Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Tiszaparton
  2017-03-18 19:07:06, szombat
 
  Kiss József

Tiszaparton

Nádasok zúgása, hajlongó jegenyék
Gyermekálmaim viruló tanyája!
Melynek fölötte mosolyog az ég,
És festi vizeit szürkére, barnára;
Olykor, úgy tetszik, csupa habarék
S uszó felhők az örökös nyája:
Sárga partok közt hol szilaj, hol lomha,
Vigyetek el engem gyermekotthonomba!

Ültessetek az agyagpart tövébe,
Melyből gyurni lehet sok szép alakot
És álmodni hosszan - se hossza, se vége,
Akinek isten álmokat adott.
Nekem adott, dicsértessék érte!
Világlelkek hozsannát zúgjatok,
Nem minden sziv dobog olyan fennen,
Mint mellyel az égiek megáldtak engem.

Hallottátok hirét hires Ároktőnek,
A csegei révet vaj' ki ismeri?
Ott a Tiszán is délibábok nőnek
És egyik szin a másikat veri.
A telegráfot hitták hirverőnek,
Uj szó; szörnyen örültek neki.
Mind gyermekemlék, ámulat, csoda,
Ó mehetnék bár még egyszer oda.

Mohos fatörzsre telepedtünk ketten,
Az őszi napnak hüvös hajnalán
És vártunk, vártunk, mintha csak lesben,
Én és viruló arccal az édes anyám.
Kicsi testem keblén melengettem,
Oly édes volt pihennem oldalán,
Közben ezer csók hullt fejem bubjára,
Csókon növekedtem, sohse voltam árva.

Szemünk folyton távolban kóválygott,
Én akkor csöpp tudatlanka még,
De anyuka folyton édesen mosolygott,
És ő nyilván tudta is miért.
A délibábok mindig oly bolondok,
Csillog-villognak, ugy hogy szinte sért:
Szivesen laknak a Tisza vizén,
Mely oly lágy, oly puha, akár a remény.

És az a sok szárnyas, amely fenn himbál! -
Mondják, hogy olykor látogatóba
Vendég is jön és pontba ide talál,
Mintha csak ezeregyéjszakai szóra.
Mesék madara a hires kék madár,
Amely rejtelem, titok sok ezer év óta,
Mikor köszönt be csillogó-villogó csőre,
Soha senki se tudhatja előre.

S Ároktő ott bujkált a szemünk előtt,
A vizimalmok vigan kerepeltek,
A távol hol enyészett, hol ujra nőtt,
S a vadludak a partokon legeltek.
Egyszer csak szemünk elérte a tetőt
És a szinek még folyvást át- meg átvedlettek
S im felbukkan egy csolnak és rajta egy alak,
Egy dzsin vagy annál is hatalmasabb.

Mert olyat nem látni csak mesekönyvbe,
Perzsa legendák homlokzatán,
A Sahname rimeibe öntve,
Firdusi virágos kertjében talán.
Csolnak fenekén, mint a rab a börtönbe,
Négy evezős izzad buzgón, szaporán,
Mintha vasból volna kemény izma
És márványból a bagariacsizma.

S a csolnak visszazökken partot érve
S anyám odaront és sirva fakad,
Reáborul a dalia mellére, -
Egy lázas, izzó, hosszu pillanat.
Szinte fennhangon lüktet szivverése,
S az öreg kérdi: "Mirjám, a te fiad?"
S fejemre teszi két kezét megáldva,
Mint hajdan az ősöknél volt szokásba.

S az áldás megfogant és hatott tovább,
Kegyetlen, szörnyü, bübájos erővel,
Hatott egy hosszu müvészéleten át,
Mely félig izgalmas volt és félig dőre.
Mely hiu lázban emészti önmagát,
S hosszu árnyakat vetit előre.
Örök kétségek, lelki hányatások,
Eltörülhetetlen beékelt rovások!

