Regisztráció  Belépés
eszter721.blog.xfree.hu
A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani. Egyetlen pont, melyben benne csillog a világegyetem, mint pupillán a könny." (Gyurkovics Tibor) Kovács Eszter
2011.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
Virrasztó szívvel
  2016-06-23 12:22:53, csütörtök
 
  Fecske Csaba:
VIRRASZTÓ SZÍVVEL


Domb a fejemalja,
éggel takarózom,
könnyem gyöngye fénylik
itt minden bozóton.
Hajnalban ha fázom,
alszom hát parázson,
csillag hamujában
melengetem hátam.

Ingem mintha fénnyel
varrt kökörcsin volna:
tapintása bársony,
fényes Hold a gombja.

Utak szalagával
kötözöm a tájat,
mesékből jött szókkal
sebesítem számat.

Derek rühét kéne
őszökről vakarni,
építeni lángot,
sebet behavazni.

Mindörökig élni
fenn virrasztó szívvel,
szerelem-gyehenna
tüze melegítsen.







 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
Félálom
  2015-10-07 13:08:22, szerda
 
  Fecske Csaba :
FÉLÁLOM


Az éjszakai hangok zátonyát
a csönd szelíden körbefolyja,
az álom gázlóin most lábol át,
ki minden fényedet kioltja,

akit vendégül lát az álmodó.
Ez az emlékezésszerű lét,
mint tó vizén a körre kört rovó
hattyú tollán holdfény szórt ködét

csillantja meg egy más tér fényeit,
ahonnét az üzenet érkezik,
bár nem tudod, mi az üzenet.

Nem tudhatod, kiért nyúl kezed,
talán belőled ő egy kis darab,
amit melegével most visszaad.








 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
Hegyeken túl
  2014-05-03 21:35:08, szombat
 
  Fecske Csaba :
HEGYEKEN TÚL


Tavirózsán ül a vén Hold,
ez a nap csak buborék volt.
Harmat reszket a virágon,
a habokból kel az álom.

Hova mennél, hova futnál,
ha feledni sose tudnál?
Hegyeken túl idegen táj,
ami bánt, az nekem is fáj.








 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
Anyegin elkallódott levele
  2014-02-17 18:33:19, hétfő
 
  Fecske Csaba :
ANYEGIN ELKALLÓDOTT LEVELE


sokat gondolok magára mostanában
ott rejtőzött valahol agyam rejtett zugában
és most megcsillant, mint tócsa a napsütésben
ki hitte volna még, tegnap nem gondoltam én sem
hogy így lesz, életem spirituális része lett
ez az egész olyan váratlan, annyira meglepett
hogy válaszol majd, nem is reméltem
magával így reményt, fájdalmat cseréltem
észrevétlenül bőröm alá költözött, ráfonódott
a csontjaimra, nem tudom a közelség mire ad módot
ne féljen, nem kérek semmit magától
amit érzek, gondolok, néha röpít, néha meg gátol
azt mondja Nietzsche, más a szó és más a tett
egy költő pedig, hogy csak az van ami lehet
úgy gondolni magára, ahogyan én gondolok
talán tapintatlanság, de jó okom van rá
minden kis gesztusát dekódolom
merész fölismerések mocsaráig jutott az ész
elképzelem és ez olyan jó, hogy megfogom a kezét
ha Istent ismer, gondolatban se vét, hát jó
visszafogom magam, csak az legyen, de az nagyon
ami van, elhasználódik, elvásik
az ember míg eljut a tündöklő pillanat peremére, a vágyig
melynek sötétlő mélyén ott a másik

