Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/89 oldal   Bejegyzések száma: 882 
John Newton levele
  2023-01-28 21:57:56, szombat
 
  John Newton levele egy mélyen elkeseredett keresztény asszonynak

Sokat gondolok nővéredre. Nagyon elszomorít betegsége; ha hatalmamban állna, azonnal meggyógyítanám; az Úr megteheti, és remélem, meg is teszi ezt, miután a betegség betöltötte feladatát, ami miatt küldte... Azt kívánom, hogy képes légy őt is, magadat is, s minden aggodalmadat az Úr kezébe helyezni. Szuverén joga, hogy azt tegye velünk, amit jónak lát; ha meggondoljuk, mik vagyunk, be kell vallanunk, hogy semmi okunk panaszra; azok életében, akik szeretik őt, az Úr kegyelemmel gyakorolja szuverén hatalmát. Minden a javunkra van; mindenre szükségünk van, amit ő küld, de semmire sincs, amit visszatart...
Türelemre van szükséged, s ha kéred, az Úr megadja. De mindaddig nem lesz békességünk, míg saját akaratunkat bizonyos mértékig meg nem fékezzük. Rejtsd el magad szárnyai árnyékában, támaszkodj gondoskodására és erejére, tekints rá úgy, mint orvosra, aki kegyelmesen kigyógyítja lelked a legszörnyűbb betegségből, a bűnből. Tartsd be előírásait, és küzdj minden gondolat ellen, amely azt sugallja: jobban jársz, ha magadra hallgatsz.
Amikor nem látod az utat, legyen elég, hogy ő előtted jár. Amikor lelked nem bírja a terhet, ő tudja, milyen úton kell járnod, s nem engedi, hogy elsüllyedj. Kijelölte számodra a felüdülés idejét, s meglátod, nem feledkezik el rólad. Mindenekelőtt maradj a kegyelem trónjának közelében. Ha úgy érezzük, Istenhez közeledve semmi jóra nem számíthatunk, még inkább bizonyosak lehetünk afelől: eltávolodva tőle valóban semmi jó nem vár ránk.
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Krisztus átokká lett
  2022-10-18 22:38:25, kedd
 
  Krisztus átokká lett

Amikor Krisztus elhordozta bűneinket a golgotai kereszten, átkozott volt, mint az olyan ember, aki titokban bálványt készít és felállítja azt. Átkozott volt, mint aki nem tiszteli apját vagy anyját; mint aki elmozdítja a szomszédja határkövét, vagy vak embert vezet félre az úton. Átkozott volt, mint aki elfordítja a jövevénynek, árvának és özvegynek az igazságát. Átkozott volt, mint az, aki mindenféle szexuális erkölcstelenséget és perverziót követ el; mint aki titokban megöli a felebarátját, vagy megvesztegetést fogad el azért, hogy az ártatlan vérét ontsa. Átkozott volt, mint aki nem tartotta meg a törvényt, hogy megcselekedje azt. A Példabeszédek bölcse így írt: ,,Miképpen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképpen az ok nélkül való átok nem száll az emberre". Az átok azonban rászállt a Vesszőszálra, nem azért, mintha bármilyen hiba lett volna a jellemében vagy a cselekedeteiben, hanem azért, mert elhordozta népének bűneit, és viselte a gonoszságukat Isten ítélőszéke előtt. Ott állt mezítelenül, védtelenül és sebezhetően, kiszolgáltatva az isteni ítéletnek. Dávid így kiált fel: ,,Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen". A kereszten Krisztusnak tulajdonított bűn mégis közszemlére lett téve Isten és a mennyei seregek előtt. ,,Kipellengérezték" az emberek előtt, látványossága lett angyaloknak és ördögöknek. A törvényszegéseket, amelyeket Jézus elhordozott nem bocsátották meg neki, és a bűnök, amelyeket magára vett, nem lettek elfedezve. Ha az az ember számít áldottnak, akinek Isten nem tulajdonít bűnt, akkor Krisztus minden mértéken felül átkozott volt, mert a mi összes bűnünk rá lett vetve. Ezért Isten úgy bánt vele, ahogyan a Moáb hegyénél megújított mózesi szövetség megszegőinek ígérte:

,,Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt, felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, amely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól. És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izraelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, amelyek meg vannak írva e törvénykönyvben."

