Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/45 oldal   Bejegyzések száma: 443 
A bűn elleni harc
  2019-01-15 15:28:58, kedd
 
  A keresztyén embernek harcolni kell a bűn ellen, és imádkozni, hogy Isten adjon neki erőt az ellen

Sokan örülnek a bűnben, jókedvük van, mikor vétkeznek, ami annak a jele, hogy újjászületés nélkül és az Isten kegyelmén kívül vannak. De az igaz híveknek rosszul esik, ha vétkeznek, nagy keserűségükre és szomorúságukra van, hogy a bűntől tökéletesen meg nem óvhatják magukat. Ezért a bűn ellen harc és tusakodás támad azokban.
Ez abban áll, hogy bár azok is hajlandók a bűnre, kivált némelyekre és bár a romlottság néha őket is ösztönzi, izgatja a gonoszra, hasznot, gyönyörűséget ígér nekik, mégis ellene állnak, a bűnre izgató indulatokat és kívánságokat megfojtják, úgy hogy tudva, szántszándékkal nem vétkeznek. Ez az, amit János mond, hogy ,,aki Istentől született, bűnt nem cselekszik." (1Jn 3:9)
Mivel a hívő ember tudja, hogy Istent nemcsak a szándékos bűnökkel, hanem az indulatból és erőtlenségből valókkal is, nemcsak a nagyokkal, hanem a kisebbekkel is megbántják, ezért az is nagyon terhére van, ha indulatból és erőtlenségből és csak apró dolgokban vétkezik is. Egy bűnös gondolat, egy vétkes indulat, egy illetlen szó és cselekedet szomorúságára van. Azt akarná, hogy se nagy, se kicsi dolgokban ne vétkezzék és se az Istent se felebarátait meg ne bántsa. Ezért mikor egyben vagy másban megbotlik, mikor észreveszi, hogy vétkes indulattal gerjedezett, vagy elméjében vétkes gondolatokat forgatott, vagy száján vétkes szót eresztett ki, vagy valamiben vétkesen, illetlenül viselte magát, akkor azon tűnődik, búsul, sóhajt és felteszi magában, hogy máskor vigyáz magára, hogy az többször meg ne essék. De sokszor megint megesik, vagy ha abban nem is, másban megint megbotlik. Akkor megint tűnődik, búsul, sóhajt, nagyobb vigyázásra határozza magát, fohászkodik kegyelemért, kerüli azokat a helyeket, személyeket és alkalmakat, amelyek bűnös indulatokat keltettek benne és illetlen, vétkes cselekedetre indították őt. Mindaddig, amíg Isten kegyelmével és segítségével a vétkes indulatokat, hajlandóságokat és szokásokat megerőtleníti és mindinkább feddhetetlenné lesz. Ez a bűn ellen való harc.
Ha azért, keresztyén ember, ilyen harcot tapasztalsz magadban, ez igen jó jel és az Isten újjászülő és megszentelő kegyelmének munkája. De megjegyezd, hogy a bűn elleni harcodnak célja ne valami világi cél legyen, hanem az Isten előtti kedvesség. Azaz ne csak azért harcolj a bűn ellen, ne csak azért igyekezz azt eltávolítani, mert az káros becsületednek vagy egészségednek, vagy javaidnak - hiszen ilyen céllal s ez okból a világ fiai is sokszor harcolnak a bűn ellen - hanem különösen azért, mert azzal az Istent bántjuk meg, és a neki tartozó engedelmességet rontjuk meg.
Jegyezd meg hát azt, keresztyén ember, hogy keresztyén kötelességed nemcsak azt kívánja tőled, hogy a nagy és szándékos bűnöket elkerüld, hanem, hogy az erőtlenségből fakadó apró bűnök számát is igyekezz magadban egyre kevesbíteni és fogyasztani. Mert az erőtlenségből fakadó bűn is: bűn, a kis bűn is (óh, ugyan a bűnt lehet-e kicsinek mondani?), az is csakugyan bűn és az Isten megbántására van. Ezért neked, aki keresztyén vagy, irtóznod kell attól is és vigyáznod, harcolnod, küzdened kell az ellen is.
Minthogy pedig minden nap tapasztalod, hogy igen erőtlen vagy, úgy hogy gyakran csak azt veszed észre, hogy már rosszat gondoltál, vagy rosszat szóltál, vagy rosszat cselekedtél és hogy akaratod ellenére is sokszor támadnak benned vétkes indulatok, kívánságok és gondolatok, ezért hát erődnek és vigyázásodnak csak úgy lehet itt haszna és eredménye, ha Isten onnan felülről mennyei kegyelmet ad neked. Azért hát kiváltképpen imádsággal harcolj a bűn ellen és kérd buzgón Istent, hogy adjon erőt a bűn meggyőzésére. És bár el nem érheted ez életben, hogy soha ne vétkezz, ,,mert nincs ember, aki ne vétkeznék" (1Kir 8:46), de ha teljes szívedből igyekszel és imádkozol, az isteni kegyelem sokra segít téged, Jézus Krisztus pedig a te maradék erőtlenségedet és fogyatkozásodat a maga érdemével elfedezi és Isten előtt a te jóra való szándékodat és igyekezetedet kedvessé teszi.

