Regisztráció  Belépés
katalinkohut.blog.xfree.hu
A szeretet mindent meggyógyít, a szíve szétterjeszti önmagát a világmindenségben H. Kohut Katalin
2017.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Kohut Katalin: Szabad gondolkozni?
  2017-03-14 22:50:16, kedd
 
 

,,Az íróra veszélyes állapot csak egy van: ha korlátozzák a szabadságában, ha az idejét, az idegeit, az életét más dolgokkal kell felőrölnie, nem a munkájával." Márai Sándor

Elgondolkoztató az értelmiség felszámolása különféle eszmék, vastrágya és református börtön által. Ha ők érvényesülhettek volna, megnyilvánult volna a világ előtt az emberség kommunikációban és mindennapokban egyaránt. Többszörösen okosság miatt elítélten bátortalanul teszem fel a kérdést: miért nem szabad gondolkozni és miért lehet azoknak, akik jelenleg tanítással, művészettel foglalkoznak? A sötétség gondolatai mennyivel adnak különb útmutatót az élet dolgaihoz, mint amit az emberség nyújtott volna át példamutatással, tanaival? Hogyan lehetséges, hogy a Forgószeles apokaliptikus utcák árnyékvilág lakosai, akik az embereken hajtották végre a végtelen apokalipszist éppúgy esernyővel védték magukat, mint a nácik és jeges, vagy Heves megye, vagy a Józsefváros? Milyen megfontolásból került bénításra az emberek feje azzal, hogy addig néznek ki, míg meg nem mukkannak a szőke gondolkozás nélküliek helyett, akiket folyamatosan diplomával látnak el, eltartanak, sikeres életet adva nekik, mint Chicciolinának, Madonnának, Zoltán Erikának?
Mint a választott idézetem mutatja, nemcsak életében került nyomorba döntéssel, gyalázattal megáldozásra az ember, akivel jótékonykodni is bűn, soha egy szelet kenyeret nem nyújtott át a Rákóczi tér fertelmeseivel, korlátozták őket szabadságukban a szó jogi értelmében és testükben is, deformálva, betegségeket, végtelen kínzást terhelve rájuk. Az emberek nem tudtak munkájukkal törődni, az értékeket átadni, amikor irigységből egyfolytában lehetetlenné lettek téve, megfosztva a napi élelmiszertől, ruházattól, a szeretettől, harmóniától. Ennyire gazdag a vas-Magyarország vas-eszméivel, megmentett és gazdagságra jutott kommunistáival, egyházaival, mint elmeosztályok képviselőivel? Vagy ennyire képtelenek felfogni, mit tettek valójában? - Még mindig tart? - kiáltottak fel páran, de közömbösen és jóváhagyó cinkossággal folytatták közösen az emberek kínzását, mélyen hallgatva róla, hogy az ország iszonyatot követett el. Megszólják az iszlámot, megszólják a vasak termékenységi törzseinek szokásait, írnak naponta hátborzongató történéseket itthonról és a nagyvilágból, de a közös emberré nemesítő áldozásukról mélyen hallgatnak. Hogyan lehet a Főnix fekete gálya, mája éjszakája Rákóczi terének Csepregi Éva helyett, a Mici Mackós Medveczky Ilona és társai helyett emberi báránya, mint romlás virága? Milyen megfontolás volt az egészségügy részéről embereken végrehajtani az elmebetegeik szerepeit, sorsát, amivel a pszichiátereik vezetésével egyet értettek, mint a trianoni határnyitásával a vas-Babilonnak Biblia olvastatással. A romániai menhely csapásai nyolcvan éve mennek végig a könyveken, a saját apokalipszisüket ismételve folyamatosan, kitermelve a nácikat is, mint a jobbikos Vona Gábort azért, mert nincs arca, személyisége? Milyen megfontolás volt valamennyi név-berendezett emelése, áldozásuk? El sem bírom képzelni, hogy a Katalinok és Ildikók, Erikák, mint média képviselői és született karmikusok, hogyan élhetnek így minőségi életet diplomásan? Amikor a belőlem felállított zenei apokalipszisem tagjai közül egy elmeszülött meghal, gyászolja az egész ország, de az igazat nem akarják elbeszélni, segítséget soha semmiben sem nyújtottak. Miért tette tönkre a média börtöne Gór Nagy Mária ínysorvadásos sorsa miatt az én számat, miért csonkították meg az anyám nyomorba döntéséből 1948-ban született szőke gyomorszűkületes betegség, Mária miatt gyermekkoromban a hátsó fogaimat, s folyamatosan ismétlik a sorsát? Mára már 67 éves, hiszen a betegségek, mint emberek torzulásai, kapott csapásai már kilencven évesek. Miért kell az áldatlan állapotba juttatott embernek értelmiségi munka helyett az elmeosztály kommunikációs apokalipszisével foglalkozni? Kinek adják ki a könyveiket, publikációikat, melyek értékesebbjei legtöbbször emberek megfigyeléséből táplálkoznak, hiszen mindenben őket utánozták? Csodálkozom a wikipédia vas hírességein, nekik lehet árnyékfejjel gondolkozni? Ha ők tudnak szép zenéket, musicalokat, novellákat, cikkeket írni végtelenül elhúzva az elmeosztályokról szóló divat és magánéleti cikkeket, mire lett volna képes az összezúzott, halálra ítélt valódi értelmiség?
Nekik szabad gondolkozni egyetlen nagy közös áldozásban emberré nemesedve, megtisztulva?

