Regisztráció  Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 65 
A másik neművel való „barátság” - tévút!
  2016-11-19 15:34:33, szombat
 
  A másik neművel való ,,barátság" - tévút!



Sajnos ismert tény, hogy számos fiatal keresztyén kikerüli a tisztaságért és önmegtartóztatásért folyó harcot azzal, hogy barátot vagy barátnőt keres magának.
A Biblia egyértelműen szól a házasságról, valamint a jegyességről is, de azt, amit ma a fiú és leány közti ,,barátságon" vagy ,,viszony"-on értünk, nem ismeri Isten Igéje. A bibliai korban talán ez nem is volt oly nagy probléma, mert a különböző nembeliek általában egymástól szigorúan elválasztva nőttek fel.
Ma mások a viszonyok - és éppen ezért szeretnék mindenkit nyomatékosan óvni az ilyen ,,barátságtól".
Az természetes és érthető, hogy egy fiatalember vonzódik egy fiatal leányhoz, megszereti, és viszont. Nem is állítom, hogy tisztátalan indok vezeti a fiatal keresztyént az ilyen barátság keresésében. Sokaknál ebben fejeződik ki a vágy az elrejtettség, a vonzalom és az elismerés után, amit a szülői házban gyakran nem kapnak meg. Sajnos, sok fiatalt egyenesen a szülői ház légköre hajt efféle viszonyokba, ezek azonban - szinte kivétel nélkül - negatív következményekkel járnak.
Nyilván nem létezik fiú és leány között olyan barátság, amely kimerül a közös társasjátékban, a beszélgetésben, a hosszú sétákban, a fagylaltozásban stb. Valahogyan sor kerül az első kézfogásra, a simogatásra, az első csókra, és nagyon valószínű, hogy nem is állnak meg ennél, ha mindketten egészségesek és normálisan fejlettek. Önmagát csalja meg az, aki azt hiszi, hogy egy ilyen kapcsolatból ki tudja iktatni a szexualitást.
Gyakran jönnek hozzám 15-18 éves fiatalok azzal, hogy ,,Isten vezetett egymáshoz bennünket". Alig akad fiatal keresztyének között olyan barátság, amely ne ezzel a kegyes előjellel kezdődnék. Nem kétlem, hogy ezeket a szavakat komolyan gondolják, de ha létezik olyan korszak, amelyben szinte képtelenek vagyunk Isten akaratát a saját kívánságainktól megkülönböztetni, akkor ez a mai idő az.
Ilyenkor rendszerint azt felelem: ,,Becsapjátok saját magatokat: nem Isten, hanem tulajdon érzelmeitek hoztak össze benneteket!", vagy: ,,Ha valóban egymás mellé rendelt titeket Isten, akkor várjatok egymásra, és imádkozzatok egymásért mindaddig, amíg el nem éritek azt az életkort, amikor nyilvánosan eljegyezhetitek egymást!"
Azzal természetesen tisztában vagyok, hogy eszük ágában sincs hallgatni a tanácsaimra. Ezek a fiatalok hangsúlyozzák, hogy milyen csodálatos imaközösségben vannak, hogyan akarják együtt szolgálni az Urat stb. Nem marad más hátra, mint hogy ezt mondjam nekik: ,,Két év múlva újra találkozunk és beszélünk a dologról!"
Legtöbb esetben egy mélységesen csalódott és sérült leány marad a színen, vagy pedig évek múltán megtörténik az eljegyzés, amelynek azután már egyikük sem örvendezik különösebben, mert az egymás iránti tiszteletet már régen elveszítették.
Ha a 16-17 éves fiú valóban meg van győződve arról, hogy Isten egyértelműen és világosan megmutatta jövendő társát, akkor imádkozzék érte, és várjon rá nyugodtan. Ha Isten szánta neki, akkor nincs a világnak olyan hatalma, amely Isten tervét megváltoztathatná. Minden fiatal leánynak csak azt tudom mondani: Ha egy ifjú azzal közelít hozzád: ,,Szeretlek téged", akkor ezzel nagy valószínűség szerint csak azt fejezte ki: ,,szeretem önmagamat - s ehhez szükségem van reád". Legjobb esetben is csak a testedet szereti, mert egy fiatalember - akármilyen kegyesen beszél is, összetéveszti a szeretetet a szexualitással.
Míg egy lánynak a ,,szerelem" szó hallatán romantikus érzelmei támadnak, egy csónakázásról álmodozik kettesben holdfénynél, és elismerésre, védettségre és melegre vágyik, addig egy fiatalember nagy valószínűséggel végső soron egy ágyra asszociál, amikor a szerelemről beszél, vagy a szerelemre gondol. Az évek során először mindkettőjüknek meg kell tanulniuk, mi a szerelem, és mi mindent tartalmaz.
Az ilyen barátságok, amelyek többnyire néhány hónap elteltével felbomlanak, rendszerint súlyos sebeket hagynak maguk után, kivált a leánynál, s ezek egy egész életen át megmaradnak! Ugyanakkor leépülnek olyan gátlásküszöbök, amelyeket pedig Isten adott védelmül, hogy megmutassák - miként a közlekedési lámpa piros színe -, mikor nem szabad átkelni az úttesten.
Egyetlen komoly keresztyén ember sem kíván magának olyan feleséget, aki már előzőleg átment különböző férfiak kezén; s nem lehet-e az asszonynak is ugyanez az igénye jövendő férjével szemben?
Azonban nemcsak sebhelyek és leomlott védőgátak maradnak vissza, hanem igen sok esetben olyan keresztyénekké válnak, akiknek megroppant a szellemi hátgerincük, akik elhagyták ,,az első szeretetet", és akik széles támadási felületet nyújtanak az ellenségnek. S ha Isten nem munkál az életükben alapos bűnbánatot és megtérést, aligha lesznek használható frontharcosok Isten országában.

Wolfgang Bühne
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Harc a tisztaságért
  2016-11-19 14:00:17, szombat
 
  Harc a tisztaságért



,,A tisztaság azt jelenti, hogy szabadok vagyunk a tisztátalanságtól, mindattól, ami megrontja az ízlést vagy az örömet, csökkenti az erőt, vagy valamilyen módon meghamisítja egy ügy eredeti célkitűzését. A tisztaság makulátlanságot jelent, átlátszóságot adalék nélkül, nincs benne mesterkéltség - más szavakkal: minden, ami természetes, abban az értelemben, ahogyan azt a Teremtő eredetileg akarta." (E. Elliot)
Megállapítottuk, hogy Isten rendelése szerint a szexualitás egyedül a házasság keretei között élhető meg. Minden házasságon kívüli szexuális aktust házasságtörésnek, paráznaságnak, tisztátalanságnak nevez a Biblia.
Ha abból indulunk ki, hogy a fiatalok általában 19-25 éves koruk között kerülnek olyan helyzetbe, hogy vállalhatják a családi élet felelősségét, akkor ez azt jelenti, hogy a keresztyén fiatalnak - ha komolyan veszi az Úr Jézus követését házassága előtt 6-12 éven át kell szexuális önmegtartóztatásban élnie.
Ezek a minden keresztyén számára oly döntő évek a kísértések és próbatételek idejét jelentik, olyan időt, amelyben lefektetik a síneket további életük számára. Ezekben a ,,viharos" években vagy olyan személyiséggé érik valaki, aki Isten segítségével megtanulta, hogyan kell győzni. Vagy legyőzi őt a kívánság és a bűn, és hiányzik belőle az a fontos előfeltétel, amelynek alapján további életében hasznos lehet Isten és az emberek számára. A kísértések és szenvedélyek hullámai között vagy Istenbe kapaszkodik, hogy megállhasson, vagy enged, és végül is szeszélyeinek és kívánságainak a játékszerévé válik.
Nem csoda, hogy az ördög mindent felkínál, hogy a fiatal keresztyéneket ebben a korban elcsábítsa és rászedje, s ezáltal további életükben őket, mint Jézus Krisztus tanítványait harcképtelenné tegye.
Mielőtt Dávid harcra indult volna Góliát ellen, bizonyságot tehetett Saulnak arról, hogy előzőleg már a pusztaságban egészen másfajta harcokat vívott. ,,Leterítette a te szolgád az oroszlánt is, a medvét is: így jár majd ez a körülmetéletlen filiszteus is, mint azok közül bármelyik, mivel csúfolta az élő Isten seregét" (1Sám 17,36).
Ott a csendben, távol az emberektől, Dávid megtapasztalta az oroszlánok és a medvék erejét, de Isten hatalmát is. Istennek ez a kemény, de áldott iskolája tette őt képessé arra, hogy nyugodtan és félelem nélkül szálljon szembe az óriás Góliáttal, akitől Izráel harcosai rettegtek.
Ez az oroszlánokkal és medvékkel folytatott rejtett küzdelem sok fiatal keresztyén küzdelméhez hasonlít. Gyakran még szüleiknek és testvéreiknek sincs sejtelmük arról, mennyi kísértés, mennyi veszedelem támad a fiatal emberekre, akik olykor szorultságukban már ,,csak" az Úrhoz tudnak kiáltani segítségért. Azonban éppen ezekben a viharokban formálódik a jellemük, úgyhogy később egészen más hatalmakkal is szembe tudnak szállni.
Az ifjúkori küzdelem a tisztaságért nagy nyomorúsággal, de nagy áldással is jár.
Aki ebben az életkorban megtanulta, hogy szexualitását ne elfojtsa, hanem uralkodjon azon, fontos előfeltételét teremtette meg annak, hogy később jó házastárs legyen.
John White találó képet használ arra, hogy érthetővé tegye ezt a fontos leckét: ,,A szexuális vágy érzékelése Istentől kapott adottság. Ezért nem kell, hogy szégyelljem magam, bűntudatom legyen, vagy féljek. De van, amikor ennek a vágynak azt kell mondanom, mint a kutyámnak: - El veled! Majd máskor, de nem most. - Ahogyan a kutyám, talán nem akar engedelmeskedni. De meg kell fegyelmezni, és nekem kell úrnak lenni fölötte. Ily módon nem elűzöm a kutyámat, de a helyére parancsolom, amikor azt mondom: - El! -, és nem kell szégyenkeznem, ha látogató jön. Ha szégyenkeznem kellene miatta, akkor eldugnám a pincében, és bosszantana, hogy nyöszörög és kaparja az ajtót. De éppen ellenkezőleg. Büszke vagyok rá. Mégis meg kell értetnem vele, hogy hol a helye. Ha ezt nem tenném meg, azzal gondot okoznék neki, magamnak és a vendégeimnek. Hamarosan elveszíteném a barátaimat, mert rossz néven vennék, hogy rájuk ugrál, a tappancsával csapkodja, megkarmolja és megnyaldossa őket. Ezen kívül kutyámat a tapasztalt visszautasítás, amelyet nem képes megérteni, mélyen megsértené és összezavarná. A szexuális vágyat (ahogyan egy jó rendőrkutyát) meg kell fegyelmezni, és egy bizonyos helyre vissza kell parancsolni, ha egészséges egyénekké és nem szexuális vadakká akarunk fejlődni."
Isten megparancsolta Izráel népének, hogy aratásuk zsengéjét és az állataik első fajzását bocsássák az Ő rendelkezésére. Ugyanúgy minden ifjú keresztyénnek el kell döntenie, hogy legjobb szellemi, lelki és testi erejét odaszenteli-e Teremtőjének és Megváltójának, vagy pedig saját szolgálatába állítja, és így eltékozolja.
,,Tiszteld az Urat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából, akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad sajtóidból" (Péld 3,9-10).
Ez lenne az oka, hogy oly sok keresztyén ember élete szegényes, terméketlen és örömtelen?
Nem érdemli-e meg Urunk - aki ,,gazdag lévén szegénnyé lett értünk" (2Kor 8,9), azért, hogy minket megszabadítson -, hogy többet adjunk neki annál, mint ami az önszeretet évei után még megmarad?
Janis Joplin, a 70-es évek talán legismertebb popénekesnője az életet ,,az aranydisznó körüli tánc"-nak nevezte, és azt vallotta, hogy ,,jobb tíz éven át élvezni az életet ahogy csak bírjuk, mint elérni a 70 éves kort." Nem volt még harminc éves sem, amikor túladagolt heroin végzett vele. Némi készpénz maradt utána, amelyet végakarata szerint barátai elmulattak San Anselmóban.
Az amerikai Jim Elliot viszont huszonegy éves korában így imádkozott: ,,Uram, gyújtsd meg életem halott rőzsekötegét, add, hogy fellobogjon és érted elégjen. Emészd el életemet, Uram, mert a tiéd az. Nem törekszem hosszú életre, hanem teljesre, olyanra, mint a tiéd volt, Uram Jézus!"
Ő sem volt még harminc éves, amikor 1956-ban, Ecuadorban auka-indiánok meggyilkolták. ,,A Mindenható árnyékában" című hátrahagyott naplója fiatalok százait indította arra, hogy életüket Jézus Krisztus szolgálatába állítsák (magyarul is megjelent).
Mit tudnánk Isten elé vinni, ha még ma elhívna bennünket az örökkévalóságba, és mit hagynánk hátra az embereknek?