Szikszai György
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
A krízis időt igényel
  2019-01-13 15:31:52, vasárnap
 
  A krízis időt igényel

Egy mély és tartós kötelék alakul ki azok között az emberek között, akik együtt mennek át nehéz helyzeteken. A krízis olvasztótégelyében az emberek arra kényszerülnek, hogy másoktól függjenek, olyan szinten, ami normális esetben kényelmetlen lenne számukra. A titkon ejtett könnyek mára már olyan vizek, melyek azért folytak, hogy néhány kiváltságos láthassa. Keresve a bölcsességet, olyan tanácsot kérnek kétségbeesett szívvel, amit azelőtt soha nem kértek. Azok az emberek, akik kézen fognak, amikor menekülsz, vagy hoznak egy kávét késő este és virrasztanak a betegágy mellett, ők azok, akikkel leggyakrabban a leghosszabb és legmélyebb kapcsolatot éled meg. Azok, akik a gerincműtéted után eljönnek, hogy felássák a kertedet, megigazítsák a kerítésedet, róluk éveken keresztül a legszebb emlékek jutnak eszedbe.
Sokan túlságosan elfoglaltak vagyunk ahhoz, hogy időt szánjunk másokra. Senkinek nincs betervezve, nincs beírva a határidőnaplójába a krízis. Erre soha nincs alkalmas idő. Ráadásul pedig, a krízis mindig időt igényel - olyan időt, amivel gyakran nem rendelkezünk, és bizonyára más sem ér rá, hogy ezzel foglalkozzon. Amikor az emberek átmennek az út túlsó oldalára, mint a pap és a lévita a samaritánus történetében a Bibliában, akkor bizonyosak lehetnek afelől, hogy jönni fog valaki más, aki átveszi helyüket, aki ellátja a sebeiket, és aki a barátságával gyógyít. Ugyanakkor, el kell ismerniük, hogy amin keresztülmentek az több volt egy krízisnél. Elmulasztottak egy olyan esélyt, mely által isteni szeretetet demonstrálhattak volna és ezáltal megépítették, vagy elmélyítették volna a szívbéli kapcsolatot azzal a személlyel, aki ezért szerette volna őket.

Michael Fletcher
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
A világtól való elszakadás
  2019-01-12 17:08:35, szombat
 
