Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/22 oldal   Bejegyzések száma: 217 
Kajafás megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért
  2022-12-05 07:51:39, hétfő
 
  Kajafás megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért

Textus: Jn 11,49-53

Isten ószövetségi prófétáinak az volt a feladata, hogy Isten szavait hirdesse Izrael és Júda népének. Üzenetük néha vigasztalásból és bátorításból állt Isten népe számára. Néha pedig a bűnre és az engedetlenségből fakadó büntetésre való figyelmeztetésből állt. De Isten igazi prófétáival kapcsolatban az a lényeg, hogy mindig Isten igazságát mondták. Néha szarkasztikusak voltak, és kigúnyolták a hitetlen királyt azzal, hogy azt mondták neki, amit hallani akart - de a király mindig felismerte a szarkazmust, és a próféta elmondta a királynak, amit Isten mondott.

A hamis próféták viszont általában hazugságokat mondtak. Nem mindig hazudtak, mert még a hazugok is mondanak néha olyan dolgokat, amelyek igazak. De amikor azt mondták: "Ezt mondja az Úr...", akkor nem mondtak igazat. Erre találunk egy példát az 1 Királyok 22-ben. Aháb király folyamatosan engedetlen volt az Úrral szemben. Gyilkolt, javakat és földeket lopott, és nem engedelmeskedett Istennek. Istennek a türelme iránta végül elfogyott. Elküldte hozzá Mikeás prófétát, hogy megmondja neki, hogy a csatában fog meghalni Rámót-Gileádnál. De az összes hamis próféta, aki ott volt, arra buzdította a királyt, hogy támadja meg Ramót-Gileádot, mert győzni fog.

Ez általában így működik, de néha Isten gonosz embereket használt arra, hogy hirdessék az Ő igazságát. Amikor ezt látjuk, akkor oda kell erre figyelnünk, mert gyakran két fontos dolog történik. Először is, világosan meg van fogalmazva egy fontos igazság. Egy igazság, amit nem szabad szem elől tévesztenünk. Másodszor, Isten olyan módon hívja fel rá a figyelmet, ahogyan senki más nem tudná - a legrosszabb ellenségeit használja fel arra, hogy hangosan hirdessék azt.

Az egyik hely, ahol ezt látjuk, Jézus Pilátus előtti pere. Jézus azért jött, hogy meghaljon népe bűneiért. Ahhoz, hogy ezt megtehesse, bűntelennek kellett lennie. Jézus soha semmi rosszat nem tett, így képes volt meghalni helyettünk, és magára venni a büntetésünket. Mégis nyilvánosan bíróság elé állították és halálra adták. A római helytartó, Poncius Pilátus gonosz ember volt, aki tudta, hogy Jézus ártatlan. Mégis a zsidók kedvében akart járni, ezért átadta Jézust kivégzésre. Isten azonban azt akarta, hogy egy dolog teljesen egyértelmű legyen - hogy Jézus semmi rosszat nem tett, hogy teljesen és kétségtelenül ártatlan.

Ez azért volt fontos, mert sokan vagyunk olyanok, hogy ha valakit letartóztatnak, könnyen feltételezzük a bűnösségét. Azt gondoljuk:

"Ha nem tett volna semmi rosszat, nem tartóztatták volna le."

De ez nem igaz. Rengeteg olyan embert tartóztatnak le, akik semmi rosszat nem tettek. Még ha valaki, akit letartóztatnak, meg is ússza, gyakran a gyanú árnyéka vetül rá. Sokan azt fogják gondolni:

"Nos, elkövette a bűncselekményt, de megúszta".

Isten nem akarta, hogy bárkinek is oka legyen ezt gondolni Jézusról. Ezért Isten úgy intézte, hogy Pilátus az egész nép előtt nyomatékosan kijelentse, hogy Jézus ártatlan. Pilátus újra és újra (János 18:38, 19:4, 19:12) kijelentette Jézus ártatlanságát a vérszomjas tömeg előtt. Azt mondta:

,,Én nem találok benne semmiféle bűnt."

Amikor Pilátus nem tudta lebeszélni a zsidókat arról a szándékukról, hogy Jézust ki végeztessék, Pilátus (Máté 27:24): ,,a sokaság előtt megmosta a kezét, és így szólt: Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. A ti dolgotok!"

Pilátuson keresztül Isten mindenki számára világossá tette, hogy Jézust igazságtalanul ítélték halálra. Nem tett semmi rosszat.

Fontos, hogy mi, keresztyének teljes mértékben bízzunk Jézusban és az Ő képességében, hogy Ő képes megmenteni minket. Ahhoz, hogy megmentsen minket, bűntelennek kellett lennie. Máskülönben a saját bűneiért halt meg. Ahhoz, hogy üdvözítő hitünk legyen, ahhoz teljes mértékben bizonyosak kell legyünk Jézus tisztaságában. Isten ezt kristálytisztán kijelentette az Igében.

Az előttünk lévő igerészben van egy másik példa arra, hogy Isten egy nagyon gonosz embert használt fel arra, hogy az Ő igazságát hirdesse, és nagyon világos, hogy Isten miért tette ezt. Bizonyos értelemben ez párhuzamos azzal, amit Pilátus tett. Csak ezúttal nem arról volt szó, hogy Jézus ártatlan, hanem arról, hogy Jézus hogyan mentette meg az Ő népét. Ez azután történt, hogy Jézus feltámasztotta barátját, Lázárt a halálból. Kihívta Lázárt a sírjából, és Lázár visszakerült a családjához, Ezután (János 11:47-52):

,,Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz. Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is. Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: Ti nem értetek semmit. Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen. Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért; és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse."

Kajafás gonosz ember volt. A szövegünkben Jézus meggyilkolása mellett érvel, mondván, hogy jobb az ha Jézus hal meg egyedül, minthogy az egész nemzet elpusztuljon. Azzal érvelt, hogy egy gonosz cselekedet elkövetése nagyobb jóhoz vezet (nagyobb jót eredményez). Kajafás ravasz ember is volt. Ő is azok közé tartozott, akik azt szorgalmazták, hogy ne tartóztassák le Jézust a páska-ünnep alatt. Azt mondták (Máté 26:5):

"Ne az ünnepen, nehogy zavargás legyen a nép között."

Kajafás vezető szerepet vállalt Jézus perében és elítélésében. A per egy bohóckodás volt. Hamis tanúkat engedtek tanúskodni. Jézus azonban nem volt hajlandó válaszolni a vádjaikra. Végül Kajafás így szólt Jézushoz (Máté 26:63):

,,Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia!"
Jézus így felelt: ,,Te mondtad. Sőt, azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin."
Kajafás ekkor így szólt: ,,Istent káromolta! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást. Mit gondoltok?"

Azt válaszolták, hogy méltó a halálra. Ekkor Kajafás megengedte, hogy a foglyot bántalmazzák. Az arcába köptek, ököllel ütötték, mások pedig pofon vágták és gúnyolták. Az, hogy Kajafás ezt megengedte, megmutatta, mennyire gonosz volt. Kajafás tudta, hogy Jézus csodákra képes. Tudta, hogyan támasztotta fel Lázárt a halálból. A Szanhedrin (zsidó nagytanács) tudta, hogy Jézus sok csodát és jelet tett. (47. vers) Mégsem hittek Benne.

1. Ennek ellenére, Isten kegyelméből, Kajafás tudtán kívül világos próféciát hirdetett Urunk helyettes áldozatáról.

Ezt mondta: ,,Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen."

Hogyan üdvözül az ember? Jézus munkája által üdvözülünk. Ő meghalt helyettünk. Szenvedett és meghalt a bűneinkért.
Fontos, hogy ezt keresztyénként felismerjétek. Nagyon gyakran a régi természetünk, az önértékelésünk becsap minket, és ha nem vigyázunk, akkor elkezdünk a saját cselekedeteinkben bízni, nem pedig Jézus cselekedeteiben. Ezt nem szabad megtennünk.

A másik ok, amiért ezt az igazságot, hogy Jézus meghalt helyettünk, a középpontban kell tartanunk, az az, hogy ezt támadják, még a gyülekezetekben is. A Sátán nem szereti, ha az evangélium igazsága lelepleződik, ezért mindenféle emberek és prédikátorok nagyon ellenzik azt a tant, hogy Krisztus helyettünk halt meg, hogy Jézus meghalt a bűneinkért. Ők ezt "szörnyűséges tanításnak" nevezik. Azt mondják, hogy ezt mindenáron el kell kerülni.

De testvérem, gondolkozzál el azon amit Isten cselekszik itt.

2. Úgy intézte, hogy Kajafás, a főpap az egész nagytanács előtt kijelentette, megjövendölte hogy Jézus az Ő népe helyett és az Ő népéért meg fog halni.

János a Szentlélek sugallatára hívja fel rá a figyelmünket. János azt írta (János 11:51-52):
,,Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért; és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse."

Kajafás, a főpap, Jézus nagy ellensége, világosan elmondja nekünk, miért halt meg Jézus.
Kálvin János írja: ,,Kajafásnak tehát mondhatjuk, hogy abban a pillanatban két nyelve volt, kiokádta ugyanis a Krisztus meggyilkolásának bűnös és barbár célját, amit a sajátelméjéből agyalt ki, Isten azonban más célra is felhasználta a nyelvét, hogy kétértelmű szavakkal egyben egy jóslatot is kimondjon. Isten azt akarta, hogy a mennyei jövendölés a főpapi székből hangozzon el, s így a zsidóknak kevesebb mentségük maradhasson."

3. Tehát mindannyiunknak világosan meg kell értenünk, miről szól a keresztyénség, és hogyan üdvözülünk.

Sokan azt hiszik, hogy a keresztyénség arról szól, hogy jónak kell lenni, és ki kell érdemelni egy helyet a mennyben. De ez egyáltalán nem igaz. Az igaz, hogy jót kell tennünk. Isten arra hív minket, hogy szentek legyünk. (1Péter 1:15) A Biblia azt mondja, hogy szentség nélkül senki sem fogja látni az Urat. (Zsidókhoz írt levél 12:14) De a cselekedeteink nem mentenek meg minket.

A probléma azzal, hogy megpróbáljuk bedolgozni magunkat a mennybe, az, hogy ez nem működik. A Róma 3:20 azt mondja:
,,Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon."
Mindannyian bűnösök vagyunk, és mindannyian nélkülözzük Isten dicsőségét. A bűn zsoldja a halál. A bűn átka a halál - halál a maga teljességében - fizikai, lelki és örök halál a tűz tavában.
Az Efézus 2 azt mondja nekünk, hogy halottak vagyunk vétkeinkben és bűneinkben, hogy természetünknél fogva Isten haragjának tárgyai vagyunk. Ezen nem tudunk változtatni, bármennyire is próbálkozunk. Emiatt önmagunkban elveszettek vagyunk.

De Isten mindent megváltoztatott. Az Efézus 2:4-5 azt mondja:
,,De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, hogy minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek!"
Jn 3,16: ,,Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

Miért jött Jézus? Miért született szűztől? Miért tartotta meg tökéletesen a törvényt? Miért halt meg a kereszten?

