Megkértem a kezed, -
a ragyogó naptól
Adja át sugarát, -
nekem már holnaptól
Csillagszemű lányát, -
szívem titkos álmát, -
Neki szeme fényét, -
hófehér virágát
Ide figyelj vándor, -
tetszik merészséged
Szólt atyád a nap, a Nap, -
hogy lányom kezét kéred
Bár kezét nem adhatom, -
odaadta már másnak
De ha szívet cserél veled, -
legyetek barátok
Megkértem a kezed, -
a zöldruhás tavasztól
Adja át virágát, -
nekem már holnaptól
Csillagszemű lányát, -
szívem titkos álmát
Kedves tündérkéjét, -
égi szivárványát
Ide figyelj vándor, -
tetszik merészséged
Szólt anyád, a Tavasz, -
hogy lányom kezét kéred
Bár kezét nem adhatom, -
odaadta már másnak
De ha szívét reád bízza, -
legyetek barátok
Megkértem a kezed, -
a szőke Tiszától
Adja át sellőjét, -
nekem már holnaptól
Csillagszemű lányát, -
szívem titkos álmát
Édes unokáját, -
szép tavi rózsáját
Ide figyelj vándor, -
szíven ütött szavad
Szólt az öreg Tisza, -
tied ez a ,, smaragd ,,
Én neked adom, -
zengő hangú lányom
Ki nekem énekelt, -
sok télen és nyáron
Kérd a szívét vándor, -
és ha neked adja
Az lesz öreg szívem, -
legboldogabb napja
Megbocsátom neki, -
hogy elhagyott engem
Vezeklésül téged, -
nagyon szeressen !
s hagyni meghalni?
Kárpótolhat-e Tavasz, -
az egész életért
Többet érhet szerelmed, -
minden szerelemnél
Ajándéknak tőled, -
ezt a Tavaszt kérem
Tisza unokája
Napnak, és Tavasznak, -
tündéri szép lánya
Akarsz-e szívemnek, -
hű barátja lenni
Öreg nagyapádért, -
a sírig vezekelni
Szívemért cserébe, -
a szívedet adni
Vagy lelkem kitépni, -
s hagyni meghalni...
Ígérem neked én, -
hogy boldog leszel vélem
Szívednek titka, -
titka lesz szívemnek
Tavasz multával, -
Ha kéred, elmegyek
A semmiből jöttem, -
a semmibe megyek
Szeretlek annyira, -
hogy szót fogadok neked
De arra kérlek, -
álmaimnak álma
Hogy ha nem vagy boldog, -
ne küldj a halálba
Hagyd végig álmodnom, -
ezt az egész évet, -
Ne öld meg bennem, -
a lángoló SZERELMET!! Link
E. Nagy István Napnak, és Tavasznak, -
tündéri szép lánya
Akarsz-e szívemnek, -
hű barátja lenni
Öreg nagyapádért, -
a sírig vezekelni
Szívemért cserébe, -
a szívedet adni
Vagy lelkem kitépni, -
s hagyni meghalni...
Ígérem neked én, -
hogy boldog leszel vélem
Szívednek titka, -
titka lesz szívemnek
Tavasz multával, -
Ha kéred, elmegyek
A semmiből jöttem, -
a semmibe megyek
Szeretlek annyira, -
hogy szót fogadok neked
De arra kérlek, -
álmaimnak álma
Hogy ha nem vagy boldog, -
ne küldj a halálba
Hagyd végig álmodnom, -
ezt az egész évet, -
E. Nagy István Hagyd végig álmodnom, -
ezt az egész évet, -
Ne öld meg bennem, -
a lángoló SZERELMET
Megkértem a kezed, -
a ragyogó naptól
Adja át sugarát, -
nekem már holnaptól
Csillagszemű lányát, -
szívem titkos álmát, -
Neki szeme fényét, -
hófehér virágát
Ide figyelj vándor, -
tetszik merészséged
Szólt atyád a nap, a Nap, -
hogy lányom kezét kéred
Bár kezét nem adhatom, -
odaadta már másnak
De ha szívet cserél veled, -
legyetek barátok
Megkértem a kezed, -
a zöldruhás tavasztól
Adja át virágát, -
nekem már holnaptól
Csillagszemű lányát, -
szívem titkos álmát
Kedves tündérkéjét, -
égi szivárványát
E. Nagy István Ide figyelj vándor, -
tetszik merészséged
Szólt anyád, a Tavasz, -
hogy lányom kezét kéred
Bár kezét nem adhatom, -
odaadta már másnak
De ha szívét reád bízza, -
legyetek barátok
Megkértem a kezed, -
a szőke Tiszától
Adja át sellőjét, -
nekem már holnaptól
Csillagszemű lányát, -
szívem titkos álmát
Édes unokáját, -
szép tavi rózsáját
Ide figyelj vándor, -
szíven ütött szavad
Szólt az öreg Tisza, -
tied ez a ,, smaragd ,,
Én neked adom, -
zengő hangú lányom
Ki nekem énekelt, -
sok télen és nyáron
Kérd a szívét vándor, -
és ha neked adja
Az lesz öreg szívem, -
legboldogabb napja
Megbocsátom neki, -
hogy elhagyott engem
Vezeklésül téged, -
nagyon szeressen !
s hagyni meghalni?
