyertya lángjába üvegcsövet teszünk, az éghető gázokat ki lehet vezetni és azokat az üvegcső végén meg lehet gyújtani.

Miért világít a gyertya?:

A gyertya lángjának narancssárga színe megtévesztő lehet annak, aki a nátrium lángfestését már látta. (Aki nem látta, az nézze meg.) A gyertya anyagában elenyésző mennyiségű nátrium-ion fordulhat elő. A világító láng színét a hőbomlással keletkező szénszemcsék, korom gerjesztése (mikrorobbanása) okozza. Ha az égés tökéletessé válik, például a levegő oxigénarányának dúsításával, a láng színtelenné válik. Persze ilyenkor az égés is gyors lesz.

A gyertyaláng alakja :

A gyertyaláng alakját a különböző gázok áramlása határozza meg. Az égéstermékek és a felmelegített levegő felfelé áramlik a környezetnél kisebb sűrűség miatt. Helyére hidegebb levegő áramlik alulról és oldalról. A láng lobogását az esetleges légáramlatok okozzák. Súlytalanságban nem számít a forró és hideg gázok közötti sűrűségkülönbség és így nincs felhajtóerő. Ilyen körülmények között nem jön létre légáramlás a láng mellett és emiatt a gyertya lángja nem lesz csepp alakú. Súlytalanságban a láng félgömb alakú. Ebbe a lángba csak diffúzióval, lassan jut be az oxigén és lassan jut ki belőle a keletkező széndioxid és víz. Több űrsiklóküldetés során (STS-43, STS-83, STS-94, STS-105, STS-107) volt eddig a tudományos program része az égések vizsgálata a súlytalanságban.

Ismertebb alapanyagok :

Méhviasz - A legrégebben használt alapanyag. Sokáig ég, viszont nehéz vele dolgozni. Olvadáspontja 65 °C. A viaszgyertya jellegzetes mézszínű és illatú, merítéssel készülő gyertyafajta. Hosszabb tárolás alatt szürke réteg képződhet rajta, de ez minőségromlást nem eredményez és egyszerűen eltávolítható.

Faggyú .

Paraffin - manapság a leggyakrabban használt viasz. Könnyen megmunkálható anyag. Olvadáspontja 54 °C. Túlnyomórészt kőolajból nyerik. Lepárlással választják szét a többi alkotóelemtől, s az így nyert paraffinkását további költséges eljárások során tisztítják, finomítják. Többnyire pasztilla vagy por alakban használják. Ökológiai oldalról nézve a kőolajból való származása miatt kritikus a minősítése.

Sztearin - Természetes anyag. A belőle készült gyertya tejszerű, opálos színt kap. Olvadáspontja 74 °C. Porcelánszerű anyaga inkább törékeny, mint hajlékony. Fizikai tulajdonságai miatt a sztearingyertya elkészítése csak öntéssel[3] lehetséges.

Zselé -


(hu.wikipedia.org/wiki/Gyertya)
 
 
0 komment , kategória:  Karácsonyi csereszalvétáimhoz:  
Hogy megelevenedjen a csillagnéző egeret mintázó szalvétám:
  2012-09-18 20:19:53, kedd
 
 

Link

Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér
A hazudós egér

Az Egér az Erdei Kocsma pultján ült, egy borral telt mogyoróhéjat tartott a kezében, és a csillagokról mesélt.

A kalapját akkor már kicsit félrecsapta, úgy látszik, többször is a mogyoróhéj fenekére nézett, de a csillagokról valóban csodálatos dolgokat tudott.

"Honnan ismerheti ez a csillagokat? - gondolkozott a Róka. - Még ha a Zsiráf mesélne, az csak hagyján, ő sokkal közelebb van a csillagokhoz. De ez a vacak Egér! Hiszen ez a fű közül sem látszik ki." Meg is kérdezte:

- Honnan tudod ilyen pontosan?

- Ne viccelj - mondta csodálkozva az Egér -, te nem hallottál róla, hogy évekig laktam a csillagokban?

- Ezt hallanom kellett volna? - szégyenkezett a Róka, a többiek meg: a Mókus, a Borz, a Nyest, a Menyét, az Őz, a Szarvas és valamennyien, akik ott voltak, kórusban vágták rá, hogy: ,,Persze, te oktondi, de még mennyire hallanod kellett volna! " A Róka behúzta a farkát, s csöndesen, nehogy a többiek meghallják, megkérdezte a mellette ülő Borztól:

- Kitől kellett volna hallanom?

- Ostoba, hát magától az Egértől - mondta a tudatlanoknak kijáró fitymálással a Borz.

- Aha - morgott a Róka, és összehúzott szemmel, sunyin nézett az Egérre.

Az Egér meg kényelmes pózba vágta magát, mint aki éppen most jött bele a mesélésbe, és éppen azt mondta:

- A csillagokról jut eszembe...

Itt elakadt, mert tekintete kitévedt az ablakon, s meglátta a csillagokat.

- Tyű, az angyalát! - szaladt ki a száján, a hallgatóság meg zsongott-bongott, mesét sürgetően kérdezgették:

- Mi jut eszedbe a csillagokról?

- Az jut eszembe - mondta olyan időhúzásféleképpen, jó lassan az Egér, és nem mondott semmit, mert igazából az jutott eszébe, hogy Egérné őnagysága, a kedves felesége megint veszekszik majd, hogy ilyen későn megy haza.

- Az jut eszembe - mondta még egyszer -, hogy nekem most egy fontos találkozóm van. Rohanok is. - Lepattant a pultról, a Vaddisznónak intett, hogy a nyolc mogyoróhéj bort írja a többi közé; a Vaddisznó volt ugyanis a kocsmáros.

Útközben eszébe jutott, valami ajándékot kellene vinnie a feleségének, hátha akkor nem csap patáliát. Meglátott a bokrok között egy harangvirágot, odavágtatott, letépte, és a hóna alá csapta.

Már indulni akart vissza az útra, amikor nyöszörgést hallott a sűrűből.

,,Hát ez meg mi lehet?" - töprengett, s megindult a hang felé. Egyszer csak közvetlenül a lába elől hallja a nyöszörgést, lenéz.

- Nicsak - mondta -, egy farkasverem. - Egyúttal észrevette a Farkast is. Ott kucorgott a verem sarkában, még a sötétben is látszott, hogy folynak a könnyei. Ő nyöszörgött.

- Hát te? Rálépett valaki a lábodra? - kérdezte az Egér.

