Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Talált kincs
  2014-04-28 06:44:52, hétfő
 
  Johann Wolfgang Goethe
Talált kincs

Jártam az erdőt,
csak úgy, magam,
könnyü bolyongás
vitt céltalan.

Egy kis virág nyílt
az útfelen;
mint csillag, égett,
mint drága szem.

Már nyúltam érte,
de suttogott:
Ha leszakítasz,
elhervadok!

Erre tövestől
kivettem őt:
virulj a kertben,
házam előtt!

Ott jól beástam
gyökereit;
egész bokor már
és úgy virít!
 
 
0 komment , kategória:  Johann Wolfgang Goethe   
Szép gondolatok...
  2013-05-07 07:43:20, kedd
 
  Ha fiatalok akarunk maradni, mindennap olvassunk el egy költeményt, hallgassunk egy kis zenét, nézzünk meg egy szép festményt, és, amennyiben lehetséges, tegyünk valami jót. Az ember legfőbb érdeme éppen az, hogy amennyiben teheti, felülkerekedik a külső körülményeken, és minél kisebb befolyást enged azoknak."
Johann Wolfgang Goethe



Link


 
 
0 komment , kategória:  Johann Wolfgang Goethe   
Ezer alakba rejtőzhetsz
  2012-12-07 08:37:06, péntek
 
  Ezer alakba rejtőzhetsz

Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,
Csupa-Kedvesség, látom, mind te vagy;
futhatsz, csodák varázsfátylába szőtten,
s Csupa-Jelen, látom, hogy merre vagy.

A karcsú ciprus ifjú erejében,
Csupa-Szépség, felismerlek: te vagy;
a folyam zsongó hullámtengerében,
Csupa-Hízelgés, ott is csak te vagy.

Ha a szökellő vízsugár kibomlik,
Csupa-Játék, nekem az is te vagy;
a felhőben, amely épülve omlik,
te Csupa-Tánc, téged látlak: te vagy.

Rét szőnyegében ragyogó virágok:
te Csupa-Csillag, nekem mind te vagy:
hol ezerkarú repkényt kúszni látok,
ó Csupa-Ölelés, ott is te vagy.

Mikor hajnal gyúl rőten a hegyekre,
Csupa-Vidámság, köszöntlek: te vagy;
a tiszta ég szent legét belehelve,
Csupa-Szív-Üdve, italom te vagy.

Tudásomnak, ha gondolom, ha érzem,
Csupa-Bölcsesség, forrása te vagy;
és mikor Allah száz nevét idézem,
minden nevének visszhangja te vagy.

Goethe


Link


 
 
0 komment , kategória:  Johann Wolfgang Goethe   
Nincs Cím
  2012-01-05 12:14:47, csütörtök
 
  Link



Johann Wolfgang von Goethe
Joseph Karl Stieler festménye
Forrás: Wikipédia



Johann Wolfgang von Goethe (Frankfurt am Main, 1749. augusztus 28. - Weimar, 1832. március 22.) német író, költő. A német irodalom egyik klasszikusa, a világirodalom egyik legnagyobb költője. A líra, a dráma és az epika műnemében egyaránt remekművek sorát alkotta.



"Miért adtad mély tekintetünket,
hogy jövőnket sejtse szűntelen,
s ne ringasson üdvösségbe minket
földi boldogság, se szerelem?"
Johann Wolfgang von Goethe



"Fél lelkünk maradt, úgy összeforrtunk.
Félhomály csak delelő napunk.
De akárhogy kínoz is a sorsunk,
már mi nem változhatunk."
Johann Wolfgang von Goethe



"Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos. Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt igazán."
Johann Wolfgang von Goethe



"Meggyőződésem, hogy a Bibliát egyre szebbnek találjuk, mentől jobban megértjük, azaz mentől jobban belátjuk és meglátjuk, hogy minden szavának, amelyet általánosan fogunk föl és különösen magunkra alkalmazunk, hely és kor szerint sajátos, közvetlenül egyéni vonatkozása volt."
Johann Wolfgang von Goethe



"Tanúm legyen a Föld, az ég s a tenger, a sok madár, a Hold s minden ember, Neked adom a szívemet, senki másnak, mellé pedig az életem ráadásnak!"
Johann Wolfgang von Goethe



