Regisztráció  Belépés
katalinkohut.blog.xfree.hu
A szeretet mindent meggyógyít, a szíve szétterjeszti önmagát a világmindenségben H. Kohut Katalin
2017.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
H.Kohut Katalin: Érzelmi tökély
  2017-05-04 17:26:47, csütörtök
 
 

Az ember alapvetően individualista, vagyis olyan lény, aki szellemi és érzelmi értéket képvisel egy-egy társadalomban. Önmaga képes kialakítani bármilyen művészeti ágat, vagy másféle tudományos elméletet, vagyis alkalmas arra, hogy tanítson, erkölcsi példát mutasson, felfedezéseket tegyen. Az individualista embert sokan gondolják öntetszelgőnek, aki jól elvan magában, vagyis nincsen szüksége társra, holott egészen mást mutat életük azon nagyságoknak, akik eddig is sokat tettek országukért, a világért.

Nézzünk egy énekes művészt, aki tiszta szívből űzi hivatását, vagyis megállapíthatjuk róla, hogy a szívében benne vannak az emberiességi törvények, nem véletlen az, hogy bárkiről meg lehet állapítani, milyen tudatossági szinten él, amikor meghalljuk kedvenc énekeit. Kodály Zoltán mottója az, hogy mondd meg mit dalolsz, megmondom ki vagy, ez minden időben és mindenkire vonatkozik. A tömegek igényeit hagyjuk azokra, akik az értéktelenségbe hajlamosok belefúlni, ezek elméletben elvesznek, nem képviselnek semmilyen művészi és másféle szellemiséget, nem akarják jobbá tenni a közösségüket, a világot, sőt minden jó törekvés ellenére jöttek létre. A tiszta szívű énekes látszólag önimádó, mert tetszik magának a hangja, esetleg a szép külseje is, vagyis gyönyörködik a saját és mások hangjában, a Szépségben, a Szeretetben. Keveseknek adódott meg, hogy ezen tehetségek hátterét megismerjék, s megtudják, hogy akik szívből énekelnek, valójában nagybetűs emberek, olyan dalokat közvetítenek, melyek mindig a világot viszik előre, érzelmeket borzongatnak, a tisztaságról szólnak. Ugyanez vonatkozik a zeneszerzőkre, valóságot tükröző realista, tiszta színeket, vonalakat használó festőkre, költőkre, írókra is. Valamennyien részt vettek és vesznek a világ jobbá tételében, abban, hogy az emberek jól érezzék magukat és boldogok legyenek.

Valójában a művészek ritkán boldogok, ezért individualisták gyakran, bár nagy tettekre képesek, mégis hiányzik nekik az a ritka barátság, vagy szerelem, amit tiszta szívük képvisel, mint ideált és akit elfogadnának társul. Nem az ő hibájuk, le kell szögezni, mert minden időben és korban leértékelően tekintettek az igazi tehetségekre, nagyon sok ellenséggel voltak körül véve, lehetetlenné tették gyakran hivatásuk űzését, s azt is időnként a legnagyobb nyomorba taszítva végezték, pedig az alkotó munka naponta több kemény órás munkát igényel, melyhez szükséges volna az emberhez való életmód kialakítása az adott ország, vagy földrész részéről. Hatalmas művészek vesztek el, keresték a halált, hogy megszabaduljanak lehetetlenné és tehetetlenné tett helyzetükből, pedig a szívember igazi szerelme csak tökéletes lehet, amilyet elképzel a hatalmas művész, mint a világ békességét, vagy a múzsáját.
Mindig csak képzelték maguknak a barátokat is, s ha néha rácsodálkoztak egy-egy tehetségre, örömmel üdvözölték, egy-két ilyen esetről tud a történelem, amikor ezek a ritka tehetségű emberek egymásra találtak. A baráti szeretet olyan erővel bír, mint a szerelem, mindkettő örök frigyként köttetik olyanok között, akik soha nem okoznak egymásnak csalódást, mert egyszerűen nincsen mivel, nem rendelkeznek rossz tulajdonságokkal, bár az írók a karaktereikben sokszor megrajzolták a gonoszok vonásait elrettentésül, hogy ilyenek is vannak.

Menjünk vissza a tiszta szívű énekesnőhöz, aki hatalmas érzelmi töltésekkel rendelkezik, érzéki minden testrésze, mint aki beleborzong minden szépbe, tiszta dallamba, hangba, mennyire volt és van ilyen lány kitéve a világ tökéletlenségének. Már a külseje és a hangja irritálja a primitíveket, mert túl sok annak a világnak, amelyik általában tönkre teszi ezeket a mennyei lényeket, hogy valaki kívülről és belülről is egyaránt szép legyen. A zenei tehetség öltözete is más, harmóniát képvisel mindenben, legyen az a frizurája, a kozmetikája, az illata, valamint a testszaga. A Szépség mindenben tökéletes, s ezt lehozni a Földre és megnyilvánulni nyilvánosan, felér egy merénylettel a közönségesek előtt. Nem bújhat el mégsem, nem élheti az életet le úgy, hogy kalitkába, vagy börtönbe legyen zárva, mert akkor megnémul örökre és elpusztul a lelke. Az érzelmi tökély keresi a párját dallamos hanggal, külsővel és kisugárzással, rejtélyesnek látszó igazi asszonyi finom lejtésű járásával, felhívva magára a peptidek figyelmét. Ebben az esetben az igazi művész szíve és asszonyisága, mint érzelmi központja a receptor, a befogadó, amelyik üzeneteket küld a nagybetűs művészeknek, hogy keresi a párját a Földön, akivel egy álomházasságban egyesülhet. A férfi ideál ismeretlen még a hölgy előtt, annyit érez, ha időnként az individualista el is gondolkozik azon, hogy miért él egyedül, hogy szerelem egy hatalmas érzelem, ami a szívében van, de nincsen arca, mert az arc számára a személyiséget, a törvényt jelenti, nincsen hangja, mert a hang számára a lágy, szívet borzongató melódiát jelenti, nincsen alakja, mert a férfi formája számára idegen, de annyi feldereng időnként nála, hogy tökéletes idomokkal kell rendelkeznie, de ha mégsem, akkor jó humorérzékű, jóságos szívű embernek kell lennie. Ha az ideális férfit megigézi a szívhölgy szépsége, kisugárzása, elindítja az érzelmi töltését feléje, melyet kezdetben szimpátiának gondolnak, mely az udvarlása végén peptidként éri a női receptort, s ekkor létrejön az érzelmi tökély, vagyis a szerelmük egymásra talál, beteljesül, mely szerelmet soha elválasztani másnak nem lehet, örök időkre szól. A testelme, vagyis a vicerális agy szellemi képességei is kiteljesednek, hiszen a szellemi, érzelmi, fizikai hármas egység tökéletessége jelenti a nagybetűs ember létezését a Földön.

2017. május 4.

 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin cikkei  
H.Kohut Katalin: Esztétika, mint tudomány
  2017-04-26 00:22:26, szerda
 
 

Hadd kezdjem esztétikai értekezésem egy régi verssel, melyben a leányt istennővé emeli a költő. A papír nem is bír el másfajta ábrázolást, csak a tökéleteset, melyben nincsen semmi romlandó, halandó:

Madonna mia

Liliom-lány, e földre nem való,
lágy barna haj takarja el fülét,
szemében könnyektől fakóbb a kék,
akár eső-függöny mögött a tó.

Vágy bélyege arcán nem látható,
bezárja - csóktól tartva - ajkait,
nyaka galamb-fehérséggel vakít,
ere: márvány-mezőn bíborfolyó.

Bár magasztalja egyre őt a szám:
lábát se merném megcsókolni én -
beföd szárnyával súlyos áhitat,

mint Dantét, Beatrice oldalán,
az égő Oroszlán szügye alatt
a Hetes Kristály Arany Lépcsején.

Baranyi Ferenc fordítása

Akit igazán tökéletesnek gondol a férfiember, annak még a kezét sem meri megérinteni, így is születtek régen a múzsák. A múzsát nem lehet a földi halandók között elhelyezni, a múzsának nem lehet rossz tulajdonsága, hibája. Illyés Gyula könyvében mégis az olvasható, hogy a hunok párizsi barátaikkal le akarták hozni a múzsát maguk közé, hogy együtt éljen velük, s a múzsa segítségével rendbe hozzák a világot.
Az isteneknek nem lehet emberi tulajdonságuk, Homérosz ennek ellenére viszálykodásaikat örökítette meg, amiért Platón kritizálta a történetírót.
Az esztétikus, az emelkedett, a tiszta, a fennkölt, az égi, a földi ember számára el nem érendő, de ideálként jelentkező leány, vagy férfiú költői, vagy másféle irodalmi mű ábrázolásában.

Nemcsak isteneket, madonnákat, múzsákat örökítettek meg a költők, esztétikai élvezetet jelent egy tájleírás is, mely visszaadja hűen a látottakat, vagyis a művészet esztétikai élvezetet jelent az olvasóknak. A művészeknek olyan valóságot kell ábrázolniuk, mely eszményien szép.
Petőfi Sándor Az Alföld című versrészlete bemutatja a Kárpátoknál általa csodált tájat:

,,A csárdánál törpe nyárfaerdő
Sárgul a királydinnyés homokban;
Odafészkel a visító vércse,
Gyermekektől nem háborgatottan.

Ott tenyészik a bús árvalyányhaj
S kék virága a szamárkenyérnek;
Hűs tövéhez déli nap hevében
Megpihenni tarka gyíkok térnek.

Messze, hol az ég a földet éri,
A homályból kék gyümölcsfák orma
Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop,
Egy-egy város templomának tornya."


Szinte látjuk a csárdát a körülötte lévő nyárfaerdővel, halljuk a vércséket, elénk tűnik az esztétikai gyönyör: hol az ég a földet éri, odáig érnek a városok templomtornyai...

A képzőművészet esztétikai ábrázolásai közül kitűnnek azok a művészek, akik tökéletesen adják vissza a természetet, a tájat, a formákat, az arcokat, alakokat. Minden művészetben az a szép, ami természetes, amiben gyönyörködünk.

A zene szintén esztétikai élményt nyújt, egyszerre megvigasztal, nemesít, de gyászunkat is kifejezhetjük vele. A zene minden embernek azt az élményt nyújtja, ami hasonlít kedvéhez. A zeneszerző nem a külső látásnak nyújt gyönyört, hanem a bensőnek, a szív húrjait pengeti meg. A zene által tisztul a lélek. Mennyire igazak Babits Mihály szavai!

"Megmondom a titkát édesem a dalnak: Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat. Mindenik embernek a lelkében dal van és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek."
(Babits Mihály: Vihar - részlet)

Valóban, akinek szép és tiszta a lelke, akinek szívét megérinti a tiszta és örömteli, szép zene, az valóban esztétikai élményt jelent neki, s az ilyen ember meghallja mások énekében is a szépet, a nemest, a felemelőt.

Az esztétikai élvezet szorosan összefügg a természettel, a tökéletessel, s mennyire boldog az az ember, akit ilyen élmények gazdagítanak! Adjuk meg a testnek, ami a testnek szükséges és a szabadságunk eléréséhez a szárnyainkhoz szükséges optimizmust és derűt.

2011. szeptember 26.
 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin cikkei  
H.Kohut Katalin: Idegen
  2017-04-18 12:23:03, kedd
 
 

A nőknek a férfiak idegenek, meg kell őket ismerniük, hogy örökké megtartsák figyelmüket és szerelmüket.
A másság, amit a férfi képvisel eredendően a szívében, fejében keresendő, ott kell végrehajtani az operációját a férjnek nemesítéshez.

