Regisztráció  Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 71 
Isten fegyverzete
  2017-05-16 09:10:44, kedd
 
  Isten fegyverzete


Efezus 6,14-18: ,,Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által."


A felszerelés első darabja, amelyet Pál megemlít, az igazságszeretet öve: felövezve derekatokat igazságszeretettel (14. vers). A katona öve, amely általában bőrből készült, inkább az alsóruházathoz, mint a páncélzathoz tartozott. Mégis rendkívül fontossággal bírt. Összefogta a tunikát és tartotta a kardot. Szabad mozgást biztosított menetelés közben. Mihelyt a katona felcsatolta, a rejtett erő és a magabiztosság érzését adta neki. A szíjak és csattok ma is betöltenek ilyen szerepet. A ,,meghúzni a nadrágszíjat" kifejezés nemcsak azt jelenti, hogy valaki mértékletességgel készül a szűkös időkre, hanem azt is, hogy tenni készül valamit, amit az ókoriak így fejeztek ki: ,,felövezte derekát".
A keresztyén katona öve az ,,igazságszeretet". Sok magyarázó, különösen a korai századokban úgy értette ezt, hogy az ,,igazság" Isten kinyilatkoztatása Krisztusban és a Szentírásban. Ez ugyanis az egyetlen igazság, amely eloszlathatja az ördög hazugságait és szabaddá tehet minket (vö. Jn 8,31-36.43-45), és Pál több helyen hivatkozott is az igazság fontosságára és erejére (pl. 4,21; 5,6.9). Más magyarázók viszont - főleg azért, mert a görög mondatban nincs határozott névelő - inkább úgy gondolják, hogy Pál ,,igazlelkűségről" (Károli) vagyis ,,egyenességről", ,,tisztességről" (Békés-Dalos) vagy ,,becsületességről" beszél. Isten ugyanis a ,,szívben levő igazságra" tart igényt, ezért a keresztyénnek mindenáron becsületesnek és tisztességesnek kell lennie (Zsolt 51,6; Ef 4,15.25). Csalni, képmutatónak lenni, cselszövéshez folyamodni annyi, mint az ördög játékát játszani, őt pedig nem leszünk képesek legyőzni a saját játékában. Amitől viszont az ördög irtózik, az a tiszta igazság. A sötétséget szereti; a világosság menekülésre készteti. A lelki és szellemi egészséghez elengedhetetlen az őszinteség önmagunkkal szemben.
Valószínűleg nem kell választanunk e két alternatíva között. A megfontolt Gurnall ezt írja: ,,Egyesek igazság alatt a tanítás igazságát értik; mások az igazlelkűséget; szerintem az a legjobb, ha a kettőt egyesítik ... az egyik nem lehet meg a másik nélkül."
A keresztyén ember felszerelésének második darabja a megigazulás páncélja (14. vers). Egyes fordításokban a mellvért szerepel (mellvas, Károli), így néhány magyarázó arra az álláspontra jutott, hogy Isten fegyverzetében, habár van mellvért, nincs védelem a hát számára. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy bátran szembe kell néznünk az ellenséggel, nem szabad megfutamodnunk és így kiszolgáltatnunk védtelen hátunkat. John Bunyan A zarándok útjában fejti ki ezt az álláspontot. Amikor Keresztyén elérkezett a Megaláztatás Völgyébe, ,,egy csúf szörnyeteget pillantott meg, Apolliont, amely a mezőn át egyenesen feléje tartott. Megrettent s tusakodott magában, hogy visszaforduljon-e, vagy helytálljon. De aztán eszébe jutott, hogy háta vértezetlen, és ha visszafordul, megkönnyíti az ellenfél helyzetét, s az könnyebben megsebezheti nyilaival. Ezért elhatározta, hogy megpróbálja és helytáll." Ez hasznos lelki tanács, de a bibliai szövegmagyarázat szempontjából kétséges példa, hiszen a katonák vértje gyakran hátukat is fedte, ez volt páncélzatuk nagyobbik darabja, amely létfontosságú szerveiket védte.
Egyik korábbi levelében Pál a ,,hit és a szeretet páncéljáról" írt (1Thessz 5,8), de itt, mint az Ézsaiás 59,17-ben, a páncél ,,igazságból" van. Az igazság (dikaioszüné) Pál leveleiben leginkább megigazítást jelent, vagyis Isten kegyes kezdeményezését, hogy Krisztus által kibékítse magával a bűnösöket. Ez tehát a keresztyén ember páncélja? Természetesen semmilyen lelki védelem nem olyan hatásos, mint az Istennel való igaz kapcsolat. Megigazulni kegyelméből, a megfeszített Krisztusba vetett egyszerű hit által, felöltözni az igazságba, ami nem az emberé magáé, hanem Krisztusé, nem elítéltként, hanem elfogadottként állni Isten előtt - ez az igazi védelem a vádló lelkiismeret és a rágalmazó gonosz ellen, akinek héber neve (,,Sátán") ,,ellenfelet", görög neve pedig (diabolosz) ,,rágalmazót" jelent. ,,Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak... Ki vádolná Isten választottjait? Isten, aki megigazít? Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk?" (Róm 8,1.33-34) Ez a ,,megigazulás" keresztyén bizonyossága, a Krisztus általi helyes kapcsolat Istennel; ez az az erős páncél, amely megvéd a Sátán vádjaitól.
Másfelől az apostol a 2Korinthus 6,7-ben az ,,igazság jobb és bal felől való fegyvereiről" írt, ami alatt nyilvánvalóan erkölcsi igazságot értett, és ilyen jelentéssel használta a szót az Efezus 4,24-ben és 5,9-ben is. Tehát a keresztyén páncélja lehet a jellem és a viselkedés igazsága. Ahogyan az ,,igazságszeretet" leleplezi az ördög csalásait, úgy tudunk a ,,megigazulás" által ellenállni kísértésének.
A ,,megigazulás" két lehetséges jelentésére is ugyanaz igaz, ami az ,,igazságéra": legjobb volna összekapcsolni a kettőt, hiszen Pál evangéliuma szerint az egyik mindig elvezet a másikhoz. Ahogyan G. G. Findlay írta: ,,A múltbeli bűnök teljes bocsánata és a becsületes jellem, amely a megigazult élet velejárója, áthatolhatatlan vértezetben fonódnak össze."
Ezután az evangéliumi lábbelik következnek a sorban. Markus Barth szerint a magyarázók egyetértenek abban, hogy Pál ,,a caligára (félcsizmára) gondolt, a római légionáriusok lábbelijére, amely bőrből készült, szabadon hagyta a lábujjakat, nehéz, vasalt talpa volt, és a bokára, valamint a lábszárra kötözték többé-kevésbé díszített szíjjakkal". Ezek ,,hosszú menetelést és szilárd állást tettek lehetővé... Nem akadályozták a mozgást, és meggátolták, hogy a láb megcsússzék."
A keresztyén katona saruja tehát a békesség evangéliumának készsége (15. vers, Károli). A ,,készség" szó a hetoimaszia fordítása, amely ,,felkészültséget", ,,eltökéltséget", ,,állhatatosságot" jelent. Bizonytalanság csak azzal kapcsolatban van, hogy az utána következő genitívusz alanyi vagy tárgyas. Ha alanyi, akkor olyan szilárdságról vagy állhatatosságról van szó, amelyet az evangélium nyújt a benne hívőknek, mint ahogyan az erős csizma szilárdságot biztosít viselőjének. És valóban, ha elfogadtuk az örömhírt, s élvezzük az általa hozott békét Istennel és egymással, akkor a lehető legjobban megvetettük a lábunkat a gonosszal való harchoz.
A genitívusz azonban lehet tárgyas is, s ebben az esetben a keresztyén katona lábbelije ,,a békésség evangéliuma hirdetésének a készsége". Nem férhet hozzá kétség, hogy mindenkor tanúságot kell tennünk Jézus Krisztus mint Isten béketeremtője mellett (2,14-15), és - ahogyan Pál a Kolossébeliekhez írt levél párhuzamos szakaszában írja (Kol 4,5-6) - kedves, de ,,sóval fűszerezett" válaszokat kell adnunk a ,,kívülállók" kérdéseire. Ez a készség megszilárdítja saját életünket, másokat viszont bevezet a felszabadító evangéliumba. Ami engem illet, én e magyarázat felé hajlok, részben a Kolossébeliekhez írt levél párhuzama, részben a 2,17 és az Ézsaiás 52,7 visszhangjai miatt (,,eljött, és békességet hirdetett"; ,,Milyen szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet..."). Ahogyan Johannes Blauw írja: ,,A misszionáriusi munka olyan, mint egy pár saru, amelyet azért kapott az egyház, hogy útra keljen, és folyvást hirdesse az evangélium titkát."
Bármelyik eset álljon is fenn, az ördög féli és gyűlöli az evangéliumot, mert ez az az erő, amely által Isten megmenti az embereket az ő zsarnokságától; minket is, akik már megkaptuk, és azokat is, akikkel mi fogjuk megosztani. Felcsatolva kell tehát tartanunk evangélium-sarunkat.
Felszerelésünk negyedik darabja a hit pajzsa (16. vers). A Pál által használt szó nem azt a kis, kerek pajzsot jelenti, amely védtelenül hagyta a test nagy részét, hanem azt a hosszú, téglalap alakút, amely 1,2-szer 0,75 méter felületű volt, és elfedte az egész embert. Latinul scutumnak nevezték. Ez ,,két egymásra ragasztott farétegből állt, amelyet vászon és bőr borított; az egészet felül és alul vas fogta össze." Ez pontosan arra szolgált, hogy kioltsa az akkoriban használatos veszedelmes gyújtólövedékeket, leginkább nyilakat, amelyeket szurokba mártottak és meggyújtottak.
Mik tehát a gonosz tüzes nyilai, és milyen pajzzsal védekezhetnek a keresztyének? Az ördög nyilai között kétségtelenül ott találjuk a rosszindulatú vádakat, amelyek lángra lobbantják lelkiismeretünket azzal, amit (ha Krisztusban keresünk menedéket) csakis hamis bűntudatnak nevezhetünk. Nyíl lehet a kétség, az engedetlenség, a lázadás, a kívánságok, a rosszindulat és a félelem nemkívánatos gondolatai. De van pajzsunk, amellyel kiolthatunk minden lángoló hegyű nyilat. Ez a hit pajzsa. Isten ,,pajzsa a hozzá menekülőknek" (Péld 30,5), és a hit által kereshetünk nála menedéket. Mert a hit Isten ígéreteibe kapaszkodik a kétség és az elkeseredés idején, és Isten erejébe a kísértés idején. Apollion így fenyegette Keresztyént: ,,...itt oltom ki életedet! - S nyomban egy tüzes nyilat irányzott mellének. De Keresztyén nem hiába tartott pajzsot a kezében, fölfogta a nyilat, s elhárította a veszélyt magától."
A római katonák sisakja, amely a fegyverzet következő darabja, kemény fémből, bronzból vagy vasból készült. ,,Nemez vagy szivacs bélés tette könnyebbé a viselését. Bárdon vagy kalapácson kívül semmi sem tudott áthatolni a nehéz sisakon, és néha lehajtható sisakrostély nyújtott szemből is védelmet." A sisakok nem csak védelmet nyújtottak, hanem díszül is szolgáltak, némelyiken hatalmas sisakforgók, taréjok voltak.
Pál egy korábbi kijelentése szerint a keresztyén katona sisakja az ,,üdvösség reménysége" (1Thessz 5,8), vagyis bizonyosságunk a jövőbeli végleges üdvözülésben. Itt, az Efezusi levélben csak az üdvösség sisakját (17. vers) kell felvennünk és viselnünk. Legyen sisakunk akár az az üdvösség, amelyet már megkaptunk (bűnbocsánat, megmenekülés a Sátán rabságából, befogadtatás Isten családjába), akár a bizakodó várakozás az utolsó napi teljes megváltásra (amely magában foglalja a feltámadás dicsőségét és a Krisztushoz való hasonlóságot a mennyben), nem kétséges, hogy Isten megváltó ereje az egyetlen védelem lelkünk ellenségével szemben. Charles Hodge ezt írta: ,,attól ékes a keresztyé, azért van biztonságban, azért emelheti fel a fejét magabiztosan és örömmel, mert meg van váltva", és hozzátehetjük, mert tudja, hogy üdvössége végül teljessé lesz.
A hatodik és egyben utolsó fegyver, amelyről szó esik, a kard (17. vers). A fegyverzet felsorolt hat darabjából a kard az egyetlen, amely támadásra és védekezésre is szolgál. Továbbá a támadás formája a közelharc, tudniillik az itt használt szó, a makhaira, rövid kardot jelent. Ez nem más, mint a Lélek kardja, amelyről nyomban megtudjuk, hogy az Isten beszéde, bár a Jelenésekben azt olvassuk, hogy Krisztus szájából jön elő (Jel 1,16; 2,12; 19,15; vö. Ézs 11,4; Hós 6,5). Ideérthetjük azokat a védekező és tanúságtevő szavakat, amelyekről Jézus megígérte, hogy a Szentlélek majd követői szájába adja, amikor az elöljárók elé hurcolják őket (Mt 10,17-20). Az ,,Isten beszéde" kifejezés azonban ennél sokkal többet jelent, nevezetesen a Szentírást, Isten írott Igéjét, amely a Szentlélek ihletésére jött létre. A mai napig ez Isten kardja, mert most is arra használja, hogy átvágja vele az emberek ellenállását, beledöfjön lelkiismeretükbe és lelki ébrenlétre serkentse őket. Azonban nekünk is kezünkbe adja kardját, hogy egyrészt ellenállhassunk a kísértésnek (ahogyan Jézus tette, mikor a Szentírást idézte, hogy visszavágjon az ördögnek a júdeai pusztában), másrészt terjeszthessük az evangéliumot. Minden keresztyén evangélizátor tudja, legyen akár prédikátor, akár személyes tanúságtevő, hogy Isten szava vág, mert ,,élesebb minden kétélű kardnál" (Zsid 4,12). Sose szégyelljük használni, vagy elismerni bizonyosságunkat afelől, hogy a Biblia a Lélek kardja. Ahogyan E. K. Simpson írta, ez a kifejezés tanúsítja ,,a Szentírás metsző erejét... Egy megcsonkított Biblia viszont az, aminek Moody nevezte: 'törött kard'".
Ebből a hat darabból áll tehát össze Isten teljes fegyverzete: az igazságszeretet öve, a megigazulás páncélja, az evangélium saruja, a hit pajzsa, az üdvösség sisakja és a Lélek kardja. Amint láttuk, ez alkotja Isten fegyverzetét, mert mindezt Ő adja. Az viszont a mi kötelességünk, hogy magunkra öltsük és határozottan felhasználjuk a gonosz erőivel szemben. Arra is vigyáznunk kell, hogy minden darabot felvegyünk, egyet se hagyjunk ki. ,,Ellenségeink körülvesznek minket ezért fel kell fegyverezni magunkat jobb és bal kéz felől egyaránt."
Végezetül Pál szól az imádságról is (18-20. versek), de nem azért, mintha az is a fegyverzet része lenne, ha nincs is megnevezve, hanem mert az imának át kell hatnia lelki háborúnkat. A felszerelkezés Isten fegyverzetével nem gépies tevékenység; önmagában is Istentől való függésünknek, más szóval az imának a kifejeződése. Sőt, a Lélek általi imának, amelyre Ő indít és irányít, mint ahogy Isten beszéde ,,a Lélek kardja", amelyet Ő maga alkalmaz. Így a Szentírás és az ima összetartozik mint két alapvető fegyver, melyeket a Lélek ad a kezünkbe.
A hatásos keresztyén ima csodálatosan sokoldalú. Négy általános jellemzővel rendelkezik: minden imádságunkban és könyörgésünkben (mert ezek formája sokféle lehet) imádkozzunk mindenkor (vagyis rendszeresen és folytonosan); teljes állhatatossággal (mert mint a jó katonának, ébernek kell lennünk, sosem szabad megadnunk magunkat vagy elaludnunk) könyörögjünk az összes szentekért (mert Isten új társadalma egységének - ami e levél legfontosabb gondolata - tükröződnie kell imáinkban). A legtöbb keresztyén szokott imádkozni, bizonyos állhatatossággal mond valamilyen imát egyes keresztyénekért. Ha azonban ezeket az esetlegességeket felváltják az előbb felsorolt jellemzők, akkor az imának egészen új dimenzióiba jutunk. Keresztyén a Halál Árnyéka Völgyében ,,észrevette a pokol kapuját, amely éppen az út szélén nyílt". Lángokat és füstöt látott s förtelmes hangokat hallott, ,,kénytelen volt tehát a kardot hüvelyébe dugni, s más fegyverhez: az állhatatos könyörgés fegyveréhez folyamodni, így kiáltván: 'Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!'"