Link



Az ifjú költő 1775-ben



Link




Aki alázatos lélekkel felismeri,
hogy mi a végcélja mindennek, aki látja, milyen illedelmesen
nyesegeti minden tehetős polgár paradicsommá a kertecskéjét,
és aztán, hogy még a szerencsétlen ember ,
is milyen rendületlenül szuszog tova útján a terhe alatt,
és valamennyinek egyformán az a vágya
hogy bárcsak egy perccel is tovább láthassa még ezt a napvilágot -
igen, az ilyen ember elnémul, és szintén megalkotja saját magából a világát,
és boldog is, mert ember.
És aztán bármilyen korlátok közt él,
mindig ott őrzi szívében a szabadság édes érzését, és azt,
hogy elhagyhatja ezt a börtönt, amikor akarja.

Johann Wolfgang von Goethe


JOHANN WOLFGANG GOETHE versei
Olvassátok el Goethe legszebb verseit

Szerelmes
Minden alakban

Bár volnék fürge hal,
mely táncol és nyilall.
Ülnél a horognál,
Engemet kifognál.
Bár volnék fürge hal,
Mely táncol és nyilall.

Bár volnék drága ló,
Kisasszonynak való,
Vagy hintód, mely ölében
Útra vinne szépen.
Bár volnék drága ló,
Kisasszonynak való.

Bár volnék én arany,
Szolgád untalan.
Kiadnál s mindig újra
Visszatérnék gurulva.
Bár volnék én arany,
Szolgád untalan.

Volnék hű, szüntelen,
S újulna kedvesem.
Igéretem kötözne,
Otthon ülnék örökre.
Volnék hű, szüntelen,
S újulna kedvesem.

Bár volnék öreg,
Ráncos és hideg;
Bármit megtagadnál,
Az se volna baj már.
Bár volnék öreg,
Ráncos és hideg.

Bár volnék majom,
Mókás, víg nagyon;
Fájna valami néha;
Elűzné azt a tréfa.
Bár volnék majom,
Mókás, víg nagyon.

Volnék bárányszelíd,
Oroszlán, büszke szív;
Hiúz-szemmel figyelnék,
Szereznék róka-elmét.
Volnék bárányszelíd,
Oroszlán, büszke szív.

Volnék bármilyen,
Tiéd volnék, szivem,
Királyi adománnyal
Adnám magam által.
Volnék bármilyen,
Tiéd volnék, szivem.

De én csak én vagyok,
Vedd, amit adhatok!
És ha tán kevesled,
Fess magadnak te szebbet.
Mert én csak én vagyok,
Vedd, amit adhatok.
(Nemes Nagy Ágnes)
Link





Johann Wolfgang von Goethe
Májusi dal

A természet mint
fénylik feléd!
Villog a napfény!
Nevet a rét!

Már minden ágból
kitört a rügy,
minden bokorból
ezernyi fütty;

s árad a szívből
öröm, gyönyör.
Ó kedv, vidámság,
ó nap! Ó föld!

Ó szerelem! te
csupa arany
hajnali felhőm
ott magasan!

Fényed megáldja
a friss mezőt
s a földet elönti
szirom-ködöd.

Ó lány, leányka,
szeretlek én!
S te hogy szeretsz! Hogy
villansz felém!

Mint dalt pacsirta
s hajnalt szeret,
mint nyíló rózsa
üde szelet,

vérem tüzével
úgy vágylak én,
ki ifjuságot
öntesz belém,

s új dalra, táncra
kedvet adsz.
Szeress örökre
s boldog maradsz.
(Hajnal Gábor)



Johann Wolfgang von Goethe
Vadrózsa

Rózsát lát meg egy legény,
vadrózsát a réten;
szép, akár a hajnalfény,
fut a fiú könnyedén,
erre vágyik régen.
Piros rózsa, rózsaszál,
vadvirág a réten.

Fiú szól: Letörlek én,
vadvirág a réten!
Rózsa szól: Megszúrlak én,
nyúlhatsz százszor is felém,
nem szakítsz le mégsem.
Piros rózsa, rózsaszál,
vadvirág a réten.

