Regisztráció  Belépés
venci76.blog.xfree.hu
A ruha teszi az embert - a gyűjtemény a gyűjtőt. Szalvéta Gyűjtő
1976.04.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Szilveszter utánra, az év első napjára:
  2013-01-01 10:22:06, kedd
 
 

Link

Ami az év első napján történik, az ismétlődik az év során - Néphit, népszokások

Ami az év első napján történik, az a néphit szerint később, az év során újra megismétlődik. Ezért az emberek, hogy az egész évi jó szerencsét biztosítsák, igyekeznek csupa kellemes dolgot cselekedni: vidáman, rakott asztal mellett, baráti társaságban lépnek az újévbe, minden jót kívánnak egymásnak.

E szándékos, mágikus célú cselekedetek mellett igyekeznek jósolni a ,,véletlenből" is. Már a XVIII. században megjegyzi a tudós Bod Péter, hogy újévkor fokhagymakalendáriumokat készítenek, melyekből az év tizenkét hónapjának időjárására jósolnak. Például tizenkét gerezd fokhagymába sót tesznek. Minden gerezd egy hónapnak felel meg. Amelyik gerezdben reggelre nedves lesz a só, az a hónap is nedves lesz, sok eső vagy hó esik majd.

A jósló szokások közé tartozik a szilveszteri ólomöntés, a lányok pedig mindenféle mágikus praktikával azt igyekeznek megtudni, ki lesz a férjük.
Közismert szokás az is, hogy az óévtől hatalmas lárma, zaj, kolompolás közepette búcsúznak el. E zajkeltés ősi oka sokféle lehetett: a gonosz hatalmak, az óév kiűzése, vagy csak az általános ünnepi féktelenség. Néha epikus eredetmondákat is fűznek e szokáshoz, pl. Hajdúszoboszlón azt mesélték, hogy az évbezáró lármázás a török háborúk idejére megy vissza. A szoboszlói asszonyok szilveszterkor összeverték a tepsiket, meghúzták a harangot, s az így keletkezett zajjal megrémítették, elűzték a törököket. Azóta is minden év utolsó estéjén hasonló zajkeltéssel búcsúznak az évtől.
Az évkezdő hiedelmek között igen makacsul ragaszkodnak a táplálkozás babonáihoz. Hazánkban pl. disznót kell enni, mert az a házba túrja a szerencsét, tilos viszont tyúkot enni, mert az a szerencsét kikaparja. Mágikus erejűnek tartják a jókívánságokat, köszöntő énekeket is, melyekkel házról házra mennek az üdvözlők. Ilyen jókívánságokat minden télközépi ünnepen, karácsony előestéjétől egészen vízkeresztig mondhatnak. Néhány mai újévi népének már a XVI. századi énekeskönyvekben is szerepel.

Általánosan elfogadott hiedelem, hogy Újév napján tilos a szemetet kivinni a házból, mert kidobjuk vele együtt jövő évi szerencsénket is. Továbbá tilos mosni, de főleg teregetni (a kiterítésre, vagyis halálozásokra utal), és nem jó bármit is kölcsönadni ilyenkor, mert nehezen jön majd vissza a házba, ráadásul egész éven át minden kifelé megy majd onnan.
Január elsején nem mindegy, hogy kit engedünk először a lakásba: a férfiak szerencsét hoznak, a nők épp ellenkezőleg. Azt is jól meg kell gondolni, hogy mit teszünk először újév napján, mert jó eséllyel gyakran tesszük majd ugyanezt egész évben. Sokan ezért elsején le sem fekszenek napközben, nehogy a betegség, ágyhoz kötöttség nyűgjét vonják magukra.

Szokás volt újév táján jósolni is, mivel az újesztendő megérkezése a jövő iránti érdeklődést is felkeltette.
Az év első napján lencsét volt szokás enni, hogy sok pénz érkezzen a házhoz. Ehhez társult még az is, hogy az éjfél elkongatása után néhány szem lencsét tettek zsebre. Gyakran került ilyenkor az asztalra az újévi malac is, mi kitúrta a ház lakóinak szerencséjét, de jaj volt annak, aki ezen a napon baromfit evett, mert a csirke hátrafelé kapar, vagyis az elkaparni volt hivatott a szerencsét. Aki halra áhítozott, annak a farkánál kellett elkezdenie a fogyasztást, hogy nehogy elússzon a szerencséje, ugyanakkor egyes vidékeken nagyon szívesen látták ilyenkor a kopoltyúst az asztalon, mert pikkelye sok pénzt jelentett. A lencse és a malachús mellett érdemes sokféle rétessel "nyújtani" a gazdagságot. Ugyanakkor azt is tartják, hogy nem szenvedünk hiányt az új évben, ha nem faljuk fel az összes, Szilveszterre készített ételt.

