Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
1955.05.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
A szerelem színei
  2011-07-01 12:09:22, péntek
 
  Pogány Zoltán

A szerelem színei

Milyen színe van a szerelemnek,
ezt kérded tőlem most hát kedvesem?
...neked, neked megmondhatom...

mikor tested vérvirággá nyílik,
vérpiros a szerelem, vérpiros.
... neked, neked megmondhatom...

mikor napfény sugaradból ível,
napsárga a szerelem, napsárga.
... neked, neked megmondhatom...

mikor a rét velünk ölelkőzik,
fűzöld a szerelem, fűzöld.
... neked, neked megmondhatom...

mikor éjjel csillagpihe ringáz,
holdezüst a szerelem, holdezüst.
... neked, neked megmondhatom...

mikor álmunk ruhátlan lopózik,
párnakék a szerelem, párnakék.
... neked, neked megmondhatom...

mikor hajad élettóvá bomló,
hajbarna a szerelem, hajbarna.
... neked, neked megmondhatom...

mikor szádon sikoly hallgatózik,
jajfehér a szerelem, jajfehér.
... neked, neked megmondhatom...

mikor szíved szívem sebén gyógyul,
seblila a szerelem, seblila.
... neked, neked megmondhatom...

Milyen színe van a szerelemnek,
ezt kérded tőlem most is kedvesem?
...neked, neked megmondhatom...!
 
 
0 komment , kategória:  Pogány Zoltán versei  
Ezt a verset
  2011-07-01 12:08:35, péntek
 
  Pogány Zoltán

Ezt a verset
(múzsák csókoljatok)

Muzsikába kéne
tenni ezt a verset,
száz hárfa húrjába,
pendüljön csudásan!

Úgy szólhatna akkor
mint az Isten hangja,
ha lejön a földre
verseket szavalni!

Zsengén se maradjon,
dallal áldassék meg,
danálja révülten
hitetlen és hívő!

Ágyúkat lefödve
ha békét harsongat,
legyen olyan zöngős,
anyám megsirassa!

Kis hangon is szóljon
lélekadta strófát,
szomorún, vidáman,
tisztán mindenképpen!

Csonka ritmusságát
folyton élvezhessék,
szőjjék ringó kották
szelíd taktusokba!

Óriás betűkkel
hirdesse, ragyogja,
jövőt múltból csengve
súgó termőföldnek!

Kilencszer kilencszer
bárki dúdolhassa,
maradjon emléknek
néma köszönömben!

Okosok se tudják
kódjait feltörni,
csak azoknak zengjen,
kik szomjukért isszák!

Lábra cseperedjen,
növekedjék kézre,
kézzel, lábbal nőtten
szálljon fel az égbe!

Jávorfa levéllel
akkor takarózzon,
ha már olyan nem lesz
ki elénekelje!

Arany torok szólja
ezüst szótagonként,
vagy csak mormolgassa
minden pompa nélkül!

Tiszta forrásokként
legyen kitörőben,
éhséget, szomjúhot
mindig eloszlasson!

Ott zengjen, ott bongjon,
hol süket egy sincsen,
s hol süketek vannak,
váljon hallásukká!

Könyvekbe se írják
ha kell, ezt se bánja,
csak megmaradhasson
magyar muzsikában!
 
 
0 komment , kategória:  Pogány Zoltán versei  
Igazabbul
  2011-07-01 12:07:38, péntek
 
  Pogány Zoltán

Igazabbul

Miképp, hogyan is mondjam el?
míg élsz, az élet addig érdekel!
Forgószelek bennem a félszek
mikor behunyt szemem mögött elnézlek,
görcsös ölemben szűkölő szelek.

Hogyan, miképp is értheted,
hogy elhajítom majd az életet,
ha te lennél, ki hamarabb hull
a földbe, hol por lehetsz, igazabbul,
mint a lét adja csúfos igazát...

Vagy mégis... talán érted azt,
hogy csak életed nyújt nekem vigaszt
az elmúlás ős keserében,
ahol a holnap szíve repes éppen
és a kín fogan bennem magzatul?

Mondd miképp, hogyan mondjam el?
míg élsz, az élet addig érdekel...!
Nyelvemre szót adj s vért keblembe,
így összefonódásba merevedve
közös lehessen bűvös édenünk...

Tudom már miképp mondjam el:
élsz... az élet még ezért érdekel!
S a halál lesz igazmondó szám,
ha nem lesz ajkam, mivel kimondhatnám,
hogy jobb szeretlek, mint az életem!
 
 
0 komment , kategória:  Pogány Zoltán versei  
A fény éltetése
  2011-07-01 12:06:42, péntek
 
  Pogány Zoltán

A fény éltetése

Éltető és büszke tánc a fény,
mosdató cseppje a teremtésnek.
Ragyog... hirdetve - mily ősremény -
szent, csodás alkonyat ez az élet!

A végtelen karján hebegve
ki fényt dalol, nem rontja meg sötét;
hangja süvölt - léte dereglye,
mely széthordozza földi égiszét

s hirdeti - oh, isteni dalnok! -
szent, csodás alkonyat ez az élet,
mert annak, ki fényben andalog
az elmúlás csak egy új eszmélet.
 