4. Azért, mert ez volt az egyetlen módja annak, hogy megváltson bennünket.

Isten egyszerűen büntetlenül hagyhatná a bűneinket. Az Ő igazságossága ezt nem engedné meg. Hogy megmentsen minket, az Atya elküldte szeretett Fiát, hogy meghaljon helyettünk. Bűneinket Jézus számlájára írta. Amikor szenvedett és meghalt, azért szenvedett és halt meg, hogy minket megmentsen. Ez volt az egyetlen út. A Gecsemáné kertben, amikor bűneink Jézusra kerültek, ezt mondta (Márk 14:34):
,,Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok!"
Majd imádkozott az Atyához: (Máté 26,39): ,,Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te."
De ez nem volt lehetséges. Ahhoz, hogy bárki közülünk üdvözülhessen, Jézusnak a keresztre kellett mennie és meghalnia. A 2Korinthus 5:21 ezt így írja le:
,,Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne."
1Pt 3,18: ,,Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket."
Gal 3,13: ,,Krisztus megváltott minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk - mert meg van írva: ,,Átkozott, aki fán függ"

Herman Bavinck írja: "Krisztus közösséget vállalt velünk, nemcsak fizikai (természetes) értelemben, azáltal, hogy magára öltötte a mi természetünket, testünket és vérünket, hanem jogi értelemben és etikai (erkölcsi) értelemben is, azáltal, hogy közösséget vállalt a mi bűneinkkel és halálunkkal. Ő áll a mi helyünkbe; Ő helyezi magát abba a viszonyba Isten törvényével, amelyben mi álltunk; Ő veszi magára a mi bűneinket, betegségeinket, bánatunkat, büntetésünket."

Az egész ószövetségi áldozati rendszer Jézusra mutatott. Az Ószövetségben bárányokat, bikákat és kecskéket áldoztak. Az egyik szertartáshoz tartozott, hogy Áron, a főpap ráhelyezve mindkét kezét (3Mózes 16:21):
"az élő bak fejére, és vallja meg fölötte Izráel fiainak minden bűnét és minden vétkes hitszegését. Helyezze azokat a bak fejére."
De az ószövetségi emberek tudták, hogy a bikák és kecskék vére nem tudja elvenni a bűnt. Ők a Messiást várták. Ez volt Jézus. Amikor eljött, Keresztelő János meglátta Őt, és ezt mondta (János 1:29)
"Ime, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!"

Keresztelő János és a többi bibliai író tudta, hogy Jézus miért jött. De Isten azt akarta, hogy mindenki tudja, és az akkori főpap hirdesse ki. Abban az évben Kajafás volt a főpap. De a probléma az volt, hogy ő Jézus egyik ellensége volt. Gyűlölte Jézust. De Isten világosan kijelentette vele:
"Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen."
Majd János így folytatta:
,,Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért; és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse."
Jézus helyettünk halt meg. Ő az egyetlen, aki megmenthet minket.

Hogyan nyerhetjük el ezt az üdvösséget? Ez Isten ingyen ajándéka. A bűnösök számára, mindenféle bűnös számára - nagy bűnösök számára és olyanok számára, akik nem vétkeznek olyan sokat. Hinned kell Jézusban, bíznod kell Benne, oda kell menned Hozzá.
Bízol Jézusban? Ez a legfontosabb kérdés számodra. Ha nem bízol, akkor elveszett vagy. Még mindig a bűneidben vagy. Az a veszély fenyeget, hogy elpusztulsz. De van remény számodra. Fordulj Jézushoz imádságban, kérjed Őt, hogy bocsássa meg bűneidet, és fogadjon be a családjába. Ha ezt teszed, Ő biztosan befogad téged. Tedd meg most. Ámen.

 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Jó önzőnek lenni?
  2022-11-28 18:19:15, hétfő
 
  Jó önzőnek lenni?

Textus: Jn 11,47-48

Jó önzőnek lenni?

Az az érdekes, hogy a mai társadalomban az önzést gyakran jónak tekintik. Van egy cikk, amelynek az a címe, hogy "Miért jó neked az önzés?". Ennek egy része így hangzik:

,,Ha úgy érzed, hogy most nem tudod irányítani az életedet, akkor nagy valószínűséggel nem vagy elég önző. Annyi más dolgot, felelősséget és embert helyeztél a saját igényeid fölé. Most itt az ideje, hogy önző legyél. Itt van, hogy miért. Az önzőség jobb kapcsolatokat teremt... Az önzőség javítja a mentális egészségedet... Az önzőség növeli az önértékelésed érzését."

Társadalmunk egésze kezdi ünnepelni az önzést. Egy másik idézet így hangzik:

,,Önzőnek lenni csak azt jelenti, hogy önmagadat helyezed előtérbe, és az önmagaddal való törődés nem rossz dolog. Én azt állítom, hogy ez valójában önzetlen cselekedet, mivel lehetővé teszi, hogy jobban tudj gondoskodni mindenki másról. Azzal, hogy tiszteletben tartod a saját szükségleteidet, megmutatod magadnak és a körülötted lévő világnak, hogy méltó és értékes vagy."

Az ilyen emberek azt mondják, hogy nem rossz önzőnek lenni. Azt mondják, hogy önzőnek lenni jó. Jobban jársz, ha csak magaddal törődsz.
,,Vigyázz az egyes számúra. Ha te nem teszed, senki más nem fogja."
Egy másik idézet az önzést "egészségesnek" nevezi.
,,Mielőtt észrevennéd, egészséges szokássá válik, hogy mindenki más elé helyezed magad."

A mai társadalmunk azt mondja nekünk, hogy legyünk önzők, hogy magunkat helyezzük előtérbe. Még a 19. században is Ralph Waldo Emerson filozófus azt írta:

"Önmagad lenni egy olyan világban, amely folyamatosan mást akar belőled csinálni, a legnagyobb teljesítmény."

Hogy önmagad légy. Még abban sem vagyok biztos, hogy ez mit jelent. De azt hiszem, azt jelenti, hogy kövessük a saját ösztöneinket. Emerson hitt az emberekben rejlő jóságban. De teljesen világos, hogy vannak emberek, akik gonoszak. Az ő tanácsa Hitler, Sztálin és a veszélyes bűnözők számára katasztrófa lenne. Az ilyen emberek számára önmaguknak lenni nem nagy teljesítmény. Valójában ez a legrosszabb tanács, amit valaha is kaphatnak, mert ez csak bátorítja őket.

Ennek a tanácsnak az ellenpéldája az amit egyszer valaki eképpen fogalmazott meg:
,,A dal, amit akkor énekelnek, amikor az emberek belépnek a pokolba, a következő: 'Végigjárom saját utam'."

Azt hiszem, igaza van.

- Rabbi, mi a véleményed az önzésről?-kérdezte egy ifjú a mesterét.
- Nézz ki az ablakon-szólt a mester- Mit látsz?
- Két ló húz egy földművest, aki a piac felé tart.
- Rendben.Most nézz bele a tükörbe. Mit látsz?
- Mit kellene látnom, rabbi? Természetesen magamat látom.
- Gondold meg: az ablak üvegből készült és a tükör is üvegből van. Elegendő egy vékonyka ezüstréteg az üveg mögé és az ember már csak magát látja.

Láttuk tehát, hogy a világ szerint jó az, ha az ember önző. De vajon mit tanít Jézus és a Biblia ebben a kérdésben?

1.Jézus és a Biblia tanítása messze eltér az önzéstől. Más szóval, Jézus és a Biblia azt tanítja, hogy nem jó önzőnek lenni.

Az 1Kor 13,5 azt mondja, hogy a szeretet: ,,nem keresi a maga hasznát."
Az 1Kor 10,24 azt mondja, hogy: ,,Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét."
A Filippi 2:3-4-ben Pál azt mondta, hogy másokat kell előtérbe helyeznünk. Azt írta:
,,Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is."

Tudjuk, hogy szeretnünk kell felebarátainkat, ellenségeinket és mindenki mást. Úgy kell szeretnünk őket, ahogyan magunkat szeretjük. Úgy kell szeretnünk őket, ahogyan Jézus szeretett minket. Ezt mondta Jézus a tanítványainak a János 15:12-ben:

,,Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket."

Egy 80 éves férfi minden reggel reggelit visz a feleségének.
Kérdezték tőle:
- Miért van az Ön felesége öregek otthonában?
Ő azt válaszolta:
- Mert Alzheimer kórban szenved.
Ekkor azt kérdezték tőle:
- Az Ön felesége foglalkozna azzal, ha Ön egy reggel nem hozna reggelit neki?
A férfi azt válaszolta:
- Ő nem emlékszik... Nem tudja azt sem, hogy én ki vagyok. Öt éve nem ismer már meg.
Meglepetten mondták neki:
- Milyen csodálatos dolog! Ön még mindig viszi a feleségének a reggelit annak ellenére, hogy ő már nem is ismeri meg Önt?
A férfi elmosolyodott, a szemeibe nézett, megszorította a kezét, aztán azt mondta:
- Ő nem tudja, hogy én ki vagyok, de én tudom, hogy Ő kicsoda!

És mi a legnagyobb szeretet? Jézus folytatta: ,,Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért."
Ha valaki az életét adja valaki másért, abban nincs önzés. Egyáltalán nincs. Hanem ez a legnagyobb szeretet.

A Máté 23,25-ben Jézus azt mondta: ,,Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele vannak rablásvággyal és féktelenséggel."
Jézus elítélte kapzsiságukat és önzésüket. Az Efézus 4:22 azt mondja:
,,Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott."
De még ennél is többről van szó. Nemcsak azt kell tennünk, hogy másokat magunk elé helyezzünk, hanem azt is, hogy ne keressük a saját érdekeinket, mert Jézus dicsőségét kell előtérbe helyeznünk. Ehhez meg kell tagadnunk önmagunkat. Ahogy Jézus mondta a Lukács 9:23-ban:
,,Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem!"

Keresztelő János azt mondta magáról és Jézusról.
Jn 3,30: ,,Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem."

Keresztyénként nem szabad arra összpontosítanunk, hogy magunknak tetszelegjünk. Inkább arra kell összpontosítanunk, hogy mi a legjobb Jézus Krisztus országának. A Filippi 2:21-ben Pál apostol bírálta az embereket, amiért önmagukat helyezik előtérbe. Azt írta:
,,Mert mindenki a maga dolgával törődik, nem pedig Krisztus Jézuséval."

Az 1Korinthus 10:33-ban Pál arra buzdította a keresztyéneket, hogy kövessék a példáját, és az evangélium érdekében mások szükségleteit helyezzék előtérbe. Azt írta:
,,Mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek."

Korábban ebben a könyvben kritizálta a korinthusi keresztyének egy részét, amiért túlságosan buzgón törődtek a saját érdekeikkel. Néhányan közülük másokat pereltek be. Pál keményen bánt velük. Ezt írta:
1Kor 6,7: ,,Egyáltalán már az is nagy kudarc, hogy pereskedtek egymással. Miért nem szenveditek el inkább a sérelmet? Miért nem tűritek el inkább a kárt?"

A személyes igazságtalanságok elengedése néha a legjobb módja a reagálásnak. Áron vétettünk meg. (1Korinthus 6:20; 7:23) Nem vagyunk a magunkéi. Kálvin János A keresztény vallás rendszere (3:7) című művében úgy foglalta össze a Biblia tanítását a keresztyén életről, hogy az önmagunk megtagadása.

