Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/19 oldal   Bejegyzések száma: 189 
Illés utolsó órái
  2022-05-11 21:53:24, szerda
 
  Illés utolsó órái

Textus: 2Kir 2,1-14


Mit tennél, ha tudnád, hogy már csak óráid vannak hátra e földi életből? Mi lenne a reakciód, ha tudnád, hogy ma este 10 órakor elhagyod a földet? Felpattannál a székedből, és rohannál el innen, mert vannak dolgok, amiket feltétlenül meg kell tenned?

Ezt a kérdést mindnyájan fel kell tegyük magunknak, mert egyikünk sem tudja, mikor hagyjuk el ezt az életet. A földi életed vége nagyon hirtelen és váratlanul jöhet. Egy 24 éves fiatalember megnősült. Amikor 27 éves volt, akkor egyik este a feleségével részt vettek egy ünnepségen a barátaikkal. Jól érezték magukat mindketten. Sokat nevettek. Aztán miközben folyt az ünnepség a férfi hirtelen holtan esett össze. Nem volt semmilyen figyelmeztetés vagy ilyesmi. 27 éves volt. Fogalma sem volt arról, hogy csak percekre van a haláltól. Szomorú dolog. A lényeg az, hogy készen kell állnod. Nem tudhatod, mikor jön el a vég. Erre vonatkozóan Illés próféta sok mindent tanít nekünk. Az előttünk lévő igeszakaszban Illés már csak órákra és percekre van attól, hogy elhagyja a földet. Az, hogy hogyan töltötte az idejét, a hátralevő idejét, nagy tanulság számunkra.

I. Az első dolog, amit szeretném, ha megjegyeznétek az, hogy:

Illés arra összpontosított, hogy lelkileg segítsen másokon.

Illésnek az volt a célja, hogy segítsen másoknak hűségesnek maradni Istenhez. Az életből való távozása előtti órákban Illés meglátogatta az Úr prófétáit Bételben. Aztán meglátogatta az Úr prófétáit Jerikóban.

Az Ige nem mondja el, hogy mit tett, amikor meglátogatta őket, de az én feltevésem az, hogy arra buzdította őket, hogy legyenek erősek az Úrban és az Ő kegyelmében. Elizeust is segítette lelkileg. Azt mondta neki:

9 vers: ,,Kérj valamit, megteszem, mielőtt elragadtatom tőled."

Illés tettei emlékeztetnek minket Pál apostolra a Timóteushoz írt második levélben. Azt írta Timóteusnak, hogy tudja, hogy közel van a halála.

4,6-7 versek: ,,Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam."

Pál tudta, hogy hamarosan meg fog halni. Mi foglalkoztatta? Arra összpontosított, hogy segítse Timóteust, a lelki fiát. A 2Timóteus levél egy nagyon személyes levél Timóteushoz. Pál tudja, hogy már nem sokáig lesz itt, hogy segítsen Timóteusnak, ezért olyan útmutatásokat ad neki eltávozása előtt, amelyek létfontosságúak számára.

A 2Timóteus 1-ben Pál arra buzdítja Timóteust, hogy élessze fel magában Isten kegyelmi ajándékának tüzét, és bátran hirdesse az evangéliumot, mert Isten nem a félelem lelkét adta nekünk, ,,hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét."

Arra buzdítja, hogy ne szégyelljen bizonyságot tenni Jézus Krisztus evangéliumáról, és arra kéri, hogy vele együtt szenvedjen az evangéliumért. Timóteus motivációja, hogy mindezt felvállalja, az Isten nagy kegyelme, szeretete kell legyen, amely Jézus Krisztusban megmutatkozott iránta, aki megmentett minket,

,,nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint."

Pál Isten kegyelmét magasztalja. Emlékezteti Timóteust, hogy ez a kegyelem Krisztusban adatott nekünk az idők kezdete előtt, és hogy most, nyilvánvalóvá lett Jézus megjelenése által. Emlékezteti őt, hogy Jézus megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az életet és a halhatatlanságot. Pál elmondja neki, hogy ez az ő evangéliuma, és ezért szenved. Majd azt mondja Timóteusnak, hogy nem szégyelli ezt. A továbbiakban azt mondja neki, hogy amit tőle hallott, azt az egészséges beszéd példájának tekintse. Azt mondja Timóteusnak, hogy őrizze meg azt (az evangéliumot) a Szentlélek segítségével.

A 2Timóteus levél 2. fejezetében Pál arra buzdítja Timóteust, hogy legyen erős abban a kegyelemben, amely Krisztus Jézusban van. Azt mondja neki, hogy ne keveredjen bele a mindennapi élet gondjaiba - hanem viselje el a nehézségeket, és dolgozzon keményen Jézusért. Azt mondja neki, hogy emlékezzen meg Jézus Krisztusról, aki feltámadt a halálból, aki Dávidtól származik - és újra említi, hogy ez az ő evangéliuma, amelyért bilincseket visel, de Isten igéjét nem lehet láncra verni, ezért mindent elvisel Isten választottaiért, hogy ők is elnyerjék azt az üdvösséget, ami Krisztus Jézusban van, örök dicsőséggel.

Majd azzal folytatja, hogy ha tűrünk, akkor vele együtt fogunk uralkodni. Arra buzdítja Timóteust, hogy folyamatosan emlékeztesse a megbízható embereket ezekre a dolgokra, hogy igyekezzen kipróbált emberként megállni Isten előtt, mint aki nem vall szégyent a munkájával, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét. Arra is buzdítja, hogy kerülje a szentségtörő, üres fecsegőket, kerülje az ifjúkori kívánságot, hogy szelídséggel nevelje az ellenszegülőket, abban a reményben, hogy hátha Isten megtérést ad nekik, és megszabadítja őket az ördög csapdájából.

A 3. fejezetben Pál azt mondja Timóteusnak, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek, hogy az emberek önzők lesznek. Továbbá azt is mondja neki, hogy számítson üldöztetésre, és készüljön fel rá, mert mindenkit üldözni fognak, aki istenfélő életet akar élni Krisztus Jézusban. Majd ezt a fejezetet azzal zárja, hogy magasztalja a Szentírást, amely képes bölccsé tenni az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által. Ezt a fejezetet ezekkel a szavakkal zárja, 16-17 versek:

,,A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen."

Majd ezt írja Pál a 4-dik fejezetben:

,,Kérve kérlek Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat; az ő eljövetelére és országára kérlek: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak. Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat."

Majd arról beszél Pál, hogy milyenek az ő utolsó napjai. Azt mondja:

,,Engem ugyanis már kiöntenek, mint italáldozatot..."

Ezzel azt akarja mondani, hogy az utolsó napjai olyanok, mint egy áldozat. Az Ószövetségben az italáldozat volt egyes áldozati szertartások utolsó mozzanata, ahol a bort fokozatosan kiöntötték áldozatként.

Amikor Pál az utolsó napjait italáldozathoz hasonlította, ezzel azt akarta mondani, hogy egész létezése ez idő alatt olyan volt, mint egy áldozat. Pál készségesen odaadta magát másokért, nem abban az értelemben, hogy meghalt a bűneikért, mert erre csak Jézus volt képes - hanem abban az értelemben, hogy minden erejét a többi keresztyén megsegítésére fordította. Halála egy szabad akaratból történő felajánlás volt az egyház érdekében, hogy bátorítsa a többi hívőt.

Más szóval, amit Pál apostolnál látunk nem sokkal a halála előtt, az az volt, hogy ő volt az "élő áldozat", amiről a Róma 12-ben beszélt. Az élete áldozat volt másokért. Nem önmagáért élt - hanem értük.

Emlékezzetek arra, hogy mit mondott Jézus, hogy ki az ő tanítványa.

Lk 9,23: ,,Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem."

A keresztyén élet alapvetően szolgáló élet - nem azt teszed, amit te akarsz, hanem azt, amit Isten akar. Az ő akarata pedig gyakran a szenvedés - például áldozattá válni.

Ezt látjuk Illés életében is. Azt az esetet leszámítva, amikor vétkezett, azon volt, hogy másokon segítsen - az egész életét arra szentelte, hogy eszköz legyen Isten kezében mások megmentésében. Az ő élete az Isten szolgálatának volt szentelve, és annak, hogy megpróbáljon másokat visszavezetni Istenhez. Az egyetlen alkalom, amikor kudarcot vallott, az volt, amikor megijedt, és elmenekült Jézabel elől. Akkor elbátortalanodott, és fel akarta adni. Azt mondta, hogy elege van, hogy elég.

Éreztél már valaha is így? Érezted-e valaha, hogy mindent odaadtál, amit adni tudtál - mégis mások, vagy Isten többet kért? Azt mondtad: "Elegem volt", ,,Elég" de többre volt szükség. Isten áldozatot követel, sőt, ahogy a Biblia beszél róla - egy dicsőítő áldozatot. Mindent odaadsz, és közben dicsőíted Istent.

Összefoglalva, a nagy igazság, amit itt látunk, az, hogy

ha megtudnád, hogy már csak órák vannak hátra az életedből, akkor ne magadra koncentrálj, hanem másokra, és arra, hogyan tudsz nekik lelkileg segíteni.

Ezt kétféleképpen szeretném alkalmazni.

Először is, ha megtudnád, hogy el fogod hagyni ezt a földet este 10 órakor, nem kellene felpattannod a székedből és kirohannod a teremből, hogy valami olyasmit tegyél, amit nagyon szeretnél még a halálod előtt megtenni.

Ez az élet elsősorban nem arról szól, hogy jól érezd magad, hogy kiélvezd az örömeidet - bármi legyen is az -, szex, utazás, sport. Az élet nem arról szól, hogy jól érzed magad, hogy teszel magadért dolgokat, hogy kielégítsd az örömödet.

Így ha megtudnád, hogy ma este meg fogsz halni, nem kellene felpattannod, és rohannod, hogy valami olyasmit csinálj, amit mindig is szerettél volna. Ez pazarlás lenne. Vannak fontosabb, jobb dolgok is, amiket megtehetsz.

Másodszor, ha megtudnád, hogy ma este meg fogsz halni, nem kellene felpattannod és kirohannod, mert néhány dolgot elintézetlenül hagytál, és ezeket rendbe kell hoznod, mielőtt meghalsz.

Vannak olyan dolgok az életedben, amelyeket el kell intézned, mielőtt meghalsz? Például tettél valamit valaki ellen, és nem kértél bocsánatot érte? Hazudtál, csaltál vagy loptál a múltban, és rájöttél, hogy ezeket a dolgokat rendbe kell hoznod, mielőtt meghalsz.

Senki aki itt van nem kellene, hogy ilyen helyzetben legyen. Azért, mert nem is kellene itt lenned, ha ilyesmi van az életedben. Emlékeztek, hogy Jézus mit mondott a Mt 5,23-24-ben?

,,Amikor tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb testvéreddel, és akkor térj vissza, és vidd fel ajándékodat!"

Nem is kellene itt lenned a bibliaórán vagy az istentiszteleten, ha a testvérednek valami baja van veled, ha valami panasza van ellened.

Ha tehát vannak olyan dolgok az életedben, amelyeket rendbe kell hoznod, mielőtt meghalsz - azonnal el kell intézned őket. Nem szabad halogatnod őket. Már jóval a halálod előtt el kell intézni őket. Már azelőtt el kellett volna intézni őket, hogy ma idejöttetek volna. Nem látod, hogy Illés körbejárna, hogy rendbe hozza a dolgokat azokkal az emberekkel, akiket megsértett - nem. Az élete olyan volt, hogy folyamatosan gondoskodott az ilyen dolgokról. A nap le ne menjen a ti haragotok felett.

Az utolsó nagy igazság, amire szeretném felhívni a figyelmeteket, az az, hogy

amikor arról van szó, hogy elhagyjátok ezt az életet, akkor kegyelemre és irgalomra van szükségetek.

Illés hatalmas próféta volt. De bűnös is volt. Vétkezett. Nem azért engedték be a mennybe, mert több jót tett, mint rosszat. Olvastam egy viccet valakiről, aki Teréz anyával egy időben halt meg. Ott állt a sorban a gyöngykapunál, két-három hellyel Teréz anya mögött, miközben interjút készítettek Teréz anyával. Hosszú ideig tartott, és az interjú végén Szent Péter azt kérdezte Teréz anyától:

,,Nem tudtál volna egy kicsit többet tenni?"

Senki sem juthat a mennybe a jó cselekedetei alapján.

Sokan azt gondolják, hogy minden rendben lesz, amikor meghalnak - hogy nem számít, hogy miben hittek, vagy hogyan éltek - amíg nem voltak igazán rosszak, olyanok, mint Hitler vagy Sztálin.

De ez nem igaz. A mennybe nem lehet bejutni azzal hogy valaki több jót tesz, mint rosszat. A bűn miatti átoktól nem lehet így megszabadulni. Az átok a halál. A cselekedeteid nem mentenek meg az örök haláltól.

A halál szörnyű valóság. A Biblia úgy írja le, mint egy nagy ellenséget. Képzeljük el a jelenetet. Illés meg lett szabadítva a haláltól - mi kellett hozzá? Nagy erő. Az a szó, amit itt "forgószélnek" fordítanak, pontosan ezt jelenti - olyan szél volt, mint egy tornádó. A forgószélben Izrael szekerei és lovasai voltak. Nem kétséges, hogy ez az angyalok kíséretére utal. Amikor Elizeus Dóthánban volt, azt mondta a szolgájának, hogy többen vannak, akik mellettük vannak, mint akik ellenük. Amikor azért imádkozott, hogy a szolgájának megnyíljanak a szemei, akkor Isten megnyitotta (2Királyok 6:17).

,,és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal."


Jöttek az angyalok és felvitték Illést a mennybe. Nagy erővel, nagy hatalommal tették ezt.

Érdekes megfigyelni az ellentétet Illés és Jézus mennybemenetele között. Illést nagy erővel, viharban vitték el. Jézus fokozatosan, békésen emelkedett fel. Az 1Thesszalonika 4-ben Pál apostol azt is elmondja, hogy azok a keresztények, akik Jézus eljövetelekor életben lesznek, (1Thesszalonika 4:17):


,,velük együtt elragadtatnak felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral lesznek."


Ez Isten harsonájának szavára fog történni. Békésen fognak felemelkedni. A célzás az, hogy Jézussal a halállal vívott csatát megnyerték. A halál legyőzetett. Valóban, az 1Thesszalonika 4-ben a keresztyének halálát "alvásként" említi. Akik ,,elaludtak". Mindez Jézusnak köszönhető, az Ő munkája miatt. Ő vette magára a bűn átkát helyettünk. Ő fizette meg az árat. Senki sem emelhet vádat ellenünk. A bűneink árát megfizette. Jézus elnyerte számunkra a mennyet.

Készen állsz arra, hogy találkozz Teremtőddel? Ha Jézus a tiéd, akkor igen. Ha nem, akkor nem állsz készen. Szükséged van rá. Menj hozzá még ma. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Isten halk, szelíd hanggal ment oda Illéshez
  2022-04-28 07:45:24, csütörtök
 
  Isten halk, szelíd hanggal ment oda Illéshez

Textus: 1Kir 19,9-18 : ,,Itt bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Egyszer csak így szólt hozzá az ÚR igéje: Mit csinálsz itt, Illés? Ő így felelt: Sokat buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. Az ÚR ezt mondta: Gyere ki, és állj a hegyre az ÚR színe elé! És amikor elvonult az ÚR, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az ÚR előtt; de az ÚR nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az ÚR nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt, Illés? Ő így felelt: Sokat buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. Ekkor azt mondta neki az ÚR: Menj, kelj ismét útra a pusztán át Damaszkuszba, és amikor odaérsz, kend fel Hazáélt Arám királyává. Azután Jéhút, Nimsí fiát kend fel Izráel királyává; Elizeust, az ábél-mehólái Sáfát fiát pedig kend fel prófétává magad helyett! És aki majd megmenekül Hazáél kardjától, azt Jéhú öli meg, és aki megmenekül Jéhú kardjától, azt Elizeus öli meg. De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, amely nem hajolt meg Baal előtt, és minden szájat, amely nem csókolta meg őt."

I. Isten halk, szelíd hanggal ment oda Illéshez

Illés vétkezik - és mit tesz Isten? Isten kegyelemmel jön hozzá, és szelíd suttogással kinyilatkoztatja magát neki. Isten különleges jelenléte nem a szélben, a földrengésben vagy a tűzben volt, hanem a szelíd suttogásban.

Ez figyelemre méltó. Isten ilyen szelídséggel jön egy vétkező prófétához.

Micsoda kegyelemmel ajándékozza meg Isten a bűnösöket. El tudjátok hinni, hogy Isten így jött Illéshez? El tudod hinni, hogy Ő dicsőségben fogja kinyilatkoztatni magát nekünk - hogy meglátjuk az Ő arcát. (Jel 22:4) Azt olvassuk:

Jel 22,5: ,,Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké."

Krisztussal együtt fogunk uralkodni. Képzeljük el, hogy ott ülünk a Jézus trónján. Amint Jézus mondja a Jel 3,21-ben:

,,Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján."

És amint János mondja a 1Jn 3,1-2: ,,Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk... Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor Ő megjelenik, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában."

Illés maga egy forgószélben tüzes szekéren került Isten jelenlétébe. Milyen dicsőséges lehetett. Amikor Illés megjelent Jézussal a megdicsőülés hegyén, Jézus dicsőségébe öltözött. Annyira hasonlított Jézusra, hogy Péter nem tett különbséget Mózes, Illés és Jézus között, amikor azt javasolta, hogy három sátrat készítsenek.