S érzem ez áldás keserü nyomát,
Még ma is életem alkonyatán.
S érezni fogom talán még odaát,
Tulnan is, ha már éj borult reám.
Ha parthoz ütődött a könnyü naszád
Fekete zászlóval fönn az árbocán,
Érezni fogom és tán meg is siratni,
Ha majd egyszer mindent itt kell hagyni.
 
 
0 komment , kategória:  Kiss József versei  
Egy szó miatt
  2011-07-08 16:33:56, péntek
 
  Kiss József

Egy szó miatt

Ha megvesz majd a halálos fagy,
És fekszem némán, hidegen,
Szakállas vének forgolódnak
Majd áhítattal körülem.

Mormognak hagyományos szókat
S szakállukat billegetik, -
Oly furcsa mindez! - Szemük közé
Mért nem kacaghatok nekik!

Felöltöztetnek szép fehérbe,
Jehova színe tiszta hó.
Ajánlgatnak magas kegyébe
Ah, elkel a protekció!

Fülemhez hajol a legvénebb,
És sugdos, sugdos hosszasan,
Fülembe súgja a jeligét,
Mely nélkül a menny zárva van.

Ó-khaldeai nyelv és ríthmus -
Én elfelejtem - fogadok!
S egy vers, egy árva szó miatt, ah!
A mennybe be nem juthatok!
 
 
0 komment , kategória:  Kiss József versei  
Krisztus
  2011-07-08 16:26:55, péntek
 
  Kiss József

Krisztus

A szent Kálvária tövében,
A völgybe' mélyen,
Kis zsúpfedett ház csöndje nékem
Most menedékem.
Ha kél a hajnal, arcán rózsafátyol,
Felém ragyog a fényes glóriából
A mi urunk Jézus Krisztus.
Együgyü szív s vágyó ihlettel,
Kontár ecsettel,
Falusi piktor remekelt régen
Ezen a képen.
Dér, zápor lemosta róla a színt,
De szeme él s jósággal rám tekint
A mi urunk Jézus Krisztus!
Ó mi boldog is vagy te itten
Kiszenvedt isten!
A lét zajából ide nem hat
Csak dal és illat;
A csapkodó árnak erre nincs útja,
És elhal a jaj, mire ide jutna...
Ó mi urunk Jézus Krisztus!
Ahol én jártam, a világ, lásd,
Be más ott, be más!
De mért is szólók erről neked?
Te jól ismered!
Pharizeus - mint rég - van most is elég,
A nép üvölt... Pilátus mossa kezét...
Ó mi urunk Jézus Krisztus!
S mely űzött kínra, kínhalálra:
Még egyre járja
Az ős nyomorról a régi dal!
S késik a vihar,
Megifjítni a satnya mindenséget:
Nyomor, gyűlölség mikor ér már véget?
Ó mi urunk Jézus Krisztus!
 
 
0 komment , kategória:  Kiss József versei  
Ajánlás
  2010-08-09 02:34:15, hétfő
 
  Kiss József

AJÁNLÁS

Hamupipőke! Mákot szemeltünk,
És elmult lassan az idő felettünk.

Egy véka hamu és egy itce mák.
Ilyen az élet, ennyi a világ!

Öreg idő már, de a princ cipője
Illik ma is még és nincsen elnyűve.

S tetszik, nem tetszik gonosz mostohádnak:
Ma is neked van a legparányibb lábad.

S arcod miként a teli hold világa,
Ma is oly szendén tekint a világba.

S lelked oly édes, olyan megadó -
Ennyi szelidség, jóság mire jó?

- Voltál nekem hű, édes cimborám,
Öröm reggelén és gyászok torán.

És játszótársad voltam én neked
És bolondoztunk úntig eleget.

Hamupipőke! Kongatnak estére,
Nem tart soká és a mesének vége...

Elhiszed?... Dehogy!... A gyöngyszem pörög,
Istentől a báj s a mese örök...
 
