Regisztráció  Belépés
bossi.blog.xfree.hu
Kút fejemből születtek ezek az írások. Mottóm: "Vedd a kezedbe ezt a könyvet, ha elolvasod, meglásd, hogy a lelked mennyivel lesz könnyebb." ... Bossányi Kálmán Miklós
1954.10.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
22. fejezet.
  2016-11-12 21:36:55, szombat
 
 
Péter forgolódott, az ágyában. Álmában nem tudta, hogy valójában hol van.
Egyszer érezte, hogy valaki távolról hívja, és megmozdítja a fáradt testét.

- Péter! Péter, keljél, fel nem sokára ebédelünk.

Nem hallotta először, a hang megismételte újra.
Felült az ágy szélére, kezét még az arcába temette, és hosszan várt.
Valaki finoman hozzáért, felnézett. Amália volt előtte.

- Hol vagyok, Amália?
- Itthon?
- Hol itthon? -- tette fel az újabb kérdést Péter.
- Itthon, Papóval, Mamával, és velem.
- Tehát akkor a földön vagyok?
- Igen, itt a Földön, a saját tanyánkon.
- Öltözz fel, és gyere ki, mert ebédelünk.
- Megyek, egy perc, és ott vagyok.

Mihelyt kilép az ajtón, Papó köszönti.

- Jó reggelt fiatalember! Nagyon nyúzott vagy?
- Látszik?
- Igen, tán álmodtál a lányokkal, és sokat harcoltál velük.
Asztalnál, e szó után mindenki mosolygott.
- Igaz, hogy álmodtam, de nem a lányokkal, hanem jártam az űrben, egy bázison, és ott lettem Admirális.
- Na, ne mond, mesélt el, meghallgatunk.

Mama, hozza már a leves az asztalra. Papó, int, most nem kell, kicsit később, mert Péter elmeséli az álmát, utána ebédelünk.
Belekezdet Péter, elmesélte, hogy hol járt, és mi történt, vele álmában. Mindenki csodálattal hallgatta az Admirális beszámolóját az álmáról.

- Péter, én melyik űrbéli nőt töltöttem be?
- Amáliám, te voltál Selena, a segítőm.
- Kis unkám, és én? -- kérdezte Papó.
- Drága, Papó, te voltál a Tanács Bölcs Vezetője, tőled függött ott az életem.
- Én, mi voltam? -- kérdezte Mama.
- Mamikám, te voltál a legszebb lány a hajón, még fiatal kórodban, ott álltál a pult mögött. Te, voltál a pultos lány.
- Remélem, azért most már itt vagy lent a Földön nálunk.
- Igen, és nem is hagylak el Titeket, még álmomban sem, még ezt a Drága lányt sem, az én Amáliámat.

Mama, most már tálalhatsz. Ebéd után még a két férfi beszélgettek egy kicsit, hogy mennyi takarmányt kell venni télire, az állatoknak, és még mit kell még megcsinálnunk a tél beállta előtt a gazdaságban.

- Remélem, Péter elveszed e szép lányt? Ne maradjon ez, a ház gyermeksírás nélkül, mert olyan csendes a tanya.
- Persze, ha minden jól megy, akkor tavasszal elveszem Amáliát.
- Szeretném is.
- Úgy legyen.

Papó, és Péter erre ürítették poharaikat.


------------------------------------- vége ---------------------------------------------------
 
 
2 komment , kategória:  Elveszve az űrben!  
Elveszve...
  2016-10-23 19:38:23, vasárnap
 
  21. fejezet.

Két nő boldog volt, hogy Pétert nem küldték ki az űrbe, így javasolták, hogy ezt az eseményt, és a kitüntetést meg kell ünnepelni. De, nem a kantinban, hanem a doktornő szobájában. Erről megkérdezték a kitüntettet, hogy mi a hozzá szólása.

- Péter, mi lenne, ha megünnepelnénk, hogy Admirális vagy? - tette fel a kérdést Merlőd.
- Nem lenne rossz, már is lefoglalok egy kabint a kantinban.
- Nem kell, ne fáradj, mert nálam lesz az ünnepség.
- Jó, de ki lesz még ott.
- Az, neked meglepetés lesz.
Merlőd, kacsintott Selenára.

- Estére várunk.
- Ott leszek. - felelt Péter.

Kis idő múlva Péter, és az újonnan kinevezett Parancsnok, a kantinban megünnepelték egy-egy pohár sörrel a kitüntetésüket. Eltelt az idő, Péter ránéz a falon kivetetett órára, és eszébe jut az ígérete.

- Ne, haragudjon, de mennem kell, más is vár rám.
- Rendben, de ilyen állapotban, nem túl jól néz ki, Admirális.
- Tudom, ahová most megyek, ott megbocsájtanak.
- Akkor jó, köszönöm a meghívást, és remélem, még találkozunk.
- Persze.

Elköszöntek egymástól, és mindenki ment a maga útjára.

...... ........

Lányok már várták Pétert. Képzeletük, már a fellegekben járt. Merlődnél mindent berendeztek, csak az újonnan kinevezett Admirálisra vártak, hogy megérkezzen. Merlőd videója a karján úgy volt beállítva, hogy jelezte Péter minden mozgását.
Merlőd, int Selenának, hogy nézze meg a felvételt. Kivetítette a falra, s látták, hogy Péter kissé imbolyogva tart feléjük.

- Látod, hogy imbolyog, remélem, hogy nem vették észre a klónok, mert akkor baj van!
- Selena, remélem én, is. De, így a tervünk oda van.
- Nincs oda, nekem így is jó, te megkaptat józanul, én, majd kicsit másképpen, meglátjuk, hogy mit lehet vele kezdeni, de itt lesz, és az a lényeg.
- Megbeszéltük, de egy picit én, is besegítek, ha nem okoz gondot.
- Nem, Barátnőm, csak nyugodtan. Használjuk a Férfit, Mi Nők, és nem a klónok.
- Megbeszéltük, Merlőd.
- Figyelj, már a közelünkbe van. Ajaj! Jön egy fekete egyenruhás tizedes, ha jól látom. Most mi lesz? Kiszúrja, az állapotát vagy nem. Szerinted?
- Nem tudom, Merlőd, remélem, hogy elsiklik felette, és tovább megy a katona.

