Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Magyar Anya
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 90 
Lengyel Károly : TÖMEGPSZICHÓZIS
  2015-11-27 22:43:17, péntek
 
  Nagyon ügyes összeállítás ez a film. Le a kalappal! Az orosz propaganda magasiskolája, és a lehető legjobban igyekszenek kihasználni a hátszelet, amit a világ népeinek jelenlegi elégedetlensége táplál.

Videó : Az oroszok felhívása Európa népeihez


Link


Ezt a filmet mentsétek le és tároljátok! Érdemes lesz visszanézni.

Sokat változott az oroszok meggyőző szándéka és képessége. Az egy más dolog, hogy mindezt nem fiatalokkal kellett volna elmondatni. Amíg néztem, végig Putyin hangján próbáltam hallani a szöveget.

Édesapám beszélt arról, hogy Kárpátalján a II. Vh idején a túlsó hegyoldalban elhelyezett megafonokból nyomták a propagandát.
Megjegyzés sem kell ahhoz, amikor még azt is bemondták a magyar bakáknak, hogy aznap mi lesz az ebéd, és név szerint melyik tábori szakács van éppen szolgálatban, kik a kukták.
Az oroszok felderítő hálózata a cia és mosszad előtt a legjobb. Amikor pedig ezt az állítást maga a cia és a mosszad is megfogalmazza és támogatja, akkor már régen valóban nagy baj van.

NE FELEJTSD EL!

Amikor a politikusok, vagy az általuk előtérbe helyezett embereik békéről kezdenek beszélni, ők már régen tudják a támadási helyszínt, indítási időpontot, támadási irányt, és az utánpótlási helyeket, ahol ellátmányt vételezhetnek az előrehaladás közben és érdekében.

ÉRTED? TUDOM, HOGY ÉRTED!

Nem a muszkákról szól ez a történet. Nem ők kezdték a mocskos folyamatok beindítását.

KÖVESD A PÉNZT, ÉS MEGTALÁLOD A VILÁGON ÉLŐSKÖDŐ PARAZITÁKAT!

Ami eztán következik, olyat még álmodni sem voltál képes eddig, de eztán minden álmod erről fog szólni!
Szerintem az oroszok célt tévesztettek!
Sokkal kisebb terület volna az ő valódi feladatuk. Ha a pénz forrása megszűnik az agymosott hústömeg számára, éhen fognak halni, önként teszik le a fegyvert.

DE MINDENEK FELETT EGYET ÉRTS MEG JÓL!
AZ OLAJKUTAK MEGSZERZÉSE ÉS MEGTARTÁSA A CÉL, ÉS AZ OLAJKERESKEDELEM ÁLTAL BIZTOSÍTOTT HATALMI POZÍCIÓK MEGSZERZÉSE ÉS MEGTARTÁSA. EZ MINDEN RÉSZTVEVŐTŐL ERŐN FELÜLI KATONAI TELJESÍTMÉNYT KÖVETEL.
AZ ÁLTALUNK ISMERT EMBERI TÖRTÉNELEM LEGNAGYOBB KIHÍVÁSA EZ.

A világ vezetői régóta tisztában vannak azzal, hogy a bolygó foszilis energiahordozói az általunk ismert és alkalmazott felhasználási módokat és tempót elemezve a végéhez értek. Pont.
Ismerik, és alkalmazzák az új energiaforrások számtalan változatát, ami a világ népeinek bőséget adhatna. Elvakultságuk azonban azt diktálja nekik, hogy amikorra az újfajta energiákat felhasználó berendezések tömegtermelési folyamatának előkészítése globális szinten megindul, nos, addigra akár háború által is, de el kell, dőljön az új hatalmi struktúrák immár véglegesnek szánt leosztása. És a hatalmi pozíciókért megvívott harcok után egy még nagyobb és még borzalmasabb harc következhet. Az értékesítési lehetőségek megszerzéséért és azok megtartásáért.
Ne feledd! Az a háború, már az új, kiapadhatatlan energiák felhasználásával zajlik majd! Akik azt a háborút képesek lesznek megnyerni, azok attól kezdve mindenféle kacska ideológia mentén az öldöklés folytonossága révén tarthatják meg a hatalmukat, hiszen a másik félnek is lesz ugyanolyan fegyvere.

