Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Tél
  2017-01-13 14:23:10, péntek
 
  Komjáthy Aladár

Évszakok III.

Tél

Kopasz fák borzongnak a téli szélben
s hangos, színes, fényes a délután
halvány nap száll a tárult tiszta égen
s tavaszt igér a morcos tél után.
De roppant tűzszemét még zárva tartja
s alig ragyog pilláin át a láng
virágtalan áll Ókeános marta
partok során a szendergő világ.

Egy barna domb lejtőjén meglapulva
mogorván nézi Pán a téli tájat
nymphákról álmodik a dombra hullva.

Halkan és vágyakozva fúvolázgat
fürtös nyarak felé zsibong a vére
és nem gondol már fagyra, hóra, télre.
 
 
0 komment , kategória:  Komjáthy Aladár versei  
A sorsom őrzői
  2011-02-26 22:33:26, szombat
 
  Komjáthy Aladár

A sorsom őrzői

Kezemből elpereg az élet,
felejtem már ezüst zenédet
csodák világa: szépség,
az ifjúság láng-íze halkul
és minden nap: keserves alku.
Ízekre lassan tép szét.

Hová sodortok röpke évek?
széthullok, mint az oldott kéve,
jaj! őszi szél sivít,
siessetek, kik látni vágytok,
már les reám az ősi átok,
könyörtelen s irigy.

Felhőbe, ködbe vészbe a sorsom,
a csúcsra tűzöm büszke, zordon
zászlómat s meghalok,
őrizzetek szívek, szerelmek
s ti emlékek, kiket teremnek
a rímek és dalok.
 
 
0 komment , kategória:  Komjáthy Aladár versei  
A tavaszról!
  2010-08-14 18:54:11, szombat
 
  Komjáthy Aladár

A tavaszról!

Nyugtalan, fényes szemeivel
nézeget engem a Tavasz
s a tájra ráhajlik kint amaz
örök ég kéklő színeivel.

Ez a táj kedves énnekem,
sok ezer év ültette be
s folyót rajzolt a közepibe.
Szél száll a tágas tereken,
mint lovas a sárga pusztán,
fölötte száll a régi nap,
kit csodál a néger, lapp, arab
s a messze, regés Hindusztán.

Ez az ég mindég állni fog,
de tavasz és élet tovaszáll
s elhalkul minden, ami fáj.

De most, amikor az ég nevet
s kacajba, suttogásba fúl
minden a téli föld felett:
zöld lombokat nevel az erdő,
elomló delnő fent a felhő,
az éj vizek szavától hangos
s az élet víg, kitárt, kalandos,
most, amikor kabátod szárnyát
nimfák rángatják friss mezőn
s ezer hang zsong, hogy bús-zavartan
fülelsz a rozsdaszín avarban,
most, amikor szívedben csattog
szerelem-madár szép dala:
ne törődj, mit hoz majd a Tél
légy: egyetlen, fénylő szenvedély.
Isten s Tavasz tanyája vagy
nem ölhet meg se Tél, se Fagy.

Hold ragyog a tavaszi égen
s az ismeretlen messzeségen
leng a párafátyol,
vége már a téli képnek
s a csillagok gyertyái égnek
bolyongj bár akárhol.

Bús sejtelem igázza lágyan
tavaszi, nagy megindulásban
a néma növénynépet,
a fák kitárják puszta karjuk:
"az életet s a fényt akarjuk
s a lombos ékességet."

A szél a hegyről völgybe lebben
s az álmos víz elevenebben
locsog a jegenyével,
mező kinyújtja zsibbadt testét
tavasz-heroldok felkeresték
virágontó zenével.

Csukott szemekkel áll az erdő
s minden oly titkos, elmerengő
miként a szerelemben,
de néma jaj esengve tör föl
a megáldott méhű anyaföldből:
a Föld sír, mint az Ember.

S jaj és gyönyör közt futva száll át
lengetve friss virágruháját
a tavasz fantomvilága,
rohan, miként egy lázas álom
s meghal a Nyár - feltámadáson
az almafaág virága.
 
