Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 37 
Csak ember tűr...
  2017-09-21 15:48:48, csütörtök
 
  Várnai Zseni

Csak ember tűr...

Szikrát vet még a kő is, ha verik,
éles szilánkja tőrként visszaszúr,
csupán az ember tűr gyalázatot,
s korbács alatt a háta meglapul.

Az eb, ha rúgják, az is visszamar,
a méh, ha űzik, fullánkjával öl,
virág is védi gyönge életét,
tövisével a rabló kézbe tör.

Csak ember tűr némán, hunyászkodón,
gyávábban, mint a virág és hangyanép,
s halott fövenyként, hangtalan terül
a láb alatt, mely a szívére lép.
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni versei  
Mit álmodhat...
  2017-09-04 16:27:50, hétfő
 
  Várnai Zseni

MIT ÁLMODHAT...

Mit álmodhat a kisded, hogyha fölsír,
Ha álmában fájó sírásra biggyed
Édes kis szája, e csöpp virágkehely,
S mint csilingelő ezer hópehely,
Kis torkából a hang úgy földadog;
Talán való az ős dajkamese,
Hogy tündérek incselkednek vele,
És bántják ilyenkor az angyalok.

S mit álmodhat a kisded, hogyha ajkán,
Mint rózsafény azúros nyári égen,
Úgy végigreszket égi, szép mosoly,
Szent fény ez, mely a földön szétomol
És kisdedek szűz arcáról ragyog:
Azt mondja rá az ős dajkamese,
Hogy nyitva most a mennyek mezeje
S ott játszanak véle az angyalok.
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni versei  
Úgy megnőttél, szinte félek
  2017-08-29 18:12:40, kedd
 
  Várnai Zseni

Úgy megnőttél, szinte félek

Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem sírtál.

Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél,
először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.

Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem érzel,
nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.

Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.

Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nékem,
nem éreztem gyöngeségem.

Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik háta lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
hegyormodig hogy felérjen.

Húzol engem Te fölfelé
mint a napfény maga felé
fát, virágot, lombos ágat -
fölemeled az anyádat.
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni versei  
Egy női szív kering a Föld körül.
  2017-08-09 02:00:23, szerda
 
  Várnai Zseni

Egy női szív kering a Föld körül.
.
E pillanatban fönt az égi térben,
hol női szív nem dobbant soha még!
E pillanatban fönn a magas égen
új korszakunk fényes csillaga ég!
.
Egy hang csendült az örök éjszakában,
hol női hang nem zengett még soha...
Egyedül fönt a jeges némaságban
szólni vágyott az egek vándora.
.
Egy női hang szólott az emberekhez,
és köszöntötte földi társait:
-Világ népe,ím teljesült az álom,
a lélek kitárta széles szárnyait!
.
A földi és az égi tér határán
férfi és nő Egy cél felé röpül:
BÉKÉT! BÉKÉT!
Haljátok földi népek!-
Fehér galamb kering a föld körül!
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni versei  
Kései vallomás
  2017-08-07 17:20:56, hétfő
 
  Várnai Zseni

Kései vallomás

Uram, hallgasd meg könnyes asszonyod
kései, halk, szemérmes vallomását;
mert szívemet nehéz sejtelmek gyötrik
és estenden oly hosszasan sírok,
a lelkemben, jaj, ne legyen titok,
mit nem fürkészhet két drága szemed,
Uram, most átadom Néked a lelkemet:
Szeretlek, nagyon szeretlek.
Kény-kedvedre, úri kegyelemre
életem várát, ím, kezedre játszom.
Mim van nekem? pár könnyes írásom,
s mi vagyok én, bús, remegő gyerek,
a büszke, rátarti gerjedelmek
most lábaidhoz igyekeznek lágyan
s én sírok a szent, nagy alázkodásban:
hogy szeretlek, nagyon szeretlek.
...
Tudod, a lelkem most könnyekre hajló,
most sok biztatás, simogatás kéne,
valahol megbújni, panaszkodni félve,
ami majd eljön: a Sorsom elől,
hogy könnyebb legyen a Nehéz, a Bánat
s bátrabban menjek elébe az élet-halálnak,
s ne fájjon úgy, még az is, hogy szeretlek,
nagyon szeretlek.
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni versei  
Mosoly
  2017-08-05 15:15:12, szombat
 
  Várnai Zseni

Mosoly

A selyem,
Mit selyemgubóról fejtenek le fénylőn, lágyan,
Nem olyan selymes mint az arcod.
Az ének,
Mit trillázó pacsirta zeng bele a tavaszba,
Nem olyan édes mint a hangod.

A napfény,
Mi nyári reggelen szikrázik végig a mezőkön,
A mosolyodnak halovány árnya,

S a könnycsepp,
Mi végig harmatozza,
Az egek tiszta zokogása.
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni versei  
Csillagos ég alatt
  2017-07-26 00:23:09, szerda
 
  Várnai Zseni

Csillagos ég alatt

Én e földnek mulandó része,
rá gondolok a mindenségre.
Jó ily nagyságon mélázni olykor,
meg tisztulni a földi portól,
és minden rosszat el feledve,
képzeletben fölemelkedve,
néma szavakat dadogni
Néki,aki nem hallja, és nem érti.

