Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
1955.05.17
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
A mosoly
  2017-02-15 21:24:00, szerda
 
  William Blake

A mosoly

Van Mosoly, Szereteté,
És van csalárd Mosoly,
S van a Mosolyok Mosolya,
Miben e kettő egybefoly.

S van Szigor, Gyűlöleté,
S van a Dölyfnek is Szigora,
És a Szigorok Szigorát
Nem tudod feledni soha,

Mert a Szív Közepébe tapad
S Csontod Velejébe hatol;
De az összes volt Mosolyok közt
Csak egy van oly Mosoly,

Mire Bölcsőd és a Gödör közt
Csak egyszer nyílhat a szád;
De ha egyszer nyílik, örökre
Megszűnik a Nyomoruság.

Forditotta Devecseri Gábor
 
 
0 komment , kategória:  William Blake versei  
A nyárhoz
  2011-07-11 11:14:53, hétfő
 
  WILLIAM BLAKE

A nyárhoz

Ó, ki virulva kelsz át völgyeinken,
Nyár, zabolázd meg büszke méneid,
Enyhítsd cimpáik lángoló tüzét!
Gyakran veréd fel arany sátrad itt
S aludtál tölgyeink között, s mi néztük
Rózsás tagjaid s virágzó hajad.

Sűrű árnyak alatt hangod gyakorta
Hallott, hogy tüzes kocsiján a dél
Elvágtatott a menny mélyén; pihenj meg
Forrásainknál, s mohos völgyeinkben,
Kristályfolyók partján dobd el selyem
Palástod és vesd magad a habokba:
A völgyek kevély pompádban szeretnek.

Ezüst-lantú bárdjaink híresek,
Ifjaink bátrabbak, mint Dél szülötte,
És lányaink szebbek víg táncaikban:
Van ének itt és bűvösszavú hangszer
S édes visszhang s víz, tiszta, mint az ég,
S a tikkadt főkön babérkoszorú.

(Somlyó György)
 
 
0 komment , kategória:  William Blake versei  
A kristály szoba
  2011-07-06 19:08:01, szerda
 
  Blake

A KRISTÁLY-SZOBA

A Lány a réten elfogott,
vidáman épp táncoltam ott,
aztán a Szobájába vitt,
s egy aranyos Kulccsal becsukott.

Az ő szobája Színarany,
Gyöngy és Kristály a padlata,
és bent egy világ látható,
s egy picike Holdas Éjszaka.

S láttam bent egy más Angliát,
s egy másik Londont, másik Towert,
Temzét és Dombok oldalát.
S egy másik gyönyörű Surrey Bowert.

Egy másik Lányt, mint ő maga,
áttetszőt, fénylőt, kedveset,
egymást zárták ők hármasan -
be édes félsz reszkettetett!

Ó, mily mosoly! hármas Mosoly
töltött el, bensőm feltüzelt;
a Lányhoz Csókra dőltem én,
s a szám egy Hármas Csókra lelt.

S a benső Formáért kezem
lendült, vad lángban remegő,
de széttört a Kristály-Szoba!
és mi lett? Síró Csecsemő -

Vad réten síró Csecsemő
s halvány Nő a gyermek felett,
s én jajjal töltöttem megint
ott kint a száguldó Szelet.

(Devecsery Gábor)
 
 
0 komment , kategória:  William Blake versei  
A beteg rózsa
  2011-07-06 19:06:47, szerda
 
  Blake

A BETEG RÓZSA

Beteg virág vagyok:
láthatatlan féreg
éji vihar szárnyán
egy szirmomra tévedt;

Ágyat vetett bennem,
szép kármin ölemben,
s most sötét szerelme
titkon megöl engem.

(Képes Géza)
 
 
0 komment , kategória:  William Blake versei  
Éj
  2011-06-19 17:26:11, vasárnap
 
  WILLIAM BLAKE

ÉJ

Az alkonycsillag fellobog,
Leáldozott a nap;
Nem pittyen már madártorok.
Hol lelem ágyamat?
Mint rózsa az ágról,
Az ég lugasáról
Az éjbe ragyog
A hold, s csak mosolyog.

Zöld rét, édes liget, juhok
Öröme, áldjon ég!
Hol nyáj legelt, most angyalok
Nesztelen talpa lép.
Megáldják özönnel
Nem muló örömmel
Valahány bimbó van,
Valahány alvó van.

Óvják a pihés fészkeket,
Sok szeles madarat,
A barlang-alvóhelyeket:
Ne érjen vész vadat;
És ha síróra lelnek,
Kinek ágyban a helye
Álomba ringatják,
Szenderét virrasztják.