Péterben benne volt a rutin. Még a földi életében, amikor ezredes volt, akkor ilyen szituációban összeszedte magát. Nehogy a katona lássa, hogy a felettese milyen állapotban van. Ilyenkor összeszedte magát. Tizedes tiszteleg, Péter fogadja, és visszatiszteleg.
A két Nő felsóhajtót!
Lassan megérkezett, Merlőd ment eléje, és kísérte fel a szobába. Mikor beértek, Selena beállította az idő számolót. 1978-ra. Helyszín nem lehet más, mint a Hámori-tó. Most már izgalmassá váltak a percek a társaságnak.
Merlőd, hiába adta be a józanító kapszulát, kissé hatott. Csak annyira, hogy kábult volt, de tudta, hogy kábultsága alatt mit csinál.

- Ezt még fejlesztenünk kell! Nem baj Barátom most itt vagy, és eljátszunk csendesen, először ketten, majd hárman fogjuk élvezni a földi életet. Mit szólsz hozzá?
- Péter, hangokat hallott, de nem fogta fel, hogy mit csinálnak vele, mindenesetre bólintott.
- Selana, azt mondta fejével, hogy jó.
- Akkor kezdj hozzá, majd én is közben beszállok, és eljátszunk evvel a nagyszerű földi Emberrel.
- Megbeszéltük, drágám.
 
 
0 komment , kategória:  Elveszve az űrben!  
20. fejezet.
  2016-09-26 21:54:04, hétfő
 
 
Miután tudták, hogy mivel jár az, hogy Pétert elfogták. Két nőnek minden tudását be kell vetni, ha őket, is megkérdik, hogy megmentsék Pétert. Azon tanakodtak, hogy milyen büntetést fog kapni.
Legenyhébb büntetés a Karantén, ami azt jelentette, hogy meghatározott időre bezárják az elit éltet egy szobába, és két KATONA vigyázz rá. S, csak Katonai felügyelettel hagyhatja el a szobát, világoskék számmal ellátott ruhában.
Legszigorúbb büntetés, szkafanderbe öltöztetve kiteszik a Hajón kívülre, és kering a Világűrbe, addig, amíg az űrruhában üzemanyag van. Ha, szerencsés, akkor valamelyik arra portyázó Hajó rá nem talál. Akkor megmenekül, vagy elvész a semmibe.
Miközben a két Nő ezen elmélkedett, a Katonai egység Efon86 kezelőt előállította a Legfelsőbb Tanács elé.
Kezelőt kétórányi faggatás után, a Tanács úgy ítélte meg, hogy kissé bűnös az eseményekért. Ezért hét napon keresztül a Hajó büféjében, a konyhai részén dolgozhat. Büfés nő felügyelete alatt. Sokan suttogták, a tagok között, hogy szerencsés.
Ülésterem karzatán, az Elit tagság között helyet foglalt a két Nő, is. Merlőd, és Selena.
Bevezették Pétert.
Már amikor behozták a Tanács tagságának a fele huhogással adott jelt, hogy nem kedvelik. Karzat teljesen másképpen ítélkezett felette. Taps követte minden lépését.
Tanács elnöke csendre intette a jelenlévőket. Megkezdte a meghallgatás.

- Kérem, mesélje részletesen, hogy Ön szerint mi okozta a töltet kilövését, és miért hozta a Hajót teljesen más helyzetbe az Űrben. Ebben a kozmikus térben Minden Hajónak meg vannak a pozíciói. Ön, Barax Péter erősen ettől eltérítette a Hajónkat. Most úgy néz ki a helyzet, hogy e Barátságos egységünk, és népünk olyan pozíciót kapott, hogy bármikor megtámadhatja azt, az egységet, és vele más Hajót, ami nekünk nem szimpatikus. Átállítottak Minket.
Mielőtt beszélne, kérem, hogy minden mondatát gondolja meg, mert most az Élete forog kockán. Mivel tudjuk, hogy Ön egy idegen bolygóról került hozzánk, teljesen más eljárásban fogja megkapni a végleges döntést.
Tessék, megadom a szót Péter Admirális.

Kissé meglepődtek, hogy még meg sem hallgatta a Tanács, és az Ítélőszék, már is kinevezték Admirálissá.

- Köszönöm. - kezdte beszédét Péter.
Elnök úr! Tisztelt Legfelsőbb Tanács!
Mint tudják, hogy én egy másik bolygóról érkeztem. A Föld volt az én, és sok embertársamnak a bolygója. Az, ottani Emberek, csak kutatták az égboltot, és az űrt! Önök már sokkal előrébb járnak mindenben, m int Mi ott lent a másik helyen. Ide cseppentem, e Hajó népe megmentett, és befogadott. Köszönettel tartozom a Legfelsőbb Tanácsnak, Merlőd doktornőnek, és nem utolsó sorban Selena Admirális jelöltnek, aki nekem a segítőm, támogatom volt.
Most már tudom, hogy hibát követtem el, evvel veszélyeztettem a Hajó létét, és besorolását. Bocsánatot kérek, és amit döntenek, azt elviselem. Ha, bűnhődnöm kell, akkor bűnhődök. Tettemet megbántam.
De, azt tudniuk kell, hogy nem rosszat, hanem jót akartam, hogy Efon86 nevű katonát ne érje bántódás. Ő, engem figyelmeztetett, és el akarta hárítani a beavatkozásomat, de én, mint egy földi ember nem engedtem. Mert lent a Föld nevű bolygón, ha az Ember nem oldotta meg a feladatokat, akkor elveszett. Így kéntelenek voltunk, mindent egyedül, vagy némi segítséggel megoldani.
Csak annyi volt az egész, hogy egy körömnyi beszorult, egy kiálló részbe, és ezt akartam visszahúzni, és kivenni a különleges töltetett.