Élsz mint önmagad alkotója,
Örökmozgó óra mutatója,
benned kering, forog a Minden,
méreteidről mértékünk nincsen.
Voltál, mert mindig lenned kellett!
Voltál és vagy az örök kezdet,
vagy, és leszel,sokszorozódol,
de nem tudsz a rosszról és a jóról.
A földi lét csak fuvallat néked,
mert te a nagy egészet nézed,
nézed ha látod,
vagy nem is látsz semmit,
önlétedből is csak csupán ennyit.

Jelek és számok beszélnek rólad
vágyunk ismeri igaz valódat,
profán rakéták,földi holdak
műszerei beléd hatolnak...
tér és idő már nem védi titkod,
bármily keményen véded és tiltod.

De miért is mondom mind e szavakat
a csillagfényes nyári ég alatt,
mikor mezők vad illata árad,
s a tücskök végtelen dalt muzsikálnak,
s olykor különös e szüntelen zene...
mintha ez is... ez is...keringene!
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni versei  
Csontváry Szobra
  2017-07-21 12:00:25, péntek
 
  Várnai Zseni

Csontváry Szobra

Ez a parcella művészek nyughelye,
itt alszanak, kik örök lázban égtek,
az alkotók,
akik vérükkel írtak,
faragtak és költöttek nagy zenéket,
Most már itt áll Csontváry
szobra is,
alatta ő, kit kora meg nem értett....
őrült piktornak gúnyolták,
kinevették,
míg születtek a gigantikus képek.
Itt áll soványan, hórihorgasan,bronzba öntve
kezében a paletta,
a másikban ecset s úgy tartja
mintha
éppen festené a látomásos tájat:
Taorminát,a mesebeli fákat,
a kék tengert,
a végtelen eget,
a Panaszfalnál jajgató véneket
s mindent,
amit még festene, ha élne.
Az új korszak naggyá avatta végre
s palettája,
(ez a gyönyörű benne,)
mindig színes virágszirmokkal
telve.....
ily festéket éltében nem kapott....
s már szinte mozdul ecsettel
a kezében
.mintha munkához készülődne éppen...
mint mester,
ki új képet álmodott.
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni versei  
Orgona
  2017-07-12 13:20:12, szerda
 
  Várnai Zseni

Orgona

Rajtam a tavaszi szelek orgonálnak,
talán ezért hívnak engem orgonának,
április vad kedve suhogtatja ágam,
azután megfürdöm fényes napsugárban.

Orgona, orgona,
illatos muzsika,
zengő és libegő lila virág...
fürtjeim lengetem,
illatom pergetem,
szakíts le hát engem,
s légy boldog te világ,
légy boldog te világ!

Bimbaim bomlanak, virágdíszben állok,
már csak éppen május elsejére várok,
s dús lila fürtjeim zászlaját kibontom,
s orgonaillatom a világra ontom...

Orgona, orgona,
illatos muzsika,
zengő és lebegő lila virág...
fürtjeim lengetem,
illatom pergetem,
szakíts le már engem,
s légy boldog te világ!
Légy boldog te világ!
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni versei  
Csendes éj...
  2017-05-09 19:05:13, kedd
 
  Várnai Zseni

Csendes éj...

A csendes éjben anyámra gondolok,
szívemben most az ő szíve dobog,
szegény özvegy volt, sokat szenvedett,
nem volt egyebe, csak a szeretet,
szájától vont meg minden falatot,
és ha mi ettünk, ő is jóllakott.

Játékot venni nem tudott nekünk,
varrással kereste a kenyerünk,
ő mesterkélt ünnepre szép babát,
levágta hozzá dús hajfonatát,
gyöngyöt fűzött, topánkát varrt neki,
hullottak rá könnyének gyöngyei.

Láttam a föld sok szép kirakatát,
de nem találtam hasonló babát,
oly tündérszépet, olyan kedveset,
nem ért más hozzá, csak a szeretet...
a szeme kék, a haja barna volt,
s a kóc mögött picinyke szív dobolt.

Anyám elment, nem érte meg szegény,
hogy a világ forduljon tengelyén,
pedig hogy várta, várta mivelünk...
hogy nekünk is virradjon ünnepünk...
ó, most ha élne, vehetnék már neki
ruhát, cipőt, s nem kéne küzdeni.

Ó, emberek, míg él anyánk,
nagyon szeressük őt,
mert elmegy egy napon,
és visszahozni többé nem lehet
az elmulasztott jó szót, tetteket,
a késő bánat mit sem ér neki,
az élőt kell szeretni, érteni.

Ma újra érzem, látom, hallom őt,
s csak ámulok, hogy mily magasra nőtt,
és újra szép és újra fiatal,
s mintha szívéből zengene a dal,
amit írok e csöndes éjszakán...
Még most is adsz nekem, Anyám...Anyám...
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni versei  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 37 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 261 db bejegyzés
e év: 1932 db bejegyzés
Összes: 8336 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 206
  • e Hét: 3063
  • e Hónap: 60992
  • e Év: 618270
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.