  A keresztyén embernek imádkozni kell, hogy Isten szakassza el őt a világtól

Hogy milyen fontos kötelessége a keresztyén embernek a világtól való elszakadás, megérthető abból, amit János apostol mond: ,,Ne szeressétek a világot, se azokat amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete." (1Jn 2:15) És abból, amit Jakab mond: ,,A világ barátsága ellenségeskedés az Istennel. Aki azért e világnak barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz." (Jk 4:4)
A világtól való elszakadás, vagy annak nem szeretése nem abban áll, hogy az ember ne szeresse a földi életet. Az élet szeretetét maga Isten oltotta be az emberbe. Nem is abban áll az, hogy az ember a világi javakból semmit ne igyekezzék szerezni magának, vagy hogy amije van, vagy lehet, azt magától elhányja, elvesztegesse. Hiszen Isten adományai azok és azért teremtettek, hogy az ember bírja és hasznát vegye azoknak. Nem is abban áll végül a világtól való elszakadás és annak nem szeretése, hogy az emberektől külön rekesszük magunkat, a világ fiaival soha ne beszéljünk, azokkal semmi ismeretségbe, barátságba és érintkezésbe ne ereszkedjünk, mert akkor Pál apostol szavai szerint ki kellene mennünk e világból. (1Kor 5:10)
Hanem a következő módon kell elszakadnod e világtól és azt nem szeretned:
1. E földi életet és minden e világi dolgot hiábavalóságnak tartva szívedet, lelkedet, kívánságodat ama jobb életre: a mennyeire és örökkévalóra emeld fel.
2. Életed fő céljául ne a földi dolgokat tedd, hanem azt, hogy Isten dicsőíttessék általad és te az ő boldog színének látására eljuthass.
3. Olyan túlzott világi szorgalommal meg ne terheld magadat, ami miatt el kellene hagynod üdvösséged munkáját.
4. A földi javak szeretetében soha el merülj annyira, hogy azok megszerzéséért vagy megtartásáért bűnre és Istennek bántására vetemedj.
5. E világ gonosz példáit, bűneit, cselekedeteinek módját ne kövesd, bűnre való izgatása által magadat elcsalatni ne engedd és soha se azt nézd, mi szokás e világban, hanem azt, hogy mit kíván, mit akar és mit parancsol az Isten.
6. Mikor az az Isten akarata, hogy akármiféle földi javadban kárt vallj, azt béketűréssel és Isten akaratában való megnyugvással szenvedd.
7. Végül, mikor Isten e világból kiszólít, légy kész ezt elhagyni és az Isten akaratát követni.
Semmi sem lehet károsabb és veszedelmesebb az ember lelkének, mint a világba való bemerülés s az ahhoz való ragaszkodás. Mert az úgy elfoglalja az ember elméjét és annyifelé vonja, hogy nem ér rá lelkének állapotáról gondolkodni vagy ha néha gondolkozik is, csak mintegy futtában és igen hiányosan. Elvonja az az embert az Isten dicsőítésétől, ami pedig életünk fő célja. Isten tisztelésének minden munkáját a sok oda elegyített hiábavaló világi gondolattal megfertőzi, haszontalanná, gyümölcstelenné és Isten előtt megvetetté teszi. Sok hánykodást és nyughatatlanságot támaszt, és ami nagyobb, az Istentől elvonja és bűnbe keveri az embert. Elrontja az ember kedvét Isten dolgaihoz és azt cselekszi, hogy az ember nem talál gyönyörűséget Istenben és az ő kegyelmében, a mennyországban és az üdvösségben s ezért nem is vágyik ezekre, nem törekszik bírásukra. A halálban is kimondhatatlan hánykódást okoz és végül örök veszedelmet szerez. Semmi sem szükségesebb hát, mint hogy mindenki, aki a maga javát akarja, igyekezzék e világtól a fentebb előadott módon mind jobban elszakadni és annak szeretetétől szabadulni.
Mivel azonban az ember természete szerint a föld felé hajlik a benne levő romlottság miatt és a világ s a földi dolgok szeretete nagyon meg van gyökerezve szívében, ezért nehéz dolog a világtól elszakadnia és annak tilalmas szeretetét szívéből kiszaggatnia. Sőt nem is lehet azt másként megvalósítani, csak az Isten kegyelme által. Könyörögj azért gyakran, keresztyén ember, hogy Isten abban is hathatósan mutassa meg benned a maga kegyelmének munkáját, hogy úgy élhess e világban mint Lót Sodomában, József Egyiptomban, Dániel és társai Babilóniában.

Szikszai György
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Az elérhetőség elve
  2019-01-07 19:01:42, hétfő
 
  Az elérhetőség elve

Ezt az elérhetőség elvének nevezem. Sokan azt gondolják, hogy elérhetőek a szeretteik számára. Hallottam már emberektől: "Tudja, hogy engem megtalál. Bármikor felhívhat, ha akarja." Én viszont ennél sokkal mélyebb dologról beszélek. Arról beszélek, hogy adjunk elsőbbséget az embereknek; arról, hogy legyünk ott amikor lehangoltak. Legyünk mellettük, amikor krízisen mennek keresztül.

