Regisztráció  Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 76 
Ember vagy nyúl
  2017-10-06 19:00:01, péntek
 
  Ember vagy nyúl
(1946)

,,Élhetünk-e jó életet anélkül, hogy hinnénk a keresztyénségben?" Fölkértek rá, hogy reflektáljak a kérdésre írásban, de mielőtt hozzáfognék, hadd tegyek egy előzetes megjegyzést! A kérdés úgy hangzik, mintha a kérdező így szólna önmagához: ,,Nem érdekel, hogy a keresztyénség igaz-e vagy sem. Nem törődöm azzal, hogy a világmindenség inkább olyan-e, amilyennek a keresztyének mondják, vagy pedig olyan, amilyennek a materialisták tartják. Nekem csak az a fontos, hogy jó életet éljek. Nem azért döntök egy hit mellett, mert igaznak tartom, hanem azért, mert hasznosnak érzem". Megmondom őszintén, nem tartom rokonszenvesnek ezt a szemléletet. Az embert többek között az különbözteti meg az állatoktól, hogy megismerésre törekszik, tudni akarja, milyen a valóság, egyszerűen tudásvágyból. Ha ezt a kíváncsiságot lehűtik valakiben, akkor azt hiszem, emberalatti lénnyé válik. Valójában azt gondolom, hogy ez a vágy nem pusztulhat ki az emberből. Inkább arról van szó, hogy ostoba szónokok folyton azt hangoztatják, mennyit segít nekünk a keresztyénség, és mennyire hasznos a társadalomnak - s ez végül oda vezetett, hogy elfelejtettük: a keresztyénség nem csodagyógyszer. A keresztyénség tényekről számol be - azt mondja el, hogy milyen is valójában a mindenség. A mindenségről alkotott képe lehet igaz vagy hamis - aki tehát egyszer szembekerül ezzel a kérdéssel, azt természetes kíváncsiság arra ösztönzi, hogy tisztázza a választ. Ha a keresztyénség hamis, akkor egyetlen becsületes ember sem akar hinni benne, bármilyen hasznos legyen is. Ha viszont igaz, akkor minden becsületes ember hinni akar benne, még akkor is, ha semmilyen közvetlen segítséggel nem szolgál.
Mihelyt ezt elfogadjuk, ráeszmélünk valami másra is. Ha a keresztyénség igaznak bizonyulna, akkor lehetetlen, hogy azok is, akik ismerik ezt az gazságot, és azok is, akik nem, egyformán képesek arra, hogy jó életet éljenek. A tények ismerete a cselekedeteinket is megváltoztatja. Tegyük föl, hogy rátaláltunk valakire, aki az éhhalál szélén áll, és segíteni akarunk neki. Ha semmiféle orvosi ismerettel nem rendelkezünk, akkor valószínűleg sok szilárd táplálékot adunk neki. Az illető, ennek következményeként, feltehetőleg meghal. Ilyesmi adódhat elő, ha sötétben tapogatózunk. Ehhez hasonlóan a keresztyén és a nem keresztyén ember is törekedhet arra, hogy jót tegyen felebarátjával. Az egyik hisz benne, hogy az ember örökké fog élni, hogy Isten teremtette, és ő úgy alkotta meg, hogy csak az Istennek egyesülve találhatja meg a teljes és végső boldogságot, hogy eltért a helyes úttól, és egyedül a Krisztusba vetett engedelmes hit vezetheti arra. A másik azt hiszi, hogy az ember az anyag vak működésének véletlen eredménye, hogy állatként kezdte az életét, s aztán többé-kevésbé folyamatosan emelkedett föl, hogy körülbelül hetven évet élhet, hogy boldogsága jó szociális szolgáltatásokkal és politikai szervezetekkel maximálisan biztosítható, és hogy minden mást (például az élveboncolást, a születésszabályozást, a jogrendet, a nevelést) aszerint kell ,,jónak" vagy ,,rossznak" ítélnünk, hogy mennyiben segíti vagy akadályozza ezt a ,,boldogságot".
Ez a kétféle ember sok mindenben egyetérthet, hogy mit tehetnek embertársaikért. Mindkettő helyesli a megfelelő csatornázást, a megfelelő kórházi ellátást, az egészséges táplálkozást. De hitük különbözősége előbb-utóbb eltérő gyakorlati megfontolásokhoz vezeti őket. Mindkettő nagyon fontosnak tarthatja például az oktatást, de nyilván nagyon eltérő oktatási rendszert alakítanának ki. Ahol a materialista egyszerűen azt kérdezi a javasolt gyakorlatról: ,,Növelni fogja-e a többség boldogságát?", ott a keresztyén embernek azt is fel kell vetnie: ,,Ha növeli is a többség boldogságát, nem vezethetjük be, mert igazságtalan." Gyökeresen különbözik a politikájuk is. A materialista számára a nemzet, az osztály, a civilizáció fontosabb, mint az egyének, mert az egyének csak hetvenegynéhány évig élnek, egy-egy embercsoport pedig évszázadokig. A keresztyének számára az egyének fontosabbak, mivel örökkévalók. A fajok, civilizációk és hasonló képződmények csupán múló tünemények hozzájuk képest.
A keresztyén és a materialista nézeteket vall a világmindenségről is. Mindkettőjüknek azonban nem lehet igazuk. Aki téved, az a mindenséggel összeegyezhetetlen módon fog cselekedni. Ennek következtében, a legjobb szándék mellett is embertársai pusztulását segíti elő.
A legjobb szándék mellett is..., de hát nem az ő hibájukból? Biztos, hogy Isten (ha van Isten) nem bünteti meg az embert becsületes tévedéseiért? De mindössze ennyire gondoltak? Vállaljuk annak kockázatát, hogy egész életünk során sötétben tapogatózunk, és beláthatatlan károkat okozunk, csak valaki biztosítson bennünket arról, hogy mi megmenthetjük az irhánkat, és senki sem fog megbüntetni vagy akár vádolni bennünket? Nem gondolnám, hogy az olvasó osztozik ezekben a nézetekben. De ha mégis, akkor hozzátennék valamit.
Nem az a kérdés áll előttünk, hogy ,,Valaki élhet-e jó életet keresztyénség nélkül?" A kérdés így hangzik: ,,Én élhetek-e" Mindnyájan tudjuk, hogy éltek jó emberek, akik nem voltak keresztyének. Szókratész és Konfuciusz például sohasem hallott a keresztyénségről, vagy voltak olyan emberek, mint J. S. Mill, akik egészen egyszerűen képtelenek voltak elfogadni azt. Tegyük föl, hogy a keresztyénség igaznak bizonyul - akkor ezek az emberek a becsületes tudatlanság vagy a becsületes tévedés állapotában volnának. Ha szándékuk valóban olyan tiszta volt, ahogyan feltételezzük (hiszen nem láthatunk a szívünk mélyére), azt remélem, hogy Isten készsége és irgalma meggyógyítja majd mindazt a rosszat, amit tudatlanságuk természetes módon okozhat önmaguknak és környezetüknek. De aki azt kérdezi tőlem: ,,Élhetek-e jó életet anélkül, hogy hinnék a keresztyénségben?", az egyértelműen más helyzetben van. Ha sohasem hallott volna a keresztyénségről, akkor nem tennék föl ezt a kérdést. Ha viszont hallott róla, komoly megfontolás tárgyává is tette, de végül hamisnak találta, akkor szintén nem teszi föl ezt a kérdést. Aki így fogalmaz, az hallott a keresztyénségről, de nem biztos abban, hogy igaz-e vagy hamis. Ezért valójában ezt kérdezi: ,,Tényleg foglalkoznom kell vele? Nem kerülhetném ki ezt a kérdést? Hagyjuk aludni az alvó kutyákat, és érjük be azzal, hogy «jók» leszünk! Nem elég a jó szándék ahhoz, hogy biztonságban és feddhetetlenül megőrizzen, anélkül, hogy bekopogtatnék ezen a rettenetes ajtón, s meggyőződnék arról, hogy van-e benne valaki vagy nincs?"
Az ilyen embernek elég volna azt felelnünk, hogy valójában azt kéri, engedjék meg számára, hogy beérje azzal, hogy ,,jó", s ne kelljen megtennie mindent azért, hogy kiderítse, mit is jelent a jó. Ez azonban még nem minden. Firtatnunk sem kell, hogy Isten megbünteti-e gyávaságáért és lustaságáért, saját maga mondott ítéletet önmagára. Az ember húzódozik. Szándékosan igyekszik tudomást sem venni arról, hogy a keresztyénség vajon igaz-e vagy hamis, mivel előre gyanítja, milyen végeláthatatlan bajokba keveredik, ha igaznak bizonyul. Ahhoz az emberhez hasonlít, aki szándékosan ,,elfelejti" megnézni a falitáblát, mert ha megtenné, még egy kellemetlen kötelezettséget találna a neve mellett. Ahhoz az emberhez hasonlít, aki nem akarja megnézni a bankszámláját, mert fél szembenézni azzal, amit ott találna. Ahhoz az emberhez hasonlít, aki nem megy el orvoshoz, amikor vészjósló fájdalmai támadnak, mert fél attól, amit az orvos mondana neki.
Aki ilyen okokból marad hitetlen, annak tévedése nem tekinthető őszintének. Becstelenül téved, és ez a tisztességtelenség elborítja a gondolatait és átjárja cselekedeteit: felületes lesz, homályos aggodalmak gyötrik, értelmi világa eltompul. Elveszítette intellektuális szüzességét. Krisztus őszinte elutasítása, ami ugyan tévedés, bocsánatot és gyógyulást nyer: ,,Ha valaki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer..." (Lk 12,10), de aki kitér az Ember fia elől, hogy másik utat keressen, ám közben úgy tesz, mintha nem vette volna észre; aki nem veszi fel a telefont, mert esetleg ő keresi; aki nem bontja föl a jellegzetes kézírással írt leveleket, mert esetleg tőle származhatnak - nos, mindez más elbírálás alá esik. Abban talán nem mindenki bizonyos még, hogy keresztyénné kell-e válnia, de azt tudja, hogy emberé kell lennie, nem pedig struccá, aki a fejét a homokba dugja. Mégis - mivel az intellektuális tisztesség igen alacsonyra süllyedt korunkban - hallom, amint valaki elnyafogja a kérdést: ,,De segíteni fog rajtam? Boldoggá fog tenni? Igazán azt gondolja, hogy jobb volna, ha keresztyénné lennék?" Nos, ha mindenáron kívánják, ezt válaszolom: ,,Igen". De ezen a szinten egyáltalán nem szeretek választ adni. Itt egy ajtó, amelyek túl egyesek szerint a mindenség titka vár ránk. Vagy igaz, vagy sem. Ha nem, akkor ez az ajtó a legnagyobb csalást takarja el, a leghatalmasabb szemfényvesztést, amellyel valaha is megetették az embereket. Nem minden ember nyilvánvaló feladata-e az (aki ember, nem pedig nyúl), hogy végére járjon melyik eset áll fenn, aztán arra szentelje minden energiáját, hogy szolgálja ezt a csodálatos titkot, vagy pedig lerombolja ezt az óriási csalást. Egy ilyen kérdéssel szembesülve valóban el lehet rejtőzni valamilyen áldott ,,erkölcsi fejlődés" gondolat mögé?
Rendben van, a keresztyénség az emberek javát szolgálja - sokkal inkább, mint valaha remélték vagy kívánták. S a jónak az első kis darabkája, ami hatni fog ránk, az lesz, hogy beleveri a fejünkbe (s ez egyáltalán nem fog örömet okozni) azt a tényt, hogy amit eddig jónak neveztünk - a tiszte életet és a kedvesség eszméjét -, az egyáltalán nem annyira lenyűgöző és fontos, mint ahogyan gondoltuk. Megtanít arra, hogy saját erkölcsi erőfeszítéseinkből nem lehetünk igazán jók (még huszonnégy óráig sem). S aztán megtanít arra is, hogy még ha jók lennék is, akkor sem érhetnénk el azt a célt, amelyre teremtve vagyunk. A puszta erkölcsösség nem az élet célja. Valami egészen másra alkottak bennünket. J. S. Mill és Konfuciusz (Szókratész sokkal közelebb állt az igazsághoz) egyszerűen nem tudták, hogy mi az élet értelme. Azok, akik újra meg újra megkérdezik, hogy nem élhetnek-e tisztességes életet Krisztus nélkül, nem tudják, mi az élet értelme. Ha tudnák, akkor azzal is tisztában lennének, hogy a ,,tisztességes élet" milyen silány mechanizmus ahhoz képest, amire mi emberek valójában születtünk. Az erkölcs nélkülözhetetlen, de az Isten Életnek, amely nekünk adta önmagát, s amely isteni életre hív bennünket is, olyan szándéka van velünk, ami magában foglalja az erkölcsöt. Újjá leszünk alkotva. A bennünk lévő nyuszi mindenestül eltűnik - azt aggodalmaskodó, lelkiismeretes morál nyuszi éppúgy, mint a gyáva és érzéki nyúl. Vérezni és visítani fogunk, ahogyan pamacsokban lenyúzzák rólunk a szőrünket. S aztán alatta, váratlanul megpillantjuk azt, amiről álmodni sem mertünk: az igazi embert, az időtlen Isten, Isten Fiát, aki erős, sugárzó, bölcs, csodálatos és maradéktalanul boldog.
,,Amikor pedig lejön a tökéletes, a töredékes eltörölteti." (1Kor 13,10) Kettős tévedésen alapul az az elképzelés, hogy lehet Krisztus nélkül is ,,jó életet élni". Először is nem vagyunk képesek rá. Másodszor, ha a ,,jó életet" végső célunknak tekintjük, akkor szem elől tévesztettük létezésünk valódi értelmét. Az erkölcs egy olyan hegy, amelyre a saját erőnkből nem tudunk fölkapaszkodni, s még ha képesek is lennék rá, rögtön elpusztulnánk a csúcs jeges és belélegezhetetlen levegőjében, nem rendelkezvén szárnyakkal, hogy megtegyük az úr hátralévő részét. Hiszen innen kezdődik az igai fölfelé vezető út. A biztosítókötelek, az ékek és kalapácsok félretéve, s a hátralévő szakasz már csak repülés kérdése.

C. S. Lewis
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Várakozás
  2017-09-09 18:10:05, szombat
 
  Várakozás



,,Várván vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta a kiáltásomat" (Zsolt 40,2).
Azt hiszem, Isten naponta próbára teszi türelmünket. Valószínűleg az Úr legtürelmetlenebb szolgái közé tartozom, úgyhogy a leckét újra és újra át kell ismételnem. Súlyos próbát éltem meg, amikor a lányom családja (mind a tíz tagja) házat keresett. Dél-Kalifornia nem az a hely, ahol az ember szívesen keres házat. Hosszú történet, de végül, miután minden más lehetőséget kimerítettek, találtak egy megfelelőt, és megtették az ajánlatukat. Este híre jött, hogy a tulajdonos két másik ajánlatot is kapott, amelyek összegét nem ismertük. Sötét képek merültek fel lelki szemem előtt: biztosan mások kapják meg a házat, a Shepard család végül kénytelen lesz bérelni, és hallottuk, hogy a bér havi 2000 dollárnál kezdődik (képzeljük el azt a tulajdonost, aki hajlandó bérbe adni a házát egy sokgyermekes családnak!).
,,Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban" (Zsolt 27,14).
Ébren feküdtem ágyamban, a gyengeség óráiban, (amikor az élet minden vakondtúrása heggyé tornyosul, ahogy Amy Carmichael mondta) és várakozásról, Isten hűségéről szóló igéket ismételgettem, és hogy az Úrra vessük gondjainkat. Újra és újra fel kellett ajánlanom az Úrnak aggodalmaimat és türelmetlenségemet. Négykor már fent voltam, hogy Ábrahám és Izsák történetét olvassam. Ábrahám ,,az Úr gondoskodik" nevet adta annak a helynek, ahol fel kellett áldoznia Izsákot. Ezt az elnevezést aznap reggel az Úr üzenetének vettem.
Kilenc óra előtt Walt, a vőm felhívott, és közölte a jó hírt: - Az ajánlatot elfogadták. A másik két ajánlatot, bár mindkettő magasabb összegű volt, elutasították. - Nincs rá magyarázat. Az Úr tette.
A várakozás türelmet követel - azt a készséget, amellyel nyugodtan elfogadjuk, amink van, vagy amink nincs, ahol vagyunk, vagy ahol szeretnénk lenni, és bárkit, akivel együtt élünk vagy dolgozunk.
Ha azt akarjuk, amink nincs, egyrészt türelmetlenek és bizalmatlanok vagyunk Isten iránt. Nem irányít-e minden körülményt, eseményt és feltételt? Ha valami nem áll a hatalmában, akkor nem Isten.
Az ellenállás lelke nem tud Istenre várni. Azt hiszem, ez a lelkület az oka legnagyobb szenvedéseinknek. Ha gondjainkban és gondjainkkal az Úr munkáját akadályozzuk, csak felnagyítjuk a bajt. Itt és most kell kivívnunk győzelmeinket vagy elszenvednünk vereségeinket. A lelki győzelmeket a mindennapi események csendes elfogadásával vívjuk ki, hiszen ezek az események Isten ,,fénylő szolgái", amelyek mindenütt körülvesznek minket.
Sem a nyugtalanság, sem a türelmetlenség nem változtat semmit az események menetén, csak békességünket és örömünket veszi el. A békesség nem a külső dolgokban keresendő, hanem a szívben, amely felkészült, hogy bizalommal és nyugodtan várjon, mert az Úr mindent biztosan tart a kezében. ,,Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek, nem úgy adom néktek, ahogy a világ adja" (Jn 14,27). Milyen békességet ad? Olyat, amely állandóan, a szüntelen munka közben (kevés látható eredménnyel), a gyakori akadályok, türelmetlen követelések, kevés testi kényelem ellenére is megmaradt; olyat, amelyet nem tudtak elvenni sem a viták, sem a hűtlenség, sem az emberek gyűlölete. Jézus tökéletesen megbízott Atyjában, akinek az akaratát jött teljesíteni. Semmi nem történt vele Atyja engedélye nélkül. Velem sem történhet semmi Atyám engedélye nélkül. Nem várhatok hát türelmesen? Az Úr meg fogja mutatni az utat.
Ha kész vagyok nyugton maradni Mesterem kezében, nem tudok-e nyugton maradni mindenben? Az egész világot a kezében tartja! Sohase törődjünk azzal, hogy valami magától Istentől vagy az emberektől jön-e - minden az Ő rendeléséből vagy engedélyével történik. Ha engedelmes akarok lenni az Úrnak, mert Ő az én Uram, nem szabad elfelejtenem, hogy bármit enged meg, nekem abban a pillanatban az Ő akarata lesz. Talán valaki más bűne miatt szenvedek, de ha Isten megengedi, hogy így történjen, azt akarja, hogy tanuljak belőle. Számomra a várakozás kényszere egyfajta büntetés. Istennek meg kell nyugtatnia, hogy elhallgassak, és tőle várjam a megoldást.

Minden nap azt üzeni nekem:
Várjak csendben és engedelmeskedjem.

Ez elvezet a lelkigondozás kérdéséhez. Amikor egy angliai utunkról hazatértünk, egy halom levelet találtam az asztalomon. Nagyon sokan kérdézték, hogy mit tegyenek különböző helyzetekben. Például egy éles nyelvű feleséggel, a munkanélküliséggel, azzal a feleséggel, aki otthagyta férjét és gyerekeit, a hűtlen férjjel? Mit tegyen az a gyerekét egyedül nevelő asszony, aki utálja a munkáját? Az a nő, aki azt mondja nekem, hogy a Szentlélek tölti be, de szerelmi kalandba bonyolódott a lelkészével? Mit tegyen a farmer, aki szeretne megnősülni? Mi legyen az anyóssal, aki kiállhatatlan a menyével szemben, vagy azzal a mostohafiúval, aki haragszik, mert nem költünk rá eleget, a feleséggel, aki minden alkalommal elutasítja a férjét, ha az gyengédségre vágyik, és a férjjel, ,,aki úgy iszik, mint a gödény, úgy káromkodik, mint a kocsis, és azt mondja, hogy szereti Istent"?
Bárcsak mindenkinek ugyanazt a levelet írhatnám: Várj türelmesen az Úrra! Hozzád fog fordulni és meghallja kiáltásodat. Ha csendben maradunk az Úr előtt, nem panaszkodunk, nem ragaszkodunk a gyors válaszokhoz, csak arra törekszünk, hogy a csendben meghalljuk a hangját, és az Ő világosságában lássuk a dolgainkat, meglepően érthetővé válik minden. Kevesen hajlandók elfogadni az ilyen választ.
-Túlságosan leegyszerűsített! - kifogásolják. Rádióműsorom (Az öröm kapuja) egyik hallgatója így írt: ,,Úgy felháborodtam azon, amit mondott, hogy letéptem a fülemről a hallgatót, és azt mondtam, hogy azt fogom tenni, amit akarok!" De vannak olyanok is, akik elmondhatják: ,,Íme Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart minket; ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!" (Ézs 25,9). Olvassunk el két bizonyságtételt:
,,Elvesztettem az anyámat, a testvéremet, a férjemet és a kisgyerekemet. Énekem az Ó hadd szeresselek hűn s igazán."
,,Isten összeszedte a morzsákat és a darabokat és teljessé - egész nővé, egész férfivá, egész házaspárrá tett minket".

Elisabeth Elliot
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
A világ
  2017-07-06 14:38:35, csütörtök
 
  A világ

,,Jöjjetek ki közülük és szakadjatok el tőlük, azt mondja az Úr" (2 Korinthus 6,17)


A világtól való elszakadás nagyon fontos dolog. Minden magát keresztyénnek valló személynek komolyan kell vennie, mert a világtól való elszakadás egyike volt mindig azon jeleknek, melyek Isten kegyelmi munkájáról tanúskodtak az ember szívében. Akik valóban Isten Lelkétől születtek, mindig elkülönültek a világtól, míg a névleges keresztyének folyton visszautasították, hogy ,,kijöjjenek és elszakadjanak". E tárgy különös fontossággal bír ma, amikor sokan próbálják a keresztyénséget a lehető legkönnyebbé, elfogadhatóvá tenni a világ előtt, s így elkerülni az önmegtagadás szükségességét. Sokan úgy vélik, tetszésük szerint járhatnak, s azért mégis jó keresztyének. Szeretnélek egyenesen és komolyan figyelmeztetni e gondolkozásmód ellen.