- Csak gúnyolódj, te gazember - nyögte a Farkas -, most megteheted, amikor így megjártam!

- De hát én igazán nem gúnyolódom - mondta az Egér -, csak éppen nem értem, miért nyöszörögsz. Talán beteg vagy?

- Vak vagy te? - dühöngött a Farkas.

- Ellenkezőleg! Nagyon is jó szemem van. Öt kilométerről meglátom a Szúnyogot esti szürkületben.

- Hát akkor talán engem is látsz most.

- Persze - mondta az Egér -, lemásztál ide, s most nyöszörögsz.

- Lemásztam, lemásztam! Nem vagy eszednél! Majd bolond lennék farkasverembe mászni. Beleestem; kiskomám, beleestem. És most végem - tette hozzá szomorúan, s nekikezdett bömbölni újra.

- Mit ordítasz! - szólt le bosszús hangon az Egér. - Miért nem mászol ki?

- Innen? - nevetett keserűen a Farkas. - Innen aztán senki nem tudna kimászni. Nézd meg, milyen magas a verem fala!

- Mit nézzek rajta, láttam már többször is - mondta fitymálóan az Egér -, le is mértem, öt méter húsz az egész. Semmiség.

- Mikor láttad? - kérdezte gyanakodva a Farkas.

- Hát amikor beugrottam megnézni, milyen az alja.

- Beugrottál?

- Világos - mondta az Egér -, különben hogyan néztem volna meg, hogy milyen az alja!

- És hogyan jöttél ki?

- Nevetséges kérdés. Hát kiugrottam.

- Te innen kiugrottál?

- Mint a pinty! - mondta az Egér. - Igaz, hogy egész életemben sportoltam, kétszer is megnyertem az erdei futóversenyt, neked meg csak arra volt eszed, hogy teletömd a bendőd. De talán neked is sikerül. Javadra szolgál, hogy kicsivel magasabb vagy, mint én.

A Farkas erre vadul ugrálni kezdett, de a veremfal felénél alig jutott magasabbra.

- Állj meg, vándor! - szólt rá az Egér. - Nem ilyen hübelebalázs módjára kell csinálni. Először is bemelegítésképpen fussál öt kört, aztán amilyen hosszan a verem engedi, fuss neki, és teljes erőből ugorj egyet. Ha elsőre nem sikerül, pihenj kicsit, és próbáld meg másodszor is. Nekem is csak ötödszörre sikerült.

- Jobb lenne, ha lejönnél és megmutatnád - morgott a Farkas.

- Arra, sajnos, nincs időm, már így is elkéstem - mondta sietve az Egér -, de ha még holnap is itt leszel, lejövök, és megmutatom, hogyan kell. Hát akkor jó éjszakát. Tehát ne felejtsd! Ugrás, pihenés, ugrás.

Ezzel elment, de esze ágában sem volt hazamenni. Az egyik fa tövébe húzódott, figyelt a verem felé. Futó léptek zaját hallotta - aha, gondolta, most futja az öt kört. Kicsivel később huppanás, csusszanás, puffanás. Hát ez nem sikerült - szomorkodott az Egér. Harmadszorra aztán a két első lábával elkapta a Farkas a verem peremét. Akkor már semmiség volt kijönni.

,,Na lám, csak ugrálni kell - örült az Egér, aztán azonnal bosszankodni kezdett: - Ejnye - mondta magában -, hazudhattam volna azt is, hogy már második ugrásra kijöttem, most majd hetvenkedni fog ez a Farkas, hogy neki harmadszorra sikerült, ami nekem csak ötödszörre."

A Farkas azonban kint volt a veremből.

Az Egér megint a hóna alá csapta a harangvirágot, és elindult hazafelé. De ezen az estén nem kedvezett neki a szerencse, már ami a hazaérkezést illeti, mert az egyik kanyarban, mikor éppen fütyörészni kezdett, fölordított valaki:

- Jaj, de megijedtem!

Az Egér megrémült, beugrott egy lapulevél alá, és onnan kérdezte:

- Kitől ijedtél meg.

- Tőled - válaszolta elcsukló hangon az ismeretlen. Az Egér azonnal előmászott a lapulevél alól, kidüllesztette a mellét.

- Hát azt nem csodálom - mondta -, egyszer egy elefántot is halálra ijesztettem. Eléggé félelmetes külsőm van. Te ki vagy?

- Én vagyok - mondta a Kos, és előóvakodott egy galagonyabokor mögül. - És a te külsőd nem is félelmetes, csak azt hittem, hogy a Róka jön. Ő szokott így fütyörészni.

Az Egeret lehangolta, hogy a Kos nem találja félelmetesnek a külsejét, s csak a jó modor kedvéért kérdezte meg:

- Miért félsz a Rókától?

- Mert meg akart verni. Már egy hete bujkálok előle - szepegte a Kos. - Te is tudod, hogy milyen erős, és milyen veszedelmes fogsora van.

- Hát amit a fogáról mondtál, az igaz, bár az ő fogai feleannyit sem érnek, mint az enyémek - mondta az Egér, és a mutatóujja körmével megpöngette hegyes fogait -, de hogy erős, hm, nevetséges. Én sokkal kisebb vagyok, de a múltkor úgy meghupáltam, hogy azóta messze elkerül.

- Mit csináltál vele?

- Nem érted?! Meghupáltam.

- Az mit jelent? - kérdezte ijedten a Kos.

- Hát azt, hogy megvertem.

- Te a Rókát?!

- Én hát! Mit csodálkozol ezen? Úgy kezdődött, hogy szemtelenkedett velem a Macska, kénytelen voltam móresra tanítani.

- Mire tanítani?

- Móresra.

- Az mi?

- Hát Kos létedre elég alacsony műveltségű vagy - mérgelődött az Egér. - Az is azt jelenti, hogy megvertem, és nehogy megkérdezd csodálkozó pofával, hogy ,,te a Macskát?", igenis, én a Macskát. És amikor már éppen hordta az irháját, azazhogy látom, ezt se érted, szóval, amikor már menekült, kitéptem emlékül a bajuszából két szálat. Éppen a kalapom mellé akartam tűzni, amikor odajött a Róka, és azt mondta: ,,Ide a bajuszt!" - és már kapta is ki a kezemből. Fölugrottam, és két akkora pofont adtam neki, hogy még én is hallottam, hogy cseng tőle a füle.

- Te is hallottad? - szólt közbe a Kos.

