Regisztráció  Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/30 oldal   Bejegyzések száma: 296 
Isten önmagától való létezése
  2017-05-22 21:52:47, hétfő
 
  Isten önmagától való létezése


Amikor a Biblia kijelenti, hogy Isten a világmindenség teremtője, arra utal, hogy Isten nem teremtett lény. Rendkívül fontos, hogy lássuk a különbséget a Teremtő és a teremtett világ között. A teremtett világ magán viseli Teremtője bélyegét, és dicsőségéről tanúskodik, de sohasem szabad imádnunk, mert nem a teremtett világ a legfőbb lény.
Semmi sem teremtheti meg önmagát. Az önteremtés fogalma önmagában ellentmondás, értelmetlenség. Arra kérem az Olvasót, hogy tartson szünetet az olvasásban és gondolkozzon el. Semmi sem tudja önmagát megteremteni. Még Isten sem alkothatja meg önmagát. Ahhoz, hogy Isten megteremthesse önmagát, már azelőtt léteznie kellene, mielőtt létezik. Erre még Isten sem képes.
Minden okozatnak okra van szüksége. Ez a meghatározásból következik. Isten azonban nem okozat. Nincs kezdete, tehát nincs megelőző oka sem. Isten örök. Mindig létezett, és ma is létezik. Önmagában rendelkezik a létezés erejével. Nincs szüksége külső forrásból jövő segítségre, hogy továbbra is létezzen. Ezt jelenti az önmagától való létezés elve. El kell ismernünk, hogy magasztos, nagy eszme. Nem ismerünk hozzá hasonlót. Minden, akit világunkban tapasztalunk, mástól függ, teremtmény. Semmit sem vagyunk képesek megérteni, ami teljesen önmagától létezik.
Az azonban, hogy (a meghatározás szerint) a teremtmény számára lehetetlen, hogy önmagától létezzen, még nem jelenti azt, hogy a Teremtő ne létezhetne önmagától. Hozzánk hasonlóan Isten sem teremthette önmagát. Tőlünk eltérően azonban létezhet önmagától. Valójában éppen ez a Teremtő és a teremtmény közötti különbség lényege. Ez teszi a legfőbb lénnyé és minden más lény forrásává.
Az önmagától való létezés elve nem ütközik a logika, az ésszerűség vagy a tudomány egyetlen elvébe sem, sőt racionálisan érvényes álláspont. Ezzel ellentétben az önteremtés elve ellenkezik az ésszerűség, a logika és a tudomány legalapvetőbb törvényével - a nem-ellentmondás törvényével. Az önmagától való létezés ésszerű, az önteremtés ésszerűtlen.
Az önmagától való létezés nézete ésszerűen nemcsak lehetséges, hanem racionálisan szükségszerű is. Az ésszerűség azt is megköveteli, hogy ha bármi létezik, akkor valaminek önmagában rendelkeznie kell a létezés erejével hiszen különben semmi sem lenne. Hacsak valami nem létezne önmagától, valószínűleg egyáltalán semmi sem létezhetne.
Talán a legrégibb és legelgondolkoztatóbb kérdés az, hogy miért létezik valami, ahelyett hogy semmi sem lenne. A kérdésre legalább részben Isten létezése a szükségszerű válasz. Isten örökké létezik önmagában, és minden lény forrása és kútfeje. Egyedül ő rendelkezik önmagában életerővel. Pál kijelenti, hogy létünk Isten lényének hatalmától függ: ,,őbenne élünk, mozgunk és vagyunk" (ApCsel 17:28).

Összefoglalás:

1.Minden okozatnak van kiváltó oka.
2.Isten nem okozat, neki nincs oka.
3.Az önteremtés irracionális nézet.
4.Az önmagától való létezés ésszerű elgondolás.
5.Az önmagától való létezés racionálisan nemcsak lehetséges, hanem szükségszerű.

