Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
A Nagy háború margójára
  2012-04-16 08:53:33, hétfő
 
  ...... ......


Albert Ferenc
...... .......DOBERDÓ
A Nagy háború margójára


Doberdó a népünk pokla,
Ágyúk ezre tüzét ontja.
Bomba robban, akna visít,
Édes hazám mért van ez így?


Frontvonalnak mély árkában,
Belefagyva vértócsába.
Rí az elme, a szív feszít
Édes hazám mért van ez így?


Szól a parancs, szuronyroham,
Ellenségre vetem magam.
Pengém elevenbe merít,
Édes hazám mért van ez így?


Bajtársaim sorra halnak
Semmi értelme a harcnak.
Tartja lelkem isteni hit,
Édes hazám mért van ez így?


Fültépő a gránát hangja,
Mindkét lábam leszakajtva.
Hadnagy bajtárs, torkom ordít,
Édes hazám mért van ez így?


Véremtől az idegen föld,
Vörös lett, már semmi sem zöld.
Hazámban a harang felsír

...... ........... ........... ........... ........... ......

 
 
0 komment , kategória:  Albert Ferenc   
A Doni harcmezőn
  2012-04-16 08:51:19, hétfő
 
  ...... ........... ...........


Albert Ferenc
...... .........A Doni harcmezőn


Elmémbe égtek a zöldellő rétek,
Nyílik a fű közt a sok vadvirág,
Hol seregünk színe-java elvérzett,
Fájó dal szövi a múlt fonalát.


Egy rettegett hanggal jött el a hajnal,
Vért fagyasztott a katyusa szava,
Leparoláztak a dicső halállal,
Nem tértek vissza hazánkba soha.


Fürdik a hold a csendes Don vizében,
Kis halak pikkelyén csillan a fény,
Sok ezer katona pihen a mélyben,
Táplálja lelküket égi remény.


Fénylik az éjben a hadaknak útja,
Több ezer hős jár a harci mezőn,
Tekints az égre és gondolj a múltra,
Vigyáznak ránk, ők a védelmezők.


Néma az egykori rozsdás fegyverzet,
Folydogál csendben a halk szavú Don,
Égnek merednek a bús fakeresztek,
Gránitba vésve, kik védték a hont.

...... ........... ........... ........... .....

 
 
0 komment , kategória:  Albert Ferenc   
Csendes Don
  2012-04-16 08:37:39, hétfő
 
  ...... ........... ........... ..........


Albert Ferenc
...... .........Csendes a Don


Méltóságteljesen csak hömpölyög,
A halálosztó már nem dübörög.
Vajon él még elméjében a múlt
Mikor partján ezernyi lét kihunyt?
Gyilkos löveg a halált nem szórja,
Csendes a Don..., sebeit nyaldossa.


Talapzaton elnémult fegyverek
Mementóként; Nézzétek emberek!
Ádáz küzdelem színhelye volt,
Százezrek vére oktalanul folyt.
Vén hátán ma bárkáit ringatja,
Csendes a Don..., sebeit nyaldossa.


Mikor a kéklő víztükör megvakult,
Katonáink alakja porba hullt,
Dombok és lankák őrzik a múltat,
Föveny fedi fájdalmas titkukat.
Most folyik szelíden kanyarogva,
Csendes a Don..., sebeit nyaldossa.


A jámbor folyó, volt vízválasztó,
Nemzetek fiait elhatároló,
Körülötte ólálkodott a halál,
Ki éjt nappallá téve csak kaszált.
Ma bús könnye partjait áztatja,
Csendes a Don..., sebeit nyaldossa.


Smaragdzöld nádast ringat a szellő,
Eltelt már egynéhány emberöltő,
Vizén és partján gyermekek vívják,
Fafegyverrel a vértelen csatát.
Néma a víz, zsivajuk hallgatja,
Csendes a Don..., sebeit nyaldossa.

...... ........... .........

 
 
0 komment , kategória:  Albert Ferenc   
A Don partján
  2012-04-16 08:34:02, hétfő
 
  ...... ........... ............


Albert Ferenc
...... ........A Don partján


Hová tűnt a magyar sereg?
Kérdem én a kéklő eget.
Nékik égi behívó jött,
Szolgálnak az angyalok közt,
Megtért lelkük mennyekbe szállt,
Fentről vigyázzák a hazát.


Fakereszt áll az út szélén,
Festék róla már peregvén,
Háromszínű szalag rajta,
Gyenge szellő lobogtatja.
Piros, fehér, zöld a színe,
Magyar honvéd emlékére.


Susog a nádas szelíden,
Halászbárka ring a vízen,
A mély iszapban alatta,
Egy szegény nemzet fájdalma.
Hallgat a víz, néma a táj,
Gyászdalt huhog az éjmadár.


Csendes a Don, vize reszket,
Őrzi még a bús emléket,
Némaságból fel-felriad,
Látni véli a holtakat.
Fa levele sírón zizeg,
Itt veszett a magyar sereg.

...... ........... ........... .........

 
 
0 komment , kategória:  Albert Ferenc   
A dolomitok hőseinek emlékére
  2012-04-16 08:26:08, hétfő
 
  .......


Albert Ferenc
...... .......A Dolomitok hőseinek emlékére

Dél-tiroli hegyeken
hol a fa nem él meg már,
kősziklák hasadékán
viruló gyopárvirág
hősök sírját díszíti,
tetteiket a haza réges-rég feledi.