Testvéreim az Úrban, Isten ezt fogja tenni veletek. Örüljetek Őbenne. Adjatok hálát Neki. Legyen nagy hitetek Őbenne. Ne féljetek. Ne veszítsétek el a bátorságotokat. Az Isten, akit szolgálunk, csodálatos.

Másodszor, értsétek meg, hogy Isten ezt olyan emberekkel teszi, akik vétkeztek, akik cserben hagyták Őt, akik elszúrták, akik elhagyták Őt.

Testvéreim, ne mondjatok le azokról a keresztényekről, akik vétkeztek, akik cserben hagytak titeket. Amint Pál apostol írja a Gal 6,1-ben:

,,Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel."

És ahogy Túrmezei Erzsébet írja a ,,Nem mondott le róla" című versében:

Nem mondott le róla

Lehajtott fejű kis diákfiú . . .
lányos arca el-elpirul.
Töredezett szavak: a rossz barát . . .
züllés, szökés . . . hányódás, fogság . . .
s most újra otthon, újra szabadon.
Nem kérdezem. Csendesen hallgatom.
S végül hirtelen feltör valami
szorongó, esengő kérés: "Azért
ne tessék rólam lemondani!"

Megnyugtatom. Indul. Utánanézek.
Igen, vannak boldog elindulások
Krisztus útján, és botlások, esések,
új fellángolások a közönyből.
"Ne tessék rólam lemondani!"
Ez a kérés órák, hetek után is
nyugtalanít és szívemen dörömböl.

Lehet, hogy én könnyen lemondanék.
Imádság, szeretet, intés, hiába:
Menj utadon! - De hogyan adnék számot
annak, aki az elveszett egy bárányt
addig keresi, míg meg nem találja.
Őneki többe került, mint nekem.
Drágán vette: véren és életen.
Valaki lefestette Őt,
amint hamurakás előtt
térdel, és fújja, hátha rejteget
még egy szikrányi életet,
s lángra lehet lobbantani!
Lemondana egyetlenegyről is?
Hiszen véren vett tulajdonai!
Szégyen, ha bennünket kérlelni kell:
"Ne tessék rólam lemondani!"

Ma az a régi kis diákfiú
Krisztus szolgája. Ige magvát szórja.
Örömhírt visz kicsinyeknek nagyoknak.
Igen, a hamu alatt szunnyadó
szikra ragyogó lánggal felloboghat!

Ő nem mondott le róla.

Végezetül, azt szeretném kérdezni azoktól akik nem keresztények:

Hogyan szeretnétek, hogy Isten hozzátok jöjjön - szelíd suttogással vagy szörnyű bosszúval?

Csak Jézuson keresztül kaphatjátok meg a kegyelmet. Isten Jézus munkája miatt tudott megbocsátani Illésnek és ilyen szeretettel bánni vele. Jézus meghalt a bűnösökért, és magára vette a büntetésüket. Jaj lett volna Illésnek Jézus nélkül. De Jézus végett Isten kegyelemmel jött hozzá. Neked is szükséged van Jézusra. Jöjj most Hozzá imádságban. Ámen.



P. S.

Igehallgatás (Akár a TV-tornát...)

Akár a TV-tornát, ülve nézed,
s tét nélkül hallgatod, nincs benne részed.
Így hallgatod csupán a drága igét,
s halálra hízott szívvel mégy el innét.

Ne nézd csupán, de lendülettel éld át!
S tedd meg, mit mond, hadd érje el a célját!

Balog Miklós


 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Isten és az Ő Igéje ismeretének fontossága
  2022-04-28 07:38:52, csütörtök
 
  Isten és az Ő Igéje ismeretének fontossága

Textus: 1Kir 19,9-18

A mai alkalmon vizsgáljuk meg, hogyan bánt Isten Illéssel, miután Illés vétkezett. Az egyik dolog, ami a szövegkörnyezetből világosan kiderül, hogy Illés vétkezett. A bűne az volt, hogy elhagyta Izrael népét. Féltette az életét, amikor Jezábel megfenyegette, és gyáva módra igyekezett menteni az életét. A pusztába menekült. Félelme azt eredményezte, hogy elcsüggedt és levert lett, és meg akart halni. Ekkor Illés már nem volt ragyogó fény Izraelben. Szégyent hozott a prófétai tisztségre. Bűne nem volt rövid ideig tartó. Kitartott benne. Negyven napig ment a Hórebre, és a végén még mindig csüggedt állapotban volt.

Nos, az a mód, ahogyan Isten itt Illéssel bánt, a mi életünkre is alkalmazható. Ennek ismerete reményt adhat nekünk, amikor úgy érezzük, hogy cserben hagytuk Istent. Megmutatja nekünk, hogyan kell bánnunk másokkal, akik vétkeztek. És megmutatja nekünk, hogy milyen nagy az a kegyelem, amelyet Isten a bűnösök iránt megmutat.

A legfontosabb dolog, amire felhívom figyelmeteket, az az, hogy

Isten tanította Illést.

Ez az egész igeszakasz arról szól, hogy Isten önmagáról tanítja Illést. Megmutatta neki az Ő hatalmát - a szélben, a földrengésben és a tűzben. Megmutatta neki a kedvességét és szelídségét a halk, szelíd suttogásban. Megmutatta neki az Ő ítéletére vonatkozó tervét Hazael, Jehu és Elizeus felkenésében. Megmutatta neki, hogy vannak neki más szolgái, akik folytatják a szolgálatot, miután őt hazahívja.

Isten nem mondott le Illésről. Isten módszere, amellyel Illést visszavezette a helyes útra, az volt, hogy tanította Illést önmagáról. Illés miután Isten részesítette őt ezekben az önmagáról szóló új kinyilatkoztatásokban, újult erővel látott neki a feladatának.

Ez azt jelenti, hogy van remény számodra.

Amikor vétkezel, és észhez térsz, és megbánod azt, a Sátán néha odajön hozzád, és azt mondja neked, hogy Isten végzett veled - hogy amit tettél, az olyan rossz, hogy annyira cserben hagytad Istent, hogy nem lehetsz többé hasznára Istennek. Isten többé nem foglalkozik veled.

Semmi sem állhatna távolabb az igazságtól. Isten Igéje hatalmas és hatékony. Beszél Istenről és arról, hogy milyen Ő. Reményt ad a bűnösöknek, mert beszámol Isten szeretetéről a bűnösök iránt, amikor elküldte Jézust. Reményt ad azoknak, akik sokat vétkeztek, mert megmutatja Isten Igéjének erejét, az Ő kijelentésének hatalmát - ezek után Isten továbbra is nagymértékben használta Illést. Miután Jónás vétkezett, és megpróbált elmenekülni a szolgálat elől, amelyre Isten elhívta - Istennek még mindig volt megbízása Jónás számára. Miután Ninive megtért, és Jónás annyira dühös volt, hogy meg akart halni - Isten még mindig nem végzett vele. Adott neki egy tárgyi leckét - emlékszel, hogyan nőtt ki a tök, és adott Jónásnak menedéket, és hogyan szúrta meg egy féreg, és Jónás mennyire csalódott volt? Isten rámutatott neki, hogy mennyire aggódott a tökért, annak ellenére, hogy nem ő gondozta, és nem is ő növesztette. Isten ezután megkérdezte tőle, hogy nem kellene-e Istennek aggódnia egy nagy városért, ahol több mint 120 000 ember él? Isten nem mondott le Jónásról.

Ugyanígy volt ez Péterrel is. Miután Péter vétkezett és megtagadta Őt, Jézus félrehívta őt, és háromszor megkérdezte tőle, hogy szereti-e őt, és azt mondta neki, hogy legeltesse a juhait és vigyázzon a bárányaira.

Ez azt jelenti, hogy más emberek számára is van remény, miután vétkeztek.

Amikor más keresztények vétkeznek, az nagy csalódás számunkra. Lehet, hogy lemondunk róluk, és nem akarunk többé velük együtt dolgozni.

De Isten Igéje miatt, mert Isten Lelke az Ő Igéje által munkálkodik - van remény azok számára, akik vétkeznek. Illés vétkezett Isten ellen. Nem bízott Benne. De miután megbánta bűnét, Isten továbbra is használta őt. Jónás vétkezett Isten ellen, de Isten továbbra is dolgozott vele, tanította és használta őt. Péter vétkezett Isten ellen, de miután megbánta bűnét, Isten arra használta őt, hogy dicsőséget szerezzen az Ő Nevének. Péter nagyszerű tanúja volt Jézusnak. Leveleket írt a gyülekezeteknek. Életét adta az Úrért.

Így nekünk sem szabad lemondanunk más keresztényekről, még akkor sem, ha vétkeznek. Isten kijelentette magát Illésnek, és megmutatta neki az Ő akaratát. Ez tehát azt jelenti, hogy nem szabad lemondanunk más emberekről. Törekednünk kell arra, hogy többet tanítsunk nekik Istenről és az Ő akaratáról, hogy a jövőben hasznosak vagy még hasznosabbak legyenek Isten számára.

Azt kell felismernünk, hogy

a bűn gyakran Isten és az Ő Igéjének helytelen vagy nem megfelelő ismeretéhez kapcsolódik. Ezzel függ össze.

Az Ószövetségben voltak utasítások a tudatlanságból elkövetett bűnökre vonatkozóan. Például a 3Mózes 5:17-ben ezt olvassuk,

,,Ha valaki vétkezik, mert olyasmit tesz, amit az ÚR parancsolatai szerint nem lenne szabad megtennie: még ha tudtán kívül is teszi, akkor is vétkessé válik, és bűn terheli."

Emlékeztek, hogy amikor Dávid Jeruzsálembe vitette a szövetség ládát, elmulasztották betartani a törvényben foglalt utasításokat. Ahelyett, hogy a léviták vitték volna, egy szekérre tették. Amikor az ökrök megbotlottak, Uza kinyújtotta a kezét és megérintette a ládát, hogy megakadályozza, hogy leessen a szekérről. Isten emiatt lesújtott rá. (2Sámuel 6:6) Emlékeztek, hogy amikor Ábrahám Gerárban volt, azt mondta az ottani embereknek, hogy a felesége, Sára a húga. Ezért Abimélek, Gerár királya elküldte és elvitte Sárát. Isten megjelent neki, és azt mondta:

,,Meg fogsz halni az asszony miatt, akit elvitettél, mert férjes asszony!"

Abimélek ezt nem tudta, de ennek ellenére ez nagy bűn volt a részéről.

Az ok, amiért az emberek nem hittek jobban Jézusban, az az, hogy nem ismerték eléggé a Szentírást. Emlékeztek, hogy amikor a tanítványok Jézussal a csónakban voltak, és vihar támadt, attól féltek, hogy meg fognak halni. Jézus a csónak hátsó részében aludt, és azt mondták neki: (Márk 4:38).

,,Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?"

Nem kérdezték volna ezt, ha tudták volna, hogy az Ézsaiás 53 Jézusról szól, és hogy azért jött, hogy helyettük meghaljon, és hogy ők az Ő tanúi lesznek. Nagyon keveset tudtak az Ő szeretetéről vagy hatalmáról. Amikor megdorgálta a szelet, és lecsendesítette, a tanítványok így szóltak egymáshoz: (Márk 4:41)

,,Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?"

Jézus feltámadása után a két tanítvány az emmausi úton levert volt. Azt mondták az úton lévő idegennek Jézusról: (Lukács 24:21)

,,Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt."

Jézus így szólt hozzájuk: (Lukács 24:25-27)

,,Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie? És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt."

Nem jellemez-e mindannyiunkat az első rész? Milyen ostobák vagyunk, és milyen rest a szívünk, hogy elhiggyük mindazt, amit a próféták mondtak.

Az egész Szentíráson keresztül a Szentlélek Isten arra ösztönöz minket, hogy tanulmányozzuk a Szentírást, és alkalmazzuk ezt a tudást az életünkre.

A 119:11-es zsoltárban Dávid azt mondta:

,,Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened."

Ugyanennek a zsoltárnak a 72. versében pedig azt írta,

,,Jobb nekem a te törvényed, mint ezernyi arany és ezüst."

Majd a 105. versben azt mondta,

,,Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága."

A 110-111. versekben pedig azt írta,

,,Csapdát készítettek nekem a bűnösök, utasításaidtól mégsem tértem el. Intelmeidet kaptam örökségül örökre, azok örvendeztetik szívemet."

129-130. versek,

,,Csodálatosak intelmeid, azért megfogadja azokat lelkem. Igéd kijelentése világosságot gyújt, értelmessé teszi az együgyűeket."

Majd a 137-140. versekben ezt olvassuk,

,,Igaz vagy, URam, és helyesek döntéseid. Elrendelt intelmeid igazak, és igen megbízhatók. Belső indulat sorvaszt engem, mert ellenfeleim megfeledkeztek igédről. Nagyon tiszta a te beszéded, szolgád szereti azt."

Így kell szeretni a Szentírást, és szeretni kell alkalmazni az életedre.

Emlékeztek arra, hogy Jézus hogyan válaszolt minden kísértésre, amivel a Sátán megkísértette?

A Sátán azt mondta: (Máté 4:3-10)

,,Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!"

Jézus így válaszolt,

,,Meg van írva: ,,Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik."

Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, és így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: ,,Angyalainak parancsot ad, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben." Jézus ezt mondta neki: Viszont meg van írva: ,,Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!" Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: ,,Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!"

Micsoda Szentírás ismerettel rendelkezett Jézus! Micsoda bizalom benne! Milyen szilárdan állt!

Micsoda példa számunkra! Testvérek, tanulmányozzátok a Szentírást! Ismerjétek meg! Ahogy Pál írta Timóteusnak, a hitben való fiának (2Timóteus 2:15).

,,Igyekezz kipróbált emberként megállni Isten előtt, mint aki nem vall szégyent a munkájával, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét."

De természetesen óvatosnak kell lennünk. A Szentírás ismerete önmagában nem üdvözít. A Szentírás ismerete nem mindig vezet az életszentséghez.

A farizeusok és az írástudók sokat tudtak a Szentírásról, de gyűlölték Jézust.

Ismertem olyan embereket, akiknek nagy Szentírás-ismeretük volt, mégsem alkalmazták azt az életükre. Felfuvalkodtak. Ahogy az 1Korinthus 8:1-ben olvassuk

,,Az ismeret felfuvalkodottá tesz."

Testvérek, itt nem arról beszélek, hogy szerezzetek minél nagyobb ismeretet az ismeret kedvéért. Azt szeretném, hogy legyen ismeretetek Istenről és az Ő akaratáról, amit az életetekre alkalmazhattok. Máskülönben ez nem fog nektek jót tenni.

Ezért, testvérek, miközben Isten Igéjét tanulmányozzátok, kérjétek, hogy Isten ne csak abban segítsen, hogy helyesen megértsétek, hanem hogy alkalmazza azt az életetekre, és átalakítson benneteket általa. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Jézus követésének egyetlen módja
  2022-04-25 19:50:12, hétfő
 
  Jézus követésének egyetlen módja

Textus: Lk 9,57-62

A felolvasott igeszakaszban Jézus radikális követeléseket támaszt követőivel szemben. Érdekes módon, alig két verssel később arról beszél, hogy az aratnivaló sok, de a munkás kevés (10:2). Ha Jézus felfogadott volna egy marketing tanácsadót, az azt mondta volna: "Uram, ha több munkást akarsz, akkor egy kicsit reálisabbnak kell lenned. Éppen most vesztettél el három jó önkéntest, mert mindent vagy semmit követeltél!"

De Jézus nem vitte lejjebb a mércét. Ő megköveteli, hogy mindent, ami vagy és amid van, neki szentelj, vagy semmit sem. Fontos felismerni, hogy ezek a versek nem csak azoknak szólnak, akik a "teljes idejű" keresztény szolgálatot fontolgatják. Mindenkinek szólnak, aki fontolóra veszi, hogy Krisztus követője vagy tanítványa legyen. Az Úr meghúz egy vonalat a homokba:


Jézus követésének egyetlen módja a teljes követés.

A szövegkörnyezetben Jézus kétszer is bejelentette a tanítványoknak közelgő elutasítását és halálát (9:22, 44). Határozottan Jeruzsálem és a kereszt felé fordította az arcát (9:51). Arra is tanította követőit, hogy az Ő követésének első feltétele az önmegtagadás és a kereszthordozás (9:23). Itt két olyan emberrel találkozunk, akik önként jelentkeznek Jézus követőinek, és egy olyan emberrel, akit Jézus arra hív, hogy kövesse Őt. Nem tudjuk, hogy ezek a férfiak válaszoltak-e vagy sem, bár az az érzésem, hogy nem. De Lukács nem az ő válaszukra összpontosít, mert azt akarja, hogy Jézus szavait a saját szívünkre alkalmazzuk: Teljesen követem Jézust, vagy csak úgy mellékesen? Ahogy valaki megjegyezte: "Van különbség az érdeklődés és az elkötelezettség között. Ha érdekel valami, azt csak akkor teszed, amikor a körülmények lehetővé teszik. Amikor elkötelezed magad valami mellett, nem fogadsz el kifogásokat, csak eredményeket". Ezek a versek arról beszélnek nekünk, hogy:

1. Sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy Jézus követése fontos, de nem a legfontosabb dolog az életben.