John Stott
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Isten hatalma a fogságban
  2017-05-04 21:39:32, csütörtök
 
  Isten hatalma a fogságban

Textus : Ap.Csel. 12 : 1 - 24


Bevezetés : - a kórai egyház szemtanúja volt Isten hatalma csodálatos megnyilatkozásainak és munkáinak
- 3000 ember tért meg egy alkalommal - Ap.Csel. 2 : 41
- 5000 ember lett megmentve egy másik alkalommal - Ap.Csel. 4 : 4
- a kórai egyházat az Isten jelenléte és hatalma jellemezte
- az első keresztyének között látható volt Isten jelenléte ás hatalma
- Isten ereje annyira betöltötte őket, Isten hatalma oly erőteljesen velük volt, hogy ,, támadott minden lélekben félelem ", Ap.Csel. 2 : 43
- Isten hatalma és jelenléte békességet és egységet eredményezett az egyházban - Ap.Csel 2 : 42 - 47
- az egyházban levők izgatottak, buzgók és szentek voltak
- Isten munkálkodott és az Ő hatalmát érezte úgy a szent mint a bűnös
- az egyház növekedett
- Isten megdicsőült
- Jézust hirdették és bűnösök voltak megmentve
- nagyszerű idők voltak azok és nagy kiváltság volt, egy helyi gyülekezet tagjának lenni
- nem mindenki örvendett ennek
- nem mindenki volt ezzel megelégedve
- a zsidók gyűlölték a keresztyéneket, mert a keresztyén egyház azt hirdette, hogy Jézus a Messiás. Azt hirdette, hogy a zsidók ölték meg Jézust. Meg azt is hirdette és ez volt a legmegdöbbentőbb üzenet az összes közül, hogy Jézus feltámadott a halottak közül.
- a zsidók gyűlölték az evangélium üzenetét és sokan közülük nem voltak hajlandók szakítani a judaizmussal és követni az ,, Úrnak útját '' - Ap.Csel. 19 : 9; 24 : 22;
- a keresztyén egyház hamarosan az ő ellenségeinek a támadásaival kellett szembenézzen
- a zsidó vezetők megpróbálták börtönbe zárni az apostolokat és megtiltani nekik az evangélium prédikálását - Ap.Csel.4 : 1 - 23 - ez azonban nem működött
- ezért ők elfogták Istvánt, kihallgatták és halálra kövezték
- ezzel megpróbálták megakadályozni az egyház növekedését - Ap.Csel.6 : 8 - 7 : 60
- ezzel sem sikerült elérniük céljukat
- a zsidók továbbra is nagy erőfeszítéseket tettek, hogy megakadályozzák Jézus Krisztus evangéliumának a terjedését
- e cél érdekében olyan fiatalokat alkalmaztak mint a tarzuszi Saulus
- azonban ő később megtért Krisztushoz
- a zsidók üldözték a szenteket és ennek következtében a keresztyének szétszóródtak a szélrózsa minden irányába
- ennek pedig az lett a következménye, hogy az egyház továbbra is növekedett és virágzott
- ezzel elérkeztünk a felolvasott igerészhez
- Heródes igyekezett a zsidók kedvében járni, ezért elfogatta Pétert és eltervezte, hogy őt is megöleti
- ez a rész tehát azzal kezdődik, hogy Jakab apostol halott és Péter apostol a börtönben van, halálra ítélve
- itt a börtönben, Isten csodálatos módon megmutatja hatalmát és szolgáinak nagy győzelmet ad
- bevezetésként hadd mondjam el, hogy Péter nem a saját hibája miatt került ebbe a börtönbe
- ő becsületes életet élt; Istennel járt együtt; a tőle telhető legjobbat tette; Jézust hirdette;
- tisztelte az Urat és emiatt került a börtönbe
- lecke számunkra : soha nem szabad azt gondoljuk, hogy ha kegyes, istenfélő életet élünk akkor mentesek leszünk a bajoktól és gondoktól.
- néha, az aki minél szorosabb kapcsolatban él Jézussal, annál többet szenved Jézusért.
- gondoljunk csak Jóbra : igaz, szent, feddhetetlen volt Isten szemében. Mindent megtett, hogy az Urat szolgálja, hogy Istennek éljen és mégis bajok érték őt utól. - Jób. 1 2
- próbákkal volt tele Dávid, Pál, Illés és az Úr Jézus élete is.
- Jézus úgy van megnevezve a Szentírásban, hogy a ,, fájdalmak férfia '' - Ézs.53 : 3 -
- ha Jézus próbákkal, nehézségekkel, és háborúságokkal találta szembe magát, akkor mi sem várhatunk mást. Nem várhatunk más bánásmódot a világ részéről számunkra.
- a Szentírás tanítása ebben a dologban egyértelmű : aki ebben a világban él, annak része van szenvedésekben, nyomorúságokban, bajokban és háborúságokban. - Jób. 5 : 7; 14 : 1 -
- azok akik az Úrért élnek azoknak is lesznek háborúságaik, nyomorúságaik és bajaik : - Jn. 16:33; 2Tim. 3:12.
- Péter ezt megtapasztalta amikor bezárták Heródes börtönébe
- de ugyanabban a börtönben Péter csodálatos módon megtapasztalta Isten hatalmát is.
- arról szeretnék ma beszélni, hogy Isten hogyan mutatta meg hatalmát Péternek abban a börtönben.
- szükségünk van erre a tanításra mert életünk során mi is kerülünk szórult helyzetekbe, nyomorúságokba, és ,, fogságokba ''
- amikor pedig az életünk válságos helyzetekbe jut, ,, fogságokba '' akkor fontos, hogy tudjuk, hogy a mi Istenünk az ,, élet fogságaiban '' , a nyomorúságainkban, a nehézségeinkben is Isten.

Isten hatalma látható az Ő békességében. - 6 vers. -

A. El van tervezve, hogy Pétert a következő nap kihallgatják, majd kivégzik. Mit csinál ő ebben a helyzetben ?
- nem könyörög szabadításért
- nem írja végrendeletét
- nem könyörög, nem kiabál, nem sír, nem esedezik fogvatartóihoz, hogy engedjék őt szabadon
- nem rimánkodik kegyelemért a fogvatartóihoz
- hanem ő aluszik a cellájában mint egy kisbaba a kivégzése előtti éjszaka ! ! - 7. vers
- két lánccal meg van kötözve két vitéz között, de ő mélyen aluszik, mint akinek semmi gondja nincs az égvilágon.
- Isten olyan békességet adott Péternek amely minden értelmet felül halad.
- ez nem az első alkalom volt amikor Péter börtönben volt. Őt már egyszer megszabadította az Úr angyala a börtönből. - Ap.Csel.5 : 19 -
- talán Péter arra gondolt és azt hitte, hogy az Úr újból ki fogja őt szabadítani.
Megjegyzés : Ha meg vagy váltva, akkor Isten téged már megszabadított az összes börtön közül a legrosszabból : a bűn, az örök ítélet és a pokol börtönéből.
- ha Ő abból a fogságból meg tudja szabadítani a bűnöst, akkor Neki gyerekjáték, hogy megszabadítsa az övéit az összes többi fogságból.

B. Csodálatos dolog látni az Isten hatalmát megnyilvánulni az Ő békességében, valakinek az életében a legnagyobb nyomorúságok között.
- a szomorú az, hogy olyan kevés keresztyént lehet ma látni aki eljutott a szentségnek erre a a szintjére.
- néha úgy tűnik, hogy a legkisebb próbák, bajok, gondok is, félelmet, aggodalmat és nyugtalanságot okoznak bennünk, megfosztva minket lelki nyugalmunktól és békénktől.
- Istennek egy jobb terve van !
- Ő békességet akar adni az Ő gyermekeinek - Jn. 14 : 27; Fil. 4 : 6 - 7.

- Ott van - e most a te szívedben az Isten békessége mely minden értelmet felül halad?

C. Az Isten békessége bemutatva van az Ő Igéjében.
- ott volt a három zsidó fiatalban - Dán. 3 : 16 - 18 -
- Dánielben - Dán. 6 : 10 -
- Jóbban - Jób. 13 : 15 : ,, Habár Ő megöl engem, mégis Őbenne reménykedem." (ang. ford.)
- mi is rendelkezhetünk ilyen békességgel
- Hála legyen Istennek az Ő békességéért !

II. Isten hatalma látható az Ő jelenlétében - 7a vers.

A. Miközben Péter aludt a cellájában az Úrnak angyala odament hozzá.
- a zárt ajtók, az őrök, a magas falak nem tudták feltartóztatni az Urat
- Ő bement a cellába és úgy cselekedet ahogy Neki tetszett
- elhatározta, hogy elmegy Péterhez és semmi nem tudta Őt ebben megakadályozni.

B. Bármiféle fogságban legyünk is - csüggedés, kétségbeesés, szenvedés, betegség, félelem - soha nem szabad féljünk, hogy egyedül vagyunk.
- a mi Urunk megígérte, hogy mindörökké velünk lesz és Ő komolyan is gondolta azt és ahhoz is tartja magát - Zsid. 13 : 5; Mt. 28 : 20; Jn. 14 : 18 ;
- Ő soha nem hagyta el az Ő népét és nem is fogja - Zsolt. 37 : 25 -
- amikor Sidrákot, Misákot és Abednégót bedobták a tüzes kemenczébe, akkor ők már ott találták az Urat. - Dán. 3 : 25 -
- amikor Dánielt bedobták az oroszlánok vermébe, akkor ő már ott találta az Urat - Dán.6:22
- amikor Pál apostol a hajón volt a tengeren, akkor is az Úr ott volt vele - Ap.Csel. 27 : 23 -

C. Nem számít, hogy életed ösvénye merre vezet téged ( aki keresztyén vagy ), te soha nem mész oda egyedül. Az Úr veled lesz minden próbádban és minden lépésednél. Ő soha nem hagy téged cserbe !!

Isten hatalma látható az Ő gondviselésében. - 7b - 11 versek

A. Szövegkörnyezet - Isten hatalmas, természetfeletti erővel hatolt be a cellába azért, hogy megszabadítsa az Ő szolgáját.
- a láncok maguktól leestek, az ajtók maguktól kinyíltak és Péter meg volt szabadítva a a börtönéből.

B. Isten használni fogja mindazokat az eszközöket amelyek szükségesek, hogy gondodat viselje életed minden ,, fogság '' időszakaiban. Amikor magadat '' fogságban ,, találod akkor tudnod kell, hogy Isten eget és földet meg fog mozgatni ha szükséges azért, hogy megadja neked azt amire szükséged van.

C. Ez látható az egész Szentírásban
- Illés és a hollók - 1Kir. 17 : 2 - 7 !!
- az özvegyasszony és az ő lisztje és olaja, - 1Kir. 17 : 8 - 16 !!
- a három zsidó fiatalember és a tüzes kemencze - Dán. 3 !!
- Dániel és az oroszlánok - Dán. 6 !!
- Izráel népe és a Vörös tenger - 2Móz. 14 !!
- a manna - 2Móz. 16 !!
- víz a kősziklából - 2Móz.17 !!
- a saruk és a ruhák amelyek nem szakadtak el 40 év alatt - 4Móz.29 : 5 !!

- a tanítványok a viharban - Mk. 6 : 45 - 51 !!
- az éhes sokaság - Ján. 6 : 1 - 13 !!
- Mária, Márta és Lázár - Jn. 11 : 1 - 45 !!
Ha Ő mindezt kész volt megtenni ezekért a személyekért, akkor Ő neked is kész meg - adni, érted is kész megcselekedni mindazt amire szükséged van. Ezt Ő megígérte a Mt. 6 : 25 - 34 - ben és Ő pontosan ezt fogja cselekedni !!
IV. Isten hatalma látható az Ő céljaiban ( terveiben ) - 12 - 17 versek

A. A szövegkörnyezet : - az Úr arra használta fel Péter fogságát, hogy megtanítsa Pétert és
az egyház többi tagját arra, hogy Istenbe helyezzék bizodalmukat és hogy Őreá bízzák a
dolgok irányítását.
- a gyülekezet az ő erejével nem szabadíthatta meg Pétert
- nem indíthattak támadást a börtön ellen és nem bíztosithattak számára szabadulást
- ők azt tették amit tehettek : imádkoztak és Isten cselekedet
- ez a fogságbeli tapasztalat arra tanította meg őket, hogy Isten nagyobb minden mi szüksé -
günknél és hogy Ő méltó minden mi bizodalmunkra !
B. Amint mi megyünk keresztül ez életen és amint mi megyünk keresztül a különböző pró -
bákon, nehézségeken, és fogságokon, valószínű, hogy nem fogjuk megérteni mindannak az
okát és célját amivel mi szembesülünk. Ezért annyira fontosak a mi hitünk számára az olyan
igeversek mint a Róm. 8 : 28 ; Róm. 8 : 18 ; 2Kor. 4 : 17 .
C. Miért engedi meg az Úr ezeket a dolgokat az életünkben ?
- nem tudok erre válaszolni, de annyit tudok mondani : Istennek terve, célja van minden
fogsággal amelyet Ő megenged, hogy mi megtapasztaljunk. A cél lehet a te növekedé -
sed. Vagy lehet az, hogy segítsél valakin. Vagy egyszerűen lehet az, hogy megdicsőüljön
az Úr. Neki van egy terve és egy célja és Ő azt akarja, hogy eljussunk oda ahol egysze -
rűen megbízunk Benne minden szükségünkre nézve és mindarra nézve amivel szem -
besülünk.
Megjegyzés : Jegyezzük meg, hogy ez események után Péter dicsőséget adott az Úrnak az
Ő szabadításáért. - 17 - dik vers ! Azt is jegyezzük meg, hogy Heródes elfogadta az
emberek dicséretét és elutasította, hogy Istennek adja a dicsőséget. - 21 -23 versek !
Isten megölte Heródest és amikor az a fenyegetés el lett távolítva, az evangélium gyor -
sabban terjedett mint valaha is azelőtt. - 24 -dik vers !

Isten egyetlen célja a te fogságoddal lehet az, hogy megdicsőitse az Ő nevét és hogy mások
Jézushoz legyenek vonva.
Kész vagy -e alávetni magadat az Ő céljának még akkor is ha esetleg nem érted azt ?

Következtetés : Valamiféle fogságban vagy most ? Olyan állapotban vagy helyzetben vagy most ahol szükséged van arra, hogy meglásd Isten hatalmát megnyilvánulni a te életedben ?
Ha igen, akkor felszólítlak téged, hogy jöjj Hozzá és terhedet tedd le az Ő lábaihoz és fogad el az Ő segítségét amire szükséged van életed e szakaszában. Az Ő színe előtt van az a hely ahol mindazt megtalálod amire szükséged van. Nyitva áll az út Hozzá számodra is. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Az Úr, a hegyeknek és a völgyeknek Istene
  2017-05-03 20:41:48, szerda
 
  Az Úr, a hegyeknek és a völgyeknek Istene


Lekció : 1Királyok. 20 rész
Textus : 1Királyok. 20 : 13, 28


I. Az első ütközet leckéje

A. Benhadád Szíria királya volt
- fővárosából, Damaszkuszból irányította az országot
- 32 király és az ők városaik felett uralkodott
- Benhadád volt az ő uruk és ők neki a szolgái voltak
- Akháb az északi királyság, Izráel királya volt
- fővárosából, Samáriából irányította az országot
- Isten Igéje elmondja nekünk, hogy Benhadád megszállta Samáriát és ostromolni kezdte
- Benhadádnak hatalmas hadserege volt : több mint 100.000 gyalogos valamint nagyon sok ló és szekér
- vele volt a 32 alattvaló királya
- ezzel szemben Izráelnek csak 7232 katonája volt
- senkinek nem volt kérdés, hogy mi történne egy harc esetén : a szíriaiak győznének és az izráeliták úgy szét lennének zúzva miként a hangyák valakinek a cipője alatt
- Benhadád annyira biztos volt a győzelemben, hogy ő követelte, hogy Akháb adja át neki az ő ezüstjét és aranyát valamint feleségeit és fiait
- Benhadád terve az volt, hogy Akhábot is az ő alattvalójává (szolgájává) tegye
- Akháb egyetértett ezzel
- szemrebbenés nélkül kész volt átadni az ezüstöt, aranyat, a feleségeit és a fiait.
- úgy bánt a feleségeivel és a gyermekeivel mint valami ingatlannal amit az ember megvesz vagy elad
- Akháb számára azonban úgy tűnik, hogy ez nem jelentett próblémát
- az ő szemszögéből egy élő alattvalónak lenni jóbb volt mint egy halott királynak
- Akháb túl sokat engedett és igen hamar mert Benhadád elhatározta, hogy növeli a követelését
- követelte, hogy átkutathassa egész Samáriát és hogy ami értékes dolgot talál azt mind elvihesse
- győzelmi zsákmányt akart harc nékül is
- ez még Akhábnak is túl sok volt
- elutasította Benhadád követelését, mire az megfenyegette, majd arra válaszolt Akháb
- az ütközetben ami ezután következett a szíriaik csúfos vereséget szenvedtek
- a kis létszámú és gyengén felfegyverzett izráeli sereg legyőzte Benhadád hatalmas seregét
- a győzelem annyira teljes volt, hogy Benhadádnak el kellett menekülnie lóháton, hogy megmenthesse életét.

B. Hogyan volt képes a kis izráeli sereg legyőzni a nagy és hatalmas szíriai sereget ? Hogy lehet az, hogy ilyen meglepő kimenetele volt az ütközetnek ?
- Isten aki szólt Akhábhoz egy névtelen, ismeretlen prófétán keresztül magyarázza meg, hogy mi történt
- 1Királyok. 20 : 13
- az Úr volt az aki a győzelmet adta Izráelnek
- ,, Megtudod , hogy én vagyok az Úr. " Mit jelent ez ?

