Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
1955.05.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
Hold szitálja hűvös aranyát
  2017-03-18 15:39:47, szombat
 
  SZERGEJ JESZENYIN

Hold szitálja hűvös aranyát

Hold szitálja hűvös aranyát,
oleander mézillata átad.
Jó nézni e kékben úszó tájat,
hallgatni a nyugalom dalát.

Messze-messze Bagdad városa:
ott dalolt a szép Seherezádé.
Vágya réges-régen a halálé,
kertje néma, nem zeng föl soha.

Földben nyugvó régen-voltakat
rejt a temetőfű buja bokra.
Vándor, ne keresd a holtakat,
ne hajolj a mohos kőlapokra.

Körülötted illatok, színek,
ajkad hívják, csábítják a rózsák.
Béküljön meg mindennel szived,
s édes öröm száll meg, tiszta jóság.

Élj, ha élsz! Csókolj nagyon, ha csókolsz.
Arany hold alatt gyönyört szakíts.
Ha meg holtak árnyainak hódolsz,
élőt azzal meg ne háboríts.

Ezt dalolta szép Seherezádé,
ezt nyögik a csorba levelek...
Kinek vágya régen a halálé,
szánni szívből itt csak azt lehet.

(Rab Zsuzsa fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin versei  
Igéző bú
  2017-01-24 19:37:16, kedd
 
  Szergej Jeszenyin

Igéző bú

Igéző bú és csalás az élet,
leigázó szörnyű hatalom:
egy vonása goromba kezének
végzet-betűt hágy a papiron.

Valahányszor szememet behúnyom,
azt mondom: "Hadd tomboljon szived.
Csal az élet, mégis olykor-olykor
hazugságát édesíti meg.

Az ősz égnek fordítsad az orcád,
és a holdból fejtsd meg életed.
Ó, halandó, nyughass, ne akarj hát
oly igazat, mely fanyar neked."

Jó a fagyalvirág-fergetegben
azt gondolni, hogy az élet: ád.
Hadd csapjon be a barátnő könnyen,
hadd áruljon el a jóbarát.

Hadd becézzen akárki gyengéden;
hadd legyen a nyelv borotvaél.
Rég így élek, már mindenre készen,
iszonyúan megedződtem én.

Lelkemet dermeszti e magasság,
a csillag-tűz sohasem meleg.
Ha szerettem: szívem megtagadták,
kikkel éltem: elfelejtenek.

De mégis, én, szorongatott, hajszolt,
a hajnalra tárom szememet.
A föld nékem közeli rokon volt,
Mindenért, ó, élet, köszönet.

Weöres Sándor fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin versei  
Gyere drága, ülj le mellém
  2016-12-20 01:36:04, kedd
 
  Szergej Jeszenyin

GYERE DRÁGA, ÜLJ LE MELLÉM...

Gyere drága, ülj le mellém,
nézz hát a szemembe önként,
szelíd pillantásod mélyén
hallgatok érzéki örvényt.

Jaj, fürt, dérütötte, csüngő
vegyült hajam aranyába,
jöttél, mint szilaj léhűtő
egyetlenegy megváltása.

Otthonom elhagytam régen,
hol virítnak rétek, kertek,
városi keserű hírben
hittem magam elveszettnek.

Akartam, hogy szívem vére
elfojtana nyarat, rétet.
Ahol békák zenéjére
vad-kamasz költővé érett.

Ablak előtt ősz van újra,
juhar, hársfa bekopogtat,
mancsos ágai bebújva
keresnek sok távozottat.

Rég nincsenek e világon,
Hold süt sírok keresztjére,
éjbe jelöli sugárzón:
mi is jövünk vendégségbe.

Mi is, leélve a búkat
költözünk ama berekbe.
Mind a rögös, görbe útak
gyönyört öntnek elevenbe.

Így hát drága, ülj le mellém,
nézz hát a szemembe önként,
szelíd pillantásod mélyén
hallgatok érzéki örvényt.
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin versei  
Tél énekel
  2016-12-20 01:34:34, kedd
 
  Szergej Jeszenyin

Tél énekel

Tél énekel, orkán huhog,
mohostövű fenyő suhog,
ág-húrok pengenek,
erdőkre mély álom szakad,
vonulnak ónos ég alatt
tépázott fellegek.

Az udvaron hóförgeteg
terít ezüstös szőnyeget,
fagymarta törzs recseg.
Az ablakon veréb kocog,
éhen morzsáért kuncsorog,
mint árva kisgyerek.

Reszket a sok kisded madár,
ellankadt, úgy megülne már,
s csak társához lapul.
A felhőt orkán kergeti,
húnytszemű ablakom veri
és dörömböl vadul.

Dermedt kis tábor álmodik,
párkányomon fagyoskodik,
szárnyára tél havaz,
de álmában napot derít
s égboltnak kék lepelt feszít
a tündérszép tavasz.