A háttérhatalmi pénzvilág hazug eszközeivel elhitette a világgal, hogy joga van mindennek a hatalomnak a birtoklásához. Elhitette, hogy csak nekik van joguk ehhez.
Ez a parányi söpredék, akik otthon vannak mindenütt, és nincsenek otthon sehol... Ezek szítják az ellentéteket és éppen ezek, és éppen most akarják megkaparintani a valódi földi hatalmat - az egész világ felett.

Hogy melyik ország hová sorol, és ebben a folyamatban milyen szerepet vállal, milyen célokat fogalmaz meg, és azt miként igyekszik elérni, az már mind-mind másodlagos.

Ez a háború már most eldőlt. Pont. Már most borítékolom, mindenki vesztesen fog ebből kitántorogni, kivéve az az undorító háttérhatalmi törpeség, akik mindkét oldal rituális kivéreztetésére törekedve kamatos-kamatos-kamatra megtámogatta az erre a harcra való felkészülést és folyamatot.

"IMÁDKOZZATOK ÉS TARTSÁTOK SZÁRAZON A LŐPORT!" - mondta Oliwer Cromwell.

21015. november 27.
Lengyel Károly


Link
 
 
0 komment , kategória:  Lengyel Károly írásai,versei  
Lengyel Károly : ŐSZ A KERTBEN
  2015-10-19 21:17:38, hétfő
 
  Nálunk is már álmosak a fák,
készülnek hullatni lombruhát,
mi fürtökben ontott virágot,
s zöldjében bújtak nyári napok.

Hol maradtak apró madarak,
kik szavára kelt álmos hajnal?
S kik kínáltak mézes gyümölcsöt,
Nézd, levetik lassan köntösük!

Mint földre hullt sápadt levelek,
rőt avart terítnek csendben ,
s készülünk tél álmát fognunk,
ködtáncot kongatnak harangok.


Szőlősnyaraló, 2015. október 18.





 
 
0 komment , kategória:  Lengyel Károly írásai,versei  
Lengyel Károly : SINKA ISTVÁN EMLÉKÉRE
  2015-05-17 06:24:00, vasárnap
 
  Olvastam-olvastam-olvastam,
s mint örvény forgatott,
szédületben tudatra ébresztett,
amikor hirtelen az örök jelenbe
állt belé a szálkás pillanat.
A tetőtől talpig elevenen nyúzó
őrület kegyetlen pajtása,
hogy soha többé ne feledd,
honnan jöttünk és kik vagyunk
valóban élőn!
Báránydajkáló bambulásban
egyé válva a Mindenséggel,
mikor az akolba jelenedik a Mester,
és az egyszálú jeges hátra terül.....
Ó, én óvó, eleven Istenem!
Takard be kicsi magyarjaid
Végteleneddel, Erőddel,
véren vett Igazsággal!


Ferencváros, 2015. május 15.





 
 
0 komment , kategória:  Lengyel Károly írásai,versei  
Lengyel Károly : IMA AZ ÉDESANYÁKÉRT
  2015-05-02 21:26:13, szombat
 
  IMA AZ ÉDESANYÁKÉRT


Áldassék az anyaméh,
mi csendben oly sokat szenvedett,
s a vér, mi vízzé sose válik!

Áldassék minden tejjel telt sóhajuk,
hajuk szála, és örök illatok,
testetlen-talizmán-tekintetük!

Áldassék nevük e Földön,
mint kit még meg nem áldottak
lágy selymek óvó rejtekén!

Áldassék a csók ajkukról,
éjben láthatatlan vígasztaló,
könnyekben értünk égre táruló!

Áldassék tőlük a béke, a mosoly,
mi túlélni bármit megsegít,
zokszó nélkül mindig hazavár!

Áldassék a szó, mi tőlük szól,
mi éltető élő menedékünk,
most és mindörökké!

Amen.


Ferencváros, 2011. április 30.
Lengyel Károly






ANYÁK SZAVA


Zeng a Te lelked emlékeket,
betöltenek torokba toluló percek,
átjárják álmaid rejtett zugait
fehér orgonák harmatos ágain.

Őrizd, hisz ezért is jöttél!
Add tovább titkos üzenetét!
Betelik szavaddal fenn az Ég.
Dajkáld ráncos keze szentségét!