- Bocsásson meg, Péter, mi a körömnyi, megmutatná?
- Persze, Elnök úr!

Péter odamegy az elnöki asztalhoz, és megmutatja körmét. Elnök, megnézi az övét, de nem azonos Péterével. Csodálkozik, hogy tudta behatározni ez, az Ember a mértéket.

- Kérem, fáradjon vissza a helyére, és folytassa.
- Elnök úr, én csak segíteni szerettem volna a katonán, hogy bántódása ne essék.
Önök, tudják, és a videón, is vissza lehet nézni, és kielemezni a tettemet. Biztos, ezt már megtették. Láthatták, hogy csak egy kis hiba volt, amit nem tudtak kijavítani, én rosszul, de megoldottam. Bocsátatott kérek a Hajó Népétől, és a Legénységtől, hogy ilyen I.- ső Tisztjük van. Bocsánat a Legfelsőbb Tanácstól is. Ítéletemet elfogadom, és bármi lenne, az megcsinálom. Bűnös vagyok, elismerem.
Péter evvel a mondattal fejezte be a beszédét, és meghajolt az Elnök előtt.

Elnök, és a Tanács elvonult. Megint suttogtak az ott lévők, hogy milyen döntés fog születni majd.
Hírtelen csend lett. Elnök úr, és a Tanács bevonult, és kihirdették az ítéletet.

- Ewsow a Pinot 568 Hajó, és a Legfelsőbb Tanács elnöke, kihirdetem az ítéltetett.
Barax Péter a földi Ember megmentette Hajót, és annak Népét az pusztulástól, és a monotonságtól. A ,,különleges" töltetben más népek segítségére készült élelem, ás más technikai eszközök voltak betéve. Péter ezt nem tudta, és bátorságának köszönhetően, felismerte a helyzetet, és szakszerűen cselekedet. Hajó Népe segített, Péter közreműködésével. Köszönet neki.
Ezért, Mi a Tanács úgy döntőt, hogy Barax Pétert kinevezi a Pinot 568 Hajó Admirálissá.
Elnök, lement Péterhez, és kitüntette.

Karzaton az ott lévők örömujjongásba kezdtek. Boldog volt Selena, és Merlőd is, hogy Péter megmenekült.

 
 
0 komment , kategória:  Elveszve az űrben!  
Elvesze az űrben
  2016-09-11 14:19:54, vasárnap
 
  19. fejezet.

Péter már beilleszkedet az űrközi társadalomba. Már úgy vették, mint egy űrbéli alanyt. Felsőbb rendű volt. Nem kellett neki kísérő, kiismerte magát a Hajón. Épp sétált a főutcán, mikor megrezzent a karja.
Péter, mint a Hajó I - ső tisztje, erős piros fényű, 10 msp - ként villogó vibrálást kap a karjára. Már tudta, hogy nagy baj van. Erőssége, gyenge zsibbadást eredményezett a testfelületen. Chipje a riasztás helyét is meghatározta. Azonnal a gépházba siet, ajtó érkezése előtt nyílik, meglepődött.{Minden ajtó, személyi kóddal, és ujjlenyomat egyeztetésével működött.} Ez, a Hajón egy nagy hiba.

- Mi történt? - kérdezte az egyik kezelőtől.
- Annyi, hogy beszorult a töltet.
- Mi, van? Milyen töltet?
- A ,,különleges" jellel ellátott töltet.
- Ki, engedélyezte, hogy a ,,különleges" anyaggal, ami még kísérleti, töltse be a kilövő egységbe?
Kezelő Efon86 {különleges egységből} harmadrangú tiszt megrémült a kérdésektől. Mutatta a videó chipjét, hogy ezt a parancsot kapta, a Tanács Katonai Parancsnokától.
- Jó, erre még visszatérünk, után járok ennek.
- Megnézem!

Péter, bekukucskál a kilövő állásba, látja, hogy a töltet egy kiálló pöcökbe megszorult. Nem nagy, földi mértékbe 0,01 mm.
Elgondolása a következő: Ha, egy picit kézzel megmozdítom, hátra húzom, akkor a pöcök visszaugrik a helyére, és kivehető a töltet.
Ezt, közölte Efon86-tal is.

- I. Tiszt a műszerek nem működnek, jelenteni kell a Katonai Parancsnoknak, hogy a beszorult töltethez hozzányúl.
- Erre, most nincs idő, álljon félre! - adta ki a parancsot Péter.

Efon86, félre húzódik. Péter, kézzel benyúl a kilövőállásba, ,,Aranyoskám nyomjuk meg" - mondta hangosan, úgy földiesen, s hátra húzta a töltetet, megmozdította, csapóajtó kinyílik elől, töltet a hüvelybe elmozdul, de nem hátra, hanem előre, és nagy sebességgel elhagyja hajó.
Természetesen a Hajó összes szirénája működésbe lépett.

- Látja mit csinált! - kiabált Efon86.
- Látom, nem tudom, hogy hová fog célba érni, és ha célba ér, mi lesz a hatás, milyen következményekkel fog járni, e művelet. - feleli Péter.

Miután a töltet elhagyja a Hajót, csapóajtó vissza zár.
Eltelt a jelzéstől 30 másodperc.

Erőss lábdobogás hallatszik a Gépház folyosóján. Hajó Katonai egysége közeledik.

- I. Tiszt, Barax Péter, Ell89 Katonai Egység Parancsnoka vagyok. Letartoztatom! Eljárás folyik ettől a perctől Ön ellen, hogy bejutott a Gépházba, és hozzányúlt a ,,különleges" töltethez.

Efon86, letartoztatom, eljárás folyik ettől a perctől Ön ellen, hogy nem tartoztatta fel az I. Tisztet, és nem jelentette a Tanács Katonai Parancsnokának.
Bilincseljék meg a kezüket, és vigyék Őket! - adta ki a parancsot Ell89.

