Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
Őszi elégia...
  2017-10-25 20:39:28, szerda
 
 


Hollósy Tóth Klára:

Őszi elégia...


Letarol, pusztít, írt az Ősz,
vetkőztet fát, bokrot, kertet,
minden élőt a múltba lök,
szépségek ködökbe vesznek.

Gurul a nap búcsút intve,
várja egy túlvilági rét,
világ zaja elpihenve
hallgatja jöttének neszét.

Recseg a lomb rozsda-teste,
árválkodik a kerti pad,
hosszabbítja a hosszú estet
a túl korán jött alkonyat.

Az éjszakák bús ködében
vörös bogyók bögye vérzik,
csöndet terem a hűs enyészet,
emlékek szöknek az égig.






 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Goromba ősz...
  2017-10-25 20:24:55, szerda
 
 


Hollósy Tóth Klára:

Goromba ősz...


Nyárutót kerget goromba ősz,
felhős az ég, szürke, hamuszínvilág,
parttalan árad ködfátyla mögött
a vadgalambszínű, párálló homály.
A szélsikálta tájon senki már,
teljesen kihalt, elnéptelenedett,
halkan bujkál, mint kísérteti árny,
az alkony puhán és szelíden.

Az araszoló évek lábnyoma
oson titokban a lapuló csenden,
összedőlve a hitek temploma,
múltak feszülnek emlékeinken.
Megbújnak a szikár emlékkövek,
voltakat lebegtet az ideghártya,
bölényszarv böködi a tág eget,
ahol a lélek a fájdalmát tárja.

Becsuktál mögötted minden kaput,
mormolja az örökmorajú tenger,
rajzolja nyomod utánad az út,
míg vágyakat csihol titkon körötted.
Csenddel birkózom, amíg utat ások
feléd szilajrobajú dobogással,
utamban állnak mélyek, vízmosások,
s én szakadékon, vad szelekben állok.

Rontás hoz a szirt, zuhanó halált,
mogorva torlaszfelhőt úsztat az ég,
elnyelni hív a mély, az iszap, a láp,
tátong köröttem, hív a szakadék.
Szemed mélykékű emlékdarabja
küldi utolsó sugarát nekem,
zuhanok... és álmomban is tudom,
varázserődet nem remélhetem.
 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Rongyos, sáros ősz jön...
  2017-10-23 21:17:01, hétfő
 
 


Hollósy Tóth Klára:

Rongyos, sáros ősz jön...


Rongyos, sáros ősz jön, búsul a lélek,
a nap, halódó fénye még arany,
a gyümölcs a fákon már lédús, édes,
minden kis élő vágyja szomjasan.

A felhők mögül fenn, a tiszta ég les,
de közeleg az ősz már komoran,
könnyeltelt szeme, míg mosolygós nem lesz,
fél év telik el újra borúban.

Bolyong a szél. Az úton egy kereszt ül,
az avarszagú erdőn csend pihen,
szürke gomolyfelhők úsznak keresztül
a leszállt egű dombok öbliben.
Az est acélszínű szárnya rezdül
a csendes ősz aranyló mélyiben.
 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Őszi elégia...
  2017-10-16 20:51:22, hétfő
 
 



Hollósy Tóth Klára:

Őszi elégia...


Letarol, pusztít, írt az Ősz,
vetkőztet fát, bokrot, kertet,
minden élőt a múltba lök,
szépségek ködökbe vesznek.

Gurul a nap búcsút intve,
várja egy túlvilági rét,
világ zaja elpihenve
hallgatja jöttének neszét.

Recseg a lomb rozsda-teste,
árválkodik a kerti pad,
hosszabbítja a hosszú estet
a túl korán jött alkonyat.

Az éjszakák bús ködében
vörös bogyók bögye vérzik,
csöndet terem a hűs enyészet,
emlékek szöknek az égig.
 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Zsong az ősz...
  2017-10-16 20:49:39, hétfő
 
 



Hollósy Tóth Klára:

Zsong az ősz...


Zsong az ősz, jajgat, sír, fakul a fény,
készül ő is a végső semmihez,
nincs mi felszítsa hamvadó tüzét,
hiába a küzdés a lendület.

Őrült szelektől a tartás megtör,
halálszagban feslenek a rózsák,
az egykedvű lét iszonyú börtön,
levetkezett örökkévalóság.