Örökkön magunkban hordjuk,
simító szavuk bennünk zsong,
minden magányos rázkódós éjen
leül melléd, és éltetőn átölel.

Belerezdíti létedbe újra önmagát,
átjárják könnyeid súgott imák,
örökléted tudva feltekinthess,
születésedtől élő vágyaid kövesd.


Ferencváros, 2015. május 1.
Lengyel Károly





 
 
1 komment , kategória:  Lengyel Károly írásai,versei  
Lengyel Károly : ŐSZELŐ
  2014-10-03 00:51:53, péntek
 
  Hulló szirmán a vénülő muskátlinak
átrepültem a csendes, nagy udvar felett.
Simítva rozsdás álomra hajló fákat,
nyár emlékén ringattak álmos levelek.

A platán az akáccal úgy ölelkezett,
mintha holnaptól újra tavasz közelít,
s, ó, szeretteim, kik magasba nőttek,
bókolva hajoltak feléjük gesztenyék.

Körben a gang rácsán kis ládák lapultak,
dajkáltak az Örök Rétnek sok virágot,
kik még nyújtóznak egyet, esőre várnak,
míg árad bódulat színszőttes sorukból.

Talán az ég is lassan csöpögősre vált,
az egyre gyengébb Nap elé fátyol suhan.
Holnap a hajnal, meglehet, már ködben jár,
körben a fák kőre vetkezik lombjukat.

Ferencváros, 2014. október 1.




 
 
0 komment , kategória:  Lengyel Károly írásai,versei  
Lengyel Károly: A MAGYAR TERMŐFÖLD SZABADRABLÁSA
  2014-05-12 22:53:04, hétfő
 
  Nyílt levél Orbán Viktornak :

Állítólag tisztelt Orbán Viktor!
viktor.orban@parlament.hu


Csupán annyi megjegyzést fűzök az alábbi filmbejátszáshoz, hogy hallják meg inkább önként az utcáról, a szántóföldek széléről az egyszerű emberek jogos! panaszát és igazát!
Ha továbbra is siketek maradnak és a földmutyit folytatják, valószínűleg nem lesznek képesek kitölteni a parlamenti ciklusukat.
Le kell szögezni, ez az ország a végsőkig tűrt. Ám karhatalmi és idegen biztonságinak hazudott gorillák védelmében a magyar gazdák jogos tulajdonát megsemmisíteni nem hiba, hanem bűn. Bárki tesz ilyet, kihívja maga ellen a sorsot. Nincs az a bíróság, ami ilyen rémtetteket helyben hagyhat!
Ma még van ilyen bíró. De hallgassák meg az igazságot!
Ne a fősodratú tömegtájékoztatás rendelt szövegeit figyeljék, hanem a kézzelfogható, keserű valóságot.

Ma MAGYARORSZÁGon a termőföld szabadrablása folyik. Ennek a törvénytelenségnek adtak Önök jogi fedezetet kegyeltjeik hasznára.
Minősíthetetlen, amit ebben az ügyben kormányzó erőként Önök elkövettek.

Ebben az évben emlékezünk a Dózsa György vezette felkelés ötszázadik évfordulójára.
Nem másra! Ez magyar ügy! Érdemes egy kicsit elmélyedniük a valós történetben! Furcsa, hogy ilyen megemlékezésekre, és kulturális rendezvényekre mással szemben egy fillért sem áldoztak.


Ady Endre megírta szavait - szinte Önöknek is.

Ady Endre - Dózsa György unokája (Benkö Gyula)

