Regisztráció  Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/34 oldal   Bejegyzések száma: 337 
Krisztus tette
  2017-06-27 16:57:53, kedd
 
  Krisztus tette


3. Krisztus soha nem állt ki annyira az isteni igazságosság mellett, de soha nem is szenvedett ennyit az isteni igazságosság miatt, mint mikor felajánlotta önmagát áldozatul a bűneinkért. Krisztus szörnyű szenvedéseivel az Isten igazságossága iránti megbecsülését fejezte ki, hisz ez iránt való tiszteletből alázta meg magát ilyen mértékben. Szenvedésével mégis Isten ugyanezen igazságosságának megtorló erejét bizonyította. A bosszúálló igazságszolgáltatás teljes erejével Krisztusra sújtott le a mi bűneinkért, amitől vért verejtékezett, a kereszten felkiáltott, és bensője - szíve, vérének forrása, vagy valamely másik ércsatornája - minden valószínűséggel megszakadt, és vére heves forrongással vízzé változott. Lehetséges, hogy a lándzsaszúrás nyomán az oldalából szivárgó vér és víz valójában keringésen kívüli vér volt, ami egyfajta szó szerinti beteljesülése lehet a 22. zsoltár 14. versének: ,,Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között." Így állt ki Krisztus Isten igazságosságának megőrzéséért: elszenvedte a szörnyű ítéleteket. Mikor ugyanis átvállalta a bűneinket, és helyettünk ítélték meg, az isteni igazságosság csak úgy maradhatott sértetlen, hogy Ő elszenvedte a bűnökért járó büntetést. A Krisztus személyében ötvöződő különféle kiválóságok - ebben az esetben az isteni igazságosság határtalan tisztelete, és az ennek kitett teremtmények iránti mérhetetlen szeretet - arra indították őt, hogy önmagát ajánlja fel áldozatul.
4. Krisztus szentsége utolsó szenvedései idején ragyogott fel a legfényesebben, mégis ekkor bántak vele leginkább úgy, mint egy bűnössel. Ez volt Krisztus szentségének eddigi legnagyobb próbatétele, ezért itt tudott a legerőteljesebben megnyilvánulni. E pokoli kemence tüzéből megpróbált aranyként, hétszeresen megtisztított ezüstként került ki. Szentsége itt legfőképp Isten becsületének rendíthetetlen védelmében és a neki tanúsított engedelmességben mutatkozott meg. Krisztus életáldozata kétségtelenül az Isten iránti engedelmesség valaha létező, legtökéletesebb megnyilvánulása a világ kezdete óta.
Mégis úgy bántak vele, ahogy a legnagyobb bűnösökkel szokás. Letartoztatták, és megkötözték, mint egy gonosztevőt. Vádlói úgy beszéltek róla, mint egy aljas, hitvány alakról. A keresztre feszítése előtt rámért kínzások során úgy kezelték, mintha ő lenne a legaljasabb és leggonoszabb ember a világon. Majd olyan halálbüntetést szabtak ki rá, amit akkoriban a legnagyobb, legalávalóbb gonosztevők érdemeltek ki, akik a legsötétebb bűnöket követték el. És Isten maga is bűnösként bánt vele, amiért magára vállalta a mi bűneinket. Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk. Krisztus alá vetette magát Isten haragjának, mintha maga is bűnös lett volna. Átokká lett érettünk.
Krisztus akkor mutatta meg leginkább, hogy mennyire utálja a bűnt, az Isten elleni cselekvést, amikor halálával lemosta a szégyenfoltot, amit a bűn ejtett Isten tökéletességén. Mégis ekkor vált leginkább áldozatává Isten bűn ellen érzett haragjának és utálatának. Mindebből világosan kitűnnek a Krisztusban találkozó különböző kiválóságok, mégpedig az Isten iránti szeretet, és az emberek iránti irgalom.

Jonathan Edwards
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Krisztus tette
  2017-06-26 13:50:46, hétfő
 