1. A világ nagy veszélyforrást jelent a lélek számára.

A ,,világ" alatt nem a fizikai világot értem, amelyben élünk. Az Isten által teremtett világmindenségben semmi sincs, ami önmagában véve veszélyt hozna az ember lelkére. Az egész teremtett világ ,,nagyon jó" (1Móz. 1,31). Az a felfogás, hogy valamely dolog önmagában véve bűnös, esztelen tévelygés. Amikor ,,a világról" beszélek, ezalatt azokat az embereket értem, kik csak (vagy főképpen) e világ dolgaival törődnek, és mellőzik az eljövendő világot - akik többet törődnek a testükkel, mint lelkükkel; akik inkább igyekeznek embereknek tetszeni, mint Istennek. A ,,világ" alatt ilyen embereket értek, életútjukkal, véleményeikkel, ízléseikkel, törekvéseikkel és kinézésükkel együtt. Ez az a világ, amely veszélyt jelent a lélek számára. Ez az a világ, melyből nekünk ,,ki kell jönnünk", s melytől el kell szakadjunk.
Mit mond Isten Igéje erről a dologról? Pál apostol azt írja: ,,Ne szabjátok magatokat e világhoz" (Róm. 12,2). Lapozd fel úgyszintén 1Kor. 2,12-t, Gal. 1,4-et, Eféz. 2,2-t és 2Tim. 4,10-et. Jakab így szól: ,,Nem tudjátok, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért a világ barátja akar lenni, Isten ellenségévé lesz" (Jak. 4,4). Lásd még Jak. 1,27-et is. János apostol ezt írja: ,,Ne szeressétek a világot, sem azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete" (1Ján. 2,15). Lásd még a következő igehelyeket: 1Ján. 2,16-17; 3,1; 4,5; 5,4 és 5,9. És maga az Úr Jézus tanítványairól szólva ezt mondta: ,, Ők nem e világból valók, aminthogy én sem e világból vagyok" (Ján. 17,16). Olvasd el még Mát. 13,22; Ján. 8,23; 14,17; 15,18-19; és 16,33).
Ez igék önmagukért beszélnek. Egyetlen értelemmel megáldott ember sem tagadhatja, hogy ezek az igeversek azt tanítják, hogy a világ a keresztyén ember ellensége, s hogy a világgal való barátság s a Krisztussal való közösség homlokegyenest ütköznek.
Ezenfelül, a keresztyén tapasztalat is megerősíti ezt. Krisztus ügyének a legnagyobb kárt a világ szeretete okozza. Magukat keresztyéneknek vallók ezrei szenvednek hajótörést ezen a ponton. Nem választják ők a rosszat, sem nem vetnek el egy bibliai alapvető teológiai tanítást sem. De szeretik a világot, azonosulnak vele, s nem akarnak szemben állni vele. A világ szeretete az, mely a széles úton, a pusztulás felé viszi őket.

2. Téves vélekedések a világtól való elszakadásról

Hadd tárjam fel neked, mi az, amit a világtól való elszakadás nem jelent. Nagyon fontos tisztában lenni ezzel, mert néha a keresztyének nagy kárt tehetnek azáltal, ha a világtól való elszakadást helytelenül értelmezik, s e helytelen értelmezés szerint viselkednek.
Amikor Isten azt mondja: ,,Jöjjetek ki, és szakadjatok el", ez nem azt jelenti, hogy a keresztyéneknek fel kellene adniuk a világban végzett munkájukat. A katona Kornéliusz, az orvos Lukács, a törvénytudó Zénás mind példák a világi munkában álló emberekre. Hisz valójában a tétlenség és lustaság az, ami bűnös dolog; s a tétlenség miatt jutunk gyakran kísértésbe. Tehát helyes dolog, hogy egy törvényes munkaterületünk legyen. Nem kell feladnunk semmilyen értelmes foglalkozást, attól való félelemből, hogy árthat nekünk. Így tenni, könnyelmű és gyáva magatartás. A mi feladatunk az, hogy keresztyénségünket magunkkal vigyük mindenüvé, hol tevékenységünket kifejtjük e világban.
A világtól való elszakadás nem jelenti azt sem, hogy a keresztyéneknek nem érintkezhetnek a megtéretlen emberekkel. Urunk s tanítványai elmentek egy menyegzőre (lakodalomba). Étkeztek egy farizeus házánál. 1Kor. 10,27-ben Pál apostol utasít, miként viselkedjünk, ha egy nem hívő egy vacsorára vagy ünnepségre hív meg minket magához; nem azt mondja, hogy ne menjünk el. Nem szabad ilyenképpen elvágnunk magunkat a jó cselekvésre való alkalmaktól. Ha Krisztus velünk van bárhova megyünk, úgy nekünk mindenütt eszközöknek kell lennünk mások megmentésében, anélkül, hogy magunknak kárt okoznánk.
A világtól való elszakadás nem jelenti azt, hogy a keresztyéneket semmi sem kell érdekelje a valláson kívül. Némelyek nagyon is lelki dolognak tartják, ha mellőzik a tudományt, művészeteket, irodalmat és politikát, s ha semmi mást nem olvasnak lelki könyveken kívül; nem olvasnak újságokat, nem érdekli őket országuk kormányzása, sem annak ügyei. Úgy ítélem, hogy az ilyen magatartás rest tétlenségre vall, önző viselkedést tükröz, s kötelesség mellőzést árul el. Pál nagyra becsülte a jó kormányzást (1Tim. 2,2); olykor pogány íróktól idézett prédikációiban; ismerte a világ törvényeit és szokásait, miként látjuk számos illusztrációjából. Azok a keresztyének, kik tudatlanságukkal kérkednek, ezáltal gyalázásnak teszik ki a vallást.
A világtól való elszakadás semmiképpen sem jelenti azt jelenti, hogy a keresztyéneknek különcködőknek, az általános társadalmi szokásoktól elütőknek kell lenniük öltözetükben, viselkedéseikben, vagy hanglejtésükben. Sohasem kell ilyenképpen magunkra hívnunk a figyelmet. Nincs okunk azt feltételezni, hogy Urunk és tanítványai másként öltözködtek s viselkedtek, mint általában társadalmuk többi tisztességes tagjai. Urunk elítéli a farizeusokat, amiért ,,megszélesítik homlokszíjjaikat és megnagyobbítják köntöseik peremét" csak azért, "hogy lássák őket az emberek".
Továbbá, nem azt jelenti a világtól való elszakadás, hogy a keresztényeknek félre kell vonulniuk a társadalomtól, s magányban kellene élniük. Urunk kifejezetten így imádkozott: ,,Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól". Nem tarthatjuk szívünktől távol az ördögöt azáltal, hogy egy félreeső zugba vonulunk vissza. Az igazi keresztyén magatartás és világiasságtól mentes lelkület jobban kitűnik, ha férfiasan megálljuk helyünket ott ahol élünk s felmutatjuk környezetünkben a kegyelemnek gonoszt legyőző erejét, mintsem amikor elhagyjuk Istentől kijelölt helyünket.
Végül nem azt jelenti a világtól való elszakadás, hogy a keresztényeknek minden tökéletlen gyülekezetből ki kell jöjjenek. Pál leveleiben láthatjuk, hogy a gyülekezetben levő tévelygések és romlottságok erősen megfeddetnek, de a keresztyéneknek sehol sem ad olyan utasítást, hogy hagyják el azokat a gyülekezeteket, mivel sok bűn van bennük s nem tökéletesek.
Kérlek, fontold meg gondosan e hat kitételt. Sok embert láttam már, kik melléfogtak e dolgokban, s tévedésük sok nyomorúság és boldogtalanság forrása lett számukra. Szeretnélek rávenni, hogy ébren őrködj ezekkel szemben. Ne bonyolódj elhamarkodottan olyan cselekményekbe, melyeket később meg kell majd bánnod. Hadd szolgáljak neked (különösen, ha fiatal vagy) két jó tanáccsal:
Először: ne feledd, hogy kötelességünk helyes útja nem mindig a legrövidebb út. Talán úgy véled, helyesen teszed, ha megtéretlen rokonaiddal vitába szállsz, velük szakítasz, minden világi barátodtól elhatárolod magad, teljesen visszavonulsz a társadalmi élettől, minden normális udvariasságot mellőzöl, s magad kizárólag Krisztus munkájára szánod. Ez meglehet nyugalmat kölcsönöz pillanatnyilag lelkiismeretednek, és sok problémától mentesít. De gyakran az ilyen magatartás egy önző, könnyelmű, öntetszelgő viselkedésmódot tükröz. Sok esetben keresztünk hordozásának igazán helyes módja az, hogy megtagadjuk magunkat, ám a fentiekhez képest teljesen már eljárást követünk.
Másodszor: ha elkülönülni akarsz a világtól, úgy őrizkedj egy savanyú, visszataszító, búskomor, kedvetlen viselkedésmódtól. Soha se feledd, hogy létezik olyan evangelizálás, amikor ,,ige nélkül nyerünk meg" valakit (1Pét. 3,1). Törekedj bemutatni az embereknek, hogy életed irányító elvei (bármint vélekedjenek is az emberek róluk) téged örvendezővé, közlékennyé, türelmessé, alkalmazkodóvá, önzetlenné, mások iránt előzékennyé tesznek, és kész vagy felkarolni mindazt, ami szép és jó. Ne legyünk szükségtelenül elkülönültségben. Sok dologban el kell szakadnunk a világtól, de gondosan vigyáznunk kell, hogy ez az elszakadás helyénvaló legyen. Ha a világ ránk támad az ige szerinti elkülönültségünk miatt, nekünk ezt vállalnunk kell, de legyünk bizonyosak afelől, hogy nem igeellenes és esztelen különcködésünkkel haragítottuk őket magunkra.

3. Amit a világtól való elszakadás igazán jelent

Hadd mutassak most már rá arra, mit jelent valóban a világtól való helyes elszakadás. Megpróbálok általános alapelveket lefektetni, melyeket aztán alkalmazz saját életed részletkérdéseire.
1. Határozottan vissza kell utasítanod, hogy a világ értékrendje vezessen téged a jó és rossz meghatározásában. Ne tégy dolgokat egyszerűen csak azért, ,,mert mindenki úgy teszi". Életed zsinórmértéke egyedül Isten igéje legyen.
2. Nagyon vigyázz, hogyan töltöd szabad idődet. Ez nagyon fontos, mert gyakran tapasztaljuk, hogy szabadidőnk egyben a legnagyobb kísértés ideje is. Vigyázz, hogyan töltöd estéidet, s legyen gondod arra, hogy maradjon időd csendben elmélkedni, Bibliát olvasni, imádkozni.
3. Következetesen állj ellent, s vigyázz, hogy a világi gondok-bajok ne kerítsenek felettébb hatalmukba, s ne fojtsák meg benned a lelki életet. Keresztyénként törekedned kell földi dolgaidat felelősségteljesen, tőled telhetőleg a lehető legjobban végezni. De nem szabad engedned, hogy ez éket verjen közéd és Krisztus közé. Ha földi elfoglaltságaid megfosztanak téged a vasárnapoktól, akadályt gördítenek bibliaolvasásod s imaéleted elé, úgy újra át kell rendezned életedet. Dánielhez hasonlóan, időt kell szakíts az Istennel való közösségre, bármilyen nagy árba kerüljön is az (Dán. 6,10).
4. Tartózkodnod kell minden szórakozástól, mely elválaszthatatlanul bűnnel párosul. Ez egy kényes téma, de olyan, amivel szükséges foglalkoznunk. Tény az, hogy egyes szórakozások ártatlannak tűnnek, ha egyszerűen önmagukban szemléljük őket. De nekünk azt is meg kell vizsgálnunk, vajon a gyakorlatban nem társul-e hozzá elkerülhetetlenül bűn? Ha igen, kerülnünk kell őket.
5. Mértékletesnek kell lenned a helyénvaló és megengedett kikapcsolódásokban. Mindannyiunknak szükségünk van kikapcsolódásra, úgy elménk mint testünk számára. De még a jó és nemes kikapcsolódások is károssá válnak, ha túl sok időt és figyelmet vesznek el tőlünk. Élhetünk velük annak érdekében, hogy elménk s testünk felfrissüljön, s ezáltal jobban szolgálhassunk Krisztusnak. De ha Krisztus szolgálatának helyét foglalják el életünkben, úgy erős féket kell vessünk rájuk.
6. Óvatosnak kell lenned a világi emberekkel kötött barátság és szorosabb kapcsolatok terén. Nem azt mondom, hogy semmi közöd sem lehet a megtéretlen emberekhez. A mindennapi életben kapcsolatunk kell legyen velük, s mindig a legnagyobb illemmel, kedvességgel és szeretettel kell bánjunk velük, tőlünk telhetőleg segítve rajtuk s munkálva az ő üdvösségüket. De a bensőséges barátság teljesen más dolog. Ha olyan barátokat választasz, kik semmit sem adnak az üdvösségre, Krisztusra, vagy a Bibliára, úgy nem tudom elképzelni, hogyan remélheted keresztyén életedben való előhaladásodat. Egy állhatatos keresztyén rájön, hogy az ő ízlései és útjai nem egyeznek az övékkel, s hamarosan választania kell a kettő között. S különösen fontos ezt szem előtt tartani a párválasztás előtt. Egy komoly keresztyén bizonyára nem választhat magának világi házastársat anélkül, hogy felmérhetetlen kárt ne okoznak lelki életének és boldogságának. Ha még nem vagy házas, tökéld el szívedben, hogy a gondolatát is kerülni fogod annak, hogy olyan valakivel köss házasságot, ki nem elkötelezett keresztyén.
Kérlek, komolyan gondold át, mérlegeld e hat alapelvet. De mit kell tenned abban az esetben, amikor bizonytalan vagy, s nem tudod miként alkalmazd ezeket a tanításokat egy-egy sajátos helyzetben? Először is, imádkozz bölcsességért. Kérd Istent, hogy ő adjon egészséges ítélőképességet. Aztán emlékezz, Isten szeme mindig rajtad van. Ez segíteni fog a helyes választásban. Kérdezd meg magadtól, milyen tevékenységben elmerülve szeretnéd, ha találna Krisztus, amikor visszajön? Úgyszintén, jó, ha meggondolod, miként jártak el más szent keresztyének hasonló körülményben. Ha képtelenek vagyunk tisztán látni az utat, úgy nem járunk el helytelenül, ha mások jó példáját követjük.

4. A világ fölötti győzelem titka

Hadd tárjam fel most számodra a világ fölötti győzelem titkát.
Az első titka e győzelemnek az egyenes, őszinte, tiszta szív. Az ember vágyai és ízlései csak akkor lesznek lelkiek, amikor szíve megújult a Szentlélek által, és Krisztus vesz lakozást benne. Ha a világtól elkülönülni vágyol, légy bizonyos abban, hogy új szíved van!
A győzelem második titka: élő, gyakorlati hit a láthatatlan dolgokban. Az Ige ezt mondja: ,,Az a győzedelem, mely legyőzi a világot, a mi hitünk" (1Ján. 5,4). Minél jobban számolunk a lelki dolgok valóságával - Istennel, Krisztussal, a mennyel, pokollal, az ítélettel, örökkévalósággal -, annál inkább képesek leszünk elválni a világi múlandó dolgoktól.
A győzelem harmadik titka ez: valld meg Krisztust mindenhol, ahol csak alkalom van rá; váljék ez szent szokássá életedben, spontán gyakorlattá. Nem szabad szégyellnünk Krisztust. Csendben és udvariasan az emberek szeme elé kell tárjuk, hogy keresztyén alapelvek szerint élünk, s attól a világon semmiért el nem térünk! Amikor az emberek előtt világos lesz, hogy mi Krisztust szolgáljuk, akkor el is fogják várni, hogy mi másképpen éljünk, mint ők, s ezáltal aztán még könnyebb lesz állást foglalnunk a világgal szemben.

Befejezés

Hadd fejezzem be néhány gyakorlati alkalmazással:
1. Milyen a világhoz való viszonyulásod? Győzedelmeskedsz-e a világ fölött, vagy a világ győz le téged? Elszakadtál-e már a világtól, vagy sem? Ez lényeges kérdés, mert a világ elmúlik, s mindazok, kik a világhoz ragaszkodnak, vele együtt fognak elveszni. Ezért sürgetlek, hogy ébredj fel s menekülj az elkövetkező harag elől.
2. Ha szeretnél kijönni a világból, s nem tudod, hogy indulj el, úgy először is egyenesen Krisztushoz kell jönnöd, mint bűnös, s az egész ügyet az ő kezébe tedd le. Krisztus ,,önmagát adta értünk, hogy megszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból" (Gal. 1,4). Ő ,,képes mindenképpen üdvözíteni azokat, akik őáltala járulnak Istenhez " (Zsid. 7,25). Bizonyára nehéz dolognak tűnik kijönni a világból, s elszakadni tőle, de tapasztalni fogod, hogy Jézussal semmi sem lehetetlen. Igen, - igen, te - képes leszel legyőzni a világot!
3. Ha kijöttél a világból, úgy végy erőt, vigasztalást és tarts ki mindvégig Krisztus mellett. A helyes úton vagy. Le ne térj arról. Ne szégyelld, ha egyedül jársz rajta. Emlékezz, hogy a leghűségesebb keresztyének mindig a legboldogabbak is egyszersmind. Soha se szégyenkezz a világból való kijöveteled s elszakadásod miatt!

J. C. Ryle
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Pünkösd jelentése
  2017-06-08 16:06:47, csütörtök
 
  Pünkösd jelentése


Textus: ApCsel 2:1-13


Amikor a Szentlélek leszállt az apostolokra és a többi tanítványra pünkösd napján, akkor azok akik hallották őket különféle nyelveken beszélni zavarban voltak és azt kérdezték: ,,Vajon mi akar ez lenni?" (2:12). A kérdés elhangzik napjainkban is. Sokan azt állítják, hogy a pünkösd jelentése az, hogy mi is ugyanazt kell megtapasztaljuk amit a tanítványok, nevezetesen, hogy kell keressük a Szentlélek keresztséget és nyelveken kell szóljunk. Talán volt részed olyan élményben, hogy egy másik keresztyén azt kérdezte tőled, hogy: ,,Kaptad a Szentlélek keresztséget?" Ha nem beszélsz nyelveken, akkor ők felajánlják a segítségüket hogy te is részesüljél ebben a tapasztalatban. A bibliai szövegrész alapján meg kell válaszoljuk a kérdést, hogy : Mi a pünkösd jelentése?
Az Apcsel 2-dik fejezetét az ApCsel 1:4-8 igerész alapján kell értelmezni, ahol a feltámadott Úr Jézus utasította a tanítványokat hogy ne menjenek el Jeruzsálemből, hanem várják meg az Atya ígéretét, a Szentlelket. Jézus elmondta nekik, hogy ,,nemsokára Szentlélekkel fognak megkereszteltetni" (1:5) és hogy erőt kapnak, hogy Krisztus ,,tanúi legyenek Jeruzsálemben, egész Judeában és Samáriában, és a föld legvégső határáig" (1:8). Úgy ahogyan a Jézus szolgálata a Szentlélektől függött aki leszállt Őreá az ő megkeresztelésekor, ugyanúgy a tanítványok szolgálata a Szentlélektől függött vagyis nekik is szükségük volt arra, hogy a Szentlélek leszálljon őreájuk és hogy az Ő erejére támaszkodva szolgáljanak. Bár a Lélek erejének egy bizonyos mértékét már megtapasztalták korábban (Jn 20:22), most azonban a Lélek leszállt reájuk, hogy állandóan bennük lakozzon (Jn 7:37-39; 14:17).
Az Apcsel 2-ben leírt eseményt úgy kell értelmezni mint különleges történelmi eseményt, amely egy új korszak kezdetét jelölte Istennek az Ő népével való bánásmódjában. Pünkösd a Szentlélek korszakának hajnalát jelöli. A Lélek teljessége Isten népében azt a célt szolgálja, hogy felruházza őket erővel, hogy Krisztus tanúi legyenek minden nemzet felé. Mi tehát pünkösd jelentése?

PÜNKÖSD JELENTÉSE AZ, HOGY ISTEN FELRUHÁZZA AZ Ő EGYHÁZÁT A SZENTLÉLEK EREJÉVEL, HOGY MEGDICSŐÍTVE LEGYEN A NEMZETEK KÖZÖTT.

Pünkösd lényege a misszió (a küldetés), és a misszió célja az, hogy ,,megteljék a föld az Úr dicsőségének ismeretével, ahogyan a tengert a víz betölti" (Hab 2:14). Ha helyesen értjük ezt a nagy történelmi eseményt, akkor szívünk szenvedélye az lesz, hogy minden nemzetből lelkeket lássunk leborulni a felmagasztalt az Úr Jézus Krisztus előtt. Négy dolgot jegyezzünk meg:

1.ISTEN AZÉRT HOZTA LÉTRE AZ EGYHÁZAT HOGY DICSŐÍTVE LEGYEN A NEMZETEK KÖZÖTT.

Hogy megértsük ezt az eseményt, meg kell értsük a zsidó pünkösd ünnepet. Nem véletlen volt az, hogy Isten pont azon a napon töltötte ki Szentlelkét a tanítványokra. Három nagy zsidó ünnep volt minden évben: a páska ünnepe (tavasszal) amikor Izráel népe megemlékezett az Egyiptomból való szabadulásukra, ezt követte azonnal a kovásztalan kenyér ünnepe; pünkösdöt, úgy is nevezték, hogy a hetek ünnepe, amely 50 nappal (7 hét) a páska után következett; és a sátoros ünnep (ősszel). Pünkösd az aratás ünnepe volt, amely alkalomból a zsidók az aratásuk első zsengéjét az Úrnak ajánlották fel. A szertartásukban az is szerepelt, hogy mutassanak fel két kovászos kenyeret áldozatul az Úrnak (3Móz 23:15-21).
Ez a kép amit jelképez a Szentlélek kitöltetésekor teljesedett be pünkösdkor. Addig a napig, az Úr népe Izráel népe volt, akik között volt néhány pogányból lett prozelita. Nem az összes izraelita volt hívő, de Isten népe főleg belőlük állt és a szövetség ígéretei leginkább rájuk vonatkoztak addig a napig és Isten belőlük formált magának egy megtartásra való népet. De most a pünkösdkor a Szentlélek kitöltetésekor az Úr létrehozta a Krisztus testét, az egyházat, amely zsidókból és pogányokból tevődött össze. Pál titoknak nevezi azt, hogy a pogányok fel lettek véve az egyházba, arra utalva ezzel hogy korábban ez nem volt kijelentve (Ef 3:4-7); bár ez jelképezve volt ezen a zsidó ünnepen a két kenyérrel. Ez a két kenyér kovászos volt ami azt a tényt ábrázolta, hogy habár Krisztusban meg vagyunk váltva, mi továbbra is bűnösök vagyunk akik meg kell tanuljunk együtt élni azokkal akik sokmindenben különböznek tőlünk.
Emlékeztek hogy az Úr megmondta Péternek hogy felépíti az Ő egyházát és a pokol sem fognak rajta diadalmaskodni (Mt 16.18). Az egyház tehát, amely az apostoli hitvalláson és Krisztus kijelentésén van megalapítva, Isten eszköze amely által Isten az evangéliumot eljuttatja a nemzetekhez, aminek a következménye az, hogy az Ő neve dicsőítve van a föld végső határáig.
Emlékeznünk kell arra, hogy a mi célunk mint Isten gyülekezete nem az, hogy magunkra és a mi boldogságunkra összpontosítsunk. A mi célunk az, hogy elterjesszük Isten ismeretét minden nemzethez, kezdve itt a mi ,,Jeruzsálemünkben."

