Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
A méhekhez
  2017-07-03 17:57:37, hétfő
 
  Gulyás Pál

A méhekhez

Süt a szép Nap, szép virágot
nyit a boldog július,
most születnek a villámok,
ott, ahol az ég borús.
Kicsi méhek, ti a füvek
halkan zöngő fiai,
legyetek a nyárhoz hűek,
ajtajához hajlani!

Hív a sárga napraforgó,
hív a vadmargaréta,
s a kapor, az ernyőt hordó,
szitakötők hajléka,
az estike is hív nedvvel,
a borzongó levelű,
s kit az éj itat méreggel,
vérehulló fecskefű...

Menj, amerre tetszik néked,
de kerüld el a gonosz
levelű rontó vidéket,
mely tündöklik és oroz!
Szállj le bátran a bodzára,
szállj le bátran a hársra,
szállj a rezgő rezedára
és szállj le az akácra!

Süt a szép Nap, de az esti
felhőkön villám szállong, -
kicsi méh, hozz egy mézcseppnyi
villámot bolyhocskádon!
Pörgesd halkan szempillánkra,
te hallod a perc léptét:
hadd legyen lelkünkön lámpa,
ha ránkhull a sötétség!
 
 
0 komment , kategória:  Gulyás Pál versei  
Méz
  2017-07-03 17:52:15, hétfő
 
  Gulyás Pál

MÉZ

Mily jó, ha este kanalamról
lassan a tányérra csorog
a sárga méz, az illatos méz,
mint csillogó aranyborok!
A lámpa ég és az agyamban
nincs őrölő gondolatom,
a kanalat tartom kezemben
és csorgatom, csak csorgatom...
Kezem magasra emelem fel,
hol már a fénnyel a homály
hánykolódik, és úgy tünődöm:
milyen nemes aranyfonál!
Mellettem játszik kisleányom,
alig ér fel a térdemig:
a zúgó tölgyek erdejében
a vadárvácska így virít!
A lámpa ég és a szivemben
most minden csupa fény s derű...
Mily jó a méz csillogó fonalánál
feledni, ami gyász és keserű!
 
 
0 komment , kategória:  Gulyás Pál versei  
Májusi köd
  2017-05-02 22:55:58, kedd
 
  Gulyás Pál

Májusi köd

Jönnek már a fagyos szentek
ködöt fújva közelegnek.
Fuldoklik a Nap sugára,
bejön a fagy a szobámba.

A temető alig látszik,
a torony ködöt pipázik.
Jön lassan a ködön át
Pongrác, Szervác, Bonifác...
 
 
0 komment , kategória:  Gulyás Pál versei  
Rügyek
  2017-03-31 20:41:12, péntek
 
  Gulyás Pál

RÜGYEK

Kis zöld rügyek, kelő rügyek,
félig kidugják fejüket
s nézik, nézik kíváncsian,
itt vannak-é mindannyian
a többi nyíló zöld rügyek:
az orgonák, bodzák, füzek!
Olyan félénken dugja ki
minden rügy a leveleit,
mint a csigák a szarvukat,
mint a sündisznók orrukat.
Minden rügy egy parányi ablak,
melyhez leányfejek tapadnak:
bent vannak a leányfejek,
bent a fában merengenek,
nap-éjen át álmodnak ott...
S most kinyitják az ablakot,
de csak félig nyitják ki, félig
az álmukat tovább remélik.
 
 
0 komment , kategória:  Gulyás Pál versei  
A közelgő víz
  2011-07-13 19:15:00, szerda
 
  Gulyás Pál

A közelgő víz

Szomjasak már a tölgyek,
a földre lehajolnak,
de ott csak a fű és gaz van,
fent a víz a magasban.

Viszik a felhők, hozzák,
egymásnak tovább adják,
s a fák felett dörögve
jön a víz hömpölyögve!
 
 
0 komment , kategória:  Gulyás Pál versei  
Bolygók
  2011-06-06 18:12:01, hétfő
 
  Gulyás Pál

Bolygók

Bolygó a Föld, a Nap körül forog.
Mint egy bánatos éjjeli bogár,
a sugárzó mennyei sátorok
között a Föld sötéten szálldogál.

Az ember is bolygó: a néma sír
bolygója. A homályban hontalan
szemléli a tartományok kinyílt
virágait s letűnik nyomtalan.