Ajánlott bibliai olvasmányok: Zsolt 90:2; Jn 1:1-5; ApCsel 17:22-31; Kol 1:15-20; Jel 1:8

R. C. Sproul
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
A bűn elkövetése szemben a bűn gyakorlásával
  2017-05-22 14:41:54, hétfő
 
  A bűn elkövetése szemben a bűn gyakorlásával


Egy másik igazság, amit ismernünk kell, hogy különbség van a bűn elkövetése és a bűn uralma között. Minden keresztyén követ el bűnt, még ha az életét nem is uralja a bűn. Nem bűntelen, de kevesebb bűnt követ el.
János apostol az első levelében világossá teszi, hogy a hívő is követ el bűnt. Azt mondja, hogy önmagunkat csaljuk meg, ha ezt tagadjuk, és hazuggá tesszük Istent (1,8-10). De a továbbiakban azt mondja: "A ki ő benne marad, egy sem esik bűnbe; a ki bűnbe esik, egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt... A ki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik... Senki sem cselekszik bűnt, a ki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született" (3,6.8a.9). A tényt, amit János a bűn gyakorlásáról mond, alátámasztja azzal a kijelentésével, hogy az ördög cselekszi a bűnt kezdettől fogva (3,8); ez az ördögre jellemző magatartás. De a hívők nem az ördögtől vannak; az ő életüket nem a bűn jellemzi.
Ez felveti a kérdést: "Mikor válik a bűn elkövetése a bűn gyakorlásává?" A Biblia nem válaszol erre a kérdésre. Ha válaszolna, engedékenyek lennénk a korlátozást illetően. Tehát az Ige hallgatása egészséges figyelmeztetésül szolgál, hogy egyáltalán ne vétkezzünk.

William MacDonald
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Krisztus személye
  2017-05-22 14:10:34, hétfő
 
  Krisztus személye


Krisztus személyében összekapcsolódik az, hogy a lehető legnagyobb mértékben kiérdemli a jót, és az, hogy határtalan türelemmel viseli el a gonoszság okozta szenvedéseket. Tökéletesen ártatlan volt, nem érdemelt semmi szenvedést. Nem volt bűne, ami miatt méltó lett volna Isten büntetésére, vagy az emberek rosszindulatára. Nemhogy nem érdemelt szenvedést, hanem végtelenül méltó volt - méltó az Atya szeretetére, a teljes és örökkévaló boldogságra, és mindenekelőtt az emberek legnagyobb mértékű csodálatára, szeretetére és szolgálatára. A világon valaha megélt legsúlyosabb szenvedéseket mégis tökéletes türelemmel viselte. "Megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett" (Zsid 12,2). Nem saját, hanem a mi bűneink miatt szenvedte el az Atya ítéletét. Az emberek nem vétkei miatt okoztak neki szenvedést, hanem épp olyan dolgok miatt, amikért feltétel nélküli szeretetet és csodálatot érdemelt volna; türelme emiatt még inkább csodálatos és ámulatba ejtő. Az 1Pt 2,20-tól így olvashatjuk:
"Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arczul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél. Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek: A ki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott: A ki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre: A ki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel gyógyultatok meg."
Az ártatlanság, kiválóság és szenvedésben tanúsított türelem páratlan összekapcsolása senkiben nem jelenik meg úgy, mint Jézus Krisztusban.

Jonathan Edwards
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
"A régi természet tette!"
  2017-05-21 20:38:26, vasárnap
 
  "A régi természet tette!"


Nem mentegethetjük a bűnünket azzal, hogy a régi természetnek tulajdonítjuk. Ez a felelősség áthárításának egyik formája, ami nem működik. Isten az embert tekinti felelősnek, nem pedig a természetet. Talán hallottad már a gyorshajtó képzeletbeli történetét, aki azt mondta a bírónak: "Bíró úr, a régi természetem volt az, aki gyorsan hajtott." Mire a bíró azt válaszolta: "Megbírságolom a régi természetét 50 fontra, és megbírságolom az új természetét is 50 fontra bűnrészesség miatt." A régi természet vádolása nem a megfelelő mód.

William MacDonald
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Krisztus személye
  2017-05-21 16:17:24, vasárnap
 
  Krisztus személye


Krisztus személyében összetalálkozik az Isten iránti mélységes hódolat és az Istennel való egyenlőség. Krisztus földi élete során mély, szent tiszteletet tanúsított az Atya iránt. A legmélyebb hódolattal imádta őt, amit imádkozás közben testtartása is tükrözött: Lukács evangéliumában olvashatunk arról, amint ,,térdre esvén imádkozott" (Lk 22,41). Ilyen volt Krisztus, aki magára vette emberi természetünket, de egyidejűleg megtartotta isteni természetét is, ezért minden tekintetben egyenlő maradt az Atyával. Nincs az Atyaistennek olyan tulajdonsága vagy tökéletessége, mely a Fiúban nem lenne meg ugyanolyan mértékben és ugyanolyan dicsőségesen. E két dolog - az Isten iránti hódolat és Istennel való egyenlőség - csak és kizárólag Jézus személyében találkozik össze.