Wolfgang Bühne
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Emlékezzünk meg a nyugalom napjáról!
  2016-11-16 11:37:57, szerda
 
  ,,Így készült el az ég és a föld és minden seregük. Mikor pedig a hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet alkotott, megnyugodott a hetedik napon minden munkája után. Azután megáldotta Isten a hetedik napot és megszentelte, mivelhogy azon nyugodott meg minden munkája után." (1Mózes 2,1-3)

Miért lett megalkotva a nyugalom napja, és azután az Úr Napja? Mi volt a kapcsolat közöttük? A nyugalom napja csak az ószövetségi időkre vonatkozott? Változott-e a nyugalom napjának természete Krisztus után? Hogyan is kell pontosan megtartani az Úr napját? Mennyire fontos ez? Mikor kell megtartani az Úr napját - a hetedik napon vagy a hét első napján? Igaz-e az, hogy a korai és a késői reformátorok között nagy nézetkülönbség volt a nyugalom napját illetően? Ezek a kérdések napjainkban gyakran feltevődnek, és most megpróbáljuk megválaszolni őket.

Isten elrendel egy különleges napot

Kezdjük az 1Móz 2,2-3-nál, nyilvánvalóan azon a helyen, ahol azt olvassuk, hogy Isten befejezte alkotó munkáját, megáldotta a hetedik napot és megszentelte azt. Ez a nap kezdettől fogva egy nagyon különleges nap volt, amelyet Isten már Mózes előtt 3000 évvel elkülönített. Azért kapta a teremtéskor az emberiség, (1) hogy megemlékezzen Isten teremtő munkájáról, (2) hogy legyen egy nap a pihenésre és dicsőítésre, és (3) hogy előremutasson az örökké tartó nyugalomra, ahová mindazok eljutnak, akik maguk is megnyugszanak saját munkáiktól, és Krisztusban bíznak. (A nyugalom napjának e céljáról a Zsidókhoz írt levél 3. és 4. fejezete tanít.)
Néhányan azt a nézetet vallják, hogy a negyedik parancsolat már nem érvényes ránk, mivel az csupán a mózesi szövetségre vonatkozott. Pedig a nyugalom napjának elrendelése egyértelműen ,,nagyobb", mint a szövetség, hiszen Isten már a teremtésnél kijelentette, a ,,Teremtési rendeletben".
Az Ádám és Mózes időszaka között élt emberek vajon tudtak a nyugalom napjáról, és arról, hogy azt meg kell tartani? Egyesek szerint a nyugalom napjának megtartása csak a mózesi időkben, a törvény elrendelése idején kezdődött el. Mások azt mondják, hogy bár Isten elénk adta a nyugalom napjának modelljét a Teremtéskor, de az embereknek nem mondta el, hogy ők is e szerint cselekedjenek.
Ez az elképzelés arra alapoz, hogy a szombatnap nincs megemlítve Mózes első könyvének 2. fejezete és Mózes második könyve között. Azonban nem magyarázzák meg a Mózes első könyvének második fejezetében tett igen fontos állítást, miszerint Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot. Pedig ez az állítás (1Móz 2) nyilvánvalóan csak valami olyan dologra utalhat, amit Isten az emberiség engedelmessége érdekében és javára munkált, mivel Isten maga nincs időhöz és napokhoz kötve. E nézet képviselői úgy gondolják, hogy Isten megkülönböztetett egy napot, a hét egy napjának különleges helyet biztosított, amely nap ezáltal minden más nap fölé emelkedett és megszenteltetett.

Egy különleges nap

Gondoljuk át tudatosan ezt az állítást, miszerint ez a nap áldott volt, hiszen a Bibliában rendszerint az emberek azok, akik meg vannak áldva. Ugyanígy, ez a nap meg volt különböztetve minden más naptól, meg volt szentelve - holott a Bibliában rendszerint az emberek vagy a helyszínek vagy a tárgyak vannak megszentelve. Isten hatalmas tettének, a Teremtésnek, nyilvánvaló üzenete az volt, hogy különleges áldás kapcsolódik e nap megtartásához. Ez a nap azért készíttetett, hogy el legyen különítve Istennek és a nyugalomnak; az alapelv pedig az, hogyha Isten megpihent ezen a napon, akkor az embernek is így kell cselekednie, aki Isten képmására teremtetett.
Ádám azt a feladatot kapta, hogy művelje és őrizze a földet, és a bűnbeesés után is vele maradt a speciális nap és kötelességeinek veleszületett ismerete.
Azoknak, akik nem látnak semmiféle teremtési rendeletet vagy parancsot a Mózes első könyvének második fejezetében, nincs kielégítő magyarázatuk arra sem, hogy mit tett Isten, amikor megáldotta és megszentelte a hetedik napot. Számukra az Úr egy igen jelentős tette rejtélyesnek és évszázadokra lényegtelennek tűnik mindaddig, amíg csak a negyedik parancsolat nem adatik Mózesnek. Akik tagadják, hogy a szombatnap megünneplése az Édenkertben kezdődött volna, azoknak sincs magyarázata a negyedik parancsolatban (Mózes második könyve) megjelenő kifejezésre, hogy ,,emlékezzetek meg a nyugalom napjáról". Az ,,emlékezni" szó egyértelműen visszatekint az Édenben elkezdődött szombatnapra, amely kifejezés nem volt idegen az embereknek (Mózes második könyvében). Egyértelmű volt, mivel a negyedik parancsolat különleges módon össze van kapcsolva a Teremtési paranccsal a 2Móz 20,11-ben: ,,Mert hat napon teremtette az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta az Úr a szombat napját, és megszentelte azt".
Mivel elmulasztják értelmezni és megmagyarázni e jelentőségteljes verseket, a szombatnapot a mózesi törvényekhez kötők egyszerűen félresöprik e verseket, úgy állítva be a helyzetet, mintha előzőleg nem is szerepeltek volna ezek az Igében. Ennek ellenére Isten azon cselekedete, amellyel a Teremtéskor kezdeményezte a nyugalom napját, kétségtelenül előíró és igényt támasztó; egy parancsolat az emberiség számára. A bűnbeesés után ez úgy folytatódott, mint a dicsőítés, a lelki öröm és a Teremtésre való megemlékezés napja.
Érdekes módon gyakran előkerül, hogy a nyugalom napja az özönvíz kapcsán is megfigyelhető, amikor számos esemény hét napos intervallumonként történik, mintha a bárkában minden egyes esemény várt volna a következő szombatig. A hét napos heti ciklus az Édenkertben vette kezdetét, ezt támasztja alá az 1Móz 7,4 és 10; 8,10 és 12. Az 1Móz 8,10-ben például ezt olvassuk Noéról: ,,és várakozott még másik hét napig", s ugyanez ismétlődik meg a 12. versben is. Az Édenkertben Ádámnak megtanított 7 napos hét bizonyára bevetté vált az ókori világban és valószínűleg a szombatnap szintén.

A Tízparancsolat előtt

Mózes második könyvének 16. fejezetében feljegyzetteknek különleges szerepe van annak bizonyításában, hogy a szombatnap megünneplése megfigyelhető Ádámtól Mózesig is, mivel ezek az események megelőzik a Tízparancsolatot. Itt olvasunk a mannáról és arról, hogyan kellett a manna gyűjtésével kapcsolatban betartani a nyugalom napjának megszentelését. Az embereknek dupla porciót kellett gyűjteni a hatodik napon, mert a hetedik nap az Úrnak nyugalomnapja volt. A 23. vers így szól - ,,Ez az, amit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat". Talán feltételezhetjük, hogy az Ádámban, illetve Ábrahámban elültetett ,,isteni mag" mindeddig a napig nem feledkezett el teljesen a nyugalom napjának fontosságáról, még ha annyi év egyiptomi fogság után szükséges is volt ezt a tudást felfrissíteni. A 2Mózes 16-ban Mózes minden bizonnyal azt feltételezte, hogy az emberek tudják, mi az a szombat nap. (Kálvin azt tanította, hogy bár a nyugalom napja kihalt a pogány népek között, Ábrahám nemzetségében folytatódott, bár ott is ,,majdnem kihalt".)
John Flavel rövidebb Káté magyarázatában a tisztelet számos különleges jelét jegyezte fel, amelyeket Isten a negyedik parancsolatba helyezett. Vajon ezek a jelei egy alárandelt parancsolatnak, amelyet ma oly könnyedén veszünk?
(1)Ez a leghosszabb a parancsolatok közül.
(2)Komoly emlékeztetést és figyelmeztetést tartalmaz.
(3)Mind pozitív, mint negatív oldalról meg van közelítve, ellentétben a többi parancsolattal.
(4)Több érv megerősíti a parancsolatot, mint bármelyik másikat.