2.ISTEN TERVÉNEK A CÉLJA AZ, HOGY AZ EVANGÉLIUM ELJUSSON MINDEN NEMZETHEZ.

Lukács a 9-11 versekben felsorol sok nemzetet. Ezekből a nemzetekből istenfélő férfiak mentek fel Jeruzsálembe az ünnepre. Közülük a legtöbben zsidók voltak. Volt közöttük néhány prozelita is. Ők nem tudták még azt, hogy a Messiásuk eljött, meghalt és feltámadott. Péter ezt hamarosan el fogja nekik magyarázni a prédikációjában.
A nemzeteknek ez a felsorolása (listája), emlékeztet a nemzetek listájára az 1Mózes 10-dik részben, majd a 11-dik részben arról olvasunk hogy a nemzetek neki fogtak megépíteni a Bábel városát és tornyát. Isten megítélte azokat a büszke embereket úgy hogy összezavarta a nyelvüket, hogy ne értsék meg egymás beszédét. Itt, az Ő kegyelméből, Isten adta a nyelveken való szólás ajándékát a tanítványoknak és mindenki a saját anyanyelvén hallhatta az evangéliumot, ami jelzi Istennek azt a célját, hogy minden nemzettel megismertesse az evangéliumot. Isten nagy áldásban részesítette itt azokat az istenfélő férfiakat. Azok az istenfélő férfiak megértették, elfogadták az evangéliumot, és ki-ki hazavitte szívében az evangéliumot. Otthon, az országukban ahol laktak hirdették az evangéliumot és azokon a helyeken gyülekezetek jöttek létre és Isten nevét dicsőítették. Tehát az evangélium minden népnek adatott. János apostol hirdeti a Jel 5,9-ben, hogy Jézus a vére által megvásárolt embereket Istennek ,,minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből." Addig nem nyugodhatunk amíg minden nemzet nem hallotta a Krisztusról szóló jó hírt. De hogyan teljesíthetjük Isten tervét?

3.SZÜKSÉG VAN A SZENTLÉLEKRE AZ ISTEN TERVÉNEK TELJESÍTÉSÉHEZ.

A Szentlélek a Szentháromság Isten harmadik személye. Valóságos Isten. Személy, akit meg lehet szomorítani (Ef 4:30); egy személytelen erőt nem tudsz megszomorítani. Jézus Vigasztalónak nevezi őt. Tudjuk, hogy Ő Isten, aki olyan dolgokat cselekszik amilyeneket csak Isten tud tenni. Ilyen cselekedete például a teremtés. Az ApCsel 5,3-ban Péter szembesíti Anániást azzal a bűnével, hogy hazudott a Szentléleknek és azután még hozzáteszi a következő megjegyzést: ,,Nem embereknek hazudtál hanem Istennek" (5:5).
Pünkösd előtt a Szentlélek újjászült embereket és erővel ruházta fel őket az Istennek való szolgálatra. De nem tartózkodott folyamatosan minden hívőben (Zsolt 51:13; Lk 11:13). Jézus azt mondta a tanítványoknak hogy elküldi a Szentlelket hozzájuk hogy mindörökké velük legyen. Hozzátette: ,,ti ismeritek, mert nálatok lakik, és bennetek lesz" (János 14:16-17). Pünkösd napján a tanítványok megkereszteltettek Szentlélekkel és ezzel beteljesedett Jézus ígérete. Az ApCsel 8-ban a Lélek kitöltetett a samaritánusokra az apostolok által, és ezt látva megérthették mindnyájan, hogy ők mostantól fogva Krisztus ugyanazon testének a tagjai. Ugyanez a dolog történt a pogányokkal az ApCsel 10-ben és Keresztelő János követőivel is Efézusban (ApCsel 19). A Szentléleknek ezek az átmeneti kitöltetései az ApCsel 1:8-ban megadott minta szerint történtek.
Mihelyt az átmeneti időszak befejeződött, mindnyájan akik hisznek Krisztusban megkapják a Szentlelket az üdvözülés pillanatában (Gal 3:2-5). Pál ezt mondja: ,,Ti azonban nem test szerintiek vagytok, hanem Lélek szerintiek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé" (Róm 8:9).
Van néhány kifejezés amit meg kell különböztessünk egymástól. Az ApCsel 1:5-ben Jézus azt mondta az apostoloknak hogy megkereszteltettnek Szentlélekkel ami megtörtént pünkösdkor. A keresztség azt jelenti, hogy azonosulni a Lélekkel és arra is utal amikor valaki kapja újjászületéskor a Lelket. Pál azt mondja a korinthusiaknak: ,,Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok vagyunk, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg" (1Kor 12:13). Az Újszövetség sehol nem parancsolja a hívőknek hogy kereszteltessenek meg Szentlélekkel, mivel ez nem egy olyan tapasztalat amit keresnünk kell, hanem Isten cselekedete a hívőn amit Ő hajt végre a hívő megmentése pillanatában.
Arra azonban kaptunk parancsot, hogy teljesedjünk be Szentlélekkel, ami azt jelenti, hogy irányítva lenni a Lélek által (Ef 5:18). Pünkösdkor a tanítványok nemcsak meg voltak keresztelve a Lélek által hanem be voltak telve Lélekkel (ApCsel 2:4). A Lélek keresztség egyszeri esemény, betelve a Lélekkel viszont többszöri esemény (ApCsel 4:8,31; 6:5; 7:55; 9:17; 13:9). Beteljesedni Lélekkel, azt jelenti, hogy meg kell üresítsük magunkat megvallva mindent ismert bűnt és meg kell haljunk önmagunknak. Teljesen alá kell rendeljük magunkat az Úrnak és Tőle való függőségben kell éljünk szüntelen. Továbbá azt is jelenti, hogy engednünk kell, hogy Krisztus beszéde lakozzék bennünk gazdagon (Kol 3:16). Látjuk tehát, hogy a Szentlélekkel való beteljesedést nem lehet elválasztani az Isten Igéjének a szívünkben levésétől.
Ha naponta a Lélekben járunk akkor ennek következménye a Léke gyümölcse lesz (Gal 5:22-23), amely meg fog látszani az életvitelünkben és a kapcsolatainkban.
A Szentlélek kitöltetését pünkösdkor három jelképes jelenség jellemezte. Először, egy sebesen zúgó szél zendülése jellemezte amely betöltötte az egész házat ahol voltak a tanítványok. Azután, láng nyelvhez hasonlók szálltak le mindegyikükre. Végül, különféle nyelveken kezdtek beszélni, amiket korábban nem beszéltek.
A sebesen zúgó szél zendülése elsődlegesen a láthatatlan erő képe volt. A tanítványok hallották annak zúgását, de nincs semmi utalás arra, hogy a fuvását érezték volna. Ez egy csodálatos zúgás volt amely az égből eredt. Annyira hangos volt hogy összegyűjtötte a tömeget amely kíváncsi volt hogy mi történt.
Úgy a héber mint a görög szavak a szélre és a lélekre ugyanazok. Az Ezékiel 37-ben, Isten megparancsolta a prófétának hogy prófétáljon a léleknek (a szeleknek) hogy leheljen a megöltekbe. Amikor a próféta prófétált akkor a lélek beléjük hatolt és megelevenedtek. Isten megmagyarázza, hogy az Ő Lelkét fogja adni az Ő népébe és ők életre fognak kelni. (Ez. 37:9-14). A János 3-ban Jézus beszélt Nikodémusnak arról, hogy szükség újjászületni Lélektől. Ezt mondta Jézus: ,,A szél arra fúj, amerre akar, és hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van mindenki, aki Lélektől született" (3:8). A Szentlélek, a szélhez hasonlóan hatalmas erő, de mi nem látjuk Őt. Csak a hatásait láthatjuk. Az Ő egyik legnagyobb hatása az amikor lelki életet ad azoknak akik halottak voltak bűneikben.
A második jelenség a lángnyelvhez hasonlók voltak amelyek megjelentek a tanítványok előtt, majd elkülönültek és leszálltak reájuk. Az egész Szentírásban a tűz Isten szent jelenlétét jelképezi. Mózes a pusztában látta a csipkebokrot égni, amely mégsem égett el. Maga Isten volt a csipkebokorban. Később, amikor Izráel népe a pusztában volt akkor tűzoszlop vezette és védelmezte őket. Keresztelő János hirdette, hogy Jézus Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni. Jézus azt hirdette, hogy Ő azért jött, hogy tüzet bocsásson a földre (Lk 12:49). Az ítélet végső helye a tűz és kénkő tava amely örökké ég. A Zsidók 12:29 azt mondja, hogy a mi Istenünk megemésztő tűz.
A tűz meleget és fényt hoz. A tűz forrósága megemészti a salakot, megtisztítja azokat amelyek érintkeznek vele vagy elpusztítja azokat amelyekben nincs arany. A tűz heve ábrázolja a buzgóságot is, amely kell jellemezze a hívőket, akik forrók kell legyenek és nem langymelegek a Krisztus iránt való odaszánásukban (Jel 3:15-16). A fény ábrázolja a világítást amit Isten ad azoknak akik lelki sötétségben vannak.
A tűz amely pünkösdkor megjelent nyelv formájában jelent meg amely jelképezi Isten szent hatalmát az Ő Igéjének hirdetése által, amely úgy hatol beléjük, hogy megtisztítja őket. Amint Pál később írja, az evangélium Isten hatalma minden hívőnek üdvösségére (Róm 1:16). Az evangéliumot szóbelileg kell hirdetni hogy az erő rajta keresztül hatni tudjon.
Az egyháztörténelem során a szuverén Lélek láthatatlanul működött mint a szél, ahol akart, ébredést hozva létre. Mindig az egyházzal kezdte, megtisztítva Isten népét, lángra lobbantva (meggyújtva, felforrósítva) az ő hideg szívüket egy megújult szenvedéllyel az Isten megismerése iránt, és elégetve a világ salakját bennük ami megfertőzte őket. Általuk tovább terjedt Isten hatalma amint az evangélium hirdetve volt és a Lélek új életet adott Krisztusban halott bűnösöknek. Az Ő hatalmas Lelke által Isten megcselekedte azt, amit semmiféle emberi szervezés, erőfeszítés nem tudott volna soha megtenni. Elmúlhatatlan változást hoz azáltal hogy újjáteremti és megtisztítja a halott bűnösöket, akik felismerik az Ő hatalmas tetteit az életükben és dicsőítik Őt. Az ilyen ébredés egyértelműen Isten szuverén műve, és nem emberi erőfeszítés vagy tervezés terméke. Kérnünk kell Istent, hogy kegyelméből küldjön ilyen ébredést a mi országunkba is!
Mielőtt befejeznénk a Szentlélek hatalmáról szóló témát, hadd foglalkozzak röviden azzal a kérdéssel, hogy: ,,Kell-e keressük a nyelveken szólást?" Némelyek azt állítják, hogy a jele annak, hogy valaki meg van keresztelve Lélekkel az, hogy beszél nyelveken és hogy ha te nem beszélsz nyelveken, akkor a te életedből hiányzik egy lényeges lelki tapasztalat. Amint mondottam testvérek, sehol a Szentírásban nem találunk parancsot arra nézve, hogy keresnünk kell a Szentlélek keresztséget, arra viszont van parancs, hogy teljesedjünk be Szentlélekkel. Arról is volt szó, hogy a két dolog nem ugyanaz. A legfőbb bizonyítéka annak, hogy valaki be van teljesedve Szentlélekkel az, hogy ott van az életében a Lélek gyümölcse, hogy istenfélő jellemmel rendelkezik (Gal 5:16-23; Kol 1:9-12).
Először is, világosan látnunk kell azt, hogy a nyelveken szólás ajándéka azt a képességet jelenti, hogy valaki egy olyan idegen nyelven beszél amit nem tanult, nem ismer. Tehát itt nem egy értelmetlen beszédről, egy halandzsáról (zagyvaságról) van szó. Az ApCsel-ben a tanítványok olyan nyelveken beszéltek amiket az anyanyelvűek megértettek, de amelyeket a tanítványok soha nem tanultak és nem ismertek. Az 1Korintusban a nyelveket meg kellett magyarázni mivel az azon a nyelven beszélő emberek nem voltak jelen. Ellenben értelmetlen szótagokat, szavakat nem tudsz megmagyarázni; te csak olyan nyelvet tudsz megmagyarázni amelynek lerögzített, meghatározott, tárgyi jelentése van a hangok mögött amik ki vannak ejtve.
Másodszor, sehol a Szentírásban nem vagyunk felszólítva vagy arra bátorítva hogy keressük a nyelveken szólás ajándékát. Ehelyett, azt olvassuk hogy a Szentlélek szuverén módon osztogatja az ajándékokat úgy ahogyan akarja (1Kor 12:11). Amikor Pál arról beszél, hogy kívánjuk a nagyobb ajándékokat (1Kor 12.31), akkor ő az egyházhoz szól mint testhez, és nem az egyénekhez szól. Ő arra gondol, hogy az egyház kell kérje az ajándékokat hogy felépüljön a test, és itt nem a nyelveken szólásra gondol amely az egyént építheti.
Ugyanakkor az is látható hogy a különleges ajándékok a kezdeti időszakban adattak az egyháznak, hogy megerősítsék az apostoli bizonyságtételt, de ahogy haladunk előre az időben ezek az ajándékok megszűnnek. A Zsidókhoz írt levél szerzője a második genererációs zsidó keresztyéneknek írt. Elmondja nekik az Isten Igéje amit az apostolok hirdettek megerősítve volt az Úr által jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékával (Zsid 2:3-4). Hogyha ezek az ajándékok jelen lettek volna a gyülekezetekben akkor amikor ő írta ez a levelet, akkor ő nem úgy utalt volna ezekre mint egy múltbéli dologra. Ezeknek az ajándékoknak a céljuk az volt, hogy megerősítsék, igazolják az apostoli üzenetet hogy az Istentől van. Miután ez a cél beteljesedett, ők eltűntek a színtérről.
Végül, remélem, hogy látjátok az ApCsel 2-dik fejezetéből, hogy a pünkösd jelentése nem az, hogy bátorítsa a hívőket arra, hogy egy eksztatikus (elragadtatott) élményt keressenek a saját lelki épülésükre. A pünkösd jelentése az, hogy Isten adta a Szentlelket az Ő egyházának, hogy tanúskodjanak róla a nemzetek között az Ő dicsőségére.

4.ISTEN TERVÉNEK CÉLJA AZ, HOGY MEGDICSŐÜLJÖN (DICSŐÍTVE LEGYEN) A NEMZETEK KÖZÖTT.

Azok a zsidó férfiak akik különböző nemzetből valók voltak és akik akkor felmentek Jeruzsálembe az ünnepre, hallották, hogy a tanítványok ,,Isten felséges dolgairól beszélnek" (2:11). Péter hirdetni fogja az evangéliumot, aminek eredménye az, hogy 3000 lélek megtér az Úrhoz. De az evangélium célja az Isten dicsősége. Az egyik igehirdető ezt a következőképpen fejezi ki: ,,Az ok ami miatt van misszió az, hogy nincs istentisztelet." A Jelenések 5-ben, János látja látomásban hogy a nemzetek leborulnak és imádják az Istent az Ő trónusa előtt. Ez kell legyen a mi látomásunk is.
Jegyezzük meg azt is, hogy nem mindenki tért meg Istenhez Jeruzsálemben pünkösd napján. Csodák történtek, erővel hirdettetett az evangélium, de ennek ellenére nem mindenki tért meg Istenhez. Voltak gúnyolódok is közöttük. Még a csodák sem győzik meg a gúnyolódokat, akik nem akarják alávetni életüket a szuverén Istennek. Az ApCsel nemcsak hatalmas megtérésekről számol be, hanem rendkívül erős ellenállásról is az evangélium hirdetésével szemben. Hasonló választ várhatunk mi is. Azonban tudjuk, hogy a mi Istenünk diadalmaskodni fog, hogy egy napon minden térd meghajol az Úr Jézus Krisztus előtt az Atya Isten dicsőségére.

Összegzés: Egy igehirdető a következő történetet mondta el. Volt két idős asszony, akik amikor nyugdíjba mentek, elmentek Kamerunba hogy ott terjesszék az evangéliumot. Mindketten meghaltak amikor a kocsijuk fékje meghibásodott és belezuhant egy szakadékba. Az igehirdető ezt kérdezte: ,,Tragédia volt ez?" Majd megválaszolta: ,,Nem, nem volt tragédia. Hadd, beszéljek nektek egy tragédiáról." Idézett egy cikket az egyik folyóiratból amely arról szólt, hogy milyen sok amerikai állampolgár jó korán nyugdíjba megy azért hogy űzhessék kedvteléseiket. Egy házaspár vásárolt egy kis hajót és azzal töltötték nyugdíjas éveiket hogy hajókáztak Florida partjainál és kagylókat gyűjtögettek, Az igehirdető ezután így szólt: ,,Nos, ez a tragédia!" Eltudjátok képzelni ezt a házaspárt Isten előtt állni az ítélet napján és ezt mondani: ,,Itt van a mi kagylógyűjteményünk, Uram"?
Isten célja pünkösdkor azt volt, hogy felruházza az Ő egyházát a Szentlélek mindenható erejével, hogy tanúi lehessünk Neki minden nemzet előtt, hogy dicsőítve legyen az Ő neve mindörökké a népek és nemzetek által. Miközben elgondolkodtok ezen a célon, arra kérnélek benneteket, hogy tegyétek fel magatoknak a következő kérdéseket:

(1)Minden dologban Isten dicsöségére összpontosítok? Az elmúlt héten jutott eszembe az Isten dicsősége? Amikor kísértéssel kerültem szembe akkor ott volt előttem az Isten dicsősége vagy amikor másokkal beszéltem akkor kerestem az Isten dicsőségét?

(2)Az a szenvedélyem, hogy a nemzetek dicsőítsék Istent az evangélium által? Ha a szívem ügye nem a világ misszió, akkor nincs összhangban az Isten szívével.

(3)A mindennapi életem tudatosan a Szentlélektől való függőségben telik? Reá támaszkodok, Benne bízok azért hogy tiszta életet éljek és hogy tudjak engedelmeskedni Istennek?

(4)Mindennapi vágyam-e az, hogy Krisztusról bizonyságot tegyek azoknak akik körülöttem el vannak veszve a bűneikben? Isten Lelke nemcsak azért adatatott nekem, hogy boldoggá tegyen, hanem azért is adatott, hogy szentté tegyen, hogy az életem és szavaim dicsőítsék Istent amint bizonyságot teszek másoknak az Ő megmentő kegyelméről. Ez kell legyen számunkra a pünkösd jelentése. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Visszatérés Istenhez
  2017-05-28 18:51:46, vasárnap
 
  Visszatérés Istenhez

Textus: 1Sám 30:6 Lekció: 1Sám 30

Van egy legenda amely arról szól, hogy az ördög elhatározta, hogy kiárusítást rendez. A kiárusítás napján eszközeit közszemlére tette, és mindegyikre ráírta az eladási árat. Számos eszköz sorakozott egymás mellett: gyűlölet, irigység, féltékenység, csalás, kívánság, hazugság, büszkeség és így tovább. Ezektől távolabb volt egy ártatlannak látszó szerszám. Nagyon kopott volt és ugyanakkor igen magas ár volt ráírva. Az egyik vásárló rámutatva a szerszámra, megkérdezte: "Mi annak az eszköznek a neve?" A Sátán így válaszolt: "Az a csüggedés szerszáma." "De miért olyan magas az ára?" "Mert hasznosabb nekem, mint a többi eszköz. Könnyen belophatom az emberi szívbe akkor is, ha más szerszámokkal nem tudom megközelíteni. Nagyon kopott, mert csaknem mindenkinél föl tudom használni, mivel kevesen sejtik, hogy az az én szerszámom."
Mindannyiunkkal előfordul, hogy elcsüggedünk. A hit kiváló embereivel is előfordult az, hogy kétségbe estek. Dávid ezt írta a Zsolt 42,6-ban: ,,Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem?" A csüggedés, a kétségbeesés legrosszabb formája talán az, amikor látod, hogy bűnöd következményeit aratod le; hogy te vagy az oka annak, hogy abban a nyomorúságos helyzetben, állapotban vagy. Add hozzá ehhez azoknak a vádjait akikről úgy gondoltad hogy a barátaid, akik most támadnak téged a problémáik miatt amik a bukásod, kudarcod miatt vannak. Egyedül érzed magad, másoktól elutasítva és mintha minden amiért addig fáradoztál a füsttel együtt tovaszállt volna.
Ilyen helyzetben, állapotban találjuk Dávidot az 1Sám 30:6-ban. Azonban ebben a kétségbeejtő, nyomasztó, lehangoló helyzetben olvassuk az egyik legbátorítóbb mondatot a Szentírásban. Mint amikor egy napsugár áttör a sötét felhőkön: Dávid azonban megerősítette magát az Úrban, az ő Istenében." Ez a mondat arra tanít bennünket, hogy:

NEM SZÁMÍT, HOGY MILYEN MÉLYRE JUTSZ LELKILEG, A VISSZAÚT ISTENHEZ MINDIG NYITVA ÁLL.