Jonathan Edwards
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
A két természet
  2017-05-20 19:36:22, szombat
 
  A két természet


Tudnunk kell, hogy minden keresztyénnek két természete van (Róm 7,14-25). Az egyik a régi, gonosz, romlott természet, amellyel született. A másik az új, tiszta, szent természet, amelyet a megtéréskor kapott meg. Nevezhetjük az egyiket ádámi természetnek, a másikat pedig krisztusi természetnek. Egy keresztyén így fogalmazta ezt meg: ,,A bűnt elvették a szívemből, de a nagyapám még ott van a csontjaimban."
A régi természet teljesen rossz. Pál tapasztalata a miénk is, amikor azt mondja: ,,Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó..." (Róm 7,18) Ezért nem szabad semmi jót keresnünk a régi természetünkben, és sose lepődjünk meg, vagy ne legyünk csalódottak, ha nem találunk benne jót. Nem csupán teljesen rossz; javíthatatlanul rossz! Nem jobb egy hosszú, szent élet után sem, mint amilyen volt az élet kezdetén. Valójában Isten nem foglalkozik a régi természet megjavításával. Elítélte azt a Golgota keresztjén, és azt akarja, hogy halottak legyünk a próbálkozásaival szemben, amikor az életünket akarja irányítani.
Pál egy holttesthez hasonlította a régi természetet, ami a hátára lett kötözve. (A holttest nyilvánvalóan bomlik és bűzlik.) Vele volt, bármerre ment, és arra késztette őt, hogy gyötrelmesen felkiáltson: ,,Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?" (Róm 7,24)
Az új természet Krisztus élete, ezért teljesen jó, és csak jóra képes. Tiszta, nemes, tisztességes, kedves és igaz. Minden gondolata, vágya, motivációja és cselekedete krisztusi.
Nem meglepő, hogy két ilyen ellentétes természet állandó harcban van egymással. (Nemigen tudnak békében élni egymással, ugye?) Ez a konfliktus a megtéréskor kezdődik. Az új hívő egy belső küzdelmet tapasztal, amelyet korábban soha nem érzett. A régi természet igyekszik lehúzni őt, mint a gravitáció törvénye, miközben az új természet fel akarja őt emelni a szentség felsőbb szintjeire. A harc olyan heves, hogy a hívő gyakran kísértést érez a kétkedésre az üdvösségében. De nem szabad kételkednie! Maga az a tény, hogy dúl benne ez a konfliktus, annak a jele, hogy üdvössége van. Nem érezné ezt, ha nem lenne benne két természet.
A két természet konfliktusa Rebeka tapasztalatához hasonlítható, amikor érezte, hogy ikermagzatai küzdenek a méhében, és így kiáltott: ,,Miért vagyok én így?" (Károli-ford.) Ami Rebeka méhében történt, az történik Isten minden igaz gyermekének a szívében, akik Istennel igyekeznek előre haladni:

Amikor tudatában vagyunk a Szentlélek jelenlétének, annak is tudatában leszünk, hogy az áruló is ott van bent. Ezért a fiatal keresztyén hajlamos felkiáltani: ,,Miért vagyok így?" Az idősebb ,,testvér", a test akarja, hogy így legyen. Az ifjabb ,,testvér", a Lélek csendes és nyugodt, látszólag képtelen érvényesülni. De a mi esetünkben, és Rebeka gyermekeinek esetében is, az idősebb szolgál a fiatalabbnak. Mert Isten azokra ígért áldást, akik a Lélekből származnak, és sosem azokra, akik testből. (Barnhouse)