  Krisztus tette


Harmadszor: az egymástól eltérő kiválóságok csodálatos ötvöződése rendkívül nyomatékosan megmutatkozik abban, hogy utolsó szenvedéseiben áldozatként felajánlotta magát a bűnösökért. Ez volt a leghatalmasabb dolog a megváltás munkájában, és Krisztus legnagyszerűbb cselekedete ebben a munkában: tehát a kiválóságok csodálatos ötvöződése, melyről eddig beszéltünk, ebben mutatkozik meg a leginkább. Krisztus akkor tűnt leginkább báránynak, mikor megöletett ,,mint bárány, mely mészárszékre vitetik" (Ézs 53,7). Majd mikor felajánlották Istennek, mint hibátlan és szeplőtlen bárányt, még inkább a húsvéti bárány előképének beteljesedéseként jelent meg: ,,a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk" (1Kor 5,7). Ugyanakkor abban, hogy feláldozta magát értünk, megmutatkozott az is, hogy ő a Júda nemzetségéből való Oroszlán. Sőt, több szempontból erőteljesebben, mint bármely más cselekedetében, a következők miatt.
1.Krisztus ekkor került a lehető legmegalázóbb helyzetbe, de ezen keresztül mégis meg tudott mutatkozni isteni dicsősége. Jézus eleve megalázott helyzetbe került, amikor szegényes körülmények között, egy szegény szűz gyermekeként jött világra egy istállóban. Roppant megalázó volt számára, hogy alá kellett vetnie magát József, az ács, és anyja, Mária akaratának, hogy azután szegénységben élt és nem volt hova lehajtani a fejét, és miközben tanított és csodákat tett, válogatott és durva sértéseket kellett elszenvednie. De utolsó szenvedéseinél semmi nem volt megalázóbb, kezdve gyötrődésével a kertben, egészen addig, míg ki nem lehelte lelkét a kereszten. Azelőtt sosem követtek el ellene ekkora aljasságot, sosem okoztak neki ennél nagyobb testi fájdalmat vagy lelki szenvedést. Utolsó kínszenvedéseiben minden eddiginél jobban megmutatta alázatát, megalázkodó képességét, szelídségét és türelmét. Isteni dicsőségét és felségét még sosem fedte ily vastag és sötét lepel. Sosem üresítette ki és alázta meg magát annyira, mint akkor. Azonban az, hogy átadta magát e szenvedéseknek, minden eddigi cselekedeténél jobban tanúskodik isteni dicsőségéről. Amikor beérett szenvedéseinek gyümölcse, és fény derült tettének misztériumára és céljára, megmutatkozott annak dicsősége is: valójában ez volt a legdicsőségesebb dolog, amit Krisztus teremtményeiért valaha tett. Angyalok és mennyei karok új magasztaló énekkel ünnepelték, hisz minden idők legdicsőségesebb tettét vitte véghez.
A Jelenések könyve ezt így írja le: ,,És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből, És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön. És látám, és hallám a királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyalnak szavát; és az ő számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer vala; Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcseséget és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást." (Jel 5,9-12).
11.Ezzel a tettével fejezte ki legjobban Isten, és még inkább Isten ellenségei iránti szeretetét. Az, hogy Isten parancsának engedelmeskedve, és az ő hatalma és méltósága fenntartásának védelmében ilyen borzalmas kínszenvedések között feláldozta életét, mindennél jobban kifejezi az Atya iránti szeretetét, nincs olyan teremtmény, aki ennél nagyobb szeretetről tett volna tanúságot Istennek. Sőt, nemcsak Isten, hanem az Isten ellenségeinek számító bűnös emberek iránti szeretetének is ez a legékesebb bizonyítéka. ,,Mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által" (Róm 5,10). Krisztus irántunk való szeretetének nagyságát semmi sem mutatja jobban, mint az, hogy életét adta értünk. Krisztus vére kínszenvedése közepette Isten és a saját ellenségei iránti szeretetből hullott nagy cseppekben a földre. A szégyent, köpködést, a testi kínzásokat és a mindhalálig tartó mélységes szomorúságot az Isten ellen lázadók iránti szeretetből viselte el, hogy megmentse őket a pokoltól, és örök életet nyerjen számukra. Azzal, hogy felajánlotta magát áldozatul, eleget tett az isteni igazságszolgátatásnak, és mindennél jobban kifejezte Isten iránti mélységes tiszteletét. És mindenekelőtt kifejezte szeretetét azok iránt, akik szégyent hoztak Istenre, és tengernyi bűnükért csak az ő vére szerezhetett engesztelést. (folyt. köv.)

Jonathan Edwards
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Isten közvetlen és közvetett általános kijelentése
  2017-06-24 13:39:13, szombat
 
  Isten közvetlen és közvetett általános kijelentése


A biblika teológiában az általános kijelentés két fajtáját különböztetjük meg: amely közvetítő útján jut el hozzánk és amelyet közvetlenül kapunk. Közvetett általános kijelentésnél olyan kijelentésről beszélünk, amely közvetítő útján jut el hozzánk. Amikor az egek Istent hirdetik, eszközök lesznek Isten kezében, amelyekkel kijelenti dicsőségét. Ebben az értelemben az egész világegyetem az isteni kijelentés eszköze. A teremtett világ Teremtőjéről tanúskodik.
A Biblia arra hívja fel a figyelmet, hogy az egész föld tele van Isten dicsőségével. Sajnos gyakran nem látjuk meg a minket körülvevő dicsőséget. Sokszor csak a felszínen élünk. Vakon elmegyünk amellett a csoda és nagyság mellett, amelyet Isten csodálatosan beépített teremtett világába. Többé nem találjuk a megfelelő hullámhosszot. Nem vagyunk ráhangolódva. A vallásos gondolatok mit sem érnek, ha nem a valóságot ragadják meg.
Isten körülöttünk mindenütt megtalálható, gyakran azonban vakok és süketek maradunk iránta. Nem értjük a nyelvét. Nem elég csak megállni és megszagolni a virágokat. A virág nemcsak édes illatot vagy aromát tartalmaz, hanem Teremtőjének dicsőségét árasztja magából. Akkor állunk mindnyájan kapcsolatban az isteni kijelentéssel, ha felfedezzük Isten dicsőségét a természetben. A természet nem isteni. Isten dicsősége azonban betölti a természetet, látható benne és általa.
Isten nemcsak közvetetten, a teremtett világban jelenti ki dicsőségét az embereknek, hanem közvetlenül is. Ezt a kijelentést nevezzük közvetlen általános kijelentésnek.
Pál apostol törvényről beszél, amelyet Isten a szívünkbe vésett (Róma 2:12-16). Kálvin János olyan istentudatról ír, amelyet az Úr vet el minden ember elméjében. Így fogalmaz: ,,Vitán felül állónak tartjuk, hogy az emberi elmében megvan - a természettől adottan - az ,,istenség tudata". Mert Isten, hogy senki ne használhassa mentségül a tudatlanságot, maga plántálta bele isteni fenségének bizonyos értését. Újabb és újabb cseppeket adva hozzá, szakadatlanul újítja az embernek eme emlékezetét."
A helyi kultúrák mindenütt egyfajta vallási tevékenység meglétéről tanúskodnak, és igazolják az ember kitörölhetetlen vallási természetét. Az emberek szívük mélyén vallásosak. Az ilyen vallásosság jellegében lehet kimondottan bálványimádó, de még a bálványimádás is, sőt éppen a bálványimádás adja tanújelét annak az emberrel veleszületett ismeretnek, amelyet meg lehet rontani, de sohasem lehet belőle kiirtani.
Lelkünk mélyén tudjuk, hogy Isten létezik, és törvényt adott nekünk, de az ismeretet megpróbáljuk elfojtani, hogy elmenekülhessünk Isten parancsai elől. Ám bármennyire igyekszünk, nem tudjuk elhallgattatni ezt a belső hangot. El lehet fojtani, de nem lehet kitörölni.