A Messiás arra volt kiválasztva, hogy Őt sújtsa a csapás a Golgotán, és minden, a Törvénykönyvben megírt átok reá hulljon. Ábrahám Magvában a föld valamennyi nemzetsége áldott, de csak azért, mert Ő átkozottabb lett, mint itt a földön bármelyikünk. Mózes 4. könyvében az egyik legszebb ígéret olvasható, amelyet valaha Isten az embernek adott. Úgy is hivatkoznak rá, mint papi vagy ároni áldásra: ,,Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet. Világosítsa meg az Úr az Ő orcáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad. Fordítsa az Úr az Ő orcáját te reád, és adjon békességet neked". Bár ezek gyönyörű és bőkezű áldások, teológiailag és erkölcsileg mégis komoly problémát vetnek fel. Hogyan tud az igazságos Isten ilyen áldásokat ígérni a bűnös embereknek anélkül, hogy igazságosságával ne kötne kompromisszumot? A választ ismét a keresztben találjuk meg. A bűnös csak azért nyerhet áldást, mert a Szent és Igazságos átkozott lett. Isten minden egyes áldása, amelyet népének adott vagy adni fog, azért lehetséges, mert Krisztust a kereszten a papi áldás gyökeres ellentéte sújtotta. Nekünk az Írás ezt mondja: ,,Áldjon meg téged az Úr", de csak azért, mert Jézushoz a következő szavak szóltak: ,,Az Úr megátkoz téged és átad a pusztulásra; az Úr elveszi tőled jelenléte fényét és megítél téged; az Úr elfordítja tőled az orcáját és nyomorúsággal tölt be".
A zsoltáros úgy ábrázolja az áldottakat, mint akik boldogan örvendeznek az Úr jelenlétében, értik az ünnepi kürt szavát és örömmel énekelnek, és az Ő tekintetének világosságánál járnak. Krisztust miattunk érte fájdalom az Atya jelenlétének hiánya miatt, és ismerte meg az ítélet kürtjének rettenetes hangját. Értünk függött a kereszten Isten elviselhetetlenül komor tekintetének sötét felhője alatt. Ádám végzetes döntése miatt az egész teremtés a romlás és hiábavalóság rabságában, átok alatt nyög. Ahhoz, hogy a teremtett világot felszabadítsa, az utolsó Ádám magára vette népének bűneit, és sóhajtozott a szörnyű járom alatt: ,,Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk."
A legkiábrándítóbb dolog, hogy Krisztus kereszten elhangzott kiáltása, valódi értelmét elveszítve, gyakran egy romantikus közhellyé silányul. Nem ritka, amikor azt halljuk egy prédikátortól, hogy az Atya elfordult a Fiától, mert már nem bírta elviselni a szenvedésnek azt a látványát, amit a gonosz emberek okoztak neki. Amint már láttuk, ez a magyarázat teljes eltorzítása a bibliai szövegnek, és annak, ami a kereszten valójában történt. Az Atya nem azért fordult el a Fiától, mert hiányzott belőle a lelkierő, hogy végignézze ahogyan szenved, hanem: ,,Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne". Ő ráhelyezte a mi bűneinket és elfordult Tőle, mert a szemei túl tiszták ahhoz, hogy elviseljék a gonosz látványát, és nem tud a gonoszságra nézni.
Jó oka van annak, hogy sok evangéliumi traktátuson az Isten és a bűnös ember közötti elválasztást egy végtelen szakadék rajzával ábrázolják, ez teljesen megfelel a Szentírásban írtaknak. Ézsaiásnál olvassuk: ,,...A ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott". E szöveghely, és még számtalan másik alapján, minden embernek Istentől elválasztva, az Ő haragja alatt kellene élnie és meghalnia. Ám éppen ezért Isten Fia a helyünkre állt, elhordozta a bűneinket, és Isten emiatt elhagyta Őt. Ahhoz, hogy a szakadékot áthidalja, és a kapcsolat helyreálljon ,,avagy nem ezeket kellett-e szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?"

Paul Washer
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
A könyv, amely páratlan!
  2022-10-12 22:57:32, szerda
 
  A könyv, amely páratlan!

Az egész Szentírás nem más, mint egy csodálatos szerelmes levél, amelyet az Úr Jézus küldött az Ő szeretett ‘házastársának' (Egyházának)! Ó, mily drága titkok, nagyszerű érdemek, mely nagy isteni dicsőség található ebben a páratlan könyvben! Nincs semmi más, amely ennyire hasznos, szükséges, gyönyörűség-teljes lenne, s mely az embert oly boldoggá tudná tenni, folyamatosan és tartósan, mint ez a könyv!

Ó igen! Az Úr Igéje...

* világosság, hogy vezessen; tanácsadó, hogy bölcs tanácsokkal lásson el,
* vigasztaló, hogy bátorítson; erős bot, hogy támogasson,
* kard, hogy megvédjen, és orvos, hogy meggyógyítson!