- ez azt jelenti, hogy Isten az Aki folyamatosan közbelép, hogy győzelmeket adjon
- ezt tette Isten a vörös tengernél
- ezt tette Isten amikor Gedeon 300 katonájával legyőzte a Midianiták megszámlálhatatlan seregét
- ezt tette Isten Jerikónál - a város nagy falai összedőltek egy kiáltásra
- ezt tette Isten Szihonnal és Oggal, az emoreusok királyaival akik félelmet keltettek az izraeliták szíveiben, mégis legyőzettek.
- ezt tette Isten amikor Dávid szembeszállt Góliáttal
- ezt tette Isten az Illés szolgálatán keresztül - gondoljunk csak arra, amikor Illés egymaga szembeszállt a Baál 450 prófétájával
- ezt tette Isten Jézus szolgálata és feltámadása által
- újra és újra Isten meglepő győzelmet adott rendkívül erős ellenfelekkel szemben, hihetetlenül hátrányos helyzetekben.
- ,, Megtudod, hogy én vagyok az Úr. '' Mit jelent ez ? A héber szó mely Istent jelöli itt a Jahve. Ez azt jelenti, hogy csak Ő az Isten; az egyetlen Isten. Ő az most is. Ő volt. Ő is lesz mindörökké. Ő az élet szerzője és fenntartója. Ő a kezdet és a vég, az alfa és az omega. Ő a mindenható.
- ,, Megtudod, hogy én vagyok az Úr." Mit jelent ez ? Ez azt jelenti, hogy a mi Istenünk uralkodik, hogy a mi Istenünk irányít.
- ,, Megtudod, hogy én vagyok az Úr. '' Ez az üzenet amelyet elvitt a névtelen próféta Akhábnak és Izráelnek és rajtuk keresztül Benhadádnak és Szíriának.
- ez az üzenet szintén amelyet a mai próféták elvisznek a bűnben elveszett világnak
- mi azt akarjuk, hogy a világ megtudja, hogy a mi Istenünk uralkodik, hogy Ő az egyetlen Isten és hogy Ő győzedelmesen cselekszik, hogy megmentse az Ő népét.

Az első ütközet leckéje tehát az, hogy megmutassa, hogy Isten az Úr.

II. A második ütközet leckéje

A. Benhadád és az ő tanácsosai másképp magyarázták a meglepő győzelmet.
- a hitetlen pogány soha nem akarja elismerni, hogy Isten az Úr, hogy Ő uralkodik, hogy csak Ő az egyetlen Isten és hogy Ő győzedelmesen közbelép a királyok és a nemzetek életében.
- ők azt mondták : 1Királyok.20 : 23
- van egy gyerek játék amelynek az a neve, hogy a ,, hegy királya." A játék lényege az, hogy fel kell mászni a legnagyobb hó vagy széna vagy homok rakásra és ott kell
maradni. Persze a többi gyerek megpróbál onnan téged lehúzni és elfoglalni a te helyed. Aki a rakás tetején van az a hegy királya.
- történetünkben a szíriaik ennek a gyerekjátéknak az egyik változatát játszották.
- azt hitték, hogy aki győz a hegyen annak az istene a hegyek istene és királya
- mivel Izráel győzött a Sámaria hegyén folytatott harcban ezért a pogányok azt gondolták, hogy az izraeliták Istene kell legyen a hegyek Istene és Királya.
- de, ők azt mondták, hogy a hegyek Istene nem lehet a síkság Istene is
- ezért a következő alkalommal harcoljunk a síkságon.
- látjátok, hogy hogyan változtatták meg az Isten ábrázatát ?
B. Így hát Benhadád a korábbihoz hasonló nagyságú hadsereget gyűjtött össze.
- de most ő kitervelte, hogy nem a hegyen fog megütközni Izraellel hanem a síkságon
- feljött a seregével Jarmuk síkságára közel a Galileai tengerhez
- még egyszer az izraeliták reménytelenül felülmúlva voltak létszámban
- úgy nézett ki a seregük mint két kicsi kecskenyájacska
- a szíriaiak pedig mint valami szarvasmarha csorda ellepték a földet

- még egyszer egy Góliát állt szemben egy Dáviddal
- az ütközetben a szíriaiak újból csúfos vereséget szenvedtek
- micsoda meglepő győzelem Izrael számára
- milyen megrendítő vereség Benhadád számára
- azon a napon 127000 szíriai katona esett el
- a létszámban kicsi, és gyengén felfegyverzett izraeli sereg legyőzte Benhadád hatalmas seregét
- annyira elsöprő volt a győzelem, hogy Benhadádnak menekülnie kellett és elrejtőzött Afek városában.
C .Újra meg kell kérdezzük, hogy hogyan történt mindez ? Hogy lehet az, hogy a kicsi izráeli sereg legyőzte a nagy és erős szíriai sereget ? Hogy lehet az, hogy a harcnak
ilyen meglepő kimenetele volt ? Ismét, az Isten szava az amely megmagyarázza nekünk, hogy mi történt és amely hirdetve volt Akhábnak a névtelen és ismeretlen
próféta által.
- 1Királyok.20 : 28
- az Úr volt az Aki adta a győzelmet Izráelnek
- az üzenet pedig most is ugyanaz volt : ,, Megismeritek, hogy én vagyok az Úr.''
- utolsó alkalommal Benhadád megértette, hogy az Isten a hegyek Istene, Királya, de most ő el kellett ismerje, hogy Isten a síkságok Istene, Királya is. Valójában,
Isten mindennek a Királya. Ő uralkodik mindenek fölött.
A második ütközet leckéje is azt mutatja meg nekünk, hogy Isten az Úr.

Isten leckéi az Ő népe számára.

A. Isten szándéka nem az volt, hogy Benhadádot és a pogányokat tanítsa önmagáról.
- az Ő szándéka inkább az volt, hogy Akhábot és Izráel népét tanítsa önmagáról.
- a próféta nem Benhadádhoz vagy Szíriához volt elküldve hanem Akhábhoz és Izráelhez
- a próféta azért volt elküldve Akhábhoz és Izráelhez mert nem ismerték el Jahvét az egyetlen igaz Istennek.
- azt gondolták, hogy Baál is isten és imádták őt
- azt gondolták, hogy Asera is isten és imádták őt
- ők csak úgy ismerték el Jahweht mint egy istent a többi mellett
- hasonlóan Benhadádhoz megváltoztatták Isten ábrázatát
- a Kármel hegyén Isten megmutatta a Baál tehetetlenségét, gyengeségét, értéktelenségét - képtelen volt válaszolni amikor a prófétái kérték őt, hogy küldjön le tűzet az áldozatukra és eméssze azt meg.
- a következtetés nyilvánvaló : Baál nem Isten.
- de amikor Isten válaszként Illés imádságára tűzet küldött le, akkor az egész nép azt mondta : ,, Az Úr az Isten ! Az Úr az Isten ! ''
- úgy tűnik, hogy Akháb és Izráel már elfelejtették ezt a leckét
- Isten azért hirdette ki a győzelmet a prófétán keresztül, hogy ,, megismerjétek, hogy én vagyok az Úr.''
- Isten azt akarta, hogy Izráel népe hagyja abba a kétfelé való sántíkálást a két vélemény között
- azt akarta, hogy Izráel elismerje, hogy Ő volt és Ő a hegyek és völgyek Ura és Istene, hogy Ő a teremtett világ Királya, hogy Ő uralkodik mindenek fölött az Úr
Jézus Krisztus által.
B. Isten hozzám és hozzád is szól. Nekünk is tanulni kell mint a szíriaiaknak, Akhábnak és Izráel népének. Újra és újra meg kell tanuljuk, hogy Isten a hegyeknek és völgyeknek Ura, hogy Ő a teremtett világ Királya, hogy Ő uralkodik mindeneken.

- talán néha olyanok vagyunk mint a szíriaiak : akarjuk, hogy Isten a hegyek Királya legyen de nem akarjuk, hogy Ő a síkságok Királya is legyen.
- könnyű nekünk Őt királyá tenni az egyházban; de amikor a pénzről beszélsz az talán egy egészen más dolog
- Isten lehet Király a vallásban de felejtsd el Őt, hogy Király legyen a házasságomban és más kapcsolataimban - mondják némelyek
- Isten lehet Király az Úr Napja reggelén de felejtsd el, hogy Király legyen este is vagy hétfő reggel, - vélekednek így némelyek.
- Isten lehet Királya a lelkészeknek és a presbitereknek de ne szóljon bele az üzleti életbe. Soha nem szabad elfelejtsük, hogy az életnek csak egy Úra van. Ő az Úr Jézus.
Mindnyájan tudnunk kell azt, hogy Ő meghalt azért, hogy a mi Megváltónk legyen és hogy Ő él azért, hogy a mi Urunk legyen.

IV. Akháb nem ismeri el, hogy az Úr az Isten A. A fejezet elején Akháb alárendeltje Benhadádnak és Izráelt uralja Szíria. A fejezet végén Benhadád alárendeltje Akhábnak és Izráel uralja Szíriát.
- a két győzelemben Isten megmutatta Akhábnak, hogy Ő a hegyeknek és a völgyeknek Ura, hogy Ő a teremtett világ Királya, hogy Ő uralkodik mindenek
fölött. Mi volt Akháb válasza Isten eme kijelentésére?
- elpusztította - e az Istennek ezt az ellenségét?
- a 42 - dik vers elmondja nekünk, hogy ezt várta tőle az Isten, hogy megcselekedje - ehelyett Akháb életben hagyta Benhadádot
- azonkívül Benhadád hajlandó volt Akháb szolgája lenni : ,,A te szolgád Benhadád ezt mondja : Hagyd életben kérlek, az én lelkemet."
- ehelyett Akháb ,, én atyámfiának '' nevezi őt
- Benhadád inkább szövetségesé lett téve, mint szolgává
- ahelyett, hogy az ő szekere mellett vitte volna legyőzött ellenségét ahogy az akkoriban szokás volt, ahelyett Akháb felültette Benhadádot az ő szekerébe
- azután a két király szövetséget kötött egymással: Benhadád visszaadta a városokat amiket az ő apja elvett Izráeltől és kereskedelmi jógokat adott Izráelnek Damasz -
kuszban. Akháb pedig szabadon engedte őt.
- tudjátok, hogy mit csinált Akháb ? Ő szándékosan úgy döntött, hogy nem ismeri el Istent a hegyek és völgyek Urának, és hogy Ő a teremtett világ Királya, és hogy
Ő uralkodik mindenek fölött.
- a másokkal kötött szövetségek mindig magukba foglalták a mások isteneinek az elismerését.
- ez azt jelentette, hogy azzal, hogy Akháb szövetséget kötött Benhadáddal visszatért az ő régi játékához, ahhoz, hogy elismerte a többi istent is Jahweh mellett.
- ezáltal pedig ő korlátozta Jahweh uralmát, hatalmát és erejét.
B. A történet egy furcsa fordulattal ér véget. A megsebesített prófétáról van szó aki elváltoztatta magát mintha egy katona lenne, és szemeit bekötötte.
- felhasználva a prófétát Isten ráveszi Akhábot, hogy elítélje saját magát.
- Akháb azzal fejezi be mondanivalóját,hogy kihirdeti maga fölött a halálos ítéletet
- nagyon komoly dolog az amikor nem ismerjük el, hogy Isten a hegyek és völgyek Ura és hogy Ő a teremtett világ Királya és hogy Ő uralkodik mindenek fölött.
- ennek mindig nagyon komoly következményei vannak.
Következtetés : Meg kell vizsgáljuk magunkat. Isten és Jézus Krisztus mindennek a királya az életemben ? Válaszod sokat elmond arról, hogy hol töltöd az örökkévalóságot. Krisztusért kérlek, ismerd el, hogy Isten a hegyek és völgyek Ura, hogy Ő a teremtett világ Királya és hogy, Ő uralkodik mindenek fölött. Ámen
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
A hálás szív gyökere és gyümölcse
  2017-05-01 19:53:21, hétfő
 
