Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
Anyai szó
  2017-09-24 15:19:56, vasárnap
 
  Erdélyi József

ANYAI SZÓ

Vertük a fecskefészkeket,
az istállóeresz alatt,
kínoztuk és csaptuk a földhöz
a kopasz fecskefiakat.
Nem hatottak meg a kifosztott
madarak sikongásai, -
játszottunk... Van-e különb játék,
mint életekkel játszani?...

Egy kisfecskét én hazavittem,
hogy anyámnak megmutatom. -
A szívemet cseréltem el
azon a végzetes napon,
az én ártatlanul kegyetlen,
öldöklő gyermekszívemet...
Anyám is jobban tette volna,
ha nem szült volna engemet!

Nem bántott, csak azt mondta, hogy
a fecske Isten madara,
s aki bántja, azt megveri
az Isten tüzes ostora.
Azt kérdezte: hogy esne nékem,
ha megfogna egy óriás,
s kitépné a két kezemet,
mikor nem is volnék hibás?...

Tanyasi játszótársaimnak
elmondtam: mit mondott anyám,
de félrelöktek. Nem fogott
rajtuk a jámbor tudomány.
Magam is maradtam, kis tudós,
egy játékommal kevesebb,
két kezem tisztább, mint a másé,
de a két szemem könnyesebb...

Miért is tanított jóra, szépre?
Mért nem mondta, hogy öld, csak öld,
ne sajnáld a kicsit, a gyengét,
mert az erőseké a Föld,
kiknek szívéban nincs bűnbánat,
se irgalom, se kegyelem!...
Fegyverrel bírják a világot,
és énnekem nincs fegyverem.

Nincs fegyverem más, csak a szó,
és nem hallgat rám a világ,
nem hallja meg, hogy sikoltoznak
fiaik után az anyák.
Nem hallja, hogy siratja rablott
szerelmes a szerelmesét, -
egy neveletlen, óriás,
vad gyermek az emberiség.

Ki fékezi meg ezt a játszó,
gyilkos óriásgyereket?
Ki fogja égi tudományra
a durva népvezéreket? -
Anyai szó! Angyali szózat,
isteni fegyver, tüzesen
szállj szívről szívre, szájról szájra,
ne is némulj el sohasem!...
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József versei  
Szeretetlen
  2017-09-21 14:24:42, csütörtök
 
  Erdélyi József

SZERETETLEN

Megjöttek a hideg szelek,
hullnak már a falevelek.
Ami nem hull, az is sárga,
az is lehull nemsokára.

Az is olyan, éppen olyan,
mint hajszálad, a szép arany,
az is lehull, te is elmégy, —
bár csak én is veled mennék!

Hullnék, mint a falevelek,
mennék én is, de nem lehet.
Mint fa árván, leveletlen,
itt maradok szeretetlen.

Arany lombja örök nyárnak,
télen-nyáron téged várlak,
kék tavasszal, sárga ősszel,
kérdezem, hogy mért nem jössz el.

Arany levél, arany hajszál,
hova estél? hova szálltál?
Való volt-e, vagy csak álom,
hogy lehettél volna párom? . . .
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József versei  
Elég
  2017-07-28 17:32:16, péntek
 
  Erdélyi József

Elég

Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhettelek, megcsókolhattalak.

Nekem az is elég, hogy nagyon szeretlek,
nekem az is elég, hogy nem feledhetlek.

Nekem az is elég, hogy meghalok érted, -
elég tudni, hogy élsz: engem az is éltet.

Ennyivel egy jónak meg kell elégedni,
de lehet, hogy másnak a minden is semmi.

Nem elég hogy láthat, nem elég hogy hallhat,
veled együtt élhet, veled együtt halhat...

Kívánom hogy aki elszeret éntőlem,
úgy szeressen mintha egy volna énvélem, -

örüljön, hogy láthat, örüljön, hogy hallhat,
hogy meg is ölelhet, hogy meg is csókolhat!
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József versei  
Út
  2017-05-03 11:56:49, szerda
 
  Erdélyi József

ÚT

Az Istenig rögös az út,
két oldalán agg szentek állnak,
kezükben vaskos biblia
és erről-arról fejbevágnak.

Kezükben tüskés, száraz ág
és fiatal szívedre vernek,
de vissza könnyü már az út:
Isten angyalai emelnek;

a szigorú szentek pedig
arcod előtt arcra borulnak;
hozsannáznak a bibliák
s a száraz ágak kivirulnak.
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József versei  
Ima
  2017-05-03 11:51:09, szerda
 
  Erdélyi József

IMA

Én Istenem, jó Istenem,
te tudod hogy mi lesz velem;
amit akarsz, javamra van, -
csak tereád bízom magam.
Reád bizom én dolgomat,
mind éltemet, mind holtomat,
én Istenem, én jó Atyám,
én jó napom, s jó éjszakám.
Én jó estém s jó reggelem,
járton-kelten te vagy velem;
s akárhová, a te kezed
engem mindig jóra vezet.
Mit kérjelek? Te jól tudod:
mi kell nekem, meg is adod;
tőlem soha, semmit sem kérsz;
ha szólítlak, szívembe térsz,
szívembe térsz és szívemet
szorongatni nem engeded;
elmémbe térsz és ott ragyogsz,
szemembe térsz és mosolyogsz...
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József versei  
Április
  2017-05-03 11:46:24, szerda
 
  Erdélyi József

ÁPRILIS

Aranyszájú rigók dalolnak,-
szép lesz a mi utcánk maholnap;
vadgesztenyefáin gerle költ,
minden fészket élet s öröm tölt.