Link


TÜNTETÉS A FÖLDTÖRVÉNY ELLEN - BÖCSÖDINÉ CSÁNYI ZSUZSANNA - KOSSUTH TÉR 2014 05 06

Link


A FÖLDET, A MÁSÉT OSZTJÁK. AZ ÉLETET! VOLNA TÁN HITBIZOMÁNYBA LETÉT, MIT APÁINK MEGŐRIZTEK, MŰVELTEK! KENYERET, ÉLETET ADVA, LESÖPÖRT PADLÁS ALÓL CSAK IMÁVAL OLDVA RETTEGETT PERCEKET.
KOLDUSSÁ TÉVE ORSZÁGUNK IDEGEN KÉZNEK, S FENNEN ÖRVENDEZNEK ÚJ MERÁNIAK!
MI VÉGRE HÁT A KACSKA JOG, HA IGAZAT SZÓLNI NEM MER? MI VÉGRE NAPLOPÓ CIFRA SZÓ? MOZGÓ KÉPERE FOGOTT TÁN KAPÁT NÉMELYIK NÉHANAP, LÁSSÉK SUNYI BUZGALMA, HOGY Ő IS DOLGOZOTT.
DE FÉNYES KOCSIKON ELSUHANVA MEG SEM LÁTJÁK AZT, KI ÉRTÜK DOLGOZIK. S HA A RÁNK VÉNÜLT KÍNOS NINCSTELENSÉG KIRÁLY CSALITBA KÜLD KÖZÜLÜNK EGY-EGY GALAMBOT HUROKRA KAPNI, TÜSTÉNT LECSAPNAK RÁ. KIRÁLYI POROSZLÓ MOND FELETTÜNK HAMIS VÁDAT, JÓ FORINTÉRT.
JOBBÁGY SORBA ALÁZTÁK SAJÁT VÉREIKET, S NEM HALLOTTÁK FEJÜK FELETT A KERENGŐ JAJOKAT!
NEM ORSZÁGVEZETŐK, KIK EZT ENGEDIK, DE MÉG MAGUK IS SEGÍTIK, HANEM CSAK KÓBOR KUFÁROK ZSÍRUNK ÁRÁBÓL TÖMÖTT ARANYOS ERSZÉNYT CSÖRGETŐK. SEMMI TÖBB!
SORSUNKRA KOCKÁT VETETTEK, SZÁRBA SZÖKŐ VETÉSEKRE ÚJ LAPOT KÉRTEK - DE A MERÁNIAK NEM ADJÁK. KEZÜKÖN-LÁBUKON ZSINEG, TÁNCOLNAK IDEGEN SÍPRA, ÉS HA JÖN EGY ÚTSZÉLI BANK DEFDERDÁRJA, ÁTADJÁK ÖNKÉNT, MI SOHA NEM IS VOLT ÖVÉK.

Változtassanak mindezen! Nincs több idő!!!
A Nagyságos Fejedelem már ugratja lovát, csak ki kell nézni az ablakon!

Lengyel Károly






 
 
0 komment , kategória:  Lengyel Károly írásai,versei  
Lengyel Károly:AHOGY BOLDOGASSZONY KÜLDÖTT
  2013-06-08 06:17:20, szombat
 
  AHOGY BOLDOGASSZONY KÜLDÖTT

Böjte Csabának


Által mentél a Tejúton,
s árváid kezét nem engedted.
Elfogyott a tér előtted,
de szívedben az ima egyre szól.
Vigyél hírt az Istennek
mi keserű sorsunkról,
Hozz áldást Fényországból!
Lásd, lejjebb nem hajlanak a térdek.
S mint kik porrá alázva
Ige teljének éhében,
lélekcsángált esdeklők kiáltunk,
mondd el az Istennek,
hogy lélektiszták,
s még állnak a magyar otthonok.
Mondd el, hogy halljon felőlünk,
hiába telt szemünkben Csillagösvény,
csak morzsák jutottak,
még reménykedve túlélni
mindent, mi elválaszt a Fenttől.
Térdelj Boldogasszony köntöse elé,
kérjed buzgón óvó szavát,
hogy mint Időknek előtte
MAGyar ígérte,
kedvére őrzőnek maradhasson.
Gyönyörködik benned az Isten!
Tiszta szívedből indul szavad,
kérjed, a nagy kapun bekopogjon.
Hiszen annyit kopogtattál,
s mindig adatott, amint kérted!
Mi volna tán e semmiség
lelked nagyságához,
az Igéből egy betűt,
népet vígaszra jönnél igazul...
ahogy Boldogasszony küldött?


Ferencváros, 2013. június 7.

Testvéri tisztelettel és szeretettel:
Lengyel Károly








 
 
0 komment , kategória:  Lengyel Károly írásai,versei  
Lengyel Károly : UTOLSÓ ÓRA
  2013-05-13 04:11:20, hétfő
 
  UTOLSÓ ÓRA

Áldott Szüleimnek


Éji csendben, ha velünk rezegnek ritka percek,
feltolul minden mulasztott, s aranyló pillanat,
hisz' nincs már simítni ráncos kéz kezünkben,
csak az átszületés hoz hideglelős árnyakat.

