Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
Önéletrajz
  2017-09-19 19:39:35, kedd
 
  Képes Géza

Önéletrajz

Tűzzé csiholtak, lánggal lobogok,
utamban én mindent felégetek,
nemcsak odakinn: lomot, szemetet,
de azt is, mit a sors belémdobott.

Szelíd szépség és vad gondolat: ég!
S új borzongások gyökere, a bűn.
Hát akkor mi marad meg, ami még
érdemes, hogy túl bánaton, derűn

rá felfigyelj? Marad a láng maga.
Körül égés és pusztulás szaga,
de nem csihad le, égig csap a vágy.

A láng, a láng! ha nem táplálja semmi
s ideje már hideg hamuvá lenni:
lobog - táplálja még saját magát.
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza versei  
Tűzmadár
  2017-09-02 12:27:33, szombat
 
  Képes Géza

TŰZMADÁR

Tüzes szárnyon szállt a Nap -
puskagolyó érte:
az ég szagos füveire
bugyog piros vére.

Vergődik még fent a Nap,
most zuhan a mélybe -
Violaszín nagy hegyeknek
lángvörös a széle.

Súlyosodó titkokat
súgnak az akácok -
Violaszín hegyek mögül
cseng a kacagásod.
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza versei  
Szeptember
  2017-09-02 11:11:30, szombat
 
  Képes Géza

Szeptember

Úgy érzem néha: arcod arcomat súrolja,
gyöngéden mint a Dél első lehellete,
mely hogyha átsuhan az erdőkön dúdolva,
kinyíl a száraz ágak kandi rügyszeme.
S olykor mintha szemem vizébe csüngene
homlokod érett aranybarna lombja
s míg vágy hulláma zúg reám, szorongva
lesem: nem akad-é el vérem üteme.

Vagy ha dobolni kezd az ősz esője,
gyöngyszürke szálakkal az ablakom beszőve,
úgy sejtem hirtelen: szobámon áthalad
gondolatod, sugárzó, röpke gondolat,
melyben úgy érkezel hozzám, miként a kósza
szellő szagában hull elénk egy messzi rózsa.
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza versei  
Tükörírás
  2017-08-11 00:11:52, péntek
 
  Képes Géza

TÜKÖRÍRÁS

Minden szavam rejtjeles jelszó,
minden sorom tükörírás.
Nem csiszolt játék, nem kitekert szó,
nem rím-röppentyű - valami más.

Vágd csak a földhöz, hogyha nem érted:
visszapattan és megsebez,
hiszen minden szava teérted
iródott: pontos üzenet ez.

Állitsd tükröd írásom elé - ne
töprengj! - s benne már ott van a jel.
Ott is marad, beleég üvegébe
mint az ítélet: ,,Megméretel."

Régi életed nem ér egy fabatkát,
hajad tépheted, rázhatod öklöd -
Vagy változtasd meg világod arcát,
vagy változtasd meg a tükröd!
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza versei  
Himnusz a Naphoz
  2017-06-29 17:17:02, csütörtök
 
  Képes Géza

HIMNUSZ A NAPHOZ

1

Rigófüttyökre ébredek,
mosolygok -
Álmomban iskolásgyerek
voltam,
együgyű,
boldog,
ki rongylabdát köt,
pandúr-rablót játszik
s a szilvafák
sötétkék ágai alatt
rikolt egy óriásit.

A mosoly
még itt lebeg
a számon,
mint fűszálon
a harmat -
pár pillanat
és felszippantja
a ködfelhőkön
áttörő
szilaj
Nap...

2

Bomolj ki, Nap, szilajon
a világ felett,
a szomjas föld be nagyon
várja jöttödet.
Kis virágok, zöld füvek
emeljék föl fejüket:
az álmot töröljék ki
szemükből - lássanak,
harmatgyöngy helyett égi
napfényben ázzanak.
Zsolozsmát zeng zizegve
neked a fák lombja,
ragyogj rá a vizekre:
ébredjenek zsongva.
Duna, Tisza idelenn
felriad s a Balaton:
uralkodj a vizeken
meg a virgonc halakon.

3

Kiskakas és nagykakas
nagyot kukorítson,
a gazdasszony a tűzhelyen
fürgén tüzet szítson.
Serkenjen fel a vándor
a szénapadláson -
menjen útjára: nyugodt
szépségeket lásson.
Kel a férfi, égre néz,
indul munkájára -
nappalnak a kérges kéz
leghívebb munkása;
az arca mozdulatlan,
háborog pedig,
míg szép szürke lovát hajtja,
eltöprenkedik:
a szédült fegyveresek tán
bőrükben megférnek
s asszonyával, gyermekével
ő békében élhet...

4

Ébreszd a vadon erdőt,
eleget szundított:
a pintyet, a pityergőt
s a rikoltó rigót.
A róka hadd osonjon
lesből ugrásra készen;
a mókus bolondozzon,
az őz tűnődve nézzen.

5

Sugaraddal simogasd
a búzát, az árpát:
hosszú, fagyos télen át
dideregve várt rád.
Csókold a szőlőt, az almát,
körtét meg a szilvát:
csókodtól áttüzesednek,
bőrük meleg színt vált.
Mindegyik szétfeszülésig
fényeddel teljék meg:
úgy tegyék az asztalra, mint
terólad emléket.

