Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Májusi párbeszéd
  2011-05-24 11:16:16, kedd
 
  Vészi Endre

Májusi párbeszéd

- Hallod-e kedves, gyönyörű az est...
- Az eső ismét permetezni kezd...

- Az esti utca, nézd csak, ugye szép...
- Amerre lépünk, hogy tolong a nép...

- Ó, kedves, figyeld, szívem úgy dobog...
- Tavasszal ilyenek az asszonyok,

- Szeretnék szállni, repülni veled...
- Az autóbuszon sincs ülőhelyed,

- Érzed, ó, érzed ezt a földszagot?
- Ne haragudj, kicsit fáradt vagyok.

- Ó, kedves, mondanom kell valamit...
- Az autó reflektora hogy vakít!

- A szívem alatt már mozogni kezd...
- Hát mondjad , kedves... Milyen szép az est!
 
 
0 komment , kategória:  Vészi Endre versei  
Nyugtalan éjjel
  2010-10-03 19:17:53, vasárnap
 
  Vészi Endre

Nyugtalan éjjel

A fák alá gyűlt már az est sötétje,
kis nyúlni fények fürgén futnak át,
csupán a szélkakas, kémény szegénye
forgatja kis fejét, mert szelek kénye
csavarja, szorítja keszeg nyakát.

Bennem is elalszik a fényed: emlék,
koszorúd őszi lombbá változott,
fehér kezével megzörget a nemlét,
ó tűnt napok, ti fényes, szőke zsemlyék!
Az éj esője szívemen kopog.

Mint kis gyerek, ki megijedt az erdőn,
úgy fut a számban rémült lehelet,
a sötétségre újabb sötétség jön,
míg nyugtalanság altat éji-későn
és jégmerev karjában ébredek.

Ó szív, te felszökő meleg parázsom,
te kínzó gépezet, ellenség cinkosa,
ki fölrettensz! te üldözőm, te másom,
fejem a párna-mélybe már hiába ásom;
te fölkiáltsz: ne nyughassak soha.

Fekete ólom rakódik a házra,
minden nehéz, a toll is lezuhan,
nincs hőmérő e fagyra és e lázra,
csak szívverés, mely finoman, vigyázva
az éjbe üt: a hajnal merre van?
 
 
0 komment , kategória:  Vészi Endre versei  
Hazám az anyanyelvem
  2010-07-06 14:27:00, kedd
 
  Vészi Endre

HAZÁM AZ ANYANYELVEM

Olyan puhán leomló a sűrű ösztönélet,
ámde a tudatosság világosabb, keményebb,
amaz felszabadít, ez pedig kötelez,
hát együtt mindakettőt, a lélek nem felez.

És soha nincs nyugalmam, és nincs jól ahogyan van,
ág hegyén az esőcsepp ezer kristályba robban,
esők füstfellegében narancs köpenyek égnek.
Kinek viszem a fáklyát? magamnak? a sötétnek?

De nem vagyok próféta, sem igéket suhintó,
hisz magamat se tudtam megváltani a kíntól,
nem prédikálok üdvöt, nincsen szíjostorom sem,
a győzelmet s a bukást megérteni igyekszem.

Nincs ősöm, aki büszke, sem gyökerem mely ágas,
hazám az anyanyelvem, nem is oly szűk világ az,
s bármilyen is magányom, az emberség a létem,
a hárommilliárdnak pár mondatát megértem.
 
 
0 komment , kategória:  Vészi Endre versei  
Március
  2010-06-18 12:12:13, péntek
 
  Vészi Endre

Március

Hideg folyók megmosdattak,
erdők fái megtöröltek,
karos szelek megforgattak,
megáldottak a szegények,
hegyeken mezítláb másztam,
nyurga esőkben megáztam,
hideg földeken aludtam
sipkám holdra akasztottam.
Éles kövek borotváltak,
lomha békák kiabáltak,
fára, lombra rügyet varrtam,
mezőt fűvel betakartam,
megfürödtem jószagokban,
tücsköt dalra tanítottam,
madaraknak jeleztem,
hogy jöhetnek - megérkeztem.
 