  A hálás szív gyökere és gyümölcse

Lekció : 2Sámuel.7 : 1 -29 Textus : 2Sámuel.7:18

Egy olyan bűnről akarok beszélni ami általában meg van tűrve azok körében akik azt vallják, hogy ismerik az Istent. Ez egy nagyon komoly bűn mégis gyakran előfordul, hogy igazolni próbáljuk vagy úgy kezeljük mint ami nem nagy ügy. A keresztyének között is vannak olyanok akik nincsenek tudatában annak, hogy ez bűn. Sokféle formában mutatkozik meg, jelentkezik a felszínen: önsajnálat, panasz, depresszió,harag, zúgolódás, vagy dac formájában. Gyakran mindezen tünetek gyökere a háládatlanság bűne a mi kegyelmes, szuverén Istenünk iránt. A háládatlanság azokra jellemző akik Isten elleni lázadásban vannak. A zúgolódás és az Isten iránti háládatlanság miatt vesztek el sokan Izráel népe közül a pusztában. Pál apostol amikor beszél az ember teljes romlottságáról akkor említi a háládatlanság bűnét amely további bűnbe sodorta az emberi fajt : ,,Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; ...Annak okáért adta is őket az Isten...." (Róm.1:21-24). Másfelől a hívőknek meg van parancsolva, hogy mindenben hálákat adjanak ( 1Thessz.5:18). Mint akik meg vagyunk szabadítva a sötétség hatalmából ,,örömmel hálákat kell adjunk az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban" (Kol.1:12). Örvendező, állandóan hálás lelkület kell jellemezzen minket keresztyéneket. Nem meglepő látni, hogy akit Isten ,, szíve szerint való férfinak" nevezett egy hálás ember volt. Meg akarom vizsgálni a ,, hálás szív gyökerét és gyümölcsét" Dávid életéből a 2Sám 7 részének alapján.
Háttér: Dávid megerősítette a királyságát. A szövetségládát felvitette Jeruzsálembe és egy sátorba helyeztette. Építtetett a maga számára egy palotát. És miközben a Dávid harcai Izráel ellenségei ellen még nem értek véget, egy rövid időre Isten békességet adott neki (7:1). E csendes időszak alatt Dávid gondolatai arra a tényre irányultak, hogy miközben ő egy szép palotában lakik addig Isten ládája sátorban van(7:2). Dávid akar egy házat építeni Istennek. Az ő barátja Nátán próféta először azt mondja : ,,Eredj." De azon éjjel Isten szól Nátánhoz és megtiltja, hogy Dávid építsen neki templomot. De Isten elmondja azon éjjel Nátánnak azt is, hogy mondja el Dávidnak, hogy Isten fog építeni Dávidnak egy házat és hogy Dávid háza és királysága mindörökké állni fog (7:16). Abban ami úgy van megnevezve, hogy ,,dávidi szövetség", Isten megígéri, hogy el fog jönni a Messiás a Dávid leszármazottaiból. Dávid válaszában egy túlcsorduló hálaadás volt az iránta való isteni jóságért. Te gondolhatod azt: ,, Hát igen, ki nem lenne hálás Istennek ha olyan ígéretet tenne nekik is mint Dávidnak?" De ahhoz, hogy megértsük Dávid válaszának a lényegét, ahhoz először is meg kell lássuk, hogy Isten azt felelte Dávid álmára, hogy : ,, Nem." Ez egy nagyon kézzelfogható álom volt. Az ő elméjében Dávid le tudta rajzolni a szép épületet imádókkal elárasztva az épület udvarát. Meg akarta valósítani ezt a látható dolgot az Úrért. De Isten azt mondta : ,, Nem." Ahelyett Ő megígért vala-mit amit Dávid nem láthatott meg az ő életében: azt, hogy a Messiás az ő ágából fog származni. Ez az ígéret 1000 évvel később teljesedik be részben amikor Jézus megszületett de teljesen csak akkor fog beteljesedni amikor majd valamikor a jövőben elkezdődik Krisztus ezeréves uralma a földön. Mindez más fénybe helyezi a Dávid háláját, nemde? Ő könnyen csalódhatott volna és még megharagudhatott volna is az Istenre amiért elutasította az ő álmát. De az ő szívét betöltötte a hála. Dávidtól meg kell tanuljuk a hálaadást különösen akkor amikor Isten nemet mond a mi terveinkre!
1.A gyökér :A hálás szív az Isten szuverén kegyelmére való összpontosításból származik.
Dávid Istenre, az Ő céljára, és az Ő szuverén kegyelmére figyelt. Ez a fejezet a hálás szív gyökerének három jellemzőjét mutatja meg:
A.A hálás szív Istenre összpontosít és nem önmagára.
Gondoljunk arra, hogy milyen helyzetben volt akkor Dávid. Izráel királya volt nehéz évek után. Sok ellenséges nemzetet legyőzött. Kényelmes körülmények között élt az ő szép palotájában a fővárosban. Híres, erős férfi volt akit sokan szolgáltak. Az ő figyelme könnyen magára összpontosulhatott volna. Beleeshetett volna abba a csapdába, hogy elkezdi élvezni a kényelmes, jó életet és nem törődik az Isten dolgaival. De ő nem ezt tette. Ahelyett az ő gondolatait az Úr és az Ő célja felé irányította. Azzal volt megterhelve, hogy Isten legyen a nemzet középpontjában, hogy az ő népe Istent imádja. Egy templomot akart építeni, hogy ezáltal felmagasztalja az Urat és megadja Neki az Őt megillető helyet. Dávid nem tudott nyugodtan pihenni addig amíg az Isten háza nem vált valósággá. Dávid szíve Istenre és nem önmagára összpontosult. Még akkor is amikor Isten azt mondta, hogy nem, a Dávid álmára, Dávid még akkor is hálával volt eltelve Istennek az iránta való szuverén kegyelméért. Az egyik fő oka annak, hogy sokszor háládatlansággal küszködünk az, hogy magunkra összpontosítunk. Hajlunk arra, hogy keressük vágyaink beteljesülését, a kényelmünket és a boldogságunkat. Az uralkodó teológia a magyar keresztyénségben az embert és az ő boldogságát helyezi a középpontba, az Isten és az Ő dicsősége helyett. Azt tanítja, hogy Isten azért van, hogy kielégítse szükségleteinket. Azt is tanítja, hogy Krisztus azért halt meg értünk mert mi méltók vagyunk erre! Tehát sokan akik természet szerint énközpontúak Krisztushoz jönnek, hogy adjon nekik egy bövőlködő életet amelyet úgy gondolnak, hogy megérdemelnek, hogy nekik ahhoz joguk van és hogy az minden amire szükségük van. De ők soha nem térnek meg az énközpontúságukból. Majd ki vannak ábrándulva Istenből, meg csalódottak amikor Isten nem teszi meg azt amiről ők azt gondolják, hogy Isten megígérte, hogy megteszi. Sok olyan személy van a templomokban akik azért vannak ott, hogy Isten oldja meg a problémáikat és tegye őket boldogokká. Vajon azért akarják, hogy problémáik megoldva legyenek, hogy még hatékonyabban imádják és szolgálják az Istent? Nem, hanem azért akarják, hogy problémáik megoldva legyenek, hogy örülhessenek egy boldog életnek. Ők nincsenek megterhelve az Úrért és az Ő céljáért mint Dávid. Ahelyett, hogy Istenre figyelnének, ők arra figyelnek, hogy megpróbálják rávenni Istent, hogy elégítse ki az ők szükségleteiket, az ők testi kívánságaikat, hogy szerezzen nekik testi örömöt, hogy tegyen eleget kedvteléseiknek. Önmagukra összpontosítanak. Jézus nem azt mondta : ,, Ha valaki követni akar engem, minden szükségletét betöltöm annak, hogy élhessen egy boldog, kényelmes életet." Hanem ő azt mondta: ,, Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét és kövessen engem. Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét énérettem és az evangéliumért, az megtalálja azt (Mk.8:34-35). Ha egy hálás személy akarsz lenni akkor ne önmagadra és a boldogságodra összpontosíts hanem Istenre és az Ő nagy céljára az evangéliumban. Ha mi Istenre figyelünk és az Ő céljára akkor ő kegyelmesen megelégít minket. De ha magunkra összpontosul a figyelmünk akkor üresen fogunk eltávozni Istentől.
B.A hálás szív engedelmes Isten szuverén céljának (tervének).
Dávid templomot akart építeni; Isten azt mondta: ,,Nem". Azt a választ nem volt könnyű elfogadni mert Dávid kívánsága helyes volt. Nem magának akart valamit. Nem a palotájának a kibővítését vagy nagyobb fizetést akart. Ő egy házat akart építeni Istennek. Szándéka tiszta volt. De Isten azt mondta nem. Az igaz, hogy Isten becsomagolta az Ő elutasítását néhány más csodálatos ígéretben. De mindazáltal ez egy elutasítás( megtagadás) volt. Mit tett Dávid válaszként erre? Először gondoljunk arra amit tehetett volna de nem tett meg. Engedhette volna, hogy a csalódása depresszióvá alakuljon át. Duzzoghatott volna és sajnálhatta volna magát. Lehetett volna dühös gondolat benne : ,, Várhatjátok hogy még tegyek valamit az Úrért!" Ahelyett azonban ő imádta az Istent. Hálával telt be az ő szíve Isten iránt mindazért amit Isten cselekedett. Engedelmeskedett Isten szuverén céljának és kész volt, hogy Isten úgy használja őt ahogyan akarja. Úgy érthetjük meg a Dávid válaszát, hogyha meglátjuk azt ahogyan Dávid látta Istent és ahogyan látta magát Isten előtt. Nyolcszor ebben a rövid imádságban Dávid úgy szólítja meg Istent, hogy:"Uram Isten" ( Szuverén Uram). Ráadásul Dávid ismételten magasztalja Isten nagyságát és hogy az Ő szuverén jó tetszéséből kiválasztotta Izráelt az Ő népének. És tízszer Dávid nem úgy utal magára mint ,,királyra" hanem mint a ,, te szolgádra". Mivel úgy tekintett Istenre mint a világegyetem szuverén Urára és magára úgy mint Isten egyszerű szolgájára ezért engedelmes tudott lenni és hálás amikor Isten terve más volt mint az ő terve. De mi a helyzet veled?
Mit teszel amikor Isten terve keresztezi a tervedet? A hálaadás próbája nem az amikor Isten azt teszi amit te akarsz, hogy Ő tegyen. Az könnyű. A hálaadás próbája az amikor Isten azt mondja, hogy nem a te terveidre, még akkor is amikor azok az Ő célját akarják előmozdítani.
Ahhoz, hogy hálás légy olyankor is az szükséges, hogy úgy lásd Istent mint szuverén Urat és önmagadat mint az Ő szolgáját és akkor tudsz engedelmes lenni Neki. Tehát a hálás szív figyelme Istenre és nem önmagára összpontosul. A hálás szív engedelmeskedik Isten szuverén céljának.
C.A hálás szív elárasztva, elborítva, betöltve, legyőzve van Isten szuverén kegyelme által.
Amikor Nátán próféta felvázolja Isten szövetségbeli ígéreteit Dávidnak akkor Dávid legyőzve van. Bemegy a sátorba és leborul (leül)az Úr előtt (7:18). Úgy tudom, hogy a Bibliában csak egyszer van az amikor valaki leül, hogy imádkozzon. Azt gondolom, hogy meg volt lepődve úgy mint mikor hívat téged egy ügyvéd és azt mondja neked : ,, Jobb hogyha leülsz. Egy gazdag nagybátyád egy millió dollárt hagyott rád." Dávid házat akart építeni Istennek; de Isten azt mondja:"Nem, én akarok építeni egy házat Dávidnak" ( 7:11). Dávid válasza az volt:"Micsoda(ki) vagyok én?" A kegyelem Isten meg nem érdemelt jóindulatát jelenti. A kegyelemnek két oldala van: Először, a kegyelem meg nem érdemelt ami azt jelenti, hogy nem érdemlem meg. ,, Micsoda ( ki ) vagyok én ...?"(7:18). Teljesen méltatlan vagyok, hogy ezt kapjam. Ha azért kapom mert méltó vagyok az nem kegyelem. Ha bármit tudok tenni hogy kiérdemeljem azt, az nem kegyelem. A kegyelem Isten szuverén cselekedete teljesen függetlenül az emberi erőfeszítéstől vagy akarattól. Nehéz nekünk a kegyelmet megérteni mert ez nem az ember szokása vagy magatartása. Az életben mi hozzá vagyunk szokva a munka és bér rendszeréhez vagy az erőfeszítés és jutalom rendszeréhez
De a kegyelem nem bér vagy jutalom. Ez Isten természetéből fakad és nem az ember erőfeszítéseiből. Nem tudod megérteni vagy értékelni Isten kegyelmét addig amíg be nem tölt teljesen a saját értéktelenségednek és hitványságodnak az érzése, hogy nem vagy méltó Isten jelenlétébe jönni. A jó cselekedeteid nem tudnak ajánlani Istennek. Ha Isten érdemed szerint bánna veled akkor a pokolba kellene küldjön. A kegyelem teljesen meg nem érdemelt. Amikor ez a gondolat megragad téged akkor ez betölt téged Isten iránti hálával. Másodszor, a kegyelem jóindulat. Isten bövölködő jóságát tükrözi. Isten aki végtelenül gazdag megnyitotta a menny kincseskamráját és reánk árasztotta a menny áldásait. Dávid itt figyelembe veszi : Isten jóindulatát a múltban (7:8-9,18). Testvérek álljunk meg egy pillanatra és vegyük figyelembe Isten kegyelmét irántunk a múltban. El kell mondjuk:" Isten kegyelmes volt. Kiszabadított a pusztulás verméből, a sáros fertőből." Meg voltunk halva bűneinkben és vétkeinkben. Eff.2:4-5!!
Isten jóindulatát a jelenben (7:8b). Dávid most fejedelem volt Izráel népe felett. Gondolkozzál el Isten jelenlegi kegyelméről irántad. Talán arra gondolsz."Király! Én még főnök sem vagyok! Én csak egy beosztott vagyok." De amint Pál mondja az Ef 2:6 -ban : ,, ... Ez a mi jelenünk! El vagyunk hívva, hogy gyakoroljuk a mi feltámadott Fejünknek az autoritását ( hatalmát ) itt a földön a sötétség lelki erői felett!
Isten jóindulatát a jövőben(7:10-16,19). Isten azt a döbbenetes ígéretet teszi, hogy megszilárdítja Dávid királyságát mindörökké. Ez az ígéret részben teljesedett be Salamonban és a többi királyokban a Dávid ágából. Teljesen az Úr Jézus Krisztusban volt és lesz beteljesedve aki a Dávid magvából lett test szerint, aki uralkodni fog a Dávid trónján az Ő ezeréves királyságában. És mi van a mi jövőnkkel?
Pál így folytatja az Ef 2:7 -ben : ,, ... Fel sem tudjuk fogni azt a sok jó dolgot amelyet Isten felhalmozott ( tartogat ) számunkra a jövőben. Minden kegyelemből van! Kegyelemmel vagyunk körülvéve : Kegyelem mentett meg minket a bűnös múltunkból; kegyelem tart minket a jelenben egy felmagasztalt elhívásban; és kegyelem fog megőrizni minket egy dicsőséges jövőre. Isten kegyelme kellene ledöntsön minket időnként. Töltöttél -e időt ülve az Úr előtt elborítva, ledöntve az Ő óriási kegyelme által? Gyakran azt kellene tegyük ( az Úrvacsora egy ilyen alkalom kellene legyen) hogy, leülünk az Úr előtt és végig lapozzuk figyelmesen az értelmünkben az Istennek irántunk való meg nem érdemelt jóindulatának minden egyes lapját. A hálás szív legyőzve van Isten szuverén kegyelme által. Tehát a hálás szív az Isten szuverén kegyelmére való figyelésben van meggyökerezve. A hálás szív Istenre összpontosít, engedelmeskedik az Ő szuverén tervének és kedvét leli az Ő szuverén kegyelmében.
2.A gyümölcs: A hálás szív Isten ígéreteinek a beteljesüléséért imádkozik.
Jegyezzük meg, hogy habár Isten megígérte, hogy megcselekszi mindezeket a nagy dolgokat Dávidért mégis Dávid nem vette azokat az ígéreteket természetesnek. Dávid vette az Isten ígéretét és imádságba foglalta azt, hogy Isten teljesítse be (7:25-27,29). Azt kérdezed:"Miért kell imádkozzunk ha Isten megígérte, hogy megcselekszi azt?" Nem értek mindent, tudom. De azt tudom, hogy Isten az Ő szuverén célját ( tervét) részben az Ő népének az imádságain keresztül viszi véghez. Isten elvárja, hogy az Ő szolgái akik az Ő kegyelmének a címzettjei vegyék az Ő ígéreteit és foglalják azokat hálaadó imádságba az Ő dicsőségére. Isten szólt de Ő gyönyörködik az Ő szolgáiban akik azt mondják: "cselekedjél úgy, amint szólottál, Uram, hogy felmagasztaltassék a te neved mindörökké" (7:25,26). Tudjátok, hogy Dávid Fia mit ígért meg az Ő házára, az Ő egyházára vonatkozólag?
Mt.16:18. Ez az Ő ígérete. Elvárja, hogy az Ő népe akiknek a szíve hálával van betelve amikor el-mélkednek az Ő szuverén kegyelmén vegyék ezt az ígéretet és foglalják bele hívő imádságba:
,,Uram, építsd fel az egyházadat, állítsd fel a templomodat e közösség életéből azért hogy a Te neved mindörökké felmagasztaltassék!" Szükségünk van egy csoport harcosra mint Dávid amilyen volt akiknek a szíve Isten iránti hálával van betelve az Ő szuverén kegyelme miatt, akik összefognak, hogy könyörögjenek az Úrhoz, hogy teljesítse be az Ő ígéretét felépítve az egyházat a közösségeinkben. Isten nem azért mutatta meg az Ő kegyelmét nekünk, hogy kényelmesen élhessünk az otthonainkban miközben az Ő házát fel kell építeni. Ő olyan szolgákat akar akik veszik az Ő ígéretét, hogy Dávid Fia által házat épít az Ő nevének és könyörgéssé alakítják azt át, hogy cselekedjék úgy az Úr amint szólott. Meg kell értsük, hogy Isten mit ígért meg és hogy mit fog cselekedni az Ő egyházára vonatkozólag válaszként az imádságainkra.
Következtetés: Sokan közülünk talán annyira el vannak merülve a személyes problémáikban, hogy nagyon nehéz, ha nem lehetetlen hogy felemeljék szemeiket Isten szuverén tervére amelyet Ő megvalósit a történelemben. Talán hasonlóan Dávidhoz amikor ő menekült Saul elől, te is a túlélésért küzdesz. Nem tudsz addig az Isten házának az építéséről gondolkodni amíg az Úr mindenfelől békességet nem ad neked lelked ellenségeitől. De emlékezzél meg, hogy még amikor a túlélés szintjén volt is Dávid ő megtanult bízni az Isten ígéreteiben. Megtanult hálákat adni éneklésen keresztül még a barlangból is ahova ő elrejtözőtt Saul serege elől (Zsolt.57)! Ezeket a dolgokat alkalmazd magadra.Van Istennek egy ígérete minden életszükségletre! Mi a te szükségleted ezen a reggelen? Bűneidből való szabadulásra van szükséged? Ő ígéri, hogy megbocsájt ha megvallod Neki a bűneidet(1Ján.1:9). Magányosnak érzed magad? ,,Veletek vagyok minden napon" (Mt.28:20). Szükséged van üdvbizonyosságra? Ján 10:27-28. Gondterhelt vagy? Ján 14:27. Anyagi nehézségek miatt aggódsz? Mt.6:31-33. Erős kísértésekkel küzdesz? 1Kor.10:13. Bármire van szükségünk befedve van az Isten ígérete által. Nem számít, hogy mennyire nyomasztóak a körülményeink mi reménykedhetünk és hála töltheti be szíveinket mert a mi Istenünk szuverén Isten Aki mindig irántunk való kegyelemmel, jóindulattal cselekszik. Vehetjük az Ő ígéreteit és imádsággá alakíthatjuk át azokat az Ő dicsőségére. Te azt gondolhatod:" Ez nagyszerű! De miért nem látom azoknak az ígéreteknek a beteljesülését?" Nem tudom. De meg kellene kérdezzed magadtól:"Miért akarom ezeket a problémákat megoldva látni? Miért akarom, hogy e szükségletek kielégítve legyenek? Vajon azért, hogy kényelmesebben éljek és boldogabb legyek? Vagy azért, hogy Isten dicsőíttessék és az Ő neve felmagasztalódjon általam?" Az Urat nem érdekli, hogy minden szükségeinket kielégítse azért, hogy mi énközpontú, boldog életet élhessünk. Ő azt akarja, hogy mi először az Ő országát keressük. Ő azt akarja, hogy megterhelve legyünk az Ő háza felől. Ő azt akarja, hogy Őreá összpontosítsunk és ne magunkra. Ő azt akarja, hogy engedelmeskedjünk az Ő szuverén tervének. Ő azt akarja, hogy mi gyönyörködjünk az Ő kegyelmében. Majd, Ő azt akarja hogy hálás szívből imádkozzunk az Ő bőséges ígéreteinek a beteljesüléséért azért hogy Ő felmagasztaltassék.
A hálás szív az Isten szuverén kegyelmére való összpontosításból származik és azért könyörög hogy Isten ígéretei váljanak valóra.
Ha háládatlanok voltunk Istennel szemben akkor valljuk meg bűnként azt Neki és legyünk az Ő hálás népe az Ő kegyelme dicsőségének magasztalására.Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Az ember aki látta a láthatatlant
  2017-05-01 19:39:00, hétfő
 
  Az ember aki látta a láthatatlant

Lekció : 2Kir. 6:8-23 Textus: 2Kir. 6:15-17

J. C. Ryle a ,,Szentség" című könyve utolsó fejezetének azt a címet adta, hogy ,,Krisztus minden". Ebben a fejezetben ő csodálatosan megmagyarázza a Jézus Krisztus mindenre elégséges voltáról szóló igazságot. Istennek ez az embere aki egy századdal korábban írta ezt a könyvet az ő ujját ráhelyezte egy fő problémára amellyel napjaink evangéliumi keresztyénsége szembenéz :Elmulasztottuk, hogy Isten népét az ő forrásukhoz irányítsuk amely a mindenre elégséges Krisztusban van. Problémákkal küzködő hívő embereknek nincs elmondva az, hogy : ,, Jézus Krisztus elégséges az életben levő minden probléma megoldására. A Bibliában el van mondva, hogy hogyan ragadhatod Őt meg hit és imádság által." Ehelyett inkább, ők világi módszerek, terápiák, és programok fele vannak irányítva amelyekben legjobb esetben is Krisztus csak a perifériára(peremre) szorul.
John MacArthur, Jr., a következőket írja a ,, Krisztus mindenre elég nekünk" című írásában : ...a Krisztus elégséges volta iránti széleskörben elterjedt bizalmatlanság fenyegeti a mai egyházat. Igen sok keresztyén hallgatólagosan beleegyezett abba az elképzelésbe, hogy a mi gazdagságunk Krisz - tusban beleértve a Szentírást, imádságot, a bennünk lakozó Szentlelket és az összes többi lelki forrást amelyeket Krisztusban találunk egyszerűen nem kielégítőek ahhoz, hogy az emberek valós
szükségeit kielégítsék. Egyházak foglaltak állást arra a feltevésre épített programok mellett, hogy az apostolok tanítása, közössége, a kenyér megtörése és az imádság ( ApCsel 2:42) nem eléggé teljes lista( program )az egyház számára amint az készül belépni .... a huszonegyedik századba." A mai igehirdetésem fő témája az imádság és szeretném, hogy együtt tanulmányozzuk az imádságot úgy hogy megvizsgálunk egy eseményt Elizeus próféta életéből amelyben a prófétának szembe kellett néznie egy kritikus ( válságos ) helyzettel: Idegen hadsereg vette körül amelynek az volt a szándéka hogy foglyul ejtse. Elizeus szolgája kiment egy reggel, feltekintett és látta a katonák e seregét
lovakkal és szekerekkel együtt. Helyesen feltételezte, hogy nem egy baráti látogatásra jöttek. Úgy - hogy beszaladott kiabálva: ,,Jaj!Jaj! Mit cselekedjünk?" Valószínű, hogy közülünk senkivel nem történt az meg, hogy reggel kimentünk a házból és láttuk, hogy a házunkat egy felfegyverzett barbár csapat veszi körül várva, hogy testi sérelmeket okozzanak nekünk. De mindnyájan tudjuk, hogy milyen az amikor hirtelen életünket fenyegető problémákkal találjuk szembe magunkat amelyeket nem tudunk irányítani. Úgy gondolom, hogy mindnyájunk számára ismerős az a pánik félelem amely elfogta a szolgát abban a válságos helyzetben. Ami különös lehet számunkra, az az Elizeus higgadt, megfontolt, nyugodt válasza: ,,Ne félj, mert többen vannak, akik velünk vannak, mint akik ő velük" (6:16). Majd imádkozott, hogy az ő szolgájának a szemei megnyitva legyenek. Hirtelen a szolga meglátta a láthatatlan szellemi világot amelyet Elizeus már látott : ,, A hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül." A próféta kiment, hogy fogadja a katonákat, higgadtan kérve Istent, hogy verje meg őket vaksággal, majd elvezette őket a 12 mérföldre levő fővárosba, ahol körül lettek véve az izraeli sereg által, majd kérte a próféta Istent, hogy nyissa meg a szemeiket. Azután utasította a próféta Izráel királyát, hogy adjon nekik enni és küldje őket haza. És egy ideig a szíriaiak nem háborgatták Izraelt. Ennek a történetnek két fő mondanivalója ( témája) van : Bármilyen kritikus helyzettel találjuk szembe magunkat a mindenre elégséges Isten elég annak megoldásához; és az imádság az az eszköz amely által jöhetünk a mindenre elégséges Istenhez.
Mivel Isten a mi mindenre elegendő forrásunk azért a hívőknek imádkozniuk kell és nem félniük amikor próbatétel éri őket.