Joby Adams a tökéletes példa. El sem tudom mondani, hogy amikor vele voltam hányszor kellett megállnia azért, hogy benézzen valakihez, vagy megnézze jól van-e az illető. Mindent tudott az emberek helyzetéről. Tudta azt, hogy Ez meg Ez asszony, a Valaki úriember szomszédja, az apjával dolgozott a válásáig, és elveszítette a házát. Az idősebb fia néhány évvel ezelőtt rákban halt meg, ő pedig azóta egyedül él. Jody múlt héten az áruházban összefutott Valaki úrral, akitől megtudta, hogy Ez meg Ez asszony érdeklődött felőle, tehát amikor visszafelé mentünk a városba, meg kellett állnunk egy röpke pillanatra. Ott volt Régi Haver barátnő is, tehát be kellett mennünk, hogy megnézzük hogy van mindenki. "Hogy vagytok? És a fiatok? Befejezte tanulmányait? Itt dolgozik valahol a közelben? Mikor történt a baleset?" Mielőtt távoztunk volna, mindkét hölgynek megsimogatta a kezét és azt mondta: "Isten áldjon! Isten áldjon!" miközben a könnyeivel küszködött. Mindig ott volt, mindig foglalkozott velük, mindig barát volt, és az emberek emiatt szerették. Örökké tartó sorokban jöttek a temetésére, és mindannyian úgy gondolták, hogy különleges barátai voltak Jobynak. A szükség idején ott volt mellettük, és most ők jöttek el bizonyítani a vonzalmukat iránta. Megnyerte a szívüket, mert szerette őket, ahogy Isten szerette őt. Joby első helyre tette az embereket, ők pedig beengedték a szívükbe és az életükbe.

Michael Fletcher
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Elmélkedés
  2019-01-04 09:26:23, péntek
 
  Elmélkedés

Zsid 11,34: ,,Erősek lettek a háborúban."

Hallgassátok meg egy igazi hithős történetét. Meghalt a börtönben, mert megtagadta, hogy az Úr napján dolgozzon, ezért úgy megverték, hogy mind a két keze és lába lebénult. Csak a nyakát tudta mozgatni. Még a családban, vagy a kórházban is roppant nehéz helyzet az ilyesmi. Ő azonban egy börtöncellában volt, ahol a foglyoknak sem víz, sem gondozó eszközök nem álltak rendelkezésükre. Kanállal kellett volna etetni, de honnan kanál? És mégis, mindőjük között ő volt a legderűsebb és a legboldogabb. Az arca mindig mosolygott. Amikor néha, a foglyok ágya szélére ültek és panaszkodtak a hiányokra és a kilátástalanságra, azt mondta nekik: ,,Ha rosszak a kilátások, nézzetek túl rajtuk. Szent István, amikor követ dobáló emberekkel volt körülvéve, mert testvérei magára hagyták abban a nehéz órában, felemelte szemeit és látta Jézust, az Atya jobbján. A szívét ez a látvány vigasztalta meg. Ez vigasztalhatja meg a ti szíveiteket is, emeljétek fel szemeiteket." Az egyik testvér, miután kiszabadult a börtönből, elmondta édesapja történetét a 8 éves kisfiának. Hozzátette. ,,Remélem, te is olyan jó ember leszel mint édesapád." A fiú azt felelte: ,,Testvér, szeretnék én is szenvedni Krisztusért, ahogyan édesapám is szenvedett." Egyetlen törvény sem kötelezi a keresztyéneket, hogy unalmasak, langyosak, kételkedők legyenek. A keresztyénség lehet győzelmes is. A ,,szeretet" kifejezés helyesírása: Áldozat!

Richard Wurmbrand
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Egy szelet mennyország
  2018-12-07 16:35:09, péntek
 
  Egy szelet mennyország

Azt adtad aki a tied,
Aki a legdrágább volt neked,
Elküldted egyetlen Fiad
Hogy életre keltse a bűnben
Ragadtakat.

Mekkora a szeretet, hogy egyetlen Fiadat nem kímélted? Ki az aki Földön perbe szállna veled
és adna a fiának egy lélekért is töviskoronát, korbácsot meg keresztet?

Drága véren váltottál meg Uram
Túl drágán, hogy ne fájjon a bűnöm.
A megtisztulás minden vágyam
Napi botlásaim pókhálójában.
Tudom, hogy mi a jó és mi a rossz
S mégis lépéselőnyben a gonosz. A jó csak a kozmetika, mint a heges arcon a bőrplasztika.

Belefáradtam a sok helyesbítésbe, a bocsánatkérésbe. Könnyebb lenne ha jó lehetnék s mindent törvényed szerint tennék. Tudom az már idilli állapot ami a Földön nem ölthet alakot. Arra még várni kell míg a kegyelem a türelem szárnyán életem végéig viszen, mikor a menny meghasad s magából egy szeletet ad. Amit ha béveszek immár elédbe tisztán mehetek.