 
0 komment , kategória:  Pogány Zoltán versei  
Reggeli passió
  2011-07-01 12:04:51, péntek
 
  Pogány Zoltán

Reggeli passió

pihe könnyű szél simít langy karokkal
csalogat erdő és hegység titkosan
szaladó tavasz ringat bájos módon
szerelmem érzed minden völgy ránk vetül
simít langy karokkal

ölelget reggel bíbor köd tapintgat
úszik szabadon hajnalt csalató árny
hajad lebben úgy mint tündérpongyola
s barna szigetek úsznak tőled felém
bíbor köd tapintgat

csodás ez a kép tájunk lobbanása
hanghullám söpör végig a nyúlt utcán
létbillentyűk szép dallamot repítnek
szférák mögé hol kettőnkért buggyadoz
tájunk lobbanása

pacsirták szólnak a mező zenélhet
még feküdj s pihenj korán kelni minek
virradó égen holdmaradvány sejlik
majd ha kél a Nap vele együtt kelünk
a mező zenélhet
 
 
0 komment , kategória:  Pogány Zoltán versei  
Évezredes óda
  2011-07-01 12:03:43, péntek
 
  Pogány Zoltán

Évezredes óda

Évezredek óta csak erre készülök:
felgyújtani neked az ég csillagait,
a tejútig érjek, majd onnan repülök
ha csatázni készülnek fénylő álmaid
megütközni a végtelen fényhadával,
onnan repülök, lobogtasson magával
tűzokádó napod,

várni a percet, mikor megrögzött vágyam
enyhülést talál öled hűs parazsában,
felszáll, ékes szárnyak tollazatát öltve
ébreszti a mennyet, lássa, amint veled
költözöm végtelen vidámságözönbe,
s bőszen belém sütnek sosem múló jegyet
táncoló angyalok,

szilaj mód, ha kéred, vagy lágy szenvedéllyel
vágyom ágyad ráncaihoz gyűrni magam,
így lesni folyton, csökönyös remegéssel,
mikor simítod ki önmagad általam,
mikor a vágy rezzenését koronázza,
miként lelkünk tiarája testünk násza,
szilaj forrongásod,

folyammá vágyom gyűjteni sós könnyeid,
ha örömkönnyek ők, s nem ontják gyöngyeit
léted háborgó, viharvert folyásának,
örömforrásait gyűjteni össze még
boldogságunk kis tavának, mert talán agg
szívemben csak így ringhat végső nyughelyén
egyetlen szerelmed.
 
 
0 komment , kategória:  Pogány Zoltán versei  
Nem adom
  2011-07-01 12:02:22, péntek
 
  Pogány Zoltán

Nem adom

Ki tiszta vizet mer patakomból,
oltsa szomját minden cseppje -
de kiinni az örök cseppet,
Ezt a cseppet,
másnak nem adom!

Ki jószágának friss füvem vágja,
hízzon rajta nyúlja, ökre -
de levágni az örök szálat,
Ezt a szálat,
másnak nem adom!

Ki kerítését kövemből rakja,
álljon büszke várfalakként -
de szétzúzni az örök követ,
Ezt a követ,
másnak nem adom!

Ki hazáját hazámban keresi,
éljen benne mindig békén -
de sírhantnak az örök hazát,
Ezt a hazát,
másnak nem adom!
 
 
0 komment , kategória:  Pogány Zoltán versei  
Szívzsolozsma
  2011-07-01 12:01:14, péntek
 
  Pogány Zoltán

Szívzsolozsma

Egyik lábad röpítsen
a csillagos égbe,
másik fürgén taposson
a földkerekségbe...
de együtt a kettő
csak engemet várjon!

Egyik karod érje át
az összes jóságot
másik lágyan ölelje
az egész világot...
de együtt a kettő
csak engem karoljon!

Egyik szemed pihenjen
bíbor látomáson,
másik folyton nézzen át
minden vízfolyáson...
de együtt a kettő
csak engemet lásson!

Egyik ajakad nyíljon
csengő hangon szóra,
másik okítson mindent
önzetlenül jóra...
de együtt a kettő
csak engem csókoljon!
 
 
0 komment , kategória:  Pogány Zoltán versei  
Szívzsolozsma
  2011-06-18 14:54:12, szombat
 
  Pogány Zoltán

Szívzsolozsma

Egyik lábad röpítsen
a csillagos égbe,
másik fürgén taposson
a földkerekségbe...
de együtt a kettő
csak engemet várjon!

Egyik karod érje át
az összes jóságot
másik lágyan ölelje
az egész világot...
de együtt a kettő
csak engem karoljon!

Egyik szemed pihenjen
bíbor látomáson,
másik folyton nézzen át
minden vízfolyáson...
de együtt a kettő
csak engemet lásson!

Egyik ajakad nyíljon
csengő hangon szóra,
másik okítson mindent
önzetlenül jóra...
de együtt a kettő
csak engem csókoljon!
 
 
0 komment , kategória:  Pogány Zoltán versei  
Nem adom
  2011-06-18 14:52:32, szombat
 
  Pogány Zoltán

Nem adom

Ki tiszta vizet mer patakomból,
oltsa szomját minden cseppje -
de kiinni az örök cseppet,
Ezt a cseppet,
másnak nem adom!

Ki jószágának friss füvem vágja,
hízzon rajta nyúlja, ökre -
de levágni az örök szálat,
Ezt a szálat,
másnak nem adom!

Ki kerítését kövemből rakja,
álljon büszke várfalakként -
de szétzúzni az örök követ,
Ezt a követ,
másnak nem adom!

Ki hazáját hazámban keresi,
éljen benne mindig békén -
de sírhantnak az örök hazát,
Ezt a hazát,
másnak nem adom!
 
 
0 komment , kategória:  Pogány Zoltán versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 6 db bejegyzés
e hónap: 222 db bejegyzés
e év: 477 db bejegyzés
Összes: 7117 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 544
  • e Hét: 13654
  • e Hónap: 55812
  • e Év: 145100
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.