Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
A kék tűzeső
  2017-09-28 12:06:18, csütörtök
 
  Szergej Jeszenyin

A kék tűzeső

Kék tűzeső hamu lett, lemondtam a kóborlásról
Legelőször most szeretek, búcsúzva duhajkodástól
Kívántam a bort, a leányt; s mi voltam? Elgazosult kert
De most az ivást, mulatást megutáltam: rontja az embert

Csak téged lássalak én, az örvényt barna szemedben
Ne bolyongj a múlt sűrűjén, ne lakjék más a szívedben
Te finom suhanású leány, makacs szíved érti-e végre
A csibész szeretni tud ám, és engedelmes a vére

Fene mind az ivóhelyeket, verset sem írok, ha kívánod
Simogatnám lágy kezedet, s hajadat, mint őszi virágot
Örökre nyomodba megyek, itthon, vagy akárhova, távol
Legelőször most szeretek, búcsúzva duhajkodástól

Örökre nyomodba megyek, itthon, vagy akárhova, távol
Legelőször most szeretek, búcsúzva duhajkodástól...

(Weöres Sándor fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin versei  
Aranylik, őszül
  2017-09-17 20:33:11, vasárnap
 
  Szergej Jeszenyin

Aranylik, őszül

Aranylik, őszül már a nyíres, hallgat
a levél-nyelven suttogó liget.
S a szomorúan messzehúzó darvak
nem intenek már vissza senkinek.

Mért intenének? Száz úton csatangol
az ember: megtér, s útrakél megint.
A kenderáztató az elmenőkre gondol,
sötét tükrébe széles hold tekint.

Állok magamban ősztarolta réten.
Elring a széllel a darúcsapat.
Víg ifjuságom tájait idézem,
de nem sajnálom, ami ottmaradt.

Nem sajnálok sok szertegurult évet,
se lelkem habzó virágfürtjeit.
Kint őszi berkenyék máglyái égnek,
de fáradt lángjuk senkit sem hevít.

Lobog a bokrok piros bóbitája,
csak sárgulnak, de élnek a füvek.
Mint vetkőző fa lombjait dobálja,
bágyadt szavakat ejtek-pergetek.

S ha szavaim az idő elsöpörte,
lom lesz belőlük, száraz garmada,
mondjátok így: elhallgatott örökre
az arany nyíres szép levél-szava.

/Rab Zsuzsa ford./
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin versei  
Nem szeretsz
  2017-07-26 01:08:31, szerda
 
  Szergej Jeszenyin

NEM SZERETSZ

Nem szeretsz már szánalom sincs benned.
Rútnak látsz? Ó, azt is elhiszem.
Ha nem nézel, szíved még fölenged,
lankadt kezed vállamon pihen.

Szegény csorbaszívű, én tehozzád
se gyöngéd, se durva nem vagyok.
De sok szájra tapadt már meleg szád!
Emlékeznek rád szemek, karok.

Szertemállott árnyak rég az éjben,
s benned is húnyóban már a tűz.
Soknak ültél, tudom, az ölében,
ahogy most az én ölemben ülsz.

Mélyein félig lehúnyt szemednek
egy-egy arc dereng, kísért a múlt.
De hát nagyon magam sem szeretlek,
vesztett szépség csábít, ködbefúlt.

Sors keze? Csak lázas, könnyü játék.
lángok lepketánca, jól tudom.
Találkoztunk? Véletlen ajándék.
Mosolygós-nyugodtan búcsuzom.

Elindulsz majd útadon, s már mégy is
visszacsalni, ami elszaladt.
Ó, csak hamvas lelkeket ne érints!
Hagyd a csók-tudatlan ajkakat!

Egyszer majd, kisutca sötétjében,
másnak hazudsz szenvedélyeket.
Arra kószálok magamban éppen,
s találkozunk újra, meglehet.

Közelebb bújsz társadhoz riadtan,
biccentesz, és fázón megremegsz.
"Jóestét" - csak ennyit mondasz halkan.
"Jóestét, miss" - mondom. S ennyi lesz,

s megyek tovább. Könnyekkel se küzdök.
Hűs nyugalom, ez maradt nekem...
Felszítani ki tud hideg üszköt?
Ki támaszt fel, halott szerelem?
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin versei  
Hol az örök titok szunnyad
  2017-03-29 16:14:12, szerda
 
  Szergej Jeszenyin

Hol az örök titok szunnyad

Hol az örök titok szunnyad,
van egy túlvilági rét.
Itt jártam, e földi útnak
véletlen vendégeként.

Erdők, vizek áradása.
Fönn egy szárny suhan velem.
Égitestek vad futása
vonta ködbe életem.

Nem a te csókodtól égtem,
sorsom nem hozzád füzött.
Érzem: új út készül értem
napkelet s nyugat között.

Így rendeltetett: a szótlan
sötétségbe szárnyalok.
De senkinek búcsúzóban
semmit hátra nem hagyok.