A keresztyén ember számára a kudarc, az elbukás nem a véget jelenti. Még ha a bűne miatt is bukik el, még az sem az utolsó fejezet számára. Még akkor is, hogyha fellázadtál a te mennyei Atyád ellen, és nem hallgattál reá, és saját elgondolásod, vágyad szerint cselekedtél, és emiatt eltávolodtál tőle, és a bűn sarába, piszkába kerültél és a romlottság fertőjébe, még akkor is az Ő kegyelme el tud érni odáig és meg tud találni téged ott és ki tud onnan hozni. Még a disznóvályunál is szólhatsz így: ,,Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz és eztmondom neki: Atyám, vétkeztem..." (Lk 15:18). És biztos lehetsz abban, hogy kegyelmes és irgalmas Atyád távolról meglát téged, megesik szíve rajtad és hozzád szalad és nyakadba esik és csokjaival halmoz el és örömmel fogad vissza az Ő jelenlétébe! Először is nézzük meg, hogy ez az esemény a Dávid életében milyen választ ad arra a kérdésre, hogy:

1.MILYEN MÉLYRE JUTHAT LELKILEG A HÍVŐ EMBER?

A válasz az, hogy nagyon mélyre. Dávid, egész életében most jutott el a legmélyebbre, a legmélyebb pontig. A problémái azzal kezdődtek amikor levette tekintetét az Úrról, és elkezdett aggódni, elkezdte félteni az életét, elkezdett úgy gondolkodni, hogy nem vette figyelembe az Úr ígéreteit, megfeledkezett az Úr múltbeli hatalmas tetteiről, figyelmen kívül hagyta az Urat és úgy döntött, hogy nem kérte ki az Úr tanácsát.
1Sám 27,1: ,,Egy napon mégis el kell pusztulnom a Saul keze miatt, nincs jobb reám nézve, mintha gyorsan elmenekülök a Filiszteusok tartományába, így Saul felhagy azzal, hogy engem tovább is üldözzön Izráel egész területén, és így megszabadulok az ő kezéből."
És hát valóban megszabadult a Saul kezéből. Saul nem üldözte tovább. Kapott egy várost, Siklágot, Ákis királytól. Megtámadott más népeket és leöldöste őket és vagyonukat elvette. Emberileg nézve a helyzetét jobb lett a helyzete. Kezdetben a dolgok jól alakultak az életében. Úgy tűnt először, hogy jól döntött. Sok szempontból könnyebb lett az élete. Nehézségek szűntek meg az életében. Azonban egy idő után sokkal rosszabbra fordultak a dolgok az életében mint azt megelőzőleg. Nehezebb helyzetbe került mint Júda földjén. Amikor valaki Istent figyelmen kívül hagyja az ő döntéseiben, vagy nem az ő tanácsa szerint cselekszik akkor még ha kezdetben jobb is a helyzete sok szempontból, de lelkileg egyre rosszabb lesz a helyzete és egy idő után nagyon szorult helyzetben fogja találni magát.
Ilyen szorult helyzetben találta magát Dávid amikor a királya, Ákis, szólt neki, hogy vele kell mennie a harcba az izráeliták ellen. Isten kegyelmesen közbelépett ekkor. Aztán amikor onnan visszatért az embereivel a Siklágba, ahol laktak, akkor borzalmas kép fogadta őket. Rémálom volt számukra amit láttak. Aztán a következő dolog ami történt az volt, hogy az emberei ellene fordultak. Elkeseredtek hogy mindenüket elveszítették, Dávidot okolták az egész dologért - amiben igazuk volt - és arról beszéltek, hogy megkövezik őt.
Ekkor volt Dávid a legmélyebb ponton. Először ott volt a szomorúság, a keserűség hogy elveszítette családját, majd az hogy mindenki elfordult tőle, hogy teljesen egyedül maradt a világon. És ott akkor megértette hogy azért jutott abba a szorult helyzetbe, mert úgy cselekedett hogy Istent figyelmen kívül hagyta.
Láthatjuk, hogy nemcsak mi kerülhetünk szorult helyzetbe, nemcsak mi távolodhatunk el Istentől, nemcsak mi vagyunk nehéz helyzetben hanem mások is. Talán olykor azt gondoljuk, hogy senkinek sem olyan nehéz mint nekünk, de nem is olyan biztos hogy ez így van. Az ördög azt próbálja elhitetni velünk amikor szorult helyzetben vagyunk, amikor bajban vagyunk, hogy ebből nincs kiút, hogy itt rajtunk már senki nem tud segíteni, hogy adjuk fel mert nincs számunkra reménység.
Azonban mindig van visszaút Istenhez! Nem juthatsz olyan mélyre lelkileg, nem juthatsz olyan mélyre a bűnbe, hogy Isten kegyelme ne tudna téged visszahozni Istenhez. Mindig van remény az Úrban! Az egyedüli ok amiért Ő megengedi hogy az Ő gyermekei kétségbe essenek olykor még az életük felől is, az az, hogy megtanuljanak ne magukban hanem az Istenben bízni Aki feltámasztja a halottakat.
Lehet, hogy most nagyon el vagy csüggedve. Talán valami betegség vagy családi gond miatt. Vagy talán amiatt, hogy nem találsz munkát vagy amiatt, hogy anyagi adósságban vagy és nem látott a kiútat belőle. Vagy talán amiatt, hogy nagyon egyedül érzed magad, nincs családod, nincsenek barátaid akik törődnének veled. Vagy talán van családod és vannak barátaid, de úgy látod, hogy nem törődnek veled és emiatt vagy elcsüggedve. Esetleg lehetsz amiatt elcsüggedve, hogy elkövettél valami bűnt és úgy érzed, hogy Isten elvetett emiatt téged. De most arra kérlek hogy figyelj! Isten pontosan teéretted íratta le Dávid borzalmas helyzetét a Szentírásban. Azért íratta le, hogy ezen keresztül hirdesse neked, hogy : ,,Vissza lehet térni Őhozzá! Van visszaút! A legkétségbeejtőbb időkben is van reménység, van megmaradás az Úrban!"

2.VISSZATÉRÉS ISTENHEZ

Dávid tapasztalata néhány fontos dolgot tanít nekünk az Istenhez való visszatérésről a mi csüggedésünkből, kétségbeesésünkből.

A.Dávid szándékosan tért vissza Istenhez.

A visszatérés Istenhez szándékos. Nem is lehet másként. ,,Dávid azonban..." Ez az egyik ,,azonban" a Szentírásban. Dávid körül minden elszomororító, lehangoló, nyomasztó, siralmas volt. A városa felégetve. A javai és feleségei elrabolva. Nem tudta, hogy valaha is visszontlátja-e őket. Az emberei arról beszélgettek, hogy megölik. ,,Dávid azonban!" Szándékosan elutasította, megtagadta az emberei hit nélküli gondolkodását, látását és elkeseredettségét. Szándékosan túl nézett Siklág füstölgő romjain és tekintetét az ő Istenének a nagyságára irányította.
Az Ige azt mondja, hogy ,,megerősítette magát". Ez egy kitartó, folyamatos cselekedetet jelöl. Ezt mondja Dávid a Zsoltár 43,5-ben: ,,Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek". Hasonlóan a tékozló fiúhoz el kell határozd magadban, el kell tökéld a szívedben, hogy: ,,Felkelek innen a disznók vályujától és hazamegyek az én atyámhoz!". A visszatérés Istenhez mindig szándékos.

B.A visszatérés Istenhez személyes.

,,Dávid megerősítette magát az Úrban, az ő Istenében." Dávid személyesen ismerte Istent. Isten nemcsak Dávid országának az Istene volt, Isten nemcsak Dávid apjának az Istene volt, hanem Dávid személyes Istene is volt. Dávid személyes kapcsolatban állt Istennel. Boldog közösségben élt Istennel. Úgy ismerte Istent mint az ő Pásztorát.
Nem ismered Istent, ha nem ismered Őt személyesen. Tudhatsz Istenről sok mindent, úgy hogy közben nem ismered Őt. Használhatsz vallási nyelvezetet, résztvehetsz istentiszteleteken, imádkozhatsz úgy, hogy közben nem ismered Istent személyesen. Hogy ismerhetjük meg Istent személyesen? Egyedül az Ő egyszülött Fiába, Jézus Krisztusba vetett személyes hit álta, Aki adta önmagát a mi bűneinkért. Ezt mondta Jézus: ,,Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust" (Jn 17:3).

C.A visszatérés Istenhez bűnbánó.

Megtérni azt jelenti, hogy megfordulni vagy irányt változtatni. Dávid amikor elment Ákis királyhoz akkor nem kereste az Úr akaratát, útmutatását. Ő döntötte el, hogy elmegy oda anélkül hogy megkérdezte volna Istent hogy mit szól ő ehhez. Nem Isten küldte őt oda. Ő ment oda magától. Most viszont azt látjuk, hogy Dávid keresi Isten útmutatását, akaratát és azt hogy engedelmeskedjen Istennek. A 8-dik versben azt olvassuk, hogy: ,,Megkérdezte Dávid az Urat..." Ez arra utal, hogy Dávid visszatért, megtért Istenhez. Visszatérni Istenhez mindig magában foglalja annak az elismerését, hogy hibáztam vagy vétkeztem, majd elfordulok attól a rossztól amit elkövettem és azt teszem amit Isten elvár tőlem hogy tegyek. Amikor Dávid szólt a papnak, hogy vigye oda hozzá az efódot, és megkérdezte az Urat, hogy üldözze-e a sereget, akkor ez mindenki füle hallására és szeme látására történt. Ebből láthatta mindenki hogy Dávid az Urat keresi és az Ő akaratát akarja cselekedni. Van olyan helyzet amikor a bűnt nyilvánosan is be kell ismerni, hogy lássák mások is akik addig azt látták hogy a magunk útján járunk, hogy most változás történt az életünkben.

D.A visszatérés Istenhez az Ő akaratát figyelembe vevő.

Figyeljük meg, a 8-dik verset: ,,Üldözzem-é ezt a sereget?" Dávid itt nem cselekszik semmit magától. Nem mondja azt az embereinek, hogy gyerünk utánuk. Nem, hanem szándékosan megáll és megkérdezi az Urat, hogy üldözze-é azt sereget. Mi lett volna ha Isten azt válaszolja Dávidnak, hogy ne üldözd mert már késő. Minden odalett. Nehéz helyzet lett volna, de azt gondolom, hogy Dávid akkor is engedelmeskedett volna Istennek.
Amikor Istenhez térünk vissza akkor nem szabhatunk neki feltételeket és támaszthatunk Vele szemben követeléseket. Nem mondhatjuk Neki azt, hogy :"Uram, visszajövök Hozzád, ha Te megteszed amit én szeretnék." Ő az Úr, ami azt jelenti, hogy Ő azt tesz amit akar, ami gyakran nem egyezik azzal amit mi akarunk. Az engedelmesség, önmagam alárendelése Neki azt jelenti, hogy hagyom hogy Ő hozza meg a döntést. Akár azt mondja nekem, hogy ,,Oda minden", akár jóindulatúan visszaad mindent , engedelmeskedek Neki. Elfogadom akaratát megelégedettséggel.

E.A visszatérés Istenhez Benne bízó.

Isten azt mondta Dávidnak, hogy üldözze azt a sereget mert utoléri és szabadulást szerez. Dávid elhitte amit Isten mondott neki. E hit alapján cselekedett. Hit által felkelt és hit által üzőbe vette azt a sereget és hit által megtámadta őket és hit által legyőzte őket. Nem maradt veszteg. Nem ült búskomoran és tétlenül a romok között hanem cselekedet az Úr szava szerint.
Az őszinte hit mindig cselekvő és engedelmes. A hit nem egy passzív hit amely ül egy helyben és folytonosan mondogatja: ,,hiszek". A hit azt jelenti, hogy szaván fogom Istent és még ha a körülményeim azt is sugallják, hogy lehetetlen, hogy Isten nekem adott ígérete valóra váljék, én akkor is az Ő nekem adott ígérete alapján cselekszem addig ameddig be nem teljesül az életemben. Ha egy bűnt már elkövettél többször is, vagy egy olyan bűnt követtél el amit elképzelni sem tudtál volna hogy valaha is elkövesd és úgy érzed, hogy nincs számodra bocsánat, akkor is Isten ígéretében bízva kell cselekedned, aki megígérte hogy megbocsát neked ha megbánod bűnöd mivel Krisztust büntette meg azért.

F.Az Istenhez való visszatérést a nagylelkűség jellemzi.

Dávid egyenlőképpen osztotta el az ellenségtől szerzett zsákmányt az emberei között. Ugyanannyi részt adott azoknak is akik nem vettek részt a harcban, mint akik részt vettek.
(1Sám 30:23-24)
Isten azt akarja, hogy azokat az áldásokat amikben részesít bennünket, megosszuk másokkal azért, hogy ezáltal megdicsőüljön.

Végül, nézzük meg, hogy:

3.KI AZ AZ ISTEN AKIHEZ VISSZATÉRÜNK.

A.A mi Istenünk egy szuverén Isten.

Az az esemény, hogy az amálekiek betörtek Siklágba amíg Dávid és emberei odavoltak és leverték és felperzselték a várost nem véletlenül történt. Isten aki mindent az Ő akaratának tanácsából cselekszik, ezáltal az esemény által arra tanította Dávidot és embereit, hogy Őt keressék és Benne bízzanak a reménytelennek látszó helyzetekben is. Amikor Dávid és emberei megérkeztek Siklágba és szembesülteka felégetett várossal és látták hogy elvitték a szeretteiket, akkor valószínű hogy Dávid nem értette hogy mindezt Isten miért engedte meg hogy megtörténjék. Azonban nem kezdte el vádolni Istent a történtekért. Késöbb amikor megerősítette magát az Úrban, akkor megértette, hogy ez az esemény egy jó lehetőség Isten számára arra, hogy megdicsőítse az Ő nagyságát és hatalmát. Nehéz helyzetben volt Dávid, de ebben a nehéz helyzetben az egyetlen helyes dolgot tette. Alávetette magát a szuverén Istennek és engedelmeskedett Neki. Könyörüljön rajtunk az Isten, hogy minden helyzetben ugyanígy cselekedjünk mi is.
Isten szuverenitása megmutatkozik abban is, hogy Dávid és emberei amikor üldözőbe vették az amálekiek seregét akkor találkoztak egy egyiptomi emberrel a mezőn. Ezt az egyiptomi embert az ő amálekita ura elvetette magától mivel megbetegedett. Isten azonban felhasználta az Ő szuverén tervében. Dávid pedig kedvesen és nagylelkűn bánt vele. Milyen nagy vigasztalás számunkra az, hogy tudjuk, hogy bármennyire is rossz a helyzetünk, a mi szuverén Istenünk uralkodik és hogy Ő mindent úgy rendelt el a legapróbb részletekig és úgy irányít, hogy megmutassa hatalmát azok iránt akik Őbenne bíznak.

B.A mi Istenünk mindenre elégséges Isten.

Az amálekiták elrabolták Dávid javait, de nem tudták elrabolni Dávid Istenét. Luther ezt írta: ,,Kincset, életet, hitvest, gyermeket mind elvehetik, mit ér ez ő nekik? Miénk a menny örökre." Miénk Isten örökre. Ha van Istenünk gazdagok vagyunk még akkor is ha minden egyebet elveszítünk. Ha viszont nincs Istenünk akkor szegények vagyunk még ha minden egyébbel is rendelkezünk. Isten mindenre elégséges. Isten néha az Ő kegyelméből megvon tőlünk földi dolgokat amelyekben annyira hajlamosak vagyunk bízni, azért hogy megtanítsa nekünk azt, hogy Ő mindenre elégséges. Bármilyen szorult helyzetben vagyunk is, nemd-e Istenre van szükségünk? Ő pedig nemd-e mindenre elégséges? ,,Elég néked az én kegyelmem" - mondta Isten Pálnak és mondja nekünk nap mint nap. Nemd-e Ő kell jelentse a mindent számunkra?

C.A mi Istenünk kegyelmes és irgalmas Isten.

Isten kegyelme azt jelenti, hogy nem a bűneink szerint bánik velünk, hanem az Ő nagy irgalmassága szerint amit megmutatott irántunk Krisztusban, aki elhordozta bűneinket. Isten kegyelme kifogyhatatlan az Ő gyermekei iránt. Ez Isten jósága amely megtérésre vezet bennünket.
Miközben Dávid a keserű gyümölcseit aratta le a bűnének, az engedetlenségének, aközben Isten kegyelmesen és irgamasan cselekedett Dávidért, hogy neki adja Izráel trónját. Isten irányította a filiszteusok vezéreit hogy visszaküldjék Dávidot Siklágba. Majd Isten megengedte hogy Siklág megsemmisüljön azért hogy Dávidnak ne legyen többé maradása a pogányok földjén. Majd közben Isten felhasználtak a filiszteusokat arra, hogy Saul eltávolítsa Izráel trónjáról és előkészítse azt Dávid számára.
Isten megfenyítette Dávidot, de abban a fenyítésben ott volt Isten szeretete Dávid iránt.

Összegzés: Egy alkalommal Luther Márton nagyon el volt csüggedve. A családja, a barátai próbálták vigasztalni de nem történt semmi változás benne. Végül, az ő felesége, Katalin, feketébe öltözve jelent meg egy reggelen. Luther megkérdezte hogy kit gyászol, ki halt meg. Azt válaszolta, hogy valószínű Isten meghalt, mivel a férje búskomor. Erre Luther felkacagott, megcsókolta a feleségét és a csüggedése eltűnt.
Lehet, hogy úgy jöttél ma ide, hogy a lelked meg volt vagy van terhelve. Talán valami bűn miatt, vagy bizonyos nehéz körülmények miatt el vagy csüggedve, meg vagy terhelődve. Emlékezzél arra, hogy nem számít, hogy milyen mély vagy lelkileg, a visszaút a mi szuverén, mindenre elégséges, kegyelmes és irgalmas Istenünkhöz mindig nyitva áll. Ő arra kér, hogy jöjj hozzá. Sőt, parancsolja. Hasonlóan Dávidhoz, megerősítheted magadat az Úrban a te Istenedben! Ámen!
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Isten fegyverzete
  2017-05-16 09:10:44, kedd
 
  Isten fegyverzete


Efezus 6,14-18: ,,Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által."


