Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/13 oldal   Bejegyzések száma: 124 
Krisztus levele vagy
  2021-04-14 21:36:36, szerda
 
  Krisztus levele vagy

Textus: 2Kor 3:2-3

Vannak emberek akik megőrizték azokat a leveleket, amiket, számukra kedves személyektől kaptak: ez a kedves személy lehet egy barát vagy barátnő, férj vagy feleség, szülő vagy gyerek. Ezek a levelek minden földi vagyonnál értékesebbek lehetnek a számukra. Micsoda értékkel bírhattak az otthon maradottak számára azok a levelek amiket a frontról küldtek haza a férjek és apák. Vagy fordítva. Milyen értékkel bírhattak a fronton harcoló férjek és apák számára azok a levelek amiket szeretteik küldtek nekik. Talán te is őrizel néhány számodra értékes levelet kedves személyektől.

Egy másik típusú értékes levél csoport az, amelyek élet leckéket tanítanak. A legértékesebb levelek amik valaha íródtak az Újszövetségi levelek. Ugyanazokat a leckéket tanítják. Elmondják nekünk, hogy mit tett Isten Jézus Krisztusban. Elmondják nekünk, hogy egyedül Őbenne bízzunk. Beszélnek nekünk a dicsőség reménységéről ami a miénk Jézusért. Elmondják nekünk, hogy szeressük Istent és engedelmeskedjünk Neki. Azt is, hogy kerüljük a bűnt. Ezek a levelek tartalmazzák a bűnösök megdorgálását. A legtöbbjük tele van bátorítással. Mennyire áldott az egyház, hogy rendelkezhet ezekkel a levelekkel.

A felolvasott igeszakaszunkban azonban Pál apostol egy másik levél típusról beszél. Azt mondja a korinthusi keresztyéneknek, hogy ők az ő levele. A hamis tanítók támadták Pál szolgálatát és ő úgy védte a szolgálatát, hogy emlékeztette a korinthusi keresztyéneket, hogy ők az ő levele. Az életük bizonyítéka volt annak, hogy Pál szolgálata igaz volt. Teljesen tudatában voltak annak, hogy Pál szolgálata Istentől volt, hogy szolgálatán a Szentlélek kenete volt. Ezt onnan tudták, hogy az evangélium amit Pál hirdetett nekik megváltoztatta az életüket, ami bizonyította Pál igazi apostolságát.

Pál ezt írta (2Kor 3,1-2):

,,Elkezdjük-e ismét ajánlani önmagunkat? Vagy szükségünk van-e, mint némelyeknek, hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánlólevelekre? A mi levelünk ti vagytok, amely be van írva szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember."

A korinthusi keresztyének élete igazolta, hogy Pál szolgálata Istentől volt. Majd Pál folytatja tovább, és azt mondja nekik, hogy ők nem csupán az ő levelei, hanem a Krisztus levelei (2Kor 3,3):

,,Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva, és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira."

Pál arról beszél, hogy aki megfigyelte az életüket, megtudhatta abból, hogy Jézus milyen életet vár el tőle.

Ez az igeszakasz azt a gyakorlati dolgot tanítja nekünk, hogy:

1) Az életünk Krisztus levele kell legyen.

Amikor az emberek látnak téged, amikor megfigyelik viselkedésedet, amikor hallják szavaidat - képesek kell legyenek felismerni Krisztus utasításait a maguk számára abból ahogyan élsz. Éppen úgy ahogy ők képesek elolvasni az Újszövetség leveleit, és azokból megtudni, hogy hogyan kell szeretni Istent és a felebarátot - ugyanúgy képesek kell legyenek arra is, hogy ránéznek az életedre és abból megismerhetik ugyanazokat a leckéket.

Ez egy hihetetlen gondolat. Életed Krisztus levele kell legyen. Ez igaz a keresztyénekre mivel Krisztus él bennük. Pál apostol beszél erről a Galata 2,20-ban. Ezt írja:

,,Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem."

Jézus adta neked a Szentlelket és Ő benned él azért hogy átalakítson, megváltoztasson. Benned él azért, hogy egyre inkább Krisztushoz hasonlítsál.

Pál beszél erről a Kolossé 1,26-27-ben is, amikor a titokról ír amely rejtve volt örök idők és nemzedékek óta, de amely most kijelentetett a szenteknek:

,,akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag e titok dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van (angol fordítás szerint: ,,Krisztus bennetek van") : reménysége az eljövendő dicsőségnek."

Pál apostol egy nagy titokról beszél. Mi az a titok?

,,Ez a titok az, hogy Krisztus bennetek van..."

Krisztus bennetek. Oly módon bennetek, hogy amit mások látnak bennetek, az Krisztus.

Napjainkban sokan ezt jelentéktelennek tekintik és elhomályosítják ennek fontosságát. Sokan akik magukat keresztyéneknek vallják nem sokra értékelik a keresztyén közösséget. Nem járnak gyülekezetbe. Elszigeteltségben élik életüket. Nem használják lelki ajándékaikat a gyülekezetben. Azt gondolják, hogy ez így rendben van.

De gondolkodjatok el ezen annak fényében amit a Szentlélek tanít nekünk itt. Elmulasztják látni Krisztus összes levelét amiket Isten küldött a gyülekezetbe. Krisztus bennünk van, hogy mindenki lássa. Látjuk ezt a témát sokféleképpen kifejezve. A Máté 5,16-ban Jézus azt mondja a tanítványainak:

,,Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat."

Pál ezt írja az Efézus 5,1-2-ben:

,,Legyetek tehát Isten követői mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, Istennek kedves illatként."

Istenhez hasonlók kell legyünk. A Filippi 2,15 szerint nekünk:

,,ragyognunk kell, mint csillagok a világban (a világegyetemben)."

Krisztus benned él és ez azt jelenti, hogy ragyoghatsz ha átadod magad az irányításának. Szentlelke által Jézus lakozást vett benned. Az Övé vagy, tested az Ő temploma. Ő benned él.

Amikor mások reád néznek akkor nekik látniuk kell Krisztus tanításait megvalósulni. Amikor reád tekintenek akkor azt kell látniuk, hogy milyen a Krisztus szeretete. Amikor megfigyelik az életedet akkor azt kell lássák, hogy milyen a Krisztus kedvessége, együttérzése és könyörülete. Amikor életedre néznek akkor azt kell lássák, hogy milyen a Krisztus megbocsájtása. Amikor reád néznek akkor azt kell lássák, hogy milyen a Krisztus türelme.

Fontos felismerni (megérteni), hogy ez a levél amiről Pál beszél, nem tőled való levél. Amikor az emberek látnak téged és megfigyelik viselkedésedet akkor Isten nem akarja, hogy ők a régi természetedet lássák, a régi bűnös, önző énedet. Nem. Ők nem ezt kell lássák. Amikor figyelnek téged akkor azt kell lássák, hogy milyen Jézus. Krisztust kell lássák benned. A tulajdonságait kell lássák benned - a szeretetét, a könyörületét, a kedvességét, az irgalmát, a szentségét, az igazságosságát, az Istenhez és az igazsághoz való hűségét. Meg kell mutasd nekik az Isten dicsőségét. Pál beszél erről ebben a fejezetben a 18 -dik versben. Azt mondja:

,,Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre."

Isten elhívott bennünket, hogy keresztyének legyünk, azért hogy átformálódjunk, hogy az emberek lássák Krisztus tanításait az életünkben. Látniuk kell Krisztus dicsőségét bennünk. Krisztus levele kell legyél nekik.

A nagy kérdés az, hogy:

2) Az életed Krisztus levele?

Mit látnak az emberek a viselkedésedben? Látják abban Krisztust? Krisztus tanításainak a gyakorlati megvalósulását látják ott? Világosan látják?

Az érdekes dolog e levelek kapcsán az, hogy ha látsz valakit aki úgy cselekszik, úgy él mint Krisztus, az nagy hatással lehet rád.

El tudjuk képzelni, hogy milyen hatással lehetett egy izraelita katona számára a Dávid hite amint szembeszállt Góliáttal és legyőzte azt? Nagy hatással lehetett rá. Amikor látták az izraeliták, hogy Dávid legyőzi Góliátot, akkor tudták, hogy egy hívő ember megtudja tenni azt. Ők korábban ezt nem tudták csak akkor amikor Dávid megjelent a csatatéren és legyőzte a filiszteust. Negyven napig Góliát reggel és este kiállt a csatatérre és gyalázta Izrael Istenét. Az izraeli katonák tőle való féltükben elszaladtak. (1Sám 17:24)

De miután látták Dávidot, hogy mit tett, ők tudták, hogy Isten volt Dáviddal és azt is tudták, hogy ha bíznak Benne akkor győzelmet ad nekik. Amikor látunk bátor embereket, akkor ez bátorságra ösztönöz bennünket is.

3) De hogyan lehet valaki Krisztus levele?

Természetesen, csak Isten tudja megtenni, hogy valaki Krisztus levele legyen. Isten Lelkének a műve ez aki bennünk él, aki igazságban vezet minket, aki munkálkodik az életünkben, hogy szentek legyünk. Pál ezt mondja a korinthusiakról:

,,ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva, és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira."

Mégis vannak dolgok amiket Isten felhasznál ebben a folyamatban. Isten felhasználta Pál szolgálatát közöttük. A 2-dik vers elején ezt mondja Pál:

,,A mi levelünk ti vagytok..."

A 3-dik vers hozzáteszi:

,,ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok."

Majd az 5-dik versben Pál megjegyzi, hogy ők nem voltak alkalmasak önmagukban a szolgálatra, hanem Isten tette őket alkalmasakká.

Lényegében úgy lehet valaki Krisztus levele, hogy Krisztus benne van. De megvan a te felelősséged is ebben. Használnod kell a kegyelmi eszközöket. Igeolvasás, igehirdetés, imádság, sákramentumok, keresztyén közösség - mindezek részei ennek a folyamatnak. Engedned kell, hogy Isten Igéje átformáljon. Ez arról szól, hogy nem te élsz, hanem Krisztus él benned.

Az utolsó megállapítás amit tenni szeretnék, az az, hogy:

4) Elképesztően hatékony, hogy Krisztus levele vagy.

Ez nagy hatással van úgy a hívőkre mint a hitetlenekre. Hadd említsek erre egy példát az ókorból.

A 156. évben, február vége felé a prokonzul nagy ünnepségeket rendezett Szmirnában. Nap-nap mellett zsúfolva volt a körszínház; de az eldurvult, vérsóvár tömeget nem elégítették ki a megszokott gladiátorjátékok. Egyszerre ezer torokból bődül föl a kiáltás: El ezekkel; hozzátok Polikárpot! Polikárp tudta, hogy az ő órája elérkezett. Hisz csak három napja, hogy különös álma volt: feje alatt meggyulladt a vánkos és lobogó lánggal égett. Megértette a jelt: máglyahalál várja. S ő ifjú kora óta el volt készülve. Hisz abban az időben püspökséget vállalni annyi volt, mint vértanúságot vállalni. Mindazáltal engedett hívei unszolásának és egy majorban rejtőzött.
Egy elfogott szolgája a kínpadon elárulta rejtekét, és este megjelentek a pribékek. ,,Legyen meg az Isten akarata", mondotta Polikárp. Elébe ment a kissé röstelkedő fogdmegeknek, ételt-italt adatott nekik; csak engedjenek neki még; kis időt imádkozni. És az ősz főpap elvonult utolsó imára. ,,Mind Istennek ajánlotta, akikkel valaha dolga volt és földkerekségén elterjedt egész katolikus Egyházat". Két óra hosszat tartott ez a fölséges főpapi imádság.
A vad poroszlók is tisztelettel nézték a szikár, átszellemült aggastyánt és lehető kímélettel tettek eleget megbízásuknak.
Útközben a menet találkozott a város rendőrfőnökével és atyjával. Ezek kocsijukba vették és igyekeztek rábírni, hogy a prokonzul előtt esküdjön és áldozzon a császár nevére. Kárbaveszett igyekezet! ,,Nem teszem meg, amit tanácsoltok", volt végső válasza. Mikor a zsúfolt színházba ért a menet, Polikárp és keresztény kísérete határozott szózatot hall: Polikárp, légy erős és küzdj férfiasan!
A tömeg elhallgat, és a csöndben fölhangzik a prokonzul szava: ,,Esküdj a császárra és mondd; Le az istentagadókkal". Polikárp végignéz a bámész tömegen, rájuk mutat s fájdalomtól és szent haragtól remegő hangon mondja ,,Igen, le az istentagadókkal". A prokonzul élesen rákiált: ,,Esküdj és átkozd Krisztust"! Erre az aggastyán: ,,Nyolcvankét éve szolgálom Krisztust, és sohasem bántott. Hogyan átkozhatnám az én királyomat, aki megváltott!" A prokonzul fenyegetőzik: ,,Tűzbe dobatlak, ha nem tágítasz." Polikárp: ,,Te engem tűzzel fenyegetsz, mely egy óra hosszat ég és azután elalszik; nem tudsz a jövendő büntetésről és a kárhozat örök tüzéről, mely az istenteleneket várja. De mit habozol"?
Az ítélet elhangzott és a cirkuszi játékok végeztével ottmaradt az ádáz tömeg segíteni a végrehajtásban. A zsidók még a pogányoknál is nagyobb buzgóságot fejtettek ki a fahordásban, jóllehet szombat volt. Már áll a máglya, rajta, karóhoz kötözötten, az aggastyán. Hangosan imádkozik: ,,Mindenható Úristen, áldott, szerelmes Fiadnak, Jézus Krisztusnak atyja, aki által Téged megismertünk, áldalak Téged, hogy méltattál engem erre az órára, hogy vértanúid sorában részem lehet a te Krisztusod kelyhében".
Egy példa az újkorból, a kommunizmus idejéből: ,,Ha tovább kellene sorolnom az ateisták rémtetteit és a keresztyének önfeláldozó tetteit, nem jutnék a végére. Nem csak a kínzások voltak Ismertek. Tudtak a hősies tettekről is. A börtönbeli hősies példák nagy hatásai voltak a még szabadon élő testvéreinkre.
Egyik munkatársunk a Földalatti Egyházban egy fiatal lány volt. A rendőrség felfedezte, hogy titokban Evangéliumokat osztott, és a gyermekeket Krisztusról tanítja. Elfogatása bizonyos volt. de, hogy ezt olyan fájdalmassá tegyék, amilyenné csak lehet, úgy döntöttek, el halasztják néhány héttel, pontosan addig a napig, amelyre az esküvőjét kitűzte. Az esküvő napján felvette a menny asszonyi ruháját. A legszebb, legörömtelibb nap egy fiatal lány életében. Hirtelen az ajtók kivágódtak és titkosrendőrök rontottak be. Amikor a menyasszony meglátta a titkosrendőrség embereit, kinyújtotta feléjük a kezét,
hogy ellenállás nélkül megbilincseljék. Durván rácsatolták a csuklójára. Szerelmesére pillantott, majd megcsókolta a láncait és így szólt: "Köszönöm a mennyei Vőlegényemnek ezt az ékszert, amellyel megajándékozott házasságom napján. Köszönöm, hogy méltó lehetek arra, hogy Őérte szenvedjek." Elhurcolták, síró keresztyéneket és egy zokogó vőlegényt hagyva hátra. Jól tudták, ml történik egy fiatal keresztyén lánnyal a kommunista őrök kezel között. öt év múlva engedték szabadon - egy romokban lévő, összetört nőt, aki 30 évvel öregebbnek látszott. A vőlegény várt rá. A lány azt mondta, ez volt a legkevesebb, amit megtehetett az ő Krisztusáért. Ilyen, Urukhoz hasonlatos keresztyének vannak a Földalatti Egyházban." (Richard Wurmbrand: Megkínozva Krisztusért című könyvéből)

Az, aki Krisztus levele, nemcsak a hívőkre, hanem a hitetlenekre is nagy hatást gyakorol.

Wurmbrand imént említett könyvéből szeretnék újból idézni: ,,A kommunisták összehívták minden keresztyén testület kongresszusát a bukaresti parlament épületébe. Négyezer pap és lelkész gyűlt össze, minden felekezettől. Ez a 4000 pap és lelkész Sztálint választotta a kongresszus tiszteletbeli elnökévé. Ö ezzel egy időben volt az Istentelenek Világmozgalmának elnöke és a keresztyének tömeggyilkosa. Püspökök és lelkipásztorok egymás után álltak fel és jelentették ki, hogy a kommunizmus és a keresztyénség alapjaiban azonos és békén tudnak egymás mellett létezni. Egyik lelkész a másik után dicsérte a kommunizmust és biztosította az új kormányt az Egyház hűségéről.
A feleségem mellettem ült és azt mondta: "Richard. állj fel és mosd le ezt a szégyent Krisztus arcáról! ők az arcába köpnek." Azt válaszoltam: "Ha megteszem. elveszíted a férjedet." Erre ő azt válaszolta: "Nem akarok egy gyávát férjemül."
Ekkor felálltam és beszéltem a kongresszushoz, nem a keresztyének gyilkosait, hanem Krisztust és Istent magasztalva és azt mondtam nekik, hogy elsőként Őhozzá kell hűségesnek lennünk. A kongresszus valamennyi beszédét közvetítették és így az egész ország hallhatta a kommunista Parlament szószékéről Krisztus üzenetének hirdetését. Később megfizettem ezért, de érdemes volt megtennem."

Emlékeztek a római százados reakciójára - aki vezetője volt a Jézust keresztre feszítő katonáknak - amikor látta hogy Jézus hogyan halt meg? Ezt mondta:

,,Bizony, Isten Fia volt ez!"