Ez a három férfi mind úgy gondolta, hogy Jézust követni jó dolog. Ketten közülük kifejezték saját vágyukat, hogy kövessék őt, ami több, mint amit sokan elmondhattak volna a tömegből, akik hallották Jézust prédikálni. Bár akarták Jézust követni, és ezt fontosnak tartották, mégis nem ez volt számukra a legfontosabb dolog. Voltak más tényezők is, amelyeket figyelembe vettek. A harmadik ember szavaival élve: "Követlek Uram, de ...". (9:61).

Ez a "de" szócska sok jó szándékú embert tartott távol Isten országától! Az első ember esetében Jézus bizonyára megérezte, hogy az Ő követésére tett ajánlata kissé impulzív és idealista volt. A férfi nem gondolta át alaposan, hogy mivel jár Jézus követése. Ezért Jézus előre világossá tette számára, hogy az Ő követése azt jelenti, hogy le kell mondania sok olyan személyes kényelemről, amelyet élvezett, és amelyet talán természetesnek vett: "A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania." (9:58).

Elgondolkodtam ezen a versen, miközben kényelmes otthonomban ültem! Vajon Jézus úgy érti, hogy ahhoz, hogy követni tudjuk Őt, el kell adnunk az otthonunkat, meg kell tagadnunk magunktól minden kényelmet az életben, és vándorló misszionáriusokká kell válnunk? Ha igen, akkor nagyon kevesen lennének erre alkalmasak. Még sok misszionáriusnak is van kényelmes otthona, ahol élhet. Azt gondolom, hogy Jézus arra mutatott rá, amit már a 9:23-ban is mondott, hogy az Ő követése önmegtagadó életet követel meg, nem pedig a személyes vágyak kielégítését. Ahogy J. C. Ryle írja:

,,Jézus senkit sem akart hamis ürüggyel besorozni a seregébe. Világosan meg akarja értetni velünk, hogy harcot kell vívnunk, versenyt kell futnunk, munkát kell végeznünk, és sok nehéz dolgot kell elviselnünk, ha azt akarjuk, hogy kövessük Őt. Az üdvösséget kész megadni, pénz és ár nélkül. Kegyelmet kap útközben, és dicsőséget a végén minden bűnös, aki Hozzá jön. De nem szeretné, ha nem tudnánk, hogy halálos ellenségeink lesznek, - a világ, a test és az ördög, és hogy sokan gyűlölni, rágalmazni és üldözni fognak minket, ha az Ő tanítványai leszünk. Nem akar elkeseríteni, elcsüggeszteni minket, de azt akarja, hogy megismerjük az igazságot, hogy tisztában legyünk a valósággal."

Jézus nem volt tisztességtelen toborzó. Azt akarja, hogy előre tudjuk, hogy a sötétség erői elleni harcba soroz be minket, és ez a harc gyakran nehéz. Ha olyan programot keresünk, ahol a személyes kényelmünk a legfontosabb, akkor máshol kell keresnünk. Jézus követésének fontosabbnak kell lennie, mint a személyes kényelmünknek.

A második férfi úgy gondolta, hogy Jézus követése fontos, de nem fontosabb, mint a családi kötelezettségek. Amikor Jézus azt mondta: "Kövess engem", így válaszolt: "Engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem az apámat" (9:59). Az ember válaszát háromféleképpen értelmezik. Az egyik értelmezés úgy hangzik, hogy a férfi apja éppen akkor halt meg. A másik, hogy közel állt a halálhoz. A harmadik, hogy még néhány éve volt hátra. G. Campbell Morgan utal egy közel-keleti utazóra, aki egy fiatal arab férfit próbált meg idegenvezetőnek megnyerni. A férfi azt válaszolta, hogy nem tud menni, mert el kell temetnie az apját. Amikor az utazó kifejezte együttérzését, megtudta, hogy a fiatalember apja nem halt meg, hanem ez a kifejezés azt jelentette, hogy az apjával kell maradnia, amíg az él. Valószínűleg tehát a férfi, akit Jézus hívott, azt mondta: "Miután apám meghalt, követni foglak téged".

A Biblia azt tanítja, hogy gondoskodnunk kell idős szüleinkről. Az ötödik parancsolat arra kötelez bennünket, hogy tiszteljük apánkat és anyánkat. Pál apostol azt mondja, hogy ha nem gondoskodunk a saját családunkról, rosszabbak vagyunk a hitetleneknél, és megtagadtuk a hitet (1Tim 5:8). Jézus természetesen nem tagadta a Tízparancsolatot. Azért jött, hogy betöltse a törvényt, nem pedig azért, hogy eltörölje azt (Mt 5:17). De ha a család iránti elkötelezettségünk nagyobb, mint a Jézus Krisztus és az Ő országa iránti elkötelezettségünk, akkor rosszul gondolkodunk. Jézus válasza: "Hagyjátok a halottakat, hogy eltemessék a saját halottaikat", azt jelenti: "Hagyjátok, hogy a lelkileg halottak foglalkozzanak az ilyen dolgokkal". Majd hozzáteszi: "Ami pedig titeket illet, menjetek és hirdessétek mindenütt az Isten országát".

Fennáll annak a veszélye, hogy miközben igyekszünk Isten országát építeni, elhanyagoljuk a családi kapcsolatainkat. Voltak olyan misszionáriusok akik nem vitték magukkal a gyerekeiket oda ahova mentek. Úgy gondolom, hogy ez a gyakorlat Krisztus szavainak durva félreértelmezése. Ha Isten elhív a missziós mezőre, és megáld gyermekekkel, akkor úgy hiszem, arra hív, hogy velem legyenek a missziós mezőn. Ha ez nem lehetséges, akkor az elsődleges felelősségem az, hogy gondoskodjak a gyermekeimről, amíg elég idősek ahhoz, hogy elváljanak tőlem anélkül, hogy komolyabb problémákat okozna ez nekik.

Ugyanakkor fennáll annak a veszélye is, hogy bűnös módon önzőek legyünk a családdal kapcsolatban, és helytelenül a családot Isten országának céljai fölé emeljük. Hallottam már olyan keresztény családokról, akik azért nem vesznek részt az Úr szolgálatában, mert az akadályozná a családi programjukat. Vannak, akik még a gyülekezettől is távol maradnak, mert szükségük van egy közös családi napra. Ez arra tanítja a gyerekeket, hogy a család fontosabb, mint Isten és az Ő munkája ebben a világban. Néhány szülő azért tiltja meg a gyermekeinek, hogy részt vegyenek a missziókban, mert attól félnek, hogy egy másik országban megölik őket.

A harmadik férfi önként jelentkezik, hogy követi Jézust, de azzal a feltétellel, hogy ha előbb hazamehet, és elbúcsúzhat mindenkitől. Úgy gondolta, hogy Jézus követése fontos, de nem elég fontos ahhoz, hogy elengedje a régi kapcsolatait és szokásait. Az Úr látta, hogy a férfi szíve megosztott. Akárcsak Lót felesége, ő sem tudta teljesen elvágni a régi életéhez fűződő kötelékeket. Nyitva akarta tartani az ajtót, hogy ha a dolgok nem működnének, bármikor visszamehessen. Nem volt hajlandó teljesen szakítani a régi kapcsolatokkal és életmóddal.

Jézus így válaszol: "Senki sem alkalmas az Isten országára, miután kezét az ekére tette, és visszatekintett" (9:62). Más szóval, az Ő követőinek teljesen az Ő céljára kell összpontosítaniuk. Nem maradhatnak fél lábbal a világban, arra az esetre, ha a dolgok nem működnének az Isten országában. A szívük nem lehet megosztott aközött, hogy a régi életmódért éljenek, vagy Jézus Krisztusért éljenek. Egy író ezt így magyarázza: "Őt követni nem egy olyan feladat, amely hozzáadódik a többihez, mintha egy második munkát végeznénk.... Ez minden. Ez egy ünnepélyes elkötelezettség, amely arra kényszeríti a leendő tanítványokat, hogy az összes többi feladatukat átrendezzék".

Amikor Jézus arról beszél, hogy az ember a kezét az ekére teszi és visszafordul, ezzel nem arra utal, aki úgynevezett "teljes idejű keresztény szolgálatba" kezd, de aztán elhagyja a szolgálatot, hogy "világi" munkát végezzen. Nem arra utal, hogy valaki hogyan keresi meg a kenyerét, hanem inkább az élet alapvető irányultságára. A tanítványnak Jézus Krisztusra és az Ő ügyére kell szegeznie a tekintetét. Először Isten országát és az ő igazságát kell keresnie (Mt 6:33). Akár árkok ásásával, akár az evangélium hirdetésével keresi a kenyerét, életének legfőbb célja Jézus Krisztus megismerése és megismertetése kell legyen. Így tehát

2. Jézust követni nem csak egy fontos dolog - ez a legfontosabb dolog az életben.

Ez nem csak egy szelet az életedből, valami, ami kiegészíti az életedet, és egy kicsit szebbé teszi. Ez az életed középpontja, az életed csomópontja. Minden más Jézus és az Ő országa célja körül forog. A karrieremet alá kell rendeljem Isten akaratának és az Ő országa céljának. A családi életem középpontjában Jézus Krisztus követésének és az Ő szolgálatának kell állnia. A szabadidőm nem az enyém, hogy azt csináljak vele, amit akarok. Azt Jézus Krisztusnak és az Ő céljának kell átadnom. Ez nem azt jelenti, hogy minden szabad percet az Úr szolgálatával kell töltenem. Ő úgy teremtett minket, hogy szükségünk van pihenésre és kikapcsolódásra. Nem kell bűntudatot éreznünk, ha megfelelő időt szánunk a szabadidős tevékenységekre. De a szabadidő célja az, hogy felfrissüljünk, hogy jobban szolgálhassuk az Urat.

Úgy gondolom, hogy a keresztényeknek alaposan el kell gondolkodniuk a nyugdíjazás témáján. Bár önmagában semmi baj nincs a nyugdíjazás fogalmával, a keresztényeknek sokkal másképp kellene hozzáállniuk e témához, mint a világnak. Úgy kellene tekintenünk rá, mint egy lehetőségre, hogy felszabaduljunk a munkánk alól, hogy az Úr munkájának szentelhessük magunkat. A világért sem értem, hogy sok lelkipásztor és misszionárius miért vonul vissza az Úr szolgálatából 70 évesen! Tisztában vagyok vele, hogy a testünk öregedésével talán egy kicsit lassítanunk kell. De miért kellene valaha is visszavonulnunk az Úr szolgálatából? Addig fogok prédikálni, amíg valamelyik gyülekezet elviseli az öregembert!

Jézus Krisztus iránti elkötelezettségünket a legfontosabb dologgá tenni az életben több dolgot is jelent:

A. A Krisztus iránti elköteleződés nem alapulhat érzelmi, idealista döntésen.

Az első embert valószínűleg a pillanat eufóriája ragadta el. Tömegek követték Jézust. Százak gyógyultak meg. Jézus tanítványai részesei voltak ennek az izgalmas mozgalomnak. A férfi részt akart venni az akcióban. Ezért áradozott: ,,Követlek, akárhova mégy."

Jézus azonban látta, hogy a férfi nem gondolta át alaposan az Ő követését. Nem vette figyelembe az árát. Nem gondolt a nehézségekre, az elutasításra és az üldöztetésre, amelyek elkerülhetetlenül követni fogják. Idealizált, elbűvölő képe volt arról, hogy mit jelent Jézust követni. De ez nem vitte volna át a nehéz időkön.

Kijelenteni valamit könnyű. A hosszú távú gyakorlás a próbatétel. Elmehetsz egy evangelizációs összejövetelre, ahol a zene magával ragadó. Csodálatos lelkület van a levegőben. A prédikátor elmond egy megható történetet, és meghívást intéz, és az emberek elkezdenek özönleni a folyosókon. Jó érzéssel tölt el, amit mondott. Rájössz, hogy vannak olyan szükségletek az életedben, amelyeket Jézus kielégíthetne. Ezért előre mész, és találkozol egy lelkigondozóval. Ő elmagyarázza, hogy ha hiszel Jézusban, akkor minden bűnöd megbocsáttatik, és biztos lehetsz benne, hogy a mennybe jutsz. Így hát imádkozol, hogy befogadd Jézust.

De vajon ettől Jézus követője leszel? Abban a pillanatban valóban Isten gyermekévé váltál? Talán, de nem feltétlenül! Érted, hogy Jézus követése és az önmagadért való élet kizárja egymást, és hogy elkötelezed magad Jézus követése mellett? Érted, hogy Jézus követése és a bűneidhez való ragaszkodás nem összeegyeztethető, és hogy amikor Krisztusban mint Megváltóban bízol, egy életen át tartó harcot kezdesz a bűn ellen? Érted, hogy bár az üdvösség teljes mértékben Isten kegyelmi ajándéka, a mi érdemünktől vagy cselekedeteinktől függetlenül, de az, aki elfogadja Isten ajándékát, többé nem a sajátja; áron lett megvásárolva? Mostantól annak kell élnie, aki szerette őt és önmagát adta érte. A Krisztus mint Megváltó iránti elköteleződés nem alapulhat a jó hangulaton.

B. A Krisztus iránti elköteleződés nem lehet alkalmi, amikor-van-időd-rá dolog.

Mi lehetne nemesebb és biblikusabb, mint eltemetni az apját? De Jézus nem engedi meg ennek a leendő követőnek, hogy még e nemes cél érdekében se halassza el az elköteleződését addig, amíg éppen alkalmasnak látja! Ha a menny és a pokol igaz (és Jézus minden követőjének hinnie kell, hogy így van, hiszen Ő mindkettőt világosan és erőteljesen tanította), és ha a halál minden ember számára mindennapos lehetőség, akkor az Isten országának üzenete sürgős! Az emberek, akikkel nap mint nap találkozunk, a menny dicsősége vagy a pokol gyötrelmei felé tartanak, és egy szívdobbanásnyira vannak az örökkévaló sorsuktól! E súlyos igazságok fényében nem lehetünk lazák, közömbösek a Krisztus iránti elkötelezettségünkkel kapcsolatban!

C. A Krisztus iránti elkötelezettség nem lehet egy olyan életszakasz, amelyet egy napon magad mögött hagysz.

Ha nyitva hagyod a lehetőségeidet, hogy visszatérhess a régi életedhez, ha a dolgok nem működnek keresztényként, az azt jelenti, hogy elutasítod Jézus követését. Jézus később Lót feleségét említi, mint kijózanító példát mindazoknak, akik követni akarják Őt, amikor azt mondja: "Emlékezzetek Lót feleségére. Aki meg akarja tartani az életét, elveszíti azt, és aki elveszíti az életét, megőrzi azt" (Lukács 17:32-33). Bár a keresztény élet egy olyan folyamat, amelynek során naponta egyre többet és többet adunk át az Úrnak, soha nem szabad úgy gondolkodjunk: "Kipróbálom, hátha beválik. Ha nem, akkor visszatérek a régi életemhez, vagy megpróbálok valami mást". Ha Jézus az Úr, akkor az egyetlen út az, hogy Vele együtt haladunk előre. A visszafordulás még csak szóba sem jöhet.

Következtetés

Mivel Jézus követésének egyetlen módja a teljes követés, mindannyian józanul fel kell tegyük magunknak a kérdést: "Teljes mértékben követem Jézust?". Visszatartok-e valamit magamnak? Fél lábbal a világban maradok a biztonság kedvéért? Ragaszkodom-e néhány titkos bűnhöz, csak azért, hogy ne maradjak le arról, amit a világ kínál? Próbálom Krisztust és a mammont is szolgálni? Azt mondom: "Követlek Uram, de ..."? Mindennek, ami a "de" szócska után van, el kell tűnnie!

Fennáll a veszélye annak, hogy meghallgatsz egy ilyen üzenetet, és pillanatnyi meghatottságodban azt mondod: "Rendben, mindent Jézusnak adok! Mindent megteszek érte! Misszionárius leszek, ha kell, akár mártír is". De ha nem számolsz az árral, akkor úgy jársz, mint az első ember. Hogyan valósíthatjuk meg a Jézus iránti teljes elkötelezettséget a mindennapokban?

A kis cselekedetek által amikor megtagadjuk önmagunkat Jézusért. Hallgassuk meg a szomszéd gyerek gondjait ahelyett, hogy azt mondanánk: "Tűnj el". Olvassál valakinek a Bibliából aki erre képtelen. Adj egy pohár vizet egy remegő öregembernek az idősek otthonában. Ezek nem látványos dolgok, de Istennek tetsző dolgok.

Könnyű lenne egy pillanat alatt dicsőségesen távozni; nehezebb a keresztény életet apránként, kis lépésekben, hosszú távon élni.

Ez a fajta napi, apró lépésekben történő elköteleződés azzal kezdődik, hogy teljesen Jézus Krisztusra bízod az életedet és az örök sorsodat. Ő azért adta magát a kereszten, hogy neked ne kelljen szembenézned Isten haragjával a bűneid miatt. Jézus arra hív, hogy fordulj el önzésedtől és bűneidtől, és kövesd Őt. Ha azt mondod: "Követem Jézust, de ...", akkor ki kell törölnöd a "de" szócskát. Az egyetlen módja annak, hogy Jézust kövesd, az a teljes követés. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Krisztus szenvedése és dicsősége
  2022-04-20 21:10:44, szerda
 
  Zsoltár 22: Krisztus szenvedése és dicsősége


Egyrészt a zsoltár Dávid életének néhány eseményére utal, valószínűleg azokra, amelyek akkor történtek vele amikor Saul üldözte. De a Szentírás nem jegyzett fel olyan helyzetet, amelyben Dávid olyan mértékű megpróbáltatásokon ment volna keresztül, mint amilyeneket a zsoltár leír. Dávid túlmutat önmagán, prófétai módon alkalmazza az eseményeket Krisztusra. Így ahhoz, hogy igazságot tegyünk a zsoltárral kapcsolatban, el kell tekintsünk Dávid tapasztalatától, és arra kell összpontosítanunk, hogy az hogyan vonatkozik Dávid Fiára, az Úr Jézus Krisztusra. A zsoltár egy keresztre feszítés általi halált ír le több száz évvel azelőtt, hogy ez a kivégzési mód ismert lett volna. A zsoltár részletei Dávid Fia, Jézus, a Messiás által teljesedtek be, mintegy 1000 évvel a megírása után.