1.Isten a mi mindenre elegendő forrásunk a próbatételek idején.
Az Isten tudásának, erejének és szuverenitásának a nagysága uralja ezt a történetet. Érdekes, hogy az összes főszereplő közül, csak egyedül Elizeus van név szerint megemlítve - sem a királyok, sem Elizeus szolgájának a neve nincs megemlítve. Elizeus is háromszor így van megnevezve : ,, az Isten embere (6:9,10,15)." Az egyik írásmagyarázó azt mondja, hogy ez arra utalhat, hogy az olvasók az Úrra és az Ő prófétájára kell összpontosítsanak. Amikor Istenre tekintünk akkor három dolgot tanulhatunk meg Istenről a mi próbatételeinkre vonatkozóan:

A.A mi Istenünk mindentudó.
Ő mindent tud és bölcsessége végeérhetetlenen. Isten tudta, hogy Benhadád a szíria királya mit tervezett el, hogy cselekedjen meg és ezt megjelentette Elizeusnak aki viszont elmondta Izráel királyának, Jorámnak. Amint Benhadád szolgái mondták a királyuknak, Elizeus ,, elmondja Izráel királyának még azokat a szavakat is amelyeket te a te titkos házadban beszélsz"(6:12)! Az intelligens szakértőknek több mint 2500 évükbe került amíg sikerült lehallgatniuk egy szobát, azonban Isten sokkal hatékonyabb mint a CIA ( amerikai titkosszolgálat )! Ő ismeri az emberi szív minden gondolatát és indítékát! Előle semmi nincs elrejtve (Zsid. 4:13). A szíriai király ostobán azt gondolta, hogy sereget küldhet és foglyul ejtheti Elizeust. Nem értette meg, hogy Elizeus ezt is már előre tudni fogja? Elizeus elrejtőzhetett volna de ő tudta, hogy Isten úgy akarja megoldani ezt a problémát, hogy megtanítson néhány leckét a szíriai és az izráeli királynak az élő Isten valóságáról.(létéről).
A mi Istenünk mindent ismer. Bolondul gondoljuk azt, hogy elrejthetünk valamit Előle. Ismeri minden titkos gondolatainkat, szavainkat és cselekedeteinket. Az Ő Igéje kijelenti nekünk, hogy mit kell tudnunk arról, hogy hogyan kezeljük az élet problémáit legyenek azok akár kicsik akár nagyok.
Mehetünk Hozzá azért a bölcsességért ami hiányzik nekünk. Összefüggésben a próbatételekkel mondja a Jak. 1:5,"Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki."

B.A mi Istenünk mindenható.
Ő nemcsak tudja, hogy hogyan oldja meg a problémáinkat, hanem Neki korlátlan hatalma van az általunk elképzelhető legnagyobb problémák megoldásához is. Olyan nagy a te problémád mint egy ellenséges sereg amely próbál elkapni téged? Dávid mondja a Zsolt. 34:8 - ben : ,,Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket."Zsolt. 27:3 -ban: ,, Ha tábor fog körül, nem fél szívem". Nem volt nagy dolog Istennek, hogy vaksággal verje meg ezeket az embereket válasz -ként Elizeus egyszerű imádságára. Nincs olyan erős ember vagy nép akiket Isten ne tudna könnyedén megsemmisíteni. Ez azt jelenti, hogy Isten bármiféle problémádat meg tudja oldani függetlenül hogy az milyen nagy számodra. Példa : Egyszer egy asszony odament a jól ismert Biblia tanítóhoz, G.Campbell Morganhoz és azt kérdezte tőle : ,, Dr. Morgan, mit gondol, hogy mi éppúgy kell imádkozzunk a kis dolgokért mint a nagy problémákért?" A tanító kihúzta magát és az ő angol udvarias magatartásával azt kérdezte az asszonytól:"Hölgyem, ismer valami olyant az életében ami nagy az Istennek?" A mi Istenünk mindentudó és mindenható. Szólt és előállt a világmindenség. Semmi sem túl nehéz neki. Előtte nincs lehetetlen ( Jer. 32:17, 27)! Te gondolhatod azt: ,, Ez szép, de ez nem működik számomra ahogyan Elizeus számára működött. Bárcsak elmondhatnék egy rövid imát és bárcsak minden problémám azonnal megoldódna úgy amint ezek a katonák vaksággal voltak megverve!" Ez a harmadik dologhoz vezet bennünket amit látunk itt a mi mindenre elegendő Istenünkre vonatkozólag:

C.A mi Istenünk szuverén módon vigyáz az övéire az Ő akarata szerint.
Ha mi Istenhez tartozunk akkor megbízhatunk Őbenne, hogy vigyázni fog reánk mindaddig, amíg elszólít minket ebből a világból, hogy vele legyünk a mennyben. Amint a Zsolt. 91:11 ígéri : ,, Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban." Az Úr erősebb az általunk elképzelhető legerősebb ellenségnél is. Ő akkor is oltalmaz minket amikor mi nem vagyunk ennek tudatában. Elizeus szolgája egész éjszaka békésen aludt, nem tudva, hogy ezek az ellenséges erők körülvették őt. Amikor ő meglátta őket reggel akkor rettenetesen megijedt. De Isten oltalma ott volt még ha ő ezt nem is látta. De te még mindig gondolhatod azt : ,, Az nagyszerű amikor minden olyan jól, szépen, irgalmasan alakul (megy végbe ) mint Elizeussal. De mi van akkor amikor Isten népe borzalmas próbatételeken megy keresztül és még a halálon is? Néhány istenfélő ember évekig szenved vagy hal meg betegség vagy üldözés következtében. Hol van olyankor az Isten oltalma?"

Az Úr megadja a választ ezekre a kérdésekre a tárgyalt szövegnek egy kis részében amelyet könnyen figyelmen kívül hagyhatunk. Megfigyeltétek, hogy hol volt Elizeus amikor ez a sereg körülvette őt? Dótánban volt ( 6:13 ). Több mint véletlen egybeesésnek tűnik az, hogy ez a város ezen kívül csak egyszer van megemlítve a Bibliában. Ez volt az a város ahol József rátalált a testvéreire amikor az ő apja elküldte őt, hogy nézze meg, hogy hogyan vannak ( 1Móz 37:17 ). Először nem találta őket és bolyongott a mezőben amikor egy ember elmondta neki, hogy ők elmentek Dóthánba.
Amikor József megérkezett oda akkor a testvérei beledobták őt egy kútba és azt beszélték, hogy megölik, amikor egy karaván ment el arra Egyiptom fele. Végül nem ölték meg hanem eladták rabszolgának. Ismeritek a történetet, hogy sok éven keresztül volt József rabszolga és fogoly amíg végül Isten kinevezte őt Egyiptom második emberének a fáraó után. Amikor ő ült a kútban Dóthánban vagy amikor ő láncok között utazott Egyiptomba vagy amikor ő láncok között ült az egyiptomi börtönben akkor József soha nem látta, hogy tüzes lovagok és szekerek veszik őt körül. Hol voltak az angyalok és a szekerek amikor József szenvedett? József később visszatekintett a megpróbáltatások éveire és azt mondta testvéreinek : ,, Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy amint ma, hogy sok nép életét megtartsa"(1Móz 50:20). Habár ő nem látott angyalokat és habár ő a szenvedés évein ment keresztül mégis József tudta, hogy Isten szuverén módon ( hatalommal ) irányította az összes körülményeit. Még ha nem is látjuk az Isten angyalait,hogy körülvesznek minket, ők ott vannak. Ha megtörténne az, hogy éveket kellene töltsél börtönben Krisztusért, a mi szuverén, mindentudó, mindenható Istenünk akkor sem hagy- na el. Elizeus szolgája biztonságban volt mert az ő gazdájával volt. Ugyanígy mi is biztonságban vagyunk mert azonosítva vagyunk a mi Urunkkal ( Gazdánkkal ), Jézus Krisztussal, aki azt mondta, hogy a mi mennyei Atyánk számon tartja még a hajszálainkat is! Ezért mondta Ő: ,, Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik;hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában" (Mát. 10:28). De mit tehetünk ahhoz, hogy ne féljünk amikor próbatétel ér bennünket?

2.Az imádságon keresztül juthatunk békességre, hogy ne féljünk amikor próbatételek érnek.
Az imádság a mi eszközünk amely által a mi mindenre elégséges Megváltónkhoz jöhetünk. Amint Pál írta a börtönből (Fil. 4:6-7): ,,Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Isten békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrízni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban." A nagyobb próbatételek váratlanul érhetnek bennünket! Elizeus szolgája békésen feküdött le eszébe sem jutva az, hogy másnap reggel egy fenyegető hadsereg fogja őt körülvenni. Felkelt, meglátta ezt a sereget és kétségtelen, hogy megfordult a fejében : ,, Ma meghalhatok!" Az élet is bizonytalan! Nézzünk szembe a valósággal ( az élettel) és azt fogjuk látni, hogy nagyon sok mód van arra, hogy még ma meghalhassunk - egy terrorista támadás, egy földrengés, egy tűzvész, egy kocsibaleset, egy agyvérzés vagy valami egyéb következtében. Az élet törékeny! Ezért bolondság csak ennek az életnek élni mintha nem lenne örökkévalóság. Az élet bizonytalansága arra kell indítson bennünket, hogy minden napot az Istentől való függőségben éljünk.

A.Az imádság helyettesíti a félelmet bölcsességgel a próbatételek kezelésére(megoldására).
Van egy nyilvánvaló ellentét az Elizeus szolgájának félelme és az Elizeus békessége között. A különbség annak tudható be ( amiatt van), hogy Elizeus állandó kapcsolatban volt Istennel imádságban. Habár a szöveg ezt nem állítja közvetlenül mégis nyilvánvalóan az imádságon keresztül juthatott természetfeletti ismerethez az ellenség eltervezett támadásai felől. Hiszem, hogy Elizeus tudta, hogy mi az Isten akarata arra nézve, hogy hogyan foglalkozzon ezzel a próbatétellel mivel ő imádkozott. Elizeus tanácsadója, Illés tüzet hívott le az égből, hogy megeméssze a katonákat akik elmentek, hogy fogják meg (2Kir. 1:9-16)! Egy korábbi alkalommal maga Elizeus megátkozott az Úr nevében egy csapat gyermeket akik csúfolódtak vele aminek a következménye az lett, hogy egy medve közülük negyvenkettőt széttépett (2Kir. 2:23 -24). De ez alkalommal azt gondolom, hogy Elizeus tudta imádságon keresztül, hogy Isten másképp akar bánni ezzel az idegen sereggel. A szíriai király már látta a bizonyítékát Izráel Istene valóságának ( létezésének ) amikor Elizeuson keresztül meggyógyította Naámánt, az ő seregének fővezérét (2Kir. 5:1-14). Izráel gonosz királya, Jorám, Akháb fia szintén kellett volna, hogy tudja, hogy Jahve az egyetlen igaz Isten. Az Elizeus irgalmas bánásmódján keresztül ahogyan bánt ezekkel a katonákkal mindkét király és mindkét hadsereg további bizonyítékát láthatta Isten erejének és jóságának. Habár nincs közvetlenül kijelentve, én hiszem, hogy Elizeus az imádságon keresztül kapott Istentől bölcsességet és útmutatást, hogy megértse, hogy hogyan kell kezelje ezt a próbatételt és ő aszerint kezelte. Isten adhat vagy nem adhat nekünk természetfeletti megérzést és erőt amint Ő itt Elizeussal tette. De ha mi az imádság emberei vagyunk és kapcsolatban állunk Istennel az Ő Igéjén keresztül akkor nem mindennapi bölcsességgel fogjuk kezelni a próbatételeket amelyek érnek bennünket. De van két figyelmeztetés amelyekre oda kell figyeljünk és amelyeket meg kell szívleljünk. Az első, az, hogy ilyen bölcsességhez a bennünket érő próbatételek előtti időszakban juthatunk hozzá. A Példabeszédek 1:20 - 33 elmondja nekünk, hogy ha mi elhanyagoljuk, hogy ilyen bölcsességet szerezzünk a nyugodt, csendes időkben akkor nekünk nem lesz ilyen bölcsességünk amikor a nyomorúság reánk tör. A második figyelmeztetés az, hogy aszerint kell cselekedjünk amit tudunk vagy semmi jót nem tesz az nekünk ( semmit nem használ az nekünk). Elizeus figyelmeztette Izráel királyát, hogy a szíriaiak hol fognak támadni.
Ha a király nem követte volna a tanácsot akkor az nem segített volna rajta. Isten Igéje figyelmeztet bennünket, hogy az ellenség hol fog reánk támadni. Figyelmeztet minket a bűn következményeire. De azok a figyelmeztetések csak akkor vannak hasznunkra ha mi engedelmeskedünk nekik. Ilyenek azok a figyelmeztetések amiket hallunk a szivarazás veszélyeiről, a túl sok zsíros étel fogyasztásának a következményeiről vagy az, hogy kapcsoljuk be a biztonsági övet. Ezek a figyelmeztetések csak akkor használnak nekünk ha követjük őket. Ha megtanuljuk az Isten Igéjének a figyelmeztetéseit és engedelmeskedünk azoknak és naponta összeköttetésben vagyunk Istennel az imádságon keresztül, akkor bölcsességünk lesz ahhoz, hogy kezelni tudjuk helyesen a próbatételeket és akkor a félelem helyettesítve lesz az Ő bölcsességével.

B.Az imádság megnyitja a szemeinket a szellemi valóságra.
A legtöbben közülünk a fizikai érzékszerveinkkel állapítjuk meg a valóságot. Amit mi láthatunk, hallhatunk, érezhetünk, tapinthatunk vagy ízlelhetünk az igaz( valóságos ) kell legyen. Biztos vagyok, hogy Elizeus szolgája számára a valóság a több ezer katona volt felfegyverkezve, lóháton vagy szekereken akik eltörölhették volna Dóthán városát még az este beállta előtt ha Isten megengedte volna ezt nekik. De Elizeusnak nem az volt a valóság. Számára a valóság az angyaloknak a még nagyobb és hatalmasabb serege volt akik körülvették a várost. Ezek az angyalok egész idő alatt ott voltak. A probléma az volt, hogy Elizeus szolgájának nem voltak szemei, hogy meglássa őket. De az a tény, hogy ő nem látta őket, nem tette őket valótlanokká vagy nem létezőkké. Elizeus imádságára Isten megnyitotta az ő szemeit, hogy meglássa a szellemi valóságot. És a szellemi valóság a végső valóság, amely átveszi a helyét annak a valóságnak amelyet mi érzékelünk fizikai érzékeinkkel. Pál apostol tudta, hogy hogyan lássa a láthatatlant. Az evangéliumért ő borzalmas üldöztetést szenvedett el, de ő azt mondta, hogy ez a pillanatnyi, könnyű szenvedés nem a valódi dolog volt. A valódi dolog az örök dicsőség volt amely őreá várt a mennyben ( 1Kor. 4:16-18). Azt is mondta, hogy a mi harcunk nem test és vér ellen van. Emlékezzünk arra, hogy ő oda volt láncolva egy római katonához amikor ő ezt írta! De, ő mondta, ez nem az ahol a mi harcunk lejátszódik. A mi igazi harcunk a sötétség eme láthatatlan erői ellen van a mennyei helyeken. És mi az imádság által harcolunk ez erők ellen (Eff. 6:10-20). Az imádságon keresztül Isten megnyitja szemeinket a szellemi valóságra és összekapcsol minket Isten győzedelmes többségével. Példa: Egy keresztyén folyóirat az egyik cikkében beszámol egy orvos misszionáriusról aki Afrikában volt és aki beszámolt az ő missziói tevékenységéről az ő gyülekezetének Michigan államban amely őt kiküldte volt erre a missziós munkára. Elmondta ez az orvos többek között azt, hogy milyen gyakran kellett menjen biciklivel az őserdőn keresztül a közeli városba pénzért, gyógyszerért és élelemért. Kétnapos út volt ez egy éjszakai sátorozással egybekötve az út felénél. Amikor ő megérkezett a városba, elment a bankba, ott kivett pénzt és azzal gyógyszert és élelmiszert vásárolt és elindult vissza.