A felszerelés első darabja, amelyet Pál megemlít, az igazságszeretet öve: felövezve derekatokat igazságszeretettel (14. vers). A katona öve, amely általában bőrből készült, inkább az alsóruházathoz, mint a páncélzathoz tartozott. Mégis rendkívül fontossággal bírt. Összefogta a tunikát és tartotta a kardot. Szabad mozgást biztosított menetelés közben. Mihelyt a katona felcsatolta, a rejtett erő és a magabiztosság érzését adta neki. A szíjak és csattok ma is betöltenek ilyen szerepet. A ,,meghúzni a nadrágszíjat" kifejezés nemcsak azt jelenti, hogy valaki mértékletességgel készül a szűkös időkre, hanem azt is, hogy tenni készül valamit, amit az ókoriak így fejeztek ki: ,,felövezte derekát".
A keresztyén katona öve az ,,igazságszeretet". Sok magyarázó, különösen a korai századokban úgy értette ezt, hogy az ,,igazság" Isten kinyilatkoztatása Krisztusban és a Szentírásban. Ez ugyanis az egyetlen igazság, amely eloszlathatja az ördög hazugságait és szabaddá tehet minket (vö. Jn 8,31-36.43-45), és Pál több helyen hivatkozott is az igazság fontosságára és erejére (pl. 4,21; 5,6.9). Más magyarázók viszont - főleg azért, mert a görög mondatban nincs határozott névelő - inkább úgy gondolják, hogy Pál ,,igazlelkűségről" (Károli) vagyis ,,egyenességről", ,,tisztességről" (Békés-Dalos) vagy ,,becsületességről" beszél. Isten ugyanis a ,,szívben levő igazságra" tart igényt, ezért a keresztyénnek mindenáron becsületesnek és tisztességesnek kell lennie (Zsolt 51,6; Ef 4,15.25). Csalni, képmutatónak lenni, cselszövéshez folyamodni annyi, mint az ördög játékát játszani, őt pedig nem leszünk képesek legyőzni a saját játékában. Amitől viszont az ördög irtózik, az a tiszta igazság. A sötétséget szereti; a világosság menekülésre készteti. A lelki és szellemi egészséghez elengedhetetlen az őszinteség önmagunkkal szemben.
Valószínűleg nem kell választanunk e két alternatíva között. A megfontolt Gurnall ezt írja: ,,Egyesek igazság alatt a tanítás igazságát értik; mások az igazlelkűséget; szerintem az a legjobb, ha a kettőt egyesítik ... az egyik nem lehet meg a másik nélkül."
A keresztyén ember felszerelésének második darabja a megigazulás páncélja (14. vers). Egyes fordításokban a mellvért szerepel (mellvas, Károli), így néhány magyarázó arra az álláspontra jutott, hogy Isten fegyverzetében, habár van mellvért, nincs védelem a hát számára. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy bátran szembe kell néznünk az ellenséggel, nem szabad megfutamodnunk és így kiszolgáltatnunk védtelen hátunkat. John Bunyan A zarándok útjában fejti ki ezt az álláspontot. Amikor Keresztyén elérkezett a Megaláztatás Völgyébe, ,,egy csúf szörnyeteget pillantott meg, Apolliont, amely a mezőn át egyenesen feléje tartott. Megrettent s tusakodott magában, hogy visszaforduljon-e, vagy helytálljon. De aztán eszébe jutott, hogy háta vértezetlen, és ha visszafordul, megkönnyíti az ellenfél helyzetét, s az könnyebben megsebezheti nyilaival. Ezért elhatározta, hogy megpróbálja és helytáll." Ez hasznos lelki tanács, de a bibliai szövegmagyarázat szempontjából kétséges példa, hiszen a katonák vértje gyakran hátukat is fedte, ez volt páncélzatuk nagyobbik darabja, amely létfontosságú szerveiket védte.
Egyik korábbi levelében Pál a ,,hit és a szeretet páncéljáról" írt (1Thessz 5,8), de itt, mint az Ézsaiás 59,17-ben, a páncél ,,igazságból" van. Az igazság (dikaioszüné) Pál leveleiben leginkább megigazítást jelent, vagyis Isten kegyes kezdeményezését, hogy Krisztus által kibékítse magával a bűnösöket. Ez tehát a keresztyén ember páncélja? Természetesen semmilyen lelki védelem nem olyan hatásos, mint az Istennel való igaz kapcsolat. Megigazulni kegyelméből, a megfeszített Krisztusba vetett egyszerű hit által, felöltözni az igazságba, ami nem az emberé magáé, hanem Krisztusé, nem elítéltként, hanem elfogadottként állni Isten előtt - ez az igazi védelem a vádló lelkiismeret és a rágalmazó gonosz ellen, akinek héber neve (,,Sátán") ,,ellenfelet", görög neve pedig (diabolosz) ,,rágalmazót" jelent. ,,Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak... Ki vádolná Isten választottjait? Isten, aki megigazít? Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk?" (Róm 8,1.33-34) Ez a ,,megigazulás" keresztyén bizonyossága, a Krisztus általi helyes kapcsolat Istennel; ez az az erős páncél, amely megvéd a Sátán vádjaitól.
Másfelől az apostol a 2Korinthus 6,7-ben az ,,igazság jobb és bal felől való fegyvereiről" írt, ami alatt nyilvánvalóan erkölcsi igazságot értett, és ilyen jelentéssel használta a szót az Efezus 4,24-ben és 5,9-ben is. Tehát a keresztyén páncélja lehet a jellem és a viselkedés igazsága. Ahogyan az ,,igazságszeretet" leleplezi az ördög csalásait, úgy tudunk a ,,megigazulás" által ellenállni kísértésének.
A ,,megigazulás" két lehetséges jelentésére is ugyanaz igaz, ami az ,,igazságéra": legjobb volna összekapcsolni a kettőt, hiszen Pál evangéliuma szerint az egyik mindig elvezet a másikhoz. Ahogyan G. G. Findlay írta: ,,A múltbeli bűnök teljes bocsánata és a becsületes jellem, amely a megigazult élet velejárója, áthatolhatatlan vértezetben fonódnak össze."
Ezután az evangéliumi lábbelik következnek a sorban. Markus Barth szerint a magyarázók egyetértenek abban, hogy Pál ,,a caligára (félcsizmára) gondolt, a római légionáriusok lábbelijére, amely bőrből készült, szabadon hagyta a lábujjakat, nehéz, vasalt talpa volt, és a bokára, valamint a lábszárra kötözték többé-kevésbé díszített szíjjakkal". Ezek ,,hosszú menetelést és szilárd állást tettek lehetővé... Nem akadályozták a mozgást, és meggátolták, hogy a láb megcsússzék."
A keresztyén katona saruja tehát a békesség evangéliumának készsége (15. vers, Károli). A ,,készség" szó a hetoimaszia fordítása, amely ,,felkészültséget", ,,eltökéltséget", ,,állhatatosságot" jelent. Bizonytalanság csak azzal kapcsolatban van, hogy az utána következő genitívusz alanyi vagy tárgyas. Ha alanyi, akkor olyan szilárdságról vagy állhatatosságról van szó, amelyet az evangélium nyújt a benne hívőknek, mint ahogyan az erős csizma szilárdságot biztosít viselőjének. És valóban, ha elfogadtuk az örömhírt, s élvezzük az általa hozott békét Istennel és egymással, akkor a lehető legjobban megvetettük a lábunkat a gonosszal való harchoz.
A genitívusz azonban lehet tárgyas is, s ebben az esetben a keresztyén katona lábbelije ,,a békésség evangéliuma hirdetésének a készsége". Nem férhet hozzá kétség, hogy mindenkor tanúságot kell tennünk Jézus Krisztus mint Isten béketeremtője mellett (2,14-15), és - ahogyan Pál a Kolossébeliekhez írt levél párhuzamos szakaszában írja (Kol 4,5-6) - kedves, de ,,sóval fűszerezett" válaszokat kell adnunk a ,,kívülállók" kérdéseire. Ez a készség megszilárdítja saját életünket, másokat viszont bevezet a felszabadító evangéliumba. Ami engem illet, én e magyarázat felé hajlok, részben a Kolossébeliekhez írt levél párhuzama, részben a 2,17 és az Ézsaiás 52,7 visszhangjai miatt (,,eljött, és békességet hirdetett"; ,,Milyen szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet..."). Ahogyan Johannes Blauw írja: ,,A misszionáriusi munka olyan, mint egy pár saru, amelyet azért kapott az egyház, hogy útra keljen, és folyvást hirdesse az evangélium titkát."
Bármelyik eset álljon is fenn, az ördög féli és gyűlöli az evangéliumot, mert ez az az erő, amely által Isten megmenti az embereket az ő zsarnokságától; minket is, akik már megkaptuk, és azokat is, akikkel mi fogjuk megosztani. Felcsatolva kell tehát tartanunk evangélium-sarunkat.
Felszerelésünk negyedik darabja a hit pajzsa (16. vers). A Pál által használt szó nem azt a kis, kerek pajzsot jelenti, amely védtelenül hagyta a test nagy részét, hanem azt a hosszú, téglalap alakút, amely 1,2-szer 0,75 méter felületű volt, és elfedte az egész embert. Latinul scutumnak nevezték. Ez ,,két egymásra ragasztott farétegből állt, amelyet vászon és bőr borított; az egészet felül és alul vas fogta össze." Ez pontosan arra szolgált, hogy kioltsa az akkoriban használatos veszedelmes gyújtólövedékeket, leginkább nyilakat, amelyeket szurokba mártottak és meggyújtottak.
Mik tehát a gonosz tüzes nyilai, és milyen pajzzsal védekezhetnek a keresztyének? Az ördög nyilai között kétségtelenül ott találjuk a rosszindulatú vádakat, amelyek lángra lobbantják lelkiismeretünket azzal, amit (ha Krisztusban keresünk menedéket) csakis hamis bűntudatnak nevezhetünk. Nyíl lehet a kétség, az engedetlenség, a lázadás, a kívánságok, a rosszindulat és a félelem nemkívánatos gondolatai. De van pajzsunk, amellyel kiolthatunk minden lángoló hegyű nyilat. Ez a hit pajzsa. Isten ,,pajzsa a hozzá menekülőknek" (Péld 30,5), és a hit által kereshetünk nála menedéket. Mert a hit Isten ígéreteibe kapaszkodik a kétség és az elkeseredés idején, és Isten erejébe a kísértés idején. Apollion így fenyegette Keresztyént: ,,...itt oltom ki életedet! - S nyomban egy tüzes nyilat irányzott mellének. De Keresztyén nem hiába tartott pajzsot a kezében, fölfogta a nyilat, s elhárította a veszélyt magától."
A római katonák sisakja, amely a fegyverzet következő darabja, kemény fémből, bronzból vagy vasból készült. ,,Nemez vagy szivacs bélés tette könnyebbé a viselését. Bárdon vagy kalapácson kívül semmi sem tudott áthatolni a nehéz sisakon, és néha lehajtható sisakrostély nyújtott szemből is védelmet." A sisakok nem csak védelmet nyújtottak, hanem díszül is szolgáltak, némelyiken hatalmas sisakforgók, taréjok voltak.
Pál egy korábbi kijelentése szerint a keresztyén katona sisakja az ,,üdvösség reménysége" (1Thessz 5,8), vagyis bizonyosságunk a jövőbeli végleges üdvözülésben. Itt, az Efezusi levélben csak az üdvösség sisakját (17. vers) kell felvennünk és viselnünk. Legyen sisakunk akár az az üdvösség, amelyet már megkaptunk (bűnbocsánat, megmenekülés a Sátán rabságából, befogadtatás Isten családjába), akár a bizakodó várakozás az utolsó napi teljes megváltásra (amely magában foglalja a feltámadás dicsőségét és a Krisztushoz való hasonlóságot a mennyben), nem kétséges, hogy Isten megváltó ereje az egyetlen védelem lelkünk ellenségével szemben. Charles Hodge ezt írta: ,,attól ékes a keresztyé, azért van biztonságban, azért emelheti fel a fejét magabiztosan és örömmel, mert meg van váltva", és hozzátehetjük, mert tudja, hogy üdvössége végül teljessé lesz.
A hatodik és egyben utolsó fegyver, amelyről szó esik, a kard (17. vers). A fegyverzet felsorolt hat darabjából a kard az egyetlen, amely támadásra és védekezésre is szolgál. Továbbá a támadás formája a közelharc, tudniillik az itt használt szó, a makhaira, rövid kardot jelent. Ez nem más, mint a Lélek kardja, amelyről nyomban megtudjuk, hogy az Isten beszéde, bár a Jelenésekben azt olvassuk, hogy Krisztus szájából jön elő (Jel 1,16; 2,12; 19,15; vö. Ézs 11,4; Hós 6,5). Ideérthetjük azokat a védekező és tanúságtevő szavakat, amelyekről Jézus megígérte, hogy a Szentlélek majd követői szájába adja, amikor az elöljárók elé hurcolják őket (Mt 10,17-20). Az ,,Isten beszéde" kifejezés azonban ennél sokkal többet jelent, nevezetesen a Szentírást, Isten írott Igéjét, amely a Szentlélek ihletésére jött létre. A mai napig ez Isten kardja, mert most is arra használja, hogy átvágja vele az emberek ellenállását, beledöfjön lelkiismeretükbe és lelki ébrenlétre serkentse őket. Azonban nekünk is kezünkbe adja kardját, hogy egyrészt ellenállhassunk a kísértésnek (ahogyan Jézus tette, mikor a Szentírást idézte, hogy visszavágjon az ördögnek a júdeai pusztában), másrészt terjeszthessük az evangéliumot. Minden keresztyén evangélizátor tudja, legyen akár prédikátor, akár személyes tanúságtevő, hogy Isten szava vág, mert ,,élesebb minden kétélű kardnál" (Zsid 4,12). Sose szégyelljük használni, vagy elismerni bizonyosságunkat afelől, hogy a Biblia a Lélek kardja. Ahogyan E. K. Simpson írta, ez a kifejezés tanúsítja ,,a Szentírás metsző erejét... Egy megcsonkított Biblia viszont az, aminek Moody nevezte: 'törött kard'".
Ebből a hat darabból áll tehát össze Isten teljes fegyverzete: az igazságszeretet öve, a megigazulás páncélja, az evangélium saruja, a hit pajzsa, az üdvösség sisakja és a Lélek kardja. Amint láttuk, ez alkotja Isten fegyverzetét, mert mindezt Ő adja. Az viszont a mi kötelességünk, hogy magunkra öltsük és határozottan felhasználjuk a gonosz erőivel szemben. Arra is vigyáznunk kell, hogy minden darabot felvegyünk, egyet se hagyjunk ki. ,,Ellenségeink körülvesznek minket ezért fel kell fegyverezni magunkat jobb és bal kéz felől egyaránt."
Végezetül Pál szól az imádságról is (18-20. versek), de nem azért, mintha az is a fegyverzet része lenne, ha nincs is megnevezve, hanem mert az imának át kell hatnia lelki háborúnkat. A felszerelkezés Isten fegyverzetével nem gépies tevékenység; önmagában is Istentől való függésünknek, más szóval az imának a kifejeződése. Sőt, a Lélek általi imának, amelyre Ő indít és irányít, mint ahogy Isten beszéde ,,a Lélek kardja", amelyet Ő maga alkalmaz. Így a Szentírás és az ima összetartozik mint két alapvető fegyver, melyeket a Lélek ad a kezünkbe.
A hatásos keresztyén ima csodálatosan sokoldalú. Négy általános jellemzővel rendelkezik: minden imádságunkban és könyörgésünkben (mert ezek formája sokféle lehet) imádkozzunk mindenkor (vagyis rendszeresen és folytonosan); teljes állhatatossággal (mert mint a jó katonának, ébernek kell lennünk, sosem szabad megadnunk magunkat vagy elaludnunk) könyörögjünk az összes szentekért (mert Isten új társadalma egységének - ami e levél legfontosabb gondolata - tükröződnie kell imáinkban). A legtöbb keresztyén szokott imádkozni, bizonyos állhatatossággal mond valamilyen imát egyes keresztyénekért. Ha azonban ezeket az esetlegességeket felváltják az előbb felsorolt jellemzők, akkor az imának egészen új dimenzióiba jutunk. Keresztyén a Halál Árnyéka Völgyében ,,észrevette a pokol kapuját, amely éppen az út szélén nyílt". Lángokat és füstöt látott s förtelmes hangokat hallott, ,,kénytelen volt tehát a kardot hüvelyébe dugni, s más fegyverhez: az állhatatos könyörgés fegyveréhez folyamodni, így kiáltván: 'Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!'"

John Stott
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Isten hatalma a fogságban
  2017-05-04 21:39:32, csütörtök
 
  Isten hatalma a fogságban

Textus : Ap.Csel. 12 : 1 - 24


Bevezetés : - a kórai egyház szemtanúja volt Isten hatalma csodálatos megnyilatkozásainak és munkáinak
- 3000 ember tért meg egy alkalommal - Ap.Csel. 2 : 41
- 5000 ember lett megmentve egy másik alkalommal - Ap.Csel. 4 : 4
- a kórai egyházat az Isten jelenléte és hatalma jellemezte
- az első keresztyének között látható volt Isten jelenléte ás hatalma
- Isten ereje annyira betöltötte őket, Isten hatalma oly erőteljesen velük volt, hogy ,, támadott minden lélekben félelem ", Ap.Csel. 2 : 43
- Isten hatalma és jelenléte békességet és egységet eredményezett az egyházban - Ap.Csel 2 : 42 - 47
- az egyházban levők izgatottak, buzgók és szentek voltak
- Isten munkálkodott és az Ő hatalmát érezte úgy a szent mint a bűnös
- az egyház növekedett
- Isten megdicsőült
- Jézust hirdették és bűnösök voltak megmentve
- nagyszerű idők voltak azok és nagy kiváltság volt, egy helyi gyülekezet tagjának lenni
- nem mindenki örvendett ennek
- nem mindenki volt ezzel megelégedve
- a zsidók gyűlölték a keresztyéneket, mert a keresztyén egyház azt hirdette, hogy Jézus a Messiás. Azt hirdette, hogy a zsidók ölték meg Jézust. Meg azt is hirdette és ez volt a legmegdöbbentőbb üzenet az összes közül, hogy Jézus feltámadott a halottak közül.
- a zsidók gyűlölték az evangélium üzenetét és sokan közülük nem voltak hajlandók szakítani a judaizmussal és követni az ,, Úrnak útját '' - Ap.Csel. 19 : 9; 24 : 22;
- a keresztyén egyház hamarosan az ő ellenségeinek a támadásaival kellett szembenézzen
- a zsidó vezetők megpróbálták börtönbe zárni az apostolokat és megtiltani nekik az evangélium prédikálását - Ap.Csel.4 : 1 - 23 - ez azonban nem működött
- ezért ők elfogták Istvánt, kihallgatták és halálra kövezték
- ezzel megpróbálták megakadályozni az egyház növekedését - Ap.Csel.6 : 8 - 7 : 60
- ezzel sem sikerült elérniük céljukat
- a zsidók továbbra is nagy erőfeszítéseket tettek, hogy megakadályozzák Jézus Krisztus evangéliumának a terjedését
- e cél érdekében olyan fiatalokat alkalmaztak mint a tarzuszi Saulus
- azonban ő később megtért Krisztushoz
- a zsidók üldözték a szenteket és ennek következtében a keresztyének szétszóródtak a szélrózsa minden irányába
- ennek pedig az lett a következménye, hogy az egyház továbbra is növekedett és virágzott
- ezzel elérkeztünk a felolvasott igerészhez
- Heródes igyekezett a zsidók kedvében járni, ezért elfogatta Pétert és eltervezte, hogy őt is megöleti
- ez a rész tehát azzal kezdődik, hogy Jakab apostol halott és Péter apostol a börtönben van, halálra ítélve
- itt a börtönben, Isten csodálatos módon megmutatja hatalmát és szolgáinak nagy győzelmet ad
- bevezetésként hadd mondjam el, hogy Péter nem a saját hibája miatt került ebbe a börtönbe
- ő becsületes életet élt; Istennel járt együtt; a tőle telhető legjobbat tette; Jézust hirdette;
- tisztelte az Urat és emiatt került a börtönbe
- lecke számunkra : soha nem szabad azt gondoljuk, hogy ha kegyes, istenfélő életet élünk akkor mentesek leszünk a bajoktól és gondoktól.
- néha, az aki minél szorosabb kapcsolatban él Jézussal, annál többet szenved Jézusért.
- gondoljunk csak Jóbra : igaz, szent, feddhetetlen volt Isten szemében. Mindent megtett, hogy az Urat szolgálja, hogy Istennek éljen és mégis bajok érték őt utól. - Jób. 1 2
- próbákkal volt tele Dávid, Pál, Illés és az Úr Jézus élete is.
- Jézus úgy van megnevezve a Szentírásban, hogy a ,, fájdalmak férfia '' - Ézs.53 : 3 -
- ha Jézus próbákkal, nehézségekkel, és háborúságokkal találta szembe magát, akkor mi sem várhatunk mást. Nem várhatunk más bánásmódot a világ részéről számunkra.
- a Szentírás tanítása ebben a dologban egyértelmű : aki ebben a világban él, annak része van szenvedésekben, nyomorúságokban, bajokban és háborúságokban. - Jób. 5 : 7; 14 : 1 -
- azok akik az Úrért élnek azoknak is lesznek háborúságaik, nyomorúságaik és bajaik : - Jn. 16:33; 2Tim. 3:12.
- Péter ezt megtapasztalta amikor bezárták Heródes börtönébe
- de ugyanabban a börtönben Péter csodálatos módon megtapasztalta Isten hatalmát is.
- arról szeretnék ma beszélni, hogy Isten hogyan mutatta meg hatalmát Péternek abban a börtönben.
- szükségünk van erre a tanításra mert életünk során mi is kerülünk szórult helyzetekbe, nyomorúságokba, és ,, fogságokba ''
- amikor pedig az életünk válságos helyzetekbe jut, ,, fogságokba '' akkor fontos, hogy tudjuk, hogy a mi Istenünk az ,, élet fogságaiban '' , a nyomorúságainkban, a nehézségeinkben is Isten.

Isten hatalma látható az Ő békességében. - 6 vers. -

A. El van tervezve, hogy Pétert a következő nap kihallgatják, majd kivégzik. Mit csinál ő ebben a helyzetben ?
- nem könyörög szabadításért
- nem írja végrendeletét
- nem könyörög, nem kiabál, nem sír, nem esedezik fogvatartóihoz, hogy engedjék őt szabadon
- nem rimánkodik kegyelemért a fogvatartóihoz
- hanem ő aluszik a cellájában mint egy kisbaba a kivégzése előtti éjszaka ! ! - 7. vers
- két lánccal meg van kötözve két vitéz között, de ő mélyen aluszik, mint akinek semmi gondja nincs az égvilágon.
- Isten olyan békességet adott Péternek amely minden értelmet felül halad.
- ez nem az első alkalom volt amikor Péter börtönben volt. Őt már egyszer megszabadította az Úr angyala a börtönből. - Ap.Csel.5 : 19 -
- talán Péter arra gondolt és azt hitte, hogy az Úr újból ki fogja őt szabadítani.
Megjegyzés : Ha meg vagy váltva, akkor Isten téged már megszabadított az összes börtön közül a legrosszabból : a bűn, az örök ítélet és a pokol börtönéből.
- ha Ő abból a fogságból meg tudja szabadítani a bűnöst, akkor Neki gyerekjáték, hogy megszabadítsa az övéit az összes többi fogságból.

B. Csodálatos dolog látni az Isten hatalmát megnyilvánulni az Ő békességében, valakinek az életében a legnagyobb nyomorúságok között.
- a szomorú az, hogy olyan kevés keresztyént lehet ma látni aki eljutott a szentségnek erre a a szintjére.
- néha úgy tűnik, hogy a legkisebb próbák, bajok, gondok is, félelmet, aggodalmat és nyugtalanságot okoznak bennünk, megfosztva minket lelki nyugalmunktól és békénktől.
- Istennek egy jobb terve van !
- Ő békességet akar adni az Ő gyermekeinek - Jn. 14 : 27; Fil. 4 : 6 - 7.

- Ott van - e most a te szívedben az Isten békessége mely minden értelmet felül halad?

C. Az Isten békessége bemutatva van az Ő Igéjében.
- ott volt a három zsidó fiatalban - Dán. 3 : 16 - 18 -
- Dánielben - Dán. 6 : 10 -
- Jóbban - Jób. 13 : 15 : ,, Habár Ő megöl engem, mégis Őbenne reménykedem." (ang. ford.)
- mi is rendelkezhetünk ilyen békességgel
- Hála legyen Istennek az Ő békességéért !

II. Isten hatalma látható az Ő jelenlétében - 7a vers.

A. Miközben Péter aludt a cellájában az Úrnak angyala odament hozzá.
- a zárt ajtók, az őrök, a magas falak nem tudták feltartóztatni az Urat
- Ő bement a cellába és úgy cselekedet ahogy Neki tetszett
- elhatározta, hogy elmegy Péterhez és semmi nem tudta Őt ebben megakadályozni.

B. Bármiféle fogságban legyünk is - csüggedés, kétségbeesés, szenvedés, betegség, félelem - soha nem szabad féljünk, hogy egyedül vagyunk.
- a mi Urunk megígérte, hogy mindörökké velünk lesz és Ő komolyan is gondolta azt és ahhoz is tartja magát - Zsid. 13 : 5; Mt. 28 : 20; Jn. 14 : 18 ;
- Ő soha nem hagyta el az Ő népét és nem is fogja - Zsolt. 37 : 25 -
- amikor Sidrákot, Misákot és Abednégót bedobták a tüzes kemenczébe, akkor ők már ott találták az Urat. - Dán. 3 : 25 -
- amikor Dánielt bedobták az oroszlánok vermébe, akkor ő már ott találta az Urat - Dán.6:22
- amikor Pál apostol a hajón volt a tengeren, akkor is az Úr ott volt vele - Ap.Csel. 27 : 23 -

C. Nem számít, hogy életed ösvénye merre vezet téged ( aki keresztyén vagy ), te soha nem mész oda egyedül. Az Úr veled lesz minden próbádban és minden lépésednél. Ő soha nem hagy téged cserbe !!

Isten hatalma látható az Ő gondviselésében. - 7b - 11 versek

A. Szövegkörnyezet - Isten hatalmas, természetfeletti erővel hatolt be a cellába azért, hogy megszabadítsa az Ő szolgáját.
- a láncok maguktól leestek, az ajtók maguktól kinyíltak és Péter meg volt szabadítva a a börtönéből.

B. Isten használni fogja mindazokat az eszközöket amelyek szükségesek, hogy gondodat viselje életed minden ,, fogság '' időszakaiban. Amikor magadat '' fogságban ,, találod akkor tudnod kell, hogy Isten eget és földet meg fog mozgatni ha szükséges azért, hogy megadja neked azt amire szükséged van.

C. Ez látható az egész Szentírásban
- Illés és a hollók - 1Kir. 17 : 2 - 7 !!
- az özvegyasszony és az ő lisztje és olaja, - 1Kir. 17 : 8 - 16 !!
- a három zsidó fiatalember és a tüzes kemencze - Dán. 3 !!
- Dániel és az oroszlánok - Dán. 6 !!
- Izráel népe és a Vörös tenger - 2Móz. 14 !!
- a manna - 2Móz. 16 !!
- víz a kősziklából - 2Móz.17 !!
- a saruk és a ruhák amelyek nem szakadtak el 40 év alatt - 4Móz.29 : 5 !!