Először is a gondolati csapongásokat kell lenyesni, akár a szőlőtőke kacsait, mivel a legtöbb férfi általában a külsőségeket veszi észre, szeret dicsekedni mások előtt a leigázott nő szépségével, vagyis szívesen mutogatja tulajdonát. Az okos nő ilyenkor ott hagyja általában, mert nincsen szüksége testiségre a szerelemhez, mélyen elítéli a csak kalimpáló aktusra képes, önkielégítést végző férfit.

Gondolati csapongás észlelhető a szívvel szerető és ragaszkodó férfinál is, ennek köszönhető az, hogy sokszor könnyen meghódítható mások által. Másak, mint mi vagyunk, mert nincsenek harmonikus és mély mindenségtudatos érzelmeik, sem méhük, melyben benne van a lelkük, a világ minden szerelmes odaadásával, mellyel átadják magukat a férfinak is. A férfi ebből keveset észlel, mert ő mindaddig idegen behatolónak számít, míg nem egyesül szívben-méhben a nővel, s nem érzi a csodát, mely végbemegy a szerelmes asszonyban, azt, hogy odaadásuk a nőiség legnagyobb csodája. A szerelmes nő anyaméhe kívánja a fogantatást, ilyenkor, mint vákum szippantja magába a férfit, s miután erejét magáénak vette, létrehozza szerelmes teste minden porcikájával a saját családját kiválasztott férjjelöltjével együtt gyermeke apjának. Egyesülésük végét jelzi a méh nektárjának rengése és illata a szájban. Szerencsés esetben ez egyszerre történik meg, ha a férfi is ugyanolyan odaadó és szerelmes, egyesülnek a gyönyörillataik.
A férfi, mint másság, az ismeretlen, még felfedezetlen emberként a naponta érzett anya-gyönyör és ártatlan szűzies csók megtapasztalását örök-élményként érzi minden részében, kívánja és várja az együttléteket, a feltétlen odaadását a tiszta nőnek, akit egyetlen, végleges társául fogad el, akit soha nem tudna elfelejteni, mással helyettesíteni.

Az okos nő nyesegeti tovább a férfit, hosszú kötélre engedi, hogy élvezze a szerelmi szárnyalása közben is szabadságát, mert tudja jól, hogy a monotonság, egyhangú hétköznapi ismétlődések fogságot jelentenének hosszú távon a férfinak. Meg kell keresni ezért közösen megbeszélve őszintén a férfi személyiségét, hogy mire van lényegében szüksége ahhoz, hogy törvényként tudjon üzemelni, képes legyen a család biztonságát, bizalmát biztosítani és fenntartani, érezze a nőknek születésüknél fogva adott gondoskodást, mellyel a férfi kötelessége megnő a család iránt érzett felelősségével. A szív-szerelmes férfi ugyanúgy szeret, mint a nő, tisztelve, törődve, mert ösztönösen működik a szeretett személyek szükségleteiről való gondoskodás azért, hogy később a család minden tagja egyformán fejlődjön minden területen, hogy a családi biztonság védettsége elkísérje a nőt és a férfit is munkavégzésében, támogatva egymást szelíden és jó tanácsokkal. Ezért az okos nő munka után meghallgatja a férjét, megbeszélve közösen a nap közben adódó problémákat.
A nő állandó segítő érdeklődése a férfi munkája iránt úgy történik, hogy a férfi észre sem veszi, hogy egy asszony lelke adja a munkaerejét, könnyedségét.

A szerelem a férfinál lassabban alakul ki, de ha megszeret igazán egy nőt, támaszává válik. Ez vonatkozik a becsületre, erkölcsiségre, teste-lelke védelmére is. Ez kölcsönös, a nő aggódása és féltése meghatja a férfit, ezért hálából állandóan körbeveszi udvarlásával, figyelmességgel.

A férfi menekül a problémáktól, különösen a betegségektől, mert ideálja mindig a tökéletes nő és gyerek, nem tud kiegyezni a természet tökéletlenségével, még akkor sem, ha ennek a sérült helyzetnek maga az okozója. Kevés férfiben alakul ki az önfeláldozás képessége egy életen keresztül, mint általában az asszonyokban.

A férfi naponta felfedezi a szerelmes nőt, mint egy ismeretlen bolygót, akinek titkai addig elzártan voltak, a két ismeretlen nem örök körforgásban egyesülve állandó érdekességet nyújt egymásnak. Az okos nő jól tudja, hogy elegendő egyetlen rossz szag, lehelet, közönséges kifejezés, pletyka, irigység, vagy bármiféle negatív tulajdonság ahhoz, hogy a férfi kiábránduljon. Érdekes módon a férfiak csodálják az angyali teremtéseket, felnéznek rájuk, mégis sokszor kerülnek a tisztaság képviselői őket összetörő, megalázó, kihasználó, cselédként dolgoztató férfiak csapdájába. Sokszor így járnak a legszebb asszonyok is, melyért lényegében maguk a hibásak, hogy a külsőhöz mentek hozzá, nem a benső lelkivilágot képviselő, szív-törvénnyel rendelkező férfihoz, akit megérdemeltek volna, aki tisztelné és igazán szeretné őket.

Az idegen férfit megismerni, felfedezni szívének tökéletességét olyan feladat a nő számára, mely állandó borzongással tölti el, különösen a hősiessége. Az egymás tisztelettel teljes megismerése, közös érdeklődési körök, teljes elfogadása a múltnak, mint fejlődésének érett emberré, állandó csodálat vezet el ahhoz az állapothoz, amikor a szerelmesek imádattal rajongnak egymásért az örökkévalóságig elválaszthatatlanul.
A bizalom nem engedi soha meg, hogy egyetlen füllentés,vagy bármiféle rossz természet, tulajdonság éket verjen kettejük közé. A szerelem olyan érzelem, mely két összeillő társ között jön létre, melyhez néha elég egyetlen pillanat, a felismerése annak, hogy megérkezett a szívben szunnyadó képmása a ideálnak. A szerelem soha el nem múlik, közös szárnyalása a nőnek és a férfinak az öröklét szabadságában a kulcsa a jó házasságnak.

2017. április 18.





 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin cikkei  
H.Kohut Katalin: Hiány
  2017-04-11 15:58:54, kedd
 
 

A hiánya valaminek hatalmas erővel jelentkezik, egyre jobban marcangol és megmérgezi a mindennapokat. Sajog, fáj.

A hiány lehet materialista, vagy érzelmi, szellemi.

Materialista hiányról a kézzel fogható dolgok nélkülözését értjük, valamilyen oknál fogva. Az okok szerteágazóak lehetnek. Gondolok itt a pénzhiányra, az ennivalóéra, a lakásra, házra, autóra, szép ruhára, szép külsőre, egyszóval mindarra, amik másoknak meglehetnek, látványuk furdalásos érzettel jár, arra készteti az embert, hogy irigy legyen akkor is, ha nem rendelkezik rossz tulajdonságokkal. Itt összeolvad az érzelmi dolog a materializmussal, sőt a szellemivel is, mivel az ember szerencsés esetben tudatosan tervezi a jövőjét, ő dönti el, milyen hivatást kíván űzni, mellyel kielégítheti az első részben felsorolt hiányokat, s ha mindaz megvan, mely az emberi életformához nélkülözhetetlen, érzelmi, szellemi szabadság jön létre, az ember szabad, mert nem köti földhöz a nyomor, kilátástalanság, nélkülözés.

Válasszuk el élesen háromfelé a háromféle hiányt és vizsgáljuk meg a következményeit.

A materialista hiány naponta megnehezíti a létezést, az ember képtelen felemelkedni az állandó fillérezgetésből, adósságoktól megszabadulni. Erre a helyzetre van egy jó példám: adott egy család, ahol utolsó két darab tojás van a hűtőszekrényben. Éhes a gyerek, nincsen vaj, nincsen szalámi, nincsen tej, csak egy kevés száraz kenyér. Ebéd is kellene a családnak, mondjuk másnap lenne munkanélküli segély, tehát van kilátás arra, hogy kevés élelemhez jussanak egy ideig. Az anya, aki érzelmileg stabil volt egykor, imádta a gyerekeit, kénytelen rászólni lányára, hogy ne egyen, csak egy tojást, mert a másik kell a rántott levesbe. Ezen majdnem összevesznek, mert a lány nem érti a nyomort, ki akar lábalni belőle, ne legyen maga is áldozat. Viszont nincsen pénz nyelvtanfolyamra, hogy kimenjen külföldre dolgozni, nincsen ismerős a városban, hogy elhelyezkedjen irodai munkakörben, vagy támogassa a munkahely egyetemi tanulmányait.
Ez csak egyetlen kiragadott példa az életből, az anyagi lét egyetlen hétköznapjából. Mi történik egy alkoholista családnál ugyanilyen esetben, amikor nem ételen vesznek össze, hanem az utolsó filléren, mely kellene alkoholra? Ilyenkor szoktak egymásnak ugrani és olyat elkövetni, melyet nem mos lel semmilyen törvény többé. Mi történik egy tinivel, akinek nincsen szép, új és divatos ruhája, ezért kinézik az iskolából? Mindenképpen az érzelmei kerülnek veszélybe, meg a szellemisége.

Érzelmi hiány lehet a szeretet, vagy szerelem hiánya. A szeretet csak szeretetben képes megmaradni, vagyis nem biztos, hogy ha ilyen hiányérzetünk van, bennünk van a hiba. Vannak olyan közegek, városok, megyék, ahol a sötétség uralkodik, a sivár lélek, butaság, jellemtelenséggel párosulva adja a tömeget, mely között egyetlenként ragyog a tiszta szívvel érző ember. A szeretet bizalomra épül, hatalmas hajtóerő, az egyetlen üzemanyagunk, mellyel működünk, a szeretet adja az erőnket. Ezt bénítja meg a tömegember a közömbösségével,vagyis szárnyalásunk kalodába van zárva. Egyszer csak azt vesszük észre, hogy lemerültünk, elvesztettük a munkaenergiánkat. Változtatni kell, költözni olyan helyre, ahol hozzánk hasonló emberek élnek.

A szellemi hiány szintén összefügg a sivársággal, vagy az értéktelenné tétellel, melyről szólt a politika és a média a szappantisztító sorozatokkal, a tor-ünneppel, mulatással. Az ember huzamosabb időn keresztül is megmarad szellemi igényességénél, ezeket keresi, ezek nélkül óriási hiányérzet lép fel nála. Az internet megjelenése előtt egyetlen hiánypótló szinte a színház volt, meg a koncertek, valamint az otthoni, vagy könyvtári olvasás. Az az ember, aki mindentől fosztva van anyagiak, bérlet (utazás) hiány, betegség, vagy más miatt, teljes elszigetelődés és nyomott lelkivilág áll be, életuntság már a legalacsonyabb szintje.

Leszögezhetjük, hogy mindhárom hiány teljesen együtt működik, összemosódnak egymással, nem lehet határokat vonni közéjük.

Beszéljünk még a szerelem hiányról. Ki ne látott, vagy hallott volna szomorú asszonyokról, akiknek könnybe lábad a szemük, amikor meglátnak kézen fogva sétálni egy szerelmespárt az utcán. Fáj a szerelem nélküliség, a vágyakozás egy igazi társ után olyan világban, amikor mondjuk ki nyíltan, kevés az igazi, aki megtestesítheti a lányok, fiúk benső igényeit. Ha könnyelműen szóba állnak akárkivel, megcsömörlenek, kiábrándulttá válhatnak, s mindez elvezethet ismét az életuntságig, az érzelmi beszűkülésig, s munkánk területét befolyásolni tudja, mert amilyen a szívünk, olyan az anyagi, az érzelmi és szellemi frissességünk.