,,Mi nem önmagunkéi, hanem az Istenéi vagyunk." "a hívőknek kötelességük testeiket élő, szent és kedves áldozatúl adni Istennek és ebben áll Istennek törvényes tisztelete" [Róm 12:1]. Ebből van véve annak az intésnek anyaga, hogy 'ne alkalmazkodjanak a hívők ennek a világnak képéhez, hanem értelmük megújhodása folytán alakuljanak át, hogy kitapasztalhassák, mi az Úr akarata' [Róm 12:2]. Már az is nagy dolog, hogy mi Istennek vagyunk szentelve és ajánlva, hogy ezentul mindent csak az ő dicsőségére gondoljunk, beszéljünk, tervezzünk és tegyünk. Szent dolgot ugyanis nem lehet az Isten ellenében elkövetett különös sérelem nélkül istentelen célokra használni."

Az előttünk lévő igeszakaszban megrendítő példát látunk arra a rosszra, ami abból fakad, hogy az emberek önmagukat helyezik előtérbe, hogy saját érdekeikre gondolnak. Ez vezetett a világtörténelem legnagyobb bűncselekményéhez.

2. Az önzés vezetett Jézus keresztre feszítéséhez.

Az egész zsidó nagytanács önző volt. Azt vették figyelembe, hogy ez az esemény milyen hatással lesz rájuk. A saját érdekeiket keresték. Ezt mondták arról, hogy Jézus továbbra is sok csodatételt tett:
Jn 11,48: ,,Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is."

Ez oda vezetett, hogy Jézust letartóztatták, bíróság elé állították és keresztre feszítették. Aggódtak a helyükért és a nemzetükért. Önérdekük megőrzése érdekében hajlandóak voltak megölni Jézust.
Két nagy tanulság van itt az önzésről.

A.Először is, az önzés káros azoknak, akik gyakorolják.

Isten figyeli és megfigyeli, hogyan élnek az emberek. Megbünteti az önzőket. A Róma 2:8-ban a Szentlélek figyelmeztet, hogy kerüljük a haszonlesést, az önzést. Pál azt írta:
,,Azoknak pedig, akik haszonlesők (önzők), akik ellenállnak az igazságnak, és a gonoszságnak engednek, haraggal és bosszúállással fizet majd."
A Biblia azt mondja, hogy azt aratjuk, amit vetünk. A Galata 6:8-9 azt mondja:
,,Mert aki a maga testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet. A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk."

B. Hová vezetett a zsidó nagytanács önzése?

Pontosan ahhoz vezetett, amitől féltek. Elvesztették a helyüket és a nemzetüket!
Kr. u. 66-ban a rómaiak megelégelték a zsidó lázadásokat, és úgy döntöttek, hogy egyszer s mindenkorra véget vetnek ezeknek. Seregeiket Júdába küldték, és egy négyéves háború következett. Kr. u. 70 áprilisában megostromolták Jeruzsálemet, majd ugyanezen év augusztusában betörtek a városba, lemészárolták a lakosok nagy részét és lerombolták a második templomot. Mindössze a ma is létező Nyugati Falnak nevezett rom maradt meg belőle. A túlélő zsidók közül sokakat rabszolgasorba taszítottak és eladtak más országokba. Sok más zsidó a gazdasági nehézségek miatt hagyta el Izraelt. A zsidó nemzet megszűnt létezni, és a zsidók szétszóródtak. Az önzőség nem tett jót a zsidó nagytanácsnak.

3. Az áldás útja az, hogy bízunk Istenben és jót cselekszünk.

A Máté 6:33-ban Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy ne azzal foglalkozzanak elsősorban, hogy mit egyenek, mit igyanak, miben öltözködjenek és más ezekhez hasonló dolgokkal, amelyek után a pogányok futnak. Azt mondta:
,,Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek."
A Mk 9,35-ben Jézus azt mondta:
,,Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája!"
A 2Kor 9,6-8-ban Pál apostol azt írta:
,,Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert ,,a jókedvű adakozót szereti Isten". Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségetekből jusson minden jó cselekedetre."
Péld 3,9-10: ,,Tiszteld az URat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából, akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad sajtóidból."
Préd 11,1: ,,Osztogasd bő kézzel kenyeredet, mert idő múltával visszanyered azt!"

4. Testvérek, gondoljatok Jézusra és az Ő példájára.

2Kor 8,9: ,,Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok."

Testvérek, legyünk önzők? Emlékeztek, mi történt Illéssel? Szárazság volt az országban, és nem volt élelme. Az Úr azt mondta neki, hogy menjen a Jordántól keletre, és bújjon el a Kerít-patak mellett. Isten azt mondta:

,,A patakból majd ihatsz, a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy gondoskodjanak ott rólad."
A hollók reggel kenyeret és húst, este pedig szintén kenyeret és húst vittek Illésnek. Ihatott a patakból. De aztán a patak kiszáradt. Isten megfeledkezett Illésről? Nem. Ami ezután történt, az nagyon tanulságos. Ezt olvassuk:
,,Ekkor így szólt hozzá az ÚR igéje: Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és maradj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad. Fölkelt tehát, és elment Sareptába. Amikor a város bejáratához érkezett, éppen ott volt egy özvegyasszony, aki fát szedegetett. Odakiáltott neki, és ezt mondta: Hozz nekem egy kis vizet valamilyen edényben, hadd igyam! Amikor az elment, hogy vizet hozzon, utánakiáltott, és ezt mondta: Hozz nekem egy falat kenyeret is magaddal! De az asszony így felelt: A te Istenedre, az élő ÚRra mondom, hogy nincs miből. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve kisüssem azt magamnak és a fiamnak. Azt most megesszük, azután meghalunk. Illés azonban ezt mondta neki: Ne félj, csak menj, és tégy úgy, ahogyan mondtad; de előbb készíts belőle egy kis lepényt, és hozd ki nekem! Magadnak és a fiadnak csak azután készíts! Mert így szól az ÚR, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki addig, amíg az ÚR esőt nem bocsát a földre. Az asszony elment, és Illés szavai szerint járt el. És evett ő is meg az asszony és a háza népe is mindennap. A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki az ÚR ígérete szerint, ahogy igéjében, Illés által, megmondta az ÚR."

Legyünk önzők? Távol legyen ez tőlünk. A Máté 6:28-32-ben Jézus azt mondta tanítványainak:
,,Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?
Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre."

Micsoda Megváltónk van Jézusban. Ő gondoskodik rólunk. Ahogy Dávid írta a Zsoltárok 37:25-ben:
,,Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált."

Isten népe vagyunk. Ő mindent megad nekünk, amire szükségünk van ahhoz, hogy Őérte és az Ő dicsőségére éljünk. Ne legyünk önzők. Ez csak gonoszsághoz vezet. Ehelyett keressük Jézus dicsőségét. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Nagyszerű előzetes
  2022-11-17 21:33:18, csütörtök
 
  Nagyszerű előzetes

Textus: Jn 11,43-44

Szeretitek a filmeket? Vannak akik szeretik. Vannak akik nagyon várják és élvezik a filmelőzeteseket. Ha egy jó új filmről amely hamarosan megjelenik a mozikban elkészítik az előzetest, akkor azt látni akarják. Vannak nagyszerű előzetesek, és a filmrajongók alig várják, hogy megnézzék a filmeket. Az előzetesek bizonyos akciókat, robbanásokat vagy hasonlókat, vagy néhány fontos drámai jelenetet mutatnak be, hogy felkeltsék az emberek érdeklődését a filmek iránt és hogy rávegyék őket, hogy megnézzék a filmeket amikor azok bemutatásra kerülnek a mozikban. A vígjátékfilmről készített előzetes bemutatja a film néhány vicces részletét. De a probléma néhány vígjáték-előzetessel az, hogy ha a film nem különösebben jó, a legjobb jeleneteket bemutatják az előzetesben. Az előzetes nagyszerű, és azt sugallja, hogy a film fantasztikus lesz. Aztán elmegy az ember a moziba, arra számítva, hogy még több nagyszerű jelenetet fog látni, de ehelyett csak másodrangú vígjátékot kap. Az előzetes nagyszerű, és jól megszerkesztett, de maga a film csalódásra ad okot.

Az igeszakaszunkban egy előzetest kapunk arról, hogy Jézus mit fog tenni a jövőben. Az előzetes egészen fantasztikus. Feltámasztja barátját, Lázárt a halálból. Ez annyira nagyszerű, hogy első pillantásra azt gondolhatnánk,

Mi lehet(ne) ennél jobb?

De amire ez az előzetes mutat, az sokkal nagyobb, sokkal dicsőségesebb, mint az előzetes. Ehhez képest az előzetes elhalványul. Mindkét dolog kivételesen jó, de a második annyival jobb, hogy alig tudjuk befogadni. De be kell fogadnunk, mert óriási változást hoz az életünkben, ha megragadjuk. Ezért ma reggel szeretném összehasonlítani Lázár feltámadásának néhány aspektusát (vonását) azzal, amit Jézus fog tenni az Ő népéért az utolsó napon.

1. Lázár feltámadása csodálatos esemény volt!



Jézus feltámasztotta Lázárt a halálból. El tudjátok képzelni, milyen csodálatos volt ez Mária és Márta számára? El tudom képzelni őket, amint ott ülnek a testvérükkel, miután Jézus feltámasztotta őt a halálból, és elönti őket a megkönnyebbülés és az öröm. Látom őket, amint azt mondják Lázárnak:

"Nem tudom elhinni, hogy visszatértél. Azt hittem, hogy elvesztettünk. Ez több mint csodálatos és elképesztő."

Lázár feltámadása a legjelentősebb esemény lehetett, amelynek valaha is tanúi voltak. Minden ami történt, olyan hihetetlennek, álomszerűnek tűnhetett.

Vettem részt virrasztókon és temetéseken, és a gyász és a szomorúság tapintható volt. Az emberek teljesen összetörtek, és tudtam és ők is tudták, hogy az életük már soha nem lesz ugyanolyan. Mindannyian vesztettünk el valakit vagy valakiket akik sokat jelentettek nekünk. És az elvesztésük összetört és fájdalommal töltött el. És ha valami csoda folytán az elvesztett személy feltámadott volna a halálból, az olyan hihetetlen lett volna! A megkönnyebbülés, az öröm, a boldogság, ami ezután következett volna, azt semmihez sem lehetett volna hasonlítani, hiszen ahhoz foghatót soha nem tapasztaltunk. Úgy éreztük volna akkor magunkat és azt gondoltuk volna, hogy ez a legjobb dolog ami valaha velünk és feltámadott szerettünkkel történt és hogy nincs semmi ennél jobb ami érhetne bennünket.

Voltak emberek akik már átélték ezt. El tudjátok képzelni, mit érzett Jairus és a felesége, amikor Jézus feltámasztotta a lányukat a halálból? Ez lehetett életük legnagyobb, legjobb pillanata. Életük legrosszabb dolga, a lányuk halála a legdicsőségesebb dologgá változott.

