Regisztráció  Belépés
katalinkohut.blog.xfree.hu
A szeretet mindent meggyógyít, a szíve szétterjeszti önmagát a világmindenségben H. Kohut Katalin
2017.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 44 
Kohut Katalin: Szent Iván-éji álom
  2017-06-24 17:24:05, szombat
 
  Kohut Katalin: Szent Iván-éji álom

Napfordulónk soká éljen,
tündérvarázs lesz az éjjel,
a legrövidebb éjszakán
csengő hangom muzsikál.

A szív-szerenád száll Hozzád,
mindenség zeng hozsannát,
varázslatom megtaláljon,
valóra váljon az álmom.

Képzeletem messze repít,
szerelem-erdőben hevít
a vágya a boldogságnak,
örök-élet a világnak.

Nem válunk el többé soha,
nektárunk égi lakoma,
édes harmat éjjeli könny
csókot lehel ránk a gyönyör.

Násznépünk is ünnepel,
s míg ránk borul az éj-lepel
színpompában egyesülünk,
kettőből egy pár leszünk.

2014. június 18.
 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin versei  
H.Kohut Katalin: Téli remény
  2017-06-19 08:28:42, hétfő
 
  H.Kohut Katalin: Téli remény

Üvölt a mélység, rázza le a magast,
rázza, mint meggyfürtöt a bíboros szél,
vadul rázza a piros lángú havast.

Megbotlik a tél, földön a szakálla,
megbotlik saját jégszív uszályában,
csuklik és botlik rőtszínű gégája.

Űrhidegből csókot küld a kishalál,
küld földi szemfödőnek jégvirágot,
küldője reményt, örök létet talál.

2017. június 19.
 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin versei  
H.Kohut Katalin: Lehetőség
  2017-06-09 21:00:58, péntek
 
  H.Kohut Katalin: Lehetőség

az élet keresztjeinek ellentétei
őrlik a lelket
a szenvedés torzítja a jellemet
a feszület közepén kiáltok
bújj ki lélek
szabadulás rózsája integet
itt a tér és idő összesimul
szabad utat kap
minden lehetőség

mindegyik sötét éj végén
kinyílik egy ablak
egyre tágul a horizont
a stencilezett, indigós folytatása
a végtelenségnek véget ért
a fiókba rejtett titkok tárulnak
fényt és útmutatást kap
minden lehetőség

2017. június 9.
 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin versei  
H.Kohut Katalin: Háború
  2017-06-06 20:14:54, kedd
 
  H.Kohut Katalin: Háború

Éjszaka lett egy pillanat alatt,
árnyékok borították a falat,
csendes szonátámat kikapcsoltam,
az ágyra roskadtam bizalmatlan.

Mennydörgéssel kezdődött a csata,
felvonult az ellenség csapata,
szívembe hatolt villanyos hatás,
sarkkörökön túli vízcsobogás.

Leszakadt talán az égmennyezet,
szemem a plafonon megmeredt,
kerestem foltját az ütközetnek,
mi köze hozzám elem-közegnek?

Ömlött, szakadt soká egyvégtében,
zakatolt agyam borotvaélen,
beleszorult a patkó dobogás,
űrhideg a mennyei zokogás.

Forgószél, káoszt hozó nagy vihar,
lelkem ne gyomláld, a szeled csikar,
táplálékom útja a bölcsesség,
csakis tiszta forráshoz hajolnék.

Nem gyönyörködöm a pusztításban,
a lágy eső jósága példátlan,
háborúd csak zavart önvédelem,
szívemet kutatom önkéntelen.

2017. június 6.






 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin versei  
H.Kohut Katalin: A szív biztatása (Echo)
  2017-05-30 09:37:22, kedd
 
  H.Kohut Katalin: A szív biztatása
/Echo/

Láték egy dallamot, de oly távol,
szemem fogni képtelen,
ujjam hegye gyorsan belegázol,
terjedése végtelen.

Amott sárga kotta bámul,
haldoklón is szép könnyeket árul,
s biztatást ver a szívem,
biztatást ver a szívem.

2017. május 30.
 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin versei  
H.Kohut Katalin: Veronka balladája
  2017-05-23 16:24:32, kedd
 
  H.Kohut Katalin: Veronka balladája

Áldozott Veronka hófehér ruhában,
kontyba tett hajában szép fehér virággal,
kicsinyke kezében kosárkában rózsa,
kihúzott szemével nem az ég zászlósa.

Gyönyörű leányka kígyóknak szemében,
sötét sorfal előtt lépkedett, szegényem,
nem tudta, rém jövő elkészült számára,
rontás és átok ül mindenik vágyára.