(Rab Zsuzsa fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin versei  
Oroszország
  2011-07-16 17:57:27, szombat
 
  Szergej Jeszenyin

Oroszország

1

Puha sárba merült falu szendereg
fák barna szakálla alatt.
Kifeszülnek a kékbenyiló egek
dagasztja a völgy a sarat.

A télbefuló, hideg alkonyokon
honorúhasú farkas üvölt.
Ló horkan, a nagy , széles udvaron,
már dértől ezüstös a föld.

Lesi fények sárga bagolyszeme
hunyorogva a förgeteget.
Itt tönk mered - erdő szelleme -
vén tölgyfák rácsa megett,

gonosz árnyak osonnak a fák felett,
riogatnak a kerge manók,
s a nyirektől lengeteg ág helyett
kötelek sűrű függönye lóg.

2

De szeretlek, lágymosolyú hazám!
Nem tudva magam se, miért.
Tűnő örömöd sugaras dalán
ha elámul a lágyfüvü rét.

Szeretem a pihenőn a kaszásokat,
meg a réti szunyogmuzsikát,
táncban lobogóhaju lányokat,
nevetőszavu harmonikát.

Sürü pillák árnyas rejtekén
szép lányszemek ékszere ég...
Jó dajka, hazám, de szeretlek én!
Ringass el, erős menedék!

3

Ricsajával a gyászszinü varjuhad
felijeszti a puszta mezőt.
Vihar indul, nyírfa hajába kap,
s vet a tóra tarajlepedőt,

fut a villám, reccsen az ég-üveg,
kócfelleg oson feketén...
S már csillagok ontják fényüket,
pici mécsesek az ég ereszén.

És jött a parancs, szigorú írás:
aki férfi, a háborúba!
Asszonyzokogás, keserű sírás
száll szét a jajos faluba.

A nehézszavu férfihad összegyül,
nem könnyezik, egy se beszél.
Az ócska iszákba kenyér kerül,
s indul vele lomha szekér.

Kikiséri a nép a sövényekig
a hallgatag embereket...
Oroszország, ím a vitézeid!
Im a pajzs, ha csapás fenyeget.

4

Mint mátka, a kis falu úgy eped
sok messzi legénye után.
Levelet, hírt küldeni mért feled?
Még villog-e fény szuronyán?

A nyiresben tömjénillatot,
csontzörgést hordoz a szél...
De egy nap a kis falu hírt kapott:
megjött a levél, a levél!

Falujához sok fia hű maradt -
biztattak a görbe sorok.
Gyülekeztek a parton, a fűz alatt
hírért a derék rokonok.

Betüértő Lusa anyó körül
kuporogtak, csüggve szaván:
falubéli vitézek emberül
helytálltak a messzi csatán.

5

De szép a barázda, a tág mező
szelid és szomorú mosolya!
Ott ház busul, árva, reménykedő,
mint roskatag édesanya.

Ekevas, kasza, durva fabocskorok,
te kemény sors, áldalak én.
Lányszem tüköréből jósolok,
hogy győz-e csatát a legény.

Csöndet tanul ajkam, alázatot.
Kicsi parti bokor legyek én,
csak hinni lehetne a jobb napot,
míg pislog a mécsnyi remény,

a remény, a derüs asszonyoké, kiket
nem rémit az éj, a sötét,
kik dallal ijesztik a rémeket,
a halálét, börtönökét.

Rájuk mosolyogtak a gyűrt lapok,
s hitték a rögös szavakat.
Éledtek, mint aszu hónapok
múltán üde zápor alatt.

Látják hazatérni a kedvesük,
s a ködben, a távolon át
már festi elébük a messze sík
kaszások erős csapatát.

Oroszország, lágymosolyú hazám!
Neked ontja szivem melegét,
tűnő örömöd sugaras dalán
ha elámul a lágyfüvü rét.
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin versei  
Vígság a durvák élete
  2011-07-16 17:54:43, szombat
 
  Szergej Jeszenyin

VÍGSÁG A DURVÁK ÉLETE

Vígság a durvák élete,
a jóké szomorúság.
Nem vágyom többé semmire,
nem szánom senki sorsát.

Magamat szánom egy kicsit,
meg a kivert kutyákat.
A csapszékek mélyébe vitt
igen korán a bánat.

Mit néztek acsarogva rám?
Ki az orosz, ha én nem?
Elittam magam is, komám,
mint ti; gatyám meg ingem!

Bennem keserű tűz lobog.
Az ablakon kinézek:
napfényben ázva tántorog
az utca, mint a részeg.

A sarkon taknyos kisgyerek
az aszaló melegben,
orrát piszkálja, elmereng
boldogan, önfeledten.