A fiú letépi már
a rózsát a réten.
Jajgat, szúr a rózsaszál,
tolvajával szembeszáll,
nem menekszik mégsem.
Piros rózsa, rózsaszál,
vadvirág a réten.
(Képes Géza)
Link





Johann Wolfgang von Goethe
A kedves közelléte

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol
az útakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben ha néma csend borúl rám,
téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármi messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Ó, jössz-e már!
(Szabó Lőrinc)



Johann Wolfgang von Goethe
Korai kikelet

Kikelet, itt vagy?
Ilyen korán?
Újra vidíthat
fény, sürü árny?

Völgy, liget? Ó, hogy
csörg a patak!
Ezek a dombok?
Ez az a pad?

Ég tüze! friss kék!
Bérc, ragyogó!
Hal nyüzsög ismét:
arany a tó.

Lomb köze tarka
szárnysuhogás:
mennyei kardal
zeng, fuvoláz.

Nyílik a bimbó
a nap elé,
zümmög a ringó
szirmon a méh.

Mozdulat, illat
kél, remegő,
izgat és altat
a levegő.

Újra - mi lobban?
Rezzen a szél,
s bár a bokorban
máris alél,

láng üti, boldog
tűz a szivem:
Oszd meg e sok jót,
Múzsa, velem!

Tegnap még sírtam,
s ma nevetek?
Húgaim, itt van,
akit szeretek!
(Szabó Lőrinc)
 
 
0 komment , kategória:  Johann Wolfgang Goethe   
Vers
  2011-01-03 18:15:59, hétfő
 
  Johann Wolfgang Goethe
A távollét gyönyöre

Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől messze vagy.

Erő s távolság emelnek,
mint a titkos égitestek,
vérem hűti tér, idő.
Szenvedélyem egyre lágyabb,
szívem könnyebb, mégse bágyad,
s boldogságom egyre nő.

Bár csak képe jár eszemben,
nyugton lehet innom-ennem,
s szellemem vidám, szabad.
Tündér fűti észrevétlen
tiszteletté szenvedélyem,
s ámulattá vágyamat.

Nap-közel, szellős magasban
nem lebeghet boldogabban
foltnyi fellegecske sem,
mint e szív nyugtában-ilyképp,
nem kínozhat félsz, irígység,
folyton-folyvást szeretem.
Forrás: Internet
 
 
0 komment , kategória:  Johann Wolfgang Goethe   
Vers
  2010-09-15 09:06:44, szerda
 
  Link




Goethe:

A Holdhoz

Fényködöddel völgy s bozót
újra megtelik,
végre hát föloldozod
lelkem nyűgeit;

enyhítő tekinteted
tájamon pihen,
mint sorsom vigyázza
hű baráti szem.

Szívem érzi víg napok
s bús napok nyomát,
bú s öröm közt ballagok
a magányon át.

Folyj, csak folyj, kedves folyó!
Víg sosem leszek,
hűség, csók és tréfaszó
mind, mind elveszett.

Mégis bírtam hajdanán
mind e földi jót!
csak hogy - és ez nagy baj ám! -
nincs feledni mód.

Zúgj, folyó, a völgyön át,
meg ne állj sehol,
dalomnak melódiát
te sugallj, mikor

téli éjjel földagadsz
s tombolsz, vagy pedig
duzzasztod a dús tavasz
zsenge bimbait.

Boldog az, ki félreáll
s nem gyűlölködik,
szívbéli társat talál,
s együtt élvezik,

mire más percet se szán,
s mi látatlanul
keblünk labirintusán
éjjel átvonul.

(ford. Kálnoky László)
 
 
0 komment , kategória:  Johann Wolfgang Goethe   
Vers
  2010-09-13 13:33:09, hétfő
 
  Link





(Johann Wolfgang Goethe )
Könnyek vigasza...

Mért vagy oly szomorú, mikor
itt mindenki nevet ?
Valld csak be: sírtál, biztosan;
mutatja a szemed.

S ha sírtam is, elbújva - az
nekem volt fájdalom;
s oly édesen szakad a könny:
könnyít a kínomon.

Barátok vidám köre hív,
ne vesd meg a szívét,
s ha vesztettél, közöld velünk,
mi az a veszteség.