A nyugalom napjának célja

A 2Mózes 20-ban fel kell ismerjük a parancsolatokhoz adott isteni előszót (2. vers): ,,Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földéről, a szolgálat házából".
A Tízparancsolat a szabadítás kontextusában adatott. Eddig már láttuk, hogy a nyugalom napja (i) megemlékezés a Teremtésről, (ii) a nyugalom és a dicsőítés napja, és (iii) az örökkévaló szabadítás szimboluma, de a Tízparancsolattal jött egy újabb cél is, mégpedig az, hogy tiszteljük Istent az Ő szabadításáért. Ezt olvassuk kifejezetten a nyugalomnapról az 5Móz 15-ben: ,,És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Egyiptom földén, és kihozott téged onnan az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad."
Az ószövetségi zsidók igyekeztek szombaton megünnepelni és magasztalni az Egyiptomból való szabadulásukat, mi pedig Krisztus óta az övékénél nagyobb szabadulásra koncentrálunk vasárnap - a Krisztus által a Kálvárián biztosított szabadulásra. A keresztyén ,,szombatnak" szintén megvan ugyanez a célja: egy nap Krisztus dicsőségére.
Visszatérve a 2Móz 20,8-ra, itt ezt olvassuk: ,,Megemlékezzél a szombatnapról", ez azt jelzi, hogy a nyugalomnap már létezett és jól ismert volt előttük. Az a szó, hogy ,,megemlékezzél" felöleli a múltat, és ugyanakkor a jövőre vonatkozó parancsolatot ad Isten embereinek.
Természetesen tudni szeretnénk, hogy a nyugalomnap mennyire kötelező ma számunkra: teljesen vagy részben? A Teremtéstől kezdve a nyugalomnapnak volt egy ideiglenes része, mivel egyfajta szimbolikus előretekintését tartalmazta a Krisztus általi megváltás eljövendő munkájának (Zsidókhoz írt levél 3. és 4. fejezet). Nyilvánvalóan, amikor Krisztus először eljött, a szimbolikus aspektus betöltetett, minden előzetes ,,árnyék" elavulttá vált a betöltés fényében. Nem meglepő, hogy Isten a ,,szombatnapot" áttette a hét első napjára, Krisztus feltámadásának napjára, amely jelezte Krisztusnak a Golgotán végzett sikeres munkáját. Ettől a naptól kezdve minden, ami csak szimbóluma és árnyéka volt a Krisztusnak, minden prófécia, amely Krisztust jövendölte meg, betöltetett és megszűnt, de a nyugalomnap a következő okok miatt folytatódott:
(1)Isten speciális napja egy Teremtési rendelet, és szintén egyik pontja a Tízparancsolatnak, amely maradandó erkölcsi törvény. A negyedik parancsolat az első törvénytáblán volt, amely az ember Isten iránti örökkévaló kötelességeiről szól. Ennek a szimbolikus aspektusa Krisztusban betöltetett, de a parancsolat lényegi alapelve megmaradt.
(2)Szükséges, hogy legyen egy nap, amikor megemlékezhetünk a Teremtésről.
(3)Szükséges, hogy legyen egy nap, ami a nyugalom napja, különösen az istentisztelet és a tanítás napja.
(4)Szükséges, hogy legyen egy nap, amikor megemlékezünk a szabadításról, és ugyanakkor magasztaljuk Istent szabadításunkért - immár Krisztusban. Nagyon fontos alkotórésze ez az üzenetnek, hiszen Krisztus maga bemutatta és megmagyarázta Istennek a nyugalom napján végzett munkáját, és így kell tennünk nekünk is a felnőttek és gyerekek evangelizálása által (Jn 5,1-18; Lk 4,31; Lk 6,6-11; Lk 13,10-17; Lk 14,1).
(5)Szükséges, hogy legyen egy nap mindazok számára, akik dolgoznak, hogy ezen a napon részesüljenek az (1)-(4) pontok áldásaiból. A negyedik parancsolat ily módon ellen mond a szükségtelen vasárnapi kereskedelem támogatásának, legyen szó üzletekről, éttermekről, benzinkutakról vagy szórakozási lehetőségekről.

Van még egy oldala a zsidó szombatnak, amely Krisztus eljövetelével megszűnt. Mózes idejétől a szombatnap összefonódott a ceremoniális törvényekkel, magára véve ez által további vallási szabályokat, mivel a szombatnap Istennek a zsidó néppel kötött speciális szövetsége jeléül is szolgált (2Móz 31,12-17). A szombatnap megszegése azért volt akkor halálos bűn, mivel ez Istennek az ő népével kötött speciális szövetségének megszegését jelentette. De amikor megjelent Krisztus, a zsidókkal kötött ideiglenes szövetség megszűnt és a Mózesnek adott szombatnaphoz kapcsolódó szigorú és kemény rendszabályok szintén megszűntek.
A Kol 2,16-17-ben Pál arra figyelmezteti a pogány megtérőket, hogy ne hagyják magukat bevonni a júdaisták által a zsidó szokások megtartásába, vagy megítéltetni azok elhagyása miatt, beleértve ebbe a zsidó szombatot is, mivel ezek a dolgok csupán ,,csak árnyékai az elkövetkezendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé". A Szentírásból egyértelmű, hogy a kolossébeli hívők megtartották a keresztyén szombatot (az Úr Napját), csakúgy, mint a Korintusban és Galáciában lévő gyülekezetek (1Kor 16,1-2). (folyt. köv.)

Dr. Peter Masters
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
A végső erő
  2016-11-13 12:59:19, vasárnap
 
  A végső erő


A házasság egyedülálló módon képes megmutatni, ki is vagyok valójában. Különös erőt hordoz magában, jóváteheti a múltam, és a szeretet révén meggyógyíthatja az önértékelésem. Emellett arra is képes, hogy megértesse velünk Isten kegyelmét, amelyet Jézus Krisztusban mutatott meg nekünk. Pál az Efezusi levél ötödik fejezetében azt írja, hogy Jézus az életét adta értünk, és nagy árat fizetett, hogy Isten megbocsáthasson nekünk, és valami szépet hozhasson létre belőlünk. Mivel ő ezt tette velünk, mi is megtehetjük ugyanezt másokkal.
A mi bűneink sokkal nagyobb fájdalmat okoztak Jézusnak, mint amekkorát a házastársunk vétkei okoznak nekünk. Talán úgy érezzük, hogy a társunk keresztre feszít, Jézus azonban valóságosan ott függött a kereszten a bűneink miatt, mégis megbocsátott.
Egy régi mesében az orosz cár kedvenc tábornoka megsebesült és haldoklott. A tábornok a halálos ágyán feküdt, amikor a cár ígéretet tett, hogy felneveli a fiát és gondoskodik róla. A cár betartotta ígéretét: a fiú a lehető legjobb ellátásban és neveltetésben részesült. Amikor felnőtt, belépett a hadseregbe, sőt tisztté avatták. De sajnos volt egy káros szenvedélye, a szerencsejáték. Miután végleg eladósodott, sikkasztott az ezred pénztárából. Egy éjjel, amikor a könyvelést tanulmányozta a sátorban, rájött, hogy hamarosan le fog lepleződni, a könyvelők bizonyosan észreveszik, mit tett. Arra készült, hogy végez magával, de előtte inni kezdett. A revolvert maga mellé fektette, hogy erősítésképpen felhajtson még néhány pohárral. Csakhogy az ital olyan erős volt, hogy végül ájultan borult az asztalra.
A cárnak szokása volt álruhát öltve felmérni birodalma állapotát. Ezen az éjszakán is ezt tette. Egyszerű közlegényként bejárta a hadsereg táborát, az állásokat, hogy megtudja, milyen a morál, miről beszélgetnek a katonák. Nevelt fiát a számlakönyvre borulva, félájultan találta a sátrában. A könyvekbe belelapozva azonnal felismerte, mit tett és mire készült a fiú.
Órák teltek el, mire a fiatalember felébredt. Revolverét a legnagyobb meglepetésére sehol sem találta, viszont észrevett egy levelet az asztalon. Egy kötelezvény volt, s ez állt benne: ,,Én, a cár magánvagyonomból fedezem a könyvelési hiány teljes összegét." Az irományon a cár pecsétje állt. Az uralkodó pontosan tudta, mit vétett a fiú, s ennek következményeivel is tisztában volt. Mégis kifizette helyette a tartozást, vagyis elrendezte a vétket.
Ezért fordulhatok így a házastársamhoz, ha vétett ellenem: ,,Látom a bűnöd, de elfedezem, megbocsátok, mert Jézus is látta az én bűnömet, mégis megbocsátotta." Hiszen a világegyetem Ura is álruhában látogatott el a földre Jézus Krisztus személyében, majd pedig amikor a szívünkbe belenézett, a legrosszabbal találta szembe magát. Jézus esetében nem valamiféle elvont gyakorlatról volt szó: őt a szó szoros értelmében a mi bűneink ölték meg. A keresztre szegezve letekintett ránk, és látta, hogy megtagadjuk, eláruljuk, elhagyjuk őt. Látta a bűnünket, és elfedezte.
Nem ismerek ennél bőségesebb forrást, amelyből a mások iránti megbocsátásunk táplálkozhatna, és véleményem szerint nem létezik fontosabb attitűd a házasságban, mint a megbocsátásra való készség. Az, hogy maradéktalanul, szabadon, következmények nélkül, szívből megbocsássunk egymásnak. Isten kegyelmét - vagyis a saját bűnösségemet, amelyből megváltott a kegyelem - valóságosan, mélyen átélve helyesen tudom majd alkalmazni az igazság és a szeretet erejét a házasságban.
Így, ha a kegyelem tudatában mozgosítom ezeket az erőket, hozzájárulhatok ahhoz, hogy házastársam eljusson a dicsőségig.
A hálószobánk falán ott lóg az esküvői fotónk, immár harminchét éve. Akkoriban jobban néztünk ki: nekem még volt hajam, és... hogy is mondjam, valahogy karcsúbbak voltunk. Amikor esküvői szertartást vezetek, a lélegzetelállítóan elegáns vőlegény és menyasszony láttán gyakran elfog a kísértés, hogy megjegyezzem: ,,Irtó jól néztek ki, de higgyétek el, gyorsan elillan majd a szépségetek. Soha többé nem lesztek ilyen vonzóak."
Végső soron azonban nem lenne igazam, főleg, ha a házaspár kegyelemmel használja az igazság és a szeretetét erejét, és elkötelezett társai egymásnak a lelki növekedés nagy kalandjában, Istennel együtt járva végig az új teremtésig vezető utat. Ekképpen, ahogy telnek az évek, Isten egyre szebbnek látja mindkettejüket, mint ahogy a megmunkálás alatt álló gyémánt is egyre szebben ragyog.