 
0 komment , kategória:  Komjáthy Aladár versei  
Kínai táj
  2010-08-14 18:48:43, szombat
 
  KOMJÁTHY ALADÁR

KÍNAI TÁJ

Harmincezret levágatott
a császár. Süt a nap
holttestükre. A lázadó
látja és észbe kap.
Vöröslik már az őszi lomb,
messziről nagy hegyek
a végtelen síkság felé
kéken tekintenek.
A bambuszerdőben a szél
motoz. A fűzeken
cinkék pityegnek. Alkonyat
kúszik az égre fel.
A fúlásig zabált varjak
elülnek. Jő az est.
Tudod-e, rettentő anya,
fiad merre keresd?
Köztük van ő is. Testükön
enyészet foga rág,
erőtlen rothadásukat
nézi a holdvilág.
 
 
0 komment , kategória:  Komjáthy Aladár versei  
Kérdés
  2010-08-14 18:45:03, szombat
 
  Komjáthy Aladár

Kérdés
(B. M.-hez)

Szeretlek? nem szeretlek? nem tudom;
de jól esik meleg szemed mögött
megrebbenő lelkedre ráhajolni
és kérdeni halk lázba öltözött
lányságod titkait; csak hüs tüzek
jajdulnak benned hogy ha - bús madár -
fáradt tekintetem reád repül
bejárja arcod és ajkadra száll.

Eros kapúi, gőgös-keskenyek;
de őket nézve, mint a bús tavasz
ahogy a bimbó keblét felszakítja
s szent zűrzavarból telj rózsát fakaszt,
úgy duzzad, érik bent a gondolat
s vakító vágy-virággá teljesül,
hogy jaj! jó volna mindent elfeledni
egy csókban, hol az ős élet feszül.

Egy mély, illattal teljes, néma csókban;
szent egyensúly a csók, ki kap s ki ad:
a mérleg kettős karja s nem remeg,
míg egybe zárja két világukat;
az önző Én hátrál a Más előtt;
egy dal lebeg fel, kozmikus, örök;
két lélek énekel; mily halk! finom!
és mégis, mint a lét, úgy dübörög.

Reád nézek, a lelked zárt virág;
közel vagy hozzám? távol? kérdezem.
Ha nem szeretlek s nem szeretsz, miért van
e fénylő köddel terhes érzelem?
Miért libeg e kristálytiszta láng,
ha ál-tüzénél sírunk s megfagyunk;
felelj, felelj te szűzi tisztaság,
miért, miért, hogy ily balgák vagyunk?
 
 
0 komment , kategória:  Komjáthy Aladár versei  
Évszakok
  2010-08-14 18:37:47, szombat
 
  Komjáthy Aladár

Évszakok

IV. Tavasz

Jeges ruháját már az Év levetve
megtört szemével félve széttekint
uj, bájos ég mosolygó kékje hint
halvány derűt dombokra és terekre.

És zeng az olvadás hangos zenéje
a téli víz csacsogva szerteszéled,
folyók dagadnak, ifjú, szárnyas élet
fejét emelve vár szerelmi kéjre.

A roppant óramű kimért szabállyal
forogni kezd. Suhogva jár a szellő
a rét felett; mikor lebegve feljő

a nedves hold ezüstös fénytalárral:
és igy száll nappal, este, éjszaka
míg eljön újra majd a tél szaka.
 
 
0 komment , kategória:  Komjáthy Aladár versei  
Varázs
  2010-08-14 18:35:22, szombat
 
  Komjáthy Aladár

Varázs

Holdfény alatt sétál a szerelem,
sétál, de jaj! már nem, nem énvelem.
Kék ködben ül a táj, a tó felett
emlékek és árnyak keringenek.

A fákon átlebeg a rezge fény,
olyan, mint egy verlainei költemény:
lehunyt szemekkel, mint a szenvedély,
felsóhajt és a földre hull az éj.
 
 
0 komment , kategória:  Komjáthy Aladár versei  
Varázs
  2010-06-17 14:39:24, csütörtök
 
  Komjáthy Aladár

VARÁZS

Holdfény alatt sétál a szerelem,
sétál, de jaj! már nem, nem énvelem.
Kék ködben ül a táj, a tó felett
emlékek és árnyak keringenek.
A fákon átlebeg a rezge fény,
olyan, mint egy verlainei költemény:
lehunyt szemekkel, mint a szenvedély,
felsóhajt és a földre hull az éj.
 
 
0 komment , kategória:  Komjáthy Aladár versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 120 db bejegyzés
e év: 937 db bejegyzés
Összes: 7407 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2479
  • e Hét: 18289
  • e Hónap: 56461
  • e Év: 281122
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.