Regisztráció  Belépés
katalinkohut.blog.xfree.hu
A szeretet mindent meggyógyít, a szíve szétterjeszti önmagát a világmindenségben H. Kohut Katalin
2017.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Kohut Katalin: A karácsonyi üvegcse
  2017-12-23 04:59:13, szombat
 
 

Lefotóztam mini műanyag fenyőfámat az alatta lévő üvegcsével együtt.
Az üveg tartalma apró jegyzetlapok halmaza. 2012. karácsony óta írtam fel papírlapokra minden jót, ami velem történt, ami engem ért, azzal, hogy majd karácsony viliáján visszaolvasom, milyen pozitív hatások értek egy esztendő alatt.

Meglepődtem, amikor olvastam őket, mert igazából nem volt szükség arra, hogy jegyzeteljek, minden jó dolog berögzült nálam, így optimistább lettem, s azzal zártam a tavalyi évet: vannak még jó emberek!

Az ember önmagának az orvosa, pontosan ismeri a gyógyításához szükséges érzelmeket, tudja, neki magának hogyan kell viszonyulnia másokhoz, hogy jót kapjon vissza. Éppen tegnap olvastam, hogy a bizalom nagyon kényes, mert akinek egyetlen egyszer is életében összetörték a szívét, már soha többé nem tud feltétlen szeretettel megbízni senkiben.
Magam sem állom még ki most sem a feltétlen bizalom próbáját, elég az, ha egyszer valaki nem reagál a levelemre, s már elbizonytalanodom, pedig a feltétlen bizalom, amit érzünk egy emberrel kapcsolatban, semmilyen körülmények között nem rendülhet meg. Óvatosság kíséri az összetört szívű ember életét, s főleg azokét, akiket nagyon sok rossz ért már az életben. Ez az üvegcse segít felépíteni egy új értékrendet, egy lépés a szeretet felé, afelé, hogy értékelni tudjunk másokat, s bármilyen nehéz, tudjuk elfogadni a jó cselekedeteket, melyeket másoktól kaptunk.

Az üvegcse tartalma között nemcsak pénz segítség szerepelt szükséges időben, hanem fórumos ismerősöm segítsége, amikor eldugult a fenyőtüskéktől a porszívó, amikor kiakadt a tartályban az úszó, megjavította szó és ellenszolgáltatás nélkül. Nem tudom viszonozni jelen pillanatban, nem tudok mást adni érte, mint figyelmet és kedvességet, de megjegyeztem, örökre szívembe írtam a jegyzetekben szereplőket, s ha módom lesz rá, valamiképpen viszonozni fogom emberségük megnyilvánulását. Az üvegcse tartalma bizonyítja, hogy a lélek nélküli, asszonyok türelmével visszaélő gánymunkát végző szobafestők mellett vannak jószívű villany, számítógép szerelők is. Akadt olyan, aki ismeretlenül megbízott bennem, saját pénzéből vásárolt nekem, vagyis megelőlegezte személyemnek a bizalmat.
Egyik kedves ismerősömnek adtam egyszer egy felkelő napot ábrázoló képeslapot, mert nagyon tetszett nekem. Megfestette, átadta a festményt bekeretezve. Felsorolhatnám egyesével a jegyzetlapok tartalmait, melyek nem tartalmazták az egy év alatt ért jóság és tisztelet szavakat, melyek által egy csodálatos gyógyulás indult meg nálam. Kezdtek behegedni a sebek, melyeket mások okoztak. Rácsodálkoztam az emberekre, hol éltek, hogy eddig nem ismertem őket, nem tudhattam, hogy élnek hozzám hasonlóak az országban.

Kívánom, hogy mindenkinek legyen teli a képzeletbeli üvegcséje a jövő esztendőben csupa jó dolgokkal, szép, igaz tettekkel és szavakkal, melyek a szívbe rögzülve bearanyozzák a szürke hétköznapokat is!

2014. január 8.
 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin írásai  
H.Kohut Katalin: Vadhajtás
  2017-11-16 12:35:14, csütörtök
 
 

A bűn a világra jött, melyek közül a leghitványabb a gyilkosság. Ezt elméletben csak vérrel lehet lemosni. A jellemben megmutatkozik már kisgyermek korban mindenféle hajlam, mely később vérontás elkövetésébe torkolhat. Ilyen állandóan kínzó érzettel járó rossz tulajdonság az irigység, mely Káint is motiválta tette elkövetésekor. (1 Móz 1-11).