Óh, mennyi bolygó van! Tolonganak
egymás hátán vadul, míg nesztelen
a hegyeken túl áldozik a Nap
s az éj komor fejfája megjelen.
 
 
0 komment , kategória:  Gulyás Pál versei  
Fohász a csillagokhoz
  2011-06-06 18:08:25, hétfő
 
  Gulyás Pál

Fohász a csillagokhoz

Szívemet a hűs esti szellő
aranyporával hinti már...
Nemsoká a halál is eljő
és felborul a láthatár.

Magas fenyők sötéten állnak
és hirdetik a végzetem,
denevérek csapongva szállnak
át a borzongó életen.

Szemed az ott a láthatáron,
vagy ott már a halál ragyog?
Segítsetek, segítsetek,
óh halhatatlan csillagok!
 
 
0 komment , kategória:  Gulyás Pál versei  
Egy ibolyáról
  2011-06-06 11:35:07, hétfő
 
  Gulyás Pál

Egy ibolyáról

Egy ibolyát vittem haza
s most is itt él az illata.
Belepréseltem egy füzetbe,
hideg lapjára dideregve
lehullt a kis kerti virág,
siratva teste hajnalát.
Arcának bársony hamva vissza -
repült az égbe, mint a rab...

De könnyét a papír beitta,
égi illata itt maradt!
S most ez az illat a világom,
két karom esdve ráborul,
ő felé vonz az esti álom,
őt látom láthatatlanul.
 
 
0 komment , kategória:  Gulyás Pál versei  
A fák lassú szíve
  2011-06-02 15:36:03, csütörtök
 
  Gulyás Pál

A fák lassú szíve

Reggel volt. A természet ébredése: -
a fák magasba ringó ágai,
a légben szerteröppenő galambok,
a pókhálók sokszínű csillogása,
a Nap, az ősi Nap folyton növekvő
kohója: - lelkemben egy mondhatatlan
szomorúságnak verte cimbalomját.
Ott ültem a szobámban és a könyvek
prizmáin át forgattam a világot.
Az udvaron édes petúniák
tárták ki lányságuk titokzatos
álmát a láthatatlan szellemeknek.
S az ablakomon át az illatok
hullámverése lelkem ostromolta.
Kimentem az udvarra és az öt
öreg akác mohos tövébe álltam: -
ők látták játszi gyermekévemet
s a balga ifjú büszke szárnyverését.
S a szívre gondoltam, az ő nyugodt,
lassú szívükre, melynek a mulandó
időben nem hallatszik dobbanása.
 
 
0 komment , kategória:  Gulyás Pál versei  
A bűvölő tavasz
  2011-04-09 17:04:38, szombat
 
  Gulyás Pál

A bűvölő tavasz

Mily szép a lombok zöld borulásai
alatt az erdőt költögető tavasz,
míg fent a harkály csőre tompán
koppan a tölgy meredek sudárán.

Ezüstvirágokat havaz a kökény,
úgy tündökölnek mint pici csillagok,
s alatta lassú méltósággal
reszket az ősz feledett avarja.

Hol most a meddő tél hideg oszlopa?
A Nap tüzétől égnek a lombtetők,
szemünk káprázik, hogyha felnéz...
És a kigyúlt gallyak énekelnek!

Egy barna felhő elfödi a Napot,
a bokrok arca sűrű homályba vész,
de nemsoká a dombokon túl
ömlik a fény dagadó folyóként.

S felénk tart ismét, vágtat a fákon át,
most óriási inga gyanánt lebeg:
s úgy lengenek föl s alá az árnyak,
mint koponyásfejű nagy pillangók!

A Föld, a Nap s a Víz frigye most szövi
a halhatatlanság üde láncait:
most száll ki bűvölő kezükből
párja után repeső madárka,

parányi szárnyát bontogató bogár
egy harmatos fű hajladozó hegyén,
s a fák ködébe visszaringó
gyermeki őz szeme tiszta fénye.
 
 
0 komment , kategória:  Gulyás Pál versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 14 db bejegyzés
e hónap: 307 db bejegyzés
e év: 1321 db bejegyzés
Összes: 7757 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 676
  • e Hét: 10717
  • e Hónap: 72343
  • e Év: 444438
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.