A küzdelem, ami a megtéréskor kezdődött, egész életen át folytatódik. Olyan harc ez, amelytől nincs eltávozás csak a halálon vagy az elragadtatáson keresztül. De a jó hír az, hogy meg fogunk szabadulni a régi természettől abban a pillanatban, amikor meglátjuk a Megváltót, mert Őt meglátni azt jelenti, olyanná lenni, mint Ő.
Fontos felismernünk, hogy Isten minden gyermeke küzd ezzel a problémával. Pál emlékeztet arra, hogy semmilyen kísértés nem érhet bennünket csak ami legyőzhető az ember számára (1Kor 10,13).
A fiatal emberek, akik az ifjúkor vágyaival küzdenek, hajlamosak azt hinni, hogy az idősebb emberek, a prédikátorok vagy misszionáriusok mentesek a sötét szenvedélyektől és erős kísértésektől. Nem így van! Ahogy Rebekának két magzat küzdött a méhében (1Móz 25,22-23), úgy minden hívőben két természet küzd egymással.
A régi természet azzal táplálkozik, ami tisztátalan, míg az új természet arra éhes, ami tiszta és szent.
Olyanok, mint a holló és a galamb, amiket Noé bocsátott ki a bárkából. A tisztátalan holló sodródó tetemekkel és szeméttel táplálkozott. De a galamb visszatért a bárkához mindaddig, amíg nem talált egy tiszta helyet, ahol leszállhat és ehet (1Móz 8,6-12). A régi természet tehát szeret hollywoodi vágyakon és tévészennyen táplálkozni. De az új természet Isten Igéjének igaz tejét szereti. Ennek fontossága abban a tényben rejlik, hogy amelyik természetet tápláljuk, az a természet fog győzni. Egy ember panaszkodott arra, hogy a kutyái mindig verekszenek. A barátja megkérdezte: ,,Melyik kutya győz?" Ő így felelt: ,,Amelyiknek azt mondom: Teperd le!" Így kell bánni a két természettel is. Amelyiknek azt mondjuk, ,,teperd le", az fog győzni. Ezt mutatja be a kakukk példája. Ez a madár egy másik madár fészkébe rakja a tojását, és azzal költeti ki annak a tojásaival együtt. Amikor az anyamadár élelmet hoz a fészekbe, nyitott csőrök várnak rá. Minden attól függ, melyik fióka kapja meg a táplálékot. Ha a fiatal kakukknak sikerül megszerezni, hamarosan kilöki a fészekből a többi fiókát. Így van a mi életünk fészkében is.

William MacDonald
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Isten hármas egysége
  2017-05-20 18:42:30, szombat
 
  Isten hármas egysége


A szentháromság tana nehéz és érthetetlen számunkra. Egyesek úgy vélik, hogy a keresztyénség lehetetlen nézetet tanít: 1+1+1=1. Világosan látszik, hogy ez az egyenlőség nem igaz. A Szentháromság szó nem három isten kapcsolatát fogalmazza meg, hanem egy Istenét, aki három személy. A Szentháromság nem triteizmust jelent, vagyis azt, hogy létezik három lény, akik együtt jelentik Istent. A Szentháromság szó használatával megkíséreljük kifejezni az istenség teljességét mind egysége, mind különfélesége vonatkozásában.
A Szentháromság történelmi megfogalmazása szerint Isten egylényegű és három személy. Bár a megfogalmazás titokzatos, sőt látszólag ellentmondásos, valójában azonban semmiképpen sem jelent ellentmondást. Az istenség egységét lényege vagy lénye, míg különféleségét személye emeli ki.
Bár a Szentháromság szót nem találhatjuk meg a Bibliában, a fogalmat világosan láthatjuk. A Biblia egyrészt erősen hangsúlyozza Isten egységét (5Mózes 6:4), másrészt világosan igazolja az Atya, a Fiú és a Szentlélek teljes istenségét. Az egyház elvetette a modalizmus és a triteizmus eretnek tanítását. A modalizmus tagadja, hogy az istenségben különböző személyek léteznek, és azt állítja, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek csak Isten kijelentésének különböző módjai. A triteizmus viszont - helytelenül - azt jelenti ki, hogy három lény létezik, amelyek együtt alkotják Istent.
A személy szó nem az istenség lényegében (esszencia) jelent különbséget, hanem az istenségen belüli szubszisztens létezést jelent. A Szentháromság Isten személyeinek szubszisztens létezése valóságos, de nem lényeges különbség abban az értelemben, ami az istenség lényét vagy lényegét illeti. Mindhárom személy az istenség tiszta lényegében létezik. A szubszisztens létezés az isteni lény működési vagy hatókörében jelent különbséget, de semmiképpen sem jelent külön lényt vagy lényeget. A Szentháromság Isten minden személye rendelkezik az istenség minden tulajdonságával.
A Szentháromság minden egyes személye által végzett munkában is különbség van. A megváltás bizonyos értelemben a Szentháromság mindhárom tagjának a műve. A végrehajtás módjában azonban különböző feladatok léteznek az Atya, a Fiú és a Szentlélek szerepének megfelelően. Az Atya kezdeményezi a teremtést és a megváltást; a Fiú váltja meg a teremtett világot; és a Szentlélek alkalmazza a megváltást a hívőkre, amikor újonnan szül és megszentel.
A Szentháromság nem utal Isten részeire, sőt szerepeire sem. Az olyan emberi analógiák, mint amikor egy férfi például egy személyben apa, fiú és férj, nem szemléltetik igazán Isten természetének a titkát.
A Szentháromság tana nem magyarázza meg teljesen Isten titokzatos lényét, inkább azokat a határokat tűzi ki, amelyeken nem szabad túllépnünk. Meghatározza véges gondolkozásunk határait. Megköveteli, hogy maradjunk hűségesek a Biblia kijelentéséhez, miszerint Isten az egyik értelemben egy, míg a másik értelemben három.