- Világos - mondta az Egér -, a jobb füle mélyen, a bal magasan csengett, és utána még fültövön is pöcköltem. Te még olyat nem láttál, hogy futott! Ámbár a te helyedben csak másodszor adnám neki a pofont, először oldalba öklelném ezekkel a rémületes szarvakkal.

- Jaj, hol látsz rémületes szarvakat? - riadt meg a Kos.

- A fejeden - mondta az Egér. - Mutasd csak!

A Kosnak egészen a földig kellett hajolnia, hogy az Egér megtapogathassa a szarvát.

- Tényleg rémületes? - kérdezte reménykedve.

- Mi az hogy! - mondta az Egér. - Olyan szarvad van, mint a bivalynak. Ezzel a szarvval egy regiment rókát is el tudsz kergetni.

- Gondolod? - kérdezte kissé bátrabban a Kos.

Ebben a pillanatban az Egér surranó neszre lett figyelmes. Jó füle volt, azonnal tudta: jön a Róka.

- Na, akkor én rohanok is - mondta -, mert elkésem.

- Maradj még egy kicsit - kérlelte a Kos.

- Nem lehet - mondta futtában az Egér.

- Legalább azt mondd meg, mi lett a Macska két szál bajszával!

- A fiamnak adtam, hegedűhúrnak! - kiabált vissza az Egér, s már el is bújt egy vakondtúrás mögé, mert a Róka kilépett a tisztásra.

- Na végre, megvagy, te pernahajder - mondta a Kosnak -, most aztán majd móresra tanítlak!

- Azaz meghupálsz? - kérdezte hetykén a Kos.

- Így is mondhatjuk - felelte a Róka, és felhúzta a bokszkesztyűjét.

- És ha szabad érdeklődnöm, miért? - kérdezte a Kos.

- Mert különben elfelejted, hogy én vagyok a Róka, és tőlem félned kell! Megértettük? - nagyképűsködött a Róka, és lépett egyet a Kos felé. A Kos se volt rest, nekilendült, oldalba öklelte a meglepett Rókát, és két jókora pofont lekent neki. A Róka elszédült az ütéstől, és egy fának tántorodott.

- Úgy látszik, rosszabb hallásom van, mint az Egérnek - mondta a Kos -, a fülcsengésedet nem hallom. És most jól teszed, ha elhordod az irhád, mert ha fültövön is pöcköllek, mint a múltkor az Egér, akkor két hétig nyomod az ágyat.

A Róka villámgyorsan elhordta magát. "Biztos megbolondult ez a Kos - gondolta magában -, miféle Egérről beszél? Biztos azért mert ellenállni, mert megbolondult. Még hogy Egér! Hacsak nem az az Egér bolondította meg, amelyik a csillagokban lakott." A Róka megállt egy pillanatra. Mégiscsak lehet ebben valami igazság, ez az Egér talán mégis a csillagokban lakott.

Az Egér közben elégedetten fölkászálódott a vakondtúrás mellől, fölkapta a harangvirágot, s végre baj nélkül hazaért. Még csak az előszobában volt, már hallotta, hogy kiabál a felesége:

- Most kell hazajönni, te egerek szégyene! Rég kihűlt a vacsora, már a mentőknek is telefonáltam; azt hittem, elütött egy elefánt, vagy elkapott a macska.

- Mit kiabálsz - mondta az Egér -, dolgom volt! Meg kellett mentenem a Farkast meg a Kost. Nélkülem elpusztultak volna.

- Hazudsz, hazudsz - kiabált magából kikelve Egérné -, mást se tudsz, csak hazudni! Te vagy a világ leghazudósabb egere!

- Az meglehet - mondta mosolyogva az Egér, és átnyújtotta feleségének a sok vihart látott harangvirágot.


A szalvétából egy plusz cseredarabom van, ha valakinek esetleg megtetszett, s szert szeretne tenni rá.
 
 
1 komment , kategória:  Karácsonyi csereszalvétáimhoz:  
Egyik karácsonyi szalvétám,és a mintához alapul szolgáló kép
  2012-01-18 08:44:01, szerda
 
 

Link



Link
 
 
0 komment , kategória:  Karácsonyi csereszalvétáimhoz:  
A diótörő hagyománya:
  2011-12-26 18:44:54, hétfő
 
 

Link


A Diótörő hagyománya az Államokban
2010. dec. 7. 22:08 - írta Phoebe


A karácsony közeledtével a boltokban furcsa figurák sorjáznak, ezek a Nutcrackerök, azaz diótörők...

Diótörő...Nos Csajkovszkij darabját mindenki ismeri, és a legtöbben azt is tudják, hogy Hoffmannak köszönhetjük a Diótörő történetét, egy kislány karácsonyi álmát, azután, hogy ajándékba kapja ezt a furcsa fababát...

De mi köze az amerikaiaknak egy európai irodalmi műhöz, és miért annyira népszerű a Diótörő balett ilyenkor karácsonykor az USA-ban?

Ez a kérdés bennem is felmerült, miután éveken keresztül nézegettem a boltokban a kissé ijesztő katonaszerű figurákat, és miután se szeri-se száma az ilyenkor kínált Diótörő előadásoknak, elkezdett a dolog nagyon érdekelni...

Ebben az esetben a fababák ihlették a művészeket, és nem meglepően a játékgyártásban világelső Németországban születtek meg az első diótörők. A diótörőket a német néphagyományok szerint akkor adják ajándékba, ha az ajándékozott házának védelmét, és családjának szerencséjét akarják kívánni. A diótörő, mint egy jó házörző kutya, kimutatja a fogait, de kizárólag a rossz szellemek elijesztése érdekében.

A diótörők hagyománya ihlette meg aztán E.T. A. Hoffmant, amikor megírta a Diótörő és egérkirály művét 1816-ban, mely Csajkovszkij szerzeményének lett alapja, 1892-ben. A Szentpétervárott bemutatott balett aztán világszerte karácsonyi hagyomány lett, mégis, elsősorban az USA hagyományaként tartjuk számon.

A Németországban népszerű diótörő figurák az 50-es években kerültek Amerikába, amikor a második világháborúból hazatérő katonák magukkal hozták az első fababákat. Szerették volna a szomorú évek után saját családjaikat is megóvni, és a babák hagyományával is megerősíteni ezen kívánságukat. Csajkovszkij balettje ekkor soha nem látott népszerűségnek kezdett örvendeni az USA-ban, és a babák hamarosan egyre többféle formában, színben, ruhában jelentek meg a boltokban, csakhamar collectible, azaz gyűjthetővé váltak.

