Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
Dáliák
  2017-07-10 11:45:25, hétfő
 
  Garai Gábor

Dáliák

Dáliák, tépett fürtű szép,
szilaj medúzafők,
szín-tárcsák, sárgát nyugtalan
vörösbe sűrítők,

dáliák, fanyar illatú
lángnyelv-centrifúgák,
forgassátok ifjúkorom
aranyát, bíborát:

míg egyszer kertem, dzsungelem
ölébe szédülök...
Dáliák, hosszan égjetek
emlékeim fölött.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor versei  
Valami elveszett
  2017-04-19 14:42:20, szerda
 
  Garai Gábor

Valami elveszett

BEETHOVEN D.DÚR HEGEDŰVERSENY,
III.TÉTEL. RONDO. ALLEGRO.

Spirál-pályán emelkedik a dallam,
s a dallamban a tiszta diadal:
hogy érdemes volt győzni önmagunkon,
hű társakkal jó volt állni a harcot,
s hogy fent, a csúcsról tündököl a táj,
semmivé lett az út sara, szemetje,
ide csak a fenyők illata ér föl,
s madártávlatból a völgy képe látszik:
gyom se csúfítja - virágok borítják.

S egyszerre fölsikolt a hegedű:
Azt jajgatja:

Valami elveszett!
Valami, valami szép
örökre elszállt, elenyész...
Valami pótolhatatlan,
valami egyetlenegy,
barátság, szerelem,
egy pálma-zöld sziget,
mely átdereng a párás tengeren;
vagy csak egy távoli nyár,
valami szép,
valami szép,
talán a legszebb
odaveszett
örökre már.
És nincs segítség.
S nincs rá magyarázat.
Csak belesimul szelíden a bánat
sikolya a diadal dallamába.

Mert bárhogy tündököl föntről a lét,
így kell, lehajtott fővel ünnepelnünk,
elnézve a behódolt táj fölött,
és föl, az engesztelhetetlen égre.

S visszapörölni, ami elveszett,
vígasztalanul.
S hálát adva érte,
Hogy volt.

És meg nem ismétlődhetett.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor versei  
Hazám, hazám...
  2017-03-06 18:22:54, hétfő
 
  Garai Gábor

Hazám

Véremben öt vagy hat népfaj vegyült el.
De a vér nem beszél,
csak kicsordul, ha megvágom az ujjam,
különben hallgatag üzemanyag,-
szót fogad kormányosának, a szívnek,
amely anyanyelvemen diktálja, hogy:
magyar vagyok;
oly természetesen, ahogy
a Tisza menti baljós réteken
pálma nem, csak parázsló fű terem.

Gépen is szálltam már e föld felett,
rögeivel is már-már elvegyültem;
urak bűnét s szegények vágyait
hoztam őseim emlékezetéből: jóvátenni valóm van hát elég,
s van évezredes éhségem a jobbra.

Vezekeltem együtt a vétkesekkel,
fölnőttem együtt a föltámadókkal.
Világos szégyenét meg nem bocsájtom
s nem felejtem tizenkilenc kudarcát;
gyerekként néztem, tétlen és tudatlan,
hogy csalta a dúvad vérszagra népem
javát s szemetjét szinte észrevétlen...
Dadogva szólok, nem mint kenetes pap
vagy haragos próféta, úgy beszélek,
ahogy tudok, gyermeki kérkedéssel.

Vessen szemet más nagy hírre, haszonra,
terelje jószágát más zárt szigetre,
te a kerek föld s a testvér-szabadság
sokaságával jársz jegyben örökké!
Te már letörlesztetted vétkeid,
szájára versz benti barbáraidnak,
s tiszta homlokkal lépsz a kinti fénybe;
szíved kétélü cselt már nem melenget,
szád is megnyílhat hát bátor beszédre:

- Tiszteljetek,
Szelídebb végzetekre kiszemelt nemzetek;
hét bűnből, hét sírból kelt föl e nép,
legyőzte hétszer önön végzetét,
s azért lett csalhatatlanul szabad,
hogy egyesüljön megtartó hitekkel,
hogy együtt fájjon gyötrelmeitekkel,
hogy megtegye, mit még tehet az ember:
tartsa az ég ponyváját tárt kezekkel.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor versei  
Öröm
  2011-07-17 13:09:24, vasárnap
 
  Garai Gábor

Öröm

Mi élteti a fecskét fent az égben,
halat a vízben, és a pávaszem-
pillangót, ahogy nyitja-csukja szárnyát;
a gyereket, ha fut, s merő vidámság?
Mindent, mi mozog, mindent az öröm?

S mi nem mozog, az őrtálló fenyőfát,
a pengő füvet, barnálló borostyánt,
mert hát az is terjeng valamiképpen,
azt se élteti más, csak az öröm?

