Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Magyar Anya
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 72 
Geoffrey Hodson: A halál kapuján át
  2017-11-01 23:26:49, szerda
 
  Üzenet a gyászolóknak

ELŐSZÓ


A gyász által okozott fájdalom először oly nagy lehet, hogy mind a szív, mind az elme bezárkózik mindenfajta gyógyulás és minden fény elől. Úgy látszik, az, hogy a halál végleges, visszavonhatatlan veszteséget okoz, olyan ítéletnek tűnik, amelynél nincs helye fellebbezésnek.
Ez a könyv elsősorban azért íródott, hogy vigaszt és a teozófia tanításainak világosságát hozza el azoknak, akiket ilyen gyász ért, és tájékoztatást nyújtson azoknak, akik keresik a tudást az emberről, még pontosabban a halál utáni életéről.
A teozófia azt állítja, hogy mivel az ember szelleme halhatatlan, csak a teste hal meg. Lényegi természetükben, abban, hogy képesek megérteni és szeretni, az élet iránti érdeklődésükben, jellembeli és emberi sajátosságaikban az eltávozottak nem haltak meg. A jól ismert és nagyon szeretett emberi lény tovább él a testi halál után. Csak átmegy egy másik világba, valamennyire távolabb ettől, ez igaz, de még mindig egészen közel van. Az elválás nem visszavonhatatlan; akik szeretik egymást, és akiket a halál elválasztott egymástól, ismét találkozni fognak.
A teozófia elmondja, hová távoztak az elhunytak, milyen körülmények között léteznek most, és hogyan történik az újbóli találkozás. Világosan és pontosan válaszol a szomorkodó szív minden kérdésére. Nem homályos tantételeket ajánl, sem pusztán szentírási szövegeket, nem szólít fel vak hitre, mivel tanításai évszázadokon át tudományosan folytatott kutatáson alapulnak, amelynek eredményeit képzett bölcsek egymást követő nemzedékei ellenőrizték, és újból ellenőrizték.


TARTALOM

I. Kutatási módok
II. A haldoklás folyamata
III. A halál utáni első tapasztalatok
IV. Különféle tevékenységek a halál után
V. Az egymást szeretők újra találkozása
VI. Az öngyilkosság
VII. A tisztítótűz
VIII. A katona a halál után
IX. A gyermek a halál után
X. Hogyan készüljünk a halálra
XI. A lélek hét öltözéke
XII. Filozófusok, költők és a halál utáni élet


A TELJES TANULMÁNY AZ ALÁBBI LINKEN OLVASHATÓ EL:


Link







Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link
 
 
0 komment , kategória:  Tanulmányok  
"Hadd éljen szegény..." /Gyóni Géza/
  2017-05-20 21:45:18, szombat
 
  Tanulmányok Gyóni Gézáról

1915 októberében, Csucsáról Ady Endre az alábbi levelet küldi egy számunkra ismeretlen ismerősének:

Kedves, fiatal barátom,

Gyóni (Áchim) Géza sohase volt költő, s nem is lesz. Ezt még egy világháború sem tudta megcsinálni. Fiatal újságírószimattal s kényelmetlenül kényelmes helyzetében transzponálta igaz poéták formáit s hangulatait. Természetesen elsősorban engem bányászott ki, de szerencsére nem jó bányász... Csak annyi ő, mint a háborús revük szerzői. Hadd éljen szegény, s ha hazakerül, hadd élhessen meg e szörnyű háborúból, mely annyiunk életét vette el, vagy tette tönkre.

Üdvözli szívesen

Ady Endre

Botka Ferenc: Katonatömegek sűrűjéből - Gyóni Géza





Gyóni Géza 1914 előtt poétáskodó újságíró volt különböző vidéki lapoknál. Versköteteiről jórészt csak ismerősei tudtak. Bár értette és kedvelte Adyt, írásaiban nem volt képes sem követni, sem elsajátítani a magyar líra Ady által elindított nagy megújulását.

Verseit az első világháború forgószele ragadta magasba. Már a mozgósítás legelső napjaiban megkapta a behívót: a keleti frontra került, s a körülzárt Przemysl várából hallatta hangját. Itt minden rendkívüli együtt volt, ami a szenzációhoz szükséges: os-romlott vár, maroknyi védelem hősiesnek tetsző ellenállása, jól szervezett és szerkesztett tábori sajtó, amelyet az akkor újdonságszámba menő légiösszeköttetés át tudott juttatni a hátországba, a fővárosba is; a sajtó közli egy lelkes közlegény szuggesztív verseit. S hogy a szenzáció teljes legyen: e költemények rövidesen füzet formájában — ügyesen megválasztott címmel: Lengyel mezőkön, tábortűz mellett — is megjelentek, nem kevesebb, mint tízezer példányban, s az értük befolyt jövedelmet a költő az elesettek özvegyeinek és árváinak ajánlotta fel.

Hadd jelezzük azonban, hogy Gyóni verseinek e legelső háborús ciklusában is benne rejlenek a nyilvánvaló és fokozottan felszínre törő ellentmondások. Eleinte a háborút mint a negyvennyolcas hagyományok továbbfolytatását láttatja (Petőfi lelke), naivan azt állítva, hogy e harc célja ,,szabadság, nagyság, szerelem és szépség", s egy olyan jövő megteremtése, amelyben a búzát az aratja le, aki vetette... (Ének a gránicon). Ám az se kétséges, hogy a háborút hetyke kalandként felfogó versek (Levél a gránicról, Őrségen) mellett egyre szaporodnak a szenvedéseket, nélkülözést feltáró vallomások (Magyar katonák dala), sőt olyan megnyilatkozások, amelyek felfedezik az ellenségben is az embert (méghozzá az öldöklésbe hajszolt embert: Alexis levele Alexandrához), s halkan és félénken már a békevágy is hangot kap (Egy fehér kutyához), hogy végül villámként robbanjon bele a korábbi ,,vegyeskarba" a háború érdekmechanizmusát szertedübörgő tiltakozás, a Csak egy éjszakára... rapszodikus szenvedélyű körmondata, amely a ,,pártoskodók és vitézkedők", a ,,hitetlenek és üzérkedők", ,,az uzsoragarast fogaikhoz verők" s a ,,csahos nyelvvel hazaszeretők" elé idézi felelőtlen ténykedésük következményeit: a pusztulás és pusztítás megrázó képsorait. Ijesztésként, erkölcsi indítékú figyelmeztetésként, de bizonyos mértékig már a felelősségrevonás fenyegetéseként is.

A fogságba eséssel valami teljesen új kezdődik Gyóni életében. Mindenekelőtt a ,,nemzeti bárd" státusát veszti el egyik napról a másikra, s névtelen káplárként kishíján elsüllyed a legénységi állomány szürke tömegében. Öccse, Mihály nyújt neki segítő kezet: maga mellé veszi tisztiszolgaként... E felemás s némiképpen megalázó helyzetben felhorzsolt érzékenységgel reagál az új változásokra, köztük a legszemélyesebbre és legmegrázóbbra: szerelmese lassú elhidegülésére.

E pokoljárás lírai emlékei a Levelek a Kálváriáról két ciklusában (1915, 1917) öltöttek testet, s természetszerűen központi szerepet játszanak Gyóni hadifogságban írt verseiben, e költészet szociális metamorfózisában. A távolság és a rendkívüli háborús élethelyzetek által felszított érzések Gyóni előtt felvillantották egy polgárilag is elfogadott szerelmi beteljesülés reményét. Partnere számára azonban e kapcsolat nem jelentett ilyen mély kötődést. Lassan megritkultak az ostromlott várba címzett levelek és csomagok, a fogságba esést követően pedig - egy-két üzenettől eltekintve - teljesen elmaradtak. E kapcsolat megszakadása Gyóni számára nemcsak lelki törést jelentett. Tovább erősítette benne személyisége szociális lefokozásának az érzését, s áttételesen ugyan, de hozzájárult világszemléletének újfajta, népibb orientációjához. Jól érzékelhető ez a Levelek a Kálváriáról két ciklusának a hangvételében-látásmódjában is. Az 1915-ben írott még egy magára maradt lélek féltékeny indulatait és tehetetlen vergődését rögzítik, az 1917 elejéről keltezettnek a hangvétele nyugodtabb, kollektívabb. Feloldódva a család és asszony nélküli tömegek szenvedéseiben, szeretetéhségében, másokat vigasztalva maga is könnyebben viseli el a magányt.

Közép-Szibéria legnagyobb, több tízezres hadifogolytáborában, Krasznojarszkban Gyóni Géza fokozatosan átalakul. A tisztek között félig-meddig megtűrten, s céltalan értelmetlen tétlenségre ítélten a megsebzettek érzékenységével éli át a legénység honvágyát és békeakaratát. Már nem a harc, a szenvedés költőjének vallja magát, hanem ,,az öröm száműzöttjének", akinek krisztusos új életcélja, hogy hitet öntsön a csüggedőkbe (Magyar bárd sorsa). Előre megírt nyolcsoros sírversében pedig — korábbi önmagát megtagadva — tételesen is kinyilatkoztatja:

Véres harcok verték fel hirét,
De csak a béke katonája volt.

Egysíkú és szinte sematikus lenne azonban a kép, ha itt megállnánk, ha nem tárnánk fel Gyóni lírájának mélységes (s mindeddig ugyancsak szemérmesen megkerült) ellentmondásait.

Összes verseit olvasva szinte az a benyomásunk, mintha nem is egy és ugyanaz az ember írta volna őket. Kétségek és reménységek között hányódva többfelé hasadt az egyénisége. A szenvedések megváltó erejű profetikus hirdetése mellett (In memoriam), szöges ellentétben költészete és élete új alakulásának minden belső törvényszerűségével (vagy engedve bizonyos külső kényszersugallatoknak?) újra és újra feltörnek benne korábbi militarista énjének, nagymagyar hazafiságának bombasztikus hangulatai.





S ugyanakkor: mindezzel szemben — s ugyanígy ellentétben a rabság állapotába belenyugvó passzív magatartással - felfedezhető lírájának egy harmadik, teljesen új ága is, amely egyrészt közvetlenül és értőn reagál a környező orosz valóság jelenségeire, másrészt a háború és a magyar társadalom berendezkedését újragondolva, ösztönös erővel feltörő s forradalmi ízű következtetések előtt nyitja meg a zsilipeket. Intenzitását, vonzását tekintve gondolatvilágának ez a trendje a szimpatikusabb és egyre erősödőbb. Már legelső jelentkezése is — közvetlenül a fogságba esést követően - valóságos kis remekműben ölt testet. A mindössze három versszakból álló Orosz tájkép miniatűr sűrítménye a fogság földrajzi környezetének és abba ágyazottan az orosz társadalmi viszonyoknak.

E pillanatfelvétel nemcsak a ,,tárgyat" jellemzi, de ,,tükrözőjét" is. Aki az őt és bajtársait fogva tartó idegenben igen rövid idő alatt felismeri a jelenségek mögött meghúzódó társadalmi viszonyokat és azok tartalmát. Ez az élménye a továbbiakban csak gazdagodik, és egyre erősíti azt a magatartást, amely az ,,ellenségben", a ,,rabtartókban" egy gyűlöletes rendszer kiszolgáltatottjait látja. Egy olyan rendszerét, amely nemcsak a foglyokat, de saját szegényeit s értelmisége legjobbjait is kihasználja s elnyomja (Omszki emlék, Bilincsek útján). Ez a felismerés szervesen összefonódik a költő megújuló és társadalmi tartalmában gyökeresen átrendeződő nemzettudatával. (...)

Nem meglepő, ha ilyen érzelmi állapotban természetes hagyományként eleveníti fel a múlt századi magyar szabadságharc emlékeit - s centenáriumok kapcsán -, költőtárs elődeinek példáját: a szerény és méltatlanul elfeledett Tompa Mihályét, akit a vándorok elé világító ,,lámpa sorsa vonzott", s a nemzettudat drága selymét szövő s mégis koldusrobotra kényszerített Arany Jánosét. (...)

A rövid ideig tartó szellemi felszabadultság után jött a tragikus vég. Öccsét is, őt is 1917 tavaszán tüdőbaj támadta meg, s egyikük szervezete sem tudott ellenállni. Súlyosan legyengülten, rogyadozó testtel még elkísérte utolsó útjára Mihályt, de néhány napra rá vele is végez a kór. ,,A költő, aki 1914 nyarán a háború költőjeként indult a lengyel mezőkre, 1917 nyarán mint a nemzeti demokrácia és az emberi szolidaritás vértanúja esett el a becsület krasznojarszki mezején" - írta róla egy év múltán, lírai magatartását is jellemezve Juhász Gyula.

... Nem kétséges, Gyóni Géza arra törekedett, hogy verseiben a nemzetért érzett felelősséget fejezze ki, s igaz az is, hogy ugyanakkor a parasztság, a nincstelenek nevében emelt szót. (Maga is ,,egyszerű falusi parasztnak" vallva magát még egyik legutolsó költeményében is: Egy gyöngédlelkű grófnőhöz.) Mindezt azonban alárendelte egy forradalmi és demokratikus társadalmi átalakulás eszméjének. Ilyenformán Gyónit is teljes joggal tekinthetjük a Magyarországon és Oroszországban is aktuális polgári demokratikus forradalom hangadójának, szellemi előkészítőjének. (...)

Szovjet Irodalom, 1984/6. szám, 149-152. lapok.


További tanulmányok a költőről az alábbi linken olvashatók:


Link
 
 
0 komment , kategória:  Tanulmányok  
A változó világ és Trianon
  2017-05-13 22:43:19, szombat
 
  (Esélyeink a legújabb kori világválság idején)
(Király B. Izabella előadása a Magyarok IX. Világkongresszusán
2016. augusztus 16.)


Tisztelettel köszöntöm
a Magyarok Világkongresszusának minden résztvevőjét!

Trianonról és az azt megelőző évtizedek eseményeiről meglehetősen bőséges irodalom olvasható. A szívszaggató veszteséglistát mindannyian ismerjük. Előadásomban megkísérlem a jelen és a közelmúlt történéseit összefoglalni, és a megoldás egy lehetőségét adni a címben foglaltak szerint: azaz latolgatom esélyeinket a legújabb kori világválság idején.

A Vízöntőtől remélt korszakváltás, a történelmileg törvényszerű világválság itt van. Az ismert emberi történelemben páratlan, totális világhatalomnak, az elképesztő sikertörténetnek vége. Lelepleződött és megbukott a világot tönkre juttató pénz- és politikai rendszer, a globalista világgazdaság, Szemünk előtt zajlik a Finálé. Haláltusája brutális! Lényegében zajlik a III. világháború. Ennek rémítő hozadéka a népvándorlás is.

Valószínű, hogy az emberiség, és a vándorló tömegek fel sem fogják ennek a Canossa-járásnak a világtörténelmi jelentőségét. A menekült-kérdés nem nemzetközi jogi kérdés, hanem az egész világot érintő történelmi-politikai kérdés, ami nem oldható meg kerítéssel, pénzzel, imával. Meggyőződésem, hogy az egész emberiséget érintő és törvényszerű válság betetőződéséről van szó. Mivel a probléma globális, a megoldás is csak az egészre irányulhat.

Óriási változások elé nézünk. Változnak a határok, új szövetségi rendszerek alakulnak, új világszemlélet, új koreszmék jelennek meg és hatnak, éppen most hatnak a mindent kiegyenlítő ,,történelmi mélyáramlatok". Helyrezökken a kizökkent idő. A kor embere most igazán érzékelheti, történelmi időket él.

Lehet, hogy furcsának hangzik,
de Trianonnak volt néhány nagy horderejű pozitív hozadéka.

Először is: Írók, tudósok, művészek, nemzetbölcselők, és nemzetpolitikusok a trianoni sokk után lázasan kezdték kutatni az okokat, önmagukban is keresve a hibákat. Ezer esztendős történelemszemlélet és világnézeti fundamentum bukott meg a Versailles-i kis-kastélyban. Rájöttek, hogy a katedrákról és szószékekről hazug, hamis, és nagyon negatív gondolatok uralták a magyar közgondolkodást. Nemzeti önismeretünk, Padányi Viktor szavaival élve: nemzeti metafizikánk téves, megalázó, szolgai, sőt pusztító, öngyilkos negatívum! Míg minden nép ösztönösen a saját érdekeit védi, addig mi, a jó keresztények, a ,,Nyugat védőpajzsa" szerepében tetszelgünk.

Padányi mondja: Nem a Nyugat védelme a mi rendeltetésünk. A Nyugat mindig elég hatalmas volt ahhoz, hogy megvédje önmagát, s, ha nem tudja, az nem a mi kicsivé zsugorított országunk feladata. (Ezt a mai magyarországi hivatalos politika kritikájaként is illendő értelmezni.) Sőt! A közelgő századik évforduló megköveteli, hogy a mi generációnk is tartson önvizsgálatot: Van-e egyáltalán Trianon-stratégiánk, s ha van, akkor helyes úton járunk-e?

A másik nagy jelentőségű pozitív hozadéka Trianonnak, hogy a magyar értelmiségi a magyar lényegének, mibenlétének, küldetésének, - ha van ilyen - a megismerése érdekében óriási gyűjtő és kutató munkába kezdett. A nyugatosokkal szemben keletieseknek nevezett magyar értelmiségi, diákok, falukutatók, zenekutatók, nyelvészek teremtették meg a Hungarológia tudományát. Felbecsülhetetlen értéket, és bizonyítékokat gyűjtöttek össze, aminek a cél érdekében történő felhasználása a mai napig késik.

Harmadsorban fontos pozitívum, hogy láthatóvá vált a Kiegyezés utáni magyarországi értelmiség végzetes megosztottsága, annak magyarellenes vonulata, ami, azóta is uralja a magyar társadalom minden területét, és gondoskodik arról, hogy a Hungarológia eredményei nem kerülhessenek be a magyar köztudatba, viszont ma is elevenen élteti a magyarságban a bűnös nép tudatot. (Lásd a mai magyar általános iskola 8. osztályos diákjaink készült Állampolgári ismeretek című történelemkönyvet! A XX. sz. eseményeit tárgyaló könyvben a Trianon szó talán kétszer fordul elő, kis betűvel, jelzős szerkezetben. A holokauszt és a magyarországi zsidóság helyzete 10-15 oldal.)

Az 1990-es évek rendszerváltozása hozta el azt az újabb felismerést: a Trianoni merénylet kifejezetten Magyarország megsemmisítésére irányult. Az 1980-as évek végén, kilencvenes évek elején, amikor adott volt a lehetőség a kárpát-medencei történelmi Magyarország békés helyreállítására, a hivatalos magyar politika hazaárulást követett el. Amikor a Szovjetuniót, Jugoszláviát, Csehszlovákiát lényegében nagyhatalmi döntéssel szétszedték, a két Németországot egyesítették, az Antall József vezette hazaáruló magyar kormány (és parlament) 1993. május 11.-én megkötötte a trianoni döntést véglegesítő alapszerződések között az elsőt, a magyar-ukrán alapszerződést. Horn idejében köttetett a magyar-szlovák és a magyar-román alapszerződés. Lehet persze jogászkodni, hogy Trianon, és az alapszerződések is jogilag érvénytelenek, de attól még vannak!

(Jellemző, hogy Kucsma, akkori ukrán elnök lepődött meg legjobban, hogy nekünk, magyaroknak nem kellett Kárpátalja! Megbízható források szerint Csehszlovákia felbomlása után a Felvidéken üresen álltak a szlovák laktanyák. Puskalövés nélkül lehetett volna visszaszerezni Felső-Magyarországot. Antall József a téma felvetését is megtiltotta azoknak, akik egyáltalán tudtak ezekről az információkról, bizalmas fax-üzenetekről.
Balladure, akkori francia miniszterelnök még azt mondta: Közép-Európa problémái Trianonban gyökereznek! Azután 1994 júniusában, Párizsban stabilitási konferenciát rendeztek. Ott úgy döntöttek, hogy az EU-hoz és a NATO-hoz való csatlakozás feltétele a ,,hátsó szándék nélküli jószomszédi kapcsolatok", melyeket alapszerződések aláírásával kell bizonyítanunk! Ha valóban menni akartunk volna a NATO-ba és az EU-ba, akkor nemzetközi szinten valósult meg a zsarolás bűncselekménye! De, hát ki akart menni? A rendszerváltó kampányban nem erről volt szó! Ezzel lényegében később sem igazán szembesült a magyar közvélemény. Csak úgy megtörténtek az események! A nagyhatalmak leplezni szándékozott kifejezetten magyarellenes nagy igyekezete arra irányult, hogy az 1990-es szabad választásokon felhatalmazott demokratikus és nemzeti parlamentek, mintegy népakaratként szavazzák meg az alapszerződéseket. (Itt természetesen azonnal fölmerül a kérdés, mennyire volt szabad a választás, és mi célból, kiknek az érdekében történt a rendszerváltás.)

Napjainkban a Trianon-kérdéssel foglalkozó szakértők - különösen 2010-ben a ,,nemzeti összefogás napja" törvénybe iktatásának indoklásaként - sorra jelentették meg ,,tényfeltáró" tanulmányaikat. Óriási adathalmazzal takart maszatolás! S aztán az össznemzeti összeborulás! Folyik az ősmagyar múlt kultuszhelye, a székely ,,körültáj" gyűlések történelmi színhelyei, Bálványosvár és Tusnádfürdő - tusványosítása, s a még érintetlen magyar lelkek megrontása. Egy kétségbeesett erdélyi magyart idézek: ,,Összedől a magyar érzelmű emberben az egyensúly, mert nem érti, hogy e gonoszság asszisztensei ma hogyan lehetnek a magyar parlament szószólói, milliárdos haszonélvezői?"

Milyen esélye van a magyarságnak igazságszolgáltatásra, elbitorolt országát és a becsületét visszaszerezni? A Kárpát-medencét békés úton újraegyesíteni?

A jelenlegi pártokkal, a jelenlegi rendszerben semmi.
Általában a magyarság jelenlegi szellemi, erkölcsi, fizikai állapotát tekintve önmaga megmentésére sem alkalmas, nem hogy egy ekkora nemzetközi programot végre tudna hajtani. De az idő és a természet nekünk dolgozik.
A jelenlegi világválság olyan tudati változásokat indukál, amelyek nagyon rövid idő alatt áttrendezik az emberek gondolkodását. Íme, az objektív, kényszerítő körülmények! A világ szükséges és igazságos újrafelosztásának feltétele, a mai igazságtalan, embertelen világrend összeomlása. Meggyőződésem szerint, a legjobb úton haladunk! Én ebből a szempontból figyelem a népvándorlást, és bámulattal adózom a mindenre elszánt tömegeknek! Nyugat-Európa népeinek is fel kell végre ébredni, és elhajtani az idegen zsoldban álló vezetőit. Lásd az ébredés jeleit Nagy Britanniában!