A német Steinbach család nevéhez fűződik a diótörők gyűjthető kollekcióvá fejlesztése. A babák megalkotása 130 mozzanatból áll.

Manapság a diótörő elsősorban karácsonyi dekorációként funkcionál az amerikai családokban. Karácsony táján a babák széles választéka kapható az üzletekben, képeskönyvek százai mesélik el a gyerekeknek a Diótörő egyszerűsített verzióját, és családok ezrei tekintik meg különféle előadásokban a balettet.

(http://eletamerikaban.freeblog.hu/archives/2010/12/07/A_Ditr_hagyomnya_az_llamok ban/)




Link
 
 
0 komment , kategória:  Karácsonyi csereszalvétáimhoz:  
Karácsonyfadísz szimbolika:
  2011-11-26 21:15:55, szombat
 
 

Link

Karácsonykor igyekszünk a legszebbé varázsolni a fenyőfát. Előkerülnek a gyertyák, gömbök, különböző figurák, amiket gondosan őrizgetünk egy évig, hogy majd néhány napra örömünket leljük benne.

Ám nem véletlen, hogy a karácsonyfadíszek jellegzetes figurák és formák. Mindegyiknek megvan a saját jelentése, ami esetenként mélyebb, mint gondolnánk.




Link

Maga a karácsonyfa az életet jelképezi, mind a szín, mind az ágak spirál-szerű elhelyezkedése az életre, a születésre utal. Erre a fára akaszthatunk gömb alakú díszt, amely a teljességet, a törékenységet és illékonyságot jelképezi. A fa tetejére csúcsdísz kerül, ami magát, a felemelkedő Jézust jelenti. Esetenként a csúcsdísz üstökös alakú, hiszen az vezette a három királyt Betlehembe.

A különböző girlandok is népszerű díszítőelemek, ezek a hosszú, tekergő díszek az Éden-beli kígyót szimbolizálják, a bűnbeesést és az egész emberi sors elindítóját.

Angyalhajat és szalmát is szórhatunk az ágak közé, ez a Kisjézus jászolának alját szimbolizálja. A szalma helyett idővel a szebb és csillogóbb angyalhaj jött divatba, de vannak, akik ma is betartják a szalmaszórás szép régi hagyományát.




Link

Elengedhetetlenek az angyalkák, amelyek az Advent angyalait szombolizálják. Négy héten át leszáll egy-egy közénk és üzenetet hoz, amit csak a kiválasztottak értenek meg.

Minden dísz színes, de a legtöbb arany és ezüst színű. Ezek a színek a pompát, a gazdagságot szimbolizálják.




Link



Link



Link

A dió és az alma a tudást és a bölcsességet jelenti. Az alma, amellett, hogy a bűnbeesés jelképe, a Tudás fájáról származik. A dió pedig formájánál fogva, ami az emberi agyhoz hasonlatos, a bölcsességet és a tudást testesíti meg a fán.

Ezek a termések játszhatnak arany, vagy ezüst színekben, ekkor a fénylő bölcsességet hozzák el.




Link



Link

A mézeskalács díszek minden fenti díszt megformálhatnak, de ha ember figurájúról van szó, akkor az a porból lett és tűzpróbán átesett embert jelképezi. Mágikus báb, az ember teremtette nagy gonddal és figyelemmel.



Link



Link



Link

Nem hiányozhat a csengettyű sem, amely a negyedik adventi angyal érkeztét jelzi. Ekkor gyűlik a család a fa köré, a karácsony lényege ekkor jön el, a szeretet és az összetartozás ilyenkor kap nagy szerepet a szenteste folyamán.



Link



Link

A gyertyák jelentése a szentháromság, a test (viasz), szellem (láng) és a kanóc (lélek) hármassága. Jelképezi Jézus születését, azaz a fény eljövetelét.

Ezeken a fontos jelképeken kívül persze kerülhet más is a fára, az ilyen apró kis figurák a gyermeklétet, az önfeledtséget és ártatlanságot jelentik.

(karacsony.network.hu/blog/karacsony-klub-blogja/a-karacsonyfadiszek-szimbolikaja )




Link



Link



Link
 
 
0 komment , kategória:  Karácsonyi csereszalvétáimhoz:  
Karácsonyi üveggömb története:
  2011-11-26 20:12:57, szombat
 
 

Link

A karácsonyi üveggömbök története

A türingiai Lauschából származó, gömb alakú karácsonyfadísz valójában a szükség szülötte
Egy zöld tűlevelű - lehetőleg egy jegenyefenyő -, valódi gyertyák lángja, színes üveggömbök és boa. Mindezek a német otthonok karácsonyi hangulatának kellékei. A karácsonyfa feldíszítésének ötlete Németországból kiindulva terjedt el az egész világon. Először a biedermeier idején, tehát a 19. század első felében öltöztették díszbe a fenyőt Némethonban, és elsőként ugyancsak itt váltotta fel a fára aggatott almát és diót az üveggömb dísz. Ha kíváncsiak vagyunk e hagyomány eredetére, akkor felfedezőutunk a türingiai Lauschába vezet.

Kezdetben - mondják a néprajzkutatók - volt ,,a paradicsom fája". Gyümölcsöket (főként almát) akasztottak az ágaira, és a középkorban azt a célt szolgálta, hogy karácsony idején emlékeztesse a templomba érkezőket az eljövendő örök élet távlataira. Dél-Németországban éppúgy, mint a kelet-poroszországi Königsbergben az évszázadok során újra meg újra találunk utalásokat arra, hogy a templomokban, a tereken - karácsonyi szimbólumként - örökzöldeket állítottak fel, és olajmécsesek vagy faggyúgyertyák segítségével világították meg őket. A koromképződés miatt azonban aligha lett volna elképzelhető, hogy a családok a lakószobában is karácsonyfát állítsanak.