Szent földön állunk itt. Ha valaha is kíváncsi voltál arra, hogy mit is mondott Jézus valójában a Gecsemáné kertben, amikor lelkileg gyötrődött arra gondolva, hogy nemsokára a bűneink Őreá kerülnek és Isten haragja árad ki rá (az evangéliumok csak egy rövid összefoglalót adnak róla), akkor valószínűleg itt megtalálod. Láthatunk itt valamit abból, hogy mibe került a megváltásunk a Megváltónak. Bár szenvedései messze túlmutatnak mindazon, amit mi valaha is felfoghatunk, mégis bepillantást nyerhetünk azokba a gyötrelmekbe, amelyeket értünk elszenvedett. Az egyetlen helyes válasz az, hogy meghajolunk imádatban, és újból alávetjük magunkat annak akaratának, Aki szeretett minket és önmagát adta értünk.

1.Krisztus szenvedett a keresztfán a mi üdvösségünkért (22:2-22).

Az első szakasz a panasz és a bizalom három ciklusából áll:

22:2-3 = panasz (Istenhez).

22:4-6 = Bizalom (Istenben)

Második ciklus: 22:7-9 = Panaszkodás

22:10-12 = Bizalom és kérés [12. v.]

Harmadik ciklus: 22:13-19 = Panaszkodás

22:20-22 = Bizalom és (többnyire) kérés


A panaszos szakaszokat vizsgálva prófétai tisztasággal láthatunk valamit Krisztus szenvedéséből a kereszten. Ha arra a tényre gondolunk, hogy "Krisztus, a hatalmas teremtő meghalt az ember, a teremtmény bűnéért", szívünknek hálaadással kell betelnie azért, amit értünk elszenvedett. Figyeljük meg, mi történt Krisztussal a kereszten:

A. Isten elhagyta őt. (22:2).

Amikor Jézust keresztre feszítették, körülbelül déltől délután 3-ig sötétség borult az országra, és Jézus a 22-dik zsoltár második versének a szavait kiáltotta fájdalmában: "Eli, Eli, lama sabachthani?", azaz "Én Istenem, Én Istenem, miért hagytál el engem?". (Mt 27:46).

Egyszerre belépünk az evangélium legmegfejthetetlenebb misztériumába. Senki sem tudhatja igazán, hogy mi volt az oka annak, hogy Isten elhagyta Jézust a sötétségnek abban a három órájában. Azt tudjuk, hogy Jézus viselte Isten átkát a világ bűneire, és hogy Isten az Ő szentségében valahogy kénytelen volt hátat fordítani Fiának, miközben Ő viselte ezt a bűnt. Jézus, Isten szeplőtelen Báránya, aki nem ismert bűnt, bűnné lett értünk (2Kor 5:21; Gal 3:13). Ő viselte Isten haragját, amelyet mi megérdemeltünk. Így Őt elhagyta az Atya Isten.

Tehát bár a fizikai gyötrelem szörnyű volt, a lelki gyötrelem végtelenül rosszabb volt. Mi ezt nem érthetjük, mert mi nem élvezhettük az Atyával való tökéletes közösséget az örökkévalóságtól fogva, mint Jézus. Mivel nem osztozunk az Ő szent természetében, nem tudjuk elképzelni, milyen volt Jézus számára bűnné lenni értünk. De ez történt a kereszten.

B. Isten nem válaszolt az imádságaira (22:3).

A haláltól való megszabadulásért kiáltott; hogy ha lehetséges, ez a pohár távozzon el tőle. Mégsem szabadult meg a haláltól, és nem volt megkímélve a pohártól. Ehelyett átment a halálon, és a feltámadásban megszabadítva lett. Milyen szörnyű lehetett az Ő számára, aki töretlen közösséget élvezett az Atyával, hogy kiáltott Hozzá, és Ő nem válaszolt!

C. Megvetették és kigúnyolták (22:7-9).

Féregnek és nem embernek nevezi magát. A féreg a gyengeség és a megvetés tárgya. A féreg, amire utalt, a cochineal, amely összezúzva skarlátvörös színt termel, amelyet festékanyagként használtak. A sátorban használták a takarók és leplek egy részének festésére (2Mózes 26:1, 31, 36). Jézust azért zúzták össze, hogy vére befedje bűneinket. De az emberek szemszögéből nézve Őt megvetették és lenézték. A 8-9. versek pontosan azokat a cselekedeteket és szavakat írják le, amelyeket Jézus ellenségei használtak, amikor a kereszten volt (Mt 27:39-43)! Kigúnyolták az Istenbe vetett bizalmáról szóló állításait.

D. Vad emberek vették őt körül (22:13-14).

Ellenségei vad állatokhoz hasonlítanak - bikákhoz, oroszlánokhoz és kutyákhoz (22:13, 14, 17). (Básán [13. v.] olyan terület volt, amely jól táplált bikáiról volt híres.) Olvastam egy emberről, akit pitbull kutyák támadtak meg, és olvastam arról, hogy David Livingstone-t egy oroszlán támadott meg. Egyik élményt sem szeretném átélni! Jézus is így érezte magát, amikor a kereszten függött, miközben a zsidó vezetők gúnyolódtak vele és hamis vádakat koholtak ellene. Bár 10 000 angyalból álló légiót is hívhatott volna segítségül, a Megváltó mégis úgy döntött, hogy csendben szenved.

E. Átélte a keresztre feszítés fizikai és lelki gyötrelmeit (22:15-19).

A 15-19. versek csodálatos próféciák Krisztus keresztre feszítéséről. Azt hiszem, ezek bizonyítják a Biblia isteni ihletettségét, mivel ez több száz évvel azelőtt íródott, hogy a keresztre feszítésről tudtak volna. A keresztre feszítés kínzási eszközként jelent meg valahol keleten, talán a médeknél és perzsáknál. Úgy tűnik, hogy Nagy Sándor tőlük vette át és hozta nyugatra. A rómaiak Karthágón keresztül a föníciaiaktól vették át, és a legsúlyosabb bűnözők számára fenntartott kivégzési eszközként tökéletesítették. Brutális, kínzó, megalázó kivégzési mód volt. Figyeljük meg a zsoltáros leírását, amely messze túlmutat saját tapasztalatain:

"Szétfolyt, mint a víz" (15. v.) - a szenvedés okozta túlzott izzadásra utal, valamint a gyengeség érzésére, ahogy az élet lassan elenyészett. Ez tükröződött Jézus kiáltásában: "Szomjazom!".

"Kificamodtak a csontok" (15. v.) - nem szó szerint, hanem a keresztfára lábainál és kezeinél fogva odaszegezett Jézus így érezte magát.

"A szív mint a viasz megolvadt" (15. v.) - a szív küzdött, hogy vérrel lássa el a végtagokat.

"A torok kiszáradt, mint a cserép, a nyelv a szájpadláshoz tapadt" (16. v.) - gyengeség, ahogy az élet elszállt belőle; rendkívüli szomjúság, ahogy a teste kiszáradt.

"A halál pora" (16. v.) - már majdnem halott.

"Körülvéve gonosz emberekkel" (17. v.) - a kereszt színhelyén, amikor ellenségei várták a halálát.

"Átszúrt kezek és lábak" (17. v.)

"Megszámlálhatnám minden csontomat" (17. v.) - ruha nélkül keresztre feszítve.

"Az emberek bámulnak" (17. v.) - nyilvános keresztre feszítés.

"Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek" (18. v.) - konkrét prófécia a katonák tevékenységéről Krisztus keresztje körül.

Ez csak egy pillantás Krisztus szenvedésére, ahogyan azt Dávid prófétai módon látta 1000 évvel Krisztus előtt. Az ő nagy szenvedése megmutatja nekünk a mi nagy megváltásunkat és azt, hogy hogyan kell válaszolnunk a megváltásunkra.

Hogyan válaszoljak Krisztusnak, aki értem szenvedett?

(1) Látnom kell mind a saját bűneim nagyságát, mind Krisztus szeretetének nagyságát.

Az én bűnöm miatt került Jézus a keresztre. Az Ő szeretete tette Őt hajlandóvá arra, hogy a keresztre menjen. "Isten pedig abban mutatta meg a szeretetét irántunk, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk" (Róm 5:8).

A híres holland művész, Rembrandt festményt készített a keresztre feszítésről. A festmény középpontjában természetesen a kereszten lévő Megváltó áll. De megfestette a kereszt körül összegyűlt tömeget is. Ott állva a kép szélén az árnyékban, Rembrandt saját magát festette meg! Rembrandt, a keresztre feszítés résztvevője!

Milyen igaz ez! Nekünk is csatlakoznunk kell Rembrandthoz azáltal, hogy magunkat is oda helyezzük. Személyessé kell tennünk. Az én bűneim miatt került Jézus a keresztre! Nem követtem el sok olyan durva külső bűnt, amit sokan elkövetnek. Könnyű azt gondolnom, hogy én nem vagyok olyan rossz bűnös, mint mások. De minél inkább növekedem keresztyénként, annál inkább felfedezem, hogy mennyire gonosz a szívem. A szentséghez vezető út nem abban áll, hogy többet gondolok magamról, hanem abban, hogy egyre inkább felismerem, mennyire bűnös vagyok, ami arra késztet, hogy szorosabban ragaszkodjak a kereszthez, ahol Isten kegyelmében részesülök.

Napjainkban nem népszerű a bűnösségünket hangsúlyozni. Sokan olyan üzenetet akarnak hallgatni amely szépíti a bűnt, és amely dicséri, felmagasztalja az embert.

Kedves testvéreim, vigyáznunk kell, hogy ne magasztaljuk fel magunkat az Úrral szemben. Ha azt gondolod, hogy te egy elég jó ember vagy, és Istennek csak egy kis lökést kellett adnia neked, hogy a mennybe juss, akkor nem fogod nagyon szeretni Jézust. "Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevesbé szeret" (Lukács 7:47). De ha felismered az igazságot, hogy elveszett voltál az Isten elleni lázadásodban, és hogy Ő megmentett a pokoltól a szörnyű bűneid ellenére, sokat megbocsátva, akkor nagyon fogod szeretni Őt. Ahogy Spurgeon fogalmazott: "Aki Istene előtt állt, meggyőzve és elítélve, kötéllel a nyakán, ő az az ember, aki örömében sír, amikor Isten megkegyelmez neki, ő az az ember aki gyűlöli a gonoszt, amit Isten megbocsátott neki, és ő az az ember aki a Megváltó tiszteletére él, akinek vére által megtisztult" (C. H. Spurgeon önéletrajza).

A keresztre való pillantás rá kell ébresszen saját bűnöm nagyságára, valamint Krisztus szeretetének nagyságára.

(2) Alá kell vetnem magam annak, aki elrendeli, hogy szenvedés jöjjön az életembe, és bíznom kell benne.

Jegyezzük meg amit mond 22:16 vers: "A halál porába fektetsz engem". A héber "fektetni" igének van olyan jelentése, hogy "rendelni" vagy "kijelölni". Bár gonosz és istentelen emberek feszítették keresztre az Úr Jézust, ezt Isten előre eltervezett terve és előre tudása szerint tették (ApCsel 2:23; 4:27-28). Tehát bizonyos értelemben Isten szuverén terve volt az, hogy Krisztus szenvedett és meghalt a kereszten.

A zsoltár bizalomról szóló szakaszai (22:4-6, 10-12, 20-22) Krisztusnak az Atyának adott válaszát mutatják be. Haragudott Krisztus Istenre, amiért elrendelte ezt a szörnyű szenvedést számára? Nem! Megerősíti Isten szentségét, és ezt használja kérésének alapjául (22:4). Felidézi Isten hűségét másokkal szemben a múltban és saját korábbi tapasztalataiból (22:5-6, 10-11). És hittel kiált Istenhez szabadulásért (22:20-22).

Hogyan reagálsz, amikor megpróbáltatások jönnek az életedbe? A Zsidókhoz írt levél szerzője azt mondja, hogy Jézus "engedelmességet tanult abból, amit szenvedett" (Zsidók 5:8). Nem mintha előtte engedetlen lett volna; de az engedelmességet nem ismered meg tapasztalati úton, amíg nem szenvedsz. Ha nehéz időszakon mész keresztül, tanulj meg engedelmeskedni azáltal, hogy aláveted magad Istennek és bízol Benne.

Később ugyanez a szerző azt mondja nekünk: "Mert gondoljatok rá, aki elviselte a bűnösöknek ilyen ellenségeskedését maga ellen, hogy ne fáradjatok el és ne veszítsétek el a bátorságotokat" (Zsidók 12:3). Jézus úgy viselte el a próbákat és szenvedéseket, hogy egy szerető, szuverén Isten kezére bízta magát. Nekünk is így kell tennünk!

(3) Bíznom kell Istenben, amikor az imáim megválaszolatlanul maradnak.

Jézus szabadulásért imádkozott, de Isten nem válaszolt neki - akkor. Isten mégis válaszolt a feltámadásban. De Jézusnak keresztre feszítésen és halálon kellett keresztülmennie, mielőtt választ kapott az imádságaira. És mégis továbbra is így szólította Istent: "Én Istenem" (22:2-3, 11) és "Az én segítségem" (22:20).

Néha Isten megfelelőbb időben és jobb módon válaszol imádságainkra. Lehet, hogy mi ezt nem értjük. De bíznunk kell benne, mint Istenünkben, még akkor is, ha nem értjük. Voltak alkalmak, amikor szorgalmasan imádkoztam valamiért, amiről azt hittem, hogy Isten akarata, de úgy tűnt, hogy a dolgok nem is alakulhattak volna rosszabbul! Könnyű elkezdeni kételkedni Istenben, amikor imádkozol, és úgy tűnik, hogy nem válaszol.

Ilyenkor térj vissza e zsoltár csodálatos próféciáihoz, és hagyd, hogy azok megerősítsék a hitedet. Ha Isten Igéje képes volt pontosan leírni egy keresztre feszítést több száz évvel azelőtt, hogy ezt a kivégzési módot gyakorolták volna, és előre megmondani Krisztus halálának konkrét részleteit, egészen az ellenségei által mondott szavakig és a pogány katonáknak a köntöséért folytatott szerencsejátékáig, az szilárd bizonyíték arra, hogy természetfeletti Könyvvel van dolgod! Az Ószövetségben még tucatnyi ilyen prófécia található Krisztusra vonatkozóan. Tehát bízhatsz Istenben és az Ő Igéjében, még akkor is, ha megpróbáltatásokon mész keresztül, és úgy tűnik, hogy imáid megválaszolatlanok maradnak.

Az 1-22. versek tehát azt mutatják be, hogy Krisztus hogyan szenvedett a kereszten a mi üdvösségünkért. De a zsoltár nem ér véget a keresztre feszítés vereségével. A feltámadás győzelmével és az azt követő dicsőséggel folytatódik.

2. Krisztus feltámadásának dicsősége megköveteli, hogy minden népnek hirdessük Isten nagy üdvösségét (22:23-32).

A zsoltár nem mondja ki egyértelműen, hogy Krisztus feltámadt, de több dolog is utal arra, hogy a feltámadás megtörtént a 22. és 23. versek között. Először is, a 22. vers második felét több bibliafordítás így adja vissza: "Te hallottál engem...". Ez egy hirtelen bizakodásra utaló hang.

Másodszor, a 22. versben a Messiás azt mondja: "Hirdetem nevedet testvéreimnek". Jézus a feltámadás előtt soha nem nevezte a tanítványokat testvéreinek. De közvetlenül a feltámadás után azt mondta Mária Magdolnának: "Menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: "Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez" (János 20:17; lásd még Zsidók 2:11-12).

Harmadszor, a következmények amelyekről ezekben a versekben olvasunk olyan dolgok, amelyek Krisztus feltámadásának következményei. Ezek nyilvánvalóan messze túlmutatnak Dávid személyes tapasztalatán. Ezek a következők:

(1) Közösség (22:23) - az Ő testvérei vagyunk. Isten nevét (= jellemét és tulajdonságait) kijelenti nekünk.

(2) Dicséret (22:23-24) - Ha Krisztus csak szenvedett és meghalt, akkor nincs helye a dicséretnek. Akkor még mindig a bűneinkben lennénk (1Kor 15:17). De Halleluja! Ő feltámadt! Dicsérhetjük Őt!

(3) Bizonyságtétel (22:25) - Isten nem hagyta ott az Ő szentjét a sírban (Zsoltárok 16:10). Meghallgatta kiáltását, és feltámasztotta Őt a halálból. Most mi is bizonyságot tehetünk Isten szabadításáról, amikor feltámasztotta Krisztust a halálból.

