Regisztráció  Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/28 oldal   Bejegyzések száma: 271 
A nagy Szenvedő Szolga
  2017-03-12 20:51:54, vasárnap
 
  A nagy Szenvedő Szolga


A bibliai elgondolás, miszerint a megbocsátáshoz mindig szükség van egy szenvedő szolgára, Jézus Krisztussal éri el a csúcspontját. Ő teljesítette be a próféciákat a Szenvedő Szolgáról, aki eljön egy napon, hogy megváltsa a világot (Ézsaiás 53). Azelőtt örömben és dicsőségben élt Atyjával, de mindent feladott. Emberré és szolgává lett. Megverték, elfogták, majd meggyilkolták. Jézus letekintett a keresztről állítólagos "barátaira", akik közül némelyek megtagadták, mások elárulták, de mindannyian egyformán elhagyták, és megfizette az árat. Megbocsátott nekik és meghalt helyettük. A kereszten Isten kozmikus szinten tette meg azt, amit mindannyiunknak meg kell tennünk, amikor megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Magára vette a bűn büntetését, és kifizette a tartozást, hogy nekünk ne kelljen.
Azzal nem szabadulhatunk meg a siker imádatától, hogy megpróbáljuk "lebeszélni" magunkat róla. Helen Rubin az 1990-es évek végén, közvetlenül az internetlufi kidurranása és 2001. szeptember 11. előtt részletezte a Fast Company című magazinban a siker és a materializmus túlhangsúlyozásának problémáját.

Számtalan rögeszménk közül a siker az, amivel kapcsolatban a legtöbbet hazudunk - azt állítjuk, hogy a siker és unokatestvére, a pénz biztonságot nyújt; hogy a siker és unokatestvére, a hatalom fontos emberekké tesz; hogy a siker és unokatestvére, a hírnév boldogít. Ideje szembenéznünk az igazsággal: vajon hogy lehet az, hogy nemzedékünk legokosabb, legtehetségesebb és legsikeresebb tagjai közül oly sokan kerültek a szakadék szélére, amire még sosem volt példa? Az emberek mindent megtesznek a pénz, a hatalom és a dicsőség érdekében - és aztán tönkremegy az életük. Talán azért, mert valójában nem is ezekre a dolgokra vágytak! Vagy mert végül nem lelték benne örömüket, amikor megkapták.

A cikk megjelenése után nem sokkal, a 2000-2001-es évek enyhe válsága idején több hasonló panasz is elhangzott azzal kapcsolatban, hogy társadalmunk mennyire rabjává vált a sikernek. Vajon mikor ismerjük fel végre, hogy a sikert és "unokatestvéreit" tettük meg isteneinkké? Aztán bekövetkeztek a szeptember 11-i terrortámadások, és a média bejelentette: "az irónia kora véget ért". Most majd visszatérünk a hagyományos értékekhez - a kemény munkához, a szolid igényekhez és a vágyak kielégítésének késleltetéséhez - jósolták, de semmi ilyesmi nem történt. Amikor 2008-2009-ben összeomlott a világgazdaság, világossá vált, hogy kultúránk mégiscsak megmaradt egykori függőségében.
A siker bálványát nem lehet ledönteni, hanem csak lecserélni. Az emberi szív vágyát egy bizonyos értékes dolog után lel lehet ugyan gyűrni, de az igény, hogy magáénak tudhasson valami értékeset, legyőzhetetlen. Vajon hogyan szabadulhatnánk meg attól a kényszerképzettől, hogy "valami nagy dolgot" kell cselekednünk, ha szeretnénk meggyógyulni az alkalmatlanság érzéséből, és arra vágyunk, hogy értelmet nyerjen az életünk? Csak akkor érthetjük meg, hogy miért nem szükséges semmilyen "nagy dolgot" cselekednünk az üdvösséghez, ha világossá válik számunkra, hogy mit tett értünk Isten nagy Szenvedő Szolgája: Jézus. Azért nem kell tennünk semmit, mert Jézus már mindent megtett helyettünk. Nem maradt egyéb teendőnk, mint hogy "megfürödjünk". Jézus mindent elvégzett értünk és szeret bennünket, ez pedig önmagában véve is létjogosultságot biztosít számunkra, anélkül, hogy bármit is bizonyítanunk kellene. Ha az értelmünkkel elhisszük, hogy Jézus mindent elért helyettünk, és ha a szívünk is megragadja ezt az igazságot, ez a tudat lassan felszámolja bennünk a kényszert, hogy mindenáron sikeresek akarjunk lenni.