Luther és a karácsonyfa
A napóleoni háborúk után támadt igény a német polgárokban a közmondásos ,,biedermeier meghittségre", az idillre és a családi boldogságra. A sztearin (1818), majd a paraffin (1830 körül) - két olcsó, jól világító és kevéssé kormozó anyag - felfedezése a gyertyával díszített karácsonyfát hamarosan a polgári otthonok elmaradhatatlan részévé tette az ünnep idejére. Nem sokkal később már a kézműves- és munkáscsaládok is átvették ezt a szokást. Utólag magát Luthert is kapcsolatba hozták a fenyőfával. A wittenbergi Luther-csarnokban látható Carl August Schwerdgeburt 1843-ban készített acélmetszete, melynek címe Luther és családja Wittenbergben, 1536 karácsonyán. A reformátor és felesége, Bóra Katalin, valamint gyerekei és munkatársa, Melanchthon mellett ott látható a gyertyákkal díszített karácsonyfa is. Ilyen és ehhez hasonló esetek vezettek oda, hogy egyes körökben az a téves elképzelés terjedt el, hogy a karácsonyfa a reformátori hit ismertetőjegyeinek egyike.
Gyümölcsök helyett üveg
Hogyan került az üveggömb a képbe? Erre a kérdésre a választ Türingiában, Lauschában kell keresnünk, ahol 1597 óta megszakítás nélkül folyik üveggyártás. ,,Mint annyi minden, ez is egy legendával kezdődött" - tudtuk meg Uwe Claassentől, a város üvegművészeti múzeumának igazgatójától. Eszerint egy szegény, helyi üvegművesnek nem maradt pénze arra, hogy megvegye a karácsonyfa díszítéséhez szokás szerint használt almát és diót. De mert a gyerekeinek szenteste egy szépen felékesített fát kellett találniuk otthon, a díszeket elkészítette - üvegből. Az új díszek nagy tetszést arattak nemcsak az üvegfúvó családjában, de az idegenek körében is. Új ,,trend" született.

Hogy mindez valóban így történt-e vagy sem, nem tudhatjuk. Az viszont tény, hogy az első írásos ,,bizonyíték" szerint Lauschában 1848-ban készült először üveg karácsonyfadísz. Idővel egyre vékonyabb falú díszeket készítettek egyre változatosabb formákban: csillagok, madarak és más motívumok alakját kapták a díszek. Ez az új díszítési mód kezdetben leginkább a régióban vált ismertté. Mai szóhasználattal élve még hiányzott a ,,jó marketing" ahhoz, hogy elterjedhessen egész Németországban, majd pedig szerte a világon.

Karácsonyfa a háborúban
Ekkor jött a német-francia háború (1870-71). A patriotizmus nemcsak Poroszországban erősödött; az összes német tartomány egyesült erővel szállt szembe az ,,ősellenséggel". A Párizs melletti versailles-i kastély hírneves termeiben, melyek falát Napóleon győzelmét megörökítő képek díszítették, kórházat alakítottak ki a sebesültek számára. 1870 decemberében természetesen karácsonyi ünnepet is rendeztek itt a katonáknak, magától értetődően gyertyákkal ékesített fával. Hogy, hogy nem, a gyertyák mellett Lauschából származó üveggömbök is kerültek az ágakra...

A Gartenlaube című népszerű folyóirat és más sajtótermékek is fényképes tudósítást közöltek erről az eseményről. Az ezüstszínű üveggömbökön megsokszorozódó csillogás olyannyira lenyűgözte az olvasókat, hogy mindenki rögvest ilyen fenyőfát akart látni a saját otthonában is. A szegényesen elő üvegfúvók a türingiai Lauschában nemsokára nem csupán mellékkeresetként, kis mennyiségben, hanem főállásban készítették az üveggömböket a karácsonyfákra. Hamarosan minden második ház lakói üvegművességgel - főként karácsonyi díszek készítésével - keresték meg mindennapi kenyerüket.

A német példa iskolát teremtett: Amerikában hamar felfedezték ezt az újfajta divatot, neves üzletházak emberei érkeztek az európai kontinensre. Az egyesült államokbeli Woolworth üzletlánc már 1880-tól szorgalmazta egy telephely létrehozását Sonnebergben. A helységben még egy saját irodaházat is építtettek. Az első világháború kitöréséig a karácsonyi üveggömb készítésének monopóliuma azonban a németországi Lauscha kezében maradt.

Horogkereszt és Hitler-portré
Ahogyan a karácsony egyre többet veszített keresztény tartalmából, és egyre inkább ,,családi és ajándékozási ünneppé" alakult át, úgy lazult a kapcsolat az üvegdísz és ,,a paradicsom fája" között. A háborús időkben - 1914 és 1918 között - zeppelinek és Hindenburg-portrék ,,tették szebbé" a fát, manapság pedig akár már mobiltelefon formájú díszt is vásárolhatunk. A nemzetiszocialista uralom - horogkeresztek és rovásjelek formájában - ugyancsak hátrahagyta a maga nyomait az üvegdíszeken. Claassen azt is elmesélte, hogy egy helybéli üvegfúvó a padláson, nagyapja hagyatéka között kutatva érdekes formára bukkant. Ennek felhasználásával elkészítette a díszt, és meglepve tapasztalta, hogy az Hitlert ábrázolja. Ez a motívum feltehetőleg azért nem terjedt el szélesebb körben, mert igencsak veszélyes lett volna, ha a gyerekek azt mesélték volna az iskolában, hogy otthon ,,felakasztották" a Führert...

Ázsiai konkurencia
Lauscha azon kevés üzemének, mely túlélte a rendszerváltoztatást, más német konkurens cégek mellett az olcsó ázsiai portéka csáberejével is meg kell küzdenie. A karácsonyfadíszeket ugyan egész évben folyamatosan gyártják, de csak az esztendő néhány hetében, tehát egy igen-igen rövidke szezonban van rá kereslet. Lauschában - az üvegből készült karácsonyfadíszek őshazájában - azonban a vevők minden különleges kívánságát teljesítik, legyen szó bármilyen formájú vagy nagyságú üvegről.
(Harald Krille írása nyomán. Fordította: Gazdag Zsuzsanna)

(kinszi.multiply.com/reviews/item/223)




Link



Link



Link



Link



Link



Link



Link



Link



Link
 
 
0 komment , kategória:  Karácsonyi csereszalvétáimhoz:  
Tűzijátékos szalvétáimhoz:
  2011-11-18 20:31:31, péntek
 
 

Link

A tűzijáték, mint gyűjtőnév alatt megkülönböztethető:

1. a pirotechnika egyik ágazata, melynek célja a művészi szintű polgári szórakoztatás,
2. a tűzijáték szolgáltatás vagy tűzijáték esemény,
3. a tűzijáték termékek.

Tűzijáték ágazat :

A pirotechnika legközismertebb, leglátványosabb ,,végeredményű" ágazata. A teljes tevékenység: kutatás, fejlesztés, gyártás, kereskedelem és szolgáltatás. Az egyik legrégebbi iparág, melynek fejlődése szorosan összekapcsolódik a feketelőpor feltalálásával (i. sz. 800 körül), alkalmazásával és gyártásával. A tevékenység Magyarországon hatósági engedélyhez kötött.

