Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 89 
Az ősz ölében
  2017-11-23 07:39:32, csütörtök
 
  Szécsényi Barbara : Az ősz ölében

Az ősz ölében
Elosont a nyár. Az út-széli fák
sorfalat állnak. Csupasz ág-bogokkal
feszülnek az égnek - sóhajt a táj -
elmúlásunk szelei kaszálnak.

Az erdők öles magányán csillan
még gombányi pír, pár zöld moha;
s az avarrá hamvadt koronák
közt reszket a harmatok mosolya.

Varázsos az ősz. Illatos szőnyeget
terít a földre halk szavú esők nyomán,
kápráztat még nyár-meleg reményeket -
ám telet dajkál hűs ölén a holdsugár.


Link
[kep][http://s3.images.www.tvn.hu/2017/11/23/07/40/www.tvn.hu_52e485f30117c2361f7 13275a31c6cf2.jpg/kep]
 
 
0 komment , kategória:  Őszi versek  
Nincs Cím
  2017-11-22 14:21:27, szerda
 
  Link


 
 
0 komment , kategória:  Őszi versek  
Őszi mese
  2017-11-20 21:07:50, hétfő
 
  Szőcs Sarolta
Őszi mese

Úgy érzem, valamit keresek a mában,
Az elsárgult, szomorú, őszi elmúlásban,
Mindig csak reméltünk, vártuk csak a szépet,
A hihetetlen, ártatlan, tündéri meséket.

Egyszer volt, hol nem volt, hinni kéne benne,
Ha valóra válna, igaz mese lenne,
Sokan forgassuk a mesekönyv lapjait,
Eljátszhassuk éveink megélt napjait.

Egy-egy lap kihullt, nem találunk rája,
Azon volt megírva lelkünk boldogsága?
Az utolsó sorokban felsóhajt az élet,
Sokat kaptunk tőle, de nem láttuk a szépet.

Már a vég közeleg, búcsúznak az évek,
Ó, te gyönyörű ősz, meghalok tevéled.
Kik maradnak, biztassuk az utánunk jövőket,
Ők még remélhetnek, várhatnak meséket.

Céltalan a reggel, ha már hull a levél,
Hiába mesél a pajkos őszi szél,
Párnádat könnyeid fogják átitatni,
Mikor este remény nélkül indulsz elaludni.

A legjobb mesék is el lesznek feledve,
A legszebb emlékek is el lesznek temetve,
Mert az elmúlás senkire nem vár,
Itt van, mikor az idő már őszülőben jár.

Bágyadt harmatcseppben könnyeznek a rétek,
Ha nem sarjad új hajtás, nem folytatod léted,
Én most hálás leszek, s hátrahagyom néked,
A meg nem élt, tovatűnt, gyermeki meséket.


Link


 
 
0 komment , kategória:  Őszi versek  
Ősszel
  2017-10-20 13:33:04, péntek
 
 


Kurucz Krisztina
Ősszel

Körülölel az ősz hulló levelekkel,
hűsen fújdogáló szelekkel;
megajándékoz néha még enyhe napsugárral,
gesztenyével, színesen hulló levélpompával.

Beköszöntött az ősz borús fellegekkel,
záporesővel, nem várt hideggel;
madárdalos, borongós napra ébredek,
csupaszok a fák, üresek a reggelek.

Körülölel az ősz, búcsúzik, hozza a telet,
kavarogva szálló nagy hópelyheket;
zúzmarákat, jégcsapokat az ágon,
alig pár álom, máris karácsony.

Hólepte vidék, kacagva játszadozó gyermekek,
latyakban tipegve, csúszkáló emberek;
eltűnt az ősz, megjött a szép és csúf tél,
test és lélek dideregve, természet eltemetve tavaszt remél...
 