Kárpótolhat-e Tavasz, -
az egész életért
Többet érhet szerelmed, -
minden szerelemnél
Ajándéknak tőled, -
ezt a Tavaszt kérem
Tisza unokája
Napnak, és Tavasznak, -
E. Nagy István
Nem vágatom le a hajam
Mindenkihez van egy kedves szavam
Minden munka öröm nekem
Kifordítom minden zsebem
Szegény vagyok, nem szégyellem
Rám mutatnak, - elviselem.
Magyar vagyok, Magyarnak születtem!
Az ország, hogy lecsúszott, én híven követtem
Száműzöttek, sorsbarátok lettűnk
Innen kidobtak, oda nem kellettünk
Édes hazám nem hagylak el téged
Így ,, kettesben ,, szép igazán az ÉLET! ?
Tartozom, tehát vagyok!
Már nem leszek egyedül
Nem kell félnem, hogy felednek
Vagy időnap eltemetnek
Adósságom van nekem
S míg törlesztem a részletem
Vígan élem életem.
Nem voltam én senki eddig
A kutya is elkerült
Azt sem tudták, élek-e, halok-e?
Gyerekeim, kicsik-e, nagyok-e?
Menő lettem, mert adós vagyok
Levelet is, mindig kapok.
Címem tudják, lesik léptem
Vízen élek és kenyéren
Én oly, de oly boldog vagyok
Üres zsebbel sétálgatok
Napraforgót ropogtatok
Hideg vizet kortyolgatok.
Nem vágatom le a hajam
Mindenkihez van egy kedves szavam
Kérhetem - e a napot, -
s annak sugarát?
Kérhetem - e a szíved, -
mint szerelmed zálogát?
Kérhetem - e csókjaid, -
mely szomjamat olthatja?
Kérhetem én a nőt, -
ki lelkemet gondozza?
Kérhetem - e a tavaszt, -
hogy legyen enyém?
Ha mindezt nem kérhetem, -
miért éljek én?!
Eddig csak álmomban láttalak téged
Romantikus gondolatban láttam csak a képed
Eddig csak nevettem, a tündért, a meséket
Ma valóságban látom tündér képed
Próbáltalak lerajzolni téged
Nem sikerült ábrázolnom lényed
Romantikám messzire ragadott
S szerelmesen bámultam alakod
Selymes barna hajad, mely átöleli fejed
Válladra omolva, nyakadra tekereg
Sötét szempilláid mint felhők a napot
Enyhén árnyékolják fehér arcodat
Csillogó szemedben, a villogó sugarak
Mint apró fáklyák lobognak felém
A szerelem nyilai járják át szívemet
Ha rám nézel lelkem énekel
Ajkad mint piros rózsakehely
Tündéri mesével szórakoztat el
Tündérek azt hittem csak a mesébe vannak
Fájdalmas valóság, a földön is akadnak
A fájdalmat gyakran az öröm váltja fel
A tündér ha rám néz, lelkem énekel.
Ki bölcsőm fáját elültette
Nem álmodhatta előre
Hogy puliszkára, ciberére
Élte folytán kis kenyérre
Feje fölé nádfedélre
Elég lesz e tehetsége
Ki bölcsőm fáját kidöntötte
Nem született jó életre
Rövid élte nagyobb része
Volt mérhetetlen szenvedése
Családjának népes volta
Éjjel - nappal, csak hajtotta
Ki bölcsőm fáját kifaragta
Kis fekhelyem összerakta
Arany szívvel, kérges kézzel
Mintázatát megrajzolta
Rengő - ringó két kis talpát
Billegőnek alárakta
Ki bölcsőmben elhelyezett
Mérhetetlenül szeretett
Mert keserves volt gyerek sorsa
Reggelente még napfény hull a földre
De én már érzem elmúlt örökre
Elmúlt a nyár, a virágok varázsa
Sötét szemeidnek vidám csillogása
Valaki elment, emlék maradt talán
Valaki maradt, egyedül tétován
Valaki menne, de nincs neki helye
A szíve vérzik, s fáradt ifjú teste
Valaki álmodik
Valaki most boldog
De az álom tovaszáll
A varázs eloszlik
Maradj még álom, maradj még kedvesem
Ne vidd el a reményt, ne légy ily kegyetlen
Pár órám van már az életből talán
Ne félj tőlem, ne menj el bogárkám
Úgy érzem magam mint fehér hattyú madár
Kit párja elhagyott s őt várja a halál
Nem zokog, mélabús énekel a múltról
Valaki elmegy örökre ha a hattyú dalol.
xMagazin
Offline