Története :

Kínában az i. sz. 900 körül feketelőporral töltött bambuszrudakat meggyújtva a tűzzel, füsttel és durranással űzték el a rossz szellemeket. A feljegyzések szerint az első - maihoz hasonló - tűzijátékot Kínában tartották a XII. században, ahol később azok az egyházi szertartások, ünnepek, vagy például a császár születésnapjának kísérő eseményei lettek, melyekhez már tűzijátékanyag-gyárat is építettek. Kína mellett később Japánban is létesült gyár. Az első európai gyárak Münchenben (Németország), Velencében (Olaszország) majd Angliában jelentek meg. A mediterrán országok, főként Spanyolország, Olaszország és Málta ma is nagy gyártói hagyománnyal rendelkeznek, de Franciaország is kiemelkedő. Hazánkban az első üzemet a XX. század elején Emmerling Adolf alapította Pesterzsébeten, melyet 1946-ban államosítottak és később Balatonfűzfő-re költöztettek. Mivel a gyártásnak még ma is csak elenyésző fázisa gépesíthető, így nagy az élő munka igénye a tűzijáték gyártásnak. Ezért elsősorban az olcsó munkaerő miatt, és csak másodsorban az évezredes tapasztalat miatt a tűzijátékok zömét ma is Kínában készítik, de meg kell még említeni a következő országokat is, ahol jelentős volumenű gyártás van: Japán, Dél-Korea, India, Mexikó.

Tűzijáték szolgáltatás :

Szórakoztatási célból, ünnepek, kiemelkedő események emlékezetessé tétele, hangulatának fokozása végett különféle pirotechnikai (tűzijáték) termékek művészi elműködtetése pirotechnikus szakember irányítása mellett.

Európában a reneszánsz idején jelent meg a tűzijáték, és eleinte csak egyházi személyek kiváltsága volt. A feljegyzések szerint Magyarországon először Mátyás király esküvőjén tartottak tűzijátékot 1476-ban, majd 1686-ban Budavár visszafoglalását ünnepelték meg tűzijátékkal. A XVII. századtól már a gazdagabb polgárok is tűzijátékozhattak. Azonban a II. világháború után Magyarországon a tűzijáték is állami monopóliummá vált, az emberek évente néhány alkalommal (például április 4-én vagy augusztus 20-án) láthattak csak tűzijátékot.

Történeti érdekességek :

Elektromos indítógépet Európában először Teleki György és Fekete Károly gépészmérnökök 1965-ben alkalmaztak a budapesti tűzijáték elműködtetéséhez. A rendszerváltás után 1992-ben Gyulán tartották az első privát szervezésű és kivitelezésű tűzijátékot. Az esemény olyan sikerrel zárult, mely az egész szakma újraéledését hozta magával.

Tűzijáték termékek :

A tűzijáték termékek szakmailag a pirotechnikai termékek egy szűkebb csoportja, melyeket tűzijáték szolgáltatáshoz használnak fel. Birtoklásukat, felhasználásukat Magyarországon kormányrendelet szabályozza, és azt általában hatósági engedélyhez köti. (3. és 4. pirotechnikai osztályba tartozó termékek.)

Professzionális tűzijáték alaptermékek (felépítésük, szerkezetük alapján):

tűzijáték bomba (angolul: Display Shell v. Aerial Shell)

kaliberek: 2"=50mm; 2,5"=65mm; 3"=75mm; 4"=100mm; 5"=125mm; 6"=150mm; 7"=175mm; 8"=200mm; 10"=250mm; 12"=300mm; 16"=400mm.

rómaigyertya (magyarul egybe írandó! angolul: Roman Candle)

kaliberek: 1,2"=30mm; 1,5"=40mm; 1,75"=45mm; 2"=50mm; 2,5"=65mm; 3"=75mm.

tűzmozsár (angolul: Mine)

kaliberek: 2"=50mm; 2,5"=65mm; 3"=75mm; 4"=100mm; 5"=125mm.

rakéta (régiesen: röppentyű, angolul: Rocket)

vízesés égő (tévesen: görögtűz, angolul: Waterfall Effect)

szikraszökőkút (angolul: Fountain)

bengál égő (angolul: Lance)

bombettatelep (angolul: Batterie vagy Cake)

A köznyelvben mindenféle tűzijáték termékre használatos a petárda kifejezés, pedig az igazi petárda nem tűzijáték termék, hanem kizárólag hanghatás keltésére szolgáló pirotechnikai eszköz. Veszélyessége miatt mára a legtöbb európai országban (Magyarországon is!) a polgári lakosság számára tiltott mind birtoklása, mind használata!

A vonatkozó hazai jogszabály alapján a szórakoztató célú tűzijáték termékek közül a következőek vásárolhatók, birtokolhatók és használhatók fel engedély nélkül:

Egész évben külön engedély nélkül megvásárolható, birtokolható az 1. pirotechnikai osztályba (nagyon csekély veszélyességű termékek) tartozó termékek 14év felettieknek, a 2. pirotechnikai osztályba (csekély veszélyességű termékek) tartozó termékek 16év feletti személyeknek. Az engedély nélküli felhasználás azonban igen korlátozott. Az 1. ill. 2. osztályba tartozó termékeket nem szabad felhasználni tömegközlekedési eszközön, közutakon (utcákon, tereken, hidakon), sportpályákon, köz- és egyházi intézményekben, kikapcsolódásra és szórakozásra szolgáló helyeken. Egy magánszemély összesen nettó 1 kg robbanóanyagot tartalmazó terméket birtokolhat.

Az ún. közepes tűzijáték termékek (3. pirotechnikai osztály) időszakosan (december 28. és 31. között) engedély nélkül megvásárolhatók és birtokolhatók, de csak kizárólag szilveszter éjjel használhatók fel engedély nélkül. Az ide sorolt termékekkel (tűzijátéktelepek, rómaigyertyák, rakéták) már kisebb igazi tűzijátékok is megvalósíthatók.

A tűzijáték pontosabban pirotechnika-i termékek besorolása, osztályozása alapvetően azok veszélyessége alapján történik. A termékekre más besorolás érvényes a szállítás illetve tárolás során, és más a felhasználás során. Szállítás során nemzetközi jogszabály (ADR, RID) alapján osztályozzák a termékeket (UN szám, veszélyességi osztály), mely általában a tárolás-ra is érvényes. A felhasználás szabályzása országonként eltérő lehet. Az Európai Unió országai 2007-ben fogadták el a pirotechnikai új irányelveket, mely alapján 2010-ig kellett minden tagállamnak a saját jogszabályát megalkotnia.

