Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 49 
Tegnap
  2018-08-11 13:00:20, szombat
 
  Zelk Zoltán

Tegnap

Erdőt, hegyet, tengert, folyót,
kék cinkét, csecsemőt ha láttam,
lelkem csak mondogatta:
milyen szép az Isten!
 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán versei  
Föltámadt perc
  2018-06-18 22:18:38, hétfő
 
  Zelk Zoltán

FÖLTÁMADT PERC

A márvány-sűrű hófuvásban
Egy izzó perc zöld lobbanása
S a hirtelen fény sátorából
Kilép, kilép egy tulipánfa.

Egy gyermekszemű asszony arca,
Egy zápor égő vitorlája,
Egy kiáltás boldog rezgése-
Kinyílt, kinyílt a tulipánfa!

Tizenöt év csattog fölöttem,
Egy föltámadt perc szárnycsapása,
Tizenöt tél hóviharában
Forog, forog egy tulipánfa.
 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán versei  
Van az asztalfiókban…
  2018-04-27 14:35:39, péntek
 
  Zelk Zoltán

Van az asztalfiókban...

Van az asztalfiókban egy
könyve is apának,
egy költő írt abba verset:
József Attilának
hívták azt a költőt. Meghalt.
Mosni járt az anyja.
Kisebb volt, mint én, amikor
elveszett az apja.

Apa szokta elmesélni
ezt nekem vasárnap,
ilyenkor aztán én nagyon
szeretem az apámat.
Verset is olvas a könyvből,
azt, mikor az anyja
kosárral ment a padlásra,
őt meg sírni hagyta . . .

Azt is elolvassa, én meg
hallgatom nevetve,
hogy csinálja ,,Brumma, brumma,
brummadza", a medve.
Meg a pösze kis malacról,
hogy olyan a falka,
ahány malac, ondolálva
van annak a farka!

Ilyen gazdag, aki költő,
kérdezem apámat:
övé a sok medve, malac,
s a réten a nyájak?
Mind-mind az övé volt - mondja -,
erdők, hegyek, rétek,
s ami nagyobb a világnál:
szíve a szegénynek!

A szegénynek gondja-baja
mind-mind az övé volt,
mert ő is, az ő szíve is
a szegényeké volt.

- Akkor ő is olyan volt hát -
kérdezem apától -,
akkor ő is éppolyan volt,
mint Petőfi Sándor?

Mint Petőfi, akinek a
versét megtanultam,
s el is mondtam nemrég, mikor
ötesztendős múltam:
anyának is volt egy tyúkja,
az is itt lakott bent,
s ha akarta, az asztalra,
az ablakba röppent . . .

Kicsi vagyok, de nemsoká
felnőtt leszek mégis,
veszek majd egy könyvet, s abba
verset írok én is,
beleírok én majd abba
mindent, amit látok:
enyém legyen, beleírom
az egész világot!

 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán versei  
Csak téged
  2018-04-25 00:17:54, szerda
 
  ZELK ZOLTÁN

CSAK TÉGED

Úgy mondom néked, mint egy leckét,
mert szeretném, hogy megtanuljad,
ha felelnem kell egyszer érted,
akkor te is, már vélem tudjad,
hogy én csak tégedet szeretlek :
meglestem a szomorúságot,
nem magamért, de temiattad
szövi-fonja körém e hálót.

És szívemet is rajtakaptam,
engem elárult, a te lépted
után fülel a jövendőben,
miattad virraszt. Mondd, megérted ?
Figyelj ide hát, példát mondok:
ha fekszem álmatlan s képzelgek,
félek valami szörnyű kórtól,
nem magamat, téged képzellek . . .

A te tested retteg testemben,
a te jövőd az én jövőmben,
így élek én magam veszítve
s téged kettőzve az időben.
Az időben, az elfogyóban,
mely nem örök, csak az istennek -
tanuld meg hát, hogy tudjad vélem :
én már csak tégedet szeretlek.
 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán versei  
Kis mese a nincs-erdőről
  2018-04-18 13:46:06, szerda
 
  Zelk Zoltán

Kis mese a nincs-erdőről

Nincsen fája, nincsen bokra,
mégis erdő és susog,
puha lombokban alusznak
mogyorószín mókusok.

