Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 36 
Öröm
  2018-03-23 12:14:03, péntek
 
  Garai Gábor

ÖRÖM

Mi élteti a fecskét fent az égben,
halat a vízben, és a pávaszem-
pillangót, ahogy nyitja-csukja szárnyát;
a gyereket, ha fut, s merő vidámság?
Mindent, mi mozog, mindent az öröm?

S mi nem mozog, az őrtálló fenyőfát,
a pengő füvet, barnálló borostyánt,
mert hát az is terjeng valamiképpen,
azt se élteti más, csak az öröm?

Nézek egy gerlepárt, sárga kavicsban
szemelgetik a semmi-örömöt,
s magukat holtnak tettető kicsiny, zöld-
bogarakat a hullott lomb között.

Magam, csak én - föl nem adva a harcot -
élek örömtelen és küszködöm!?
Szó sincs rólam, nem vagyok fecske, hal - s hogy
tanú lehettem, azt is köszönöm.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor versei  
Mint kisgyerek
  2018-03-18 23:55:50, vasárnap
 
  Garai Gábor

Mint kisgyerek

Mint kisgyerek egy nagy pohár tejet,
úgy iszom tápláló szerelmedet,
és szétterjedsz bennem, te hófehér:
te leszel már ereimben a vér,
s te az eszmélet, te a kábulat,
te a világot rendező tudat,
míg lassan végleg átalakulok
és élni már csak általad tudok:
járni csak úgy,ha te is lépsz velem,
szólni, ha te szólítasz nevemen,
látni, ha két szemed el nem bocsát,
s kibírni ezt az örvénylő csodát
csak úgy, ha a sodrását te csitítod,
te bizonyos cél, te tömény titok.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor versei  
Ha csak emléked...
  2018-02-20 18:16:16, kedd
 
  Garai Gábor

Ha csak emléked...

Ha csak emléked látogat meg,
nem ülhet le mellém az ágyra;
tükörképed az, s bár lobot vet,
meg nem ölel, nincs keze-lába.

Ha te magad jössz, nézlek egyre:
mért nem gyújtod ki volt varázsod?
végleg a sorsodhoz szögezve
fognék csak tőled újra lángot?

Közben a meghitt perc is elhagy,
s nem tudlak megragadni; hát csak
elmondom: az egyetlenem vagy,
s reménytelenül elbocsátlak.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor versei  
A remete panasza
  2018-02-10 15:08:56, szombat
 
  Garai Gábor

A remete panasza

Istenkezében nyugszik a kezem,
olykor kísért az elszalasztott éden,
de a világtól szemem elfedem,
sohasem égtem a vágynak tüzében,
a szépség bennem fehér, testtelen
s a csönd özönén ringatózva érzem
az illatot, mely hitemből terem -
a szóözön künn gomolyog sötéten,
s a testekkel telik csak a verem:
engem a kín igézete tart féken,
s bizony még a halált sem rettegem,
mert ég vitéze edzi gyenge vérem -
csak azt nem tudom, mi az életem,
habár a bűnök béklyóit letéptem,
és hiszem már, hogy nincsen végzetem,
és nincs jövőm, nincs kezdetem, megértem -
mégis fátyolos arccal hirdetem,
vigasztalan magányom sűrűjében:
hiába rágtam át az életem,
az igéret hegyére el nem értem -
s még az Isten se szánja tévedésem.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor versei  
Szabadság
  2018-02-03 12:41:02, szombat
 
  Garai Gábor

Szabadság

Nélküled eltikkadok.
lecsuklom, nem is vagyok,
munkám, mint ólomsúlyt cipelem;
nélküled öntudatlan
vánszorgok kábulatban,
nélküled nincs szerelem.

Nélküled csak magány van,
mély űr az éjszakában,
saját hamvukba hulló csillagok,
és bénaság a testben,
s a lélek, készületlen,
mindennapos halállal társalog.

Nélküled minden álom,
csak éheztet parázslón,
és nem old föl se kín, se kábulat;
nélküled lassan össze-
húzódik nyöszörögve
az elkínzott, szemérmes öntudat.

