Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Ajánlás
  2011-03-01 01:37:07, kedd
 
  Marschalkó Lajos

AJÁNLÁS

A sorsom kincset nem mért jaj nekem,
Hogy öntsem édes, mind de mind eléd,
Az életemben nem fakadt virág,
Hogy lábadhoz terítsem szőnyegét.

De mint a kagyló, mely a seb nyomán
A drága gyöngyre váltja életét
E pár dalomban minden kincsemet,
A szívemet hozom ma, ím eléd.

Ha egyszer, majd letép a durva sors,
Ha már a testem porladó halott
A szívem egy-egy dalban él tovább
S hogy érted dobbant bennük hallhatod.
 
 
0 komment , kategória:  Marschalkó Lajos versei  
A sodródóknak
  2011-03-01 01:35:07, kedd
 
  Marschalkó Lajos

A sodródóknak

Te vagy a bűnös, nemcsak a zsarnok,
Te kis sodródó, te rongy akarnok.
Nem lenne rajtunk semmi hatalma,
Éhen pusztulna, útfélen halna
De te vagy és csak te vagy a pártja
Joga, hatalma, hóhéri bárdja
Kinyújtott karja, felemelt ökle
Te szállítod a tapsot dörögve
Te, ki a szolgák himnuszát zengi,
Te vagy a bűnös, névtelen senki.

Te vagy a bűnös, ki sugva mondod
Hogy szolgálod csak a gaz bolondot
S óh, bár a bicskád testvérbe mártod
Azért teszed, hogy megbontsd a pártot,
Ölni tudnék — mondod — ha látom
De a kenyerem, de a családom...!
Farizeusként nyögöd kereszted
S te vagy ki néped sírjába veszted
Mert mit neked a más vére dolga
Te vagy a bűnös, picinyke szolga!

Te vagy a bűnös, te porszem ember
Ki szent eszméért lázadni nem mer
Kinek csak a hasa a hazája,
Ki a korbácsot kutyaként állja
És követ raksz, hogy nőjjön a gula
Mindegy ha egy nép jajong alula
S tagadva Istent, hitet, vagy elvet
A fáraót ha csúcsra emelted
Kapj egy mosolyt, mely suhan feletted:
Porszem! A gúlát Te épitetted.

A börtönt, bitót mind te csináltad!
Gazoknak létra meggörbedt hátad
Koporsót, rácsot, acél bilincset
Te alkottál, mert rothadt gerincet
Nyaldosó nyelved minden úrt szolgál
Kicsi sodródó rossz szolga voltál!
Elvtelen tollnok, bőrödet mentő
Csinovnik, bíró, öncélú bendő
Névtelen párttag, száz jelvényt hordó,
Te vagy a bűnös, kis napraforgó!

Te vagy a bűnös! Itt az ítélet!
Büntetésed a szép, szabad élet:
Mikor magadra hagy a diktátor
Melyben versenyre kelhet a bátor,
Mikor már nem lesz hol, kinek nyalni
Kicsi sodródó! — éhen fogsz halni.
Kidob minden párt, megvet a szabad
S hiába sírod hízelgő szavad
Szeméten nyúlsz el számkivetetten
Hiába jajgatsz: Uram! Mit tettem.

Szabadult néped betölti rajtad.
Itt az ítélet! Magad akartad!
 
 
0 komment , kategória:  Marschalkó Lajos versei  
Magyar mea culpa
  2011-03-01 01:27:51, kedd
 
  Marschalkó Lajos

Magyar mea culpa

Gyónom az Istennek: én vétkem, én vétkem:
Bosszunak utjára soha, hogy nem léptem
Szeretettem, nevettem, csendesen megültem,
Virágnak, napfénynek, mosolynak örültem.
Úrtól, csavargótól kenyeret nem kértem,
Veszett eb láttára csendesen kitértem.
Szerettem illatát méznek, tejnek, földnek,
Nem uszítottam a tetvekre, hogy — öld meg!
Én vétkem, én vétkem, én kegyetlen vétkem.