Ha néha kóbor esti órán mécses mellett
elsuhanni látjuk-halljuk emlékfoszlányukat
hogy tévedések idején inteni visszatérnek
száz varázslat fel nem éri lágy szavukat.

Hogy futnánk hétmérföldes, mesés léptekkel,
de irigy a föld, a sárgás temetőbirodalom!
S hogy kaparnánk őket napra puszta kézzel,
kiáltásra visszahozni az ölelő gyerekkort!

Csak kíséred a koporsót, vagy kicsi urnát,
zörögve, kimérten koppannak szokott szavak,
félve ejtett göröngy festett fekete deszkán,
hogy ott lakjanak már a korhadó kereszt alatt.

Csak még egy óra, egy perc, még egy sóhaj!
Hiába hívsz hantra halkan hittevést,
hétrét hajlott hóval hintett hajnal hasad,
véget ér egy nagy kaland, a legszebb regény.

Bármi órán, mostantól bármi nagy áron
a szeretet hívására emlékezni akarsz,
lenge-tünde röppenésre angyalszárnyon,
ahogy megérkeztél és azóta is itt vagy.

Szorítás lakja be szólás helyett a torkod,
hisz' nem lesz, nem lehet erre jó szavad.
Párás, hervadón színüket vesztett virágok,
könnyes gyertyák és monoton imák maradtak.


Ferencváros, 2013. május 9.

Lengyel Károly




 
 
0 komment , kategória:  Lengyel Károly írásai,versei  
Lengyel Károly : PÜNKÖSD KÖZELEDVÉN
  2013-05-13 04:07:33, hétfő
 
  PÜNKÖSD KÖZELEDVÉN


Pünkösd közeledvén,
Boldogasszony léptének elébe,
s lángnyelvet fejünkről
szívünkre véve,
a csíki nyeregtől
szántói tövises keresztig -
Fényszóra egybegyűljetek!
Hírek jövének nyelveken,
s kirajzunk mi talpaló tanítványok,
sarunkra út porát gyűjteni,
nyelvünkre jófajta bort.
Mikor pedig látván láttuk,
s hallottuk szavát,
ujjunknak sebe megnyílt,
- óh, megannyi Tamások! -
nagy sietősen szétküldött minket,
fennszóval hívni az Isten országába
téged, téged, meg téged,
bizony mondom, ne késlekedjetek.
Az a sok nyelv, ami szól bennünk,
mind egyszeri, és egyszerre szól,
mégis mindenki érti,
akárhonnan jött.
Mi' szél, mi zúg a hajnal csendjében?
A Minden sóhaja ébreszt.
Mi' fény válik arannyá vállunkra ölteni?
Íme, felöveztettünk az útra.
Most már csak látni kell
Boldogasszonyt a kelő Nap sugarai közt
mosolyogva felénk lépni.

Amen.

Ferencváros, 2013. május 8.
Lengyel Károly




 
 
0 komment , kategória:  Lengyel Károly írásai,versei  
Lengyel Károly: A sárga frézia
  2013-05-13 04:02:30, hétfő
 
