Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
A Természethez
  2017-04-06 16:23:55, csütörtök
 
  Katona József

A Természethez

Melly szép vagy te, Természet!
szép Anyja a belőled serkedező cseppeknek.
Esméri kellemed minden minden alakságodban,
mégse lát.
Nem lát a szerencsés Kor,
mert a szerencse kedves kellemi közt eltéveszt,
a kellem vakitja léted kellemi látásátol
víd szemét:
A sújtott szerencsétlen
megnéz, megesmer, érez is; de nem örvend (nem lát).
Ah, hogy teremtni tudsz csak sziveket: orvossává
lenni nem!!!
 
 
0 komment , kategória:  Katona József versei  
Barátomhoz
  2010-08-26 14:43:14, csütörtök
 
  Katona József

Barátomhoz

Róllad emlékezek
reggeli
első elmélkedésimben -
róllad gyűlnek ezek
estveli
vég elcsendesedésimben! - -
Te, kivel a Schillereket
csodálván, a hét egeket
befogni erőlködék. -
Emlékezel-e te
felőllem?
ha néha szemeidbe tűn
a szép Nap kelete:
oh, ha nem,
ébredj fel ez egy-két betűn!
Nekem minden Napnyugot
Zephire igy susogott:
a Lélek nem változik.
 
 
0 komment , kategória:  Katona József versei  
Egy Könny
  2010-07-26 21:48:24, hétfő
 
  Katona József

Egy Könny

(Betti sírhalmára)

Még nem dölt le a Nap locsos párnájára,
piroslott e haló félvilág határa
egy csendes őszi napon,
hogy bágyadt lengéssel tettek a Zephirek
szárnyokrol le egy szép Geniust a nyírek
ernyében e sík lapon.
Egy új síron nyugvó új Emlékfedezet
mellöl futott, mellyet minden Tér könnyezett
ott keresztüljöttében;
mert hószín kezéböl egy Búsfűz-ág konyúlt
hervadva - vele mint a Nap hogy alkonyúlt
szép könnye ellenében.
Egyik fa héjába (hullt könnye a fűbe
részvételt varázsolt minden szirtszivűbe)
véste be nevét s - Bettit:
Betti, Betti, neked jónak - szentnek kellett
lenni, hogy Kedvesed, kedves Betti, E' lett,
áldozva könnyezetit!
Oh, millyen nyomorúlt az ember az élet
ösvényén! csapodár forgandóságé lett,
hogy behengerült ebbe:
világokat álmod a világ hátára,
s alig a csontember egy kis gödröt tára,
már nincs könnynél egyebe.
Ah, szenvedd ezt, Betti, szenvedd el hantodon!
ollyan szegény levék e gyászos napodon,
hogy ennél többem nincsen:
ne útáld meg ezt, a hely, hol vagy, útálót
nem tart - esmeretlen esmerőssé vál ott -
túl minden gát-bilincsen.
Egy télizöld, egy szál nefelejcs sírodra
tőlem, töltse ki az éveket, számodra
mellyeket nem szánt a sors:
Geniusodnak is kedves emlékében
számossakat élsz még az élet körében,
lett bár halálod illy gyors!
Nyúgodj békével, Szent! nem fog a föld téged
terhelni, jó Lélek! mosolygón lett véged
jut szebb virágzásához;
midőn Anya lévén kis Amáliádat
veled dicsőülve viszed a Hálá'dat
mennyei zsámolyához.
Csendes lelked, örök végvágyakodásod
(most már veled játszó víg álmodozásod)
ért célja Reményednek;
mert nvugvópárnáid lettek erkölcseid,
s ámbár könnyeznek is itten kedveseid,
te mosolygsz - Elekednek.
Kisded Alakodat álmai közt nyújtod,
vídámon mutatod magadat Juditod
csalódó karjainak:
de egy hideg angyal, jéggé vált kezével,
kitépi öléböl, minden reggelével,
e Fényt, szép álmainak.
Oh, Betti, serkenj fel! mosolyogj éretted
síró Geniusod szemébe! helyetted
add nekem a hűlt Hónnyat,
vagy vond rád örökre szent Szemfedeledet,
ne játszd ki utánnad rebgő Kedvesedet
hunyj le, mint ez alkonyat!
Egy télizöld, egy szál nefelejcs hantodra
tőllem is, és könnyem egy van még számodra
elfojtva az ingerbe';
s csendes fájdalmam adózzon emlékednek,
ahányszor a napnak szikrái erednek
aludni a tengerbe.
 
