Regisztráció  Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 60 
Az egészség imája
  2017-04-27 21:24:35, csütörtök
 
  Gondolkodj, érezz és beszélj pozitívan, hogy lelked éljen és egészséges legyen; mert ha a lélek beteg, a test is megbetegszik!

Az egészség imája

Fényben és áldásban fürdök.
Békés, kiegyensúlyozott, higgadt és nyugodt vagyok.
Isten tökéletessége életem minden mozzanatában megnyilvánul.
Egészséget , jólétet, szeretetet , áldást kívánok magamnak és másoknak.
Minden sejt Isten alkotása, és általa tökéletesen működik.
A teremtő ismer bennem minden életfolyamatot és funkciót,
csodálatos gyógyító ereje áthatja a testemet,
éppé és egészségessé teszi.
Isten gyermeke vagyok, képes vagyok a jón gondolkodni,
a jót érezni , képzelni, cselekedni, és jól reagálni.
Ettől a pillanattól a harmóniát, az egészséget, a békességet,
a bőséget, az isteni helyes cselekvést, a boldogságot,
és a szeretetet választom.
Tudom, hogy ezek a gondolatok olyanok mint az elvetett mag,
amiben ott rejlik a fejlődés programja.
Hasonlóképpen a tudatalattim is tudja miként keltse ki
az elvetett gondolati magvakat.
Isten most meggyógyít engem, megőrzi egészségem.
Tudom, hogy a gondolataim , hitem,
érzéseim és szavaim alkotják a sorsomat, és örvendezem Isten kegyelmében,
szeretetében és gyógyításában!
A Jézus Krisztus hatalmas nevében! Ámen
 
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató  
Minden ember különleges.
  2017-04-27 21:20:22, csütörtök
 
  . Mindenkiben ott ragyog a fény. Benned is. Ne hagyd, hogy a sötétség kioltsa a fényed. Ne hagyd, hogy elhitessék veled, hogy kevesebb vagy, mint mások. Ne engedd magad korlátozni más emberek negatív véleményétől! A világot is képes vagy megváltoztatni, ha igazán akarod. Erőd kifogyhatatlan, bátorságod végtelen. De csak addig, amíg el nem kezdesz kételkedni magadban. Nem akkor veszítesz, amikor másodikként lépsz át a célvonalon. Nem akkor van vége, amikor elesel. Emlékezz: Akkor veszítesz, amikor elhiteted magaddal, hogy vesztettél; ha úgy indulsz neki a küzdelemnek, hogy Te itt biztosan nem nyerhetsz. A gondolatnak óriási ereje van. Csak úgy, mint ahogy a hitnek is. Higgy Istenben, higgy a sorsban, de az önmagadba vetett hitedet ne add fel soha. Az önmagadba vetett hitedre is nagy szükséged van, nem csak neked, Istennek is! Hogyan tudna veled, vagy általad dolgozni ha te magadban nem hiszel? Lepd meg a hitetleneket, hogy higgyenek ôk is általad; forgasd fel a világot. Merj különleges lenni! Tégy csodát! Szeress örökké! Tiszta szíveddel, tiszta lelkeddel! Te csak menj és hordozd a fényt a sötétségben! Élj úgy, hogy semmit se bánj. Nem számít, hogy hányszor esel el. Isten mindig lábra fog állítani. A lényeg, hogy mindig felállj, és küzdj tovább az örök életért, mások lelkéért, az álmaidért. A lehetetlen csak a fejedben létezik. Az Istennél és Istennel nincs lehetetlen!
Isten áldása, szeretete, és fénye legyen benned, töltsön be téged bátorsággal, és erővel! <3
Az Ige az élet kenyere
 
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató  
Az öngyilkosságról
  2017-04-27 21:07:00, csütörtök
 
  Ez az üzenet inkább azoknak szól, akiknek ilyesmi jár a fejükben, akik megkísérelték már, és újra tervezgetik; akik teljes kilátástalanságban, kétségek között, gyógyíthatatlan betegségekben, függöségekben, depressziókban, anyagi gondokban, vagy hasonló dolgokban szenvednek, akik nem találnak kiutat és azt hiszik hogy a testi halál majd megold mindent.

Mielőtt elkezdeném el kell mondanom valamit.
Tegnap éjjel a Szent Szellem felébresztett, nem hagyott aludni, és több órán keresztül azt hallottam hogy írj öngyilkosságról, mert sokaknak hallaniuk kell róla! Akkor maradt abba az egész, amikor megígértem hogy ma írok az Ö segítségével! Úgy, ahogy a többi üzenetnél is mellettem volt, most is itt van mellettem.

Ez egy nagyon fontos téma, és kérlek benneteket hogy osszátok meg, hogy sok szegény és elveszett lelket megtaláljon ez az üzenet, hogy megtudják hogy van segítség, és nem megoldás az, ha az életüket eldobják.
Mert közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti! ( Zsolt. 34:19 )

Mikor közeledünk a testi halálunk pillanatához, segítséget kapunk Isten küldötteitől. Ők olyan angyalok, akiknek az a küldetésük hogy segítséget nyújtsanak a szellemnek, hogy a testi kötelékből való szabadulását megkönnyítsék. Ezek a magas szellemek az emberek halálos ágya mellett állnak. Ők a szeretet és jóság szellemei, kik az utolsó órában erősítést nyújtanak. Minden ember részére ki van rendelve, aki őt a Földről elhozza. Ők abban a meghatározott időpontban jelennek meg, ami Istentől elő van írva számunkra, amikor eljött az időnk elhagyni ezt a földi létet.
Amikor valaki öngyilkos lesz, az Istentől elrendelt idő nincs bevárva; így tanács és segítség nélkül áll az erőszakkal elszakított teste előtt; fájdalmas és félelmetes, mert szelleme még nem érett meg a szellemvilág számára. Senki sem várja, senki sem fogadja, nyomorultan és elhagyatottan &#8220;ébred" fel egy borzasztó helyen. A szellemvilágban pedig mindent kíméletlenül felfednek és egyetlen bűnös sem menekül a bűnhődéstől.