- De, én csak megakartam igazítani, és kihúzni a töltetett, közben elmozdult, nem tehetek róla. - védekezett Péter.
- Ne higgyen neki! - kiabálta Efon 86. Mondtam az I - ső tisztnek, hogy ne nyúljon hozzá, nem hallgatott rám.
- Elég! Ennek, itt nincs helye, vigyék őket a kapszulába! - adta ki a parancsot Ell89 Katonai Parancsnok.

Miután, elvitték a foglyokat, Parancsnok csóválta a fejét, és félhangosan ezt mondta ,,bátor Ember", követte az egységet.

...... ........... .......

A hír gyorsan terjed el a Hajón.
Merlőd futott Selenához.

- Hallottad!
- Igen, Merlőd, hallottam.
- Most mit csinálunk? Te, voltál a nevelőtisztje, jobban ismered, mint én.
- Igen, jobban, de hogyan mentsük meg? Ez, itt a kérdés, Doktornő!



 
 
2 komment , kategória:  Elveszve az űrben!  
Elvesze az űrben
  2016-09-11 13:28:54, vasárnap
 
 
18. fejezet.


Elfogottakat betették a kapszulákba megfigyelésre.

Eközben a Hollo szobában, Péter, és Selena, nézi a 1977-es évet. Többször visszanézték a Hámori tónál készült felvételeket. Átölelte Selena Pétert. Annyira beleérte magát. Már, úgy látszott, hogy ebből az ölelésből több, is lesz.

Ekkor nyílik az ajtó.

Hm, hm.{Merlőt, finoman köhintett}. De, ezt nem vették észre, vagy nem akarták.

- Merlőt vagyok. Nem zavarok?
- Nem. - felelte Selena.
- Péterhez jöttem.

Megfordultak.

- Miért most jöttél, mikor visszaemlékezünk a földi életre? - mondta Selena.
- Fontos hírem van!
- Hidd, el Merlőt, ez nem érdekel engem. Most, nem.
- Ne, vesszetek össze, nincs értelme.
- Mi az? - kérdezte a két nő.
- Na, jó, elfelejtettem, hogy még itt fent keringek, és nem lent vagyok.
- Majd, egyszer, ha akarjátok tartok egy nyelvórát az ,,Emberi" nyelvből, és annak értelmezéséből. - mondta Péter a két lánynak.
- Miért jöttél hozzám Merlőt? Nem kell a legújabb chip, most kihagynám. Jó nekem a tegnapelőtti is.
- Jó, Péter most lesz semmi beültetés a testedbe, hanem azért jöttem, mert Téged egyelőre még két helybeli űremberről tudunk meg akart támadni. Azaz likvidálni akart, mert nem fogadták el, hogy egy igazi Ember vezesse a Hajót, és Ő legyen az I. tiszt. Ez nekik fájt. Szervezkedtek ellened. Szerencsére a kantinban annyira beittak, hogy mindent kifecsegtek, és lekapcsolták őket.
- Most mi lett velük?
- Egy megfigyelő kapszulába vannak, és ott elemzik a gondolatukat, és visszapergetik, az időt, hogy tudják, hogy mikor szervezkedtek, és kik voltak benne.
- S, mi lesz velük, hogy ha nem találnak semmit?
- Péter, minden estben a végítéletet a Tanács mondja ki.
 
 
0 komment , kategória:  Elveszve az űrben!  
17. fejezet.
  2016-07-23 18:56:00, szombat
 
 
Persze, mint minden közösségben Péternek, is voltak ellenségei, akik nem jó értelembe vették, hogy egy ,,idegen" vezesse a Hajót, és Ő legyen az I-ső tiszt a vezérlő teremben. Háta mögött neki is ,,mentek", de csak óvatosan, mert tudták, ha hibának, akkor mennek minden felszerelés nélkül a Világűrbe.
ZP 42 űrkatona kék ruhás, odasúgja a társának. {Hajón, a ,,Kék" ruhás katonák, az elit alakulatból voltak. Ők, védték az előjárókat}

- Mit csináljunk Vele
- Kivel?
- Hát, az Idegennel.
- El, kell távolítani, ebből a posztból, mert a létünket veszélyezteti, s az nem tesz jó az egész Hajónak.
- De, hát mellette vannak, sokan.
- Kik?
- Selena, a segítője, Merlőt, a doktornő, Son, a Tanácselnök, és még öt szürkeruhás élőlény.
- Semmi gond, kiiktatjuk Őket, és átvesszük a hatalmat. Mert az nem járja, hogy egy teljesen vad idegen vezesse a Népünket, és irányítsa azt a Hajó, amit Mi építettünk, korszerű technológiával.
- Szerintett sikerülni fog?
- De, ha nem teszünk próbát az eltávolítására, akkor nem fog.
- Igazad, van. Akkor megkezdem az előkészületeket.
- Gyere, menjünk a kantinba, ezt megpecsételjük, egy finom itallal.

Hajó kantinjában, egy fiatal űrleány volt a pultos. Tényleg szép volt.
E hajón, minden élőlény úgy nézett ki, mint az Ember. Semmi alakváltozás nem volt, mint a többi hajókon.

Finom páfránysört kértek. {tudni illik, hogy a páfránysör, az csak az ,,elit" gárdának járt, a többi ha, kért is volna, ilyet nem kaphatott, mert a szabályzat tiltotta.} Kértek még, és még. Már nem tudták, hogy hányadik sört fogyasszák. Járt a szájuk, mint a vízfolyás. Így a ,,titkot" kifecsegték. Még, azt sem vették észre, hogy a csinos pultos lány, riasztó jelzést adott le a Tanács elnöke felé.
Gyorsan megjelentek a ,,civil" rendfenntartó erőktől, és hamar elvegyültek a kantinban. Figyelték a két jó madarat. Minden szót rögzítettek, és sokat ,,filmeztek", elhitették a bent lévőkkel, hogy Ők az Űrbázis filmesei, és egy kisfilmet készítenek a Bázis életéről. Persze, hogy a bent lévők, bevették, és nem töröttek velük. Teljes anyagot csináltak az ott lévőkről.
Mindenki, jót mulatozott. Egyik rendfenntartó {valószínűleg, a vezető}, pultos lányhoz ment, hogy kikérjen egy enyhe befojásgátló italt a ,,Filmeseknek", és ezt mondta, nagyon szépen köszönjük, hogy szólt Oris, elismerésben lesz része. Majd a kézi videón jelentkezünk.