Mikor fejét vették, mellét elmetélték,
Dávid sírba testét hamar eltemették,
megrendült hatalma földöntúli létnek,
a Föld is kimozdult foglyaként űrtérnek.

Megtudta Krisztián, egykori jegyese,
megszakadt a szíve, világ ítélése,
Veronkának testét élesztette gyorsan,
kardját felkötötte a sátáni sorsban.

Megadta magát így mindenik sötétség,
az egész világból jött a sok hős vendég,
feltámadt a leány, jövő terv elkészült,
hős lovagok tette egy új csillagot szült.

2017. május 23.




 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin versei  
H.Kohut Katalin: Veronka balladája
  2017-05-23 16:24:28, kedd
 
  H.Kohut Katalin: Veronka balladája

Áldozott Veronka hófehér ruhában,
kontyba tett hajában szép fehér virággal,
kicsinyke kezében kosárkában rózsa,
kihúzott szemével nem az ég zászlósa.

Gyönyörű leányka kígyóknak szemében,
sötét sorfal előtt lépkedett, szegényem,
nem tudta, rém jövő elkészült számára,
rontás és átok ül mindenik vágyára.

Mikor fejét vették, mellét elmetélték,
Dávid sírba testét hamar eltemették,
megrendelt hatalma földöntúli létnek,
a Föld is kimozdult foglyaként űrtérnek.

Megtudta Krisztián, egykori jegyese,
megrendült a szíve, világ ítélése,
Veronkának testét élesztette gyorsan,
kardját felkötötte a sátáni sorsban.

Megadta magát így mindenik sötétség,
az egész világból jött a sok hős vendég,
feltámadt a leány, jövő terv elkészült,
hős lovagok tette egy új csillagot szült.

2017. május 23.


 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin versei  
H.Kohut Katalin: Térj magadhoz
  2017-05-22 16:53:55, hétfő
 
 

Kegyetlen játék,
tán vége mindörökké.
Szívem leállt,
csontkezű hűvösség
dermesztett.
Elaludtam.

Félálomban hősöm
élesztgetett,
Kohut Kati Újhelyből,
térj magadhoz!

Elhervadtak
feszületeim rózsái,
a kulcs a nyitja
a jövőmnek.

2017. május 22.
 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin versei  
H.Kohut Katalin: Halott Balaton
  2017-05-16 10:40:59, kedd
 
 

.Kohut Katalin: Halott Balaton

Ülök és egyre bámulom a magyar tengert,
szemezve ismertetem meg vele az embert,
beszélgetünk hosszan a múltról és jövőről,
elmélkedünk az eddigi sok bűnözőről,
kik bűzös állótóvá fokozták a szépet,
bárányfelhő válaszol, világ végét béget,
szeméthegyek, dögök, árnyak és foszlott hullák
jelzik mélységét, közben mindenét árulják.
Ragacsos, haragos zöld halotti ruhája,
meddig tart vajon még a gyászos tusája?

A hatvanas években e tengert nem szerettem,
mert úszni tanultam, a sok bacit lenyeltem,
köhögtem a romlott ízt számból a magasra,
zavarossága hamar kivetett a partra.
De este a tábortűznél öröm ragyogott,
énekünk felnőttet, gyereket odavonzott.
Másnap lábunkkal nyergeltük a hullámokat,
nyaralni jó, az emlékek hada látogat.
Mesél az ember, a nagy Balaton hallgatja,
megvédeni nincs erő, szívét vigasztalja.

2017. május 16.


 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin versei  
H.Kohut Katalin: A tiszta szív jövője (Szonettkoszorú)
  2017-05-09 08:23:17, kedd
 
  H.Kohut Katalin: A tiszta szív jövője
Szonettkoszorú

1.
Múlt rögjeiből olvasok nyomokat,
Embert keresek, nagybetűst, szíveset,
Nem találok sokszor mást, csak gonoszat,
Számtalanszor megesett ez az eset.

Vizsgálom a jellembeli okokat,
A szív a törvényt súgja, fényeset,
Elismerem az árnyék-sablonokat,
Emberi formában élnek, meglehet.

A nemesség és becsület, nyílt jellem,
Egy házban lakoznak, egy dicső telken,
A Jóságban kutatom a hősöket.

Számtalan ország, s nép veszett már oda,
Míg a tisztesség bűn, neve pagoda,
Keresem a régi törvényt, ősöket.

2.
Keresem a régi törvényt, ősöket,
Míg élhet az ember, egyre csak remél,
Ráveti a korszakokra látcsövet,
Feltárul a múlt, a két fül csak henyél.

