Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
Elviharzott május
  2018-05-31 16:41:18, csütörtök
 
  Lesznai Anna

Elviharzott május

Be jó, hogy már lehervadt
A gesztenye virága,
Kopár kocsány mered
A sűrű lomb között.

Viszi már az idő,
A fürge díszletes,
Virágos szőnyegét...
Május elköltözött.

Május, be jó, hogy elmulsz!
Gyötrelmes ünneped
Öröklétszomjazó,
Száguldó pillanat.

Most tisztább lesz a menny,
Sötétebb lesz a lomb
Lassúbb a szívverés,
Az árnyas fák alatt.

Dús sátor a fasor már
Nem bűvösen lefoszló
Fátyol, melyen körösztül
Vakítón néz az ég.

Csalogánydal-átszőtte
Vergődő éjjeleknek,
Nem kell többé viselnem
Csalánszőr köntösét.

Melegség dől a napból
A magbavált világra,
Nem szitálnak szívemre
Szúró fénygyöngyszemek.

Gyors feslésű virágok
Nyomán nem kell sietnem
Kábult processzióban...
Békén pihenhetek.

Oly nehéz a tavasz,
Virággal és halállal -
Jöjj már foszlós egeddel,
Reszkető nyári dél.

Mikor megáll a nap,
S egy nagy szent pillanatban
Örök életre eszmél
Fűszál és falevél.

A légben mozdulatlan
Csügg pehelyszárnyú lepke,
Lelkem üvegharangján
Alélva csügg a lét.

Minden termékenyült már,
A vergődő világra
Reá teszi az Élet
Nyugtató nagy kezét.

Mintha szava eredne:
"Íme, minden megérett,
Íme, minden betellett,
S le még semmi se hullt.

A kéj most megfogamzott,
A dal most el nem hangzó,
S egymás mellett fakadnak
A jövő és a múlt."
 
 
0 komment , kategória:  Lesznai Anna versei  
Könnyű lenne
  2018-03-11 01:30:59, vasárnap
 
  Lesznai Anna

Könnyű lenne

Mi más itt, mi más itt máma, mint tizenkét évnek előtte,
ki lőtte szíven szökellő, szűz örömem!
Ürömét kinek keze töltötte erem borába,
porával ki hintette csavargó útját gesztenye fürtnek?
Tűrt gazda? ember vagy Isten?
Mert kinek jó a háló, fényes ficánkos szememre vetve?
ki írt furcsa zárójelt szám köré, keserű ráncot?
a táncot, a csókot ki fogta le rólam kezével?
Voltam bizony táncos és dolgos és dalos és sírtam...
Sírban pihenni kell majd s addig imát kellene tudni,
futni nem lehet, este van, esti imát.
De imádni kit kell, jaj kit kell félni, köszönni?...
Önti a nap a fényt, ember a vérét, a könnyét,
drága csókját a szánk;
de ki az, aki kezében tartja a laktató korsót?
Könnyű lenne elmennünk innen, ha tudnánk, ki az Atyánk.
 
 
0 komment , kategória:  Lesznai Anna versei  
Ébredés
  2018-01-09 23:49:07, kedd
 
  Lesznai Anna

Ébredés

Éltem aluvó asszonyéltemet
s testem nem volt más - minden nyarak teste -
hajam a fáknak kúsza lombja volt,
szívem a nappal leáldozott este.

És nem volt más álomra nyílt szemem
- hiába hajlott ködfejtő betükre -
mint minden víznek és minden egeknek
egymásba mélyedt magalátó tükre.

Dús eremben télvégi harmat gyűlt meg,
november hóban őszi pára ült meg.
mindenik maggal kipergett az éltem
és lenge lelkem lebegett a szélben.

- Te eljöttél és kiváltottál engem
te csudahántó megváltó szerelmem.
Sebzett testem a nyarakból kivállott,
Most talpig saját fájdalomban állok.

Az én karom reszket ölelve téged,
az én szivemre verődik beszéded,
s hogy gyökeret vert tebenned a lelkem,
én felsikoltva önmagamra leltem
 
 
0 komment , kategória:  Lesznai Anna versei  
Ima
  2017-12-18 17:17:19, hétfő
 
  Lesznai Anna

Ima

Isten, te mindenütt vagy, nincsenek utaid.
Nézz le miránk, kik vándorútra kelten
Nem tudjuk, mi az, biztosan megállni.

Isten, mindenttudó vagy, előtted nincs titok.
Nézz le miránk, kik titkok erdejében
Tétován járunk s nem tudjuk, miért.

Isten, te végtelen vagy, merő határtalanság.
Nézz le miránk, kik mindig végit érjük
Kinyújtott karunk koszorús körének.

Isten, te halhatatlan, tiéd minden öröklét.
Nézz le miránk, önvérünk lüktetése
Méri és mossa életünk határát.