Összefoglalás:

1.Isten dicsősége körülöttünk mindenütt nyilvánvaló, amelyet a teremtett világ közvetít nekünk.
2.Az emberek természettől fogva vallásosak.
3.Isten minden emberben elülteti velünk született istentudatunkat. Ezt nevezzük közvetlen általános kijelentésnek.

Ajánlott bibliai olvasmányok: Zsoltárok 19:1-14; ApCsel 14:8-18; ApCsel 17:16-34; Róma 1:18-23; Róma 2:14-15

R. C. Sproul
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Krisztus tette
  2017-06-23 14:30:38, péntek
 
  Krisztus tette


Másodszor: Az egymástól eltérő kiválóságok csodálatos ötvöződése megjelenik Krisztus tetteiben és életének különböző szakaszaiban. Krisztus végtelen alázata és megalázkodása megmutatkozott abban, hogy szegényes körülmények között élt, fensége pedig rejtve maradt, viszont számos tettén keresztül átfénylett isteni mivolta és dicsősége, és nyilvánvalóvá vált, hogy nem egyszerű ember ő, hanem a mindenható Isten.
Kisgyermekkorának körülményei tehát a jelentéktelenség látszatát keltették, de isteni felsége mégis megmutatkozott abban, ahogy a napkeleti bölcsek jelet kaptak, és útra keltek, hogy hódoljanak neki; egy csodálatos csillag vezette őket; leborultak előtte és imádták; aranyat, tömjént és mirhát hoztak neki. Gyermekként szelídsége és alázatossága abban nyilvánult meg, ahogy alávetette magát édesanyja és nagyra becsült édesapja akaratának. Itt is bárányként mutatkozott meg. Isteni dicsősége akkor jött felszínre és ragyogott elő, mikor a templomban tizenkét éves létére vitába szállt
az írástudókkal. Ekkor bizonyos mértékben már Júda nemzetségéből való oroszlánként lépett fel.
Később, mikor megkezdte nyilvános működését, mérhetetlen alázata és szelídsége önként vállalt szegénységében nyilvánult meg, és abban, hogy derűs lélekkel viselte a nélkülözéseket: azt, hogy nem volt hol lehajtani a fejét, és mindennapi megélhetéséért egyes tanítványai jóindulatára kellett támaszkodnia, ahogy ez Lukács evangéliuma 8. fejezetének elején meg van írva. Milyen szelíden, bizalommal és leereszkedéssel bánt tanítványaival is! Úgy tanította őket, mint apa a gyermekeit; bizony, barátként és társként tekintett rájuk. Mily nagy türelemmel viselte az írástudók és a farizeusok számtalan gyalázkodását, sértegetéseit és támadásait. Ebben Bárányként mutatkozott meg. Ugyanakkor több módon is kinyilvánította isteni felségét, dicsőségét és korlátlan hatalmát, különösképp a csodákban, melyek egyértelműen isteni mivoltáról tanúskodtak, és arról, hogy valóban ő a ,,Júda nemzetségéből való Oroszlán". Csodálatos és ámulatba ejtő tettei úgy mutatták be őt, mint a természet Istenét, aki az egész teremtett világ felett rendelkezik, kedvére parancsolhat a természet erőinek; megállíthatja és megváltoztathatja a természet folyását. Megmutatta számunkra azzal, hogy a betegeket meggyógyította, a vakok szemét felnyitotta, a süketek fülét megnyitotta és a bénákat meggyógyította, hogy ő a teremtő Isten, aki szemünket és fülünket formálta, és az emberi testet megalkotta. Parancsára feltámadtak a holtak, bizonyítva, hogy ő az élet megalkotója, forrása, az ,,Úr Isten [...], a ki megszabadít a haláltól". Viharban, haragos hullámok közt járt a vízen, megmutatva, hogy ő az Isten, aki ,,a tenger hullámain tapos" (Jób 9,8). ,,Hallgass, némulj el!" - szólt erős szóval, és megszűnt a vihar, lecsillapodott a tomboló tenger, hisz ő a világegyetem Ura, az Isten, aki szavának erejével teremt, ,,szólt, és meglett, parancsolt, és előállott"; ő az, ,,a ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását" (Zsolt 65,8), aki ,,megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok" (Zsolt 107,29). Őhozzá szól így a zsoltáríró: ,,Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged. Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az ő habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat" (Zsolt 89,8-9). Különösen akkor mutatkozott meg, hogy ő a Júda nemzetségéből való Oroszlán, mikor ördögöket űzött ki, és bebizonyította, hogy erősebb, mint az ordító oroszlán, ki ,,szerte jár, keresvén, kit elnyeljen" (Mk 5,8-13). Megparancsolta a démonoknak, hogy távozzanak, és azok kénytelenek voltak engedelmeskedni. Rettegtek tőle: térdre estek előtte, és könyörögtek, hogy ne kínozza őket. Hatalmas szavával egy egész légiónyi gonosz lelket űzött ki a megszállottból, és azok még a disznókba se mehettek bele az engedélye nélkül. Jézus több alkalommal is megmutatta isteni mindentudását, amikor belelátott az emberek titkos gondolataiba. Ilyenkor úgy jelent meg, mint Ámósz próféta Istene, ,,a ki megjelenti az embernek az ő gondolatját" (Ám 4,13). Így tehát a viszontagságok és megaláztatások közepette Jézus isteni dicsősége a csodáin keresztül mutatkozott meg: ,,Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus és megmutatá az ő dicsőségét" (Jn 2,11).
És bár Krisztus általában a dicsőség külső jelei nélkül, valódi mivoltát leleplezve járt a földön, színeváltozásakor a hegyen egyszer felfedte magát, és megmutatta isteni dicsőségét annyira, amennyire az esendő emberi szem befogadni képes. Péter apostol így ír erről: ,,szemlélői voltunk az ő nagyságának, mert a mikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett Fiam, a kiben én gyönyörködöm: ezt az égből jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen." (2Pt 1,16-17).
A tanítványaival folytatott meghitt beszélgetések során Krisztus általában Isten Bárányához illően szelíd, leereszkedő és alázatos volt; ugyanakkor az írástudókat és más farizeusokat a Júda nemzetségéből való Oroszlánhoz méltó isteni hatalommal és uralkodói tekintéllyel feddte meg. (folyt. köv.)

