Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
1955.05.17
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
Szeretés
  2011-07-08 02:30:51, péntek
 
  Lesznai Anna

Szeretés

Kisded világom, vágyom kék szemed elé
mert kék szemed nagyon nagy,
minden horizont benne fürdik.
S bebarangolt ifjúságom
két tenyeredbe vágyik beférni egészen
mert minden amit álmodtam
úgy játszik ott, mint gyermek a dedóban.
Ajkad... odáig el sem érek!
Soha a piros égi gyümölcsig nem jutok el,
szemem fennakad arany pillád rácsán,
ujjam hűs ujjaid pálma-kertjében.
Kedvesem, messzi fénylesz buja rögömtől,
tavaszi nap Te!
Öreg gyerek vagyok már,
tudom, nem lehet megfogni a napot,
tudom, nem lehet belesétálni a szivárványba,
tudom, nem vagy szakasztott olyan, amilyennek látlak,
tudom, hogy nem szerethetsz úgy, mint én szeretlek.
 
 
0 komment , kategória:  Lesznai Anna versei  
Találkozás
  2011-06-06 10:18:15, hétfő
 
  Lesznai Anna

Találkozás

Alig mondott szavak nyomában
Mosolyba olvad puha szánk,
Áhitatos lágy a beszédünk.
Kemény holnap nem les reánk.

Kéz kéz mellett virágot tépünk,
Egy ütembe símul a léptünk.
Induláskor szép csendben várunk,
Rövid az út, mit együtt járunk.

Nem bánt fájóbb gyönyör reménye,
Múló súrlódást megbocsátunk.
Békít a csók, mely sohsem érik,
S búcsúmagvú találkozásunk.
 
 
0 komment , kategória:  Lesznai Anna versei  
Mért oly hosszú...
  2011-06-06 09:57:12, hétfő
 
  Lesznai Anna

Mért oly hosszú...

Mért oly hosszú az út a szívtől a szájig
Hogy lüktető lelkem sohasem jut odáig!
Hogy a mindenségtől úgy el vagyon zárva
Csendes békés szerrel nem jut napvilágra!
- Életemnek fáját erősen rázzátok
Hadd hulljon gyümölcse ujjongva reátok -
És mint dió burka - ha hull napos ágról
Repedjen meg szívem a nagy boldogságtól!
Törjétek fel zárát az ,,én" "álmodásnak"
Hogy elepedt lelkem odaadhassam másnak -
Másnak másnak másnak - ki megváltja tőlem
Ki mint húrból hangot kicsalja belőlem -
Ki valóra váltja - megitatja vérrel
S megéteti könnyes szerelem kenyérrel!
 
 
0 komment , kategória:  Lesznai Anna versei  
Ősz multán
  2010-10-07 11:31:51, csütörtök
 
  LESZNAI ANNA

ŐSZ MULTÁN

Azt mondottad, hogy visszatérsz,
Lombtalan ősz tar idején,
Mikor a föld dúsabb a fáknál,
Meghallani, hogy mint suhog
Kerti csendben léptem nyomán
A zörgő lomb s ruhám szegélye.

Visszatértél tél idején - ...
Tüzes a kormos kályha torka.
Sok száraz ág lángmarta teste
Hevíti búsra szűk szobámat.
Én szólítalak mohó szóval -
De szemed átsiklik felettem
... - S ide se hallgatsz.
 
 
0 komment , kategória:  Lesznai Anna versei  
Őszi szavak
  2010-09-04 19:46:42, szombat
 
  Lesznai Anna

Őszi szavak

Mert nem vagy nálam: ajkamon
Súlyosan érnek csókjaim,
Sok ágon feledett gyümölcs
Magánossá piroslott kertben.

Mert nem ölelsz meg: két karom
Belefojtom száz semmiségbe
Mint télen fázó rózsatőt
Fáradt lombok mélyébe rejtnek.

Mert elhagytál: a perceket
Álmatagon ejteni a földre...
Sárgult tenyérnyi levelét
Juharfánk így hullajtja halkan.

 
 
0 komment , kategória:  Lesznai Anna versei  
Ébredés
  2010-08-17 11:34:32, kedd
 
  LESZNAI ANNA

ÉBREDÉS

Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt más - minden nyarak teste -
Hajam a fáknak kúsza lombja volt,
Szívem a nappal leáldozott este.

És nem volt más álomra nyílt szemem
- Hiába hajlott ködfejtő betükre -
Mint minden víznek és minden egeknek
Egymásba mélyedt magalátó tükre.

Dús eremben télvégi harmat gyűlt meg,
November hóban őszi pára ült meg.
Mindenik maggal kipergett az éltem
És lenge lelkem lebegett a szélben.

- Te eljöttél és kiváltottál engem
Te csudahántó megváltó szerelmem.
Sebzett testem a nyarakból kivállott,
Most talpig saját fájdalomban állok.

Az én karom reszket ölelve téged,
Az én szivemre verődik beszéded
S hogy gyökeret vert tebenned a lelkem,
Én felsikoltva önmagamra leltem.
 
 
0 komment , kategória:  Lesznai Anna versei  
Sötétben, mélyen...
  2010-06-18 03:25:14, péntek
 
  Lesznai Anna

Sötétben, mélyen...