Oris, boldog volt, és mosolygott, mikor az elismerést hallotta. Ezt, már a hónapok során megtanulta, hogy bármit mondanak, akkor is kell mosolyogni, mert nem feltűnő az arcvonása. Kisidő múlva Oris, szólt a vendégeknek, hogy már be kell zárni. Mindenki távozott, csak a két illető nem ment, mert annyira beittak legerősebb sörből, hogy nem tudtak felkelni. Így ki kellett hívni a Hajó orvosát, hogy egy józanító injekciót adjanak be nekik. Egyből vitték a megfigyelő kapszulába őket.
 
 
0 komment , kategória:  Elveszve az űrben!  
Elveszve
  2016-05-15 22:09:55, vasárnap
 
  16. fejezet

Későre járt. Nem vették észre az idő múlását. Hold már bevilágított az Erdész ház ablakán. Két fiatal egymás mellet, feküdt a vaságyon. Kezük egymáshoz ért. Mivel az Erdészházban ez volt bekészítve. Nem szóltak semmit, csak nézték a plafont.
Egyszer csak Amália megszólalt.

- Péter emlékszel, mikor a tóban fürödtünk az egyik este, Hold fénye alatt.
- Persze, szép volt. Csak úgy csillogtak a vízcseppek a testeden. Gyönyörű volt. Megismételjük?
- Ha, te is szeretnéd?
- Hát persze.

Egymásra néztek, majd elindultak a tó felé.
Vízbe mind a ketten egy fejes ugrással mentek be. Mikor a felszínre jöttek már ruha nem volt rajtuk. Ebben már gyakorlatuk volt. Derékig kiemelkedtek, majd Péter vett egy nagy levegőt, s lejjebb csúszott, kis idő múlva felszínre jött, majd megint lejjebb csúszott. E műveletet egy párszor megismételte.
Amália csak feszített a felszínen. Szép látvány volt az esti Hold fényben.
De, mikor belejöttek volna a ,,földi életbe" lassan elfogyott a Hollo szobában az idő, amikor a múltra emlékezett Péter.
Már a finom fények elhalványulódtak, jeleztek.
Amália -azaz- Selena kapott gyorsabban észbe. Meglökte Péter vállát. Péter nem reagált rá.

- Péter! Péter! Figyelsz! Lejárt az idő.
- Igen, látom, és köszönöm, hogy segítettél egy kicsit visszaemlékezni a múltamra. Rendes vagy Amália.
- Én, is köszönöm, hogy megmutattad, hogy mi a szerelem, Nagyon jó volt, remélem, hogy még megismételjük.

Péter, ekkor kapcsolt, hogy mi van!
Szerelem, erről nem is volt szó, nem csináltunk semmit. Most érezte, hogy mégis volt valami, mert akkor Amália nem mondta volna ezeket.
- De, Péter térj vissza az Űrbázisra, nem Amália, hanem a volt nevelő tiszted, Selena vagyok.
- Bocsánat, de egy kicsit elkalandoztam.
- Semmi baj, de most már mennünk kell a Hajóhídjára, gyere.
- Mér, mi van?
- Neked kell a Hajót egy nyugalmas helyre vinni, ezt megígérted a Tanácsnak.
- Persze. {De, Péternek még mindig a lenti élten járt az esze}
Computer eltérést mutatott a navigációs oldalon. Péter egy kis helyre igazgatással rendbe tette a rendszert. S, az Űrbázis mindent kikerülve, elérte az úti célját. Sikeresen landolt Föld nevű bolygón.

A Hajó szépen landolt, Mindenki meg volt elégedve.
Péter elsőnek lép ki a Hajóból. Azt tudta, hogy a Föld nevű bolygón vannak, de nem tudta beazonosítani, hogy melyik földrészen. Kietlen táj volt, távolról, mint egy hegyforma tűnt fel. Azért, Selena a fülébe szólt, hogy ellne, ragadja a honvágy.
Ezt, érzékelték a Hajó felső tisztjei is, és adtak mellé fegyveres kiséretett. Négy katona ment Péter nyomában, így vigyáztak rá. Lassan mentek a talajon, közben Péter próbálta azonosítani , és felmérni, hogy hol vannak. Még azt sem tudta, hogy melyik földrészen landoltak. Talajmintákat vett különböző részekről. Itt, ott zöldellő növények is voltak. Azokból is egy - két levélmintát vett.
Szerencsére veszélyt nem mutattak a műszerek, így nyugodtak voltak. Víz után kutatott, de közelben nem lehetet érzékelni. Így visszamentek a Hajóra.


Míg Péter a felfedezéssel volt elfoglalva, Merlőd, és Selena a hajó bárjában.
- Na, mesélj, mi volt köztetek a Hollo szobában? - kérdezet Merlőd
- Mi, volt. Szerelem.
- Ugye, elmondott a részleteket, kérlek, Selena?
- Jó, de ez, csak köztünk marad. Nem szeretném, ha a Tanács megtudná.
- Rendben, megígérem.
- Selena, részletesen elmesélte, hogy mit tettek, és merre jártak, és milyen volt a szerelem a vízben.
- Figyelj, ha én is megkérem Pétert, megtenné ezt velem is?
- Nem tudom, de jobb, ha nem kéred meg, nem kell ráhajtani, mert az nem tesz jót a léteknek, és a szervezetének. Ezt, mint a nevelőtisztje mondom.
- Tudod, hogy kivel beszélsz, Selena. A Hajó Orvosával, ha szervezete nem bírná, azt, ént helyre teszem, és meg fogja tudni csinálni, azt, ami kérek tőle. Bocsánat, de elragadtam magam, persze, tudom, hogy TE mire vágysz, mert Ő az egyetlen igazi Ember a férfitársadalomból a Hajón. A többi férfi csak klón, még a Tisztelt Tanács is. Ezt, én tudom, Selena.
- Jó, nem fogunk összeveszni Péteren. Meghegyezünk, ha arra kerül a sor. Hidd, el neked is meg fogja mutatni, hogy mi a szerelem.