(hu.wikipedia.org/wiki/Tűzijáték)


 
 
0 komment , kategória:  Karácsonyi csereszalvétáimhoz:  
Mézeskalácsos szalvétáimhoz:
  2011-11-18 20:18:38, péntek
 
 

Link

Jancsi és Juliska meséjében a Vasorrú bába is egy jól kimunkált mézeskalács házban lakott. Igaz, ott kolbászból volt a kerítés. Ha egy boszinak megfelelő nagyságú házat nem is, de egy nagyon szép és finom házikót ideje elkészíteni azoknak is, akik eddig visszariadtak, mert attól tartottak, hogy bonyolult és munkaigényes dolog. Nekik egy egyszerűbb változatot mutatunk!

Készítsünk különleges mézeskalács házikókat!


A tésza receptje:

12,5 dkg margarin
12,5 dkg kristálycukor
25 dkg méz (akácméz)

Ezek keverékét egy edényben tegyük föl melegedni a tűzhelyre. Melegítés közben folyamatosan kevergetni kell, de csak addig, amíg a mézben felolvad a margarin. Ezután tegyük félre hűlni.


Egy másik tálban keverjünk össze: 1/2 kg lisztet, egy csomag mézes sütemény fűszerkeveréket, 1 sütőport, vagy 1 púpozott kanál szódabikarbónát és 1 tojást. Ezután adjuk hozzá a megmelegített mézes keveréket. Ha ez megvan, kézzel alaposan gyúrjuk össze a tésztát. Ha kakaós mézeskalácsot szeretnénk, ilyenkor kell hozzáadni a kakaóport. A tésztát sütés előtt 1 nappal kell elkészíteni, hogy 1 napig letakarva hűtőben állhasson, mert frissen még nem formázható: nagyon ragad.


A díszítéshez:


Használhatunk hámozott mandulát, tökmagot, a tésztából formázott kis kockákat, cukorkát, dekorációs gyöngyöket és fontos a cukormáz is.


A mestermű elkészítése:

A tésztát estére már összegyúrtuk, 1 napra hűtőszekrénybe tettük, most félujjnyi vastagra kinyújtjuk.

A házikó részeit papíron megrajzoljuk, kivágjuk, és a tésztára helyezzük, majd késsel körbevágjuk a különböző formákat.




Link

A ház alapja kb. 12x20 cm legyen, ehhez arányítsuk a többi elemet! (Nagyobb darabokkal nehezebb bánni.) Ha kész, az elemeket kivajazott tepsibe tesszük, a díszítéseket már ekkor helyezzük rá: a tésztából kis kockákat vágunk és abból tehetjük fel a cserepeket a házikóra, ha nudlikat formázunk, az kiváló lesz a szegélyeknek és az íves formáknak. A boltíves ablakot is így formázhatjuk. A háztetőt például cserepek helyett félbevágott mandulákkal szorosan végigrakhatjuk. (A mandulákból késsel nehéz vékonyabb szeleteket vágni, ezért gazdaságosabb szeletelt mandulát vásárolni!) Ezekkel, cukorkákkal, tésztakockákkal vagy cukorgyöngyökkel is díszíthetjük a házikó tetejét.

Végül egy egész tojást összekeverünk és bekenjük a ház elemeit. Előmelegített 160C-os sütőbe rakjuk, de résen kell lenni, mert gyorsan megég. Utána óvatosan egy deszkára helyezzük a kész darabokat hűlni. A cukrot lassú tűzön egy lábasban felolvasztjuk, karamellt készítünk, egy kevés vizet adunk hozza, hogy le ne égjen.
Ez lesz a ,,ragasztó". Gyorsan dolgozzunk vele, mert hamar megdermed, és legyünk óvatosak, mert a lecsöppenő forró karamell nagyon tud égetni!

Hosszú nyelű kanállal kenjük be az összeragasztandó éleket.




Link

A ragasztás sorrendje:


Először az alaphoz ragasztjuk a két oldalt és a két homlokzatot, ezután illesztjük rá a két tetőoldalt, végül a gerincen végigfutó keskeny csíkot és a kis háromszög alakú homlokzati díszt. Ha melléfolyik a karamell, az sem baj, így is jól mutat a házikó.
Tipp: Ha az ablakokat kivágjuk, és a hátsó homlokzatot kihagyjuk, kis mécsest rejthetünk a házba.




Link

Ha nem megy túl jól a ragasztás, akkor is sikerélményünk lesz, ha alpesi házikót készítünk! Könyebben üsszeállítható és nagyon mutatós.



Link

Fiúk számára jóval "egyszerűbb" és praktikusabb a Mézeskalácsvár készítése:



Link

Most pedig lássuk videón, hogyan készül a mézeskalács házikó:Link



Link
 
 
0 komment , kategória:  Karácsonyi csereszalvétáimhoz:  
Adventi koszorús szalvétáimhoz
  2011-11-18 19:41:13, péntek
 
 

Link

A régi időkben még boszorkányokban, gonosz varázslókban, gonosz lelkekben és többféle istenekben hittek az emberek. Ebből a korszakból származik a varázskör gondolata is: szalmából, fűzfa-vesszőből vagy fenyőágakból koszorút fontak, melyet vörös és aranyszínű szalagokkal díszítettek. A zöld a termést, az arany és a sárga a fényt, a piros pedig az életet szimbolizálja.
Maga a koszorú az örökkévalóság jelképe és az olyan varázserőé, amely sosem törik meg. Úgy gondolták, hogy az ilyen szent körrel minden gonosz szellemet elűzhetnek a háztól.

Idővel persze feledésbe merült ez az ősi pogány szokás. 1838-ban azonban egy protestáns lelkész, Johann Heinrich Wichern megújította. Megalapította az első gyermekotthont Hamburgban, s naponta istentiszteletet tartott az ott élő kisgyermekeknek. A ház egyik termébe hatalmas csillárt készíttetett fából, és minden mise alkalmával egy-egy gyertyát tűzött rá. Más otthonok is átvették a jó szokást, s évről évre egyre szebb csillárkoszorúk születtek.

1860-ban Berlin-Tegelben született meg a gondolat, hogy fonott fenyőkoszorúval helyettesítsék a fakarikát, és a 24 gyertya helyett csak négyet tettek rá, amelyek a négy adventi vasárnapot jelképezték: így már elég kicsi lett a kör ahhoz, hogy a polgárok lakásában is helyet kapjon és széppé tegye az ünnepi várakozást.