Az irigység akkor kezdte marni a földművelő Káin lelkét, amikor öccse, Ábel, mint juhok jámbor pásztora áldozatára kedvesebben tekintett az Isten. A bűn felismerése, a lelkiismeret-furdalás, amikor az ember valamit nem helyesen mond, vagy rosszat cselekszik, csak a tiszta lényeknél található.

Ábel makulátlanul, hiba nélkül állott Istene előtt, ennek ellenére szülei, mint gonosz és jó tudói bűnei miatt önvizsgálatában arra a következtetésre jutott, hogy igen, ő bűnös, hiszen bűnből született. A tiltott gyümölcs megkóstolása az élet fájáról az őskígyó javaslata szerint a halálba taszította az első teremtett embereket. A Sátán képviseli létezése óta a Földön a gonoszt, s ennek következményét, a halált. Felmerül az a kérdés is, vajon igazságos volt-é Istentől, hogy az élet fáját Édenbe helyezte, hiszen bármikor megkóstolhatták népei, különösen azért, mert erre fel is hívta a figyelmüket, s annak ellenére, hogy nem ismerték a rosszat, a kíváncsiság bármikor megtehette volna a hatását, bár lehet, nem ilyen következményekkel. Talán már régen feledve van az, hogy milyen az ember, aki most összezavarodva állana sodródva az árral, érthetetlenül hallgatva a gerinctelenek jellemtelenségeit. A gerinc a jellemet, míg a pillantás a tiszta szívet tükrözi. A lélek abban az esetben nyilvánul meg teljes szépségében, Isten egykori törvényében, amikor megtisztul minden bocsánatos bűntől is. Az irigység nem véletlenül került a hét főbűn közé, hiszen ez a lúgos érzet Káint is arra ösztönözte, hogy kiontsa a vérét testvéröccsének. Így nem lehet kedvesnek látszani a teremtő előtt, ilyen súlyos és állandóan a másikat vádoló gyarlóságokkal nem lehet helyesnek tekinteni Káin hálaáldozatát, mert ő csak egyszerűen hálás volt életéért, de a saját lelkében lévő csalárdságokat nem ismerte fel, mint bűn meglétét.

Káin is ugyanolyan embernek vallotta magát, mint Ábel, de belül érezte, hogy a tiszta lélek képviselője Ábel, ezért látta a teremtőjük kedvesebbnek, mivel jól ismerte a szívüket, annak ellenére, hogy a tiltott gyümölcs leszakításával a lelkek eltávolodtak egymástól. Megvolt a lehetőség a lélek-tisztulásra. Gyilkosságból viszont nincsen feloldozás, mert a vérontás újra megszüli önmagát. A vadhajtásnak általam nevezett Káin valóban a rosszból való volt, mert nem ismerte fel sötét természetét, hogy hibáit bevallja teremtőjének.
Az első igaz Ábel, mint ártatlan megölésével a kígyó uralkodik a teremtett népek felett, olyan sivárrá vált minden, mintha az egész világ csak Káin-hasonmásokból állana. A tisztaságot nem irigyelni, tönkretenni kell, hanem megbecsülni és tisztelni az isteni földi megnyilvánulásait.

2017. november 15.


Forrás: Biblia Teremtés könyve
 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin írásai  
Kohut Katalin: Szabad gondolkozni?
  2017-03-14 22:50:16, kedd
 
 

,,Az íróra veszélyes állapot csak egy van: ha korlátozzák a szabadságában, ha az idejét, az idegeit, az életét más dolgokkal kell felőrölnie, nem a munkájával." Márai Sándor