Hasonlóképpen, ha te felmutatod, hogy Krisztus él benned, az életed sokakat Krisztushoz vezethet. Isten gyakran felhasználja a szolgái életét arra, hogy másokat magához vezessen. Péter ezt írja az 1Pt 2,12-ben:

,,Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján."

Az, ahogyan élsz, nagyon fontos. Testvérek, éljünk úgy, hogy az emberek Krisztust lássák bennünk. Isten adjon nekünk kegyelmet ehhez. Ámen.







 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Isten miért rendel el próbákat az életünkben?
  2021-04-11 21:58:50, vasárnap
 
  Isten miért rendel el próbákat az életünkben?

Lekció: 2Mózes 14:1-31
Textus: 2Mózes 14:31

Egy német teológust meghívtak előadásokat tartani az Egyesült Államokban teológiákon és gyülekezetekben. A körútja végén valaki megkérdezte tőle, hogy véleménye szerint mi a legnagyobb hiányosságuk az amerikai keresztyéneknek? A válasza ez volt: ,,Nincs helyes látásuk a szenvedésről."

Létfontosságú hogy biblikus látásunk legyen a szenvedésről, hogy helyesen értelmezzük, mivel a lelkünk ellensége a próbákat felhasználva megpróbálja elnyelni a keresztyéneket. Péter apostol ezt írta a szenvedő egyháznak (1Péter 5:8-11):

,,Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok neki ellen a hitben szilárdan, tudva, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban. A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen."

Figyeljük meg, hogy Péter hogyan hangsúlyozza ki az Isten szuverenitását: Ő örök hatalommal rendelkezik, uralma mindörökké tart és Ő arra használja a próbáinkat, hogy tökéletesítse, megerősítse, megszilárdítsa és megalapozza a hitünket. Az aki nem érti és nem hiszi, hogy Isten uralkodik a próbák felett is, hogy ő irányítja azokat is, hogy azok is az ő kezéből származnak, és az ő kezében történnek, az vagy azt hiszi, hogy a Sátán egyenlő vagy nagyobb erőt képvisel mint Isten (ez a dualizmus irányzata) vagy azt gondolja, hogy Istent nem érdeklik azok a dolgok amik velünk történnek (ez a deizmus irányzata). Ezekhez még hozzájön egy újabb irányzat amely azt vallja, hogy Isten nem örül annak hogy vannak próbák az életedben, de Ő nem ismeri vagy nem képes irányítani a jövőt. Mindezek a szemléletek megpróbálják felmenteni Istent az alól a felelősség alól, hogy rossz dolgok történnek velünk. De ezek tévtanítások mivel nem fogadják el Istent olyannak amilyennek kijelentette magát nekünk az Ő Igéjében.

A Mózes 2-dik könyve 14 fejezetében miután a fáraó parancsba adta Izráel népének, hogy hagyják el Egyiptomot a tizedik csapás után, amikor Isten megölte az egyiptomiak minden elsőszülöttét, a fáraónak és szolgáinak megváltozott a szíve Izráel népe iránt. Ez nem olyan szívbéli változás volt, hogy megtértek bűneikből és Istenhez kiáltottak irgalomért. Ez inkább arról szólt, hogy úgy látták hibát követtek el azzal, hogy elbocsátották Izráel népét a szolgálatukból. Ezért a fáraó a seregével üldözőbe vette Izráel népét azzal a céllal, hogy mint rabszolgákat visszaviszik őket Egyiptomba. Isten megparancsolta Mózes által a népnek hogy forduljanak vissza és üssenek tábort egy olyan helyen ahol jobb és bal felől hegy volt és előttük a Vörös tenger. Katonailag az a hely egy csapda volt számukra, hiszen nem volt merre menekülniük a hátuk mögött jövő egyiptomiak elől. Istennek azonban ezzel a paranccsal az a határozott terve volt hogy megdicsőíti magát azáltal, hogy megszabadítja a tehetetlen Izráelt és elpusztítja a fáraó seregét. A Vörös tenger kettéválasztása az egyik legismertebb történet az Ószövetségben. A fő üzenete ennek a fejezetnek számunkra az, hogy:

Isten azért rendel el próbákat az életünkben, hogy mi bízzunk Benne, hogy megszabadít és dicsőítsük Őt amikor Ő megszabadít bennünket.

A fáraó röviddel azután vette űzőbe Izráel népét, hogy Isten megszabadította őket a rabszolgaságból. Ugyanúgy az ördög szeret az újonnan megtértek nyomába eredni, akik még nem tanulták meg, hogy Isten Igéje mit tanít a szenvedésről. Ezért különösen fontos hogy azok akik újonnan megtértek vagy akik újonnan megtértekkel foglalkoznak megtanulják ennek a fejezetnek a leckéit. Három alapvető igazságot tanít nekünk ez a fejezet:

1. Isten uralkodik mindenen, beleértve a próbákat is amelyek megjelennek az életünkben.

Vannak akik azt állítják, hogy Isten nem rendel el próbákat hanem azok az ördögtől vannak. A Jób könyvéből világos, hogy az ördög nagy nehézségeket tud okozni az Úr népének, de az is világos, hogy csak azt teheti velük amit Isten neki megenged. Isten felhasználja a sötétség erőit arra, hogy megvalósítsa az Ő szent tervét és célját. (például: Pál testében a tövis, 2Kor 12:7). Ezek az erők alá vannak vetve az Ő parancsainak. Tehát...

A. Isten uralkodik minden próba fölött ami megjelenik gyermekei életében, és ő irányítja azokat.

Isten azt a parancsot adta Mózesnek, hogy a nép forduljon vissza és üssenek tábort két hegy és a tenger között. Katonailag ez egy öngyilkos lépés volt, hiszen csapdába kerültek. Hátuk mögött jöttek az egyiptomiak, előttük tenger, kétfelől pedig magas hegy. A fáraó amikor erről tudomást szerzett, akkor valószínű, hogy azt gondolta, hogy könnyű dolga lesz visszavinni Izráel népét Egyiptomba. Azonban az egész helyzetet Isten irányította úgy hogy az ő szuverén terve és célja megvalósuljon.

Vannak akik azt állítják, hogy Istennek semmi köze nincs sok borzalmas dologhoz ami történik a nagyvilágban. Így próbálják felmenteni őt az alól a vád alól, hogy felelős lenne a világban végbemenő gonoszságokért. Azonban a Szentírás azt tanítja nekünk, hogy Isten felhasználja az ördögöket és a gonoszokat hogy megvalósítsa szent tervét és célját, de úgy hogy Ő nem felelős az ők gonosz cselekedeteikért (1Kir 22:19-23; ApCsel 2:23; 4:27-28). Ha tagadjuk Isten uralmát, hatalmát a próbák fölött, akkor ezzel elvesszük az emberektől az Isten vigasztalását. Egy középkorú istenfélő asszony aki rákban halt meg, a halála előtt nem sokkal azt mondta a lelkészének, hogy ha nem hinne abban, hogy ez Istentől van, hogy Isten uralkodik a betegsége fölött, hogy Isten kezében van ő is és a betegsége is, akkor kétségbeesne. Tudta, hogy Isten szuverén és ez nagy vigaszt nyújtott neki.

B. Isten szuverén módon elrendel próbákat a mi végső javunkra.

A Róma 8:28 egy jól ismert igevers amely nagy vigaszt nyújt sokunk számára amikor próbákon megyünk keresztül: ,,Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott." Bár nem szabad ezt a verset könnyelműen idézni egy szenvedő embernek, a szenvedő szentek belekapaszkodhatnak ebben úgy mint lelkük horgonyában.

A Zsidók 12 rész, amely beszél arról, hogy Isten megfenyíti a hívőket erről biztosít bennünket (Zsid 12:10-11): ,,Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek, ő pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa." Zsolt 119,67: ,,Mielőtt nyomorúság ért, tévelyegtem, de most megtartom beszédedet." Zsolt 119,75: ,,Tudom, URam, hogy igazak döntéseid, igazad volt, hogy megaláztál."

Mindezzel nem az a szándékom, hogy lekicsinyítsem azt a traumát és fájdalmat amit Isten sok szentje megtapasztal a nehéz próbákban. Csak azt akarom mondani, hogy az egyetlen vigasz számunkra a szenvedésben az, ha úgy tekintünk rá ahogyan József tekintett amikor a testvérei eladták őt rabszolgának (1Móz 50,20): ,,Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa." Jegyezzük meg azt is, hogy...

C. Isten uralkodik az emberek szívén, beleértve a hatalmas politikai vezetőket is.

Isten ismételten tudatja Mózessel hogy a fáraó szíve azért változik meg mert Ő megkeményíti a szívét (2Mózes 14:4,8,17). Péld 21,1: ,,Olyan az ÚR kezében a király szíve, mint a patak vize: arra vezeti, amerre akarja."

Látunk a világban gonosz diktátorokat akik ezrével gyilkoltatnak le embereket és azt kérdezzük magunkban: ,,Hol van Isten ilyenkor? Hol van Ő ebben az egészben? Miért nem lép közbe?" A zsoltárírók gyakran hasonló módon kiáltanak fel (lásd. Zsolt 2,1-3; 13,1-4; 94,2-7). Azonban megvigasztalódnak amikor megemlékeznek, hogy (Zsolt 2,4): ,,A mennyben lakozó kineveti, az ÚR kigúnyolja őket." Isten ígéretei (5Móz 32,35): ,,Enyém a bosszú és a megtorlás, amikor megtántorodik lábuk, mert közel van a vesztük napja, és siet már a végzetük." A Jelenések könyve beszél arról hogy az antikrisztus üldözni fogja a szenteket, de miután akaratlanul is beteljesíti Istennek a vele kapcsolatos célját, Isten elpusztítja őt és igazságot szolgáltat az Ő szentjeinek.

Tehát, az első lecke az, hogy Isten uralkodik mindenen, beleértve a próbákat is amelyek jelentkeznek az életünkben. De, a kérdés továbbra is az, hogy : ,,Isten miért rendeli el ezeket a próbákat?"

2. Isten azért rendeli el a próbákat, hogy bízzunk Benne, hogy Ő megszabadít.

Van itt három lecke az Istenben való bizalomról:

A. Isten elrendel próbákat azért hogy bízzunk Őbenne.

Isten ezt különböző szinteken teszi. Gyakran, Ő próbákat küld az életünkbe mielőtt mi bíznánk Krisztusban úgy mint Megváltónkban azért hogy felhívja a figyelmünket arra, hogy szükségünk van Jézusra. ,,Boldog hitetlen voltam amikor nehéz próbákkal kerültem szembe amelyek felhívták a figyelmem, hogy Istenre van szükségem. Ekkortájt történt, hogy egy keresztyén barátom beszélt nekem arról, hogy Jézus meghalt a kereszten minden bűnömért és örök életet ad nekem ingyen ha én bízok Benne. Megértettem hogy Krisztusra van szükségem és belé vetettem bizodalmam."

Szeretem a vak Bartimeus történetét (Mk 10,46-52). Ha nem lett volna vak, akkor valószínű hogy nem akart volna annyira találkozni Jézussal. De vak volt, és amikor hallotta, hogy Jézus ott jár, felkiáltott (Mk 10,47): ,,Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!" Sokan megpróbálták elhallgattatni, de ő annál inkább kiáltott: ,,Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!" Jézus meghallotta, megállt és hívatta, hogy menjen hozzá. Majd azt kérdezte tőle (Mk 10,51): ,,Mit akarsz hogy cselekedjem veled?" Azt akarta, hogy Bartimeus tegyen bizonyságot az ő szükségéről és hitéről. Bartimeus ezt mondta: ,,Mester, hogy lássak!" Jézus azonnal meggyógyította. (Mk 10,52): ,,Eredj el, a te hited megtartott téged." Bartimeus vaksága ahhoz vezette őt oda hitben aki tudott neki segíteni. Ha még nem bízol Krisztusban úgy mint Megváltódban, akkor bárcsak az életedben lévő próbák a Benne való hithez vezetnének el!

De ugyanakkor, Isten próbákat rendel el számunkra hívők számára is, azért hogy mélyebben, erősebben bízzunk Benne. Pál apostol nem volt gyenge a hitben. De még neki is szüksége volt, hogy jobban bízzon Istenben. Ezt írta (2Kor 1,8-10): ,,Mert azt akarjuk, testvéreim, hogy tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk. Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat; aki ilyen halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít."

Vigyáznunk kell, hogy amikor Isten kiáltunk, akkor őszinte hittel tegyük ezt. Izráel fiai amikor látták hogy közeledik hozzájuk az egyiptomi sereg az Úrhoz kiáltottak. De azután rögtön vádolni kezdték Mózest, hogy azért vezette ki őket a pusztába, hogy ott haljanak meg. Azt mondták még neki, hogy jobb lett volna nekik ha ott maradnak Egyiptomban rabszolgákként mint hogy meghaljanak a pusztában. A vádjaikkal arra utaltak hogy ők jobban tudják mi jobb nekik mint Mózes vagy Isten. Ezzel leleplezték magukat. Láthatóvá vált, hogy a kiáltásuk Istenhez csak félelemből származott, és nem őszinte hitből. Az őszinte hit megalázza magát Isten hatalmas keze alatt a próbákban, Őreá vetve minden gondot (1Pt 5,6-7). A panaszkodás vagy Isten vádolása hogy rosszat akar neked az őszinte hit hiányának a bizonyítéka.

B. Bízhatunk Istenben hogy Neki mindig megvannak az erőforrásai, hogy megszabadítson.

Isten angyala és a köd felhő amelyek elől mentek, hogy vezessék Izráel fiait a pusztában a hátuk mögé mentek hogy elválasztó falat biztosítsanak Izráel népe és az egyiptomi sereg között (2Móz 14,19). Az egyiptomi sereg sötétségben volt, Izráel fiai pedig világosságban. Mackintosh: ,,Ő önmagát közénk és a bűneink közé helyezte; és a mi boldog kiváltságunk ott találni Őt közöttünk és mások vagy minden egyéb között ami ellenünk lehet." ,,Ugyanazok a vizek amik falat formáltak Isten megváltottjai számára, sírt formáltak a fáraó és serege számára." A lényeg az hogy Istennek végtelen sok erőforrása van, hogy megszabadítson bennünket. Ézsaiás 54,17 ezt ígéri: ,,Célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak..."

C. Istenben bízni olykor azt jelenti, hogy nem csinálunk mást, máskor azonban megfelelő eszközöket használunk.

A 2Mózes 14,13-14 rámutat Mózesnek az Úrba vetett erős bizalmára.

,,De Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg benneteket ma az ÚR! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket. Az ÚR harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!"

Ez egy nagyszerű kép a mi megváltásunkról. Mi semmit nem tudunk tenni, hogy segítségére legyünk Istennek a mi megszabadításunkban. Amit tenni tudunk az az, hogy elfogadjuk Isten szabadítását hittel. De még az üdvözítő hit és a bűnbánat is Istentől származik (Fil 1,29; Ef 2,8-9; 2Tim 2,25-26).

Isten megparancsolja, hogy térjünk meg és higgyünk, ugyanakkor a paranccsal együtt hitet és megtérést ad mindazoknak akiket Ő szuverén módon elrendelt, hogy megvált (ApCsel 5,31; 11,18). A Márk 3 része beszámol arról hogy a zsinagógában Jézus látott egy megszáradt karú embert. Nem tudta mozdítani a karját. Azonban Jézus kihívta a közösség elé és megparancsolta (Mk 3,5): ,,Nyújtsd ki a kezedet." Gúnyolódott vele Jézus? Ő nem volt képes kinyújtani a karját! Azonban a paranccsal együtt, Jézus erőt adott az embernek hogy engedelmeskedjen. Az ember kinyújtotta a karját és meggyógyult.

Itt (2Móz 14,15), Isten azt lehetetlen parancsot adja Izráelnek, hogy: ,,Induljanak el." Ez jó ötlet volt, de ott volt az a kis probléma a Vörös tenger amely előttük volt, ami elzárta az utukat, hogy előre menjenek. Azonban amikor Mózes bízott Istenben és felemelte botját a tengerre, akkor az kettévált és az izraeliták engedelmeskedhettek Isten parancsának.

Van még néhány hely a Szentírásban ahol Isten azt parancsolja népének hogy ne cselekedjenek mást csak bízzanak Benne és Ő csodálatos módon megszabadította őket (2Krón 20,15-17). Azonban Isten szokásos módszere az, hogy először bízzunk Benne és azután használjuk a megfelelő eszközöket az aktuális próba kezelésében. Imádkozzál munkahelyért, de azután tegyél meg mindent annak érdekében, hogy álláshoz jussál. Imádkozzál gyógyulásért, de kérjél megfelelő orvosi ellátást. Imádkozzál a házasságodban lévő problémák megoldásáért, de azután engedelmeskedj a házasságodra vonatkozó bibliai parancsoknak.

Tehát, Isten uralkodik mindenen, beleértve a próbákat amelyek jelentkeznek az életünkben. Ő rendeli el azokat a próbákat azért hogy bízzunk az Ő szabadításában. De Ő miért teszi ezt?