Ezért nem csüggedünk. A mi külső emberünk romlik ugyan, de a belső napról napra megújul. Pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket felülmúló, nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mert nem a láthatókra szegezzük tekintetünket, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideigvalók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. (2Korinthus 4,16-18)

A lelki dolgokban jó ítélőképességgel megáldott házastársak olykor képesek Isten szemével tekinteni a másikra, és ez lelkesedéssel tölti el őket. A világ csak a ráncainkat látja, de ha Jézus kegyelmével áthatva, jól használjuk a házasságban rejlő erőket, egyre csodásabbnak találhatjuk egymás lelkét. Felöltöztethetjük, megtisztíthatjuk, feldíszíthetjük egymást. És eljön majd a nap, amikor az egész világ előtt feltárul, amit Isten lát bennünk.
Az esküvő napján azt kellene mondanunk egymásnak: ,,Bármilyen gyönyörű is vagy ma, egy napon olyan ragyogóan fogsz odaállni velem Isten elé, hogy mostani ruhád szegényes öltözetnek fog tűnni csupán."

Timothy Keller
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
A kegyelem ereje - kibékülés
  2016-11-12 15:48:53, szombat
 
  A kegyelem ereje - a kibékülés



Szeretet nélkül az igazság rombolja az egységet, igazság nélkül a szeretet megteremti ugyan az egység illúzióját, ám a közös úton megtorpanunk a növekedésben. A megoldást a kegyelem jelenti. Ha megtapasztaljuk Jézus kegyelmét, kialakulhat bennünk az a két képesség, amelyek a házasságban a legfontosabbak: a megbocsátás és a megbánás képessége. Egyedül akkor maradhat fenn az összhang az igazság és a szeretet között, ha megfelelően gyakoroljuk a megbocsátást és a megbánást.
Arvin Engelson, akivel annak idején Kathy és én együtt végeztük a teológiát, a drágakövek megmunkálásához hasonlítja a házasságot. A köveket beteszik egy forgódobba, ahol addig csiszolják egymás éleit, míg valamennyi kőnek gyönyörűen sima lesz a felülete. Viszont egy különleges vegyületet is kell közéjük keverni, mert különben egyszerűen lepattannak egymásról, illetve összetörik egymást. Ez az anyag olyan, mint a házasságban a kegyelem, amely nélkül az igazság és a szeretet nem képes összecsiszolódni egymással. Kegyelem híján a házaspárok vagy távol tartják maguktól az igazságot - ,,lepattannak egymásról" -, vagy kárt tesznek egymásban, összezúzzák egymást.
Jézus a Márk 11,25-ben azt mondja, hogy amikor imádkozás közben eszünkbe jut egy sérelmünk, bocsássunk meg annak, aki azt elkövette. Úgy értsük, hogy ezután már nem is kell szembesítenünk az illetőt a tettével? Nem erről van szó, hiszen Jézus a Máté evangéliuma tizennyolcadik fejezetében, illetve Pál a Galata levél hatodik fejezetében arra buzdítja a keresztyéneket, hogy beszéljék meg az ügyet azzal, aki vétett ellenük. Várjunk csak? Azt mondja a Biblia, hogy először bocsássunk meg, és azt követően szembesítsük tettével a másikat? Igen! Ez persze meglepőnek tűnhet, hiszen általában azért szoktunk szembesíteni valakit a vétkével, hogy egyúttal meg is toroljuk azt. Tulajdonképpen bosszút állunk, amikor jól megmondjuk a magunkét. Valaki rosszat tett velünk, hát érezze ő is rosszul magát! Csakhogy ez életveszélyes játszma. Az illető ugyanis tisztában van vele, hogy megpróbáljuk visszafizetni, amit tett, és ezért vagy kétségbeesik, vagy feldühödik, esetleg mindkettő. Ilyenkor valójában nem az ő érdekében hozzuk tudomására az igazságot, hanem önmagunkért, ennek pedig nem lehet más a gyümölcse, mint szomorúság, keserűség, kétségbeesés.
Jézus azonban megmutatja a megoldást: a keresztyén ember, tudva, hogy Isten megbocsátó kegyelme élteti, mindenekelőtt bocsásson meg a szívében annak, aki vétett ellene, és csak ezt követően konfrontálódjon az illetővel. Így egészen másfajta beszélgetésre számíthat. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a megbocsátó kegyelem ,,vegyülete" nélkül arra használjuk az igazságot, hogy fájdalmat okozzunk vele. A másik vagy visszaüt, vagy magába fordul. A házasság vagy ,,igazság szeretet nélkül" üzemmódba kapcsol, és állandósul a harc, vagy felszínes, ,,szeretet igazság nélkül" üzemben megy tovább, amelyben mindkét fél igyekszik a szőnyeg alá söpörni a problémákat.
A házasságban az egyik legalapvetőbb készség, hogy egyenesen, köntörfalazás nélkül megmondjuk az igazat a házastársunk viselkedésével kapcsolatban, majd pedig maradéktalanul, az önteltség és a felsőbbrendűség leghalványabb jele nélkül, boldogan megbocsássunk. Úgy, hogy a másik még véletlenül se érezze magát alacsonyabb rendűnek. Ez nem jelenti azt, hogy nem haragudhatunk, hiszen akkor az igazság sem biztos, hogy eljut a másikhoz. A megbocsátó kegyelemnek azonban minden esetben jelen kell lennie. Ez úgy fogja vissza a haragunkat, mint ahogy a só megakadályozza, hogy megromoljon a hús. Ha megbocsátottam a társamnak, és ő is nekem, szeretet és igazság kéz a kézben jár az életünkben.
Mire van szükség ahhoz, hogy megismerjük a kegyelem hatalmát? Először is alázatra. Ha nehezen tudunk megbocsátani valakinek, annak részben az lehet az oka, hogy a szívünk mélyén azt gondoljuk: ,,Én sohasem tennék ilyet!" Amíg felsőbbrendűnek vagy jobb embernek tartjuk magunkat, nehéz, sőt lehetetlen lesz megbocsátanunk. Ha megvetjük a másikat, az igazság felemészti a szeretetünket, és nem marad más, mint az elviselhetetlen kritika. Túl keménnyé és szigorúvá válunk.
Ahhoz, hogy igazságot szóljunk szeretetben, nem csupán alázatra, hanem gazdag érzelemvilágra - egyfajta belső örömre és magabiztosságra - is szükség van. Előfordulhat, hogy nem vagyunk jóban önmagunkkal, netán undorodunk magunktól: ilyenkor túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a társunk elismerésének. A legkisebb neheztelést sem tudjuk elviselni, tehát arra sem leszünk képesek, hogy kritikát gyakoroljunk vagy tudtára adjuk, amikor megbánt. Nem leszünk képesek szembesíteni a tettével, és megbocsátani sem tudunk neki. Magunkban tovább neheztelünk majd rá, de ezt igyekszünk leplezni. Tehát mindig csak megerősítjük, de sohasem konfrontálódunk a házastársunkkal. Ebben az esetben a szeretet emészti föl az igazságot.
Mély alázatot, örömöt és magabiztosságot igényel tehát, hogy az igazság és a szeretet erejét egyaránt hatékonyan, kiegyensúlyozottan alkalmazzuk. De honnan tehetünk szert ezekre a tulajdonságokra? Nos, annyi bizonyos, hogy nem ebből a világból. Az emberi természet nem teszi lehetővé, hogy segítség nélkül előállítsuk magunkban ezt a kombinációt. A sikeres ember, aki nem tapasztalta meg Isten kegyelmét, kellőképpen magabiztos ugyan, ám nem képes alázattal fordulni ahhoz, aki hibát követ el. Aki kudarcot kudarcra halmoz, az általában alázatossá válik, viszont a magabiztosság és az öröm hiányzik az életéből.
Az evangélium azonban megváltoztatja az embert, hogy többé már ne a teljesítménye alapján ítélje meg önmagát. Annyira gonoszak, bűnösök és gyarlók vagyunk, hogy Jézusnak meg kellett halnia értünk. Olyan mértékben voltunk elveszettek, hogy egyedül Isten Fiának a halála menthetett meg bennünket. Isten azonban annyira szeret és olyan értékesnek tart minket, hogy hajlandó volt meghalni értünk. A világegyetem Ura ennyire szeret minket! Az evangélium tehát porig alázza s egyben az egekbe emeli az embert. Bűnösök vagyunk, Isten mégis szeret és elfogad bennünket Krisztusban.
Hogyan lehet miénk a kegyelem ereje? Nem mi hozzuk létre, pusztán tükrözni, továbbadni tudjuk másoknak, ha mi magunk már részesültünk belőle. Ha Jézus halálára úgy tekintek, hogy az emberiségért halt meg, és megbocsátott gyilkosainak, akkor pusztán egy követhetetlen példát látok majd magam előtt. Ha viszont megértem, hogy Jézus értem halt meg, nekem bocsátott meg, és az én bűneimet vette el, minden megváltozik. Ő a szívem legmélyét is ismerte, mégis az egekig emelt szeretetével. A tudat, hogy Isten Fia ezt tette értem, olyan örömöt és szabadságot ad, hogy képes leszek ugyanígy viszonyulni a házastársamhoz. Ez tesz egyszerre alázatossá és érzelemgazdaggá, hogy továbbadhassam a kegyelmet. (folyt. köv.)

Timothy Keller
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Nem élhetek a bűn feletti folyamatos győzelemben
  2016-11-04 13:08:39, péntek
 
  NEM ÉLHETEK A BŰN FELETTI FOLYAMATOS GYŐZELEMBEN



A frusztrációval, amit Heather leír, minden ember rokonságot érezhet, aki egy ideje már keresztyén.

Oly sok bűn uralja az életemet. Hogyan lehetnék valaha is szabad? Teljesen reménytelennek látom a helyzetemet. Annyira szeretnék szabadulni ezektől a bűnöktől, ám mégis ezek uralják a testemet. Olyan zavarba ejtő újra meg újra Istenhez fordulni ezekkel a dolgokkal. Amikor összeadom őket, még reménytelenebbnek tűnik a helyzet. Hogyan szabadulhatok meg ettől a hazugságtól? Szabad akarok lenni!