Add Atyám, hogy ne kételjedjek, hogy van hatalmad a bűnös lelkem tisztává tenned. Tied a hatalom mindenek felett itt a lelkem Uram te tudod, hogy mit kell tenned. Tisztítsd meg Uram a szívem, ez minden vágyam, hogy többé ne legyen megosztva, csak egyedül neked szolgáljak.

S. É
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Bizodalom Istenben
  2018-11-18 13:10:48, vasárnap
 
  A keresztyén embernek imádkozni kell, hogy Istenben mindig bizalma lehessen

Istenben bízó ember az, aki minden szükségében és mind boldog, mind boldogtalan állapotában állhatatosan az Istenre támaszkodik és elhiszi, hogy őt mindenkor meg akarja segíteni és meg is segítheti; mindenkor megszabadíthatja, meg is akarja szabadítani, amikor neki hasznos és üdvösséges; és minden dolgát úgy igazgathatja, úgy is akarja igazgatni, amint neki javára szolgál.
Sok dolog hívja és kötelezi a keresztyén embert arra, hogy Istenben bízzon. Különösen a következők:
1. Isten mindenható, ezért mindent megadhat, mindenkor és mindenben jót tehet.
2. Isten végtelen jóságú és könyörületességű, ezért jót is akar tenni.
3. Isten végtelen bölcsességű, ezért találhat módot a segítésre és szabadításra akkor is, amikor az ember semmi módot nem lát.
4. Isten igazmondó és változhatatlan, ezért, amint megígérte, hogy megsegít és megszabadít, bizonnyal meg is cselekszi. (Zs 50:15)
5. Maga parancsolja szent beszédében, hogy bízzunk benne. (Zs 37:3,5; Mt 9:2)
6. Boldogoknak mondja azokat, akik benne bíznak. (Zs 34:9)
7. Segítséget és szabadítást ígér a benne bízóknak. (Zs 33:18-19)
8. Haragszik azokra, akik nem bíznak benne és megbünteti azokat, mint Sault (1Krón 10), Akháziát (2Kir 1), Asát (2Krón 16) és másokat.
9. Istenben való bizalom nélkül senki bátor és csendes nem lehet, az pedig csendességet és bátorságot ad.
10. Nem lehet bízni bátran senkiben Istenen kívül, mert rajta kívül minden erőtlen, rossz, hűtlen, meggondolatlan, hazug, állhatatlan és Isten akarata s engedelme nélkül nem hogy használhatna vagy árthatna, de meg sem mozdulhat.
Mindezek arra ösztönöznek és köteleznek téged, keresztyén ember, hogy bízz Istenben és ne másban, hanem benne bízz. De:
1. Úgy bízz, hogy ne képzeld azt, hogy valamit érdemlesz Istentől, hanem ismerd el méltatlanságodat.
2. Úgy bízz, hogy ha nem is történnek mindenkor kedved szerint dolgaid, megnyugodj Isten akaratában, meggondolva és elhive, hogy úgy van javadra.
3. Úgy bízz, hogy rendkívüli dolgokat ne várj Istentől, hogy bizalmad vakmerőségre és istenkísértésre ne változzék, hanem csak olyanokat, amiket megígért, vagy amik a dolgok rendes folyása szerint megtörténhetnek.
4. Úgy bízz, hogy magad is munkálkodj, s a rendes és megengedett eszközöket elővedd, mert különben így is vakmerőségbe és istenkísértésbe esel.
5. Úgy bízz, hogy Istent féld és akarata szerint rendeld életedet, mert bízni Istenben s mégis bűnnel bosszantani őt, iszonyú vakmerőség.
Jóllehet sok dolog serkent és bátorít az Istenben való bizalomra, mégis bizonyos, hogy ellenségei is vannak annak, amelyek minden módon igyekeznek azt rontani és megzavarni. A sátánnak egyik nagy mesterkedése az ember elvesztésére az, hogy vakmerő bizakodást támaszt benne, a másik mesterkedése pedig az, hogy a bizalmat leveri és kétségbe ejti az embert. A magunk romlott természete is sokszor ijesztget azzal, hogy amint mi, emberek, könyörtelenek és változók vagyunk s nem igen vesszük fel a mások nyomorúságát, nem is igen sietünk a mások segítségére, talán Isten is így tesz. A bűn is nagy ellensége az Istenben való bizalomnak. Mert egyfelől tudjuk, hogy Isten haragszik a bűnért, másfelől pedig érezzük, hogy bűnösök vagyunk, ezért sokszor megesik, hogy süllyedez a bizalmunk. Végül a nyomorúságok, különösen ha sokáig tartanak, nagy kísértői, sokszor csaknem elfogyasztói Istenben való bizalmunknak.
Mivel pedig a bizalomban megfogyatkozni felette igen nagy kár, nagy gonosz és nagy veszedelem, ezért hát, keresztyén ember, állj ellene a sátán sugallatainak, melyekkel bizalmadat ostromolja. Romlott természeted gondolatait is verd vissza azzal, hogy Isten nem olyan, mint az ember, hanem könyörülő, szánakozó, szeretetében és ígéreteiben változhatatlan. Ha bűnös vagy is, gondold meg, hogy Isten irgalmas hozzád Jézus Krisztusban és hogy nem angyalnak, hanem bűnös embernek parancsolta, hogy bízzon benne. Ha nyomorúság jön rád, ne engedd, hogy az megtántorítsa bizalmadat. Sőt inkább: minél nagyobb a nyomorúság, annál jobban ragaszkodj Istenhez, tudva, hogy ő igazgat mindent, hogy javadat akarja és hogy mindenkor megszabadíthat. Boldog és kedvünk szerint való állapotban nem nagy dolog bízni Istenben. De a nyomorúság idején bízni, sőt akkor is bízni, ha semmi út és mód nem látszik a szabadulásra, ez a szép és Isten előtt kedves dolog.
Micsoda keresztyén vagy, ha egy kis nyomorúság mindjárt megzavarhatja Istenben való bizalmadat, ha mihelyt kedvezőtlen körülmények közé jutsz, mindjárt azt kezded gondolni, hogy Isten elfeledkezett rólad, vagy elvetett téged. Csak ennyire hiszel Isten ígéreteinek? Csak ennyit tulajdonítasz jóságának, könyörületességének, bölcsességének, hatalmának és tökéletességének? Erősítsd azért magadat az Istenben való bizalomban a fentebb előadottak gyakori meggondolásával és mikor lelked csügged, szólítsd meg azt Dáviddal: ,,Miért csüggedsz el lelkem és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én neki, az én szabadítómnak és Istenemnek. (Zs 42:6,12)
Mivel pedig erőtlen vagy és Isten kegyelme nélkül itt is hiábavaló az igyekezeted, imádkozz gyakran és kérd Istent, hogy kegyelmével úgy munkálkodjék benned, hogy őbenne mindig bizalmad lehessen és ez a bizalmad mindig helyes lehessen.