- a tanítványok a viharban - Mk. 6 : 45 - 51 !!
- az éhes sokaság - Ján. 6 : 1 - 13 !!
- Mária, Márta és Lázár - Jn. 11 : 1 - 45 !!
Ha Ő mindezt kész volt megtenni ezekért a személyekért, akkor Ő neked is kész meg - adni, érted is kész megcselekedni mindazt amire szükséged van. Ezt Ő megígérte a Mt. 6 : 25 - 34 - ben és Ő pontosan ezt fogja cselekedni !!
IV. Isten hatalma látható az Ő céljaiban ( terveiben ) - 12 - 17 versek

A. A szövegkörnyezet : - az Úr arra használta fel Péter fogságát, hogy megtanítsa Pétert és
az egyház többi tagját arra, hogy Istenbe helyezzék bizodalmukat és hogy Őreá bízzák a
dolgok irányítását.
- a gyülekezet az ő erejével nem szabadíthatta meg Pétert
- nem indíthattak támadást a börtön ellen és nem bíztosithattak számára szabadulást
- ők azt tették amit tehettek : imádkoztak és Isten cselekedet
- ez a fogságbeli tapasztalat arra tanította meg őket, hogy Isten nagyobb minden mi szüksé -
günknél és hogy Ő méltó minden mi bizodalmunkra !
B. Amint mi megyünk keresztül ez életen és amint mi megyünk keresztül a különböző pró -
bákon, nehézségeken, és fogságokon, valószínű, hogy nem fogjuk megérteni mindannak az
okát és célját amivel mi szembesülünk. Ezért annyira fontosak a mi hitünk számára az olyan
igeversek mint a Róm. 8 : 28 ; Róm. 8 : 18 ; 2Kor. 4 : 17 .
C. Miért engedi meg az Úr ezeket a dolgokat az életünkben ?
- nem tudok erre válaszolni, de annyit tudok mondani : Istennek terve, célja van minden
fogsággal amelyet Ő megenged, hogy mi megtapasztaljunk. A cél lehet a te növekedé -
sed. Vagy lehet az, hogy segítsél valakin. Vagy egyszerűen lehet az, hogy megdicsőüljön
az Úr. Neki van egy terve és egy célja és Ő azt akarja, hogy eljussunk oda ahol egysze -
rűen megbízunk Benne minden szükségünkre nézve és mindarra nézve amivel szem -
besülünk.
Megjegyzés : Jegyezzük meg, hogy ez események után Péter dicsőséget adott az Úrnak az
Ő szabadításáért. - 17 - dik vers ! Azt is jegyezzük meg, hogy Heródes elfogadta az
emberek dicséretét és elutasította, hogy Istennek adja a dicsőséget. - 21 -23 versek !
Isten megölte Heródest és amikor az a fenyegetés el lett távolítva, az evangélium gyor -
sabban terjedett mint valaha is azelőtt. - 24 -dik vers !

Isten egyetlen célja a te fogságoddal lehet az, hogy megdicsőitse az Ő nevét és hogy mások
Jézushoz legyenek vonva.
Kész vagy -e alávetni magadat az Ő céljának még akkor is ha esetleg nem érted azt ?

Következtetés : Valamiféle fogságban vagy most ? Olyan állapotban vagy helyzetben vagy most ahol szükséged van arra, hogy meglásd Isten hatalmát megnyilvánulni a te életedben ?
Ha igen, akkor felszólítlak téged, hogy jöjj Hozzá és terhedet tedd le az Ő lábaihoz és fogad el az Ő segítségét amire szükséged van életed e szakaszában. Az Ő színe előtt van az a hely ahol mindazt megtalálod amire szükséged van. Nyitva áll az út Hozzá számodra is. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Az Úr, a hegyeknek és a völgyeknek Istene
  2017-05-03 20:41:48, szerda
 
  Az Úr, a hegyeknek és a völgyeknek Istene


Lekció : 1Királyok. 20 rész
Textus : 1Királyok. 20 : 13, 28


I. Az első ütközet leckéje

A. Benhadád Szíria királya volt
- fővárosából, Damaszkuszból irányította az országot
- 32 király és az ők városaik felett uralkodott
- Benhadád volt az ő uruk és ők neki a szolgái voltak
- Akháb az északi királyság, Izráel királya volt
- fővárosából, Samáriából irányította az országot
- Isten Igéje elmondja nekünk, hogy Benhadád megszállta Samáriát és ostromolni kezdte
- Benhadádnak hatalmas hadserege volt : több mint 100.000 gyalogos valamint nagyon sok ló és szekér
- vele volt a 32 alattvaló királya
- ezzel szemben Izráelnek csak 7232 katonája volt
- senkinek nem volt kérdés, hogy mi történne egy harc esetén : a szíriaiak győznének és az izráeliták úgy szét lennének zúzva miként a hangyák valakinek a cipője alatt
- Benhadád annyira biztos volt a győzelemben, hogy ő követelte, hogy Akháb adja át neki az ő ezüstjét és aranyát valamint feleségeit és fiait
- Benhadád terve az volt, hogy Akhábot is az ő alattvalójává (szolgájává) tegye
- Akháb egyetértett ezzel
- szemrebbenés nélkül kész volt átadni az ezüstöt, aranyat, a feleségeit és a fiait.
- úgy bánt a feleségeivel és a gyermekeivel mint valami ingatlannal amit az ember megvesz vagy elad
- Akháb számára azonban úgy tűnik, hogy ez nem jelentett próblémát
- az ő szemszögéből egy élő alattvalónak lenni jóbb volt mint egy halott királynak
- Akháb túl sokat engedett és igen hamar mert Benhadád elhatározta, hogy növeli a követelését
- követelte, hogy átkutathassa egész Samáriát és hogy ami értékes dolgot talál azt mind elvihesse
- győzelmi zsákmányt akart harc nékül is
- ez még Akhábnak is túl sok volt
- elutasította Benhadád követelését, mire az megfenyegette, majd arra válaszolt Akháb
- az ütközetben ami ezután következett a szíriaik csúfos vereséget szenvedtek
- a kis létszámú és gyengén felfegyverzett izráeli sereg legyőzte Benhadád hatalmas seregét
- a győzelem annyira teljes volt, hogy Benhadádnak el kellett menekülnie lóháton, hogy megmenthesse életét.

B. Hogyan volt képes a kis izráeli sereg legyőzni a nagy és hatalmas szíriai sereget ? Hogy lehet az, hogy ilyen meglepő kimenetele volt az ütközetnek ?
- Isten aki szólt Akhábhoz egy névtelen, ismeretlen prófétán keresztül magyarázza meg, hogy mi történt
- 1Királyok. 20 : 13
- az Úr volt az aki a győzelmet adta Izráelnek
- ,, Megtudod , hogy én vagyok az Úr. " Mit jelent ez ?

- ez azt jelenti, hogy Isten az Aki folyamatosan közbelép, hogy győzelmeket adjon
- ezt tette Isten a vörös tengernél
- ezt tette Isten amikor Gedeon 300 katonájával legyőzte a Midianiták megszámlálhatatlan seregét
- ezt tette Isten Jerikónál - a város nagy falai összedőltek egy kiáltásra
- ezt tette Isten Szihonnal és Oggal, az emoreusok királyaival akik félelmet keltettek az izraeliták szíveiben, mégis legyőzettek.
- ezt tette Isten amikor Dávid szembeszállt Góliáttal
- ezt tette Isten az Illés szolgálatán keresztül - gondoljunk csak arra, amikor Illés egymaga szembeszállt a Baál 450 prófétájával
- ezt tette Isten Jézus szolgálata és feltámadása által
- újra és újra Isten meglepő győzelmet adott rendkívül erős ellenfelekkel szemben, hihetetlenül hátrányos helyzetekben.
- ,, Megtudod, hogy én vagyok az Úr. '' Mit jelent ez ? A héber szó mely Istent jelöli itt a Jahve. Ez azt jelenti, hogy csak Ő az Isten; az egyetlen Isten. Ő az most is. Ő volt. Ő is lesz mindörökké. Ő az élet szerzője és fenntartója. Ő a kezdet és a vég, az alfa és az omega. Ő a mindenható.
- ,, Megtudod, hogy én vagyok az Úr." Mit jelent ez ? Ez azt jelenti, hogy a mi Istenünk uralkodik, hogy a mi Istenünk irányít.
- ,, Megtudod, hogy én vagyok az Úr. '' Ez az üzenet amelyet elvitt a névtelen próféta Akhábnak és Izráelnek és rajtuk keresztül Benhadádnak és Szíriának.
- ez az üzenet szintén amelyet a mai próféták elvisznek a bűnben elveszett világnak
- mi azt akarjuk, hogy a világ megtudja, hogy a mi Istenünk uralkodik, hogy Ő az egyetlen Isten és hogy Ő győzedelmesen cselekszik, hogy megmentse az Ő népét.

Az első ütközet leckéje tehát az, hogy megmutassa, hogy Isten az Úr.

II. A második ütközet leckéje

A. Benhadád és az ő tanácsosai másképp magyarázták a meglepő győzelmet.
- a hitetlen pogány soha nem akarja elismerni, hogy Isten az Úr, hogy Ő uralkodik, hogy csak Ő az egyetlen Isten és hogy Ő győzedelmesen közbelép a királyok és a nemzetek életében.
- ők azt mondták : 1Királyok.20 : 23
- van egy gyerek játék amelynek az a neve, hogy a ,, hegy királya." A játék lényege az, hogy fel kell mászni a legnagyobb hó vagy széna vagy homok rakásra és ott kell
maradni. Persze a többi gyerek megpróbál onnan téged lehúzni és elfoglalni a te helyed. Aki a rakás tetején van az a hegy királya.
- történetünkben a szíriaik ennek a gyerekjátéknak az egyik változatát játszották.
- azt hitték, hogy aki győz a hegyen annak az istene a hegyek istene és királya
- mivel Izráel győzött a Sámaria hegyén folytatott harcban ezért a pogányok azt gondolták, hogy az izraeliták Istene kell legyen a hegyek Istene és Királya.
- de, ők azt mondták, hogy a hegyek Istene nem lehet a síkság Istene is
- ezért a következő alkalommal harcoljunk a síkságon.
- látjátok, hogy hogyan változtatták meg az Isten ábrázatát ?
B. Így hát Benhadád a korábbihoz hasonló nagyságú hadsereget gyűjtött össze.
- de most ő kitervelte, hogy nem a hegyen fog megütközni Izraellel hanem a síkságon
- feljött a seregével Jarmuk síkságára közel a Galileai tengerhez
- még egyszer az izraeliták reménytelenül felülmúlva voltak létszámban
- úgy nézett ki a seregük mint két kicsi kecskenyájacska
- a szíriaiak pedig mint valami szarvasmarha csorda ellepték a földet

- még egyszer egy Góliát állt szemben egy Dáviddal
- az ütközetben a szíriaiak újból csúfos vereséget szenvedtek
- micsoda meglepő győzelem Izrael számára
- milyen megrendítő vereség Benhadád számára
- azon a napon 127000 szíriai katona esett el
- a létszámban kicsi, és gyengén felfegyverzett izraeli sereg legyőzte Benhadád hatalmas seregét
- annyira elsöprő volt a győzelem, hogy Benhadádnak menekülnie kellett és elrejtőzött Afek városában.
C .Újra meg kell kérdezzük, hogy hogyan történt mindez ? Hogy lehet az, hogy a kicsi izráeli sereg legyőzte a nagy és erős szíriai sereget ? Hogy lehet az, hogy a harcnak
ilyen meglepő kimenetele volt ? Ismét, az Isten szava az amely megmagyarázza nekünk, hogy mi történt és amely hirdetve volt Akhábnak a névtelen és ismeretlen
próféta által.
- 1Királyok.20 : 28
- az Úr volt az Aki adta a győzelmet Izráelnek
- az üzenet pedig most is ugyanaz volt : ,, Megismeritek, hogy én vagyok az Úr.''
- utolsó alkalommal Benhadád megértette, hogy az Isten a hegyek Istene, Királya, de most ő el kellett ismerje, hogy Isten a síkságok Istene, Királya is. Valójában,
Isten mindennek a Királya. Ő uralkodik mindenek fölött.
A második ütközet leckéje is azt mutatja meg nekünk, hogy Isten az Úr.

Isten leckéi az Ő népe számára.

A. Isten szándéka nem az volt, hogy Benhadádot és a pogányokat tanítsa önmagáról.
- az Ő szándéka inkább az volt, hogy Akhábot és Izráel népét tanítsa önmagáról.
- a próféta nem Benhadádhoz vagy Szíriához volt elküldve hanem Akhábhoz és Izráelhez
- a próféta azért volt elküldve Akhábhoz és Izráelhez mert nem ismerték el Jahvét az egyetlen igaz Istennek.
- azt gondolták, hogy Baál is isten és imádták őt
- azt gondolták, hogy Asera is isten és imádták őt
- ők csak úgy ismerték el Jahweht mint egy istent a többi mellett
- hasonlóan Benhadádhoz megváltoztatták Isten ábrázatát
- a Kármel hegyén Isten megmutatta a Baál tehetetlenségét, gyengeségét, értéktelenségét - képtelen volt válaszolni amikor a prófétái kérték őt, hogy küldjön le tűzet az áldozatukra és eméssze azt meg.
- a következtetés nyilvánvaló : Baál nem Isten.
- de amikor Isten válaszként Illés imádságára tűzet küldött le, akkor az egész nép azt mondta : ,, Az Úr az Isten ! Az Úr az Isten ! ''
- úgy tűnik, hogy Akháb és Izráel már elfelejtették ezt a leckét
- Isten azért hirdette ki a győzelmet a prófétán keresztül, hogy ,, megismerjétek, hogy én vagyok az Úr.''
- Isten azt akarta, hogy Izráel népe hagyja abba a kétfelé való sántíkálást a két vélemény között
- azt akarta, hogy Izráel elismerje, hogy Ő volt és Ő a hegyek és völgyek Ura és Istene, hogy Ő a teremtett világ Királya, hogy Ő uralkodik mindenek fölött az Úr
Jézus Krisztus által.
B. Isten hozzám és hozzád is szól. Nekünk is tanulni kell mint a szíriaiaknak, Akhábnak és Izráel népének. Újra és újra meg kell tanuljuk, hogy Isten a hegyeknek és völgyeknek Ura, hogy Ő a teremtett világ Királya, hogy Ő uralkodik mindeneken.

- talán néha olyanok vagyunk mint a szíriaiak : akarjuk, hogy Isten a hegyek Királya legyen de nem akarjuk, hogy Ő a síkságok Királya is legyen.
- könnyű nekünk Őt királyá tenni az egyházban; de amikor a pénzről beszélsz az talán egy egészen más dolog
- Isten lehet Király a vallásban de felejtsd el Őt, hogy Király legyen a házasságomban és más kapcsolataimban - mondják némelyek
- Isten lehet Király az Úr Napja reggelén de felejtsd el, hogy Király legyen este is vagy hétfő reggel, - vélekednek így némelyek.
- Isten lehet Királya a lelkészeknek és a presbitereknek de ne szóljon bele az üzleti életbe. Soha nem szabad elfelejtsük, hogy az életnek csak egy Úra van. Ő az Úr Jézus.
Mindnyájan tudnunk kell azt, hogy Ő meghalt azért, hogy a mi Megváltónk legyen és hogy Ő él azért, hogy a mi Urunk legyen.

IV. Akháb nem ismeri el, hogy az Úr az Isten A. A fejezet elején Akháb alárendeltje Benhadádnak és Izráelt uralja Szíria. A fejezet végén Benhadád alárendeltje Akhábnak és Izráel uralja Szíriát.
- a két győzelemben Isten megmutatta Akhábnak, hogy Ő a hegyeknek és a völgyeknek Ura, hogy Ő a teremtett világ Királya, hogy Ő uralkodik mindenek
fölött. Mi volt Akháb válasza Isten eme kijelentésére?
- elpusztította - e az Istennek ezt az ellenségét?
- a 42 - dik vers elmondja nekünk, hogy ezt várta tőle az Isten, hogy megcselekedje - ehelyett Akháb életben hagyta Benhadádot
- azonkívül Benhadád hajlandó volt Akháb szolgája lenni : ,,A te szolgád Benhadád ezt mondja : Hagyd életben kérlek, az én lelkemet."
- ehelyett Akháb ,, én atyámfiának '' nevezi őt
- Benhadád inkább szövetségesé lett téve, mint szolgává
- ahelyett, hogy az ő szekere mellett vitte volna legyőzött ellenségét ahogy az akkoriban szokás volt, ahelyett Akháb felültette Benhadádot az ő szekerébe
- azután a két király szövetséget kötött egymással: Benhadád visszaadta a városokat amiket az ő apja elvett Izráeltől és kereskedelmi jógokat adott Izráelnek Damasz -
kuszban. Akháb pedig szabadon engedte őt.
- tudjátok, hogy mit csinált Akháb ? Ő szándékosan úgy döntött, hogy nem ismeri el Istent a hegyek és völgyek Urának, és hogy Ő a teremtett világ Királya, és hogy
Ő uralkodik mindenek fölött.
- a másokkal kötött szövetségek mindig magukba foglalták a mások isteneinek az elismerését.
- ez azt jelentette, hogy azzal, hogy Akháb szövetséget kötött Benhadáddal visszatért az ő régi játékához, ahhoz, hogy elismerte a többi istent is Jahweh mellett.
- ezáltal pedig ő korlátozta Jahweh uralmát, hatalmát és erejét.
B. A történet egy furcsa fordulattal ér véget. A megsebesített prófétáról van szó aki elváltoztatta magát mintha egy katona lenne, és szemeit bekötötte.
- felhasználva a prófétát Isten ráveszi Akhábot, hogy elítélje saját magát.
- Akháb azzal fejezi be mondanivalóját,hogy kihirdeti maga fölött a halálos ítéletet
- nagyon komoly dolog az amikor nem ismerjük el, hogy Isten a hegyek és völgyek Ura és hogy Ő a teremtett világ Királya és hogy Ő uralkodik mindenek fölött.
- ennek mindig nagyon komoly következményei vannak.
Következtetés : Meg kell vizsgáljuk magunkat. Isten és Jézus Krisztus mindennek a királya az életemben ? Válaszod sokat elmond arról, hogy hol töltöd az örökkévalóságot. Krisztusért kérlek, ismerd el, hogy Isten a hegyek és völgyek Ura, hogy Ő a teremtett világ Királya és hogy, Ő uralkodik mindenek fölött. Ámen
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
A hálás szív gyökere és gyümölcse
  2017-05-01 19:53:21, hétfő
 