Elgondolkoztató az értelmiség felszámolása különféle eszmék, vastrágya és református börtön által. Ha ők érvényesülhettek volna, megnyilvánult volna a világ előtt az emberség kommunikációban és mindennapokban egyaránt. Többszörösen okosság miatt elítélten bátortalanul teszem fel a kérdést: miért nem szabad gondolkozni és miért lehet azoknak, akik jelenleg tanítással, művészettel foglalkoznak? A sötétség gondolatai mennyivel adnak különb útmutatót az élet dolgaihoz, mint amit az emberség nyújtott volna át példamutatással, tanaival? Hogyan lehetséges, hogy a Forgószeles apokaliptikus utcák árnyékvilág lakosai, akik az embereken hajtották végre a végtelen apokalipszist éppúgy esernyővel védték magukat, mint a nácik és jeges, vagy Heves megye, vagy a Józsefváros? Milyen megfontolásból került bénításra az emberek feje azzal, hogy addig néznek ki, míg meg nem mukkannak a szőke gondolkozás nélküliek helyett, akiket folyamatosan diplomával látnak el, eltartanak, sikeres életet adva nekik, mint Chicciolinának, Madonnának, Zoltán Erikának?
Mint a választott idézetem mutatja, nemcsak életében került nyomorba döntéssel, gyalázattal megáldozásra az ember, akivel jótékonykodni is bűn, soha egy szelet kenyeret nem nyújtott át a Rákóczi tér fertelmeseivel, korlátozták őket szabadságukban a szó jogi értelmében és testükben is, deformálva, betegségeket, végtelen kínzást terhelve rájuk. Az emberek nem tudtak munkájukkal törődni, az értékeket átadni, amikor irigységből egyfolytában lehetetlenné lettek téve, megfosztva a napi élelmiszertől, ruházattól, a szeretettől, harmóniától. Ennyire gazdag a vas-Magyarország vas-eszméivel, megmentett és gazdagságra jutott kommunistáival, egyházaival, mint elmeosztályok képviselőivel? Vagy ennyire képtelenek felfogni, mit tettek valójában? - Még mindig tart? - kiáltottak fel páran, de közömbösen és jóváhagyó cinkossággal folytatták közösen az emberek kínzását, mélyen hallgatva róla, hogy az ország iszonyatot követett el. Megszólják az iszlámot, megszólják a vasak termékenységi törzseinek szokásait, írnak naponta hátborzongató történéseket itthonról és a nagyvilágból, de a közös emberré nemesítő áldozásukról mélyen hallgatnak. Hogyan lehet a Főnix fekete gálya, mája éjszakája Rákóczi terének Csepregi Éva helyett, a Mici Mackós Medveczky Ilona és társai helyett emberi báránya, mint romlás virága? Milyen megfontolás volt az egészségügy részéről embereken végrehajtani az elmebetegeik szerepeit, sorsát, amivel a pszichiátereik vezetésével egyet értettek, mint a trianoni határnyitásával a vas-Babilonnak Biblia olvastatással. A romániai menhely csapásai nyolcvan éve mennek végig a könyveken, a saját apokalipszisüket ismételve folyamatosan, kitermelve a nácikat is, mint a jobbikos Vona Gábort azért, mert nincs arca, személyisége? Milyen megfontolás volt valamennyi név-berendezett emelése, áldozásuk? El sem bírom képzelni, hogy a Katalinok és Ildikók, Erikák, mint média képviselői és született karmikusok, hogyan élhetnek így minőségi életet diplomásan? Amikor a belőlem felállított zenei apokalipszisem tagjai közül egy elmeszülött meghal, gyászolja az egész ország, de az igazat nem akarják elbeszélni, segítséget soha semmiben sem nyújtottak. Miért tette tönkre a média börtöne Gór Nagy Mária ínysorvadásos sorsa miatt az én számat, miért csonkították meg az anyám nyomorba döntéséből 1948-ban született szőke gyomorszűkületes betegség, Mária miatt gyermekkoromban a hátsó fogaimat, s folyamatosan ismétlik a sorsát? Mára már 67 éves, hiszen a betegségek, mint emberek torzulásai, kapott csapásai már kilencven évesek. Miért kell az áldatlan állapotba juttatott embernek értelmiségi munka helyett az elmeosztály kommunikációs apokalipszisével foglalkozni? Kinek adják ki a könyveiket, publikációikat, melyek értékesebbjei legtöbbször emberek megfigyeléséből táplálkoznak, hiszen mindenben őket utánozták? Csodálkozom a wikipédia vas hírességein, nekik lehet árnyékfejjel gondolkozni? Ha ők tudnak szép zenéket, musicalokat, novellákat, cikkeket írni végtelenül elhúzva az elmeosztályokról szóló divat és magánéleti cikkeket, mire lett volna képes az összezúzott, halálra ítélt valódi értelmiség?
Nekik szabad gondolkozni egyetlen nagy közös áldozásban emberré nemesedve, megtisztulva?