3. Isten próbákat rendel el az életünkben azért, hogy dicsőítsük Őt, amikor megszabadít bennünket.

A 2Mózes 14,4-ben, Isten elmagyarázza ezeknek az eseményeknek az okát. ,,Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, hogy üldözőbe vegye őket, és megmutatom dicsőségemet a fáraón és egész haderején. Akkor megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az ÚR. Ő megismétli (2Móz 14,18): ,,Majd megtudja Egyiptom, hogy én vagyok az ÚR, amikor megmutatom dicsőségemet a fáraón, harci kocsijain és lovasain." Isten azért szabadította meg Izráel népét a Vörös tengeren keresztül és azért pusztította el a fáraót és hadseregét a Vörös tenger által, hogy megdicsőítse magát. Isten dicsőül meg akkor is amikor elítéli a gonoszokat és akkor is amikor üdvözíti a választottait. Tehát,

A. Amikor Isten megszabadít téged, adj neki dicsőséget.

Ez vonatkozik arra amikor Isten megmenti lelkedet az evangélium által és arra is amikor Ő megszabadít téged egy próbából. Isten ezt parancsolja a Zsoltár 50,15-ben: ,,Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." A fáraó hadserege a több száz harci szekérrel volt az akkori világ legerősebb hadigépezete, de semmi esélye nem volt Isten erejével szemben. Isten átvitte népét a Vörös tengeren kettéválasztva a tengert. Az egyiptomiak utánuk nyomultak. Isten parancsolta Mózesnek, hogy nyújtsa ki a kezét a tengerre amikor Izráel népe túljutott a tengeren. Mózes kinyújtotta kezét és a tenger visszatért az ő előbbi állapotára, az egyiptomi sereget pedig elborította. Mind odavesztek. Izráel fiai látták az egyiptomiak tetemeit. Látták Isten hatalmas szabadítását. Ezt olvassuk róluk a 2Mózes 14,31-ben: ,,Amikor látta Izráel, hogy milyen erős kézzel bánt el az ÚR Egyiptommal, félni kezdte a nép az URat. Hitt az ÚRnak és szolgájának, Mózesnek." (átmenetileg)

Ha nehéz próbán mész keresztül, bátorítalak hogy olvasd el a Róma 8 rész diadalmas szavait, főként a fejezet befejező részét, ahol Pál hirdeti (Róm 8,31): ,,Ha Isten velünk, ki ellenünk?" Majd folytatja az összes elképzelhető próbák felsorolását belefoglalva azt is amikor Istenért megölik az övéit. De azután így folytatja (Róma 8,37): ,,De mindezekben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket." De ez egy végső kérdéshez vezet: Mi van ha Isten nem szabadít meg? Mit kell tegyél akkor?

B. Amikor Isten nem szabadít meg, adj dicsőséget neki.

Istennek sok szentje bízott Benne, de korán meghaltak egy betegségben vagy hitükért megölték őket. A Zsidókhoz írt levél 11-dik fejezete, sok győzelemről számol be amit Isten népe aratott hit által. De miután említést tesz arról, hogy asszonyok visszakapták halottaikat a feltámadás által, a szerző így folytatja (Zsid 11,35-38):

,,Másokat viszont megkínoztak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy dicsőségesebb feltámadásban legyen részük. Ismét mások megszégyenítések és megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. Megkövezték, szétfűrészelték, kardélre hányták őket; juhok és kecskék bőrében bujdostak nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve azok, akikre nem volt méltó a világ; bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld hasadékaiban."

Ugyanaz a hit Istenben aminek különböző eredményei voltak! Szeretem a Sidrák, Misák és Abednégó történetét. Nabukodonozor babiloni király megfenyegette őket, hogy a tüzes kemencébe vetteti, ha nem borulnak le az aranyszobra előtt (Dán 3,17-18):

,,Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó, király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!"

Készek voltak dicsőíteni Istent akkor is ha megszabadítja őket a haláltól és akkor is ha halálra égnek a kemencében!

Következtetés

A keresztnél, a Sátán és Isten összes ellensége azt gondolta, hogy végső győzelmet arattak Jézus fölött azzal, hogy megölték. Azonban a kereszt által, Isten lefegyverezte és diadalt aratott a sötétség erői fölött, biztosítva számunkra az üdvösséget (Kol 2,15). Isten feltámasztotta Jézust a halottak közül és ültette őt a maga jobbjára a mennyekben, felül minden fejedelemségen és hatalmasságon... (Ef 1,20-22). Még akkor is ha mártírok halálát szenvedjük el, Isten meg fog dicsőülni azáltal, hogy feltámaszt minket a halottak közül és hogy Vele uralkodunk az örökkévalóságban!

A Heidelbergi Káté ezzel a kérdéssel kezdődik: ,,Mi néked életedben és halálodban egyetlenegy vigasztalásod?" Válasz:

Az, hogy testestől-lelkestől, mind életemben, mind halálomban, nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok, aki az Ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett s engem az ördögnek minden hatalmából megszabadított és úgy megőriz, hogy mennyei Atyámnak akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le fejemről, sőt inkább minden az én üdvösségemre kell hogy szolgáljon. Ezért Szentlelke által is engem az örök élet felől biztosít és szív szerint késszé és hajlandóvá tesz arra, hogy ezentúl Őnéki éljek.

Dicsőítsd Istent azzal, hogy ez lesz egyetlen vigasztalásod életedben és halálodban!

Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Hogyan töltötte be Krisztus a törvényt?
  2021-04-06 20:45:08, kedd
 
  Hogyan töltötte be Krisztus a törvényt?

Textus: Máté evangéliuma 5:17-18

,,Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom nektek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik."


Az ókorban sok csata volt a görögök és a perzsák között. Az egyik csata volt a maratoni, amely ütközetben a görögök győztek, és a legenda szerint egy hírnök elfutott Athénba, hogy közölje Athén polgáraival, hogy a görög hadsereg győzött. És annyira kimerült ez a hírnök a harctól és a futástól, hogy mire Athénba ért, csak ennyit tudott mondani: ,,Győztünk". Azért vagyok itt, hogy közöljem veletek az örömhírt - ennél sokkal nagyobb örömhírt -, a legnagyobb örömhírt, a legjobbat, ami az emberiség történelmében megtörtént valódi eseményt: Győzött a mi Urunk Jézus Krisztus a Golgota hegyén. Győzött a testté lett Ige. Isten, aki emberré lett. Egyedül. Senki nem volt mellette. Győzött, mert betöltötte a törvényt. Erre keressük a választ, erre a kérdésre keressük a választ a Szentírásból: Hogy hogyan töltötte be Krisztus a törvényt? Ő ugyanis betöltötte a törvényt, ez a győzelem, ez a valaha aratott legnagyobb diadal. Örök érvényű diadal. Ezt egyedül Jézus Krisztus szerezte meg. Ebben neki senki nem segített, és senki nem is tudott segíteni, mert mi mindnyájan rabok voltunk, leigázottak, elveszettek, de Ő eljött. Eljött a mennyből, az Atyától, önszántából, az Ő akaratából. Mert szerette az Atyát és szeretett minket, s ezért eljött. Nem azért, hogy eltörölje a törvényt és a prófétákat - mert némelyek azt gondolták az akkori hallgatók közül, Izrael fiai közül, a farizeusok és írástudók közül többen is azt gondolták, hogy Jézus azért jött, hogy eltörölje a törvényt és a prófétákat -, hiszen azt mondja ebben a versben, hogy: ,,Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem hogy inkább betöltsem." Jézus Krisztus betöltötte a törvényt. Hogyan töltötte be a törvényt? Erre ad választ a költő a Golgotán című versében, amit most idézek:

Fején töviskorona, testén mély sebek,
- Mintha itt látnám közel, magam előtt -
Arcán fájdalom... s hogy véreznek a kezek,
melyek fölemeltek annyi szenvedőt.
Az ajka csendes. Nem hallani zokszavát,
ha szól is: imája szárnyal az égbe
azokért, kik készíték számára a fát
s alatta állnak, Őt szidva, lenézve.
És hiába akarom levenni szemem
a keresztről, a szenvedő arcáról,
visszatér ezerszer újra tekintetem,
nem bir tovább menni a Golgotáról.
Csak nézem... nézem Őt, az értem szenvedőt,
a tövist, mely szent homlokát megtépte,
vérző testét... s lehullok keresztje előtt:
Oh Jézus, Jézus!... Mivé lettél Te?...

Nemrég még ünnepelt ezernyi sokaság,
hódoltak néked, királynak neveztek,
utadat borítá illatos olajág
s most?... most a kövek véresre sebeztek.
Egyedül, elhagyatva, a kínkereszten,
kitől a kárhozott üdvét remélte,
ott csüng meggyötörten, vérző sebekben,
oh Jézus, Jézus!... Mivé lettél Te?

A bűntől űzött lélek keresztednél áll,
üdvösségét Veled vesztettnek véli,
A Te halálod örök gyötrelmévé vál,
te meghalsz... ki hoz szabadulást néki?
Ki nyitja meg most már néki az eget?
Ki viszi vissza az Atya keblébe?
S midőn sírjánál az enyészettől remeg,
égi fényt ki hint komor halál-éjbe?

Bűnteher nyomja a rabjává lett lelket,
bár magasba szárnyalni úgy szeretne,
de ki oldja fel? Szabadulást hol lelhet?
Üdvét felfeszítették kínos keresztre.
...Állok én is keresztednél, a Golgotán,
üdvömet keresem én, a kárhozott,
ki enyhíthet, óh, lelkem gyötrő nyomorán,
hol talál édes kegyelmet az átkozott?

Hogy hull a vére... És oh!... jóságos szeme
folyton reám néz, perzsel és éget,
felém tárul átszegzett vércseppes keze
s szívemet tépi tengernyi bűn, vétek!
De ah, ajka nyílik, boldog szó cseng felém,
öröm tölti szívem, bús kereszt alatt:
,,A kínhalált, gyötrelmet érted szenvedém,
hogy te üdvözülhess, hogy megváltsalak.

Testem érted függ gyötrelmes kereszten,
csupa seb... nézd, hogy hull a vérem,
érted, teérted, hogy lelked el ne vesszen,
s megtört szívednek gyógybalzsamul légyen.
Szenvedek kínhalált, teérted, üdvödért
életem adtam, nem kérdve: te mit adsz,
váltságot szereztem tengernyi bűnödért,
Megváltód vagyok... a tied!... jösz?... elfogadsz?"

...Fején töviskora, testén mély sebek.
- Mintha itt látnám közel, magam előtt -
Arcán fájdalom... s hogy véreznek a kezek,
melyek fölemeltek annyi szenvedőt.
S én nézem Őt, mint függ értem kínkereszten,
szívembe égi fény sugárzik róla
s csak sírok, suttogok boldog-önfeledten:
,,Jézusom!... üdvöm... lelkem Megváltója!..."

Így töltötte be a törvényt elsősorban, legfőképpen. A kereszthalálával. Ezért ünnepeljük Őt. Ünnep van ma számunkra, és nem csak ma, hanem Isten hívő népe számára minden nap ünnep. Füle Lajos ezt írja Ünnep van című versében:

Ünnep van... Lehet-e
számunkra nagyobb ünnep?
Ki rajtam könyörült,
rajtad is könyörülhet.
Jöjj fel nagypénteken
velem a Golgotára,
hol meghalt érted is
az Úr... csak ŐT csodáld ma!