Vagy gondoljunk csak a naini özvegyasszonyra. Egyetlen fiának temetési menetében hagyta el a várost. Jézus odament hozzá, és azt mondta neki, hogy ne sírjon. Aztán megérintette a koporsót, és azt mondta a halottnak, hogy keljen fel. A fiatalember felült, és beszélni kezdett. Jézus visszaadta őt az édesanyjának. El tudjátok képzelni a csodát, amit az asszony átélt? El tudjátok képzelni a megkönnyebbülését, az örömét? Valószínűleg ez volt élete legboldogabb, legmeghökkentőbb napja. Ha történne velünk is valami ilyesmi, az messze meghaladná a reményeinket és várakozásainkat.
Mária és Márta, Jairus és felesége, a naini özvegyasszony számára, ami velük történt, olyan nagyszerű, csodálatos, hihetetlen volt, hogy talán csodálkoztak volna és megdöbbentek volna, ha valaki akkor azt mondotta volna nekik, hogy van ennél jobb is. Azt kérdezték volna:

Mi lehetne ennél jobb? Hogyan lehetne bármi is ennél jobb?

De lehet. Az Isten Igéje azt mondja, hogy lehet.

2. Azok a feltámadások csupán előképei (előzetesei) voltak annak, amit Jézus az utolsó napon tenni fog az Ő népéért!

Ami azokon a napokon történt, amikor Jézus feltámasztotta Lázárt, Jairus leányát és a naini ifjút, az csak árnyék volt ahhoz a dicsőséghez képest, amit Jézus az Ő eljövetelének nagy napján fog tenni!

Lázár feltámadt, de újra meghalt. Ugyanez történt Jairus lányával és a naini özvegyasszony fiával is. Ami velük történt, hogy feltámadtak az életre, az megdöbbentő és fantasztikus volt - de ez csak átmeneti volt. Romlandó testben támadtak fel. A testük még mindig ki volt téve a halálnak. Nem tudjuk, hogy mennyi ideig éltek, miután Jézus feltámasztotta őket a halálból, de akár néhány év, akár néhány évtized volt, a halál ismét rájuk tört. Meghaltak. A feltámadásuk ideiglenes volt.

3. De a feltámadás az utolsó napon, az nem lesz ideiglenes, hanem örökké fog tartani.

Az 1Korinthus 15:53-54 bemutatja azt a feltámadást, amelyet Jézus az utolsó napon fog megvalósítani.

Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: ,,Teljes a diadal a halál fölött!"

Romolhatatlan (elpusztíthatatlan), halhatatlan - micsoda dicsőséges szavak! Feltámadásunk az utolsó napon nem lesz ideiglenes. A halált elnyeli majd a győzelem. A 2Timóteus 1:10 arról a kegyelemről beszél, amely az idők kezdete előtt adatott nekünk. Azt mondja:
Megjelentetett pedig most a mi Megtartónknak, Jézus Krisztusnak megjelenése által, a ki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot az evangélium által.

A keresztyének számára Jézus eltörölte a halált. A Jelenések 20:14 beszél a nagy ítélet egyik következményéről. Azt mondja:

A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava.

A halál megszűnik. Örökre száműzve lesz, el lesz pusztítva. Nem lesz helye az új égben és az új földön. A nagy ítélet után a tűz tavába vetik, ahonnan soha többé nem tér vissza. Milyen csodálatos jövőkép ez Isten népe számára. Milyen csodálatos dolog az amit Jézus tenni fog az Ő népéért.

Egy másik igeszakasz, amely arról szól, hogy a Jézus általi feltámadásunk az utolsó napon nem lesz ideiglenes, az 1Thesszalonika 4:14, 16-17.

Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza azokat, a kik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt... Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk.

Az Úrral leszünk mindörökké. A Jelenések 22:5 ezt mondja rólunk akik a mennyben leszünk:

,,uralkodnak örökkön-örökké."

A Jelenések 22:14 szerint azoknak akik megmossák ruháikat:

,,joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba."

Az élet fája. Ebből fogunk részesülni.

És milyen lesz a testünk? A Filippi 3:20-21 azt mondja:
Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket.

Az új égben és az új földön lakva testünk olyan lesz, mint Megváltónk, Jézus dicsőséges teste. És mi az Ő testének egyik jellemzője? A Jelenések 1:17-18-ban Jézus azt mondta János apostolnak.

Én vagyok az első és az utolsó és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké.

Részünk lesz ebben az örök életben. Ahogy Jézus mondta a juhairól a János 10:28-ban.

Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.

Lázár feltámadása valóban csak halvány előképe volt annak, ami a keresztyénekre vár az utolsó napon.

De van még más is. Itt ennél többről van szó. Amit eddig mondtam, az csak a fele a valóságnak.

4. Figyeljétek meg, hogy Mária és Márta Jézussal volt, amikor Lázárt kihívta a sírból.

Ugyanez volt igaz Jairusra és feleségére, valamint a naini özvegyasszonyra is. Jelen voltak, amikor Jézus feltámasztotta szeretteiket a halálból. Milyen nagy áldás volt ez. Az az öröm, amelyet szeretteik halálból való feltámadásának látványa okozott nekik, nagymértékben felerősödött és sokszorosára nőtt, mert látták Jézus dicsőségét. Amikor látták, hogy Jézus feltámasztotta szerettüket, rájöttek, megértették, hogy egy egészen rendkívüli személy jelenlétében vannak. Nem tudom pontosan, hogyan magyarázhatnám ezt meg, hacsak nem azzal a példával, amikor Nabukodonozor király látott, miután elrendelte, hogy Sidrákot, Misákot és Abednegót dobják a tüzes kemencébe, és amikor belenézett a kemencébe, akkor látott ott négy alakot, akik a tűzben járkáltak, a kötelékektől szabadon és sértetlenül, és akkor ő azt mondta: (Dániel 3:25).
A negyedik pedig olyannak látszik, mint valami isten.

Vagy gondoljunk csak arra a reakcióra, amikor az Úr megjelent Manoah feleségének, aki elmondta férjének, hogy Isten embere eljött hozzá. Azt mondta: (Bírák 13:6)

Isten embere jött el hozzám. Alakja olyan volt, mint Isten angyalának az alakja, igen félelmetes.

Később, amikor mindketten meglátták őt, és áldozatot készítettek neki, ezt olvassuk(Bírák 13:19-20).

Ő (az Úr) pedig csodát tett Mánóah és felesége szeme láttára. Az történt ugyanis, hogy a láng felcsapott az oltárról az ég felé, az ÚR angyala pedig felszállt az oltár lángjában. Ennek láttán Mánóah és felesége arccal a földre borult.

Gyanítom, hogy amikor Mária és Márta meglátta, hogy szerettük életre kelt, tekintetük nem sokáig időzött az éppen életre kelt Lázáron, hanem gyorsan Jézus felé fordult. A halálból visszatért szerettük látványa csoda volt - de a sokkal nagyobb csoda Jézus volt, az, akinek hatalma volt feltámasztani a halottakat, életet adni a halottaknak. Akkor és ott látták Jézus dicsőségének egy részét. Jézus mindent megváltoztatott.

Az Ószövetségben Mózes nem láthatta Isten arcát. Senki sem láthatta Istent úgy hogy életben maradjon. Amikor Mózes kérte, hogy láthassa Isten dicsőségét, csak Isten hátát láthatta.

Jézus azonban kinyilatkoztatta nekünk az Atyát. Emlékezzünk arra, amikor Fülöp azt mondta Jézusnak: (János 14:8).

Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk.

Jézus erre ezt mondta (9-10 versek): Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod: Mutasd meg nekünk az Atyát? Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya, aki énbennem van, ő viszi végbe a maga cselekedeteit.

A tanítványok az Atyát látták Jézusban. A megdicsőülés hegyén Péter, Jakab és János látta Jézust elváltozni. Ott látták, hogy: arca fénylett, mint a nap.

És mégsem haltak meg. Nem emésztettek meg. Ehelyett megörvendeztette őket a látvány. Péter azt mondta: (Máté 17:4)

Uram, jó nekünk itt lenni!

Bármilyen nagyszerű is volt, hogy Jézust látták elváltozni előttük, ez csupán egy halvány felvillanása volt annak, hogy Jézus jelenléte mit fog okozni az Ő népének, amikor újra eljön. Az 1János 3:2-ben az apostol azt írja.

Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában.

Mária és Márta számára nagyszerű volt, hogy láthatta Jézust és vele lehetett, amikor feltámasztotta testvérüket a halálból.

5. De amikor Jézus feltámaszt minket a halálból, és mi látjuk Őt, az átalakít minket, és hasonlóvá tesz Őhozzá.

,,amikor ez nyilvánvalóvá lesz (amikor megjelenik), hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában."

Milyen dicsőséges lesz ez. Milyen dicsőségesek leszünk.

Nemcsak örök életünk lesz, hanem szabadok leszünk a bűntől. Tiszták leszünk, mint Jézus. Isten képmása bennünk tökéletesen helyre lesz állítva. A 2Korinthus 3:18 szerint éppen most:


Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.
Amikor az utolsó napon feltámadunk, ez az átalakulás teljes lesz, és képesek leszünk tökéletesen visszatükrözni az Ő dicsőségét. Milyen dicsőségesek leszünk, Jézus igazságába öltözve, az Ő képmására megújulva. A Jelenések 22:4 azt mondja:

Látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon.

G. K. Beale ezt mondja erről a versről és a dicsőségben elfoglalt helyünkről:

"A megváltottak egész közössége a templomban szolgáló papoknak tekintendő, akik kiváltságosként láthatják Isten arcát az új szentek szentjében, amely most már az egész templom-várost magába foglalja. Hogy ez Istenre vagy a Bárányra vonatkozik-e, nem világos, de az istenfélők mindkettő jelenlétében lesznek...".

A Máté 13:43-ban Jézus azt mondta az Ő örökkévaló királyságáról.

Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. Akinek van füle, hallja!

Úgy fogunk ragyogni, mint a nap, mert olyanok leszünk, mint Jézus! Testvérek, már most sokmindent tudunk Jézusról. És ez csodálatos. De megismerni Őt és Hozzá hasonlóvá lenni - micsoda dicsőség lesz az!

6. Ott Jézus gondoskodik minden szükségletünkről.

Figyeljük meg, mit mondott Jézus, amikor Lázár kijött a sírból. Azt mondta: (János 11:44)


,,Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!"


Ez hasonló volt ahhoz, amit Jairusnak és feleségének mondott, amikor feltámasztotta a lányukat a halálból. Azt mondta nekik, hogy adjanak neki enni. Amikor Jézus feltámasztotta őket a halálból, megemlítette a szükségleteiket, és gondoskodott arról, hogy ezek a szükségletek teljesüljenek. Leon Morris írja:
"Jézust soha nem ragadta el annyira a csodáinak csodája, hogy elfelejtette volna az ember szükségleteit".

De mint a többi dolog ebben a történetben, ez is csak egy kis ízelítő abból, amit Jézus tesz majd az Ő népéért, amikor feltámasztja őket a halálból az utolsó napon. A János 14-ben Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy elmegy, hogy helyet készítsen nekik. És micsoda hely lesz az. Az 1Korinthus 2:9 azt mondja:

Hanem amint meg van írva: ,,Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek."

János elbeszéli, hogy hallotta, amint egy hatalmas hang a trón felől ezt mondta (Jelenések 21:3-5).

Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. A trónon ülő ezt mondta: Íme, újjáteremtek mindent. És így szólt: Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!

A Jelenések 22:5 azt mondja a megdicsőült szentekről:

Nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké.