A fenti szavak Pál apostol szívének kiáltására emlékeztetnek.

Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Róma 7:21-24

Az általunk végzett felmérések szerint a nők több mint fele bedőlt annak a hazugságnak, hogy képtelenek a bűn feletti folyamatos győzelemben élni. Világosan látható, hogyan használja a Sátán ezt a hazugságot arra, hogy a hívőket fogságba ejtse.
A fenti részből kiderül, hogy mindenki, aki Isten igaz gyermeke, új természetet kapott - olyan természetet, melynek vágya Istennek engedelmeskedni. Lelke mélyén minden hívő Istennek tetsző életet akar élni (az az ember, akiben nincs meg ez a vágy, fel kell hogy tegye magának a kérdést, vajon valóban megtért-e).
Az Írás szerint azonban újjászületésünk után ,,hús-vér testünk" (természetes hajlamaink) folyamatos küzdelemben áll Isten bennünk élő Lelkével.


A lélek azt mondja: Bocsáss meg!
A test válasza: Tarts haragot!

A lélek azt mondja: Légy mértékletes!
A test válasza: Egyél, amit akarsz, amikor csak akarod.

A lélek azt mondja: Add a pénzt olyasvalakinek, akinek szüksége van rá!
A test válasza: Költsd a pénzt magadra!

A lélek azt mondja: Tölts időt igeolvasással és imádkozással!
A test válasza: Hosszú napod volt. Kapcsolódj ki a TV előtt ma este!

A lélek azt mondja: Fogd vissza a nyelved! A mondandód nem kedves, és nem is szükséges.
A test válasza: Mondd csak ki bátran!

Minden alkalommal, amikor a hústestnek engedünk ahelyett, hogy Isten Lelkére hallgatnánk, hagyjuk, hogy a bűn nyerjen uralmat fölöttünk. Másrészt viszont minden egyes alkalommal, amikor igent mondunk a Léleknek, Istennek adjuk a nagyobb irányítást életünk felett.
Amikor ismételten úgy döntünk, hogy a bűnnek engedelmeskedünk Isten helyett, olyan szokásmintákat hozunk létre, melyeket hihetetlenül nehéz megszakítani, s a bűn rabszolgaiként élünk. Meglehet, hogy egy ideig megpróbálunk helyesen cselekedni, de aztán elbukunk; megint próbálkozunk, ismét kudarcot vallunk, újra próbálkozunk, és ismét kudarcot vallunk. Ekkor az ördög megpróbál meggyőzni arról, hogy ez már soha nem lesz másként, s hogy mindig is a bűnös szokás rabjai leszünk. Azt gondoljuk: Mi haszna az egésznek? Úgyis megint elszúrom! Életem végéig vereséget fogok szenvedni ettől a dologtól. És feladjuk. Mi történt? A Sátán sikeresen elhitette velünk, hogy nem járhatunk a bűn és kísértés fölötti folyamatos győzelemben. Bár maga a példa más, Christine és Cheryl esetében ugyanaz történt.

Nőkhöz vonzódtam, méghozzá oly módon, melyről világosan tudtam, hogy helytelen. Bármilyen keményen küzdöttem is magamban, a gondolataim egyre csak rosszabbak lettem. Nem hittem, hogy uralni tudom a gondolataimat. Tudtam, hogy Isten előtt tisztátalan vagyok, de nem tudtam magam megtisztítani.

...... ........... ........... ........... ........... ........... ...........

Évek óta az étel kötelékében élek. Naponta küzdök ezzel a problémával. Folyton úgy érzem, hogy én képtelen vagyok megváltozni, és soha nem fogok győzelmet aratni. Egy darabig talán jól megy, de a hazugságok aztán lassan újra az elmémbe fészkelik magukat, és tönkretesznek.

Emlékezz, hogy amit hiszünk, meghatározza azt, ahogyan élünk. Ha elhisszük, hogy vétkezni fogunk, akkor meg is tesszük. Ha elhisszük, hogy rabságban kell élnünk, akkor rabságban is fogunk élni. Ha elhisszük, hogy nem élhetünk győzedelmes életet, akkor nem is fogunk azt élni.
Cherylnek egy dologban azonban igaza van. Hiszi, hogy ,,én képtelen vagyok megváltozni". Bármilyen furcsának is tűnik, ennek felismerése nagy lépés a győzelem felé vezető úton.
Az Igazság az, hogy mi erőtlenek vagyunk ahhoz, hogy megváltoztassuk önmagunkat, hiszen ,,nélkülem - mondta Jézus - semmit sem tudtok cselekedni". (János 15:5)
Akkor hát mit tegyünk? Hogyan szabadulhatunk meg a szokásunkká vált bűntől? Egyedül az Igazság az, ami megszabadít.
Az Igazság az, hogy Krisztus a kereszten bevégzett munkája által a bűn feletti győzelemben élhetünk. Már nem a Sátán a parancsolónk, és nem kell a bűn rabszolgaiként élnünk. Ha Krisztusban vagy, az Igazság az, hogy:

Miután tehát megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek. Mivel az élet lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. Róma 6:18, 8:2

Nancy Leigh DeMoss

 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Nem vagyok teljes mértékben felelős a tetteimért...
  2016-11-02 13:42:38, szerda
 
  Nem vagyok teljes mértékben felelős a tetteimért és a reakcióimért



Anna Russel ,,Pszichiátriai népdala" kifejezi természetesen hajlamunkat, hogy másokat okoljunk a viselkedésünkért.

Háromévesen ellentétes érzelmek kerítettek hatalmukba a fiútestvéreimet illetően.
Ebből természetesen az következett, hogy megmérgeztem az összes szeretőmet.
Most már boldog vagyok! A leckét megtanultam:
Minden rossznak, amit teszek, valaki más az oka.

Ha visszatérünk az Éden kertjébe, nyilvánvalóvá válik, hogy ez a megtévesztés egyik legősibb formája.
Miután Ádám és Éva evett a tiltott gyümölcsből, Isten eljött, hogy felelősségre vonja őket tettükért.
(Ez a Szentírásban egyébként visszatérő téma, minden egyes tettünkért elszámolunk Isten előtt.) Figyeld meg, hogy Isten nem családként kezelte őket. Nem azt kérdezte tőlük, hogy ,,Mit tettek?" Sőt, azt sem kérte Ádámtól és Évától, hogy magyarázatot adjanak a másik viselkedésére. Nem kérdezte meg Ádámtól, hogy ,,Mit tett Éva?", sem Évától azt, hogy ,,Mit tett a férjed?" Először Ádámhoz, majd Évához fordult, s mindkettőjüktől egyénileg kérdezte meg: ,,Mit tettél?"
Isten nyílt és határozott kérdést tett fel Ádámnak: ,,Talán arról a fáról ettél, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? (1Mózes 3:11) Hasonlóképpen, Isten Évától is megkérdezte: ,,Mit tettél?" (1Mózes 3:13) Isten egyszerűen azt kérte, hogy ismerjék be az Igazságot.
A beszámoló folytatásából azonban azt látjuk, hogy mind Ádám, mind pedig Éva úgy döntött, hogy a Vádaskodó Játékot játsszák ahelyett, hogy személyesen felelősséget vállaltak volna a tetteikért. Isten azt kérdezte Ádámtól: ,,Talán ettél a fáról?", mire Ádám: ,,Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem." (1Mózes 3:12)
,,Éva, mit tettél?" A válasz: ,,A kígyó szedett rá, azért ettem."
A válasz mindkét esetben pontos volt. Éva valóban az a nő volt, akit Isten adott Ádámnak, és ő adta a gyümölcsöt a férjének. A Kígyó valóban becsapta Évát. Ám azzal, hogy máshol kerestek bűnbakot, Ádám és Éva saját felelősségét próbálta meg elmismásolni az ügyben.
Isten nem azt kérdezte tőlük, hogy mit tett valaki más, hogy rávegye őket a bűnre. Azt várta tőlük, hogy vállaljanak felelősséget a saját viselkedésükért. Függetlenül attól, ami döntésük meghozatalában esetleg befolyásolta őket, a döntés mégiscsak az övék volt.
Lehet, hogy Ádám és Éva voltak az elsők mások okolásában, de határozottan nem ők voltak az utolsók, számtalan követőjük akadt, akik másokra hárítják a felelősséget.
Az Édenkertben kezdődött ,,játékot" mindannyian játszottuk már. Az igazat megvallva, természetes szakértői vagyunk a témának, mint ahogyan az alábbi bizonyságtételek is igazolják:

Teljes mértékben felelőtlen voltam az életem, a bűneim és a döntéseim tekintetében, mert folyamatosan másokat, a körülményeimet és Istent vádoltam - csapdába estem, tehetetlen voltam, és elveszítettem az irányítást.

...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...... ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... .............

Azt hittem, azért esem oly könnyen depresszióba, mert áldozat vagyok. Nem hittem, hogy a depresszió az én hibám. Amikor elkezdett derengeni, hogy depressziómat a haragom okozza, felelősséget vállaltam a bűnömért, és szabadságra leltem.

...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...... ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... .............

Istentelen kapcsolatom volt egy férfival a munkahelyemen. Érzelmi támogatást és vonzalmat vártam tőle, mert a férjem titkolózott előttem, pornográfiát nézett, és nem volt jelen a házasságunkban. Úgy véltem, hogy a férjem viselkedése űzött bele ebbe a kapcsolatba. Önmagam előtt pedig úgy indokoltam meg és mentegettem a dolgot, hogy amit én csinálok, az korántsem olyan borzasztó, mint amit ő csinál.