A hiány ünnepnapkor szokott a legélesebben zokogni, legyen szó fizikai szükségletről, érzelmiről, vagy szellemiről. Karácsony éppen ezért szól mindhárom hiány pótlásáról, a család szeretet ünnepéről.



2017. április 11.
 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin cikkei  
H.Kohut Katalin bölcsességei
  2017-04-10 22:10:49, hétfő
 
 

Egyetlen pillanat megváltoztathatja egész jövődet, eltörli a múltadat minden rossz emlékével együtt,
de fel kell ismerni a pillanatokat.

A pillanatoké a lényeg.

Ha kisembernek születtél,ne vágyj, törtess fölfelé, ha Önös érdeked hajt! Döntsd el, mi fontosabb,
biztonságos lelki élet, második Éned, feleséged, ki szíve alatt hordta véred, vagy a sziklás hegy,
melyen gyönge kötél tart csak!

Szeretetet és tiszteletet nem lehet utólag átadni, mint egy szál virágot.

Figyeljünk a hangokra! Hangversenyterem az egész világ, a szív tisztasága adja a hangunkat.

A szépség követei megérdemlik az elegenciát, diplomát, csodás életet.

A csodát bevonzani nagyon nehéz, elveszíteni elég egy pillanat.

Jól ügyelj szavaid hangsúlyára, nehogy sértd a szép lelkeket!

Nehéz szívet megszeretni, elveszíteni egyetlen csúf szó elég.

A férfi a szívével szeret, a csodálata tárgyát soha nem veszíti el.

A tisztelet és szeretet egy cipőben jár.

A bizalomhoz szükség van beszélgetésre, őszinteségre és tiszteletre.
Ha mindez már adott, az ember-barátság soha el nem múlik.

A szerelem két egyenlő fél között jön létre, egyforma igényesség, gondolkodás, érdeklődési kör,
egyforma szerénység szükséges hozzá.

Ember nélkül a Föld csak árnyék és az árnyék nem fejlődhet, segédkezet nyújt a sötétnek.

Az ember szeretet már a régebbi korokban is annyira ritka volt, hogy a nagy művészek szenvedtek a
hiányában, s ha néha összetalálkoztak egy emberrel, örömmel üdvözölték egymást, csodálva a másik lényegét.
Hatalmas érzelmeket képes a szeretet megmozgatni, az, aki szerelmes a világba, az szerelmes az emberekbe is.


A szeretethez vezető út a bizalom megelőlegezésével kezdődik, akit tisztelünk emberi mivoltában és
felnézünk rá, az már kiérdemelte azt a bizalmat, ami az emberi kapcsolat kiteljesedésének feltétele.
Általában egyetlen csalódás lerombolja az emberségbe vetett hitet.

Az emberré válást tanulni is lehet, sokan vélik felfedezni ezeket az utakat követendő eszmékben,
megtanulják tökéletesíteni önmagukat. Elismerésre méltó az, ha valaki rájön arra, hogy csiszolásra
szükséges, jellemét építenie kell.

Az emberség elveszítése nagy űrt hagy maga után, hiánya pótolhatatlanná válik.

Az ember szeretet kialakulásának első lépcsőfoka tehát a tisztelet, majd a nemes tulajdonságok megismerése,
felismerése az emberségnek, mely nélkül a földön élni lehetetlen. A szívek kutatói keresik az embert minden
korban, ők azok, akik nyomot hagynak maguk után, akiknek a szava maga a törvény, az igazság, akik soha nem
okoznak csalódást.

Az ember szeretet nem egyenlő a testi szerelemmel, mert a szerelem nő és férfi ölelkezés kívánságát rejti
magában. Az ember szeretet a lelket és szívet ismeri el, a bensőt csodálja és ez a csodálat elvezet addig a
felismerésig, hogy nem vagyunk magunkra utalva a világon, van, akire minden időben számíthatunk, s ez kölcsönös.
Bizalmunk soha nem múlhat el, az emberség felette áll minden törvénynek, amit a világ hozott a törvénytaposók
ellen, szívébe írt emberiességi törvényekkel rendelkezik.

A költők is keresik a tökéletest, múzsát találnak ki erre a célra, aki megközelíti azt az eszményt, amelyet
a szíve joggal várna a világtól egyetlen kincsének. A múzsát nem lehet megérinteni, nem lehet lealacsonyítani,
a múzsa felette áll a többi asszonynak, vagy férfinek. A múzsa a vágyunkat testesíti meg, ki milyen szívvel
rendelkezik, olyan múzsát képzel el magának.

Az ember szíve a belső törvénykönyv, melyet tökéletesen betölt, nem sért, nem árt, kedvessége mndeneknek nyilvánvaló.
Mi dolga az embernek a gonoszok és sötétek által fenntartott törvénykezésekhez, tiltásokhoz. Ha bíróságra citálnak
egy embert, a törvényen tesznek erőszakot, megalázzák méltüságában előre kitervelten.

Ép testben ép szív lakozik, mert az ember a tökéletes egészség. Mi köze az embernek a gonoszok betegségeihez?


Szívből jön a tiszta szó, a halkan megrovó, de szívből jön a sötéteknél a gyilok, a tőr, mely olyan, mint az
áspiskígyó nyelve, megsemmisíti a szeretetet. Szavakkal gyilkol a gonosz, töviskoszorúját helyezi az ártatlan
emberekre.

A betegség sérti a természetest.

Inkább járj, szórakozz egyedül, minthogy rossz társaságban meghasonulj önmagaddal!

A hallgatás egészséges mindaddig, míg nem támad mások által okozott sérelmek feszültsége egészséged ellen!

2017. április 10.

 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin cikkei  
H.Kohut Katalin: Az ihlet
  2017-04-05 21:15:52, szerda
 
 

Az ihlet teremtett népeknél adott, mert ők azok, akik össze vannak kötve teremtőjükkel, ezért álmodnak. A tiszta logika nem álmodik, nincsen istene az embernek. Ilyenek a feltalálók, a csillagok, az igazi ember nagyságok, akikről általában példát veszünk a világtörténelemből.

Régebben az ihlet fogalmát számmal is kifejezték, mint szentséges szám hetesével:

1-es szinten volt az anyag, mert hőt vett fel és adott le,vagyis egy funkcióra képes.
2-es szinten volt a növény, mert hőt és táplálékot vett fel és adott le, vagyis két funkcióra képes.
3-as szinten volt az állat, mert mindezek mellett érezni is tud, vagyis három funkcióra képes.
4-es szinten volt az átlagember, mert mindezek mellett gondolkozni is tud, vagyis négy funkcióra képes.
5-ös szinten volt a művész, mert ihlete is van, vagyis öt funkcióra képes.
6-os szinten volt a próféta, mert isteni küldetéssel prófécia mondással rendelkezik, vagyis hat funkcióra képes.
7-es szinten volt az Isten hét funkcióval, maga a teremtő.

Ezek a hetes számmal jelöltek egyetlen Istent jelentettek a népével egykori Japánból.

Az ember logikával rendelkezik, mely egyben a problémamegoldó képességét is jelenti. Az ihlettel bíró művészek, mint csillagok, vagy másféle eredetűek azt közvetítik, közvetítették régebben,míg a földön éltek, amilyen világban és törvényben éltek. Fejlett igazságérzettel, mint Petőfinek volt, szabadságot, vagy éppen azt akart elérni mások nevében, amit veszélyeztetve látott. Ezek a nagyságok soha nem találkoztak, ha néha hallottak egymásról, örök barátok lettek.
Hatalmas érzelemmel bírnak a művészek, mivel túlfejlett az érzékenységük, ezért könnyebben szerepelnek, írnak, zenét szereznek, festenek, vagy bármilyen szépséggel is foglalkozzanak, kimagaslót alkotnak. A szépségről, tisztaságról lehet őket felismerni. Ez a követendő példa minden művészeti ágban. Az általuk képviselt egykori világból hozott értékeket tehát összeötvözik azokkal a követendő célokkal, melyeket el akarnak érni, általában másokra gondolva, soha nem magukra, s ez benne a buktató, mert nagyon szerények, sokszor nehéz körülmények között élnek, melyre mások nem figyelnek fel, mert nem érdekli őket, csak az, hogy adni tudjon magából.

Az átlagember szívéből ír, azt írja, amit megtapasztalt, ami benne van, ami megfogan a fejében, ezért vannak rossz példák néha mások előtt. Nem követendőek, bár a kiírás segít a mindennapokon, de ez nem művészet, baj van, ha egy sötét szívű lény kerül tömeg irányítójává. 

A pszichológusok mondják azt is, hogy van egy felettes Én, amit el lehet nevezni gondolatnak, mely úgy igaz, hogy a felgyorsult világban hangos zajok között élnek az emberek, az íráshoz szükség van egyfajta kiürítéshez, lecsendesedéshez, ezt az állapotot élhetik meg felettes Én-ként, hogy az általuk ritkán elért tudat jelentkezik. Az ihlet szó keletkezése összefügg a felettes Én-nel. Én inkább úgy mondanám, hogy témája van ihlet helyett, olyan közlendője, amit mindenáron el akar mondani a művész, legyen ez szeretet, szerelem, segítségkérés, foglalkozzon a világ dolgaival, tanítással, nyelvvel, énekkel, bármivel, amivel hasznára lehet az emberiségnek

2017. április 5.
 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin cikkei  
H.Kohut Katalin: Isten és a falkaszellem
  2017-03-27 11:32:50, hétfő
 