Szikszai György
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
A történelem az Isten országával van kapcsolatban
  2018-11-10 08:51:21, szombat
 
  A történelem az Isten országával van kapcsolatban

A világtörténelem megértésének kulcsa az Isten országának megértésében rejlik. Más népek történelme, akikről említést tesz az Ószövetség, a szent írókat csak annyiban érdekelték, amennyire ezek a népek érintkeztek Izrael sorsával. Napjainkban a történelem olyan mértékben fontos, amilyenben érintkezik az Egyház történelmével. A világon a legfontosabb dolog az Isten országa. Már a legelején, az ember bűnesetétől fogva, Isten belekezdett egy új ország létrehozásába. Még a felállítás fázisában van, de ez a folyamat sikeresen végbe fog menni. A különböző események jelentősége az által van meghatározva, mennyire vannak segítségére ennek a folyamatnak. Napjaink problémáit helyesen megérteni és magyarázni csak ennek fényében lehet. Minden, amit Isten megenged, hogy megtörténjék ebben a világban, közvetlenül kapcsolatban van az Ő magasztos tervével az Ő Egyházát és országát illetően.
Ne nyugtalankodjunk ezért, ha olyan kifürkészhetetlen események tanúi lehetünk, amelyek ebben a világban történnek. Inkább azt a kérdés tegyük fel: Milyen kapcsolatban vannak ezek az Isten országával? Ha a megmagyarázhatatlan események veletek történnek meg, akkor a helyett, hogy zúgolódnátok, és panaszkodnátok sorsotokra, kérdezzétek meg magatoktól: Mit akar ez által Isten nekem üzenni? Miben kell megváltoznom? Hol követtem el hibát, és Isten miért engedte meg, hogy ez megtörténjen? A legmegmagyarázhatatlanabb helyzetekben is lehet értelmet találni. Sosem szabad kételkednetek Isten szeretetében, és igazságosságában. Ha Isten nem válaszolna imádságainkra, vagy számunkra értelmezhetetlen módon válaszolna rá, mi lennénk a legszerencsétlenebb emberek. Szerencsére, Ő válaszol, habár néha nem késlekedik, hogy rámutasson hibáinkra, arra, hogy mit kell megváltoztatnunk életünkben. Ő gondot visel ránk. Ő azt akarja, hogy megfeleljünk annak az állapotnak, amely ránk vár az Ő országában, amelyet Ő készített el számunkra. Tehát, minden eseményre a nagy, örökkévaló és dicsőséges isteni célok fényében kell tekintenünk.