Az Ige...

* aranybánya, hogy gazdagítson; palást, hogy felruházzon,
* korona, hogy megkoronázzon; kenyér, hogy megerősítsen,
* bor, hogy felvidítson; méz, hogy jóllakasson,
* zene, hogy gyönyörűséget nyújtson; éden-kert, hogy örömet adjon!

Ó, ezért mindenekelőtt és mindenekfelett: kutasd, tanulmányozd a Szentírást, elmélkedj a Szentíráson, leld gyönyörűségedet a Szentírásban, és kincsként legyen jelen életedben a Szentírás!

Merthogy...

* nincs olyan bölcsesség, amely felérne a Szentírás bölcsességével; nincs oly tudás és ismeret, amely felérne a Szentírás tudásával és ismeretével; nincs olyan megtapasztalás, amely felérne a Szentírásban leírt megtapasztalásokkal,
* semmi nem tud úgy vigasztalni, mint a Szentírás; semmi nem tud olyan örömöt adni, mint a Szentírás; semmi nem tud úgy meggyőzni a bűneidről, mint a Szentírás,
* semmi nem tud téged úgy megváltoztatni, mint a Szentírás!

Ezért arra szeretnélek buzdítani, hogy ütemesen, komolyan, szorgalmasan és folyamatosan tanulmányozd a Szentírást. Ó, és ha tudnád, hogy ekkor milyen gyorsan...

* megvilágosul a megsötétedett elméd; a kemény szíved meglágyul; a büszke szellemed alázatossá válik,
* a bűnös természeted megváltozik; a bemocskolt lelkiismereted megtisztul; az érzelmi kilengéseid egyensúlyba kerülnek,

És megerősödik a ti lelketek...

* azáltal, hogy kutatjátok a Szentírást, olvassátok azt, és
* azáltal, hogy elmélkedtek a Szentíráson.

Ó, és ha mégsem szánod oda magad komolyan arra, hogy...

* a Bibliát olvasd, tanulmányozd, s hogy elmélkedj azon; és hogy elhidd a Szentírás beszédeit,
* hogy gyakorold és alkalmazd azt; és hogy a Szentírásnak megfelelő módon élj -
* akkor a sátán túl nagy gondot fog neked okozni; a világ túl nagy problémát fog jelenteni,
* a saját testi kívánságaid túl nagy nehézséget jelentenek majd; a kísértések túl csábítóak lesznek számodra; a megtévesztéseknek túl könnyen áldozatául esel majd; és a végén túlságosan is nyomorult leszel!

Thomas Brooks
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
A kegyelemről
  2022-10-10 21:50:09, hétfő
 
  A kegyelemről

A kegyelem állapota nem korlátozódik csupán azokra a kivételes alkalmakra, amikor szinte ,,kézzelfoghatóan" megtapasztaljuk az Istent. Hitem szerint a kegyelem állapota magában foglalja azt a legalapvetőbb keresztyén életérzést is, hogy gyarlóságunk súlya alatt minden percben rászorultaknak érezzük magunkat Isten szeretetére.
Ily módon könnyen meglehet, hogy az ,,utolsók", a megesettek és állandóan visszaesők százszor inkább a kegyelem állapotában vannak - amikor Isten felé nyújtják erőtlen kezüket -, mint az őket megítélő mai farizeusok, akik vélt felsőbbrendűségük magasából lekicsinylően tekintgetnek az alant járókra. Noha tiszteletre méltó és bizonyára őszinte eltökéltséggel törekszenek vallásuk gyakorlására, eközben megfeledkeznek a szeretet megéléséről, így nem egyszer segítségre váró lelkek válnak szívük vakságának áldozataivá.
De semmivel sem jobb náluk az, aki elítéli őket. Hiszen sejthető, hogy ezeknek az embereknek a fölényessége és külsőségekben villogó vallásgyakorlata mögött gyakran megtört életek, elhidegült emberi kapcsolatok, vagy kétségbeesett önigazolási kísérletek rejlenek. Ha nem is merik bevallani maguknak, biztosan sokat szenvednek emiatt.
S vajon van-e köztünk egy is, akit gyenge pillanataiban meg ne kísértett volna az ,,Isten-birtoklás" álszent gőgje?
Legyünk hát alázatosak a kegyelemmel szemben és ne hideg magabiztossággal ,,tudjuk", hanem minden idegszálunkkal kívánjuk az Istent. Győzzön szívünkben az irgalom, amely képzelt nagyságukban nem ostorozza, hanem inkább szánja a felfuvalkodottakat, viszont lehajol az elesettekért, hogy erőtlenségüket átélve osztozzon velük Krisztusban.