 
0 komment , kategória:  Őszi versek  
A természet dicsérete
  2017-10-07 07:22:06, szombat
 
  Link





Szikszai Ilka
A természet dicsérete

Kedves, zengő madárhangot hall fülem,
Itt ülök a nyugodt folyóparton, s ez kedves nekem.
Egy repülő suhan át a végtelen, kék égen,
Gondolataimat, szívemet csöndben fölemelem.
Lágy szellő fodrozódik, lengedezik a folyó felszínen.
Fecskék oltják szomjukat, s tovaröppenek hirtelen.
Zöldellő olajfák, fűzfák hajolnak méltóságosan,
Hirdetik a természet dicséretét igazságosan.
Végig a gáton tengernyi, ezer tarka virág,
Csirkék, gyöngytyúkok legelésznek csisszegve ideát.
Fel-felröppen itt is, ott is egy-egy kedves pillangó,
Meg-megérinti lelkemet; az ember milyen mulandó!
Hallgatom a nyárfák leveleinek beszédét,
Megértem a tőlük jövő szeretet üzenetét.
Gólyakerepelés hangzik fel valahol messze,
Vajon mi hajtja őket újra ide meg ide?
Méhikék zümmögnek, mondják a maguk zenéjét,
Tücskök ciripelnek a kövér fűben szerteszét.
Gyönyörű, fekete-kék szitakötő cikázik ide-oda,
Utána nézek simogatva, s már el is röppent tova.
Szememmel végigpásztázom a bölcs folyó felszínét,
Néha fel-felbucskázik egy hal, szétnéz.
Ezernyi béka pattyog sorba, a vízbe,
Megunják, újra jönnek napozni a fénybe.
Most virágzik a bambusznád fénylő kalásza,
Csoportokban állnak, hisz össze vannak tartozva!
Csodálom és szeretem a természet csendjét,
Milyen jó lenne, ha az emberek ugyanezt tennék!
Megértenék a harmonikus szépséget, összetartozást,
Szívükben nem volna békétlenség, vad acsarkodás!
Olyan egyszerű, csak ki kellene nyitni szívüket,
Példát venni arról, hogy a Teremtés mily fölséges
 
 
0 komment , kategória:  Őszi versek  
Szép gondolatok...
  2017-10-01 07:53:21, vasárnap
 
  "Eljött a pillanat, mert megélhettük, ismét ezer színbe öltözik a világ. Nem kérdezte, vártad-e, akartad-e, eljött az ősz. Ahelyett, hogy mérgesen söpröd arrébb a faleveleket, csodáld a színét, mert neked mutatja magát. Benned kelt majd érzéseket, általad lesz emlék belőle. Emlék, kitörölhetetlen. Ahelyett, hogy dacosan húzod magadra a meleg ruhád, örülj, hogy van, legyen bármilyen, de megóv, és ha a szívedben az élet igaz hite ég, hidd el, legyen bármilyen zord az idő, nagy baj sosem lehet majd. Mindegy, mennyire esik majd az eső, ha van tető a fejed felett, ne panaszkodj, adj hálát érte. Adj hálát, mert eljött. Esélyed van elázni, érezni, az eső cseppjeit az arcodon. Esélyed van menni a nedves úton, érezve a szél hatalmát, betérni egy meleg helyre, nagy levegőt véve, érezni, ismét megérkeztél. Hatalmas áldás. Napot kapsz majd, avarban fetrengőset, pocsolyákba ugrálósat, teát, bort, vagy kakaót kortyolósat. Esélyed lett a szürke reggelekre, az esti fázós ölelésre, a napsütésre, egyszerűen esélyed lett élni. Még. Légy hálás érte."
Theodorovits Andrea





Link


 
 
0 komment , kategória:  Őszi versek  
Nincs Cím
  2017-09-23 06:56:19, szombat
 
  Link




Kristófné Vidók Margit
Őszi életkép


Halványabb a kéklő ég, nem éget a napsugár,
szelíden ölel, simogat az őszi fuvallat.
Elnyíló virágok, körbevesz édes illatár,
az égen vadlibák veszik át a fő uralmat.

Rezgő nyárfa is már aranysárgába öltözött,
útra készülnek gólyák, fecskék, rigók és darvak.
A fülemüle, pacsirta is már elköltözött,
bíborszínű falevelek nyarat búcsúztatnak.

Szorgos a hangya, a tücsök még mindig hegedül,
kopaszodó fák, alatta zizegő avar nő.
Nem örök elmúlás, a természet elszenderül,
az állandó körforgásban ez pusztán pihenő.

