Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
Tükörírás
  2017-08-11 00:11:52, péntek
 
  Képes Géza

TÜKÖRÍRÁS

Minden szavam rejtjeles jelszó,
minden sorom tükörírás.
Nem csiszolt játék, nem kitekert szó,
nem rím-röppentyű - valami más.

Vágd csak a földhöz, hogyha nem érted:
visszapattan és megsebez,
hiszen minden szava teérted
iródott: pontos üzenet ez.

Állitsd tükröd írásom elé - ne
töprengj! - s benne már ott van a jel.
Ott is marad, beleég üvegébe
mint az ítélet: ,,Megméretel."

Régi életed nem ér egy fabatkát,
hajad tépheted, rázhatod öklöd -
Vagy változtasd meg világod arcát,
vagy változtasd meg a tükröd!
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza versei  
Himnusz a Naphoz
  2017-06-29 17:17:02, csütörtök
 
  Képes Géza

HIMNUSZ A NAPHOZ

1

Rigófüttyökre ébredek,
mosolygok -
Álmomban iskolásgyerek
voltam,
együgyű,
boldog,
ki rongylabdát köt,
pandúr-rablót játszik
s a szilvafák
sötétkék ágai alatt
rikolt egy óriásit.

A mosoly
még itt lebeg
a számon,
mint fűszálon
a harmat -
pár pillanat
és felszippantja
a ködfelhőkön
áttörő
szilaj
Nap...

2

Bomolj ki, Nap, szilajon
a világ felett,
a szomjas föld be nagyon
várja jöttödet.
Kis virágok, zöld füvek
emeljék föl fejüket:
az álmot töröljék ki
szemükből - lássanak,
harmatgyöngy helyett égi
napfényben ázzanak.
Zsolozsmát zeng zizegve
neked a fák lombja,
ragyogj rá a vizekre:
ébredjenek zsongva.
Duna, Tisza idelenn
felriad s a Balaton:
uralkodj a vizeken
meg a virgonc halakon.

3

Kiskakas és nagykakas
nagyot kukorítson,
a gazdasszony a tűzhelyen
fürgén tüzet szítson.
Serkenjen fel a vándor
a szénapadláson -
menjen útjára: nyugodt
szépségeket lásson.
Kel a férfi, égre néz,
indul munkájára -
nappalnak a kérges kéz
leghívebb munkása;
az arca mozdulatlan,
háborog pedig,
míg szép szürke lovát hajtja,
eltöprenkedik:
a szédült fegyveresek tán
bőrükben megférnek
s asszonyával, gyermekével
ő békében élhet...

4

Ébreszd a vadon erdőt,
eleget szundított:
a pintyet, a pityergőt
s a rikoltó rigót.
A róka hadd osonjon
lesből ugrásra készen;
a mókus bolondozzon,
az őz tűnődve nézzen.

5

Sugaraddal simogasd
a búzát, az árpát:
hosszú, fagyos télen át
dideregve várt rád.
Csókold a szőlőt, az almát,
körtét meg a szilvát:
csókodtól áttüzesednek,
bőrük meleg színt vált.
Mindegyik szétfeszülésig
fényeddel teljék meg:
úgy tegyék az asztalra, mint
terólad emléket.

6

Ó, Nap, míg ezt dalolom,
lelkem tele tűzzel -
Süss le ránk a hajnalon,
minden gondot űzz el!
Tiszta fényed mosson össze
minden fajta népet:
adjanak hálát
az életért
néked.
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza versei  
A barátságról
  2017-06-29 17:15:27, csütörtök
 
  Képes Géza

A BARÁTSÁGRÓL

Gyönyörű, gyönge virágszál a barátság, tudom én.
Ha a nap fürdeti, szín, fény szövi át s át, tudom én.
Ragyogó rózsa kifeslik: remegő illatot önt
a kehely mélye - hol is lelni a mását? Tudom én:
Ha tüzes bor - színe bíbor - poharad megtölti,
nem iszod még, beszívod szép aromáját - tudom én:
a barátság ilyen is: telt üvegen átsüt a fény
s ha kihajtod, tüzes áramlata jár át, tudom én.
A virág, bor s a barátság, ez a három nagy öröm,
ami éltet s mi napodnak ragyogást ád, tudom én.
De ha dér csípte a rózsát - a szemed könnye mit ér?
Nem adod vissza kiégett ragyogását, tudom én!
A virág hervad - a tél jön - teli kancsód kiürül,
de a sorsnak te nem érzed soha gyászát, tudom én:
Jöhet ínség, de amíg ott van a társad vigaszul,
neveted véle az évek rohanását, tudom én!
Te ne várj, Géza, a sorstól se hatalmat, se vagyont:
siker és pénz hogy a szívet hova rántják, tudom én.
Te maradj meg csak a szépség s szeretet kis szigetén:
nyugalom nyújtja feléd itt aranyágát, tudom én...
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza versei  
Önéletírás
  2011-07-14 01:29:34, csütörtök
 
  Képes Géza

Önéletírás

Az életemnek túl a fele-útján
erdő-szövevényből tisztásra értem
s csak mentem tovább anélkül, hogy tudnám:

hol is vagyok? Szemem a földön s égen
kutatva járt - De most egyszerre tompa
moraj szűrődött át a messzeségen.

Futottam már. S meztelenül, ragyogva,
hatalmasan elém tárult a tenger -
tán erre vágytam eleitől fogva...

Nem gyúlt fölötte semmiféle szent jel,
hogy "ebben győzöl" - Elűztek a társak
s ez ítélet alól senki se ment fel.