Isten, te vagy a minden, kívüled semmi nincs.
Nézz le miránk. Minden kivül vagyon
Az emberszivek piros börtönén.

Isten, te önmagad vagy, azonos mély öröm.
Nézz le miránk, sok forrás fut belénk
S önmagunkhoz sohasem juthatunk.

Isten, egész vagy, tömör teljesülés.
Nézz le mi ránk, sebzett részek vagyunk
Egésszé nem érik életszemünk.

Isten, te szent szabad vagy, vétkezned nem lehet.
Nézz le miránk, minket gördít kezed
S ha hullva hajlunk, mégis vétkezünk.

Isten, Isten - feléd kérdve kiáltunk
Hadd igyuk válaszod áldott borát
"Miért"-ed balzsamát ontsad le ránk -
Ne tudjunk mást, csak hogy kellünk neked.
 
 
0 komment , kategória:  Lesznai Anna versei  
Magános hős
  2017-12-16 20:44:16, szombat
 
  LESZNAI ANNA

MAGÁNOS HŐS

Vén kukorica borzosan
szurkál borús eget,
sötét árokban morcosan
sáros ér tekereg,
a part húsába reszketőn
karmol belé a gyom,
vándorolnak a madarak
felhőhordágyakon.
Ásít, párás tócsát lehel
ráncos képén az ut,
fejetlen torzsa haldokol,
ázott tökinda fut,
lombsubáját a balga domb
cibálja hátáról,
zörgő karral nyujtózkodik,
üres fészket árul.
Szélfésűvel tépi haját
a bomlott fűz s bámul,
mert hirtelen messzire lát
meztelen tanyáról.
Ködparipán torz napsugár
üget a határba,
pata alatt magház csörög,
rügyek burka zárva.
Mély mederben agyagos hab
tolong, tarajt kerget,
öreg szitán a vaksi ég
esőszemet perget.
Fátyolpára, fátyolbánat
hull alá felülről,
ólomfoggal az álmos lég
hamulisztet őröl...
Csak egy őrült lepke szállong:
szárnya nyarat mímel,
szürkület sűrű szövetjét
teleszórja hímmel.
Szabadulni serkenő fény,
aranyszínbe játszó,
nekidől dúló viharnak:
pöttöm harci zászló!
Repesve leng, áttörni kész
a vad varázskörön,
mint beteg koron hősi szív,
halálra szánt öröm.
Küzdelme óriási
s az ősz nyakára hágott!
Sülyed a föld, ég menekül -
egy lepke szeli egyedül
át a holt világot...
 
 
0 komment , kategória:  Lesznai Anna versei  
Hosszú őszi vers
  2017-11-22 02:24:42, szerda
 
  Lesznai Anna

Hosszú őszi vers

Békébe burkolt az este, viseli őszi virágát.
Becézi kései kéjét a sokat szült asszony: az év.
Megérlelte sorra a magvát, zsenge szálú mezőit
Szúró kalászba szökötten küldte a kasza elé.
Gyümölcsöt osztott a gaznak,
mely rejtezve útszéli sorban
Vándormadár szárnyára bízza a magzatait.
Almái kerekre forrtak, súlyosan csüggnek az ágon
S terhüket sorra elejti a terhes anyai gally.
Jól tudja, hogy bennük a kincs, a talizmán céljába érett,
Mely örök életet adhat s immár teljesek ők.
A fészkek új fészkekbe váltak, s telehintették dalukkal
A nyaraknak fáit és szárnnyal a vándor ősznek egét.
Anyja emlőit böködve szívja az idei bárány
Búzáját behordta az ember, s hitvesi ágyban pihen.

Csak nékem nincs őszöm ez évben,
mert tavaszos serkedt a vágyam
S éber tavaszi kínom nem érlelte csókká az év:
Úgy állok az őszülő kertben, mint az, akit itt feledtek
Szívem még meztelen május - nem öltözi teljesedés.
És szólok a kerthez, a fákhoz, a liliom őszi sorához,
Hogy jöjjenek vissza értem, s ne hagyjanak magtalanul!
De ők sietve csukódnak, magukban hordják a kincsük
Asszonyi szerrel és sorssal mit sem törődnek azok.
Jaj; rajtunk nincs rügyi kényszer. - Ajkamnak vágyát idén már
Nem sűríti csókká az év s nem bontja lelankadt karom.
Véletlen asszonyszerelmet nem vezérel védőn az évad,
S íme bezárta előttem gazdag magházát az ősz...
- Idegen, érett kertben, ittfeledt kikelet kedve,
Egyetlen tavasz az őszben, most fölemelem a fejem!
És vallom: hogy jönnek még évek és őszök, kik díszbe ruháznak,
Leszen még este, mikor csókokba öltözködöm,
S a percek szent fasorában elébe megyek az Úrnak,
Ki ölelő kedvre és magra énnekem rendeltetett.
 