Nincsen-fákon száz nincs- mókus,
nincsen-fűben fekszem én,
szerelemre,boldogságra
nincs-erdőben leltem én.

Be boldog lehetnék itten,
de hajnalban négy madár
csőrébe fogja az erdő
négy sarkát és tovaszáll.

Hull a könnyem,de szívemben
rezeg,búg még a derű
s olyan édes gyerekhangon,
mint a nádi hegedű.
 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán versei  
A lélek panaszaiból
  2018-04-15 13:12:18, vasárnap
 
  Zelk Zoltán

A LÉLEK PANASZAIBÓL

Emlékeztek még, hogy ki voltam? -

Én egykor férfi-testet hordtam,
a Gyönyörűt karral karoltam,
a füveket lábbal tapodtam,
bújkáltam szemben, fülben, orrban,
fogak és íny közt nyelvvel szóltam -
egy voltam én a sűrű sorban.
Boldogtalan is boldog voltam.

Elmondanám most, mit tanultam,
amíg csont és hús közt lapultam.
S hogyan bolyongok szabadultan
a végtelenben, megvakultan.

Elmondanám, de úgy szól hangom,
oly hangon szólok, csak én hallom,
szavamnak nincs útja fülekben,
én hallgatom csak, a fületlen.

*

Ha szólnék szájjal s értenétek,
a halált jobban rettegnétek,
tudnátok, nincs igazabb házunk,
hűbb őrizőnk, mint húsunk-vázunk.

Mert ő a Van, ő a Valóság -
börtön az örökkévalóság!
börtön, habár cellája nincsen,
de mennyezete, földje sincsen.

Nem őriz senki, nem vágysz futni,
de mégsem tudsz kiszabadulni,
egyedül vagy, ámde magadban
nem lehetsz, anyag vagy anyagban.

*

Csak az boldog, ki szemmel nézhet,
ki nem ismeri az Egészet,
aki mindent részekre téphet -
ó, újuló, teremtő részek!

Ó, ész és szem, igaz teremtő :
ez itten rét, az ottan erdő,
ez itten kék, az ottan sárga . . . -
aki szemmel lát, még nem látja,

hogy egy a fa és véle árnya
s az alkony, mely leszáll a fára,
hogy egy a folyó és a partja,
egy azzal is, ki vállán tartja.

Ó, színek, hogyha láthatnálak,
ó, szagok, ha szagolhatnálak,
ó, kínok, lázak, szenvedések,
ha éreznélek, szenvednélek!

Ha nyirkos ágyban tüdőm hánynám,
ujjongva, boldogan kiáltnám:
Vagyok! Vagyok! Én vagyok! Érzek! -
ó, drága kínok, szenvedések!

S te félelem is, százszor drága,
te jó bizonyság, testünk vára!
a vak halállal szembenézve,
létünk utolsó menedéke :

ha felénk már a Gyilkos intett,
felöltünk, mint a páncélinget,
fogunk vacog, vad koccanása
megannyi ,,nem" ! ,,nem" ! a halálra.

Ó, szoba padlóján tipegni,
ó, álmélkodva növekedni,
fogat hullatva öregedni,
világunk nap-nap megteremtni.

Megtanulni: erdő, patak, tó,
tél és nyár, csillag, eső, Nap, hó . . .
lesni napszakok lassu táncát,
éj és nap táncos változását.

*

Így sírok én örök-szünetlen,
vad, olthatatlan szerelemben
sikoltom: Csak magam szerettem,
a testet, melyért megszülettem.

Sikoltom, bár honom a semmi:
Nem, nem birom magam ,feledni!
Akit a féreg-fogú föld rág
neked sikoltom fej, kar, törzs, láb,
neked sikoltom: Nem felejtlek,
érted örök gyászban kerengek!
S legyek bár egy a mindenséggel,
a mindent legyűrő Egésszel,
nem felejtem, hogy ott ki voltam,
hogy akkor Én, Valaki voltam . . .
 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán versei  
Mesebeli tó
  2018-04-14 15:08:15, szombat
 