Az egyik ilyen úton ő látott két embert verekedni. Az egyik súlyosan megsérült, ezért ő odament és kezelte a sebeit és bizonyságot tett neki Krisztusról. Majd baj nélkül hazaért. A következő útján a városba, az ember akit ő kezelt odament hozzá és azt mondta, hogy ő tudta, hogy a misszionárius pénzt és gyógyszert és élelmet szállít. Ez az ember és néhány barátja követték őt a dzsungelbe, és eltervezték, hogy megölik és elveszik a pénzét és a gyógyszereit. De éppen amikor készültek, hogy lerohanják a sátrát ők észrevették, hogy körül van véve 26 felfegyverzett őrrel. Amikor a misszionárius hallotta ezt ő elnevette magát és azt mondta, hogy ő egyedül volt a táborban. De az ember továbbra is csak azt hajtogatta, hogy : ,, Márpedig nem úgy van, mert nemcsak én láttam hanem az én öt barátom is látta és megszámolta a 26 őrt. Őmiattuk mi megijedtünk és békén hagytunk téged."
Ennél a pontnál a gyülekezetben ahol a misszionárius elmondta a történetet felugrott egy férfi és azt kérdezte : ,, Meg tudnád mondani, hogy pontosan melyik nap történt ez?" A misszionárius egy pillanatra elgondolkodott majd megadta a pontos dátumot. A férfi a gyülekezetből így folytatta: "Amikor Afrikában éjszaka van akkor itt reggel van. Azon a reggelen készültem, hogy elmenjek golfozni. Amikor én betettem a golfozó táskámat a kocsiba éreztem, hogy az Úr arra indít engemet, hogy imádkozzam éretted. Ez a sürgetés olyan erős volt, hogy összehívtam a férfiakat, hogy találkozzunk és imádkozzunk ezen a helyen érted. Felállnának mindazok akik azon a napon velem együtt imádkoztak? - kérte a férfi. Összesen 26 férfi állt fel!"

C.Az imádság lehetségessé teszi azt ami emberileg lehetetlen.
A szolga szemeinek a megnyitása, hogy meglássa az angyalokat, a katonák szemeinek a bezárása és később a megnyitása emberileg lehetetlen cselekedetek voltak. Elizeus nem azért imádkozott, hogy az ő szolgája megtegye azt amit már megtehetett vagy hogy használja néhány képességét amivel már rendelkezett. Hanem ő azért imádkozott, hogy Isten tegyen valami emberileg lehetetlent, hogy nyissa meg szolgájának szemeit amelyek nagyon jól látták a katonákat, azért hogy ő is láthassa az angyali seregeket amelyek védelmezték őket. Nagyon gyakran amikor imádkozunk elfelejtjük, hogy mi azt kérjük Istentől, hogy cselekedje meg az emberileg lehetetlent. Amikor imádkozunk egy másik személy üdvösségéért akkor nem azt kérjük Istentől, hogy csak egy kis dolgot cselekedjen vele, hogy éppen csak egy kicsit segítsen rajta. Hanem arra kérjük Őt, hogy tegye meg vele az emberileg lehetetlent. Minden elveszett személy lelkileg vak. Csak Isten tudja megnyitni a vak szemeket! Mi megérthetjük ezt amikor annak akiért imádkozunk nagy problémái vannak.Azt mondjuk:" Ő egy alkoholista. Csoda az hogyha megmenekül!" De az is csoda, hogyha megmentve van a rendes, erkölcsös minden héten templomba járó személy. Isten meg kell nyissa a vak szemeket, hogy a bűnösöket magához vezesse ( 2Kor. 4:4; 2Tim. 2:24-26). Ezeknek a szíriai katonáknak könnyű dolga volt ami felől biztosak voltak, hogy ők megtehetik:"Foglyul ejteni egy egyedülálló, fegyvertelen embert? Nem gond! Mi megtudjuk azt tenni!" De Elizeus egy mondatos imádsága által ezek a büszke emberek meg lettek alázva vaksággal. Tapogatóztak a próféta után és teljesen ki voltak szolgáltatva neki. Majd az ő szemeik meg lettek nyitva Elizeus következő egy mondatos imádságára és ők megértették, hogy nagy bajban vannak! Hasonlóképpen Isten meg kell alázza az önmagában bízó bűnöst, hogy az megértse, hogy lelkileg tehetetlen. Majd Isten meg kell hogy nyissa szemeiket, hogy meglássák kétségbeejtő állapotukat, hogy halálra ítéltek hacsak Isten meg nem könyörül rajtuk. Majd Isten kegyelmesen eléjük helyezi Jézus Krisztus végeérhetetlen gazdagságának terített asztalát, ingyen. Ők egyedül az Isten büntetését érdemlik. Mégis Ő könyörül rajtuk.

Következtetés
Híres könyvének az Institúciónak, az imádságról szóló csodálatos fejezetében Kálvin János ezt írja:
,,az Úr önkényt és bőkezűen önmagát ajánlja fel nekünk a Krisztusban, akiben a mi nyomorúságunk helyett mindenféle boldogságot, a mi szegénységünk helyett gazdagságot igér nekünk, akiben a mennyei kincseket tárja fel előttünk azért, hogy a mi hitünk egészen az ő szerelmes Fiára irányuljon, minden várakozásunk ő tőle függjön és minden reménységünk ő benne legyen és találjon megnyugvást.....Miután pedig a hit megtanitott bennünket annak a megismerésére, hogy amire nekünk szükségünk van, s amit önmagunkban nélkülözünk, mindaz meg van Istenben s a mi Urunkban, a Jézus Krisztusban, akiről t. i. az Atya azt akarta, hogy benne lakozzék az ő bőkezüségének egész teljessége, hogy belőle, mint bőséges forrásból merítsünk mindnyájan: nincs egyéb dolgunk hátra, mint hogy ő benne keressük, és ő tőle kérjük könyörgésekkel azt, amiről megtanultuk, hogy ő benne van. Különben is, ha azt tudjuk, hogy isten minden jónak az ura és osztogatója, aki azt akarja, hogy tőle kérjünk, de hozzá még sem folyamodunk, tőle nem kérünk, ez annyira semmi haszonnal sem jár, hogy épen olyan, mintha valaki a kincset, amelyre rábukkant, a földbe temetve hagyná."
Krisztusban jöhetünk Istenhez mint Aki a mi mindenre elegendő kincsünk. Ha mi megtanuljuk megismerni Istent úgy amint Elizeus is tette és ha megtanulunk úgy imádkozni ahogy ő imádkozott akkor nem fogunk félni amikor próbatételek érnek. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Átadtad-e életedet száz százalékosan Istennek?
  2017-03-01 20:19:20, szerda
 
  Átadtad-e életedet száz százalékosan Istennek?


Legyél őszinte, amikor megválaszolod ezt a sorsdöntő kérdést. Nem arról van szó, hogy ,,Jézus a Megváltód-e?" Ez teljesen más téma. Megtért keresztyén lehetsz, abban a boldog bizonyosságban, hogy örök életed van vele, és megtörténik, hogy ennek ellenére nem adtad át teljesen magadat Istennek. Ez jellemezte barátnőmet, Lorraine-t is (akinek gyönyörű haja van, és nagyszerű humorérzéke). Hadd mondja el saját szavaival ezt a helyzetet.

Már tizenöt éve voltam keresztyén, és miközben gyakran tapasztaltam áldott, mély közösséget Istennel, azt sem tagadhatom, hogy sokszor egy nyugtalan, ellentétes áramlat hatott át. Nem értettem a helyzetet. Jézus olyan békességet ígért, mely minden értelmet felülhalad, akkor miért nem uralkodott életemben ez a békesség?
Isten két különböző esemény által világította meg számomra a választ. Az első egyik reggel történt, amikor az Igét olvastam. A János 14:9-ben Jézus és Fülöp beszélget, melynek során Fülöp egy meglehetősen balga megjegyzést tesz (ehhez könnyen kapcsolódtam én is). Jézus válaszát egy kérdés formájában adja meg: ,,Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp?" Ez a vers mélyen belém hasított, mintha Jézus nekem is föltette volna ugyanazt a kérdést: ,,Nem ismersz még engem Lorraine, pedig már olyan sok éve velem jársz?" Ez a kérdés állandóan visszhangzott bennem - nem tudtam, mit kezdjek vele. Sokat tudtam Jézusról, de vajon ismertem őt valóban, igazán? Valami hiányzott a kapcsolatunkból.
Néhány héttel ezután olvastam egy könyvet, melyben a szerző föltette a következő kérdést: ,,Átadtad-e magadat száz százalékban Istennek?" Természetesen egy olyan nő, aki annyi időt eltöltött már a gyülekezetben, és a Biblia olvasásával, mint én, élete száz százalékát kiszolgáltatta Istennek. Próbáltam túllépni a kérdésen, de a Szentlélek nem hagyta, hogy továbbolvassam a könyvet. A kérdés újra és újra megszólalt a lelkemben: Átadtad-e magadat száz százalékban Istennek?" Letettem a könyvet, és arra kényszerítettem magamat, hogy választ adjak rá olyan őszintén, amennyire csak tőlem telik. ,,Igen Jézus, te vagy az én Uram... majdnem teljesen. Úr vagy életem kilencvennyolc százaléka fölött." Átadtam magam neki kilencvennyolc százalékban, de volt még egy pici rész életemben, amit visszatartottam, egy kis kibúvó arra az esetre, ha Isten valami olyat kérne tőlem, ami túl nehéz lenne, mint például elviselni egy rákos betegséget, vagy mindent eladni, amivel rendelkezem, és egy AIDS által fertőzött területre költözni, és ott hirdetni az evangéliumot. Ha Jézus ilyen dolgokat kért volna tőlem, akkor válaszom ,,NEM" lett volna, mert ezek a döntések abban a Két Százalékos Dobozban voltak. Ebbe a dobozba gyömöszöltem be legszörnyűbb félelmeimet és kétségeimet azokkal a kérdésekkel együtt, melyeket Isten nem válaszolt meg kielégítő módon számomra, mint pl.: ,,Ha te a szeretet Istene vagy, miért vetted el tőlem az édesapámat hétéves koromban? Ha olyan hatalmas vagy, miért nem mentetted meg az unokatestvéremet az öngyilkosságtól? És miért engedted meg, hogy miután olyan örömmel magasztaltunk téged azért a csodáért, hogy barátnőm végre babát várt, a kicsi mégis halva született?"
Megrettentem, amikor fölfedeztem, hogy mennyi félelmet és haragot zsúfoltam össze életemnek ebbe a kis részébe. Vitatkoztam Istennel: ,,Uram, téged szolgállak, hozzád imádkozom. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy szeresselek és kövesselek téged. Ez mind még nem elég? Mindent át kell adnom neked - még a félelmeimet, kétségeimet és megválaszolatlan kérdéseimet is?" Azonnal jött a gondolat: Én mindent odaadtam érted.
Ezzel nem tudtam vitába szállni. Igen, ő mindent odaadott értem. A saját életét adta. Tehetek én ennél kevesebbet? Meghajtottam a fejemet, és így imádkoztam: Istenem, elegem van abból, hogy megtartottam magam számára ezt a két százalékot. Összezavar, elbizonytalanít ez a helyzet. Átadom neked, Uram. Életem a tiéd, semmit nem tartok vissza. Tégy velem, amit akarsz.
Átmosott a megkönnyebbülés. Minden aggodalmam ebben a Két Százalékos Dobozban volt... és ez a doboz most megszűnt létezni. Ó, milyen csodálatos az a békesség, mely együtt ját a teljes átadással, az az öröm, mely betölt, mikor már nem küzdök az Úrral. A mai napig soha nem bántam meg, hogy maradéktalanul kiszolgáltattam magam Megváltómnak.

Lorraine fölfedezte a teljes átadás örömét Jézusban. Ugyanez történt Dr. Walter Wilson életében is.
Egy misszionárius egyszer megkérdezte ezt a kedves orvost, aki lelkipásztor is volt: ,,Ki a Szentlélek számodra?" Mire ő így válaszolt: ,,A Szentlélek az Istenség egyik személye... egy tanító, vezető, a Szentháromság harmadik személye."
A misszionárius ezt nem hagyta annyiban, és újra kérdezte: ,,Ki ő a te számodra?"
,,Őszintén szólva, ő senki nekem. Nincs semmilyen kapcsolatom vele, tapasztalattal sem rendelkezem ezen a területen, de őszintén szólva, egészen jól megvagyok a Szentlélek nélkül." Amint ezek a szavak elhagyták Dr. Wilson ajkát, mély szomorúság töltötte be szívét.
Barátjának válasza félelemmel töltötte meg az orvost. ,,Éppen ez okozza életed gyümölcstelenségét, annak ellenére, hogy olyan jelentős erőfeszítéseket teszel. Ha törekedni fogsz rá, hogy személyesen megismerd a Szentlelket, ő át fogja formálni életedet."
Abban az időszakban, amikor Dr. Wilson szerette volna megérteni, mit jelent a Szentlelket személyesen ismerni, egy prédikációt hallott a Róma 12:1-ről egy episzkopális lelkésztől - hogyan kell minden egyes személynek áldozatként felajánlani testét, és hogy ez egy Istent magasztaló áldozat. A lelkész a következő kérdést tette fel:

Észrevetted, hogy ez az igevers nem mondja el nekünk, hogy kinek adjuk oda a testünket? Nem az Úr Jézus kéri ezt tőlünk. Ő rendelkezik a saját testével. Nem az Atya kéri ezt tőlünk. Ő fönt van örökké a trónján. Valaki más jött el a földre test nélkül. Isten képes lett volna testet alkotni a számára, amint ezt Jézusnak is megtette, de másképp döntött. Isten neked adja azt a kiváltságot és szavakkal kifejezhetetlen megtiszteltetést, hogy testedet a Szentléleknek adhatod, hogy az ő lakhelye legyen ezen a földön.

Dr. Wilson hazament, és irodájának szőnyegén arcra borult Isten jelenlétében. Figyeld meg imádságát, amint kiszolgáltatja magát a Szentléleknek.

Uram, egész hívő életem során rosszul bántam veled. Úgy viszonyultam hozzád, mintha szolga lennél. Amikor szükségem volt rád, hívtalak; amikor bizonyos feladatok előtt álltam, kértelek, hogy segíts elvégezni a feladatomat. Csak egy készséges szolgának tekintettelek téged.
Ez soha többé nem lesz így.
Neked adom saját testemet, fejemtől a lábamig egészen odaadom. Neked adom kezemet, lábamat, szememet, számat, agyamat; mindazt, ami belül és kívül vagyok, átnyújtom most neked, hogy élj egy olyan életet benne, amilyen tetszésedre van. Elküldheted ezt a testet Afrikába, vagy ágyba fektetheted rákos betegséggel. Megvakíthatod a szememet, vagy elküldhetsz az örömhírrel Tibetbe. Elviheted ezt a testet az eszkimók közé, vagy kórházba küldheted tüdőgyulladással. Ettől a perctől kezdve ez a te tested. Csinálj vele azt, amit akarsz. Köszönöm Uram. Hiszem, hogy elfogadtad testemet, mert a Róma 12:1-ben azt mondtad, hogy elfogadod a neked tetsző áldozatot. Ismét csak köszönöm neked Uram, hogy elfogadtál. Ezentúl összetartozunk.