Jonathan Edwards
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Krisztus tette
  2017-06-22 19:27:59, csütörtök
 
  Krisztus tette


Először is abban mutatkozik meg, hogy magára vette emberi természetünket. Ebben a tettben megnyilvánul Krisztus végtelen megalázkodása: Isten létére emberré lett, igéből testté, és eredeti természeténél összehasonlíthatatlanul alább való természetet vett magára. Még feltűnőbben megtestesülése körülményeiben láthatjuk: egy szegény, fiatal lány méhében fogant meg, kinek szegénysége akkor válik számunkra egyértelművé, amikor a templomban megtisztulási áldozatként ,,a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat mutat be" (Lk 2,24), ezt pedig csak a valóban szegényeknek volt szabad. Csak az mutathatott be ilyen szerény áldozatot, akinek nem volt módjában bárányt áldozni (3Móz 12,8).
Azonban végtelen megalázkodásán kívül isteni méltósága is megjelenik megtestesülésében: annak ellenére, hogy egy szegény szűzleány méhében fogant, a Szentlélek erejéből fogantatott. Isteni méltósága fogantatása és születése szentségében is megmutatkozott: a romlott emberiség egyik tagjának méhében fogant meg, mégis bűntelennek született, ahogy az angyal megjövendölte a Szent Szűznek: ,,A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának." (Lk 1,35).
Rendkívüli megalázkodása abban is láthatóvá vált, ahogyan megszületett. Egy istállóban jött világra, mert a fogadókban nem jutott számukra hely. Olyan emberek foglalták el a helyeket, akiket magasabb rangúnak tartottak. A szegény és megvetett Szűzanyát elutasították vagy kizárták, még ennyire kiszolgáltatott és rászoruló állapotában sem adtak helyet neki, mert jobbnak tartották magukat nála. Ezért amikor eljött a szülés ideje, kénytelen volt egy istállóban menedéket keresni, és mikor a gyermek megszületett, pólyába takarta és jászolba fektette. Ott feküdt az újszülött Krisztus, és legelőször ekkor jelent meg úgy, mint bárány. Mégis, ez az istállóba született, jászolba fektetett, tehetetlen újszülött azért jött a világra, hogy győzelmet arasson, és diadalmaskodjon az ordító oroszlán, a Sátán felett. Azért jött, hogy leigázza és nyíltan megszégyenítse a sötétség pusztító erőit: hogy visszaállítsa a békét a földön, kinyilvánítsa Isten jóakaratát az emberek felé, és dicsőséget szerezzen a magasságos Istennek. Születését ezért angyali karok ujjongó öröméneke adta hírül a pásztoroknak, miközben a gyermek a jászolban feküdt - ebben is nyilvánvalóvá vált isteni méltósága. (folyt. köv.)

Jonathan Edwards
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
A paradoxon, a titok és az ellentmondás
  2017-06-22 12:25:45, csütörtök
 