 
0 komment , kategória:  Lesznai Anna versei  
Gesztenyehullás
  2017-10-13 18:26:41, péntek
 
  Lesznai Anna

Gesztenyehullás

Mióta hazulról elmentem
Hány rózsa nyílott künn a kertben?
Hány fecske rakta puha fészkét
Hol barnán szeli az ég kékét
Az eresz a tető alatt.

Hány pillanatot mulasztottam,
Amelyben durva héja pattan
A gördülékeny gesztenyének.
És szára hajlik, magva válik
Koppanva hull a kert faláig.

Hullása körül a kis kertben
A lomb közt alvó csend meglebben,
Gyíkok zörögnek, madár rebben,
S az idő, mely már-már megállott,
Mint mutató, ki ritkán zökken
Egyet halad... s a percek múlnak.
 
 
0 komment , kategória:  Lesznai Anna versei  
Amerre én lépek...
  2017-08-14 00:13:47, hétfő
 
  Lesznai Anna

Amerre én lépek...

A merre én lépek, a merre én járok,
Álomba hervadnak az élet-virágok!
Ajkamhoz emeltem a meleg szerelmet -
Kezemben a kehely hűs ezüstté dermedt!
Még a fájdalom is elrepül felettem -
Árnyékába burkol - de nem sebzi testem!
Mikor jött az élet, kit reszketve vártam,
Ölelő karomba üres semmit zártam!
Öröm, öröm - hívlak - sikoltok utánad,
Tiporj le a földre - töltsd meg hívó számat,
Barna hajam virág himporába fúljon -
Fülem megkáprázzék, szemem elvakuljon!
- Öröm, öröm, jöjj el! - Hallod sikoltásom?
Vagy tán hangom tompa - talán az is álom,
Hogy én várva-várlak? - Talán nagyon félek -
Talán nem is hívlak - talán nem is élek?
 
 
0 komment , kategória:  Lesznai Anna versei  
Későn érkezem
  2017-08-08 19:50:56, kedd
 
  LESZNAI ANNA

KÉSŐN ÉRKEZEM

Hogy hazatértem egy-két éjjen át,
Hallottam még a csalogány dalát;
S hogy harmadnapon örömváró füllel
Lestem hangját az énekes bozótnak,
A csalogányok némák voltak!
A tavasz végdala jutott nekem, -
Ez életem!

Mikor engem ringatott a karján,
Nem volt fiatal asszony már anyám,
S hogy nőttem, gond és teher tért a házhoz.
Anyácskám gyakran így szólított engem:
"Vigaszt keresek nevető szemedben,
Ifjúságom búcsúja vagy nekem
Én gyermekem."

Gyerek léptekkel sok oly házban jártam,
Melyben azóta csend s magány van.
- Sok olyanba, mely már aludni készül,
Udvaraikba víg virágok keltek,
Melyek nevei nótát énekeltek:
Százszorszép bokor, - égő szerelem
Nyilott nekem!

Hosszú uzsonnák a hársfa alatt
Megrövidültek. Az idő halad.
Nappal eloszló tarka pipafüstben,
Kiket kertünkben együtt ülni látok,
Megöregedtek mind a jó barátok -
Ujak nem jöttek. Im megértem, -
Egy kedves világ végét értem.

Emléket mos el minden tünő óra,
Minden alkonynyal elhangzik egy nóta,
Mit többé senki sohsem énekel
És minden évben egy-egy régi ház
Becsukja nehéz, tölgyfa ajtaját -
Dudvás kertben sápadt virág terem
Oly későn érkezem!
 
 
0 komment , kategória:  Lesznai Anna versei  
A pillanatok nyoszolyáján
  2017-07-28 17:58:47, péntek
 
  Lesznai Anna

A pillanatok nyoszolyáján

Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem születtünk,
Egy bölcsőt nem táplál a testünk,
Nem termettünk egy ölelésre.

Nem volt csókunk és nem volt ágyunk -
Öszzeborúlt útverte lelkünk,
Örültünk hogy egymásra leltünk
S nem telt idő játékos vágyra.

Este volt bennünk és a kertben...
Egymásba mi pihenni tértünk,
A dús gyönyör, mit el nem értünk,
Mint síri rög hullott le ránk.

Elporladtunk, megsemmisültünk,
Nem folyt idő, ahol mi álltunk
És örök lett találkozásunk,
A pillanatok nyoszolyáján.
 
 
0 komment , kategória:  Lesznai Anna versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1760 db bejegyzés
Összes: 10839 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 628
  • e Hét: 3026
  • e Hónap: 31681
  • e Év: 853600
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.