Tudnunk kell, hogy a szellemvilág több szférából áll. A pokol és a mennyek is. Az öngyilkosok a pokol egyik szférájába jutnak. (a gyilkosok a pokolban egy másik helyre, egy másik szférájába kerülnek.)" A mi szellemi növekedésünktől, a tudatosságunktól függ hogy hova jutunk, melyik szférába. (A biblia is ír erről, pl. Pál a 2 kor. 2:12 írja hogy ismert egy embert aki elragadtatott a harmadik égik.) Azok akik itt földön az Úr Jézussal járnak, akik felismerték hogy Jézus az élet, az út a mennyországba, és Jézus a cél is egyben, és úgy is élnek, hozzá méltón, azok egyből a magas szférákba jutnak, oda ahol Ö van.

Sokan fel sem fogjuk, bele sem gondolunk, hogy az életünk mekkora ajándék; hogy milyen nagy és gyönyörű dolog az hogy itt a földön élhetünk. Micsoda gyönyörű dolgokkal látott el minket Isten, színek, illatok, érzelmek, növények és álltok, vízesések és óceánok, a gyönyörű napkelte és naplemente. Csak gondoljunk bele, Isten milyen szép helyet teremtett meg nekünk. Az élet a legcsodálatosabb dolog, akkor is ha sokszor szenvedéseken kell keresztül mennünk. Ez az élethez hozzátartozik. Minden amin keresztülmegyünk az életünkben, a javunkat szolgálja. (Tudom hogy erre lenne egy - két hozzászólása sok embernek, de ez így van, és mindennek megvan az oka!) Tanulunk, és bölcsebbek leszünk általa. A betegségeket nem az Úr Isten adja, úgy ahogy semmi más rosszat sem. A legtöbb esetben mi magunk vagyunk érte a felelősek.
A lelkünk és a szellemi testünk megjegyez minden tettünket a fizikai világból, amik egy magasabb törvény, az Ok-Okozat törvénye alá esnek. Az erkölcsi magatartásunk egy nagy meghatározója az életünknek, pl. a düh, a gyűlölet, egoizmus, féltékenység, intolerancia, gőg... ugyanúgy mint a kicsapongó életmód, pl. éjszakai élet, alkoholizmus, drog, dohányzás... pl. ezekkel a behatásokkal az emésztőrendszerünket tesszük tönkre, amik nem bírnak sok évnyi bántalmazást. Itt lép közbe az ok - okozat törvénye. Mi történik? Megbetegszünk. Miért ? Mert nem vigyáztunk magunkra. Nem úgy éltünk ahogy kellett volna. Ha beteg vagy és nem törődsz magaddal, nem mész orvoshoz, a betegség elhatalmaskodik a tested felett, hogy már nem lehet rajtad segíteni, meghalsz. Nem a te hibádból történt? Nem te vagy érte a felelős?
Amiről nem tudnak az emberek, hogy ezeknek a tetteknek a végeredménye a lassú és tudatlan öngyilkosság. Meghalnak idő előtt! Rengetegen veszítik el az életüket ugyanezzel az okkal, és ugyanoda kerülnek, ahova azok a szellemek kerülnek, akik erőszakkal dobták el az életüket....és nem értik az egészet; igazságtalanságnak veszik fel, mert azt mondják hogy ők betegségben haltak meg.
(! Csak azok, és csak abban az esetben kerülnek oda, ha saját maga tehet róla, kicsapongó, helytelen életmódja miatt lett beteg.)

Vannak, akik kitervelik és eldöntik teljesen tudatosan hogy megölik magukat.
Sokan ezt mondják: &#8220;Nem bírom ezt a szenvedést, óh bárcsak meghalhatnék!"
Jajgatnak sokan; és azt hiszik, hogyha idő előtt erőszakkal elvetik maguktól földi létüket, a földi halál majd megváltja életüket minden fájdalomtól, és lelkének nyugalma lesz; abban a hamis reménységben vannak, hogy majd a mennyekben lesznek, és ott jó lesz, mert megszűnik a szenvedés. Akik pedig nem hisznek Istenben, és a szellemvilágban, azt hiszik hogy a halál a vég, és nincs tovább, minden megszűnik. Óriási tévedés mindkettő.

Mennyi öngyilkosság történik gyávaságból, kétségbeesésből, szerencsétlen szerelemből, kilátástalanságból, önfeláldozásból vagy életuntságból!!!
Egy-két példa: Egy lánynak meghal a vőlegénye, megöli magát abban a reménységben hogy majd együtt lesz vele. Vajon megtalálja őt? Nem, mert a szerelme egy másik szférában van,
melyet ő az erőszakos tette miatt nem érhet el. Így, csak még nagyobb szenvedést okozott magának.
Vagy egy anya, aki kétségbeesése miatt nem csak magát, hanem gyermekét is viszi magával, mert nem akarja magára hagyni a gyereket a földön. Vajon együtt lesznek-e ? Nem! Mekkora súly nehezedik az édesanyára, aki nem csak hogy saját életét dobta el, de kioltotta egy másikét is, aki nem akart meghalni, akinek még az egész élete előtte volt, tele lehetőségekkel; amitől az anyja megfosztotta. A gyermek felmegy a mennyei szférába, Isten oltalmába lesz, de az anyja a pokol mélységébe szenved mint öngyilkos és gyilkos.