Timothy Keller
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Meghajtod előtte szavaidat?
  2017-03-06 15:03:49, hétfő
 
  Meghajtod előtte szavaidat?


Amikor a szavak hatalmát tanulmányoztam, teljesen meglepett az a bensőséges kapcsolat, akár negatív, akár pozitív, mely a Szentlélek és szavaink között megvalósul. ,,Ne szomorítsátok meg, ne bántsátok meg a Szentlelket rothadt, szennyes beszédetekkel" (Ef 4:29-30, az író értelmezése), és ,,Teljetek meg Lélekkel, mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak" (Ef 5:18-19). Amikor azt választjuk, hogy megnyitjuk magunkat a Szentlélek előtt, és kérjük, hogy töltsön be bennünket, akkor bátorítani fogunk másokat életadó szavakkal. Közben pedig örömet okozunk az Élő Isten Lelkének, aki bennünk lakik. Téged is lelkesedéssel tölt be ez a gondolat, ahogy engem? Beszédem szó szerint örömet okozhat Istennek!
De ne felejtsd el, szavaid meghajtása Isten előtt - mint a dicsőítés gyakorlati módja - nem könnyű. Ez egy áldozat. Valaminek itt meg kell halnia.
Évekkel ezelőtt egy fiatal anyukának Dél-Wales hegyei között kellett átmennie karján kisbabájával, amikor váratlanul elvakította őt egy rettenetes hóvihar. Sűrű hó fedte be a hegyeket rövid idő alatt. Fekete köd változtatta a nappalt éjszakává, és tudta, hogy képtelen lesz elérni útjának célját. Átgondolva a helyzetet, lassan, fokozatosan levette felső ruhadarabjait, és bepólyálta picike fiát először sapkájába, majs sáljába, végül pedig a kardigánjába és a télikabátjába.
Kimerülve a hidegtől és a széltől, a fiatal anya összeesett. Képtelen volt fölállni és folytatni útját. Viszont továbbra is magához ölelve tartotta gyermekét, saját testével is védve a szörnyű hidegtől. Amikor elült a hóvihar, a keresésére elindult emberek egy nagy hókupac alatt találták meg az anyát, de amint fölemelték megfagyott testét, egy halk, gyönge sírást hallottak. Egymás után fejtették le róla a védő ruhadarabokat, végül hatalmas meglepetésükre és örömükre megtalálták az újszülött fiút élve és egészségesen! Ez az anya életét adta szeretett gyermekéért.
Évekkel később ez a fiú, David Lloyd George, Nagy-Britannia miniszterelnöke lett, Anglia egyik legkiemelkedőbb államférfia.
Anyák, sokan közületek megtennétek ugyanezt gyermeketekért. Levennétek felső ruhadarabjaitokat, és szeretettel betakargatnátok velük gyermeketeket, hogy megvédjétek a hidegtől. Életeteket adnátok legdrágább kincsetekért.
Megpróbáljátok ezen a héten, hogy életet adjatok szavaitok által? Isten megajándékozott benneteket a beszéd csodálatos értékével, és mindennap lehetőségetek van eldönteni, hogy szavaitok áldást vagy átkot, bátorítást vagy elbátortalanítást okozzanak.
Amikor meghajtod térdedet Atyád előtt, és kimondod: ,,Szent vagy, méltó vagy, hűséges vagy" - ezzel Istent áldod. Ez a dicsőítés egyik formája. Amikor szavaid bátorítást öntenek férjedbe, gyermekeidbe, unokáidba, barátnőidbe, munkatársaidba, ezzel megáldasz másokat. Ez is hatalmas Istened dicsőítésének egyik formája. Szavaid meghajtása előtte egy élethosszig tartó út. Elkezdesz ma imádkozni ezért?

Ó, Istenem! Kétségbeesetten szükségem van rád. Szent Uram! Arra vágyom, hogy életet, gyógyulást és bátorítást adjak szavaimmal. Olyan messze vagyok ettől. Adj erőt, drága Szentlélek. Szükségem van rád, ó, annyira szükségem van arra, hogy bátorítást önts belém, hogy aztán én is továbbárasszam ezt mások felé. Bárcsak szavaim dicsőséget hoznának szent nevedre, Istenem. Ámen.