Eladósorban lévő lányok közkedvelt foglalatossága volt ilyenkor a gombócfőzés. 13 gombócból tizenkettőbe egy-egy férfinevet tartalmazó kis papírcetlit tettek a lehetséges jövendőbelik nevével, és amelyik gombóc először feljött a víz tetejére, az rejtette a leendő férj nevét. Ha a gombóc üres volt, abban az évben a lány nem számíthatott komoly kérőre.

A leányok galuskába, gombócba vagy más nyers tésztaféle közepébe apró papírokat raktak, amelyeken egy-egy férfinév szerepelt. Pontban éjfélkor bedobták a forró vízbe, az elsőnek felbukkanó férfinév leendő párjuk nevét árulta el.

Nem jövendőbelijükről, hanem a férjhezmenetelükről adtak hírt a malacok: a lányok kiszaladtak a disznóólhoz, megrúgták az ól falát, s ha a disznók röfögtek, biztos volt, hogy az új évben férjhez mennek.
A vénlánycsúfolás is része volt a csínyeknek. A legények szalmabábut állítottak azoknál a házaknál, ahol idősebb lány lakott, vagy felmásztak a háztetőre, és ott helyezték el a szalmát. Amennyiben a gazda szemfüles volt és észrevette a legényeket, elvitte a létrát, és csak másnap reggel hozta vissza, a legények pedig büntetésül egész éjjel a tetőn virrasztottak.

A népi időjósok szerint az északi szél hideg, a déli enyhe telet hoz. Ha szilveszter éjszakáján esik az eső, reggel pedig fénylik a nap, akkor nem lesz jó termés, de ha egyforma éjszaka és reggel az időjárás, akkor bő termés várható.

Sok háznál mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a leányzó, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment a következő esztendőben. Régi szokás az egész kenyér megszegése is, hogy mindig legyen a családnak kenyere. Újév napján semmit ne vigyünk ki a házból, mert a hagyomány szerint ,,elszáll a tehén haszna". A Dunántúl egyes részein úgynevezett tollaspogácsát sütöttek: a pogácsák közül előre kijelölték, melyik családtaghoz tartoznak, és egy-egy tollat szúrtak beléjük, majd a tollak sütés alatti sorsából következtettek az emberek sorsára. Akinek a tolla megégett, az már nem érte meg a következő tollaspogácsa-sütést.Ismert szokás volt vidéken a nyájfordítás is, a cél az volt, hogy az állatok felébredjenek és a másik oldalukra feküdjenek, így gondolták szaporaságukat biztosítani. Erdélyi hagyomány a nagyobb ünnepeken - így húsvétkor és pünkösdkor is - a tüzeskerék-engedés. Szalmával betekert kereket meggyújtottak, és legurították a domboldalról. Úgy tartották, a kerék összeköti az óesztendőt az újjal. A bukovinai székelyek szilveszterkor hagymából jósoltak a következő évi időjárásra. A gazda félbevágott egy fej vöröshagymát, 12 réteget lehántott róla, ezek jelképezték egyenként a hónapokat. Mindegyikbe szórt egy kevés sót, és amelyikben reggelre elolvadt, az a hónap csapadékosnak ígérkezett, ha azonban a só megmaradt a hagymalevélben, akkor szárazságra lehetett számítani. Az új év első napján igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól. Ugyanígy kerülendő volt mosni, teregetni, varrni, fonni, ez akár a család egy tagjának halálát is hozhatja.

Újévi tilalmak

Tilos volt kölcsönkérni és kölcsönadni bármit, beleértve a pénzt vagy a használati tárgyakat is. Aki korábban kölcsön kapott valamit, újév napjára visszaadta a tulajdonosnak.
Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, ,,elvitte az aranyvizet", és egész évben szerencsés volt.
Ezen a napon nem szabad orvost hívni, orvoshoz menni, mert akkor betegséggel töltjük majd a következő évet.

Szerezzünk be egy kis szerencsét!
A patkó és a lóhere kultusza régi időkre nyúlik vissza. Régen az emberek úgy gondolták, ha patkót tesznek az állatok vályújába, megóvják őket a betegségektől. Más népek a hajókra és az ajtófélfájukra szögezték a szerencsehozó tárgyat. A cél minden esetben ugyanaz volt: védekezés a rossz szellemek és a balszerencse ellen.