Fa ágán mókus, mancsában mogyorót szorongat,
nem zavarja az átváltozó fák halk sóhaja.
Felőle minden nyikoroghat, minden hajlonghat,
csak legyen harapnivaló, ez minden óhaja.

Gyorsan suhanó felhők, ködös, hűvös reggelek,
egyre halkuló életjelek a föld felszínén.
Felszálló pára a tó felett, és nádrengeteg,
benne a vízcseppek csillogóan, ezüstszürkén.

Nagy tanítómester az ősz, hálás vagyok érte,
arra nevel, add fel azt, ami nem szolgál téged.
Bármilyen fájdalmas a búcsú, hidd el, megérte,
helyet kell adni az újnak, engedd el a rémet.

A lélek felszabadul, megláthatod a szépet,
ami gúzsba kötött, továbbá már nem kínozhat.
Itt az idő, a lélek roncsait kell kitépned,
értelmes élet, amit csak ember birtokolhat.

2015. szeptember

Link




Debreceni Zoltán: Búcsúzik tőlem az ősz

Színes faleveleket sodor a rónán a szél,
sárga tengerként ring az őszi táj.
Meghajolva bólingatva köszöntenek engemet az erdőben a fák.
Minden fa aranyló díszruhába öltözött,
a derengő napsugárban mindegyik boldogan rám nevet.
Egy simogatással búcsút vesznek tőlem
majd mély álomba merülve várják a telet.




Link





Ősz van, hullanak a sárga falevelek,
betöltik gazdagon utcákat, tereket.
Szóródik szét, mint ezernyi aranytallér
a fák lombja, koronája... földet ér.
Ragyognak a szikrázó napsütésben,
elmúlt a nyár, most az ősz menetel.
A csillogó falevelek egymásba ölelkezve,
a földet aranybársony takaróként lepik el.
Ropják táncukat az őszt köszöntve,
a langyos szélben vígan repkedve.
Hiába minden, itt van már az ősz,
ez a tarkabarka varázs nálunk időz.
A kopasz ágak közt átszűrődik a napsugár,
már rég búcsút intett nekünk a nyár.
(számomra ismeretlen)
Forrás: Facebook
 
 
0 komment , kategória:  Őszi versek  
Ősz
  2017-09-20 06:12:47, szerda
 
  Vörös Judit: Ősz

Eljön az ősz, megérkezik,
halványodik a napsugár.
elveszti a forróságát,
s útra kel sok vándormadár.

Felizzik a fáknak lombja,
ragyognak az őszi színek,
piros, sárga, zöld és barna...
Integetve búcsút zizeg.

Felveszik a legszebb ruhát,
így köszönnek el a nyártól,
égő lázban fénylő naptól,
annak meleg sugarától.

Nézem ezt a szerény pompát,
mely lehullik nem sokára...
Eltemetve emlékét is
indul majd az ősz, útjára.




Link


 
 
0 komment , kategória:  Őszi versek  
Nincs Cím
  2017-09-09 17:54:03, szombat
 
  Link


 
 
0 komment , kategória:  Őszi versek  
A szép őszi estében
  2017-09-02 06:57:45, szombat
 
  Link







Fjodor Tyutcsev: A szép őszi estében

A szép őszi estében valami
titokzatos és megható varázs van.
A fák rikító szilaj színei,
a harsányrőt lomb a halk hervadásban,
a komorodó, fáradt föld felett
a kék ég, s a fátyolnyi köd az arcán,
a le-lecsapó borzongó szelek,
melyek mögött már tél sejlik s vad orkán:
mind hanyatlás, s mindenen ott a tűnt
élet szelíd mosolya, búcsúfénye -
az, amit embernél úgy nevezünk,
hogy: a fájdalom fenséges szemérme.
- Szabó Lőrinc fordítása


Zsigai Klára Őszi lélek-szirmai...

Csendben hallgatom szellő lágy zenéjét,
Tücsök nótája halkul, elszenderül
Mindig hittem, szeretet ringató álom,
Fák ágainak karjából szétszórom e világon.