De még előbb fehér, fehér lesz,
menyasszonyi ruhát, fátylat vesz;
vadgesztenye, bodza virágzik,
mostmár csak az az egy hiányzik...

Víg feketerigók dalolnak,
szép lesz a mi utcánk maholnap;
szép télen is, még szebb tavasszal,
nyáron sem illetjük panasszal.

Szép mikor hull a vadgesztenye,
sárgúl-pirúl a fák levele;
szép ősszel is ez a mi utcánk, -
csak úgy dől a szépség mihozzánk.

Télen-nyáron, ősszel-tavasszal,
sohasem illetjük panasszal;
dalra nyitja rigó a száját,
úgy dícséri az ő utcáját.
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József versei  
Ébredés
  2017-05-03 11:41:02, szerda
 
  Erdélyi József

ÉBREDÉS

Milyen apró az akácfalevél,
mikor kibúvik, jeléül, hogy él,
hogy nem fagyott meg a fa, hogy csak egy
hosszú éjszaka volt neki a tél!

Nem is érezte azt a hideget;
dér, zúzmara ült rá vagy hó esett:
aludt a fa, aludt a tetszhalott,
és álmodott szépet, szépségeset.

Kis fehér pillangókkal álmodott;
úgy imádták a ragyogó napot:
fürtökben függtek hajló ágain, -
édes volt az a terhes állapot.

Túltett a nyári éjek álmain
az az álom a téli; semmi kín, -
nem volt abban szenvedés, fájdalom;
csupa öröm volt; nem volt semmi szín,

csak fény volt abban, tiszta mint a hó,
talán a csillagvilágból való;
s fiatal új, zöld akácfalevél, -
minden ami szép, minden ami jó.

Egy hosszú, édes álom volt a tél,
s altatódal, dajkadal volt a szél,
mézillatú, jószagú lehelet, -
tündér, aki boldogságról beszél.

Örök tavasz volt, örök kikelet
az az álom; akácfalevelek
beszélik, - zöld nyelvecske valahány;
kicsalta őket ez a jó meleg.

Alig látni még őket fenn a fán;
de nőnek és holnap, holnapután
megtetszenek a bimbós fürtök is;
s mint szarvacskák a gida homlokán,

kinőnek majd az új tövisek is...
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József versei  
Rügyfakadás
  2017-05-03 11:21:36, szerda
 
  Erdélyi József

RÜGYFAKADÁS

Végre, mikor a tölgyfán rügy fakad,
erdőn-mezőn tavasz van már, tavasz;
kék ibolyamező a fák alatt,
és minden tűrés-szenvedés-panasz, -
örömmé válik minden fájdalom,
madárdal zendűl hegyen-völygön-síkon,
minden dombon, hegy s domboldalon;
feketerigó, csíz, pinty az erdőben,
pacsirta szól a zöld mező felett;
feledteti a multat és elrejti
a jövendőt a győztes kikelet;
besüt még a nap a tölgyfaerdőbe,
a csörgő levélszőnyeg óarany;
belőle piros sáfrányvirág-kelyhek
s azokból égősárga porzószálak
ragyognak, mint élő oltártüzek
az első tavasz szerelemoltárán...

Abba az ébredő tölgyfaerdőbe,
és bogárgyüjtő kisdiákkoromba
visszaragad még az emlékezet,
s örökifjunak érzem magamat
azok alatt a kék égre szökő,
lombszőnyegre árnyékrácsot ejtő,
sugármagas vén tölgyek alatt.
 
 
1 komment , kategória:  Erdélyi József versei  
Csipkebokor
  2017-05-03 11:20:33, szerda
 
  Erdélyi József

CSIPKEBOKOR

Csipkebokor az útfélen,
nem takargat senki télen;
meztelenül ázol-fázol,
de tavasszal kivirágzol.

Virágaid bár szerények,
de sokasak, de serények;
te vagy a táj szűzi búja,
menyasszonyi koszorúja.

Szebb vagy minden oltott tőnél,
kertben magát kelletőnél,
vadrózsatő, vadrózsatő;
de cserbenhagy a szép idő.

Elrepül a gyors kikelet,
elragadja díszeidet;
egész nyáron nem virágzol
minden ágad búsul, gyászol.

Lám a nemes tő virágzik,
dérütésig, hóhullásig;
nem is terem, csak virágot,
csak szerelmet, boldogságot.

Sose búsulj, vadrózsatő:
mind elmúlik a szép idő;
de te kigyúlsz nagy szépséggel,
mint az égbolt őszi éjjel.

Sivár képet ölt a tájék,
fedik a kert rózsafáit;
de belőled isten lángol,
akár a szent bibliából...
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József versei  
Tavaszi ország
  2017-03-20 20:09:49, hétfő
 
  Erdélyi József

Tavaszi ország

Vadvizeket borzol a szél,
kék a tükrük, mint az acél:
selyemkendő a zöld mező,
belé a Nap virágot sző.

Künn legelész már a jószág,
ilyenkor szép ez az ország:
nem papoké, nem uraké,
hanem a napsugaraké.

Árok parton nyit a kökény, -
sose búsulj, szegény legény:
jut neked is egy szál pendely,
tele tüzes szerelemmel.

Most virágzik fűzfa-nyírfa,
most örüljön minden árva:
ég az apja, föld az anyja,
testvére a küzdő hangya.

Sárga virág a zöld réten,
kis pacsirta a kék égen,
nem szánt, nem vet, csak énekel,
nem kérdi, hogy kit érdekel...
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 4 db bejegyzés
e hónap: 190 db bejegyzés
e év: 2351 db bejegyzés
Összes: 8750 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2582
  • e Hét: 18804
  • e Hónap: 70511
  • e Év: 798919
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.