7. Testvérek, micsoda Megváltónk van Jézusban.

Micsoda jövő vár ránk Őbenne. Bízzatok Benne. Kálvin János megemlíti, hogy ez a parancs Lázár pólyáinak és kendőjének levételére felnagyítja a csoda dicsőségét, hogy a zsidók,

,,a saját kezükkel is érintsék azt az isteni cselekedetet, ami a szemük előtt zajlott le. Krisztus ugyanis leoldhatta volna a kötelékeket Lázárról, vagy megtehette volna, hogy azok maguktól leoldódjanak, de Krisztus a jelenlévők, mint tanúk kezeit akarta erre felhasználni... a parancs a zsidóknak adatott avégett, hogy a kételkedés, vagy vonakodás minden alapját elvegye tőlük."
Nektek, testvérek bíznotok kell az Ő szavában. Higgyetek benne. Lázárt nevén szólítva hívta ki a sírjából. Az utolsó napon titeket is ki fog hívni sírjaitokból. D. A. Carson írja:

"Jézus tekintélye olyan nagy, hogy ha nem nevezte volna meg Lázárt, akkor az összes sír átadta volna halottját a feltámadó életnek".

Jézus eljön érted, és elvisz az igazi otthonodba. Milyen dicsőséges lesz az. És mindez Jézusnak köszönhető.

Testvérek, ne csalódjatok Jézusban, mint Mária és Márta. Mi keresztyének gyakran csalódottak vagyunk az életünkben lévő események miatt, mert a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan terveztük. A jövőben a dolgok sokkal jobban fognak alakulni számunkra, mint ahogyan azt valaha is terveztük. Testvérek, ámuljatok el azon, hogy Jézus mit fog tenni értetek a jövőben. Dicsőséges lesz, és örökké fog tartani! Ami vár ránk a dicsőségben az Jézusnak és a halál fölötti győzelmének köszönhető. Azért tette ezt, mert szeret minket. Örvendezzünk Jézusban. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Miért fontos a Reformáció?
  2022-11-01 19:28:59, kedd
 
  Miért fontos a Reformáció?

Textus: 2Tim 3,16-17; 2Pt 1,20-21; Jn 17,17; Ef 2,8-9; Róm 11,6; Jn 3,16; Róm 4,4-5; Gal 2,16; 1Kor 1,26-31; Ef 1,4-6; Róm 11,36

Ötszázöt évvel ezelőtt, 1517. október 31-én a történelem egyik legjelentősebb eseménye történt, amikor a 34 éves Luther Márton nevű ágoston rendi szerzetes kiszögezte a németországi Wittenbergben a Mindenszentek vártemplom ajtajára az azóta híressé vált "Kilencvenöt tételét". A templom ajtaja olyan volt, mint egy hirdetőtábla; egy hirdetmény (közlemény) felragasztása (kifüggesztése), az elfogadott módja volt annak, hogy vitát kezdeményezzenek (kérjenek) egy vagy több kérdésről. Luther a tételeit latinul írta, amit az átlagos közember nem tudott elolvasni. Valaki azonban lefordította azokat németre, és Gutenberg akkoriban feltalált nyomdájának köszönhetően több ezer példányban gyorsan elterjedtek Németországban és az ország határain túl is. Luther akaratlanul megváltoztatta ezzel élete további alakulását és a világtörténelmet!

Luther 1483-ban született német katolikus családban. Apja azt akarta, hogy ügyvéd legyen, ezért 1505-ben kötelességtudóan megkezdte a jogi egyetemet. De abban az évben majdnem belecsapott egy villám. Luther úgy vélte, hogy Isten bocsátotta ki a villámot, hogy megítélje bűnös lelkét. Rémületében apja védőszentjéhez kiáltott: "Segíts meg, Szent Anna, és szerzetes leszek!". Két héttel később, apja nemtetszésére, otthagyta a jogi egyetemet, és belépett az Ágoston-rendi kolostorba.

Későbbi éveiben Luther így gondolt vissza szerzetesi életére:

"Én magam húsz évig voltam szerzetes. Imádkozással, böjtöléssel, virrasztással és fagyoskodással kínoztam magam - a hideg majdnem megölt -, és olyan fájdalmakat okoztam magamnak, amilyeneket soha többé nem okoznék, még akkor sem, ha tudnék..... Ha valaha is szerzetes a mennybe juthatna szerzetességgel, az én lennék."

Luther azonban nem talált felmentést bűntudata alól. Folytatta tanulmányait, és kiváló tudós lett belőle. 1510-ben Luther mentora, aki nem igazán tudta, hogyan kezelje Luther rendkívüli bűntudatát, úgy gondolta, hogy egy római utazás talán segíthetne a zaklatott fiatalemberen. De amikor Luther eljutott abba az állítólagos "szent" városba, megdöbbentette a züllöttség, a képmutatás, a kirívó bűnösség, az erkölcsi romlottság amit ott látott.

Luther visszatért Németországba, hogy teológiai doktorátust szerezzen és tanítson a wittenbergi egyetemen. Tanulmányai azonban nem szüntették meg lelki gyötrelmeit. Azzal a kérdéssel küzdött, hogy "Hogyan lehetek igaz Isten előtt?". A katolikus egyház olyan dolgokat írt elő, mint a gyónás, a bűnbánat, az érdemek gyűjtése és a jó cselekedetek, de semmi sem tudta enyhíteni a bűntudatát. Miközben készült az egyetemi előadásaira, tanulmányozva a Szentírást, kezdte látni, hogy óriási különbség van a Szentírás és az egyház tanítása között.

Amikor megpróbálta megérteni a Róma 1:17 jelentését: "Az igaz ember pedig hitből él", Luther egy adott ponton arra a radikális felismerésre jutott, hogy nem a mi igazságunk által leszünk igazak Isten előtt, hanem azáltal, hogy Isten Krisztus igazságát tulajdonítja nekünk hit által. Erről az áttörésről, felfedezésről, megvilágosodásról később ezt írta: "Úgy éreztem magam, mintha teljesen újjászülettem volna, és magába a paradicsomba léptem volna be a kitárt kapukon keresztül."

Ahogy Luther egyre jobban megértette a Szentírás tanításait, úgy egyre jobban zavarta és bosszantotta a búcsúcédulák árusítása az egyház részéről. Ezért írta meg kilencvenöt tételét, nem is sejtve, hogy ez a cselekedete gyökeresen megváltoztatja mind a saját életét, mind a történelem menetét. Az akkori pápa a korrupt, világi élvezetekben elmerülő X. Leó volt. Apja gazdagsága és kapcsolatai révén Leó nyolcévesen pap, 14 évesen pedig bíboros lett. Viszonylag fiatalon, 37 évesen lett pápa. Nem volt személyes hite Krisztusban, és nem akarta magát vallásos embernek feltüntetni. Mottója a következő volt: "Isten nekünk adta a pápaságot - élvezzük ki". Pápaként, amikor valaki az evangéliumokból idézett neki, Leó megjegyezte: "Ez a mese Krisztusról nagyon hasznos volt számunkra az idők folyamán".

Leó olyan sokat költött pazarló életmódjára és hóbortos művészeti ízlésére, hogy kiürítette a vatikáni kincstárat. Ezért, hogy pénzt szerezzen a Szent Péter-székesegyház felépítéséhez, eladta az egyházi állásokat, és 1515-től teljes búcsút, vagyis minden penitencia (bűnhődés, büntetés, vezeklésként kiszabott ima v. teendő ) és a purgatóriumbeli szenvedés alóli mentességet hirdetett azoknak, akik a Szent Péter-bazilika befejezéséhez pénzadományokkal járultak hozzá. A németországi Mainz-i Albrecht már két püspökséget vásárolt, de 23 évesen egy harmadikat is akart, mert a pénz és a hatalom ezzel együtt járt. De ennyi püspökség birtoklása ellenkezett az egyházi törvényekkel, ezért pápai jóváhagyásra volt szükség az engedélyezéshez. Így a pápa és Albrecht üzletet kötöttek. Albrecht egy bankháztól kért segítséget, amely a püspökségért járó összeget Rómába utalta. A pápa pedig úgy segített Albrechtnek, hogy mihamarabb visszatörleszthesse az összeget a bankháznak, hogy felhatalmazta Albrechtet arra, hogy különleges búcsúcédulákat árusítson. Az ebből befolyó pénzösszeg felét megtarthatta magának vagyis ezzel törleszthette a bank felé való tartózását, a másik felét pedig a pápának adta amivel a pápa folytathatta a Szent Péter-bazilika felépíttetését.

Albrecht felbérelt egy szerzetest, Tetzel Jánost, hogy árulja a búcsúcédulákat, ami egy bonyolult rendszer volt, amely lényegében arról szólt, hogy az egyháznak fizetett pénzzel meg lehetett rövidíteni a saját vagy egy elhunyt szerettünk számára a tisztítótűzben töltött időt. Tetzel üzletember volt. Az emberek érzelmeivel játszott: "Hallgasd kedves halott rokonaid és barátaid hangját, akik könyörögnek hozzád, és azt mondják: 'Könyörülj rajtunk, könyörülj rajtunk! Rettenetes kínok között vagyunk, amelyekből egy fillérért meg tudsz váltani bennünket"." Reklámszövege így szólt: "Amint a pénz a perselyben csörren, lélek a tűzből a mennybe röppen!".

Luther eleinte naivan azt hitte, hogy a pápa támogatni fogja ezzel az ördögi rendszerrel szembeni ellenvetéseit. A pápa pedig tévesen alábecsülte Luther kilencvenöt tételének veszélyét, amely futótűzként terjedt Európában. A pápa úgy utasította el Luthert, mint egy részeg német zagyvaságait, aki majd másképp gondolkodik, ha kijózanodik.

A vita tárgya azonban hamarosan nem csupán a búcsúcédulák árusítása volt, hanem a pápa tekintélye is. Volt-e joga arra, hogy bűnbocsánatot adjon az alapján, hogy valaki pénzt fizetett az egyháznak? A vitás kérdések gyorsan elterjedtek, amit Luther újabb írásai tápláltak, amelyek jelentős reformokat sürgettek az egyházban. Kijelentette, hogy "egy egyszerű, a Szentírással felfegyverzett laikus" mind a Szentírás nélküli pápák, mind a Szentírás nélküli zsinatok fölött áll. 1520-ban egy pápai bulla kiközösítéssel fenyegette meg Luthert. Ő nyilvánosan elégette azt. Ezek az események vezettek az 1521 tavaszán tartott wormsi gyűléshez, amelyet V. Károly római császár hívott össze.

Luther elment, mert azt hitte, hogy majd megvitathatja a kilencvenöt tézisét. De hamar rájött, hogy ez nem vita volt - ez egy bírósági tárgyalás volt, ahol arra kérték, hogy vonja vissza vitatott írásait, amelyek az egyház tekintélyét támadták. Egy napos lelki gyötrődés után Luther így adta meg híres válaszát: "Hacsak a Szentírásból származó bizonyítékokkal vagy nyílt, világos és egyértelmű érvelési alapokkal nem tudnak engem oktatni és meggyőzni... akkor nem tudom és nem is fogom visszavonni, mert nem biztonságos és nem is bölcs dolog a lelkiismeret ellen cselekedni. Itt állok. Másként nem tehetek. Isten engem úgy segéljen! Ámen."