A kéményseprők mint a tűz őrzői gazdagságot hoznak, ha láttukra megfogjuk a kabátgombunkat.
A patkó a holdsarlót szimbolizálja, és a népszokás szerint termékenységet biztosít.
A lóhere elűzi a boszikat és a rossz szellemeket.
A malac gazdaggá teszi a ház népét.
A csirke viszont elkaparja a szerencsénket.

A patkó szerencsehozó mivolta abban rejlik, hogy régebben a lovat sokáig szent állatnak tartották. A hiedelmek szerint azonban csak az az igazán hatásos patkó, amelyet nem vásárolnak, hanem az út mentén találnak.
A négylevelű lóhere védelmező funkciója abból adódik, hogy formája keresztformára emlékeztet, amely már a kereszténység megjelenése előtt is védelmet, a bajok elhárítását szimbolizálta. Valószínűleg a négylevelű lóhere ritkasága is hozzájárult ahhoz, hogy különleges növénynek tekintsék, ám a babonák szerint ereje akkor teljesedik ki igazán, ha véletlenül bukkanunk rá.

(Forrásoldal: magyarno.com/ami-az-ev-elso-napjan-tortenik-az-ismetlodik-az-ev-soran-nephit-neps zokasok/)
 
 
0 komment , kategória:  B.U.É.K. szalvétáimhoz:  
Pezsgőspoharas szalvétáimhoz:
  2012-01-19 19:50:52, csütörtök
 
 

Link



Link


A szilveszteri pezsgőzés, sőt a pezsgőspohár formájának kialakításában nagy szerepe volt Madame Pompadour-nak (1721-1764), XV. Lajos francia király kedvesének,aki a legenda szerint az első pezsgőspoharat saját melleiről mintáztatta udvari mestereivel.A pezsgőspohár formája azóta sokat változott, de az újévi pezsgőzés szokása megmaradt.

(www.kulinarisvilag.hu/hun/cikkek/szilveszteri+mulatsag+tortenet+pogany+roma+20+s zazad)




Link



Link
 
 
0 komment , kategória:  B.U.É.K. szalvétáimhoz:  
Szilveszteri mulatságtörténet:
  2011-12-31 15:01:04, szombat
 
 

Link

A szilveszteri mulatságok története a pogány Rómától napjainkig

Az óév búcsúztatása és az újév kezdetének megünneplése nem csak napjainkban van szoros összefüggésben a vidám, zajos és főleg bőséges lakomával és sok itallal megtartott mulatással. A pogány Rómában - ahol az évkezdet még március elsejére esett - Janus tiszteletére tartották, aki a be- és kijáratok istene volt és egyben istene minden kezdetnek - az év első hónapjának, minden hónap első napjának és az emberi élet kezdetének is.

Ábrázolásain kulcsokat tart, 365 ujja van az év napjainak megfelelően, valamint ellenkező irányba néző két arca - innen ered a "Janus arcú" kifejezés. Már ebben az időben szokás volt, hogy az emberek jókívánságokat mondtak és ajándékot adtak egymásnak. A szilveszter elnevezés I. Szilveszter pápa (314-335) nevéhez kötődik, aki I. (Nagy) Constantinus római császár (307-337) kortársa volt, ő ismerte el 313-ban a kereszténységet, ami Szilveszter pápasága idején államvallássá lett.

A januári évkezdet csak a XIII. Gergely pápa (1572-85) által bevezetett napév szerinti időszámítással honosodott meg Európában. Ezt azonnal elfogadták Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában és Franciaországban, míg hazánkban, 1587-ben vezették be, de például a protestáns Németország csak 1699-ben járult hozzá használatához.

Ide tartozó érdekesség, hogy a honfoglaló magyaroknál az évkezdet nagy valószínűséggel őszre vagy tavaszra eshetett, aminek emlékét az őszi és tavaszi pásztorünnepek őrizték. A naptárreform bevezetésétől függetlenül azonban egészen a XVI. századik Karácsony napján - december 25-én ünnepelték az újévet, néhol pedig január 6-án (háromkirályok idején). Január elsejét végül XII. Ince pápa rögzítette az újesztendő első napjának 1691-ben. Az újév köszöntését kísérő babonák, étkezési szokások és az ünneplés helyszínei országonként és tájegységenként is sok-sok érdekességgel szolgálnak. Magyarországon főleg a mezővárosokban szilveszterkor nagy bálokat tartottak. Hajdúdorogon ekkor volt a szolgalegények bálja, Hajdúböszörményben pedig morzsabált tartottak, amelyre a lányos szülök vitték a sült tésztákat, a pásztorok pedig pörköltet főztek, ami mellé természetesen jelentős mennyiségű borfogyasztás is járult.