Gyónom az Istennek én vétkem, én vétkem
Üldöztek, megköptek, nem lázadtam mégsem.
Bort ittam, verseltem, kacagtam, daloltam,
Embernek születtem, hozzá magyar voltam,
Nem öltem, raboltam, nem loptam csak adtam
Bolond gazdagok közt szegénynek maradtam
Szemet szemért törvényt — óh jaj — nem ismertem,
Furkóst nem forgattam, ha tapodták kertem
Én vétkem, én vétkem én kegyetlen vétkem.

Gyónom az Istennek én vétkem, én vétkem:
Hogy a jót szívemből soha ki nem téptem,
Balga szeretetre nem mondottam átkot,
Most emiatt ölnek testvért és barátot.
Jaj, pedig a farkast meg kellett voln' ölnöm,
Nem hagyni arankát ékes búza földön.
Tapodni a hitványt! Idején gyilkolni
Mindent tűzre dobni, ami volt rongy holmi
Én vétkem, én vétkem, istentelen vétkem.

Gyónom az Istennek nagyon mélyre hulltan,
Látod, Uramisten! — mégis csak tanultam.
Ajánlom ezért hát penitenciámat,
Megfojtom ezentúl, ki fajtámra támad.
Méreg lesz ejtett szóm, kard meg a keresztem
Ellenségemet még orvul is elvesztem
Egy érzésem lesz csak: gyűlölni, gyűlölni
Egy akaratom csak: ölni, mindig ölni
Én vétkem, én vétkem gyönyörű szép vétkem...

S Uram Isten most már bocsáss meg énnékem.
 
 
0 komment , kategória:  Marschalkó Lajos versei  
Magyar csillagok
  2011-03-01 01:26:04, kedd
 
  Marschalkó Lajos

MAGYAR CSILLAGOK

De messze vagytok tündér csillagok
Kiknek fényére epedve vágyom
Virrasztotok-e még a Kárpát-bércen
S a pásztor álmán, lent a Hortobágyon?

Látja-e én csillagjáró népem
A titokzatos sok-sok égi jelt?
Érti-e még a fények szent beszédét,
Nomád ükapja, amelyre figyelt?

Tudja-e hol járt egykor fönt az égen
Vitézség, jóság, hűség csillaga
A magyar föld felett égi test égett:
Az Igazság, a Szépség is maga.

Túl föld határán csillaggá váltak
A szent királyok, szüzek, vitézek
S önmagát látta mindig a magyar
Éjjel, ha a csillagokra nézett.

Látjátok-e még messzi csillagok
Legalább ti e megvakúlt népet
Keresitek-e olykor a magyart
Ki paripáján Tejútra lépett?

Nincs már? Elveszett? Vagy talán behúllt
A néma űrbe szolgán és vakon?
Nézzetek le s még reá találtok
Ha benéztek a börtön ablakon!

Ki rács mögül is felétek fordul
Csillagok! Ő még lát! lát titeket
Ő még magyar s tudja hogy van Isten
Csillag, igazság: — a felhők felett

Ők és ti őrzik csak ősi titkunk
Hogy a magyaron nem úr a halál
S örök az élet, jóság, igazság
Csillag és nép, ha egymásra talál!
 
 
0 komment , kategória:  Marschalkó Lajos versei  
Vallomás
  2010-06-18 01:33:08, péntek
 
  Marschalkó Lajos

Vallomás

Egy szót szeretnék csak kimondani
Mint még nem mondta soha, senki más,
Hogy benne égjen, forrjon lángolón
Minden vágyam, mint vad villámcsapás
Hogy érezz benne érzést, égetőt,
Mit hoztam hozzád annyi sorson át
S ez zengjen, zúgjon, mintha szélvihar
Búgat egy roppant égi orgonát.

Egy szót szeretnék csak kimondani,
Mint még nem mondta senki, senki se,
Hogy több legyen, mint én s az életem,
Szebb, mint megannyi tündérszép mese.
Ezernyi ősöm lobbant véreként
Égesse, mint a billyog lelkedet,
Legyen tűzcsóva, melynek fényinél
Igaz magam, majd érted s megleled.