Martyn Lloyd-Jones
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
A történelem az Isten tervének megfelelően fejlődik
  2018-11-10 08:41:23, szombat
 
  A történelem az Isten tervének megfelelően fejlődik

Nincsenek véletlenek. A történelemnek van egy megfelelő irányba haladó terve, amelyben minden öröktől fogva előre van látva. Isten már a legelején látja annak végét. Ő ismeri a korszakokat és az időket. Ő az Ő felállított céljait eléri. Tudja, mikor kell megáldania Izraelt, és mikor kell az áldást megvonni tőle. Minden hatalom az Ő kezében van. Mikor eljött az idő teljessége, Ő odaadta az Ő Egyszülött Fiát. Ő megengedte, hogy először megjelenjenek a filozófusok, akik a dolgok rendjét magyarázták. Utána feltámadtak a rómaiak, aki állami berendezkedésükről váltak híresekké. Utakat építettek, és az általuk meghódított területeken felállították a törvényes rendet. Csak ez után küldte el Isten az Ő Fiát. Mert ez volt az Ő terve.
Igen, az emberiség történelmének meg van a célja és értelme. Minden, ami a huszadik században történik, nem véletlenül történik. Emlékezzünk arra, hogy az Isten tervének közepében az Ő Egyháza van, és ne feledkezzünk meg arról, milyen büszke és nemtörődöm ő ebben a huszadik században. Az önhittség trónusába telepedett, hivalkodva az úgynevezett kulturális evangéliummal és teológiával, és esetlenül szól a megtérésről, a Szent Lélek munkájáról, és más igazságokról. Emlékezzetek a viktoriánus idők pompázatos istentiszteleteire. Emlékezzünk meg annak tudományba vetett hitéről, és készségét, hogy Isten kijelentését felcserélje az emberi filozofálgatásra. Milyen gyakran cáfolták az Újszövetség lelkületét! Az Egyház megérdemli az ítéletet. Nem is olyan nehéz megérteni a huszadik század történelmét, ha a tizenkilencedik század prizmáján keresztül szemléljük azt. Minden esemény a megfelelő tervek szerint megy végbe.

Martyn Lloyd-Jones
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Felebaráti szeretet
  2018-11-09 17:35:58, péntek
 
  A keresztyén embernek imádkozni kell azért, hogy Isten plántálja be és növelje szívében a felebaráti igaz szeretetet