El kell tűnnie végre a nemzetközi politika porondjáról azoknak a nagyhatalmaknak, és nemzetközi szervezeteknek, melyek a világ és az emberiség mai tragikus állapotáért felelősek! S aztán jöhet a világ újrafelosztása. A Visegrád-Mogyoróhegyi 108. pont 34. pontja ezt így fogalmazza meg: ,,A világ újrafelosztása történelmi birtokperek során a természeti adottságok, az ősi birtokjog, az életszerűség, az önelvűség és önérdek figyelembevételével olyan nemzetközi konferenciákon rendeztessenek, ahol a magyarokat magyarok, palesztinokat palesztinok, indiánokat indiánok... stb. képviselnek. A világ újrafelosztásának, újrarendezésének alapja nem lehet más, mint az adott terület természeti-földrajzi adottságainak a figyelembe vételével az adott terület lakóinak eltartásához szükséges élettér biztosítása. Ősi birtokjog történelmi alapokon! Életszerűség: azaz a mára kialakult állapotok figyelembe vétele! Önelvűség-önérdek (minden nép önérvényesítő akarata) kölcsönös tiszteletben tartása."

A Kárpát-medence tökéletes természeti, földrajzi egység.
A rajta élő népek önellátására alkalmas régió. A jelenlegi pénzrendszer és az Európai Unió összeomlása esetén készen kell állnunk, és nem engedni, hogy a Kárpát-medence idegen zászló alatt egyesüljön! Magyarország gyarmatosítóinak nem a csonka Magyarország kell, hanem az egész! Jó lenne, ha ezt észrevennék a kisantant népei is! Ne ringassák magukat abban a hiú reményben a románok, a szerbek vagy a szlovákok, hogy velük könyörületes lesz majd az új földesúr!
A felvilágosító propaganda-tevékenységben a rendelkezésünkre álló új technikákat kihasználva hirdessük magyaroknak és nem magyaroknak:

A Kárpát-medence gazdasági egységének, önellátó képességének és függetlenségének a helyreállítása minden érintett nép közös érdeke. Másként nem lehet szembeszállni az imperialista, rabló-kapitalista gazdasági- és pénztőke erőfölényével, gátlástalanságával, terrorjával.

Trianon nincs lezárva! A Trianonban kedvezményezettek lelkiismerete azóta sem nyugodt, emiatt állandó rettegésben élnek, és a kétségbeesett bizonyítási kényszer elképesztő történelemhamísításra ragadtatja őket. A magyarországi kormányok pedig nemcsak szó nélkül hagyják, bagatellizálják a magyarellenes propagandát, hanem az egész EU-t elárasztó saját kiadványaikban maguk is aktívan hamisítják a magyarság történelmét: Magyar őstörténet nincs. A magyar államiság nem Árpáddal, hanem Szent Istvánnal kezdődik. A magyarság megérdemelte Trianont! A magyarság legnagyobb tragédiája nem Trianon, hanem a holokauszt volt. A magyar demokrácia egy tojásból kikelő kiscsirke! A sámán-dob-pavilon a magyar kultúra abszolút jelképe! - no meg a kolbász és a pálinka. Már ott tartunk, hogy Trianont is a 16. századi iszlám hódításnak köszönhetjük!
Az elcsatolt területeken a magyarságot eltüntető homogenizációs törekvések ellen soha fel nem emelték a szavukat. Ugyanakkor az is figyelemre méltó, hogy az Orbánt nemzetivé hitelesítő propaganda attól sem riadnak vissza, hogy az alábbi címmel jelenjen meg írás: ,,Orbán Erdély visszaszerzéséért barátkozik Putyinnal". Tehát a témát szívósan lebegtetik! Én nem is tudom, hogy a Trianon-revízió eltökélt hívei, hogy lehetnek orbánisták! Hogyan tudják összeegyeztetni magukban a trianoni gúnyhatáron felállított Orbán-féle pengekerítést a revízióval! Én elborzadva nézem a letarolt határsávot...
A teljes trianoni revíziót, - tehát nem ,,az innen is egy kicsit, onnan is egy kicsit" opportunista félmegoldást! - hanem a teljes revíziót, annak békés megvalósítását garantáló világpolitikai döntés eléréséhez, óriási megelőző kampány szükséges! Be kell bizonyítanunk: Az egység helyreállítása minden érintett nép közös érdeke! Okos propagandával el kell érni, hogy ezt magukévá tegyék az érintettek, a magyarok és a nem magyarok is. Ismerjék fel, hogy mi nem vagyunk egymás ellenségei, viszont közösek az ellenségeink! Jelen pillanatban nincs egyetlen nemzetközi politikai, vagy jogi fórum sem, ahová fordulhatnánk, de támadhatnánk a kultúra és a tudomány nemzetközi fórumain. A Magyar Érdek Pártja 1993.-ban meghirdetett programjának záró mondatait idézem:

Legyen a világörökség része a Kárpát-medence,
a Magyar Nemzet, a Magyar Nyelv és a Magyar Írás.

A Hungarológia tudomány eredményeit felhasználva sürgősen össze kell állítani egy komplett pályázati anyagot, és ,,A világ kulturális és természeti örökségének védelméről" szóló, az ENSZ 1972-ben Párizsban elfogadott és Magyarországon 1985. évi 21. sz. törvényerejű rendeletben kihirdetett nemzetközi egyezmény adta lehetőséget kihasználva, el kell érni a védetté nyilvánítást! Készüljön rövid, lényegre törő propagandaanyag a hazai és nemzetközi nagyközönségnek, - és meggyőző, jól szerkesztett tanulmány a szakértőknek!

Legyen a világörökség része a Kárpát-medence!

Az egész Földön egyedülálló természeti-földrajzi, ökológiai egységét, a rajta élő lakosság legmagasabb szintű önellátásra való alkalmasságát bizonyítani hivatott szakemberekkel lehet és kell. Ki kell mondani: A Kárpát-medence ezen adottságai ma, a világpolitika által hét ország közigazgatása és politikai fennhatósága alá rendelten visszafordíthatatlanul tönkremenni látszik. A Páneurópai Ökológiai Hálózat igazi mag-területe a Kárpát-medence. Megmentése, azaz a Kárpát-medence egységének a helyreállítása az egész emberiség közös érdeke. Az érintett országokkal - közvetítők nélkül! - kell, és lehet tárgyalni. Magyar-román, magyar-szlovák, magyar-szerb közös kulturális programokat a népeknek! Együnk csak egy bográcsból! Többet ér minden politikai agitációnál! Az ezen a területen történelmileg szükségszerűen kialakult ország ma is egységes közigazgatást, egységes politikai-gazdasági rendszert igényel. Ez nem az EU, és nem a vérszegény V4-ek, vagy a rosszemlékű és korszerűtlen Habsburg-birodalom restaurációja, hanem a Kárpát-unió!
(Elég csak ránézni egy természetföldrajzi térképre, hogy ezt belássuk. Aki ezt belátta és nevet is adott a megoldásnak: S. György András.) Ellenségeskedés helyett szoros együttműködés szükséges a környező országokkal! Csak ebben a szellemben szervezett államalakulat lehet minden benne élő nép közös otthona. Egy ilyen országban nem terelik el a saját folyójukat, nem nyitnak ciános aranybányát, nem irtják ki az őserdőket, nem hoznak ostoba nyelvtörvényeket, nem engedik saját nyakukba az árvizet... stb. Ezért nem szerencsés az elcsatolt területeken irredenta pólóban legénykedni. Értelmetlen provokáció.


Legyen a világörökség része a Magyar Nemzet!

A világtörténelemben egyedülállóan Árpád magyarjai öntötték közjogi formába a Vérszerződésben, az egyes embert a nemzeti közösséghez fűző nemzeti kötelék fogalmát, az igazságosság és a közszabadság eszméjét, az igazságos birtokfelosztás, közteherviselés, felelős kormányzás, népképviselet, és hatalmi visszaélés esetére a visszahívás és az ellenállás jogát. A Vérszerződés mélyen a magyar nemzet kultúrájában gyökerezik. Olyan közjogi alapigazságok, melyek a magyarság ősi tapasztalatainak, viselkedési szokásainak, érték- és erkölcsi követelményrendszerének a manifesztációi, sajátos magyar kinyilatkoztatások.
Árpád Magyarországa nem csak úgy lett, mint az összes többi, hanem a világtörténelemben páratlan, tudatosan alkotott remekmű. Történetileg, erkölcsileg, politikailag kikezdhetetlen, katonailag legyőzhetetlen.
Árpád emberi, hadvezéri és államférfiúi képességei, egész tevékenysége összehasonlíthatatlan a világ bármely ismert fejedelmével, hadvezérével. Azok többnyire nagyhatalmú családok élet-halál vetélkedésének győzteseként hajtottak befolyásuk alá országnyi területeket. Erőszakkal szerzett hatalmukat mindvégig magánjogi alapon gyakorolták. Árpád ezzel ellentétben egy óriási katonai-politikai-gazdasági szövetség választott vezetőjeként - a legszélesebb közmegegyezéssel - hajtotta végre történelmi feladatát. Árpád apánk életműve páratlan csoda. Árpád és magyarjai becsületes eszközökkel, történelmileg igazságos célt szolgáltak.
Ez a magyarság legértékesebb hagyatéka, szellemi, politikai hagyaték. A magyar küldetés pedig: ezt közkinccsé tenni! Ugyanakkor nem árt hangsúlyozni: A magyar nemzeti karakter, életfilozófiánk, világnézetünk, társadalom-felfogásunk - ha úgy tetszik, a vallásunk - jóval a kereszténységet megelőző évezredekből ered, és romlatlanul ma is él a magyar néplélekben. Ezért mondhatja Karácsony Sándor: ,,Ha a magyar lélek szabadon érvényesülhet, mindig ugyanazon törvény szerint nyilvánul!" Ennek igazságát akkor érzékelhetjük igazán, ha magyar népdalokat énekelünk. Bármely nemzet öntudatának legfontosabb eleme az időtudata, mondja Bognár József. Grandpierre Endrét idézem: ,,A magyarság története térben és időben kozmikus távlatokat ölel fel." Hát akkor kérdezem: Miért hagyjuk az ősnemzet magyarság időtudatát 1000-2000 esztendőbe szorítani?

Legyen a világörökség része a Magyar Nyelv!

Ugyancsak egyedülálló a világ-nyelvek nagy családjában. Berzsenyi Dániel, Táncsics Mihály, Magyar Adorján, Kiss Dénes, Varga Csaba, Práczki István és Rátki Zoltán tudományos igényű bizonyítékai csak arra várnak, hogy egy olyan összefoglaló tanulmány készüljön, amit a megfelelő, nemzetközi fórum elé lehet tárni.

Legyen a világörökség része a Magyar Írás!

Minden elismerés, és hálás köszönet azért, hogy ezen az úton a magyar-írás elszánt hívei máris megtették az első sikeres lépést. Friedrich Klára, Szondi Miklós, Tisza András, Szakács Gábor, Dr. Mandics György és a Magyarok Világszövetsége, ők azok, akik árulások közepette kiharcolták, hogy az ősi székely-magyar írás, a rovásírás a nemzetközi számítógépes szabvány része lett. (Az Emberek a havason című, 1943-ban készült magyar filmben a főhős, Erdei Csutak Gergely a Bibliát ugyan nem tudja olvasni, nem ismeri a latin betűket, de a kicsi Gergőnek választott életfára felrója a gyerek nevét!)

Mai ismereteink alapján kijelenthetjük:

A trianoni ország-darabolókat féktelen magyargyűlölet vezette, aminek az okai - mára teljesen világos - mélyen az őstörténetünkben gyökereznek. A magyarság térben és időben hihetetlen távlatokat felölelő múltja, szellemi, erkölcsi, politikai magas-kultúrája vívta ki az újkori világhódítók, és az új-keletű nemzetek irigységét, féltékenységét, ébresztette fel a kisebbrendűségi érzést és gyűlölet. (Nem bosszúvágyat, mert ahhoz előbb okot kellett volna szolgáltatnunk.) Ennek a magas kultúrának az anyagi alapja volt az ország, a Kárpát-medence, aminek az elvesztését a magyar nemzet soha nem heverheti ki. Bármi történhet, akár pozitív változások is, a magyar nemzet már nem lesz ugyanaz.


Egyszer volt, hol nem volt...
Sok évezreddel ezelőtt, amikor a Kárpátok medencéjében még tenger állott, az volt megírva a csillagokban, hogy lesz egy nép, amely egykor e tenger fenekét nevezendi honának.
A tenger eltűnt, a nagy víz a Vaskapu és a Farkas-völgy sziklái közt elfutott. A másik tenger, mely a nagy víz helyébe jött, - a magyar nép. Itt született, élt és dolgozott, istenei pártfogása alatt, mérhetetlen gazdagságban és boldogságban, önnön törvényei szerint magamagát kormányozva.
Ha önként, vagy kényszer hatására őseink kisebb-nagyobb csoportjai kirajzottak a még be nem lakott világba, - ha teremtettek is új hazát, Eurázsiára kiterjedő szkíta világbirodalmat -, minden új lakóhely, csak átmeneti szállás volt. Az Őshaza ez volt.
A honvágy a szkíta-magyar őshaza, az egyetlen biztos pont után apáról fiúra öröklődött. A hosszú évezredek alatt, ha az új hazában súlyos gondok keletkeztek, vagy otthonról vészjelek és hívó szó érkezett, a csodaszarvas nyomán, turulos zászlók alatt eleink újra és újra visszatértek.
Mint a föl-földobott kő...
Nimródfia Hunor, Bendegúz és Attila hunjai, Baján kagán avarjai, Álmos és Árpád magyarjai a szkíták történelmi birtokjoga alapján, - amit tőlük akkor senki el nem vitatott -, vívták vissza a kárpáti őshazát.
Sok évezreden keresztül áradt és apadt a magyarság a Kárpát-medencében, míg végül a benépesült világban határok közé szorultak a népek. Új korszak köszöntött az emberiségre.
A mi népünknek természetes volt, hogy az új világban, ősi országában találja meg végleges otthonát.

Azért tartottam fontosnak az Álmosfia Árpád című történelmi, költői színjáték bevezető soraiból idézni, hogy emlékeztessek: Árpád a hat részre szakadt országot egyesítette.
Kolozsvári Grandpierre Endre zseniális felismerése: Az elmúlt tízezer év alatt tizenkétszer veszítettük el hazánkat, és mindannyiszor visszavívtuk. A legutolsó országdarabolás Trianonban volt. A korábbi évezredek hazavesztéseit is Trianonnak nevezi, és több könyvében is kijelenti:
a Trianonokat előbb utóbb elsöpri a történelem!
Úgy legyen!

Az előadás szövege megegyezik a könyvben megjelent szöveggel. Viszont szeretnék még egy mondatot hozzátenni, idézve a Renitens gondolatok a népvándorlásról címmel megjelent írásomból: ,,A magyarság jelen állapotában képtelen önmaga, és az ország megmentésére. Itt az alkalom megkeresni a testvéreinket. Lehet, hogy nem is keresztények, hogy nem is fehérek!"
 
 
0 komment , kategória:  Tanulmányok  
Schmidt Mária történész : A baloldal sírásója
  2017-04-23 15:27:19, vasárnap
 
  "If you want to make the world a better place,
take a look at yourself, and make a change."

( Ha jobb világot akarsz teremteni magad körül,
tekints magadra és változz meg.")

Michael Jackson: "Man in the Mirror" ( Ember a tükörben)

Esettanulmány


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas bányavidék a közeli Trepcában, ahol mintegy 40 bányából nyertek ki aranyat, ezüstöt, cinket, ólmot és kadmiumot. Ezek a bányák munkát adtak az ott élőknek. Egyikük, a koszovói Zvecan különösen gazdag lelőhellyel rendelkezett. Történt egyszer, hogy az 1995-ben alapított International Crisis Group (ICG), a nagytekintélyű, független, szakértőkből álló kutató és elemző intézet, amelyet azért hoztak létre és működtetnek, hogy elkerülhessük a háborúkat és egy békésebb világot építhessünk fel és amelynek igazgatótanácsában fiával együtt maga a nagy filantróp, a mellékállású emberbarát Soros György is helyet foglal, és persze bőkezű adományokkal biztosítja a működését, kiderítette, hogy Koszovó jövője szempontjából döntő fontosságú lenne a trepcai termelés felfuttatása. Az ottani természeti kincsek kiaknázása ugyanis nagy szerephez jut majd, ha Koszovó önállóvá válik. Az ICG független szakemberei szerint ugyanakkor, felettébb sajnálatos módon, az ottani kitermelés alulfinanszírozott, az üzemek rosszul vezetettek, a természetre és az egészségre károsak. Ja, és az ott élőket Belgrád kizsákmányolja. ,,Trepca Koszovo Berlini Fala. Hosszú idők óta a koszovói albánok ellenállásának és a szerb elnyomásnak a szimbóluma."− érveltek szakmailag. Aztán kitört a koszovói háború.

Pár hónappal később a bevonuló ENSZ-erők helyi vezetője: Bernard Kouchner, aki az ugyancsak Soros által pénzelt Orvosok Határok Nélkül mozgalomból jött, megdöbbenve fedezte fel, hogy a trepcai bányákban és a zvecani gyárban végzett munka milyen ártalmas az egészségre, főleg ami a gyerekeket és a terhes anyákat illeti. Az ENSZ-erők ezért haladéktalanul kisajátították a bányákat és a feldolgozó üzemeket. Majd egy nagyvonalú gesztussal minden koszovói tulajdont. A véletlenek egybeesése miatt alakulhatott úgy, hogy Soros magánbefektető cége pont akkor kapott lehetőséget, hogy 50 millió dollárt fektessen be a területen. Ezzel párhuzamosan az USA kormánya 100 millió dolláros határig kötelezettséget vállalt a balkáni befektetésekre.

Sorost 16 másik jelentkező közül választották ki, feltételezhetően nyílt és fair közbeszerzési eljárásban. Lett tehát finanszírozás Zvecanban, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a bányászat ne károsítsa tovább az ott dolgozók egészségét, különös tekintettel a terhes anyákra és a gyerekekre. Mindez a nyílt társadalom elvárásainak és a független szakértők iránymutatásainak megfelelően történt, ahogy máshol is, minden alkalommal, ahol az események happy enddel zárulnak. Ezt a történetet egy korábbi cikk alapján azért idéztem fel, (http://www.antiwar.com/rep/szamuely/szamuely50.html), mert nem olyan rég és nem is olyan messze tőlünk esett meg, akkor, amikor sokan közülünk még nem sejtették, hogy Soros és hálózata mindenhol hasonló módszerekkel, hasonló recept szerint, hasonló célokat szem előtt tartva működik. Amikor az üzlet már nem elég lukratív, odébb állnak, és csapot-papot otthagynak. A bányákat és a ráépülő üzemeket Koszovó nemrég vette állami tulajdonba, amit az észak-koszovói szerbek nem hajlandóak tudomásul venni.

A recept

A recept egyszerű. Szemelj ki egy megszerzésre érdemes üzleti célt. Küldd oda a civiljeidet, destabilizáld a területet, szervezz hozzá megfelelő médiahátszelet, kreálj káoszt, és ha megvan, te legyél az, aki megszervezi a segítséget az újjáépítéshez és közben kimazsolázza a legjövedelmezőbb üzleteket. Bontsd le a határokat, hogy azok ne akadályozzák a mozgásodat. Bontsd le a nemzeti szuverenitást, hogy az ott lakók, vagyis a helyiek érdekei ne hátráltassanak. Vedd meg a szakértőket, pénzzel, ösztöndíjjal, díjjal, hírnévvel, elismeréssel, hájpolással, kit, mivel kell és lehet. Nevezd őket szakértőknek, függetleneknek, demokratának, nyitottaknak. Akadályozd meg, hogy beszédhelyzetük kiderüljön, hogy szakmai alkalmatlanságuk napfényre kerüljön, ahogy ez az általános felmelegedésre vonatkozó adatok másodszori, nyilvánvaló és szervezett meghamísításának kipattanásakor történt. Vedd meg tehát a helyi médiát, tv-t, rádiót, napi és hetilapokat, valamint az interneteseket, nevezd őket is függetleneknek, és fizesd meg őket azért, hogy az általad meghatározott célokért dolgozzanak. Díjazd és sztárold őket is. A Soros pénzzel kitömött médiumok arról ismerszenek meg, határon innen és túl, hogy a régi lenini taktikát követve mindig személyre támadnak. Sohasem az üggyel, az állításokkal, a felvetésekkel vitatkoznak, azok cáfolatával nem fárasztják sem magukat, sem a nagyérdeműt. Ők a személyeket félemlítik, és ha ez nem elég, semmisítik meg, ezért újságírói, aktivistái a karaktergyilkosságok specialistái.





A Soros-féle civilnek nevezett szervezetek, amiket szintén úri módon eltart, ugyancsak mind ,,függetlenek" és persze a ,,szakértelem" letéteményesei. Előszeretettel hivatkoznak magukra illetve egymásra ,,objektívként"is. Lelkesen és zokszó nélkül csatasorba állíthatóak minden olyan alkalommal, minden olyan célért, amit a Soros birodalom számukra kijelöl. Soros hatalma és példátlan befolyása ezekből a mindent behálózó segédcsapatokból, ezekből a határokon átívelő hálózatokból áll. Őket mozgatja szervezetten és koordináltan. Esetenként az USA külpolitikai érdekeivel összhangban, esetenként azokkal ellentétesen, sokszor azokat kiszolgálva, máskor a helyi vezetőkkel kötött időleges megállapodások mentén, de mindig pontosan körülhatárolható busás anyagi haszon reményében. Végül is üzletember, pontosabban olyan spekuláns, aki mások tönkretételével keres pénzt, halmoz fel busás nyereséget.