Ti mulattok, s nem sejtitek,
engem, szegényt, mi bánt.
Nem veszteséget siratok,
csak egy, csak egy - hiányt.

Akkor meg rázd föl magadat !
Fiatal vagy. A te
korodnak van még mersze és
küzdeni ereje.

Azt megszerezni nem tudom,
ahhoz kevés vagyok.
Úgy ragyog, és oly messze, mint
fönt az a csillag ott.

Csillagra nem vágyunk. Ha szép,
hát örülünk neki,
s a derűs éjben jólesik
rá föltekinteni.

Tekintek én rá, napra-nap
s ez minden gyönyöröm;
de éjeim hadd sírjam át,
míg jólesik a könny.
Forrás: Internet
 
 
0 komment , kategória:  Johann Wolfgang Goethe   
Kép
  2010-09-04 14:06:18, szombat
 
  Link



Johann Wolfgang Goethe
Élj okosan

Élj okosan, élj, ne álmodj,
jó, ha ezt korán megérted,
íme, itt egy jó tanács:
ing a nagy szerencse-mérleg,
nincsen nyugton maradás,
föl kell szállnod, vagy leszállnod,
nyerned kell és úrrá válnod,
vagy szolgálni, hogyha vesztesz,
döntened kell,győzz vagy reszkess,
üllő légy, vagy kalapács.
(Vas István fordítása)
 
 
1 komment , kategória:  Johann Wolfgang Goethe   
Vers
  2010-09-02 23:36:58, csütörtök
 
  Johann Wolfgang Goethe
Szélcsend a tengeren

Néma csöndben áll a tenger,
fodra, ránca mind megállt,
s a hajós szorongva nézi
a tükörsík láthatárt.

Semmi nyoma semmi szélnek!
Csönd, halálos rémület!
Az iszonyú messzeséget
egy hullám se töri meg.
(Ford.: Szabó Lőrinc)
Johann Wolfgang Goethe

Johann Wolfgang Goethe
Vándor éji dala

Csúcson, élen hallgat
az éj.
A lombfuvallat
is csekély
sóhajnyi nesz;
fészkén elült a madárka.
Várj - nemsokára
te is pihensz.
(Dsida Jenő fordítása)

Johann Wolfgang Goethe
Római elégia

Óh, mily lelkesüléssel tölt el e klasszikus ország!
Mily jól értem a Mult és a Jelen szavait!
Itt a tanácsot megfogadom, s naphosszat a régi
írók könyveiben keresek új örömöt.
Éjjel azonban más tudománnyal foglal el Ámor:
fél-tanulás mellett kétszeres így a gyönyör.
S nem tanulás-e az is, míg kémlem a drága kebelnek
formáit, s kezem a karcsú csipőn lesuhan?
Így értem meg a márványt, szellemem összehasonlít,
lát a tapintó kéz, látva tapintgat a szem!
Így ha néhány órát ellopna napombul a kedves,
éjjeli órákkal kártalanít pazarul.
S nem mindég ölelünk, olykor csevegünk is okossan,
s míg ő szunnyad, ezer gondolatot szövök én.
Sok versem született így édes oldala mellett
és a hexameter ütemeit remegő
ujjam az ő hátán olvasta ki. Lágyan aludt ő,
s halk lélekzete, míg szívemig ért, zene lett.
Ámor eközben a mécsre vigyázott, s római költők
éjeit álmodván vissza, magában örült.
(Babits Mihály fordítása)

Johann Wolfgang Goethe
Rád gondolok

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol
az útakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben ha néma csend borul rám,
téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármily messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?!
(fordította: Szabó Lőrinc )




 
 
0 komment , kategória:  Johann Wolfgang Goethe   
Vers
  2010-08-28 12:04:14, szombat
 
  Link



Johann Wolfgang Goethe

Rád gondolok

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben, ha néma csend borul rám,
téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármily messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?!
(fordította: Szabó Lőrinc)
Forrás: Internet
 
 
0 komment , kategória:  Johann Wolfgang Goethe   
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 50 db bejegyzés
e év: 693 db bejegyzés
Összes: 9209 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1075
  • e Hét: 5866
  • e Hónap: 43016
  • e Év: 603243
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.