Mindkét költő erre biztat, buzdít minket, hogy Őt nézzük, hogy Őt csodáljuk, Őt imádjuk, mert Ő méltó rá, a győztes Király, az Uraknak Ura, a Messiás, a Világ Üdvözítője győzött. Hogy töltötte be a törvényt? Ott vannak a ceremoniális törvények, az Ószövetségben, amiket Isten adott Ószövetségi népének. Ezeket a törvényeket Jézus Krisztus a kereszthalálával beteljesítette. Ő mondja itt nekünk, hogy: ,,Azért jöttem, hogy betöltsem" - Nem azért, hogy eltörölje, hanem hogy betöltse. Nem csak mondta és ígérte, hogy betölti, be is teljesítette, amit ígért a Golgotán elsősorban, a kereszthalálával. Az Ószövetség szertartásrendjét, a papságot és az áldozatokat, az összest beteljesítette. Erről ír a Zsidókhoz írt levél szerzője igen hosszasan - Pl. a 9. versben: ,,Annaokáért voltak ugyan az első szövetségnek is istentiszteleti rendtartásai, mint szintén világi szenthelye. Mert sátor építtetett, az első, amelyben volt a gyertyatartó és az asztal, és a kenyerek felrakása. Ezt nevezték szent helynek. A második kárpiton túl pedig az a sátor, amelyet neveztek Szentnek Szentjének, amelyben volt az arany füstölőoltár és a szövetség ládája beborítva mindenfelől arannyal, ebben a mannás aranykorsó és Áron kihajtott vesszeje, meg a szövetség táblái. Felette pedig a dicsőség Kérubjai pedig beárnyékolva a fedelet, amikről pedig most nem szükséges külön szólani. Ezek pedig ekképpen lévén elrendezve, az első sátorba ugyan mindenkor bejárnak a papok az Istentisztelet elvégzésére, a másodikba azonban egy-egy évben egyszer csak maga a főpap vérrel, amelyet magáért és a nép bűneiért áldoz. Azt jelentvén ki ezzel a Szentlélek, hogy még nem nyílt meg a szentély útja, fennállva még az első sátor, ami példázat a jelenkori időre, amikor áldoznak oly ajándékokkal és áldozatokkal, melyek nem képesek lelkiismeret szerint tökéletessé tenni a szolgálattevőt." Csak Krisztus áldozata képes. És az ároni papok tökéletlen papok voltak, bűnös emberek, de mikor eljött a valóság, s a valóság az igazság Jézus Krisztus, Ő az örökkévaló, a Melkisédek rendje szerinti főpap, a mi Főpapunk, a tökéletes Főpap, aki nem kellett a bűneiért áldozatot bemutasson, de magát bemutatta áldozatként a népe bűneiért a keresztfán, és ezzel megváltott minket bűneinkből. Továbbá ezt írja: ,,Csakis ételekkel meg italokkal és különböző mosakodásokkal, melyek testi rendszabályok, a megjobbulás idejéig kötelezők. Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül, és nem bakok és tulkok vére által, hanem az Ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe örök váltságot szerezve. Mert ha a bakoknak és a bikáknak a vére, és a tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel a testnek tisztaságára [Ezek csak a testnek tisztaságára szentelték meg... figyelitek?] Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek?" Ártatlanul. Nem vétkezett. Másképp nem tudta volna betölteni a törvényt, de így igen, hogy nem vétkezett. Csodálatos. Elképesztő. Egyedülálló. Ilyent senki soha nem tett. Ez egyedül Rá jellemző. Ártatlanul, Istennek áldozta fel önmagát miérettünk. ,,Megtisztítja a ti lelkiismereteteket". Hát erre van szükségünk. Igen, szüksége van a népnek, az emberiségnek a koronavírus járvánnyal szemben védőoltásokra, és sokan úgy gondolják, hogy ez a legfontosabb - megmenekülni a koronavírustól, ellenállóvá válni vele szemben, nehogy meghaljak. Igen, de mi lesz a bűnnel, ami benned van? A bűn leprájával, lelked leprájával, ami százszorta, ezerszerte félelmetesebb a koronavírusnál? Mert az csak a testünket tudja elpusztítani, de a bűn a lelket is elpusztítja. Ha bűnben halok meg, és haltok meg, ha Jézus Krisztus vére nem tisztítja meg a lelkiismeretünket kegyelméből... Ha nem tisztul az meg a Jézus Krisztusban való hit által...
Addig nem tudunk szolgálni az élő Istennek, addig csak képmutatás az egész és hiábavalóság... De az az igazi szolgálat, az Istennek tetsző szolgálat, amikor először megtisztítja Jézus Krisztus a lelkiismeretemet az Ő drága, szent vérével. Amikor hit által magamhoz veszem a testét és a vérét. Elhiszem, hogy ezért, értem töretett meg és ontatott ki, és ezért ,,új szövetségnek közbenjárója Ő, hogy meghalván az első szövetségbeli bűnök váltságáért, a hivatottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét". Dicsőség legyen Istennek az Ő ígéretéért, és hogy ezt kegyelméből beteljesítette és beteljesíti a mi életünkben! És a 10. versben ezt írja: ,,Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka...". Ezek árnyékok voltak, az egész. Az ároni papság, a sátor, a templom, az a sok állatáldozat, az eszközök a sátorban és a templomban. Ezek mind a jövendő jóknak árnyékai voltak csupán, képmásai. Azt mondja az író: ,,Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, melyeket esztendőnként szüntelenül visznek, soha sem képes tökéletességre juttatni az oda járulókat." Tökéletessé nem tudja tenni, márpedig nekünk erre van szükségünk, hogy valami vagy valaki tökéletesekké tegyen minket, mivel az Isten tökéletes, és csak a tökéletes ember lakhat, élhet együtt a tökéletes Istennel. Isten csak azzal vállal közösséget - a tökéletes emberrel. Továbbá ezt írja: ,,Különben megszűnt volna az áldozat, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna." De látjátok, a bűntudatukat nem tudták az állatok vérei eltörölni. ,,De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek, mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket." Világos beszéd. Egyértelmű - lehetetlen, hogy eltörölje, márpedig erre van a legnagyobb szükségünk, hogy valami eltörölje a bűneinket, hogy legyünk tiszták és igazak Isten előtt. Hiszen nekünk Istenre van szükségünk, hogy imádjuk Őt. De ahhoz, hogy imádni tudjuk Őt és szolgálni, ahhoz először valami el kell törölje a bűneinket. És csak egy valami van, ami képes erre, de áldott legyen Isten, hogy van, hogy van gyógyszer, a menny gyógyszere, aki Jézus Krisztus, az Ő személye, az Ő áldozata. Ez Isten ajándéka, Isten gyógyszere számunkra, halálos betegek, bűnösök számára. Ő Krisztus adta nekünk oda, a keresztre, és Ő az egyetlen, tökéletes megoldása Istennek számunkra, a mi bűneinkre. Így ezekre a ceremóniákra már nincs szükség, ezek árnyak voltak, de most eljött a valóság, és Jézus beteljesítette azt, amit azok nem tudtak. Jézus elvégezte. ,,Azért a világba való bejövetelekor így szól: Áldozatokat és ajándékokat nem akartál, de testet alkottál nekem. Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél. Akkor mondtam: Íme, itt vagyok, a könyv fejezetében írva vagyon rólam, hogy cselekedjem, Ó Isten, a Te akaratodat. Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, melyek bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél, amelyeket a törvény szerint visznek. Ekkor ezt mondotta: Íme, itt vagyok, hogy cselekedjem a Te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat. Amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra a Jézus Krisztus testének megáldozása által. És minden pap naponként szolgálatban áll, és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, melyek soha nem képesek eltörölni a bűnöket. Ő azonban egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre ült az Istennek jobbjára, várván immár míg lábainak zsámolyául vettetnek az Ő ellenségei, mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket." Dicsőség Istennek! Aki ezt hiszi, aki hiszi, hogy Jézus megtette helyette és érette a keresztfán [meghalt, elszenvedte az ő bűneiért járó büntetést, ami a bűnöst kellett volna érjen, engemet és titeket], az Isten előtt már most tökéletes, Jézus Krisztus Isten tökéleteseknek lát bennünket. Ekkor Isten nem lát bűnt bennünk. Mert nincs. Ha hiszed Krisztus áldozatát, nincs bűnöd Isten előtt. Mert a bűneid Jézusra átkerültek, Isten áthelyezte a bűneidet Krisztusra, és rajta keresztül egyszer s mindenkorra leszámolt a bűneinkkel. És ha átkerültek Jézusra, az azt jelenti, hogy nincsenek rajtam. Vagy rajtam, vagy Jézuson vannak a bűneim. Kin vannak a bűneid? Elfogadtad-e hit által Jézus kereszthalálát? Nem magáért halt meg. Magáért nem kellett meghaljon, mivel Ő tökéletes Isten és tökéletes ember. De Ő jött, hogy minket megszabadítson a bűn, a Sátán hatalmából, Isten haragjától, a törvény átkától. És ezzel át is térek a második pontra.
2. Jézus Krisztus azt mondja a mindenkori népének, hogy: ,,Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére." A prófétákról most nem beszélek, hanem az első kifejezésről. ,,A törvényt betöltsem..." - A kereszthalálával beteljesítette a ceremoniális törvényeket és az erkölcsi törvényt is. A törvény kifejezés alatt tehát az erkölcsi törvényt is értenünk kell. Ezt is magában foglalja. Mert Isten adta ezt Izrael népének, és nemcsak Izrael népének, hanem nekünk is adta a Tízparancsolatot, az erkölcsi törvényt. Pál apostol a Galáciabeliekhez írott levelében, a 3. részben, ezt írja a 10. versben: ,,Mert akik törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak. Minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, amik megirattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje." És a 13. vers: ,,Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk. Mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ." És a Római levél 3. fejezetében, a 23. versben az apostol ezt írja: ,,Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül." Tehát az a szomorú dolog történt, az a nagy baj velünk, hogy nem tudtuk és nem tudjuk megtartani, beteljesíteni Isten erkölcsi törvényét. Még ha valaki a legjobb szándékkal is igyekszik erre, össze is szedi minden erejét, és elhatározza, hogy ő most Istennek tetsző életet akar élni, és az Ő törvénye szerint akar élni, akkor sem sikerülhet neki, hogy tökéletesen teljesítse Isten erkölcsi törvénye. Mert arról van szó, testvérek, hogy amikor Isten az erkölcsi törvényt adta Izrael népének - ami végül is az egész világnak adatott -, akkor Isten azt követelte meg, hogy tökéletesen teljesítsük minden pontját. Tehát ha valaki a törvény által akarna üdvözülni, akkor az csak úgy üdvözülhetne, ha születésétől fogva egészen halálig, gondolatban, szóban és cselekedetben sem vétkezik. Vagyis Isten törvénye szerint él. Tehát soha egy rossz gondolat nem fordul meg a fejében. Soha egy rossz szó nem jön ki szájából, és soha egy rossz dolgot nem cselekszik. Van ilyen ember? Ismertek ilyen embert? Mi azok vagyunk? És nem vagyok az. Te az vagy? Képes vagy? Nem. Messze állunk a tökéletességtől. Egy valaki van, és úgy gondolom... elsősorban ezért csodálom Jézust, mert Jézus Krisztus az. Hát nem ezért csodálatos leginkább? Ez azért nagy dolog - ha belegondolunk -, hogy soha egy rosszat nem gondolt. Soha. Felfoghatatlan ez számunkra. Soha egy rossz szó a szájából ki nem jött. Soha egyetlen rossz dolgot sem cselekedett. Tökéletesen élt. Jézus csodálatos. Jézus egyedülálló. Jézus Krisztusra van szükségünk, mert mi átkot vontunk magunkra. Isten haragját vontuk magunkra. Az erkölcsi törvény azt követeli, hogy legyen megfizetve a bűn. A bűnt meg kell fizetni. A törvényszegést meg kell fizetni. És halállal kell megfizetni. Ez a törvény követelménye. Jézus Krisztus így is betöltötte a törvényt, hogy Ő kifizette a büntetést, bűneink büntetését. Tehát az Ő életével, az Ő vérével fizetett a Golgota keresztjén, mert senki más nem tudta ezt megtenni, senki más nem tudta kifizetni. Ő pedig kifizette. Átokká lett értünk, mert keresztfán függött. És magára vette az átkot, hogy mi rajta keresztül Isten áldását kapjuk. Hogy ne átok alatt éljünk, hanem Isten áldása alatt éljünk Krisztuson keresztül. Mert Isten minden áldását Krisztuson keresztül kapjuk. Mert Ő szerezte meg Isten áldását számunkra, többek között az egyik legnagyobbat, bűneink bocsánatát, amire feltétlenül szükségünk van.
Másodszor, az erkölcsi törvény azt is megkövetelte, hogy a bűnös, aki a törvényt megszegi, az legyen elválasztva Istentől. És Ézsaiás kitér erre a fájdalmas tényre. Azt mondja a népnek az 59. rész 2. versében: ,,Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott." A keresztfán az Úr Jézus Krisztus magára vette a mi bűneinket, akik hiszünk az Ő helyettes engesztelő áldozatában. És akkor egyszerre csak besötétült az ég, három óráig sötétség volt. Ez jelképezte a külső sötétsége Krisztus számára, mert akkor volt a legnagyobb gyötrelme Krisztusnak. Mert kitört belőle az a kiáltás lelke mélyéről: ,,Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?". Ennél borzalmasabb dolog nincs, ez a legfélelmetesebb, legrosszabb, amikor Isten elhagy valakit. Ő pedig elhagyta az Ő egyszülött Fiát. Elhagyta, megvonta közelségét, szeretetét, jelenlétét Fiától. Egyedül, magányosan, emberektől, Istentől elhagyatva, és rajta a bűneink súlya, Isten haragjának a súlya. El kellett hagyja az Atyaisten. Ahogy a 22. Zsoltár mondja: ,,Miért hagytál el Istenem?". Mert az Isten szent, és látta a Fián a mi bűneinket, aki bűnné lett érettünk. A szent Isten pedig nem tűr meg bűnt, nem élhet együtt a bűnnel. Semmi nem lakhat vele, ami bűn, ami tisztátalanság. A Fián pedig ott voltak a bűneink. A kecskebak, ami a pusztában ki lett űzve a bűnökkel... Jézus Krisztust jelképezte, Jézusra mutatott a keresztfán, a szenvedő Messiásra, aki pusztában volt. Lelkileg sötétségben volt. Megtapasztalta lelkében a pokol sötétségét, mélységét és fájdalmát, az Istentől való elhagyatottságot, azt, amit mindazok meg fognak tapasztalni, akik a pokolba kerülnek, mert nem bíztak Jézus Krisztusban, mert nem fogadták el Jézus áldozatát. Micsoda félelem! Szörnyű dolog. De mekkora szeretet van a mi Urunk Jézus Krisztusban irántunk. Fel sem tudjuk fogni, testvérek. A legnagyobb része annak, ami ott történt a Golgota keresztjén rejtély, titok, de az nyilvánvaló, hogy nagy szeretet van Jézus Krisztusban az elveszett bűnösök iránt, népe iránt, akiket vérével megváltott. És magára vette Isten haragját, és elhordozta testében, lelkében, és meghalt. Megízlelte a halált, a fizikai halált, az Istentől való elhagyatottságot, a lelki halált, de Ő nem maradt a halálban, és az, hogy Ő tökéletes ember és Megváltó volt, és hogy az Ő halála tökéletes halál volt, és hogy Ő tökéletes életet élt, arra az egyik legnagyobb bizonyíték az, hogy Isten harmadnapon feltámasztotta a halottak közül. Istennek kedves volt az Ő Fia áldozata, amit értünk és helyettünk bemutatott a keresztfán. És ezáltal Jézus minket a pokoltól megszabadított, a kereszthalálával. Az Isten haragjától, Isten ítéletétől. Ezt nevezzük Jézus passzív engedelmességének, amivel betöltötte a törvényt. Szerintem ez a legfontosabb, de van még egy másik, ami szintén fontos. Jézusnak van egy aktív engedelmessége, amivel szintén betöltötte a törvényt. Ezt már említettem. Ő eleget tett a törvény minden követelményének, beteljesítette életében, születésétől fogva haláláig mindenben Isten akaratát cselekedte, mindenben a törvény szerint járt el - ez az Ő aktív engedelmessége. Mindenben mindvégig hű maradott Isten törvényéhez, amit Isten adott Mózes által a népnek, amit aztán a farizeusok a maguk emberi parancsolataival felduzzasztottak. Jézus viszont azt mondta az ő parancsolataikra, hogy nem azt kell követni, hanem Isten törvényét. És Jézus elmagyarázta, hogy mit is jelent Isten törvénye. Helyesen tanította Isten törvényét, és az Ő kereszthalálával, áldozatával érthetjük meg mi is, helyesen, a törvényt és élhetünk a törvény szerint, a Jézusban való hit által. Mert azáltal, hogy Jézus Krisztus tökéletes életet élt és tökéletes áldozatot mutatott be, Őérette kapjuk mi a Szentlelket, mi, akik hiszünk benne, akik az övéi vagyunk, Krisztus érdeméért. És a Szentlélek Isten által Jézus a törvény szerint tanít és vezet minket, hogy mi is egyre inkább Isten akarata szerint éljünk, és hogy a törvény beteljesüljön a mi életünkben is - Isten erkölcsi törvénye. Ezek nagy dolgok, és ez Isten hatalmas munkája a hívő emberben. Ezt Isten végzi el az Ő kegyelméből együtt munkálkodva a hívővel. És adott nekünk kegyelmi eszközöket, amelyekkel élnünk kell, és ezeket felhasználja Isten Lelke az életünkben, hogy átformáljon a mi Urunk Jézus Krisztus képére és hasonlatosságára. És ezeket Isten mind nekünk ajándékozza és tulajdonítja. Jézus Krisztus igazságát és tökéletességét, bűntelenségét, engedelmes életét nekünk számítja be. És ezek hit által lesznek a mieink. És így legyünk igazak Krisztusban Isten előtt.
Egy pár alkalmazás: látnunk kell azt, hogy az egész Ószövetség, annak minden egyes része Istentől ihletett. És fontos az Ószövetség, mert Krisztusról és az evangéliumról tanít minket. Jézus nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt és a prófétákat. Tisztelte az Ószövetséget, hirdette és megélte azt, az egész Ószövetséget beteljesítette, és arra hívja fel a figyelmünket, hogy becsülnünk és értékelnünk kell az Ószövetséget, éppúgy, mint az Újszövetséget, mert az is Isten tökéletes és tévedhetetlen Igéje. Az Ószövetségre szükségünk van ahhoz, hogy megértsük az Újszövetséget, az Újszövetségre pedig szükségünk van ahhoz, hogy megértsük az Ószövetséget. Isten törvénye kijelenti az evangéliumot nekünk, az pedig segít nekünk abban, hogy megértsük a törvényt. Minél jobban megértjük a törvényt, annál jobban megértjük Krisztus személyét és munkáját.
Második alkalmazás: mivel Jézus azt mondja, hogy Ő nem törölte el a törvényt, ezért mi úgy kell tekintsük az egész Bibliát, mint kézikönyvünket a megszentelődésünkre vonatkozóan. Nem csak az Újszövetség, hanem az Ószövetség is Isten által adatott, azért, hogy odafigyeljünk, olvassuk, gondolkodjunk, elmélkedjünk rajta, ültessük gyakorlatba, hogy neki tetsző életet tudjunk élni.
Harmadik alkalmazás: olvasva Isten Igéjét, a törvényt, az evangéliumot, látjuk azt, hogy Jézus Krisztus kibeszélhetetlen nagy szenvedéseken, megaláztatásokon, fájdalmon ment keresztül, és ez arra kell ösztönözzön bennünket, hogy még jobban elkötelezzük magunkat mellette, hogy még buzgóbban keressük Őt, hogy minden nap szánjuk oda magunkat neki. Ahogy Pál mondja a Római levél 12. fejezetében: ,,Szánjuk oda a mi testünket élő, szent és kedves áldozatul az Istennek, mint a mi okos istentiszteletünket.". Hogy minden eszközt, amit Isten adott nekünk - és a legfontosabb eszköz a Szentírás - arra használjuk, hogy mélyítsük és erősítsük az Istennel és a mi Urunkkal, Jézus Krisztussal való közösségünket, kapcsolatunkat. Jézus Krisztus áldozatát egyikünk sem érdemelte meg. Ezt kegyelemből tette, szeretetből tette, azért mert szeretett. De hogy miért szeretett? Ezt nem tudom, nem értem. De Ő szeretett és megtette. Az Atya dicsőségére és hogy megmentse a népet, akiket Isten neki adott, az örökkévaló szövetségben, mert így volt kedves az Istennek, hogy egy népet válasszon magának, a Fiának adja, és hogy a Fia az életét áldozza fel miérettünk. Mekkora megtiszteltetés, kegyelem, kiváltság, hogy az Ő népének tagjai lehetünk! Kérjünk erőt, kegyelmet Istentől! Hívjuk segítségül naponta, hogy egyre jobban gyűlöljük a bűnt, s egyre jobban szeressük Istent! Szeressük mindazt, ami Istentől származik, és gyűlöljük mindazt, ami a Sátántól származik!
,,Elvégeztetett!" - így kiáltott fel az Úr Jézus Krisztus a Golgota keresztjén. És ez a győztes kiáltása volt. A költőnő szavaival szeretném befejezni szolgálatomat. A kereszten minden elvégeztetett című versében ezt írja:

Kudarcok, bánat, térdre hullás,
küzdelem, viharok, kétségek hullámverései,
indulatok vadul tornyosuló fellegei...
pásztor nélkül kóborló juhok...

Gecsemánéban, értem megszakadt hajszálerek
gyöngyöző vércseppjei hullottak a földre,
ég és föld, menny és pokol háborúja dőlt el
leroskadó, engedelmes imádságodban,
Isten Báránya!
Soha nem tudom megszokni ezt a gondolatot!

Hogy nekem ne kelljen kárhozatra mennem,
megtöretett a tested, s kínzók szántottak hátadon!
Hogy ne adassam csúfolódó, kegyetlen démonok kezébe,
megtépték szakálladat, leköpték szent arcodat,
és szúrós töviskoronát nyomtak megalázott homlokodra!
Hogy ne ragadjon magával zsoldként a halál,
Te bűnhődtél helyettem, viselted gyalázatomat,
hordoztad betegségemet, lelkem nyomorát, szennyét,
megtört kenyérré osztva tested, hogy részesedjek az életben,
mert a Te tested bizony étel, és a Te véred bizony ital!
Uram és Istenem! Hiszem, hogy a Te napodra
elvégzed bennem, hogy én is Krisztus természetűvé váljak,
szemlélve törvényednek csodálatos voltát!
Gyökerestül szaggatom ki szívemből
a gonoszság és gyarlóság élősködő hajtásait,
amivel annyiszor megszomorítottam áldott Lelkedet,
mert ismertél s megismertelek, Jézus,
nincs hozzád hasonló senki,
és nincs földi érték, mi felérne Veled!
Te vagy életem célja, értelme és vágya,
feladni érted akaratomat, bármit megér!
A kereszten minden elvégeztetett.
Felveszem hát én is keresztem, és úgy követlek.

Ámen.

 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Tényleg olyan rosszak vagyunk?
  2021-02-28 21:38:50, vasárnap
 
  Tényleg olyan rosszak vagyunk?