 
H.Kohut Katalin: Isten és a falkaszellem

Azt hiszem, érdemes írni arról a jelenségről, mely a hetvenes évek kezdetén fellendült apokaliptikus zenei félhomály koncertnek nevezett tor-ünnepe óta látható minden generációban a tiniknél, mint vasfüggönyös szív küldi szívnek néprádióval 81 éve kezdődött állandó vasfüggöny lezárása a határoknak, ismétlésben a Ki Mit Tud-os börtön és Táncdalfesztiválosok általi hosszabbítás legalább hatszoros ággal, melyeknek ruháit, szerepeit a Kohut áldozatra vetették, akár Madonna vörös rózsás sapkáját, a Kex együttes zöld-sárga kabátját, mely szerint őskígyónak kínálták fel a kislányt, Medveczky Ilona határozatlan Halak Vénusz áldozóé. Szürke nadrágja Keresztesi űrpók pusztítónak, Friderikusz Sándor szemtelen patológia emberformábannal közös sors indítása 13 éves kori munkakönyvvel, így történő emelése, Dávid Mónika Szörnyeteg koporsója néven idehozott kínzója a pszichiátereknek örökkévalóságig, utcaseprők népe a termékenységi törzseknél, Maya napraforgó jeles Főnix álnéven futó Csepregi Éva népe.
Ezt is lehetett fokozni 1995. óta, mióta az áldozat írásait, illusztrációit a megjelenteknek Feketevonat és hasonló borsodi cigánysággal, régi történelem ismétlőivel, mint Caramellel és társaival felfoghatatlan módon az Istennő áldozás minden kellékét berendezték, a tor-ünnep zenéi mellett, retrónak könyvelve kell a vasfüggönyös gyilkosok dalait, amik híresek-nevesek lettek, nyugdíjba mentek, wikipédiában szerepelnek, mint amik maguk szerezték a számokat, az általuk megáldozott medúza és többi zeneszerző szolgálata mellett. A régi kottákat, zeneszövegeket folyamatosan bezúzták, melyeket a kislány megtanult születése óta, megalázva őt Katona Klári helyett ismét, amelyik mondatát a média ismételte, mint a többiekét is. Cserháti Zsuzsa Talmudos denevér sztárrá tétele idejében Katalint hatórás varróleánynak kényszerítették bezárva a lakásba, nem engedve tanulni, mint legnagyobb zenei, nyelvi tehetséget, Kovács Katalin menhelyi helyett, elmondva a mondatát Cserhátinak az üzemvezető által, mikor varrt, hogy aki nála okosabb és szebb, az festi magát. Katona Klári mondatához, melyet a többivel együtt meg kellett volna figyelni érthetetlen módon szintén, hiszen nem volt segítség, kinek elmondani, hogy mészárlása történik, túl komoly vagy hozzám szövegével a Bródy-hasonmás volt férjének, mint egyik kivégzőjének szájából elhangozva elméletben visszaszámolták Katona Klárit is, mint Szűcs Judit háborús filmek és történelem egyik végrehajtóját, Szűcs focistát, amelyik nem tud rendesen gondolkozni, ezért Katalin fejét összezúzták, Pécsi Ildikót a pécsi tornyával, Jakubcsek Gabriellát, amelyiknek mindig férfire van szüksége, amelyik egyre szépül Istennő áldozásból a többivel együtt, sőt egyeseknél az 1983-as kollektív támadásakor megállt az idő, míg Katalin megöregedett, megőszült. Gyarmati Andrea a mészárosok utcájából vigyorogva állt be Ganxta rendetlen genyózóval, hogy idetartoznak, elméletben gondnokság alá és börtönbe kellett volna menniük, mint a Hunnia börtön elme bűnözői kiengedve magukat és a hozzájuk tartozó elmeosztály. Mindegyik bemutatásra került tor-viccként az országnak, mint Sárossy Katalin, amit a miskolci-kiliániak védtek egy forintos idő óta, akár a kancsal Isaora, vagyis valóban a szappantisztító sorozatokat Katalin áldozásával tisztuló országokkal hajtották végre. Erős Antónia Eszmeralda Puniella volt az egyik sorozatsztár elméletben, de Katalint tették be főszereplőnek a médiával, mint ahogyan Ádám és Éva arc nélküli népéhez Évaként a Megveszem ezt a nőt filmbe Ádámjuk mellé, de a világsztár barakkos légy Angelina Joe és a többi aljanmédia színészeti, bemondói, énekesei világ gazdagai lettek Vénusz áldozásból, mint egykor volt Elisabeth Taylor Halakként idetéve a Bertalan utcához Gina Lolobrigida atlantiszi aranyhalak játékossal, mit nevetve mutattak be a nyolcvanas években, Sophia Loren zöldasszonyos sakkkártyása a mészárosoknak a többivel együtt, mint Julia Roberstssel, az összes nemessel, Dianával, Katalin hercegnő léggyel az utolsó ember áldozók közül, ezért van ilyen nagy udvarló serege a magukat celebnek hívó politikusoknak, sztároknak.

Még a kezdetnél csak miniszoknya, cigi, alkohol, tolvajlás, szex volt a követendő példa, mely miatt létrejöttek a zenei irányzatok, majd később hozzájött a kábítószer, orgia is, hogy teljesen természetessé tegyék a fiataloknál azt a tendenciát, melyet el kívántak érni az erkölcs végleges összerombolásánál, mely sikeres volt, a mai negyvenesek természetesnek veszik a züllést, nem is ismerik már ezt a szót, hogy a szexuális élet változó partnerekkel már kiégést jelent, vagyis az érzelem kikapcsol, egyáltalán nem működik az ilyen lányoknál és fiúknál. A nyolcvanas években már saját zenei képviselőik voltak a csavargóknak, aljanépnek, csöveseknek, ezeket a füvesekkel együtt intézményekben gyógyítani kezdték a hippik egykori mintájára, villámgyorsan iskolázták be értelmiségnek ismétlésében a történelemnek valamennyi zenei irányzat képviselőjét kezdetben művelődési házak vezetőivé, beavató könyvtárosoknak, majd a parasztok városiak felé rendelése mellett kommunizmusként és vallási vezetőkként a gyogyósok, viselkedési törvénytaposók, pulyaszeplősítők, utcanépek elhelyezése és beiskolázása történt folyamatosan, politikussá nevelésükkel együtt.

A falkaszellem azt jelenti, hogy a fiatalok nagy része befolyásolhatóvá válik, követni kezdi ezeket a zenei irányzatokat, eggyé válva a dalok szövegével, átvéve minden eszmeiségüket, iránymutatásukat, romlásukat, melyekről azt hiszik, hogy az egyetlen helyes út számukra. A falkavezér ilyen esetben mindig az adott együttes, vagy szólóénekes, kinek minden szavát a falka, mint nyáj követi. Így eggyémosódnak az irányzatok, mert ugyanez a jelenség figyelhető meg például a vallásoknál, egyházaknál, melyek létrejöttek a zenei irányzatok képviselői és tettei ellen szót emelve szembeállnak elméletben, vagyis a pokol angyalai rock-zenéje, kábítószer és szexualitás terjesztése, a popzene nemi kilengései ellen jöttek létre, a hippi, beat, punkzenék már elfejtetett tetteit méltányolva, mint amik egy akolból vannak, gondolok itt a punkrációs műanyag kommunizmusra, vagy a beat szabadság, szerelem e kettő kell nekem hirdetésére a meztelenségnek, hogy egyformák a népek, legyen az pók özvegye, mint Yoko Ono, vagy Jehova kutyát alakító dakota indián, John Lennon szintén az elmeosztályról, sárga tengeralattjáró néven, akár más vallási mozgalmak.

A vallásoknál nem farkast emlegetünk, hanem bárányt, a szintén falkavezér bárány kitárja a legelőt a hívei előtt, hogy ott várják a zöld réten az újjászületést koncerttel a mennyben, egykori természet szimbólumánál, melyhez szintén a pokol angyalai adnak szentek nevével beírva valamennyien utat a másvilágba, ez jár a megtisztult híveknek.

A kutyáknak magyarázott falkaság eredete feltehetően az elvarázsolt Jehova kutyával hozható összefüggésbe, aki egykor nagy zeneszerző volt, így került bele a bibliába Jehova teremtőként, zsidókhoz lett beírva a bibliába, a feszületesek mindig zöld szemű, gesztenyehajú zenészek voltak, melyről a történelem nem tesz említést, pedig több ezer éve tart már. A falkavezér tehát lehet farkas, aki egykor megtámadta a bárányok szentélyét, mely felékesítve volt, várva az örök-életet, akkor már üvöltöttek az éhségtől, mert bárhogy tömték gyomrukat, bódították a fejüket, üresek lettek, mert az isteni szeretet soha nem nyilvánult meg, hiába volt minden gyász, könny, szenvedés. Az egyetlen Jézus holt tengeri tekercs szerint a római egyház történelmet jelentette, tűzből volt, ahogyan Krisztusként sokszor megírták tökéletesként a bűnt, a rosszat nem ismerve, egyetlen volt mióta világ a világ, aki a menyegző részeseként elragadtatásra az égbe aranyemberként.
Krisztust a tűzben senki sem követte, minden feszület azóta, ahogyan sejtettük a bűnözőké, sátán népéé. Szent lehetett a fehér mágia szövetsége általában kereszt szimbólummal, mint az egykori római egyház volt, amikor a papok valóban nem házasodtak, ezt mai napig betartják, mert akkor az ég követei voltak, nem földiek.

A zsidók siratják siratófalnál Krisztust, akihez semmi közük nem volt, hiszen saját egykori sátán bibliájuk szerint az ördögöktől voltak kezdetben, mint kámfor népből valóak, mert Heródes, akinek a történelme az Antológia Humanájában olvasható Hamvas Bélának. Az ördögök kénköves szagukkal a legelső szőlőszürettel függnek össze, azzal, hogy az első férfi elcsábította az első tökéletes hölgyet, ezt borral és mámorral folytatták tovább a legendában. A többi zsidó szimbóluma a bab, melybe olykor a zsizsik esik. Ezek a zsidók ezer éve voltak elektromosként megteremtve, mint állandó kislány gyilkosok. A bibliába beletették az összes vallást és az eredetét a holt tengeri tekercseknek, ahányszor végrehajtották közösen a keresztrefeszítését a tökéleteseknek, ártatlanoknak. A Talmud Hitler-náci állatai, tisztátalan lelkei, Jézusa és Mária Magdalénája, mint boszorkány megtisztultjuk, denevér, Zebub, a döglégy, a húslégy, démonok és mindenféle Egerszegihez hasonló egykori történelem végrehajtója átváltozóként a bibliába téve szintén zsidókat jelent, semmi közük nincsen a tökéletes Krisztushoz, annak ellenére, hogy ezek a tisztátalan lelkek, sötét lelkek a megtisztult lélekkel rendelkező emberiséget támadják folyamatosan olyan betegségekkel, melyeket szent betegségeknek írnak, mint megszállás, epilepszia. Azokat támadták főleg, akiknek felékesített tehetséggel, vagy törvénnyel rendelkező szívük és lelkük van. Saját népeiket foglalják el, hogy lesz az állapotuk rémséges, akár az ószövetségi fehér ruhás tisztultak népe, földönkívüli hatalom által kiválasztásra kerülve jókká válnak, ekkor jön az Ezékielben leírt pusztító, amelyik elpusztítja őket. Aztán következnek a halállal és pokollal frigyet kötő népek, melyek hatalmat, gazdagságot kaptak, akár a démonikus hálaadó ünnepek vallásai, akik a sátánistákkal tűzben járnak, egyetlen feltétele van a szerződésüknek, az, hogy örökké szolgálni fogják az isteneket. Jaj neked - írták maguknak a bibliájukban -, mert frigyet kötöttél a halállal, a sírral meg szövetséget csináltál, ezért ha jő a vég, szörnyűséges lesz megérteni a tanítást, hosszú lesz a kötél, hogy elbírhasd mindazt, ami reád vár. Külön említést érdemel a soha megbüntetésre még nem kerülő kétszarvú hamis próféta és fenevad kénköves medencéje, ami rájuk vár többmillió éve, utána jön Krisztus ezeréves királysága, amit átírtak Magyarországra, majd egyből következik a vége, a halál, melyből nincsen kiút, a halálreformátusai Romániának, mely állandó vége a bibliájuknak, mivel még Krisztus soha nem jött el.

Az élet könyvének nevezettben lévő büntetések, megszállottságok, végzetek saját biblitikus játékok, ha embereknek nem ártanak, ahogyan Busch rózsakeresztes rendi tag üzente Magyarországnak, hogy ők embereket nem áldoztak, mint ez az ország tette lezárt határok mellett saját világ-könyvtára végrehajtásával, mely könyvtár jelenti külön kiadott könyvekkel az egész bibliáját az állandó apokalipszisüknek.


A tökéletes Istenkép nem gyönyörködik az ártatlanok szenvedésében, a kiontott vérben, a halálnak áldozásában kelta mintájára a népeknek, sem a színlelt ájtatoskodásban, mint amilyen formára Madonnát a miskolci elmeosztály létrehozta.