 
0 komment , kategória:  Katona József versei  
A Holdhoz
  2010-07-26 21:46:24, hétfő
 
  Katona József

A Holdhoz

Bágyadt Leányifjú!
játszi tárgya az édes andalodásnak!
lankadíts le hideg tüzeddel ezen hűs
domb fűvei közt.
Éjnek Királynéja!
Anyja a körülötted égve enyelgő
csillogós csecsemők ezernyi sorának!
nyújtsd dajkakarod!
Légy üdvözölt szép Hold!
téged alkota már a Gerjedelem ma
Istenének: előtted ömledeznek az édes
s a bús kebelek.
Ah! bár elég volnék
mindazon heves érzemény kirebegni
a hideg levegőbe, mellyben alélgat
a tűredelem -
mellyel feléd tömjénz
a Szerencse ölébe' szunnyadozó sziv
hál'adatja - midön kivonja magát, s le-
rogy színed előtt.
Ott a liget híves
rejtekébe vonúlt homály közepén néz
fel reád, kebelekre öszveborúlva
két boldog alak;
a bús halandóság
elrepűle belőllök: angyali álom
játssza ott csak az égi boldogulásnak
szent érzeteit.
Endymion módon
várja kellemetes varázsidat ott egy
lanyha csókod elébe hengeredő kis
völgy csermelye, s az
azt elnyelő tó ott
andalog. - Siet öszve a patakocska
habja, hogyha ezüstös arculatod förd
rezgő tetején.
Fördj! fördj belé szép Hold!
még az Est leesett siralmit is a fű-
szálakon lebegik feléd enyelegve
a szűz Zephirek.
S majd - ollykor a küzdő
hói tornyozatot leverve ha ált'törsz -
üdvözölve köszönti jöttödet a fényt
nyert hűs levegő;
s ott egy Juhar lengőn
csettögő levelén pihenni leszállott
fényke foltodat akkor ollyan igen kész
ringatni vele.
Neked piheg hálát
a Szerelmese enyhü oldala mellett
álmot urbikoló kis Gerlicehím a
szűk fészek előtt.
Neked virít vissza
fényt azon ragyogó bogárka az éjben,
melly tüzet vet amott az elmaradott út
hökkent fiának.
Téged sohajt a Meg-
tévelyedt. Tereád esenkedik a Nap
tűzvilága vegyes zajába' kifáradt
Bölcs agyveleje.
Téged teként sújtva
a szigor temető kereszti között egy
sirhalom tetején szülői után El-
érzékenyedett.
A csacska berken túl
csak te öntsz örömöt kisirt szemein szép
özvegy Alcionénak ablaka sárgúlt
pirzöldein ált':
ah, csak csupán tőlled
várja vissza az elrabolt Napot - a ki-
tépetett csemetét - reménye reád! te
egy Istene vagy!
Áldott virrasztó fagy-
mécse a hideg éji borzadozások
gyáva rabjainak! jövel, jövel, óhajt
hűs pázsitom is.
Sirján szerencsémnek
rád tekéntek ezen magánybol elázott
arccal - ah, hideg éj királyi Kegyesse,
vedd ált' ez özönt!
És hogyha súgárid
fáradott maradéka majd aluvó szép
Gyilkosom szemein leül Lugosának
árnyéka között:
akkor, Kegyes, csókold
kármin ajkira könnyemet, s vegyesitsd be
játszi álma közé varázs susogással,
hogy érte folyott.
 
 
0 komment , kategória:  Katona József versei  
A Magányhoz
  2010-07-26 21:44:28, hétfő
 
  Katona József

A Magányhoz

(Egy embergyűlölői órában)

Hozzád, kellemetes gyászban ülő Magány!
Hozzád tündökölő sírüregéböl az
elmés Balgatagok dühzajogásinak!
Hozzád! ott az öröm meghala már nekem.

Elhervadt Tavaszom Tölgyöm alá siet,
hol csendes Kalibám nádtetejére pörg
szárúlt gallyairol a leesett haraszt,
hogy mind lepje be azt, ami kecsegtető.

Ébredtétöl egész béragadó szemig
őröngésiben ott tapsol az Oktalan
fényes mostaniján; s vak rohanással üt
vázképére sebet Fő Aranyistenén.

Benned Lelkemet én mennyei szárnyakon
látom mostanim és kellemetes jövőm
igért boldogulás századi karjain:
üdvösség mosolyog nékem örökre itt.

Ott a Balgatagok Föld növevényein
árúlják örökét, Irgalom és Kegyét
a Kertésznek - egész Nemzeti kény szerént -
kalmárként szereik becsbetevésivel:

Felmetszik kebelét Isteneiknek, és
a pénzes Gaz előtt tárva találni; de
a pénzetlen Igazt meg se tekénti a
koldús, adni ki kész Mennyet egyébbaránt.