(4) Hálaáldozat (22:26-27) - Ezek a versek egy héber hálaáldozatot ábrázolnak. Amikor Isten meghallgatta az imádkozó imádságát, az imádó hálaáldozatot mutatott be a templomban. A szegényeket meghívták, és hálaadó lakomát rendeztek Isten dicsőségére. Az imádók így köszöntötték egymást: "Éljen a szíved örökké!". (22:27). Ugyanígy van nekünk is hálaadó ünnepünk, az úrvacsora (eucharisztia), ahol összegyűlünk, hogy hálát és dicséretet mondjunk Isten Krisztusban nekünk adott ajándékáért, és a bűneinkből való szabadulásért, amelyet az Ő halála és feltámadása által kaptunk.

(5) Világméretű evangelizáció (22:28, 31-32) - A feltámadott Megváltóról szóló jó hírt a zsidókon túl minden népnek, és az utána következő nemzedékeknek is hirdetni fogják. Nincs jó hír, ha a Megváltó halott, de van üdvösség, ha feltámadt. Az üzenet a szegényekre és a gazdagokra egyaránt vonatkozik (22:27, 30), mindenkire, aki elismeri szükségét.

(6) Az Úr uralma (22:28-30) - Ez a rész még nem teljesedett be, de hamarosan be fog. Testileg fog visszatérni, hogy minden ellenállást szétzúzzon, és ezeréves királyságában vasrúddal uralkodjon a nemzeteken. Minden térd meghajol majd előtte. Ahogy a többi prófécia is beteljesedett, úgy ez is be fog teljesedni. Számíthattok rá!

Következtetés:

A 22. zsoltár üzenete tehát a következő:
Krisztus szenvedett a kereszten a mi üdvösségünkért, ezért ezt hirdetnünk kell minden nemzetnek.
Két alkalmazás: (1) Helyezd a keresztet az Istennel való járásod középpontjába. Amikor naponta a keresztre összpontosítok, a szívem megtelik örömmel és hálával Isten felbecsülhetetlen ajándékáért. A kereszt emlékeztet a bűnösségemre, hogy ne magamban bízzak, hanem Krisztusba kapaszkodjak. A keresztre való összpontosítás segít ellenállni a kísértésnek, mivel emlékeztet, hogy nem kevesebbel lettem megváltva, mint a Jézus vérével. Hogyan vétkezhetnék Ő ellene, aki ennyire szeretett engem? Hajlamosak vagyunk elfelejteni a keresztet, ezért rendelte el Jézus, hogy gyakran jöjjünk az Ő asztalához, hogy emlékezzünk rá.
(2) Az Istennel való járásod lényege az elveszettek iránti szeretete legyen. Ő azt akarja, hogy a föld legvégéig mindenki hozzá forduljon és imádja őt (22:28). Ez azt jelenti, hogy ha nem összpontosítok aktívan a világmisszióra, akkor túlságosan magamra összpontosítok. Akkor nem vagyok összhangban Isten céljával, hogy Ő megdicsőüljön az egész földön. Megvan az Ő parancsa, hogy menjünk, és az Ő ígérete, hogy "a népek minden nemzetsége őelőtte borul le" (22:28). Hogyan imádhatják Őt, ha soha nem hallottak Róla? Hogyan fognak hallani Róla, ha mi nem támogatjuk anyagilag és lelkileg a missziót, ha nem küldünk hozzájuk misszionáriusokat vagy hogyha mi magunk nem megyünk el hozzájuk? Ámen.


 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Az Úr halk és szelíd hangja
  2022-04-10 22:04:57, vasárnap
 
  Az Úr halk és szelíd hangja

Lekció: 1Kir 19,9-18; Textus: 1Kir 19,12

Bevezetés: Példázat: Az indián és a tücsök

Mire figyelsz az életben? Meghallod annak a szavát, aki szeret téged?
Történt egyszer, hogy egy indián sétált egy nagy amerikai városban a amerikai barátjával. A New York-i Times Square környékén jártak. Éppen csúcsidő volt, tehát sokan nyüzsögtek az utcákon. Az autósok nyomták a dudákat, a taxisok csikorogva fordultak be az utcasarkokon, a város zaja szinte süketítő volt. Egyszer csak megszólalt az indián:
- Hallok egy tücsköt!
- Az nem lehet - mondta a barátja. - Ekkora zajban hogy lehetne meghallani egy tücsköt?
- Biztos vagyok benne. Hallottam egy tücsköt.
- Ez őrültség! - mondta újra a barátja.
Az indián viszont egy kis ideig türelmesen figyelt, majd elindult az utca másik oldalára, ahol néhány bokor nőtt. Az ágak között tényleg megtalálta a tücsköt. A barátja álla leesett.
- Ez lehetetlen. Neked természetfölötti hallásod van.
- Nem, - válaszolt a bennszülött. - Az én fülem semmiben sem különbözik a tiedtől. A dolog csak azon múlik, hogy mire figyelsz jobban.
- Ez lehetetlen, én sose hallanék meg egy tücsköt ilyen zajban.
- Nem, nem lehetetlen. Az egész csak azon múlik, hogy mi a legfontosabb neked. Figyelj! Bemutatom.
Az indián kivett a zsebéből néhány érmét, majd a földre ejtette azokat. 30 méteres körzetben minden fej megfordult, hogy vajon az érme, ami csörrent, nem az övék-e.
- Látod már, hogy mire gondoltam? Az egész azon múlik, hogy mi az, ami fontos számodra ...
Vannak olyanok, akik azt mondják, hogy nincs Isten, és, hogy Ő már nem szól hozzánk. Azonban lehet, hogy csak azért nem látják és hallják Őt, mert nem figyelnek Rá. Maguknak élnek és nem Istennek. Ha Istenre vagy hangolódva, akkor fel fogsz figyelni rá a munkahelyen és a világban is. Hallani fogod, amikor beszél hozzád.

-hitetlenség; csak az erőfeszítéseit látta
-kimerült lelkileg, fizikailag; elcsüggedt
-úgy látta, hogy reménytelen a helyzet, hogy hiába fáradozott az Úrért
-elmenekült az őrhelyéről, a szolgálati helyéről
-Illés helyreállítása: fizikailag és lelkileg
-elhagyta az Urat, de az Úr nem hagyta el őt
-az Úr szerette Illést; vele volt és érte volt.
-40 napig ment annak az ételnek az erejével
-"Mit csinálsz itt Illés?" - ,,Mit keresek itt?" ,,Miért vagyok itt?"
-tévedés: hogy egyedül maradt

Leckék az Úr halk és szelíd hangjáról:

1) Isten munkamódszere az ember lelkében
-szükségünk van arra, hogy lássuk az Úr munkáját a magunk és a mások lelkében

a) Először is, hogyan nem munkálkodik az Úr az emberek lelkében.
-Illés lelkében szükség volt egy elvégzett munkára

Halk, szelíd hang.
-nem a mindenható ereje változtatja meg az ember lelkét
Példa: a fáraó esete
-vihar, földrengés, tűz - fél az ember ezektől - emlékezteti az embert a halandóságára, mulandóságára, kicsiségére, de ritkán hoz változást az ember lelkében.
Példa: egy igehirdető hirdette a törvény rettenetes voltát és az emberek bűnösségének tudata növekedett, de senki nem hívta segítségül az Urat. Aztán valaki felállt az egyik alkalom alatt, és azt kérdezte, hogy nincs balzsam, gyógyír Gileádban. És akkor az igehirdető megértette, hogy hirdetnie kell a bűnbocsánatot a Krisztus vérének érdeméért és százak tértek meg az Úrhoz.
-a törvény előkészít, de nem tudja meglágyítani a szívet, nem tud megváltoztatni.
-a Kármel hegyén az Úr amikor tüzet bocsátott le az égből, akkor megmutatta a mindenható erejét. De ez nem vezette megtérésre a népet. Ettől nem változott meg az életük, a szívük.
Példa: Amikor az angyalok megverték vaksággal az embereket, akkor ők tovább keresték az ajtót. Az angyalok erejét megtapasztalták, de nem változtak meg.

Jel 16,8 -11; 21 : ,,A negyedik angyal is kiöntötte a poharát a napra, és megadatott neki, hogy gyötörje az embereket annak tűző sugarával; és az emberek gyötrődtek a nagy hőségben, és káromolták az Isten nevét, akinek hatalma van ezek fölött a csapások fölött, de nem tértek meg, hogy dicsőséget adjanak neki. Az ötödik is kiöntötte a poharát a fenevad trónjára: országa elsötétült, nyelvüket rágták kínjukban, kínjaik és fekélyeik miatt káromolták a menny Istenét, de nem tértek meg cselekedeteikből... az égből jégeső esett az emberekre mázsás szemekben, és káromolták az emberek Istent a jégeső csapása miatt, mert ez a csapás igen nagy volt."

-a gyülekezet szórakoztatása programokkal.
-Isten halk, szelíd hangon szól a lelkekhez ma is! Akkor magára vonja a figyelmedet.

b) A lelkek megmentése

Hogyan? A Lélek halk és szelíd hangon megszólítja a bűnöst és így menti meg, változtatja meg őt belülről. Így történik a leggyakrabban a bűnösök megmentése. Megmutatja bűneiket és azt hogy szükségük van Megváltóra.

c) A szentek megszentelődése

Szentséget munkál a szívünkben. Egyre közelebb von minket Jézushoz. Ritkán munkálkodik az Úr földrengéssel, viharral, tűzzel.

II. A halk, szelíd hang hatásai az emberi lélekre:

1) Megalázza őt. 13-dik vers: ,,Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál?"
-csak akkor takarta el arcát amikor meghallotta a halk, szelíd hangot. Az angyal is eltakarta az arcát. A Szentlélek egyik első munkája az emberi lélekben a megalázkodás. Szégyenérzet - hogy nem Istent tette az első helyre; el akarta hagyni a szolgálat helyét.
-Péter sírt, amikor meghallotta a halk, szelíd hangot, amely szembesítette tagadásával.

2) Engedelmességet eredményez a szívében.

Amikor meghallotta a halk, szelíd hangot akkor ment ki és állt meg a barlang bejáratánál. Szentség, engedelmesség szívből ez következménye a Lélek halk, szelíd hangjának a szívben.
-Bibliaolvasás, gyülekezetbe való járás
-szól az ember lelkiismeretéhez, a szívhez

3) Isten foglalkozik a gyermekével

,,Mit csinálsz itt?" - szembesít, meggyőz a bűnödről; lelkiismeretedhez szól

4) Illés kiönti a szívét az Úr előtt

14 vers: ,,Ő így felelt: Sokat buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni."

-csak Illés és az Úr vannak ott!!!
-elmondja a szíve bánatát!!!

III. Következtetések:

a) Isten nem mindig használja azt az eszközt amiről mi azt gondoljuk, hogy használni fogja.
-Isten nem használta a vihart, a földrengést, a tüzet. Valószínű, hogy Illés arra számított, hogy ezeket fogja használni. Illés ezt használta volna. Isten útja más. Azt gondoljuk, hogy úgy kell cselekedjen az emberek lelkében ahogyan mi gondoljuk.

b) Minden eszköz, módszer haszontalan, hiábavaló ha Isten nélkül van használva.
-ha Isten nem szól minden erőfeszítés hiábavaló.

c) Vigyázz, hogy ne ítéld meg tévesen életed hasznosságát.
7000-en nem hajtottak térdet a Baálnak; ők tudtak az Illés bátor helytállásáról. Ő nem tudott róluk és arról, hogy milyen jó hatással volt rájuk. Sokakra vagy jó hatással, akikről nem tudsz. De majd értesülni fogsz erről egy napon. Az ördög el akarja hitetni veled, hogy egy rakás csődtömeg vagy, hogy egész életed, szolgálatod egy nagy kudarc, hogy semmi haszna nincs az erőfeszítéseidnek.
-ha Istennel jársz együtt, ez sokakra van jó hatással és csodálkozni fogsz ezen egy napon.

d) Az Úr tudomásul veszi, számontartja, értékeli az erőt, a hitet, a hűséget mások gyengeségében.

-volt 7000 ember akik nem voltak olyan bátrak mint Illés. Nem voltak ismertek a hangosan beszélő életükről, vagy a szóbeli prédikálásukról, de Isten tudott róluk, ismerte őket, látta őket.
-hallgassuk az Úr halk, szelíd hangját otthon, a gyülekezetben. Kérjük, hogy szóljon hozzánk, erre van szükségünk. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Isten titokzatos, félelmetes és bosszúálló
  2022-04-10 22:00:09, vasárnap
 
  Isten titokzatos, félelmetes, és bosszúálló

Textus: 1Kir 19,11-18

1) Az Isten akivel dolgunk van titokzatos, félelmetes és rettenetes.

2) Isten útjai félelmetesek. Ő bosszúálló Isten.

A mi Istenünk olyan Isten, akit mindenkinek szolgálnia kellene. Ő a Teremtőjük, és Ő alapvetően jó. Az, hogy az emberek fellázadtak ellene, és nem szolgálják Őt, nagy gonoszság. Az a tény, hogy az emberek vétkeznek azáltal, hogy hamis isteneket szolgálnak, olyan szörnyű gonoszság, hogy azt büntetni kell.

Illés elcsüggedt és elbátortalanodott. Fel akarta adni Isten munkáját. Hogy Illést helyreállítsa, Isten bepillantást engedett neki az Ő dicsőségébe - és a bűn büntetésének szörnyű tetteibe.

Illés nem értette a szél, a földrengés és a tűz jelentését - ezért Isten elmagyarázta neki. Azt mondta neki (15 - 17 versek):

,,Menj, kelj ismét útra a pusztán át Damaszkuszba, és amikor odaérsz, kend fel Hazáélt Arám királyává. Azután Jéhút, Nimsí fiát kend fel Izráel királyává; Elizeust, az ábél-mehólái Sáfát fiát pedig kend fel prófétává magad helyett! És aki majd megmenekül Hazáél kardjától, azt Jéhú öli meg, és aki megmenekül Jéhú kardjától, azt Elizeus öli meg."

Fontos megérteni, hogy ezek az emberek szörnyű ítéletre és büntetésre vannak felkenve. Isten eszközei voltak, hogy ítéletet hajtsanak végre azokon, akik elutasították Istent és nem engedelmeskedtek neki.

Itt van először is Hazáel, aki az első eszköz Isten kezében.

2Kir 8,7-15: ,,Elizeus ezután elment Damaszkuszba. Benhadad, Arám királya éppen beteg volt. Amikor jelentették neki, hogy az Isten embere odaérkezett, ezt mondta a király Hazáélnak: Végy magadhoz ajándékot, és menj az Isten embere elé! Kérdeztesd meg vele az URat, hogy felépülök-e ebből a betegségből! Hazáél tehát eléje ment, vitt magával ajándékul mindenféle damaszkuszi drágaságot, amennyit negyven teve elbír. Amikor odaért, megállt előtte, és így szólt: Fiad, Benhadad, Arám királya küldött hozzád, hogy megkérdezze, felépül-e ebből a betegségből? Elizeus ezt mondta neki: Menj, és mondd azt neki, hogy bizonyosan felépül. Bár az ÚR velem megláttatta, hogy meg fog halni. Akkor az Isten embere mereven maga elé nézett, azután sírva fakadt. Hazáél megkérdezte: Miért sírsz, uram? Ő így felelt: Mert tudom, hogy milyen veszedelmet hozol Izráel fiaira. Erődjeiket fölperzseled, ifjaikat fegyverrel ölöd meg, csecsemőiket sziklához vágod, és terhes asszonyaikat felhasogatod. Erre azt mondta Hazáél: Ugyan micsoda a te szolgád, ez a kutya, hogy ilyen nagy dolgokat vihetnék véghez? De Elizeus így felelt: Megláttatta velem az ÚR, hogy te leszel Arám királya. Elizeustól eltávozva bement urához, aki megkérdezte tőle: Mit mondott neked Elizeus? Ő így felelt: Azt mondta nekem, hogy bizonyosan fölépülsz. Másnap azonban fogott egy takarót, vízbe mártotta, és urának az arcára terítette, úgyhogy az meghalt. Utána Hazáél lett a király."

Hazael gyilkos, kegyetlen, szörnyűséges király lett. Nagy kárt okozott Izraelnek. Összefoglalót kapunk róla a 2Királyok könyvében. Például a 2Királyok 10:32-33-ban azt olvassuk:

,,Abban az időben kezdte az ÚR megcsonkítani Izráelt, mert megverte őket Hazáél Izráel határa mentén mindenütt: a Jordántól napkeletre..."

2Kir 13,3: ,,Ezért fellángolt az ÚR haragja Izráel ellen, és egész uralkodása alatt Hazáélnak, Arám királyának... a kezébe adta őket."

22 vers: ,,Hazáél, Arám királya sanyargatta Izráelt Jóáház egész idejében."

Hazáél mindebben eszköz volt Isten kezében. Isten haragja Izráel ellen égett, ezért Hazáél elnyomta őket.

Isten népe a Baált követte, és Illés számára úgy tűnt, hogy minden elveszett. De Isten megmutatta neki, hogy Hazáélen keresztül meg fogja büntetni a népet. Isten az egyik ellenségét, egy idegent, Hazáél szíriai királyt használta fel arra, hogy haragját Izraelre elhozza. Isten megmutatta Illésnek, hogy azok, akik elutasították Őt, akik harcoltak ellene - nem fognak sikerrel járni. Súlyos büntetést fognak kapni.

Ez különösen igaz Jézabelre.

A másik eszköz Isten kezében Jéhu volt.