Drága lélek!
Tévedsz ha azt hiszed, hogy szenvedéseidnek véget tudsz vetni ezzel a cselekedettel! Inkább csak rosszabbítod helyzeted. Vigyázz!! Mind ezek sátáni sugallatok, démonikus sötét erők, amik arra próbálnak rávenni hogy megtedd ezt a lépést.
A szellem él tovább! A szellem halhatatlan. Az öngyilkosság soha sem hozza meg a szenvedésektől való megszabadulást!!
Ha megölöd magad, csak a tested ölöd meg, az élet megy tovább a szellemi testben. Minden érzékszerved működik, látsz, hallasz, érzel. Az emlékezet és a lelkiismeret tovább él ,
nem ölhetők meg! Érzed a fájdalmat, a bűzt, a hideget, a meleget; érzed a szomjúságot, és ha valami függőségben szenvedtél a földi életed során, legyen az drog, nikotin, alkohol, ugyanúgy kívánni fogod; csak a szellemvilágban, a szellemi szférákban ezek nem léteznek. Nem tudod kielégíteni haszontalan vágyaidat! Ezek mellett visszaemlékezel az életedre, és az életed utolsó órái pedig nem hagynak békén. A lelki szenvedéseid és fájdalmaid, ahogy megtervezed a halálod, a keserűséget, a kétségbeesést, átéled újra és újra! Nincs vége!!! Nem tudod leállítani, újra és újra éled át a halálod pillanatát!

Visszaemlékszel földi életedre, és rájössz hogy nem is volt az olyan rossz mint amilyennek láttad akkor. Igazából milyen szép volt! Óh, mit tennél érte ha visszamehetnél a földi életedbe! De az öngyilkosságoddal leromboltad a jóvátételhez vezető utat. Mint szellem, már nem tudsz változtatni, nem tudsz jóvá tenni semmit; de mint ember igen! Egyedül mint ember tudsz az életeden változtatni.

Ha úgy érzed hogy értéktelen , üres az életed, tudd meg hogy nem az! Ez egy hazugság amit a sátán és csatlósai, sötét, gonosz erők suttognak az elmédbe. Ne engedj nekik! Jézus szemében ér annyit az életed, hogy a saját életét áldozta fel a tiédért! Miért dobnád el magadtól ezt a felfoghatatlan gyönyörű ajándékot, csak egy kis szenvedés miatt? Ami elmúlik! Hiszen a földön semmi nem tart örökké! Tudd meg hogy van segítség, Isten nem hagy magadra, szeret téged, és ha kéred őt hogy segítsen, Ö segíteni fog! Mert Isten a legrosszabb dologból is a legjobbat fogja neked kihozni! Nála nincs lehetetlen!
Kiálts az Istenhez, és ne ess kétségbe! Isten maga a szeretet és könyörületesség, bármit követtél is el, Ö megbocsát mindent, ha szívből kéred! A lelkedet meggyógyítja, és a szellemedet életre kelti. Ne feledd, az Élet a legjobb dolog, és a legszebb benne, hogy Istennel mindig újra lehet kezdeni!
Isten áldjon meg és adjon erőt neked ellenállni a gonosz gondolatoknak, adjon erőt hogy Jézus Krisztussal egy új, örömökkel és áldássokkal tele életet tudj kezdeni! A Úr Jézus hatalmas nevében.
Az ige az élet kenyere
 
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató  
Egy tanítónő arra kérte a gyerekeket, hogy írjanak Istennek
  2017-03-05 19:46:27, vasárnap
 
  Egy tanítónő arra kérte a gyerekeket, hogy írjanak Istennek fogalmazást a vágyaikról! Az egyik diák olyasvalamit kért, amitől még a tanárnő férje is kiakadt!
Egy tanítónő arra kérte kisdiákjait, hogy írjanak fogalmazást arról, hogy mit szeretnének Istentől kapni. A gyerekek le is írták kívánságaikat. A pedagógus este javította ki a dolgozatokat. Az egyik kis tanonc olyan megható kéréssel fordult Istenhez, hogy a tanítónő elsírta magát. A férje, aki éppen akkor ért haza, megdöbbenve látta, hogy felesége sír.
" Mi történt, mi bánt?" - kérdezte.
" Olvasd el ezt a fogalmazást, az egyik diákom írta." - felelte.
A fogalmazásban ez állt:
" Uram, ma este kérlek tégy meg valami különlegeset nekem: változtass televízióvá, mert így megbecsült tagja lennék a családnak, hiszen a szüleim így folyamatosan rám figyelnének. Ha ezt teljesíted nekem, akkor több órát csak velem fognak foglalkozni. Én leszek a figyelem középpontjában, így el tudom mondani azt, amit akarok, anélkül, hogy félbeszakítanának. A televízió különleges helyet foglal el a családunk életében, édesapám mikor hazaér a munkából, csak vele foglalkozik, még akkor is ha fáradt. Én nem vagyok ilyen szerencsés, édesanyám akkor sem kérdi meg, hogy hogy vagyok, ha látja, hogy van valami baj, mert letörtnek és szomorúnak látszom. Nem szeretem ha levegőnek néznek, arra vágyom, hogy velem is foglalkozzanak. Istenem, talán nem kérek sokat, csak annyit kérek, hogy lehessek én a televízió helyében. "
Ekkor a tanítónő férje azt mondta: " Istenem, szegény gyermeknek milyen szívtelen szülei vannak."
A tanítónő kisírt szemmel közölte: " Ezt a fogalmazást a fiunk írta."
filantropikum.com
 