Néha írok nekik egy-egy cikket az emberségről, boldogságról, amit a tiszta szívűekről már egyébként is tudtak, de undorodom, amikor rájuk nézek és olvasom a vastrágya eszméit, amit képviselnek. Miért nem volt szabad gondolkozni, miért volt az ember örök rabságra, végtelen áldozásra ítélve Borsod megyében?

2015. július 17.
 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin írásai  
H.Kohut Katalin:Illés,jégbefagyasztott sarkcsillag (novella)
  2017-03-14 18:49:35, kedd
 
  Nem álmodom szerelemről, csak ruhástul szeretek feküdni kis szobámban, halovány fény mellett. A stílus nem érdekes, a lényeg az, hogy valahol láttam már szemeidet eltűnődő szemeimben, s felrémlett egy halovány emlék, amikor ugyanezt átéltem Bach, vagy Beethoven zenéjét hallgatva kis szobámban megvillanó fény mellett. Az Idő hatalmas, Te is az voltál, egykori megmentőm, Illés. Emléke hősiességednek akkor, amikor az voltál, örökké elkísér, Neked írom ezt az írást, kezdve a történésével a kezdetnek, amikor ezüst-tél álom borult az érzékeinkre az égen, elsötétült minden, az Időt, a kéket elnyelte a gonosz, hangtalanul jégbe és fénybe fagyasztva mindent, így lettünk sarkcsillag csillagai, mielőtt engem levonszott a sötétség, s Te Illés, megmenekítettél akkor még utoljára.

Jelenlét-nélküli megízlelés lett a sorsunk, a jéggé dermedt kék világ állandó Isten-ellenségként meredt a sötétség által, várva sorsunkra.
Kék csillag lettem, mikor földre tiport a hatalom, könnyes szemekkel kívántak a lányok, asszonyok engem, kívánság-teljesítő csillagként, én nem tudtam semmit, közben gondolatban üzentem falevelekkel, boroszlánnal, mely ringott az erdőn ide-oda csendben, éltem magam is felejtőn a dermesztő csendben. Nem tudtam, mi történik velem, énekeltem furcsán, riadtan, nem figyelve másra. Nem is álmodtam már, mióta Illés, drága felejtettél, halk, hintázó emlék maradtál örökké.

Amikor jöttek megmenteni engem egykori kék népeink, megdöbbentek azon, hogy Te voltál, Te pernahajder az egyetlen szerelmem, állandóan lecsüngettél az égből a gonoszok közé, melyet meg is énekeltél a Mákosrétesben azon Illés együttessel, melyet társaidnak hoztál létre megénekelve mindazt, amit velem tettél. Minden vallási ébredés én lettem azóta, minden zöld szemű Jézus, feszületese a világnak állandóan. Te ilyenkor megszöktél, erről árulkodott minden, mint a kagylónyomok a tengerparton, millió patanyomával a szívemnek. Mikor Zeusz leánya voltam, hibiszkuszvirág hullt a kőasztalomra, melyet sosem mondott szavakkal teleírtam, ekkor is bántottál engem, nem értettem, hogy miért, már nem is én voltam, csak sápadt falevél, ez lettem már, egy tépett kislevél, kérdeztem, mondd jó uram, a megrontott meddig él, mennyit bír egy lélek, s miért baj, hogyha fél, a gonoszság erői meddig lesik még menekülő lelkemet és mikor lesz már fény. Zeusz és a hófehér kisgalamb szerelmét az első görög isten támadása történelmének megírtam, lyukas szívű állandó támadóm Vénuszként már Szabó István világ-könyvtárossal létrejött, azóta így járták a világot, míg engem Zeusz utolsó görög isten támadásakor kerékbetörtek Alexandriai Katalinként a romániai reformátusok, melyek kopjafa temetőt állítottak maguknak, egykori turulmadár szimbólumát, aki soha nem hagyott el engem, mellettem maradt haldoklásomkor is. Azóta egy fej lettem, mellem, fejem levették, híveim testem eltemették. Az egyik velem haldokló Zee, egykori népemből lett világűr utasa testvérével Reevel, óriás szellemvilággá váltakkal, Mazsola, Mici Mackó, aki jött meghalni, mint a saját médiám, utolsó emberként kísért engem a sírba. A turulmadárral együtt zengtük 1995-ig a békesség dalát.