A következő dolog, amit Illésnek tennie kellett, az volt, hogy felkenje Jéhut Izrael királyává. Isten azt mondta Illésnek (1Kir 19,17):

,,Aki majd megmenekül Hazáél kardjától, azt Jéhú öli meg."

Nos Jéhú gonosz király volt. De ami itt jelentős, az az, hogy Isten ezt a gonosz embert arra használta fel, hogy büntetését Jézabel királynőre és Akháb királyra és családjukra kirója. Emlékeztek, hogy miután Aháb király megölte Nábótot és elvette a szőlőjét, Jézabel utasítását követve, Illés ezt mondta neki: (1Királyok 21:20-24):

,,mivel arra vetemedtél, hogy olyat tégy, amit rossznak lát az ÚR. Ezért én veszedelmet hozok rád, és kisöpörlek téged. Kiirtom Izráelből Aháb férfiutódait, apraját-nagyját! Olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nebát fiának a házát, és mint Baasának, Ahijjá fiának a házát a bosszúságért, amelyet nekem okoztál, és vétekbe vitted Izráelt. Jezábelről pedig így szól az ÚR: A kutyák eszik meg Jezábelt Jezréel falánál! Aki Aháb családjából a városban hal meg, azt a kutyák eszik meg, aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik meg."

A téma szempontjából a lényeg itt az, hogy Jéhú volt az az ember, akit Isten erre használt. Erről a 2Királyok 9. és 10. könyvében olvashatunk. Jéhú megölte Akháb fiát és utódját, Jorám izraeli királyt, akit hátba lőtt az íjjal. Ezután elrendelte, hogy Jorám holttestét dobják a Nábót tulajdonában lévő mezőre. Jéhú ezután Jezréelbe ment, és megölette Jézabel királynőt. A 2Királyok 9:30-37-ben olvashatjuk:

,,Azután Jéhú megérkezett Jezréelbe. Amikor Jezábel ezt meghallotta, kifestette a szemét, feldíszítette a haját, és úgy ült ki az ablakba. Amikor Jéhú bement a kapun, Jezábel ezt kérdezte: Békés-e a szándékod, Zimrí, uradnak gyilkosa? Ő pedig fölnézve az ablakra így szólt: Ki az, aki velem tart? Akkor kitekintett két-három udvarnok. Ő megparancsolta: Dobjátok le! Le is dobták, úgyhogy vére a falra fröccsent meg a lovakra, amelyekkel áthajtott velük rajta. Jéhú pedig bement, és miután evett és ivott, ezt mondta: Nézzetek utána ennek az átkozottnak, és temessétek el, mert mégiscsak egy király leánya volt! De amikor odamentek, hogy eltemessék, nem találtak belőle mást, csak a koponyáját, a lábait és a két kézfejét. Visszatértek, és jelentették neki, mire ő ezt mondta: Az ÚR igéje ez, amelyet kijelentett szolgája, a tisbei Illés által: ,,A kutyák eszik meg Jezábel testét a jezréeli birtokon. És olyan lesz Jezábel holtteste a jezréeli birtokon, mint a trágya a mezőn; nem mondják meg róla, hogy ez volt Jezábel."

Ezután Jéhú megölette Akháb királynak mind a hetven fiát. Jezréel népével megölette mindannyiukat, lefejeztette őket, és a fejüket elküldték neki. Aztán elment Samáriába, és megölte mindazokat, akik megmaradtak Akháb családjából. Mindez az Úr Illésnek mondott szava szerint történt. (2Királyok 10:17) Jéhú volt Isten eszköze, aki végrehajtotta az ítéletet Ahábon és Jézabelen.

Ez pedig azt jelenti, hogy amikor elgondolkodsz a világban lévő összes gonoszságon, az összes igazságtalanságon, az összes gonosztevőn...

tudd, hogy Isten mindent rendbe hoz. Mindent helyreállít.

Isten meg fogja tenni. Efelől semmi kétség.

Igen, lesznek olyan időszakok, amikor úgy tűnik, hogy a világban minden a feje tetejére állt. Illés számára is úgy tűnt, hogy Jézabel királynő győzedelmeskedik és megállíthatatlan. De Isten mindent rendbe hozott. Mindent helyreállított. Őt elpusztította. Igazságot szolgáltatott.

A jövőben a dolgok még rosszabbnak fognak tűnni, mint Illés idejében. Ilyen időkről olvashatunk a Jelenések 13:3-10-ben:

,,Az egész föld csodálta a fenevadat: imádták a sárkányt, mivel átadta a hatalmat a fenevadnak, imádták a fenevadat is, és így szóltak: Ki hasonló a fenevadhoz, és ki tudna vele harcra kelni? És adatott neki nagyokat mondó és istenkáromló száj, és adatott neki hatalom a cselekvésre negyvenkét hónapon át; és megnyitotta száját káromlásra Isten ellen, hogy káromolja az ő nevét és sátorát, azokat, akik a mennyben laknak. Megadatott neki, hogy hadat indítson a szentek ellen, és legyőzze őket, megadatott neki a hatalom minden törzs és nép, minden nyelv és nemzet felett: hogy imádja őt mindenki, aki a földön lakik, akinek nincs beírva a neve a megöletett Bárány életkönyvébe a világ kezdete óta. Ha valakinek van füle, hallja! Ha valakire fogság vár, fogságra jut; ha valakinek kard által kell meghalnia, kard által hal meg. Itt van szükség a szentek állhatatosságára és hitére."

Micsoda borzalom fogja jellemezni azokat a napokat. De testvérek, bármennyire is rosszul mennek a dolgok - ne feledjétek, hogy Isten mindent helyre fog hozni, helyre fog állítani.

Ebben teljesen biztosak lehettek, mert azt látjuk itt, hogy

Isten olyan hatalmas, hogy még az ellenségeit is felhasználja céljai elérésére, megvalósítására.

Isten a pogány Hazáélt használta arra, hogy megbüntesse Izrael északi királyságának engedetlen népét. Isten Hazáél hatalomvágyát, Ben-Hadad király meggyilkolását és kegyetlenségét használta fel arra, hogy megbüntesse az engedetlen Izraelt.

E dolgok közül sok rejtélyes számunkra - mint például Elizeus üzenete, hogy Ben-Hadad király meg fog gyógyulni, mint ahogy az is, hogy Hazáél király lesz. De mindennek az egyik világos pontja az, hogy Isten ezt a gonosz, vérszomjas ellenséget használta fel az Ő céljai megvalósítására.

Ugyanezt látjuk Akháb halálában is. Isten egy hazug lelket használt fel Aháb egyik prófétájának szája által, hogy Ramót-Gileádnál a halálba csalja Ahábot. (1Királyok 22:22) Isten József testvéreit és bűnüket használta fel arra, hogy megmentse Izrael népét az éhínségtől. (1Mózes 50:20) József azt mondta a testvéreinek (1Mózes 45:8):

,,nem ti küldtetek ide, hanem Isten."

1Móz 50,20-21: ,,Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa."

Isten olyan hatalmas, olyan nagy, olyannyira ura mindennek, hogy még az ellenségeit is képes felhasználni céljai elérésére, megvalósítására.

Isten még a Sátánt is felhasználta az Ő igaz céljainak megvalósítására. Isten Jézus halála által akarta megmenteni az Ő népét. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, árulás kellett történjen. A Lukács 22:3-4-ben olvashatjuk:

,,A Sátán pedig bement Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és egyike volt a tizenkettőnek. Elment, és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogyan adja őt a kezükre."

A Sátánt olyan gyűlölet töltötte el Jézus iránt, hogy felbujtotta Júdást Jézus elárulására. De mindez Isten terve szerint történt. Ahogy Péter mondta pünkösdi prédikációjában (ApCsel 2:23):

,,azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a bűnösök keze által keresztre szögeztétek és megöltétek."

Testvérek, bízhattok Istenben, hogy tökéletes tervét megvalósítja. Ahogy Jób mondta, miután Isten megjelent neki (Jób 42:2):

,,Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál."

Soha nem kell elkeserednünk vagy elcsüggednünk. Isten uralkodik. Minden hatalom Jézusnak adatott. Ő mindent rendbe fog hozni, helyre fog állítani . Az Ő hatalma olyan nagy, hogy még az ellenségeit is felhasználja céljai megvalósítására.

Azt kell megértsétek, ti, akik nem vagytok keresztények, hogy ez a tanítás (az a tény, hogy Isten megbünteti a bűnt azt jelenti) arról szól, hogy bűneitek büntetését fogjátok elszenvedni, hacsak nem járultok Jézushoz.

Isten a bűnt biztosan meg fogja büntetni. A bűn gonosz, mivel Isten és az Ő uralma ellen irányul. Helyes, hogy a bűnt meg kell büntetni. És meg is lesz büntetve.

Jézabel bűne egy ideig büntetlenül maradt. Egy ideig úgy tűnt, hogy megmenekül Isten haragjától, és hogy kárt fog okozni Illésnek. De nem volt képes megölni őt. Senki sem volt képes rá. Isten felvitte Illést a mennybe.

De aztán Jézabelt utolérte Isten büntetése. A kutyák megették őt. Megbűnhődött a bűneiért.

A te bűneidet is meg kell büntetni. A nagy kérdés az - Isten rajtad fogja-e megbüntetni azokat? Akárcsak Aháb, akárcsak Jézabel, szembe fogsz-e nézni Isten haragjával a bűneid miatt?

Van egy másik út is. Jézus elveheti bűneidet. Ő meghalt a bűnösökért. Az egyik nagyszerű dolog, amit az igeszakaszunkból látunk, hogy Istennél van kegyelem is. A János 3:16 azt mondja:


"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen."


A 18. versben Isten azt mondta, hogy 7000 embert tartott meg magának Izraelben. Izraelben nem mindenki fog elpusztulni. Isten 7000 lelket megőrzött magának. A 7000 egy szimbolikus szám. A hét egy különleges szám, amely a teljességet jelzi. A 7000 a 7-es szám szorozva 10x10x10-zel. A tíz szintén a teljességet jelző szám. A 7000 Isten megváltottjainak számát jelképezi - Isten egész népét -, mindegyikük biztonságban van.

Akarod, hogy egyike legyél ennek a számnak? Jézus az egyetlen reménységed. Ő meghalt a bűnösökért. Elviselte Isten haragját bűneikért. Átvette a helyüket, hogy megmenekülhessenek. Fordulj Jézushoz, és Nála és Benne megtalálod az igazi életet és szabadságot. Ő az egyetlen reménységed.

Végül, a keresztények számára az a tény, hogy Isten megbünteti a bűnt, azt jelenti, hogy ki kell tartani az Úr munkájában, és figyelmeztetni kell az embereket a veszélyre ami őket fenyegeti,

Isten féltékeny Isten, aki nem adja másnak a tiszteletét, a dicsőségét. Ő a borzalmas bosszúállás Istene. Mi kell legyen a mi válaszunk erre? A 2 Korinthus 5:11 azt mondja nekünk:


"Mivel tehát ismerjük az Úr félelmét, az embereket igyekszünk meggyőzni."


Arra vagyunk elhívva, hogy elmenjünk, és másoknak beszéljünk a mi Nagy Megváltónkról, Jézusról, aki meghalt a bűnösökért, és aki hívja magához őket. Nem szabad belefáradnunk, és nem szabad elbátortalanodnunk. Ne adjuk fel a küzdelmet. Ahogy Pál apostol írja az 1Korinthus 15:58-ban,


"Tehát, szeretett testvéreim, legyetek állhatatosak, rendíthetetlenek, tegyetek mindig többet az Úrért, hiszen tudjátok, hogy munkátok nem hiábavaló az Úrban."


Isten meg fogja menteni az Ő népét. A ti munkátokon keresztül fogja ezt megtenni. Nem számít, milyen nehéz lesz a küzdelem, a szolgálat, nem számít, milyen kiábrándító, nem számít, milyen csalódást keltő, nem számít, milyen terméketlen - folytassátok, tartsatok ki. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Isten titokzatos, félelmetes
  2022-04-10 21:55:06, vasárnap
 
  Isten titokzatos, félelmetes

Textus: 1Kir 19,11-18


Egy nagyszerű igeszakasz van előttünk, és sok csodálatos tanítást tartalmaz a számunkra. Illés elcsüggedt és el volt bátortalanodva. Viselkedése Isten előtt teljesen helytelen volt. Isten elhívta őt, hogy prófétája legyen az Ő népének, Izraelnek. De Illés elhagyta a szolgálati helyét, az őrhelyét. Ahelyett, hogy az izraeliták előtt a hit és az Istenbe vetett bizalom ragyogó fénye lett volna - Illés mindenkinek azt mutatta, hogy fél Jezábeltől, és hogy nem bízik Istenben. Ahelyett, hogy erős és bátor lett volna, és tele buzgalommal az Úr munkája iránt - ő el volt csüggedve és el volt bátortalanodva.

Szeretném, ha megvizsgálnátok, hogy az élet, amit éltek, megfelel-e annak az életnek amit Isten elvár tőletek. Azt teszed, amit Isten akar, hogy tedd? Van-e megfelelő ismereted arról, hogy milyen Isten, és ennek a tudásnak a fényében élsz-e? Ezzel az ismerettel megegyezően élsz-e? Az előttünk lévő igeszakasz arra késztet bennünket, hogy feltegyük ezeket a kérdéseket. Illés nem megfelelően viselkedett. Ezért Isten félrevonta őt, hogy négyszemközt legyen vele, és megmutatott Illésnek valamit abból, hogy milyen Ő. Ez a kinyilatkoztatás nagy változást eredményezett Illés életében. Nézzük tehát, hogy mit tanított Isten Illésnek.

A fő lecke, amit az igeszakaszunkból láthatunk, az, hogy

az Isten, akivel dolgunk van, titokzatos, félelmetes és rettenetes. Ő egy olyan Isten, akinek útjai titokzatosak és félelmetesek. Ő a bosszúállás Istene. Ugyanakkor Ő a szeretet Istene is. Az egyetlen helyes viszonyulás Hozzá az, ha azt tesszük, amit Ő mond. Csak így lehet Vele jól kijönni.

Életedet megfelelően kell élned előtte. Ha nem így teszel, nagy bajban vagy.

Erről szól ez az igeszakasz. Vegyük fontolóra ezeket a dolgokat. I. Először is, látjuk, hogy

az Isten, akivel dolgunk van, titokzatos, félelmetes és rettenetes.

Figyeljük meg, mi történt. Isten azt mondta Illésnek, hogy menjen ki a barlangból, és álljon az Ő színe elé, de mielőtt ezt megtehette volna - mielőtt elhagyta volna a barlangot -, egy nagy és erős szél szétszaggatta a hegyeket, és összetörte a sziklákat az Úr előtt. De az Úr nem volt a szélben. Aztán földrengés támadt. De az Úr nem volt a földrengésben. Aztán tűz támadt, de az Úr nem volt a tűzben. Ekkor halk suttogás hallatszott, és az Úr ott volt a suttogásban. Csak a halk suttogás után hagyta el Illés a barlangot, és állt meg a barlang szájánál. De még ekkor is az arcát eltakarta a köpenyével.

Ez egy nagyon lenyűgöző és félelmetes jelenet volt. El tudsz képzelni egy olyan erős szelet, amely szétszakítja a hegyeket és összetöri a sziklákat? Aztán egy földrengést, majd egy tüzet. Mindezek a dolgok Isten félelmetes hatalmának lenyűgöző megnyilvánulásai voltak.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele - de ha én Illéssel együtt lettem volna, én is megrémültem volna. Ha képes lettem volna megszólalni, azt hiszem, azt kérdeztem volna Illéstől,

"Mi történik? Mi ez az egész?"

De Illés nem lett volna képes megválaszolni a kérdésem. Ő sem értette ezeket a dolgokat. Ezek nem segítettek neki abban, hogy jobban megértse a küldetését és azt, hogy mit kellett volna tennie. Mindezek után Isten ismét megkérdezte őt,


"Mit csinálsz (vagy mit keresel) itt, Illés?"


Illés válasza ugyanaz volt, mint korábban. (10, 14 versek)

,,Sokat buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni."

Nem értette a szél, a földrengés, a tűz és a szelíd suttogás jelentését. Ez egy titokzatos kinyilatkoztatás volt Illés számára. Isten kinyilatkoztatott valamit magából - de ez kifürkészhetetlen volt.

A mi Istenünk titokzatos. Az Ő útjai titokzatosak. Meg tudod őt érteni? Meg tudod érteni az Ő útjait? Meg tudod érteni a gondviselését? Istenünk dicsőséges és fenséges. A mi Istenünk magasságos és mindenek fölött való. Ő megemésztő tűz. Az Ő útjai titokzatosak, meghaladják a megértésünket.

Ézs 55,8-9: ,,Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál."

A világ úgy gondolja, hogy ez egy kibúvó.

Azzal vádolják a keresztényeket, hogy csak azért mondják, hogy Isten nagysága felfoghatatlan mert ezzel kibúvót keresnek az ők kérdéseik elől. Azt akarják, hogy magyarázzuk meg nekik azt, hogy hogyan lehet a mindenható Isten jó, amikor a világon ennyi szenvedés van. A mai emberek nagyon arrogánsak, és azt gondolják, hogy megítélhetik és megérthetik Istent és az Ő útjait.