Luthert elítélték, de szabadon eltávozhatott a gyűlés helyszínéről úgy ahogy azt megígérték neki. (Egy évszázaddal korábban Husz János cseh reformátornak is megígérték a szabadon távozást, de bebörtönözték, megkínozták és máglyán elégették). Most már törvényen kívüliként bárki megölhette Luthert anélkül, hogy a császári udvar megtorlásától kellett volna tartania. Wittenbergbe visszafelé menet hirtelen egy csapat fegyveres lovas bukkant elő az erdőből, elragadta Luthert a szekeréről, és ellovagolt. Luther hercege, Bölcs Frigyes küldte őket, hogy vigyázzanak Lutherre. Wartburgba, Frigyes egyik várába vitték, ahol tíz hónapig rejtőzködött. Ez idő alatt folytatta az írást, de legfontosabb munkássága az volt, hogy lefordította az Újszövetséget a hétköznapi német nyelvre. Így indult el a reformáció.

Ahogy Európa szerte terjedt, a reformáció lényege az volt, hogy helyreállítsa, tisztázza és hangsúlyozza Isten kegyelmének evangéliumát, szemben a cselekedetek rendszerével, amelyet az egyház képviselt. A reformáció megkérdőjelezte a pápa és az egyházi hagyomány tekintélyét, és alávetette azt a Bibliának. A misét a prédikációval váltotta fel. Eltörölte a búcsúcédulák és az érdemek rendszerét, mint az üdvösséghez szükségeseket. Megszüntette a tisztítótűzről szóló hamis tanítást. Megszüntette Mária imádatát, a hozzá és a szentekhez való imádkozást, valamint az ereklyék, bálványok vagy ikonok tiszteletét a templomban. Újra bevezette a gyülekezeti éneklést. A Bibliát az emberek nyelvén adta közre, akik így maguk is el tudták olvasni. Tanította minden hívő papságát. Csak két sákramentumot ismert el, nem pedig hetet. Azt tanította, hogy az ember hivatása Istentől kapott hivatás, és jelentősége van Isten előtt. Azt tanította, hogy a házasság jó, és hogy az egyházi vezetők házasodhatnak.

Ma azonban egyes protestánsok úgy gondolják, hogy a reformáció bűnös megosztottságot teremtett az egyházban, és hogy félre kellene tennünk a nézeteltéréseinket, össze kellene fognunk ott, ahol egyetértünk, és újra egyesülnünk kellene Rómával. Mások, akiket vonz az ősi liturgia, az ortodox egyházhoz csatlakoznak, és úgy vélik, hogy ez az egyetlen igaz egyház. A protestáns Reformáció 505. évfordulóján arról szeretnék beszélni, hogy miért fontos még mindig a Reformáció:

A Reformáció azért fontos, mert helyreállította az evangéliumot (helyreállította az evangélium helyes értelmezését/hirdetését) amelyet "Öt tételben, öt alapelvben" foglalt össze: Egyedül a Szentírás; egyedül Krisztus; egyedül a kegyelem; egyedül a hit; és dicsőség egyedül Istennek.

Bár a 16. században használták a sola Scriptura, sola gratia és sola fide kifejezéseket, úgy tűnik, senki sem tudja biztosan, hogy ki állította össze először az öt solát. A tudósok azonban ma már egyetértenek abban, hogy ez az öt sola foglalja össze az evangéliumi igazság lényegét, amelyet a reformáció helyreállított. Mindegyikről sokat lehetne beszélni, én most csak röviden fogok foglalkozni velük.

1. Sola Scriptura: Az evangélium egyedül a Szentírás által van kinyilatkoztatva.

A reformációnak ez az alapelve, alappillére a lelki igazság forrásával és tekintélyével foglalkozik. Hogyan ismerhetjük meg Istent és a lelki igazságot? A pápán, az egyházon, az egyházi tanácsokon, vagy személyes tapasztalatokon vagy érzéseken keresztül? A reformátorok helyesen cselekedtek azzal, hogy visszavezettek bennünket a Bibliához, mint a lelki igazság kizárólagos tekintélyéhez. Ez több kulcsfontosságú igeversen alapszik:

2Tim 3,16-17: ,,A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen."

2Pt 1,20-21: ,,Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szóltak az Istentől küldött emberek."

Jn 17,17: ,,Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság."
Luther korában és a későbbiekben a katolikus egyház azt tanította, hogy a Szentírás mérvadó, de azt csak az apostoli hagyomány alapján lehet megérteni és tanítani, amelyet az egyház tanítóhivatalai továbbítanak, és hogy ezek a tanítások az idők folyamán fejlődhetnek és elmélyülhetnek. Így az olyan tanokat, mint a tisztítótűz, a pápa tévedhetetlensége, Szűz Mária szeplőtelen fogantatása és mennybemenetele, a szentekhez való imádkozás és más, a Bibliában nem található tanokat igazként és a Szentírással egyenrangúként tanították és tanítják, mert az egyház tanítóhivatala igaznak nyilvánította őket.
Az egyházi hagyomány mellett a Szentírás kizárólagos tekintélyét fenyegető másik veszély a Szentlélek személyes, közvetlen kinyilatkoztatásának állítása. Ma a pünkösdi hagyomány alapján sokan azt állítják, hogy az Úr olyan dolgokat nyilatkoztatott ki nekik, amelyek nincsenek benne a Szentírásban, néha olyanokat is, amelyek ellentétesek a Szentírással.
Luther és a többi reformátor azonban látta, hogy amikor a Szentírás, az egyházi hagyomány vagy a személyes tapasztalat egy szintre kerül, a hagyomány vagy a tapasztalat végül felülírja és elferdíti a Szentírást, ami mindenféle tévedéshez vezet. Ez nem azt jelenti, hogy akkor hagyjuk figyelmen kívül a korai egyházi hitvallásokban vagy az egyházatyák tanításaiban megtestesülő bölcsességet. Hanem azt akarjuk mondani, hogy még az egyházatyák hitvallásait és tanításait is a Bibliának kell alávetni és a Biblia alapján kell megítélni, helyesen értelmezve. Így minden lelki igazságnak, különösen az evangéliummal kapcsolatos központi igazságnak egyedül a Szentírásból kell származnia. Csak az ihletett Szentíráson keresztül ismerhetjük meg és érthetjük meg a Krisztusba vetett hit általi üdvösség evangéliumát.

2. Solus Christus: Az evangélium középpontjában egyedül Krisztus áll.

Mivel Isten szent (1Pét 1:15-16; 1Jn 1:5), és minden ember bűnös (Róm 3:10-18, 23), sem a vallási szertartások, sem a jó cselekedetek, sem pedig egyetlen vallási vezető sem békíthet ki minket Istennel. Jézus Krisztus az egyetlen közvetítő (közbenjáró) Isten és az emberek között (1Tim 2:5). Az Ő kereszten történt engesztelő, helyettes áldozatába vetett személyes hit elegendő ahhoz, hogy kibéküljünk a szent Istennel. Jézus azt mondta (János 14:6): "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam". Péter így tett bizonyságot Jézusról (ApCsel 4:12): "És nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk". Pál azt mondta (Róm 3:24), hogy az embert "Isten ingyen igazítja meg az Ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által".
Az evangélium nem arról szól, hogy hogyan lehetsz anyagilag sikeres, hogy hogyan lehet jó az önbecsülésed, hogy hogyan lehetsz boldog vagy hogy hogyan lehet egy boldog családod. Az evangélium (jó hír) az, hogy megmenekülhetsz Isten ítéletétől azáltal, hogy bízol Krisztus bűntelen életében, kereszthalálában és testi feltámadásában (1Kor 15:1-4; 2Kor 5:21; Róm 8:1-3; Zsid 10:1-10). Nem mentheted meg magad, vagy nem segíthetsz Krisztusnak, hogy megmentsen téged. Sokkal inkább egyedül benne kell bíznod, hogy Ő ment meg téged.

3. Sola Gratia: Az evangéliumot egyedül kegyelemből hisszük és fogadjuk el.

Ef 2,8-9: ,,Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék."

Róm 11,6: ,,Ha pedig kegyelemből van, akkor nem cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna kegyelem."

Isten kegyelme az Ő meg nem érdemelt jóindulatát jelenti. Isten nem tartozik nekünk semmivel, csak az ítélettel a bűneink miatt. Nem valami jó alapján döntött úgy, hogy megment minket, amit előre látott bennünk, beleértve a hitünket is, hanem kizárólag az Ő kegyelme miatt. A Hitvalló Protestánsok Szövetségének Cambridge-i Nyilatkozata ezt világosan megfogalmazza:

,,Az emberi képességekbe vetett indokolatlan bizalom a bukott emberi természet terméke ... Isten kegyelme Krisztusban nem pusztán szükséges, hanem az üdvösség egyetlen hatékony oka. Valljuk, hogy az emberek lelkileg halottnak születnek, és még az újjászülő kegyelemmel való együttműködésre is képtelenek. Megerősítjük, hogy az üdvösségben Isten haragjától egyedül az ő kegyelme ment meg minket. A Szentlélek természetfeletti munkája az, amely Krisztushoz vezet bennünket azáltal, hogy megszabadít a bűn rabságából, és a lelki halálból a lelki életre támaszt fel. Tagadjuk, hogy a megváltás bármilyen értelemben emberi munka lenne. Az emberi módszerek, technikák vagy stratégiák önmagukban nem képesek megvalósítani ezt az átalakulást. A hitet nem a mi újjá nem született emberi természetünk hozza létre."

4. Sola Fide: Az evangéliumot egyedül hit által fogadjuk el.

Jn 3,16: ,,Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

Róm 4,4-5: ,,Aki fáradozik, annak a bért nem jutalomként számítják, hanem azért, mert tartoznak azzal. Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak Isten a hitét számítja igazságul."

Gal 2,16: ,,Tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem."

Luther korában a katolikus egyház azt tanította, hogy a Krisztusba vetett hitet ki kell egészíteni a bűnbánattal, a jó cselekedetekkel, Mária és a szentek érdemeivel és a szentségek megtartásával, hogy a tisztítótűzben töltött időt lerövidítsük, és így végül talán a mennybe juthatunk. Emellett a megigazulást folyamatnak tekintették, amely magában foglalja a bűnbocsánat és a megszentelő kegyelem átömlesztését, amelyet kezdetben a keresztségben kap meg az ember (általában csecsemőkorban) és amely folyamat egész élete végéig tart a jó cselekedetek által . A tridenti zsinat (a reformációval szembeni kísérlet) örök büntetésre ítélt mindenkit, aki azt tanította, hogy egyedül hit által igazulunk meg.
A reformátorok helyesen tanították, hogy a valódi üdvözítő hit mindig jó cselekedetekből álló életet eredményez. Ahogy Jakab (2:14-26) állítja: "A hit cselekedetek nélkül halott". A jó cselekedetek azonban az üdvösség gyümölcse, nem pedig oka (Ef 2,8-10).

5. Soli Deo Gloria: Az evangélium egyedül Isten dicsőségét eredményezi.

Ez igazán fontos: Ha a bűnösök bármit is hozzá tudnak tenni a saját üdvösségükhöz, akkor megoszthatják a dicsőséget Istennel. De ha Isten egyedül Krisztus befejezett váltságmunkája által, egyedül kegyelemből, egyedül hit által menti meg a bűnösöket, és mindez ajándék, akkor senki sem dicsekedhet.

1Kor 1,26-31: ,,Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. Sőt azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. Az ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, hogy amint meg van írva: ,,Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék."


Ef 1,4-6: ,,Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában."