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató  
Gyenge vagyok
  2017-01-24 11:52:07, kedd
 
  Gyenge vagyok, önerőből nem boldogulok az életemmel.
De megtapasztalhatom Isten erejét, s azért nem kell már lázonganom.
Elfogadhatom gyengeségemet.
Sebezhető vagyok, nem tudom magam fájdalom nélkül túltenni azon,
ha elutasítás vagy igazságtalanság ér.
De megtapasztalhatom Isten gyógyító jelenlétet, sebeim elveszítik nehézségi erejüket.
Újra szóba tudok állni az emberekkel.
Hibáztatom magam, hogy mindig csődöt mondok,
holott mindenben úgy szeretnek élni,ahogy Isten akarja.
De Ő érezteti velem,hogy mindvégig kitart, ezért nem kell kétségbe esnem.
Türelmes lehetek magammal.
Tele vagyok kétségekkel, mindig újra visszaesem a bizalmatlanságba,
de Isten Szentlelke áthidalja az én korlátaimat, és megtehetem a bizalom lépéseit ott, ahol azt egyáltalán nem vártam.
Letehetem Istennel a bizalmatlanságomat.
Gyakran azt kívánom, hogy más legyek,mint vagyok.
De így,ahogy vagyok,tapasztalom meg: szükségem van az Urra.
Gyarlóságaim jelentik azt az edényt, amelyben nekem adja Magát.
Ezért köszönöm Neki, hogy olyan vagyok, amilyen vagyok.
Sabine Nageli
 
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató  
Erőleves
  2016-12-02 09:46:22, péntek
 
  " Erőleves " reggelre:

" Valahányszor apámmal beszélgettünk, mindig azzal kezdte:
- Mondtam már ma, hogy mennyire szeretlek?
Magam is erősen kötődtem hozzá, s idősebb korában, ahogy ereje szemlátomást fogyni kezdett, még inkább egymáshoz nőttünk - ha ez egyáltalán lehetséges. Nyolcvankét évesen felkészült a halálra, én pedig tudomásul vettem, hogy ez megváltja szenvedéseitől. Mindketten beláttuk, hogy elérkezett az idő. Együtt sírtunk és nevettünk, fogtuk egymás kezét, aztán azt mondtam:
- Apa, ha majd elmentél, üzenj odaátról!
Nevetett a képtelenségen, sohasem hitt a halál utáni létben. Őszintén szólva én sem igazán, bár addigra már számos tapasztalat győzött meg arról, hogy lehetséges valami jelet kapni ,,a túlsó partról". Abban a pillanatban, amikor elvitte a szíve, szinte én is ugyanazt a szorító fájdalmat éreztem a mellkasomban. Később sokat bánkódtam, mert a józan kórházi előírások nem engedték, hogy akkor is a kezét fogjam, amikor csendben elment. Nap nap után imádkoztam, hogy halljak felőle, de nem történt semmi. Lefekvéskor abban reménykedtem, hogy álmomban láthatom. Hosszú hónapok teltek el, de nem éreztem mást, csak a gyászt az elvesztése miatt. Anyám öt évvel azelőtt hunyt el Alzheimer-kórosan, és bár felnőtt lányok apjának tudhattam magam, mégis egészen elárvultam. Egy alkalommal épp a masszőrt vártam a gyúrópadon fekve, mikor a csöndes, félhomályos helyiségben elfogott a vágyódás apám után. Eszembe jutott, hogy talán telhetetlenség jelet várnom tőle. Észrevettem, hogy egészen felfokozott tudatállapotba kerültem, képes lettem volna hosszú számoszlopokat fejben összeadni.
Átfutott az agyamon, hogy talán csak álmodom, de beláttam, hogy ennél éberebb már nem is lehetnék. Csodálatos békesség szállt meg, gondolataim mintha sima víztükörre hulló cseppek lettek volna. Egyre üzenetet várok odaátról, villant elmémbe. Ideje véget vetnem ennek. Hirtelen anyám arca jelent meg előttem, amilyennek akkor láttam, mielőtt a pusztító betegség megfosztotta értelmétől, személyiségétől és ötven kilójától. Gyönyörű ezüst haja koszorúzta kedves arcát. Annyira valóságosnak tetszett, hogy akár meg is érinthettem volna. Úgy festett, mint tizenkét évvel korábban, amikor a leépülés még meg sem kezdődött. Még kedvenc parfümje illata is megcsapta az orromat. Mintha várt volna valamire, én pedig elcsodálkoztam, hogy őt látom, pedig apámra gondoltam. Furdalt a lelkiismeret, amiért ő nem hiányzott annyira.
- Jaj, mama - szólaltam meg végül - , úgy sajnálom, hogy annyira szenvedtél attól a borzalmas betegségtől!
A feje kissé oldalra billent, mintha megjegyzésemet fontolgatná. Azután elmosolyodott, és nagyon határozottan kijelentette:
- A szeretet megmaradt nekem.
Ezzel eltűnt. Egyszerre didergető hideg támadt a szobában, a csontomig hatolt a felismerés, hogy csak a szeretet számít, amit adunk és kapunk, s emlékeinkben sem marad más. A szenvedés elmúlik, a szeretet megmarad. Anyám szavait a szívembe véstem, soha életemben nem hallottam fontosabbat. Apámtól azóta sem kaptam jelet, de tudom, hogy egyszer, amikor majd legkevésbé számítok rá, felbukkan előttem az öreg, és megkérdi:
- Mondtam már ma, hogy mennyire szeretlek?"
Legyen olyan a napod, amilyennek szeretnéd!
...szeretettel...
Rási András
(test- és lélekgyógyász)
 
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató  
Ma van a megbocsátás napja!
  2016-11-19 21:20:04, szombat
 
 
A haragodhoz való ragaszkodás csak téged bánt. Engedd el! A saját érdekedben meg kell tanulnod megbocsátani. Megérdemlik? Nem. De te megérdemled a megbocsátást Istentől? Nem. Akik megbocsátanak, megbocsátatnak.