Dr. Walter Wilson fölfedezte a teljes átadás örömét. Ugyanez történt F. B. Meyerrel is.
F. B. Meyer olyan férfi volt, akit az Úr hatalmasan használt. Könyvei a kedvenceim közé tartoznak. Hallotta C. T. Studd beszédét, aki abban az időben Anglia leghíresebb sportolója volt, és arról tett bizonyságot, miért fordított hátat a sport világának, hogy Kínába menjen az örömhírt terjeszteni egy missziós társasággal. Studd Károly híres mondása - ,,Ha Jézus Krisztus Isten létére meghalt értem, akkor semmilyen áldozat nem lehet túl nagy, amit meghozok érte" - nyílként szúrt bele Meyer szívébe.
F. B. Meyer odament Studd Károlyhoz, és ezt mondta: Egészen világos számomra, hogy rendelkezel valamivel, ami az én életemből hiányzik, valamivel, amire szükségem van. Mi ez?
,,Átadtál már valaha is mindent teljesen Jézus Krisztusnak?" - kérdezte Studd Károly.
F. B. Meyer elgondolkozott egy percre, és így válaszolt: ,,Igen, ezt már megtettem." De egy csöndes hang belül ezt súgta neki: ,,Ez még nem történt meg."
Ez a beszélgetés mélyen felkavarta F. B. Meyert. Amikor hazaért, térdre esett, és elkezdett imádkozni. Közben úgy tűnt neki, mintha az Úr Jézus odajött volna hozzá, és így szólt volna: ,,Meyer, szívednek minden kulcsát kérem."
Minden egyes kulcsot?
,,Igen, Meyer, minden kulcsot kérek."
Ezután F. B. Meyer kezébe vett egy kulcscsomót, és átnyújtotta az Úrnak. De Jézust nem lehet becsapni. Egy kulcs hiányzott a csomóból. Úgy tűnt Meyernek, hogy Megváltója elkezdte számolni a kulcsokat, és így szólt hozzá: ,,Egy kulcs még hiányzik; és ha nem vagyok mindennek az Ura, akkor egyáltalán nem vagyok Úr az életedben." Jézus ezzel megfordult, hogy kimenjen a szobából. Uram, ne menj el! Miért akarsz elmenni?
,,Ha nem vagyok mindennek az Ura, akkor egyáltalán nem vagyok Úr az életedben."
De Uram, ez csupán egy picike kulcs, egy egész pici rész a szívemben.
,,Ha nem vagyok mindennek az Ura, akkor egyáltalán nem vagyok Úr az életedben."
Kétségbeesésében F. B. Meyer átadta az utolsó kulcsot is. Igazi krízis volt ez számára. Oltárt kellett építenie, és F. B. Meyert ráhelyezni az oltárra. Minden egyes kulcsot át kellett adnia az Úrnak.

Linda Dillow
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
A másik neművel való „barátság” - tévút!
  2016-11-19 15:34:33, szombat
 
  A másik neművel való ,,barátság" - tévút!



Sajnos ismert tény, hogy számos fiatal keresztyén kikerüli a tisztaságért és önmegtartóztatásért folyó harcot azzal, hogy barátot vagy barátnőt keres magának.
A Biblia egyértelműen szól a házasságról, valamint a jegyességről is, de azt, amit ma a fiú és leány közti ,,barátságon" vagy ,,viszony"-on értünk, nem ismeri Isten Igéje. A bibliai korban talán ez nem is volt oly nagy probléma, mert a különböző nembeliek általában egymástól szigorúan elválasztva nőttek fel.
Ma mások a viszonyok - és éppen ezért szeretnék mindenkit nyomatékosan óvni az ilyen ,,barátságtól".
Az természetes és érthető, hogy egy fiatalember vonzódik egy fiatal leányhoz, megszereti, és viszont. Nem is állítom, hogy tisztátalan indok vezeti a fiatal keresztyént az ilyen barátság keresésében. Sokaknál ebben fejeződik ki a vágy az elrejtettség, a vonzalom és az elismerés után, amit a szülői házban gyakran nem kapnak meg. Sajnos, sok fiatalt egyenesen a szülői ház légköre hajt efféle viszonyokba, ezek azonban - szinte kivétel nélkül - negatív következményekkel járnak.
Nyilván nem létezik fiú és leány között olyan barátság, amely kimerül a közös társasjátékban, a beszélgetésben, a hosszú sétákban, a fagylaltozásban stb. Valahogyan sor kerül az első kézfogásra, a simogatásra, az első csókra, és nagyon valószínű, hogy nem is állnak meg ennél, ha mindketten egészségesek és normálisan fejlettek. Önmagát csalja meg az, aki azt hiszi, hogy egy ilyen kapcsolatból ki tudja iktatni a szexualitást.
Gyakran jönnek hozzám 15-18 éves fiatalok azzal, hogy ,,Isten vezetett egymáshoz bennünket". Alig akad fiatal keresztyének között olyan barátság, amely ne ezzel a kegyes előjellel kezdődnék. Nem kétlem, hogy ezeket a szavakat komolyan gondolják, de ha létezik olyan korszak, amelyben szinte képtelenek vagyunk Isten akaratát a saját kívánságainktól megkülönböztetni, akkor ez a mai idő az.
Ilyenkor rendszerint azt felelem: ,,Becsapjátok saját magatokat: nem Isten, hanem tulajdon érzelmeitek hoztak össze benneteket!", vagy: ,,Ha valóban egymás mellé rendelt titeket Isten, akkor várjatok egymásra, és imádkozzatok egymásért mindaddig, amíg el nem éritek azt az életkort, amikor nyilvánosan eljegyezhetitek egymást!"
Azzal természetesen tisztában vagyok, hogy eszük ágában sincs hallgatni a tanácsaimra. Ezek a fiatalok hangsúlyozzák, hogy milyen csodálatos imaközösségben vannak, hogyan akarják együtt szolgálni az Urat stb. Nem marad más hátra, mint hogy ezt mondjam nekik: ,,Két év múlva újra találkozunk és beszélünk a dologról!"
Legtöbb esetben egy mélységesen csalódott és sérült leány marad a színen, vagy pedig évek múltán megtörténik az eljegyzés, amelynek azután már egyikük sem örvendezik különösebben, mert az egymás iránti tiszteletet már régen elveszítették.
Ha a 16-17 éves fiú valóban meg van győződve arról, hogy Isten egyértelműen és világosan megmutatta jövendő társát, akkor imádkozzék érte, és várjon rá nyugodtan. Ha Isten szánta neki, akkor nincs a világnak olyan hatalma, amely Isten tervét megváltoztathatná. Minden fiatal leánynak csak azt tudom mondani: Ha egy ifjú azzal közelít hozzád: ,,Szeretlek téged", akkor ezzel nagy valószínűség szerint csak azt fejezte ki: ,,szeretem önmagamat - s ehhez szükségem van reád". Legjobb esetben is csak a testedet szereti, mert egy fiatalember - akármilyen kegyesen beszél is, összetéveszti a szeretetet a szexualitással.
Míg egy lánynak a ,,szerelem" szó hallatán romantikus érzelmei támadnak, egy csónakázásról álmodozik kettesben holdfénynél, és elismerésre, védettségre és melegre vágyik, addig egy fiatalember nagy valószínűséggel végső soron egy ágyra asszociál, amikor a szerelemről beszél, vagy a szerelemre gondol. Az évek során először mindkettőjüknek meg kell tanulniuk, mi a szerelem, és mi mindent tartalmaz.
Az ilyen barátságok, amelyek többnyire néhány hónap elteltével felbomlanak, rendszerint súlyos sebeket hagynak maguk után, kivált a leánynál, s ezek egy egész életen át megmaradnak! Ugyanakkor leépülnek olyan gátlásküszöbök, amelyeket pedig Isten adott védelmül, hogy megmutassák - miként a közlekedési lámpa piros színe -, mikor nem szabad átkelni az úttesten.
Egyetlen komoly keresztyén ember sem kíván magának olyan feleséget, aki már előzőleg átment különböző férfiak kezén; s nem lehet-e az asszonynak is ugyanez az igénye jövendő férjével szemben?
Azonban nemcsak sebhelyek és leomlott védőgátak maradnak vissza, hanem igen sok esetben olyan keresztyénekké válnak, akiknek megroppant a szellemi hátgerincük, akik elhagyták ,,az első szeretetet", és akik széles támadási felületet nyújtanak az ellenségnek. S ha Isten nem munkál az életükben alapos bűnbánatot és megtérést, aligha lesznek használható frontharcosok Isten országában.

Wolfgang Bühne
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Harc a tisztaságért
  2016-11-19 14:00:17, szombat
 
  Harc a tisztaságért



,,A tisztaság azt jelenti, hogy szabadok vagyunk a tisztátalanságtól, mindattól, ami megrontja az ízlést vagy az örömet, csökkenti az erőt, vagy valamilyen módon meghamisítja egy ügy eredeti célkitűzését. A tisztaság makulátlanságot jelent, átlátszóságot adalék nélkül, nincs benne mesterkéltség - más szavakkal: minden, ami természetes, abban az értelemben, ahogyan azt a Teremtő eredetileg akarta." (E. Elliot)
Megállapítottuk, hogy Isten rendelése szerint a szexualitás egyedül a házasság keretei között élhető meg. Minden házasságon kívüli szexuális aktust házasságtörésnek, paráznaságnak, tisztátalanságnak nevez a Biblia.
Ha abból indulunk ki, hogy a fiatalok általában 19-25 éves koruk között kerülnek olyan helyzetbe, hogy vállalhatják a családi élet felelősségét, akkor ez azt jelenti, hogy a keresztyén fiatalnak - ha komolyan veszi az Úr Jézus követését házassága előtt 6-12 éven át kell szexuális önmegtartóztatásban élnie.
Ezek a minden keresztyén számára oly döntő évek a kísértések és próbatételek idejét jelentik, olyan időt, amelyben lefektetik a síneket további életük számára. Ezekben a ,,viharos" években vagy olyan személyiséggé érik valaki, aki Isten segítségével megtanulta, hogyan kell győzni. Vagy legyőzi őt a kívánság és a bűn, és hiányzik belőle az a fontos előfeltétel, amelynek alapján további életében hasznos lehet Isten és az emberek számára. A kísértések és szenvedélyek hullámai között vagy Istenbe kapaszkodik, hogy megállhasson, vagy enged, és végül is szeszélyeinek és kívánságainak a játékszerévé válik.
Nem csoda, hogy az ördög mindent felkínál, hogy a fiatal keresztyéneket ebben a korban elcsábítsa és rászedje, s ezáltal további életükben őket, mint Jézus Krisztus tanítványait harcképtelenné tegye.
Mielőtt Dávid harcra indult volna Góliát ellen, bizonyságot tehetett Saulnak arról, hogy előzőleg már a pusztaságban egészen másfajta harcokat vívott. ,,Leterítette a te szolgád az oroszlánt is, a medvét is: így jár majd ez a körülmetéletlen filiszteus is, mint azok közül bármelyik, mivel csúfolta az élő Isten seregét" (1Sám 17,36).
Ott a csendben, távol az emberektől, Dávid megtapasztalta az oroszlánok és a medvék erejét, de Isten hatalmát is. Istennek ez a kemény, de áldott iskolája tette őt képessé arra, hogy nyugodtan és félelem nélkül szálljon szembe az óriás Góliáttal, akitől Izráel harcosai rettegtek.
Ez az oroszlánokkal és medvékkel folytatott rejtett küzdelem sok fiatal keresztyén küzdelméhez hasonlít. Gyakran még szüleiknek és testvéreiknek sincs sejtelmük arról, mennyi kísértés, mennyi veszedelem támad a fiatal emberekre, akik olykor szorultságukban már ,,csak" az Úrhoz tudnak kiáltani segítségért. Azonban éppen ezekben a viharokban formálódik a jellemük, úgyhogy később egészen más hatalmakkal is szembe tudnak szállni.
Az ifjúkori küzdelem a tisztaságért nagy nyomorúsággal, de nagy áldással is jár.
Aki ebben az életkorban megtanulta, hogy szexualitását ne elfojtsa, hanem uralkodjon azon, fontos előfeltételét teremtette meg annak, hogy később jó házastárs legyen.
John White találó képet használ arra, hogy érthetővé tegye ezt a fontos leckét: ,,A szexuális vágy érzékelése Istentől kapott adottság. Ezért nem kell, hogy szégyelljem magam, bűntudatom legyen, vagy féljek. De van, amikor ennek a vágynak azt kell mondanom, mint a kutyámnak: - El veled! Majd máskor, de nem most. - Ahogyan a kutyám, talán nem akar engedelmeskedni. De meg kell fegyelmezni, és nekem kell úrnak lenni fölötte. Ily módon nem elűzöm a kutyámat, de a helyére parancsolom, amikor azt mondom: - El! -, és nem kell szégyenkeznem, ha látogató jön. Ha szégyenkeznem kellene miatta, akkor eldugnám a pincében, és bosszantana, hogy nyöszörög és kaparja az ajtót. De éppen ellenkezőleg. Büszke vagyok rá. Mégis meg kell értetnem vele, hogy hol a helye. Ha ezt nem tenném meg, azzal gondot okoznék neki, magamnak és a vendégeimnek. Hamarosan elveszíteném a barátaimat, mert rossz néven vennék, hogy rájuk ugrál, a tappancsával csapkodja, megkarmolja és megnyaldossa őket. Ezen kívül kutyámat a tapasztalt visszautasítás, amelyet nem képes megérteni, mélyen megsértené és összezavarná. A szexuális vágyat (ahogyan egy jó rendőrkutyát) meg kell fegyelmezni, és egy bizonyos helyre vissza kell parancsolni, ha egészséges egyénekké és nem szexuális vadakká akarunk fejlődni."
Isten megparancsolta Izráel népének, hogy aratásuk zsengéjét és az állataik első fajzását bocsássák az Ő rendelkezésére. Ugyanúgy minden ifjú keresztyénnek el kell döntenie, hogy legjobb szellemi, lelki és testi erejét odaszenteli-e Teremtőjének és Megváltójának, vagy pedig saját szolgálatába állítja, és így eltékozolja.
,,Tiszteld az Urat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából, akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad sajtóidból" (Péld 3,9-10).
Ez lenne az oka, hogy oly sok keresztyén ember élete szegényes, terméketlen és örömtelen?
Nem érdemli-e meg Urunk - aki ,,gazdag lévén szegénnyé lett értünk" (2Kor 8,9), azért, hogy minket megszabadítson -, hogy többet adjunk neki annál, mint ami az önszeretet évei után még megmarad?
Janis Joplin, a 70-es évek talán legismertebb popénekesnője az életet ,,az aranydisznó körüli tánc"-nak nevezte, és azt vallotta, hogy ,,jobb tíz éven át élvezni az életet ahogy csak bírjuk, mint elérni a 70 éves kort." Nem volt még harminc éves sem, amikor túladagolt heroin végzett vele. Némi készpénz maradt utána, amelyet végakarata szerint barátai elmulattak San Anselmóban.
Az amerikai Jim Elliot viszont huszonegy éves korában így imádkozott: ,,Uram, gyújtsd meg életem halott rőzsekötegét, add, hogy fellobogjon és érted elégjen. Emészd el életemet, Uram, mert a tiéd az. Nem törekszem hosszú életre, hanem teljesre, olyanra, mint a tiéd volt, Uram Jézus!"
Ő sem volt még harminc éves, amikor 1956-ban, Ecuadorban auka-indiánok meggyilkolták. ,,A Mindenható árnyékában" című hátrahagyott naplója fiatalok százait indította arra, hogy életüket Jézus Krisztus szolgálatába állítsák (magyarul is megjelent).
Mit tudnánk Isten elé vinni, ha még ma elhívna bennünket az örökkévalóságba, és mit hagynánk hátra az embereknek?

Wolfgang Bühne
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Emlékezzünk meg a nyugalom napjáról!
  2016-11-16 11:37:57, szerda
 
  ,,Így készült el az ég és a föld és minden seregük. Mikor pedig a hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet alkotott, megnyugodott a hetedik napon minden munkája után. Azután megáldotta Isten a hetedik napot és megszentelte, mivelhogy azon nyugodott meg minden munkája után." (1Mózes 2,1-3)

Miért lett megalkotva a nyugalom napja, és azután az Úr Napja? Mi volt a kapcsolat közöttük? A nyugalom napja csak az ószövetségi időkre vonatkozott? Változott-e a nyugalom napjának természete Krisztus után? Hogyan is kell pontosan megtartani az Úr napját? Mennyire fontos ez? Mikor kell megtartani az Úr napját - a hetedik napon vagy a hét első napján? Igaz-e az, hogy a korai és a késői reformátorok között nagy nézetkülönbség volt a nyugalom napját illetően? Ezek a kérdések napjainkban gyakran feltevődnek, és most megpróbáljuk megválaszolni őket.

Isten elrendel egy különleges napot

Kezdjük az 1Móz 2,2-3-nál, nyilvánvalóan azon a helyen, ahol azt olvassuk, hogy Isten befejezte alkotó munkáját, megáldotta a hetedik napot és megszentelte azt. Ez a nap kezdettől fogva egy nagyon különleges nap volt, amelyet Isten már Mózes előtt 3000 évvel elkülönített. Azért kapta a teremtéskor az emberiség, (1) hogy megemlékezzen Isten teremtő munkájáról, (2) hogy legyen egy nap a pihenésre és dicsőítésre, és (3) hogy előremutasson az örökké tartó nyugalomra, ahová mindazok eljutnak, akik maguk is megnyugszanak saját munkáiktól, és Krisztusban bíznak. (A nyugalom napjának e céljáról a Zsidókhoz írt levél 3. és 4. fejezete tanít.)
Néhányan azt a nézetet vallják, hogy a negyedik parancsolat már nem érvényes ránk, mivel az csupán a mózesi szövetségre vonatkozott. Pedig a nyugalom napjának elrendelése egyértelműen ,,nagyobb", mint a szövetség, hiszen Isten már a teremtésnél kijelentette, a ,,Teremtési rendeletben".
Az Ádám és Mózes időszaka között élt emberek vajon tudtak a nyugalom napjáról, és arról, hogy azt meg kell tartani? Egyesek szerint a nyugalom napjának megtartása csak a mózesi időkben, a törvény elrendelése idején kezdődött el. Mások azt mondják, hogy bár Isten elénk adta a nyugalom napjának modelljét a Teremtéskor, de az embereknek nem mondta el, hogy ők is e szerint cselekedjenek.
Ez az elképzelés arra alapoz, hogy a szombatnap nincs megemlítve Mózes első könyvének 2. fejezete és Mózes második könyve között. Azonban nem magyarázzák meg a Mózes első könyvének második fejezetében tett igen fontos állítást, miszerint Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot. Pedig ez az állítás (1Móz 2) nyilvánvalóan csak valami olyan dologra utalhat, amit Isten az emberiség engedelmessége érdekében és javára munkált, mivel Isten maga nincs időhöz és napokhoz kötve. E nézet képviselői úgy gondolják, hogy Isten megkülönböztetett egy napot, a hét egy napjának különleges helyet biztosított, amely nap ezáltal minden más nap fölé emelkedett és megszenteltetett.