Néha írok nekik egy-egy cikket az emberségről, boldogságról, amit a tiszta szívűekről már egyébként is tudtak, de undorodom, amikor rájuk nézek és olvasom a vastrágya eszméit, amit képviselnek. Miért nem volt szabad gondolkozni, miért volt az ember örök rabságra, végtelen áldozásra ítélve Borsod megyében?

2015. július 17.
 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin írásai  
H.Kohut Katalin:Illés,jégbefagyasztott sarkcsillag (novella)
  2017-03-14 18:49:35, kedd
 
  Nem álmodom szerelemről, csak ruhástul szeretek feküdni kis szobámban, halovány fény mellett. A stílus nem érdekes, a lényeg az, hogy valahol láttam már szemeidet eltűnődő szemeimben, s felrémlett egy halovány emlék, amikor ugyanezt átéltem Bach, vagy Beethoven zenéjét hallgatva kis szobámban megvillanó fény mellett. Az Idő hatalmas, Te is az voltál, egykori megmentőm, Illés. Emléke hősiességednek akkor, amikor az voltál, örökké elkísér, Neked írom ezt az írást, kezdve a történésével a kezdetnek, amikor ezüst-tél álom borult az érzékeinkre az égen, elsötétült minden, az Időt, a kéket elnyelte a gonosz, hangtalanul jégbe és fénybe fagyasztva mindent, így lettünk sarkcsillag csillagai, mielőtt engem levonszott a sötétség, s Te Illés, megmenekítettél akkor még utoljára.

Jelenlét-nélküli megízlelés lett a sorsunk, a jéggé dermedt kék világ állandó Isten-ellenségként meredt a sötétség által, várva sorsunkra.
Kék csillag lettem, mikor földre tiport a hatalom, könnyes szemekkel kívántak a lányok, asszonyok engem, kívánság-teljesítő csillagként, én nem tudtam semmit, közben gondolatban üzentem falevelekkel, boroszlánnal, mely ringott az erdőn ide-oda csendben, éltem magam is felejtőn a dermesztő csendben. Nem tudtam, mi történik velem, énekeltem furcsán, riadtan, nem figyelve másra. Nem is álmodtam már, mióta Illés, drága felejtettél, halk, hintázó emlék maradtál örökké.

