Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 42 
Emlékdal
  2018-02-20 17:04:03, kedd
 
  Szergej Jeszenyin

Emlékdal

Tenyeredből iszik vezetéken a ló
Nyárfák levelét veri vissza a tó
Kék kendőd nézem az ablakon át
Huzigálja a szél hajad éj-fonalát

Habos áradaton csupa csillag a táj
Úgy kell puha szádról a csók, noha fáj
Lelocsolsz, hamisan mosolyogva reám,
Csilingel az... lovad tovaszáll

A napok guzsalyán fonalat fon időnk
Temetőbe kisérnek az ablak előtt.
Tömjén szagú gyász, siratódal eseng
Rémlik, leeső patkók zaja cseng.
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin versei  
Mocsár sóhajt
  2018-02-06 17:47:59, kedd
 
  Szergej Jeszenyin

Mocsár sóhajt

Mocsár sóhajt párát,
halvány köd-gomolyt.
Sárga gyeplőszárát
elejti a hold.

Partot ér csobogva
könnyű csónakom.
Réten asszu boglya -
tömzsi kis torony.

Szittyós partok mellett
békesség terem,
fajdoknak felelget
most a végtelen.

Vetkőző vidéket
rejt a kék sötét...
Imádkozom érted,
árva sorsodért.
(Ford.: Rab Zsuzsa)
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin versei  
A lélek az égbe visszavágy
  2018-01-21 15:50:20, vasárnap
 
  Szergej Jeszenyin

A LÉLEK AZ ÉGBE VISSZAVÁGY

A lélek az égbe visszavágy,
sóvárog túlvilági berket.
Szeretem, ha lobog az ág
s zöldellő tűz a fákon reszket.

Aranyló törzsek ágai:
mint gyertya, a titoknak lobban -
Nyílnak szavak csillagai,
mint virágok a Kezdet-Lombban.

A Föld igéje súg nekem,
de kínokat már le nem rázok.
Mint völgy, mely vízen megjelen,
nem ráz le égről csóva-lángot.

Holdat se ráz le a ló sörénnyel,
hisz gerincén a deleje.
Bárcsak szememmel, mint gyökérrel
nőnék, mint fák, a földbe le.

Ford. ERDŐDI GÁBOR
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin versei  
Ki vagyok?
  2018-01-21 15:16:04, vasárnap
 
  Szergej Jeszenyin:

Ki vagyok?

Ki vagyok? Csak álmodom, tűnődöm,
szemem kékjét homály itta fel.
Mellékesen élek itt a földön,
épp csak úgy...együtt a többivel.

Megszokásból csókollak, csak éppen
mert csókoltam mást is eleget,
s mintha gyufát lobbantok sötétben,
szép szavakat úgy mondok neked.

"Mindörökké", "kedvesem", "csak téged"...
De a lelkem dermedt és üres.
Hogyha magad ajzod szenvedélyed,
igaz szót szívedben ne keress.

Tüzemet már semmi fel nem szítja,
vágyak nélkül élek, csendesen.
Erre-arra hajló karcsú nyírfa:
születtél sokaknak és nekem.

Magamnak mindig társat kerestem,
s tűrtem komor rabság nyűgeit.
Nem vagyok féltékeny egy kicsit sem,
nem illetlek rossz szóval, ne hidd.

Ki vagyok? Csak álmodom, tűnődöm,
szemem kékjét homály itta fel...
Szerettelek téged is a földön,
Épp csak úgy...együtt a többivel.
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin versei  
Mélyre csüggesztve fejüket
  2018-01-19 16:15:47, péntek
 
  SZERGEJ JESZENYIN

MÉLYRE CSÜGGESZTVE FEJÜKET

Mélyre csüggesztve fejüket,
búcsúznak tőlem a virágok:
nem látom többé az ő áldott arcát
és szülőföldemet.

Mit bánok minden szeretőt!
Láttam otthont és messzeséget.
S e reszketést a sír előtt:
fogadom, mint új gyengédséget.

Az élet nékem nem titok
- mosolyogva mellette jártam -
s végül csak ennyit mondhatok:
pótlódik minden e világban.

Mindegy, jön-e helyünkbe más:
a távozó búja nem enyhül.
Feledve régi dalolás:
új jövevény szebb dala csendül.

Míg csöndben figyeli a dalt
új kegyeltjével amaz áldott:
tán emlékem idézi majd,
mint csak egyszer nyíló virágot.

WEÖRES SÁNDOR
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin versei  
Kószálok a tiszta havon
  2018-01-01 13:46:49, hétfő
 
  Szergej Jeszenyin

Kószálok a tiszta havon

Kószálok a tiszta havon,
csupa gyöngyvirág a szivem.
Kék-csillagos éj, ragyogón,
sok ezer mécslánggal izen.