De nemcsak a nem keresztények az egyetlenek, akiknek kérdéseik vannak ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. Illés is ilyen volt egy kicsit. Egy kissé értetlenkedett. Elege volt mindenből. Nem értette, hogy Isten hogyan intézi a dolgokat. De nem tetszett neki az, ahogyan intézte. Meg akart halni. Jób is ilyen volt egy kicsit. Egy kissé értetlenkedett. Mindenféle kérdéseket tett fel Istennek a vele történt szörnyű dolgokról.

Mégis érdekes, hogy Isten nem válaszolt Jób egyetlen kérdésére sem. Gyakorlatilag azt mondta Jóbnak, hogy nem tud eleget ahhoz, hogy megkérdőjelezze Istent. Tehát a mi válaszunk, hogy Isten gondolatai magasabbak a mi gondolatainknál, és az Ő útjai magasabbak a mi útjainknál, és hogy Isten és az Ő útjai titokzatosak és kifürkészhetetlenek - ez nem kibúvó - ez a dolgok rendje. Ez a valóság. Ez az igazság.

A Jób 38,1-21 igeszakaszban arról olvasunk, hogy Isten hogyan válaszolt Jóbnak:

,,Ekkor megszólalt az ÚR a viharban, és ezt mondta Jóbnak: Ki akarja elhomályosítani örök rendemet tudatlan szavakkal? Övezd hát föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem! Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat! Tudod, ki szabta meg annak méreteit, vagy ki feszített ki fölötte mérőzsinórt? Mire vannak erősítve oszlopai, vagy ki helyezte el sarokkövét, amikor együtt vigadoztak a hajnali csillagok, és ujjongtak mind az istenfiak? Ki zárta el ajtókkal a tengert, amikor buzogva előtört a föld gyomrából, amikor felhőbe öltöztettem, és sűrű homállyal takartam be, amikor határt szabtam neki, zárat és ajtókat raktam rá, és ezt mondtam: Eddig jöhetsz, tovább nem, itt majd megtörnek büszke hullámaid! Lett-e parancsodra reggel, mióta élsz? Kijelölted-e a hajnal helyét, hogy szélénél fogva megragadja a földet, és lerázza róla a bűnösöket? Formálódik, mint az agyag a pecsét alatt, ráncokat vet, mint egy tarka ruha. Így veszi el a bűnösöktől a világosságot, és összetöri a fölemelt kart. Eljutottál-e a tenger forrásáig? Bejártad-e a mélység fenekét? Föltárultak-e előtted a halál kapui, a homály kapuit láttad-e? Fel tudod-e fogni, milyen széles is a föld? Mondd el mindezt, ha tudod! Melyik út visz a világosság otthonába, és hol a sötétség lakóhelye? Vissza tudod-e vinni határai közé, ismered-e a házába vezető ösvényt? Tudod te, hiszen akkor születtél, napjaid száma igen nagy!"

Ez azt jelenti, hogy tudnunk kell, hol a helyünk. Teremtvények vagyunk. Isten Isten. Ő minden tekintetben félelmetes-tökéletes. Ő messze túl van azon, amit mi fel tudunk fogni. Ő annyira dicsőséges, hogy nem maradnánk életben ha csupán megpillantanánk is.

Valóban, amikor Illés megérezte Isten jelenlétét, a köpenyével az arcát eltakarta, és kijött a barlangból. Milyen helyénvaló és szükséges volt ezt tennie! Ez a cselekedet a szeráfokra emlékeztet, akik Istent körülveszik a trónján. Ézsaiás 6 leírja őket, és elmondja, hogy mindegyiküknek hat szárnya van, és hogy két szárnyukkal eltakarják az arcukat. Isten dicsősége olyan nagy, hogy még ezek a nagy szeráfok sem tudnak fedetlen arccal Istenre nézni.

Ez az eset arra is emlékeztet, amikor Mózes azt kérte, hogy láthassa Isten dicsőségét. Ez ugyanazon a hegyen történt, ahol Illés volt, és egyesek szerint az a barlang, amelyben Illés volt, ugyanaz a sziklahasadék lehetett, ahová Isten Mózest állította, amikor elhaladt mellette. Isten azt mondta Mózesnek, amikor Mózes azt kérte, hogy mutassa meg neki a dicsőségét:

2Móz 33,19-23: ,,Elvonultatom előtted egész fenségemet, és kimondom előtted az ÚR nevét. Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok. Arcomat azonban nem láthatod - mondta -, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. Majd ezt mondta az ÚR: Van egy hely nálam: állj ide a kősziklára! És amikor elvonul dicsőségem, a kőszikla hasadékába állítalak, és betakarlak a kezemmel, amíg el nem vonulok. Azután elveszem a kezemet, és megláthatsz hátulról. Az arcomat azonban senki sem láthatja."

Illés helyesen járt el, hogy a köpenyével eltakarta az arcát. Tudta, hol a helye. Tudta, hogy a világmindenség Istenének jelenlétében van, és hogy nem nézhet rá anélkül, hogy meg ne emésztődne.

Ez rád is vonatkozik. Tudd és fogadd el a helyedet Isten előtt. Amikor Istenre gondolsz - tedd ezt a legnagyobb tisztelettel és megbecsüléssel. Ismerd el, hogy Ő annyira felülmúl téged, hogy Őt nem láthatnád meg úgy hogy ezt túléld. Ismerd el, hogy Ő dicsőséges és fenséges - és ez az oka annak, hogy nem láthatod Őt - az Ő tökéletessége miatt.

Jóbnak igaza volt amikor azt mondta, miután Isten szólt hozzá:

Jób 42:3,6: ,,Valóban olyasmiről szóltam, amit nem érthetek: csodálatosabbak, semhogy felfoghatnám... Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban."

Az egyik dolog, amit ez jelent a keresztények számára az, hogy

a dicsőséges Isten, akit szolgálsz, méltó a legjobb szolgálatodra.

Soha nem szabad belefáradnotok abba, hogy Őt szolgáljátok. Nem szabad, hogy könnyen elkedvetlenedjetek az Ő szolgálatától. Nem kell elbátortalanodni az Ő szolgálatában. Nincs okotok elbátortalanodni.

A világegyetem úgy működik, ahogy kell működnie. Isten uralkodik. Jézus Krisztust a legmagasabb helyre emelte, és minden uralmat, hatalmat és tekintélyt neki adott. (Efézus 1) A Neki való szolgálat kell, hogy legyen a legnagyobb szenvedélyed az életben - függetlenül attól, milyenek a körülményeid, mi történik veled, hogyan alakulnak a dolgok. Ahogy Pál apostol írja a Filippi 1:20-22-ben,


"Buzgón várom és remélem, hogy semmiképpen sem fogok megszégyenülni, hanem elég bátorságom lesz ahhoz, hogy most is, mint mindig, Krisztus felmagasztaltassék az én testemben, akár az élet, akár a halál által. Mert számomra élni Krisztus, meghalni pedig nyereség."


Illés el volt csüggedve és el volt bátortalanodva. Nem volt rá oka, hogy az legyen. Kész volt feladni. Nem kellett volna. Isten az Ő tervét hajtotta végre. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
A csalódás kezelése (folytatás)
  2022-03-30 20:10:52, szerda
 
  A csalódás kezelése (folytatás)

1Kir 19,10b: ,,Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni."

Ez az igevers nagyon fontos számunkra, mert megmutatja, hogy megfelelően kell reagálnunk, amikor mások csalódást okoznak nekünk.

A nagy igazság, amit itt látunk, hogy készen kell állnod a csalódásra.

Hogyan kell reagálnod, ha az emberek csalódást okoznak neked? Ez egy olyan kérdés, amely nagy jelentőséggel bír a keresztény életben.

Van itt három fontos lecke a számunkra.

I. Az első lecke, amit itt látunk az, hogy bizonyosnak kell lenned abban, hogy Isten irányít és Ő megvalósítja a tervét.

II. A második lecke amire tanít bennünket ez az igevers az, hogy nem szabad hagyni, hogy mások bűnei bűnbe vezessenek.

Izrael népe nem gyűlt össze Illés köré, hogy megvédje őt Jezábel királynőtől. Nem gyűltek össze az Úr körül. Amikor Illés megkapta a halálos fenyegetést Jezábel királynőtől, úgy tűnik, hogy körülnézett, és látta, hogy senki sem fogja megvédeni őt. Úgy tűnt, hogy ő volt az egyetlen, aki hűséges volt az Úrhoz.

Ha Izrael népe megtette volna a kötelességét, ha hűségesek lettek volna az Úrhoz, ha Illés köré csoportosultak volna, és azt mondták volna neki, hogy megvédik őt Jezábel királynőtől, ha nagyon lelkesek lettek volna az Úr imádásában - Illés nem vétkezett volna. Nem félt volna és nem futott volna el. Nem csüggedt volna el és nem bátortalanodott volna el. Nem kérte volna, hogy Isten vegye el az életét.

De mivel az emberek nem tették meg a kötelességüket - Illés vétkezett. Az emberek bűne hozzájárult Illés bűnéhez.

Ezt újra és újra látjuk a Szentírásban. Ádám azért vétkezett, mert Éva vétkezett. Az ő bűne hozzájárult az ő bűnéhez. Nem volt megtévesztve, amikor vétkezett. Azért vétkezett, mert ő vétkezett.

Emlékeztek Mózes bűnére, amely megakadályozta, hogy belépjen az ígéret földjére? Mi vezetett ehhez? A nép bűne volt az. A 4Mózes 20:2-13-ban arról olvasunk, hogy nem volt víz a nép számára. Ezért összegyűltek Mózes és Áron ellen, és összevesztek velük.

,,Bárcsak elpusztultunk volna, amikor testvéreink elpusztultak az ÚR színe előtt! Miért hoztátok az ÚR gyülekezetét ebbe a pusztába? Azért, hogy itt haljunk meg állatainkkal együtt?! Miért hoztatok föl bennünket Egyiptomból, és miért vezettetek bennünket erre a rossz helyre? Nem lehet itt vetni, nincs füge, sem szőlő, sem gránátalma, és még ivóvíz sincsen!"

Isten azt mondta Mózesnek, hogy fogja a botját, és beszéljen a nép előtt a sziklához, és az majd vizet fog adni. Mózes azonban összegyűjtötte a népet, és azt mondta:

,,Hallgassatok ide, ti lázadók! Fakasszunk-e vizet nektek ebből a sziklából?Azzal fölemelte Mózes a kezét, és kétszer ráütött botjával a sziklára. Erre bőséges víz fakadt, és ivott a közösség meg az állatok is."

De az Úr azt mondta Mózesnek és Áronnak:

,,Mivel nem hittetek bennem, és nem mutattátok fel szentségemet Izráel fiai előtt, nem vezethetitek be ezt a gyülekezetet arra a földre, amelyet nekik adok."

Ha a nép nem zúgolódott volna az Úr ellen, Mózes nem vétkezett volna. Az ő bűnük vitte (hozzájárult ahhoz, hogy vétkezzen) őt bűnbe.

Ne hagyd, hogy mások bűne vezessen téged is bűnbe. Nagyon sokféleképpen lehet vétkezni, amikor más emberek csalódást okoznak neked.

Például büszkévé válhatsz. A farizeusokhoz hasonlóan, amikor más emberek csalódást okoznak neked, önelégülté válhatsz, és lenézheted őket. A farizeus a templomban így imádkozott, (Lukács 18:11):

,,Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is."

Vagy elbátortalanodhatsz, mint Illés.

Dávid vétkezett, majd parancsot adott Joábnak, hogy gondoskodjon arról, hogy Uriás meghaljon a csatában. Dávid bűne vezetett Joáb bűnéhez. Amikor Adolf Eichmannt a náci vezetőt háborús bűnökért bíróság elé állították, azt mondta, hogy ő csak parancsot teljesített. Az emberek bűnös parancsokat adtak neki, ő pedig követte azokat, és azzal érvelt, hogy ő ártatlan. Nem. Ha bűnös parancsokat követsz, akkor vétkezel. Ne hagyd, hogy a főnököd vagy a felettesed bűnbe vezessen.

A samaritánusok vétkeztek, amikor nem adtak szállástJézusnak, amikor Jeruzsálembe tartott. Jakab és János tüzet akart rájuk hívni az égből. Ez bűnös vágy volt. Jézus megdorgálta őket, és azt mondta nekik, hogy nem tudják, milyen lélek van bennük. (Lukács 9:54) Az 1Korinthus 5-ben azt olvassuk, hogy szexuális bűn volt a gyülekezetben, egy férfi az apja feleségével élt együtt. Ez bűnhöz vezetett a gyülekezet részéről, mert nem tettek ellene semmit. Pál ezt mondta nekik: (4-5. versek)

,,Úgy ítéltem, hogy miután az Úr Jézus nevében összegyűltünk, ti és az én lelkem, a mi Urunk Jézus hatalmával, átadjuk az ilyet a Sátánnak teste pusztulására, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján."

Ez a minta oly gyakran előfordul - valaki vétkezik, és ez mások bűnéhez vezet.

Ne hagyd, hogy ez veled is megtörténjen. Ne hagyd, hogy mások bűnös cselekedetei téged is bűnbe vezessenek.

Fiatalok, itt különösen ébernek kell lennetek. Az emberek bűnre fognak csábítani benneteket, és azt fogják mondani nektek, hogy mindenki ezt csinálja. Talán egy barátod vagy barátnőd azt akarja majd, hogy szexelj, és azt mondja neked, hogy ez nem nagy dolog, hogy mindenki ezt csinálja. Nem, ez hazugság. Nem mindenki csinálja. Sok keresztény tizenéves hűséges Istenhez. De még ha nem is lennének azok - az a tény, hogy mindenki más a pokolba tart, azt jelenti, hogy akkor te is tartsál velük együtt a pokolba? Ne hagyd, hogy az emberek becsapjanak - az, hogy mindenki más csinál valamit, még nem teszi azt jóvá. Ahogy a Jelenések 21:8-ban olvassuk:

,,De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak a tűzzel és kénnel égő tóban lesz a helye: ez a második halál."

Ne hagyd, hogy mások bűnei bűnbe vezessenek téged.

III. A harmadik lecke amit meg kell tanuljunk az, hogy az örömöd, az elszántságod, a bátorságod, az Úr iránti elkötelezettséged nem szabad hogy az emberekben gyökerezzék, és abban, hogy ők hogyan viselkednek.

Illés meg akart halni. Azért, ahogyan az emberek reagáltak a Kármel-hegyen a Baál prófétái felett aratott győzelme után. Ha tömegesen fordultak volna az Úrhoz, Illés egészen más lelkiállapotban lett volna.

Vigyáznod kell, hogy ne mások cselekedeteitől függjön a bátorságod, az elszántságod, hogy Istent szolgáld, hogy kitartóan szolgáld Őt. Hozzád hasonlóan mások is bűnösök. Ha az örömöd, az állhatatosságod és az Úr iránti elkötelezettséged egy kicsit is bennük gyökerezik - a Sátán ezt ellened felfogja használni. Nem függhetsz másoktól. Ők cserben hagyhatnak téged.

János apostol ezt tanította nekünk a János 2:24-25-ben. Elmondja, hogy amikor Jézus Jeruzsálemben volt a páska-ünnepen, sokan látták a csodatévő jeleket, amelyeket tett, és hittek a nevében. Aztán János hozzáteszi:

,,Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben."

Az emberek bűnösök. A reményed, az örömöd, a bátorságod, az állhatatosságod - ezeknek nem másokban kell gyökerezniük. Ezek a dolgok Jézusból kell fakadjanak. Őbenne és csakis Őbenne kell gyökerezzenek. Jézus szeret téged. Meghalt érted. Ő hozott be téged Isten családjába. Nem szégyelli, hogy testvéreknek nevez titeket. Ő helyet készít nektek. Vele együtt fogtok uralkodni a dicsőségben. Örömötök, bátorságotok, elszántságotok, kitartásotok - Istenben és az Ő ígéreteiben gyökerezzék. Ő nagy dolgokat tett és fog tenni értetek.

Meg kell tanulnunk, hogyan reagáljunk megfelelően a csalódásokra - mert az a helyzet, hogy Isten azt akarja, hogy a Lélek gyümölcseit mutasd, függetlenül attól, hogy mások milyenek. Isten azt akarja, hogy mutasd meg a benned élő Krisztust, függetlenül attól, hogy mások hogyan viselkednek. Nem akarja, hogy elkedvetlenedj és lehangolt legyél amiatt, ahogyan mások viselkednek. Azt akarja, hogy ragyogjatok érte, függetlenül attól, hogy mások mit tesznek.

Ne hagyd, hogy a másokban való csalódásod megfosszon az Úrban való örömödtől.

Illés lehangolt és csüggedt volt. Leginkább úgy tűnt, hogy azért, mert az emberek nem álltak az Úr mellé.

Nos, ennek egy része érthető. A keresztény vezetők nem tudnak igazán kiteljesedni, ha úgy tűnik, hogy munkájuk hiábavaló. Valójában, a Lukács 15:10-ben Jézus ezt mondta:

,,Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek."

Ha Izrael népe megbánta volna bűneit, és Baáltól Istenhez fordult volna, az Illésnek nagy örömet okozott volna. Pál apostol legnagyobb öröme volt hallani, hogy megtérői hűségesek az Úrhoz. Emlékeztek, hogy Pál hogyan fejezte ki örömét a thesszalonikai keresztények és az Úr iránti hitük és odaadásuk miatt? Ezt mondta: (1Thesszalonika 2:19-20):

,,Ki is volna a mi reménységünk vagy örömünk, koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor? Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk."