Piszkáld csak, piszkáld, angyalom,
tövig az ujjad! Fúrd hát!
Csak majd vigyázz: ilyen nagyon
a lelkedet ne túrkáld!

No, elkészültem, azt hiszem...
Palackok, hosszu sorban.
A dugókat mind felszedem,
hogy lelkemet lefojtsam.

RAB ZSUZSA fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin versei  
Rádnézek, s szívem elszorul
  2011-07-16 17:52:21, szombat
 
  Szergej Jeszenyin

RÁDNÉZEK, S SZÍVEM ELSZORUL

Rádnézek, s szívem elszorul:
arcod fájdalmak árva tükre.
Rezet csillantó fűz borul
fáradt-egű szeptemberünkre.

Adtad szíved mindenkinek,
jéggé hűltél, míg mást öleltél;
tested most néma és hideg,
lelkedből hűs eső szemerkél.

Már jó így is - szívem szabad,
új örömökre csap merészen;
kettőnknek semmi sem maradt,
csak reves fűzfák sárga őszben.

Én is úgy éltem, szilajon,
csöndes mosolyra én se vártam.
Porfelhős, rövid útamon
milyen sokat botolt a lábam!

Élet, te síró-nevető,
ilyen maradsz már mindörökre!
A kertünk nyirkos temető,
és mintha nyírfacsont zörögne.

Jön a tél hava, kedvesem,
suhan az élet fecskeszárnya!
Virág a télben nem terem,
tudod te, hát ne sírj utána!

RAB ZSUZSA fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin versei  
Mint a cigányhegedű
  2011-07-16 17:50:18, szombat
 
  Szergej Jeszenyin

MINT A CIGÁNYHEGEDŰ

Mint a cigányhegedű, sir az orkán.
Kékszemü lány gonoszul mosolyog rám.
Szép szeme jég, ha égszinü kék is,
oly sok a vágyam, s oly kicsi mégis!

Jaj, idegen vagy, távoli!
Téged üdvözöl - engem elhagy az élet.
Szép nap alatt jársz, én komor éjben,
mélyhavu éjszaka förgetegében.

Jó nekem így! Hegedűm jeges orkán.
Hűs mosolyod zuhogó havat ont rám.

RAB ZSUZSA fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin versei  
Kékegü estben
  2011-07-16 17:49:07, szombat
 
  Szergej Jeszenyin

KÉKEGÜ ESTBEN

Kékegü estben, holdselyem estben
egykor erős volt s ifju a testem.

Vissza se térhet, újra se éled,
messzire száll el minden... az élet...

Lanyhul a szívem, húnynak a fények...
Kék öröm alkonya! Holdderes éjek!

WEÖRES SÁNDOR fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin versei  
Kószálok a völgyben
  2011-07-16 17:47:11, szombat
 
  Szergej Jeszenyin

KÓSZÁLOK A VÖLGYBEN

Kószálok a völgyben. Tarkómon a sapkám.
Fehér kesztyű védi naptól a kezem.
Rózsaszín a róna a láthatár alján.
Kékellik a csendes folyó szélesen.

Kutya bajom, gondom! Nem vágyom egyébre,
csak nótákat halljak - szívem is dudol.
Csak ifjú testemet hűs szellő becézze.
Csak hajlonganom ne kelljen már - sehol!

Letérek az útról, tág lejtőn megyek le -
ni, kaszások! Nyüzsgő lány-legénysereg.
Kasza már füttyent, mit susog a gereblye?
Hé, költő, bírnád még a kaszanyelet?

Jobb a földön! Úsztál eleget az égen.
Szép ez a völgy? Nos, a dolgát is szeresd.
Nem voltál vidéki, paraszt te is régen?
Vágsz-e rendet, lássuk, ma is egyenest?

A toll nem gereblye, a kasza nem tollszár.
De róni remek sort velük is lehet.
Tavaszi mezőn ha tavaszi szél kószál,
szívesen olvassák azt az emberek.

Vigye ördög! Angol kabátom lerántom.
Kaszát ide! Én ne volnék jó rokon?
Megmutatom most is, ki legény a gáton.
Én tagadom el, kik közé tartozom?!

Mit nekem gödör, mit göröngy, mit a zsombék.
A reggeli ködben jól esik - be jó;
rovok, íme, rétre kaszával is sort még.
Olvassa kedvére a bárány, a ló.

Dől a dal: ez is vers: beszél is, zenél is.
S hogy nekipezsdíti azzal a szívet:
olvasván megérti bármelyik tehén is.
Megérti, és érte langy tejjel fizet.

ILLYÉS GYULA fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin versei  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 201 db bejegyzés
e év: 456 db bejegyzés
Összes: 7115 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1121
  • e Hét: 11264
  • e Hónap: 53422
  • e Év: 142710
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.