Egy határozottan optimista, téveszmék uralta korban élünk, amely az embert helyezi az univerzum középpontjába, és kiáltja ki minden dolog mércéjének. Az ember csődközeli történelme, lesújtott lelkiismerete és a Szentírás tanítása ellenére nagyokat mond az erényről, az érdemekről, és egy ragyogóbb jövővel kérkedik. Mérhetetlen erkölcstelenségét és folyamatos elkorcsosulását azzal palástolja, hogy egyszerűen megváltoztatja az erkölcsi szabályokat, és amit korábban gonosznak tartott, átkereszteli jóra. E hatalmas megtévesztés miatt nem meglepő, hogy a Szentírás vádiratára ezzel a kérdéssel válaszolunk: Tényleg ennyire rosszak vagyunk? A biblikus válasz az, hogy: Igen, tényleg ennyire rosszak vagyunk!
A Szentírás világosan tanúsítja, hogy Noé napjaiban Isten hatalmas özönvizet bocsátott a földre. Ezt az isteni ítéletet az emberek istentelensége és mérhetetlen erkölcstelensége váltotta ki. A Szentírás ezt így írja le: ,,Amikor látta az Úr, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében". Nem csupán az emberi gonoszság gondolata szembeötlő a fenti idézetben, hanem annak mértéke is: ,,szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz". Ez az egyik legerőteljesebb állítás a Szentírásban az ember teljes, gyökeres vagy átható romlottságáról. Első pillantásra ez a vád szélsőségesnek tűnik, és azt gondolnánk, hogy csupán néhány hírhedt, megbélyegzett lelkiismeretű alakra vonatkoztatható a történelemben. Amikor azonban közelebbről vizsgáljuk a kérdést, nyilvánvalóvá válik, hogy mindannyiunknak szembe kell néznie ezzel a váddal.
Képzeljük csak el, hogy létezik egy olyan eszköz, amely képpé tudja alakítani minden gondolatunkat, ami valaha átfutott az agyunkon, és utána a gondolatainkból készítenének egy filmet, amit bárki megnézhet. És most azt képzeljük el, hogy az összes családtagunk, barátunk és ismerősünk látni akarja ezt a filmet. Vajon nem követnénk el mindent, hogy ezt megakadályozzuk? És ha mégis megnéznék, nem találnánk nehéznek, akár lehetetlennek is, hogy valaha az életben még egyszer a szemükbe nézzünk? Ha pedig minden józan ész ellenére nagy bátran azt mondanánk, hogy nincs szégyellnivalónk, ez nem annak lenne a bizonyítéka, hogy hazudunk, vagy téveszméink vannak, vagy teljesen eltompult a lelkiismeretünk? Az az igazság, hogy közülünk még a legjobbaknak is vannak olyan aljas gondolatai, amelyeket a legközelebbi barátaikkal sem osztanának meg! Mindez azt mutatja, hogy valami egyszerűen nincs rendben velünk. Hajlamosak vagyunk a gonoszra, és azok a dolgok vonzanak minket a legjobban, amelyeket a lelkiismeretünk ellenez és elítél. Ezzel a problémával küszködtek a gondolkodás történetének legfelvilágosultabb filozófusai, erkölcstanítói és teológusai is. Pál apostol az emberi faj dilemmáját így panaszolta el: ,,Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök".
Fontos megértenünk, hogy az a gonoszság, amiről az előzőekben beszéltünk nem korlátozódik az özönvíz előtti korszakra. Más szavakkal: sem az özönvíz nem mosta el az ember gonoszra való hajlamát, sem Noé nem volt képes jobb örökséget hagyni utódaira, mint Ádám. Közvetlenül azután, hogy a víz leapadt, és Isten megparancsolta Noénak, hogy hagyja el a bárkát, az Úr ezekkel a szavakkal leplezte le az emberi szívben hátramaradt folyamatos romlottságot, amely az újjá nem született karakter védjegye lesz a világ végezetéig: ,,Amikor az Úr megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában az Úr: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem".
Az özönvíz előtt Isten megállapította, hogy az ember szívének minden szándéka folyamatosan gonosz. Az özönvíz után némi változás állt be. Nem csak az derült ki, hogy az ember szívének minden indulata gonosz, hanem a gonosz eredetét is felfedte az Úr: az születésétől fogva az ember szívében lakozik. Ez az ember ádámi öröksége. Bár a Szentírás ezt a rejtélyt nem oldja fel, de ettől még igaznak ismeri el. Az ember bűnben fogan és vétekben születik; az anyaméhtől fogva elidegenedik, és születésétől kezdve tévelyeg. Ezért nem kell a gyermekeknek megtanítani az önzést és az álnokságot, hanem a szülőknek és másoknak buzgón azon kell munkálkodniuk, hogy megtanítsák nekik, hogyan fékezzék meg magukban az önzést, hogy igazat beszéljenek, és törődjenek mások jólétével. Ha valaki abban reménykedik, hogy egy nap a gyerekek fogják irányítani a világot, még sosem volt tanúja annak a könyörtelen és brutális rendnek, amit a kisebb gyerekek képesek kialakítani egymás közt, és nem látott még olyan gyereket, akinek a másik játéka kell. Ha bárki ennek az ellenkezőjét állítja, nézze meg a történelmet és az esti híradót!
A Szentírás azt tanítja, hogy az ember azért cselekszik gonoszul, mert gonoszság lakik benne. Ez a belső romlottság átjárja és hatással van minden gondolatára, cselekedetére és tettére. Ézsaiás próféta kesergése kifejezően ábrázolja ezt az igazságot: ,,És mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertőztetett ruha minden mi igazságaink, és elhervadánk, mint a falomb mindnyájan, és álnokságaink, mint a szél hordának el bennünket!" Sokféle vélemény forog közkézen azzal kapcsolatban, hogy mit értett Ézsaiás a megfertőztetett ruha alatt. A legtöbben úgy vélik, hogy itt Ézsaiás olyan öltözékre utal, amely rituálisan tisztátalanná vált halottal való érintkezés, vagy vérfolyás miatt, esetleg lepra következtében. A továbbiakban a három közül az utolsó esettel fogunk foglalkozni.
A történelem során a lepra az egyik legszörnyűbb betegség volt, ezért kiválóan alkalmas arra, hogy plasztikusan ábrázolja a bűnt. A lepra addig pusztítja a testet, amíg az bűzös rothadó hústömeggé nem válik. Nem csak a betegségben szenvedő ember, hanem a környezete számára is elviselhetetlen. Ennek ismeretében képzeljük most el, hogy a helyi Optimista Klub úgy dönt, hogy befogad egy szegény leprást és szalonképessé teszi őt. Óvatosan lemossák minden tagját, a szagát pedig a legdrágább illatszerekkel fedik el. Végül a legfinomabb selyemből szőtt hófehér ruhába öltöztetik, és bemutatják az egész világnak. Lehetséges, hogy fáradozásukkal átmenetileg jót tesznek a leprásnak, őket pedig ünnepelni fogják, de ez nem sokáig tart: a máz hamar eltűnik. Az ember testének rothadása át fog vérezni a fehér selymen, bűze pedig hamarosan elnyomja majd a parfüm illatát. Az ember, az öltözék, és minden, amihez hozzáér pillanatokon belül rothadt és leprás lesz.
Ugyanez mondható el a bűnös emberről. Nem számít milyen vallási vagy erkölcsi megújulást erőltet magára, belül ugyanaz marad. Jézus úgy írja le az ilyen embert, mint a poharat, amely kívül tiszta ugyan, de belül utálatossággal van tele; mint a fehérre meszelt sírt, amely halottak csontjaival van megrakva. Ahogyan a leprás vére átszivárog a ruhán, és az öltözéket ugyanolyan visszataszítóvá teszi, mint annak gazdáját, az emberi szív vagy természet romlottsága is hasonlóképpen járja át, és teszi tisztátalanná az ember minden gondolatát, szavát és cselekedetét. Ez az oka annak, hogy az újjá nem született ember képtelen jogot szerezni arra, hogy a saját tettei vagy érdeme alapján megállhasson Isten előtt. A legkiválóbb cselekedetei is olyanok Isten előtt, mint a mocskos és utálatos ruhadarabok!
Az evangélium megértéséhez és másokkal való megosztásához alapvetően fontos, hogy megértsük az emberi természetet. Ha az ember alapvetően jó lenne, vagy ha maradt volna benne valami - akár csak egy szikrányi - jóság is, akkor a prédikátornak lenne arra hatalma, hogy meggyőzze őt, neki pedig lenne ereje, hogy válaszoljon. Ha azonban az ember gyökeresen romlott, akkor csakis Isten természetfeletti hatalma tudja megnyitni a szívét és az elméjét, és gondoskodni a megtéréséről, valamint az üdvösségéhez szükséges hitről.
Mint keresztyéneket és az evangélium szolgálóit, Isten bennünket nem csupán arra hívott el, hogy az Ő nagyságát és kegyelme gazdagságát hirdessük, hanem arra is, hogy Igéje fényében és a Szentlélek erejével feltárjuk az emberi szív valós állapotát. Ez utóbbi, vagyis az ember erkölcsi romlottságának leleplezése vezeti el az embert oda, hogy ne bízzon a testben, hanem Krisztusban dicsekedjen. Az ember erkölcsi sötétségének koromfekete éjszakáján így ragyog fel Isten két ikercsillaga: a kegyelem és az irgalom.

Paul Washer
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Péter helyreállítása
  2020-12-27 22:01:45, vasárnap
 
  Péter helyreállítása

Jn 21:15-17: "Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat! Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: Őrizd az én juhaimat! Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!"

Ha közülünk mindenki tudná, valójában mennyire bűnös, akkor nem sokkolnának, vagy nem győznének le a kudarcaink. De a legtöbben nem ismerik a saját romlottságunk mélységét. Ezért sokkol minket különösen egy súlyos erkölcsi bűnbeesés, vagy a meglepő képességünk Jézus Krisztus megtagadására.
Mikor ily módon vétkezünk, az ördög taktikája azt állítani, hogy vétkezvén eljátszottuk a lehetőségünket a sikeres és boldog keresztyén élet megélésére, és folytathatjuk a bűnben járást. Mint az ördög legtöbb állítása, ez sem igaz. Noha vétkezünk, mindazonáltal nem játsszuk el a lehetőségünket a teljes értékű keresztyén életre, és nem is merészelünk továbbra is a bűnben járni. Ehelyett a keresztyén út a megtérés és a helyreállítás. Ez Péter helyreállítása történetének a lényege a János 21-ben. Péter megtagadta az Urat a látszólagos szükség órájában. Elhagyta Őt, és kimutatta a gyávaságát azzal, amikor háromszor is letagadta, hogy ismerné. Jézus azonban mégis szerette Pétert és Péter tudta, hogy ő is szerette Jézust.

Péter dicsekvése és bukása

Péter helyreállítása történetének megértéséhez meg kell értenünk valamelyest Péter bukását. Annak oka a magabiztosság volt, amit talán még csak fokozott is Jézus kijelentése a gyengeségéről. A felső szobában kezdődött, ahol Jézus a szeretetről beszélt. Jézus ezt az új parancsolatot adta: ,,egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást" (J13:34). De ahelyett, hogy ez megalázta volna Pétert, amint kellett volna történnie, valójában arról gondolkodtatta őt el, hogy mennyire szereti Jézust. Ezért amikor Jézus arról beszélt, hogy elmegy, s a tanítványok nem lesznek képesek követni Őt, Péter joggal érezte, hogy a haláláról beszél, és erőteljesen felkiáltott: ,,Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted!" (Jn13:37)
Jézus megfeddte Pétert a hűsége megvallásának próbára tételével: ,,Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem." (38. vers)
Kételkedem abban, hogy ettől kezdve Péter meghallott bármit is, amit Jézus mondott a felső szobában. Természetesen nem tett fel több kérdést, noha ugyancsak főszereplő volt az este első részében. A kérdéseket ezután Tamás és Fülöp tették fel. Gyanítom, hogy Pétert elképesztette Jézus próféciája, és ezt mondogatta magának. "Téved. Nincs joga ilyen szegényesen gondolkodni, és mások előtt így beszélni rólam. Én soha nem fogom megtagadni Őt, függetlenül attól, mit tesznek a többiek."
Azért hiszem ezt, mert a téma ismét napirendre került, amikor a kis csapat elhagyta a felső szobát és elindult a Gecsemáné kertbe. Figyelemre méltó, hogy Péter vetette fel, ami megmutatja, hogy időközben Krisztus szavain rágódott. Jézus a tanítványainak szétszóródásáról beszél a keresztre feszítésekor, valamint arról a szándékáról, hogy ismét egybegyűjti őket a feltámadása után. Péter azonban ezekben a szavakban tört ki: ,,Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom" (Mt26:33). Jézus megismételte a próféciáját Péter megtagadásáról. De Péter ismét így válaszolt: ,,Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged" (35. vers). Lukács beszámolója szerint Jézus azt mondta Péternek, hogy imádkozott érte, ne fogyjon el a hite. De ezek az őszinte szavak nem győzték meg Pétert, s magabiztosan haladt tovább a saját bukása felé.
Mindegyik evangélium beszámol arról, hogy Péter háromszor tagadta meg az Urat. Miközben Jézus tárgyalása folyt, Péter, aki a főpap udvarában kívül várakozott, kijelentette: ,,Nem ismerem ezt az embert... Nem tudom, miről beszélsz... Nem vagyok a tanítványa."

A helyreállítás

Mindez segít megérteni a módot, ahogyan Jézus megközelítette Pétert a helyreállítása végett a szolgálatba. A változásnak három része van. Az első: Krisztus kérdése. A második: Péter válasza. A harmadik: Krisztus parancsa.
Az első dolog, amit megfigyelünk, Krisztus Péterhez intézett kérdésében a név, melyen megszólította őt. Ezt kérdezte: ,,Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél?" (Jn21:15) Ez Péter régi neve volt, az a név, amit viselt, mielőtt találkozott volna Jézussal. Erről az első fejezetben olvasunk. Mikor Pétert Jézushoz vitték, Jézus így üdvözölte őt: ,,Te Simon vagy, a Jóna fia; te Kéfásnak fogsz hivatni (a mi megmagyarázva: Kőszikla)" (Jn1:43). Ez egy szójáték volt. A régi neve ,,kavicsot" jelentett, egy könnyű, instabil dolgot. Jézus azonban azt mondta neki, hogy a neve Péter lesz, ,,a kőszikla". Azt mondta, átváltoztatja Pétert egy teddide-teddoda alakból egy szilárd és bátor emberré. Most, felidézvén ezt a korábbi történetet, Jézus visszatér a régi nevéhez, ezzel emlékeztetvén Pétert a gyengeségére.
A második dolog, amit meg kell jegyeznünk Jézus kérdésével kapcsolatosan a ,,szeretet" jelentésű szó, amit használ. Itt megint szójátékkal van dolgunk, de ez elvész a legtöbb modern angol fordításban, mert az angolban csak egy szavunk van a szeretetre, miközben a görögben több is. Az igeszakasz eredetijében szójátékot találunk e görög szavak közül kettővel. Az egyik az agapao, a nagy újszövetségi szó a szeretetre, mert ez a szó mindig is az Istennel kapcsolatosan használatos. Mikor azt olvassuk, hogy ,,úgy szerette Isten a világot" (Jn3:16), vagy ,,az Isten szeretet" (1Jn4:8), az ott szereplő szó az agapao. A másik szó a fileo, a barátságban kifejeződő emberi szeretet. Mondhatjuk, hogy ez a legmagasabb rendű szeretet, melyre képesek vagyunk újjászületés nélkül, valamint anélkül, hogy Isten Lelke munkálkodnék bennünk Krisztus jellemének kiformálásán. Ennek az Úr és Péter közötti eszmecserének a lényegét megértjük, ha úgy utalunk az első szóra, mint ,,száz százalékos szeretetre", a másodikra pedig, mint ,,hatvan százalékos szeretetre". Az eszmecsere az alábbi:
Jézus azzal kezdte a beszélgetést, hogy megkérdezte Pétert: vajon a lehetséges legnagyobb szeretetettel szereti-e Őt. ,,Simon, Jóna Fia, száz százalékos szeretettel szeretsz engem - jobban, mint a többiek?" Egyes igemagyarázók arra céloztak, hogy mikor Jézus ezt kérdezte, a kezével a tó és a rajta levő csónak felé intett, ezt fejezvén ki a mozdulattal: ,,Jobban szeretsz engem ezeknél a dolgoknál?" De Péter korábbi tiltakozásainak fényében valószínűleg ennél konkrétabb dologról van szó. Péter azt mondta, hogy jobban szereti Jézust, mint a többi tanítvány, s ezt azzal fogja bizonyítani, hogy akár meg is hal érte, ha kell. Erre a háttérre tekintettel Jézus valószínűleg ezt kérdezi Pétertől: Péter, mit tudsz most mondani? Egykoron dicsekedtél azzal, hogy az irántam érzett szereteted száz százalékos, s nagyobb, mint a többi tanítvány irántam érzett szeretete. Igaz ez? Ennyire szeretsz engem?"
Péter, most nagyon megaláztatva Jézus megtagadása miatt, a kisebb szóval válaszol: ,,Igen Uram, tudod, hogy hatvan százalékos szeretettel szeretlek". Ez egy nagyon legyőzött Péter. Nem mondja, hogy nem szereti Krisztust. Szereti Őt. De nem dicsekszik a szeretetével, s mindenekelőtt nem mondja, hogy az nagyobb, mint másvalaki szeretete. Egyszerűen csak annyit mond, hogy a szíve nyitott Krisztusra, s ebből Krisztus tudja, hogy a legjobb szeretettel szereti Őt, amire csak egy bűnös emberi lény képes. Korábban kijelentette, hogy Krisztus róla és a jövőről alkotott ismeretei tévesek. Most erre az ismeretre hivatkozik, mint a magabiztosságának az alapjára.
Mikor az Úr másodszor is felteszi a kérdését Péternek, ugyanazt a szót használja a szeretetre, bár most kegyelmesen elengedi az összehasonlítást: ,,Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem százszázalékos szeretettel?" Péter ugyanúgy válaszol, mint először: ,,Igen Uram, Te tudod, hogy hatvan százalékos szeretettel szeretlek."
Mikor harmadszor is felteszi a kérdést, az Úr leereszkedik Péter szintjére és Péter szavát használja: ,,Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem hatvan százalékos szeretettel?" Ez ugyanaz, mintha azt mondaná: ,,Rendben van Péter. Tudom, hogy képtelen vagy akkora szeretetre, amelyet én érzek irántad, s jogosan hangoztatod azt a fajta szeretetet, amely megvan benned. De vajon szeretsz-e engem ezen a szinten? Szeretsz engem hatvan százalékos szeretettel?" Péter, aki megint nem biztos a saját képességében annyira sem, hogy a saját szívébe látna, így válaszol: ,,Uram, Te mindent tudsz; tudod, hogy szeretlek téged." Mikor az Úr ezt követően azzal folytatja, hogy parancsot ad neki, az annyi, mintha ezt mondaná: ,,Rendben van Péter, azzal fogok dolgozni, mert képes vagyok azt a korlátozott szeretetet az általam megkívánt szintre emelni: arra a szintre, ahová kirendeltelek a szolgálatra."
Az utolsó dolog, amit meg kell jegyeznünk Krisztus Péternek feltett kérdésével kapcsolatosan az, hogy háromszor ismétlődött. Miért kérdezte Jézus háromszor, hogy szereti-e Őt Péter? A válasz nyilvánvaló: Péter háromszoros megtagadása miatt. Péter háromszor tagadta meg Őt. Most Jézus azért kérdezi, hogy nyilvánosan háromszor is megerősítse, hogy Péter szereti Őt. Ezért ,,szomorodott meg" Péter - mert Jézus háromszor kérdezte tőle: ,,Szeretsz-e engem?"
Kegyetlennek tűnik, hogy az Úr háromszor kérdezte meg Pétert mások előtt, hogy szereti-e, világos utalással a korábbi, háromszoros megtagadására? Annak tűnik, és természetesen fájdalmas is volt. Végső soron azonban nem volt kegyetlen. A kegyetlen dolog az lett volna, ha hagyta volna a dolgot Péterben rothadozni, így ő és mások egész életükben az gondolták volna, hogy ő valamiképpen alacsonyabbrendű és méltatlan a hivatalára, noha kétségtelenül megtért a bűnéből a sírással, amint arról a Biblia beszámol nekünk. A kegyes dolog a nyilvános helyreállítás volt, így Péter és a többiek ettől kezdve tudhatták, hogy Péter múltja a múlt, s Maga az Úr állította őt vissza a további szolgálatba.
Ezért szólít fel a Biblia a bűnök nyilvános megvallására. Isten nem akar kegyetlenkedni velünk, bár a megvallás megtapasztalása fájdalmas. A dolog célja az, hogy felépülhessünk, és folytathassuk az utat Jézussal.