A Természeti Rény hamvaiban se van,
élő vedreit is más piperék fedik:
egy halmon nyüzsög a szép remek - emberek -
s ország a neve, és - öszveszövetkezés.

Egy halmon nyüzsög az, mint valamelly halott
emlékoszlopa a sír tetején; de a
jámborság leszorúlt lelke alatta nyög,
és nincs más, ki? magát csak maga könnyezi.

A Szűlők, mikor a lelkek alig libeg
már kék ajkaikon, mégis az ott nyögő
majd árván maradók bús zokogásikon
is örvendenek e vég uzsoráinak.

Mérges szájrol ered csókja Baráti Név-
sziv-kalmárainak, s szent öleléseik
közt lopják meg azon gyáva Gyanútalant,
lelkét aki nekik híven od'áldozá.

Még mások, kiket a tarka szerencse csak
mintegy alva vet a boldoguláshoz, és
mindenhez csupa sors vagy kabalák viszik,
majmok, tökkelütött balgatagok - gazok,

kik csak könnybe borúlt szembe' lelik fel a
nagyságok tükörét, és ha kegyök felett
a Mennyekre sohajtsz: ördögöt intnek elé.
Ártatlan mulatás! meg ne ijedj szegény!

És osztán mikoron mindezeken te fel-
fordúlt szivvel eredsz négy falaid közé:
akkor hiv Hitesed tárt öleléssel, és
kézcsókkal Dedeid futnak elődbe: Vak!

Párod bájpoharat csak maga hasznaként
kiván tölteni, és - gyermekeid vevők
elkábult Atya, tűzindulatod felett,
hogy csókért örömöd - véredet add nekik.

Igy tolják nyomorúlt emberi fajzatok
nálloknál becsesebb lelkek elé az éjt;
mig a sír fenekén megszabadúlni vélt,
bűzhödt testi felett a Maradék - kacag.

Benned, boldogulást Lengedező Magány!
benned nincsenek illy ördögi angyalok:
alkotmány magad, és vagy magad alkotó,
egy lét benned az egy Isten, az egy magam.

Nem szinlel csalogánydallal előttem itt
egy símúlt kebelű Próteus is veszélyt,
nem tréfálja meg itt ájtatos'ágomat
hátamnál nevető Parthenopék szeme.

Minden törzsök előtt állva találom az
oltárt, a hidegen tündökölő nap egy
Istent játszik elé, akit imádhatok,
s a végboldogulás itt mosolyog le rám.

S a sárgúlt levelek húlltok az őszi szél
hangjával csevegik sírba vivő Telem
jöttét - tárt temetőm szenteli Istenem -
a végtort üli a bétemetett Tavasz.

Oh szent, drága Magány! egy menedékem a
mézzel kent viperák mérgeitöl - siess!
szánjál el nekem egy hűlt üreget; rebeg
elbágyadt kebelem megpihenés után.

S elhervadt tetemem Mennyei része csak
csendedben susogó Geniusod legyen:
könnyem s bánatom öntsd - ne Facsaróihoz -
a zordon szeleken. Széles ez a világ!!!
 
 
0 komment , kategória:  Katona József versei  
A Múzsához
  2010-06-18 11:57:49, péntek
 
  Katona József

A Múzsához

Múzsa segíts! segíts!
Jaj, de kihez, s ki szóll?
Engemet egy se tud,
élek-e, vagy halok.
El ne kacagd magad
Múzsa tehát ezen:
esdekelő Levél
ez csak elődbe, melly
zsámolyodon hever;
majd hogy idővel azt
tudd: ki kiáltja, szép
Bölcs, segedelmedet.
Hisz nem is én vagyok
csak magam, aki rád
kurjogat, oh kegyes
Múzsa! holott soha
még nem is esmeréd.
 
 
0 komment , kategória:  Katona József versei  
Menedék
  2010-06-18 02:17:17, péntek
 
  Katona József

Menedék

Itt - hol a Tér bús homályán
az örök éj képesül,
s a Fák alig ingó gallyán
egy-egy alvó madár ül:
itt ölellek által téged
boldogságom sírhalma,
hová szebben reménylt véged
gördité a Sors-alma.
Itt - hol éltem örömeit
minden bokron találám,
s a Teremtés kellemeit
egy kis hangyán csodálám:
Haj! itt kell hát elszórt hajjal
lerogynom ez oszlopnál,
mellyet egy kis Búsfűz zajjal
pompásit a pataknál?!
 
 
0 komment , kategória:  Katona József versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 28 db bejegyzés
e év: 965 db bejegyzés
Összes: 7432 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2539
  • e Hét: 2539
  • e Hónap: 66773
  • e Év: 359067
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.