Összefoglalás:

1.A Szentháromság tana Isten hármas egységét igazolja.
2.A Szentháromság tana nem ellentmondás: Isten lényegileg egy, de három személy.
3.A Biblia mind Isten egységét, mind az Atya, a Fiú és a Szentlélek istenségét igazolja.
4.A Szentháromságot az Atya, a Fiú és a Szentlélek munkája különbözteti meg.
5.A Szentháromság tana határt szab az ember Isten természetével kapcsolatos találgatásainak.

Ajánlott bibliai olvasmányok: 5Móz 6:4; Mt 3:16-17; Mt 28:19; 2Kor 13:13; 1Pt 1:2

R. C. Sproul
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Krisztus személye
  2017-05-20 08:15:13, szombat
 
  Krisztus személye


Krisztus személyében találkozik a végtelen méltóság és a földöntúli szelídség. Ez újfent két olyan minőség, amely csak és kizárólag Jézusban találkozik. A szelídség, mint erény, a teremtmények sajátja. Aligha találunk olyan részt a Szentírásban, legalábbis az Ószövetségben, ahol a szelídség mint isteni jellemző szerepel. A szelídség ugyanis inkább egy nyugodt és békés lelkiállapotra utal, mely a háborgó és kegyetlen világ támadásainak kitett halandó lények őszinte alázatában gyökerezik. Krisztusban azonban, aki egyszerre Isten és ember, megfér egymás mellett a végtelen méltóság és a páratlan szelídség.
Krisztus maga a végtelen méltóság. Ő az, akihez a 45. Zsoltár így szól: ,,Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsőségedet és ékességedet." Ő az, aki hatalmas, ,,az egeken száguld, és fenségében a felhőkön" (5Móz 33,26). Ő az, ki rettenetes az ő szent hajlékából, ,,felségesebb a nagy vizek zúgásainál, a tengernek felséges morajlásánál"; ,,tűz jár előtte, és körös-körül elégeti az ő szorongatóit"; jelenlétében megremeg a föld, és a hegyek, mint viasz, megolvadnak; ő ,,ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák előtte"; ,,megfeddi a tengert és kiapasztja, minden folyamot kiszáraszt"; ,,szemei, mint a tűzláng"; ,,kinek ábrázatától, és az ő hatalmának dicsőségétől a gonoszok meg fognak lakolni örök veszedelemmel; ama ,,boldog és egyedül hatalmas, a királyoknak Királya és az uraknak Ura"; ülőszéke az egek, a föld pedig lábainak zsámolya, ,,magasságos és felséges, a ki örökké lakozik"; ,,kinek országa örökre fennálló ország", és országának nem lesz vége.
Mindezek ellenére viszont szelídsége, csendes szerénysége páratlan és bámulatos, beteljesíti a róla szóló próféciákat: ,,Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, a ki így szólott: Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jő néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén" (Mt 21,4-5). Ahogy Jézus magáról vallja: ,,Én szelíd és alázatos szívű vagyok" (Mt 11,29). Mindez egyértelműen megmutatkozott a viselkedésében is, hisz sosem látott szelídségről tett tanúságot a sértések és gyalázkodások közepette, ellenségeivel szemben is: ,,szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott." Csodálatra méltó, megbocsátó lelkülettel kész volt megbocsátani legádázabb ellenségeinek is, sőt, buzgón és eredményesen imádkozott értük. Mily szelíden állt az őt gúnyoló és káromló katonák gyűrűjében! Csendben tűrte, nem ejtett egy szót sem, hanem áldozati bárányként adta magát halálra. Krisztus tehát méltóságában Oroszlán, szelídségében viszont Bárány.