Simon András
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Négy bekezdés a szenvedésről
  2022-10-10 21:30:55, hétfő
 
  Négy bekezdés a szenvedésről

(I.) A szenvedés a bölcsesség előszobája.

(II.) A szenvedés a bölcs számára út az élet anatómiájának megismeréséhez, a hitetlen számára viszont értelmetlenül és igazságtalanul kimért sorscsapások folyamata.

(III.) A maradandó értékeket általában nem könnyed eleganciával hozza létre az ember, hanem megszenved értük. Ugyanakkor egyetlen teljesítményt sem az minősít, hogy milyen szenvedés árán született, hanem az, hogy mennyire hasznos, vagyis mennyi szeretetet szabadít fel.

(IV.) A szenvedés - vagy helyesebben: az elszenvedés képessége - minden szeretet alapja. Úgy is mondhatnánk, hogy a szeretet külső megnyilvánulásainak szilárd tartást adó ,,láthatatlan szerkezet". Enélkül az erős váz nélkül a szeretet cselekedetei csak fedezet nélküli látványos gesztusok lennének. Hiába bájolgó kedvesség, hízelgő szavak, vagy bizalmas érintés: akiért nem vagyunk készek szenvedni is, azt nem szeretjük igazán.

Simon András
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Kapni néha nehezebb
  2022-10-09 22:03:12, vasárnap
 
  Kapni néha nehezebb

Az életnek addig van értelme, amíg az ember szeretetet tud adni - és ami annál sokszor nehezebb: képes a szeretetet elfogadni is.
Van, amikor a szeretet apró kis gesztusainak elfogadása nagyobb tett, mint önzetlenül adni.
Amikor szeretetet adunk, akkor - mint kezdeményezők - az erő pozíciójában érezzük magunkat, s gyakran nem teszünk mást, mint szolid öntudatossággal nyugtázzuk lelki nagyságunkat.
Akkor viszont, amikor a telítettségnek ebben az emelkedett állapotában valaki hangtalanul hozzánk simul és rongyos kis tarisznyájából szeretet-morzsákkal kínál, meghökkenünk. Hirtelen kiesünk a nagyság szerepéből és zavartan szembesülünk az új helyzettel: Nem tündökölhetünk egyedül a szeretet ingyenkonyhájának konyhafőnöki szerepében. Most minket is étellel kínálnak. De hát erre nekünk semmi szükségünk sincsen! - zsörtölődünk a valaki morzsáit lefitymálva. Hiszen mi praktikusan, megszervezetten, hatékony nagyüzemi módon osztjuk a szeretetet a rászorulóknak. S lám, most a sor megakad, a sorban állók türelmetlenkednek.
De a valaki nem tágít.
Csak áll, és már-már könyörögve kínálja felénk elfogadásra apró kis szeretet-morzsáit.
S akkor meg kell látnunk, hogy szeretete nem elsősorban nekünk szól. Az életben maradáshoz neki van szüksége arra, hogy adjon, mert léte ebben az elfogadottságban nyeri el értelmét.
Valakitől szeretetet elfogadni annyit jelent, mint megerősíteni őt élete értelmében.

Simon András
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Az Istené vagy a miénk?
  2022-10-08 22:47:18, szombat
 
  Az Istené vagy a miénk?