 
Ma délelőtt olvastam egy cikket az interneten. Noha le kellett volna mennem a piacra néhány apróságot venni, egyre halogattam az indulást. Először csak egy halvány érzet-foszlányra hallgattam. Nem volt ez értelmes szöveg, csak egy érzés, amiben egyben benne rejlett, hogy többet tudjak róla.
Már készülődtem, kezemben a szatyor. Csak toporogtam az ajtó előtt. Valami halvány, de tisztán érzékelhetően női hang súgta, ,,Várjon, várjon még!". Nem ismertem fel a hangot, csak később tudatosult.
Negyed óra múlva csak úgy bele a vakvilágba elengedtem a kérdést: ,,Várjak még?". Azonnal jött a válasz: ,,Most már mehet.".
A Nagycsarnokhoz vezető kis mellékutcában találkoztam egy ismerőssel. Ez az ismerős a Vámház körút sarkán lévő virágos stand valamikori tulajdonosának a kisebbik lánya.
Úgy van annak már vagy ötven is, ezen a virágos standon egy Kati néni nevű hölgy kínálta a portékáit. Nagyon kedves idős néni volt. Eltelt a Karácsony, meg a szilveszter. Kati néni nem árult többet dudát, meg virágot. Nyugdíjba ment. Elment a lánya után Németországba. Pontosabban a rokonlátogatás címszóval heveny módon kint felejtette magát Bajorországban.
Most, hogy így megláttam a következő tulaj lányát távolról, összeszaladt erre a találkozóra minden emlék. Mintha egy villanásban tömörödne ötven év.
Az öreg Marika nénit hamar ledöntötte a betegség, átvette hát a lánya a virágos standot. Mondom, vagy ötven éve. Eleinte nem volt sok vevője. Gyakran a nyakán maradt a sok szép virág. Mégis csak cigány, mondták.
De ő csak rendületlenül beült a taxiba, elvándlizott éjjel a nagybanira, és ölelt egy nagy csokrétát.
Teltek az évek, és szépen gyarapodott a vevőkör. Mi is hozzá jártunk minden alkalommal, ha éppen valakit köszönteni akartunk a családban, vagy barátot.
Marika néni a sajátos cigány akcentussal, de kivétel nélkül udvariasan, egyesekkel már a kezdetektől kedvesen beszélt. Tudta még azt is, hogy a Nagyinak mikor van a névnapja, születésnapja. És ezek a dátumok gyarapodtak Benne. Igen, Őbenne. Azt is számon tartotta, kinek mi a kedvenc virágja.
Nem volt tévedés, a törzsvevők közül mindenkinek azt adta, amiért jött, mert a száját se kellett a kedves vevőnek kinyitnia. Marika néninek elég volt egy mosoly. Azt is tudta, látta, érezte, hogy most éppen csak egy szál virágra telik, de azt is, ha egy kicsit megszaladt a szekér.
- Marika néni, honnan tudja ezt a sok mindent a világról - kérdeztem kamaszként.
- Benne van a szemekben - mosolygott ilyenkor.
Tudatlan suttyóként elcsodálkoztam ezen. Álldogáltam a stand mellet és hosszan hallgattam nagyokat. Valami ott tartott.
Néhány hét múlva arra vitt az utam. Éppen nem volt nála vevő. Leguggoltam elé, és úgy kérdeztem:
- Mi van a szemekben, Marika néni?
Mintha az a világ legtermészetesebb dolga volna, noha hetek óta egy szót sem váltottunk, pillanat alatt az arca a hangja ugyanott folytatta, csak most már tömörítve.
- A szívek látszanak, fiacskám! A szívek.
Elnézett messze. Néhány nappal előtte temették az édesanyját.
Nagyon lassan, miközben oda sem nézett, lehelet finoman megfogta a kezem. Másik kezével kihúzott egy szál virágot a vizesvödörből. Egészen lassan fordított egyet a kezemen, hogy szerinte jó felé álljon a tenyerem. A szál virágot a kezembe adta, behajlította az ujjaimat - egyesével.
- Ezt vidd haza édesanyádnak!
Attól kezdve, ha Marika néninek születésnapja vagy névnapja volt, mindig arra mentem. Mária napkor sem érdekelt a vevők sora. Udvariasan, de ellentmondás nem tűrve széthajtottam a kuncsaftokat, és beléptem a körbe.
- Isten éltesse sokáig! - és kezet csókoltam.
Aztán egyre több ránc került a kezére, meg az arcára, és ő egyre szomorúbb volt.
Két lányt nevelt. Egy édeset, meg az elárvult keresztlányát. Emma, az édes lánya szemrevaló, kacér nővé nyílt a világra, míg gyengébb adottságai okán a másik kissé hátrébb maradt.
