Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
Visszamentve...
  2018-08-30 22:15:05, csütörtök
 
 


Hollósy Tóth Klára:

Visszamentve...


Van hangulat, mely visszahoz téged,
beleveszem lényed mámorába,
megtöltve veled ez ürességet,
varázslat ül a vágyak falára.

Ez a legszebb, mit ez élet adhat,
mindaz mi volt, régmúlt már, messze jár,
a hiány még belül felragyogtat,
s nem kell hozzá semmi félhomály.

Látom szemed, hamisan mosolyog,
a régi nyarat bűvöli körém,
hallom a lépted, ahogyan kopog,
ismerlek, nem téveszt meg a sötét.

S már érzem magam a karjaid közt,
a volt érzéseket visszamentve,
a vágy képzelet, idéző hírnök,
feltámadást ragyogtat a csendre.






 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Tavasz...
  2018-04-15 20:57:12, vasárnap
 
 

Hollósy-Tóth Klára Éva:

Tavasz...


Rügyek fakadnak
szelídarcú tájban,
bimbók bomlanak
napfényes sugárban.

Ágak hajlongnak
mint párok, boldogan,
felhők ölelkeznek
örömtől ittasan.

Száz-szín virág virít,
megannyi sejtelem,
Isten keze simít
végig a földeken.







 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Új tavasz...
  2018-03-04 22:13:59, vasárnap
 
 


Hollósy Tóth Klára :

Új tavasz...


Ritkul a mogorva, zord tél borúja,
új napot ragyogtat fenn égi kéz,
a hajnal résein lassan kigyúlva
a napkirály már trónusára ér.

Tavaszillatot lebegtet a róna,
hűs csermely csorog mormoló zenét,
ébred az élet szellőritmusokra,
hírnököt küld, friss, kicsi gyermekét.

Az aranyló ég harsonái zúgnak,
visszahangzik az időtlen messzeség,
a végtelenség vágyai dalolnak,
felszikrázik a tisztafényű ég.
Ontja a nap sugarát a tájra,
zsong a tavasz csodás muzsikája.





 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Február van…
  2018-02-01 21:33:06, csütörtök
 
 


Hollósy Tóth Klára

Február van...


Február van, nem várt tél dühöng,
szelek fújnak, messze a tavasz,
valahol távol nagy vihar döng,
ködfelhőből csak néha havaz.

Majd elér a szél éles karma,
betelepszik a bőrünk alá,
hergel, mintha gúnyolni akarna,
jár az emberben, fel és alá.

A szürkeség matt, piszkosfehér,
kémény füstöl, ködlepel a táj,
a köd, s a füst lassan összeér,
olyan, mint egy méla birkanyáj.

Rövid a nap, korán sötétül,
kívül és benn borús fény kószál,
nem békül a szél, felélénkül,
míg a tél egykedvűn szunyókál.






 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Téli éji merengés...
  2018-01-26 18:38:33, péntek
 
 


Hollósy Tóth Klára :

Téli éji merengés...


Néma az éj, a föld, az ég,
hull a hó, hull, puhán, halkan,
a táj ködszürke sűrűség,
ezer hang egy néma dalban.

Sétálgatok egymagamban,
jelenből, múltba siklanék,
tolong a kép, akaratlan
csengő csendül, a szárnyas ég.

A mélyen alvó fák fölött
visszatér a múlt elém,
meghasadt kép, összetörött,
gyönyörű mégis, mert enyém.

Havas varázslat vesz körül,
múltak lépnek ki a csendből,
rohan az idő, elröpül,
kegyelem száll odafentről.





 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Őszi elégia...
  2017-10-25 20:39:28, szerda
 
 


Hollósy Tóth Klára:

Őszi elégia...


Letarol, pusztít, írt az Ősz,
vetkőztet fát, bokrot, kertet,
minden élőt a múltba lök,
szépségek ködökbe vesznek.

Gurul a nap búcsút intve,
várja egy túlvilági rét,
világ zaja elpihenve
hallgatja jöttének neszét.

Recseg a lomb rozsda-teste,
árválkodik a kerti pad,
hosszabbítja a hosszú estet
a túl korán jött alkonyat.

Az éjszakák bús ködében
vörös bogyók bögye vérzik,
csöndet terem a hűs enyészet,
emlékek szöknek az égig.






 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Goromba ősz...
  2017-10-25 20:24:55, szerda
 
 


Hollósy Tóth Klára:

Goromba ősz...