Linda Dillow
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Ki tudja?...
  2017-03-03 10:01:24, péntek
 
  ,,Ki tudja? talán visszatér és megengesztelődik az Isten és elfordul haragjának búsulásától, és nem veszünk el!".
Jónás könyve, 3,9.

Ez volt a niniveiek utolsó reménye: ,,Ki tudja, talán megtér és elváltoztatja Isten a gonoszt, hogy elfordulván haragjának búsulásától el ne vesszünk". Jónás könyve rendkívül vigasztaló volt mindig azokra kik kétségben voltak koruk gonoszsága miatt. Ninivé város gonoszsága épp oly nagy volt, mint hatalma. Ha közülünk valamely kishitűnek azt parancsolták volna, hogy széjjel járjon e városban, számlálja meg annak tornyait, és nézze meg tiszta napfénynél a lakók gonoszságát, akkor ím így kiáltana fel: Jaj! jaj! mennyire alásüllyedt e város a bálványimádásban, a bűn oly hatalmasan vette körül, mint maga a varos fala! Gondoljatok csak bele, ha ezt a nehéz kérdést intézték volna hozzánk: miként vezethető e város bűnbánatra? Miként lehetne kivitelezni hogy az összes lakossága, a Legmagasságosabbnak imádására hozassék? Nos, ha nem volnánk megmerevedve a kétségtől, ami legvalószínűbb, akkor ott ülnénk legalább félelemtelten és gondolkoznánk a terv fölött. A várost felosztanánk missziókerületekre, és óhajtanánk, nem száz, hanem ezer prédikátort belehelyezni; ez költséget mutatna föl; és mi múlhatatlanul szükségesnek tekintenők számtalan helyiség beszerzését, melyekben az Isten Igéje prédikáltatnék. Helyiségeinknek mindenesetre rendkívül tágasak¬nak kellene lenniük; igen hamar rájönnénk, hogy ha csak egy egész királyság jövedelme nem áll rendelkezésünkre, meg sem kezdhetjük a munkát. És mégis mit mond erre az Úr? Az Úr elveti az ész ítéletét, rendszerét és tervét, melyet a test és vér szőtt össze, és elhív egyetlen embert. Csodalatos vezérlete által elkészíti ez embert missziójára. Először leküldi őt a tenger melyére; azután feljön a mélységből. Eme borzalmas alámerülés megedzi lelkét és tetőtől-talpig fölruházza őt hitbátorsággal. Mi rettenthetné meg a szárazföldön azt, ki a hal gyomrából élve került elő?! Belép a városba, szemei kidüllednek az éppen most feje fölött elvonuló nagy ítéletre való megemlékezés miatt - és szilárd, komoly, átható és ünnepélyes szavakkal kiált: ,,Még negyven nap, és elpusztul Ninive!" .
Oh Isten! ez a te utad? Ez azon eszköz, mely által ama nagy eseményt létrehozod? Egyetlen ember parancsára bűnbánatra hozod Ninivét? Elégséges lesz eme sápadt embernek szava — ki épp most szabadult ki a tengerből —, hogy Ninivét fölbuzdítsa? Oh Isten! ha Te elmentél volna tüzes szekereiden, ha a mennydörgésben szóltál volna, ha megráztad volna alattuk a földet, akkor bizonyára megrettent volna Ninive, - de ezen ember nem termett ám erre a föladatra... Csakhogy amilyen magas az ég a földtől, olyan távol vannak az Ő gondolatai a mi gondolataink¬tól és útai a mi útainktól! Ez az egyetlen ember útra kel, és szinte nyomul a nép őt hallgatni. Tovább halad; a nép egyre növekszik. Amint megállt valamely utca szegletén, megnyíltak a ház ablakai és hallgat¬ták őt az emeletekről, és a terek megteltek néppel amerre és ahová ment! De ő tovább megy, mindig tovább, mígnem az egész város meg¬rendült hatalmas szavaitól. Most a király is maga elé hívatja Jónást és a rendíthetetlen próféta itt is hirdeti Isten fenyegetését. Meg lett a hatalmas benyomás. Az egész nép hamuba és zsákba öltözik, az ember és állat jajkiáltása fölemelkedik Istenhez. A Jehova tiszteltetik, Ninivé megtér.