Nem veszik vissza, kit egyszer kizártak,
csak ha büntetlenségét szánja-bánja
és megtér, kedvüket keresve már csak.

Ezt nem teszem. A magam útját járva,
nem magamé, a tengeré leszek majd -
ez az út visz az úttalan magányba.

Nem védem éri tovább ezt a veszett fajt:
rohanjon vesztébe - nem tartom vissza
kifosztott, megcsúfolt, elárult, megmart.

Szám a sötét kelyhet fenékig issza,
keserű ez, de orvosság - nem méreg:
egyszerre eltűnik minden kulissza.

Emberek nélkül, csak a mindenségnek
élek, az emberektől elszakítva,
ölelésében a víznek, a fénynek.

Biztatom magam: "Elfelejted itt a
sebet s a mocskot, mit jutalmul kaptál
Bűnösöknek botránykő, aki tiszta.

Mindegy. Te, aki voltál, az maradsz már."
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza versei  
Fennakadva
  2011-07-08 02:00:50, péntek
 
  Képes Géza

Fennakadva

szép az ég
szépek
a fák
s én

vagyok

valaki
feldobott
s fenn
megakadtam
az űrben

üvegsima
bőrömön
átüt
a mályvaszín
erezet
szívem
lüktet
agyam
sugarakat
bocsát
ki
s fogad
be
kis
kavics
feszülten
figyelem
a mindenség
titkait

most
látom:
az élet
amit
éltem
odalenn
milyen üres volt
milyen fakó
milyen
avitt

a mindenség
középpontja
vagyok
itt
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza versei  
Őszi elégiák
  2011-07-08 01:59:06, péntek
 
  Képes Gépes

Őszi elégiák 1.

Szitál az üszkös pázsitok felett
piros permeteg: érett falevél.
Vad-nyomot, ösvényt - mindent betemet
s utánad sem marad jel itt, ne félj.
Tölgymakk pereg, most száraz ágat ér,
hangvillaként rá megpendül az ág:
e fa-hangból inditja meg a tél
a botfülü szelek zenekarát.
Az ég okádja majd a pelyheket,
s mig újra elcsitul a fergeteg:
a bokrok már ezüst-gyapjas juhok.
S az erdő: zuzmarás szakállu őrszem
a vihar után bámul eszelősen
s kékrefagyott tenyerébe huhog.

Őszi elégiák 2.

Természet mostoha gyermeke, ember!
Mit kérdesz, mondd, e kihült szivü tájon?
A lelked csordultig lesz gyötrelemmel:
hová futsz, hogy az életed ne fájjon?
Növényt keresnél? irgalmas tavat?
cinikus hóval van befödve, jéggel.
Végtelenbe húzó vadludcsapat
bensőd visszhangjaként nem jajveszékel.
E tájék nem gyülöl és nem szeret,
véres tragédiákra meg se moccan:
felcsukló szavad jobb, ha lenyeled.
Szorongva úgy botorkálsz, mint tilosban
s ha szemedből a bánat-tó kiloccsan:
arcodon tüstént jégcsappá mered.
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza versei  
Kitüntetési javaslat
  2011-07-08 01:57:34, péntek
 
  Képes Géza

Kitüntetési javaslat

Egyik bírálóm a Kolumbus-díjra ajánlott
műfordítói felfedezéseimért.
Mennyire célbatalált - de milyen szomorú ez az ötlet:
felfedezéseimet Ámerigók szedik el.
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza versei  
Vallomás
  2011-07-08 01:56:24, péntek
 
  Képes Géza

Vallomás

Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!
S csak akkor szűnik ez a szerelem,
ha meghalok s hideg gödörbe tesznek.
S vajon akkor meg fog-e szünni? Nem!

Ha szétszakad az agy, s a szív s az ágyék
s az izomrostok mind szétomlanak,
rejtezve bennük meglapul a vágy még,
mely átömlött rajtuk mint tűzpatak.

Por és hamu leszek. Az idő malma
már csontjaimat is megőröli.
De él a föld folyója, rétje, halma
s égnek tovább az égbolt fényei.

Ők látták szemed tiszta fényét, látták:
hogy csókoltalak, hogy öleltelek!
A folyó meglassította folyását,
s ránk hajoltak a fák s a fellegek.

Ha már emberek szívében sem élek:
a fák, folyók, rétek és csillagok
még századokig egymásnak beszélnek
szerelmemről, mely érted lobogott.
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza versei  
Te vagy
  2011-07-08 01:55:10, péntek
 
  Képes Géza

Te vagy

te vagy a tüdőm
a levegőm
nélküled
megfulladok
a csendem is
te vagy
nélküled
ízekre tép a zaj
s a zűrzavar
te vagy minden percemben
minden porcikámban
én már
sehol sem vagyok
én
te vagyok
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza versei  
Igen, de
  2011-07-08 01:53:59, péntek
 
  Képes Géza

Igen, de

barát?
igen
de
nem ér rá -
szerető?
igen
de
nem ér rá -
kártya-
partner?
sakk-
partner?
séta-
partner?
igen
igen
igen
de
nem ér rá
más-más
irányban
loholunk
pedig
mehetnénk
lassan
kézen fogva
együtt
bomlásnak
indult
az emberiség:
a sort mi kezdjük
s talán
be is
mi
fejezzük -
barátodnak
telefonálj
még
ma:
lehet
hogy
a vonal
holnap
már néma.
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 205 db bejegyzés
e év: 1607 db bejegyzés
Összes: 8036 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1310
  • e Hét: 1310
  • e Hónap: 67879
  • e Év: 528086
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.