Árny ül, vagy a fény, utamon?
Kakas énekel vagy a szél?
Hinném, hogy a parlagokon
hattyúsereg ül, nem a tél.

Szép vagy, te fehér sivatag!
Fagytól melegül ma a vér.
Testemre szorítalak,
hókeblű nyír, te pucér.

Jeges álmot lát a vadon,
s a pihés tarló de vidám!
Ölelésre csukódna karom
remegő fűzek sudarán.

(fordította: Weöres Sándor)
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin versei  
Füstölög az este
  2017-12-25 21:55:16, hétfő
 
  Szergej Jeszenyin

FÜSTÖLÖG AZ ESTE

Füstölög az este, kandúr ül a sutban,
ima rebben: "Bízzunk édes Jézusunkban!"

Ködök kavarognak, hajnalok lobognak,
vörös fény a leple cifra ablakoknak.

Arany gerendáról pók libegtet fátylat,
korhadt-lécű ólban egér kaparászgat.

Tisztás szélén tömzsi kupola a boglya,
zúg sudár fenyőszál, égbetörő kopja.

Harmatűlte cserjén kéklő pára-tömjén,
Szelíd erő szunnyad szívek árva csöndjén.

RAB ZSUZSA ford.
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin versei  
Zöld templomban, túl a hegyen
  2017-12-16 22:06:51, szombat
 
  Szergej Jeszenyin

ZÖLD TEMPLOMBAN, TÚL A HEGYEN

Zöld templomban, túl a hegyen,
hol fűzfa ejt el rózsafüzért,
szent ostyával idézgetem
ifjú tavasz ifjúi tűntét.

Leborult csuklyás fejem, ím
- előttem állsz te láthatatlan:
zárt szempilláid selymein
kerúbok szárnya lángra lobban.

Fehér sorsot el nem borít
sok jéggé vált, kihűlt esztendőd:
mint egykor, barna karjaid
szorítják rózsaszínü kendőd.

Sóhajod nyomja kecsesen
törékeny ívű gyönge vállad,
siratod, kik túl tengeren
megkönnyezik messzi hazánkat.

Ó, imám egyre nehezebb
a lét előtt illő fohászban -
ó, engem is áldjon kezed,
ki hontalan saját honában!
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin versei  
A kék tűzeső
  2017-09-28 12:06:18, csütörtök
 
  Szergej Jeszenyin

A kék tűzeső

Kék tűzeső hamu lett, lemondtam a kóborlásról
Legelőször most szeretek, búcsúzva duhajkodástól
Kívántam a bort, a leányt; s mi voltam? Elgazosult kert
De most az ivást, mulatást megutáltam: rontja az embert

Csak téged lássalak én, az örvényt barna szemedben
Ne bolyongj a múlt sűrűjén, ne lakjék más a szívedben
Te finom suhanású leány, makacs szíved érti-e végre
A csibész szeretni tud ám, és engedelmes a vére

Fene mind az ivóhelyeket, verset sem írok, ha kívánod
Simogatnám lágy kezedet, s hajadat, mint őszi virágot
Örökre nyomodba megyek, itthon, vagy akárhova, távol
Legelőször most szeretek, búcsúzva duhajkodástól

Örökre nyomodba megyek, itthon, vagy akárhova, távol
Legelőször most szeretek, búcsúzva duhajkodástól...

(Weöres Sándor fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin versei  
Aranylik, őszül
  2017-09-17 20:33:11, vasárnap
 
  Szergej Jeszenyin

Aranylik, őszül

Aranylik, őszül már a nyíres, hallgat
a levél-nyelven suttogó liget.
S a szomorúan messzehúzó darvak
nem intenek már vissza senkinek.

Mért intenének? Száz úton csatangol
az ember: megtér, s útrakél megint.
A kenderáztató az elmenőkre gondol,
sötét tükrébe széles hold tekint.

Állok magamban ősztarolta réten.
Elring a széllel a darúcsapat.
Víg ifjuságom tájait idézem,
de nem sajnálom, ami ottmaradt.

Nem sajnálok sok szertegurult évet,
se lelkem habzó virágfürtjeit.
Kint őszi berkenyék máglyái égnek,
de fáradt lángjuk senkit sem hevít.

Lobog a bokrok piros bóbitája,
csak sárgulnak, de élnek a füvek.
Mint vetkőző fa lombjait dobálja,
bágyadt szavakat ejtek-pergetek.

S ha szavaim az idő elsöpörte,
lom lesz belőlük, száraz garmada,
mondjátok így: elhallgatott örökre
az arany nyíres szép levél-szava.

/Rab Zsuzsa ford./
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin versei  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 42 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 239 db bejegyzés
e év: 591 db bejegyzés
Összes: 9694 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2027
  • e Hét: 14027
  • e Hónap: 70308
  • e Év: 170338
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.