A Szovjet birodalomból Soros birodalom lett

A háttérben zajló nagy játszmák, amiket szuperhatalmak, regionális erőközpontok és helyi kijáróik játszanak, gyakran nem sejlenek fel számunkra, de bizonyos idő elteltével azért összeáll a kép. A lényeg mindig ugyanaz: új befolyási övezetek birtokbavétele, vagy a már meglévők megtartása. Így volt ez a szovjet birodalom összeomlása után keletkezett hatalmi, befolyási vákuum esetében is. A mából visszanézve megállapíthatjuk, hogy régiónkban az 1990-es évtized elejére aránylag zökkenésmentesen, kevés véráldozat árán zajlott le a befolyási övezetek cseréje.

A nyolcvanas évtized jelentős változásokat hozott a bipoláris világ két szuperhatalmának viszonyában. Ronald Reagan új külpolitikai doktrínát fogadtatott el. A feltartóztatáson alapuló defenzív nemzetstratégiai célt, ami évtizedekre meghatározta az USA hozzáállását a szovjetek expanziós kísérleteihez, a Szovjetunió visszaszorítására és a kommunizmus megdöntésére irányuló szándék váltotta fel. A lengyel Szolidaritás, és a számukra nyújtott egyértelmű USA támogatás, az afgán mudzsahedinek felfegyverzése, valamint a tény, hogy Teng Hsziao-ping kinyitotta Kínát a világ felé és elindította azon az úton, mely újra világhatalmi pozícióhoz juttatta, a szovjet blokk és így Magyarország számára is új feltételeket és feladatokat jelentett. Az addigra technokrata bürokratákkal feltöltött magyar pártvezetés egy olyan pilot projekt beindítását kezdeményezte a szovjeteknél, amivel a szocializmus reformálhatóságának határait akarták kitapogatni. Ennek egyik első lépése az volt, hogy 1982-ben csatlakozhattunk a Világbankhoz illetve az IMF-hez, 1984-ben pedig az ideológiai egyneműség feloldása is napirendre került. A párt legfelsőbb szintjével szorosan együttműködve, megkezdhette magyarországi működését Soros György frissen létrehozott alapítványa. Mely többek között engem is támogatott.

Soros az OTP-t szerette volna, nagyon

Amikor 1984-ben Soros György a szocialista Magyarországon megjelent, a szovjet uralom még stabilnak és kikezdhetetlennek tűnt. Fél évtizeddel később, 1990-ben, amikorra hál' Isten megbuktak a kommunisták, a már széles támogatotti kört maga mögé gyűjtött Soros a teljes magyar államadósság átvételére jelentkezett be, cserébe a magyar ipar, vagyis a nemzeti vagyon színe-javának átengedését kérte. Antall József, első szabadon választott miniszterelnökünk azonban kikosarazta.

A Soros által addigra már helyzetbe hozott megmondóemberek ekkor elsöprő erejű médiakampányt indítottak annak érdekében, hogy a kommunisták által felhalmozott adósságot demokratikussá vált hazánk zokszó nélkül fizesse vissza, könnyítésre, elengedtetésre ne is gondoljon. Ugyanezek a megmondóemberek az adósságtörlesztést szem előtt tartva azt szorgalmazták, hogy régiónkban egyedül nálunk ne kerüljön sor reprivatizációra, vagyis ne adjuk vissza az államosított javakat az eredeti tulajdonosoknak. Helyette az elvtársak által már megkezdett privatizáció folytatását szorgalmazták, aminek igenlése összekötötte az egykori demokratikus ellenzékieket, értsd: SZDSZ, és a vadprivatizációban már jelentős tőkére szert tevő egykori elvtársakat, és így a minél teljesebb és gyorsabb privatizáció a posztkommunista tábor egyik fő követelésévé vált. Ma már vitán felül áll, hogy úgy a vad-, mint az ezt követő privatizációk zöme a közvagyon áron aluli kiárusítását jelentette.

Már Boross Péter volt a miniszterelnök, amikor Soros rástartolt a legnagyobb magyar lakossági bank, az OTP ár alatti kivásárlására. Szándéka Boross, majd az új, immár szocialista Horn Gyula ellenállásán megbukott. Az MSZP−SZDSZ kormányban, a koalíciós partner SZDSZ hathatós támogatásával nyomatékosítva, Soros újra napirendre vetette az OTP igencsak nyomott áron történő bekebelezését, ami azt jelentette volna, hogy a legnagyobb magyar pénzintézetet, és így a magyar gazdaság feletti ellenőrzést is megszerezhette volna. Horn ezt megakadályozta.

A magyar tapasztalat

Soros nálunk próbálta ki, hogyan, milyen szervezetekbe érdemes befektetnie, milyen hálózatot kell létrehoznia ahhoz, hogy érdekeit minél hatékonyabban képviselhesse. Egyértelművé vált a számára, hogy a nemzeti elkötelezettségűek, az olyanok, mint Antall, vagy Boross, vagyis az MDF, és a szocialisták nemzeti szárnya, majd a Demokratikus Charta ügyében tanúsított ellenszegülése óta a FIDESZ is, holmi ósdi, nemzeti érdekekre hivatkozva hátráltatják üzleti tevékenységét.

Kiépítette és egyre bővítette tehát hálózatát azokból a véleményformáló csoportokból, amelyek egy része lelkesen, más része óvatlanul, néhányan tudatosan, többen a gyorsan jövő kézzelfogható előnyökért, éltek a Soros által számukra nyújtott lehetőségekkel. Úgy is mondhatnánk, hogy Soros megvette az értelmiség egy részét, mindenekelőtt a liberálisokat, de csurrantott-cseppentett másoknak is. A magyar kulturális és társadalomtudományi életben a Soros által támogatottak jelentős, sőt domináns pozíciókat foglaltak el. Médiafölényüket kihasználva évtizedekre kánonállító helyzetbe kerültek.

Soros megtévesztő, ártatlannak látszó célok mentén vonzott be sokakat, pl. esélyegyenlőség, cigányprogram, kórházi eszközök, és mindenekelőtt az emberi jogok védelmére hivatkozva. Az emberi jogokat Soros és aktivistái olyan gumifogalommá változtatták, ami tetszés szerint tágítható, bővíthető, és alkalmazható. Mára főleg a migránsok jogait védik, és újabban egyesek az állatokra is kiterjesztenék. Mindez csak részben fedi el, ha egyáltalán, a tényt, hogy Soros hálózatán keresztül primer politikai céljait akarja érvényesíteni, melyek mindig és mindenhol azonnal pénzre, mégpedig sok pénzre váltható üzleti hasznot hoznak a számára.

Abban is sok, összehangolt munka van, hogy Soros nevének említésekor a mai, fiatal generáció a nemes célokért küzdő önzetlen emberbarátot látja, nem pedig azt a kíméletlen valutaspekulánst, aki 1988-ban Franciaország legnagyobb bankját akarta tönkretenni, majd megszerezni, 1992-ben pedig bedöntötte a brit fontot. Ez az akciója a hatalmas nyereségen kívül egyfajta pénzügyi celebstátuszt is szerzett a számára, amit a mai napig igen nagy élvezettel tölt be. 1998-ban a rubelt is a padlóra küldte, ami a magyar gazdaságnak is jelentős károkat okozott. A Financial Timesban publikált nyílt levelében amellett érvelt, hogy az orosz gazdaság felülértékelt, valójában működésképtelen, és követelte, hogy a rubelt legalább 15−20 %-kal értékeljék le. Ennek hatására a rubel összeomlott, 60%-kal leértékelődött, Oroszország fizetésképtelenné vált. Orosz emberek millióinak fizetése, nyugdíja és persze megtakarítása lett oda, ahogy fél évtizeddel előbb a briteké.

Ha valaki azt keresi, miért vált viselhetetlenné Soros és az általa pénzelt szervezetek tevékenysége Oroszországban, a gyökerek itt kereshetők. De egy évvel korábban spekulatív támadást intézett Malajzia, Thaiföld és Japán ellen is. A maláj elnök szerint Soros egy olyan bűnöző, aki lerombolta azt, amit a malájok negyven éven keresztül építettek. ,,Amikor pénzt csinálok, nem vagyok tekintettel a társadalmi következményekre"− magyarázta ezzel kapcsolatban emberbarátilag Soros. Ja, és ha már Sorosról az emberbarátról beszélünk, aki irántunk, magyarok iránt, állítólag megkülönböztetett elköteleződést érez, akkor nem árt felidézni, hogy 2008-ban, a pénzügyi válság legnehezebb óráiban, Soros és üzletfelei ellenséges kivásárlási támadást indítottak a forint és az OTP ellen. Ezeket a kísérleteket visszavertük és a Pénzügyi Felügyelet rekord összegű, félmilliárd forintos büntetéssel sújtotta Soros cégét, amit ő persze könnyedén kifizetett.

Jó azonban, ha mindig szem előtt tartjuk, mire számíthatunk tőle, ki is ő valójában. Egy olyan spekuláns, aki a globális üzleti, pénzügyi körök egy meghatározott csoportjának üzleti érdekeit képviseli kíméletlen nyomulással, ezer hangszeren játszva, akadályt nem ismerő módon. Az csak természetes, hogy Sorosról az általa szponzorált ,,mérvadó" sajtó, emberbarátként, filantrópként ír. De milyen emberbarát az, aki sorozatban tette tönkre az európai illetve ázsiai valutákat, kisemberek megtakarításait, nyugdíját, fizetését söpörte el spekulációival, hogy hatalmas hasznot fölözhessen le? Vagyona off shore adóparadicsomokban, a kajmán szigeteken és a holland Antillákon van bejegyezve, vagyis a szegényekért aggódó, balos alapítványok legfőbb támasza adóelkerülő gyakorlatot folytat. Régiónkban aránylag kis pénz befektetésével óriási befolyásra tett szert. Akkorára, hogy saját értékelése szerint sikerült a Szovjetbirodalomból Soros birodalmat csinálnia.

Soros és a baloldal egy és ugyanaz

Az USA-ban pont egy évtizeddel magyarországi alapítványának útra indítását követően, 1994-ben kezdett hálózatának kiépítésébe. Civiljei akkor, első körben a könnyű drogok legalizálása mellett kampányoltak. Ezt követően kerültek sorra az úgynevezett baloldali ügyek (politikailag korrekt kánon, környezetvédelem, feminizmus, homoszexuálisok jogai, egyneműek házassága, migráció támogatása, iszlámbarátság, rasszizmus, az amerikai fehérek elleni hadjáratok, prostitúció legalizálása, stb.). Mindezt olyan kiváló hatásfokkal és olyan eredményesen tette, nemcsak az USA-ban, de Európában, így hazánkban is, hogy mára Soros és a baloldal egy és ugyanazzá vált.

A mai ,,baloldali ügyek és témák" azok, amik mellé Soros hálózata odaáll, amiket támogat, képvisel, és amiknek érvényre juttatását minden eszközzel szorgalmazza. Soros tehát foglyul ejtette a baloldalt, mely mára gátlástalanul kiszolgálja a globális nagyvállalatok és globális pénzügyi szereplők érdekeit. Ez az oka annak, hogy a baloldal élén már csak jól fésült üzletembereket, bankárokat, nagyvállalati menedzsereket, illetve olyan politikusokat látunk, akikből előbb-utóbb nagyvállalati lobbisták lesznek (Clinton, Schröder, Blair, Kern, Macron, Schulz, Gyurcsány, Bajnai).

Ahhoz, hogy Soros kivásárolhassa a baloldalt, és mellékesen a liberalizmust is, szükséges feltétel volt az USA Demokrata Pártjának megvásárlása, amit még a Saturday Night Live szatirikus műsor írói is tényként kezelnek. Műsorukban ezért Sorosról, mint ,,a Demokrata Párt tulajdonosáról" beszélnek. A Demokrata Párt feletti befolyás megszerzésének egyik mérföldköve a 2002-es McCain-Feingold féle pártfinanszírozási törvény elfogadtatása volt, (Bipartisan Campaign Reform Act of 2002) ami megtiltotta, hogy nagy cégektől, pl. a szakszervezetektől, amelyek hagyományosan a Demokrata Párt legnagyobb támogatói voltak, kampánypénzeket fogadjanak el. A republikánusokat ez sokkal kevésbé érintette, mert ők mindig is elsősorban a gazdag magánszemélyek támogatásaira számítottak. Így a Soros által létrehozott kampánytámogatással és szervezéssel foglalkozó szervezetek életfontosságúvá váltak a Demokrata Párt számára. Mint pl. az 1998-ban alapított MoveOn.org, a 2005-ben létrehozott kaliforniai Courage Campaign, illetve a 2003-ban alapított Center for American Progress (CAP), (Bajnai Gordon Együtt mozgalmának támogatója) melynek vezetője az a John Podesta volt, akit utoljára Hillary Clinton kampányfőnökeként azonosíthattunk be. Mára százával vannak olyan Soroshoz köthető ,,civil" szervezetek az amerikai Demokrata Párt körül, melyek szervezési, pénzszerzési, politikai feladatokat látnak el.

Soros első komolyabb olyan politikacsináló akciója az USA-ban, melynek személyesen is az élére állt, a George W. Bush újraválasztása elleni kampány volt, amibe 24 millió dollárral szállt be. Ez a kísérlete kudarcba fulladt. Barack Husszein Obama megválasztatásával azonban az a rendkívüli helyzet állt elő, hogy Soros céljai, balliberális ideológiai nézetei az USA hivatalos politikájává váltak. Az Obamát megelőző időszakban, ahogy most Trump alatt is, Soros hálózata számtalan esetben állt az Amerika-ellenes erők oldalára, ez a legszembetűnőbben abban nyilvánul meg, ahogy a nyugati baloldal Izrael-ellenes, palesztinbarát szervezeteit támogatja. Soros soha nem támogatta Izraelt, amit azzal indokol, hogy: ,,Izraelnek van elég támogatója." Amikor nem az ő embere ül a Fehér Házban, akkor úgy látja, hogy: ,,Az USA a legnagyobb akadálya egy biztonságos és igazságos világrendnek"és fontosnak tartja azt is, hogy ,,Az USA adja fel a privilégiumait."

Skyfall

Engem Soros a 2012-ben bemutatott 23. Bond film, a Skyfall főszereplőjére, a Javier Bardem által alakított gonosz, de csúcsokos Silvara emlékeztet, aki megszállottan és elhivatottan tör világuralomra. Soros is megszállottan, és ahogy ő maga mondja: egyfajta messianisztikus elhivatottsággal akarja megvalósítani azt a globális világrendet, azt a globális társadalmat, amely egy globális gazdasági rendet működtet. Számunkra mindez nagyon is ismerősen cseng. Igen, majdnem fél évszázadunk ment rá egy hasonlóan utópikus világmegváltó projektre, amit hasonlóan ,,elhivatott" emberek kényszerítettek ránk.





Soros szerint, neki elég pénze van ahhoz, hogy ne vonatkozzon rá semmilyen játékszabály, és ahhoz is, hogy azokat a szabályokat, amik nem tetszenek neki, megváltoztassa. ,,Engem a változás érdekel"− mondja. És azt is büszkén jelenti ki, hogy: ,,Szeretem a felforgató akciókat, amiket gyakran alkalmazok is." Valóban, szereti és gyakran alkalmazza is őket. Mindenki előtt világos, hogy Soros ,,civiljei" vagyis hálózata állt a színes forradalmak mögött Ukrajnában, Grúziában, de Janukovics megbuktatásában is benne volt a keze, ahogy az arab tavaszban is.

Orbánt is meg akarta és akarja buktatni, meg persze Trumpot is. A módszer mindenhol azonos. Befolyást vásárol az értelmiségi világban, a tudományos, az egyetemi és a pénzügyi megmondóemberek között és a médiában. Politikai pártokat, civil szervezeteket épít ki, vesz át. Hálózatot szervez belőlük és fedőszervekként használja őket. Káoszt és nyugtalanságot szít. Minden eszközzel meggyengíti a regnáló hatalmat. Ha kell választási csalásra hivatkozik, ha gazdasági nehézségek vannak, arra, ha valami más ürügyet talál, arra. Nagy demonstrációkat szerveztet, vagy ha mások kezdik szervezni, pillanatok alatt rászívják magukat és átveszik az irányítást az ő emberei. A Facebook, a Twitter és a mobilok elterjedése miatt semmi perc alatt hatalmas tömegek mozgósíthatóak, mobilizálhatóak, könnyebb dolga van tehát, mint régen. Huszonöt éve képzi, neveli aktivista hálózatát és médiáját, akiknek segítségével ezekből a demonstrációkból kiindulva, ezekre hivatkozva megpróbálja a rendszert destabilizálni. Radikális utcai harcosaival rendzavarást provokál, hogy káoszt teremtsen. Fontos az is, hogy az a képzet keletkezzen: a regnáló hatalom mindjárt megadja magát, vagy már meg is dőlt, nem ura a helyzetnek. De legalább annyira fontos az az üzenet is, hogy a demonstrálók nincsenek egyedül, mellettük az egész társadalom, sőt az egész világ. Méghozzá a ,,fejlett", ,,mérvadó" része. Ők is úgy gondolkoznak, cselekszenek, ahogy te, mert te, és a hozzád hasonlók a történelem ,,jó" oldalán álltok, a haladást képviselitek.

Nálunk ez az érvelés csak a fiatalokra hat, mi, idősebbek túl jól ismerjük a ,,haladókat" és azokat, akik a történelmi szükségszerűségről papolnak. Amikor a testvérháborút, a vallásháborút, a határvillongásokat, a gazdasági válságot, a pénzügyi összeomlást, a rend felszámolását sikeresen előidézték, Soros a rendcsináló szerepében lép fel és segélyt, kötszert és gyógyszert ad, meg osztja az észt, befektet(!), kivásárol és stabilizál, és ami a lényeg: új politikai garnitúrát hoz helyzetbe, olyat, amelyik a ,,nyitott társadalom" magasztos célját követi, vagyis Soros kottájából játszik. Ilyenkor igazán elemében van. Ahogy ő mondja: ,,A világnak szüksége van lelkiismeretre, és az én alapítványi hálózatom az."

Európa destabilizálása az Európai Unió szétbomlasztása igazi nagy falat a számára, de most ez van soron. A 2008-as gazdasági és pénzügyi megtorpanás okozta elbizonytalanodás, az európai politikai elit elfáradása, önmagában is pont elég nehézséget okozott, amit azonban a Soros által támogatott és a hálózata által szervezett migrációs krízis szakítópróba elé állít. A fenti recept figyelembevételével, igazán nem nehéz bekalibrálni a Soros által kitűzött célt. A migrációs nyomás fenntartásával és fokozásával kettészakítani az Uniót, a behozott, integrálhatatlan muszlim tömegekkel destabilizálni Európa nyugati felét, keleti felét pedig pénzügyileg kiszárítani. Az így ellenállásra képtelen kontinensből aztán igazi nyitott társadalmat szervezhetnek majd Soros szervezetei: a ,,civilek", az összes ballib segítségével. Ehhez persze az kell, hogy nyitottságuk oltárán feláldozzák maradék identitásukat, és lemondjanak mindenről, ami azzá tette őket, amik.

Még szerencse, hogy Soroson és aktivistáin kívül mások is vannak a pályán. Azok, akik nem dőlnek be a progresszív, világmegváltó szirénhangoknak, és pontosan tudják, hogy hívószavaik: a demokrácia, a fékek és egyensúlyok, az emberi jogok, a szólásszabadság és a tanszabadság az ő szájukból pont annyit ér, mint az egykori kommunistákéból. Vagyis: semmit. Hiteltelenek, és álságosak. Nem tűrik a vitát, a nyílt beszédet, az érveket. Sajnálom a balosokat. A Sorossal kötött frigyükbe bevitték mindenüket, amijük maradt. A kisemberek vágyait, törekvéseit. Cserbenhagyták őket és lemondtak érdekeik képviseletéről és védelméről. Sorostól cserébe pedig nem kaptak mást csak pénzt. Az pedig soha nem elég, és mindig többen vannak, akik igényt tartanak rá, mint ahányan kapni akarnak belőle. És miután elfogy, nem marad semmijük, és odalett az önbecsülésük is.

A 2010-es Fidesz győzelem nem várt akadályokat gördített a hazánkban 2002 óta feltartóztathatatlanul terjeszkedő Soros birodalom elé. A magyarországi ellenszél azért is bírt és bír különös jelentőséggel, mert, mint említettem, Soros emberbaráti operációja innen indult, és a CEU révén itt van utánpótlásképző bázisa is. Ha a CEU-ra ugyanazok a törvények vonatkoznak majd, mind a többi egyetemre, az azt az üzenetet hordozza, hogy Soros György mégsem mindenható, és nem is sebezhetetlen. Ez pedig amilyen jó hír a számunkra, annyira tűrhetetlen az ő és aktivistái számára.

A sorosizmus

Már utaltam rá, hogy Soros évek óta nyílt politikacsinálóvá vált az USA-ban is. Hatalmas összegekkel támogatta Hillary Clintont, Trump győzelmét személyes kudarcként élte meg, ezért célul tűzte ki a megbuktatását. Szervezetei napi szinten próbálják destabilizálni az USA megválasztott elnökét, folyamatosan támadják, kétségbe vonják legitimitását, alkalmasságát, hazája iránti lojalitását. Mindezt az általa térségünkben már többször sikerrel alkalmazott és szervezeteivel jól begyakorlott receptet követve teszik. Hasonlóan ahhoz, ahogy Macedóniában, vagy éppen Szerbiában. A színes forradalmakban, Grúziától, Ukrajnáig elég tapasztalatot gyűjtöttek. Ahogy a Balkánon is, hiszen Soros alapítványai 2003 februárjától Belgrádban képezték ki azokat az aktivistákat, diákokat, civileket, akik a ,,békés forradalom" projektjét kivitelezték és Sevardnadze helyett Saakasvilit ültették Grúzia élére. De nem volt ez másként Juscsenko megbuktatásánál, vagy az Orbán ellen indított destabilizációs kísérletek esetében sem.

Soros oktatási, vagy pontosabban képzési programjai, befolyásolási projektjeinek egy jelentős része arra irányul, hogy a világ legkülönbözőbb helyein a sorosista világnézetet vallók nyerjék a választásokat. Ezért hatalmas összegeket áldoz azoknak a ,,populista" politikusoknak a meggyengítésére, akik szembeszegültek a tömeges bevándoroltatással, és a globális világerők térnyerésével, és kiállnak nemzetük szuverenitása mellett.