Hívő életünk egyik legalapvetőbb kérdése, meg tudjuk-e különböztetni, hogy mikor ,,szeretünk" csupán a magunk szeretetével és mikor árad rajtunk keresztül az Isten szeretete?
Ez a feladat azért nagyon nehéz, mert külső megjelenésében e két szeretet között szinte lehetetlen különbséget tenni. Az eltérés ugyanis nem abban van, ami látható, hanem abban, ami a szem előtt rejtve marad: az indítékban, a szándék tisztaságában. Valljuk be, kellő önismeret, vagy önkritika hiányában gyakran beleesünk a kísértésbe, hogy saját emberi szeretetünket Isten rajtunk keresztül áradó jóságának tekintsük. Ezek a jó szándékú tévedéseink sokszor vezetnek fájdalmas konfliktusokhoz, sőt keserű csalódásokhoz az Istennel, embertársainkkal - de talán elsősorban önmagunkkal szemben.
Saját emberi szeretetünk ésszel kontrollálható, logikus és telis-tele van kicsinyes elvárásokkal.
Isten szeretete ésszel felfoghatatlan, emberi logikával követhetetlen és előre kiszámíthatatlan. Nem lehet kiérdemelni, mert nem érdem szerint jár, nem járandóság, vagy ,,juss", hanem ajándék. Az Ő szeretete feltétel nélküli, mindig megelőlegezett szeretet.
Igen, amíg a mi szeretetünkre érdemessé kell válnia a kiválasztottaknak, addig az Isten épp azokat ajándékozza meg gazdagon, akik a mi szemünkben teljesen érdemtelenek,
A mi szeretetünk - mint számító vállalkozó - csak azokba fektet energiát, akikben annak gyors kamatozását reméli. Az érdekteleneket és reménytelenül semminek látszókat azonban hamar ,,nullára írja". Isten szeretete viszont épp a reményteleneket, a folyton elbukó visszaesőket öleli magához legszorosabban, nem pedig a maguk szemében valaminek látszókat.
Mi gyarló emberi szeretetünk hálóját kivetjük azokra, akiket saját szempontjaink alapján megkedvelünk. Kezdetben szeretetünk körébe vonjuk, neveljük, gondozzuk őket. Mikor azonban ,,kinőnek" személyes bűvkörünkből, képtelenek vagyunk őket elengedni. Megragadó ,,szeretettel" inkább még szorosabbra rántjuk előttük a háló száját, és csalódott szívvel kérjük rajtuk számon a hálát és a viszonzást. Istennek nincsenek saját szempontjai. Ő személyválogatás nélkül szeret minden embert, legyen bár hitetlen, vagy hívő, mohamedán, hindu, zsidó vagy keresztyén.
A mi szeretetünk felfedező, megragadó és megkötöző szeretet.
Isten szeretete azonban egyszerre megtartó, őrző és elengedő, szabadon hagyó, felszabadító szeretet. Ő akkor sem vet ki minket szeretetéből, ha elhagyjuk Őt. Tiszteli szabadságunkat. De amíg mi büszkeségből nemet mondunk a hozzánk visszakéredzkedőknek, Isten soha nem utasítja vissza a hozzá visszatérő ,,tékozló fiúkat". Ő nem kér számon, nem rója fel a múltat. Újjászül minket megbocsátó szeretetében.
A mi szeretetünk csak az önérzet sérülékeny üvegfalán keresztül sugárzik. Ha ezt az üvegfalat kívülről bármilyen karc, vagy szenny éri, azon már csak nagy erőveszteséggel képes átszüremleni. Ilyen sérülés lehet bármilyen kicsinyesség, sértés, érdektelenség, bizalmatlanság, vagy alaptalan vád, amivel minket illetnek. Ezzel szemben Istennek nincs önérzete, mert az önérzet a magunkhoz és másokhoz viszonyulás érzékeny mérőműszere. Isten azonban az Alfa és az Omega, a kezdettől létező tökéletes LÉNY. Neki - mint önmagában teljes egésznek nincs szüksége arra, hogy bárkihez viszonyuljon. S mivel Ő maga sohasem változik - a változásnak még az árnyéka sem kísérti meg soha - önmagához sem kell viszonyulnia. Az Ő szeretetét nem lehet befolyásolni. Csak emberi érzelmeink, kishitűségünk, félelmeink, lelkiismeret-furdalásaink miatt támad bennünk az a képzet, hogy Isten nem szeret minket eléggé! Valójában azonban saját lefokozott önbecsülésünket, az élet harcában megsérült személyiségünk fájdalmait vetítjük bele saját Isten-képünkbe, és képtelenek vagyunk elhinni, hogy Ő másképp lát minket, mint ahogy mi látjuk önmagunkat.
Ő a jövőt, a pozitív lehetőségeket látja bennünk. Mi pedig gyakran csak az elmulasztott és már vissza nem térő nagy lehetőségek lepusztult emlékhelyének tekintjük magunkat. Nem merünk szembesülni az előttünk álló lehetőségekkel, pedig kishitűségünkbe zárt sorsunk ajtaját egy szebb jövő feszegeti.