leszáll az októbervégi est, vigasztalanul esik
a világ elveszítette vidámabb színeit
a zöld sárga lett, majd barnaként szelelt el
szél-kócolta dáliákat tett a vázába reggel
a lecsupált kertben még tartja magát néhány
zaklatott őszirózsa és dália, megérhetnek még egy-két napot
beleremeg, amikor kinéz a párás ablakon
hova menekülhetne, nem mutatja semmi nyom
sorstársának érzi a megnyomorított kertet
ahol a szél nedves szirmokat és leveleket emelget
s messze a folyóparton túl, sovány fák mögött
hatalmas fehér báláit görgeti a köd
ősz van nagyon, de még nincs veszve
minden jöhet szép és jó életembe

lehet hogy egyszer majd meglátogatom
addig is ezt a reményt pátyolgatom
rejtegetem, fényesítgetem
a bőrömön összegyűlt napfényt viszem el magának
melegét élretem legszebb nyarának
sose kérdeztem még, volt-e valaha boldog
körültáncolták-e szívét örömök, kis koboldok
voltak-e, vannak-e álmai a boldogság, tudom
mindig egy fűszál éjjelében tűnik tova
ami emberi, csak annyira örök mint vízbe dobott kő
nyomán hangtalanul gyűrűző vízkörök
egy perc sem telik belé és elsimulnak
ránctalan víztükör rejti a mélyt, a múltat
a kezdet nem ezt igérte, sokat veszítettünk
de azért még így is megérte, sok szép lett általunk megélve
mindazért amit kaptunk és kapunk még, itt vagyunk
cserébe éjszaka lesz ha vége a napnak
véget ér az éj és itt a reggel
a semmi gödreit próbáljuk betömni életünkkel
mindig minden átadja helyét valami másnak
szeretünk, így vetünk tőrt a halálnak
nem tudom eloltani a tüzet, mely
lefojtva izzik bennem szakadatlan
Istenem, hol vagyok, magamra maradtam
vigyázzon, eltörök ha durván eltaszít
csorba edénye leszek az eljövendő időnek
mosolyt cseréljünk inkább, mint könnyet
adjon lehetőséget hogy szépen visszavonuljak
én nem tudok összekötni jelent és múltat
néha úgy gondolom hogy megszökött innét
és falura költözött, ahol csönd van és nyugalom
szívét szelíden körbefolyja az idő
tűnődve gondol az elmúlt és jövendő napokra
kicsiny szigetének uralkodója foglya
ki tudja mit visz és mit hoz a holnap
semmi sem múlik el egészen, lesz ami volt
és lesznek akik valaha voltak







 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
Virrasztó szívvel
  2013-09-21 21:03:26, szombat
 
  Fecske Csaba :
VIRRASZTÓ SZÍVVEL


Domb a fejemalja,
éggel takarózom,
könnyem gyöngye fénylik
itt minden bozóton.

Hajnalban ha fázom,
alszom hát parázson,
csillag hamujában
melengetem hátam.

Ingem mintha fénnyel
varrt kökörcsin volna:
tapintása bársony,
fényes Hold a gombja.

Utak szalagával
kötözöm a tájat,
mesékből jött szókkal
sebesítem számat.

Derek rühét kéne
őszökről vakarni,
építeni lángot,
sebet behavazni.

Mindörökig élni
fenn virrasztó szívvel











 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
Régimódi…
  2013-09-21 20:33:30, szombat
 
  Fecske Csaba :
RÉGIMÓDI ...


pufók hold bámészkodik a park fölött
kíváncsi kamaszként mi jön ezután
mert jöhetett volna ámde mégse jött
üldögéltek csak egymás mellett sután
majd a félszeg mozdulatot ,,jaj ne itt"
sóhaj vágta ketté a sóhaj mindig segít
hirtelen szél futott át a lombokon
,,bocsásson meg talán nem volt rá okom
lehet az illem vezérel nem szivem
talán tévedek de mondja meg ki nem
bárhogy is lesz én barátomnak tudom
lehettünk volna egymásnak többek is
de hagyjuk ezt most már minden szó tövis
amely mélyre hatolhat és megsebez
ne akarjunk többet maradjon meg ez
elképzelhetjük megtörtént ami nem
én nem is tudom mi történik velem"