A Soros agytrösztnek számító Open Society Foundation ,,bizalmas" dokumentumaiból egyértelműen látszik, hogy például az Athena Intézeten keresztül, melyben Meszerics Tamás (LMP) együtt dolgozik Szelényi Zsuzsannával (Együtt), csak 2013-ban 35 ezer dollárt költöttek a magyar populista hangok ellehetetlenítésére. További 100 ezer dollárt kaptak az unió különböző ,,független" intézetei arra, hogy régiónk populizmusa ellen harcoljanak. Soros összesen 6 millió dollárt adott 90 különböző intézetnek arra, hogy a bevándorlást igenlő pártok mellett kampányoljanak a 2014-es európai uniós választásokon./(http://dailycaller.com/2017/04/05/leaked-docs-show-how-soros-spen ds-big-to-keep-populists-out-of-power-in-europe)/ A Wikileaksre kirakott fent idézett dokumentumokról érdekes módon egyetlen beszámoló sem jelent meg sem a New York Times-ban, sem a CNN-en, de még csak a Washington Post, vagy a CBS News híreiben sem.

Soros mintegy száz országban van jelen. Amit képvisel, és amit hálózatának tagjai képviselnek, az a nemzeti szuverenitás lebontása, a globális cégek érdekeinek képviselete, a ,,fejlett nyugat" szempontjainak elsőbbsége. És egy olyan ideológiai mix: a sorosizmus, ami mára elszívta a levegőt a baloldaltól és a liberalizmustól. Ami helyette van, az a Soros-féle utópikus, globalista értékvilág, ahol a ,,világ proletárjai" helyett a ,,világ globalistái" egyesülnek üzleti érdekeik képviseletére. Megvásárolták maguknak a baloldalt és a liberalizmust, értékeiket kisajátították és átpozícionálták, hogy a globális migráció és a globális piac érdekeinek szolgálatába állítsák. Mindenki, aki továbbra is kitart a nemzeti szuverenitás, a nemzeti érdekek képviselete mellett, vagyis azokat a rétegeket, tömegeket akarja szolgálni, akik választott képviselőiken keresztül tudják csak érdekeiket érvényesíteni, azokat populista, fasiszta, náci jelzőkkel illetik. Legyőzésükre és kiiktatásukra pedig egyaránt mozgósítják velük szembe hatalmas pénzügyi erejüket, és civileknek álcázott harcra kiképzettjeiket. Ezt tapasztalta meg a migrációs válság óta régiónkban Románia, Macedónia, Lengyelország, Szlovákia és mi is, már sokadszor. De kapott ízelítőt belőle az USA is, nem is olyan régen, Fergusonban, St. Louis elővárosában, ahol 2014 nyarán Soros dollármilliókat költött arra, hogy az egész USA-ból odaszervezze fizetett agitátorait, a balos Berkeley egyetemtől a New Yorki Brooklynig. Heteken át tartó tüntetéseket, zavargásokat rendeztek, hatalmas médiakampánnyal kísérve, hogy bizonyítsák: Fergusonban intézményesült a rasszizmus. Kampányuk nem érte el a kívánt célt, mert a szinte csak feketék lakta városrészben újraválasztották azt a fehér polgármestert, akit Sorosék, főrasszistának kiáltottak ki.

A CEU

Amikor a Közép-európai Egyetem Budapestre költözött, alig néhány évvel a vasfüggöny lebontását követően, sokan, köztük én is, ezt a nyugatosodás, az amerikai egyetemi szabadság és színvonal Budapestre érkezéseként üdvözöltük. Annak bizonyítékát láttuk benne, hogy a hidegháborúban aratott amerikai győzelem következményeként a kommunizmus alatt egyneművé gyalult és kötelezően marxistává parancsolt egyetemi szféra számára is eljött végre a szabad gondolkodás ideje. Hiszen, főleg a társadalomtudományok területén, a pártállam rigorózusan ragaszkodott ahhoz, hogy világnézeti monopóliuma érvényesüljön.

Nagyon hamar kiderült azonban, hogy a CEU nemhogy nem járul hozzá a társadalomtudományi gondolkodás plurálissá válásához, hanem az amúgy is hatalmas helyzeti előnyből induló posztkommunisták egyoldalú támogatójává válva, mindösszesen annyi történt, hogy a marxisták újabb, most már nyugati képviselői is megérkeztek hozzánk. Minden kiszuperált amerikai, kanadai, izraeli és nyugat-európai marxista biztos pozícióra és néhány kellemes évre számíthatott a CEU társadalomtudományi tanszékein. Michael Ignatieff, a CEU rektora és harcostársai azt a tényt, hogy a magyar törvényeknek megfelelően kellene a CEU-nak is működnie, úgy próbálják feltűntetni, mintha a tanszabadság, vagy az egyetemi autonómia került volna Magyarországon veszélybe. Erről szó sincs. Az azonban igaz, hogy az angolszász egyetemek iránti egykori rajongásunk megszűnt. Ennyi év tapasztalatával a hátunk mögött sokkal kritikusabbakká váltunk az irányukba. Ugyanis az elmúlt negyedszázad alatt jóval többen lettünk, akik beszélünk angolul, a világháló pedig lehetővé teszi számunkra, hogy széleskörűen tájékozódjunk. Ezt a vasfüggöny mögé zárva nem tehettük meg. Olvassuk, halljuk tehát, hogy az amerikai és brit egyetemeken nem tűrik az ellenvéleményt, hogy nem engedik szólni, előadni azokat, akikkel a militáns sorosisták nem értenek egyet.

Nálunk is ezt csinálták azok a militáns ifjúkommunisták, akik a kommunista párt támogatását maguk mögött tudva elüldöztek minden nem kommunistát a magyar egyetemekről, főiskolákról már a múlt század negyvenes éveinek végén. Nem akarjuk ezt újra megélni, még ha ma ez is a ,,fejlettség" kritériuma. Ahogy nem akarunk ,,safe spaceket" sem, ahova behúzódhatnak azok, pl. a CEU-n, akik nem akarnak meghallgatni másokat. Nem akarjuk, hogy szabotázsakciókra szakosodó politikai aktivistákat képezzenek egyetemeinken, ahogy azt a CEU-n és újabban a Harvardon is teszik. /(http://www.dailymail.co.uk/news/article-4380842/Harvard-University-start-anti-T rump-Resistance-School.htm)/

A mából visszanézve, Soros támogatása felért egy halálos öleléssel. Kifacsarta és a maga képére formálta az egyetemét is, ahogy a politikai baloldallal is tette. Először a magukat liberálisoknak nevező SZDSZ tűnt el a magyar politikai palettáról, most pedig az egykori szocialisták megmaradása is kérdésessé vált. De még mindig nem értik, milyen következményekkel jár Lendvai Ildikónak, a Magyar Szocialista Párt egykori elnökének kinyilatkoztatása: ,,Az ellenzék Soros oldalán áll." Nem értik, hogy az a politikus, aki sorosistává válik, megpecsételi a sorsát.

Soros György idős ember, augusztus 12-én lesz 87 éves. Megélte a Holokausztot, amiről egy helyen azt nyilatkozta: ,,1944 életem legboldogabb időszaka volt. Nagyon pozitív élmény volt. Hittem magamban, hittem apámban, és tudtam, nem történhet velem semmi." Nem történt. Egy világbirodalmat gründolt össze. Teméntelen pénze van, hatalma szinte korlátlan. De semmi sem tart örökké. Egyszer minden véget ér.


Forrás : Link
 
 
0 komment , kategória:  Tanulmányok  
Ady és a szabadkőművesek románca
  2017-04-10 22:27:41, hétfő
 
  Egy régebbi , de ma is nagyon érdekes írás:


Izgalmas, szellemi értelemben pedig nagyon gazdagon rétegzett könyvet írt Raffay Ernő történész Szabadkőműves béklyóban címmel Ady Endre és a hazai szabadkőművesség kapcsolatáról. A kötetben nemcsak Ady pályájának és személyiségének ellentmondásossága sejlik fel, de az a céltudatosság is, amellyel a magyar nemzetállam lebontására törekedtek a szabadkőművesek. E kötet 1905-ig követi Ady és a szabadkőművesség kapcsolatát, de már készül a folytatása. A szerzővel, Raffay Ernővel Sinkovics Ferenc beszélgetett.

- Ebből a könyvből botrány lesz.

- Felkészültem rá, bár természetesen nem a botránykeltés szándékával írtam. Hosszú ideje kutatom a magyarországi szabadkőművesség történetét, s így jutottam el Ady Endréhez is, akit egyébként gyerekkorom óta csodálok mint költőt.

- E csodálathoz képest ez egy eléggé kemény hangú, kíméletlenül realista, szinte mítoszromboló kötet. Mégis hogyan talált egymásra Ady és a magyarországi szabadkőművesség?

- A hazai szabadkőművesség átfogó és fő célkitűzése a társadalom átalakítása volt. Ennek jegyében behatoltak, pontosabban be kellett hatolniuk a kultúra területére is. Pofonegyszerűen ment az egész. Tessék megnézni, a 19. század végén a belügyminisztériumi kimutatás szerint 7400 szabadkőműves tevékenykedett Magyarországon. Ha végigböngésszük a listájukat, akkor csak két fizikai munkást találunk közöttük, a többiek orvosok, mérnökök, református lelkészek - rabbi és katolikus pap elvétve akad közöttük -, valamint írók, művészek, bankárok. Legalább kétszáz olyan író és publicista nevét tudnám nagy hirtelen felsorolni, aki szabadkőműves volt. Csak úgy, kapásból: Veigelsberg Hugó (Ignotus), Bölöni György, Schöpflin Aladár, Kunfi Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Szini Gyula, Nagy Endre és így tovább. Magától értetődik, hogy ők írásaikban is a szabadkőművesség eszmevilágát hirdették, hol direkt, hol alig felismerhető, de azért nagyon hatásos módon. Jászi Oszkár a Martinovics páholy főmestereként nyíltan ki is mondta 1911-ben, hogy mindenáron magához akarja csalogatni a magyar radikális baloldali kultúra legjelesebbjeit.





- Nagy Endrét kevésbé ismeri a ma embere. Ki volt ő voltaképpen?

- A politikai kabaré szülőatyja s egyben Ady barátja. Nagy Endre testvérbátyja, Grósz Menyhért orvos a nagyváradi László király páholy főmestere volt. Nagy rávette Adyt, hogy írjon bökverseket a politikai kabaré számára. És Ady írt is! Darabját tíz-húsz koronáért, ami nagy pénz volt akkor.

- Ne szaladjunk annyira előre, inkább vizsgáljuk meg Ady és a szabadkőművesek első találkozását!

- Adyt kezdetben senki sem tekintette kiugró irodalmi tehetségnek. Pontosan 1900. január 1-jén került a nagyváradi Szabadság című napilaphoz mint publicista. Ez a Szabadelvű Párt hivatalos városi és megyei lapja volt, tehát kormánypárti újság. A következő esztendőben Ady váltott, s május végén átment a Nagyváradi Naplóhoz, amely viszont kőkemény ellenzéki napilapnak számított. Közben írt a Nagyváradi Friss Újságnak is, igaz, ez már a bulvár világa, de itt jelent meg 1901-ben Ady egyik leghíresebb cikke, az egyházellenes Egy kis séta, amelyből komoly botrány kerekedett. A Szabadságnál és a Nagyváradi Naplónál találkozott azokkal a nála idősebb újságírókkal, szerkesztőkkel, akik lelkesen segítették eszmélését. Persze mind­annyian szabadkőművesek. Itt elsősorban Várady Zsigmondra gondolok, aki a László király páholy főmestere s egyben Ady legfőbb mentora volt, vagy Laszki Árminra, a Szabadság főszerkesztőjére, aki pedig a páholy egyik alapító tagjának számított.

- Hogyan állt ekkor Ady a költészettel?

- Alig valahogy. Leghíresebb verse ekkoriban Az én menyasszonyom című költeménye, amelyet egyébként élete mind a négy vagy öt menyasszonyának is dedikált úgymond, de mindegyiknek más és más címmel.

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a síromba.

Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
,,Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam."

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szivébe láthassak be néha...

(1900-ban Fantom címmel jelent meg a Szabadságban)

Ezekben az időkben még nem írt komoly politikai vagy magyarságverseket, sőt amikor Léda asszonnyal kiment Párizsba, ott is csupán tizenkét költeménye született a csaknem egy év alatt. Ady ekkor még nem hajtotta be a fejét a szabadkőműves kalodába, bár testvére, Lajos, aki szintén szabadkőműves volt Budapesten, azt írta, hogy ,,Bandit már kiszemelte magának a nagyváradi páholy, de párizsi utazása miatt nem kerítettek sort a felvételére".
Csak 1912-ben csatlakozott a szabadkőművességhez, de annak gondolatait - főként a katolikus egyház kérlelhetetlen kritizálását és a radikális liberalizmus elveit - már korábban magáévá tette s írásaiban is képviselte.

Tett egy kisebb kitérőt 1905-ben, ekkor a darabontkormány sajtóosztályán dolgozott, politikai vezércikkeket írt havi 300 korona fizetségért. Soha másutt nem keresett ennyit. A darabontkormányhoz is egy szabadkőműves eszme, az általános és titkos választójog eszméje miatt sodródott, a kormány szerette volna bevezetni, de nem sikerült.

- Mikortól azonosult Ady a szabadkőművesség eszméivel?

- Kezdetben elég kialakulatlan volt a személyisége, ahogy már említettem, Nagyváradon érték az első komolyabb hatások mentorai részéről. Aztán 1905 és 1912 között tökéletesedett ez a tudás, de akkor már Jászi Oszkár és báró Hatvany Lajos keze alatt formálódott Ady Endre. Radikalizmusa kiteljesedett, Széll Kálmánt például egyszerűen csak hülyének nevezte ekkor írt cikkeiben, Prohászka Ottokárt pedig csuhás gazembernek. A katolikus egyház amúgy is folyamatosan a célkeresztjében volt mint olyan intézmény, amely ,,butaságban tartja a népet". Különféle, szabadkőművesek által alapított jószolgálati egyesületek írattak vele cikkeket a Budapesti Naplóba, majd a szocdem Révész Béla bevitte őt a Népszavához, itt 1907-től jelentek meg politikai versei. Később az 1908-ban indult Nyugatban, majd az 1910-től megjelenő Világ című napilapban is. Ezeket az újságokat a szabadkőművesek pénzelték és tartották fenn. A Nyugat például azért kapta ezt a nevet, mert a francia szabadkőművesség s az általa elért eredmények utat mutató csillagként ragyogtak a hazai páholyok előtt.

- Térjünk a lényegre! A pénzsóvárság vitte Adyt a szabad­kőművesekhez?

- Ady a magyar dzsentri legrosszabb költekező hagyományaival rendelkezett. Folyton pénzzavarban volt. Szállodákban lakott, étkezett, ivott, és persze a nők is sok pénzbe kerültek. Mindezt tudták róla a szerkesztőségek, és sokszor dupla honoráriumot adtak neki. Ezzel magukhoz láncolták a baloldali lapok, vagyis a Világ, a Népszava és a Nyugat.

- Tehát valójában megvették?

- Volt itt még valami. Ady betegesen nagyképű, öntelt figura volt, ezt többen leírták róla. Azt gondolta, ő a világtörténelem egyik legnagyobb költője. A szabadkőművesek lapjaiban egymás után jelentek meg a zsenialitásáról szóló ódák. Felismerték, hogy erre is szüksége van, ez is kell neki, egy sorban a pénzzel. Be kell vallani, a korabeli magyar írók, mondjuk úgy, Ady saját fajtája - Herczeg Ferenctől kezdve Móricz Zsigmondon át Tóth Béláig - zagyva, erotomán, züllött embernek tartották őt. Nem is segítették, nem is támogatták. Ady tehát egyszerűen rá volt szorulva a szabadkőművesekre.

- Ilyen egyszerűen elfogadta ezt a béklyót?

- Dehogy! Többször is megpróbált kitörni. Például 1907-ben, majd 1908-ban is fura vákuumba került. 1907-ben megírta a Zikcene, zakcene satöbbi című költeményét, amelyre akkor Hatvany Lajosék azt mondták, tipikusan antiszemita vers.

...Ami szépség van, ami álom,
Azt mind, azt mind náluk találom.

Zikcene, zakcene, félek,
Övék a sors, a nő, az élet.

Ha nehezen is, de idővel elcsitult ez a botrány, ám jött 1908-ban A duk-duk affér című prózája, amelyben támogatóira és barátaira támadt. Senkik állnak körülötte, senkik próbálják utánozni, írta. Rosszulesett ez azoknak, akik a kórházi, szanatóriumi számláit is fizették. De zűrök voltak a magánéletében is, megtudta, hogy Léda megcsalja, igaz, Ady viszont amikor elment esténként Lédától és a férjétől, rendszerint még betért valamelyik bordélyba. Háromszor kapott vérbajt, ezt Czeizel Endre említi A magyar költőgéniuszok sorsa című könyvében.

Az 1912-es évben csábítja Jászi Oszkár a Martinovics páholyba a költőt, és ő be is lép, mint afféle utolsó menedékbe. Elsősorban Ady neve kellett a Martinovicsnak. Harmadik kitörési kísérlete Csinszka felbukkanásához kapcsolódik, vele akart mindent új alapokra helyezni. Hatvany ekkor már azt mondta Adyról, hogy költészetében óriási, emberileg viszont gyarló.

- Gyarló? Nem inkább nyughatatlan és kiszolgáltatott egyszerre?

- Ady ekkor már azt hitte, mindent megtehet. Fröcsög és vagdalkozik. A kötetben különben összeállítottam Ady ,,gyűlöletszótárát" is. Politikai versei amúgy jól megírtak és jól szavalhatók, de a tartalmuk arról tanúskodik, hogy a költő félreértette a magyarországi helyzetet. Erre mondta Szekfű Gyula, hogy Ady egy politikai analfabéta. Folyton a forradalmat várta és sürgette, ilyen értelmű verseket írt például a rendkívül harcos és agresszív Galilei körnek. Úgy gondolta, a galileisták, a szabadkőművesek és a szocdemek alkotják meg majd az új Magyarországot. Radikális, liberális és marxista eszmék egyvelege uralta a gondolatait.

- Ön az elején azt mondta, rajongott Ady költeményeiért.

- Igen. Feleségül vette Boncza Bertát, de folytatta züllött életét. Ő írta le, hogy Csucsán egy román cselédlánytól született egy kisfia is, őt majd Octavian Goga román költő neveli fel, aki megvette a csucsai birtokot, később román miniszterelnök lett. Amikor Ady megírta Óh, fajtám vére című költeményét, visszatérni látszott magyarságához.

...Kiket edzettek százados kohók,
Im, egymás ajkán késlünk:
Egymást karolók és nem loholók.

Idegen utak s asszonyok hona
Oly hűs-halványan kisért,
Mintha nem jártam volna ott soha...

Istenes verseiből pedig úgy tetszik, egy züllött lélek kereste a megtisztulást, az Úrhoz vezető utat. Istenes költeményei világszínvonalra emelték Adyt, ez nem lehet kétséges.


Forrás : Link
 
 
0 komment , kategória:  Tanulmányok  
Király B. Izabella beszéde az Árpád-napi nagygyűlésen
  2016-12-22 21:13:07, csütörtök
 
  Vissza a magyar útra - Árpáddal!

Király B. Izabella beszéde az
Árpád-napi nagygyűlésen Pomázon
2016. december 10. szombat 14h.


Tisztelettel köszöntöm az Árpád-napi rendezvényünkön megjelent kedves közönségünket. Ez a rendezvény, műfaját tekintve egy emlékest. Vezérlő nagyfejedelmünk, párducos Árpád emlékének tisztelgünk. Az Ősi Örökségünk Alapítvány elnöke, a Zsarátnok folyóirat főszerkesztője Szigeti Gábor bennünket tisztelt meg azzal, hogy lehetőséget adott nekünk a megadott témával kapcsolatos gondolataink kifejtésére. A cím jelzi, hogy a mai utat nem tartjuk a magyarság számára megfelelő útnak. Én, mint a címadó téma előadója, Árpád útját, mint a legkorszerűbb alternatívát jelölöm meg.

Nagy tisztelettel kérem a hallgatóságot, hogy, aki nem ért egyet bármely itt elhangzottal, ne vegye személyes sértésnek.

Egy biztos! Előbb születtünk magyarnak, aztán lettünk ilyen-olyan vallás, vagy párt hívei. Most próbáljunk, csak magyarként gondolkozni. Tárgyilagosságra, nyitottságra, és türelemre kérek mindenkit, akkor is, ha ellenvéleménye van.

Néhány példát mondok, ami konkrétan érinti mai témánkat:
A Szent István-rajongó hívő szentkoronások a Vérszerződés szövegét, de a jelentőségét feltétlenül megkérdőjelezik, és nem akarnak tudomás venni arról, hogy Magyarország államisága nem a Szent Istvánnal kezdődött, s hogy a magyar nemzet tudatos megszervezője Álmos volt. S, hogy a szentkorona-tan nem gyökerezik a Vérszerződésben. A nemzettudat fontos eleme az időtudat! Nekünk nem lehet elég a szentistváni ezer év, nekünk annyi kell, amennyi van!

Ugyancsak meredek kérdés az is, hogy a magyar nemzet hanyatlásában mik tekinthetők objektív, külső körülménynek, és mi lehet egyes Árpád-házi, vagy későbbi királyaink, vezetőink személyes felelőssége.
A mai világban sokan már azt sem értik, hogy egyáltalán miért fontos kérdés a magyar nemzet fennmaradása, vagy végső kihalása? Hiszen ugyanúgy, ahogyan a családok jönnek, mennek, ugyanígy a nemzeteknek is megvan a maguk életideje.

Sokan feltették már a kérdést: mikor, és miért tért le a magyarság a helyes útról és mi-módon találhatja meg azt újra?

A kilencvenes évek elején, a Balástyai Szittya Világtalálkozón ismertem meg az akkor Németországban élő hadtörténész Katona Sándort. Az Árpádról szóló könyve, és Kolozsvári Grandpierre Endre könyvei, - többek között az ,,Árpád kirekesztése az Árpád-házból" - életre szóló élményeim.
Számomra ez volt a megvilágosodás!
Árpád maga a magyar öntudat, a nemzeti identitás! Kulcs a jelenünk megértéséhez is. Mert Árpádot nem véletlenül törölték ki a nemzeti emlékezetből! Hanem, hát, hogy merjünk kicsik lenni! Bizony nagyon nagy Árpád apánk bűne: Ő a dicső magyar múlt jelképe, aki önbizalmat ad, mozgósít, tettekre serkent. Ő a kárpát-medencei folyamatos jelenlétünk konkrét bizonyítéka, és a ma élők számára még felfogható időtávolságban van.