Simon András
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Isten ablaka a szívbe
  2022-10-07 22:47:35, péntek
 
  Isten ablaka a szívbe

"És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, akiről mi beszélünk." (Zsid. 4:13)

"'Milyeneknek kell lennünk nékünk' (2Pét. 3:11)? Van vajon Istennek egy olyan ablaka, amely a szívünkbe nyílik? Valóban részletesen, kimerítően vizsgálja meg a tetteinket? Ó, milyen szentség, milyen őszinteség, milyen példamutató istenfélő viselkedés illik hozzánk egy ilyen szent jelenlétben! Ha valamilyen nagy uralkodó jelenlétébe volnánk hivatalosak, ugye, hogy milyen komoly előkészületeket tennénk meg? S ha egy földi király tekintete elé való kerülés eseménye ezt váltja ki bennünk, mennyivel jobban kell nekünk készülnünk, ha Isten szemei előtt készülünk megjelenni! A király csak a külsőségeket látja, lehet, hogy belül éppen egy árulást szőnek, amelyről pedig tudnia kellene - de a szív kulcsa ezzel szemben ott van Istennél, Jer.17:10:'Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem' - s ez vajon nem ébreszt-e bennünk tiszteletet? Az ünnepélyes megalázkodás e napjaiban Isten szeme elsősorban a szívekre tekint. Ő oda néz, azt figyeli, amelyet mi a legkevésbé; vannak, akik egyszerűen szívtelenek; a bűn ellopta a szíveiket; míg másoknak talán túl nagy szíve is van, 'kettős szív' (Zsolt. 12:2). Másoknak pedig olyan szívük van, amely nem jó semmire, földhözragadt szív, mint a Saulé, aki 'Ímé, ő a holmik közé rejtőzék el' (1Sám. 10:22). Vannak, akiknek mintegy angyali nyelvük van, de, mint Nabukodonozornak, vadállat szíve adatott neki. Atyámfiai, ha ott állt a szívünk is, ahol az arcunk, akkor ez a nap lehet, hogy a szégyentől való elpirulás napja, és lehet, hogy szégyenünkben alig tudunk még a másikra is nézni - de emlékezz: Istené a szívek kulcsa.

Amikor elérünk ahhoz, hogy ezeket az ünnepélyes, komoly kötelességeinket tárjuk fel, Isten ugyanazt kérdezi tőlünk, mint amit Jéhu Jehonadabtól a 2Kir. 10:15-ben: 'Vajon olyan igaz-é a te szíved, mint az én szívem a te szívedhez?', és ő azt mondta: 'Olyan. Ha így van, nyújts kezet. És ő kezet nyújta, és felülteté őt maga mellé a szekérbe.'

Ez Isten kérdése most. Ti pedig azért jöttetek, hogy megalázzátok magatokat, és hogy Ővele megbékéljetek. 'Jó-e a szíved irányomba?' Ha erre mi is azt tudjuk válaszolni, amit Jehonadab is válaszolt, hogy 'Igen, Uram, Te tudod, hogy ez így van'. S bár sok gyengeségem van, a szívem jó Feléd, nincs bennem hamis elfogultság, s bár nem vagyok tökéletes, reményeim szerint őszinte vagyok', akkor Isten azt mondja neked, 'Add nekem az imáidat, a könnyeidet, és most pedig, gyere, szállj fel velem a szekérre'. A vérző szívből fakadó könnycseppek drága illatok a mennyben. Ó, ha mindig szemünk előtt tartanánk azt, hogy Isten szeme mindent lát, akkor nem merészelnénk semmilyen idegen tüzet behozni az Ő isteni jelenlétébe. Azt olvassuk az Ezékiel által látott kerekekről, hogy minden kerékben ott volt egy másik kerék is. Így Istennek a gondolatain belül is ott voltak a gondolatai: Ő közénk és a gondolataink közé jön.

A költők által előszeretettel emlegetett Minerva 'istennőt' olyan szép színekkel alkották meg, festették le, hogy a néző bárhová is fordult, Minerva szemei ott voltak rajta. Fordulhatsz tehát te is oda, ahová akarsz, megszerethetsz bármely bűnt, de tudd: Isten még mindig rád tekint - Őneki olyan szeme van, amellyel a szívedbe lát. Milyen embereknek kell tehát akkor lennünk nekünk?..."

Thomas Watson
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
A soha meg nem változó Krisztus
  2022-10-04 17:23:38, kedd
 
  A soha meg nem változó Krisztus

Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz. (Zsid. 13:8)

A Biblia ugyanúgy írja le Jézus Krisztus örökkévaló voltát, mint ahogy az Atya-Istenét. Jézust a Szentírás Alfának és Omegának hívja, az "elsőnek és utolsónak, aki van, aki volt, és aki eljövendő", aki "tegnap, ma és mindörökké ugyanaz".

Jézus az Ő személyes neve, Krisztus a titulusa. A Jézus név az Ő természetét írja le, a Krisztus megnevezés pedig az Ő betöltött hivatalát, funkcióját. Ő az Istent az emberrel Megbékéltető, a Megváltó, és a Szabadító. Isten Őt jelölte ki és kente fel királlyá, pappá, és prófétává.