  A hálás szív gyökere és gyümölcse

Lekció : 2Sámuel.7 : 1 -29 Textus : 2Sámuel.7:18

Egy olyan bűnről akarok beszélni ami általában meg van tűrve azok körében akik azt vallják, hogy ismerik az Istent. Ez egy nagyon komoly bűn mégis gyakran előfordul, hogy igazolni próbáljuk vagy úgy kezeljük mint ami nem nagy ügy. A keresztyének között is vannak olyanok akik nincsenek tudatában annak, hogy ez bűn. Sokféle formában mutatkozik meg, jelentkezik a felszínen: önsajnálat, panasz, depresszió,harag, zúgolódás, vagy dac formájában. Gyakran mindezen tünetek gyökere a háládatlanság bűne a mi kegyelmes, szuverén Istenünk iránt. A háládatlanság azokra jellemző akik Isten elleni lázadásban vannak. A zúgolódás és az Isten iránti háládatlanság miatt vesztek el sokan Izráel népe közül a pusztában. Pál apostol amikor beszél az ember teljes romlottságáról akkor említi a háládatlanság bűnét amely további bűnbe sodorta az emberi fajt : ,,Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; ...Annak okáért adta is őket az Isten...." (Róm.1:21-24). Másfelől a hívőknek meg van parancsolva, hogy mindenben hálákat adjanak ( 1Thessz.5:18). Mint akik meg vagyunk szabadítva a sötétség hatalmából ,,örömmel hálákat kell adjunk az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban" (Kol.1:12). Örvendező, állandóan hálás lelkület kell jellemezzen minket keresztyéneket. Nem meglepő látni, hogy akit Isten ,, szíve szerint való férfinak" nevezett egy hálás ember volt. Meg akarom vizsgálni a ,, hálás szív gyökerét és gyümölcsét" Dávid életéből a 2Sám 7 részének alapján.
Háttér: Dávid megerősítette a királyságát. A szövetségládát felvitette Jeruzsálembe és egy sátorba helyeztette. Építtetett a maga számára egy palotát. És miközben a Dávid harcai Izráel ellenségei ellen még nem értek véget, egy rövid időre Isten békességet adott neki (7:1). E csendes időszak alatt Dávid gondolatai arra a tényre irányultak, hogy miközben ő egy szép palotában lakik addig Isten ládája sátorban van(7:2). Dávid akar egy házat építeni Istennek. Az ő barátja Nátán próféta először azt mondja : ,,Eredj." De azon éjjel Isten szól Nátánhoz és megtiltja, hogy Dávid építsen neki templomot. De Isten elmondja azon éjjel Nátánnak azt is, hogy mondja el Dávidnak, hogy Isten fog építeni Dávidnak egy házat és hogy Dávid háza és királysága mindörökké állni fog (7:16). Abban ami úgy van megnevezve, hogy ,,dávidi szövetség", Isten megígéri, hogy el fog jönni a Messiás a Dávid leszármazottaiból. Dávid válaszában egy túlcsorduló hálaadás volt az iránta való isteni jóságért. Te gondolhatod azt: ,, Hát igen, ki nem lenne hálás Istennek ha olyan ígéretet tenne nekik is mint Dávidnak?" De ahhoz, hogy megértsük Dávid válaszának a lényegét, ahhoz először is meg kell lássuk, hogy Isten azt felelte Dávid álmára, hogy : ,, Nem." Ez egy nagyon kézzelfogható álom volt. Az ő elméjében Dávid le tudta rajzolni a szép épületet imádókkal elárasztva az épület udvarát. Meg akarta valósítani ezt a látható dolgot az Úrért. De Isten azt mondta : ,, Nem." Ahelyett Ő megígért vala-mit amit Dávid nem láthatott meg az ő életében: azt, hogy a Messiás az ő ágából fog származni. Ez az ígéret 1000 évvel később teljesedik be részben amikor Jézus megszületett de teljesen csak akkor fog beteljesedni amikor majd valamikor a jövőben elkezdődik Krisztus ezeréves uralma a földön. Mindez más fénybe helyezi a Dávid háláját, nemde? Ő könnyen csalódhatott volna és még megharagudhatott volna is az Istenre amiért elutasította az ő álmát. De az ő szívét betöltötte a hála. Dávidtól meg kell tanuljuk a hálaadást különösen akkor amikor Isten nemet mond a mi terveinkre!
1.A gyökér :A hálás szív az Isten szuverén kegyelmére való összpontosításból származik.
Dávid Istenre, az Ő céljára, és az Ő szuverén kegyelmére figyelt. Ez a fejezet a hálás szív gyökerének három jellemzőjét mutatja meg:
A.A hálás szív Istenre összpontosít és nem önmagára.
Gondoljunk arra, hogy milyen helyzetben volt akkor Dávid. Izráel királya volt nehéz évek után. Sok ellenséges nemzetet legyőzött. Kényelmes körülmények között élt az ő szép palotájában a fővárosban. Híres, erős férfi volt akit sokan szolgáltak. Az ő figyelme könnyen magára összpontosulhatott volna. Beleeshetett volna abba a csapdába, hogy elkezdi élvezni a kényelmes, jó életet és nem törődik az Isten dolgaival. De ő nem ezt tette. Ahelyett az ő gondolatait az Úr és az Ő célja felé irányította. Azzal volt megterhelve, hogy Isten legyen a nemzet középpontjában, hogy az ő népe Istent imádja. Egy templomot akart építeni, hogy ezáltal felmagasztalja az Urat és megadja Neki az Őt megillető helyet. Dávid nem tudott nyugodtan pihenni addig amíg az Isten háza nem vált valósággá. Dávid szíve Istenre és nem önmagára összpontosult. Még akkor is amikor Isten azt mondta, hogy nem, a Dávid álmára, Dávid még akkor is hálával volt eltelve Istennek az iránta való szuverén kegyelméért. Az egyik fő oka annak, hogy sokszor háládatlansággal küszködünk az, hogy magunkra összpontosítunk. Hajlunk arra, hogy keressük vágyaink beteljesülését, a kényelmünket és a boldogságunkat. Az uralkodó teológia a magyar keresztyénségben az embert és az ő boldogságát helyezi a középpontba, az Isten és az Ő dicsősége helyett. Azt tanítja, hogy Isten azért van, hogy kielégítse szükségleteinket. Azt is tanítja, hogy Krisztus azért halt meg értünk mert mi méltók vagyunk erre! Tehát sokan akik természet szerint énközpontúak Krisztushoz jönnek, hogy adjon nekik egy bövőlködő életet amelyet úgy gondolnak, hogy megérdemelnek, hogy nekik ahhoz joguk van és hogy az minden amire szükségük van. De ők soha nem térnek meg az énközpontúságukból. Majd ki vannak ábrándulva Istenből, meg csalódottak amikor Isten nem teszi meg azt amiről ők azt gondolják, hogy Isten megígérte, hogy megteszi. Sok olyan személy van a templomokban akik azért vannak ott, hogy Isten oldja meg a problémáikat és tegye őket boldogokká. Vajon azért akarják, hogy problémáik megoldva legyenek, hogy még hatékonyabban imádják és szolgálják az Istent? Nem, hanem azért akarják, hogy problémáik megoldva legyenek, hogy örülhessenek egy boldog életnek. Ők nincsenek megterhelve az Úrért és az Ő céljáért mint Dávid. Ahelyett, hogy Istenre figyelnének, ők arra figyelnek, hogy megpróbálják rávenni Istent, hogy elégítse ki az ők szükségleteiket, az ők testi kívánságaikat, hogy szerezzen nekik testi örömöt, hogy tegyen eleget kedvteléseiknek. Önmagukra összpontosítanak. Jézus nem azt mondta : ,, Ha valaki követni akar engem, minden szükségletét betöltöm annak, hogy élhessen egy boldog, kényelmes életet." Hanem ő azt mondta: ,, Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét és kövessen engem. Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét énérettem és az evangéliumért, az megtalálja azt (Mk.8:34-35). Ha egy hálás személy akarsz lenni akkor ne önmagadra és a boldogságodra összpontosíts hanem Istenre és az Ő nagy céljára az evangéliumban. Ha mi Istenre figyelünk és az Ő céljára akkor ő kegyelmesen megelégít minket. De ha magunkra összpontosul a figyelmünk akkor üresen fogunk eltávozni Istentől.
B.A hálás szív engedelmes Isten szuverén céljának (tervének).
Dávid templomot akart építeni; Isten azt mondta: ,,Nem". Azt a választ nem volt könnyű elfogadni mert Dávid kívánsága helyes volt. Nem magának akart valamit. Nem a palotájának a kibővítését vagy nagyobb fizetést akart. Ő egy házat akart építeni Istennek. Szándéka tiszta volt. De Isten azt mondta nem. Az igaz, hogy Isten becsomagolta az Ő elutasítását néhány más csodálatos ígéretben. De mindazáltal ez egy elutasítás( megtagadás) volt. Mit tett Dávid válaszként erre? Először gondoljunk arra amit tehetett volna de nem tett meg. Engedhette volna, hogy a csalódása depresszióvá alakuljon át. Duzzoghatott volna és sajnálhatta volna magát. Lehetett volna dühös gondolat benne : ,, Várhatjátok hogy még tegyek valamit az Úrért!" Ahelyett azonban ő imádta az Istent. Hálával telt be az ő szíve Isten iránt mindazért amit Isten cselekedett. Engedelmeskedett Isten szuverén céljának és kész volt, hogy Isten úgy használja őt ahogyan akarja. Úgy érthetjük meg a Dávid válaszát, hogyha meglátjuk azt ahogyan Dávid látta Istent és ahogyan látta magát Isten előtt. Nyolcszor ebben a rövid imádságban Dávid úgy szólítja meg Istent, hogy:"Uram Isten" ( Szuverén Uram). Ráadásul Dávid ismételten magasztalja Isten nagyságát és hogy az Ő szuverén jó tetszéséből kiválasztotta Izráelt az Ő népének. És tízszer Dávid nem úgy utal magára mint ,,királyra" hanem mint a ,, te szolgádra". Mivel úgy tekintett Istenre mint a világegyetem szuverén Urára és magára úgy mint Isten egyszerű szolgájára ezért engedelmes tudott lenni és hálás amikor Isten terve más volt mint az ő terve. De mi a helyzet veled?
Mit teszel amikor Isten terve keresztezi a tervedet? A hálaadás próbája nem az amikor Isten azt teszi amit te akarsz, hogy Ő tegyen. Az könnyű. A hálaadás próbája az amikor Isten azt mondja, hogy nem a te terveidre, még akkor is amikor azok az Ő célját akarják előmozdítani.
Ahhoz, hogy hálás légy olyankor is az szükséges, hogy úgy lásd Istent mint szuverén Urat és önmagadat mint az Ő szolgáját és akkor tudsz engedelmes lenni Neki. Tehát a hálás szív figyelme Istenre és nem önmagára összpontosul. A hálás szív engedelmeskedik Isten szuverén céljának.
C.A hálás szív elárasztva, elborítva, betöltve, legyőzve van Isten szuverén kegyelme által.
Amikor Nátán próféta felvázolja Isten szövetségbeli ígéreteit Dávidnak akkor Dávid legyőzve van. Bemegy a sátorba és leborul (leül)az Úr előtt (7:18). Úgy tudom, hogy a Bibliában csak egyszer van az amikor valaki leül, hogy imádkozzon. Azt gondolom, hogy meg volt lepődve úgy mint mikor hívat téged egy ügyvéd és azt mondja neked : ,, Jobb hogyha leülsz. Egy gazdag nagybátyád egy millió dollárt hagyott rád." Dávid házat akart építeni Istennek; de Isten azt mondja:"Nem, én akarok építeni egy házat Dávidnak" ( 7:11). Dávid válasza az volt:"Micsoda(ki) vagyok én?" A kegyelem Isten meg nem érdemelt jóindulatát jelenti. A kegyelemnek két oldala van: Először, a kegyelem meg nem érdemelt ami azt jelenti, hogy nem érdemlem meg. ,, Micsoda ( ki ) vagyok én ...?"(7:18). Teljesen méltatlan vagyok, hogy ezt kapjam. Ha azért kapom mert méltó vagyok az nem kegyelem. Ha bármit tudok tenni hogy kiérdemeljem azt, az nem kegyelem. A kegyelem Isten szuverén cselekedete teljesen függetlenül az emberi erőfeszítéstől vagy akarattól. Nehéz nekünk a kegyelmet megérteni mert ez nem az ember szokása vagy magatartása. Az életben mi hozzá vagyunk szokva a munka és bér rendszeréhez vagy az erőfeszítés és jutalom rendszeréhez
De a kegyelem nem bér vagy jutalom. Ez Isten természetéből fakad és nem az ember erőfeszítéseiből. Nem tudod megérteni vagy értékelni Isten kegyelmét addig amíg be nem tölt teljesen a saját értéktelenségednek és hitványságodnak az érzése, hogy nem vagy méltó Isten jelenlétébe jönni. A jó cselekedeteid nem tudnak ajánlani Istennek. Ha Isten érdemed szerint bánna veled akkor a pokolba kellene küldjön. A kegyelem teljesen meg nem érdemelt. Amikor ez a gondolat megragad téged akkor ez betölt téged Isten iránti hálával. Másodszor, a kegyelem jóindulat. Isten bövölködő jóságát tükrözi. Isten aki végtelenül gazdag megnyitotta a menny kincseskamráját és reánk árasztotta a menny áldásait. Dávid itt figyelembe veszi : Isten jóindulatát a múltban (7:8-9,18). Testvérek álljunk meg egy pillanatra és vegyük figyelembe Isten kegyelmét irántunk a múltban. El kell mondjuk:" Isten kegyelmes volt. Kiszabadított a pusztulás verméből, a sáros fertőből." Meg voltunk halva bűneinkben és vétkeinkben. Eff.2:4-5!!
Isten jóindulatát a jelenben (7:8b). Dávid most fejedelem volt Izráel népe felett. Gondolkozzál el Isten jelenlegi kegyelméről irántad. Talán arra gondolsz."Király! Én még főnök sem vagyok! Én csak egy beosztott vagyok." De amint Pál mondja az Ef 2:6 -ban : ,, ... Ez a mi jelenünk! El vagyunk hívva, hogy gyakoroljuk a mi feltámadott Fejünknek az autoritását ( hatalmát ) itt a földön a sötétség lelki erői felett!
Isten jóindulatát a jövőben(7:10-16,19). Isten azt a döbbenetes ígéretet teszi, hogy megszilárdítja Dávid királyságát mindörökké. Ez az ígéret részben teljesedett be Salamonban és a többi királyokban a Dávid ágából. Teljesen az Úr Jézus Krisztusban volt és lesz beteljesedve aki a Dávid magvából lett test szerint, aki uralkodni fog a Dávid trónján az Ő ezeréves királyságában. És mi van a mi jövőnkkel?
Pál így folytatja az Ef 2:7 -ben : ,, ... Fel sem tudjuk fogni azt a sok jó dolgot amelyet Isten felhalmozott ( tartogat ) számunkra a jövőben. Minden kegyelemből van! Kegyelemmel vagyunk körülvéve : Kegyelem mentett meg minket a bűnös múltunkból; kegyelem tart minket a jelenben egy felmagasztalt elhívásban; és kegyelem fog megőrizni minket egy dicsőséges jövőre. Isten kegyelme kellene ledöntsön minket időnként. Töltöttél -e időt ülve az Úr előtt elborítva, ledöntve az Ő óriási kegyelme által? Gyakran azt kellene tegyük ( az Úrvacsora egy ilyen alkalom kellene legyen) hogy, leülünk az Úr előtt és végig lapozzuk figyelmesen az értelmünkben az Istennek irántunk való meg nem érdemelt jóindulatának minden egyes lapját. A hálás szív legyőzve van Isten szuverén kegyelme által. Tehát a hálás szív az Isten szuverén kegyelmére való figyelésben van meggyökerezve. A hálás szív Istenre összpontosít, engedelmeskedik az Ő szuverén tervének és kedvét leli az Ő szuverén kegyelmében.
2.A gyümölcs: A hálás szív Isten ígéreteinek a beteljesüléséért imádkozik.
Jegyezzük meg, hogy habár Isten megígérte, hogy megcselekszi mindezeket a nagy dolgokat Dávidért mégis Dávid nem vette azokat az ígéreteket természetesnek. Dávid vette az Isten ígéretét és imádságba foglalta azt, hogy Isten teljesítse be (7:25-27,29). Azt kérdezed:"Miért kell imádkozzunk ha Isten megígérte, hogy megcselekszi azt?" Nem értek mindent, tudom. De azt tudom, hogy Isten az Ő szuverén célját ( tervét) részben az Ő népének az imádságain keresztül viszi véghez. Isten elvárja, hogy az Ő szolgái akik az Ő kegyelmének a címzettjei vegyék az Ő ígéreteit és foglalják azokat hálaadó imádságba az Ő dicsőségére. Isten szólt de Ő gyönyörködik az Ő szolgáiban akik azt mondják: "cselekedjél úgy, amint szólottál, Uram, hogy felmagasztaltassék a te neved mindörökké" (7:25,26). Tudjátok, hogy Dávid Fia mit ígért meg az Ő házára, az Ő egyházára vonatkozólag?
Mt.16:18. Ez az Ő ígérete. Elvárja, hogy az Ő népe akiknek a szíve hálával van betelve amikor el-mélkednek az Ő szuverén kegyelmén vegyék ezt az ígéretet és foglalják bele hívő imádságba:
,,Uram, építsd fel az egyházadat, állítsd fel a templomodat e közösség életéből azért hogy a Te neved mindörökké felmagasztaltassék!" Szükségünk van egy csoport harcosra mint Dávid amilyen volt akiknek a szíve Isten iránti hálával van betelve az Ő szuverén kegyelme miatt, akik összefognak, hogy könyörögjenek az Úrhoz, hogy teljesítse be az Ő ígéretét felépítve az egyházat a közösségeinkben. Isten nem azért mutatta meg az Ő kegyelmét nekünk, hogy kényelmesen élhessünk az otthonainkban miközben az Ő házát fel kell építeni. Ő olyan szolgákat akar akik veszik az Ő ígéretét, hogy Dávid Fia által házat épít az Ő nevének és könyörgéssé alakítják azt át, hogy cselekedjék úgy az Úr amint szólott. Meg kell értsük, hogy Isten mit ígért meg és hogy mit fog cselekedni az Ő egyházára vonatkozólag válaszként az imádságainkra.
Következtetés: Sokan közülünk talán annyira el vannak merülve a személyes problémáikban, hogy nagyon nehéz, ha nem lehetetlen hogy felemeljék szemeiket Isten szuverén tervére amelyet Ő megvalósit a történelemben. Talán hasonlóan Dávidhoz amikor ő menekült Saul elől, te is a túlélésért küzdesz. Nem tudsz addig az Isten házának az építéséről gondolkodni amíg az Úr mindenfelől békességet nem ad neked lelked ellenségeitől. De emlékezzél meg, hogy még amikor a túlélés szintjén volt is Dávid ő megtanult bízni az Isten ígéreteiben. Megtanult hálákat adni éneklésen keresztül még a barlangból is ahova ő elrejtözőtt Saul serege elől (Zsolt.57)! Ezeket a dolgokat alkalmazd magadra.Van Istennek egy ígérete minden életszükségletre! Mi a te szükségleted ezen a reggelen? Bűneidből való szabadulásra van szükséged? Ő ígéri, hogy megbocsájt ha megvallod Neki a bűneidet(1Ján.1:9). Magányosnak érzed magad? ,,Veletek vagyok minden napon" (Mt.28:20). Szükséged van üdvbizonyosságra? Ján 10:27-28. Gondterhelt vagy? Ján 14:27. Anyagi nehézségek miatt aggódsz? Mt.6:31-33. Erős kísértésekkel küzdesz? 1Kor.10:13. Bármire van szükségünk befedve van az Isten ígérete által. Nem számít, hogy mennyire nyomasztóak a körülményeink mi reménykedhetünk és hála töltheti be szíveinket mert a mi Istenünk szuverén Isten Aki mindig irántunk való kegyelemmel, jóindulattal cselekszik. Vehetjük az Ő ígéreteit és imádsággá alakíthatjuk át azokat az Ő dicsőségére. Te azt gondolhatod:" Ez nagyszerű! De miért nem látom azoknak az ígéreteknek a beteljesülését?" Nem tudom. De meg kellene kérdezzed magadtól:"Miért akarom ezeket a problémákat megoldva látni? Miért akarom, hogy e szükségletek kielégítve legyenek? Vajon azért, hogy kényelmesebben éljek és boldogabb legyek? Vagy azért, hogy Isten dicsőíttessék és az Ő neve felmagasztalódjon általam?" Az Urat nem érdekli, hogy minden szükségeinket kielégítse azért, hogy mi énközpontú, boldog életet élhessünk. Ő azt akarja, hogy mi először az Ő országát keressük. Ő azt akarja, hogy megterhelve legyünk az Ő háza felől. Ő azt akarja, hogy Őreá összpontosítsunk és ne magunkra. Ő azt akarja, hogy engedelmeskedjünk az Ő szuverén tervének. Ő azt akarja, hogy mi gyönyörködjünk az Ő kegyelmében. Majd, Ő azt akarja hogy hálás szívből imádkozzunk az Ő bőséges ígéreteinek a beteljesüléséért azért hogy Ő felmagasztaltassék.
A hálás szív az Isten szuverén kegyelmére való összpontosításból származik és azért könyörög hogy Isten ígéretei váljanak valóra.
Ha háládatlanok voltunk Istennel szemben akkor valljuk meg bűnként azt Neki és legyünk az Ő hálás népe az Ő kegyelme dicsőségének magasztalására.Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Az ember aki látta a láthatatlant
  2017-05-01 19:39:00, hétfő
 
  Az ember aki látta a láthatatlant

Lekció : 2Kir. 6:8-23 Textus: 2Kir. 6:15-17

J. C. Ryle a ,,Szentség" című könyve utolsó fejezetének azt a címet adta, hogy ,,Krisztus minden". Ebben a fejezetben ő csodálatosan megmagyarázza a Jézus Krisztus mindenre elégséges voltáról szóló igazságot. Istennek ez az embere aki egy századdal korábban írta ezt a könyvet az ő ujját ráhelyezte egy fő problémára amellyel napjaink evangéliumi keresztyénsége szembenéz :Elmulasztottuk, hogy Isten népét az ő forrásukhoz irányítsuk amely a mindenre elégséges Krisztusban van. Problémákkal küzködő hívő embereknek nincs elmondva az, hogy : ,, Jézus Krisztus elégséges az életben levő minden probléma megoldására. A Bibliában el van mondva, hogy hogyan ragadhatod Őt meg hit és imádság által." Ehelyett inkább, ők világi módszerek, terápiák, és programok fele vannak irányítva amelyekben legjobb esetben is Krisztus csak a perifériára(peremre) szorul.
John MacArthur, Jr., a következőket írja a ,, Krisztus mindenre elég nekünk" című írásában : ...a Krisztus elégséges volta iránti széleskörben elterjedt bizalmatlanság fenyegeti a mai egyházat. Igen sok keresztyén hallgatólagosan beleegyezett abba az elképzelésbe, hogy a mi gazdagságunk Krisz - tusban beleértve a Szentírást, imádságot, a bennünk lakozó Szentlelket és az összes többi lelki forrást amelyeket Krisztusban találunk egyszerűen nem kielégítőek ahhoz, hogy az emberek valós
szükségeit kielégítsék. Egyházak foglaltak állást arra a feltevésre épített programok mellett, hogy az apostolok tanítása, közössége, a kenyér megtörése és az imádság ( ApCsel 2:42) nem eléggé teljes lista( program )az egyház számára amint az készül belépni .... a huszonegyedik századba." A mai igehirdetésem fő témája az imádság és szeretném, hogy együtt tanulmányozzuk az imádságot úgy hogy megvizsgálunk egy eseményt Elizeus próféta életéből amelyben a prófétának szembe kellett néznie egy kritikus ( válságos ) helyzettel: Idegen hadsereg vette körül amelynek az volt a szándéka hogy foglyul ejtse. Elizeus szolgája kiment egy reggel, feltekintett és látta a katonák e seregét
lovakkal és szekerekkel együtt. Helyesen feltételezte, hogy nem egy baráti látogatásra jöttek. Úgy - hogy beszaladott kiabálva: ,,Jaj!Jaj! Mit cselekedjünk?" Valószínű, hogy közülünk senkivel nem történt az meg, hogy reggel kimentünk a házból és láttuk, hogy a házunkat egy felfegyverzett barbár csapat veszi körül várva, hogy testi sérelmeket okozzanak nekünk. De mindnyájan tudjuk, hogy milyen az amikor hirtelen életünket fenyegető problémákkal találjuk szembe magunkat amelyeket nem tudunk irányítani. Úgy gondolom, hogy mindnyájunk számára ismerős az a pánik félelem amely elfogta a szolgát abban a válságos helyzetben. Ami különös lehet számunkra, az az Elizeus higgadt, megfontolt, nyugodt válasza: ,,Ne félj, mert többen vannak, akik velünk vannak, mint akik ő velük" (6:16). Majd imádkozott, hogy az ő szolgájának a szemei megnyitva legyenek. Hirtelen a szolga meglátta a láthatatlan szellemi világot amelyet Elizeus már látott : ,, A hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül." A próféta kiment, hogy fogadja a katonákat, higgadtan kérve Istent, hogy verje meg őket vaksággal, majd elvezette őket a 12 mérföldre levő fővárosba, ahol körül lettek véve az izraeli sereg által, majd kérte a próféta Istent, hogy nyissa meg a szemeiket. Azután utasította a próféta Izráel királyát, hogy adjon nekik enni és küldje őket haza. És egy ideig a szíriaiak nem háborgatták Izraelt. Ennek a történetnek két fő mondanivalója ( témája) van : Bármilyen kritikus helyzettel találjuk szembe magunkat a mindenre elégséges Isten elég annak megoldásához; és az imádság az az eszköz amely által jöhetünk a mindenre elégséges Istenhez.
Mivel Isten a mi mindenre elegendő forrásunk azért a hívőknek imádkozniuk kell és nem félniük amikor próbatétel éri őket.