Amikor jöttek megmenteni engem egykori kék népeink, megdöbbentek azon, hogy Te voltál, Te pernahajder az egyetlen szerelmem, állandóan lecsüngettél az égből a gonoszok közé, melyet meg is énekeltél a Mákosrétesben azon Illés együttessel, melyet társaidnak hoztál létre megénekelve mindazt, amit velem tettél. Minden vallási ébredés én lettem azóta, minden zöld szemű Jézus, feszületese a világnak állandóan. Te ilyenkor megszöktél, erről árulkodott minden, mint a kagylónyomok a tengerparton, millió patanyomával a szívemnek. Mikor Zeusz leánya voltam, hibiszkuszvirág hullt a kőasztalomra, melyet sosem mondott szavakkal teleírtam, ekkor is bántottál engem, nem értettem, hogy miért, már nem is én voltam, csak sápadt falevél, ez lettem már, egy tépett kislevél, kérdeztem, mondd jó uram, a megrontott meddig él, mennyit bír egy lélek, s miért baj, hogyha fél, a gonoszság erői meddig lesik még menekülő lelkemet és mikor lesz már fény. Zeusz és a hófehér kisgalamb szerelmét az első görög isten támadása történelmének megírtam, lyukas szívű állandó támadóm Vénuszként már Szabó István világ-könyvtárossal létrejött, azóta így járták a világot, míg engem Zeusz utolsó görög isten támadásakor kerékbetörtek Alexandriai Katalinként a romániai reformátusok, melyek kopjafa temetőt állítottak maguknak, egykori turulmadár szimbólumát, aki soha nem hagyott el engem, mellettem maradt haldoklásomkor is. Azóta egy fej lettem, mellem, fejem levették, híveim testem eltemették. Az egyik velem haldokló Zee, egykori népemből lett világűr utasa testvérével Reevel, óriás szellemvilággá váltakkal, Mazsola, Mici Mackó, aki jött meghalni, mint a saját médiám, utolsó emberként kísért engem a sírba. A turulmadárral együtt zengtük 1995-ig a békesség dalát.

Illés drága, mindent Te tettél velem, kutyám, mikor emlékeztem, búsan nézett, s arcomat csöpp orrára préseltem. Te nagy voltál, az voltál mindig, mielőtt ezeket a gyilkokat megalkottad. Hová futnak az utak? Találkoznak-e valaha, sokszor kérdeztem, míg ömlött, szakadt egyvégtében, s kutyám olykor felugatott. Nem talállak Téged, s magad, vádolásom szállt az égre, a kékre, kottáztam millió üzenetet.
Szemeimben, ha tréfa villan, fénye a gyászt rejti el, fényben álló árnyék vagy már, s darukiáltás az állandó holt tengeri tekercsek fölött.

Már készülök a tréfás, jókedvű jövőmre a kékekkel, akik imádtak engem, mikor Istennő voltam, amikor egész nap énekeltem, udvaroltak nekem a szépek, akiket megalkottam saját gyönyörűségre. Néha ellágyulok, azt hiszem, hogy jól vagyok már, eszembe jutnak a vicces félreértések, amiket gondoltak rólam, vagy rosszul mondtam valamit, ilyenkor rám tör a nevetés az utcán, boltban, vagy akárhol, vissza kell folytanom a kacagást, mert játék az élet, azt hittem legalábbis valamikor, játék a tudomány, a nyelv, az ének, a zeneszerzés, a teremtés, az alkotás, természetes a szépség, a tökéletesség.

Az asszonyok, akik szépek és csoda-szívűek fáradt-kék szemmel ébrednek reggelente, a kékek, mint férjek rájuk csodálkoznak, mert nézésüktől rend lesz és fegyelem.

Ébrenálom az álmodás, mely átfogta a többmillió évet, akkor azt hittem, hogy egyszer égboltnyi lesz Veled az ébredés, mint mikor aranylón Nap kel, s fényében egyre emelkedem, szivárványként ölel majd tekintetem, s Te leszel a kék ér is a patak mentén, zöld fűszál a réten, ellentét is, ahogyan játszottunk egykor kérdés-feleletet nyelvi játékként, s én ínycselkedtem szoprán hangommal, melyben felcsillámlott egy hang kérdőjelként, azzal, hogy kívánsz engem. Isteni nektár borult az érzékeimre ilyenkor, ezzel kezdődött, már megértem az állandó színjáték, levonszásával együtt a jégbefagyasztott csillagoknak, ég seregének.

Most itt vagy velem, felemeled a fejem, volt sok ünnepem, nélküled mind fénytelen, egy lesz utunk, egy a sorsunk a kékekkel, a csillagokkal, a népeddel, legyünk halhatatlanok ismét a hajnali fényben, szerelmünkről örök-himnuszt zúg és szárnyal ez az ég-tiszta dal.

2017. március 14.