Amikor dühösek, depressziósak, keserűek, türelmetlenek, ingerlékenyek vagyunk, vagy félelemben élünk, természetes számunkra, hogy a felelősségnek legalább egy részét mások vagy a körülmények rovására írjuk, és ezeket okoljuk azért, amilyenek vagyunk.
Több száz nőt hallgattam már végig, amint felbomlott házasságukról beszélnek. Kivétel nélkül mindannyian volt férjük botlásainak tulajdonítják tönkrement házasságukat. Egyetlen olyan esetet sem tudok felidézni, melynek során egy nő azt mondta volna: ,,Én is hozzájárultam a házasságom felbomlásához a helytelen hozzáállásommal és reakcióimmal", vagy hogy: ,,Helytelen volt, hogy elváltam a férjemtől."
Számtalan nő jellemezte nekem a körülményeket, melyek eladósodásukhoz, étkezési rendellenességükhöz, erkölcstelenségükhöz, vagy a szüleiktől való elidegenedéshez vezettek. Csak nagy ritkán hallom, hogy a nők személyes felelősséget vállalnak döntéseikért, melyek ezekhez a problémákhoz vezettek az életükben.
Soha nem felejtem el azt a napot, amikor az egyik női szemináriumunk során egy középkorú nő az emelvényre jött, hogy elmondja bizonyságtételét. Azzal kezdte a bemutatkozást, hogy elmondta, huszonkét éve pszichiáterként dolgozik. Ezután következő szavai nyíltak és áthatóak voltak. Megtörten így szólt: ,,Megbánom előtted, Istenem, és előttetek testvéreim, hogy félrevezettelek benneteket, és hazudtam nektek. Hogy soha nem mondtam: ,,Személyesen és kizárólagosan ti vagytok felelősek a saját viselkedésetekért, függetlenül attól, hogy akárki más mit tesz. Bocsássatok meg!"
Az Ellenség azt mondja nekünk, hogy ha teljes felelősséget vállalunk saját döntéseinkért, felesleges bűntudat fog emészteni.
Az Igazság azonban az, hogy csak akkor szabadulhatunk meg teljes mértékben a bűntudattól, ha teljes felelősséget vállalunk a tetteinkért és hozzáállásunkért. Egy író ezt így fogalmazta meg:

A bűn a lehető legjobb hír, a lehető legjobb a bajainkban. Hiszen a bűnnel együtt jár az abból kivezető út is. Ott a bűnbánat lehetősége. A szüleid által okozott zavarodottságért és pszichológiai gondokért nem gyakorolhatsz bűnbánatot, ezek rád ragadtak. De a bűnt meg tudod bánni. A bűn és a bűnbánat az öröm és a remény egyetlen alapja.

Nancy Leigh DeMoss
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
A Sátán legyőzése: az egyháztagokként előttünk álló kihívás
  2016-11-01 14:25:47, kedd
 
  A Sátán legyőzése: az egyháztagokként előttünk álló kihívás



Egy gyülekezeti tag egyszer zaklatottan hívott fel engem. A repülőn egy férfi ült mellette, aki imádkozott. Amikor a férfi befejezte az imádságot, ő kedvesen megkérdezte tőle,hogy keresztyén-e.
-Nem. - hangzott a gyors válasz.
-Azt hittem, hogy imádkozott. - felelte a hölgy nem tágítva a témától.
-Igen, imádkoztam. - volt a válasz.
-Uram, szabad-e megkérdeznem, hogy kihez imádkozott? - fordult a mellette ülő férfihoz néhány perc múlva a hölgy ezzel a kérdéssel.
-A Sátánhoz imádkoztam. - jelentette ki a férfi egy pillanatnyi gondolkodás után.
-Mégis mi a csudáért imádkozna a Sátánhoz? - kérdezte a keresztyén hölgy hüledezve.
-Azért imádkozom, hogy a Sátánnak sikerüljön tönkretennie harminc gyülekezetben a kapcsolatot a lelkipásztorok és híveik között Észak-Amerikában ezen a héten. - szólt a férfi.
A hölgy teljesen elképedt.
-Az a férfi olyan buzgónak tűnt imádkozás közben, nagyobb buzgósággal imádkozott, mint ahogyan én szoktam. - mesélte.
A Sátán a megoszlásban gyönyörködik. Gyönyörködik abban, hogy darabokra tépi Krisztus testét. Az egyháznak arra kell törekednie, hogy megvalósítsa az egységét Krisztusban, hogy meghiúsítsa a Sátán szándékait. Törekednünk kell a jó kommunikációra és az összhangra. Szembe kell szállnunk a Sátán azon törekvésével, hogy szükségtelenül szétszaggassa az egyházat.
A Niceai Hitvallás egy egyházat (unam ecclesiam) vall, azt értve ezalatt, hogy az egyház egy kősziklára, egy Messiásra, egy hitvallásra épül. A Westminsteri Hitvallás pedig azt írja, hogy az egyház egysége Jézus Krisztusban van: ,,A láthatatlan, katolikus, vagyis egyetemes egyház mindazokból a választottakból áll, akik egy helyre voltak, vannak és lesznek gyűjtve Krisztus fejedelemsége alatt. Ez az egyház az Ő mennyasszonya, teste és annak teljessége, aki betölt mindent mindenekben."(25. fejezet 1.) Az, hogy az egyház a test, Krisztus pedig a Fej, arra utal (Kol 1,18), hogy Krisztus és az egyház egymást kiegészítik, mivel sem a fej, sem a test nem létezhet a másik nélkül.
Wilhelmus Brakel mondta, hogy Krisztus és az egyház egymás tulajdonai. Ezt az egységet csak még szorosabbra fonja az, hogy Krisztus odaajándékozta Magát az egyháznak, megváltotta és győzelemre vezette az Övéit, az Ő Lelkét adta azért, hogy egyházában lakozzon, illetve, hogy az egyház hitben és szeretetben adja magát a Fejnek (A keresztyén jogos szolgálata, 2.köt.87-90.o.). Ha az egyház nélkül gondolunk Krisztusra, akkor szétválasztjuk azt, amit Isten szent egységben kötött egybe.
Sokkal szervesebb módon kötődik az egyház Krisztushoz, mint bármely más kapcsolat, amelyet megtapasztalhatunk: Krisztusban gyökerezik és épül fel (Kol 2,7), Krisztus az öltözete (Róm 13,14), és nem élhet Őnélküle (Fil 1,21). ,,Amiként Éva Ádámban volt, úgy van az egyház Krisztusban." - írta ezzel kapcsolatban Richard Hooker.
Krisztus testének minden egyes tagja kapcsolatban áll egymással, mivel közös a Fejük (1Kor 12). Minden valódi hívőre, aki Krisztust vallja egyedüli Megváltójának, vonatkozik az, hogy ,,szívben és akaratban összekötődik és egyesül egy és ugyanazon Lélekben a hit ereje által" - olvashatjuk a Belga Hitvallás 27-es cikkelyében. Isten házának, Krisztus közösségének és a Lélek szövetségének tagjaiként egyek. Egyetlen evangélium (Apcsel 4,12), kijelentés (1Kor 2,6-11), keresztség (Ef 4,5) és úrvacsora van (1Kor 10,17).
A. A. Hodge írta a Confession of Faith (Hitvallás, 310. o.) című munkájában, hogy ha egyszer egy Isten, egy Krisztus, egy Lélek és egy Kereszt van, akkor egyházból sem lehet több. Az Újszövetség pedig a következő képek segítségével beszél ezen egyház hívőiről: a föld sója, a szent templom, az új teremtés, megszentelt szolgák, Isten fiai, a Sátán ellen küzdők. Sok ág van egy szőlőtőn, sok juh egy nyájban és sok kő egy épületben. Az egyházról így ír az Ige: ,,választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket" (1Pt 2,9).
Az egyház egysége Krisztusban elpusztíthatatlan, mivel Krisztustól származik. Az egységét azonban szét lehet zilálni. Amikor ez történik, szégyen és fájdalom tölt el minket: mennyire képes megoszlani az egyház a Krisztushoz való hűtlenség és az apostoli egységtől való eltérés következtében. Az olyan bűnök darabokra szakítják az egyházat, mint a tévtanítások vagy a gyakorlati tisztaság figyelmen kívül hagyása (1Tim 6,11-21), a függetlenség (1Kor 1,10-17), a pártoskodás (1Kor 3,1-23), a hatalom utáni sóvárgás (3 Jn 9), vonakodás a megbékéléstől (Mt 5,23-26), az egyházfegyelem hiánya (Mt 18,15-20), illetve vonakodás a szükséget szenvedő hívők segítésétől (Mt 25,31-46).
Még a hívők közötti szakadások következtében egyre növekvő felekezetek száma sem tudja ténylegesen megosztani Krisztus családját. Egy családban a testvérek veszekedhetnek és eltávolodhatnak egymástól, mégis egy család tagjai maradnak. Hasonlóképpen az egyház is egy test Krisztusban, amelynek sok tagja van (Róm 12,3-8; 1Kor 12,27), Isten, az Atya egyetlen családja (Ef 4,6), és egy közösség a Lélekben (Apcsel 4,32; Ef 4,31-32). Miként Pál apostol írta az efézusbelieknek: ,,Egy a test és egy a Lélek, miképen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok is el; egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség; egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik." (Ef 4,4-6)
Ha helyesen értjük az egység kérdését, akkor elkerülhetjük azt a fajta egységet, amelyet a hitvallások igazságainak feláldozása által érnek el a tévtanítók. Bizonyos megosztottság szükséges ahhoz, hogy az igaz egyházat a hamistól elkülönítsük, vagy ahogy George Hutcheson megjegyezte: ,,jobb a megoszlás, mint a gonoszban való egyetértés". Azok, akik álegységet támogatnak azáltal, hogy megtűrik a tévelygéseket és eretnekségeket, megfeledkeznek arról, hogy a lényeges biblikus tanításokon alapuló elkülönülés Krisztus egyházának valódi egységét szolgálja. Samuel Rutherford jelentette ki egyszer: ,,Jobb Sátánnal háborúzni, mint békességben lenni vele."
Az egyház egysége segít elkerülni azt, hogy ne legyen szakadás mindenféle lényegtelen kérdés és önző véleménykülönbség miatt. Az ilyen jellegű megoszlások Krisztus testének egységét gyalázzák meg. Samuel Rutherford ekképpen figyelmeztet: ,,Félelmetes bűn Krisztus misztikus testében, azaz az egyházban szakadást kelteni, mivel ezzel szeplő marad benne." Az ilyen diszharmónia pedig bántja az Atyát, Aki arra vágyik, hogy a családja egységben éljen, bántja a Fiút, Aki azért adta az életét, hogy az ellenségeskedés falait ledöntse, és bántja a Lelket is, Aki azért él a hívekben, hogy segítse őket abban, hogy egységben éljenek.
Az egyháztagoknak arra kell ráébredniük, hogy nem lehetnek úgy hatással az egyház testének egyetlen tagjára sem, hogy az ne lenne kihatással az egész testre (1Kor 12). Az egység hiánya az egész egyházat érinti, beleértve az evangelizáció munkáját is. A János 17-ben Jézus azért imádkozott az egyház egységéért, hogy a világ elhiggye, Isten azért küldte el az Ő Fiát, hogy a világ Megváltója legyen. A valódi egység az egyházban, amely éles ellentétben áll a világban található viszálykodással, a világ számára annak az egységnek a jele, amely az Atya és a Fiú között létezik.
Éppen ezért a keresztyéneknek az egységért kell munkálkodniuk az egyházban. Ahogy John Murray is írta: ,,Hogy ha egyszer meggyőződtünk arról, hogy a szakadás gonosz dolog...akkor azon kell munkálkodnunk, hogy másoknak is beszéljünk ennek gonoszságáról, hogy mások szívében is megérlelődhessen ez a meggyőződés; esdekeljünk Isten kegyelméért és bölcsességért a gonosz meggyógyításához, és azért, hogy különféle módokat találjunk arra nézve, hogy hogyan hozzuk helyre a szakadásokat (Összegyűjtött Írások 2. köt. 335.o.). Matthew Henry tanácsát kellene követnünk: ,,A vallás nagy dolgaiban legyünk egy értelmen, de ha a véleményeink különböznek, akkor a szeretetben legyen egység köztünk."
A nem biblikus szakadások ellenére a hívők továbbra is egyek lesznek Krisztus egyetlen testének tagjaiként egészen az idők végéig, amikor minden külsőleges megoszlás eltűnik majd. A mennyben már semmiféle megoszlás nem lesz. A mennyben Krisztus azon imádsága, hogy a hívők egyek legyenek, teljes mértékben be fog teljesülni (Jn 17,20-26). Krisztus testének egysége tündöklő lesz (Jel 7,9-17). Amit most hit által alig tudunk elhinni, hogy bekövetkezik, arról a saját szemünkkel győződhetünk majd meg.