Illés drága, mindent Te tettél velem, kutyám, mikor emlékeztem, búsan nézett, s arcomat csöpp orrára préseltem. Te nagy voltál, az voltál mindig, mielőtt ezeket a gyilkokat megalkottad. Hová futnak az utak? Találkoznak-e valaha, sokszor kérdeztem, míg ömlött, szakadt egyvégtében, s kutyám olykor felugatott. Nem talállak Téged, s magad, vádolásom szállt az égre, a kékre, kottáztam millió üzenetet.
Szemeimben, ha tréfa villan, fénye a gyászt rejti el, fényben álló árnyék vagy már, s darukiáltás az állandó holt tengeri tekercsek fölött.

Már készülök a tréfás, jókedvű jövőmre a kékekkel, akik imádtak engem, mikor Istennő voltam, amikor egész nap énekeltem, udvaroltak nekem a szépek, akiket megalkottam saját gyönyörűségre. Néha ellágyulok, azt hiszem, hogy jól vagyok már, eszembe jutnak a vicces félreértések, amiket gondoltak rólam, vagy rosszul mondtam valamit, ilyenkor rám tör a nevetés az utcán, boltban, vagy akárhol, vissza kell folytanom a kacagást, mert játék az élet, azt hittem legalábbis valamikor, játék a tudomány, a nyelv, az ének, a zeneszerzés, a teremtés, az alkotás, természetes a szépség, a tökéletesség.

Az asszonyok, akik szépek és csoda-szívűek fáradt-kék szemmel ébrednek reggelente, a kékek, mint férjek rájuk csodálkoznak, mert nézésüktől rend lesz és fegyelem.

Ébrenálom az álmodás, mely átfogta a többmillió évet, akkor azt hittem, hogy egyszer égboltnyi lesz Veled az ébredés, mint mikor aranylón Nap kel, s fényében egyre emelkedem, szivárványként ölel majd tekintetem, s Te leszel a kék ér is a patak mentén, zöld fűszál a réten, ellentét is, ahogyan játszottunk egykor kérdés-feleletet nyelvi játékként, s én ínycselkedtem szoprán hangommal, melyben felcsillámlott egy hang kérdőjelként, azzal, hogy kívánsz engem. Isteni nektár borult az érzékeimre ilyenkor, ezzel kezdődött, már megértem az állandó színjáték, levonszásával együtt a jégbefagyasztott csillagoknak, ég seregének.

Most itt vagy velem, felemeled a fejem, volt sok ünnepem, nélküled mind fénytelen, egy lesz utunk, egy a sorsunk a kékekkel, a csillagokkal, a népeddel, legyünk halhatatlanok ismét a hajnali fényben, szerelmünkről örök-himnuszt zúg és szárnyal ez az ég-tiszta dal.

2017. március 14.














 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin írásai  
Levél B.József szerkesztőnek segítségképpen haldokláskor
  2017-03-13 22:27:49, hétfő
 
  2014. május 21.

Kedves Józsi!

Még annyit el szeretnék mondani magam védelmében, amit rajtad kívül senki sem érthet meg, meg nem is akar tudomásul venni, hogy ha írok csak annyit, hogy vastrágya, vagy lírai karám, már kitámadnak engem mindenütt, egymás után szakítják meg velem a kapcsolatot. Egyesek butaságból, semmiről sem tudva, semmit sem észlelve az országban folyó médikus és politikai helyzetről, könyvek és korok folyamatos ismétlése mellett, melynek én vagyok az áldozata. Nehéz a helyzetem, mert bár rengeteg idő telt el születésem óta, még mindig játszanak, s ez végtelennek tűnik, míg el nem múlok, teljesen meg nem semmisülök, ami szintén már eddig háromszor megtörtént. Mások, mint Edwin elmebetegnek néznek, azért szakította meg velem a kapcsolatot, mert elolvasta az egyik versemet, majd írt róla a barátainak és törölt az ismerősei közül. Nem számított, mennyit törődtem vele főzés és könyvkiadás, más ügyekben, inkább az, mennyit nyeltem rossz természete miatt, mert nehéz vele beszélgetni, még az is okot ad törlésre, ha valaki megdicséri őt, ezt pitizésnek fogja fel, nagyon nehéz beszélgetni vele, szinte majdnem lehetetlen még egy olyan embernek is, aki tapintatos. Látod, Cs. Nagy is azért szakított velem, mert apokalipszisről írtam, s míg ezt nem fogják nyíltan hirdetni, beszélni róla, ellenkezni és felszólalni ellene, addig nem lesz vége. Boldogok, akik tudatlanságban megöregedtek mit sem tudva saját sorsuk szerepéről!