Őszi trillák zengnek litániát,
fellegek vonuló árnya mélyül,
esendő, magát megadó világ,
behunyja szemét az ég, sötétül.






 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Január vége...
  2017-01-31 21:04:38, kedd
 
 

Hollósy Tóth Klára:

Január vége...


Tél szellem lehel a bokrokra, fákra,
dérrel csipkézett jégvirágokat.
Nesztelen dermesztő, hűs csodája
varázsol a világra álmokat.

Vad szélorkán sikolt a fenyőkön,
hóeséssel kajánul kacarász,
madár gubbaszt fagy verte tetőkön,
füstöt pipál az erdőszéli ház.

Varjak korholják az ólmos ködöt,
a szürke világ dermedten vacog,
dérrel vert, őszült jégvilág fölött
hó-csengettyűt ráznak az angyalok.

Hófehér bundában alszik a táj,
arcunk fagyasztja, szinte szúr a fagy,
ívlámpák jéghideg világítása
melenget csak a téli ég alatt.














A hosszúnak tűnő téli hónap - január - ma búcsút int , elég keményen bánt velünk , éjszakánként a sötétség leple alatt mínuszok versenyeztek egymással és hiába sütött a nap, a levegőt nem melegítették fel szikrázó sugarai . Az utolsó periódusban pedig szégyenében vagy erőtlenségében úgy elbújt előlünk a napocska, hogy még egy fénynyalábbal sem ajándékozott meg bennünket .
A tavaszt megállítani nem, csak megtorpanásra lehet kényszeríteni . Az ajtóban toporgó február ezt írta "idővonalára" : amit a szemünkkel látunk, az a természet ezernyi csodája ... ezek a csodák mindenkivel megtörténnek, csak engedni kell, hogy varázslattá is váljanak ... rajtunk múlik ...
 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Téli éji merengés...
  2017-01-13 17:47:30, péntek
 
 

Hollósy Tóth Klára:

Téli éji merengés...


Néma az éj, a föld, az ég,
hull a hó, hull, puhán, halkan,
a táj köd szürke sűrűség,
ezer hang egy néma dalban.

Sétálgatok egymagamban,
jelenből, múltba siklanék,
tolong a kép, akaratlan
csengő csendül, a szárnyas ég.

A mélyen alvó fák fölött
visszatér a múlt elém,
meghasadt kép, összetörött,
gyönyörű mégis, mert enyém.

Havas varázslat vesz körül,
múltak lépnek ki a csendből,
rohan az idő, elröpül,
kegyelem száll odafentről.







 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Kiútkeresés...
  2016-11-02 22:53:46, szerda
 
 


Hollósy Tóth Klára:

Kiútkeresés...


Alkonyodik. Pihenni tér a nap,
elege volt neki is a mából,
mereng magában, mereng hosszasan,
mit teljesített feladatából.

Az ember küzd, fárad minduntalan,
akadállyal, kudarccal szembesül,
aztán megcsalatva, bizonytalan
búsul magában értelmetlenül.

Magányosan bolyong, kivert ebül,
saját magából keres kiutat,
de mit sem ér az ember egyedül,
lába alól elfogynak az utak.






 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Este...
  2016-10-15 21:00:45, szombat
 
 

Hollósy -Tóth Klára :

Este...


.... Későre jár,
az ég csillagteraszán
gitáron játszik a magány...

A tegnap még mosódott ködkorong,
ma csillag-tiszta, kifli- arcú hold
küldi sugarát
a függőleges mélynek,
egy fortisszimó
zenetöredéket
az ékkő mosolyú ég
ablakaiból.
 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Csak este...
  2016-07-07 21:19:57, csütörtök
 
 


Hollósy Tóth Klára :

Csak este...


Én csak este tudok boldog lenni,
mikor sűrülni kezd az esthomály,
mikor a némuló csendet termi
a halkan szálló hamuszínvilág.

Ha rátelepszik az időtlenségre,
mint lélekre a csendes fájdalom,
a holdezüst pislákoló fénye,
és táncot lejt a térdeplő hídon.

Én csak este látom meg a szépet,
mikor reszket ezer csillagcsók tüze,
s míg titkán mereng a megigézett,
utat sző hozzá, a néma semmibe.
 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 334 db bejegyzés
e év: 2625 db bejegyzés
Összes: 11065 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 977
  • e Hét: 10257
  • e Hónap: 25361
  • e Év: 382576
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.