Ahol minden vihar hallgat,
messze hagyva földedet,
szememet, mint iker-holdat
kigyújtom a mély felett.
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin versei  
Hold szitálja hűvös aranyát
  2017-03-18 15:39:47, szombat
 
  SZERGEJ JESZENYIN

Hold szitálja hűvös aranyát

Hold szitálja hűvös aranyát,
oleander mézillata átad.
Jó nézni e kékben úszó tájat,
hallgatni a nyugalom dalát.

Messze-messze Bagdad városa:
ott dalolt a szép Seherezádé.
Vágya réges-régen a halálé,
kertje néma, nem zeng föl soha.

Földben nyugvó régen-voltakat
rejt a temetőfű buja bokra.
Vándor, ne keresd a holtakat,
ne hajolj a mohos kőlapokra.

Körülötted illatok, színek,
ajkad hívják, csábítják a rózsák.
Béküljön meg mindennel szived,
s édes öröm száll meg, tiszta jóság.

Élj, ha élsz! Csókolj nagyon, ha csókolsz.
Arany hold alatt gyönyört szakíts.
Ha meg holtak árnyainak hódolsz,
élőt azzal meg ne háboríts.

Ezt dalolta szép Seherezádé,
ezt nyögik a csorba levelek...
Kinek vágya régen a halálé,
szánni szívből itt csak azt lehet.

(Rab Zsuzsa fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin versei  
Igéző bú
  2017-01-24 19:37:16, kedd
 
  Szergej Jeszenyin

Igéző bú

Igéző bú és csalás az élet,
leigázó szörnyű hatalom:
egy vonása goromba kezének
végzet-betűt hágy a papiron.

Valahányszor szememet behúnyom,
azt mondom: "Hadd tomboljon szived.
Csal az élet, mégis olykor-olykor
hazugságát édesíti meg.

Az ősz égnek fordítsad az orcád,
és a holdból fejtsd meg életed.
Ó, halandó, nyughass, ne akarj hát
oly igazat, mely fanyar neked."

Jó a fagyalvirág-fergetegben
azt gondolni, hogy az élet: ád.
Hadd csapjon be a barátnő könnyen,
hadd áruljon el a jóbarát.

Hadd becézzen akárki gyengéden;
hadd legyen a nyelv borotvaél.
Rég így élek, már mindenre készen,
iszonyúan megedződtem én.

Lelkemet dermeszti e magasság,
a csillag-tűz sohasem meleg.
Ha szerettem: szívem megtagadták,
kikkel éltem: elfelejtenek.

De mégis, én, szorongatott, hajszolt,
a hajnalra tárom szememet.
A föld nékem közeli rokon volt,
Mindenért, ó, élet, köszönet.

Weöres Sándor fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin versei  
Gyere drága, ülj le mellém
  2016-12-20 01:36:04, kedd
 
  Szergej Jeszenyin

GYERE DRÁGA, ÜLJ LE MELLÉM...

Gyere drága, ülj le mellém,
nézz hát a szemembe önként,
szelíd pillantásod mélyén
hallgatok érzéki örvényt.

Jaj, fürt, dérütötte, csüngő
vegyült hajam aranyába,
jöttél, mint szilaj léhűtő
egyetlenegy megváltása.

Otthonom elhagytam régen,
hol virítnak rétek, kertek,
városi keserű hírben
hittem magam elveszettnek.

Akartam, hogy szívem vére
elfojtana nyarat, rétet.
Ahol békák zenéjére
vad-kamasz költővé érett.

Ablak előtt ősz van újra,
juhar, hársfa bekopogtat,
mancsos ágai bebújva
keresnek sok távozottat.

Rég nincsenek e világon,
Hold süt sírok keresztjére,
éjbe jelöli sugárzón:
mi is jövünk vendégségbe.

Mi is, leélve a búkat
költözünk ama berekbe.
Mind a rögös, görbe útak
gyönyört öntnek elevenbe.

Így hát drága, ülj le mellém,
nézz hát a szemembe önként,
szelíd pillantásod mélyén
hallgatok érzéki örvényt.
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin versei  
Tél énekel
  2016-12-20 01:34:34, kedd
 
  Szergej Jeszenyin

Tél énekel

Tél énekel, orkán huhog,
mohostövű fenyő suhog,
ág-húrok pengenek,
erdőkre mély álom szakad,
vonulnak ónos ég alatt
tépázott fellegek.

Az udvaron hóförgeteg
terít ezüstös szőnyeget,
fagymarta törzs recseg.
Az ablakon veréb kocog,
éhen morzsáért kuncsorog,
mint árva kisgyerek.

Reszket a sok kisded madár,
ellankadt, úgy megülne már,
s csak társához lapul.
A felhőt orkán kergeti,
húnytszemű ablakom veri
és dörömböl vadul.

Dermedt kis tábor álmodik,
párkányomon fagyoskodik,
szárnyára tél havaz,
de álmában napot derít
s égboltnak kék lepelt feszít
a tündérszép tavasz.

(Rab Zsuzsa fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin versei  
Oroszország
  2011-07-16 17:57:27, szombat
 
  Szergej Jeszenyin

Oroszország

1

Puha sárba merült falu szendereg
fák barna szakálla alatt.
Kifeszülnek a kékbenyiló egek
dagasztja a völgy a sarat.