A bocsánatkérés 6 lépése:
Beismerem a hibámat, mentségek és kifogások keresése nélkül. (,,Hibáztam.")
Elmondom a másiknak, hogy megbántam, amit tettem. (,,Nagyon sajnálom. Nagyon bánt, amit tettem.")
Igen, a viselkedésemmel fájdalmat okoztam a másiknak. (,,Tudom, hogy fájdalmat okoztam neked a viselkedésemmel.")
Szavakkal is kifejezem, hogy értékesnek tartom a kapcsolatunkat és a másik embert. (,,Nagyon értékes számomra a kapcsolatunk, ezért nem szeretnék semmi olyasmit tenni, amivel megbántalak, vagy ami a köztünk lévő kapcsolatot veszélyezteti. Ezért hajlandó vagyok dolgozni azon, hogy helyrehozzam a károkat, amiket a viselkedésemmel okoztam.")
Megpróbálom helyreállítani a kapcsolatot. (,,Mit tehetek annak érdekében, hogy a bizalmat helyreállítsam a kapcsolatunkban? Hogyan tudom jóvátenni, amit tettem?")
Elmondom a másiknak, hogy azon leszek, többé ne bántsam meg őt. (,,A jövőben oda fogok figyelni erre a dologra, mert nem szeretnék újra fájdalmat okozni neked.")
Rákérdezek, hogy meg tud-e nekem bocsátani. (A fenti lépések után érdemes a szavainkkal is kifejezni a bocsánatkérésünket: ,,Meg tudsz nekem bocsátani?")
 
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató  
Talán TÉGED IS ÉRINT!
  2016-11-13 16:19:48, vasárnap
 
 
,,Az értelmes ember türelmes, díszére válik, ha megbocsátja a vétket." (Péld 19:11)
A megbántott emberek megbántanak másokat. Amikor valaki megbánt téged, azért teszi, mert őt is megbántották. A barátságtalan emberek azok, akik sosem tapasztaltak kedvességet. Az érzés nélküli emberek sosem érezték szeretve magukat. Amikor valaki goromba, keserű, barátságtalan, szarkasztikus, gonosz lelkű vagy arrogáns, a teljes lényével azt kiáltja, hogy ,,Fájdalmam van! Hatalmas adag szeretetre van szükségem! Nem érzem biztonságban magamat!" A biztonságban levő, szeretetben élő emberek viselkedése nem ilyen. Azok, akik mélyen szeretve és mély biztonságban érzik magukat, nagylelkűek és jóakaratúak másokkal szemben.
Ha csak bosszút akarsz állni az embereken, rendben. Akkor nem is vagy jobb, mint ők. Amikor bosszút állsz, nem vagy jobb a téged támadó embernél. Hogy jobb legyél a támadódnál, le kell győznöd a gonoszságot a jósággal. Szeretettel kell reagálnod. Túl kell látnod a szavaikon, egészen a fájdalmukig.
Van egyfajta tévhit, amit mindenkinek beadott a modern pszichológia, de ami totálisan hibás. Csak bizonyos mennyiségű düh van az életedben. Olyan, mintha lenne egy veder dühöd. Amikor az a veder megtelik, a modern pszichológusok szerint, azt ki kell fejezned, egyszerűen ki kell öntened. Aztán, amikor a veder üres lesz, megtisztító hatású lesz.
Ha elhiszed ezt a tévhitet, akkor egész életedben fogsz küszködni a dühvel, mert a dühveder nem létezik. Egy egész gyár működik! Az a gyár képes folyton termelni és termelni és termelni. Amikor megszabadulsz attól, még többel fogsz maradni. Tulajdonképpen, minél többször öntesz ki dühöt magadból, annál többször fog termelődni.
A tanulmányok egymás után mutatják ki, hogy az agresszió csak agressziót tud szülni. A dühkitörés a legtöbb esetben még nagyobb haraghoz vezet, egészen addig, amíg szokásos mintává válik az életedben.
A megoldás nemcsak annyi, hogy kidobd a dühödet, hiszen egyszerűen újra felgyűlik! A megoldás elengedni. Isten segíteni fog ezt megtenni!
 
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató  
Hol terem a szeretet?
  2016-08-24 11:39:58, szerda
 
  - Tulajdonképpen hol terem a szeretet? - kérdeztem egyszer egy anyát.
- Magról vetik - nevetett rám.
- És honnan szerzik hozzá a magot?
- Nem kell azt szerezni. Belőlünk magunkból pereg. S megfogan a tenyér simogatásában, a szem pillantásában és minden ölelésben.
- Öntözni nem kell?
- Dehogynem. Jó szóval.
- Nem könnyel?
- Ments ég! A könny sós és kimarja a kis szeretetpalánta hajtásait.
- Hát palántázni kell a szeretetet?
- Palántázni bizony. Elültetni még a szikes talajba is.
Mert ha a szeretet nem terem, kihűl a föld.
- Úgy érted hasztalan a nap heve, ha belülről nem fűt semmit sem ér?
- Igen, így értem, mert emberközpontú világban élek és emberként gondolkozom.
- Elsősorban mi hát a szeretet?
- Biztonság. Ha szeretsz és szeretnek, mindig van szövetségesed.
- És mi a szeretet másodsorban ?
- Erő. Ha feltöltődsz vele, könnyebbnek érzed a batyut, mit az élet a válladra rakott.
- Szeretni mégsem mindig boldogság. Néha gyötrelem.
Mégis érdemes szeretni?
- Csak azt érdemes.
Kun Erzsébet: Családmesék -A szeretet tankönyve - részlet -.
 