Sötétbe' mélyen, föld alatt
A nedvet, mely dús kincset ér,
Gyűjté bús öntudatlan csöndben
A szívós, szintelen gyökér.
De jő a nap, tavasznak napja,
Mikor gyökéri vad erő
A kemény kérget megrepeszti
S fakad a rügy, az ébredő!
Oh százszor áldott, az az első,
A hősi, csodás, zöld levél,
Mely a földnek terhét lerázva
Napfényre és életre kél.
És nő a szár, a gyors szökésű,
A hosszú, karcsú, ingatag
S buggyanva szárból szent tökélyben
Nagy, illatos virág fakad.
Övé a földnek lomha álma,
Kelyhében úszik barna csend,
S a rügynek hangos lobbanása
A bíbor leplen megjelent.
Karcsú termője égnek szökken,
Az egész bokor benne él,
Kelyhében száz virágnak sorsa
Szunnyad, duzzad, fakad, remél.
 
 
0 komment , kategória:  Lesznai Anna versei  
Gyümölcs-csendélet
  2010-06-18 01:46:24, péntek
 
  Lesznai Anna

Gyümölcs-csendélet

Fekete selymet gyűr most a körték
Mézszínű teste, tojásdad súlya
S lilaszín fürtök hervatag búja
Zuhog az árnyból.

Sokszemű ablak, homályos ajtó
A fehér napfényt százszínre törték
Lángoló pírral nyalták, gyötörték
Az öblös tálat.

Hátrább ó-kendő pompája hervad,
Bár rajzán rózsa s tulipán bomlik
Most egyre szürkül. Lankadtan omlik
Nehéz redőbe.

Áldott gyümölcsök lomhán hevernek
Meztelen arccal, semmit se rejtve.
Virágok nyílnak mézcseppet ejtve
Rózsás ajakról.

Lehullt ma mind, mi szent kegyes köddel
Fedte a tárgyak kívánatos testét.
Szerelmesként, ki várván a párját
Vágyteli kézzel oldja ruháját
Ma minden forma lehántja leplét
S fürdik a fényben.
 
 
0 komment , kategória:  Lesznai Anna versei  
Dolgok öröme
  2010-06-18 01:45:22, péntek
 
  Lesznai Anna

Dolgok öröme

Megállok az éjben, hazatérő holdnak vizében:
Itt van a fák lúdbőrző ága, feslett csillagok nyílnak.
Burjánzó gazocska szálán fontoslik minden pihécske
És külön kerek fészkek kelnek örök jogon...
Nem kérdem gyökered miértjét, karcsú karú juhar
Utatok hováját nem kérdem, súlytalan csillagzatok,
Föld, kebles halmaidat illetem öblös tenyérrel
Televény, elér tehozzád, megpihen rajtad kezem.
Tér nincs köztetek s köztem: világ gyümölcsei, dolgok,
Tér nincs, viszony nincs, csak boldog egymáshoz érés.
Biztosan állunk helyünkön: játék-iskatulának
Kirakott házai, fái, barmai zöld fatalappal.
Egymás mellett a sorsunk, önnön talpunk a rend.
Ősokból célba feszített emberi élet
Sziszegő abroncsod íme szívemről lepattant.
Szivárvány íve a kéjnek, izzó arany íve a vágynak
Behorpant a testek édes terhe alatt.
Imák és csókok fátyla megtért ajakamról levásott,
Gyermekkor ugye ez ismét: a dolgok szűz öröme.
Köröttem oktalan béke, nem nyúl semmi belém,
Hogy kitépve engem magamból sodorna mások felé.
Ó! formák biztos világa, keményhéjú kerek:
Magamban épült templom, benned megállok.
Körülöttem a dolgok tartályai külön örömeknek
S mindenikünk kebelében mégis egy szív dobog.
 
 
0 komment , kategória:  Lesznai Anna versei  
Egyszerű dal
  2010-06-18 00:06:21, péntek
 
  Lesznai Anna

Egyszerű dal

Hogy engem lássál nézd meg, kedves, a kertet,
A lombosat, árnyasat, rejtőst a domb ölén.
Bizony, mert én is lombos, rejtős vagyok.

Ha engem szólítsz, kedves, szólítsd a szellőt
A sietőt, suhogót, susogott titkok tudóját,
Mert bennem is vagyon sok suttogott kérdésre válasz.

Ha testem kívánod, úgy simítsd az illatos földet,
Ő alszik és hűvös, de viselős izzó kehellyel.
Aluszom én is, bennem is nyílnak virágok.

Ha ölelni óhajtsz, úgy öleljed hársaim törzsét.
Erősek, szívósak, égnek, tülekedők.
Köztük megállok, hajamban játszik a nap.

Ha bírni akarsz, úgy hintsd be maggal mezőnket,
Mert azé a föld, ki terméssel áldja meg őt.
Ki holnapom hordja, én is azé leszek.

Ha ismerni vágyol, úgy némán messzire nézzél,
Mert tágas a völgy, a szélén hegyek hevernek.
Tágas a lelkem, de valahol otthon vagyok.

Ha szeretni szeretnél, úgy tárd ki szomjas karod,
Borulj a fűbe a nyilazó napfény alatt,
Ott játszik csókom minden sugár nyomán.

Ha jó akarsz lenni hozzám, simogasd meg ebünket
Mert hű ő szegény, és nem tudja megmondani, mi fáj.
Jaj, tudni szólni szemérmes szívnek nehéz.

Ha el akarsz hagyni, házunk kapuját tedd be,
Léptednek nyomán arannyal porzik az út.
Örökké nyílik a kert, de viszont sohase látod
 
 
0 komment , kategória:  Lesznai Anna versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 251 db bejegyzés
e év: 505 db bejegyzés
Összes: 7135 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 0
  • e Hónap: 61501
  • e Év: 150789
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.