 
0 komment , kategória:  Kiss József versei  
Ó mért oly későn
  2010-08-09 02:32:53, hétfő
 
  Kiss József

Ó MÉRT OLY KÉSŐN

Ó mért oly későn, levelek hullása,
Daru távozása idején:
Mért nem találkoztam rózsanyiláskor,
Hajnalhasadáskor veled én?

Mért nem hallgathattuk édes-kettesben
A pacsirtát lesbe te meg én?
Mért nem találkoztunk a mámor, a vágyak,
Az ifju álmok idején!...
 
 
0 komment , kategória:  Kiss József versei  
Az örök szépnek
  2010-08-09 02:31:46, hétfő
 
  Kiss József

AZ ÖRÖK SZÉPNEK

Az örök szépnek, örök ifjúságnak
Utolsó álmát veled álmodom,
Te elmúlhatsz, te elhervadhatsz másnak:
Én hervadásod látni nem fogom.

A szellő, melyre te a kelyhed bontod,
Melytől szépséged telje teljesül:
Éltem fájáról az utolsó lombot
Rázza le lassan, kérlelhetetlenül...

Te, válladon a királyi palásttal,
Bevonulsz büszkén, diadalmasan.
Míg engemet a tulsó kapun által
Már kifelé visz magányos utam.
 
 
0 komment , kategória:  Kiss József versei  
Tanács
  2010-06-17 13:55:04, csütörtök
 
  Kiss József

Tanács

Ember ne lássa könnyeid hullását,
Lélek ne sejtse lelked vívódását,
Egyedűl vívtad kegyetlen csatádat,
Minek mutassad sebeid másnak?

Mikor az éji árnyak összerengnek,
Miken hatalma nincsen földi szemnek:
Vánkosod csücske egyetlen barátod -
Az el nem mondja, hogyha sírni látott.
 
 
0 komment , kategória:  Kiss József versei  
A csók
  2010-05-31 14:03:55, hétfő
 
  Kiss József

A csók

Juszuf, a költő, hármat szeretett:
A dalt, a lányt és a kerevetet.

A lány legyen ifju, - a kerevet,
Ha pua, akár régi is lehet.

A lány legyen tüzes s a dal, ha szól
Ne rúgja ki a földet láb alól.

Juszuf bölcsesége ilyenforma volt. -
Egyszer egy ifju jött hozzá és szólt:

Juszuf ibn Ali, mester! Im egy dalt
Hozék, hogy biráld, nem hogy magasztald.

Együgyű szívvel irtam, - te tudod:
Mit ér, mit nem ér az ilyen dolog.

És Juszuf szavába vágott: "Elég!
Vershez nem kell előljáró beszéd.

Olvass!" - És az ifju halk, elfogott
Hangon, növekvő hévvel olvasott:

Tubafa virága, bülbül édes titka:
Ó csók! miben vagyon édességed nyitja?

Tubafa leveli csöngnek-bongnak, szólnak,
Ó de csattanása édesebb a csóknak.

Hetedik mennyország csöndes éjszakákon
Le-leszáll és lánykám ajkán megtalálom.

Olthatatlan szomjuság oltója, szítója:
Gyönyör vagy, halál vagy, szerelemnek csókja!

Egyszerre nesz - ki az? - a költő int,
Elhallgat az ifju és föltekint.

Az ajtófüggöny szétnyil sebtibe
S Leila szökell bé, Juszuf kedvese.

S mint a dzsin, ki áldozatára csap,
Édes költője ajkihoz tapadt.

Csókolja hosszan, némán, édesen,
Kábultan áll az ifju - mit tegyen?

Hurikra gondol, véli álmodik,
Végre egy hang üti meg füleit.

Juszuf szólalt meg - kedvese fejét
Redős leplébe elrejtve elébb:

"Allah lényét ne fürkészd, csak imádd!
S a csókot gyakorold s ne magyarázd."
 
 
0 komment , kategória:  Kiss József versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 28 db bejegyzés
e év: 965 db bejegyzés
Összes: 7432 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 142
  • e Hét: 15952
  • e Hónap: 61382
  • e Év: 353676
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.