Az Isten kedveli a jókedvűséget, a gurgulázó gyermekkacajt, a tiszta énekhangot, festészetben, írásban, zenében a szívre ható tökéletes művészetet, az emberi ábrázolásmódot, mert minden törvénnyel rendelkező ember hallása, látása csak a szépben, eszményiben gyönyörködik, a földön minden az embereknek van fenntartva, övék az összes szépség, a zápor, zivatar, a zöldbe borult természet, a hófödte tájak, a kék ég és vizek sokasága, fehér habfelhőivel az égnek.

Az Isten szereti a tökéletes egészséget, mert a szívbe van írva a külső és belső tulajdonságok összessége, ezért akinek a szíve tiszta, nem lehet beteg, nem ismeri a karmikus népek tetteinek következményét, amik a bibliában vannak felsorolva. Aki betartja Isten törvényét, véletlenül sem árt saját magának, vigyázz arra, hogy figyelmetlenségből se történjék baleset vele, vagy másokkal, mindig türelmes magához és másokhoz, nem végez veszedelmes sportokat, tevékenységeket, hogy ne veszélyeztesse testi épségét sohasem. Ugyanígy betartja másokkal szemben, hogy tanácsokat adva nekik védelmezi őket.

Az Isten imádattal nézi a szerelmeseket, mert tudja, hogy két szív, amikor egymásra talál hegyeket képes megmozgatni, az egyetlen törvényes módja a házaspárok egyesülésének a testi-lelki közösség, a nagybetűs szerelem, méhüknek gyümölcse, a szerelemgyermek.

Az Isten gyönyörködik a szívek törvényében, csak az okoz örömöt neki, ha hozzá hasonlóan élnek és gondolkoznak, ezt állandóan tükrözi minden megjelenésük, példamutatásuk, minden szavuk és tettük az őt követőknek, ami azt jelenti, hogy hívei az emberiességi törvényeket képviselve angyali szívükben létrehozzák a földön az égi, minden időben óhajtott mennyországot, ahol békében, boldogságban, legmagasabb szintű szerelemben élhetnek Isten népei egymással.

A falkaszelleműek követik a vezért, példát vesznek róla, mivel a falkának nincsen személyisége, saját törvénye, nem képes eldönteni azt, valójában mit is akar az élettől, mivel lába alatt nincsen talaj, mint elmeosztálynak, báboknak, egyenuralomra van szükségük, melyet teremtőik szándékosan alkottak meg, azért, hogy az embereket befolyásolják és magukhoz láncolják a fertőben, amiben leledzenek.
Az arc nélküli, vagyis személyiség nélküli teremtett világ még Ádámmal és Évával kezdődött, mire bizonyítékom több cserépkori maradványa a halott festőművésznek, aki állandó apokalipszisben vett részt eddig, meg az emberek személyiségének lebontása, értelmiség legyőzés, meg minden tettük árulkodik a nemi támadással együtt arról, hogy szándékosan hozták létre ezeket a csapásokat. A falkaszellem szellemi vezérei számtalan eszmei mondanivalójú izmust, vallást alkottak meg, hoztak létbe, melyekből sok tetszetős formában került kidolgozásra, akár a sátán spiritiszta szeretet vallása. Ezek az elméletek sokszor tökéletesnek látszanak, mivel a képviselőik szándéka az, hogy magukhoz láncolják a népeket, így építik a spiritiszta halál-szellemvilágot is a láthatatlanban, hogy örökké magukhoz láncolják a halott lelkeket.

Arc személyiség, minden torzulása egy-egy jellemtelenséget, vagyis törvénytaposást jelent, akár a gerinc, mint szintén jellem szimbóluma. Krisztus népei, mivel tűzből voltak, minden testrészükben tűzenergiával éltek, ehhez szükség volt a gerinc tökéletességére, mert minden ferdülés, mint jellemtelenség akadálya volt annak, hogy bárki is részese legyen a szentek közösségének. Isten népei örökké szépek, semmi szeplő, vagy rútság nem ábrázolódik rajtuk, a szépség és kedvesség, lágy hang egyik megjelenési, közlési módjuk, melyről felismerhetőek.

Isten soha nem büntette a tiszta szívű embereket és szenteket, az ártatlanság védelme megillette volna őket minden időben, de mivel a gonoszok kezében volt a törvénykezés, a hatalom, ők lettek az áldozatok, akiket bíróságra vonszottak, megalázták, elítélték őket maguk helyett.
Az igaz, emberiesség belső törvénnyel rendelkezőknek nincsen szükségük törvénykönyvre, mert maguk a két lábon járó bölcsességek. A büntetőkönyvek, bíróságok, egészségügyi ellátások, szociális hálózat, bírák, ügyészek, ügyvédek kara elméletben csak bűnözőkkel léphet kapcsolatba. A törvény emberi képviselőit nem lehet megfosztani szabadságuktól, egészségüktől, becsületüktől, munkájuktól, családjuktól, a szeretettől büntetlenül. Nem lehet megalázni őket szóban és tettekben, minden ellenük irányuló életellenes bűncselekményt azonnali hatállyal törvénykezés nélkül kellett volna végrehajtani a merénylők ellen, mert a szív-törvényű emberkék nem szenvedhetnek, mert az ártatlan meghurcolással, ok nélküli feszületre tételükkel törvényként torzulnak, míg végül azt hiszik a jók, hogy nekik csak a szenvedés, a szeretetlenség, állandó megalázás, törvénytaposás jár, őket mindenki lekezelheti, bezárhatja, gondnokság alá helyezheti, hogy kiiktassák az emberséget az embernek látszó bűnözők, karmikus népek közül. Egyetlen sértő mondat, vagy szó, egyetlen hízelgéssel történő átverés miatt lépnie kell a törvény őreinek azért, hogy az emberséget ne alázzák meg a bűnözők szervezeteivel, mint bírósággal, jogi képviselettel.

Istennel, aki csodálja a szépeket, akik kívül-belül tökéletesek ellen létrejött gonoszok, törvénytaposók falkaszellemként történő követése megáll mindaddig, míg egyetlen személyiség nélküli rossz természetű, emberek ellen létrehozott bűnöző létezik a világban. Egyetlen sérült mikrokozmosz, mint kisember szimbóluma megronthatja az egész világmindendenséget, vagyis makrokozmoszt.

2017. március 27.
 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin cikkei  
Szerdi Attila: Örök udvarlás
  2017-03-26 12:43:39, vasárnap
 
 


,,Helytelen azt hinnünk, hogy a szerelem hosszas együttlét és kitartó udvarlás gyümölcse. A szerelem a szellemi-lelki rokonság gyermeke, s ha egyetlen pillanat nem hozza létre ezt az összetartozást, hosszú évek alatt sem születik meg soha." Kahlil Gibran

Mint teremtés koronájának mondott egykori törvény őre behatóan vizsgálva a női nemet az alábbi következtetésekre jutottam.

A nő, mint finom érzékek képviselője, szívében az emberiességi törvényekkel, méhében a jövő törvényének gyümölcsével, s mint lelkében a gyönyörök forrásával, mellyel megajándékozza egyetlen szerelmét, az igazit, akivel szinte eddig soha nem találkoztak, mert a férfiember elrejti az érzelmeit, nem ismerte eddig a nők testi és lelki felépítését. Az a szerelem, mely általában a lányoknak köszönhetően kezdődik, mert ők azok, akik megborzonganak egy-egy pillantástól, egy férfihangtól, egy eszményi arctól, örökké fenn marad, ha a férfi őszinte érzéseket táplál, udvarol, míg ki nem elégül a szerelmes nő látványának ígérete, vagyis nem egyesülnek.

A szerelmes asszony odaadása leírhatatlan, eggyéválik a férjével, nincs más kívánsága, minthogy kedveskedjen, hálával gondol állandóan arra, hogy neki is van férje, tulajdona, akire soha többé más nem nézhet, nem hallhatja hangját, nem nézheti arcát, vagyis ez a tulajdonlás egészen természetes azoknál a hölgyeknél, akik a valódi nagybetűs férfira vártak, s ha az ő megjelenik, elolvad gyönyörűségében éjjel-nappal, átadva neki önmagát teljesen, minden szavával egyesül, ketten válnak egy testté. A méh, mint anyaság és férj titkos birodalma kettejük magánügye, más nem érhet hozzá a házassági szentélyükhöz. A mell és a méh ugyanazt jelenti, egyedül a férjnek van joga ahhoz, hogy a mell udvarát megérintse olyankor, amikor szerelmeskednek. Az így fogant gyermekek szerelemgyerekek, tiszta szívvel és törvénnyel rendelkeznek, akik külön védelmet kell, hogy élvezzenek.

A férfi az udvarlás ideje alatt, míg kiismeri a szerelmét, ugyanúgy jár el, mintha már házaspárok lennének, vagyis elhalmozza virágokkal, bókokkal, isszák egymást, mint akiket soha nem lehet kielégíteni, mert minden kevés egymásból.
Két nagybetűs ember találkozásánál (mely a világtörténelmekben kívánatos volt sokaknak, de még talán soha nem találkoztak, annyira ritkán élnek a világban együtt) felvillanó szikra jelzi a szívükben az örök-szerelem kezdetét, mert ez az érzés, hogy ketten vannak a világban, rajtuk kívül nincs más társuk, ismerve egymás ki nem mondott gondolatát is, beköszönt az ember-barátságnál, a szerelemnél hatalmasabb érzés, a felszabadulás örök egysége, melyben úszik a boldogságban két barát, szerelmes, törvény, tisztelet, emberség, minden érzés feletti összetartozás.
A kívánatos pillanat eléréséig pár hónapos udvarlás elegendő általában, melyhez nincs másra szükség, mint tiszteletre, emberségre, szelíd hangra, mert a lágy hang nagyon fontos a hölgyek szívének, csak így lehet hozzájuk férni, a kulcs, ami megnyitja a szentélyüket, csak tiszta, őszinte hang lehet. Először a hölgyeknek bizalmat kell érezniük, s ha ez megjött, már egyenes út vezet a szeretet kialakulásához, vagyis ahhoz, hogy a szívébe írja a férfinak a nevét. A pillanatot általában úgy ismerik fel mindketten, hogy kicsit féltékenyek lesznek egyetlen villanásnyi időre azokra az emberekre, akik kapcsolatban vannak a szív-barátjukkal, s ilyenkor, bár nem ismerik a féltékenység betegségét, mégis maró érzést éreznek, hogy mással beszél, más látja, más hallja a már titkos szerelmüket. A pillanat utáni félelem, hogy elveszíthetik a szerelmünket addig tart, míg meg nem szerzik véglegesen a nagybetűs, teljes kielégüléssel járó érzelmet, mert azt kell a szívvel érezni, hogy soha többé nem válhatnak el. Ha mindketten szellemiekben kielégülnek barátkozásuk, levelezéseik, beszélgetéseik alkalmával, már megtörténik a legény és lánylakásban a szerelem előszobájába történő belépés, melyet csókkal pecsételnek meg. Ez a sorrend mindkettőnél, a szívszerelem, a titkos bejárat csókja az érzékek világába, majd a tökéletes szerelmi együttlét.