Most mindent kimondtam, ami bánt, mindig Téged megterhelve, de azt hiszem, s talán jól hiszem, hogy Te egyedül képes vagy mindent megérteni, mert ember vagy, nem sötét agyú és Te is fellépnél a kialakult helyzet ellen, illetve segítettél nekem sokat, míg lehetett, amiért nagyon nagy hálával tartozom.

2015. április 18.

Kedves Józsi!

Jogom van leírni a blogomban, ha valamit másképpen nem tudok lerendezni. Minden Gábor román berendezés, helyettük is minket áldoztak meg, így élnek, Gábor Áron rézágyúja apokaliptikus berendezések voltak. Ez vonatkozik Vona Gábortól kezdve valamennyi Gáborra. Most halt meg a bátyám, akinek a sorsa Heilig Gáborral kezdődött, mert Heilig mindig vigyorgott, ez ok volt az értelmetlen szenvedő életre. Mivel valamennyi skizopren helyett én lettem tönkre téve, így Juhász helyett is. A reformátusok kezdték annak idején a kislány áldozást magyar kislánynak beöltöztetve engem az ébredő játszótér, valamennyi egyháznak történő bemutatással, Illés apokalipszissel, aminek része volt M-mel való találkozás megszervezése is.

Engem nagyon megviselt egy éven keresztül a kitámadás, leértékelés, megalázás, akkor írtam róla a blogomban. Az igazat írtam. Most megtalálta, s tudom, hogy addig nem nyugszik, míg le nem törlöm az összes írásomat. Nehéz olvasni egyfolytában a dicsekvéseit azoknak, akiket így váltottak meg. Az egész ország skizoprenjei a médiával és a politikusokkal így emelkedtek, lettek valakik, ezt le kellett írnom, mivel hogy még mindig áldozat vagyok, engem gyilkolt le az elmeosztályuk. Gondolkoztam nagyon sokat a nevén, de másokat is a névtáron végig haladva felemeltek ugyanígy, de nagyon fájt, hogy a magyarok ellen berendezett csapások így megalázhatnak másokat.

Megkaptam az anyagát két hónapja:

,,Vigyázat óvatosan kezelendő, a román hatóságok szerint veszélyes kiszámíthatatlan! ,, http://postimg.org/image/bd4bkz9m1/

Nem reménykedem abban, hogy ezek után bármivel le lehet állítani, még elnézést sem kérhetek tőle. Már megszoktam, hogy nekem kell szégyellnem magam a kialakult helyzet miatt, születésem óta nekem kell félnem helyettük.

Nem akartam Neked ismét kellemetlenséget okozni. Ha úgy gondolod, többé nem megyek a Magazinba, de kérlek, hogy miatta ne töröld le az írásaimat.

Kérem a megértésedet!

Szeretettel:

Katalin

Kedves Józsi!

Miért kell törölni az eddigi írásaimat? Mindegy, nincs mit kimásolnom, nekem minden megvan. Elbúcsúzom Tőled, ne gondolj rám haraggal.

Szeretettel:

Katalin

2015. április 24.

Tisztelt X Magazin Szerkesztősége!

Azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy az életművemet, mely cikkekből, receptekből, fordításokból, novellákból, prózákból, versekből, filmajánlókból, videókból, hangos anyagokból állt - mindegyik külön fontos mondanivalóval és értékekkel - ha lehetséges, a netre visszaállítani szíveskedjenek, mert pótolhatatlanok és nagy energia, munka fekszik mindegyikben.

Egyetlen irodalmi portál sem törölte eddig a műveimet. Életműt nem lehet törölni, bármit is vét a szerző, legalábbis szerintem. Megírtam, hogy többé oda nem megyek, nem értem, miért nem volt elegendő a kitiltásom.

Még talán megvan a rendszerben minden, helyre lehetne állítani.

Ismételten kérem megértésüket!

Üdvözlettel:

Kohut Katalin

2015. május 10.

Tisztelt X. Magazin Szerkesztősége!

Mivel a magazinba feltett írások 1991-től jelentették régebbi megmaradt írásaimmal együtt a fontos mondanivalókat, nem nekem, mások számára, pótolhatatlanok, még egyszer felépíteni őket nem tudom. Már korábban jeleztem, nem találok a neten olyan irodalmi portált, ahol videókkal, fotókkal együtt fel lehet építeni az irodalmi műveket.