(Zárójelben emlékeztetek arra a tényre, hogy még az ezerérves, a millenniumi évforduló idején mindenki tudta ki volt, és a helyén értékelte Árpádot.
Az 1896. évi VIII. törvénycikk, - melyre Dr. Szeszák Gyula hívta fel a figyelmemet -, a honalapítás ezredik évfordulójának megörökítésére alkotandó ,,millenniumi" művekről rendelkezik.
1. § (...) a) Budapesten a Városligetnek az Andrássy út és a tó közötti részében a honalapító Árpádot és a nemzet egész történelmi múltját megörökítő emlékművet állit.
Tehát a lényeg:
1896-ban az akkori országgyűlés jogerősen kimondta, hogy Árpád a honalapító!
Ha Árpád visszakerülhetne a magyar politikai gondolkodásban az őt megillető helyre, azonnal megváltozna a magyarság önmagához való viszonya is. Ez után korábbi eleink is visszakerülhetnének végre a magyar - és az egyetemes történelemben betöltött kiemelkedő szerepüknek megfelelően, az őket megillető helyre.
Ha 2018-ban egy szerencsés fordulat más politikai felállást hozna, az új országgyűlés első törvénye mondja ki:

2018. évi I. tv-cikk
1. § A magyar nemzet megalapítója Ügyekfia Álmos
2. § A magyar állam alapítója Álmosfia Árpád
Zárójel bezárva.)

Árpád alakja tehát sok éve foglalkoztat. Napjainkban, a jelenlegi világrend totális csődjének láttán vált számomra világossá, hogy mi is az igazi Árpád-i hagyaték, s miért oly fontos ennek ismerete nem csupán a magyarság, de az egész emberiség számára.

Árpádnak és magyarjainak anyagi hagyatéka a haza földje, mindannyiunk közös nemzeti vagyona. De az árpádi hagyaték lényege a magyarság számára nem csak anyagi természetű, hanem szellemi-politikai hagyaték, szükség és érték az egyetemes emberiség számára.

És el ne felejtsük, Árpád apánknak volt apja is!
Ügyekfia Álmos, kiváló diplomata, a Vérszerződés inspirálója és moderátora, a nagy hazatérés-projekt ötletgazdája volt! Árpád volt a megvalósítója, bámulatos haditett, tökéletes logisztikával! Álmos és Árpád politikai éleslátását, történelmi és földrajzi tájékozottságát mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy a terv megvalósult. Azt se feledjük el, hogy ennek az elképesztő vállalkozásnak a sikerét a magyar nép erkölcsi és fizikai képességei tették lehetővé.
(Ha volna most 500 ezer olyan magyar, mint Árpád népe volt, megmenthetné az országot, és példát mutathatna a világnak!)
A világtörténelemben egyedülállóan Álmos és Árpád magyarjai öntötték közjogi formába a Vérszerződésben, az egyes embert a nemzeti közösséghez fűző nemzeti kötelék fogalmát, az igazságosság és a közszabadság eszméjét, az igazságos birtokfelosztás, közteherviselés, felelős kormányzás, népképviselet, hatalmi visszaélés esetére a visszahívás és az ellenállás jogát.

A Vérszerződés szövege az egészséges, igazságos, szerves társadalom működésének lényegét fogalmazza meg.
Nem szerencsés, jogászkodó okoskodással a mai alkotmány-felfogást erőltetni a Vérszerződéssel kapcsolatban!
Tény viszont, hogy a Vérszerződésben minden benne van, aminek egy alkotmányban benne kellene lenni.

Arra sem árt felhívni a figyelmet, ami nincs a Vérszerződésben: Nincs benne ugyanis semmi transzcendens, természetfölöttire, vagy antropomorf istenképre való utalás. A magyarság egyéni és közösségi életében mindennek megvolt a maga színtere. A Vérszerződés tisztán politikai aktus volt.

A Vérszerződés szövege nem ,,vélt" vagy kitalált szöveg, hanem sok ezer éven át működő társadalomszervező elvek, melyeket korábban nem volt szükséges írásba foglalni. S amíg az új koreszmék ki nem kezdték, a magyar társadalom ezen elvek alapján zavartalanul működött!

A többféle szövegváltozatot, amely lényegében ugyanazt tartalmazza, az Álmosfia Árpádban ötvözve, a vezérekkel mondattam el:

Ügyekfia Álmos igen vitéz és katonai viszontagságokban felette hatalmas nemzetté tette törzsét, a magyart. Amíg Álmos nemzetsége él, mindig abból választassék az egyesült nemzet fővezére, fejedelme. Az új, egységes nemzet Álmos nemzetsége után neveztessék magyarnak! (MA IS ÉRVÉNYESÍTENDŐ KÖVETELMÉNY: MAGYAROKAT CSAK MAGYAROK KÉPVISELHETNEK, MAGYARNAK MAGYAR LEGYEN A VEZETŐJE.)

A közös erővel szerzett javakból senki ne zárassék ki. Amit közös erővel szerzünk, abból mindnyájan igazságosan részesüljünk. (MAI ÉRTELMEZÉS: A JAVAK MEGSZERZÉSÉBEN EGYÜTTMŰKÖDÉS VAN! NINCS SEM EGYENLŐSDI, SEM VAD-KAPITALISTA SZABADRABLÁS, FEUDÁLIS KASZTRENDSZER! MÉLTÁNYOS, IGAZSÁGOS ELOSZTÁS VAN! LÉTBIZTONSÁG ALANYI JOGON!)

Mi, nemzetségfők, akik Álmost szabad elhatározással választjuk fejedelmükké, sem saját személyünkben, sem utódainkban a fejedelmek tanácsából, az ország tisztségeiből ki ne zárassunk. (MAI ÉRTELMEZÉS: A GAZDAPOZÍCIÓK MAGYAR KEZEKBEN LEGYENEK!)

Utódaink közül az, aki a fejedelem iránti hűséget megszegné, vagy viszályt keltene a fejedelem és annak családja között, annak vére ontassék, miként mi, a szerződők, saját vérünkkel szentesítjük eskünket. (A FEJEDELEM A NEMZET JELKÉPE. AKI ELÁRULJA A VEZÉRT, A KÖZÖSSÉGET ÁRULJA EL. A HŰTLENSÉG HALÁLOS BŰN.)

Minden időkre átkozott és száműzött legyen Álmos, vagy az esküt tevő utódja, ha ezt az esküt megszegné. (A MAGYARSÁG LEGBECSESEBB KÖZÖSSÉGI JOGA. KRISTÁLYTISZTA NÉPFELSÉGJOG. EZ AZ A BIZONYOS ELLENÁLLÁSI JOG, AMINEK A MEGTARTÁSÁÉRT, VISSZASZERZÉSÉÉRT ÉVSZÁZADOS KÖZJOGI KÜZDELMEK, SŐT SZABADSÁGHARCOK FOLYTAK, S AMIRŐL MINDEN MAGYARNAK MA IS TUDNI KELLENE! S AMIÉRT MA ÚJRA HARCOLNUNK KELL!)

Nagyon fontos, amit az alkalmas vezér személyes tulajdonságaiként felsoroltak!
A vezért nem kiválasztották, hanem kiválasztódott, azaz a közösség kitermelte magából.

Mit is mondtak Árpádról a ,,választói"?
Kardforgatásban, nyilazásban, buzogányhajításban legyőzhetetlen!
A kapitányok között az első! Fegyverei diadalmasak!
Árpád minden szkítiai törzsek között azon kiváló méltósággal van felruházva, hogy a seregnek menet közben előtte, visszavonuláskor mögötte járjon!
A Turul nemzetség fia! Származása isteni!
Nemzetsége hatalmas! Vagyonban gazdag, hadban verhetetlen!

(Mai vezetőinkre leginkább a ,,köz-vagyonban gazdag" illik. Amúgy fogalma se lehet a tisztelt választópolgároknak a vezetők származásáról, egészségi állapotáról, vagy arról, hogy mely titkos társaságnak, tanácsnak, szervezetnek a tagjai. Arról már nem is beszélek, hogy megjelenésüket tekintve, első ránézésre is visszataszító, szánalomra méltó fazonok. Az sem vigasztaló, hogy a mai politikai világ-elit hasonló színvonalú. Nyilván, közös a stylist-jük!)

A mai politikusok telhetetlenségét látva, szinte hihetetlen, hogy ilyen erkölcsi felfogás is létezett, mint Árpádé és az akkori magyarságé. Mert mit is mondott Előd vezér Árpádnak, amikor értesültek a Pozsonyi csata előtt a közelgő veszélyről:

,,Ne feledjük, amikor Arnulf-ot 896-ban német-római császárrá koronázták hódításra, terjeszkedésre, és Róma hatalmának gyarapítására esküdött. Míg te, Árpád, Ópusztaszeren az ország egyesítésére, megtartására, megvédésére és felvirágoztatására tettél fogadalmat. Ez két külön világ."

Hasonló gondolatot fogalmazott meg Kinizsi Pál apja, a politológus, alkotmányjogász, filozófus, öreg molnár, amikor Mátyás királlyal találkozott:

Mátyás király: Jó reggelt molnár! Jár-e még a garat?
Öreg Kinizsi: Köszönöm uram a királynak, és köszönöm a népnek.
Mátyás: No, Benigna, ha olyan okos vagy, mint amilyen szép, akkor biztosan kitalálod a választ!
Benigna: A királynak azt köszöni, hogy őrködik a népe biztonsága, békés munkája felett, a népnek meg azt, hogy verejtékes munkával megteremti a kenyérnek valót.
Öreg Kinizsi: Bizony így van, uram! Mert, ha nem így volna, az én malmom garatjában csak a szél járna.

Árpád Magyarországa nem úgy lett, mint az összes többi, hanem a világtörténelemben páratlan, tudatosan alkotott remekmű.
Árpád emberi, hadvezéri és államférfiúi képességei, egész tevékenysége összehasonlíthatatlan a világ bármely ismert fejedelmével, hadvezérével. Azok többnyire nagyhatalmú családok élet-halál vetélkedésének győzteseként hajtottak befolyásuk alá országnyi területeket. Erőszakkal szerzett hatalmukat mindvégig magánjogi alapon gyakorolták.

Árpád ezzel ellentétben egy óriási katonai-politikai-gazdasági szövetség választott vezetőjeként - a legszélesebb közmegegyezéssel - hajtotta végre történelmi feladatát. Árpád apánk életműve páratlan csoda. Árpád és magyarjai becsületes eszközökkel, történelmileg igazságos célt szolgáltak.

Árpád korában ténylegesen egyetlen hatalom létezett egész Európára kiterjedő - mai szóhasználattal élve - hálózattal, ez a római katolikus egyház volt. A pápaságnak nem volt érdeke az erős világi államhatalom. Neki nagyon jó volt a több száz kisebb-nagyobb tartomány, fejedelemség, hercegség, államocska Európában. Nem csoda, hogy Árpád Magyarországa semmilyen tekintetben nem illett a képbe. Itt kell keresnünk egyik magyarázatát a máig tartó magyar-gyűlöletnek. A világhódítás mámorában tobzódó katolikus egyház (és persze a mögötte megbúvó világhódítók) nem válogattak az eszközökben Magyarország bekebelezésére, a magyarság leigázására. Ennek tudatában talán jobban megértjük mi történhetett valójában Quedlinburgban, illetve mi történik napjainkban.

A 907-es pozsonyi csatát követően - amikor is Árpád hadai szétverték az ellenünk felvonuló egyesült európai haderőt, s közel egy évszázadon keresztül országunk földjét senki megtámadni nem merte - az idegen hódítók taktikát változtattak: a kereszténység álarcát öltötték. A nyílt ütközetben legyőzhetetlen magyarságot az ármány, a megvesztegetés, a hazugság, a megfélemlítés fegyverével, és orgyilkossággal, legjobbjaink konkrét likvidálásával pusztították.

A kereszténnyé lett (tett) királyaink templom- és várépítésekkel, keresztes háborúkkal, a királyi udvarok fényűző életmódjával (ma stadionépítéssel, felesleges nagyberuházásokkal, élősködők tömegeinek eltartásával, az ország és a lakosság tudatos eladósításával) a magyarság vagyoni és hadi erejét méltánytalanul, értelmetlenül megterhelték, megterhelik.

A keresztény ideológia a nép szellemi-lelki életét, szabad akaratát kötötte gúzsba. (Írja Fehér Mátyás Jenő: Középkori magyar inkvizíció)
A babiloni pénzrendszer általános elterjedése (az eladósítás, az adó és az infláció) szétzilálta az ország pénzügyi helyzetét, s a magyarság gazdasági-társadalmi életének alapjait ásta alá.

Ez volt az új korszellem, ami kikezdte a Vérszerződés alapelveit, s tönkretette a magyar nemzet immunrendszerét.

Pár évtized alatt a magyar nemzet, az ország jogos tulajdonosa alattomosan jogfosztatott, vagyonából kiforgattatott, önmaga ügyei felett való önrendelkezése megszűnt. A valós állapotoknak semmi köze nem volt a magyar nemzetnek a Vérszerződésben megfogalmazott ősi jog szerint érvényes létformáihoz.

Az ősi magyar (szkíta) államforma a NEMZETGYŰLÉS volt. (Mondhatnánk, a működő demokrácia!) A népfelségjog alapján, a királyon keresztül az egyes magyar ember saját, személyes akaratát érvényesítette, érvényesíthette. Mikor minden gazdasági és fizikai (hadi) erejével a királyt támogatta, akkor minden egyes magyar önmagát támogatta. A magyar nemzet ugyanis maga adott magának alkotmányt, azt nem egy király kegyeiből kapta. (Írja Schiller Bódog A Politikai Magyarország 1912)
Amíg ez így volt, a Turul-dinasztia háborítatlanul, a nemzeti közösség megelégedésére vezette az országot, a birodalmat. Ezt a dicsőséges kort a hivatalos történészeink a ,,vezérek korának" nevezik, és egy mondattal elintézik a történelemkönyvek. (Mondják persze ,,kalandozások" korának is, és összevissza hazudoznak annak valós történetéről.)

Abban az időben föl sem merült, hogy a nemzet fejedelme, vezére más érdekeket is szolgálhatna, mint a közös érdeket, s hogy az egyes embernek a személyes érdekei alapvetően eltérjenek a nemzeti közösség érdekeitől.

Az egyes embert a nemzethez, a nemzetet jelképező vezérhez, fejedelemhez nem hűbéri - úr-szolga kötelék - hanem nemzeti kötelék fűzte! Merőben más erkölcs, társadalom-felfogás, mint minden más nép esetében.
Ez magyarság politikai kultúrájának a lényege.

A székely küldött a nemzeti öntudatot a következőképpen fogalmazza. (Vörösmarty után) Idézet az Álmosfia Árpádból:

Székely: Felséges Árpád! Óh, dicső vezér! Hős Árpád engedd, hogy lábad elé borulva hódoljon a szívünk neked!
Árpád: Szépek e szavak, mert hű kebelből buzgón hangzanak, de mióta bókol így, mióta lett ily hajlongó a székely?
Székely: (Felállnak.) Félreértesz Árpád vezér! (Öntudattal.) Nem embernek hajlik itt a térdünk. Előtted, mint a hon és a nemzet jelképe, választott vezére, a magunk választását tisztelve benned, a lelkünk hajolt meg itt."

Lényegében ugyanezt a gondolatot fogalmazta megy egy csütörtöki (16.12.08.) beszélgetős tv-műsorban az egyik résztvevő azzal az esettel kapcsolatban, hogy a parlament folyosóján Kövér László házelnök durván elhajtott egy újságírót: A politikust én választottam azért, hogy engem képviseljen. Az oknyomozó újságíró az én szemem és fülem, azaz én vagyok, aki megkérdezi az én szolgámat, hogy miért teszi ezt, vagy azt.

Az elmúlt évszázadok alatt a szabad királyválasztásért, az ellenállás jogáért, a magyar nemzet függetlenségéért vívott harcaink elbuktak, a magyar gondolat - Grandpierre Endre szavaival - ,,roppant mandragóra-fák, beléndekpáfrányok éj-sűrű bozótjai között vergődik". A technikai-technológiai fejlődés, - és az árulók generációinak totális hatalomátvétele - lehetővé tette a még kegyetlenebb, még teljesebb kizsákmányolásunkat:
- Az idegenek tulajdonszerzésének, hatalmi befolyása növekedésének a magyarság rovására - immár semmi akadálya. (Ezt biztosítják a NATO-fegyverek, a nemzetközi politikai szervezetek, és a komplett hazai politikai elit.)
- A tulajdonától megfosztott magyarságtól a legelképesztőbb ötletekkel, legalább száz féle adót szednek.
- A lakosság tömegeihez képest egyre jobban megfizetett köztisztviselők közreműködésével ma is a legkülönbözőbb címeken adóztat, bírságol, ellenőriz a közigazgatás.
- A ,,pénzügyi zavarok" világméreteket öltöttek. Elvették tőlünk a pénzverés jogát, pénzügyeinket a Világbank és a Nemzetközi Valuta Alap ügynökei intézik.
- A magyar bábkormányok jó áron bérbe adták - eladták - a nemzeti jövedelmeket, jövedelem-forrásokat idegeneknek pl. import-adók az EU-nak. Miközben népszavaztatnak, és nemzeti szuverenitásról handabandáznak, titokban megkötik a szabadkereskedelmi megállapodásokat. Lásd: CETA! Immár szabad a földvásárlás minden jöttment idegennek!
- Naponta emelik a só (a létfontosságú élelmiszerek és alapvető szolgáltatások) árát. Arról nem is beszélve, hogy a só nem elég sós, a cukor nem elég édes, a fűtőgázban egyre kevesebb az energia.
- Külön érdekesség: 1222. év elején a katolikus egyház olyan kiváltságlevelet nyert II. Endrétől, melynek a lényege nagyon hasonlatos az 1982/6-os törvényerejű rendelethez, melyben a magyar kormány a Nemzetközi Valuta Alapot és ügynökeit látta el kiváltságokkal. Máig érvényben van, egyik kormány, vagy párt sem kezdeményezte ennek hatályon kívül helyezését!
- közben állami támogatással folyik a judeokeresztény hittérítés, a maradék nemzeti öntudat lebunkózása, a nép konkrét leitatása, drogozása, testi-lelki pusztítása.

Nem is lehet kérdés. Nem csak kormányváltásra, de alapvető rendszerváltozásra van szükség! Hiába védik rakétapajzsokkal és média-falanxal a jelenlegi status-quo-t! Joggal aggódik Obama! Ez a világrend a végét járja! Recseg-ropog minden! A hatalmát féltő elit hiába akar szembe menni a természeti-történelmi folyamatokkal! Éjfélt kukorékolnak! De már hasad a hajnal! Ezt a világrendszert a megállíthatatlan, mindenre elszánt tömegek el fogják söpörni!

A romokon felépülő új világrendszerben a törvények alapját a magyar Vérszerződésben foglalt elveknek kell képezni. Ezek alapvető, általános, emberi követelmények mindenütt a világon!

1993 nyarán aláírásokat gyűjtöttem a Nyugati pályaudvar aluljárójában. Megállt mellettem két szabolcsi parasztember. Az egyikük azt mondta: ,,Tudja, kedves Izabella, hogy az égő hodályból a nyájat nem lehet kihajtani? De egy kos ki tudja vezetni." Mire a másik megjegyezte: ,,Nálunk ezer éve irtják a kosokat."

Helyzetünk a középkori magyar helyzethez képest tragikusabb, mert nincsenek ,,kosok", nincsenek a népnek alkalmas vezetői.
Elevenen eltemették Tonuzóbát, felnégyelték Koppányt. Vazul szemeit kitolták, fülébe ólmot öntöttek, mert azt mondta, nem akar látni és hallani idegen papokat! Hol vannak már a lázadó táltosok, és Gyula, Ajtony, Aba Sámuel, Vata, Vata-fia János, Petúr, Bánk és a ,,békétlen" magyarok? Tőr, méreg, vadkan, vadászbaleset, eltévedt pisztolygolyó és ,,népbírósági" ítélet végzett a magyar nemzet legjobbjaival. Ma a pénz, a Soros Alapítvány képezte a nemzet vezetőit a legkorruptabb, legjellemtelenebb senkiháziakból. A jelenlegi hatalom mindent, ami nemzeti és érték volt, lejáratta, kiüresítette, gúny tárgyává tette.

A hivatalos hurrá-propaganda ellenére egyre nő az elégedetlenek tömege. Naponta új pártok alakulnak, szövetségek szerveződnek. A rendszerváltoztatásra készülők között azonban nem csak stratégiai, vagy taktikai kérdésekben nincs egyetértés, de komoly ideológiai nézetkülönbségek is vannak. A helyzetértékelés is nagyon különböző! Nehezíti a tisztánlátást a rendkívül zavaros, forrongó világpolitikai helyzet. A rengeteg dezinformáció! A belpolitikai helyzet megítélésében tapasztalható szinte kibékíthetetlen ellentéteket jól mutatja a kvóta-népszavazással kapcsolatban kialakult feszültség az ún. nemzeti oldalon belül. A 3,3 millió NEM-es egyrészt eleve elkötelezett kormánypárti, a rendszer haszonélvezője volt, másrészt a csapdába esett nemzeti ellenzék. Fenntartom azt az álláspontomat, hogy a nemzeti ellenzéknek a népszavazáson való részvétel és a nem mellett agitálni politikai félreértés volt.

Ha a politika a lehetőségek művészete, akkor ismerjük fel és használjuk ki ezeket a lehetőségeket! Mert vannak!
És mindenkinek vannak ötletei. Nekem is, de ez a fórum nem ennek a kifejtésére hívatott.
Árpád népe 500 ezer ember volt (216 ezer edzett harcossal!)
Ha volna ma 300 ilyen magyar! Köszönöm a figyelmet!

Filmvetítés elé:
Miután Árpád-rajongó lettem, 2010-ben létrehoztam az Álmosfia Árpád Kulturális Egyesületet. Az egyesületnek egyetlen célja volt, a 2005-ben írott Álmosfia Árpád című színdarabom sorsát egyengetni.
Az ősbemutató 2012-ben volt. Ezt még 11 másik előadás követte, többek között itt a pomázi MH színpadán.