Emmának tönkrement a házassága, amiből maradt egy fia. A srác hamar elhagyta a családot. Senki nem tudott róla tovább semmit.
Emma inni kezdett. Konyakot. Sokat. Később rászokott a cigarettára. Napi egy csomag biztosan elfogyott. Máig nem értem, hogy csinálta, nem volt bagószagú, mint az erős dohányosok általában.
Marika néni annál inkább bagószagú volt. Nála megesett, hogy két dobozzal is elfüstölt egy nap.
Emmánál el is következett a böjtje mindennek. Hamar elvitte a tüdőrák.
Amikor Marika néni napközben megkapta az sms-t a kórházból, hívta a keresztlányát, hogy tartsa a standot. Elment a közeli kocsmába, és rövid idő alatt tántorgásig lerészegedett. Amúgy részegen kivette a kasszából az aznapi sok-sok ezer forint bevételt. A bankókat diribdarabra tépkedve szórta az őszi szélbe, az aprót, meg egyszerűen szétdobálta. Úgy üvöltötte fel az ég felé:
- Emberek! Meghalt a lányom! Meghalt a lányom! Emberek, segítsetek! Nekem nem kell a pénz, csak segítsetek visszakérni őt az Istentől!
Még a Kálvin tér túloldalára is elhallatszott az anyai fájdalom vulkánszerű robbanása. Az évek hosszú során át hiába táplált remények, Emma megkeseredett és szétesett házassága, a rengeteg virrasztó hazavárás.... Ez most mind-mind-mind semmivé vált.
Elfogyott a kasszából a pénz, és a percek alatt félig megőszült öreg cigányasszony térdre rogyott a járda szélén. Magához vonta évtizedes vödreit és elkezdte a virágokat szanaszét szórni. Hangtalanul zokogott.
Eltemették Emmát. Szerény búcsúztatója volt, utána gyászmise a közeli templomban.
Hetek múlva nyitotta ki újra a virágos standot. Aprólékosan rakosgatta a növényeket, miközben el-elnézelődött a tér felé. Csak úgy a semmibe.
Volt segítője, de az már idegen. Neki idegen. Kicsit félkegyelmű kamaszlány, sokat járt a szája és gyakran elsírta magát, ha Marika néni erősebben nógatta merengő lassúsága miatt.
Az öregasszony hangja megváltozott. Reszelőssé vált. Nem kiabált többé senkivel. Halkszavú, egykedvű, hajlott hátú öregasszony volt. Mindig Emmáról beszélt, akárhogy alakult a beszélgetés menete.
Egy napon hiába lestem, nem nyitott ki. Agyvérzés, mondta a keresztlánya.
De Marika néni két bottal hazajött a kórházból, és kinyitotta a standot. Alkalmasint jeles napokon ismét kígyózott a sor a pompás virágaiért.
Megint évek futottak a szürke semmibe. Ez már csak félbéna álom volt. Nem is jött ki ebből a merengésből többet. A egyre apróbb öregasszony még kijárt egy darabig az utcasarokra árulni a virágot, de már igazán nem ő vezette a boltot. El is adták valaki másnak az egészet, ő meg halkan sírogatva hazacsoszogott öreg papucsában a keresztlányába karolva, másik kezében bottal.
Azon a délutánon, amikor utoljára az utcán járt, az ablakunk alatt elhaladva felnézett az emeletre. Honnan tudta, hogy éppen derékig lógok a másodikon, és őt nézem? Megállt, eldobta a botot, elengedte a keresztlánya karját. Jobb kezét a szívére tette, a ballal meg integetett, ahogy felnézett.
Honnan tudta, hogy éppen nézem? Ez nincs benne a szemekben! Vagy ez már nem a szemekben van?
És akkor jött velem szembe az utcán a keresztlánya.
- Hogy van a Mama? - kérdeztem, mint olyan sokszor az elmúlt két év alatt.
- Ma délután lesz a temetése, két hete elaludt otthon - mondta elcsukló, inkább elhaló hangon.
Ekkor váratlanul virágok kezdtek az ég felé törni a frissen felújított Csarnok tér füvéből. Illatpompa, színforgatag. Nem azok a virágok voltak, amiket eladott, hanem amiket ő adott. Azok viszont fényesen bújtak elő. Külön-külön áttetszően fénylettek a pázsiton. Akármelyikre néztem, mindegyik egy rövid történetet dajkál a szirmai között. Lassanként felfelé törekvő fénybuborékok lepték el a teret. Bármerre néztem, hemzsegett az élet. A keresztlány kutyájának lépte megállt a levegőben, a sarkon egy autó villogás nélkül indexelt, de nem fordult be. De a buborékok csevegve, kacagva repültek a felhők felé.