- Ah kedves testvéreim! itt erős alapot találunk a reményhez. Mit nem tehet meg az Isten! Ne véljétek, hogy neki várnia kell reánk. A leghatalmasabb munkát végrehajtja a legcsekélyebb eszköz által! Egy ember elégséges volna, ha Isten akarná, ez óriási várost fölrázni! Egy ember elégséges volna, egy egész nemzet megtérítésére, ha Isten úgy akarná! Igen, egy egész világrész megrendülhetne egy ember léptei alatt. Nem volna oly magas palota, hová egy ily ember szava föl nem hatolna, nem volna a gonoszságnak oly mélységes örvénye, hol egy ily ember szava nem hallatszanék. A mire nekünk szükségünk van, az, hogy Isten kinyújtsa hatalmas karját! és ki tudna akkor ellene állni? És ha csak egy szamár állcsontot vesz is elő, mégis erősebb Sámsonnál, s ekkor nemcsak halomszámra feküdnének a megsebesültek, hanem város és ország-számra is! Isten a leggyengébb eszközzel is leverné ezreit és millióit! Ó, Isten gyülekezetei! Ne féljetek semmit! Gondoljatok a férfiakra, kiket nektek a múltban adott! Tekintsetek vissza Pálra, gondoljatok Augusztinusra, örvendjetek Luthernek és Calvinnak, dicsekedjetek Whitefield-el és Wesley-vel és gondoljátok meg, hogy ezek is egyes emberek voltak, kik által Isten nagy dolgokat vitt végbe, kiknek emlékük ki nem hal, míg e világ csak létezik.


C.H. Spurgeon
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
A Szabadító
  2017-02-26 16:34:18, vasárnap
 
  A Szabadító

"Kiűzte ellenségedet, és ezt mondotta: pusztítsd!" (5Móz 33,27).

... Gyönge emberek vagyunk, egy kicsiny nyáj. Ellenségeink hatalmasok és erősek. Önmagunkban erőtelenek vagyunk a hatalmas sereg ellen. Ezért reménytelennek kell tartanunk helyzetünket, és így kell kiáltanunk: "Soha nem jutunk a mennybe! Oly sok bennünk a bűn, olyan tehetetlenek és vétkesek vagyunk!" Igen, ez így van, mi magunk olyan gyöngék és tehetetlenek vagyunk, hogy nem tudjuk legyőzni azokat, akik ellenünk vannak. De hatalmas segítségünk van! ...bár minket is könnyen legyőzhetnének a mi ellenségeink, ha a magunk erejét tekintjük, mégis igaz, hogy az Úr megment minket. Megígérte, hogy az ellenséget elűzi előlünk, sőt megsemmisíti! A végső győzelem nem a gonosz hatalomé lesz, még ha sokszor úgy látszik is. Bennünk sem tarthat igényt a győzelemre az, ami múlandó, hanem az Úr Jézus Krisztus által miénk lesz a győzelem, sőt, fölöttébb diadalmaskodunk. Ez a csodálatos kilátás van előttünk. Ha önmagunkra nézünk, több mint elég okunk van arra, hogy levertek legyünk. De soha nem szabad elfelejtenünk az Igét, hogy az Úr Jézus Krisztus által miénk lesz a győzelem! Mert aki velünk van, nagyobb, mint mindazok, akik ellenünk lehetnek. Isten által, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja által végül miénk lesz a győzelem.

Müller György
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Mit kíván Isten
  2017-02-26 16:21:02, vasárnap
 