Minden magyar történelmi eseménnyel, személlyel kapcsolatban sok a vita, a türelmetlen, kizárólagosságra törekvő vélemény. Árpáddal és a Pozsonyi csatával kapcsolatban is a sértegetésig fajulnak a teljesen lényegtelen kérdésekkel kapcsolatban felmerült nézetkülönbségek. Az Álmosfia Árpád műfaját egy kedves nézőnk - nagyon találóan - történelmi, költői, színpadi játéknak határozta meg.

A Nagyabonyi Színkör amatőr színtársulat. Az ő előadásukról készült filmből 16 perces összeállítást hoztam. A viharos szél a fény- és hangtechnikát nagy próba elé állította, végül is katasztrófa nélkül lement a darab. Később voltak jobb előadások is, de ez volt az ősbemutató, ezért fontos kor-dokumentum.
Most négy jelenetet láthattok. A bizánci követ, a székelyek küldöttsége, majd Kurszán ismerteti a haditervet, a vezérek pedig beszámolnak az előkészületekről. Végül a kedvencem, a kőröstetéleni Árpád-halom előtt játszódó hazaérkezés-jelenet.

Filmvetítés után:

A Pozsonyi Csata 1110-dik évfordulójára, 2017. július 7-re tervezzük a 13-dik előadást. Keressük a helyszínt, és az egyéb feltételek előteremtésében is kérem a segítségeteket.
Az Álmosfia Árpád DVD megvásárolható.
Már ez fontos támogatás.

 
 
0 komment , kategória:  Tanulmányok  
Vetráb József Kadocsa : Múltnak vásott vásznán…
  2016-02-01 12:10:44, hétfő
 
  Vetráb József Kadocsa : Múltnak vásott vásznán... öltenek alakot a holt ősök

Mohács után, Moroth előtt

Mohács! Mohács! te hazámnak
Legsiralmasb vérhelye!
Nemzetem nagy temetője!
(Kisfaludy Sándor)

A mohácsi csatavesztés híre már a gyászos nap múltával, augusztus 30-án, az est beálltával érkezett volt Budára általános riadalmat keltve Mária királyné udvartartásában. A királyné asszony Thurzó Elek kincstartóval tartott tanácskozást követően úgy határozott, hogy odahagyja a budai trónt magával vivén mindazt az ingóságot, amit hirtelenében összve tudott volt csomagoltatni hű szolgáival, komornáival, és titokban akará elhagyni a királyi palotát. - Múltat, s a királyné személyét szépítendőn ír erről a történésről Ortvay (Orthmayr ) Tivadar (1843-1916) történész, régész, földrajztudós, pedagógus, római katolikus pap. - Orthmayr uram közlését a királyné lelki állapotáról és hirtelen elhatározásáról fenntartással kell fogadnunk, hiszen udvari történészként - 1895 és 1905 között habsburg Frigyes főherceg leányainak történelemtanára volt - körültekintően kellett fogalmaznia. - Az összeválogatott és magával vitt javak és kincsek sokasága azt a feltételezést erősíti, hogy ezek előkészítése, hajókra szállítása nem történhetett meg néhány röpke óra lepergése alatt. Tudatos válogatás és előkészítés eredményeként tekinthetünk e műveletre s nem fejetlen menekülés következtében összekapkodott holmik elviteleként.

Arra vonatkozóan, hogy többek között milyen tárgyak képviseltettek az úti poggyászban az alábbiakban mutatunk reá; ,,Ezek közt voltak - írja Ortvay - a Corvina némely ékességei, mint a híres Evangeliarium és a diplomácziai szertartásra használt Attavanti-féle Missale. Amaz Mária halála után 1558-ban II. Fülöp rendeletére, Spanyolországba került, hol az Escurial dísztermében Codex aureus néven üveg alatt őriztetik. Az utóbbi ellenben a burgundi herczegek könyvtárában Brüsszelben, mint a XV. század miniatur festészetének ma is utánozhatlan szépségű kincse díszlik. Alamizsnás Sz. Jánosnak üvegszekrényben nyugvó, ma a pozsonyi dóm oldalkápolnájában őrzött teteme azonkép a megmentett drágaságok között volt, melyet a királyné káplánjai sietve szállítottak le a dunai hajóhoz. Egy 1528. évi eredeti feljegyzésből ismeretesek a királyné férjének, II. Lajos királynak azon drágaságai, melyek a futás alkalmából szintén elcsomagoltattak s Pozsonyba indíttattak. E drágaságokon kívül még a királyi várlak nagybecsű és ritkaságszámba menő bútorai is elszállíttattak. Mindezeket a sietve összecsomagolt holmikat ládákban s zárható szekrényekben elhelyezve, málhás lovakra és szekerekre, nagyrészt hajókra rakták s útnak indították. ... A híres Corvinának egy jelentékeny része is Budán maradt. De még - ha Szeréminek hihetünk - a vert készpénznek egy része is. Szerinte a királyné azt vallotta, hogy 10 mázsa ezüst pénze volt, de neki 50 mázsán felül is, úgy hogy futáskor el sem szállíthatta mind s maradt belőle elég a töröknek is."

Mária királyné a kíséretébe tartozó udvari urakkal - báró Burgio János pápai nunczius, Szalaházy Tamás veszprémi püspök, bethlenfalvi Thurzó Elek kincstartó, Berzenczei Bornemissza János pozsonyi gróf és budai várnagy, valamint Oláh Miklós - és ötven válogatott lovasával augusztus 31-re virradóra lóháton léptetett ki a Fehérvári kapun által Budáról Logod falu irányában, majd Komáromon át jutott el Pozsonyba. Útja során többször erőt vettek rajtuk rabló szándékkal magyar és idegen nem béli csapatok. A magyarok részéről külön említetik az esztergomi prefektus, Orbáviai András, aki az érsek elestével semmitől sem tartva, tört rá embereivel, kivált huszárjaival a menekülőkre. Személyén kívül rozsályi Kun Pál, szatmárvármegyei főnemest vádolják hatalmaskodással és rablással. A cseh és morva zsoldosok is rablással tüntették ki magukat, ezt a menekülő Brodarics István, a királyi kancellár, esete is bizonyítja. Szerinte a magyarok segítségére érkezett, s a cseh kanczellár vezérlete alatt állott csehek őt elfogták és csak pénzváltságon engedték szabadon. A rablás aztán mondhatni általánossá lett mindenfelé. Ortvay beszámol arról is, hogy "...a királynénak néhány, bútorral megrakott hajóját nemcsak hogy kifosztották, de el is süllyesztették. Mi több, a királynénak még saját közvetlen környezetében állott hívei részéről is nem kisebb erőszakot kellett tapasztalnia, mert maga panaszolja, hogy a magával vitt kincseiből Saly János és Nádasdy titkon és erőszakosan 6000 forintnyi értékű összeget vettek el. Ezt Forgách Ferencz is annyiban igazolja, a mennyiben szerinte Bornemissza János, budai várnagy és pozsonyi gróf, a pozsonyi várban letett királyi kincset Mária királynénak ki nem adta, hanem úgy intézkedett, hogy a lefoglalt kincs a megválasztandó törvényes királynak biztosíttassék. Istvánffy nem tartja Forgách előadását igaznak, mert nyiltan kijelenti, hivatkozva Bornemissza János kamarásának, Saly Imrének, valamint Nádasdy Tamás és Majlát István vallomásaira, hogy Ferdinánd semmit sem kapott e kincsekből. Alig is férhet kétség ahhoz, hogy Mária királynénak panasza csakis oly értelemben magyarázandó, hogy ő a Bornemisszáék kezében levő ingóságot a magáénak tartotta, míg ezek az állami vagyonnak tekintették. Nevezetesen azon vert érczpénzről lehetett szó, mely az egyházaktól elvett arany- s ezüstanyagból készült volt s melynek visszaadására magát úgy a király, mint a királyné kötelezte volt."

- Azt a tényt, hogy a honvédelem céljára a zászlós urak teherviselése mellett az egyházak és a szerzetes rendek is hozzájárultak arany és ezüst kincseikkel az ország védelméhez, amelyek beolvasztatva s pénzé válva a végvári csapatok fizettségére fordítattak volt volna, bizonyítja többek közt a gyöngyösi Ferences-test-vérek könyvtárában megte-kinthető elismervény-levél, amelyet II. Lajos király manu propriájával ellátva itt olvashatunk. Nem lehet kétségünk afelől, hogy a ,,fájdalomtól sújtott" özvegy Mária királyné a habsburg politikai törekvések, Magyarország koronájának és a velejáró felvidéki arany-, és ezüstbányák megszerzése céljából feláldozta volna a Magyar Királyi Kincstár részét képező kincseket Ferdinánd fivére trónra segítése érdekében. Ezt akadályozta meg a pozsonyi gróf, Bornemissza János kamarás és titkára, Saly Imre valamint Nádasdy Tamás. Ugyanakkor Perényi Péter koronaőrnek köszönhetően nem kerülhetett újra habsburg kézre Szent István koronája sem, a magyar Szentkorona, amelyet Perényi úr esküjéhez méltón megőrzött volt füzéri várába szállítván, ahol egy éven át őrizet alatt tartván várt az új, nemzeti királyra.

A Maróti csata

Öltenek alakot a holt ősök,
Végső harcra váró erősök.
Ősi szablya ezüstje villan,
Ártó kéz hanyatlik.
(Vetráb József Kadocsa: Ítélet)

A Maróti csata helyszínének meghatározásában kétséget igyekszik támasztani a történelem tudomány, hivatkozva Verancsics Miklós közlésére, melyet az alábbiak szerint olvashatunk; ,,Az Vértesben, az hol a szegínsíg táborral meggyőlt vala egy tó mellett Héregynél és Marótnál, az terekek sok keresztyén győlt népet táborban megvevík, és mindnyájokat levágák." - Ebben a közlésben két irányt mutató földrajzi név említtetik nevezetesen a Vértes, mint hegység, és Héregy egy település neve, amit a mai Héreggel azonosítanak. - Mennyire megbízható a Vértes és Héregy földrajzi pontjainak kitűzése a középkori Hungária térképét tekintve? -merülhet fel bennünk a kérdés, amelyre választ találhatunk sajátos történelmünk berkeit kutatva.
Elsőbben vizsgáljuk meg azt, hogy mit állít egyes kutató csoport a feltételezett csatahelyről; A kortárs írások alapján valószínűsíthető, hogy mindez nem Pilismaróton, hanem a Gerecse aljában, Pusztamaróton történt, ahogy ezt Sörös Pongrácz is 1912-ben megállapította (lásd: Századok, 1912).

Íme, néhány idézet Lázin Miklós oknyomozó újságcikkéből;

- ,,Ez a terület nem ott van, ahol ma a térkép mutatja - attól lényegesen előrébb, a Bajnát-Bajóttal összekötő út felé található, egy nagy völgykatlanban, szemben a Hajdúugratónak nevezett sziklaorommal."
,,A száraz adatok szerint a korábban Emberölőnek nevezett tagban 1908-ban emberi csontokat, gyűrűket, sarkantyúkat és II. Lajos korabeli dénárokat vetett ki magából a föld. A lelőhelyet 1953-ban Zolnay László is bejárta, s az 1526-ban elpusztult Maróttal azonosította. Hogy ez mennyire helytálló, bizonytalan, sok szakember úgy véli, errefelé inkább a templomosok zárdáját és a körülötte lévő kiszolgáló épületeket, mezőgazdasági ingatlanokat kellene keresni, s magát a falut innen jóval távolabb teszik.

Arra a kérdésre pedig, hogy pontosan hol terült el Marót, senki sem tud határozottan felelni."
,,A térképet böngészve két olyan hely lehetséges, amelyet a tragikus csatához köthetnénk: a korábban említett Hajdúugrató és az Emberölő. Padányi Lajos nyergesújfalui helytörténész szerint azonban ezek az elnevezések könnyen tévútra vihetik a kutatókat."
,,Ami bizonyos: a környéken nem akad olyan ember, aki emlékezne, hogy valahol nagy mennyiségben találtak csontot, pedig az említett völgykatlan még néhány évvel ezelőtt is mezőgazdasági művelés alatt állt. A csata helyét hivatalosan nem nagyon keresték - egyedül a Pusztamaróton felállított emlékmű tiszteleg a huszonötezer hősi halott előtt."
A fenti sorokat olvasva mintha ingoványon járna az értelem észveszejtő lidércfényt követve. - Nem ott van, de itt van, nem itt van, de ott van a keresett hely.
Ezzel szemben a magyar királyi szakrális és adminisztratív központ szívében található Maróton élő - apáról fiúra szálló - szájhagyomány pontosan ki tudja jelölni a vérmező helyét, amelyet a következő képen írnak le;

,,A Búbánat völgyben szintén volt az érseknek mulató helye, vadászkastélya; a leírt terepviszonyok is sok hasonlóságot mutatnak. A maróti hagyomány a véres csatát, az idemenekülő sok ezer ember pusztulását, Dobozi és felesége hősi halálát Basaharc, Bánom, Tóköze és a Szobi-rév közötti területre teszi. Emlékét a falu népe régtől fogva azzal a hittel őrzi és ápolja, hogy ez az esemény őseikkel és az ide menekült környékbeli lakosokkal esett meg. A dűlőneveket is ezzel hozták kapcsolatba: Basaharc, Búbánat, Bánom, Bonchegy, Zagrajt, /Ag/a/rajt/, Basakert. Az idősebbek még emlékeznek a Tóköze dűlő nyárfáira /a Szobi-révi út közelében/, ahová a hagyomány tette Dobozi és felesége tragédiáját. Fakerítéssel körülvett évszázados hat nyárfa őrizte emlékét, és hirdette a hősi helytállás példáját. 1914-ben " a haza és a hitvesi szeretet vértanúinak emlékére közadakozásból" szobrot emeltetett a község lakossága. Ma is áll az emlékmű a falu központjában. A nyárfás emlékhely a II. világháború után is megvolt. A tagosítás és tsz-művelés során tűnt el a határból." - A fent közölt sorok mellé kívánkozik a pilisi földrajz körébe tartozó megjegyzés. Hollós Mátyás király urunk 1468-ban a pápához írt levelében a boldogságos Szűzanya oltárának (Alba Ecclesia) helyét Vért mezejéhez köti, amelyet a XV. század végétől Barát mezejének is mondanak. Ez a Vért mezeje a Búbánatvölgyben, a Kerektó keleti részén a hegyek lábánál található nem messze az Ákos-palota tetejétől és a fölé magasodó Dobogó-hegytől, amelyen Kurszán vára állt az idők kezdetétől. Nem eretnek állítás, ha a Vért mezeje kifejezést tekintve a fölötte húzódó hegyláncot Vértnek azaz Vértesnek nevezzük - ma Maróti hegyek - annál is inkább, mert a Pilis térségének keleti oldalában ma is létezik egy Vértes-hegy és egy Vértes-völgy a Vöröskő közelében. Így elmondhatjuk, hogy a királyi központot a Vértesek határolják keletről-nyugatról.


A maróthi vérmező

,,Csak Marótot ne emlegetné a királyné, ahol több magyar esett el a szekérsáncok között, mint akár Mohácsnál! Férfiak, keservesebb káromkodások között, mint amilyen káromkodásokat valaha a magyarság hallott, asszonyok és gyermekek olyan sikoltozásokkal, hogy Pozsonyig lehetett hallani. A nádorispán homlokát mindig ellepte a hideg verejték, amikor a második Mohácsról, a maróti csatáról hallott. Csak már elmúlna ez a keserves 1526-i esztendő, amely telve van borzasztó eseményekkel!"
Krúdy Gyula: Királyválasztás Pozsonyban (1930. Óbuda)


MOROTH,

1526. szeptember 13 -14 -15.

A maróti vérmező Ó-Buda alatt, tőle három kilométer távolságban.
Mintegy 25 000 főt, magyar nemesi, és budai polgár családot asszonyostól, gyermekestől, mészárolt le a török had és segédcsapatai. A végsőkig elszánt, elkeseredett küzdelem oly' heves, és az emberveszteség ellenére, oly' eredményes volt, hogy a csata első két napján kétszer is visszavetették a gerendákkal megerősített szekérvár elől a rohamozó könnyű lovasok seregét, nagy pusztulást okozva soraik között. A döntő ütközetre szeptember 15-én került sor. Szulejman (Salamon) szultán erre a napra a reguláris hadából 6000 janicsárt, 10 000 szpáhi katonát, és ágyúkat, a kezelő topcsikkal, vezényelt a pilisi Buda alatti síkra. A török tüzérség tűzvezetése megbontotta a szakrális oltalom céljára emelt szekérvár falait, a janicsárok puskatüzében több ezren vesztették életüket, az egérutat választókat, kímélet nélkül, a könnyű lovas szpáhik és rumi tatárok hányták kardélre a vériszamos maróti mezőn. A török számára is gyászos veszteséggel zárult e hadművelet, egy szemtanú így emlékezik vissza három év multával ezekre a napokra: ,,a török nagy veszteséget szenvedett 1526-ban Budánál, akkorát, hogy három napig temették halottaikat. Az elesetteket a zsidótemetőben földelték el."
24 873 fő esett áldozatul a magyarok közül a maróti síkon 1526. szeptember13, és 15 között. Öt ember elmenekült, százan estek élve a törökök hatalmába.
A török vesztesége 5435 fő.

Brodarics István szokatlan gyorsasággal, Krakkóban, 1527-ben, nyomtatásban megjelent művében, a ,,De conflictu Hungarorum cum Turcis ad Mohatz verissima descriptio"-ban /Brodarics István Krónikája a Mohácsi vészről/ Dr. Szentpétery Imre fordításában, így tudósit a Marót melletti mészárlásról;

,,Az ellenség, mely Magyarországon ekként dühöngött, sehol sem talált nagyobb ellenállásra, csak Maróthon, mely nem messze van Esztergomtól. Ez az esztergomi érseknek kies fekvésű mulató helye, azon erdők között, melyeket mi Vértesnek nevezünk, minden felől erdők és berkek veszik körül. Ide húzódtak a mieink közül néhány ezren feleségeikkel és gyermekeikkel együtt, bizván a helynek természettől is megerősített voltában. Ezekkel az ellenség több izben is kemény harczot vívott, s az ellenségből mindannyiszor sokan elestek. Végre is, mikor az ellenség a mieink táborát, melyet szekerekből alkottak, sehogy sem tudta elfoglalni, kénytelen volt ágyúkat hozni, s így aztán a tábort szétlőtték, s az ott levőket majdnem egy szálig levágták. Azok a nagy holttestrakások, a melyek most is láthatók ott, elárulják az öldöklés nagyságát. Azok, a kik egy páran megmenekültek innen, azt mondják, hogy körülbelül 25,000 magyar volt itt. Összevéve mindazokat, a kiket levágtak és a kiket fogságba ejtettek, merem állítani, hogy azok közül, a kiket én ismertem, majdnem tizenkétezren pusztultak el ebben a veszedelemben."

Hitelt kell adnunk annak a megjegyzésének, mely azt állítja, hogy e magas tisztséget viselő főember 12 000 ezer embert ismert személyesen az itt lévők köréből, ez csak úgy lehetett igaz állítás, ha ezek az emberek nobilisek magyarul nemesek voltak. Ez kizárja azt a nyomtatásban megjelent, hírneves hadtörténészünk által jegyzett véleményt, mely szerint itt ,,húsz-huszonötezer paraszt (földműves jobbágy) állt volna ellent fegyveres erővel, ősei szekérvárát felépítvén, annak rejtekében, a török haddal.


Budaszentlőrinc

1526. szeptember 15 -23.
-,,Ebben a veszedelemben rendünk sok kolostora pusztult el. Magyarországon a remeterend központját, a legfőbb kolostort, a Szent Lőrinc tiszteletére épült, gyönyörű fekvésű Buda melletti kolostort és az egész ország gyönyörködtető vigaszát teljesen kifosztották." - Írja Gyöngyösi Gergely pálos rendfőnök, majd folytatja e kép'; ,,A templomban a ragyogó festmények, a csodálatos kórus, a költséges mestermunkák, a kiváló orgona és más a nagy tűzben elégett, és így a szentély mennyezete is beomlott. Az oltárokat lerombolták, a képeket csúfosan összeszabdalták, a sírokat fölforgatták, Szent Pál márványkoporsójának finoman faragott fedőlapját durván lelökték, és három darabra törték. A kolostor dicső szobáit, minden műhelyét fölgyújtották, és a földig lerombolták. Minden használati eszközt összetörtek, az összes élelmiszert elfogyasztották. Tíz napig voltak a kolostorban, és minden zugot, minden rejtekhelyet átkutattak, földúltak, szétromboltak, és sehol sem dühöngtek annyit, mint ebben a kolostorban."
,,És úgy látszik, a világ végéig sem fogják ezt a kolostort ősi szépségében visszaállítani. Pedig Isten és Szent Pál segítségével a templom minden fölszerelése megmaradt, azon a titkos helyen, ahova a testvérek elrejtették. És Szent Pál kápolnájában sem volt tűz, csak a külső ajtó előtti részen, de mégis mindent leromboltak. A könyvtárban ezer forint értékű könyv égett el."
,,Ebben az időben huszonöt testvért öltek meg a törökök. Némelyek csodálatos módon csak megsebesültek."
Az Új-Buda melletti közép szírt tetejére épült Szent Lőrincről nevezett pálos főkolostor dúlásáról, felégetéséről, elpusztításáról szóló pálos beszámoló leírása után megjegyzik;
,,A budai várat azonban teljesen érintetlenül hagyták, semmit sem romboltak le, és semmit sem égettek föl. És amíg ezt tették, a törökök egyik vezérét Maróton az összegyűlt falusi nép puskával lelőtte. Budára vitték, ahol nagy jajgatással a mezőn eltemették. Halála nagyon elkeserítette a császárt."

A maróti hősök emléke szívünkben él. Gondolatban helyezzünk el egy szál virágot a Bitóc-domb alatti Tóköze síkjára, ahol legalább egy kopjafa jelezhetné a hősies, fegyveres ellenállás hírét az utókor számára.