Egy különleges nap

Gondoljuk át tudatosan ezt az állítást, miszerint ez a nap áldott volt, hiszen a Bibliában rendszerint az emberek azok, akik meg vannak áldva. Ugyanígy, ez a nap meg volt különböztetve minden más naptól, meg volt szentelve - holott a Bibliában rendszerint az emberek vagy a helyszínek vagy a tárgyak vannak megszentelve. Isten hatalmas tettének, a Teremtésnek, nyilvánvaló üzenete az volt, hogy különleges áldás kapcsolódik e nap megtartásához. Ez a nap azért készíttetett, hogy el legyen különítve Istennek és a nyugalomnak; az alapelv pedig az, hogyha Isten megpihent ezen a napon, akkor az embernek is így kell cselekednie, aki Isten képmására teremtetett.
Ádám azt a feladatot kapta, hogy művelje és őrizze a földet, és a bűnbeesés után is vele maradt a speciális nap és kötelességeinek veleszületett ismerete.
Azoknak, akik nem látnak semmiféle teremtési rendeletet vagy parancsot a Mózes első könyvének második fejezetében, nincs kielégítő magyarázatuk arra sem, hogy mit tett Isten, amikor megáldotta és megszentelte a hetedik napot. Számukra az Úr egy igen jelentős tette rejtélyesnek és évszázadokra lényegtelennek tűnik mindaddig, amíg csak a negyedik parancsolat nem adatik Mózesnek. Akik tagadják, hogy a szombatnap megünneplése az Édenkertben kezdődött volna, azoknak sincs magyarázata a negyedik parancsolatban (Mózes második könyve) megjelenő kifejezésre, hogy ,,emlékezzetek meg a nyugalom napjáról". Az ,,emlékezni" szó egyértelműen visszatekint az Édenben elkezdődött szombatnapra, amely kifejezés nem volt idegen az embereknek (Mózes második könyvében). Egyértelmű volt, mivel a negyedik parancsolat különleges módon össze van kapcsolva a Teremtési paranccsal a 2Móz 20,11-ben: ,,Mert hat napon teremtette az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta az Úr a szombat napját, és megszentelte azt".
Mivel elmulasztják értelmezni és megmagyarázni e jelentőségteljes verseket, a szombatnapot a mózesi törvényekhez kötők egyszerűen félresöprik e verseket, úgy állítva be a helyzetet, mintha előzőleg nem is szerepeltek volna ezek az Igében. Ennek ellenére Isten azon cselekedete, amellyel a Teremtéskor kezdeményezte a nyugalom napját, kétségtelenül előíró és igényt támasztó; egy parancsolat az emberiség számára. A bűnbeesés után ez úgy folytatódott, mint a dicsőítés, a lelki öröm és a Teremtésre való megemlékezés napja.
Érdekes módon gyakran előkerül, hogy a nyugalom napja az özönvíz kapcsán is megfigyelhető, amikor számos esemény hét napos intervallumonként történik, mintha a bárkában minden egyes esemény várt volna a következő szombatig. A hét napos heti ciklus az Édenkertben vette kezdetét, ezt támasztja alá az 1Móz 7,4 és 10; 8,10 és 12. Az 1Móz 8,10-ben például ezt olvassuk Noéról: ,,és várakozott még másik hét napig", s ugyanez ismétlődik meg a 12. versben is. Az Édenkertben Ádámnak megtanított 7 napos hét bizonyára bevetté vált az ókori világban és valószínűleg a szombatnap szintén.

A Tízparancsolat előtt

Mózes második könyvének 16. fejezetében feljegyzetteknek különleges szerepe van annak bizonyításában, hogy a szombatnap megünneplése megfigyelhető Ádámtól Mózesig is, mivel ezek az események megelőzik a Tízparancsolatot. Itt olvasunk a mannáról és arról, hogyan kellett a manna gyűjtésével kapcsolatban betartani a nyugalom napjának megszentelését. Az embereknek dupla porciót kellett gyűjteni a hatodik napon, mert a hetedik nap az Úrnak nyugalomnapja volt. A 23. vers így szól - ,,Ez az, amit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat". Talán feltételezhetjük, hogy az Ádámban, illetve Ábrahámban elültetett ,,isteni mag" mindeddig a napig nem feledkezett el teljesen a nyugalom napjának fontosságáról, még ha annyi év egyiptomi fogság után szükséges is volt ezt a tudást felfrissíteni. A 2Mózes 16-ban Mózes minden bizonnyal azt feltételezte, hogy az emberek tudják, mi az a szombat nap. (Kálvin azt tanította, hogy bár a nyugalom napja kihalt a pogány népek között, Ábrahám nemzetségében folytatódott, bár ott is ,,majdnem kihalt".)
John Flavel rövidebb Káté magyarázatában a tisztelet számos különleges jelét jegyezte fel, amelyeket Isten a negyedik parancsolatba helyezett. Vajon ezek a jelei egy alárandelt parancsolatnak, amelyet ma oly könnyedén veszünk?
(1)Ez a leghosszabb a parancsolatok közül.
(2)Komoly emlékeztetést és figyelmeztetést tartalmaz.
(3)Mind pozitív, mint negatív oldalról meg van közelítve, ellentétben a többi parancsolattal.
(4)Több érv megerősíti a parancsolatot, mint bármelyik másikat.

A nyugalom napjának célja

A 2Mózes 20-ban fel kell ismerjük a parancsolatokhoz adott isteni előszót (2. vers): ,,Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földéről, a szolgálat házából".
A Tízparancsolat a szabadítás kontextusában adatott. Eddig már láttuk, hogy a nyugalom napja (i) megemlékezés a Teremtésről, (ii) a nyugalom és a dicsőítés napja, és (iii) az örökkévaló szabadítás szimboluma, de a Tízparancsolattal jött egy újabb cél is, mégpedig az, hogy tiszteljük Istent az Ő szabadításáért. Ezt olvassuk kifejezetten a nyugalomnapról az 5Móz 15-ben: ,,És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Egyiptom földén, és kihozott téged onnan az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad."
Az ószövetségi zsidók igyekeztek szombaton megünnepelni és magasztalni az Egyiptomból való szabadulásukat, mi pedig Krisztus óta az övékénél nagyobb szabadulásra koncentrálunk vasárnap - a Krisztus által a Kálvárián biztosított szabadulásra. A keresztyén ,,szombatnak" szintén megvan ugyanez a célja: egy nap Krisztus dicsőségére.
Visszatérve a 2Móz 20,8-ra, itt ezt olvassuk: ,,Megemlékezzél a szombatnapról", ez azt jelzi, hogy a nyugalomnap már létezett és jól ismert volt előttük. Az a szó, hogy ,,megemlékezzél" felöleli a múltat, és ugyanakkor a jövőre vonatkozó parancsolatot ad Isten embereinek.
Természetesen tudni szeretnénk, hogy a nyugalomnap mennyire kötelező ma számunkra: teljesen vagy részben? A Teremtéstől kezdve a nyugalomnapnak volt egy ideiglenes része, mivel egyfajta szimbolikus előretekintését tartalmazta a Krisztus általi megváltás eljövendő munkájának (Zsidókhoz írt levél 3. és 4. fejezet). Nyilvánvalóan, amikor Krisztus először eljött, a szimbolikus aspektus betöltetett, minden előzetes ,,árnyék" elavulttá vált a betöltés fényében. Nem meglepő, hogy Isten a ,,szombatnapot" áttette a hét első napjára, Krisztus feltámadásának napjára, amely jelezte Krisztusnak a Golgotán végzett sikeres munkáját. Ettől a naptól kezdve minden, ami csak szimbóluma és árnyéka volt a Krisztusnak, minden prófécia, amely Krisztust jövendölte meg, betöltetett és megszűnt, de a nyugalomnap a következő okok miatt folytatódott:
(1)Isten speciális napja egy Teremtési rendelet, és szintén egyik pontja a Tízparancsolatnak, amely maradandó erkölcsi törvény. A negyedik parancsolat az első törvénytáblán volt, amely az ember Isten iránti örökkévaló kötelességeiről szól. Ennek a szimbolikus aspektusa Krisztusban betöltetett, de a parancsolat lényegi alapelve megmaradt.
(2)Szükséges, hogy legyen egy nap, amikor megemlékezhetünk a Teremtésről.
(3)Szükséges, hogy legyen egy nap, ami a nyugalom napja, különösen az istentisztelet és a tanítás napja.
(4)Szükséges, hogy legyen egy nap, amikor megemlékezünk a szabadításról, és ugyanakkor magasztaljuk Istent szabadításunkért - immár Krisztusban. Nagyon fontos alkotórésze ez az üzenetnek, hiszen Krisztus maga bemutatta és megmagyarázta Istennek a nyugalom napján végzett munkáját, és így kell tennünk nekünk is a felnőttek és gyerekek evangelizálása által (Jn 5,1-18; Lk 4,31; Lk 6,6-11; Lk 13,10-17; Lk 14,1).
(5)Szükséges, hogy legyen egy nap mindazok számára, akik dolgoznak, hogy ezen a napon részesüljenek az (1)-(4) pontok áldásaiból. A negyedik parancsolat ily módon ellen mond a szükségtelen vasárnapi kereskedelem támogatásának, legyen szó üzletekről, éttermekről, benzinkutakról vagy szórakozási lehetőségekről.

Van még egy oldala a zsidó szombatnak, amely Krisztus eljövetelével megszűnt. Mózes idejétől a szombatnap összefonódott a ceremoniális törvényekkel, magára véve ez által további vallási szabályokat, mivel a szombatnap Istennek a zsidó néppel kötött speciális szövetsége jeléül is szolgált (2Móz 31,12-17). A szombatnap megszegése azért volt akkor halálos bűn, mivel ez Istennek az ő népével kötött speciális szövetségének megszegését jelentette. De amikor megjelent Krisztus, a zsidókkal kötött ideiglenes szövetség megszűnt és a Mózesnek adott szombatnaphoz kapcsolódó szigorú és kemény rendszabályok szintén megszűntek.
A Kol 2,16-17-ben Pál arra figyelmezteti a pogány megtérőket, hogy ne hagyják magukat bevonni a júdaisták által a zsidó szokások megtartásába, vagy megítéltetni azok elhagyása miatt, beleértve ebbe a zsidó szombatot is, mivel ezek a dolgok csupán ,,csak árnyékai az elkövetkezendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé". A Szentírásból egyértelmű, hogy a kolossébeli hívők megtartották a keresztyén szombatot (az Úr Napját), csakúgy, mint a Korintusban és Galáciában lévő gyülekezetek (1Kor 16,1-2). (folyt. köv.)

Dr. Peter Masters
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
A végső erő
  2016-11-13 12:59:19, vasárnap
 
  A végső erő


A házasság egyedülálló módon képes megmutatni, ki is vagyok valójában. Különös erőt hordoz magában, jóváteheti a múltam, és a szeretet révén meggyógyíthatja az önértékelésem. Emellett arra is képes, hogy megértesse velünk Isten kegyelmét, amelyet Jézus Krisztusban mutatott meg nekünk. Pál az Efezusi levél ötödik fejezetében azt írja, hogy Jézus az életét adta értünk, és nagy árat fizetett, hogy Isten megbocsáthasson nekünk, és valami szépet hozhasson létre belőlünk. Mivel ő ezt tette velünk, mi is megtehetjük ugyanezt másokkal.
A mi bűneink sokkal nagyobb fájdalmat okoztak Jézusnak, mint amekkorát a házastársunk vétkei okoznak nekünk. Talán úgy érezzük, hogy a társunk keresztre feszít, Jézus azonban valóságosan ott függött a kereszten a bűneink miatt, mégis megbocsátott.
Egy régi mesében az orosz cár kedvenc tábornoka megsebesült és haldoklott. A tábornok a halálos ágyán feküdt, amikor a cár ígéretet tett, hogy felneveli a fiát és gondoskodik róla. A cár betartotta ígéretét: a fiú a lehető legjobb ellátásban és neveltetésben részesült. Amikor felnőtt, belépett a hadseregbe, sőt tisztté avatták. De sajnos volt egy káros szenvedélye, a szerencsejáték. Miután végleg eladósodott, sikkasztott az ezred pénztárából. Egy éjjel, amikor a könyvelést tanulmányozta a sátorban, rájött, hogy hamarosan le fog lepleződni, a könyvelők bizonyosan észreveszik, mit tett. Arra készült, hogy végez magával, de előtte inni kezdett. A revolvert maga mellé fektette, hogy erősítésképpen felhajtson még néhány pohárral. Csakhogy az ital olyan erős volt, hogy végül ájultan borult az asztalra.
A cárnak szokása volt álruhát öltve felmérni birodalma állapotát. Ezen az éjszakán is ezt tette. Egyszerű közlegényként bejárta a hadsereg táborát, az állásokat, hogy megtudja, milyen a morál, miről beszélgetnek a katonák. Nevelt fiát a számlakönyvre borulva, félájultan találta a sátrában. A könyvekbe belelapozva azonnal felismerte, mit tett és mire készült a fiú.
Órák teltek el, mire a fiatalember felébredt. Revolverét a legnagyobb meglepetésére sehol sem találta, viszont észrevett egy levelet az asztalon. Egy kötelezvény volt, s ez állt benne: ,,Én, a cár magánvagyonomból fedezem a könyvelési hiány teljes összegét." Az irományon a cár pecsétje állt. Az uralkodó pontosan tudta, mit vétett a fiú, s ennek következményeivel is tisztában volt. Mégis kifizette helyette a tartozást, vagyis elrendezte a vétket.
Ezért fordulhatok így a házastársamhoz, ha vétett ellenem: ,,Látom a bűnöd, de elfedezem, megbocsátok, mert Jézus is látta az én bűnömet, mégis megbocsátotta." Hiszen a világegyetem Ura is álruhában látogatott el a földre Jézus Krisztus személyében, majd pedig amikor a szívünkbe belenézett, a legrosszabbal találta szembe magát. Jézus esetében nem valamiféle elvont gyakorlatról volt szó: őt a szó szoros értelmében a mi bűneink ölték meg. A keresztre szegezve letekintett ránk, és látta, hogy megtagadjuk, eláruljuk, elhagyjuk őt. Látta a bűnünket, és elfedezte.
Nem ismerek ennél bőségesebb forrást, amelyből a mások iránti megbocsátásunk táplálkozhatna, és véleményem szerint nem létezik fontosabb attitűd a házasságban, mint a megbocsátásra való készség. Az, hogy maradéktalanul, szabadon, következmények nélkül, szívből megbocsássunk egymásnak. Isten kegyelmét - vagyis a saját bűnösségemet, amelyből megváltott a kegyelem - valóságosan, mélyen átélve helyesen tudom majd alkalmazni az igazság és a szeretet erejét a házasságban.
Így, ha a kegyelem tudatában mozgosítom ezeket az erőket, hozzájárulhatok ahhoz, hogy házastársam eljusson a dicsőségig.
A hálószobánk falán ott lóg az esküvői fotónk, immár harminchét éve. Akkoriban jobban néztünk ki: nekem még volt hajam, és... hogy is mondjam, valahogy karcsúbbak voltunk. Amikor esküvői szertartást vezetek, a lélegzetelállítóan elegáns vőlegény és menyasszony láttán gyakran elfog a kísértés, hogy megjegyezzem: ,,Irtó jól néztek ki, de higgyétek el, gyorsan elillan majd a szépségetek. Soha többé nem lesztek ilyen vonzóak."
Végső soron azonban nem lenne igazam, főleg, ha a házaspár kegyelemmel használja az igazság és a szeretetét erejét, és elkötelezett társai egymásnak a lelki növekedés nagy kalandjában, Istennel együtt járva végig az új teremtésig vezető utat. Ekképpen, ahogy telnek az évek, Isten egyre szebbnek látja mindkettejüket, mint ahogy a megmunkálás alatt álló gyémánt is egyre szebben ragyog.

Ezért nem csüggedünk. A mi külső emberünk romlik ugyan, de a belső napról napra megújul. Pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket felülmúló, nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mert nem a láthatókra szegezzük tekintetünket, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideigvalók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. (2Korinthus 4,16-18)

A lelki dolgokban jó ítélőképességgel megáldott házastársak olykor képesek Isten szemével tekinteni a másikra, és ez lelkesedéssel tölti el őket. A világ csak a ráncainkat látja, de ha Jézus kegyelmével áthatva, jól használjuk a házasságban rejlő erőket, egyre csodásabbnak találhatjuk egymás lelkét. Felöltöztethetjük, megtisztíthatjuk, feldíszíthetjük egymást. És eljön majd a nap, amikor az egész világ előtt feltárul, amit Isten lát bennünk.
Az esküvő napján azt kellene mondanunk egymásnak: ,,Bármilyen gyönyörű is vagy ma, egy napon olyan ragyogóan fogsz odaállni velem Isten elé, hogy mostani ruhád szegényes öltözetnek fog tűnni csupán."

Timothy Keller
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 71 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 8 db bejegyzés
e hónap: 537 db bejegyzés
e év: 2872 db bejegyzés
Összes: 6714 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1043
  • e Hét: 4451
  • e Hónap: 30523
  • e Év: 173842
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.