Az első világháború után Németországban már minden családnál volt adventi koszorú, s szépen lassan a katolikus keresztényekhez is eljutott. Az 1950-es évek óta már Európa szerte általánossá vált egy-egy gyertyát meggyújtani a koszorún a karácsony előtti 4 vasárnapon.

(www.tozo.hu/vbjournal.php?do=article&articleid=720)




Link

A koszorú:

A koszorú kör alakú levél- és/vagy virágfüzér, mely élő vagy újabban utánzott virágból készül. Már az ókorban ünnepi díszül szerepelt az áldozatok és a lakomák alkalmával; a harcban vagy a versenyjátékban a győztest, vagy a kiváló polgárokat is koszorúval szokták volt megtisztelni. Kegyeleti sírdíszként is szolgál.




Link

Advent (ádvent, úrjövet) a keresztény kultúrkörben a karácsonyt (december 25-ét) megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszak. A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig (január 6-ig) tart. Advent első vasárnapja egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti.



Link

Az adventi időszak :

Advent a karácsony (december 25.) előtti negyedik vasárnappal - más megfogalmazásban a Szent András apostol napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnappal - veszi kezdetét,[1] és karácsonyig tart. Advent eredete a 4. századig nyúlik vissza.VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok a számát.

Advent első vasárnapja, a keresztény egyházi év első napja mindig november 27. és december 3. közé esik.

A december 25. előtti utolsó vasárnap advent negyedik vasárnapja, az azt megelőző advent harmadik vasárnapja, és így tovább. 2006-ban azért volt érdekes advent negyedik vasárnapja, mert december 24-ére esett, a legkésőbbi időpontra, amely még karácsony előtt van, hiszen ez a nap karácsony előestéje, vagyis szenteste (ebből következik, hogy advent első vasárnapja nem lehet később, mint december 3.).

Az időszak neve :
Az advent szó jelentése ,,eljövetel". A latin ,,adventus Domini" kifejezésből származik, ami annyit tesz: ,,az Úr eljövetele".A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát. Régebben egyes vidékeken ,,kisböjtnek" nevezték ezt az időszakot.



Link

Szokások:
Egyházi szertartások és szokások :

A katolikus egyházban advent liturgikus színe a lila (viola), mely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi. Advent harmadik vasárnapján, örömvasárnap (gaudete vasárnap) az Úr eljövetelének közelségét ünneplik; e nap liturgikus színe a rózsaszín. Az egész időszakban dísztelen a templomi oltár, az orgona szerepe pedig az énekek kíséretére korlátozódik.

Elterjedt szokás az adventi hétköznapokon hajnali (rorate) misét tartani. E szertartásokon különös hangsúlyt kap a megváltó várása és Szűz Mária tisztelete.

Ugyancsak adventhez köthetők az ó-antifónáknak nevezett egyházi énekek. Nevük onnét ered, hogy az ,,Ó!" felkiáltással kezdődnek.

Szentcsalád-járás :

A szentcsalád-járás a 20. század elejéről származó katolikus szokás. A hívek minden nap más házhoz visznek egy a Szent Családot ábrázoló képet, és e képnél imákat mondanak, s kisebb szertartásokat mutatnak be. A népszokás arról a bibliai eseményről emlékezik meg, amikor a gyermekét váró Szűz Mária és Szent József Betlehembe érvén szállást kerestek maguknak.

Böjt:

Korábban szokás volt az adventi időszakban böjtöt tartani. Az adventi böjti idő alatt tiltották a zajos mulatságokat és az ünnepélyes házasságkötéseket, de az utóbbit az 1661. évi nagyszombati zsinat püspöki engedélytől tette függővé. A böjtölés hagyománya a 20. század közepén tűnt el.





Link

Adventi koszorú :

Adventkor a 19-20. század óta szokás koszorút készíteni. Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.

Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben egy rózsaszín kivételével lila, mert a katolikus hagyományok szerint az advent színe a lila, a bűnbánat és a megtérés jelképe, a koszorú négy gyertyája közül - a meggyújtás sorrendjében - az első, a második és a negyedik lila, míg a harmadik, a közelgő ünnepet szimbolizálva: rózsaszín. A negyedik színe a bűnbánat színe, a lila - az adventi felkészülés során ugyanis ugyanúgy önmegtartóztatással, bűnbánattal készülnek a keresztények a közelgő karácsonyra, mint húsvét előtt. A rózsaszín gyertya pedig a küszöbön álló ünnep fölött érzett örömöt jelenti, az öröm színe a fehér, de ha ez lilával keveredik, akkor rózsaszín lesz belőle. Az elvilágiasodott szokások szerint azonban, ma már sokfelé különböző színű gyertyákkal díszítik az adventi koszorút, zöld, sárga, kék, fehér, arany, ezüst, narancssárga és szinte bármilyen színű lehet. A gyertyákat vasárnaponként (vagy előző este) gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég az utolsó vasárnapon.

Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm. A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak:

Ádám és Éva - mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit);
zsidó nép - akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény);
Keresztelő Szent János - aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet);
Szűz Mária - aki megszülte a Fiút (öröm - rózsaszín gyertya).

Adventi naptár:

Az adventi naptár használatának népszokása 1900 körül kezdődött, kialakulása egy német édesanyához kötődik, akinek kisfia, Gerhard, már hetekkel az ünnep előtt türelmetlenkedett a várva-várt és megszokott karácsonyi ajándékok miatt. Az édesanya ezért érdekes és meglepő játékot talált ki gyermeke számára: egy kemény papírlapot huszonnégy részre osztott, mindegyik részre rátűzött egy-egy darab csokoládét, majd megengedte, hogy a gyermek minden este megegyen egyet-egyet közülük. Mikor a kisfiú felnőtt, nem felejtette el édesanyja meglepetését, és üzleti vállalkozásba kezdett. Olyan naptárt szerkesztett, amelyen huszonnégy ablakocska mögé egy-egy darab csokoládé vagy cukorka volt elrejtve, s ezek csak a spaletták kinyitása után váltak láthatóvá.

(hu.wikipedia.org/wiki/Advent#Adventi_koszor.C3.BA)






Link



Link



Link
 
 
0 komment , kategória:  Karácsonyi csereszalvétáimhoz:  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 3343 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 359
  • e Hét: 3723
  • e Hónap: 26923
  • e Év: 332202
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.