Irodalom:
Ortvay Tivadar : A mohácsi csata
Lázin Miklós írása a Magyar Hírlapból
http://www.magyarhirlap.hu/hullamter/csatahely_a_legbol.html
Szulejmán szultán hadinaplója 1526.
Vasadi Péter: A budai zsidó közösség története 1526 és 1686 között
Forrás: http://www.zsido.hu/tortenelem/torok.htm


 
 
0 komment , kategória:  Tanulmányok  
Erdélyi János : "IV. BIRODALOM" ÜBER ALLES: DEUT
  2016-01-05 17:57:22, kedd
 
  "IV. BIRODALOM" ÜBER ALLES: DEUTSCHLAND (1. RÉSZ)





Telepítés annyi, mint valamit meghonosítani. Betelepíteni, ennek az, az értelme, hogy az egészet, ami eddig mentes volt valamitől, most azzal a valamivel meghonosítom, otthon fogja érezni magát valami, ami eddig idegen volt. Ha egyszerűen a német betelepítési koncepcióról akarunk szólni, akkor arról van szó, hogy a rabszolgaság modernkori változatáról beszélünk. Németország, amelyik elveszített két világháborút, most új, az eddigiektől eltérő módszert választott a világhegemónia, a világuralom megszerzésére. Nem fegyverrel győzi le a világot, hanem pénzzel, gazdasági fölénnyel, és ez által hajtja uralma alá a világot.





A pénzvilág, amely köztudottan a zsidóké, kénytelen lesz behódolni a technikai-technológiai fölénynek, és tudomásul veszi az übermensch felettességét, a németek időleges győzelmét. A zsidó nép nem mond le az Isten választott népe szerepéről, s ha majd elkövetkezik a végső összecsapás ideje, azt remélik, hogy Dávid ismét csak legyőzi Góliátot.

Addig még van egy kis idő, integrálni, asszimilálni kell a világ népeit, és ez a feladat a németekre van bízva. Szemételhordó, betegápoló, bébiszitter, esztergályos, pék, virágtermelő és hasonló munkások lesznek az integrált emberek, és a szellemi irányítást igénylő munkakörök, a hatalom emberei lesznek a németek. A fej lesz a német, a kéz, a láb az asszimilált tömegek. Akkor mi van, ha nem a feladatát teljesíti a bébiszitter, rá meri-e bízni a gyermekét a száját bevarrni kész, és öngyilkos merényletre is képes emberre a bébijét-dédijét a német? A kontroll persze percre kész, és a nem elvárt, odaadó munka azonnal szankcionálható, bármivel. A fővállalkozó otthon-gazda rendelkezik mindazokkal az eszközökkel, amivel az utálat alázattá varázsolható.

Így képzeli a német, a germán faj, vagyis a holland, a svéd, először talán egy kicsit ellenkezik, de a hatalomból való részesedésért belemegy ebbe az alkuba az angol, az amerikai fehér népesség is. A periférián még elférnek az orosz, a balti népek, a magyar, és a latin népek. De a fő-fő uralom, a végső hatalom a németeké lesz. Súlyos hiba volt a zsidók fizikai megsemmisítésének kísérlete, ezért most a zsidók barátainak szerepével kell a németeknek fizetni. A nyakukba venni ilyen koloncot, mint a zsidók barátja, és az összes kisebbség gyámolítója: ezzel fizet az egykori Hitler mostani népe. A cigányok, homoszexuálisok, négerek barátjának lenni, nem beszélve a zsidókról, hát ez nem valami felemelő! De a németeknek le kell nyelniük a békát, ha a gazdasági hatalom mellé a politikai vezető szerepet is maguknak akarják. A világ felé a toleráns, barátságos, békeszerető képet kell mutatni annak, aki a világ feletti uralmat akarja birtokolni. Ez a céljuk, és e cél eléréséhez mindent feláldoznak, nem ismernek sem Istent, sem embert. Most az Isten feláldozásán mesterkednek. A keresztény ember megalázása, hitének eltiprása van napirenden, ehhez asszisztálnak, illetve a kereszténység feláldozásának ők a tevőleges mozgatói. A liberális-kommunista eszmék és ideológiák jó lehetőséget adnak ehhez, és ezek kézben tartása, tevőleges pártolása az első lépés ezen az úton. A ,,mindent szabad!" - szépen hangzó elvének oltárra helyezése a tömegek megnyerésének lehetőségével kecsegtet. Az ész a tudatlanságot használja elsősorban a hatalom megszerzésére. Nem minden alapot nélkülöz ez a koncepció, de egy kis hiba azért van benne. A hiba mibenléte a cél függvénye. Ha közelebbről megnézünk egy-egy részfeladatot, a következőt látjuk:
A Európai Unió már csírájában halott volt. A németeket egy akolba zárni a franciákkal, lengyelekkel, angolokkal olyan őrült képtelenség, ami csak a hőn áhított cél elérésének egyik alternatívája lehet. A cél pedig a világ tudomására hozni, hogy a németek Európa legkülönb népe, amelyik ennyi megpróbáltatás árán is első tud lenni. Erre az EU a legális eszköz, mindegyik európai nép tudomásul veszi, mert a saját szemével látja és győződik meg róla, hogy csak a németek vezetésével tudnak az egyről a kettőre jutni. A kommunista uralom alól szabadult államok bevitele az EU-ba, majd pedig Ukrajna és a véső cél, Oroszország meggyőzése lesz a végső győzelem első állomása. A franciák, angolok már régen le vannak győzve: belementek egy olyan mérkőzésbe, amely már a meccs előtt el volt döntve. Jellemző példa: a franciák némely sportmérkőzésen a teljes csapatukat színes bőrű játékosok alkotják. Akinek van szeme a látásra, az látja a lényeget. Így is lehet győzni, nem kell hozzá háború.
Afrika volt gyarmatainak népe árkon-bokron-tengeren át menekül a jólét országába, Németországba. Kik voltak a gyarmatosítók? Anglia, Franciaország. Ezt is látja a világ, az egyszerű emberek is. Melyik ország mer egyedül szembeszállni a németek által generált menekülési hullámmal? Egyedül Magyarország. Az, az ország, amelyet Európa együttes erővel keresztre feszített, szétszabdalt. Közös bűncselekményt hajtottak végre Trianonban, és az óta is próbálják takargatni a közös szennyest. Csak Németország és Oroszország nem volt a tettesek között. Azóta persze a Szovjetunió bőrében az oroszok is bűnösökké váltak, és Németország is napjaink legfőbb bűnözőjévé lett. Hogyan lesz tovább? A német logika nem sok jót ígér, a kereszténység feláldozása csak idő kérdése, a világra nehéz napok várnak.

Link


"IV. BIRODALOM" ÜBER ALLES (2. RÉSZ): NE BÁNTSD A MAGYART!





A magyar kilóg az összes többi közül. A honfoglalás kori magyarság Európa egyik jelentős népévé nőtte ki magát az Árpád-házi királyok alatt, és vesztére, a belső viszálykodások mellett a török-oszmán birodalommal került szembe. Nagy volt a túlerő, csak saját testének feláldozása árán tudta megvédeni Európát, a kereszténységet, és felszabadulása egyben saját sírjának megásása is lett. Annyira meggyengült, hogy képtelen volt talpra állni, a betelepítések nem segítettek, inkább ártottak az országnak, mert az egységes magyarság etnikailag megbomlott.





A függetlenségi háborúk, Rákóczi, negyvennyolc, ötvenhat csak gyengítették létszámban. Közben a trianoni katasztrófa pedig, amelyben a világháború győztes hatalmai halálos ítéletet hoztak, végleg eltemették a magyar álmokat. Egy maroknyi anyaországot hagytak meg, amely körös-körül a semmiből teremtődött országok harapófogójába került, megfosztva az önálló lét minden lényeges elemétől. A fizikai megsemmisítés mellett még a tudati megsemmisítést is rámérték: vedd tudomásul, egyedül vagy, senki sem a barátod, de mindenki az ellenséged.

A kommunista uralom újabb csapást jelentett: már az egyének szintjén kezdte ki a magyarságot. Ha magyar vagy, akkor bűnös vagy, mert bűnös nép a magyar! Évszázadokon át nagyravágyó voltál, a németekkel kétszer is lepaktáltál, a nyilas bérenceiddel a zsidókat üldözted a halálba, most aztán örülj, hogy élsz, majd a kommunizmus kohójában az internacionalizmus eszméje megszabadít bűneidtől. Végső kétségbeesésében a magyar a fenevadra támadt, de eleve eldöntetett a sorsa. Aztán így érte a rendszerváltás, a kapitalista rendszer restaurációja. Felkészületlenül, fegyvertelenül. Semmi és senki nem volt segítségére, a maradék vagyonából kiforgatták, az úri nyugat a többi szerencsétlennel együtt rabszolgává tette. Talán 15 millióan vagyunk a világon, szétszórva, az anyaországban egyre fogyó népesség mellett már a tíz milliót sem éri el a létszámunk. A környező ellenséges országokban embertelen sorsban tengődnek a magyarok, hiszen csak másodosztályú polgárai az adott országnak. Rúgni, ütni, vágni kell, ami, és aki magyar! A forma kedvéért bevették az EU-ba hazánkat, de álladó büntetésnek, vegzálásnak vagyunk kitéve. A nyilvánvalóan magyarellenes zsidó vezetés a “menekült válság" égisze alatt is csak azt nézi, hol lehet a magyaroknak ártani, a népeket ellene hangolni. A józan magyar lépéseket bírálják, Európát egyedül a magyar lépések próbálják megvédeni. A kereszténységet maga a katolikus pápa dobja oda a megsemmisülés pokoli áradatába azzal, hogy védelmet ígér valamennyi mindenre elszánt idegennek, köztük a terrorista elemeknek. A vak is látja, mire megy ki a játék: a neoliberális - kommunistoid eszmék a nemzetek ellen, valami egyesült államokat akar vizionálni, a zsidó nagytőke a rabszolgatartó német elit uralma mellett. A német győzedelmes náció a zsidó nagytőkével osztozik a hatalom felett, az összes többi népet az uralma alá vonva. Egyszer s mindenkorra véget vetnek a nemzeti létnek, az emberek hatalmas tömegét, mint valami termelő masszát, a profit szolgálatába állítja. Ez a német hatalmi gépezet végső célja, és a legcsekélyebb ellenállást is az EU eszközeivel eltiporni, megsemmisíteni fogja. A francia, angol ellenállást - már most látszik,- hogy erőből le tudja győzni. A kisebb népeket pedig ilyen vagy olyan módszerekkel a cél érdekébe fogja állítani. A “kisebb népek" fogalmába erőszakkal beletuszkolt magyarság külön kérdés. Immár nyolc országban van jelen, de ebből hét ellenség, még ha időnként “baráti" ország is lesz belőle. Hogyan lehet barát, az, az ország, amelyik területet rabolt el, még ha mások, a nagyhatalmak döntése áll is a rablás mögött. A legnagyobb rabló Románia, az oláhok országa, amelyik a világtörténelemben páratlan emberi tulajdonságokkal ruházható fel.
Hazudozó, kétszínű, becstelen, megbízhatatlan, áruló, tolvajnépség. Ezekkel hogyan tud szót érteni a magyarság? Pedig szót kell érteni, mert az egyszerű román ember nem tehet arról, hogy politikusai ilyen irányba vitték el a román nép megítélését. Mint ahogy szót kell érteni a tótokkal is, meg a délszláv népekkel, népcsoportocskákkal, ha a magyar nép meglévő maradékának szebb jövőt akarunk. Egy országban egyesíteni az összes magyart, és ennek reális alternatívájaként jelentkezett az EU, de mielőtt létrejött, a zsidó ármány kezébe került, és a magyarság szép reményei füstbe mentek. Mára csak nyögés és kín - keserves erőlködés, a határok nélküli Európa reménye köddé vált, mielőtt megszületett volna. A zsidóság itt is bebizonyította, hogy nem érdeke a népek szabad és békés egymás mellett élése. A civakodás, a zűrzavar az érdeke, hogy tudjon a zavarosban halászni!

Ha magánemberként is zsidóval találkozik az ember, soha nem a szelíd, békés, empatikus ember van a képben, hanem az, aki kever-kavar, csak a saját érdekét nézi, mindenkin átgázolva törtet a célja felé, nem ismerve sem Istent, sem embert. Azzal, hogy átengedték a zsidóknak az EU vezetését az európai népek azt is igazolták: soha, egy percig nem gondolták komolyan az egységes Európát, hanem valami ködös álom manifesztálódását vélték benne.

A gyakorlat igazolni látszik ezt: semmi komoly dolog nem történik, hacsak a magyarok bántásának egy újabb fórumát nem tekintjük annak.


Link


"IV. BIRODALOM" ÜBER ALLES (3. RÉSZ): ALTERNATÍVÁK





A jelen helyzetben, a világ-rabszolgaság előtti utolsó órában, elméletileg-elvileg a következő utak vannak az emberiség előtt. A németeknek világuralmi céljaik megvalósításához elkerülhetetlenül szükséges Oroszország és Amerika, no meg Kína-Japán meg- illetve legyőzése. Ez utóbbiak sajátos helyzetét a németek nem gondolták át komolyan még. Az idő az egyedüli ellenfelük: ha pár éven belül nem viszik dűlőre a dolgot, akkor elkezdődik az erő hanyatlása, és a végén minden kicsúszik a kezeik közül. A legvége az lesz, hogy semmivé válnak, kis töpörödött nép lesz, mint a dán, a magyar, a skót - ha egyáltalán lesznek.

Oroszországot soha nem lehet legyőzni, legfeljebb meggyőzni. Ukrajna nélkül félkarú óriás, de még óriás. A németek szája íze szerint alakulnak a dolgok itt, s talán éppen ezért sikerül az oroszok meggyőzése, bár ez még nyitott kérdés. Ugyanakkor nem ez az elsőrendű feladat a világuralom felé, hanem Európa, a sok kis nemzet. A nemzetállam létjogosultságának megkérdőjelezése a liberális-zsidó-német hatalmi erő első számú feladata. Ha ez sikerül neki, akkor készülődhet a nagyobb falatok lenyelésére. Csakhogy ez előbbi is megoldhatatlannak látszik, hiszen a német a leginkább “rasszista" az összes nép közül. Ha német emberrel találkozol, bármennyire is udvarias, kultúrember, az a benyomásod, hogy valahol mélyen lenéz, nem vesz emberszámba téged. Ahogy ejti a szavakat, s általában metakommunikációs szinten értésedre adja, amit talán maga sem fogalmazott meg tudatosan: csak ő létezik ebben az interakcióban. S ezért, a meggyőzés nem lehet igazi, mert a magyar ember sem fogadja el soha, hogy valaki ab ovo különb nála. Legfeljebb azért hajtja be a fejét a járomba, mert nem tehet mást. A szíve mélyén viszont soha nem ismeri el a különbséget, az alávalóságot. Ezen a ponton megtörhet a német lendület, ha csak nem gőzerővel támad, mert akkor nincs menekvés, az erő, az erőszak mindent legyőz.

A zsidó másfajta: könnyen behódol, mint már annyiszor a történelemben, de az ész, a ravaszság mindig ott marad. Csak az alkalmat lesi, hogy megváltozzon a helyzet. Persze a gázkamrák előtt nem ment sokra a fifikával, de a nép megmaradt, kicselezte az összes többit, és ma már országa is van, atomerővel is rendelkezik, a németek is a kegyét lesik - szóval jól alakul a helyzet számukra. Csakhogy a németek útjában állnak! Az oroszlán útjában állni pedig nem tanácsos, Hitler mélyen él még az emlékezetükben. Meg kell keresni a modus vivendit, ez mind a kettőnek érdeke, és meg is találják. A zsidó nagytőke és a német hatalomvágy egymásra fog találni, ezt bátran kijelenthetjük. Az, hogy milyen elintézetlen dolgok feszülnek, most nem érdekes, az endlösung majd a végén lesz.

Ott van még Amerika, Ázsia. Az amerikaiakkal könnyebb a helyzet: amikor a nyelvet kellett megválasztani hivatalos nyelvként, csak egy hajszállal győzött az angol a német előtt, tehát tulajdonképpen ők is befoghatók, sőt egy kis hatalom átengedéssel a német nemzettudat hű kiszolgálói lehetnek. Nincs igazi “amerikaiság", nem is lehet, hiszen csak elfajzás a jenkiség, a gyökerek azonban európaiak. Nincs amerikai kultúra, a görög-római istenek csak kirándultak egy kicsit. Nehezebb eset a kínai, a japán. De ezek távol vannak, a fél Ázsia, vagy az egész, leszámítva Szibériát az övék lehet, nem foglalkozunk velük. Nem zavarjuk egymás köreit. Az iszlám még egy komoly falat. Istent már legyőztük, de Allah hívei fanatikusabbak. A bevarrt szájú, égő szemű társasággal nincs mit kezdeni, bébiszitternek, kukásnak nem jöhet az egész nép, maradjanak a helyükön, ott van az olajuk, abból megélnek még egy darabig. De nem komoly ellenfelek, igaz, vigyázni kell velük, mint a kobrával, nem kell közel engedni őket, marakodjanak egymással és kész. Igazi megoldásként csak a fehér rabnépek lehetnek a germán uralkodó faj szolgái. Elég értelmesek ahhoz, hogy megértsék, nincs más lehetőségük, csak a szolgaság. Egy-egy mintapéldány közel kerülhet a tűzhöz, de csak azért, hogy elmondhassa a népének, milyen hatalmas a német nép.

A modern rabszolgaság nem a test sanyargatása: olyan bőven állítja elő a javakat a német technológia, hogy jut belőle bőven a szolgáknak is. Fogyaszthatnak bőven, sőt kívánatos a fogyasztás, mert csak így mehet a termelés előre, így keletkezhet profit. A gyengébbeknek ez a körülmény elveszi az amúgy sem sok eszét, a csillogó-villogó világ szinte a mennyországgal azonos nívójú életet biztosít. Csak a lélek, a tudat szintjén záródik be az ajtó. Ez nem hagyja, hogy a gondolkodás kikezdje a felszínt, mélyebben megismerje a valóságot a szolga. Van, aki császárnak képzeli magát, és minden emellett szól. Hazug világban él az ember, ez a rabszolgaságának a máza. Ezt tervezi a német hatalom, így próbál elbánni a világgal. Valószínűleg sikerül neki, mert az emberi tulajdonságokkal tisztában lévő, manipulatív hatalmat épít ki, és ez szolgálja majd az ő érdekeit, céljainak elérését.


Link


"IV. BIRODALOM" ÜBER ALLES (4. RÉSZ): LUTHER





Ennyi gonoszságot, szörnyűséget hogyan lehet egy népről feltételezni? A német nép egyike a világ nemzeteinek, s mint olyan, nem rosszabb, nem jobb, mint a többi nemzet! Sorsát, nemzet-tudatát az objektív körülmények és vezetőinek választott irányvonala határozza meg.

A német nép nem fasiszta, mint annyiszor rásütötték ezt a bélyeget a második világháború után! S a magyar sem az, és az oláh nép nem nagyravágyó, a cigány nem tolvaj, az amerikai nem stupid. Egy-egy népet nem lehet jelzőkkel ellátva emlegetni, csak egyes képviselői, főleg a politikusai szereznek ilyen vagy olyan hírnevet népüknek. A német nép kétségtelenül rátermett, vezetésre alkalmas egyedeket termelt ki a történelem során, s ezt a tulajdonságot ma is produkálja. De ez nem jelenti azt, hogy Németország vindikálhatja a jogot magának a világ vezetésére, és főleg nem az uralkodásra, bármilyenek is legyenek az uralkodási formák.





A közismert dolgok interpolálásával jutottunk az előbbi megállapításokra, a félig kiejtett mondatot a logika törvénye alapján befejezve. Az iszlám hívei talán túlhangsúlyozzák a vallásukat, és viselkedésük extrém dolgokat is képes produkálni e területen. Gondoljunk csak az öngyilkos merényletekre, a terrorizmus térnyerésére közöttük. Ezek azonban egyéni túlzások, csoport érdekek és nem a nép lényeges, lényegi tulajdonsága! A megfogalmazás is pontatlan e tekintetben, mert az iszlám nem egy néphez köthető vallás, csakúgy, mint a kereszténység. Amikor Luther Márton kiszegelte a templom ajtajára hittételeit, a kor követelményei fogalmazódtak meg az egyénben. A római katolikus vallás annyi szörnyűséget követett el Isten nevében, hogy jönnie kellett a reformációnak, a megújulásnak a keresztény vallásban. A pápák közül sokan a köztörvényes bűnözök útját járták, a cölibátus, a fülbegyónás ma is meglévő anakronizmusa a hívők között vita tárgya. Hogy szükség van-e a vallásra, vagy Istennel való találkozásunknak más útja is van, ez további nyitott kérdés marad, az egyén dolga ennek eldöntése. Az élő, egy igaz Isten léte nem a cölibátus, vagy Allah hitének kérdése.

A kereszténység mai üldözése a világban, nyilvánvaló politikai eszköze valaminek, amit nem lehet pontosan meghatározni. Európa szerepe kétségtelenül változóban van a világban. Helyére kerül, vagy nem, ez nagyban függ a mai politikusok realitásérzékétől, a múlt - jelen - jövő emberi léptékű megítélésétől. Ezek a dolgok ma a merkeli politikától függenek. A nyilvánvalóan értelmetlen dolgok épp úgy, mint a realitások. Ma Németország meghatározó tényező Európában és egyben a világban. Azok a dolgok, amelyeket támogat, azok erősek lesznek, melyek ellenkező előjelűek, meggyengülnek vagy eltűnnek. Vigyáznia kell Németországnak, mert a merkeli habitus túlon-túl távol van a lutheri emberképen, úgy a ráció, mind a hit tekintetében. Magyarország tisztelettel és szeretettel fordul régi barátja felé. Nem azonos azonban ma a hőfok ebben a tekintetben. A merkeli politika csődje a németek belügye, bármennyire is kisugárzik a hatása a világba. Ezt a németeknek kell megoldani, akár így, akár úgy. Luther utat mutatott az Isten országához. Iránytűt adott a keresztény ember kezébe, hogy a világ összezavarodott útvesztőin hogyan találhatja meg ismét Istent. Az ember beleszólt ebbe az iránymutatásba, és máig tart a vita Istenről, a vallásról, a reformációról. Jött az ellenreformáció és a további vita, az egyet nem értés.

A hit világától eltérően az ember tényleges világa ma már a lét vagy nemlét kérdése. Eljutottunk egy pontra, ahol már minden lépés számít. Az egész emberiségről van szó, ezért a téves döntés igen sokba kerülhet.