 
 
0 komment , kategória:  Elveszve az űrben!  
Elveszve
  2016-04-09 13:32:56, szombat
 
  15. fejezet.

Szerencsére hamar végeztek, a Tanács előtt. Semmi különleges nem történt csak Pétert a Nagy érdemű magas kitüntetésbe részesítette.

Űr kocsit már jól tudta vezetni némi gyakorlás után. {Eszébe jutott, amikor a jogosítványát letette, és az első kocsiját meg tudta venni. Érdekes volt, és élvezettel, vezette. Lent a Földön. Majdnem könnycsepp ült ki a szeme sarkába. A földi élte szép volt}

- Vigyázz! Szólt Serena, azért kicsit figyeld a műszereket, mert időnként a navigációs rendszer a csillagközi hullámoktól átalakul. Még nem olyan fejlett.
- Rendben oda figyelek.
- Csak vicceltem, mosolygott Serena. Nem baj Péter, ha nem csinálsz semmit, akkor is oda megyünk, amit beütöttél a navigációba.

Végre megérkeztek a ki indulási helyre. Ismét a Hollo szobába voltak. Ajtó szétnyitásakor megjelenik az előbb beütött szám 1977.
Tudom, és most üljünk le, és megnézzük a múltamat.

Megjelenik szerelme Amália.

- Péter, Ő volt?
- Igen, Őt hagytam a Föld nevű bolygón. Igen, és rossz most nélküle. Nem tudom, hogy most hogy él, és mi van vele.
- Meg tudjuk nézni, ha akarod! De, Őt tudom én is pótolni.
- Mi! Te, lennél Amália helyébe.
- Igen. Nem hiszem el!
- Várj, mindjárt jövök. Serena eltűnt, pár másodperc múlva átváltozott, és a belépett a Hollo szobába teljesen tökéletes Amália.
- Amália, Te vagy az! Vagy csak a véletlen műve.
- Nem véletlen, Péter tényleg én vagyok a szerelmed. Nézd meg, hogy igazi Nő vagyok. Csípj meg!

Péter teljesítette, a lány kérését, megcsípte.

- Ne, ilyen erősen, mert fáj! Nézd meg, hogy megkékült a helye.


41. oldal

- Bocsáss meg, hidd el, hogy nem akartam. Hisz olyan rég láttalak, már nem is tudom, hogy mikor, de arra emlékszem, hogy rég volt. Csak boldogságomba tettem. Megfoghatom a kezed, megnézhetem.

- Persze.
- Csodálatosan szép, nagyon tetszik.

Hosszan nézte Amália kezét, simogatta, majd érzéki csókkal megcsókolta. Csodálatos érzés volt mind kettőjüknek. Érezték, hogy történni fog valami. Mindketten teljesen más dimenzióba voltak most, így együtt.


Ismét Péter teljes föld életet élt. Hámori - tónál. Ismerte meg e gyönyörű szép lányt, akitől mindenki el volt ájulva, olyan szép volt. Mindig mondták Péternek, hogy szerencsés. Boldog is volt, ott a Földön. De, most újra átélhette azokat a pillanatokat.

- Péter, emlékszel mikor sétáltunk az erdőben, s megfogtad a kezem, és megpusziltál először. Emlékszel?
- Igen.
- Most, is megtennéd, olyan finom, és jó volt.
- Hát, hogy a fenébe ne! Erre vártam, már hosszú idő óta.
- Gyere, sétáljunk, úgy, mint múltkor.
- Jó! Nagyon rendes fiú vagy.
- Igyekszem, szeretnélek Téged megismerni, persze, ha Te, is így gondolod, s ha nincs ellenedre.
- Nincsen, bármit kérdezel, felelek rá, őszintén. Megígérem.
- Köszönöm.
- Honnét jöttél?
- Messziről, hallottam e szép helyről, és utána olvastam, és eljöttem megnézni. Szerencse, hogy van egy ,,idegen vezetőm", aki segít nekem mindenben. Ugye?
- Hát, persze, mindenben.

Péter, érezte, hogy valami megmozdult benne, picit szaporábban vert a szíve. Érezte a lányt. Izgatott volt. Látszott rajta, próbálta leplezni, holmi sikerrel.
Amália, észrevette, de nem szól semmit. Csak magába mosolygott. Szimpatikus volt neki Péter.


42. oldal.

Nézd, ott egy Erdészház. Megnézzük, biztos, hogy ilyet még nem láttál. Bementek. Csodálatos látvány fogadta Őket. Mint ha előre kitervelt terv lett volna. Asztal megterítve, gyertyák az asztalon. Ágy bevetve.

- Te, készültél?
- Bevallom, hogy igen, remélem, hogy nem baj.
- Nem baj. S, ha nem én jövök ide, és ha, nincs köztünk szimpátia? Akkor mást hozol ide?
- Nem! Amália, tudtam, hogy jössz, s tudtam, hogy egymásra fogunk találni, éreztem, és még mindig érzem, hogy az enyém leszel.
- Ez, érdekes. Így vagyok én, is. Tudtam, hogy várni fogsz rám.

Nem kellet a fiataloknak az időt tovább húzni, érezték egymást. Megtörtént, ami ilyenkor szokott lenni. Nem tudták egymást elengedni, hosszan, és érzelmesen simultak egymáshoz, minden érzelmed beleadva. Nem gondoltak, most a külvilágra, csak egymásra. Két test, forrón, és hosszan egymásba volt gabalyodva. Megállt az idő. Vagy rohant, nem tudták, csak egymást élvezték.
Belementek mindenbe, ami ebben a percekben szép, és jó volt.