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató  
Megbocsátani a megbocsáthatatlant
  2016-08-23 13:28:34, kedd
 
  Vannak dolgok, amiken nem lehet csak úgy túllépni. Nem azért, mert amit mástól egyszer elszenvedtél, azt nem tudnád magad mögött hagyni, hanem azért, mert Te magad végleg megváltoztál miatta. Valami elszakadt. Ott belül, ahová csak nagyon keveseket engedsz be: ahol a legőszintébb, legtisztább érzéseidet kaphatja meg az a néhány kiváltságos ember, akit igazán közel engedtél magadhoz. Azok, akiket a teljes bizalmaddal megajándékoztál, vállalva ezzel a kudarc kockázatát. És legtöbbször van is legalább egy olyan ember, aki a bizalmaddal visszaélve a kockázatot valósággá formálja.

Ritkán zajlik ez a folyamat tudatosan.
Általában teljesen ösztönösen adod a bizalmadat egy másik embernek - mert szereted, mert szerelmes vagy belé, mert a szülőd vagy más közeli családtagod, vagy mert annyira akarsz bízni valakiben, és az első olyan embert, aki rászolgálni látszik, megajándékozod a teljes bizalmaddal. Bátor vagy, de nem tudatosan.
Ez nem baj. Egyáltalán nem baj. Társas lények vagyunk - nagyon kevesen vannak olyanok köztünk, akiknek tényleg nincsen szükségük másokra -, és emberi kapcsolataink csak akkor válhatnak valóban tartalmassá, ha erős bizalmi alapokra épülnek. Ez persze kockázattal jár, hiszen a bizalmat nemcsak elvenni tudja az, aki adja, hanem lerombolni is az, aki kapja. Ezért fontos, hogy soha senkinek ne add olcsón a bizalmadat, mert időnként még olyanok is visszaélhetnek vele (akarattal vagy akaratukon kívül), akik tényleg rászolgáltak.
De ilyenkor mi van? Mi van akkor, ha a szívedet követve megajándékoztál valakit a teljes bizalmaddal, ő mégis kegyetlen fájdalmat okozott neked? Mi van akkor, ha a másik ember vétkét megbocsáthatatlannak érzed? Hogyan tudod helyretenni a múltadat? Helyre lehet tenni egyáltalán? Megszűnhet benned valaha is a fájdalom? Gondolhatsz valaha neheztelés nélkül egy olyan emberre, aki keresztülgyalogolt a lelkeden, még ha a volt párodról, a legjobb barátodról, édesanyádról, édesapádról vagy egy hozzád valamiért nagyon közel álló emberről van is szó?
A legnagyobb tévhit

Megtörtént.
Bíztál és szerettél - aztán elbuktál és összetörtél. Düh, szorongás, keserűség vagy teljes bezárkózás a reakciód ilyenkor jó eséllyel. És ez teljesen természetes. Megtört a bizalmad, a kapcsolatba vetett hited, és a másik ember iránti érzéseid tükrében méltatlannak érzed a helyzetedet. Csak nézel ki a fejedből értetlenül, a fájdalommal pedig nem tudsz mit kezdeni, ezért cipeled tovább magaddal akár egy egész életen át.
Várod, hogy a másik ember majd megváltozik. Vagy úgy érzed, hogy soha nem fog megváltozni, és ezért mindig gyűlölettel, haraggal, vagy mélységes szomorúsággal a szívedben gondolsz rá, amíg csak élsz. Mindezt azért, mert egy óriási tévhitben élsz.

Sokan képzelik azt, hogy megbocsátani egy másik embernek kegyesség. Egy önzetlen gesztus, amellyel bűnös embertársuk fölé emelkedve önmaguk erkölcsi tisztaságának adnak tanúbizonyságot. Egy gyönyörű cselekedet, amellyel megajándékoznak egy olyan embert, aki nem szolgált rá az ajándékra. Sokak szerint a megbocsátás kegyelem. Gyönyörűen hangzik mindez - csak nem igaz. És ha túl tudsz lépni a saját ego-d legyezgetésén, akkor hamar belátod, hogy miért.

Akár egy hozzád nagyon közel álló emberről van szó, akár egy idegenről, a megbocsátás egyáltalán nem kegyelem, de még csak nem is egyfajta leereszkedés erkölcsi magaslataidból. A megbocsátás nem a másik embernek adott ajándék, hanem a saját terhed letétele. A megbocsátás a saját boldogságod szükséges feltétele. Mert amíg neheztelsz valakire, addig a rabja vagy. Addig az energiád, az időd, a mentális és az érzelmi kapacitásod egy részét a saját lelki békéd rombolására fordítod. A megbocsátás az egyik legnagyobb ajándék, amit önmagadnak adhatsz.

Igen, a lelki terhedet a másik embertől kaptad. Igen, az is lehet, hogy Te nem hibáztál semmit, mégis csalódnod kellett. Lehet, hogy akaratán kívül, és az is lehet, hogy teljesen tudatosan okozott neked ekkora fájdalmat. Valamit viszont fontos megértened: az ő szerepe itt befejeződött. Innentől már gyakorlatilag semmi köze ahhoz, hogy a lelki terhedet leteszed-e, vagy egész életedben tovább cipeled.