Péter válasza Jézusnak

Péter válaszának egy részét már megvizsgáltuk Jézus kérdésének áttekintésekor: a legfontosabb összetevője az volt, hogy nem akarta Jézusnak a szeretetre használt szavát használni. Péter tapasztalati úton ismerte meg önmagát. Valóban elbukott. De a hite nem bukott el, ahogyan Jézus megmondta, hogy nem fog (Lk22:32). Most már kész volt erősíteni a felebarátait.
Volt Péter válaszának másik összetevője is, amit még nem vettünk kellőképpen fontolóra. Ez Péter ismételt hivatkozása Krisztus tudására. Mindkét esetben azzal válaszolt Krisztusnak, hogy bizonygatta a szeretetét, majd azt mondta: ,,te tudod, hogy szeretlek téged" (15-17. versek). Mondhatta volna: ,,A szívemet ismerve esküszöm, hogy szeretlek". De Péter valami effélét mondott egyszer, és az halálosan tévesnek bizonyult. Nyilvánvalóan nem bízhatott az önismeretében. Akkor pedig csak Krisztus vele kapcsolatos tudásában bízhatott.
Ez természetesen logikátlannak látszik. Péter gyenge és bűnös ember volt. Péter rájött, és most tudta, hogy Krisztus mindent tud. De ezzel a kombinációval miképpen lehetne bátorítani Pétert Krisztus tudására hivatkozva? Logikátlannak tűnik, de valójában ez az ereje valakinek, aki találkozott Krisztussal, és tudja, hogy Ő szereti. Péter bűnös volt. Igen! De bocsánatot nyert bűnös. Így noha tudatában volt a bűnének, mindazonáltal tudta, hogy Jézus képes a tagadásának felszíne alá is betekinteni, hogy meglássa a valóban újjá tett szívet, mely szerette Őt.
Örömteli dolog Isten mindentudásának ismerete - két okból is.
Először is Isten tudja a legrosszabbat is rólunk, de mindenképpen szeret. Ha Isten nem tudna mindet, akkor félhetnénk attól, hogy egy napon valami gonoszság kipattan majd, ami meghökkenti Istent, és elfordítja tőlünk a szeretetét. Ezt mondja: ,,Ó nézzétek azt a szörnyű bűnt! Nem is tudtam róla. Mennyire borzalmas! Ez megváltoztat mindent. Többé semmi közöm sincs ehhez az emberhez." Ha Isten nem lenne mindentudó, ez ugyancsak megtörténhetne. De Isten mindent tud. A Biblia azt tanítja, hogy ,,mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt" (Rm5:8). Másodszor, mivel Isten mindent ismer, tudja a legjobbat is rólunk, még ha mások nem is. A tanítványokat meghökkenthette Péter hibája. Mondhatták: ,,Ha Péter képes így megtagadni Jézust, akkor ki tudja, miféle bűnök lappanganak még benne. Lehet akár hamis tanítvány is." De Jézus jobban tudta. Ismerte Péter szívét és szeretetét. Ennek a tudásnak a fényében nem meglepő, hogy Péter pont erre hivatkozik.
Soha ne mondd: ,,Uram, én képes vagyok megtenni. Tudom, hogy képes vagyok. Ismerem a szívemet." Mondd inkább: ,,Uram, tudod, hogy mi van ott. Te tetted bele. Tudod, milyen szeretettel szeretlek téged. Vedd és tedd olyasvalamivé, ami a Te dicsőséged sokszorozza meg."

Egy kegyes parancs

Az utolsó része az Úr és Péter közötti eme beszélgetésnek az Úr kegyes parancsa: ,,Legeltesd a juhaimat". Azért mondom kegyesnek, mert nem az, amit logikailag várhatnánk. Péter vezető volt, majd elbukott. Az pedig, hogy Jézus könyörületesen és gyengéden jött el hozzá, hogy visszaállítsa a szolgálatba, a kegyesség csúcsa volt. Ha helyreállítván Pétert ezt mondta volna: ,,Rendben van Péter, most hazamehetsz, és aktív laikusként cselekedheted a tőled telhető legjobbat. Te az enyém vagy. Nem vetlek el téged. De természetesen soha többé nem foglak vezetői beosztásban használni" - ha ezt mondta volna, ki hányhatta volna a szemére? Jézus teljes joggal válaszolhatott volna valahogy ekképpen. De nem ez az, amit tesz. Ehelyett azt mondja Péternek: ,,Legeltesd a juhaimat". Korábban evangelizálni hívta őt el (,,mostantól fogva embereket fogsz", Lk5:10). Most még nagyobb felelősséget bíz rá: a megfogottak tanítását.
Mi az előfeltétele az effajta szolgálatnak? Mi az egyetlen elfogadható indíték mások vezetéséhez és tanításához? Nem a tanító erkölcsi tökéletessége, hisz akkor nem lennének tanítók. Nem is az akadémiai képzettségi fok. Nem is a sürgető késztetés ,,Krisztus országának elhozására", nem is a képesség több pénz összeszedésére, mint az elődök, vagy az előző szolgálóénál nagyobb katedrális építésére. Csak egy előfeltétel létezik. A Krisztus iránti szeretet, mely az Ő szolgálata iránti vágyakozásban fejeződik ki.
,,Valóban szeretsz engem?"
,,Igen, Uram."
,,Akkor gondoskodj a juhaimról."
Ez a szeretet nem burkolódzik misztikus megtapasztalásokba. Gondoskodik másokról. János mondta jól az első levelében: ,,Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal." (1Jn3:18) Ha szeretjük Krisztust, szeretni fogjuk azokat is, akikért meghalt, s minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy szeretetben szolgáljuk őket.

James M. Boice
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
A galamb kesergése: megbánni bűneinket
  2020-05-15 20:31:44, péntek
 
  A galamb kesergése: megbánni bűneinket
Dr. Joseph A. Pipa

Talán mindannyian hallottunk már galambot amint kesergően hallatja hangját, mintha panaszkodna. Van egy fajta galamb, amelyet mély és szomorú hangja miatt sirató gerlének neveznek. A Biblia számos helyen használja a galamb metaforát. Legtöbbször a Szentlelket hasonlítja galambhoz. De nagyon sok helyen a galamb a kesergés, szomorkodás jelképe is.
Ezékiás király nyögött, mint egy galamb, amikor kijelentést kapott korai haláláról, és még nem volt örököse Dávid trónján. (Ézsaiás 38:14)
Ézsaiás próféta is a galamb képét használta, amikor a népe bűne miatt nyögött és kesergett a közelgő ítélet miatt. (Ézsaiás 59:11) Ezékiel szintén a galambéhoz hasonlítja a fogságba menő maradék siránkozását bűneik miatt. (Ezékiel 7:16)

Az elmúlt pár hét során, rövid cikkeket írtam a COVID-19 járvány és az ahhoz kapcsolódó nehézségek kapcsán. Írtam Isten munkájáról és a mi válaszunkról a járvány helyzetben - Ámos próféta könyvének 3. része alapján úgy utaltam Istenre, mint ordító oroszlánra, és felkínáltam néhány helyes válaszutat.
Másik írásomban idéztem a 42. Zsoltárt, egy megújult, közösségi istentisztelet utáni vágyakozásra fokuszálva, hasonlítva a keresztényeket a sóvárgó szarvashoz.
Jelen cikkemben a galamb kesergésére szeretnék összpontosítani, mintegy tükreként a mi kesergésünknek és bűnvallásunknak.

Ezekben a nehéz, elszigeteltséggel, bizonytalansággal és fizikai hiányokkal teli napokban sok minden miatt kesergünk: magányosság, munka- és bevétel hiány, a betegség miatti szenvedés és szeretteink halála. Mindezek fölött, a bűneink miatt is kellene szomorkodjunk. Engedjünk most a kesergő galamb hívásának, és bánkódjunk a bűneink miatt, megvallva azokat!

Segítségként ennek elkezdésében, tanulmányozzuk át a Westminsteri Nagykáté 76. kérdését és feleletét:

"Kérdés: Mi az életre vezető megtérés?
Felelet: Az életre vezető megtérés az az üdvözítő kegyelem, amelyet Isten Lelke s Igéje munkál ki a bűnös szívében, mely által a bűnös nem csak bűnei veszélyét, hanem szennyét és utálatosságát is meglátva és érezve, valamint megértve Istennek a megtérők iránt Krisztusban megnyilvánuló kegyelmét, olyan bűnbánó szívvel siratja el, és utálja meg bűneit, hogy azokat teljesen elhagyva Isten felé fordul, hogy minden szándékával és igyekezetével szüntelen vele járjon, és neki engedelmeskedjen mindenben."

Az igazi bűnbánat a szívből jövő gyász és bűn iránti utálat talaján nő.
Egyikünk sem bánkódik annyira bűnei miatt, mint ahogy kellene vagy szeretnénk.
A Nagykátéból (vagyis Isten Igéjéből, mivel azt foglalja össze a káté) megtanulhattuk, hogy az igazi lelki kesergés Isten kegyelmének következménye: “Az életre vezető megtérés az az üdvözítő kegyelem, amelyet Isten Lelke s Igéje munkál ki a bűnös szívében". A Lélek munkája a megszentelésünkön belül, hogy növeli a bánkódásunkat a bűn fölött. Megítél a bűn miatt, és egy Isten szerinti szomorkodást munkál bennünk. Tudatában lévén szívünk hidegségének, könyörögnünk kell Istenhez, hogy Szent Lelke által munkálja ki bennünk ezt a lelki érzést. Ő meg fogja adni azt, hiszen Krisztus már megszerezte nekünk az Istennek tetsző szomorúság kegyelmét.

Minél inkább érzékennyé válunk Isten szentségét és a bűnt tekintve, annál inkább fogunk keseregni a vétkeink miatt. A Megváltó erre tanít a Máté 5:4-ben: "Boldogok, akik szomorkodnak, mert ők megvigasztaltatnak."
Lukács evangélista feljegyezte egy bővebb magyarázatát az Úr tanításának, a Lukács 6:21-es és 25-ös versekben: "Boldogok vagytok ti, akik most sírtok, mert nevetni fogtok... Jaj nektek, kik most nevettek, mert sírni és gyászolni fogtok!" Ez a bűn feletti kesergés a megtérés kezdete. A büszke ember kimagyarázza a bűnét, az alázatos viszont kesereg felette.

A Megváltó egy erős túlzást használ, hogy aláhúzza, hogy a világ azt keresi miképp enyhíthetne a bűn következményén szórakozás és élvezet hajhászás által. Figyelmeztet minket, hogy ha elmismásoljuk a bűnt, vagy érzéketlenné válunk annak valóságával szemben, akkor lehet ma nevetünk, de egy örökkévalóságon át nyögni és jajgatni fogunk.

Másfelől viszont, ha beismerjük bűneinket és kesergünk miattuk, meg fogjuk tapasztalni már most is - és majd az örökkévalóságban teljes mértékben - Isten vigasztalását. Majd nevetni fogsz, és örömödet fogod lelni annak valóságában, hogy mit végzett el Isten érted és benned!

Azt is fontos tudnunk, hogy a Lélek nem légüres térben végzi a munkáját.
Figyeld meg mit mond a Káté: "...és Igéje által".
A Szent Lélek az Igét használja, hogy rámutasson a bűneinkre: felfedve, "nemcsak bűnei veszélyét, hanem szennyét és utálatosságát is meglátva és érezve". Isten az Ige olvasásán és prédikálásán, hallgatásán keresztül hozza felszínre bűneinket.
Minden nap, ahogy olvasod, és minden héten, amikor hallgatod az Igét, kérd a Szent Lelket, hogy vizsgáljon meg téged! (Zsoltár 139:23-24) Használd Isten Igéjét az önvizsgálathoz! A Westminsteri Nagykáté 91-135-ig terjedő kérdés-feleletei nagyon jó magyarázatot nyújtanak a törvényről, hasznos segítséget az önvizsgálat gyakorlásához. A feleségemmel mostanában mindig együtt olvassuk ezeket.

Másfelől, ne hagyd, hogy az önvizsgálatod egy morbid önelemzéssé degenerálódjon. Az önvizsgálat mindenképpen Krisztushoz kell elvezessen: "megértve Istennek a megtérők iránt Krisztusban megnyilvánuló kegyelmét" (Westminsteri Nagykáté). Isten dicsősége nyilvánvalóvá válik abban, ahogyan Ő megbocsát a bűnösöknek. ("Az ÚR pedig elvonult előtte, és így kiáltott: Az ÚR, az ÚR, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy az irgalmassága és igazsága. Irgalmas marad ezerízig, megbocsát hamisságot, vétket és bűnt." 2Mózes 34:6-7)

Egyfelől, ahogy egyre többet megtudsz a bűn természetének szörnyűségéről, másfelől pedig a megbocsátás csodájáról, úgy kezdesz el igazán bánkódni és gyászolni bűneid miatt: "olyan bűnbánó szívvel siratja el, és utálja meg bűneit". (a Kátéból)
Ez az igazi bánkódás, ami valódi megtérésre vezet. Pál apostol ezt az "Isten szerinti szomorúságnak" nevezi (2Korinthus 7:9-11)

Egy másik eszköz, amely segít igazi bűnbánatot kialakítani, az a múltbeli bűneink súlyosságán való gondolkodás. A zsoltáríró bemutatja ennek a gyakorlatnak a hasznát. (Zsoltár 25:7) Már megbocsátást nyert, mégis tudatában van "ifjúsága bűnének és vétkeinek", és azok Isten előtti utálatos voltának. Ahogy növekszünk a kegyelemben, a Szent Lélek megmutatja és eszünkbe juttatja nem csak a jelenlegi vétkeinket, hanem a múltbelieket is, nem azért mintha vádlottként kellene álljunk Isten ítélőszéke előtt, hanem, hogy megalázzuk magunkat és Krisztusra bízzuk magunkat.

Az a megtérés, amely az Isten szerinti megszomorodás talajából hajt ki, bűnvallást és szívből jövő vágyat terem az engedelmességre, "Isten felé fordul, hogy minden szándékával és igyekezetével szüntelen vele járjon, és neki engedelmeskedjen mindenben."

Az oroszlán üvöltése felhangzott. Isten világosan kinyilatkoztatta nemtetszését bűneink miatt: személyes, egyházi és kulturális szinten. Bánkódjunk hát bűneink felett, és keressük Isten kegyelmét és könyörületét!

Kezd el magaddal. Ahogy fentebb már említettem, vizsgáld meg az életed az Ige alapján! Kérd a Szent Lelket, hogy mutasson rá a bűnös cselekedeteidre, gondolataidra és viszonyulásaidra! Ahogy a Lélek fény sugarával megvilágítja a szívedet, szomorúságot munkál benned, amely bűnvallásra és megtérésre vezet majd.