De általad ha mélyet
lélegzem, újra élek,
és szállok újra önmagam felett;
s múlik tőlem a rontás -
mások által vagyok más,
s leszek a legtöbb: az egészben egy.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor versei  
Visszfény
  2018-02-01 19:06:56, csütörtök
 
  GARAI GÁBOR

VISSZFÉNY

"ki méltó látni a csodát,
az a csodát magában hordja"
(Babits)

Aki méltó, - magában hordja
a szépet s az álmélkodást,
tulajdon visszfényét ragyogja,
magától kér feloldozást.

Aki méltatlan, ki e földi
lét törvényének rabja csak,
magában nem tud tündökölni,
s lerogy saját súlya alatt.

De fölkél, ha más terhe nyomja-
- emeli vállát -
s szárnya nő.
Szerelmét lánggal lobogózza,
s megőrli szívét az idő.

 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor versei  
Magyarul
  2018-02-01 19:05:08, csütörtök
 
  Garai Gábor

Magyarul

Miféle beszéd ez?
Idegen meg nem érti.
S aki csak ezt beszéli -
mindenütt idegen.

Vízözön örvényében elárvult égi fészek,
hogy tudtál megmaradni,
keselyűk őrületében,
lomb-szőtte gerle-szállás,
testvértelen magányban?

Ki hoz neked naponként olajágat?
Ki nógat a partra:
megtérhetsz szárazon?!
Hisz vérhabos sziklák közt értél partot te mindig,
s örök forgásban kerülget a téboly,
mint pontot a pörgő tér,
a bezárult kör közepében...
Nap. Ég. Hal. Kő. Szél. Víz...
Szeretsz?
Szeretlek!

Viszlek magammal, anyám sütötte kenyérkét.
Megáztatlak idegen tengerekben,
s tisztán kiemellek a hullám-törte hínárból.
Mint testté lett csoda - létem a rendjeled:
százszor kiirtott néped -
ki tudja, hogy? -
élve maradt!
No lám, a boldogabbak bámulva körülállnak -
s egy árva szót sem értenek az egészből.

De mint élő vizet ízlellek én:
hitvallásom vagy, s álorcám, ha kell;
lég-gyökerem,
megtartóm messzi-földön,
s haza-vezérlő pásztor-csillagom.

 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor versei  
Álmodj
  2018-02-01 19:01:47, csütörtök
 
  Garai Gábor

Álmodj

Álmodj egy szebb világot,
hol tenger a fény,
ott hol a béke az égig ér...
Álmodd,
hogy a szeretet örökké él,
a szívekben derű és senki nem fél.
Álmodd,
hogy az álmaid valóra váljanak,
és elkerül minden
mi szívednek fájhat.

 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor versei  
Tél
  2018-01-30 17:10:49, kedd
 
  Garai Gábor

Tél

Csomókban hanyatló gesztenyelevél,
éjjel ujjaidhoz érkezett a tél.
Disznótoros faggyal támad az idő,
tűleveli füsttel telnék a tüdő,
boróka levével telnék a torok,
háborog a hideg, foga csikorog.

Engem ugyan űzhet, el nem fog a fagy,
lélekmelegítőm utamon te vagy;
tekinteted röpdös, karcsú madarát
kerülik a felhők, varjak, vadkacsák.
Zúzmara-sziromban hangod kanyarog,
hópehely-viharban kedved kavarog,
minden lélegzetem ízeddel telik:
szállok - más tipródik, vagy a körmeit fújja,
és bort nyakal - te is szállsz velem,
nincs szükségem szeszre, fűt a szerelem.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor versei  
Fényes idő...
  2017-12-26 22:34:41, kedd
 
  Garai Gábor

Fényes idő...

Fényes idő. Az esték is fehérek.
Gyermekkori telekből hull a hó.

Ablakomban a régi kép megéled :
most indul a lámpagyújtogató;
hosszú botján láng-pillangót lobogtat,
s tudom, hogy titka és varázsa van . . .

Míg léptei az utcánkban kopogtak,
a Dobozgyár dorombolt nyájasan.

Lámpagyújtó leszek - döntöttem el akkor,
s most vallat a könyörtelen gyerekkor:
felnőtt-e bennem vagy elhalt a szó?

S magamnak újra mindent megigérek,
míg szemem a fehérlő tájba réved,
s elmúlt telekből hull át, hull a hó.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor versei  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 36 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 206 db bejegyzés
e év: 1051 db bejegyzés
Összes: 10148 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 841
  • e Hét: 28327
  • e Hónap: 100437
  • e Év: 385870
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.