 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin írásai  
H.Kohut Katalin: Aranygarádics
  2017-03-10 13:37:05, péntek
 
 





H. Kohut Katalin: Aranygarádics

A jó ember a szíve törvényei szerint él. Nem fekszik le addig, míg le nem rendezi a problémákat. Itt gondolok vétlenségekre, ha valakit megbánt akarat nélkül jóváteszi, vagy ha összeveszik valakivel, megbeszéli halkan, érvekkel támasztva alá saját igazát. Az őszinteség minden kapcsolat alapja, enélkül az emberi együttélés lehetetlen.

A kilencvenes évek elején volt egy álmom, mely mindig vissza-visszatért. Egy aranylépcsőn mentem felfelé, s mikor félúton jártam, mindig megfogott valaki és visszaküldött azzal, hogy nekem még tisztulnom kell a cigarettától. Nem véletlen talán, hogy ennyi bűnöst ültetnek a vádlottak padjára, s hogy ez annyi művészt foglalkoztatott, mint mindig visszatérő probléma. Az emberek általában nem cigarettáznak, mert nincsen különösebb hibájuk, legfeljebb annyi, amennyit a szüleiktől örökölnek. Nem ismerik a rosszat, ezért összezavarodnak, amikor a képviselőivel összetalálkoznak. Nem értik a viselkedésüket, s nem képesek logikával sem megfejteni a gonoszságot. Ellenkezik a tökéletes természettel a dohányzás, az ember vét a saját szervezete ellen. Nagyon kíváncsi lettem volna, azért érdemes lett volna letenni a feszültség levezetőmet, hogy megtudjam, mi van az aranygarádics tetején. Lehet, hogy a megtisztulás után a halált várt rám? Ha a tiszta szívűek a halálba kerülnek, akkor elméletben már meg kellett volna halnom akkor, amikor megszülettem. Ha úgy van, ahogyan gondolom, s ismert a gonoszok előtt mindenki, aki bűn nélkül születik, egyből veszélyeztetett helyzetbe kerül, mert ahol a tisztaság, ott jelen vannak a bűn képviselői. Ha minden jónak meg kell halnia, akkor a föld a gonoszok lakhelyévé vált. Vajon mióta tart ez az állapot, s ki dönt az élet és halál felett? A karmikusok a kiválasztottak, őket védik mindenütt, nekik hozzák a törvényeket is, melyeket nem tudnak betartani.
A gonoszok akaratlanul elkövetett mások befolyásolásából származó bűnnel fokozzák le az ártatlant, így sikerül uralkodniuk fölötte. Az ember nem ihat alkoholt, mert tudatmódosítás következik be, felszabadulnak az ösztönök, melyeket törvényével tökéletesen kordában tart. Minden, ami árt a természetesnek, fogsága a sötétségnek.

Azt hiszem, hogy a jókat nem a halálnak kellene átadni, hanem nekik kellene, sőt joguk lenne szépen, emberhez méltóan élniük a földön. Ha a bűn fogság, akkor a föld nagy részéről elmondható, hogy börtönben vesztegel.
Mindenkit ért talán már az a tehetetlen állapot, amikor egy gátlástalan megtaposta a szívét, olyan, akivel lehetetlen érvekkel beszélni, lerendezni a problémát. Ilyenkor feszült állapotba kerül, melynek nem talál levezetőt, még azt sem, hogy megbocsássa az ellene elkövetett bűnt azzal, hogy nem tudja, mit cselekedett. Pontosan tudják a sötétségek, hiszen le is írták, hogy olyat követnek el az emberiség ellen, amit soha többé nem bocsájt meg az ég és a föld. A szív-ellenes taposók folyamatosan végzik dolgukat, mint élet-ellenesek, mert a szívben van a picinyke életerő, mely életben tart minket. Ha megbántanak, legyengül az erőnk, hangunk elhalkul, testünk lelassul, akár minden életfunkciónk. A gonoszoknak tehát nem lehet megbocsájtani, mert ők szándékosan ártanak az embereknek.

Álmom már nagyon régóta egy olyan emberiség, ahol félelem nélkül lehet élni, ahol az embereket tisztelet és megbecsülés övezi, ahol elismerik a tehetséget, s senki nem tör más életére. Álmodom, hogy egyszer talán megengedik, hogy emberként fejezzem be egyszeri földi életem.

2016. március 2.
 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin írásai  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 11 db bejegyzés
e év: 167 db bejegyzés
Összes: 167 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 42
  • e Hét: 332
  • e Hónap: 1724
  • e Év: 8413
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.