Miért mondom ezt? Ha őszintén szeretsz valakit, akkor nem akarsz magas lóról lenézni rá. Nem akarsz erkölcsileg fölé emelkedni, nem akarod büntetni, nem vágysz bosszúra, és nem játszod a kegyes királyt, aki lehajol az alattvalójához. Egyszerűen csak szereted őt. A fájdalmat, amit okozott, tudomásul veszed, de a tiszta szereteted eleve kizárja, hogy bármiféle elégtételt vegyél érte.
Ha pedig nem szereted a másik embert - mert idegen számodra, vagy mert az iránta táplált szereteted már régen meghalt, és már csak a fájdalom, a düh vagy a neheztelés maradt -, akkor minek lennél a rabja? Minek kapcsolnád egy erős érzelmi szállal magadat olyan emberhez, akivel semmilyen pozitív érzelmi szál nem köt össze? Ha nincs helye az életedben, akkor minek tartod ott? Teherként akarsz cipelni a hátadon egy olyan embert, akinek semmi más szerepe nincsen az utadon?
Tényleg lehetséges?

A megbocsátással tehát valójában önmagadat ajándékozod meg, de bármennyire is tiszta a kép így elméletben, pontosan tudom, hogy a gyakorlat ennél jóval bonyolultabb. A megbocsátás egy olyan ajándék, amiért keményen meg kell dolgoznod. Ha lelki békére vágysz, és szeretnéd végleg lezárni a múltadat, akkor komoly idő- és energiabefektetésre lesz szükség, és bár manapság sokan készen várják az instant megoldásokat, ezt a munkát nem fogod tudni megspórolni.

Az első lépés az, hogy megértsd: amikor valaki másra haragszol, akkor valójában önmagadra is haragszol. Lehet, hogy még saját magadnak sem ismerted be, de gyengének, kevésnek, szerencsétlen áldozatnak érzed magadat amiatt, hogy valaki ennyire kegyetlenül belegyalogolhatott az érzéseidbe. Ha a szomorúság dominál a szívedben, akkor az érzéseidet a ,,miért csinálta ezt meg velem?" kérdésben fejezed ki, ha pedig a dühöd van túlsúlyban, akkor kérdés helyett ingerült felkiáltás tör ki belőled: ,,Velem ilyet nem lehet megcsinálni!"

Látod, rólad szól ez az egész tulajdonképpen. Először önmagadnak kell tudnod megbocsátani ahhoz, hogy másnak meg tudj bocsátani. Először fogadd el, hogy ember vagy, akinek vannak érzései, elkövet hibákat, tud erős is lenni, de nagyon esendő is, és padlóra kerülhet bármikor, akár önhibáján kívül is. Ember vagy. Szeresd ezt az embert, aki vagy, minden hibájával és sérülésével együtt, és ne sajnáld a gyengeségeidet, mert mindannyian tökéletlenek vagyunk, akár sajnálkozol ezen, akár nem.


A második lépés az, hogy helyükre tedd magadban a szerepeket. A másik ember szerepét is, és a sajátodat is. Sokan veszik magukra azt, amit valaki mástól kapnak. Felnőtt emberek gondolják magukról azt, hogy nem szerethetőek csak azért, mert gyerekkorukban a szüleiktől nem kaptak megfelelő mennyiségű vagy minőségű szeretetet. Érett nők hiszik magukat csúnyának vagy selejtnek csak azért, mert egy seggfej férfi kihasználta és megalázta őket. Erős férfiak képtelenek önálló életet élni és családot alapítani csak azért, mert mindig anyuka szoknyája alatt maradtak, vagy apuka be nem teljesített vágyait kellett (volna) megvalósítaniuk. Mindez azért történik meg ilyen sok emberrel, mert hajlamosak vagyunk magunkra venni azt, amihez valójában semmi közünk nincsen.

Amit a másik embertől kapsz, az soha nem rólad szól, hanem mindig róla. Ahogy kapod, az is. Ha valaki ordítozik veled, ezt azért teszi, mert önmagát kevésnek érzi ahhoz, hogy higgadtan, szeretettel próbáljon közös megoldást találni veled. Ha valaki nem ad elég szeretetet neked, vagy egyenesen leszarja, hogy mi van veled, az nem azért van, mert nem vagy szerethető, hanem azért, mert ő nem tud szeretni. Hatalmas különbség. Lehet, hogy senkit sem tud szeretni, mert nem tanulta meg, hogy valójában mi is a szeretet, de az is lehet, hogy csak Téged nem tud szeretni. Ez utóbbi pedig egy párkapcsolat vagy egy barátság esetében egyszerűen annyit jelent, hogy nem vagytok egymással kompatibilisek, egy szülő-gyerek kapcsolatban viszont gáz. Nem részedről, hanem részéről.

Igen, vannak neked is hibáid. Te is tudsz helytelenül cselekedni vagy seggfejként viselkedni. De még ha történt is ilyen, és a másik ember erre adott reakciója okozta a lelki sérülésedet, akkor is fontos tudnod, hogy mindenki önmaga felel azért, amit másoknak ad. A Te hülyeséged a Te felelősséged, az erre adott reakció viszont a másik ember felelőssége. Ha hibáztál, azt lehet kedvesen is közölni veled. Ha konfliktushelyzet alakul ki két ember között, azt lehet értelmesen, egymást tisztelve is rendezni. Ha valaki hibákat követ el gyerekkorában vagy akár felnőttként, azzal lehet szeretetmegvonás nélkül is közös úton haladni, és lehet őt büntetés helyett inkább segíteni. Ha valaki nem így tett veled, az az ő hiányossága, ami teljesen független attól, hogy neked milyen hiányosságaid vannak. Legfeljebb csak segítettél felszínre hozni a gyenge pontjait.
A Te szereped a történetben tehát nem az, ami miatt szenvedsz, és ami a megbocsáthatatlannak tűnő lelki sérülésedhez vezetett, hanem mindössze annyi, hogy mit kezdesz most ezzel a teherrel.