Joel R. Beeke
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Hogyan legyünk lelki beállítottságúak?
  2016-08-21 18:23:22, vasárnap
 
  E cikk megírását az ihlette, hogy vasárnap délután az Apple Computer [egy számítástechnikai cég - a fordító] vicces reklámjain gondolkodtam.
Közben felmerült bennem a kérdés, ez befolyásolta-e lelki beállítottságomat. Meg vagyok győződve arról, hogy lehetséges lelkiképpen gondolkodni
a számítógépekkel kapcsolatosan is. De én tényleg ezt csináltam? Vagy inkább afelé a reklámok keltette megbűvöltség és vágyakozás felé sodródtam,
amely Istent távolinak, a mennyet jelentéktelennek és a poklot elképzelhetetlennek érezteti, mely szerint a Biblia nem lehet vonzó. Ez egy kritikus pillanat volt. Isten megragadott engem.
Lelki beállítottságúnak lenni élet-halál kérdése. Pál ezt mondja a Róm 8, 6-ban: ,,Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség." ,,A Lélek gondolata" kifejezés görög megfelelője phronēma tou pneumatos, amit úgy lehetne a legjobban visszaadni, hogy 'a lelki gondolkodás beállítódása'. Nem lehet egyetlen szóban teljesen visszaadni a phronēma jelentését. Nem csak gondolkodásmódot jelent, hanem hozzáállás-t is. Tehát nem csupán a gondolkodás lelki alapját fejezi ki, hanem a hozzáállás beállítódását is: ez elménk kedélyállapota és beállítottsága. Az, hogy rendelkezünk a ,,Lélek phronēmajával" azt jelenti, hogy a Lélek formálja a mi 'gondolkodás-hozzáállás csomagunkat' az Övéhez hasonlóvá.
Felmagasztalja Krisztust, becsüli Istent, becsben tartja Igéjét, az embereket és a dolgokat pedig Istent számításba véve szemléli minden körülmények között.
Én arra vágyom, hogy ez a lelki gondolkodásmód irányítson. Lelki szemekkel szeretném szemlélni a világot - a számítógépeket, mindent. Ezek után eltereltem a figyelmem a számítógépekről, és megírtam a következő szempontokat arra vonatkozóan, hogyan lehetek és maradhatok lelki beállítottságú. Nem rendeztem sorba, hanem úgy hagytam őket, ahogyan eszembe ötlöttek.
Ismerd fel: a külső embered egyre inkább elsorvad, a belsőnek pedig arra van szüksége a megújuláshoz, hogy a gondolataidat az odafelvalókra összpontosítsd!
,,Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk
igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók." (2 Kor 4,16-18)

Tegyél radikális lépéseket is annak érdekében, hogy a gondolataidat tisztán tartsd!

,,Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak
okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében. Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék." (Mt 5,27-29)

Legyen Isten a legfőbb örömöd!

,,Hadd menjek be Isten oltárához, vígasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged cziterával, Isten, én Istenem!" (Zsolt 43,4)
A ,,vígasságos örömömnek" kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy ,,örömöm öröme". Úgy gondolom, ez azt jelenti, hogy minden örömünkben legyen benne az Istenben örvendezés. Minden örömnek tehát Istenben való örvendezéssé kell válnia. Ha egy öröm nem ad ízelítőt abból, hogy ki is Isten, és nem nyújt még nagyobb örömet ezáltal, akkor az nem lelki öröm.

Olyannak próbálj látni minden embert, akivel csak találkozol, amilyennek Isten mellől fogod látni!

,,Lőn pedig, hogy meghala a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték. És a pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében." (Lk 16, 22-23)
,,Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint." (2Kor 5, 16)

Gondolkodj el azon, hogy minden pillanatban, még a legboldogabb állapotodban is, sok ezer helyen van nyomorúság és jajgatás, akár melletted is!

Nem öli ez meg minden örömünket? Jobb reálisnak és szomorúnak, mint boldognak és önámítónak lenni. De nem gondolom, hogy választanunk kellene a kettő közül. Ezért is mondja Pál, hogy ,,mint bánkódók, noha mindig örvendezők" (2Kor 6, 10). Olvassuk el ezt a szívszorító történetet, amelyet David Brickner, a Zsidók Jézusért (zsidók evangelizálásával foglalkozó szervezet) vezetője mond el:

Néhány hónappal ezelőtt hazafelé tartottam repülővel egy megbeszélésről, amikor a mögöttem ülő férfi egyszer csak levegő után kezdett kapkodni. A személyzet orvosi segítséget kért. Hamarosan egy orvos és több nővér is a férfi segítségére sietett, de eredmény nélkül. Imádkozni kezdtem a férfiért és a mellette ülő feleségéért. A pilóta bejelentette, hogy egészségügyi szükséghelyzet miatt a repülőgép leszáll Edmontonban. A hátam mögött
erősödött a sürgés-forgás, ahogy az orvos és a nővérek egymást váltva próbálták újraéleszteni a férfit. Ha még soha nem voltál haldokló ember közelében, úgy gondolom, elképzelheted annak alapján, amit a médiában látni. A levegő hangja, amint kipréselik egy emberi lény tüdejéből, a halálhörgések és a szagok is mind borzalmasak voltak. Hallottam, amikor az orvos kijelentette: ,,A halál beálltának időpontja délelőtt 10 óra 25 perc." Ezután a pilóta bejelentette, hogy az utas állapota stabilizálódott, így folytatjuk utunkat San Franciscóba. Nem tudom, hogy hányan sejtették, hogy a
bejelentés, amely első hallásra a krízishelyzet megoldását adta tudtul, valójában a férfi halálának burkolt bejelentése volt. A közelben levők bizonyára tudták. A légi utaskísérők letakarták a halottat. A felesége, aki még mindig mellette ült sírt, nyögött. Ezután a légi utaskísérők megjelentek a sorok között - az ebédet szolgálva fel! Ebédet!? Hogyan tudott volna bárki is enni azok után, ami történt? De valóban voltak, akik ebédet kértek.

Ez jellemző kép világunkról, korunkról. Néhányan ebédelnek, miközben ezrek jajgatnak. Hasznos lehet erre emlékeztetni magunkat, amikor egy számítógépes hirdetés távolra repít minket a valóságtól.

Emlékezz Jézus figyelmeztetésére, mely dolgok fojtják meg a lelki életet: az élet gondjai, gazdagsága és gyönyörűségei!

,,És amelyik a tövis közé esett, ezek azok, a kik hallották, de elmenvén, az élet gondjaitól, és gazdagságától és gyönyörűségeitől megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek." (Lk 8, 14)
,,De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz." (Mk 4, 19)

Gondolkodj olyasmiken, amelyek jó illatok Isten számára, amelyekben gyönyörűségét leli!

,,És járjatok szeretetben, miképen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul." (Ef 5, 2)
,,Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek" (2Kor 2, 15)
,,Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik; az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek."
(Zsolt 147, 10-11)

Ápolj jó kapcsolatot lelkiképpen gondolkodó keresztyénekkel!

,,A ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol." (Péld 13, 20)
,,Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok." (1Kor 15, 33)

Gondolkozz azon az életen, amelyet nemsokára az Úrral élsz majd!

,,Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz." (2Kor 5, 8)
Mennyire kötődnek az örömeid a testedhez?

Olvass lelki beállítottságú szerzőket!

Elmélkedj az élet rövidségéről!

,,Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull: de az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, a mely néktek hirdettetett." (1Pt 1, 24-25)

Imádkozz lelki gondolkodásmódért, krisztusi lelkületért!

,,Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben." (Zsolt 90, 14)
A zsoltárosok gyakran imádkoznak ilyen szívért és értelemért.

Emlékezz arra, hogy meghaltál Krisztussal és megfeszítetted a testet!

,,Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt." (Gal 5, 24)
A lelki beállítottság eléréséhez a kulcs abban a mély bizonyosságban rejlik, hogy ténylegesen meghaltál és feltámadtál Krisztussal, Őbenne bűneid megbocsáttattak, és megigazíttattál.

Fogadd el a szenvedést Istentől jövőnek, melynek az a célja, hogy a fenyítés által mélyebb lelki gondolkodásmódot munkáljon ki benned!

,,Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi nyomorúságunk felől, a mely Ázsiában esett rajtunk, hogy felette igen, erőnk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felől is kétségben valánk: sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, a ki feltámasztja a holtakat." (2Kor 1, 8-9)
,,Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten,
mint fiaival; mert melyik fiú az, akit meg nem fenyít az apa? Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok
és nem fiak. Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és
élünk! Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk. Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak." (Zsid 12, 6-11)

Elmehetsz egy kórházba, és imádkozhatsz egy haldoklóval.

,,Jobb a siralmas házhoz menni, hogy nem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik
arról." (Préd 7, 2)
Én ezt tettem a múlt héten, és mint mindig, kijózanító hatással volt rám. Messze űzött tőlem sok világias gondolatot.

Vállald fel, hogy esetleg bolondnak vagy különcnek néznek!

,,Elég a tanítványnak, ha olyan mint a mestere, és a szolga mint az ő Ura. Ha a házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő házanépét?!" (Mt 10, 25)

Ismerd fel, hogy a különböző vallásokat gyakorló embermilliók nem olyan embereket keresnek, akik idomulnak az amerikai kultúra által irányított világhoz, vagy a technika szakértői! Ők a szent embereket, Isten embereit keresik.

Nem az a fontos, hogy gyors észjárású, pergőnyelvű és okos-e. Az a fontos, hogy sokat imádkozik-e. Ismeri-e a Szent Könyvet, és kívülről is sokat
tud-e belőle idézni? Megtagadja-e önmagát és Istenre összpontosít-e? Erős-e a gyengeségeiben?
Veletek együtt vágyódom arra, hogy lelki beállítottságú legyek.