6

Ó, Nap, míg ezt dalolom,
lelkem tele tűzzel -
Süss le ránk a hajnalon,
minden gondot űzz el!
Tiszta fényed mosson össze
minden fajta népet:
adjanak hálát
az életért
néked.
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza versei  
A barátságról
  2017-06-29 17:15:27, csütörtök
 
  Képes Géza

A BARÁTSÁGRÓL

Gyönyörű, gyönge virágszál a barátság, tudom én.
Ha a nap fürdeti, szín, fény szövi át s át, tudom én.
Ragyogó rózsa kifeslik: remegő illatot önt
a kehely mélye - hol is lelni a mását? Tudom én:
Ha tüzes bor - színe bíbor - poharad megtölti,
nem iszod még, beszívod szép aromáját - tudom én:
a barátság ilyen is: telt üvegen átsüt a fény
s ha kihajtod, tüzes áramlata jár át, tudom én.
A virág, bor s a barátság, ez a három nagy öröm,
ami éltet s mi napodnak ragyogást ád, tudom én.
De ha dér csípte a rózsát - a szemed könnye mit ér?
Nem adod vissza kiégett ragyogását, tudom én!
A virág hervad - a tél jön - teli kancsód kiürül,
de a sorsnak te nem érzed soha gyászát, tudom én:
Jöhet ínség, de amíg ott van a társad vigaszul,
neveted véle az évek rohanását, tudom én!
Te ne várj, Géza, a sorstól se hatalmat, se vagyont:
siker és pénz hogy a szívet hova rántják, tudom én.
Te maradj meg csak a szépség s szeretet kis szigetén:
nyugalom nyújtja feléd itt aranyágát, tudom én...
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza versei  
Önéletírás
  2011-07-14 01:29:34, csütörtök
 
  Képes Géza

Önéletírás

Az életemnek túl a fele-útján
erdő-szövevényből tisztásra értem
s csak mentem tovább anélkül, hogy tudnám:

hol is vagyok? Szemem a földön s égen
kutatva járt - De most egyszerre tompa
moraj szűrődött át a messzeségen.

Futottam már. S meztelenül, ragyogva,
hatalmasan elém tárult a tenger -
tán erre vágytam eleitől fogva...

Nem gyúlt fölötte semmiféle szent jel,
hogy "ebben győzöl" - Elűztek a társak
s ez ítélet alól senki se ment fel.

Nem veszik vissza, kit egyszer kizártak,
csak ha büntetlenségét szánja-bánja
és megtér, kedvüket keresve már csak.

Ezt nem teszem. A magam útját járva,
nem magamé, a tengeré leszek majd -
ez az út visz az úttalan magányba.

Nem védem éri tovább ezt a veszett fajt:
rohanjon vesztébe - nem tartom vissza
kifosztott, megcsúfolt, elárult, megmart.

Szám a sötét kelyhet fenékig issza,
keserű ez, de orvosság - nem méreg:
egyszerre eltűnik minden kulissza.

Emberek nélkül, csak a mindenségnek
élek, az emberektől elszakítva,
ölelésében a víznek, a fénynek.

Biztatom magam: "Elfelejted itt a
sebet s a mocskot, mit jutalmul kaptál
Bűnösöknek botránykő, aki tiszta.

Mindegy. Te, aki voltál, az maradsz már."
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza versei  
Fennakadva
  2011-07-08 02:00:50, péntek
 
  Képes Géza

Fennakadva

szép az ég
szépek
a fák
s én

vagyok

valaki
feldobott
s fenn
megakadtam
az űrben

üvegsima
bőrömön
átüt
a mályvaszín
erezet
szívem
lüktet
agyam
sugarakat
bocsát
ki
s fogad
be
kis
kavics
feszülten
figyelem
a mindenség
titkait

most
látom:
az élet
amit
éltem
odalenn
milyen üres volt
milyen fakó
milyen
avitt

a mindenség
középpontja
vagyok
itt
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza versei  
Őszi elégiák
  2011-07-08 01:59:06, péntek
 
  Képes Gépes

Őszi elégiák 1.

Szitál az üszkös pázsitok felett
piros permeteg: érett falevél.
Vad-nyomot, ösvényt - mindent betemet
s utánad sem marad jel itt, ne félj.
Tölgymakk pereg, most száraz ágat ér,
hangvillaként rá megpendül az ág:
e fa-hangból inditja meg a tél
a botfülü szelek zenekarát.
Az ég okádja majd a pelyheket,
s mig újra elcsitul a fergeteg:
a bokrok már ezüst-gyapjas juhok.
S az erdő: zuzmarás szakállu őrszem
a vihar után bámul eszelősen
s kékrefagyott tenyerébe huhog.

Őszi elégiák 2.

Természet mostoha gyermeke, ember!
Mit kérdesz, mondd, e kihült szivü tájon?
A lelked csordultig lesz gyötrelemmel:
hová futsz, hogy az életed ne fájjon?
Növényt keresnél? irgalmas tavat?
cinikus hóval van befödve, jéggel.
Végtelenbe húzó vadludcsapat
bensőd visszhangjaként nem jajveszékel.
E tájék nem gyülöl és nem szeret,
véres tragédiákra meg se moccan:
felcsukló szavad jobb, ha lenyeled.
Szorongva úgy botorkálsz, mint tilosban
s ha szemedből a bánat-tó kiloccsan:
arcodon tüstént jégcsappá mered.
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza versei  
Kitüntetési javaslat
  2011-07-08 01:57:34, péntek
 
  Képes Géza

Kitüntetési javaslat

Egyik bírálóm a Kolumbus-díjra ajánlott
műfordítói felfedezéseimért.
Mennyire célbatalált - de milyen szomorú ez az ötlet:
felfedezéseimet Ámerigók szedik el.
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 146 db bejegyzés
e év: 2115 db bejegyzés
Összes: 8519 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 445
  • e Hét: 3473
  • e Hónap: 63482
  • e Év: 701214
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.