1.Isten a mi mindenre elegendő forrásunk a próbatételek idején.
Az Isten tudásának, erejének és szuverenitásának a nagysága uralja ezt a történetet. Érdekes, hogy az összes főszereplő közül, csak egyedül Elizeus van név szerint megemlítve - sem a királyok, sem Elizeus szolgájának a neve nincs megemlítve. Elizeus is háromszor így van megnevezve : ,, az Isten embere (6:9,10,15)." Az egyik írásmagyarázó azt mondja, hogy ez arra utalhat, hogy az olvasók az Úrra és az Ő prófétájára kell összpontosítsanak. Amikor Istenre tekintünk akkor három dolgot tanulhatunk meg Istenről a mi próbatételeinkre vonatkozóan:

A.A mi Istenünk mindentudó.
Ő mindent tud és bölcsessége végeérhetetlenen. Isten tudta, hogy Benhadád a szíria királya mit tervezett el, hogy cselekedjen meg és ezt megjelentette Elizeusnak aki viszont elmondta Izráel királyának, Jorámnak. Amint Benhadád szolgái mondták a királyuknak, Elizeus ,, elmondja Izráel királyának még azokat a szavakat is amelyeket te a te titkos házadban beszélsz"(6:12)! Az intelligens szakértőknek több mint 2500 évükbe került amíg sikerült lehallgatniuk egy szobát, azonban Isten sokkal hatékonyabb mint a CIA ( amerikai titkosszolgálat )! Ő ismeri az emberi szív minden gondolatát és indítékát! Előle semmi nincs elrejtve (Zsid. 4:13). A szíriai király ostobán azt gondolta, hogy sereget küldhet és foglyul ejtheti Elizeust. Nem értette meg, hogy Elizeus ezt is már előre tudni fogja? Elizeus elrejtőzhetett volna de ő tudta, hogy Isten úgy akarja megoldani ezt a problémát, hogy megtanítson néhány leckét a szíriai és az izráeli királynak az élő Isten valóságáról.(létéről).
A mi Istenünk mindent ismer. Bolondul gondoljuk azt, hogy elrejthetünk valamit Előle. Ismeri minden titkos gondolatainkat, szavainkat és cselekedeteinket. Az Ő Igéje kijelenti nekünk, hogy mit kell tudnunk arról, hogy hogyan kezeljük az élet problémáit legyenek azok akár kicsik akár nagyok.
Mehetünk Hozzá azért a bölcsességért ami hiányzik nekünk. Összefüggésben a próbatételekkel mondja a Jak. 1:5,"Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki."

B.A mi Istenünk mindenható.
Ő nemcsak tudja, hogy hogyan oldja meg a problémáinkat, hanem Neki korlátlan hatalma van az általunk elképzelhető legnagyobb problémák megoldásához is. Olyan nagy a te problémád mint egy ellenséges sereg amely próbál elkapni téged? Dávid mondja a Zsolt. 34:8 - ben : ,,Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket."Zsolt. 27:3 -ban: ,, Ha tábor fog körül, nem fél szívem". Nem volt nagy dolog Istennek, hogy vaksággal verje meg ezeket az embereket válasz -ként Elizeus egyszerű imádságára. Nincs olyan erős ember vagy nép akiket Isten ne tudna könnyedén megsemmisíteni. Ez azt jelenti, hogy Isten bármiféle problémádat meg tudja oldani függetlenül hogy az milyen nagy számodra. Példa : Egyszer egy asszony odament a jól ismert Biblia tanítóhoz, G.Campbell Morganhoz és azt kérdezte tőle : ,, Dr. Morgan, mit gondol, hogy mi éppúgy kell imádkozzunk a kis dolgokért mint a nagy problémákért?" A tanító kihúzta magát és az ő angol udvarias magatartásával azt kérdezte az asszonytól:"Hölgyem, ismer valami olyant az életében ami nagy az Istennek?" A mi Istenünk mindentudó és mindenható. Szólt és előállt a világmindenség. Semmi sem túl nehéz neki. Előtte nincs lehetetlen ( Jer. 32:17, 27)! Te gondolhatod azt: ,, Ez szép, de ez nem működik számomra ahogyan Elizeus számára működött. Bárcsak elmondhatnék egy rövid imát és bárcsak minden problémám azonnal megoldódna úgy amint ezek a katonák vaksággal voltak megverve!" Ez a harmadik dologhoz vezet bennünket amit látunk itt a mi mindenre elegendő Istenünkre vonatkozólag:

C.A mi Istenünk szuverén módon vigyáz az övéire az Ő akarata szerint.
Ha mi Istenhez tartozunk akkor megbízhatunk Őbenne, hogy vigyázni fog reánk mindaddig, amíg elszólít minket ebből a világból, hogy vele legyünk a mennyben. Amint a Zsolt. 91:11 ígéri : ,, Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban." Az Úr erősebb az általunk elképzelhető legerősebb ellenségnél is. Ő akkor is oltalmaz minket amikor mi nem vagyunk ennek tudatában. Elizeus szolgája egész éjszaka békésen aludt, nem tudva, hogy ezek az ellenséges erők körülvették őt. Amikor ő meglátta őket reggel akkor rettenetesen megijedt. De Isten oltalma ott volt még ha ő ezt nem is látta. De te még mindig gondolhatod azt : ,, Az nagyszerű amikor minden olyan jól, szépen, irgalmasan alakul (megy végbe ) mint Elizeussal. De mi van akkor amikor Isten népe borzalmas próbatételeken megy keresztül és még a halálon is? Néhány istenfélő ember évekig szenved vagy hal meg betegség vagy üldözés következtében. Hol van olyankor az Isten oltalma?"

Az Úr megadja a választ ezekre a kérdésekre a tárgyalt szövegnek egy kis részében amelyet könnyen figyelmen kívül hagyhatunk. Megfigyeltétek, hogy hol volt Elizeus amikor ez a sereg körülvette őt? Dótánban volt ( 6:13 ). Több mint véletlen egybeesésnek tűnik az, hogy ez a város ezen kívül csak egyszer van megemlítve a Bibliában. Ez volt az a város ahol József rátalált a testvéreire amikor az ő apja elküldte őt, hogy nézze meg, hogy hogyan vannak ( 1Móz 37:17 ). Először nem találta őket és bolyongott a mezőben amikor egy ember elmondta neki, hogy ők elmentek Dóthánba.
Amikor József megérkezett oda akkor a testvérei beledobták őt egy kútba és azt beszélték, hogy megölik, amikor egy karaván ment el arra Egyiptom fele. Végül nem ölték meg hanem eladták rabszolgának. Ismeritek a történetet, hogy sok éven keresztül volt József rabszolga és fogoly amíg végül Isten kinevezte őt Egyiptom második emberének a fáraó után. Amikor ő ült a kútban Dóthánban vagy amikor ő láncok között utazott Egyiptomba vagy amikor ő láncok között ült az egyiptomi börtönben akkor József soha nem látta, hogy tüzes lovagok és szekerek veszik őt körül. Hol voltak az angyalok és a szekerek amikor József szenvedett? József később visszatekintett a megpróbáltatások éveire és azt mondta testvéreinek : ,, Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy amint ma, hogy sok nép életét megtartsa"(1Móz 50:20). Habár ő nem látott angyalokat és habár ő a szenvedés évein ment keresztül mégis József tudta, hogy Isten szuverén módon ( hatalommal ) irányította az összes körülményeit. Még ha nem is látjuk az Isten angyalait,hogy körülvesznek minket, ők ott vannak. Ha megtörténne az, hogy éveket kellene töltsél börtönben Krisztusért, a mi szuverén, mindentudó, mindenható Istenünk akkor sem hagy- na el. Elizeus szolgája biztonságban volt mert az ő gazdájával volt. Ugyanígy mi is biztonságban vagyunk mert azonosítva vagyunk a mi Urunkkal ( Gazdánkkal ), Jézus Krisztussal, aki azt mondta, hogy a mi mennyei Atyánk számon tartja még a hajszálainkat is! Ezért mondta Ő: ,, Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik;hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában" (Mát. 10:28). De mit tehetünk ahhoz, hogy ne féljünk amikor próbatétel ér bennünket?

2.Az imádságon keresztül juthatunk békességre, hogy ne féljünk amikor próbatételek érnek.
Az imádság a mi eszközünk amely által a mi mindenre elégséges Megváltónkhoz jöhetünk. Amint Pál írta a börtönből (Fil. 4:6-7): ,,Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Isten békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrízni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban." A nagyobb próbatételek váratlanul érhetnek bennünket! Elizeus szolgája békésen feküdött le eszébe sem jutva az, hogy másnap reggel egy fenyegető hadsereg fogja őt körülvenni. Felkelt, meglátta ezt a sereget és kétségtelen, hogy megfordult a fejében : ,, Ma meghalhatok!" Az élet is bizonytalan! Nézzünk szembe a valósággal ( az élettel) és azt fogjuk látni, hogy nagyon sok mód van arra, hogy még ma meghalhassunk - egy terrorista támadás, egy földrengés, egy tűzvész, egy kocsibaleset, egy agyvérzés vagy valami egyéb következtében. Az élet törékeny! Ezért bolondság csak ennek az életnek élni mintha nem lenne örökkévalóság. Az élet bizonytalansága arra kell indítson bennünket, hogy minden napot az Istentől való függőségben éljünk.

A.Az imádság helyettesíti a félelmet bölcsességgel a próbatételek kezelésére(megoldására).
Van egy nyilvánvaló ellentét az Elizeus szolgájának félelme és az Elizeus békessége között. A különbség annak tudható be ( amiatt van), hogy Elizeus állandó kapcsolatban volt Istennel imádságban. Habár a szöveg ezt nem állítja közvetlenül mégis nyilvánvalóan az imádságon keresztül juthatott természetfeletti ismerethez az ellenség eltervezett támadásai felől. Hiszem, hogy Elizeus tudta, hogy mi az Isten akarata arra nézve, hogy hogyan foglalkozzon ezzel a próbatétellel mivel ő imádkozott. Elizeus tanácsadója, Illés tüzet hívott le az égből, hogy megeméssze a katonákat akik elmentek, hogy fogják meg (2Kir. 1:9-16)! Egy korábbi alkalommal maga Elizeus megátkozott az Úr nevében egy csapat gyermeket akik csúfolódtak vele aminek a következménye az lett, hogy egy medve közülük negyvenkettőt széttépett (2Kir. 2:23 -24). De ez alkalommal azt gondolom, hogy Elizeus tudta imádságon keresztül, hogy Isten másképp akar bánni ezzel az idegen sereggel. A szíriai király már látta a bizonyítékát Izráel Istene valóságának ( létezésének ) amikor Elizeuson keresztül meggyógyította Naámánt, az ő seregének fővezérét (2Kir. 5:1-14). Izráel gonosz királya, Jorám, Akháb fia szintén kellett volna, hogy tudja, hogy Jahve az egyetlen igaz Isten. Az Elizeus irgalmas bánásmódján keresztül ahogyan bánt ezekkel a katonákkal mindkét király és mindkét hadsereg további bizonyítékát láthatta Isten erejének és jóságának. Habár nincs közvetlenül kijelentve, én hiszem, hogy Elizeus az imádságon keresztül kapott Istentől bölcsességet és útmutatást, hogy megértse, hogy hogyan kell kezelje ezt a próbatételt és ő aszerint kezelte. Isten adhat vagy nem adhat nekünk természetfeletti megérzést és erőt amint Ő itt Elizeussal tette. De ha mi az imádság emberei vagyunk és kapcsolatban állunk Istennel az Ő Igéjén keresztül akkor nem mindennapi bölcsességgel fogjuk kezelni a próbatételeket amelyek érnek bennünket. De van két figyelmeztetés amelyekre oda kell figyeljünk és amelyeket meg kell szívleljünk. Az első, az, hogy ilyen bölcsességhez a bennünket érő próbatételek előtti időszakban juthatunk hozzá. A Példabeszédek 1:20 - 33 elmondja nekünk, hogy ha mi elhanyagoljuk, hogy ilyen bölcsességet szerezzünk a nyugodt, csendes időkben akkor nekünk nem lesz ilyen bölcsességünk amikor a nyomorúság reánk tör. A második figyelmeztetés az, hogy aszerint kell cselekedjünk amit tudunk vagy semmi jót nem tesz az nekünk ( semmit nem használ az nekünk). Elizeus figyelmeztette Izráel királyát, hogy a szíriaiak hol fognak támadni.
Ha a király nem követte volna a tanácsot akkor az nem segített volna rajta. Isten Igéje figyelmeztet bennünket, hogy az ellenség hol fog reánk támadni. Figyelmeztet minket a bűn következményeire. De azok a figyelmeztetések csak akkor vannak hasznunkra ha mi engedelmeskedünk nekik. Ilyenek azok a figyelmeztetések amiket hallunk a szivarazás veszélyeiről, a túl sok zsíros étel fogyasztásának a következményeiről vagy az, hogy kapcsoljuk be a biztonsági övet. Ezek a figyelmeztetések csak akkor használnak nekünk ha követjük őket. Ha megtanuljuk az Isten Igéjének a figyelmeztetéseit és engedelmeskedünk azoknak és naponta összeköttetésben vagyunk Istennel az imádságon keresztül, akkor bölcsességünk lesz ahhoz, hogy kezelni tudjuk helyesen a próbatételeket és akkor a félelem helyettesítve lesz az Ő bölcsességével.

B.Az imádság megnyitja a szemeinket a szellemi valóságra.
A legtöbben közülünk a fizikai érzékszerveinkkel állapítjuk meg a valóságot. Amit mi láthatunk, hallhatunk, érezhetünk, tapinthatunk vagy ízlelhetünk az igaz( valóságos ) kell legyen. Biztos vagyok, hogy Elizeus szolgája számára a valóság a több ezer katona volt felfegyverkezve, lóháton vagy szekereken akik eltörölhették volna Dóthán városát még az este beállta előtt ha Isten megengedte volna ezt nekik. De Elizeusnak nem az volt a valóság. Számára a valóság az angyaloknak a még nagyobb és hatalmasabb serege volt akik körülvették a várost. Ezek az angyalok egész idő alatt ott voltak. A probléma az volt, hogy Elizeus szolgájának nem voltak szemei, hogy meglássa őket. De az a tény, hogy ő nem látta őket, nem tette őket valótlanokká vagy nem létezőkké. Elizeus imádságára Isten megnyitotta az ő szemeit, hogy meglássa a szellemi valóságot. És a szellemi valóság a végső valóság, amely átveszi a helyét annak a valóságnak amelyet mi érzékelünk fizikai érzékeinkkel. Pál apostol tudta, hogy hogyan lássa a láthatatlant. Az evangéliumért ő borzalmas üldöztetést szenvedett el, de ő azt mondta, hogy ez a pillanatnyi, könnyű szenvedés nem a valódi dolog volt. A valódi dolog az örök dicsőség volt amely őreá várt a mennyben ( 1Kor. 4:16-18). Azt is mondta, hogy a mi harcunk nem test és vér ellen van. Emlékezzünk arra, hogy ő oda volt láncolva egy római katonához amikor ő ezt írta! De, ő mondta, ez nem az ahol a mi harcunk lejátszódik. A mi igazi harcunk a sötétség eme láthatatlan erői ellen van a mennyei helyeken. És mi az imádság által harcolunk ez erők ellen (Eff. 6:10-20). Az imádságon keresztül Isten megnyitja szemeinket a szellemi valóságra és összekapcsol minket Isten győzedelmes többségével. Példa: Egy keresztyén folyóirat az egyik cikkében beszámol egy orvos misszionáriusról aki Afrikában volt és aki beszámolt az ő missziói tevékenységéről az ő gyülekezetének Michigan államban amely őt kiküldte volt erre a missziós munkára. Elmondta ez az orvos többek között azt, hogy milyen gyakran kellett menjen biciklivel az őserdőn keresztül a közeli városba pénzért, gyógyszerért és élelemért. Kétnapos út volt ez egy éjszakai sátorozással egybekötve az út felénél. Amikor ő megérkezett a városba, elment a bankba, ott kivett pénzt és azzal gyógyszert és élelmiszert vásárolt és elindult vissza.

Az egyik ilyen úton ő látott két embert verekedni. Az egyik súlyosan megsérült, ezért ő odament és kezelte a sebeit és bizonyságot tett neki Krisztusról. Majd baj nélkül hazaért. A következő útján a városba, az ember akit ő kezelt odament hozzá és azt mondta, hogy ő tudta, hogy a misszionárius pénzt és gyógyszert és élelmet szállít. Ez az ember és néhány barátja követték őt a dzsungelbe, és eltervezték, hogy megölik és elveszik a pénzét és a gyógyszereit. De éppen amikor készültek, hogy lerohanják a sátrát ők észrevették, hogy körül van véve 26 felfegyverzett őrrel. Amikor a misszionárius hallotta ezt ő elnevette magát és azt mondta, hogy ő egyedül volt a táborban. De az ember továbbra is csak azt hajtogatta, hogy : ,, Márpedig nem úgy van, mert nemcsak én láttam hanem az én öt barátom is látta és megszámolta a 26 őrt. Őmiattuk mi megijedtünk és békén hagytunk téged."
Ennél a pontnál a gyülekezetben ahol a misszionárius elmondta a történetet felugrott egy férfi és azt kérdezte : ,, Meg tudnád mondani, hogy pontosan melyik nap történt ez?" A misszionárius egy pillanatra elgondolkodott majd megadta a pontos dátumot. A férfi a gyülekezetből így folytatta: "Amikor Afrikában éjszaka van akkor itt reggel van. Azon a reggelen készültem, hogy elmenjek golfozni. Amikor én betettem a golfozó táskámat a kocsiba éreztem, hogy az Úr arra indít engemet, hogy imádkozzam éretted. Ez a sürgetés olyan erős volt, hogy összehívtam a férfiakat, hogy találkozzunk és imádkozzunk ezen a helyen érted. Felállnának mindazok akik azon a napon velem együtt imádkoztak? - kérte a férfi. Összesen 26 férfi állt fel!"

C.Az imádság lehetségessé teszi azt ami emberileg lehetetlen.
A szolga szemeinek a megnyitása, hogy meglássa az angyalokat, a katonák szemeinek a bezárása és később a megnyitása emberileg lehetetlen cselekedetek voltak. Elizeus nem azért imádkozott, hogy az ő szolgája megtegye azt amit már megtehetett vagy hogy használja néhány képességét amivel már rendelkezett. Hanem ő azért imádkozott, hogy Isten tegyen valami emberileg lehetetlent, hogy nyissa meg szolgájának szemeit amelyek nagyon jól látták a katonákat, azért hogy ő is láthassa az angyali seregeket amelyek védelmezték őket. Nagyon gyakran amikor imádkozunk elfelejtjük, hogy mi azt kérjük Istentől, hogy cselekedje meg az emberileg lehetetlent. Amikor imádkozunk egy másik személy üdvösségéért akkor nem azt kérjük Istentől, hogy csak egy kis dolgot cselekedjen vele, hogy éppen csak egy kicsit segítsen rajta. Hanem arra kérjük Őt, hogy tegye meg vele az emberileg lehetetlent. Minden elveszett személy lelkileg vak. Csak Isten tudja megnyitni a vak szemeket! Mi megérthetjük ezt amikor annak akiért imádkozunk nagy problémái vannak.Azt mondjuk:" Ő egy alkoholista. Csoda az hogyha megmenekül!" De az is csoda, hogyha megmentve van a rendes, erkölcsös minden héten templomba járó személy. Isten meg kell nyissa a vak szemeket, hogy a bűnösöket magához vezesse ( 2Kor. 4:4; 2Tim. 2:24-26). Ezeknek a szíriai katonáknak könnyű dolga volt ami felől biztosak voltak, hogy ők megtehetik:"Foglyul ejteni egy egyedülálló, fegyvertelen embert? Nem gond! Mi megtudjuk azt tenni!" De Elizeus egy mondatos imádsága által ezek a büszke emberek meg lettek alázva vaksággal. Tapogatóztak a próféta után és teljesen ki voltak szolgáltatva neki. Majd az ő szemeik meg lettek nyitva Elizeus következő egy mondatos imádságára és ők megértették, hogy nagy bajban vannak! Hasonlóképpen Isten meg kell alázza az önmagában bízó bűnöst, hogy az megértse, hogy lelkileg tehetetlen. Majd Isten meg kell hogy nyissa szemeiket, hogy meglássák kétségbeejtő állapotukat, hogy halálra ítéltek hacsak Isten meg nem könyörül rajtuk. Majd Isten kegyelmesen eléjük helyezi Jézus Krisztus végeérhetetlen gazdagságának terített asztalát, ingyen. Ők egyedül az Isten büntetését érdemlik. Mégis Ő könyörül rajtuk.

Következtetés
Híres könyvének az Institúciónak, az imádságról szóló csodálatos fejezetében Kálvin János ezt írja:
,,az Úr önkényt és bőkezűen önmagát ajánlja fel nekünk a Krisztusban, akiben a mi nyomorúságunk helyett mindenféle boldogságot, a mi szegénységünk helyett gazdagságot igér nekünk, akiben a mennyei kincseket tárja fel előttünk azért, hogy a mi hitünk egészen az ő szerelmes Fiára irányuljon, minden várakozásunk ő tőle függjön és minden reménységünk ő benne legyen és találjon megnyugvást.....Miután pedig a hit megtanitott bennünket annak a megismerésére, hogy amire nekünk szükségünk van, s amit önmagunkban nélkülözünk, mindaz meg van Istenben s a mi Urunkban, a Jézus Krisztusban, akiről t. i. az Atya azt akarta, hogy benne lakozzék az ő bőkezüségének egész teljessége, hogy belőle, mint bőséges forrásból merítsünk mindnyájan: nincs egyéb dolgunk hátra, mint hogy ő benne keressük, és ő tőle kérjük könyörgésekkel azt, amiről megtanultuk, hogy ő benne van. Különben is, ha azt tudjuk, hogy isten minden jónak az ura és osztogatója, aki azt akarja, hogy tőle kérjünk, de hozzá még sem folyamodunk, tőle nem kérünk, ez annyira semmi haszonnal sem jár, hogy épen olyan, mintha valaki a kincset, amelyre rábukkant, a földbe temetve hagyná."
Krisztusban jöhetünk Istenhez mint Aki a mi mindenre elegendő kincsünk. Ha mi megtanuljuk megismerni Istent úgy amint Elizeus is tette és ha megtanulunk úgy imádkozni ahogy ő imádkozott akkor nem fogunk félni amikor próbatételek érnek. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 76 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 34 db bejegyzés
e hónap: 388 db bejegyzés
e év: 6012 db bejegyzés
Összes: 9854 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1489
  • e Hét: 3201
  • e Hónap: 42526
  • e Év: 443377
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.