Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
Napleányok
  2017-07-18 16:51:03, kedd
 
  Ágh István

Napleányok

Forog a föld fölkél a nap
sugarát lengeti
elfogy a hó a hóvirág
bimbója kezdi ki
Hóból lettél fehér virág
nap a te aranykoronád
szivecskéd szívbeli

Forog a föld fölszáll a nap
sugarát elveti
kékebb az ég a májvirág
magát is égnek képzeli
Mennyből fakadtál kék virág
lelkem lett második hazád
veled telisteli

Forog a föld elül a nap
sugarát költi ki
szapora szív a szívvirág
erőmet ellepi
Szívemből nőttél szívvirág
engedd kezem kisvánkosát
alád illeszteni
 
 
0 komment , kategória:  Ágh István versei  
Pipacs
  2017-07-08 20:45:52, szombat
 
  ÁGH ISTVÁN

Pipacs

Nefelejcs súgja, mit csinál:
kora reggel pipacskodik,
pirosba bontja bimbait,
nevetést csikland, röpteti
széditő zöld kosár,
mező kipingált ringlisén
fölsodródik a csitri szoknyaszél,
forgatja körbe-körbe Föld,
szeret? nem szeret? visszaszáll
és újra kuncog, csettint, nyelvet ölt.
 
 
0 komment , kategória:  Ágh István versei  
Kölcsey Ferenc: A magyar nép zivataros századaiból
  2017-06-29 17:24:02, csütörtök
 
  ÁGH ISTVÁN

Kölcsey Ferenc: A magyar nép zivataros századaiból

Elnehezült fejemet
Alig bírja vállam.
Atlasznak se nehezebb
A Glóbusz súlyával.
Bordám rávetemedik
Mentém zsinórjára.
Semmirevaló, akit
Megunt keze, lába.

Isten! most világtalan
Szemem lát és áhít.
Abba vakul, ami van,
Az a látó másik.
Sunyi szolga zárja le?
Pénzkáráló némber?
Segedelmet várhat-e
Embertől az ember?

Jobbágya magának is.
Gyanakszik a jóra,
Hátha még az ágyat is
Kihúzzák alóla.
Annyi párt, ahány család:
Gyermek atyja ellen,
Ura űzi asszonyát,
Az meg visszanyelvel.

Hallgat aki szólana.
Hősködik a gyáva.
Győz a rafinéria
Halhatatlansága.
A tisztesség éhezik,
Eladják forintért.
Kutyabőrrel kérkedik
Kupecnek a sintér.

Veszedelem, ami volt:
Rút feketehimlő.
Most meg házamra uszult
Zsivány, baca, jósnő.
Zápul már a lúdtojás
Ólak rejtekében,
Utolsó utamra szánt
Bűz a temetésen.

Büdösében toroz a
Csekei diéta.
Fogy a kocsmáros bora.
Döglött a poéta!
Részeg népség: Pfuj! Vivát!
Ordenáré virtus.
Cigánynóta dallamán
Nyekereg a Himnusz.
 
 
0 komment , kategória:  Ágh István versei  
Aranyeső
  2017-05-04 14:49:29, csütörtök
 
  Ágh István

Aranyeső

Azt mondom rád, arany vagy,
ha arany, sose hervadsz,
eső, de sose hullasz,
terülő Tejút-fürtöd
számtalan fürdő csillag,
éjjel is világítasz,
ahol akarom, ott vagy,
ott vagy, ahol szeretlek,
ha én neveztelek meg,
mert én neveztelek meg.
 
 
0 komment , kategória:  Ágh István versei  
Életfa
  2017-04-29 15:30:51, szombat
 
  Ágh István

Életfa

Tükrös tavasz közeledik,
fám fölülről fényesedik,
madár szól a felső ágán,
koronája szivárványán,
első szava bimbót hajt ki,
nekem se szabad hallgatni,
másik szavára virágok
nyílnak, sípolok virágot,
harmadik szavára gyöngyöt,
serkentünk zöldpihés gömböt,
gyöngyöcskét gömbbé, gyümölccsé,
mintha tél se lenne többé.
 
 
0 komment , kategória:  Ágh István versei  
Ibolya
  2017-03-27 22:06:32, hétfő
 
  Ágh István

Ibolya

Kinek rejtőzöl ibolya?
gyökeredig csöpp izgalom,
kiért reszketnek ereid
becsukott kék szemhéjadon?
szendered álom-mosolya
árama barna avaron
csiklandja kérő kezemet,
belebizsereg fél karom
s szemem, hogy addig nézzelek,
míg lassan fölébresztelek.
 