Ez a Jézus Krisztus a mi Megváltónk. Őróla szól ez a kis szöveg itt, de nemcsak ez, hanem az egész Szentírás is. Az isteni kinyilatkoztatás összefoglalása a Szentírás; a Szentírás összefoglalása az evangélium; s az evangélium összefoglalása pedig Jézus Krisztus. Isten Igéjében más nem található, csak Isten, az Ige. A mi értelmünk arra összpontosít, amelyben örömünk van, a szívünk ott van, ahol a kincsünk, a szeretetünk ott van, ahol az életünk; de mindezek a dolgok - az örömünk, a kincsünk, és az életünk - egyedül Jézus Krisztusban találhatóak meg igazán. Mások csak hadd örüljenek a világnak - de a mi osztályrészünk csak Jézus Krisztusban legyen.

Krisztusban nincs változás; "Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka." (Jakab1:17) A "Világosságok Atyjánál" nincs semmilyen változékonyság. A napnak megvan a maga árnyéka, de az "Igazság Napjának" nincs beárnyékolódása. Ő minket mindig szeretni fog, egészen a végig, s az Ő szeretetének nincsen vége. Isten szövetsége soha meg nem szakad. Az Úr azt mondja: "És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat." (Hós. 2:19-20) Ez a 'házassági kötelék' soha nem bomlik fel. S mi a bizalmunkat nem világi dolgokba vetjük, mert e világ dolgai igencsak múlékonyak. "Akik bíznak az Úrban, olyanok, mint a Sion hegye, amely meg nem inog, örökké megáll." (Zsolt. 125:1) Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

Mindez pedig meggyőz minket arról, hogy követendő példaként tekintsük Krisztus állandóságát, az Ő meg nem változó voltát. Engedjük, hogy az Ő kegyelmének bizonyossága kimunkálja bennünk az iránta érzett szeretetünk hűségét. Az állandóság Istene azt akarja az Övéitől, hogy azok is állandóak, stabilak legyenek. Isten már jóval azelőtt, hogy embert teremtett volna, s még mielőtt az magát a bűnnel tönkretette volna, elrendelte az ember számára a Megváltót. Ez minden bizonnyal azt jelenti, hogy az Úr úgy akarta, hogy minket ebben a Megváltóban aztán már valóban semmi se tudjon az Ő örökkévaló szeretetétől elválasztani.

Isten az Ő Szelleme által folyamatosan munkálja a lelkiismeretünkben az Úr Jézus halálának és Isten-szeretetének a csodálatos erényeit. "Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett." (Ján. 1:3) "Mert Ő benne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek; és Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn." (Kol. 1:16-17)

Így tehát a teremtetésünket, a létrejöttünket Krisztusnak köszönhetjük; hát mennyivel inkább a megváltásunkat? Ha neki köszönhetem alapból az én egész valómat, mivelhogy Ő alkotott engem, akkor ugyan mivel 'fizethetném meg' az én megváltatásomat?

Isten mindent az Ő hatalma Szavával tart fenn. A gonosz embereknek meg lehet minden külsődleges áldásuk az igazi, belső áldások nélkül - ez Ézsau 'jutalma' a születési jogától megfosztottan -, de a választottaké minden szívbeli áldás, jóllehet a külső áldásokban esetleg nélkülöznek - és ez Jákób áldása, a főzelékétől megfosztva. Az Úr kegyelme örökké tartó; az Ő igazsága nemzedékről nemzedékig tart. Ő ugyanaz a kegyelmes Megváltó felénk, aki a múltban is volt a mi atyáink számára, ha mi a jelenünkben hűségesek vagyunk Hozzá. Mindenki ezt a vigaszt keresi, de ennek megragadásához a hit keze kell. Őbenne nincsen semmilyen hiányosság; de ez vajon rád is igaz? Krisztus olyan, amilyen, örökké - de te ugyan milyen vagy? Ő megbocsátotta Mária Magdolna sok vétkét; neked is megbocsát, ha Mária Magdolna könnyeit tudod ontani. Ő elvitte a kereszten a Vele együtt meghalt bűnözőt a Paradicsomba; téged is befogad, ha ugyanilyen hittel vagy Felé. Ő hűséges volt egy Őt megtagadó apostolhoz; s ez számodra is kihívás: légy te is ilyen könyörülettel, egy ilyen jellegű megtérést látva. S ha mi ilyen magatartást tanúsítunk, Krisztus minden bizonnyal olyan lesz felénk, amilyen Ő mindig is. A bűneit őszintén megbánó vétkes felé Ő mindig ilyen hűséges Megváltónak bizonyul.