A télbefuló, hideg alkonyokon
honorúhasú farkas üvölt.
Ló horkan, a nagy , széles udvaron,
már dértől ezüstös a föld.

Lesi fények sárga bagolyszeme
hunyorogva a förgeteget.
Itt tönk mered - erdő szelleme -
vén tölgyfák rácsa megett,

gonosz árnyak osonnak a fák felett,
riogatnak a kerge manók,
s a nyirektől lengeteg ág helyett
kötelek sűrű függönye lóg.

2

De szeretlek, lágymosolyú hazám!
Nem tudva magam se, miért.
Tűnő örömöd sugaras dalán
ha elámul a lágyfüvü rét.

Szeretem a pihenőn a kaszásokat,
meg a réti szunyogmuzsikát,
táncban lobogóhaju lányokat,
nevetőszavu harmonikát.

Sürü pillák árnyas rejtekén
szép lányszemek ékszere ég...
Jó dajka, hazám, de szeretlek én!
Ringass el, erős menedék!

3

Ricsajával a gyászszinü varjuhad
felijeszti a puszta mezőt.
Vihar indul, nyírfa hajába kap,
s vet a tóra tarajlepedőt,

fut a villám, reccsen az ég-üveg,
kócfelleg oson feketén...
S már csillagok ontják fényüket,
pici mécsesek az ég ereszén.

És jött a parancs, szigorú írás:
aki férfi, a háborúba!
Asszonyzokogás, keserű sírás
száll szét a jajos faluba.

A nehézszavu férfihad összegyül,
nem könnyezik, egy se beszél.
Az ócska iszákba kenyér kerül,
s indul vele lomha szekér.

Kikiséri a nép a sövényekig
a hallgatag embereket...
Oroszország, ím a vitézeid!
Im a pajzs, ha csapás fenyeget.

4

Mint mátka, a kis falu úgy eped
sok messzi legénye után.
Levelet, hírt küldeni mért feled?
Még villog-e fény szuronyán?

A nyiresben tömjénillatot,
csontzörgést hordoz a szél...
De egy nap a kis falu hírt kapott:
megjött a levél, a levél!

Falujához sok fia hű maradt -
biztattak a görbe sorok.
Gyülekeztek a parton, a fűz alatt
hírért a derék rokonok.

Betüértő Lusa anyó körül
kuporogtak, csüggve szaván:
falubéli vitézek emberül
helytálltak a messzi csatán.

5

De szép a barázda, a tág mező
szelid és szomorú mosolya!
Ott ház busul, árva, reménykedő,
mint roskatag édesanya.

Ekevas, kasza, durva fabocskorok,
te kemény sors, áldalak én.
Lányszem tüköréből jósolok,
hogy győz-e csatát a legény.

Csöndet tanul ajkam, alázatot.
Kicsi parti bokor legyek én,
csak hinni lehetne a jobb napot,
míg pislog a mécsnyi remény,

a remény, a derüs asszonyoké, kiket
nem rémit az éj, a sötét,
kik dallal ijesztik a rémeket,
a halálét, börtönökét.

Rájuk mosolyogtak a gyűrt lapok,
s hitték a rögös szavakat.
Éledtek, mint aszu hónapok
múltán üde zápor alatt.

Látják hazatérni a kedvesük,
s a ködben, a távolon át
már festi elébük a messze sík
kaszások erős csapatát.

Oroszország, lágymosolyú hazám!
Neked ontja szivem melegét,
tűnő örömöd sugaras dalán
ha elámul a lágyfüvü rét.
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin versei  
Vígság a durvák élete
  2011-07-16 17:54:43, szombat
 
  Szergej Jeszenyin

VÍGSÁG A DURVÁK ÉLETE

Vígság a durvák élete,
a jóké szomorúság.
Nem vágyom többé semmire,
nem szánom senki sorsát.

Magamat szánom egy kicsit,
meg a kivert kutyákat.
A csapszékek mélyébe vitt
igen korán a bánat.

Mit néztek acsarogva rám?
Ki az orosz, ha én nem?
Elittam magam is, komám,
mint ti; gatyám meg ingem!

Bennem keserű tűz lobog.
Az ablakon kinézek:
napfényben ázva tántorog
az utca, mint a részeg.

A sarkon taknyos kisgyerek
az aszaló melegben,
orrát piszkálja, elmereng
boldogan, önfeledten.

Piszkáld csak, piszkáld, angyalom,
tövig az ujjad! Fúrd hát!
Csak majd vigyázz: ilyen nagyon
a lelkedet ne túrkáld!

No, elkészültem, azt hiszem...
Palackok, hosszu sorban.
A dugókat mind felszedem,
hogy lelkemet lefojtsam.

RAB ZSUZSA fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin versei  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 144 db bejegyzés
e év: 2305 db bejegyzés
Összes: 8707 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1395
  • e Hét: 7997
  • e Hónap: 59704
  • e Év: 788112
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.