  Mit kíván Isten


Azt kívánja, hogy boldog keresztyének legyünk. De csak akkor lehetünk ilyenek, ha szent keresztyének vagyunk. E földön természetesen soha nem leszünk teljesen mentesek a bűntől, majd csak nála, a mennyben. De mindent meg kell tennünk azért, hogy Isten szent gyermekei legyünk. Nem szabad tovább folytatnunk olyan dolgokat, amikről tudjuk, hogy Isten akarata ellen valók. Ha követésre méltó keresztyének vagyunk, és valóban az élő Istenhez ragaszkodunk, akkor valóban boldog keresztyének leszünk, és tanúskodni tudunk azok előtt, akik nem Istennel élnek.
Ennek eredménye az lesz, hogy felrázzuk őket: keressék ők is az Urat. Ily módon válik ezer keresztyén az élő Isten ezer tanúságtevőjévé. Szeretett testvéreim, azért viseljük szívünkön azt, hogy példás keresztyének legyünk, akikre érvényes ez az Ige: "Az élő Isten a menedéked".
Én csupán gyönge, az igaz útról letért bűnös vagyok, az élő Isten mégis mellettem van, az örök Isten a menedékem! Ó, milyen áldás, ha az embernek ilyen menedéke van! Mi ehhez képest minden földi tisztesség? Mi a legszebb földi korona is ehhez az áldáshoz képest, amit az jelent, hogy az élő, örök Isten a mi oldalunkon áll, és megengedi, hogy nála találjunk menedéket!
Isten gyermeke abban a helyzetben van, hogy azok a problémák, amelyekkel a nem keresztyének küszködnek, nem árthatnak neki. Tehetetlenségünkben nagy vigasztalást jelent tudnunk, hogy Isten karjai alattunk vannak, hogy támogassanak minket, annak ellenére, hogy természettől fogva gyönge, félrevezetett és erőtlen bűnösök vagyunk, és semmit sem tehetünk, ha magunkra hagynak minket. De velünk van Isten mindenható karja, amelyre támaszkodhatunk, és amelyen megpihenhetünk. Ez a kar meg tud minket tartani minden nehézségben, és minden ránk váró kísértésben. Biztonságosan átvisz mindezeken és hordoz tehetetlenségünkben. Olyan csodálatos kép, amellyel az Ige ezt ábrázolja: "Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak".

Müller György

 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Téves nézetek a keresztyén életről
  2017-02-26 14:41:09, vasárnap
 
  Téves nézetek a keresztyén életről


Ha a világ megismerné ezt a gazdag áldást, hogy Isten a menedékünk, akkor - véleményem szerint - az egész világ azonnal az Urat keresné. Az emberek azért nem kívánnak üdvözülni, mert azt hiszik, hogy keresztyénnek lenni szomorú dolog. Nem tudják, hogy sokkal jobb keresztyénként élni, mint Isten nélkül létezni.
Ez egyik legfőbb oka, amiért nem igyekeznek Isten áldásaival élni. És ezért kell neked is és nekem is kötelességünknek tartanunk, hogy példás keresztyén életet éljünk, hogy megmutathassuk a világnak, mit jelent igazán boldog keresztyénnek lenni, és egyúttal élő példaként élni a gyülekezetek számára. De ez az igazi, valódi öröm nem lehet a miénk, ha nem vagyunk példás keresztyének. Nem szabad megtörténnie annak, hogy megpróbáljuk megtartani e világ dolgait, és közben a mennybe akarunk jutni. Ha így vagyunk, akkor éppen elég a hitünk ahhoz, hogy szomorúak legyünk, de túl kevés ahhoz, hogy boldogok legyünk.

Müller György
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Az örök Isten
  2017-02-25 22:54:16, szombat
 
  Az örök Isten

"Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak" (5Móz 33,27)

Számomra nagyon sokat jelent, hogy van egy örök, élő barátom, aki mindenek fölött áll, akié minden hatalom, és aki mellettem van, az én oldalamon áll!
Valóban jó dolog, ha van földi barátod, aki segíteni tud, amikor bajban vagy. De az megbetegedhet vagy meghalhat, vagy talán elveszítheti gazdagságát, amivel segíthetne rajtad, úgyhogy többé nem tud támogatni. De a Teremtő Istennel nem történhet ilyesmi. Ő tegnap és ma és mindörökké ugyanaz! "Hajlékod az örök Isten." Ő ugyanolyan volt ötven éve, ezer éve, tízezer éve, mint amilyen ma. - Ő mindig ugyanaz.
Illés Istene ma is él, és ugyanaz, aki a próféta idejében volt. Most is ugyanúgy kész segíteni gyermekein. Velünk van az élő Isten, akinek ereje sohasem mond csődöt, akinek karja soha nem fárad el, akinek bölcsessége végtelen, és hatalma változhatatlan! Ezért ma is, holnap is, a jövő hónapban is Ő lesz a segítőnk és barátunk - amíg csak élünk!
Sőt, Ő az ősidők Istene, az örökkévalóság Istene! Leírhatatlan boldogság tudni, hogy az örök Isten a mi oldalunkon van! De nemcsak hogy mellettünk áll, hanem Ő a mi segítségünk, akire rábízhatjuk magunkat, ahová mindig menekülhetünk, mint valami erős várba, ahol tökéletes biztonságban vagyunk!

