Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Kelemen Zoltán: Holdvándor
  2018-04-06 07:50:02, péntek
 
  Kelemen Zoltán:

Holdvándor


Új hó rejti el esti sétám nyomát.
Megpihenni tér egy valótlan álom.
És míg én gondolatim kuszaságát
rendezgetem, békémet nem találom.

Hold bújik elő vastag felhő mögül.
Félbehagyott mondatok kötnek belém.
A véget várja mind, rendületlenül,
mely megvolt még az időknek kezdetén.

Hideg szél túr a csupasz ágak közé.
Betört kirakat ásít keservesen.
Becstelen ürességét szégyenli tán.

Kuvik süvölt a csendbe:- Mindörökké
kóborolni fogsz te már! Menthetetlen!
Holdtól kapott árnyéknak az oldalán
 
 
0 komment , kategória:  Kelemen Zoltán  
Kelemen Zoltán: A hold
  2018-03-25 07:58:55, vasárnap
 
  Kelemen Zoltán:

A hold

Csillogó testeden az éjszaka
Varázsa tükröződik
Nem mozdulok
Csak nézlek

Az ablakból a hold eltűnik
Odébbáll szégyenlősen
Pajkos mosolyával,
Csendben
Mint aki tud valamit
Mint aki látta mikor ajkam
Hófehér melleidhez ér
Lágyan
Átadva szívem melegét
Remegő testednek
Vagy tétova parancsát
Gyengéd kezednek, hogy
Mindent megbocsát, csak
Csókjaim mind lejjebb
És lejjebb égjenek

Hol vágyak tengerében
A legmélyebb pont
Hol vágyad virága
Mézédes nektárt ont, s
Én merültem el benne
Ki tudja hányadszor
 
 
0 komment , kategória:  Kelemen Zoltán  
Kelemen Zoltán: Szabadon
  2014-05-05 07:48:02, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Kelemen Zoltán  
Kelemen Zoltán: Ezer úton
  2012-08-14 07:11:19, kedd
 
  Kelemen Zoltán:

Ezer úton


Prizmákon átsuhanó fény
törik szét szivárvány színeire.
Pillanatok sokasága ejt rabul,
mikor az idő ezer úton fut tovább,
nem vigyázva lépteire.

Eszembe jutnak a fák,
az ifjúkori szerelmek,
a remény egy szebb jövőben,
a háborús keservek.
Az első tél,
az utolsó mosoly.
Minden csepp kiontott vér.
A gyász, mely lelkemen honol,
a valóra nem vált álmok,
a menny,
a pokol
s a halál, melyet
minden pillanatban várok...

Az élet is,
melyet sosem tudtam élni igazán.
 
 
0 komment , kategória:  Kelemen Zoltán  
Kelemen Zoltán: Szabadon
  2012-07-05 11:46:29, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Kelemen Zoltán  
Kelemen Zoltán: Lehelet
  2012-07-04 10:00:16, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Kelemen Zoltán  
Kelemen Zoltán: Talán
  2012-02-13 18:15:28, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Kelemen Zoltán  
Kelemen Zoltán: Élni szeretnék
  2012-02-06 19:27:56, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Kelemen Zoltán  
Kelemen Zoltán: Egy friss kereszt előtt
  2012-01-30 12:08:23, hétfő
 
  Kelemen Zoltán:

Egy friss kereszt előtt


Némán állok.
Lehajtott fejjel engedem a szélnek,
hogy hajamba túrjon.
Ő játszik.
Én könnyekkel küszködöm

Fejfád lágyan megtörlöm.
Első karácsonyom lesz nélküled.

Próbálom visszaidézni az éveket,
mikor még nevetve lested
ahogy ragyogó szemekkel futottam karjaidba,
mert a karácsonyfa alatt egy szaloncukrot hagyott a Jézuska.
Melyért, talán az utolsó garasod adtad.

Kérges tenyered érintésére.
Mindig mosolygó, szürke szemedre.
Munkába görnyedt hátadra.
Lépteidre, ahogy a kapuig kísérsz,
s utamra engedsz.
Ahogy a ,,csókolom"-ra
egy ,,adj Isten"-nel,
vagy épp, egy ,, Isten áldjon"-nal felelsz..

Még aznap is, mikor az almát vittem.
Egy szóra meg nem álltam.
Siettem.
De te már tudtad,
hogy akkor látsz utoljára.

Nem szóltál.
Csak megsimogattad fejem,
s nekem, talán örökké fájni fog idebenn,
amiért észre nem vettem,
ahogy utadra indulsz...

2008. december 17. Mohol
 
 
0 komment , kategória:  Kelemen Zoltán  
Kelemen Zoltán:Sárguló falevél
  2010-09-10 20:06:28, péntek
 
  Kelemen Zoltán:

Sárguló falevél


Oh sárguló falevél ki ősszel elhagyod a lombot
Némán lengedezve a szélben, mint egy pillangó
Táncod befejezve sárgán, ahogy befedet a dombot
Lágy takarót húzva rá mielőtt még lehullik a hó

Hogy, mint hófehér takaró ölelje át gyenge tested
Mindent, mi valaha élt ott örök álomba ringatva
Csipkés szemfedőként lesz majd, mint halotti lepled
Régmúlt zsengeséged fájón, csendben megsiratva

Mond! Fáj-e, ez a csendes, könyörtelen elmúlás?
Ez a soha véget nem érőnek tűnő, álnok zuhanás,
Melyet te már, ki oly magasan voltál, tegnap átéltél

Vagy félnem kell tőle? Talán rettegve könnyeznem?
Hisz nekem sem fogja már senki remegő két kezem.
Mondd! Fáj? Vagy te is sokkal szebb halált reméltél?

Mohol, 2005. szeptember 6.
 
 
0 komment , kategória:  Kelemen Zoltán  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 230 db bejegyzés
e év: 1133 db bejegyzés
Összes: 31030 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2884
  • e Hét: 12745
  • e Hónap: 175817
  • e Év: 759239
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.