Történtek után, elfáradva, elaludtak.

Mikor felébredtek, az asztalon lévő finom ételt elfogyasztották, megitták a hosszá való italt, majd távoztak az Erdészházból. Még sétáltak az Erdőben, és hosszan beszélgettek. Most már tudták, hogy örökké együtt fognak lenni, semmi, de semmi nem választhatja el őket.

Amália, hogy még jobban megismerje Péter, feltette a következő kérdést.

- Péter, mondjuk, ha kapnál egy lehetőséget, akkor mi lennél?
- Tudnod kell, hogy most Repülő pilóta vagyok, de szeretném megismerni a Földön kívüli világot. Sokat olvastam a Világűrről, a bolygókról, és a Tejútrendszerről. Szívesen megismerném, de még nem jutottam, el oda, hogy kinevezzenek Kozmuautává. Ahhoz nagyon jónak kell lennem, az elsők közt, az elsőknek. Mindenből a legjobb teljesítményt kell nyújtanom. Ez nehéz, mert sok társam így gondolkodik, és kemény munka, sok lemondással jár az Életben. Ha, ezt szeretném, akkor nem igen láthatnálak Téged, ami nagyon rosszul esne. De, ha nem, akkor mindig Veled lehetek. Ami, nagyon jó.
- Értem, Péter.


43. oldal
 
 
0 komment , kategória:  Elveszve az űrben!  
Elveszve az űrben
  2016-01-10 15:12:25, vasárnap
 
 
14. fejezet.

Miközben beszélgettek, hírtelen a hajó valami megbillentette. Selena, a karján megjelent a billenés okozója.

- Mi volt, ez?
- Semmi, csak egy középméretű üstökös halad el mellettünk. Gyere, nézd meg.

Péter, Selenahoz lép, nézi a karját, és nem lát semmit.
Nem látok semmit, ismételte.
Persze, még nincs benned a legújabb chip. Nálunk ezen a hajón Minden úgynevezett ,,polgár" kap egy chippet. Polgárt, Péter érsd, úgy, aki nem klón.

- Miért, itt ki számit klónnak?
- Az, aki helyettünk tevékenykedik a hajón, és szürke ruhában van.
- Biztos?
- Igen.
- A Te klónod, se volt az előbb említett előírt ruhában, Ő kék felső, és piros nadrágban volt.
- Ő, kiemelt volt?
- Jó, értem. Még számos kérdéssel halmozta el Péter, Selenát. Aki, a gyors kérdésekre nem igen tudott választ adni. Ezért, az Első Tiszt elhatározta, hogy mutat neki valamit. Rendben, értem, hogy lassan forog az agyad, és nem kapok azonnali válaszokat a kérdésemre, de gyere velem, s mutatok neked valamit a holló szobában.
- Megmutatott azt, amit szeretnék? Kérlek?
- Meg.

Selena, nem tudta, hogy mire gondol Péter.
Bementek a hollo szobába. Péter, már ismerte a múlt előhívását. Megnyomta a megfelelő színű érintkezőt, s előjött a múltja. Már csak a megfelelő kódszámot kellet beütni, és az, az év megjelent a feszített sík képernyőn.
Beírta az 1977 évszámot.

- Mit csináltál, Péter?
- Beírtam egy évszámot, ami a földi életem egy része.
- Ilyen kicsi?
- Mi?
- Az évszám.
- Nincs evvel semmi baj, ez ,,lent" a Földön volt, és nem itt az űrben. Tudom, hogy itt mit tesznek hozzá, és hogyan írják. A Tiétek több egységből áll. De, ezen most átugrunk, mert akkor nem haladunk.
- Furcsán beszélsz, nem értelek.

Péter, mosolygott. Megvakarta a fejét, és csodálkozott, hiszen semmi olyan dolgot nem mondod, ami fura lenne. Eszébe jutott, hogy nem a Földön van, hanem valamelyik hajón, ami a Csillagközi rendszerben, céltalanul száguld. Szerinte, mert nem tudta, hogy mi az úti céljuk. Neki még nem mondták el, azaz, mint a Hajó első Tisztjével, még nem közölték. Picit rosszul eset neki, de tudta, hogy Ő itt, egy idegen. Idegen bolygóról jött, a Földről. Mikor ezt tudtára adta a Tanácsnak, meglepődtek, hogy az ők által nem ismert, vagy fel nem fedezett Föld nevű bolygón értelmes élőlények voltak.

- Hagyjuk, én ,,földi" nyelven beszélek, még nem igen tudom magam kiismerni a Ti nyelveteken. Meg kell tanulnom.
- Nem érzett, Péter a kezeden a rezgést?
- Nem, Selena, semmit, kéne valamit?
- Hív a Tanács, fontos, mennünk kell. Kapcsolj ki mindent, és megyünk.
- Miért hívnak már megint? Semmit nem tudtok megoldani egyedül itt a Csillag rendszerben, csak a Tanáccsal?
- Gyere, és ne mondj ilyeneket, kérlek Péter, mert a vesztedbe rohansz.

Ismét erősebb rezgést érzett Selena. Pár, másodperc múlva az ülésteremben voltak.