Müller György
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Az Úr a mi osztályrészünk
  2017-02-25 20:49:06, szombat
 
  Az Úr a mi osztályrészünk


Különleges osztályrészünk, hogy Isten, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a mi Atyánk és Istenünk! Ez azt jelenti, hogy az élő Isten mellettünk áll, mint Istenünk, vezérünk, Atyánk és barátunk. Mindez azonban csak akkor vonatkozik ránk, ha az Úr Jézus Krisztusban hiszünk. Beszélhetünk róla, mint Istenünkről. Olvashatunk róla. Talán még a róla (mint Istenünkről) szóló igehelyeket is meg tudjuk magyarázni. Meglehet, hogy már sokat írtunk róla, sőt prédikáltunk is az Ő névében. Mindezek ellenére talán mégsem igaz, hogy az élő Isten a mi Atyánk, mert Ő csak akkor lehet Atyánkká, ha igazán hiszünk az Úr Jézus Krisztusban, és egyedül benne bízunk, mint lelkünk megtartójában.
Ha tehát az Úr Jézust elfogadtuk Üdvözítőnknek, akkor valóban tény, hogy Isten a mi Atyánk, és ugyanazon drága áldásoknak a részesei vagyunk, mint régen az izráeliták. Akkor önmagunkra nézve is elmondhatjuk: "Nincs Jesurun Istenéhez fogható".

Müller György
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Várjuk a záport?
  2017-01-16 15:28:18, hétfő
 
  Várjuk a záport?


"Az ébredések úgy kezdődtek, hogy a hívőknek egyszer csak fájni kezdett az emberek elveszett állapota, hallani kezdték a néma tömegek segélykiáltását, és semmilyen áldozattól vissza nem riadva indultak a lélekhalászatra. A ma élő hívő nép -sokszor úgy tűnik- evésre, ivásra és játékra rendezkedett be (lelki értelembe) és nem lélekmentésre.

Vajon alkalmasak közösségeink arra, hogy frissen megtért embereket befogadjanak,nevelgessenek, tápláljanak? Az újonnan megtértek, ha közénk jönnek, örvendező közösségeket találnak, vagy "savanyú észhívőket"? Vannak-e ismét lelki értelemben -edények, fazekak, hordók az érkező zápor fogadására? Vagy elteltek, önteltek, beteltek, elfoglaltak, önigazak vagyunk? Várjuk a záport?"

Sipos Ete Álmos
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Isten megteheti
  2017-01-16 15:13:37, hétfő
 
  Isten megteheti


Ha az Úr bűnösöket akar megmenteni, akkor nem kérdezi, vajon akarnak-e megmentetni, hanem mint egy hatalmas szél, minden akadályt elseper az isteni befolyás. Az ellenálló szív meghajol a kegyelem erőteljes szélvihara előtt, és a bűnösöket, akik nem akarnak meghajolni, az Úr hajlítja meg.
Egyet tudok: senki sincs ma reggel olyan gonosz, hogy - ha az Úr akarná-, ne lehetne rávenni, hogy az Isten irgalmát keresse. Legyen bármilyen hitetlen is. Bármilyen szilárdan gyökerezik is az evangélium elleni előítéletében, Jahvénak csak akarni kell, és megtörténik. Sötét szívedbe, mely soha nem látott fénysugarat, beáramlana a világosság. Ha csak ezt mondja: "legyen világosság!", akkor ott világosság lesz. Megteheted, hogy összeszorítod az öklödet, és kinyitod a szádat Jahve ellen. Mégis - Ő a te mestered, aki elpusztíthat, ha folytatod gonoszságodat, de a te mestered, aki ma meg is menthet, aki átalakíthatja a szívedet, és megváltoztathatja akaratodat, ahogyan a patakok folyását is megfordítja.

C. H. Spurgeon
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
     1/28 oldal   Bejegyzések száma: 271 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 502 db bejegyzés
e év: 1694 db bejegyzés
Összes: 5536 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 342
  • e Hét: 342
  • e Hónap: 37389
  • e Év: 94052
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.