Az udvarlás nem csupán a férfié, az ő dolga, hogy a romantikáról állandóan gondoskodjon, melyben ugyanúgy örömét leli, legyen az felvirágozgatása a hálószobának, különösen születés- és névnapon, legyen az egy finom vacsora, egy színházjegy, koncert, vagy saját otthoni hétvégi kerti parti, zsúr, vagy a hetente megrendezésre kerülő művészest megszervezése, ahol előadják saját verseiket, dalaikat barátaikkal.
Az asszonyok ugyanúgy udvarolnak, mint a férfiak, kedveskednek egy-egy pulóverrel, inggel, könyvekkel, mozijeggyel, meglepetés játékokkal, amellett, hogy állandóan a kedvükben járnak férjüknek finom ételekkel, italokkal, kozmetikumokkal, kedvességgel, odaadással, egy oktávval magasabb, csengő hangjukkal, mellyel elvarázsolják a szerelmüket, kölcsönösen imádhatják egymást.

Amikor megjelenik a színen egy olyan férfi, aki tiszteletet ébreszt a hölgyekben, meglágyul a szívük teljesen, figyelmesen szemlélik, udvarias társalgásra késztetik finom kérdésekkel, hogy a szívük vizsgálata tárgya felkelti-e a figyelmüket. Ilyenkor történik meg, hogy példádul egy otthonban történő bármilyen ügyben való felkeresésükkor levetett férfi kabátot a hölgy úgy helyez el, mintha gyermeket ringatna ölében. A megelőlegezett tisztelet kezdete vezethet el a kívánásig, mikor a hölgy hálószobájában képes együtt lenni tisztelete tárgyával egyesülés szándékából. Ez is a nőknek egyik kiválasztása, ami általában utána szégyenérzettel jár, vagyis a kívánás szintjén meg kell maradnia mindaddig, míg a férfi udvarolni nem kezd. Mindig a hölgyek választanak, mert a szívük annyira romantikus, tiszta, kivetített ideáljuk foglalja el mindaddig, míg a férj kopogtat valamivel az ajtaján.

A kölcsönös tisztelet egymás iránt, a nagybetűs ember-csodálat soha el nem múlik, az örökkévalóságig eggyéválva közös útjukat senki meg nem háboríthatja, őket szét nem választhatja. Ez a földöntúli hatalom örök törvénye.

2017. március 26.

 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin cikkei  
H.Kohut Katalin: Lányvédelem
  2017-03-24 19:56:34, péntek
 
 


,,Lehet, hogy a tüzet a férfiak találták fel, de arra a nők jöttek rá, hogyan kell játszani vele."
Szex és New York c. Film

Azt hiszem, sokaknak ismerős témát vetek fel, amikor a leányokról írok, róluk, akiket a férfiak apjukon kívül kevésbé ismernek, ha ismernék őket, nem lenne semmi baj a világon.
Az apák minden részükkel imádják a leánygyermekeiket, mindenre képesek, mindennel elhalmozzák, hogy nevetni, csilingelni, csacsogni lássák szemük fényét, hadd ragyogjon, hadd csillogjon, legyen gyönyörűségére az örökkévalóságig.

A lányok szinte első pillanatától születésüknek megváltoztatják a környezetüket. Az anya örül annak, hogy csodálatos hangú gyermek gőgicsél a kiságyban, lábacskáit, combocskáit gyönyörrel mozgatja, énekel neki, ringatja, büszke tudására, mivel általában a lányok hamarabb tudnak mindent, mint a fiúk. Így már hat hetes korukban feltámasztják magukat, kezd nőni az első tejfoguk. Anya összejövetelkor a beszélgetés témája mindig a kisbaba, ilyenkor a fiús szülők bizony háttérbe szorulnak egy kicsit a szépen, divatosan felöltöztetett kislánnyal rendelkező szülők mellett.

Nehéz egy szépségnek ellenállni, talán ez az oka annak, hogy annyian ártottak a világ-történelem szerint a legtehetségesebb, legaranyosabb kislányoknak. Az apák szívét hamar elnyerik, egyek lesznek, próbálják tanítani mindenre, ami a fiúk játéka lenne.
Körbeudvarolják egész nap a csilingelő hangúakat, mint egy kérő, vagy vőlegény, s ez így megy egy egész életen át, mindig a kicsi marad számukra. Az apa állandóan védelmezi a csöppséget, ez az oltalmazás egészséges, így kellene tennie mindenkinek, minden férfinak a világon, tudniuk kellene, hogy a lányok mennyire érzelmesek, s hogy ezek a tiszta érzelmek játékossá teszik, játszanak a tűzzel, lehet mondani, mert magamutogatóknak látszanak, amikor előadják legújabb megtanult dalaikat. Örömmel produkálnak, ez a vérükben van, velük született. Ugyanilyen a kamasz korban észrevett viselkedésük, amikor megtetszik nekik egy szép fiú, megpróbálják elcsábítani. Itt is vannak buktatók, mert amelyik lánynak nincsen apukája, az könnyebben keres magának nála jóval idősebb partnert, amelyik nem áll meg ott, ahol kellene, vagyis nem tudja, hogy a lányok magakelletése csak játék a tűzzel, amit maguk fel sem fognak, mert ösztönös a tetszési vágya annak, aki szépnek gondolja magát, annak látja naponta a tükörmásában.

Szerencsés eset az, amikor a kislánynak van fiútestvére, mert együtt nőnek fel, együtt mennek szórakozni, kikapcsolódni, a fiú vigyáz a nővérére, vagy húgára, együtt érez vele, hiszen minden pajkosságban, csínyben együtt vettek részt születésük óta, örök-barátság, szeretet köti össze őket. Ösztönösen védelmezi a fiútestvér a lányt, megvédi minden helyzetben, akár az édesapa.
Ha lány ilyen egészséges környezetben nő fel, a családtagok közösen megvédik attól a kamaszkori bajtól, ami a lányok többségét éri ilyenkor, gondolok itt a tinik első nemi kapcsolatára, melybe beleviszik a rossz családi hátterű iskolatársak, barátnők, bármilyen erős is a családi kötelék, a csábításnak nehéz ellenállni. A szexuális éretlenségben megtörtént első nemi aktus után a lány tönkre megy, egy egész életre megbélyegzi saját magát, ez megnehezíti a későbbi időben egy komoly szerelmi kapcsolatnál az önátadást, vagyis azt, hogy szabadon élje ki a nemiségét a férjével, szégyenérzet nélkül.

A lányvédelmet tanítani kell a fiúknak az iskolákban, a házasság előtti tanácsadáson oktatni kell a leendő apáknak, hogy egészséges emberiség fejlődjön a jövő népeinél.

2017. március 24.



 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin cikkei  
H.Kohut Katalin: "Amikor én kicsi voltam"
  2017-03-22 19:56:59, szerda
 
 
,,Csodálni annyit jelent, mint elismerni az illetőről, hogy széles e bolygón ő a legszebb, a legjobban öltözött, a leggazdagabb és a legokosabb."

Antone de Saint-Exupéry A kis herceg




Amikor én kicsi voltam, nem érdekelt semmi más, csak a gyerekszobába behallatszó tiszta dallamú filmzene, sláger és operett. Anyám vékony énekhangját messziről hallottam, áramlott be minden részembe a zene, a dal. Hamar megjegyeztem a Volga, Volga orosz dalt, meg a szív küldi szívnek akkori néprádió slágereit.

Másfél éves korom óta énekeltem, kezdetben mord nagyapámnak adtam elő a számokat. Naponta áttotyogtam hozzá villásreggelizni, általában rántottát. Megfogtam a sétapálcáját, miután kifaggattam, mire jó az, azzal adtam elő Németh Lehel Fogj egy sétapálcát számát a nagyszüleimnek. Rácsodálkoztam nagyapa bajszára, nem tudtam akkor még, hogy ilyenek a férfiak, mert a családtagok és osztálytársak között velem egyenrangúak voltak, ezért soha nem vettem észre a fiúkat.



1961-ben egy fehér autó gördült a Thököly utcai családi ház elé, nagyapát elvitték és soha többé nem láttam.

Mi a Honvéd utcában laktunk, egy kisközben, Szenci szódás, szamaras zsidó házát vették meg szüleim, a gyerekszobánk a szamáristállóból lett kialakítva. Apa épített saját kézzel magas kőkerítést a ház elé, meg lebetonozott, villanyvezetékkel látott el minden helyiséget az udvaron is.




Miután elveszítettem az első biztos kézfogásomat, a szív-szeretetemet elvitték tőlem, átjárogattam a szomszéd bölcs öregekhez beszélgetni. Tulpa néniékhez naponta mentem, udvariasan üdvözöltem a házaspárt és leültettek a konyhai ágyukra, megkínáltak egy pohár akkor főzött Cikória kávéval. Én nem ismertem a kávét, nekünk nem volt otthon ilyen, csak apa készített tejeskávét néha, vasárnap kakaót, melyet kaláccsal és teavajjal fogyasztottunk el. Tulpa és Csabai házaspártól tanultam sok orosz népdalt, melyek nagy részét azóta elfelejtettem, mint a Levél a hadnagynak dalt. Az öregek meséltek a két világháborúról, meg arról, milyen volt az élet születésem előtt. Mivel kölcsönösen megadtuk egymásnak a tiszteletet, nagyon jókat beszélgettünk, nem tudtunk egymás nélkül élni. Egy napon mentem át Tulpáékhoz, köszöntem illedelmesen, egy kissé alázatosan, mint aki megadja a tiszteletet más házának, hogy megengedik azt, hogy a lelki előszobájuk küszöbét átlépjem. Tulpa néni szájára tette a kezét és mutatta, hogy csendesebben, amin meglepődtem, mert soha nem tudtam hangosan beszélni. Közölte, hogy Tulpa bácsi elaludt. Benéztem a szobába, valóban ott feküdt az ágyban mozdulatlanul. Később tudtam meg anyámtól, hogy a lelki társaim egyikét elvitte a Halál, amit nem értettem. Megkérdeztem Tulpa nénit, elmagyarázta, hogy egyszerűen elaludt, mert az emberek soha nem betegek, s mikor elérik azt a kort, hogy vége az egyszeri életüknek hosszú bölcs tapasztatalattal teli évek után, lefekszenek és elaludnak.

Csabaiékhoz ritkábban jártam, messziről néztem, amikor Amerikából hazalátogatott fehér Mercedessel a fiúk.




Anyám néha rám bízta, hogy a járványtemetővel szembeni Koleszár boltba elmenjek kannás tejért és kifliért. Nem szívesen mentem, mert nem szerettem boltba járni, de megvigasztalt a tudat, hogy az ismeretlen boltos visszajáró pénz helyett adott nekem egy-egy fruttit, karamellát, vagy ötven filléres Boci csokit, ha öt fillérrel tartozott, egy cukorkát kaptam.

Apa gondoskodott rólunk, általában, amikor otthon volt, ő főzte az ebédet, készítette a reggelit és a vacsorát. Maga gyűjtötte és termelte a gyógyteákat, amikből C vitaminos teát lehet főzni, meg maga szedte a feketeribizkét, málnát, galagonyát, csipkebogyót, meg mindenféle erdei, mezei C vitaminos gyümölcsöt, melyekből szörpöt készített nekünk. Együtt jártunk leszedni az ismerősök kertjében a gyümölcsöket, melyeket közösen eltettünk üvegekben. Nálunk még Karácsonykor is volt szőlő felfűzve a spájzban, meg alma, a veremben eltéve mindenféle zöldség. Együtt jártam apával a zöldségboltba, ahol vásároltunk mindig vitaminos aszaltszilvát, minden ünnepre banánt, narancsot, fügét, mogyorót, minden földi jót.

Apa fél évente vásárolt be kerekes kocsival nagy zsákos lisztet, cukrot, egyebet, így mindig volt otthon mihez nyúlni. A havi bevásárlásokat együtt végeztük Ida néni boltjában.