Továbbá bánkódnunk kell a gyülekezet vétkei felett is: világiasság, hitetlenség, büszkeség, az Istentisztelet és az Úr napja megsértése. Vizsgáld meg Krisztus üzenetét a hét kis-ázsiai gyülekezetnek, hogy az Egyház további, örökérvényű bűneit meglásd! (Jelenések 2:3)

Szomorkodj, és valld meg Isten előtt a világ bűneit! Isten ma is megítéli a népeket a bálványimádás és korrupció miatt. De jöjjünk csak közelebb a mi otthonunkhoz.
Vajon nem Isten ítélete van-e az Egyesült Államokon? Előző írásomban is említettem már gyakorlati, gonosz bűnöket, amik elterjedtek országunkban, de megéri még egyszer szóba hozni. Körülbelül 140 000 abortuszt hajtottak végre, csak idén (2020 január 1.-től!) Elferdítettük a házasság szent kapcsolatát, szexuális szabadosság, paráznaság, pornográfia és homoszexualitás jellemez. Rengeteg bálványt imádunk, például a sportot és a materializmust.

Az egyik hasznos eszköz a bűnbánathoz és bűnvalláshoz a böjt. Imádsággal társítva a böjt egy Istentől rendelt kegyelmi eszköz. Az egyik fő célja a böjtölésnek, hogy megszomorítsuk (sanyargassuk) a lelkünket, a testünkön keresztül, hogy tudjunk gyászolni a bűn miatt.

A böjt egy bizonyságtétel a magunk megalázásáról Isten előtt, amikor szeretnénk megvallani előtte a gonoszságunkat. Világos példát láthatunk erre Jóel próféta könyvében a második rész 12-től 16-ig terjedő verseiben:

"De még most is így szól az ÚR: Térjetek meg hozzám teljes szívetekből, böjtöléssel, sírással és gyászolással. Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruháitokat, úgy térjetek meg az ÚRhoz, a ti Istenetekhez! Mert könyörületes és irgalmas ő, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű,
és bánkódik a veszedelem miatt. Ki tudja, hátha visszatér és megkönyörül, és áldást hagy maga után. Hozzatok étel- és italáldozatot az ÚRnak, a ti Isteneteknek! Fújjátok meg a kürtöt a Sionon, szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyűlést! Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet! Hívjátok össze a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat!"

Kálvin a következő gondolatokat fűzte ehhez az igerészhez:

"Kiált nekik, (a próféta) siettetve őket ruhájuk megszaggatására, zsákruha húzásra és porba ülésre, sírásra és böjtölésre, hogy arcra boruljanak az Úr előtt, kifelé megnyilvánuló bizonyságtétellel.
Bizonyára a zsákruha öltés és porba ülés abban az időben helyénvaló volt, de afelől nincs kétség, hogy az összegyűlés, sírás, böjtölés és egyéb ilyen cselekedetek hasonlóan alkalmazandók e mostani korunkban, bármilyenek is legyenek a körülményeink és helyzetünk igénye. Mivel ez egy szent gyakorlat mind az ember megalázkodására és alázatának megvallására, miért használnánk kevesebbszer, mint az ókorban tették hasonló helyzetekben? (...) Nem, ez egy rendkívül kiváló segítség a híveknek manapság, (ahogy mindig is az volt), valamint egy hasznot hozó figyelmeztetés, hogy felébressze őket, ne provokálják, bosszantsák Istent egyre jobban túlzott önhittséggel,
érdektelenséggel..." (Kálvin 4. Institúciója, 12. Fejezet, 17 szakasz)

Tehát, amint láthattuk, a böjt imádsággal társítva egy Isten szerinti módja a megalázkodásnak Őelőtte, annak érdekében, hogy kifejezzük igazi szomorúságunkat és bűnbánatunkat.

Amikor hallunk egy galambot nyögni, szívünk visszhangozza a szomorú kiáltást.
Adjon az Úr nekünk kegyelmet a szerinte való megszomorodásra, megtérésre és bűnvallásra. Emlékezzünk, Isten megbocsát mindazoknak, akik megbánják bűneiket és keresik Őt Jézus Krisztus által. (3Mózes 26:40-45, 1János 1:9)
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Ahogy a szarvas kívánkozik...
  2020-05-14 20:58:15, csütörtök
 
  Ahogy a szarvas kívánkozik...a közös istentisztelet utáni sóvárgás
Dr. Joseph A. Pipa

Múlt héten írtam pár gondolatot, arról amit megértettem Isten munkájára nézve a jelenlegi krízis helyzetben, és ajánlottam néhány válasz utat. Jelen cikkemben egy dologba szeretnék mélyebbre ásni: a közösségi Istentisztelet hiányának kihívásai. Miután hallottuk és válaszoltunk az oroszlán ordítására, most a sóvárgó szarvashoz kell hasonlítsunk.

A 42. Zsoltár 2-3-ig terjedő verseiben így ír a zsoltáros: "Amint a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy vágyik utánad a lelkem, Istenem! Isten után szomjazik lelkem, mikor mehetek el, hogy megjelenjek színe előtt?" Milyen valóság volt a zsoltár író életében, e mögött a hasonlat mögött? Dávid száműzetésben volt, Saul elől bujkált a pusztaságban, megfosztva a közösségi Istentisztelet lehetőségétől.

Bujdosása során Dávid sok fájdalmas nehézséget tapasztalt meg: halálos fenyegetést, árulást olyanoktól akiken segített, rágalmazást és vádakat, hogy Isten valójában elhagyta őt. Itt, a 42-ik zsoltárban, kifejezi mindezek melett a legnehezebb megpróbáltatást: a közös istentisztelet hiányát.

Lelkének sóvárgását a közösség után, a szarvas hasonlattal írja le, ahogy egy kutyáktól üldözött szarvas epekedik folyóvíz után. A 63. Zsoltár második versében is használ ilyen hasonlatot: "Ó, Isten, te vagy az én Istenem! Téged keres, téged szomjaz a lelkem, utánad sóvárog testem, mint a kiszáradt, elepedt föld, amelynek nincs vize."

Dávid az üldözések alatt is kapcsolatban volt Istennel. Imádkozott, verseket írt, énekelt. El volt zárva azonban az összegyülekezéstől, ahol Isten különös módon találkozik az ő népével. És e miatt, az Istentisztelettől való elkülönítés miatt, Dávid lelke szomjazott. Amit Dávid tapasztalhatott a közös Istentisztelet során, az mind árnyék és jelkép volt csupán. Mennyivel erősebb kellene akkor legyen a mi hiányérzetünk? Hiszen mi már az újszövetség egyházaként, Jézus Urunk feltámadásának dicsőséges fényében imádjuk Istent.

Talán régebb mikor olvastad a 42. Zsoltárt, azt gondoltad, hogy Dávid szavai kissé eltúlozzák a helyzetet. De most, hogy te is meg vagy fosztva a közösség adta áldásoktól, sokkal inkább együtt érezhetsz Dávid sóvárgásával. Szomjazik-e a lelked? Érzel-e lelki éhséget? Érzékelsz-e Istentől és az ő népétől való elszakadást? Habár hallgatunk közvetítéseket, olvasunk és együtt imádkozunk azokkal akikkel otthon vagyunk, mégis marad egy űr az életünkben.

Tanultál róla, hogy a közös imádat a keresztyének legnagyobb kiváltsága és áldása? James Bannerman így írja le a tranzakciót, ami akkor történik, mikor a hívők közösen Isten jelenlétében vannak: "A közös istentisztelet nem más mint az a mód és út, amelyben a bűnösök, egyesülve egy gyülekezetben, engedélyt nyernek az Istennel való érintkezésre, és helyes valamint hasznos módon fenntarthatják a Vele való kapcsolatukat, és nap mint nap elfogadható módon, közösségben járulnak Eléje.

David Clarkson a "Közös Istentisztelet előnye az egyéni imádattal szemben" című prédikációjában 12 okot sorol fel, hogy bemutassa a közösségi Istentisztelet fontosságát: 1. A közös imádatban Isten neve jobban megdicsőül, mint az egyéni során. 2. Isten jelenléte sokkal nagyobb mértékben van ott a közös istentiszteletben, mint az egyéniben. 3. Isten sokkal jobban kijelenti magát a közös Istentisztelet folyamán. 4. Több a lelki haszon is a közös imádat során, mint az egyéni istentiszteletben. 5. A közös Istentisztelet építőbb. 6. A közösség nagyobb védelmet nyújt a hitehagyás ellen. 7. Isten az ő legnagyobb munkáit a közösségben lévőkön végzi el. 8. A közös Istentiszteletben a menny előízét érezhetjük. 9. Isten nevezetes szolgái is a közösségi istentiszteletet részesítették először előnyben az egyénivel szemben. 10. A közös Istentisztelet a legjobb mód arra hogy kegyelmet nyerjünk és elkerüljük, megelőzzük a legnagyobb ítéletet. 11. Jézus drága vére különösen a nyilvános Istentisztelethez kapcsolódik* . 12. Isten ígéretei is legfőképp a közösségre érvényesek, arra nézve adta őket.

Bannerman így részletezi ezeket az áldásokat:

"Az Istentisztelet minden eleme, amire hivatkoztunk, a közösségi rendelet része, nem személyre szabott, a hívők közösségéhez együttesen tartozik, nem pedig egyénileg. A kegyelem eszközeiként közösségben kell élvezni őket, nem külön külön minden keresztyén, hanem egymással kapcsolatban a gyülekezetben... természetesen nem lehetetlen vagy törvénytelen egyénileg használni őket, de nem fejtik olyan hatásukat és nem lesz olyan kegyelemben gazdag eredménye, mint amikor közösségben élünk velük... Röviden a szertartások (Istentisztelet elemei?) egyénileg használva csak fél áldást eredményeznek, még akkor is ha keresztényként élünk velük...Az Istentisztelet minden eleme sajátos és hangsúlyos módon az Egyházhoz tartozik, és Krisztus Lelke és jelenléte teszi azokat hatékonnyá, mivel az Ő eszközei amelyekkel felépíti és megerősíti a hívők közösségét, bizonyos módon és mértékben ismeretlen az egyéni és magán-istentisztelet esetén."

Ahogy Dávid tapasztalatból tanulta meg, a közösségi Istentisztelet kiváltságát, ugyanúgy kellene nekünk is. Hogy segítsek értékelni a közösség kiváltságait, ajánlom, hogy vedd fontolóra az alábbi négy tanácsot.

Először is a közösségtől való elszakítás az életedben, annak nagyobbra értékelését munkálja benned. Ideje, hogy ne vedd természetesnek. Kiálts így a zsoltárossal együtt: "Örvendezem, amikor azt mondják nekem: Menjünk el az ÚR házába!" ( Zsolt. 122:2) Vagy: "Mert jobb egy nap a te udvaraidban, mint ezer másutt. Inkább akarok az én Istenem házának a küszöbén ülni, mint a gonosz sátrában lakni!" (Zsolt. 84:11)

Másodszor, aktuális bűnként megvallanod az Istentisztelethez való fölényes hozzáállásodat? Hagytad, hogy emberek, vagy dolgok távol tartsanak az Isten népével való összegyülekezéstől? Már csak formálisan tartottál Istentiszteletet, nem őszintén, hitből, felkészült szívvel?

Harmadszor, a gyülekezeti rendtartás vezetői magyarázattal szolgáhatnának, arra nézve, hogy miért nincs esti, délutáni alkalom a gyülekezetekben? Miért fosztod meg Isten népét a plusz áldástól? A közösségi Istentisztelet során Krisztus áll a középen és szól hozzánk. (Zsolt. 22:25, Zsolt, 40:9-10, Jel. 2:1) Micsoda kiváltság az Ő jelenlétében összegyűlve csodálni az Ő szeretetét!

Negyedszer, ti, akik szándékosan elhanyagoljátok a második alkalmakat, valljátok meg világiasságotokat és bánjátok meg! Hogyan töltitek el az Úr napját? Mit árul el lelki egézségetekről , az hogy lelki szomjúságotok kielégíthető napi egy korttyal? Nem akartok többet Krisztusból és az Ő áldásaiból? Sokan, az elmúlt jó pár hét izoláltsága során belemerültek a film nézésbe, mások pedig bele feledkeztek a sportesemények fogyasztásába. Ezek közül az emberek közül, hányan sajnálnak Istentől a jobb időkben, egyetlen órát hetente?

Isten ebben az időszakban megfosztott a közösség előnyeitől, hogy elbíráljuk kiértékeljük a hozzáállásunkat a közös Istentisztelethez. Azért imádkozom, hogy a COVID19 járvány egyik haszna az legyen, hogy megújuljon az elköteleződésünk Isten dicsősége és az a jó iránt amit az Ő tisztelése, imádata jelent.

Bárcsak ebben a közösség hiányban vágyakozna a lelkünk az élő Istent imádni együtt a gyülekezetben, mint ahogy a menekülő szarvas kívánkozik a folyó víz után.

* " Viszont az evangélium közösségben való hirdetése és a szövetség pecsétjének kezelése, szükségszerűen Krisztus halálán alapszik. Mint hogy ezek a képviselői és a szerzeményei is egyben, ennek a drága vérnek, ahogy Krisztus öröksége nyilvánvalóvá lett; a szemeink előtt feszíttetett meg, ugyanúgy ezek az előnyei is egyben az Ő halálának, és ajándékai a győztes Krisztusnak.
(...) Mennyire értékesek ezek az istentisztelethez kapcsolodó eszközök (rendeletek), melyek eme drága vér árán váltak előnyeinkké és Krisztus dicsőséges győzelmének ajándékaivá!"
David Clarkson: David Clarkson munkái (The Works of David Clarkson) 3. Fejezet,
Az 1696-os újrakiadása (Edinburgh: The Banner of Truth Trust, 1988) 3:196
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Az Oroszlán ordít: gondolatok a koronavírusról
  2020-05-13 20:47:34, szerda
 
  Az Oroszlán ordít: gondolatok a koronavírusról
Dr. Joseph A. Pipa

Egyik diákom a Greenville-i Presbiteriánus Teológiáról megkért, hogy osszam meg gondolataimat a jelenlegi helyzetre nézve.