Az Isten és a felebarát iránti szeretet úgy együvé tartoznak, hogy egyik elő nem fordulhat a másik nélkül. Aki Istent igazán szereti, felebarátait is szereti, aki pedig felebarátait nem szereti, az Istent sem szereti igazán. Ezért mondja János: ,,Ha azt mondja valaki, hogy szeretem az Istent és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az." (1Jn 4:20) Ezért Üdvözítőnk is, bár az Isten iránti szeretetről szóló parancsot első és nagy parancsolatnak mondta, mivel Isten a legelső és legnagyobb lévén a legfőbb szeretetre méltó, mégis a felebaráti szeretetről szóló parancsot ahhoz hasonlónak mondta, mivel egyik a másik nélkül nem lehet. (Mt 22:37-39)
Nem lehet egyik a másik nélkül azért, mert Isten szeretete megkívánja, hogy megtartsuk parancsait (1Jn 2:5, 5:3), vagyis úgy szeretjük igazán Istent, ha parancsait megtartjuk. Azt pedig ő parancsolta, hogy felebarátainkat szeressük (3Móz 19:18) és így az Isten iránti szeretet nem lehet felebaráti szeretet nélkül. Nem szeretjük Istent igazán, ha felebarátainkat nem szeretjük. (1Jn 4:21)
Amint az Isten iránti, úgy a felebaráti szeretet is nemcsak szóból, hanem cselekedetekől áll. Éspedig a következőkből:
1. Felebarátunk iránt jó indulattal és igazszívűséggel viseltessünk.
2. Ha azt látjuk, hogy felebarátunk boldog és jó szerencséje van, örüljünk rajta, ha pedig azt látjuk, hogy nyomorúságban van, szomorkodjunk azon.
3. Amennyire lehet, igyekezzünk felebarátunk boldogságát előmozdítani, a nyomorúságot pedig róla elfordítani.
4. A felebarátunkkal való viszálykodást kerüljük, keressük vele a békességet. Ha pedig őt valamikor megbántjuk, vagy ő minket megbánt, hamar megbékéljünk és a felbomlott békességet helyreállítsuk.
5. Felebarátunknak soha ne tegyünk tudva, szándékosan kárt se becsületében, se javaiban.
6. Legyünk készen felebarátunknak minden szükségében tőlünk telhetően szolgálni és segítségül lenni.
7. Felebarátunk lelki és testi jólétéért Istenhez könyörögjünk.
De jól jegyezd meg, keresztyén ember, hogy nemcsak az a felebarátod, aki jóbarátod, jóakaród, jótevőd, hanem az is, aki ellenséged, irigyed, gyűlölöd, gyalázód, kártevőd. Az ilyen is felebarátod, ezért Mestered megparancsolta, hogy az ilyent is szeresd. (Mt 5:44) Nem is különösen derék dolog azokat szeretni, akik minket szeretnek, velünk jót tesznek és irántunk jóindulattal vannak. A hitetlen pogányok is szeretik az ilyeneket. (Mt 5:46-47) Sőt, az értelem nélküli barmokat is arra hajtja a természet, hogy a maguk módja szerint szeressék azokat, akik velük jót tesznek. Hanem az ellenséget, a rosszakarót, a gyűlölőt, gyalázót, kártevőt szeretni, ez a derék keresztyén virtus (erény).
Nem kell azonban azt gondolnod, hogy ellenségeidet, rosszakaróidat, szintúgy kell szeretned, mint barátaidat, jóakaróidat, jótevőidet. Ha valaki erre akarna kötelezni téged, olyan dolgot kívánna, ami a természettel és a józan értelemmel ellenkezik. Maga Üdvözítőnk is kétségtelenül más indulattal szerette Jánost, mint Júdást és Heródest. Szeretheted hát te is jobban barátaidat és jóakaróidat, mint ellenségeidet és rosszakaróidat. De ellenségeidet és rosszakaróidat is szeretned kell ilyen módon:
1. Azokat ne átkozd és ne szidalmazd.
2. Haragot, gyűlölséget ne tarts ellenük.
3. Gonoszért gonosszal ne fizess nekik, hanem jóval, és ha módod volna is rá, ne állj bosszút rajtuk.
4. Légy kész nekik megbocsátani.
5. Légy kész szükségeikben a tőled telhető segítséggel lenni nekik.
6. Imádkozz is értük.
Ha ezek szerint megvizsgálod magadat, nem találsz-e magadban sok fogyatkozást? Nem úgy találod-e, hogy itt igen hiányos a keresztyénséged, és hogy a felebaráti szeretetet sokszor és sokféleképpen megsértetted? Bánd és fájlald hát azokat a beszédeidet és cselekedeteidet, amelyeket a felebaráti szeretet ellen tettél. Orvosold azokat bűnbánattal és vigyázz jobban a felebaráti szeretet kötelességeire.
De mivel a romlott szív igen hajlandó és erősen ösztönző a felebaráti szeretetet sértő és felforgató dolgokra, nem vigyázhat és nem őrizkedhetik azok ellen eléggé az ember Isten kegyelme nélkül. Ezért szükséges, hogy buzgón esedezz Istenhez a segítő kegyelemért, az igaz felebaráti szeretetnek szívedbe plántálásáért, meggyökereztetéséért és növeléséért.

Szikszai György
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
     1/45 oldal   Bejegyzések száma: 443 
2018.12 2019. Január 2019.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 644 db bejegyzés
e év: 644 db bejegyzés
Összes: 18689 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 204
  • e Hét: 6762
  • e Hónap: 28412
  • e Év: 28412
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.