Tudom, hogy Önöknél én tehetségtelennek számítottam csupán, azzal is tisztában vagyok, hogy egy évvel ezelőttig segítséget nyújtottak, amiben tudtak, amiért nagyon hálás is voltam. Egy éven keresztül kértem segítséget a kitiltásom óta, nem kaptam. Ezek az írások fontos bizonyítékok szerepekről, ország egykori berendezéséről, megtörtént dolgokról, ezért kérem, amennyiben lehetséges, visszaállítani őket szíveskedjenek.

Üdvözlettel:

Kohut Katalin

B.Józsefnek kb. 2012. óta Levél tárggyal írva közöltem fokozosan rájövve mi történt velem a gondolataimat, melyek segítettek abban, hogy valamennyire kijózanodjak. Nem értettem, miért ilyen, meg furcsák velem a neten fellelhető személyek, meg sokan kitámadtak, mikor írtam különösen az ózdi fekete mágiáról, azt felelték nekem, hogy én vagyok a sötét, sötét tudománnyal foglalkozom. Egyre ingerültebb lettem olyan állapotban, hogy a két mellemnél fogva voltam cipelve és kínozva 1998. óta egykori sátán feleségeként, amit nem értettem, melleimen körbe állandóan mozgó csapásokkal jártak, meg a nemi szervemben, nyakamban, minden részemben eleven, mozgó csapásokkal, recsegett a két fülem, fejem, homlokom, valamennyi értelmiség legyőző csapást én kaptam meg egyedül, engem rendeztek be a szomszédokkal egyedül értelmiség legyőzőként maguk helyett, mert esővel jelölték meg ezeket, így áztam be egyedül a végén. B. József nagyon sokat okozott szív-fájdalmat szavaival, meg nem értésével, ami iszonyat volt, hatalmas feszültségbe kerültem, bár megírtam azt is, hogy a cseremisz pusztító nagyfeszültséggel ráz engem. Végül 2014-ben szakítottam B. József szerkesztővel, letöröltem az összes levelét, mert egy skizopren elmebeteg, aki magát Zsermennek gondolta, az egykori rózsakeresztes rendjéből egyik apámnak egyik koromból, ami legyőzött engem a Révész utcán 1986-ban, egyik Plútó energiás beírva magát Románia történelmébe Rákóczi fiaként, ezt hajtotta végre Germain Juhász Gábor, támadva engem folyamatosan, megalázva naponta, együtt Jártó Róza Varga Rózsa idetett ózdi cigánytelep vasfüggönyös képviseletével, akiről leírtam B. Józsefnek, hogy helyette az arcom nem lesz ismerős és semmi sem lehetek, ezt a kohlinka blogból letöröltették, ezt jelentette a kitiltásom a magazinból, letörölve minden segítségkérésemet. Hiába írtam éveken keresztül, hogy ezek vasfüggönyösök, csak támadtak és elmebetegeztek engem, amit nem értettem.

Valamennyien a sátán bibliájából váltak ki, vaskorként egykor, mielőtt csonkítani, bénítani, gyalázni kezdtek volna, emberiség és emberiesség ellenes gyilkosok, az én és népem, emberek gyilkosai, nincsenek jogaik.

Mivel B. József kitiltott és törölt engem igazságtalanul, s valamikor én voltam a törvény tökéletesek felett, megszakadt a szívem, meghaltam végleg, feladtam a reményt, amit József jelentett egyedül éveken keresztül még. Hagyatékomat sem volt hajlandó megőrizni. Még írtam talán egy hónapig naplót neki, még élt a szívem, folyamatosan arról írtam, mi az oka a szétválásunknak, nem értve őt továbbra sem, hatalmas feszültségben rázkódva továbbra is, kivégzőimmel a hátam mögött, mint Dávid Mónika Szörnyeteg koporsója kínzómmal, amelyik kínzott sátán feleségeként 18 évig.