Nyár virágai fejüket hajtva sorra intenek,
Rozsdás falevelek földre peregnek.
Szellő szárnyán pajkosan kergetőznek,
Megpihennek, ködszekerén tovaröppennek.

Megőszülő alkonyok egyre hosszabbak
Köd szitál, szemekbe csípős könnyet csal
Ledobja ruháit őszi lélek-szirma.
Némán lopózik tél hófehér csipkeruhába.


Győr, 2011. október 11.



Link






Simon István -Késő ősz

Aranyszegélyű fellegek
között szállnak a vadludak.
Alkonyul,-látni sem lehet
őket, csak hangjukat
hallani.
Nincsen már hegedűs tücsök,
csak kósza eső van, ami
csipeg-csöpög a fű között.
Ezüstös dér, vagy ropogó
hóharmat lesz reggelre itt.
A vetésekre takaró,
bizony az kell kikeletig.
A fának ködszakálla van,
Meglengetik a szelek,
s így hajtogatja hasztalan,
hogy esik, szédül lefele
utolsó
ágrólszakadt levele.



Link






Hollósy Tóth Klára- Csendvilág

Bánatosan búcsúzik az erdő,
egymásra borulnak szomorún a fák,
a lámpák fényködébe rebbenőn
lebeg ide-oda egy-egy kósza árny.
Köszöntelek téged ősz, te kedves,
s titeket, ti hulló, sárga levelek,
szívem veletek, mint ti, úgy remeg meg,
most rakjátok le életterhetek.

Vigyázod vándorod te néma világ,
kiket levegőd éltet, szelíd fényed,
elsiratgatjuk létünk fénykorát,
kecsegtetett csak, de meg nem értett.
Az idő nem áll meg, csak fut tova,
tavaszarcodat jobban szerettem én,
lelkemnek víg nyarad volt otthona,
jövőre megújulsz, nem úgy, mint én.

Kopaszodó fák közt bolyong a csend,
otthonát félti az örök Jelenlét,
a vetkező fa oly alakot vett,
mint sóhajlelkem, mely sok mindent megért.
A béke vagy te, néma csendvilág,
ki tudja, hányszor találkozunk mi még,
Ő, ki kezében tartja a csodát,
e világot, létet, emberek hitét.







Link



Mentovics Éva Tánc az őszi avarban

Nézd, a hárs mily tarka már,
és nézd, a tó amott
az őszi napfény búcsújánál
lám csak, hogy ragyog!
Aranyló pendely ring emitt,
a lengő ághegyen,
úgy zsong a park, a víz mögött,
akár egy bálterem,

hisz fürge táncba fognak ott,
s a ritmus jön velem,
s egy dalt dúdolva lépdelek
az őszi szőnyegen.

Kerengve száll a rőt levél,
majd mélán andalog,
s a nyárfák lenge ága közt
aranyló Nap ragyog.

Forogj velem, te őszi hárs,
lendüljön ágkarod,
mert itt, a szőnyeg lágy ölén
már te is láthatod,

hogy mily csodás a búcsúzás,
ha táncra kél veled
az ősz a tarka fák alatt...
lám, te is élvezed.

Link




Dalszöveg

Búcsút int az ősz a nyárnak,
Dér csókol meg minden rózsaágat,
Kihaltak a messze tájak,
Fecskék útján sötét darvak szállnak.

Hová lett a virágillat,
Tarka mező, zengő madárének?
Mindent, mindent vihar tépett,
S az életünk sárgult falevél lett

Nyomába a téli ködnek
Símogató enyhe szelek jönnek...
A napsugár játszi' könnyed,
Melengeti a megdermedt földet...

Sárgult levél elporladt már,
Faágakon apró rügyek ülnek...
Utánunk is újak jönnek,
Örök sorsa ez az életünknek
Zeneszerző: Entler László
Szövegíró: Babusa Miklós




Link





 
 
0 komment , kategória:  Őszi versek  
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 89 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 9 db bejegyzés
e hónap: 37 db bejegyzés
e év: 505 db bejegyzés
Összes: 9625 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 699
  • e Hét: 699
  • e Hónap: 22467
  • e Év: 410458
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.