Apa Karácsony előtt mindig megvásárolt egy malacot, amit közösen levágtunk. Én nem néztem oda, hogy ne fájjon a szíve, mint ahogyan a tyúk és nyúlvágáskor is eltakartam a szememet. A malachúst besóztuk, hogy Húsvétra is legyen füstölt és sózott húsunk, mert akkor a hatvanas évek elején még nem lehetett hűtőszekrényt kapni. Saját kolbászt, hurkát, sonkát ettünk, nagyon finom volt a tepertővel bödönökben eltett házi zsír, elég volt egész évre, mindig volt mihez nyúlni. Apa egyébként is mindenben az egészséges élelmiszereket tanította, nekünk gyakran adott télen fokhagymás pirítóst, azt vallotta, hogy a fokhagyma sok mindentől megóvja az embert. Egyvalamire haragudott nagyon, amit mások mondtak el nekem titokban, a cigarettára, nem tudtam, hogy miért.




Apa focista volt, a Spartacus futballcsapat balszélsője. NB-II-es lett a focicsapat egyszer, legyőzte a Fradyt is, ahol szintén focizott egy névrokonunk egykor.

Mikor edzője lett a focicsapatnak, sokszor elmentem megnézni, azt hiszem, mindenki szerette és tisztelte. Már akkor megalapította a Spartacus természetjáró szövetséget, minket minden hétvégén vitt kirándulni vártúrákra, kéktúrákra. Csodáltam a szervezőkészségét Minden évben a Balatonon nyaraltunk, apa intézte a természetjáró tagoknak az ötven százalékos vonatjegyet, meg az ötven százalékos balatoni ebédet.

Mikor az egész napos odautat kezdtük hajnalban, külön kocsit kaptak a tagok, senki sem jött be hozzánk. Végig énekeltük az utat, amit nagyon élveztem. Egyik kedvencem volt a Balatonnál oly' jaj de jó, fürdik a nyaraló, minden hullámnál fejre áll és a láb kalimpál kezdetű nagyon pörgős közös útidalunk, melynek végén a huhu szótagokat mondjuk felemelt kézzel, csettintve, annyiszor, ahányszor elénekeltük a dalt. A Balatonon táborokban voltunk elhelyezve általában, mindig választott apa egy egy-egy őrt a tábor két oldalára. Éjjelente apa maga vigyázott a hegyközi és bodrogközi lányokra. A természetjáró tagoknak tagsági könyveik voltak fotóval, egy igazolvány, a tagok havonta tagsági díjat fizettek apának.

Gyakran rendezett apa tájékozódási futásversenyt is a természetjáró szövetséggel.




Sátoraljaújhely, a hét hegy városa, állandóan megmaradt egykori Antikrisztus Jézus-tanait hirdető Sátor-hegy alatti népeknek, névtáruk és tetteik alapján, mint most már kiderült. Egykor az Antikrisztus volt, aki fölébe emelte magát az Istennek, a felhők közé emelte sátrát, magasabbra az Isten lakóhelyénél. A többi hegy történetét nemrég kidolgoztam, új pusztítókat hoztak létre a hét hegyből, egyikük a Szörnyeteg koporsója a régi Koporsó-hegyi Halotti-hídként megírt történelemből ötágú csillagos Weöresék egyik szörnye, minden hegyből hoztak magukkal Távol-Keletről, mely ellen egyesek élénken tiltakoztak, hogy a Pszichografológiájába Szepes Máriának beírták Weöres Sándorék szörnyeit, azzal, hogy egyetlen áldozással emelik közösen itt Kelet népét és a cigányságot. Azt üzenték Weöreséknek, hogy ezt az elméletet a XX. században nem lehet kivitelezni, mert felfoghatatlan.




Nem értettem, miért kell áldozással emelni Keletet és a cigányságot, miért kell megölni ezért bárkit, meg elhordoztatni saját sorsukat, szerepüket, nyomorba, fényevésbe küldve lehetetlen állapotban tartva állandóan az áldozatot, megfosztva minden ékességétől, nem lehet megérteni, már csak azért sem, mert apát a tanács születésemkor megbízta a helyi cigányság gondnokának. Naponta ment beosztani a pénzüket, odaadta nekik a boltra valót, összeírta, mi kell aznap reggelire, ebédre, vacsorára és mindenben segített nekik. Szerintem az emberi példamutatás, az emberi tisztelet és udvariasság, barátságosság, melegség, jószívűség vezet egyedül az emberi életforma elsajátításához. Apát csodálták a munkatársai szorgalmáért, hogy majdnem ingyen dolgozik, ezt be is vezették később nekem, csúfoltak már azzal, hogy az emberek nem pénzért dolgoznak, mindenütt a legkevesebb fizetséget adva a legtöbb munkáért nekem és az egész családnak.

Nagymama elmondta, hogy őt a Dohánygyár nyugdíj nélkül küldte nyugdíjba, nagyapának, mint városi embernek már egyáltalán nem volt munkája, sem a bátyjának, Kohut Istvánnak, aki cipészként dolgozott a nyári konyhában. Faggattam arról a morddá vált István bácsit, mi történt a lábával, mert sánta lett, de nem akart róla beszélni.

Nagynéném, Kohut Piroska beszélt néha arról, hogy a családot valamilyen nagy teher nyomja. Mások is megosztották velem, hogy mi történt a Kohut emberekkel, azt is, hogy a zsidók felvették a neveinket a náci miatt, csak nem értettem, mit jelent a náci, hogy ő a Magas-hegyi Isten medvéje volt, Piros Piri néven, s ezt a nevet vette fel a Talmudos állatokkal embereket megtámadó Hitler-náci.




Sokat játszottunk Kovács Öcsi titokban mások által elmondott kislányszeplősítő háza mögött óvatosan, nehogy meghallja. A házukra egy szélkakas volt téve, nem tudtam, hogy ez összefügg a nevünkkel, a Kohut névvel, hogy ők diadémként használják a Kohut nevet.

Táncdalfesztiválosdit, Ki Mit Tud-osdit naponta rendeztünk, mint énekversenyt, általában volt egy zsűri is. Mindig én voltam a legjobb, mert valahogyan mint egy magnó üzemelt a hangszálam, a szívembe rögzítettem a dalokat és az énekesek hangján utánoztam le a slágereket.

Játszottunk naponta Piri-kötelet, ugorj mackó ugorj hát, fordulj egyet, nyújtsd ki a kezedet, érintsd a földet, ugorj ki - ennyire emlékszem a kötéljátékból.




Apa ünnepekre maga főzte a sört, meg a különféle likőrt, mivel még nem volt szőlője, megvásárolta a bort Szép Páltól, a természetjáró barátjától.ek. Nehéz volt megtanulni csomót kötni a cérna végére.




Másik játékunk a boltososdi volt, leültünk a fűbe a gyomnövények közé, a papsajt leveleit letéptük pénznek, a gumója volt a boltban a kenyér. Tanultunk udvariasan boltba menni, köszönni, válaszolni, kérni, eladni.




Apa egyik szakmája a villanyszerelő volt, ezért nekünk a hatvanas évek elején volt soros kapcsolású karácsonyfa égőnk. Télen az udvarra küldött minket, ilyenkor vártuk a Jézuskát. Nagyon kíváncsiak voltunk az ajándékokra, de jók voltunk mindig, eljártam időnként emiatt a római egyházba meggyónni a bűneimet, mint azt, hogy feleseltem apával, meg csúfoltam a testvéreimet, meg mértéktelen voltam a süteményekben, finom hagymás, tejfölös ételekben.

Este öt óra körül terítették meg a vacsorát Vilia napján, általában mákos bobájka volt, amit nem nagyon szerettem, meg legalább tizenkét -féle torta és sütemény.

Apa ünnepekre maga főzte a sört, meg a különféle likőrt, mivel még nem volt szőlője, megvásárolta a bort Szép Páltól, a természetjáró barátjától.




Hat óra körül megszólalt a kisharang a gyerekszobában, ilyenkor áhítattal álltunk egymás mögött, azt néztük, ki a legbátrabb, aki bemegy a Jézuska-látta szobába.

Általában Gyuszi, az öcsém volt a legelső. Miután átvettük az értékeket, én legtöbbször csodás babát, könyveket, kisvasalót és ehhez hasonlókat kaptam, testvéreim autót, fiúknak valót, meg szintén könyveket. A könyv a legnagyobb kincsnek számított a családban. Miután megtartottuk a karácsonyt, átmentünk nagymamáékhoz kántálva az ajtó előtt, saját betlehemmel, melyben Mária, József, hét szent és a kis Jézus volt látható.

Unokanővéremnek kék desszert szaloncukra volt, melyen csodálkoztam, hogy érdem szerint jár-e, mivel kicsit féltékeny volt az énekhangomra, amit akkor még nem értettem.




Babaszobabútoromat születésemkor vehették, nagyon szép felnőttek szobájának mintájára készült, behajtható szárnyú tükör is volt hozzá a gyerekszobai tükör mintájára, melyben naponta nézegettem az arcomat két oldalról, hogy nem egyforma. Díványom és két fotelem is volt, gömbölyű asztallal, kis porcelánvázával, amibe télen dudvát tettem, mert én egyformán szeretem a dudvát, meg a nemes virágot, mert az a fontos, hogy élő legyen és zöld. Nagyméretű babakocsim volt reluxás összecsukhatós tetővel.




Születésemkor vezették be a kékes televíziót, de hétfőnként nem volt műsor. Ilyenkor apa diafilmeket vetített nekünk, én olvastam a filmeket a testvéreimnek, főleg Jókai filmeket. Egyik emlékezetes hétfői vetítés alatt a Karácsonyra kapott porcelánfejű babámat öcsém felemelte és földhöz vágta.




Bölcsődébe jártunk hajnalban, mert ötre anyámnak dolgozni kellett menni a zsidók szövetkezetébe kezdetben dadusnak, majd varrónőnek. Ideges volt anyám nagyon, ráncigált minket, hármunkat, különösen télen, a nagy babakocsiban, melybe beültetett kettőnket, a bátyám gyalog jött mellettünk. Cserépkályhával fűtöttünk, melyet Szegedi rakott nekünk a két szoba közé, ott melegítette anyám a ruháinkat, hogy ne legyen hideg, mikor ránk adja. Nagyon féltem a dadusoktól, durvák voltak, egyikőjük kirántotta a csípőcsontomat. A farsangra emlékszem a legjobban a zsidó óvódából, amikor anyám magyar kislánynak öltöztetett be, pöttyös szoknyába, fekete mellénybe, fehér puffos ujjú blúzba. Nem ismertem a fekete színt, nem akartam felvenni, sem a bokacipőt, mert csúnyának gondoltam. A farsang előtti napon anyám az apa által simára csiszolt konyhai beton miatt gumipapucsban vasalt, énekelve, mi addig megkaparintottuk az asztalon hagyott ollót, levágtuk egymás göndör tincsit Gyuszi öcsémmel. Nekem később mindig egyetlen szólás jutott eszembe róla, hogy kés, villa, olló, gyerek kezébe nem való.

Majdnem minden arcra, óvónőre emlékszem, meg a gyerekekre, köztük Táncos Ági és Hantos Ági barátnőimre.




Anyám a Petőfi Sándor Állami Általános Iskola ének-zene tagozatára vitt felvételizni, ahol Tálas Julianna, volt apáca vizsgáztatott engem. Énekeltem neki operettet, erre azt mondta, hogy kevésbé világit kér, egy népdalt mondjuk, de ezeket még nem ismertem.