Róm 11,36: ,,Bizony, őtőle, őáltala és őreá nézve van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen." (Lásd még Ézs 42:8; 43:7; 48:11; 1 Kor 10:31).

Fontos megérteni, hogy miközben Isten parancsolja a bűnösöknek, hogy higgyenek Jézusban (János 14:1, 11; Apostolok Cselekedetei 16:31), ugyanakkor senki sem képes hittel Krisztushoz jönni, hacsak az Atya nem adja meg és nem vonzza őt (János 6:44, 65). A természetes ember nem képes megérteni az Isten Lelkének dolgait, hacsak Isten meg nem nyitja a lelki szemeit (1Kor 2:14). Pál így magyarázta (2Kor 4,3-4): "Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek. Akikben e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőségének evangéliumának világosságát, aki az Isten képe". Hogyan láthat és hihet tehát egy hitetlen? Pál így magyarázza (2Kor 4,6): "Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben, az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett." Ha az üdvösség attól függ, hogy Isten kegyelmesen beragyog, bevilágít a szívünkbe, megnyitja a szemünket az igazságra, és hitet ajándékoz, hogy ne magunkban bízzunk, hanem egyedül Krisztusban bízzunk, akkor minden dicsőség az övé!

Következtetés
Tehát a Reformáció még mindig fontos? Igen, nagyon is fontos! Helyreállította azt a csodálatos igazságot, hogy az üdvösség jó híre egyedül a Szentíráson keresztül jut el hozzánk. Egyedül Krisztuson és az Ő befejezett váltságmunkáján alapul. Egyedül kegyelemből, egyedül hit által kapjuk meg. Így egyedül Istennek adunk dicsőséget! Ne hagyjátok magatokat elcsábítani semmilyen más üzenet által. "Ez Isten igaz kegyelme. Álljatok szilárdan benne! (Szilárdan ragaszkodjatok ehhez!)" (1Pét 5:12b). Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Az Istennel való újrakezdés
  2022-10-31 20:27:40, hétfő
 
  Az Istennel való újrakezdés

Ezsdrás 3:1-13: ,,Amikor elérkezett a hetedik hónap, és Izráel fiai már a városaikban laktak, egy emberként összegyűlt a nép Jeruzsálemben. Ekkor fogott hozzá Jésúa, Jócádák fia szolgatársaival, a papokkal és Zerubbábel, Sealtíél fia testvéreivel együtt, hogy felépítsék Izráel Istenének az oltárát, és égőáldozatokat mutassanak be rajta úgy, ahogyan meg van írva Mózesnek, Isten emberének a törvényében. A régi helyén állították föl az oltárt, és bár rettegtek a tartományok népétől, égőáldozatokat mutattak be rajta az ÚRnak: reggeli és esti égőáldozatokat. Majd megtartották a lombsátrak ünnepét, ahogyan az meg van írva: napról napra bemutatták az égőáldozatot, megfelelő számban, a rendtartás szerint, mindegyiket a maga napján; továbbá az állandó égőáldozatot, az újhold napján és az ÚR minden szent ünnepén esedékes égőáldozatot és mindazoknak az önkéntes áldozatát, akik ilyet vittek az ÚRnak. A hetedik hónap első napjától kezdtek égőáldozatokat bemutatni az ÚRnak, bár az ÚR templomának az alapkövét még nem rakták le. De pénzt adtak a kőfaragóknak és az ácsoknak, ételt, italt és olajat a szidóniaknak és a tírusziaknak, hogy szállítsanak cédrusfát a Libánonról Jáfóba a tengeren, Círus perzsa király engedélyével. Azután, hogy megérkeztek Jeruzsálembe az Isten házához, a második esztendő második hónapjában megkezdték az előkészületeket Zerubbábel, Sealtíél fia, Jésúa, Jócádák fia és többi szolgatársuk, a papok, a léviták és mindazok, akik visszaérkeztek Jeruzsálembe a fogságból, és megbízták a húszéves és annál idősebb lévitákat azzal, hogy irányítsák az ÚR házának építését. Jésúa a fiaival és testvéreivel, Kadmíéllel, Báníval és Hódavjával meg Hénádád fiai a fiaikkal és testvéreikkel, a lévitákkal egy emberként vállalták, hogy irányítják azokat, akik az Isten házának az építését végzik. Az építők tehát lerakták az ÚR templomának az alapját, és odaállították a papokat szolgálati öltözetben harsonákkal meg a lévitákat, Ászáf fiait cintányérokkal, hogy dicsérjék az URat Izráel királyának, Dávidnak az előírása szerint. Ezek énekeltek, dicsérve és magasztalva az URat, mert jó, mert örökké tart szeretete Izráel iránt. Az egész nép pedig nagy örömujjongásban tört ki, dicsérve az URat azért, hogy lerakhatták az ÚR házának az alapját. Sokan az idősebb papok, léviták és családfők közül, akik még látták az első templomot, hangosan sírtak, amint a szemük láttára rakták le ennek a templomnak az alapját, sokan pedig hangosan ujjongtak és örvendeztek, úgyhogy a nép közül senki sem tudta megkülönböztetni az örömujjongás hangját a sírás hangjától, mert a nép igen hangosan ujjongott, és messzire hallatszott a hangja."

Ez a fejezet az Istennel való újrakezdésről szól. A babiloni fogságból hazatért zsidók újra felépítették Izráel Istenének az oltárát azért, hogy égőáldozatokat mutassanak be rajta, ami lényeges része volt az istentiszteletüknek. Tehát újra elkezdték közösen tisztelni Istent úgy ahogyan Isten azt előírta nekik a törvényben. Azonkívül olvasunk arról, hogy lerakták az Úr templomának az alapját. Ezzel elkezdődött az Úr templomának az újraépítése. Amikor az építők lerakták a templom alapkövét, akkor az egész nép nagy örömujjongásban tört ki, ugyanakkor arról is olvasunk, hogy az idősebb papok, léviták és családfők közül akik még látták az első templomot, hangosan sírtak.

Vannak időszakok az életünkben, amikor szükségünk van az Istennel való újrakezdésre. Például amikor hűtlenek vagyunk Őhozzá szándékosan fellázadva ellene vagy amikor nem vigyázunk és a világhoz és utaihoz szabjuk magunkat, az Isten dolgaival pedig nem törődünk. Lehet hogy most egy ilyen időszak van az életedben. Távol vagy Istentől. Egykoron szoros közösségben éltél Istennel és az Ő népével. De aztán ért egy csalódás vagy bejött egy nehéz próba az életedbe és eltávolodtál Istentől és az Ő népétől. Emiatt pedig szükséged van most arra, hogy újra elkezdjél együtt járni az Úrral. Neked pedig aki eddig soha nem éltél együtt az Istennel és emiatt elrontottad az életed szintén szükséged van újrakezdésre. Szükséged van arra, hogy elkezdjél egy új életet élni Istennel.

Lehet hogy úgy gondolod hogy nem kezdheted újra Istennel azt amit elrontottál. Vagy lehet hogy azt gondolod hogy újrakezdheted Istennel azt amit elrontottál, de nem tudod, hogy hogyan kezd újra. Hogyan kezdheted újra az életed Istennel? Hogyan kezdheted újra az együtt járást Istennel? Vagy hogyan kezdhetsz újra egy szolgálatot amivel Isten megbízott téged egykoron és amit végeztél egy ideig, de aztán valamilyen emberi oknál fogva abbahagytad? Ez a fejezet választ ad ezekre a kérdésekre. Négy dolgot mond el nekünk az Istennel való újrakezdésről.

1. Az első dolog amit elmond az, hogy az Istennel való újrakezdések lehetségesek, függetlenül, hogy mennyire vagyunk rosszul lelkileg.

Az északi országrész Izrael, valamint a déli országrész Júda elmerültek a bálványimádásban. Jött Isten büntetése. Az északi országrészben élő zsidókat az asszírok elhurcolták fogságba Kr.e.722-ben. A déli országrészben élő zsidókat a káldeusok serege hurcolta fogságba Kr. e. 587-ben. Jeruzsálem városát lerombolták. Hetven évet voltak fogságban Babilonban, amikor Círus perzsa király rendeletet adott ki hogy a fogságban élő zsidók hazamehetnek szülőföldjükre és felépíthetik a templomot. Amikor Izrael fiai megérkeztek Jeruzsálembe akkor romokkal és ellenséges népekkel találták szembe magukat. Nehéz helyzetben voltak. Ennek ellenére újrakezdték az istentiszteletet és elkezdték újra felépíteni a templomot. Isten velük volt. Isten megsegítette őket.

A jó hír számunkra az, hogy akár egyénileg, akár közösségileg estünk bele valami bűnbe, a mi Istenünk az újrakezdések Istene. Az elbukott, de bűnét megbánó Dávid királynak azt mondta a próféta: ,,Az ÚR is elengedte vétkedet, nem halsz meg." (2Sám 12,13) Az engedetlen és megfenyített prófétához, Jónáshoz, akit kiköpött a nagy hal: ,,Az ÚR igéje másodszor is szólt" (Jón 3,1). A síró és összetört Péternek, a feltámadott Megváltó megjelent személyesen hogy helyreállítsa. Elhagytad az Urat? Megtagadtad? Elárultad? Isten aki kegyelmes és irgalmas, újrakezdést ajánl fel neked!

2. A második dolog amit elmond az, hogy az Istennel való újrakezdések a Jézus Krisztus keresztjénél kezdődnek.

Azt olvassuk ebben a fejezetben, hogy az első dolog amit Jésúa, Jócádák fia szolgatársaival, a papokkal és Zerubbábel, Sealtíél fia testvéreivel együtt tett az volt, hogy felépítették Izrael Istenének az oltárát. Miért ez volt az első dolog amit tettek? Azért mert ha Istennel szeretnénk együtt élni, akkor szükségünk van arra, hogy megbocsássa bűneinket. Izrael fiai égőáldozatokat mutattak be az Úrnak a megépített oltáron. Ezek az állatáldozatok előre mutattak Jézus Krisztusra, Aki egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette azokat a bűnösöket akik Őbenne hisznek.

Ha eddig Isten nélkül éltél, akkor Jézus Krisztus keresztjénél kell újrakezd az életed Istennel, ahol Jézus, Isten Báránya a vérét ontotta azért, hogy elfordítsa Isten haragját a bűnösökről és hogy megbékítse Istent a bűnösökkel. A Szentírás azt mondja, hogy vérontás nélkül nincs bűnbocsánat (Zsid 9,22). Jó cselekedeteiddel soha nem tudod kiérdemelni Isten bocsánatát. Vagy bízol Jézus Krisztus tökéletes, helyettes, engesztelő áldozatában vagy te kell megfizess a bűneidért, ami azt jelenti, hogy örökre Istentől elválasztva kell éljél a tűznek tavában (Jel 20,14). Csak úgy kezdheted újra az életed Istennel ha hiszel Krisztus vérében.



Ha hívő vagy, de eltávolodtál az Úrtól, számodra is a kereszt az a hely ahol újrakezdheted az Istennel való kapcsolatod. ,,Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól." (1Jn 1,9). Élj naponta Krisztus keresztjénél.