Ha lenne hídján két világhoz követ,
Ki régről a jelennek szól és zenél,
Vezényelne égtörvényt, mennydörgőset,
Kottát írna nyáron minden falevél.

A zivatar a káoszt megtépázza,
Földre sújtását a rigó trillázza,
Napsugarak szárítják a nyomokat.

A Rend egyre csak békéről álmodik,
A halottak emléke halványodik,
Az egyháztitkár anyakönyvet tologat.

3.
Az egyháztitkár anyakönyvet tologat,
Minden, mi szép volt, a sír magába zárt,
Ki fejti meg életről a kódokat,
Barlangi jeleket, s hol nyugszik a bárd.

Jó szíven számtalan sötét lenyomat,
Gyilok-szó a gazé, melyet belémárt,
A rákfekély talán egyszer lelohad,
Kerülni kell azt, ki emígy is csak árt.

A fegyver rávettetik a sötétre,
Száműzve lesznek mind az ősködökre,
Mely saját eszméik fölött szemfödet.

Övék a világ-könyvtárnyi bűneset,
Minden gondolat-szikra rég elesett,
Az állam gépekkel csontokat töret.

4.
Az állam gépekkel csontokat töret,
Háborog sok halott a hét fátylában.
Meg kell tisztítani a háztetőket,
Hogy járjon az ítélet egyfolytában.

A világ-végi kürtzengés megérett,
A fegyelem emléke még Spártában,
Piros a Hold, az égbe vert nagy éket,
Feltámadást várnak a fogságban.

A Békesség szeretetért esd, s óhajt,
A mindenség szabadulásért sóhajt,
Szürke szmog fedi el a városokat.

A baj forrása emberformában jő,
A feketék pénze a mindig nyerő,
A bürokrata hamis vállat vonogat.

5.
A bürokrata hamis vállat vonogat,
A mágia hatalom ma Bátorság,
A törvény védi a szélhámosokat,
Gondolat-lövedékkel egy új kórság.

Elítélnek, megírnak úgy okokat,
Ál minden szavuk, ferdült az Igazság,
Idéznek paragrafust és okosat,
Ferde és susárló, csak önigazság.

Megkérdezzük, mikor kezdődött a baj,
Mikor hangya-népre ráhullott a vaj,
A szorgalom és becsület bűn-jel lett.

Egyetlen rossz gondolat maga a bűn,
Átok ül azóta a leírt betűn,
Hazug történelem hasít köröket.

6.
Hazug történelem hasít köröket,
A győztes csürhének minden átírva,
De tanítónak csak jellemes jöhet,
Tar ágakkal ágaskodik a nyírfa.

A példázat, mely mély sorsokat követ,
Hiteles szívekbe van beleírva,
Csak ők teszik le a fegyelem-követ,
Élet-iskolába mind visszajárna.

Az eszes tanul más bölcsességéből
És ha az élete egyszer összedől,
ritkán hibáztat újságos bódékat.

Élni gyönyörűség volt egykor régen,
Az emberek jól dolgoztak és szépen,
A Föld meglódult kaliba, s óbégat.

7.
A Föld meglódult kaliba, s óbégat,
Kirepült az űrbe, kering egyedül,
Megbolydult tűzkovács, nem tör diókat,
Csonthéjas ujjával halált hegedül.

A Nap még naponta meg-megcirógat,
S míg az űrhidegség rólam lekerül,
Addig álmodom, senki sem riogat,
Egy csillag az égből a Földre vetül.

Illés az, ki eljövendő világhős,
Legendájából talán már ismerős,
Vénusszal egy lovagregényt szövöget.

Ami akkor Illésnek nem sikerült,
Most minden sötét titokra fény derült,
Üvöltése rejti a bűnösöket.

8.
Üvöltése rejti a bűnösöket,
A hangzavar az égig ér itt régen,
Senki sem számlálhatja már meg őket,
Temetik a tehetséget közösen.

Szépség és harmónia gyönyöröket
Maguk is oktatják, óriási szégyen,
Mert csillagoknak vették el eszöket,
Nem tündökölnek többen már az égen.

A zeneszerzők, zenészek bűnösök,
Mert logikájukkal voltak bűvölők,
S az énekesek szív-húrja a zamat.

Fűszálakat, vagy kenyérmorzsát számol
Mindenik nagycsillag, övék a jászol,
Az Idő elszökött, nincs már pillanat.

9.
Az Idő elszökött, nincs már pillanat,
Elébb lassult, majd kipörgött végleg,
Nincs ki megkeresse, a kín megszakad,
Nyög és tűr a világ, nagyok a vétkek.