Jonathan Edwards
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Isten felfoghatatlansága
  2017-05-19 17:57:12, péntek
 
  Isten felfoghatatlansága


"Karl Barth svájci teológustól az Egyesült Államokban tartott szemináriumán egyszer egy diák megkérdezte: 'Barth doktor, mi az a legmélyebb gondolat, amit teológiai tanulmányai során tanult?' Barth egy pillanatra elgondolkozott, majd így válaszolt: 'Engem szeret Jézusom, Bibliámból jól tudom'." A diákok kuncogni kezdtek ily egyszerű válasza hallatán, nevetésük azonban kissé idegessé vált, amikor lassan felismerték, hogy Barth komolyan gondolja.
Barth egyszerű választ adott egy elgondolkoztató kérdésre. Ezzel legalább két rendkívül fontos szempontra hívták fel a figyelmet: (1) hogy a legegyszerűbb krisztusi igazságban is olyan mélység rejlik, amely a legzseniálisabb emberek elméjét sem hagyja nyugodni egész életükön át. (2) hogy még ha a legkifinomultabb teológiai gondolkozással rendelkezünk is, valójában sohasem emelkedünk a gyermek szintje fölé, amikor Isten lényének titokzatos mélységeit és gazdagságát akarjuk megismerni.
Kálvin János más hasonlatot használt. Azt mondta, hogy Isten egyfajta ,,pösze" hangon szól hozzánk. Ahogyan a szülők gügyögni kezdnek, amikor csecsemő gyermekükhöz szólnak, Istennek is, amikor hozzánk, alantas halandókhoz akar szólni, le kell ,,ereszkednie", hogy ,,pöszén" beszéljen hozzánk.
Egyetlen embernek sincs meg az a képessége, hogy teljesen megértse Istent. Olyan gát van bennünk, amely megakadályozza a Mindenható teljes, alapos megértését. Mi véges teremtmények vagyunk; Isten pedig végtelen lény. Ez a mi problémánk. A véges hogyan fogja megérteni a végtelent? A középkori teológusoknak volt egy mondásuk, amiből általánosan minden további teológiai tanulmányhoz szükséges, sokat idézett alapigazság lett: A véges nem foghatja fel (vagy nem foghatja magába) a végtelent. Semmi sem nyilvánvalóbb, mint az, hogy egy végtelen tárgy nem gyömöszölhető be a véges térbe.
Ez az axióma a hagyományos keresztyénség egyik legfontosabb tanát fogalmazza meg. Ez Isten felfoghatatlanságának a tana. A szó azonban félreértésre adhat okot. Arra utalhat, hogy miután a véges nem tudja ,,felfogni" a végtelent, Istenből nem ismerhetünk meg semmit. Ha Istent az ember nem foghatja fel, ez vajon nem arra enged-e következtetni, hogy minden vallásról folytatott eszmecserénk csak teológiai csacsogás, és hogy legjobb esetben is csak az ismeretlen Isten oltára maradt számunkra?
Semmiképpen sem ez volt Isten szándéka. Felfoghatatlansága nem azt jelenti, hogy semmit sem ismerünk belőle, hanem azt, hogy ismeretünk részleges és korlátozott, messze marad a teljes vagy tökéletes ismerettől. Isten önmagáról kijelentésben adott ismerete igaz és hasznos. Olyan mértékben ismerhetjük meg Istent, amilyen mértékben kijelenti magát nekünk. A véges ,,megragadhatja", de végső soron sohasem foghatja fel a végtelent. Isten mindig több, mint amennyit megértünk belőle.
A Biblia így fogalmaz: ,,A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a fiainkéi mindörökké, hogy teljesítsük ennek a törvénynek minden igéjét" (5Mózes 29:28). Luther Márton Isten lényének két részére utalt: a rejtettre és a kijelentettre. Ismeretének egy része rejtve marad szemünk elől. Munkánkat Isten kijelentésének ismeretében végezzük.