Ezzel az írással tartozik egykori népem nekem, hogy a szívem feléledjen egyszer.
 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin írásai  
H.Kohut Katalin: Aranygarádics
  2017-03-10 13:37:05, péntek
 
 





H. Kohut Katalin: Aranygarádics

A jó ember a szíve törvényei szerint él. Nem fekszik le addig, míg le nem rendezi a problémákat. Itt gondolok vétlenségekre, ha valakit megbánt akarat nélkül jóváteszi, vagy ha összeveszik valakivel, megbeszéli halkan, érvekkel támasztva alá saját igazát. Az őszinteség minden kapcsolat alapja, enélkül az emberi együttélés lehetetlen.

A kilencvenes évek elején volt egy álmom, mely mindig vissza-visszatért. Egy aranylépcsőn mentem felfelé, s mikor félúton jártam, mindig megfogott valaki és visszaküldött azzal, hogy nekem még tisztulnom kell a cigarettától. Nem véletlen talán, hogy ennyi bűnöst ültetnek a vádlottak padjára, s hogy ez annyi művészt foglalkoztatott, mint mindig visszatérő probléma. Az emberek általában nem cigarettáznak, mert nincsen különösebb hibájuk, legfeljebb annyi, amennyit a szüleiktől örökölnek. Nem ismerik a rosszat, ezért összezavarodnak, amikor a képviselőivel összetalálkoznak. Nem értik a viselkedésüket, s nem képesek logikával sem megfejteni a gonoszságot. Ellenkezik a tökéletes természettel a dohányzás, az ember vét a saját szervezete ellen. Nagyon kíváncsi lettem volna, azért érdemes lett volna letenni a feszültség levezetőmet, hogy megtudjam, mi van az aranygarádics tetején. Lehet, hogy a megtisztulás után a halált várt rám? Ha a tiszta szívűek a halálba kerülnek, akkor elméletben már meg kellett volna halnom akkor, amikor megszülettem. Ha úgy van, ahogyan gondolom, s ismert a gonoszok előtt mindenki, aki bűn nélkül születik, egyből veszélyeztetett helyzetbe kerül, mert ahol a tisztaság, ott jelen vannak a bűn képviselői. Ha minden jónak meg kell halnia, akkor a föld a gonoszok lakhelyévé vált. Vajon mióta tart ez az állapot, s ki dönt az élet és halál felett? A karmikusok a kiválasztottak, őket védik mindenütt, nekik hozzák a törvényeket is, melyeket nem tudnak betartani.
A gonoszok akaratlanul elkövetett mások befolyásolásából származó bűnnel fokozzák le az ártatlant, így sikerül uralkodniuk fölötte. Az ember nem ihat alkoholt, mert tudatmódosítás következik be, felszabadulnak az ösztönök, melyeket törvényével tökéletesen kordában tart. Minden, ami árt a természetesnek, fogsága a sötétségnek.

Azt hiszem, hogy a jókat nem a halálnak kellene átadni, hanem nekik kellene, sőt joguk lenne szépen, emberhez méltóan élniük a földön. Ha a bűn fogság, akkor a föld nagy részéről elmondható, hogy börtönben vesztegel.
Mindenkit ért talán már az a tehetetlen állapot, amikor egy gátlástalan megtaposta a szívét, olyan, akivel lehetetlen érvekkel beszélni, lerendezni a problémát. Ilyenkor feszült állapotba kerül, melynek nem talál levezetőt, még azt sem, hogy megbocsássa az ellene elkövetett bűnt azzal, hogy nem tudja, mit cselekedett. Pontosan tudják a sötétségek, hiszen le is írták, hogy olyat követnek el az emberiség ellen, amit soha többé nem bocsájt meg az ég és a föld. A szív-ellenes taposók folyamatosan végzik dolgukat, mint élet-ellenesek, mert a szívben van a picinyke életerő, mely életben tart minket. Ha megbántanak, legyengül az erőnk, hangunk elhalkul, testünk lelassul, akár minden életfunkciónk. A gonoszoknak tehát nem lehet megbocsájtani, mert ők szándékosan ártanak az embereknek.

Álmom már nagyon régóta egy olyan emberiség, ahol félelem nélkül lehet élni, ahol az embereket tisztelet és megbecsülés övezi, ahol elismerik a tehetséget, s senki nem tör más életére. Álmodom, hogy egyszer talán megengedik, hogy emberként fejezzem be egyszeri földi életem.

2016. március 2.
 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin írásai  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 2 db bejegyzés
e év: 112 db bejegyzés
Összes: 520 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 66
  • e Hét: 286
  • e Hónap: 2726
  • e Év: 14014
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.