A nagykun városokban ekkor tartották a batyus bálokat, de rendeztek házibálokat is, ahol citeraszó és cigányzene mellett mulattak a fiatalok. A vidéki előkelőségek saját kastélyaikban rendeztek évbúcsúztatót, de azt egészen a XIX. század közepéig bővet estélyének nevezték.

A nagyvárosokban kezdetben báltermek és a főurak kastélyai adtak otthont a mulatságnak, ami gyakran műkedvelői színi előadással és hangversennyel volt fűszerezve. A XVIII. század végén, XIX. század elején nagy divat volt, hogy szilveszterkor cigányzenészek adtak szerenádot híres emberek ablakai alatt. Így mutatkozott be Pest utcáin 1801-ben Bihari János, korának leghíresebb cigányprímása, akinek olyan sikere volt, hogy 1802-ben Pestre költözött és innen indult szédületes karrierje. Az újév kezdetéhez kapcsolódó hiedelmek, babonák és szokások tárháza kimeríthetetlen.

Ezek közül az egyik legrégibb eredetű a zajkeltés, melynek célja az ártó, rontó erők távoltartása a háztól. Eszközei már évszázadokkal ezelőtt is változatosan voltak, a karikás ostortól a dudán és a csengőn keresztül a kolompig - manapság viszont a felsorolt "népi" eszközöket szinte mindenhol a petárdázás és a papírtrombita váltotta fel. Egyes falvakban az óév búcsúztatását és az új esztendő köszöntését harangzúgás kísérte, miközben a falu lakói együtt ünnepeltek és vonultak a templom elé meghallgatni az óév búcsúztatót és az újévi köszöntést. Szintén régi és ismert szokás az esti ólom vagy faggyúöntés. Az egyiknél ólmot olvasztanak, a másiknál gyertyafaggyút vagy viaszt. A felmelegített anyagot hideg vízbe öntik és megnézik, milyen alakot vett fel és formájának jellegzetességeiből jósolnak a jövendőre. Még ma is divat, hogy az utcán mulatozók álarcot húznak, hogy elijesszék az óévet magával vivő szellemet. Több helyen megőrzött hagyomány a hagymakalendárium készítése.


Tizenhárom gombócból tizenkettőbe egy- egy férfinevet tartalmazó papírcetlit tettek a lehetséges jövendőbelik nevével és amelyik gombóc először feljött a víz tetejére, az rejtette a leendő férj nevét. Aki az üres gombócot húzta, abba az évben nem számíthatott kérőre.

Év végén az italok királya ma is a pezsgő. A szilveszteri pezsgőzés, sőt a pezsgőspohár formájának kialakításában nagy szerepe volt Madame Pompadour-nak (1721-64), XV. Lajos francia király kedvesének, aki a legenda szerint az első pezsgőspoharat saját melleiről mintáztatta udvari mestereivel. A pezsgőspohár formája azóta sokat változott, de az újévi pezsgőzés szokása megmaradt. A népszokások és a kialakult hagyományok ma is sok vidéken élnek, de a szilveszteri mulatságok az éttermek és a szállodák bővítésével - főleg a nagyvárosokban - falakon belülre kerültek.

A XIX. század nyolcvanas éveitől a budapesti és vidéki szállodák egymással versenyezve rendezik a hangulatos szilveszter esteket, többnyire műsorral egybekötve. Az ételeket - még a világháborúk és gazdasági világválságok idején is - a lehető legjobb alapanyagokból állították össze, többnyire figyelembe véve az ide vonatkozó hagyományokat is.
A vendégseregnek a finom ételek és italok mellé emlékként eltehető menükártya is dukált, ami mindig díszes kivitelben, neves grafikusok közreműködésével készült. Az óév búcsúztatását és az újév köszöntését felelevenítő írásunkat ilyen menükártyákkal illusztráltuk, amik 1895-től 1948-ig adnak "ízelítőt" az ott elfogyasztott ételekről és italokról. Látható, hogy a Gundel éttermet még a II. világháború eseményei sem akadályozták meg a mulatság megrendezésében, sőt az 1948-as év elmúlását is megünnepeltek - ezt követően viszont az államosítás megállította őket. Az ilyen rendezvényeken gyakran jelentek meg ismert személyiségek.

Horváth Dezső

(www.tanyamuzeum.hu/magyar/oldalak/a_szilveszteri_mulatsagok_tortenete/)




Link
 
 
0 komment , kategória:  B.U.É.K. szalvétáimhoz:  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 3343 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 505
  • e Hét: 6801
  • e Hónap: 28681
  • e Év: 157533
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.