Összefoglalás:

1.Még a legegyszerűbb krisztusi igazságnak is komoly jelentősége van.
2.Bármennyire alapos teológiai ismeretekkel rendelkezünk, Isten természetének és tulajdonságainak nagy része mégis mindig titok marad előttünk.
3.Egyetlen ember sem ismerheti meg teljesen Istent.
4.Isten felfoghatatlanságának a tana nem azt jelenti, hogy semmit sem ismerhetünk meg belőle, hanem azt, hogy ismeretünk korlátozott, mert emberi voltunk korlátokat szab.

Ajánlott bibliai olvasmányok: Jób 18:1-41:34; Zsolt 139:1-18; Ézs 55:8-9; Róm 11:33-36; 1Kor 2:6-16

R. C. Sproul
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Krisztus személye
  2017-05-19 10:11:28, péntek
 
  Krisztus személye


Krisztus személyében összetalálkozik a határtalan dicsőség és a legmélyebb alázat. A határtalan dicsőség és az alázat erénye csak és kizárólag Krisztusban jelenik meg együtt. Minthogy teremtmény nem rendelkezhet végtelen dicsőséggel, ezért teremtményben nem fordulhat elő mind a kettő; az isteni személyek közül pedig csak Jézusban. Ugyanis bár az isteni természet jellemzője, hogy végtelenül megveti a büszkeséget, az Atyáról és a Szentlélekről mégsem lenne illő azt állítani, hogy alázatosak, hisz ők kizárólag isteni természettel rendelkeznek, és az alázatosság pedig olyan kiválóság, amely csak a teremtett világra jellemző. Az alázatosság tudniillik az Istenhez viszonyított kicsinység és jelentéktelenség, vagy az Isten és az erény birtokosa közötti óriási távolság felismerésében gyökeredzik. Istennek épp ezért ellentmondásos lenne efféle erényt tulajdonítani.
Jézus Krisztusban azonban, aki egyszerre Isten és ember, harmonikusan egyesül e két kiválóság. Isteni természete miatt végtelen dicsőség és méltóság illeti. Fil 2,6: "A ki, mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő." Ugyanaz a tisztelet jár neki, mint az Atyának. Jn 5,23. - "Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát." Az Atya maga ezt mondja neki: "A te királyi széked, óh, Isten örökkön örökké," Zsidókhoz írt levél 1,8. A mennyben az angyalok is ugyanúgy megadják neki a legfőbb tiszteletet és imádatot, amit az Atyának: "És imádják őt az Istennek minden angyalai" (6. vers).
Bár mindennél és mindenkinél magasabban helyezkedik el, mégis mindenkinél alázatosabb. Nincs e ember, se angyal, aki tökéletesebb példája lenne ennek az erénynek. Senki sem volt annyira tudatában az Isten és az ember közötti távolságnak, mint az ember Jézus; nincs teremtmény, ki mélységesebb hódolattal viseltetett volna az Atya iránt (Mt 11,29). Az alázatosság csodálatos lelkülete mutatkozott meg nála földi életének minden megnyilvánulásában. Ez tükröződik abban, ahogy elfogadta nehéz körülményeit: harminc éven keresztül élt elégedetten József, az ács, és anyja, Mária családjában, majd a földi nagyság hajszolása helyett a viszontagságokat, szegénységet, kitaszítottságot választotta; tükröződik abban is, ahogy megmosta tanítványai lábát, ahogy viselkedett velük és tanította őket, ahogy derűs lélekkel viselte egész életében a szolgai szerepet, és magára vállalta a szörnyű, szégyenletes kereszthalált.

Jonathan Edwards
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
     1/30 oldal   Bejegyzések száma: 296 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 8 db bejegyzés
e hónap: 537 db bejegyzés
e év: 2872 db bejegyzés
Összes: 6714 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1122
  • e Hét: 4530
  • e Hónap: 30602
  • e Év: 173921
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.