Nézek egy gerlepárt, sárga kavicsban
szemelgetik a semmi-örömöt,
s magukat holtnak tettető kicsiny, zöld-
bogarakat a hullott lomb között.
Magam, csak én -- föl nem adva a harcot -
élek örömtelen és küszködöm!?

Szó sincs rólam, nem vagyok fecske, hal - s hogy
tanú lehettem, azt is köszönöm.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor versei  
Nyár
  2011-07-11 11:04:47, hétfő
 
  Garai Gábor

Nyár

Tegnap leány-szem ibolyák,-
ma rózsák, kelyhesek.
Hogy fűt a forrongó világ,
hogy égnek a hetek.

Hogy lángol alattunk a föld!
Hogy hamvad napra nap!
S engem nem olt el szél, se zöld-
arcod harmata csak.

Ó, arcod, rózsa lelke, friss
nyár szirom-bársonya,
csukódik is, kinyílik is,-
nem hervad el soha.

Mindig szirom lesz-: hószirom,
ha visszatér a tél,
vagy krizantém, halálomon
didergő gyász-fehér.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor versei  
Bizalom
  2011-07-03 00:19:13, vasárnap
 
  Garai Gábor

Bizalom

S ha százszor is becsapnak és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha épp az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
s ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítenek
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak a bosszút hízlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be,-
akkor se mondom,hogy nem érdemes!

Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen magányban,
mert irgalmatlan az élet .

De csöndes szóval eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárt kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú;
ki-bejár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!
Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt,
megtisztálkodva ma betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.
De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint a mammut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.

S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül;
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor versei  
Takarítás
  2011-03-26 10:58:44, szombat
 
  Garai Gábor

Takarítás

Porrongyait rázza az ég,
foszlik a szürkeség: tavasz van.
Fény-pihéktől dagad a kék
szellőző sztratoszféra-paplan.

Olvasztott viaszként a nap
fényesre keni a mezőket,
a rendetlen bokrok alatt
zsortolődő szelek söpörnek.

Egy virágzó fa megremeg:
még szédeleg s elrévedőn néz,
mint hálóinges kisgyerek,
kit fölzavart a sürgölődés.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor versei  
Nők
  2011-03-07 12:05:56, hétfő
 
  Garai Gábor

Nők

Szemünkben megnézik maguk,
megnézik futtában a nők;
alkalmi tükreik vagyunk,
fényünkön átrebbennek ők.
És büntelen mennek tovább,
ha elkapták tekintetünk,
s mi - villogok s fakók, simák -
szilánkjainkra széttörünk.
Végül homokká porladunk
bontó sugaraik alatt,
testünkből csak keret: a csont
s a fekete foncsor marad.
S a fekete foncsorban is
gyilkos tekintetük ragyog,
mely földre vont és sírba vitt
és mindhalálig ringatott.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor versei  
Vadszőlő-virág
  2010-10-20 21:57:29, szerda
 
  Garai Gábor

Vadszőlő-virág

Délben a vadszőlő virága
elkezdett lassan hullani,
levelén halkan permeteztek
apró viaszos szirmai;

előbb csak egy-kettő gurult le
félszegen, szinte próbaképp
(bibéje után-mutatta
gömbölyű, fényes-zöld bögyét),

de aztán, mintha hirtelenjött
indulattól borzongana,
megeredt a sűrűn lepergő
szirmok ezüstös zápora....

Ahogy megeredt, hírül adta,
hogy beteljesedett a nyár;
egy pillanat csak teljessége,
amíg legfőbb lángjában áll,

aztán kilobban-beleszédül
nyomban az őszbe kert s a rét;
s holnap az akác is elejti
lázbeteg sárga levelét.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor versei  
Nem azért...
  2010-06-18 11:59:11, péntek
 
  Garai Gábor

Nem azért...

Nem azért zaboláz fegyelmem,
mert a szenvedély elhagy engem,
nem azért csöndes bennem a harag,
mert vágyaim is lustán nyugszanak;
nem azért áll őrt éberen az ész,
mert az indulat szunnyad s elenyész,-
de azért hajt a fegyelem
korlátokon át s tereken,
de azért lobban szenvedélyem,
hogy ki élni segít éljen;
hogy ne pólyálja puha paplan
a nyugalomtól nyughatatlant;
hogy a tagadó tétovázzon,
szégyen-könnyétől bőrig ázzon;
hogy ki szeret engem-szeressen
hüséggel próbált szerelemben...

Aztán majd úgyis elmegyek.
Tettem mit tennem lehetett.
Függök a felhők lepke-szárnyán.
Villám hasít szét, nem szivárvány.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 290 db bejegyzés
e év: 1304 db bejegyzés
Összes: 7740 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2001
  • e Hét: 8850
  • e Hónap: 70476
  • e Év: 442571
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.