A dohos üregekben
egy-egy holt lélek kószál,
méltó temetésre vár,
kit rég elvitt a halál,
csontja hever szerteszét
és a Dolomitok fehérségébe vész.


A vakító köveken
szikrázik a napsugár,
ha néhanap erre jár
egy tévelygő vándormadár,
az rekviemet regél
hősök fehérre szítt csontjaiért.

...... ........... ........... ........... ..........

 
 
0 komment , kategória:  Albert Ferenc   
Rejtélyes Pasubio
  2012-04-16 08:18:42, hétfő
 
  ...... .......


Albert Ferenc
...... .........Rejtélyes Pasubio


Állok a hegytetőn, megigéző a táj:
Hófehér sziklák, a selymes gyopárvirág,
A kavernák közt cikázva daloló szellő,
Vállamon pihenő, szelíd bárányfelhő.
Szégyenlősen hunyom le deres pilláimat,
Ne láthassa egyik sem szememen a fátylat,
Könnycseppjeimet, mit fájó bánatom szült,
Ezen a Golgotán számtalan hős megfeszült.


Hasadozó sziklák ti láttátok a vihart,
A villámló felhőt, mit aknatűz kavart,
A fecskehadként rajzó gránátrepeszeket,
A szikrázón szétrobbant hófehér köveket.
A borzalmak borzalma előttetek zajlott,
Mikor a lövegek hangja felmorajlott,
Ontották a halált számlálhatatlanul,
Felkelő napfénynél, vagy ha bealkonyult.


Ti vagytok a szemtanúk hogyan történt meg,
A Pasubio csúcsa kíntól megremegett,
Őrült fájdalmában utolsót vonaglott,
Hatalmas tömege a szamárhátra omlott.
Láthattátok azt is, mikor hősök vére folyt,
A mennybe menők fohásza istenükhöz szólt,
És ha mégis valaki túlélte a csapást,
Kősziklák nyelték el szétszabdalt végtagját.


Most hallgatnak a kövek, de beszédes a csend,
Minden kis hasadék maga a történelem.
A számtalan hőst, kit rég kősziklasír takar,
Könnyezve gyászolja ma olasz, osztrák, magyar.
A hajdani ellenfél mára mind jó barát,
Együtt ürítik ki a fájdalom poharát,
Közösen idézik a régmúlt borzalmakat,
Többé nem történhet meg! Közös az akarat!

...... ........... ........... .......

 
 
0 komment , kategória:  Albert Ferenc   
Galicia földjén
  2012-04-16 08:03:19, hétfő
 
  ...... .....


Albert Ferenc
...... .........Galícia földjében


Jött a parancs, zubbony, bakancs,
Marhavagon, tűző napon,
Vár rád baka Galícia,
Erőd fala, poklok szava.


Fagyos a tél, ágyú zenél,
Akna robban, hús cafatban,
Néz a felcser, te elvérzel,
Jajszó, ének száll az égnek.


Fohász, ima, vajh mi haszna,
A hős baka nem tért haza.
Sírba tették, betemették,
Idegenbe, jeltelenbe.


Hegyek ormán, dombos lankán,
Völgyek ölén, patak mentén,
Utak mellett bús keresztek,
Mementóként a sírkertek.


Állok csendben, szegem fejem,
Néma könnyem törölgetem,
Kérdi fiad, Uram mondjad,
E szörnyűséget miért hagytad?

...... ........... ........... ..........

 
 
0 komment , kategória:  Albert Ferenc   
Premysl erődje
  2012-04-16 07:29:36, hétfő
 
  ...... .....


Albert Ferenc
...... ......Przemysl erődje


Dermedten szemlélem e gigászi falakat,
Elmémben lapozom a borzalmas múltat.
Behunyom szemem, felbolydul a csend,
Sűrűsödő léptek zaja, parancs szava cseng,
Becsapódó gránát robaj fülrepesztőn zeng.


Sebesültek imája fohászként Úrhoz száll,
Surrognak a repeszek, mint gyilkos éjmadár,
Üvöltő gyászzenét bömbölő lövegek,
Tüzes pokol kapujából a halál integet,
Válogatás nélkül viszi a holt tetemeket.


Nyitom szemem, de rettegek a valótól,
Pedig süket a csend, a holt lélek nem szól.
Némák a falak és nincsenek jajszavak,
Gránátrepeszek régóta nem rajzanak,
Penészvirág díszíti a dohos téglafalat.


Zokog az agg erőd közel száz éve már,
Könnye a födémből s a falakból csordogál,
Siratja a szenvedőt, az ártatlan holtakat,
Vörös rozsda rágja az acélos vasat,
Cseppkő gyanánt ül ki rajta a sós, meszes oldat.


Nyög az anyaföld is e monstrum súly alatt,
Kettős fájdalmában szíve szertehasadt,
Viseli terhét, mit rárakott a hatalom,
Több millió tégla, sok ezer tonna beton,
Véráztatta környezete mementó, sírhalom.


Hanttal betakarva az el nem csókolt csók,
A félbe szakadt gondolat, az elharapott szó,
A vágyak, a tervek, a magasztos érzelmek,
Istenre bízva számtalan elárvult gyermek,
Mert így döntött a császár, elvárta a becsület.

...... .........

 
 
0 komment , kategória:  Albert Ferenc   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 528 db bejegyzés
Összes: 5270 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1552
  • e Hét: 6090
  • e Hónap: 20872
  • e Év: 548583
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.