Cipeled tovább, vagy leteszed?
A harmadik lépés az, hogy elfogadd: a jó és a rossz valójában csak a Te fejedben létezik. Valakitől kaphatsz számodra rossz dolgot úgy is, hogy neki fogalma sincs arról, hogy rosszat adott. Sőt, ami neked rossz, az neki akár jó is lehet. De tovább megyek: amit Te most rossznak érzel, az később még számodra is jó lehet. Ha megérted, hogy minden okkal történik úgy, ahogy, akkor értelmét veszti minden vádaskodás és önvádaskodás.
Te ilyen vagy. Ő olyan. Ütköztetek. Ennyi történt tulajdonképpen. Ez lehet jó egyikőtöknek, és lehet rossz a másiknak, vagy lehet rossz mindkettőtöknek, de az ütközést kiváltó okokon és az ütközés tényén már nem változtat semmi. A következményeken viszont lehet változtatni. Te tudsz változtatni.
Hogyan tovább?

Azt már talán érzed, hogy jobban jársz, ha megbocsátasz a másik embernek. Azt is érzed, hogy ez kizárólag rajtad múlik. A másik embernek a megbocsátásodban semmi szerepe nincsen. Tényleg nincsen. Ő nem kell hozzá. Sem a bocsánatkérésére, sem a jelenlétére, sem a szavaira, sem a tetteire nincs szükség ahhoz, hogy megbocsáss neki. Ez kizárólag rajtad múlik, a Te feladatod.

Ha belegondolsz, a bocsánatkérés maga tényleg nem sokat számít. Talán ismered a példát, ami arról szól, hogy egy tányért dobj le a földre, majd mondd neki, hogy bocsánat. A tányér összetört, a bocsánatkérésed már nem változtat semmin. Így van ez akkor is, ha két emberről van szó. Persze, jól esik, még az ego-dat is legyezgeti, de valójában nem több, mint egy kedves gesztus, ami a legtöbbször közel sem lehet arányban az elszenvedett sérüléssel, és van, hogy még tartalma sincsen. A szavak nem számítanak önmagukban, csak ha tettek is alátámasztják azokat. Nem a bocsánatkérés az, ami bármit is megváltoztat, hanem az, ha valaki változtat a viselkedésén.
Ahhoz viszont, hogy megbocsáss, neki nem kell semmit sem tennie. Ezt önmagadért teszed, nem érte. Az, hogy magyarázatot kapsz a tettére, megkönnyítheti a dolgodat ugyan, de az akkor is csak az ő magyarázata marad. A Te valóságod más, mint az övé - pont ezért született meg a konfliktus.

A megbocsátásod olyan szinten független a másik embertől, hogy jelen sem kell lennie az életedben. Sőt, még csak léteznie sem kell, bármilyen furcsán is hangzik ez. Megbocsáthatsz egy halottnak is, aki soha nem kérhet már bocsánatot, és megbocsáthatsz egy nem létező embernek is. Én ezt akkor értettem meg, amikor olyan embernek bocsátottam meg, aki egy egész személyiséget képes volt behazudni. Kemény dolog szembenézni azzal, hogy még csak azt sem tudod, kinek kéne megbocsátani, de lehetséges. Még így is lehetséges. Bárhogy lehetséges, ha megérted, hogy ezt a saját érdekedben teszed.

Végül van itt még egy fontos dolog, amit mindenképpen szeretnék megemlíteni, nehogy félreértés essen. A megbocsátás egyáltalán nem azt jelenti, hogy a másik ember feltétlenül az életed része marad. A megbocsátás teljesen független attól, hogy utána hogyan alakul a kapcsolatotok.
Ha fontos számodra a másik ember, és miután megbocsátottál neki, úgy érzed, hogy a lerombolt bizalmadat vissza tudjátok közösen építeni, akkor az életed része marad. Ha nem, akkor zárd le a kapcsolatot, de a megbocsátást ekkor se próbáld megspórolni szerintem. Ne cipelj magaddal tovább fölösleges terheket.

Az, hogy egy kapcsolat megmarad-e, teljesen független a megbocsátás tényétől. Legalábbis annak kellene lennie. Az első feladatod a megbocsátás, amit önmagadért teszel, a második feladatod pedig a döntés, amit kettőtök érdekében teszel. Egyikben sincs helye az ego-nak, a leereszkedésnek, a megalázásnak, a sérelmeiddel való dobálózásnak - függetlenül attól, hogy a másik ember mit tett vagy nem tett.

Egyszer olvastam egy mondatot, ami mindössze három szóból áll, mégis megváltoztathatja az egész életedet: Áldozatok áldozatai vagyunk. Ha ezt megérted, akkor képes leszel megbocsátani azoknak, akik a saját lelki sérüléseiket átadták neked, le tudod zárni a múltadat, és végleg megszabadulsz az áldozatszereptől.
Jó munkát kívánok szeretettel. Utólag nagyon hálás leszel majd érte önmagadnak.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!
http://hasznaldfel.hu/
 
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 60 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 68 db bejegyzés
e év: 148 db bejegyzés
Összes: 6640 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 570
  • e Hét: 570
  • e Hónap: 33113
  • e Év: 119917
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.