  ZELK ZOLTÁN

MESEBELI TÓ

Láttad az éjszaka tavát?
Láttad-é mondd, az éjszakát,
amint a tónak remegő
árnyas vizéből bújt elő?
Láttad-é mondd, ezt a tavat,
amint a lenge pirkadat
kikelt vizéből s elszaladt
mezítláb, a hegyek felé?
Az est tavát, amint színén
kibontott hajjal járt a fény...
S láttad-é, mondd, a víz alatt
bújó Napot és Holdakat?
Elátkozott királyfiak
aranyhaja lenn az iszap,
láttad-é, mondd, hogyan ragyog?
Itt alszanak a napszakok...
Száz erdőt járj be s száz hegyet,
ezt a tavat nem láthatod.
 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán versei  
Akit az isten nem szeret
  2018-03-23 00:52:13, péntek
 
  Zelk Zoltán:

Akit az isten nem szeret

Akit az isten nem szeret,
nagyon megbünteti,
a szívébe a szeretet
bokrát elülteti.

Nem fonnyadnak el soha e
bokron a levelek,
dús televénybe bújtak el
a szomjú gyökerek.

Tüdőd érte zihál, dagad,
szolgál lélegzeted,
hozzá futnak, miként patak,
véreddel az erek.

Ágra új ágak hajtanak,
levélre új levél,
zúgásuk belepi agyad,
nincs nappal, nincsen éj,

nincs éjjeled, nincs nappalod,
nincsen egy perced is,
örök zúgásuk hallgatod:
,,Segits! Segits! Segits!"

,,Anyád!" ,,Szeretőd!" ,,Gyermeked!"
zúg, zúg csak szüntelen,
vijjogva osztják életed
aggódás, szerelem.

Álmában sikolt kedvesed,
riadva rémeken?
neked ful el lélegzeted,
lidérc ül melleden.

Láz marja, kiveri hideg?
a te fogad vacog.
Szivük verését önszived
verésén hallgatod.

Míg élsz, nem múlik sohasem
rólad a büntetés,
nem érint meg a kegyelem,
amig, mint puha kéz

oldó magányod, fekhelyed
a halál megveti:
akit az isten nem szeret,
nagyon megbünteti.

 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán versei  
Elhulló szavak
  2018-03-12 22:33:27, hétfő
 
  ZELK ZOLTÁN

ELHULLÓ SZAVAK

Elég egy szó, egy mozdulat, egy tekintet,
hogy szerelemmé érődjék bennem:
elmondhatatlan verssé.

Micsoda szél az, mit a halk lehelet
zudit arcomba! Micsoda vihar
zudul erdeimben!

Hajlongnak fáim s magasba röppennek
álomból riadt madaraim.
Sziv, hogy birod el e fákat!

s hogy birod el könnyed lépteit a lánynak,
ki megbontott hajjal jár-kél erdeidben,
benned jár és dalol.

E dal suttog most számban, sápadt
visszhang! s félszeg fájdalmam
csak pernyéje e tüznek,

mely lassan kihuny, s tán végső lobbanása
e néhány szó: néhány keserü gyümölcs.
Lányka, ha elmégy,

kötényedben vidd magaddat őket.
 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán versei  
Szívemben búg tovább
  2018-03-12 22:30:24, hétfő
 
  Zelk Zoltán

Szívemben búg tovább

Hegedűszó, hegedűszó,
hegedű édes zokogása,
az a mély hang, a fekete,
s a vékony fehér cérnaszála.

Te muzsikus! Varázstudó!
Kezedben vonó: varázspálca.
Egy mozdulattal fölfüzöd
mindünk szivét e cérnaszálra.

Egymáshoz fűzve így ülünk.
Fölöttünk száll, suhog a dallam.
Az ismerős! mit úgy tudunk!
s nekünk mégis kimondhatatlan.

Mi torkunkban, nyelvünkön ég,
de nincs hatalma rajta szónak,
amit csak a négy húr felel
a híven faggató vonónak.

A dal, mely csecsemőkorunk
s az öregség hólepte tája,
hová talán el sem jutunk,
de lelkünk mégiscsak bejárja.

Múlt és jövő két szárnya zúg,
suhog fölöttünk a teremben -
s amikor végülis lehull,
egy pihéje arcomba lebben.

Fölrezzenek. Szemembe süt,
kigyúl a való, mint a lámpa.
De szivemben még búg tovább
a szomorúság boldogsága.
 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán versei  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 49 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 1760 db bejegyzés
Összes: 10839 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 318
  • e Hét: 7481
  • e Hónap: 39052
  • e Év: 800614
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.