 
0 komment , kategória:  Vészi Endre versei  
Te és az Idő
  2010-06-18 12:02:46, péntek
 
  Vészi Endre

Te és az Idő

Ahogy az Idő összezárul
s gyalul éles fémgyalú
szívedben megnő a gyanú
nyílik egy ajtó önmagától

Rozsdásodik a vasliget
cseppkőbe hűl a pára reggel
s jeleznéd bár titkos jelekkel
homokba írsz csak betüket

Felhőkbe véstél ködből habból
elképzelt nem volt arcokat
oxigéngyöngyök a szavak -
hol vagy attól a pillanattól

Mikor az euforia
magasba emelt mint egy istent
s maghasadásban a felismert
örök alakzat fény haza

Mind aki voltál angyal-másod
ki útnak indít az a kéz
és az a szem mely visszanéz -
felejthetetlen pillantásod

S mindez magát úgy bontja ki
kíváncsian és rögtönözve
hogy teljes ívben forrnak össze
életed ellenpontjai

Egyidőben te nyár vagy tél vagy
egyszerre tavasz őszi táj
tenyérbe zárt dermedt bogár
szénben megmaradt falevél vagy

Tolvaj ki menti vagyonát
de aki mindent itthagy végül
rögeszmét verset örökségül
mindent amit csak kitalált
 
 
0 komment , kategória:  Vészi Endre versei  
Élni
  2010-06-18 02:50:05, péntek
 
  Vészi Endre

Élni

Egy pillanatért érdemes
fénysuhanásért érdemes
szemlehunyásért érdemes
szemkinyitásért érdemes

Arcközel szóért érdemes
szájközel szóért érdemes
szemközel szóért érdemes
egyetlen szóért érdemes

Haj jószagáért érdemes
bőr jószagáért érdemes
kéz parazsáért érdemes
mell parazsáért érdemes

Egy ébredésért érdemes
fűzek hajáért érdemes
esti körútért érdemes
egy lélekzetért érdemes

Vers száz soráért érdemes
vers húsz soráért érdemes
vers tíz soráért érdemes
egyetlen egyért érdemes
 
 
0 komment , kategória:  Vészi Endre versei  
Fától fáig
  2010-06-18 01:28:38, péntek
 
  Vészi Endre

Fától fáig

Amihez érek,
fagyaszt, vagy éget,
nem ismerem a
semlegességet.

Nem tudok bábként
körben forogni,
tudok örülni,
fölháborodni.

Húsomat mérik
szivemet mérik,
akik a cinkos
szavam remélik.

Bazalt mederben
piros vas csobban,
életem rendje
kemény napokban.

Erdőhomályban
fától fáig,
aki barátom,
marad halálig.
 
 
0 komment , kategória:  Vészi Endre versei  
Egész és meg nem bontható
  2010-06-17 23:36:10, csütörtök
 
  Vészi Endre

EGÉSZ ÉS MEG NEM BONTHATÓ

Ez is vagyok, az is vagyok,
bánat, derű meg nevetés,
felhő, de közben napsütés,
beszélek is, meg hallgatok.

Mint szervezetem, komplikált,
ellentétekből épített,
része a múló réginek,
s az is, ki véle harcba szállt.

Ez is vagyok, az is vagyok,
saját képletű ötvözet,
amelyben megolvadt hegyek
érce-salakja bugyborog.

Ne követelje senki hát,
hogy kék legyek csak, mint az ég,
mint sós a só, - egyféleség,
egyhangú rossz egyformaság.

Bennem is tél, nyár változik,
lelkesség, fáradt fájdalom,
s akarom bár, nem akarom,
nevet a szív, kiáltozik.

S együtt e sok: élő, ható,
együtt e sok: a szenvedély,
a szirti csúcs, a bányamély:
egész és meg nem bontható.
 
 
0 komment , kategória:  Vészi Endre versei  
A világ beteg most,nem én
  2010-06-14 13:40:31, hétfő
 
  Vészi Endre

A világ beteg most,nem én

A világ beteg most, - nem én,
a világ szíve fáj,
nem én sorvadok, - a remény,
nem én tűnök, - a táj.

A ház, a hegy, a völgy, a hon
új éjt visel magán,
mint sötét ruhát alkonyon
egy elhagyott leány.

A szó, a gondolat, a tett
nyálkásan meglapul
s önmaga csigaháza lett
a szellem is, balul.

Szabadság? Ó, mennyi lator
szájában forgatott!
Így aljasitott el a kor
minden gondolatot.

Hát mit keresek, mit kíván
szívem, milyen italt?
ha szomjú torkom és a szám
nem zengheti a dalt,

mit is kívánnék még? - Tilos -
ó, vers, ez a neved
s a könyv csak balga papiros,
amely a betűket

úgy hordja hátán, mint a rab
kegyetlen kényszerét,
mint sziklás hegy a vájt utat,
mint felleget az ég.

A kényszer ellen lázadunk
világ bordái, mi,
költők! Szegény nép, nem hagyunk
a mélybe hullani!
 
 
0 komment , kategória:  Vészi Endre versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 28 db bejegyzés
e év: 965 db bejegyzés
Összes: 7432 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2220
  • e Hét: 14748
  • e Hónap: 60178
  • e Év: 352472
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.