Első osztálytól Kodály Zoltán módszere alapján kötelező volt a furulya és a népi tánc. Ötös voltam furulyából, otthon egész nap gyakoroltam, a sárga, velünk focizó kutyánk ilyenkor elém ült és előttem énekelt. Állandóan szerepeltünk a helyi színházban, bemutattuk a dalokat, a Kodály kórusműveket nyolc éven keresztül. Kedvenceim is voltak, mint a Forr a világ, a Gergelyjárás, a Lengyel László. Ezeket az aggtelki cseppkőbarlangban, Gyöngyösön is előadtuk Kodály országos kórustalálkozón.

Negyedik osztályban kellett a másik hangszert kiválasztani, Julika néni javasolta az oboát, de mivel mondták nekem, hogy a fúvósoknak elviszi a szél a fogaikat, a zongorát, majd a nőies lírai gitárt választottam. Én voltam az ének tanárnő szerint a legjobb ének tanuló, így jelentett be az országos népdalfesztiválon, ahol Béres Ferenc volt a zsűrielnök, de ekkor elnémultam, hirtelen nem jött ki hang a torkomból.

A Kodály osztályban tanultam meg kottázni, megszerettem a bujkáló egykori népekként általam felismert népdalok hajlításait, amikor szomorú voltam, ezekkel vigasztaltam magam.

Gitárból szintén ötös voltam, a legjobb tanuló, akár később a gyors-gépíró iskolában, meg matematikából a gimnáziumban.




Csodáltam Prókai Gyula magyar tanárt, mert tökéletes magyar nyelvet tanított nekünk, mindenki tudott ragozni, szófajt és mondatokat elemezni. Már úgy jött be az ajtón, hogy mondta a vár igét, feladta a leckét, milyen időben, milyen módban kell mondani, rámutatott valakire. Számomra a magyar tanár szívem egyik pitvarát elfoglalva nagybetűs emberként mindig az egyetlen magyar tanár lesz, aki megtanította nekem a sallang, cifrázás, idegen szavak nélküli tökéletes, egyszerű, mindenki által érthető, vagyis szabatos magyar nyelvet.

Álmaim és mélyen tisztelt tanáraim mindig öltönyben, kosztümben jártak, így adták meg nekem is az embernek járó köszönetet, hogy nekem is átadhatják tudásukat, nekem hasonlóan kellett volna viszonoznom, amit egy darabig sikerült csak.




Az időjárásról illik még szót ejteni, ami régen megfelelt a négy évszaknak valóban. Télen az utcabeliek ügyeltek arra, hogy hajnalban elgórják a havat, s én egy általuk emelt biztonságos hóösvényen haladtam az iskolába, a hó, melyet emeltek mentesítve a járdát számunkra járhatóvá, dupla magas volt, mint én, nem látszottam ki a barikád mögül.

A tavasz fecskemadárral, rigókkal, gólyával, megannyi költöző madarunkkal megérkezve zöld pompával lepett meg engem, boldog voltam, szívem egész nap ünnepelt és dalolt. Március 8-án a Nőnapra mindig kaptam hóvirágot, vagy ibolyát, ilyenkor annyira szépen sütött a nap, hogy én egy ballonkabátban, rövid szoknyában, lenge blúzocskában, szandálcipőben jártam. A nyár kellemes volt, harminc fok körüli, rengeteg utazással, meglepetéssel, játékkal, kerékpározással, kacagással, énekkel járt, mert nekem egyetlen vigasztalóm rosszra várt sorsomban a tiszta dal volt, az én hangom, amivel ringattam szívemet.

Azóta állandósult az ősz, már szimbólumban gondolkozom, amit nem szeretek, mert a kétértelmű dolgok taszítanak. Még Ady tőkéjével is ellenkeztem, meg József Attilával, nem értem, miért lett a költészet napi kiemeltje a Hunnia Vatikán Magyarországnak. Ősszel a fák hullatják életlevelüket, eltemeti őket humusszá váltan a rozsdás föld, a káosz, amit vastrágyaként írtak meg azok a költők, akiknek írásaihoz tanulnom kellett bibliakutatást, meg titkos könyveket, hogy megértsem, mit kell lepleznem, hogy kijózanodjon egyszer a nagyvilág.




1967-ben elváltak szüleim, azóta mi lettünk a nyomorultak. Nem volt ennivalónk, ruhánk, meleg szobánk, még ceruzám és radírom sem, szégyelltem iskolába menni a legtehetségesebbként, hagytak elveszni, senki soha többé nem törődött velünk. Apa, a számomra nagybetűs, jó szervezőkészségű, csodálatos ember, aki utoljára jelentette számomra az emberi kapcsolatot, több súlyos betegség után elhunyt. Sírjánál szívem leborult, egy részét eltemettem vele együtt. Nem voltam képes sírni, csak álltam döbbentem, némán, képtelenül felfogni a halál fogalmát. Ő volt a második halottam nagymama után, aki szívének aggódása miatt kapott szívinfarktust, aggódott miattunk és a fia miatt. Még az elemek is ellenünk voltak, jégeső verte el apa válás után vásárolt szőlőjét, melynek termésével elszegődött.

Mostohaapám lett, továbbra is éhen voltunk, mindenféle emberi körülmény nélkül. Nem engedtek anyámmal iskolába, bezártak a lakásba a gimnáziumba való jelentkezés napján. A ballagásomra egyedül nagynéném, Piri néni jött el egy csokor virággal, de már annyira tönkre ment a lelkem, hogy nem értettem, miért vagyok számára fontos, amikor senkinek sincsen rám szüksége.

A nyolcvanas években, mikor naponta küldöttgyűléseket vezettem gyorsírással, áttettem gépírásra a hosszú jegyzőkönyveket, nevettek a jó helyesírásomon, nem értettem, miért. Már most 2007 óta elölről kezdtem mindent, még diszlexiás is voltam. Matematikából versenyeztem Godó Zoltán matek tanárral az órákon, melyikünk tudja jobban megoldani a feladatokat. Ekkor készültem számviteli főiskolára, jogi egyetemre, elfeledve a zenei múltamat, tehetségemet, hogy tanuljak népművészetet.




Negyven évig nem énekeltem, megkövült szemekkel és arccal tűrtem szótlanul a sorsot, amit másoktól kaptam, titokban reménykedve segítségben, de nem beszéltem soha azokról a dolgokról, melyek velem történtek. Megnémultam teljesen, csak tűrtem a csapásokat. Harminc év után szedtem elő a gitáromat, írtam meg a dalokat, a verseket, novellákat az életemről, hogy mi történt velem. Majd miután bezúzásra került minden művészetem a festményekkel együtt, kommunikációsan végem lett minden testrészemen, haldokolva kértem már segítséget az interneten mindenkitől, azzal, hogy mielőtt megszűnök, mindenkinek meg kell tudnia, mi történt velem és a családommal.




Most már nincsen hangom több, mint tíz éve, sem beszédképességem, sem ékességeim, mint régen, amikor a harmónia, a szépség, a tisztaság volt egyedüli gyönyörűségem. Mindig azt terveztem, hogyha megnövök, tanítónő leszek, a szépeket fogom énekre és magyarra tanítani, példát mutatva mindenkinek. Nem vettem észre ezért, csak a csodálatos tehetségeket, tiszta hangot, melyhez járt a külső szépség is.




Én mindenkit szépnek láttam, akit csodáltam. Apát a két öltönyével, az ünnepi barnával, a hétköznapi kékkel, a melegítőnadrágjával, amivel túrázni járt, esőkabátjával, amit ilyenkor viselt, minden tárgyával, mellyel a hosszú túrákat szervezte, cipelve helyettünk is a kisszékeket, ennivalót, italt, felfoghatatlan és döbbenetes ez az önzetlenség, amivel egy apa körülveszi gyerekeit, az egészségre való tanítás és jóra nevelés mellett. Én csak szép ruhákra vágytam, a piros valamiért taszított, amikor rám adta, élénken tiltakoztam ellene. Mikor más eperjeles ócska ruháját hozta nekem, megszakadt a szívem. A válásig testvéreim öltönyben és kalapban jártak, én szép orkán, ballonkabátban, kalapban, minden ruhámnak megvolt a saját cipője és táskája, később szintén így öltöztem, ha nem volt pénzem, általában így alakult, fehér-fekete színben jártam kiegészítőkkel együtt.

Engem nem szeretett anyám, az anya szó mély fájdalom a szívemben, egy hatalmas űr, de azért fáj, mert még él, én azért,mert világra hozott,megadtam neki mindig a tiszteletet, de rengeteget ártott nekem, felsorolni is rettenetes. Gyerekeimnek meséltem példázatos történeteket saját tetteiket szőve meg, játszottam velük ének, gitár, nyelvi játékokat, melyeket közösen találtunk ki. Azt hittem, hogy a saját példamutatás elegendő ahhoz, hogy az ember csupán a gondoskodással, törődéssel útravalót adjon, biztonságba helyezve szívét a gyerekeinek, hogy tökéletes benső törvénnyel rendelkező felnőttek váljanak majd belőlük, értékei a világnak.




Felfoghatatlan szenvedésekkel teli tehetségeim ellenére kapott végzetekkel teli életemben megtanultam az alázatot, a szolgálatát az emberiségnek, a tűrést, ha értelmes célért történik, azt, hogy a legnagyobb gazdagság a világon a lélekben gyökeredzik. Szívemben négy pitvart tartok számon az arra érdemeseknek. Az első rekeszt még soha nem töltötte be senki, itt van az ideálom, aki legalább olyan, mint apa volt, nagybetűs ember, jóságos, szelíd barna szemekkel, oltalmazó, gondoskodó és emberiességi törvényekkel rendelkezik, vagyis nincsen szüksége napi életviteléhez semmilyen tiltásra, sem útmutatóra, mert maga jelenti és tölti be a törvényt.

Második szív-rekeszem apát és öcsémet jelenti, a gyerekeimet, ők mindig velem maradnak, bármi is történjék. Harmadik szív-rekeszemben a nagybetűs emberek élnek örökké, míg én létezem, ilyen a magyar, matematika tanár, ének tanár, két szülészorvossal együtt. Negyedik rekeszben a jóbarátok találhatóak, eddigi barátaim sorban megtagadtak engem, mert nem akartak, nem tudtak azonosulni a felfoghatatlan szenvedésekkel járó végzetemmel, nem értették, mi történik velem. Ezért sajog és fáj a barátok helye, bár sokszor megelőlegeztem a bizalmat, de mindig faképnél hagytak. Valamennyi érzelem, mely bennem van, olyan, mint egy hatalmas szerelem, születésem óta így szeretem a tökéletest, a szépet, a tiszta hangot, a hajlítást, az egészségeset, a harmóniát, s mindent, ami elégedetté teszi az embert, aki szabadságában szárnyal, alkot, tudományát átadja a jövő emberiségének.




Amikor kicsi voltam, jöttek köszönteni a születés és névnapomon, én ilyenkor elbújtam a diófa asztal alá, vagy a szekrénybe, hogy ne köszöntsön fel engem senki, ha nem szeretnek, nem hittem el soha, hogy engem, mivel naponta megaláztak emberségem miatt, amivel születtem, valóban lehet szeretni. A szeretet a csodálat és a tisztaság, meg a törvény.




2017. március 22.




 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin cikkei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 15 db bejegyzés
e év: 182 db bejegyzés
Összes: 182 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 49
  • e Hét: 309
  • e Hónap: 1481
  • e Év: 10386
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.