*

úgy néztél rám mintha kútba néznél
mélyre ahol a tiszta víz fakad
egy pillanatig nem voltam észnél
nem tudtam ez most valóban te vagy
ennyire kiszolgáltatod magad
vagy tettetés csupán az egész
bár nem vall rád játszol velem
a szív (agy) olykor túlontúl merész

minden folytatódik vagy épp
elkezdődik talán
egy ígéretes délelőtt egy álmos délután
nézünk a tovarebbenő lepke - perc - után
helyet keresve suta mozdulatnak
kósza gondolatnak tétova érzésnek
mily soknak tűnik olykor a kevés
máskor meg a sok milyen kevésnek
nézem tarkódon riadt kis pihe
babrál rajta a fény nem megy az idő semmire
kaland ez de ha én de ha te
nagyon vagy most mert akarlak
túláradó örömmel formázlak meg magamnak
remélhetőleg nem azért hogy valaki mást
- engem - igazolj de épp ezért vagy ennek ellenére
miért ne lehetne úgy hogy kettőnkkel
nekünk legyen a legjobb
minden percünkkel fölkelteni a kíváncsiságot
a másikban és magunkban
két ember nem sok és nem is kevés
csodához és csalódáshoz épp elegendő

*

mindennek eljön az ideje
ideje jött a feledésnek
új érzésnek lettem a helye
vágyak - hol sietnek hol késnek
elveszett szavaim ne keresd
napot tetőz be minden est
és új napot kezd a reggel
ami volt - szép - ne feledd el
szél és rigó hussan a lombból
valami szép és könnyű (mulandó) a fájdalomból








 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
Hegyeken túl
  2013-01-22 12:18:55, kedd
 
  Fecske Csaba :
HEGYEKEN TÚL


Tavirózsán ül a vén Hold,
ez a nap csak buborék volt.
Harmat reszket a virágon,
a habokból kel az álom.

Hova mennél, hova futnál,
ha feledni sose tudnál?
Hegyeken túl idegen táj,
ami bánt, az nekem is fáj.






 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
Nyárvégi sanzon
  2012-08-25 15:15:26, szombat
 
  Fecske Csaba :
NYÁRVÉGI SANZON


halott rózsák közt bolyong a nyár
végigfut a parkon a zápor
a strand meg a szív lassan bezár
tollpihe s dal lesz a madárból

az úton sok tétova lábnyom
a sétány platánfái alatt
kék füstöt ereget magányom
ülepem alatt reccsen a pad

szél motoz a büfé-soron
még fakul a bodega zöldje
lelappadt habbal sír a söröm
és eltűnik bennem örökre










 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
Félálom
  2012-06-26 20:42:06, kedd
 
  Fecske Csaba :
FÉLÁLOM


Az éjszakai hangok zátonyát
a csönd szelíden körbefolyja,
az álom gázlóin most lábol át,
ki minden fényedet kioltja,

akit vendégül lát az álmodó.
Ez az emlékezésszerű lét,
mint tó vizén a körre kört rovó
hattyú tollán holdfény szórt ködét

csillantja meg egy más tér fényeit,
ahonnét az üzenet érkezik,
bár nem tudod, mi az üzenet.

Nem tudhatod, kiért nyúl kezed,
talán belőled ő egy kis darab,
amit melegével most visszaad.







 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
Hegyeken túl
  2012-06-26 20:33:13, kedd
 
  Fecske Csaba :
HEGYEKEN TUL


Tavirózsán ül a vén Hold,
ez a nap csak buborék volt.
Harmat reszket a virágon,
a habokból kel az álom.

Hova mennél, hova futnál,
ha feledni sose tudnál?
Hegyeken túl idegen táj,
ami bánt, az nekem is fáj.







 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 30 db bejegyzés
Összes: 15074 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 805
  • e Hét: 5932
  • e Hónap: 26596
  • e Év: 336811
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.