Nyárutót kerget goromba ősz,
felhős az ég, szürke, hamuszínvilág,
parttalan árad ködfátyla mögött
a vadgalambszínű, párálló homály.
A szélsikálta tájon senki már,
teljesen kihalt, elnéptelenedett,
halkan bujkál, mint kísérteti árny,
az alkony puhán és szelíden.

Az araszoló évek lábnyoma
oson titokban a lapuló csenden,
összedőlve a hitek temploma,
múltak feszülnek emlékeinken.
Megbújnak a szikár emlékkövek,
voltakat lebegtet az ideghártya,
bölényszarv böködi a tág eget,
ahol a lélek a fájdalmát tárja.

Becsuktál mögötted minden kaput,
mormolja az örökmorajú tenger,
rajzolja nyomod utánad az út,
míg vágyakat csihol titkon körötted.
Csenddel birkózom, amíg utat ások
feléd szilajrobajú dobogással,
utamban állnak mélyek, vízmosások,
s én szakadékon, vad szelekben állok.

Rontás hoz a szirt, zuhanó halált,
mogorva torlaszfelhőt úsztat az ég,
elnyelni hív a mély, az iszap, a láp,
tátong köröttem, hív a szakadék.
Szemed mélykékű emlékdarabja
küldi utolsó sugarát nekem,
zuhanok... és álmomban is tudom,
varázserődet nem remélhetem.
 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Rongyos, sáros ősz jön...
  2017-10-23 21:17:01, hétfő
 
 


Hollósy Tóth Klára:

Rongyos, sáros ősz jön...


Rongyos, sáros ősz jön, búsul a lélek,
a nap, halódó fénye még arany,
a gyümölcs a fákon már lédús, édes,
minden kis élő vágyja szomjasan.

A felhők mögül fenn, a tiszta ég les,
de közeleg az ősz már komoran,
könnyeltelt szeme, míg mosolygós nem lesz,
fél év telik el újra borúban.

Bolyong a szél. Az úton egy kereszt ül,
az avarszagú erdőn csend pihen,
szürke gomolyfelhők úsznak keresztül
a leszállt egű dombok öbliben.
Az est acélszínű szárnya rezdül
a csendes ősz aranyló mélyiben.
 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Zsong az ősz...
  2017-10-16 20:49:39, hétfő
 
 



Hollósy Tóth Klára:

Zsong az ősz...


Zsong az ősz, jajgat, sír, fakul a fény,
készül ő is a végső semmihez,
nincs mi felszítsa hamvadó tüzét,
hiába a küzdés a lendület.

Őrült szelektől a tartás megtör,
halálszagban feslenek a rózsák,
az egykedvű lét iszonyú börtön,
levetkezett örökkévalóság.

Őszi trillák zengnek litániát,
fellegek vonuló árnya mélyül,
esendő, magát megadó világ,
behunyja szemét az ég, sötétül.






 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Január vége...
  2017-01-31 21:04:38, kedd
 
 

Hollósy Tóth Klára:

Január vége...


Tél szellem lehel a bokrokra, fákra,
dérrel csipkézett jégvirágokat.
Nesztelen dermesztő, hűs csodája
varázsol a világra álmokat.

Vad szélorkán sikolt a fenyőkön,
hóeséssel kajánul kacarász,
madár gubbaszt fagy verte tetőkön,
füstöt pipál az erdőszéli ház.

Varjak korholják az ólmos ködöt,
a szürke világ dermedten vacog,
dérrel vert, őszült jégvilág fölött
hó-csengettyűt ráznak az angyalok.

Hófehér bundában alszik a táj,
arcunk fagyasztja, szinte szúr a fagy,
ívlámpák jéghideg világítása
melenget csak a téli ég alatt.














A hosszúnak tűnő téli hónap - január - ma búcsút int , elég keményen bánt velünk , éjszakánként a sötétség leple alatt mínuszok versenyeztek egymással és hiába sütött a nap, a levegőt nem melegítették fel szikrázó sugarai . Az utolsó periódusban pedig szégyenében vagy erőtlenségében úgy elbújt előlünk a napocska, hogy még egy fénynyalábbal sem ajándékozott meg bennünket .
A tavaszt megállítani nem, csak megtorpanásra lehet kényszeríteni . Az ajtóban toporgó február ezt írta "idővonalára" : amit a szemünkkel látunk, az a természet ezernyi csodája ... ezek a csodák mindenkivel megtörténnek, csak engedni kell, hogy varázslattá is váljanak ... rajtunk múlik ...
 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 3724 db bejegyzés
Összes: 15213 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 453
  • e Hét: 2134
  • e Hónap: 13277
  • e Év: 368585
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.