 
0 komment , kategória:  Ágh István versei  
Napimádó
  2017-01-11 13:58:43, szerda
 
  Ágh István

Napimádó

Ott napozott a nyári kert zugában,
szemérmetlenül szép volt, mint a rózsák,
szemérmére szabott fürdőruhája
alig nagyobb egy óriás sziromnál,
bár leginkább szűz tenyeremhez passzolt
volna a messziről jött pesti asszony,
ketten láttuk, én meg az öreg Isten,
örült az Úr, mert visszaigazolva
találta benne mesterművét, én meg
parázna hévvel feledkeztem buja
verőfényében, mintha párja lennék,
s kamaszfővel folytatnám a teremtést,
s akkor a néma rózsa éjszakája,
ahogy helyette behunyt szemmel érzek,
döbbentett rá, a mélység vajudása
veti világra ezt a fényességet,
amit csak látok, ő meg csak világít
vakon, a legsötétebb éjszakáig.
 
 
0 komment , kategória:  Ágh István versei  
Aki az első múzsa volt
  2011-06-18 23:01:56, szombat
 
  ÁGH ISTVÁN

Aki az első múzsa volt

Azt sem találom már, akitől érdeklődnék
arról, akiről négy évtizede nem tudok,
akkor írta bizalmasan, hogy a férjétől
elköltözött, mintha rám is tartozna az ügy,
vagy mert a pletykát így akarta megelőzni,
s fokozta még a levéllel a meglepetést,
ahogy a postám ott találtam a kapuban,
mikor még senki sem tudhatta címemet,
éppen az új lakásba költözésünk napján.

Mert egyidősen túl fiatal voltam hozzá,
s asszonyként is maradhattak fönntartásai,
ha választ sem várva eltitkolta a címét,
vártam, hogy majd egy véletlen alkalommal
megkérdezhetem, mi járt az eszében akkor,
talán elfojtott érzelmeit szerette volna
megsejtetni, vagy csak az árvaság görcseit
oldotta szesszel, amit szégyell azóta is?

,,Ezek itt konyakfoltok, ne hidd, hogy most sírok"
mint a semmibe tartó hídroncs, lóg a mondat,
átjutni nem lehet egymáshoz semmiképpen,
csak emlékeim járnak a mennyei pályán,
a feledékenység világegyeteméből
keringve, és a vonzalmak törvénye szerint,
s miként a fényben föllobbanó üstökösök
éjbe vesző tücsökzenévé távolodnak.

Mint egy igazi múzsa kisajátította
időmet, karján ékszerórája mutatta,
hány perc van még mellette az előadásból,
hogy lépteimet járásához igazítva
kísérjem a Zuglóba tartó villamoshoz,
amelyik tizenkét évvel később hazavitt,
de akkor mindig házáig kóboroltam arra,
mint egy bolond, ki szerenáddal éjszakázik.
 
 
0 komment , kategória:  Ágh István versei  
Óhaj
  2011-06-17 14:39:23, péntek
 
  Ágh István

Óhaj

Lírai szenvedély híján üres a vers,
szerelem nélküli hasztalan az élet,
magára hagyott kisgyerek sírdogál
bennem, elvesztett játékai végett,
elgurult labdája miatt az egész
földkerekséget kellene megtalálnom,
s kezébe adni újra, hogy ne fájjon
hiánya, s játsszon, játsszunk költeményt.
 
 
0 komment , kategória:  Ágh István versei  
Az első hó
  2011-02-26 21:58:40, szombat
 
  Ágh István

Az első hó

Mikor az első hó lehullott,
nem ez a mostani hó,
nem ez a játszani való,
hanem az ősemberi,
mikor a dél-afrikai menet
az első hópelyhekbe ért
meztelenül, s az életért
kitalálta a tüzet remegve,
úgy állok jövendőm előtt,
úgy gyújtok tüzet, húst sütök,
nappalom deres úritök,
sült tökkel eszem a húst,
éjjel meg ifjúságomat
álmodom, mormogom:
Meg ne nyúzd! meg ne süsd!
 
 
0 komment , kategória:  Ágh István versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 14 db bejegyzés
e hónap: 307 db bejegyzés
e év: 1321 db bejegyzés
Összes: 7757 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 676
  • e Hét: 10717
  • e Hónap: 72343
  • e Év: 444438
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.