Azért hívtam össze a döntést hozó tagságot, mert az adott útvonalról le kell térnünk, és erről én nem dönthetek, mert ha tévedek, akkor a hajó, és az itt élő lények veszélybe vannak. Az útvonal nagyon veszélyes, mert a galaxison kívül kell mennünk, a Nagy sötét folt felé, és lehet, hogy soha többé nem térünk vissza, véleményem szerint a legénység, és a hajó nincs felkészülve erre a módosításra.
Úti célunk a ZÉRÓ bolygó. Ott vannak olyan élőlények, akik még ismeretlenek számunkra, és a bolygót el kell foglalnunk, mert nekünk ez, az egyetlen hajónk. Hajó orvosa közölte velem, hogy sokasodunk, és kinőjük a hajó méretét. Döntést most kell meghoznunk, mert lassan a fénysebességgel fogunk az úti célunk felé menni. Ha, jól döntöttünk, mert ha nem, akkor csak úgy az űrben csak egy olyan hajó leszünk, amit állandóan megtámadnak, mások célpontjára válunk. Ezt, én, mint a Hajó legidősebb tagja nem szeretném, és nem tenném ki az ellenségünknek az itt lévők életét. Hajó technikusa is jelezte, hogy a pajzsaink sem jók már. Felújításra szorulnak. Arra a bolygóra, amelyre mennénk ott miden eszköz, megvan, hogy a hajónkat korszerűvé tegyük. Most ez a legfontosabb kérdés, hogy vállaljuk a hosszú ismeretlen utat, ami nekünk egy felfedezés lenne, vagy kitesszük magunkat másoknak, és addig vagyunk itt az űrben, ameddig bírunk, és utána szép lassan szétesik a hajónk, és megsemmisülünk. Fejezte be a szónoklatát az Idős Tanácstag.

Péter, mint a Hajó első tisztje kér felszólalást.

- Öné a szó, fejtse ki véleményét az elmondottakról.
- Köszönöm.

Tényleg, nincs sok időnk elmélkedni, - kezdte el Péter a felszólalását - hogy mit is válasszunk. A válasz egyértelmű számomra. Zéró bolygót kell választanunk, ha életben szeretnénk maradni. Én, Barax Péter a Földről származom, és mióta itt vagyok ezen a hajón sok mindent megismertem. Társaimmal együtt szintén egy felfedezőútra indultunk el még a földi időszámításban, 2024-ben. Tudom, ez nevetséges, és nem hiszik el, hogy ilyen is volt. De, higgyék el, hogy volt, és létezett egy FÖLD nevű bolygó. Mi, földi emberek csak álmodoztunk a Világűrről, mi, is különböző felfedező utat tettünk meg tőlünk távol lévé bolygókra, mint a Hold, Mars és még sorolhatnám. Földünkön, épp, mint itt sokasodtunk, de Mi természetes utón, nem úgy, mint itt a hajón. Népességünk egyre csak nőt, és már a bolygónk nem bírta el a sok Embert, aki én, is vagyok. Ember, igazi élőlény. Űrhajós voltam, avval a furcsa szerkezettel jöttem, azaz az űrben hajóztam, amit megtaláltak. Nekünk az volt az Űrhajónk, nem volt ilyen nagy, és fejlett, mint ez a Hajó. Magamban el is neveztem e Hajót ,,Tányér" hajónak. Véleményem, hogy ne semmisüljünk meg, és ne legyünk mások célpontjai utunkat a Zéró bolygó felé kell venni az irányt. Csak így menekülhetünk meg, és továbbiakban egy felújított Hajóval tudunk majd a kozmoszban létezni, úgy 50 vagy több fényévig. Ez, attól is függ, hogy mi kerül be a felújítás során a Hajóba.

Erős morajlás szakította félbe Péter felszólalását.

Péter, felemelte kezét, és folytatta a beszédet. Tudom, hogy itt még úgy vagyok elkönyvelve, mint idegen, egy itteni lény hisz nekem, hogy amit mondok az igazak. Neve: Selena Orex. Ő, tudja, hogy minden szavam, és gondolatom igaz. Köszönöm, hogy megtaláltak, és nem hagytak elveszni, és köszönöm, az itt lévő Tanácstagoknak, és az Orvosoknak, és azoknak, akik eddig segítettek nekem, hogy itt élhetek az Űrben az önök Hajóján.
Látszott, hogy Péter a beszéd közben izzad, hogy leplezze feszültségét, megpróbálta izzadságát beletörülni a ruhájába, ami a Hajón bűnnek számított.
Tudta, Péter, hogy ha megismételi a mozzanatot, akkor bajba kerül. Így, lassan, és nyugodtan befejezte beszédjét. Ha, elfogadják, akkor segítek Önöknek, mint a Hajó első Tisztje, elnavigálom a ,,Tányért" a Zéró bolygóra. Kötelességem megmenteni Önöket, mert Önök is megmentettek engemet.
Köszönöm, hogy meghallgattak. - fejezte be Péter, a felszólalást.







 
 
0 komment , kategória:  Elveszve az űrben!  
Elveszve az űrben
  2016-01-10 15:08:51, vasárnap
 
  13. fejezet.

Miközben beszélgettek, hírtelen a hajó valami megbillentette. Selena, a karján megjelent a billenés okozója.

- Mi volt, ez?
- Semmi, csak egy középméretű üstökös halad el mellettünk. Gyere, nézd meg.

Péter, Selenahoz lép, nézi a karját, és nem lát semmit.
Nem látok semmit, ismételte.
Persze, még nincs benned a legújabb chip. Nálunk ezen a hajón Minden úgynevezett ,,polgár" kap egy chippet. Polgárt, Péter érsd, úgy, aki nem klón.

- Miért, itt ki számit klónnak?
- Az, aki helyettünk tevékenykedik a hajón, és szürke ruhában van.
- Biztos?
- Igen.
- A Te klónod, se volt az előbb említett előírt ruhában, Ő kék felső, és piros nadrágban volt.
- Ő, kiemelt volt?
- Ja, értem. Még számos kérdéssel halmozta el Péter, Selenát. Aki, a gyors kérdésekre nem igen tudott választ adni. Ezért, az Első Tiszt elhatározta, hogy mutat neki valamit. Rendben, értem, hogy lassan forog az agyad, és nem kapok azonnali válaszokat a kérdésemre, de gyere velem, s mutatok neked valamit a holló szobában.
- Megmutatott azt, amit szeretnék? Kérlek?
- Meg.

Péter, nem tudta, hogy mire gondol Selena.
 
 
0 komment , kategória:  Elveszve az űrben!  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 19 db bejegyzés
e év: 19 db bejegyzés
Összes: 1304 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 42
  • e Hét: 1389
  • e Hónap: 5589
  • e Év: 5589
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.