Ha akad százezernyi kufár cafat,
Kik ezentúl majd bocsánatot kérnek,
Nem zárul el szájukból a jó falat,
Igazakkal egy Földön ők megférnek.

A rég áhított szép világegyetem
Egyszer eljő, bizton tudom, s elhiszem,
A sötétség diadala elszakad.

A teljes egészség a lelki tökély,
Így válik éppé az a boldog remény,
Melyben egymásra lel a szelíd szabad.

10.
Melyben egymásra lel a szelíd szabad,
Aranyszalag markolja a kezeket,
Ujjong a földöntúli hű akarat,
Melynek a neve örökké Szeretet.

Összefogásban, nem vádolva arat
Nyílt szívet és áhítatos szemeket
Az Isteni törvény, örökös kamat,
Eztán bátran vállalhatnak gyereket.

A mérőkötélt, ha majd kifeszítik,
Minden élet akkor megmérettetik,
Felpezsdülnek a megunt hétköznapok.

Az eső tükörképe a pocsolya,
Megszúrta ujjainkat a rokolya,
A látlelet szívárvány színben sajog.

11.
A látlelet szivárvány színben sajog,
Minden ütés és csonkítás iszonyat,
A torünnep-vihánc az égig hatott,
Nem találni az asszonyt, a finomat.

Csak fényevés és koldulás maradt ott,
Hol Jóság és Szeretet volt alkonyat,
Hol a Földanya kedvesen csacsogott,
Énekével ringatta a habokat.

Megannyi merénylet, könyv-film főszerep,
Minden karmikus sorson bors-fűszerek,
Ezekből példázat soha nem hatott.

Örökké bízni, remélni, s hinni kell,
Az újjászületés ismét zöldell,
Nem adom fel, nagyságokat kutatok.

12.
Nem adom fel, nagyságokat kutatok,
Bármily nehéz, én keresek szüntelen,
A világ végére is elutazok,
Csodálom a mindenséget, bűntelen.

Az ember szívtörvényével jeltelen,
A jósága arcán látható, de azok,
Kik nem látják, vakok, halnak fénytelen,
Mert az élők látnak és jól hallhatók.

A jók eddig mindig hamar meghaltak,
Mert a sors kerekében sokszor csaltak,
fájlalom nagyon, örökké gyászolok.

Az ártatlan szenvedés fonákká tesz,
Ki ragaszkodik ilyen őrültséghez?
Igaz embert én boldogan mutatok.

13.
Igaz embert én boldogan mutatok,
Eszménye városának, országának,
Gondolatban földrészeken utazok,
Nincsen bánata többé orcájának.

Nem látszik a harag, bár a ludasok
Körülveszik őt kiszemelt prédának,
Sokan vannak még állandó utasok,
Kik menekülnek, öltöznek álcának.

Szeretem felettébb az igaz hitűt,
Ki magában is tán keresi a tűt,
Ha hibázik, nem restell bocsánatot.

Ha véletlen vétkezik, jóvá teszi,
Mindenki lelkét magához emeli,
Tiszta szívben dicsőülnek a dalok.

14.
Tiszta szívben dicsőülnek a dalok,
Mondd meg, mit dalolsz, ki vagy, megismerlek,
Ha muzsikád szép, a lelked is ragyog,
Lásd a tökéletes szót csodaszépnek.

A tökéletes olyan, mint az angyalok,
Nincs rajtuk hiba, ők miattunk élnek,
Könnyes szemem mennyországban andalog,
A Föld lesz a menny, otthona az égnek.

Egyesül ég és Föld, új világ vár ránk,
Kíváncsian várom, hol lesz a hazánk,
Lezártam a történelmi korokat.

Elterveztem a boldog, valóság-jövőt,
Megítélünk minden csalárd cselszövőt.
Múlt rögjeiből olvasok nyomokat.


Mesterszonett

Múlt rögjeiből olvasok nyomokat,
Keresem a régi törvényt, ősöket,
Az egyháztitkár anyakönyvet tologat,
Az állam gépekkel csontokat töret.

A bürokrata hamis vállat vonogat,
Hazug történelem hasít köröket,
A Föld meglódult kaliba, s óbégat,
Üvöltése rejti a bűnösöket.

Az Idő elszökött, nincs már pillanat,
Melyben egymásra lel a szelíd szabad,
A látlelet szivárvány színben sajog.

Nem adom fel, nagyságokat kutatok,
Igaz embert én boldogan mutatok,
Tiszta szívben dicsőülnek a dalok.

2017. május 9.
 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin versei  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 44 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 12 db bejegyzés
e év: 168 db bejegyzés
Összes: 168 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 45
  • e Hét: 45
  • e Hónap: 1888
  • e Év: 8577
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.