  A paradoxon, a titok és az ellentmondás


A kultúránkban található legkülönfélébb mozgalmak - a New Age, a keleti vallások és az irracionális filozófia - befolyása az ismeret válságához vezetett. A miszticizmus új formában jelentkezett, amely az abszurditást a vallási igazság jeleként ünnepli. Példaként gondolunk itt a zen buddhizmus elvére, amely szerint ,,Isten egy fél tapsoló kéz".
Ha azt mondjuk, hogy ,,Isten egy fél tapsoló kéz", az magvas kijelentésnek tűnik. Talányos a tudatos gondolkozónak, mert ellentmond a normális gondolkozásnak. ,,Mély gondolatnak" hangzik, és gondolkozásra késztet, amíg gondosan nem elemezzük, és fel nem fedezzük, hogy alapjában véve egyszerűen semmi értelme.
Az irracionalitás egyfajta értelmi káosz. Olyan értelmetlenségen alapszik, amely hadilábon áll a minden igazság szerzőjével, aki nem az értelmetlenség szerzője.
A bibliai keresztyénség azért sebezhető az elvakult irracionalitás ilyen irányzataival szemben, mert utóbbi buzgón elismeri, hogy a Bibliában nagyon sok a látszólagos ellentmondás és rejtély. Fontos, hogy különbséget tudjunk tenni a paradoxon, a titok és az ellentmondás között, mert nagyon keskeny, ám rendkívül fontos az a határvonal, amely elválasztja egymástól ezt a három fogalmat.
Gyorsan erőnk végére érünk, ha Isten mélységeit akarjuk felmérni. Egyetlen halandó sem tudja Istent teljesen felfogni. A Biblia olyan dolgokat jelent ki róla, amelyekről tudjuk, hogy igazak, bár képtelenek vagyunk teljesen megérteni. Emberi síkon nincs összehasonlítási alapunk, ha például egy olyan lényt akarunk megérteni, aki személyében három, mégis egylényegű (a Szentháromság), vagy egy olyan lényt, aki egy személyben két különböző - emberi és isteni - természettel rendelkezik (Krisztus). Ezek az igazságok, akármennyire bizonyosak, túlságosan ,,magasak" ahhoz, hogy a mélyükre hatolhassunk.
A természet világában is hasonló problémákkal szembesülünk. Tudjuk, hogy létezik gravitáció, mégsem értjük pontosan, és nem próbáljuk irracionalis vagy ellentmondásos fogalmakkal meghatározni. Csaknem mindenki egyetért abban, hogy a mozgás a valóság szerves része, lényege azonban évezredek óta komoly fejtörést okoz a filozófusoknak és a tudósoknak. Sok minden rejtélyes a valóságban, és sok mindent nem értünk. Ez azonban nem jelent ugrást a képtelenségbe. Az irracionalitás végzetes mind a vallásra, mind a tudományra nézve, sőt minden igazság halálát jelenti.
Gordon H. Clark keresztyén filozófus egyszer a paradoxont ,,a fülei között póniló"-nak határozta meg. Vicces megjegyzésével arra akar rávilágítani, hogy amit gyakran paradoxonnak nevezünk, az gyakran egyszerűen csak felületes gondolkozás. Clark azonban világosan felismerte a paradoxon jogos szerepét és funkcióját. A paradoxon szó a görög ,,tűnik vagy látszik" szótőből származik. A paradoxonok azért jelentenek nekünk nehézséget, mert első pillantásra ellentmondásnak ,,tűnnek", de ha közelebbről megvizsgáljuk, gyakran találunk rájuk megoldást. Jézus például így tanított: ,,Aki... elveszti életét énértem, az megtalálja azt" (Máté 10:39). A felületes szemlélőnek ez nagyon hasonlít arra a mondásra, hogy ,,Isten egy fél tapsoló kéz". Úgy tűnik, mintha ellent mondana önmagának. Jézus azonban úgy értette, hogy ha valaki az egyik értelemben elveszíti az életét, egy másik értelemben megtalálja. Nincs ellentmondás, mert az elvesztés és a megtalálás két különböző értelemben történik. Egyszerre vagyok apa és fiú, de nyilvánvalóan nem ugyanabban a viszonylatban.
A paradoxon szót olyan gyakran félreértik és hiszik ellentmondásnak, hogy ma néhány angol szótárban az ellentmondás szó második jelentésének tüntetik fel. Az ellentmondás olyan kijelentés, amely megsérti a nem-ellentmondás klasszikus törvényét, mely kimondja, hogy nem lehet egyszerre igaz ,,A" és ,,nem A" ugyanarról a dologról. Más szóval egy állítás ugyanarra vonatkozóan nem lehet egyszerre igaz és hamis is. Ez a logika alaptörvénye.
Az ellentmondást senki sem értheti meg, mert az ellentmondás önmagában értelmetlen, sőt még Isten sem értheti. De Ő mindenképpen felismeri, miről van szó: hazugságról. Az ellentmondás latinul ,,ellene beszélés". Idegen szóval antinómiának nevezik, ami ,,törvényellenes"-t jelent. Ha Isten ellentmondásokban beszélne, szellemileg törvényen kívül állna, mintha kétértelműen beszélne. Már maga a feltételezés is nagy sértés és elképzelhetetlen istenkáromlás, hogy az igazság szerzője bármikor is ellentmondásokban beszélne. Az ellentmondás annak az eszköze, aki hazudik - a hazugság atyjának, aki gyűlöli az igazságot.
A titok és az ellentmondás között olyan kapcsolat van, amely miatt könnyen összetévesztjük a kettőt. Nem értjük a titkokat. Nem tudjuk megérteni az ellentmondásokat. A két fogalom közötti kapcsolat éppen érthetetlenségükben rejlik. A titkok most még talán azért érthetetlenek számunkra, mert nem rendelkezünk azzal az információval vagy rálátással, ami szükséges lenne megértésükhöz.
A Biblia azt ígéri, hogy a mennyben több világosságot kapunk a számunkra most még képtelenségnek számító titkok megértéséhez. A több világosság megoldhatja a jelenlegi titkokat, egy valódi ellentmondás megoldásához azonban nincs elég világosság sem mennyen, sem földön.

Összefoglalás

1.A paradoxon olyan látszólagos ellentmondás, amely alaposabb vizsgálattal megoldódik.
2.A titok számunkra most még ismeretlen rejtély, amely azonban meg fog oldódni.
3.Az ellentmondás a nem-ellentmondás törvényének megsértése. Sem mi, halandók, sem Isten nem tudja megoldani sem ezen a világon, sem odaát.