Ha farkas prédáért üvölt,
A könnyük csordogál,
Úgy oltanák szomjú dühét,
Csak élhessen a nyáj!
De ki nem kap kegyelmet,
Fogadják a lelket,
Kisérik sietve
Rég igért egekbe.

Ott az oroszlán rőt szeme
Sír arany könnyeket,
Ott meglágyul kemény szive,
A nyáj közt lépeget,
És szól: "Elmosta kórunk
És a vérszomjat rólunk
Az, ki kegyesség,
Tökéletesség.

Bárány, most itt legelhetek
Veled, s szunnyadhatom,
Sirhatok, emlegethetem,
Ki neveddel rokon.
Mert az élet vizében
Arany lett sörényem,
S ragyognak a szálak,
Míg őrzöm a nyájat."

(Szabó Magda)
 
 
0 komment , kategória:  William Blake versei  
A tavaszhoz
  2011-04-09 15:53:04, szombat
 
  William Blake

A tavaszhoz

Óh harmatosfürtü, ég angyala,
A reggel tiszta ablakain át
Tekints nyugati szigetünkre, mely
Kórusban zengi jöttöd, óh Tavasz!
A hegyek beszélik s a figyelő
Völgyek hallják; vágyó szemünk a te
Tündöklő sátrad lesi: gyere már
S tedd tájainkra szentelt lábodat.
Jöjj Kelet dombjairól, s szeleink
Hadd csókolják illatos köntösöd;
Lehelleted hív; szórd gyöngyeidet
Földünkre, melyet szerelmed emészt.
Óh, ékesítsék drága ujjaid;
Verje keblét csókod zápora; tedd
Arany koronád bús fejére, hisz
Szerény kontyát teérted tűzte fel!

Szabó Lőrinc fordítása
 
 
0 komment , kategória:  William Blake versei  
A liliom
  2011-03-07 15:04:42, hétfő
 
  William Blake

A liliom

A szerény rózsa tüskét nyújtogat,
A jámbor juh ijesztő szarvakat:
A tündöklő-szép liliom be boldog:
Ijesztés, tüske nem ejt rajta foltot.

/Ford.: Képes Géza/
 
 
0 komment , kategória:  William Blake versei  
Az őszhöz
  2010-10-20 21:41:50, szerda
 
  William Blake

AZ ŐSZHÖZ

Ó, gyümölcsterhes és szőlők levétől
Vérfoltos Ősz, ne menj még, ülj le árnyas
Tetőm alatt; itt jó, ha megpihensz,
S hangold vidám sípomhoz hangod, ó, hadd
Libbenjenek az év leányai!
Virágok és gyümölcs dalát dalold.

"A kis bimbó a napra tárja kelyhét
És szerelem fut remegő erében,
Száz virág ring a reggel homlokán és
Dúsan virul az este fényes arcán,
Mígnem a füstös Nyár dalába fog
S fejére tollas felhő hint virágot.

Gyümölcs-illatban fürdenek a légi
Szellemek, s a szárnyas gyönyör a kertben
Kóborol vagy a fákra ül s dalol."
Így énekelt, ülvén, az édes Ősz,
Majd megborzongva felkelt és a dombok
Fölött eltűnt, itt hagyva drága terhét.

(Somlyó György)
 
 
0 komment , kategória:  William Blake versei  
Mirtuszfámhoz
  2010-08-03 01:23:55, kedd
 
  Blake

Mirtuszfámhoz

Megkötött egy mirtuszág,
Körös-körül csak virág,
Ó, mily beteg, bágyatag
Fekszem mirtuszfám alatt.
Hozzád kötve, nem tudom,
Mért vagyok szép mirtuszom?

/Ford.: Szabó Gizella/
 
 
0 komment , kategória:  William Blake versei  
Dal
  2010-07-15 02:44:21, csütörtök
 
  William Blake

Dal

Mezőn kószáltam boldogan,
Nyár pompáját izleltem én,
Mig Ámor herceg nem suhant
A nap sugárain felém.

Hajamba font liliomot,
Rózsát fejemre, vérszinüt;
Kertjébe vélem elfutott,
Ahol gyönyör száll mindenütt.

Szárnyamra harmatcsepp esett,
Dalom naptól izzóra vált;
Selyem hálóval meglesett
És fényes kalitjába zárt.

Most tréfál vélem, játszogat,
Leül mellém, mig dalolok;
Széjjelfeszíti szárnyamat,
És gúnyol, hogy már rab vagyok.
 
 
0 komment , kategória:  William Blake versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 253 db bejegyzés
e év: 507 db bejegyzés
Összes: 7137 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1076
  • e Hét: 2817
  • e Hónap: 64318
  • e Év: 153606
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.