Először is, a Szentírással együtt kijelenthetjük, hogy minden, ami ezzel a vírussal együtt érte a világot és az országunkat, Isten szuverén, jó tervének része. Isten előre elrendelt mindent, ami megtörténik és véghez is viszi az Ő akaratát gondviselése által. (Dániel 4:34-35, Zsoltárok 135:6) Kijelentve az elsődleges okot, Isten egyetemes dekrétumát (végzését), nem zárjuk ki a másodlagos okokat sem, de valljuk, hogy a fő ok Isten jótetszése, ami azt jelenti, hogy Isten munkájában minden benne van, beleértve a betegségeket, a halált, és minden társadalmi és gazdasági törést.
Ráadásul, Krisztus Urunk - közbenjáró királyként - mindent az ő Egyháza javára tesz. (Efézus 1:22-23) Isten szuverenitásának valósága a koronavírus idején közvetlenül befolyásolja gondolatainkat, szavainkat, viselkedésünket, ahogyan erre reagálunk.
Másodszor - mivel a világjárvány az Isten szent akarata szerint van - fel kell tennünk a kérdést magunknak: "Mit cselekszik Isten?" Ámos próféta egy sor retorikai kérdés segítségével mutatja be az összefüggést az ok és okozat között az ő könyvében: "Vajon járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással? Ordít-e az oroszlán az erdőben, ha nincs zsákmánya? Hallatja-e hangját barlangjából az oroszlánkölyök, ha semmit sem fogott? Csapdába esik-e a madár a földön, ha nem
vetnek neki tört? Fölpattan-e a csapda a földről, ha semmit sem fogott? Ha felharsan a kürt a városban, nem riad-e meg a nép?" Majd az összefüggést Istenre alkalmazza, a 3. rész 6. versében: "Vajon, ha baj van a városban, nem az Úr szerzi azt? Az én Istenem, az Úr, semmit sem cselekszik addig, amíg meg nem jelenti titkát szolgáinak, a prófétáknak. Ha az oroszlán ordít, ki ne rettegne? Ha az Úr, az én Istenem szól, ki ne prófétálna?"
Isten hatalmas hangon szól és feltár dolgokat az Ő Igéjéből, amiről jól tesszük, ha elgondolkodunk és aszerint cselekszünk.
Először, Isten cselekszik ezen a katasztrófán keresztül minden utóhatásával együtt, hogy kijelentse az Ő szent ítéletét. Isten valóban hosszútűrő és késedelmes a haragra, de a történelem folyamán időnként megmutatta az Ő átmeneti ítéleteit is. Mondhatjuk, hogy nem történt eddig még olyan horderejű, világméretű ítélet, mint amilyen a második világháború volt. Isten megítélte a népeket a bálványimádás és korrupció miatt.
De jöjjünk csak közelebb, a mi házunk tájához. Vajon nem Isten ítélete van-e az Egyesült Államokon? Megközelítőleg 140 000 abortuszt végeztek el, csak idén (2020 januárjától!). Elferdítettük a házasság szent kapcsolatát szexuális szabadosággal, házasságtöréssel, pornográfiával és szodómiával (homoszexualitással). Rengeteg sok bálványunk közt imádjuk a sportot és a materializmust. Ordít-e az Oroszlán? Kétségtelenül igen!
Másodszor, Isten megpróbálja és neveli az Ő népét. A keresztyének nem mentesek ennek a vírusnak a szenvedéseitől. Péter, az ő levelében, azt tanítja, hogy az ítélet az Isten háza népével kezdődik. (1Péter 4:17) Nyilván, számunkra ez nem a büntetés ítélete, hanem megpróbálás: "Az Úrnak fenyítését, fiam, ne vesd meg, és dorgálását meg ne utáld! Mert akit az Úr szeret, azt megdorgálja, úgy, mint az apa a fiát, akit kedvel." (Példabeszédek 3:11-12) Ez a dorgálás egyéni és közösségre
kiterjedő is, személyes bűnök miatt, vagy még inkább azok kijavítására, helyreállítására van.
Személyes felelősségünk megvizsgálni az életünket, hogy meglássuk, vajon Isten egy konkrét bűnünk miatt dorgál-e? Ha felfedezünk specifikus magatartást, vagy tettet, ami a vírussal és következményeivel van összefüggésben, valljuk meg, bánjuk meg és keressük Isten kegyelmét!
Ha nem találunk összefüggést konkrét bűn és a szenvedés között, keressük Isten megszentelő kegyelmét a szenvedés által.
Közösségileg, Isten tisztogatja az Egyházát. Keresztyénként, ismételten és lázadozva megszentségtelenítettük Isten szent napját, munkával és szórakozással (amit Isten a bálványimádással kapcsol össze - Ezékiel 21:13-16), ez most a vírus miatt sokunktól elvétetett.
Az egyház, egyre nagyobb mértékben, szórakoztatással helyettesítette a szent Istentiszteletet. Isten most bezárta a templomainkat, gyülekezeteinket. Isten népe kezdett megelégedni egy szolgálattal (egy Istentisztelettel) az Úrnapján, Isten most elvette az összeset. Félvállról vettük a közös Istentisztelet kiváltságait, most nincs lehetőségünk közösségbe menni.
Mi legyen akkor minderre a mi válaszunk? Hat tanácsot sorolok fel.
Egy: Ne nézzünk önigazultan azokra, akik szenvednek. Kezdjük magunkkal, tartsunk bűnbánatot. (Lukács 13:1-5) Tarts bűnbánatot, valld meg a személyes bűneidet, a gyülekezet bűneit és az országod bűneit.
Kettő: Keresd Isten megszentelő kegyelmét az életedben. Ne vesztegesd el a szenvedésed! Imádkozz, hogy Isten végezze el a munkáját az életedben ezáltal a próba által. Emlékezz, hogy mindezt a te javadra fogja munkálni. (Róma 8:28)
Három: Könyörögjünk, hogy haragja közepette, az Úr emlékezzen meg az Ő kegyelméről. Imádkozzunk azért, hogy vonja vissza ítéletét és gyakoroljon irgalmat, hogy sokan üdvözítő módon megismerjék az Úr Jézust, a mostani helyzet által. Imádkozzunk lehetőségekért, hogy beszélhessünk szomszédjainknak Isten szentségéről és kegyelméről. Hordozzuk imában az élőben közvetített szolgálatokat, igehirdetéseket. Sok ember, aki eddig nem járt gyülekezetbe, most hallja az igét.
Négy: Imádkozzunk világszinten azokért, akik súlyosan betegek, hogy Isten kímélje meg az életüket. Vigyük Isten elé azokat is, akiknek nincsenek meg az alapvető szükségeik a mindennapi élethez. Imádkozzunk, hogy ne okozzon ez a járvány világméretű gazdasági hanyatlást!
Öt: Ne aggodalmaskodj! Isten gondoskodik rólad. (Máté 6:25-44, Filippi 4:4-7) Nyugodj meg szuverén Megváltód szerető gondviselésében. Köszönj meg Neki mindent, amit tesz! Amikor imádkozol, jusson eszedbe az imádság definíciója, ahogy a Westminsteri Kiskáté 98. kérdése és felelete megfogalmazza: "Mi az imádság? Az imádság kívánságaink Isten elé terjesztése olyan dolgokért, amelyek összeegyeztethetőek az Ő akaratával. Ezt Krisztus nevében, bűneink megvallásával és jótéteményeiért való hálaadással tesszük."
Hat: A jelenlegi elszigetelt, karantén helyzetben nagyon együtt érezhetünk azokkal a keresztény testvéreinkkel szerte a világon, akiknek eddig sem volt lehetősége összegyűlni az Úrnapján, az üldöztetések miatt. Ami számunkra eddig természetes volt, azt ők nem élvezhették. Emlékezzünk meg róluk és hordozzuk őket is imában.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Hogyan kezeljük a körülöttünk élőket?
  2019-09-27 17:48:24, péntek
 
  Hogyan kezeljük a körülöttünk élőket?

Hogyan kezeled a légkondicionálót javító szakembert, amikor a házadba jön? Aszerint értékeled, hogy hozzád viszonyítva milyen anyagi szinten él? Vagy veled egyenlőként kezeled, mert ő is ember? Továbbá tisztelned kell a szaktudása miatt is. Ha tudtad volna, hogy mit kell csinálni a légkondicionálóval, akkor soha nem hívtad volna fel, hogy segítsen. Add meg számára azt a helyet, amit megérdemel és kezeld úgy, mint aki feletted van ezen a területen, add meg neki a megérdemelt tiszteletet.

Szolgáltál már a honvédségnél? Ha nem, akkor a tizenkilenc éves őrvezető már megtette azt, amit te még nem. Becsüld meg őt a nemzet iránti elkötelezettségéért, és vajon azt tervezed, hogy a szakáccsal eltársalogsz a rendelésedről és bemész a konyhába az ételedért, amikor elkészült? Akkor tartsd tiszteletben a felszolgáló lányt a szolgálatért, amit nyújt számodra. Megteszi azt, amit te nem. Ne az életben betöltött státuszod alapján értékeld, ne mérd őt magadhoz. Ne szociális, tanulmányi vagy pénzügyi mércével értékeld. Becsüld azért, mert ember és tiszteld az elvégzett munkájáért.

Ez a gondolat telve van erővel! Vess még egy pillantást a gyermekeidre. Vannak az életben olyan megtapasztalásaik, amelyek messze meghaladják a képességeidet. Mikor vettél részt legutóbb egy gimnáziumi tornaórán? Ma már sok minden másképp zajlik, mint amikor te voltál iskolás. Ne próbálj a család gimnáziumi szakértője lenni. Bizonyos dolgok esetében valóban érvényes a véleményed, de a gyermeked, a barátod vagy a házastársad véleménye is érvényes, aki más megvilágításban lát. Add nekik azt a helyet, amit saját magad számára elvársz, és tartsd tiszteletben őket azért, mert van véleményük. Szülőként nem kell felfüggesztened a szerepedet azzal, hogy otthon eltekintesz a hatalmadtól azért, hogy a kamasz fiaddal megbeszéljétek A Római Birodalom felemelkedését és bukását. A drogról és a házasság előtti szexuális életről alkotott véleményed nehezebb téma, ez befolyásolja a napodat de nem minden téma bír ilyen jelentőséggel. Az edző helyett a kilenc éves fiadtól is megkérdezheted, hogy mit jelent a fociban a ,,passz". A családi vakáció során az utazás alatt kitépheted a térkép lapját és megbeszélheted az útirányt a kamasz gyermekeddel.

A két idősebb lányom nagyszerűen táncol, a feleségem is született táncos, de nem annyira képzett mint a lányok. Előfordul, hogy a konyhában vagy az előszobában találom őket kinyújtott kezekkel bizonyos francia nevű pozícióban, amint épp egy új lépést mutatnak meg az anyjuknak - nyilván, az anyjuk kezdeményezésére. ,,Ok, mutasd csak még egyszer" és már mennek is tovább. (Azonnal kiraknak a szobából és nevetnek, ha bemerészkedek). A feleségem megengedi, hogy tanítsák, csakhogy tanító lehessen. Közben pedig tiszteletet ad és megőrzi a szívükben elfoglalt helyét. A tisztelet egy személy értékének a megállapítása, és az emberek mindig közel maradnak azokhoz, akiktől az általuk áhított megbecsülést és tiszteletet megkapják.

Olyan emberek vesznek körül, akiknek olyan élményekben volt részük, amilyenekben nekünk nem, és akik megtanultak olyan dolgokat, amelyeket mi nem. Ők a saját életük témáinak szakértői, és ebben hatalmas érték rejlik. Ha valamelyik kolléganőd már részt vett egy utazáson a földnek olyan részén, amit te még nem láttál, akkor engedd meg, hogy ő legyen a szakértő. Ne idézd azt, amit te valamikor a Rider's Digest-ben olvastál erről a témáról. Tulajdonképpen tegyél meg egy lépést. Kérdezz - érdeklődéssel. Tedd személyessé. Több alkalommal megkérdeztem az egyik felszolgáló hölgytől a véleményét arról a dologról, amiről az asztalnál ülőkkel beszélgettünk. A válasza több esetben meglepő volt. Ami viszont a legfontosabb, átadtam egy ajándékot.

Ki meri azt mondani, hogy egy házastársnak, vagy egy barátnak ugyanolyan végzettséggel és ugyanolyan átélésekkel kell rendelkeznie, mint neked ahhoz, hogy hozzájárulhassanak a szakmai pozíciódhoz. Igen valószínű hogy bármit teszel, az valamilyen szinten kapcsolatban van az emberekkel. Annak ellenére, hogy jó szakember vagy, mégsem fogod azt állítani, hogy a piac csak a te emberi képességeidre várt. Az igazság az, hogy mások talán nem is tudnak túl sok mindent a munkáddal kapcsolatosan, viszont ők ismernek téged. Veled kapcsolatban egy másik perspektíva is segítséget nyújthat. Az emberek néha azt mondják nekem: ,,Nem akarok beleszólni abba, hogy miként végzed a munkád, de..." Erre én így válaszolok: ,,Kérlek mondd meg, hogy végezzem a munkám!" Az igazság az, hogy már több mint húsz éve végzem ezt a munkát, de meg sem tudom számolni, hogy hány ember gyakorolt már rám hatást egy-egy jó gondolattal.

Már ma elkezdhetsz plántálni egy újfajta mágnesességet az életedbe. Keresd meg azokban az emberekben akiket szeretsz, azt ami tiszteletre méltó. Találj módot arra, hogy kifejezd irántuk a megbecsülésedet. Döntsd el, hogy elismered: minden ember akivel csak találkozol rendelkezik valamivel, ami a te életedre nézve hasznos lehet. Szögezd le még ma, hogy ellenállsz annak az impulzusnak, hogy te vagy a profi, és elutasítod annak a gondolatát, hogy meg kell védened a létrán a helyedet azáltal, hogy visszafogod a megbecsülést és tiszteletet azoktól, akik melletted és úgymond alattad vannak. A szívek egy újszerű módon és mélyebb szinten fognak megnyílni előtted, ahogy elkezded otthon, a munkahelyeden és játék közben alkalmazni ezt az elvet.

Michael Fletcher
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Isten szuverenitása
  2019-02-11 20:07:57, hétfő
 
  Isten szuverenitása


A másik két egymást kiegészítő igazságpár, melyet érdemes fontolóra vennünk, hogy Isten szuverén, ugyanakkor szenvedő Isten is. Ez tulajdonképpen nem más, mint a filozófusok által használt fogalmak - Isten ,,mindenható", illetve ,,jó" - bibliai megfogalmazása. A Biblia túlmutat ezeken az absztrakt fogalmakon, és nem egyszerűen mindenhatónak, hanem szuverénnek ábrázolja Istent, aki a történelem minden eseménye fölött uralkodik. Ráadásul a Biblia Istene nem egyszerűen ,,jó és szeretetteljes", hanem személyesen el is jön közénk, és több gonoszságnak, szenvedésnek és fájdalomnak veti alá magát, mint amit bármelyikünk valaha is átélhetne. Rittgers szerint mindaddig nem találhatjuk meg a szenvedés értelmét és végső megoldását, amíg ezt a két igazságot nem ismerjük fel:

A Biblia Istene... együtt szenved az emberiséggel - leginkább a kereszten -, ugyanakkor szuverén módon a szenvedés fölött áll. E két meggyőződés egyaránt létfontosságú a keresztyének azon állítása szempontjából, miszerint a szenvedésnek végső soron kell hogy legyen értelme, illetve a háromszemélyű Isten képes megszabadítani bennünket tőle.

Vajon mit értünk az alatt, hogy Isten szuverén módon uralja a történelmet, tehát a szenvedést is? Isten szuverenitásának bibliai tantételét kompatibilizmusnak is nevezték. A Biblia tanítása szerint a történelem minden eseménye Isten felügyelete alatt áll, ám ő ezt a felügyeletet úgy gyakorolja, hogy az ember is felelősséggel tartozik szabad akaratából végrehajtott tetteiért, illetve azok következményeiért. Tehát az ember szabad akarata és az, hogy a történelmet Isten irányítja, maradéktalanul összeegyeztethető egymással. A valóságban ezt úgy tudnánk elképzelni, hogy ha valaki kirabol egy bankot, morális értelemben felelősségre vonható, tette ugyanakkor része volt Isten tervének.
Kegyetlen, de hasznos mindezt százalékok formájában is végiggondolni. Mi ugyanis hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egy adott esemény vagy Isten terve, vagy az ember döntésének következménye, de a kettő egyszerre nem lehetséges. Talán azt még elfogadjuk, hogy ötven százalékban isteni, ötven százalékban pedig emberi tevékenység áll mögötte. Vagy talán 80-20, esetleg 20-80 az arány. Csakhogy a Biblia szerint a történelem száz százalékban Isten tudatos irányítása alatt áll, ugyanakkor a világot emberek alkotják, akik száz százalékban önmaguk felelnek tetteikért - s e két tényező egyszerre igaz.
Ez a gondolkodásmód sem az ókor, sem a modern kor embere számára nem természetes. A görög ,,sors", vagy az iszlám ,,kismet" fogalma sok szempontból különbözik az Isten szuverenitását hirdető keresztyén tanítástól. Oidipusz mítoszában a főhősnek megjövendöli a jós, hogy meg fogja ölni apját, és feleségül veszi anyját. Noha Oidipusz és környezete mindent megtesz azért, hogy sorsát elkerülje, minden fondorlatos lépésük éppen ehhez a sorshoz viszi őket közelebb. Oidipusz végzete végül szándéka ellenére beteljesedik. Az Isten szuverenitásának keresztyén felfogása merőben különbözik ettől, hiszen Isten terve a mi döntéseinken keresztül valósul meg, nem pedig azok ellenére. Választásaink következményeket vonnak maguk után, és Isten soha nem kényszerít bennünket semmire. Mindig azt tesszük, amit a leginkább szeretnénk, Isten pedig a mi tudatos döntéseinken keresztül viszi véghez akaratát.
A Bibliában mindenhol ezzel a szemlélettel találkozunk, vagyis egymással összeegyeztethetőnek tekinti Isten tervét és az ember tetteit, sőt több helyen nyíltan tanítja is ezt az elvet.
Ézsaiás könyve tizedik fejezetében Isten ,,haragja botjának" nevezi Asszíriát (5. vers). Rajtuk keresztül bünteti Izraelt bűneiért, végül mégis számonkéri Asszírián a tetteit. ,,Istentelen nemzet ellen küldöm őt [Asszíriát], és haragom népe [Izrael] ellen rendeltem" - szól Isten, ,,de ő nem így vélekedik, szíve nem így gondolja, mert szíve szerint pusztítani akar" (6-7. vers). Miközben Isten - bölcs és igazságos tervének megfelelően - botjaként használja Asszíriát, azt nem az igazságosság hajtja, hanem kegyetlen, büszke vágy, hogy leigázza Izraelt. Istennek tehát ítéletével kell sújtania azt a népet, amelyet ítélete végrehajtójaként használ. Asszíria magatartása része Isten tervének, mégis felelniük kell érte, hiszen szabadon dönthettek cselekedetüket illetően. Figyelemre méltó egyensúly jön így létre. Egyrészről Isten komolyan veszi a gonoszságot, másrészről biztosít afelől, hogy a gonoszság nem győzedelmeskedhet.
Isten az, aki ,,mindent az ő akaratának tanácsából munkál" (Efezus 1,11). Minden, ami történik, összhangban van Isten tervével, ez pedig azt jelenti, hogy Isten terve a ,,kis dolgokat" is magában foglalja. A Példabeszédek 16,33-ban olvassuk: ,,Az ember sorsot vet az ölében, de az Úrtól van minden döntés." Még a feldobott érme útja is része a tervnek, tehát végső soron nincsenek véletlenek. A rossz dolgok is beletartoznak tervébe. Ahogy a Zsoltárok 60,3 megfogalmazza: ,,Nehéz dolgokat láttattál népeddel; bódító borral itattál minket."
A szenvedés tehát nem esik kívül Isten tervén, sőt része annak. Az Apostolok Cselekedeteiben így imádkoznak a keresztyének: ,,Mert ebben a városban valóban összeült Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével a te szent szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, hogy véghez vigyék mindazt, amiről a te kezed és tanácsod előre elhatározta, hogy megtörténjék." (Apostolok Cselekedetei 4,27-28) Jézus szenvedése és halála szintén égbekiáltó igazságtalanság volt, mégis része volt Isten tervének.

Timothy Keller
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
     1/13 oldal   Bejegyzések száma: 124 
2021.03 2021. április 2021.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 29 db bejegyzés
e hónap: 187 db bejegyzés
e év: 584 db bejegyzés
Összes: 30116 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2549
  • e Hét: 2549
  • e Hónap: 56046
  • e Év: 223554
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.