Ajánlott bibliai olvasmányok: Mt 13:11; Mt 16:25; Róm 16:25-27;1Kor 2:7; 1Kor 14:33

R. C. Sproul

 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Isteni kijelentés
  2017-06-21 17:15:59, szerda
 
  Isteni kijelentés


Mindent Isten jelentett ki, amit a keresztyénségről tudunk. A kijelent szó olyan felfedést, leleplezést jelent, mint amikor egy rejtett dologról levesszük a leplet.
A fiam már nagyobbacska lehetett, amikor születésnapja megünneplésére egy évente megismétlődő szertartást vezettünk be. Az ajándékozás megszokott módja helyett a ,,Kössünk üzletet" televíziós játék házi változatát játszottuk el. Az ajándékait titkos helyekre dugtam el, például egy fiókba, a dívány alá vagy egy szék mögé. Utána pedig választás elé állítottam: - "Vagy az a tied, amit az íróasztalfiókban találsz, vagy ami a zsebemben van". A játék tetőpontja ,,a nap nagy üzlete" volt. Három széket rendeztem el egy sorban, amelyeket takarókkal terítettem le. Minden takaró egy-egy ajándékot rejtett. Az első széken egy apró ajándékot, a másodikon fiam nagy ajándékát, míg a harmadikon egy mankót helyeztem el, amelyet hét éves korában használt, amikor eltörte a lábát.
Fiam egymás után három évig azt a széket választotta, amelyen a mankója feküdt! (Végül mindig hagytam, hogy a mankót elcserélje az igazi ajándékára.) A negyedik évben keményen elhatározta, hogy nem azt a széket választja, amelyen a takaró alatt a mankó rejtőzött. Ekkor a nagy ajándékát a mankó mellé tettem és úgy fedtem le, hogy a mankó vége felismerhető legyen a takarón át. Amikor észrevette a mankó végét, gondosan elkerülte a széket. Megint túljártam az eszén!
A játékban az volt az élvezet, amikor megpróbálta kitalálni, hol rejtőzik a kincs. Ám csak puszta találgatásra, a véletlenre hagyatkozhatott. Az igazi kincset csak akkor fedezhette fel, ha levette a takarót, és az ajándékra fény derült.
Így vagyunk Isten ismeretével is. Ha csak találgatásokra hagyatkozunk, a bolondját járatjuk magunkkal. Ha igazán meg akarjuk ismerni, arra kell hagyatkoznunk, amit elmond magáról.
A Bibliából azt látjuk, hogy Isten számos különböző módon jelentette ki magát. A természetben és a természeti jelenségekben mutatja meg dicsőségét. A régi időkben álmokban és látomásokban jelentette ki magát. A történelem lapjain láthatók gondviselésének jelei. Kijelenti magát ihletett Igéjében. Kijelentésének tetőpontja Jézus Krisztusban látható, aki emberré lett - amit a teológusok ,,testet öltésnek" vagy ,,megtestesülésnek" neveznek.
A Zsidó levél írója így fogalmaz:
,,Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette" (Zsidók 1:1-2).
Bár a Biblia arról beszél, hogy Isten ,,sokféleképpen" jelentette ki magát, a kijelentés két fő módját különböztetjük meg - az általános és a különös kijelentét.
Az általános kijelentést két okból nevezik ,,általánosnak": (1) tartalmában általános és (2) általában mindenkinek szól.

Általános tartalom

Isten létezéséről az általános kijelentésből tudhatunk. ,,Az egek hirdetik Isten dicsőségét" - mondja a zsoltáríró. Az Úr dicsőségét keze munkájából láthatjuk. Ez olyan nyilvánvaló és világos, hogy nincs olyan teremtmény, aki ne venne tudomást róla. Isten örök hatalmát és istenségét fedi fel előttünk (Róma 1:18-23). A természetben látható kijelentés nem Isten teljes kijelentése. Nem beszél a Megváltó Istenről, akit a Bibliában találhatunk meg. A természetben látható Isten azonban ugyanaz az Isten, akit a Szentírás jelent ki.

Általában mindenkinek szól

A világon nem mindenki olvasta a Bibliát vagy hallotta az evangéliumot. A természet fénye azonban mindenkire mindenhol, minden időben rávilágít. Isten általános kijelentése minden nap hangzik. Nincs olyan pillanat, amikor nem tesz bizonyságot magáról. A látható világ olyan, mint a tükör, amely alkotója dicsőségét tükrözi vissza.
A világ színpad Isten számára. Ő a főszereplő, aki elöl, középen jelenik meg. Nincs legördülő függöny, ami eltakarhatná jelenlétét. Ha csak egyetlen pillantást vetünk a teremtett világra, tudjuk, hogy a természet nem saját szülőanyja. Nincs ,,természetanya". A természet önmagában képtelen bármiféle életet létrehozni. Önmagában terméketlen. Az élet létrehozásához szükséges erő Istenben, a természet megalkotójában lakozik. Ha az élet forrását a természettel akarjuk helyettesíteni, összetévesztjük a teremtményt a Teremtővel. A természetimádat minden formája bálványimádás, ami utálatos Isten előtt.
Az általános kijelentés hatása miatt minden ember tudja, hogy Isten létezik. Az ateizmus olyan valaminek a teljes tagadása, aminek az igazságával az ember tisztában van. Ezért mondja a Biblia: ,,A bolond azt mondja szívében: Nincs Isten" (Zsolt 14:1). Amikor a Szentírás azzal bünteti az ateistát, hogy ,,bolond"-nak nevezi, erkölcsi ítéletet mond ki fölötte. Ha valaki a Biblia fogalmai szerint bolond, az nem azt jelenti, hogy féleszű vagy hiányzik belőle az értelem, hanem hogy erkölcstelen. Miután pedig a bölcsesség kezdete az Úr félelme, Isten tagadása a legnagyobb esztelenség.
Az agnosztikus ugyanúgy tagadja az általános kijelentés érvényét. Ám nem olyan harcias, mint az ateista, nem tagadja határozottan Isten létezését. Inkább kijelenti, hogy nincs elég bizonyíték a kérdés eldöntésére. Függőben hagyja döntését, hagyja, hogy Isten létezésének kérdése nyitott kérdés maradjon. Az általános kijelentés világosságának ismeretében azonban az agnoszticizmus álláspontja ugyanolyan utálatos Isten előtt, mint a harcias ateistáé.
Isten dicsőségét azonban mindenki csodálattal szemléli, akinek értelme és szíve nyitva áll - a mennyei világegyetemek milliárdjaitól kezdve azokig az atomnál is kisebb részecskékig, amelyekből a legparányibb molekulák épülnek fel. Milyen hihetetlenül nagy Istent szolgálunk!