Pálnak volt némi aggodalma, amikor a nagy üldözés közepette el kellett hagynia a thesszalonikai keresztényeket. Féltette őket. De amikor Timóteus elment meglátogatni őket, és azzal a hírrel tért vissza, hogy jól vannak, Pál ezt írta (1Thesszalonika 3:8):

,,Mert akkor élünk igazán, ha ti szilárdan álltok az Úrban."

Ezért helyénvaló némi szomorúság, amikor azt látod, hogy a bűnösök nem térnek meg. Maga Jézus is sírt Jeruzsálem miatt. Nagyon szomorú volt, mert nem tértek meg és nem fordultak el a bűneiktől. Azt mondta (Lukács 13:34):

,,Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint a kotlós a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok!"

Jézust elszomorította az emberek hitetlensége és a büntetés, amely ki fog rájuk áradni.

Bizonyos értelemben tehát megérthetjük Illés panaszát. De rosszul tette, hogy ennyire elcsüggedt. Emlékezzünk, mit tanít nekünk a Szentlélek az 1Thesszalonika 5:16-19-ban?

,,Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. A Lelket ne oltsátok ki..."

A Lélek egyik gyümölcse az öröm, és nektek, keresztényeknek ezt soha nem szabad elveszítenetek, bármilyenek is legyenek a körülmények. Még a gyászban is úgy kell gyászolnotok, mint akiknek van reménységük. Soha ne veszítsétek el az örömötöket.

Ez azt is jelenti, hogy

nem szabad lemondanotok az emberekről, és nem szabad abbahagynotok az Úr munkáját, még akkor sem, ha az emberek nagy csalódást okoznak nektek.

Illésnek elege volt. Kész volt meghalni. Úgy tűnik, hogy lemondott az izraelitákról Úgy tűnik, mintha reménytelenség lenne a szavaiban.

,,Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni."

Fel akarta adni. Ez nem volt helyes. Istennek még mindig volt megbízatása számára.

Kudarcában Illés Jézusra irányítja a figyelmünket.

Illés az Ószövetség egyik legnagyobb prófétája volt. De belefáradt abba, hogy a bűneikkel és az Úr iránti odaadásuk hiányával foglalkozzon. Nem tudta őket Istenhez vezetni. Ezért kész volt feladni. Nem akart többé a csalódással foglalkozni.

Jézussal más volt a helyzet. Hányszor okoztak neki csalódást a tanítványai? Hányszor nem gyakorolták a hitet, és Neki meg kellett dorgálnia őket a kishitűségükért? El tudjátok képzelni az Ő csalódottságát, amikor közvetlenül azután, hogy elmondta nekik, hogy bűnös emberek kezébe fogják őt adni és megölik - azon vitatkoztak, hogy melyikük lesz a legnagyobb! (Márk 9:30f) El tudjátok képzelni az Ő csalódottságát, amikor az emberek hitetlenséggel és gyűlölettel reagáltak a csodáira?

Amikor Jézust letartóztatták, mindannyian elhagyták Őt. Csak Péter maradt a közelében - és ő háromszor tagadta meg Jézust. Péter azzal dicsekedett, hogy még ha mindenki más el is hagyná Jézust - Ő soha nem fogja! De ő mégis megtette.

Miután feltámadt a halálból, Jézus megjelent Mária Magdolnának, aki elment és elmondta nekik, hogy Jézus él, és hogy látta Őt - de ők nem hittek neki. (Márk 16:11) Később két másik embernek is megjelent az országúton, és amikor visszatértek, és beszámoltak róla a többieknek, nekik sem hittek. (Márk 16:13) Milyen gyakran csalódást okoztak neki az emberek!

Jézus mégsem adta fel.

Gondoljatok arra, hogy Ő hogyan tartott ki értetek. Gondolj arra, hogyan maradt a kereszten - órákig - szenvedve a bűneidért. Egészen a végsőkig kitartott. Addig maradt a kereszten, amíg be nem fejezte a megváltásunkat, amíg meg nem fizette a teljes árat a bűneinkért.

Testvérek, ne mondjatok le másokról - még azokról sem, akik nagy csalódást okoznak nektek. Ne adjátok fel az Úr munkáját. Jézus kitartott értetek. Arra vagytok hivatottak, hogy kitartsatok érte.

Végezetül azt szeretném mondani azoknak akik nem vagytok keresztyének, hogy ez az igevers arra hívja fel a figyelmeteket, hogy van reménység számotokra.

Illés azt mondta, hogy az izraeliták elhagyták a szövetséget, lerombolták Isten oltárait, és karddal ölték meg a prófétákat. Isten mégsem mondott le róluk. Aszályt küldött rájuk, hogy visszavezesse őket magához, hogy megtérésre vezesse őket. Mégis, amikor Illés megkérdezte tőlük, hogy az Úr az Isten-e - ők hallgattak. De Isten nem mondott le róluk. Tüzet küldött a mennyből, hogy bebizonyítsa, Ő az Isten. Ezután, amikor megtagadták hogy védelmükbe vegyék Illést - Isten továbbra sem mondott le róluk. Amikor Illés kérte, hogy vegye el az életét, Isten elutasította a kérését. Istennek még mindig volt megbízatása Illés számára Izraelben. Az egyik dolog, amit Illésnek meg kellett tennie, az volt, hogy felkenje Elizeust prófétának maga helyett, aki tovább fogja végezni a szolgálatot a nép között.

Isten nem mondott le rólad. Jöjj hozzá. Keresd az üdvösséget Jézusban még ma. Ő az egyetlen reménységed. Tedd meg, mielőtt túl késő lenne. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
A csalódás kezelése
  2022-03-16 20:21:37, szerda
 
  A csalódás kezelése

1Kir 19,10b: ,,Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni."

Egy csalódott ember szavai ezek. Ez az igevers nagyon fontos számunkra, mert arra mutat rá, hogy megfelelően kell reagálnunk, amikor mások csalódást okoznak nekünk. Illés itt egy példa arra, hogy milyenek ne legyünk. Nézzük tehát, hogy mit tanít nekünk ez az igevers.

I. A nagy igazság, amit itt látunk az, hogy fel kell készülnünk a csalódásra.

Készen kell állnod arra, hogy mások csalódást fognak okozni neked. Ha felkészültél valamire, sokkal nagyobb az esélye, hogy megfelelően tudod majd kezelni. Más emberek csalódást fognak okozni neked. Ez elkerülhetetlen. Az izraeliták cserben hagyták Illést. Ez veled is meg fog történni. Más emberek csalódást fognak okozni neked. Ez különösen akkor fog megtörténni, ha megpróbálsz olyan dolgokat tenni, amelyekkel segítesz más keresztényeknek, vagy jót teszel a gyülekezetben. Egész életed során azt fogod tapasztalni, hogy az emberek csalódást fognak okozni - ez elkerülhetetlen. Az emberek ebben a gyülekezetben csalódást fognak okozni neked. Az egyházon kívüli emberek csalódást fognak okozni neked. Családod tagjai csalódást fognak okozni. Az emberek a munkahelyeden csalódást fognak okozni. Ez újra és újra meg fog történni.

Az első dolog tehát az, hogy készen kell állnod rá. Számíts rá.

Ezt látjuk sok szent életében. Cserben hagyták Mózest. Cserben hagyták Jézust. Cserben hagyták Pál apostolt. Gondoljunk csak Mózesre. Életében hányszor zúgolódtak az emberek ellene és Isten ellen? Hányszor okoztak neki csalódást? Szolgálata elején kezdődött. Rögtön azután, hogy elment a fáraóhoz, és elmondta neki, hogy Isten azt követeli, hogy engedje el a népet, a fáraó megnehezítette a nép dolgát. Amint ezt meghallották, az izraelita munkavezetők így szóltak Mózeshez, (2Mózes 5:21):

,,Nézzen rátok az ÚR, és ítéljen meg benneteket, mert gyűlöletessé tettetek bennünket a fáraó és udvari emberei előtt, és fegyvert adtatok a kezükbe, hogy megöljenek bennünket!"

Miután az izraeliták elhagyták Egyiptomot, látták, hogy a fáraó üldözi őket, és ezt mondták Mózesnek, (2Mózes 14:11-12):

,,Nincs talán elég sír Egyiptomban, hogy a pusztába hoztál bennünket meghalni? Mit tettél velünk, miért hoztál ki bennünket Egyiptomból?! Nem megmondtuk neked még Egyiptomban, hogy hagyj nekünk békét, hadd szolgáljuk Egyiptomot?! Mert jobb nekünk, ha Egyiptomot szolgáljuk, mint ha a pusztában halunk meg!"

Három nappal azután, hogy átkeltek a Vörös-tengeren, ismét zúgolódtak Mózes ellen. Nem sokkal ezután pedig így szóltak, (2Mózes 16:3):

,,Bárcsak meghaltunk volna az ÚR kezétől Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ehettünk kenyeret! Hát azért hoztatok ki bennünket ebbe a pusztába, hogy ezt az egész gyülekezetet éhhalálra juttassátok?"

Később a Szín-pusztában ismét összevesztek Mózessel, és készek voltak megkövezni őt, (2Mózes 17:1-4).

Emlékeztek, mi történt, amikor Mózes felment a hegyre, hogy átvegye a törvényt? Micsoda áldás volt ez számára és Izrael népének. Isten maga írta a törvényt a táblákra. Ezt olvassuk (2Mózes 32:15-16).

,,Mózes azután megfordult, és lement a hegyről, kezében a bizonyság két táblájával. A táblák mindkét oldalukon tele voltak írva; erről is, arról is tele voltak írva. A táblákat Isten készítette, a táblákra vésett írás is Isten írása volt."

Mégis mit csináltak az emberek, amíg Mózes a hegyen volt? Aranyborjút készítettek és imádták azt. Azt mondták Áronnak, (2Mózes 32:1):

,,Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon! Mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból."

Amikor Mózes lejött, és látta, hogy az emberek táncolnak és imádják az aranyborjút, amelyet Áron készített, olyan dühös lett, hogy ledobta a táblákat, és darabokra törte őket.

Emlékezzünk, hogyan reagáltak az emberek, amikor a tizenkét kémet az országba küldték. A kémek közül tíz rossz beszámolóval tért vissza, azt mondták, hogy óriások élnek a földön, és hogy nem lesznek képesek meghódítani az országot. Erre (4Mózes 14:2-4):

,,Izráel fiai mindnyájan zúgolódtak Mózes és Áron ellen. Ezt mondta nekik az egész közösség: Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, vagy halnánk meg itt a pusztában! Miért akar bevinni minket az ÚR arra a földre? Azért, hogy fegyvertől hulljunk el, asszonyaink és gyermekeink pedig prédára jussanak? Nem volna jobb visszatérnünk Egyiptomba? Majd ezt mondták egymásnak: Válasszunk vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba!"

Amikor Mózes megpróbálta lebeszélni őket, az egész gyülekezet Mózes megkövezéséről beszélt.

Ugyanez volt a helyzet Pál apostollal is. Az emberek újra és újra csalódást okoztak neki. Az Apostolok Cselekedetei 14-ben olvassuk, hogy amikor meggyógyított egy bénát Lystrában, a tömeg azt kiabálta, hogy az istenek leszálltak közéjük. De miután Pál lebeszélte őket, megpróbálták halálra kövezni. A 2Timóteus 4:10-ben elmondta, hogy Démász szerette a világot, és elhagyta őt. Később ugyanebben a fejezetben elmondja, hogyan ártott neki Sándor, az ércműves, és hogy (16. vers):

,,Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott."

És még sorolhatnám. De azt hiszem, a lényeg már kiderült. Mózes, Illés, Jézus, Pál apostol - mindannyian szembesültek olyan helyzetekkel, amikor mások nagy csalódást okoztak nekik.

De nem csak a keresztény vezetők fognak ilyen csalódást átélni. Emlékezzünk, hogy Jézus azt mondta, (Lukács 12:51-53):

,,Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Mondom nektek: semmiképpen, hanem inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva, ha öten lesznek egy családban, meghasonlik három a kettővel, és kettő a hárommal. Meghasonlik az apa a fiával, és a fiú az apjával, az anya a leányával, és a leány az anyjával, az anyós a menyével, és a meny az anyósával."

Ha hűséges vagy Jézushoz, az emberek csalódást fognak okozni neked. Elutasítással, gyűlölettel, csalással, árulással és csalódással kell szembenézned.

Tehát fel kell készülnöd arra, hogy mások csalódást fognak okozni neked. Illés rendkívül csalódott Izrael népében. Nem úgy reagáltak Isten kegyelmére, ahogy kellett volna.

Sajnos Illés erre nem reagált megfelelően. Elcsüggedt, depressziós lett, és azt akarta, hogy vége legyen az életének. Elege lett belőle. Úgy tűnik, hogy lemondott a népről.
Hogyan kell reagálnod, ha az emberek csalódást okoznak neked? Ez egy olyan kérdés, amely nagy jelentőséggel bír a keresztyén életben.

Három nagy lecke van itt számunkra.

A. Az első lecke amit itt látunk az, hogy biztosnak kell lenned abban, hogy Isten irányít mindent, és Ő a tervét valósítja meg mindennel.

Úgy tűnt, hogy Illés ezt elfelejtette. Talán azt gondolta, hogy a 3 és fél éves szárazság után az emberek mind visszatérnek majd az Úrhoz. Talán azt hitte, hogy az égi tűz után Izraelben nem lesz többé két vélemény közötti ingadozás.

De ez nem így alakult, és Illés elkedvetlenedett.

Ehhez a leckéhez kapcsolódik az a fontos gondolat, hogy: nem kellene azt hinned, hogy tudod, mit fog Isten rövid távon tenni.

Hosszú távon tudjuk, hogy Isten mit fog tenni. Megdicsőíti az Ő Fiát, Jézust. Lesz egy új ég és egy új föld, amelyben igazságosság fog lakozni. Istennel leszünk - biztonságban, és boldogok leszünk örökkön-örökké.

De rövid távon gyakran úgy tűnik, hogy a dolgok nem jól alakulnak. Úgy értem, ha nem tudnátok, mi történt azután, hogy Jézus kinyitotta a hét pecsétet a Jelenések könyvében - melyikőtök képzelne el bármi hasonlót. Borzalmak történnek a földön - borzalmak történnek még a szentekkel is! Mégis Jézus uralkodik!

Ha el akarod kerülni a csalódást, akkor biztosnak kell lenned abban, hogy Isten az Ő tervét valósítja meg.

Zsolt 135,5-6: ,,Tudom én, hogy milyen nagy az ÚR, nagyobb a mi Urunk minden istennél. Amit csak akar az ÚR, megteszi az égen és a földön és a mélységes tengerekben."

Ha elolvasod az Ézsaiás 45. és 46. fejezetét, látni fogod, hogy Isten minden dolgot teljes mértékben irányít.

Ézsaiás 46,9-11: ,,Emlékezzetek vissza az ősrégi dolgokra: én vagyok az Isten, nincsen más, Isten én vagyok, nincs hozzám hasonló! Előre megmondtam a jövendőt, és régen a még meg nem történteket. Ezt mondom: Megvalósul tervem, mindent megteszek, ami nekem tetszik. Elhívok napkeletről egy saskeselyűt, tervem végrehajtóját messze földről. Alig szóltam, máris elhozom, kigondoltam, máris megteszem."

Legyetek biztosak abban, hogy Isten uralkodik, hogy senki sem tudja megállítani a kezét. Amit elhatározott, azt meg is fogja tenni. Ő mindenható. Jézust felmagasztalta az Ő jobbjára. Az Efézus 1 azt mondja nekünk, hogy neki adatott minden hatalom - hogy minden uralom és hatalom fölé emeltetett, és hogy minden az Ő lábai alá helyeztetett.

Más szóval, ha el akarod kerülni, hogy csalódj ebben az életben, akkor kálvinistának kell lenned. Biztosnak kell lenned abban, hogy Isten irányít mindent, és hogy Ő véghez viszi a tervét. Úgy kell imádkoznod, ahogy Jézus tanította:

,,Legyen meg a te akaratod, mint a mennyben úgy a földön is."

Majd az akaratodat eggyé kell tenned Isten akaratával.
Tehát ez az első dolog - készülj fel arra, hogy olyan dolgok fognak történni, amelyek nem tetszenek neked. Készülj fel arra, hogy mások cserben hagynak. De tudd, hogy Isten irányít mindent. Mindez az Ő tökéletes tervének része. Ő jót fog kihozni belőle.

Illés azt gondolta, hogy az egész nép elveszett. De nem így volt. Isten megőrizte a maradékot. 7000-en voltak, akik nem hajtottak térdet Baál előtt. Isten az Ő tervét megvalósította. Még Izraelnek az asszírok általi, i. e. 721-ben bekövetkezett pusztulása, valamint Júda és Jeruzsálem i. e. 586-ban bekövetkezett pusztulása ellenére is - Istennek volt egy terve. Megőrizte a maradékot. Mindent úgy rendezett el, hogy az Ő Fia megszülessen, és a népe megmeneküljön. Isten terve és célja mindig szilárdan állt.

Ez az első dolog. Bízzatok Istenben. Ő irányít és ural mindent. Az Ő tervét dolgozza ki. Semmilyen bűn és engedetlenség nem akadályozhatja meg Jézus megdicsőülését. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
     1/19 oldal   Bejegyzések száma: 189 
2022.04 2022. Május 2022.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 97 db bejegyzés
e év: 510 db bejegyzés
Összes: 32345 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3769
  • e Hét: 21117
  • e Hónap: 90730
  • e Év: 469197
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2022 TVN.HU Kft.