Egy szót szeretnék csak kimondani,
Úgy, mint nem mondta soha senki más,
Hogy benne zengjen minden esküvés,
Alázat, hit, vagy szentelt fogadás,
Egy szó legyen, de mint kohóba láng
Lobogja szívek forró, vad dalát,
S acélba égve, mint örök kapocs,
Hozzám szorítson minden sorson át.

Egy szót szeretnék csak kimondani,
Mint még nem mondta soha, senki más,
De lásd a szívem, ajkam tétova,
Megülte szörnyű idegen varázs.
Ember vagyok, nem büszke Óceán,
Nem szélvihar, se tűz, se égi fény,
Nem esti szellő, nem is holdsugár,
Erőm, a szívem gyatra és szegény.

Egy szót szeretnék csak kimondani,
Mint még nem mondta senki, senki más,
Hogy benne titkok néma éjjelén,
Álom ha tárul a szívembe láss!
De nem lehet! Szívemre két szemed
Igézve ont le bűvös titkú leplet
S dadogva, mint a gyermek, halk imát,
Súgom füledbe: Kedvesem szeretlek!.
 
 
0 komment , kategória:  Marschalkó Lajos versei  
Atlantis
  2010-06-17 23:48:07, csütörtök
 
  Marschalkó Lajos

Atlantis

A szívem omlott, elsülyed világ
A bánat, mint a tenger lepte el,
Oceán mélyen, ha a hab dalol
Szavára csönd és némaság felel.

Álom paloták romlatag során
A múltnak immár árnya sem oson
A némaság a csend lett jaj az úr
Atlantison, a tündér városon

De nézz, óh nézz a kristály vízbe le
Sötétt világok csilló méhiben
Szívembe bánat-óceán alatt
Kincs pompa régi ragyogás pihen.

S ha lelked, mint a búvár mélyre száll
Tengerbe lent a hullámsír alatt
A kincsek terhe téged vár csupán
A szívem, ládd meg, csak neked maradt.

Ha rejti tenger, mélység és sötét,
A titkát melyet sors neked hagyott
Napfényre hozza egyetlen mosoly,
Amely a drága arcodon ragyog.

1926. Keszthely.
 
 
0 komment , kategória:  Marschalkó Lajos versei  
Szív vagyok
  2010-06-17 17:01:32, csütörtök
 
  Marschalkó Lajos

Szív vagyok

Csak szív vagyok, de semmi, semmi más
Száz lüktetés, száz tompa dobbanás
Kis hús-darab, mely balga és botor,
Robotra járó szüntelen motor.

Csak szív vagyok, nem büszke emberész,
Mely csillagokra szállni is merész,
Nem gondolat, nem eszme és erő,
Amellyel halni kész a vakmerő.

Csak szív vagyok, pár nesz, pár gyenge hang,
Örökkön kongó halk üveg-harang
S a végzetemhez kell csak oly kevés:
Egyforma könnyen öl a bú, s a kés.

Csak szív vagyok, csak gyatra és szegény,
De mégis gyúlad bennem égi fény,
A kis parány lesz vad s egetverő,
Tenger-vihar, mely dac, hit és erő.

Egy vágy, mely észnél több, mert nem tagad,
De tűr, lemond, nem kér, hanem csak ad.
Egy érzés, mely a cél, a vég, az út,
Mivel a gyenge élni s ölni tud.

Csak szív vagyok, de ezzel szüntelen,
Világok sorsa változik velem,
Mert nem tudok bár semmit, ámde van
egy bűvös titkú érzésem, szavam.

Amelyből égi kórus énekel,
Vetett ember-mag mindörökre kel,
Mely több, mint élet, múlt, jövő, jelen
Egy szó, amely, mint tenger végtelen.

Egy szó, amely ha lettem síri por,
Az esti szellő ezzel kap, sodor,
Egy érzés, mely ezer halál felett,
Egy másik szívnek súgja, hogy szeret
 
 
0 komment , kategória:  Marschalkó Lajos versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 28 db bejegyzés
e év: 965 db bejegyzés
Összes: 7432 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2539
  • e Hét: 2539
  • e Hónap: 66773
  • e Év: 359067
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.