Összefoglalás

1.A keresztyénség Isten kijelentése.
2.Isten kijelentése önmaga kinyilatkoztatása. Az Úr elveszi azt a fátylat, amely megakadályoz megismerésében.
3.Találgatásokkal nem ismerhetjük meg Istent.
4.Isten a történelemben sokféleképpen jelentette ki magát.
5.Az általános kijelentés minden embernek szól.
6.Az ateizmus és az agnoszticizmus annak a tagadásán alapul, amiről az emberek tudják, hogy igaz.
7.A bolondság Isten tagadására épül.
8.A bölcsesség alapja Isten félelme.

Ajánlott bibliai olvasmányok: Zsolt 19:1-14; Ef 3:1-13; 2Tim 3:14-17; Zsid 1:1-4

R. C. Sproul
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
"A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk"
  2017-06-21 13:32:34, szerda
 
  "A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)" Zsoltár 46,12


Ezt a verset kétszer kellene énekelni. Olyan igazságot fejez ki, amelyet nem énekelhet elégszer a hívő ember. Olyan valóság ez, amelyről gyakran megfeledkezünk. Drága kiváltság, amit nem lehet elégszer végiggondolni. Kedves olvasóm, mindig veled van az Isten? Megváltód-e Immánuel, a "Velünk az Isten"? Van-e olyan szövetség közted és Isten között, mint amilyen Isten és Jákób között volt? Ha így van, rendkívül boldog lehetsz.
Mutasd ki örömödet szentséges dalokkal, és a nyomorúság idején légy állhatatos, sőt, énekelj közben Istenednek!
"Szela." Emeld fel szívedet még egyszer Istenhez! Dicsérő éneked végeztével állj meg egy pillanatra. De lelked továbbra is maradjon dicsérettel telve. Könnyebb dicséneket énekelni, mint a dicséretet lélekben folytatni. Pedig ez a célunk: legyen szívünk telve szüntelenül hálás odaadással, és fejezzük be énekünket úgy, mintha folytatni akarnánk.
"A Szela megálljt parancsol a zenének, jó és békés csöndet.
A Szela indulást is parancsol az éneknek-hárfának és egyéb zeneszerszámoknak.
A Szela bevégzi a dicső éneket, de jelzi, hogy szívünk még mindig Istenhez emelkedik föl."

C. H. Spurgeon


 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Istennel való kapcsolatod elhidegült
  2017-06-20 19:29:44, kedd
 
  Istennel való kapcsolatod elhidegült


Olvasd el figyelmesen. Isten színe előtt elcsendesedve, vizsgáld meg önmagadat minden mondatnál. Légy kíméletlenül őszinte önmagaddal szemben.


*ha nem szívesen beszélsz lelki dolgokról,

*ha szívesebben forgolódsz világi társaságban, mint hívők között,

*ha kerülöd az imaórákat és csak egyszer egy héten, vasárnap veszel részt istentiszteleten,

*ha kapva-kapsz az alkalmakon, amikor onnan is elmaradhatsz,

*ha a munkát az Úrért inkább lelkiismereted megnyugtatására végzed és nem az ő dicsőségére, nem a gyülekezet építésére,

*ha minden igehirdetőt kritizálsz, egyik sem tud a szád íze szerint beszélni. Az egyik nem elég intelligens, nem elég elegáns. A másik nem elég közvetlen, a modora oktató és egyhangú. A harmadik túl személyes és mindig csak erkölcsöt prédikál,

*ha arra ügyelsz, hogy mások ne tekintsenek téged szűklátókörűnek, de azzal nem törődsz, hogy ezzel hűtlen és engedetlen vagy az Úr iránt,

*ha nem félsz a kísértésektől és játszol a veszéllyel,

*ha elismerést és megbecsülést keresel és mindig tudni szeretnéd, hogy mit gondolnak és mit mondanak rólad,

*ha könnyen ítélkezel egyesek nyomorúsága felett, ahelyett hogy szomorkodnál és imádkoznál értük,

*ha nem mersz figyelmeztetni, amikor látod a bűnt, mert attól félsz, hogy kicsúfolnak, - de attól nem félsz, hogy hallgatásoddal megszomorítod Istent,

*ha nem tudod elviselni, mikor egy hibádra rámutatnak, hanem mindenáron igazolni akarod magadat,

*ha türelmetlen vagy és fölényes a mások hibáival szemben,

*ha a Bibliádat már csak megszokásból olvasod és nem vonatkoztatod magadra,

*vagy ha más könyv jobban érdekel, mint az Ige,

*ha kifelé többnek akarsz látszani, mint ami otthon vagy; ha mások előtt jó keresztyénnek mutatod magadat, de otthon, ha egyedül vagy, leszállítod a normát,