John Piper
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Vétkezhetek, és megúszhatom
  2016-08-21 18:15:33, vasárnap
 
  Talán ez a legalapvetőbb hazugság, melyet a Sátán a bűnről állít. Isten így szólt Ádámhoz: ,,Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok." A parancs világos volt: ,,Nem ehettek!" Az engedetlenség következménye is legalább ilyen világos: ,,Meghaltok!" Miután a Sátán Éva elméjébe ültette a kérdést Isten jóságával kapcsolatban, amiatt hogy ilyen parancsot adott, s hogy joga volt-e Istennek irányítani Éva életét, a következményt is megkérdőjelezte. Egyenes, közvetlen támadást intézett Isten Igéje ellen: ,,De a kígyó ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg!" (1Mózes 3:4)
A 10. zsoltár írója háromszor is említi, hogy az emberek azért nem engedelmeskednek Istennek, mert azt hiszik, hogy megúszhatják.

Azt mondja magában: Nem rendülök meg, nemzedékek váltják egymást, de engem nem ér baj... Azt mondja magában: Elfelejtett az Isten, eltakarta arcát, nem lát meg soha!... Miért vetheti meg Istent a bűnös? Miért mondhatja magában: nem lesz számonkérés?! (Zsoltárok 10:6,11,13)

Az Ellenség elhiteti velünk, hogy:

*a bűneim felett nem lesz ítélet;
*nem azt aratom, amit vetettem;
*mai döntéseimnek nem lesz következménye;
*játszhatok a tűzzel úgy, hogy az nem éget meg.

Tudatosan persze nem hisszük ezeket a dolgokat, csakúgy mint sok más hazugság esetében. Meglehet, hogy az ilyen gondolkodást intellektuálisan még el is utasítjuk. Ám amikor úgy döntünk, hogy vétkezünk, nyilván azért tesszük, mert azt hisszük, hogy lesz következménye. Így úgy döntünk, hogy a második desszertet is felfaljuk, bár már tele vagyunk, és nem gondoljuk végig, hogy:

*néhány óra múlva felfúvódunk, és fájni fog a gyomrunk;
*holnap, amikor a mérlegre állunk, a hajunkat tépjük majd ezért;
*az ilyen döntések sorozata nagy valószínűség szerint súlyfelesleghez vezet, aminek az eredménye bűntudat, frusztráltság és depresszió;
*a túlzásba vitt evés gyomorégést, cukorbetegséget, agyvérzést és szívelégtelenséget okozhat;
*ha életünk egy területén nincs elég önfegyelmünk, sebezhetővé válunk, és életünk egyéb, főbb területén is a fegyelem hiánya jelentkezhet;
*a mérsékelt engedékenység, amit magunkkal szemben megbocsáthatónak tartunk, gyermekeinkben a legnagyobb fokú engedékenységhez vezethet.

Olyan olvasnivalókban, filmekben, TV programokban és zenében találjuk meg a szórakozást, melyek világi filozófiákat hirdetnek, és törvényessé teszik a világiasságot, a szerénytelenséget, az erkölcstelen viselkedést, és soha nem töprengünk el azon, hogy ezzel:

*érzéketlenné tesszük lelkiismeretünket, és megnő a bűn iránti toleranciánk;
*megnő a bűn iránti étvágyunk, miközben a szentség iránti éhségünk csökken;
*gátat szabunk az Istennel való közösségünknek;
*arra programozzuk az elménket, hogy a világ szerint gondolkodjon (a gondolkodásmódunk pedig végső soron meghatározza az életmódunkat);
*megnöveljük a valószínűségét, hogy végül megtegyük azokat a dolgokat, amiket látunk és hallunk;
*a szexualitásról nem biblikus képet alakítunk ki, mely megrabolhat minket a szüzességtől, vagy tönkreteheti a házasságunkat;
*megnöveljük a valószínűségét, hogy gyermekeink és unokáink világiak és erkölcstelenek legyenek.

Haragot tartunk azzal az emberrel, aki kárt okozott nekünk, és figyelmen kívül hagyjuk, hogy keserűségünk előbb vagy utóbb:

*tönkreteszi a racionális gondolkodásra való képességünket;
*nyomorúságossá és érzelmileg instabillá tesz minket;
*fizikailag is hatást gyakorol ránk, krónikus fáradtság, energiavesztés, fejfájás, feszült izomzat és bélbántalmak formájában;
*visszatart minket attól, hogy átéljük Isten bűnbocsánatát;
*nehéz lesz velünk együtt élni, és az emberek nem akarnak időt tölteni velünk.

Hagyjuk, hogy túlságosan közel kerüljünk egy kedves, figyelmes férfihoz a munkahelyünkön, vagy egy chat szobában az interneten, és egyszerűen nem hisszük el, hogy:

*az elménkben és az érzelmeinkben a hűtlenség magjait vetjük el;
*lehetetlenné tesszük férjünk számára, hogy megörvendeztessen minket, hiszen a valóság képtelen versenybe szállni a fantáziával;
*könnyedén tönkretehetjük a saját házasságunkat és a férfiét is;
*tönkretehetjük a gyermekeink életét;
*még ha nem is követünk el házasságtörést, későbbi erkölcsi kudarcra ítéljük magunkat;
*lehetséges, hogy reménytelenül elidegenedünk a házastársunktól, a gyerekeinktől, a rokonainktól és Istenünktől.

Folyamatosan emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy a Sátán hazug. Az olyan dolgokról, amelyeket Isten bűnnek nevez, a Sátán azt állítja, hogy: mulatságosak, biztonságosak, ártatlanok, kívánatosak, nem olyan nagy ügyek, a szükségeinket elégítik ki, elkerülhetetlenek.

*Az Igazság az, hogy a bűn veszélyes, halálos, és pusztító.
*Az Igazság az, hogy azt aratjuk, amit vetettünk.
*Az Igazság az, hogy minden egyes mai döntésünk következményekkel jár.
*Az Igazság az, hogy ha tűzzel játszunk, megégetjük magunkat.
*Az Igazság az, hogy ,,a bűn pedig kiteljesedve halált nemz". (Jakab 1:15)
Sajnálatos módon a legtöbb ember egyszerűen nem von párhuzamot természeti, testi döntései és az életében, házasságában, gyermekeiben, egészségében, Istennel és másokkal való kapcsolatában beálló következmények között.

A BŰN ÉLVEZETE


A Sátán becsapása egy lépéssel mélyebbre hatol annál, hogy elhiteti velünk, megúszhatjuk a bűnt. Az Édenkertben azt sugallta Évának: ,,Nemcsak hogy engedetlen lehetsz Istennek, és elkerülheted a negatív következményeket, de bizonyos hasznod is lesz abból, ha megeszed ezt a gyümölcsöt."

Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz. (1Mózes 3:5)

Valójában azt állította, hogy akármi is legyen a következmény, azt messze megéri elviselni mindazért az előnyért és élvezetért, ami akkor a tiéd, ha ,,úgy lesz, ahogy te akarod". Éva hitt neki, és mi is azt tesszük. Elvégre, ha nem hinnénk, hogy a bűn némi örömmel jár, akkor miért döntenénk a bűn mellett? Kétségtelen, hogy a Self magazin egyik újságírója ezért tanácsolja, hogy ,,Egy viszony segíthet túlélni egy csalódást okozó házasságot, és néha megadja a nőknek a szükséges energiát ahhoz, hogy... kilépjenek egy rossz házasságból."
Egy bizonyos értelemben a Sátánnak igaza van a bűn ,,pozitív" eredményét illetően. A Zsidókhoz írt levél 11:25 szerint a bűn gyönyörrel jár - ideig-óráig. Végül azonban pusztító vámot szed. Kivétel nélkül, mindig.
Egyik barátom a tárcájában egy listát tart arról, hogy milyen következményekkel jár a bűn:

*A bűn megrabol az örömtől (Zsoltárok 51:14)
*A bűn elveszi a bizodalmat (1János 3:19-21)
*A bűn bűntudatot eredményez (Zsoltárok 51:5)
*A bűn a Sátán kezére játszik (2Korinthus 2:9-11)
*A bűn elfojtja Isten Lelkét (1Thesszalonika 5:19)
*A bűn fizikai kárt okoz (Zsoltárok 38:1-11; 31:10)
*A bűn fájdalmat okoz a lélekben (Zsoltárok 32:3-4)
*A bűntől megszakad Isten szíve (Efézus 4:30)
*A bűn ajtót nyit további bűnök előtt (Ézsaiás 30:1)
*A bűn megszakítja az Istennel való közösséget (Ézsaiás 59:1,2)
*A bűn félelmet szül (Példabeszédek 28:1)
*A bűn szolgaságba hajt (János 8:34; Róma 6:16)

Amikor a barátom kísértést érez arra, hogy engedetlen legyen Istennel szemben, előveszi a listáját, és elolvassa. Felteszi magának a kérdést: ,,Tényleg ilyen árat akarok fizetni? Tényleg megengedhetem magamnak, hogy ilyen árat fizessek?"
Bűnünk következményeit néha csak hónapokkal vagy évekkel később látjuk; van amikor csak az utánunk következő generációban jelennek meg; s bizonyos következmények egészen addig késnek, amíg Isten előtt nem állunk majd az ítélőszékénél. Ezért ragaszkodunk oly önfejűen ahhoz, hogy valahogyan sikerült megúsznunk a bűnt. A Prédikátor könyvében olvassuk: ,,Mivel nem ítélkeznek hamarosan a gonosz tettek fölött, azért van tele az embereknek a szíve gonosz törekvésekkel." (8:11)
Isten egyik célja az isteni megtorlás késleltetésével az, hogy időt adjon nekünk a bűnbánatra. ,,... türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen." (2Péter 3:9) Az utolsó ítélet azonban eljön. S amikor eljön, Isten minden gyermeke teljes szívéből azt kívánja majd, bárcsak az engedelmesség útját választotta volna.
Miután Salamon király éveken át játszott a bűnnel és élvezte annak ,,gyönyörűségét", arra a következtetésre jutott (bár kicsit későn), hogy:

A vétkes százszor is követhet el gonosztettet hosszú időn át, de én mégis tudom, hogy az istenfélőknek lesz jó dolguk, mert őt félik. Mindezt hallva a végső tanulság ez: féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége! Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az. (Prédikátor könyve 8:12; 12:13,14)

Nancy Leigh DeMoss
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 65 
2017.01 2017. Február 2017.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 515 db bejegyzés
e év: 1152 db bejegyzés
Összes: 4994 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 194
  • e Hét: 1752
  • e Hónap: 25277
  • e Év: 54340
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.