Samuel at Gilgal
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Biztonságunk a meg nem változó Krisztusban
  2022-10-03 18:48:46, hétfő
 
  Biztonságunk a meg nem változó Krisztusban

Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz. (Zsid. 13:8)

Isten kijelölt egy napot, amelyen majd megítéli a világot igazságban. Azon a napon Isten megítéli az emberek titkait. A gonosz, Istent megvető emberek csak hadd ámítsák el magukat azzal, hogy az eljövendő megítéltetés nevetséges elgondolás. Ők hazugságot szólnak. Egy nap majd, mindazonáltal, amikor meglátják majd az Isten Bárányát - akit ők csúfolkodva megvetettek -, a hegyekhez és a sziklákhoz fognak kiáltani, hogy azok essenek rájuk, eltakarva őket.

Krisztus kegyelme örökkévaló; az Ő igazsága nemzedékről nemzedékre tart. Ő ugyanaz a kegyelmes Megváltó, aki a mi atyáink Megváltója is volt a múltban. Mindenki részesülni akar a felajánlott vigasztalásból, bátorításból, de a hit keze nélkül hiába nyúlnak ezek után. Őbenne nincsen semmilyen hiányosság; de ez vajon rád is igaz? Krisztus olyan, amilyen, örökké - de te ugyan milyen vagy? Ő megbocsátotta Mária Magdolna sok vétkét; neked is megbocsát, ha Mária Magdolna könnyeit tudod ontani. Ő elvitte a kereszten a Vele együtt meghalt bűnözőt a Paradicsomba; téged is befogad, ha ugyanilyen hittel vagy Felé. A bűneit őszintén megbánó vétkes felé Ő mindig hűséges Megváltónak bizonyul.

Ő ma a tiéd, ha te is az Övé leszel ma. Mert mi van akkor, ha a sötét halál a holnap fényének útját állja? Ő volt tegnap, te is; Ő ma is van, te is; Ő holnap is lesz, de te lehet, hogy már nem. Az idő téged megváltoztathat, de Őt nem. Ő nincs alávetve a természetes változásnak - nem úgy, mint te.

Lehet, hogy a múltat tékozolva, gondtalanul elvesztegetted; a jelent pedig szántszándékkal veszíted el - de ezzel elkerülhetetlenül elveszítheted az örök életet és a mennyet. Az, aki a múltban Ábrahám Istene volt, ma a mi Istenünk is, és a gyermekeink Istene is lesz örökké.

Sok szülő aggódik azon, hogy mit csinálnak majd a gyermekeik, ha ők meghalnak - mintha elfelejtenék azt, hogy Isten róluk is gondoskodott akkor, amikor ők voltak gyerekek. Vajon megrövidült-e az Úrnak karja? Az Ő kegyelmének megtapasztalása vajon nem elég-e neked arra, hogy meggyőzzön téged: Ő soha nem fogja elhagyni a gyermekeidet? Hát nem ugyanaz-e Krisztus tegnap, ma és mindörökké?

Vannak olyan, bízni nem tudó szülők, akik annyira aggódnak a gyermekeikért, hogy egész életükben - a saját testi ellátásuk kárára és a lelkük veszélyeztetésére - csak az mozgatja őket, hogy jómódot, gazdagságot hagyjanak a gyermekeikre. Rosszul gondolkozva ők attól tartanak, hogy nyomorúságban hagyják itt a gyermekeiket; mégis, ezek a szülők maguk teszik a gyermekeiket nyomorúságossá azáltal, hogy nem a jó, igazán számító dolgokat hagyják itt nekik, hanem sokszor a gonosz gondolkodásukat örökítik át. Az istenfélő ember ezzel szemben könyörületességben jár, és megosztja mindazt, amije csak van, a szegényekkel - bár a világi ember szerint olyan szokások ezek, amelyek 'szegénnyé teszik' a gyermekeiket. De te csak nyugodtan bízd az Úr Jézusra a gyermekeidet; Ő ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. A kegyelem és békesség csak Tőle van, aki van, aki volt, és aki eljövendő; így dicsőítsd és tisztelt Őt, Jézus Krisztust, aki ugyanaz tegnap, ma - és mindörökké.

Samuel at Gilgal
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
     1/89 oldal   Bejegyzések száma: 882 
2022.12 2023. Január 2023.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 126 db bejegyzés
e év: 126 db bejegyzés
Összes: 33536 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1279
  • e Hét: 4722
  • e Hónap: 86073
  • e Év: 86073
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2023 TVN.HU Kft.