*ha az örök értékek helyébe múlandó értékeket helyezel,

*ha megrestültél az Isten szolgálatában és csak mentegeted magadat,

*ha a tévtanok elterjedése miatt már senkinek sem akarsz hinni,

*ha elveszítetted a Szentlélek örömét és buzgóságát,

*ha amikor Isten fenyít, te csak a saját bajoddal vagy elfoglalva és panaszkodsz, hogy szenvedsz, ahelyett hogy a tisztulást keresnéd,

*hogyha elismered ugyan, hogy a bűn megkörnyékez és elejt, de nem szakadsz el attól,

*ha mindent elismersz, de nem változol meg.
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
A szövetség
  2017-06-20 12:36:22, kedd
 
  A szövetség



Isten és az ember kapcsolatának alapja a szövetség. A szó hallatán az ember általában szerződésre gondol. Bár természetesen vannak hasonlóságok a szövetségek és a szerződések között, fontos különbségeket is találunk. Mindkettő kötelező érvényű egyezség. A szerződés nagyjából egyenlő helyzetű felek között jön létre, és mindkét félnek joga van ahhoz, hogy ne írja alá. A szövetség is egyezség. A Bibliában a szövetségek általában mégsem egyenlő felek között jöttek létre. Sőt, inkább az ősi Közel-Keleten szokásos hűbérúr-hűbéres szerződések mintáját követik. A hűbérúr-hűbéres szerződések (amint azt a hettita királyoknál látjuk) a hódító király és a meghódított népek között jöttek létre. A felek között nem folytak tárgyalások.
Ezeknek a szövetségeknek az első eleme a bevezetés, amely megnevezi a feleket. A 2Mózes 20:2 így kezdődik: ,,Én vagyok az ÚR, a te Istened". Isten a hűbérúr; Izráel népe a hűbéres. A második elem az előszó, a történelmi visszapillantás. Ez a rész azt sorolja fel, hogy a hűbérúr (vagy az Úr) mit tett, amiért hűséget érdemel, például kivezette a zsidókat az egyiptomi rabszolgaságból. Teológiai kifejezéssel élve ez a kegyelem szakasza.
A következő szakaszban az Úr elmondja, mit követel meg azoktól, akik fölött uralkodik. A 2Mózes 20-ban ez a Tízparancsolat. Mindegyik parancsolatot kötelező érvényűnek tekintették az egész szövetséges népre nézve.
Az ilyen fajta szövetség utolsó része az áldásokat és az átkokat sorolja fel. Az Úr felsorolja azokat a kiváltságokat, amelyeket hűbéreseinek adományoz, ha betartják a szövetség pontjait. Jó példát találunk erre az ötödik parancsolatban. Isten megígéri Izráel népének, hogy hosszú életet élnek az ígéret földjén, ha tisztelik szüleiket. A szövetség átkokat is tartalmaz, ha a nép nem teljesíti kötelességeit. Isten arra figyelmezteti Izráelt, hogy nem fogja a népet bűntelennek tekinteni, ha nem tisztelik a nevét. Ez az alapminta fedezhető fel Istennek Ádámmal, Noéval, Ábrahámmal, Mózessel kötött szövetségében és a Jézus és egyháza között fennálló szövetségben is.
A bibliai időkben a szövetségeket vérrel pecsételték meg. Szokás volt, hogy mindkét szövetségre lépő fél kettévágott állattetemek között menjen végig, jelezve, hogy egyetértenek a szövetség feltételeivel (lásd Jer 34:18). Az effajta szövetségre az 1Mózesben (15:7-21) találunk példát. Itt Isten bizonyos ígéreteket tett Ábrahámnak, és a megállapodást állatáldozatokkal pecsételték meg. Ebben az esetben azonban Isten egyedül megy végig az állatok között, amivel azt jelzi, hogy ünnepélyes fogadalommal kötelezi magát a szövetség betartására.
Az új szövetséget, a kegyelem szövetségét Krisztus a vérével ratifikálta a kereszten. A szövetség lényege Isten ígérete, a megváltás. Isten nemcsak azt ígérte meg, hogy mindenkit megvált, aki Krisztusban hisz, hanem ezt az ígéretét a legszentebb esküvel pecsételte és erősítette meg. Olyan Istent szolgálunk és imádunk, aki elkötelezte magát teljes megváltásunkra.

Összefoglalás:

A szövetség elemei:
1.Bevezető: megnevezi az uralkodót.
2.Előszó történelmi visszapillantással: felidézi a felek közötti kapcsolat történetét.
3.Feltételek: felsorolja a szövetség pontjait.
4.Eskük/fogadalmak: a két felet a szövetség pontjaira kötelező ígéretek.
5.Szankciók: az áldások és az átkok (jutalmak és büntetések), amelyek a szövetség megtartásának vagy megsértésének következményeiként hajtandók végre.
6.Ratifikáció: a szövetség vérrel való megpecsételése állatáldozattal vagy Krisztus halálával.

Ajánlott bibliai olvasmányok: 1Móz 15; 2Móz 20; Jer 31:31-34; Lk 22:20; Zsid 8; Zsid 13:20-21

R. C. Sproul
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
     1/34 oldal   Bejegyzések száma: 337 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 841 db bejegyzés
e év: 3989 db bejegyzés
Összes: 7831 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 665
  • e Hét: 6593
  • e Hónap: 54548
  • e Év: 244791
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.