Lehet-e és szabad-e az emberiséget érintő kérdéseket egyedül a németekre bízni, a felelősséggel együtt? Vajon a merkeli politika csődje nem kiált-e hangosan, és nem arról van-e szó, hogy ne hagyjuk a németekre a döntés rettenetes súlyát azokban a kérdésekben, amelyek nemcsak a belügyhöz tartoznak, hanem az egész emberiségre kihatással vannak? A válasz azt hiszem nyilvánvaló. Most vagyunk azon a ponton, amely válaszút lehet az emberiség történetében. Közös a felelősség is, bármennyire a németek akarják a döntést a népektől kicsikarni. Saját szájuk íze szerint, persze. Álljunk ki a magunk, a népek igazáért, Isten és ember előtt! Ne feledjük az Istent, mert az ember kevés ehhez a dologhoz. Az más kérdés, hogy a németek majd hogy fogadják ezt. Lehet, hogy szívesen veszik a segítő szándékot, de az is lehet, hogy ismét megpróbálják az egész világot a saját képükre formálni.

"Deutschland, Deutschland über alles!"

Erdélyi János
/Vége/


Link
 
 
0 komment , kategória:  Tanulmányok  
Gregersen Gudbrand építőmester
  2015-12-20 18:34:18, vasárnap
 
  155 évvel ezelőtt történt...

Az első szolnoki vasúti híd és elkészítője

Gregersen Gudbrand (Strand, Norvégia, 1824. ápr. 17. - Budapest, 1910. dec. 24.)



A Pest-Szolnok vasútvonal Debrecenig történő kiépítésének munkái 1852-53-ban kezdődtek meg. Ennek egyik legfontosabb szolnoki építménye a tiszai faszerkezetű vasúti híd volt, amely elkészülte után két évtizedig az ország legjelentősebb folyami hídjának számított.
Ennek elkészítésével a Tiszavidéki Vasúttársaság a jó nevű építési vállalkozót, a norvég származású Gregersen Gudbrand (Strand, Norvégia, 1824. ápr. 17. - Budapest, 1910. dec. 24.) bízták meg. Gregersen eredetileg Münchenben tanult, és 1847-ben jött Magyarországra, ahol a Vág fölötti hidak építésével bízták meg. 1848-49-ben mint utász, azaz műszaki katona szolgált a honvédségnél.
A fa cölöpjármokon nyugvó, feszítőműves híd tíz meder feletti és 28 ártéri áthidaló szerkezettel rendelkezett. A meder feletti nyílások közül kilenc hossza 18,96, egy pedig 22,78 métert tett ki. Az ártéri nyílások egyenként 11,38 méteresek voltak. Az 512 méter hosszúságú hídszerkezetet a vasúttal együtt, 1857. november 23-án adták át a forgalomnak, és egészen 1888-ig volt használatban.
A mérnök és vállalkozó Gregersen sikeres életutat járt be, közreműködött több mint 50 vasúti híd és számos vasútvonal kiépítésében. Így a Buda-Kanizsa vonalon ő készítette el az összes vasúti híd faszerkezeteit, majd közreműködött a gyulafehérvár-marosvásárhelyi, a kolozsvár-géresi, a nagyvárad-eszéki vasútvonalak, és az itteni vasúti hidak kiépítésben. 1865-től középületek építésével is foglalkozott. Kivitelezőként említették a budapesti Keleti és Déli pályaudvar, a Parlament, a Népszínház, a debreceni Törvényszéki Palota, a szegedi református templom kapcsán, de részt vett az 1879-i árvíz által elpusztított Szeged újjáépítésében és a fiumei kikötő kialakításában.

Dr. Bagi Gábor muzeológus


Gregersen Gudbrandról az alábbi linkeken lehet bővebben olvasni :


Link


Link





Gregersen Gudbrand, 1850-es évek vége





Az új szolnoki vasúti híd
 
 
0 komment , kategória:  Tanulmányok  
Egy nép,mely magában fog lakni-A zsidóság mint
  2015-12-07 19:36:08, hétfő
 
  Egy nép, mely magában fog lakni - A zsidóság mint csoportevolúciós stratégia és a diaszpóranépek - Kevin MacDonald hiánypótló könyvének recenziója

Kevin MacDonald: A People That Shall Dwell Alone - Judaism as a Group Evolutionary Strategy, with Diaspora Peoples (Egy nép, mely magában fog lakni - A zsidóság mint csoportevolúciós stratégia, és a diaszpóranépek) Writers Club Press, 2002.





A tanulmány első kiadására 1994-ben került sor a Preagers Publishers által, még a Diaszpóranépek című előszó nélkül. Egy, a zsidóságot mint csoportevolúciós stratégiát elemző háromkötetes sorozat első kötete ez.

A szerző, Kevin MacDonald Kalifornia állami egyetemén 1985-óta dolgozó pszichológusprofesszor, fő kutatási területe az evolúciós pszichológia, ezen belül az etnikai csoportok és konfliktusaik. A dolgozat megkísérli megérteni a zsidóságot a modern biológiai és szociológiai tudományok alapján. Alapfeltevése, hogy a zsidóság lényege ideológiai és magatartási elemek rendszere, melynek következményei:

1) a zsidó génállomány elkülönülése
2) gazdasági és reprodukciós versenyzés a környező társadalommal
3) magas fokú csoporton belüli együttműködés és altruizmus
4) eugenikai erőfeszítések a magas intelligencia és a csoport iránti elköteleződés irányában.

Mindhárom kötet szigorú tudományos stílusban íródott, sok adat, kötetenként kb. hatszáz irodalmi hivatkozás és kevés, óvatos következtetés. A recenzens számára meglepetéssel szolgált a téma angol nyelvű irodalámának bősége. A tárgy érzékenységéből adódóan a trilógia megjelenését számos méltató és kritikus reflexió követte. A kritikus hangok inkább a második két kötet megjelenését követően erősödtek fel, az ismert sztereotip minősítéseket használva, valamint felróva a szerzőnek, hogy írásait nacionalista mozgalmak is felhasználják. Az egyetem vezetősége azonban teljes mértékben támogatja a professzor kutatási szabadságát, munkájának megítélése pedig, mint minden kutatási anyagé, csakis tudományos alapon történhet. A köteteket egészében, vagy részleteiben számos nyelvre lefordították, a szerzőnek a témához kapcsolódó, de a trilógiában nem szereplő esszéinek gyűjteményes kötete 2008-ban jelent meg, Cultural Insurrections címmel.




Kevin MacDonald, a Kalifornia Egyetem pszichológusprofesszora

Az első könyv címe bibliai utalás ("Ímé oly nép, amely maga fog lakni és nem számláltatik a nemzetek közé." [4Móz23:9]). MacDonald a dolgozat elején kritikával illeti az evolúciókutatókat, akik a génszintű folyamatok sulykolása mellett nem veszik észre, sőt tagadják, leginkább Richard Dawkins hatásának köszönhetően, a csoport szintű szelekciót. MacDonald szerint azonban, és erre bőséges bizonyítékkal szolgál a kötet, az ember esetében lehetségesek kulturálisan elkülönülő és erősen összetartó, altruisztikus, az egyedek önfeláldozó magatartására épülő csoportok, melyek csoportként vesznek részt a szelekciós folyamatokban. E szemléletben számos antropológus és etológus kutató is osztozik, köztük Konrad Lorenz.

A Diaszpóranépek c. bevezető tanulmányban a cigányok, anababtisták (hutteriták, ámisok), puritánok (kálvinisták) és a délkelet-ázsiai szórvány kínaiak szerepelnek. E csoportok sajátságos jellemzőkkel bírnak, melyek maghatározzák életformájukat és kapcsolatukat a befogadó népekkel. A cigányok Európa különböző helyeiről származó független források szerint már a 15. századtól általában mint tolvajok, jövendőmondók, kevéssé megbízható lókereskedők váltak ismertté, és gyakran lettek üldöztetés, gyilkosság áldozatai, illetve sújtották őket asszimilációt erőltető törvényekkel. A cigány csoportok szociális struktúrája a rokoni kapcsolatokon alapszik. A házasodást endogámia jellemzi, magas a termékenység, egy 1975-ös felmérés szerint családonként 7 gyerek az átlagos. Míg a zsidók nagy gondot fordítanak a gyereknevelésre legfőképpen az iskolázottság, az intelligencia növelése érdekében, addig a cigányokra a gyereknevelés elhanyagolása jellemző. MacDonald megállapítása szerint a cigányokat alacsony befektetési igényű reprodukciós stílus és csoportevolúciós stratégia jellemzi. Szociális identitás szempontjából önmagukat morálisan magasabb rendűnek tartják, a nem cigányok (gadje, gádzsó) szokásait, életmódját rituálisan tisztátalannak (marime) vélik, megkülönböztető jellegű törvényeket és erkölcsi rendet követnek.

Az ámisok és hutteriták a 16. századtól ismert keresztény szekták, ma legnagyobb létszámban Amerikában élnek. Erős összetartozás, közösségtudat, csoportbéli altruizmus jellemzi őket, életszemléletük egyik sarkalatos pontja az élvhajhászás és önzés megvetése. Párválasztásuk alapvetően endogám, igen termékenyek, asszonyonként 10 gyerek a szokásos. Az endogámia genetikai szegregációt eredményez, de alapelveikben nem etnocentrikusak, állapítja meg a szerző. Látványosan elkülönülnek a környező társadalomtól, elveiket magasabb rendűnek, önmagukat választott népnek tartják, de nem törekszenek versenyre, kizsákmányolásra, nem alkalmaznak kettős mércét. Ennek következtében alig váltanak ki konfliktusokat, ellenreakciókat, szemben a zsidókkal vagy a cigányokkal.

A délkelet-ázsiai szórvány kínaiakat gyakran emlegetik úgy, mint a kelet zsidói, mert közvetítő szerepet töltöttek be az uralkodó és kizsákmányolt osztályok között. Szociális szerveződésük a rokoni kapcsolatokon, patriarchális családon alapul, majd e fölött klánokba szerveződnek. A kínaiak intelligensek, a gazdasági versenyben legyőzik az indonézeket, emiatt 1942-től Thaiföldön az őslakosokat az idegen kínaiaktól védő törvényeket kellett bevezetni. A szórvány kínai etnikumok erősen összetartóak, gazdasági téren jó érdekérvényesítők, de tartózkodnak a politikától és semmiféle etnikai vonatkozású ideológiával nem rendelkeznek. A szerző szerint a szórvány kínaiak valamiféle véletlenszerű csoportevolúciós stratégiát alkalmaznak.

A bevezető tanulmányban bemutatott diaszpóracsoportok egyike sem törekszik dominanciára a befogadó társadalommal szemben, írja MacDonald a fejezet összefoglalójában. Az Indonéziában élő kínaiak nem igyekeznek eltávolítani az őslakos nép nemzeti és vallási szimbólumait a nyilvános helyekről, és nem igyekeznek megváltoztatni a törvényeket, átalakítani a kultúrát. Ezzel szemben viszont a zsidók nemzetközi hatáskörű érdekérvényesítő szervezeteket hoztak létre pl. Anti-Defamation League (ADL), Simon Wiesenthal Center (SWC), American Israel Public Affairs Committee (AIPAC), melyek a nemzeti kormányok befolyásolására is képesek.

MacDonald a puritánokról is szól, akik 1630-ban törzsi jellegű közösséget hoztak létre New England gyarmaton. Erősen ideologikus életformában éltek, ám csoporthatáraik nem voltak eléggé zártak és ez, egyéb politikai okok mellett, eltűnésükhöz vezetett. Nem tesz említést azonban az amerikai kontinensen őslakos indián törzsekről, akik korábban jól bevált csoportevolúciós stratégiával rendelkeztek, ám totális kudarcot vallottak az európai ,,diaszpóra" népekkel szemben.

A tulajdonképpeni tanulmány a zsidóságról a 103 oldalas bevezető után kezdődik, az általános elvek bemutatásával. Csoportevolúciós stratégiáról akkor beszélhetünk, ha egy közösség más közösségekkel szemben genetikai és kulturális szegregációra törekszik. A történelmi zsidóságon belüli szociális kontroll rendkívül erős, részletes, az élet szinte minden mozzanatát vallási előírások kötik, melyben a csoporton kívüliekkel való kapcsolat, a házasodás, a gyereknevelés is szigorúan szabályozott, az ellenszegülés pedig szigorúan büntetett. MacDonald megállapítása szerint efféle stratégiához nincs szükség genetikai meghatározottságra, csak a kognitív képességek kifinomult használatára. Tehát itt nem a természetes szelekció egy eredményéről van szó, hanem tisztán a plasztikus emberi tudat produktumáról, mint ideológiai felépítményről. Ugyanakkor hozzáteszi, hogy biológiai prediszpozíció, hajlam is szükséges a kollektivizmus, etnocentrizmus irányában. Emellett a zsidók kollektivizmusra és kulturális elkülönülésre irányuló intenzív nevelési, oktatási rendszert is alkalmaznak.

A zsidóság története számtalan bizonyítékkal szolgál a csoport csaknem teljes genetikai zártságára, és e zártság aktív fenntartására. A professzor számos vizsgálati eredményt sorol betegséggyakoriságok, kromoszómák, bőrlécrajzolatok, vércsoportok vonatkozásában, melyek a diaszpóra zsidóságnak a környező népektől való szignifikáns genetikai elkülönülését bizonyítják. Egy egész fejezetben foglalkozik a szentírás (Tanakh, Tóra, Ószövetség) csoportevolúciós szempontból fontos tételeivel. E történeti és vallási iratok több helyen utalnak és utasítanak a kiválasztottság, etnikai tisztaság, endogámia, szaporodás, gazdagodás követelményeinek megfelelő viselkedésre, mintegy a csoportevolúciós feltételeket ideológiai parancsokká téve. Emiatt a judaizmust gyakran evilági vallásként is emlegetik. Az írásnak nem megfelelő viselkedés pedig, pl. gyermektelenség, Istennel szemben elkövetett bűnnek minősül. A judaizmus különösen fontos tétele, írja MacDonald, ami a legrégebbi időktől mind a mai napig gyakorlati érvénnyel bír, az endogámia, mely az etnikai tisztaság megőrzését szolgálja egészen a közeli vérrokon, pl. unokatestvér-házasságokig (pl. Ábrahám és Sára [Gen.20:12], Rothschildok). A Tórából a genetikai tisztaság védelmére konkrétan utaló tételt is idéz a szerző, ahol Isten elleni véteknek minősül Izrael népe szent ivadékainak, magvainak (holy seeds) elegyítése a nem zsidó népek genetikai anyagával (Ezdr.9:1-3).

MacDonald megemlíti az apologetikus írásokban gyakran felbukkanó ideológiát, mely szerint a zsidóság morális felsőbbrendűsége és az emberiség iránti altruizmusa (,,népek világossága" [Izai.42:6]) e kivételesség terhének hordozására és az izoláció fenntartására kötelezi őket. A szerző szerint azonban e szemlélet evolúciós szempontból, de még a józan ész szerint is igen problematikus. Ugyanis a zsidók genetikai és kulturális szegregációja állandó gazdasági és reproduktív versenyzéssel járt együtt és heves antiszemitizmust eredményezett, ami nem lehet egy vallási elköteleződés mellékterméke, hanem előnyszerzésre irányuló szándékot jelez. Ugyanakkor a zsidóknak a nem zsidó népek érdekében gyakorolt önfeláldozó magatartására nincs példa.

MacDonald szerint nem túlzás azt állítani, hogy az európai felvilágosodás csoportevolúciós szempontból a legtraumatikusabb esemény a zsidók történetében, ugyanis a modern társadalmakban az etnikailag izolált létforma nem volt továbbvihető, a központilag előírt endogámiát felváltotta az önkéntesség. E kihívásra válaszképpen létrejöttek ideológiai irányzatok, pl. a reformjudaizmus, melyben az identitás nem etnikai, hanem elsősorban vallási alapokra helyeztetett. E reformpolitika felszínen elfogadta a keresztházasság érvényességét, kivédendő az intolerancia és a mizantrópia vádakat, ám a gyakorlatban érdemi változás nem történt. Szintén a felvilágosodásra adott reakciónak kell tekintenünk a cionizmus létrejöttét is, szögezi le a szerző, mely a reformjudaizmussal éppen ellentétes elveket hirdet: a cionizmus egy szekuláris átértelmezése a judaizmusnak, bizonyítja, hogy a zsidó kulturális izoláció vallástól függetlenül is fenntartható.

A zsidók és nem zsidók közötti gazdasági és reprodukciós versenyről szóló fejezetben a szerző az ókortól a 20. századig áttekinti a zsidóság társadalmi hierarchiában betöltött szerepét. Megállapítja, hogy a zsidók minden korban előszeretettel töltöttek be közvetítő funkciót a hatalom és a kizsákmányolt rétegek között, leggyakrabban mint az uralkodó osztály szolgálatában álló adóbérlők, mert így megőrizhették izolációjukat, és gazdasági előnyre is szert tudtak tenni.

MacDonald számos példát sorol a zsidók és nem zsidók közötti gazdasági vetélkedést és annak eredményeit, következményeit megvilágítandó. A szefárdok az Ibériai félszigeten a 13-14. században komoly gazdasági fölényt értek el az őslakosokkal szemben, mely aztán a vesztes alsóbb néprétegekből induló antiszemita lázadásokat eredményezett. A katolikus egyház, mely szintén riválisként tekintett a zsidókra, támogatta e lázadásokat, erőszakos hittérítésbe kezdett, mindez végül a zsidók kivándorlásához vezetett. A szefárdok a 15. századi Velencében szintén aránytalan gazdasági előnyre tettek szert az őslakosokkal szemben, ami gazdasági aktivitásukat korlátozó törvényeket eredményezett. A szerző megállapítása szerint a tradicionális társadalmakban a zsidók és nem zsidók között mindkét fél számára előnyös együttélési forma alakulhatott ki, de csak akkor, ha a zsidó gazdasági aktivitást erős kontroll alatt tartották. Megemlíti az askenázikkal szemben, a 15-17. századi Lengyelországban hozott korlátozó törvényeket, és azok gyenge hatásfokát, bemutatja a 18-19. századi, már emancipálódott zsidóság Európa számos országában létrejött gazdasági fölényét és aránytalanul magas reprezentációját az intellektuális elit köreiben. Pl. a 19-20. századforduló táján az 1%-nyi német zsidóság az ország kereskedelmi forgalmának 20%-át tartotta kézben a nemzetiszocialista éra zsidótörvényeinek bevezetéséig. Említést tesz továbbá az USA-ban a 20. század elejétől a második világháborúig alkalmazott egyetemi és szakiskolai felvételi kvótarendszerről, mely a zsidó hallgatók aránytalanul magas számát csökkentette 20-30%-al.

A csoporton belüli altruista magatartás sokkal könnyebben jön létre, ha a tagok genetikailag közel állnak egymáshoz, írja MacDonald. Megállapítása szerint a zsidók altruista csoportevolúciós stratégiát gyakorolnak, kisszámú, endogámiát követő őstől származnak, melyhez a csoporton belüli altruizmus szigorú ideológiai követelménye járul. Bemutat 18-19. századi amerikai és európai zsidó kereskedőcsaládokat (pl. Oppenheimer, Goldman, Sachs, Rothschild), melyek rendre egymás közt házasodtak, megvalósítva a gazdasági előnyök és a genetikai állomány koncentrálását.

A zsidóság csoportevolúciós stratégiájának működéséhez feltétel a tagok pszichológiai alkalmassága. MacDonald részletezi a csoportcéloknak való alávetettségre, szabálykövetésre, szociális lelkiismeretre, magas intellektusra nevelés zsidó szokások szerinti technikáit, és az ez irányú eugenikai gyakorlatot. Ortodox zsidó közösségekben (pl. haszidok) kora gyermekkortól kezdve a nap minden percét rituális szabályok kötik, mintegy kényszerjelleggel, a vétség pedig, pszichoanalitikus fogalommal nevezve: ,,felettesén-szorongással" jár. Akik pedig ezt az extrém lelki megterhelést nem bírják, kizáratnak a csoportból, így a bennmaradó genetikai állomány a konform fenotípus szerint koncentrálódik. Részletesen bemutatja a zsidó családok gyereknevelési sajátosságait, a szülők, különösen az anya bűntudatkeltő attitűdjét. Mérési eredményeket sorol, melyek bizonyítják a zsidók átlagon felüli hajlamát szélsőséges érzelmi állapotokra, affektív betegségekre, fokozott veszélyérzetre. E személyiségben gyökerező érzékenység a szerző szerint adaptációt segítő hatású, ugyanis korai védekező magatartást eredményez. A tagok erős csoportidentitása alapfeltétele a csoportevolúciós stratégiának. Az emancipáció utáni zsidóságnak az asszimilációs nyomással szembeni legfontosabb identitáserősítő tényezői az egész napos zsidó iskolák, és a fenyegetettség hangsúlyozása.

Az utolsó fejezetben a judaizmus, mint csoportevolúciós stratégia eredetét vizsgálja. Ehhez az ismert szociálpszichológus H. C. Triandis által meghatározott kollektivista és individualista kultúra kategóriákat használja. A zsidóságot hiperkollektivista csoportként írja le, melynek tagjait extrém erős etnikai szeparatizmus jellemzi. Számos példával mutatja be a tagoknak az egyes csoportok iránti fanatikus lojalitását és a kívülállókkal, de még a zsidóságon belüli más alcsoporthoz tartozókkal szemben is megnyilvánuló szigorú elhatárolódását. A szerző valószínűsíti, hogy az ősi izraeliták genetikai hajlammal rendelkeztek a kollektivizmus irányába, mely genetikai alap környezeti feltételektől függően szelektálódott, pl. csoportrivalizációtól mentes környezetben nem segítette az adaptációt. A zsidósághoz sok szempontból hasonló társadalmi rendszerként és csoportevolúciós stratégiaként mutatja be az ókori Spártát. Megállapítása szerint e politikai rendszerek nem természetesek, hanem vezető teoretikusok (Lycurgus, Mózes) által teremtett ideológiai rendszerek.

Végezetül pedig a tanulmány utolsó mondata lényegi fordításban, mely tudósi ars poétikának is tekinthető: ,,úgy vélem sürgős szükség van a judaizmus és az antiszemitizmus tudományos vizsgálatára, hogy megakadályozzuk a múltbéli események ismétlődését".

(Kuruc.info)


Link
 
 
0 komment , kategória:  Tanulmányok  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 72 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 90 db bejegyzés
e év: 1423 db bejegyzés
Összes: 22871 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 839
  • e Hét: 839
  • e Hónap: 120969
  • e Év: 2250497
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.