- Na látja, mondtam, hogy várjon! - hallottam Marika néni hangját. Vidám volt, könnyed, erőteljes.
- Szép volt ez az egész, fiatalúr! Megérte! - és felmutatta azt a kicsi sárga fréziát, amit először küldött velem Édesanyámnak.
- Igen, Marika néni, tudom, hogy megérte! Mindent köszönök!
Gyorsan elköszöntem a keresztlánytól. Megsimogattam a korosodó arcát, és mentem a Nagycsarnokba.
Mit veszek előbb? Kenyeret, vagy tejfölt? - villant át az agyamon.
Engedtem, sodorjon ez a nap.
A tejesnél, ahol azt a lágyan krémes, rémesen ellenállhatatlan tejfölt árulják, szállítás volt éppen. Jó, akkor megyek a pékhez. Ahogy a sorban állás közben spontán meditáltam (a bambulásom szoktam elegánsan így említeni), hirtelen megláttam a zárt kirakatukban egy apró vázában egy sárga fréziát.
- Tudom, másnak is feltűnt már, hogy két hete nem hervadt el, de a vizéből sem fogyott, nem poshadt meg - szólított meg a kedves eladóhölgy. Már tudta, milyen kenyeret vinnék.
Nem volt mögöttem más vevő a délelőtti forgatag ellenére. Mintha csak kedvezni akarnának fentről. Vettem egy nagy levegőt, és röviden elmondtam Marika néni halálát, és a sárga frézia esetét.
A hölgy összecsapta a tenyerét, odaszólt az egyik fiatalka kislánynak, hogy vegye át a pultot. Berohant a raktárba. Kihallatszott a sírása egy ideig. Aztán leöblítette az arcát hidegvízzel pici rúzs tett a szájára és visszaállt a pult mögé.
Ugyanoda jártunk virágot venni. Most dönteni kell. Az új, mogorva tulajhoz megyünk, aki megvette a standot, vagy valakit találunk helyette.
- Aranyom, az Évánál, itt a túlsó végen, tudja, az apszisban - szólt utánam elköszönésképpen.
Honnan tudta, hogy mit akartam kérdezni?
Végig mentem hosszában a csarnokon, Mentem, vánszorogtam, csoszogtam - nem is tudom. Éva változatlanul ott állt az asztala mellett, és egy csodálatos csokrot kötött éppen.
Egy pillanatra rám nézett a hatalmas barna szemeivel, a sötétszőke hajzuhatag közül. A fejét hirtelen mozdulattal oldalra fordította, hogy egy makrancos hajtincs a helyére kerüljön.
Észre sem vettem eddig. De tényleg, ez egy jellegzetes mozdulata volt. Teljesen felém fordult. Elővett a virágözön egy kisebb vödréből egy szál sárga fréziát, és a kezembe adta a gyenge szálat. - Ne szomorkodjon! Vigye haza a feleségének! Meglátja örülni fog - tette hozzá széles mosollyal.
Szóhoz nem jutottam, csak tátogtam, mint a partra vetett hal. Úgy tűnt, ez már sok volt mára nekem. - Nem tudom befejezni. Miért nem tudom befejezni? - tört fel a kérdés nagyon belülről.
- Mert én sem fejeztem be - hallottam az íróasztalom mellett Marika nénit, ahogy most gépelek.
Teljesen biztos voltam benne, hogy ő súgott Évának, a virágárusnak a Nagycsarnokban.
Most már befejezhetem a történetet. Marika Néni történetét a sárga fréziáról.
A sárga fréziát végül nem hoztam haza. A házunkkal szemközti oldalon lakik Marika keresztlánya. Éppen egy volt iskolatársam jött kifelé, én meg gondolkodás nélkül beléptem a kapualjba. Azt hittem elsőként teszek virágot a postaládájukba. A postaláda tele volt fréziával, meg néhány más virág is akadt közte.
Volt iskolatársam megtartotta a kaput, ne csukódjon be. Megvárta, amíg a kicsi virágot oda teszem, ahová való. Nem szóltunk egymáshoz, csak bólintottunk elköszönésképpen.

Lengyel Károly
Ferencváros, 2013. május 3.




 
 
0 komment , kategória:  Lengyel Károly írásai,versei  
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 90 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 59 db bejegyzés
e év: 1392 db bejegyzés
Összes: 22840 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4584
  • e Hét: 10692
  • e Hónap: 77939
  • e Év: 2207467
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.