3. Az Istennel való újrakezdések csak úgy lehetségesek ha hallgatunk az Ő szavára.

Izrael fiai hallgattak az Úr szavára és aszerint cselekedtek. Felépítették Izrael Istenének az oltárát és égőáldozatokat mutattak be rajta, úgy ahogyan Isten kijelentette azt nekik a törvényben amit Mózes által adott nekik. (2. vers) Majd megtartották a lombsátrak ünnepét úgy ahogyan azt előírta nekik Isten. (4. vers) Ugyancsak az Ő parancsára elkezdték újraépíteni a templomot lerakva annak alapkövét. (10. vers)

Hallgatnunk kell Isten szavára minden dolgainkban és minden körülmények között. Minden döntésünket Isten kijelentett akarata kell irányítsa. Mindent az Ige alapján kell megvizsgáljunk és csak azt szabad elfogadjuk és követnünk ami megegyezik az Ige tanításával.

4. Az Istennel való újrakezdések az Ő házának az építésére kell irányuljanak.

Isten akarata az volt, hogy a fogságból hazatért zsidók újraépítsék az Ő házát. A templom volt az a hely ahol Isten az Ő népe között lakott és ahol kinyilvánította az Ő dicsőségét. Az emberek elmentek oda, hogy a papok áldozatokat mutassanak be bűneik bocsánatáért és hogy hálát adjanak Istennek, hogy jó hozzájuk. A templom volt a közös istentisztelet és ünneplés helye. A fogságból hazatért nép nem tudta mindaddig megfelelően imádni Istent ameddig nem építették újra az Ő házát.

A csodálatos az, hogy mi keresztyének vagyunk most egyenként az Isten háza vagy temploma akikben Ő lakik és együtt Isten egyházát alkotjuk akik között Ő jár. (1Kor 3,16; 2Kor 6,16; Ef 2,19-22) Isten azt parancsolja, hogy épüljünk fel együtt az Ő lelki házává. (1Pt 2,5) Vele együtt részt kell vegyünk a magunk és az egymás építésében. Ez a fejezet (Ezsdr. 3) azt tanítja, hogy úgy tudjuk építeni Isten házát, ha együtt bátran megállunk ezzel az ellenséges világgal szemben, ha támogatjuk ezt a munkát anyagi javainkkal, ha egységben istenfélő vezetés alatt végezzük, ha központi helyet foglal el az életünkben a közös istentisztelet és ha a gyülekezetben lévő idős és fiatal korosztályok között van jó megértés és együttműködés.

Következtetés

Szükséged van az Istennel való újrakezdésre?

Az Istennel való újrakezdések mindig lehetségesek, mindig a keresztnél kezdődnek, az Isten szavára való hallgatás által lehetségesek és az Ő házának az építésére irányulnak.

Bárhol is vagy, Isten ajtaja nyitva áll. Hív a Vele való újrakezdésre. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
A Szentháromság Isten munkája
  2022-10-27 18:45:37, csütörtök
 
  A Szentháromság Isten munkája

Textus: Jn 11,41-42

Az emberek egyik nagyszerű tulajdonsága, hogy képesek vagyunk együttműködni és jól együtt dolgozni. Ezt látjuk ma a repülőgépek pilótafülkéjében. Elmúltak azok az idők, amikor a pilóta volt az abszolút főnök, és a másodpilóta nem kérdőjelezhette meg a döntéseit. Ez túl sok balesetet eredményezett. Ma a pilótákat és a másodpilótákat arra tanítják, hogy működjenek együtt, segítsék egymást, hogy olyan csapatot alkossanak, amely még akkor is biztonságban tartja az embereket, ha veszélyes helyzeteket élnek át. Egy csapatként dolgoznak a probléma megoldásán.

Ezt gyakran látjuk sok különböző területen - az orvostudományban, más tudományokban, a zenében, a sportban, a filmszakmában és így tovább. A csapatmunka elképesztő eredményekhez vezethet.

Két idős hölgy ugyanabban az öregotthonban éltek. Mindkettőjüket agyvérzés érte. Az egyiküknél az agyvérzés a bal oldalát korlátozta, míg a másikuknál a jobb oldal sérült meg. Mindkét hölgy kitűnő zongorista volt, de feladták a reményt, hogy valaha is újra játszhatnak. A központ igazgatója leültette őket egy zongorához, és arra biztatta őket, hogy játsszanak együtt szólódarabokat. Így is tettek, és nagyszerű barátság alakult ki közöttük.

Egy másik dolog a csapatmunkával kapcsolatban az, hogy néha két ember úgy tud együtt dolgozni, hogy mindegyikük bátorítja és inspirálja a másikat, és az eredmény messze meghaladja azt, amit egyedül el tudnának érni.


Az ok, amiért az emberek szeretik a csapatmunkát, és amiért a csapatmunka gyakran olyan hatékony, az az, hogy Isten így teremtett minket. Isten képmására lettünk teremtve, és Isten, mint Atya, Fiú és Szentlélek, a csapatmunka végső és tökéletes példája. Az ő csapatmunkájuk a modellje minden más csapatmunkának. Az, hogy együtt dolgoznak az üdvösségünkért, egységben, mégis mindegyiküknek más-más szerepe van, olyasvalami, amin nekünk, keresztyéneknek csodálkoznunk kell. Igeszakaszunk bemutatja ennek az egységnek egy részét, és ennek segítenie kell nekünk abban, hogy teljesen biztosak legyünk üdvösségünkben. Az Istenségben olyan egység van, hogy üdvösségünk nem egy valaki munkájának az eredménye. Éppen ellenkezőleg, azért üdvözülünk, mert a Szentháromság Isten, tökéletes egységben és együttműködésben, együtt cselekedett, hogy ezt elérje.

Igeszakaszunk nem említi a Lelket, de miközben megnézzük, mit mond a szövegünk Jézusról és az Atyáról, aközben majd megemlítek néhány igeverset, amelyekből következtethetünk arra, hogy a Lélek is részt vett a Lázár feltámasztásában. A szövegünkben ezt olvassuk: (János 11:41-42)

Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.

1. Először is, figyeljük meg, hogy Jézus az Atya Istenre támaszkodik.

Jézus Lázár sírjához lépett, és mit akart tenni? A saját erejéből akarta feltámasztani Lázárt? Nem. Azért jött, hogy az Atya akaratát teljesítse. Az Atya küldte őt. A János 3:16 azt mondja nekünk:

,,Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

Üdvösségünk megvalósítása érdekében az Atya az Ő Fiát adta. Elküldte Őt ebbe a világba, hogy meghaljon helyettünk. A bűneinkért meg kellett fizetni, és az egyetlen, aki ezt megtehette, az Isten szeplőtelen Fia, Jézus volt, az, aki szűztől született. Ő leszállt a mennyből, és magára vette a mi természetünket. Azonosult velünk, és bizonyos értelemben egy lett velünk, kivéve a bűnt. Ő volt a második Ádám, a mi nagyszerű képviselőnk. Az első Ádám elbukott, és az egész emberi fajt bűnbe taszította. A második Ádám szintén a mi képviselőnk volt. Meghalt helyettünk, a mi bűneinkért, hogy megmentsen minket. Ahogy a 2Korinthus 5:21 mondja:

,,Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne."

Jézus azért jött, hogy megmentsen minket. Ez volt az Atya akarata. A János 6:38-ban Jézus azt mondta:

,,mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem."

A Lukács 4,43-ban Jézus azt mondta: ,,Más városokban is hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát, mert ezért küldettem."

Az Atya céllal küldte el a Fiút, azzal a céllal hogy átvegye a helyünket. Jézus szolgává lett, hogy megmentsen minket. Ahogyan a Máté 20:28-ban mondta:
,,Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért."
2. Az Atya és a Lélek minden egyes lépésnél részt vett Jézus munkájában.
Ezt látjuk Jézus keresztségében, amikor azonosult velünk. Ezt olvassuk (Máté 3:16-17):
,,Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll. És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm."

Az Atya a Fiú munkájának jóváhagyását fejezte ki. A Lélek eljött Jézusra. Részt vett abban, amit Jézus tett. Az ezt követő vers valóban ezt mutatja nekünk. Azt mondja: (Máté 4:1)

Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög.

A Lélek vezette Jézust. A Lukács 4:18-ban Jézus ezekkel a szavakkal nyitotta meg nyilvános szolgálatát:

,,Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat."

A Lélek Jézussal volt, amikor a munkáját végezte.

A Filippi 2:6-8 arról beszél, hogy Krisztus megalázta magát. Pál azt írta:

,,aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig."

Herman Bavinck azt mondja, hogy Krisztus megalázkodásának része az isteni természet szerint abban állt, hogy:

,,elrejtette isteni fenségét és dicsőségét, Isten alakját, amelyben a megtestesülés előtt létezett, a szolgai alak mögé, amelyben a földön járt."


A megdicsőülés hegyén Jakab, Péter és János látta Jézust elváltozni, ahogy ruhája vakítóan fehér lett, arca úgy ragyogott, mint a nap. Láttak valamit Jézus alapvető dicsőségéből. De a földön töltött ideje nagy részében Jézus elrejtette dicsőségét.

Bavinck folytatja,

,,megaláztatása alatt egy pillanatra sem használta isteni hatalmát és isteni tulajdonságait arra, hogy önmagának kedvében járjon, és hogy legyőzze ellenségeit. Nem más fegyverrel harcolt és győzött, mint a kereszttel. Az önmegtagadás volt életének titka".


A Sátán első kísértése az volt, hogy rávegye Jézust, hogy ne hagyatkozzon többé az Atyára. A Sátán arra sürgette Jézust, hogy a köveket változtassa kenyérré.

A Sátán lényegében azt mondta:

"Éhen fogsz halni, hacsak nem veszed a kezedbe a dolgokat, és nem változtatod ezeket a köveket kenyérré".

Azt akarta, hogy Jézus ne bízzon többé az Atyában, ne hagyatkozzon rá. De Jézus visszautasította a Sátánt. Azt mondta: (Máté 4:4)

Meg van írva: ,,Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik."

Teljesen megbízott az Atyában.

Ugyanez volt a helyzet a harmadik kísértésnél is, amikor a Sátán megmutatta Jézusnak a világ összes királyságát és azok pompáját, és azt mondta neki: (Máté 4:9)

,,Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem."

A Sátán azt mondta neki, hogy nem kell a keresztre mennie, hogy más módon is elvégezheti a megváltást. Jézus azonban megundorodott a Sátán sugallatától, és ezt mondta: (Máté 4:10)

,,Távozz tőlem, Sátán!"

Ugyanígy volt ez akkor is, amikor Jézus Lázár sírjához közeledett. Elismerte, hogy azért jött, hogy az Atya akaratát teljesítse. Dicsőíti az Atyát. Dicsőséget ad az Atyának. Azt mondta:

,,Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz."

Jézus az Atya erejével feltámasztotta Lázárt. Jézus az Atya akaratát teljesítette.

3. Figyeljük meg, hogy Jézus, mielőtt kihívja Lázárt a sírból, dicsőséget ad az Atya Istennek.

Jézus megmutatja mindenkinek, aki ott van, hogy Ő az Atya szolgájaként jött. Dicsőséget ad az Atya Istennek. Erről már korábban, a 4. versben beszélt a tanítványainak. Azt mondta nekik:

,,Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia."

Andreas J. Köstenberger megjegyzi: ,,Jézus nem a csodára összpontosít, hanem Isten dicsőségének (és így saját messiási hivatásának) kinyilatkoztatására benne és általa."

4. Jézus szavain keresztül Lázár sírja előtt Isten dicsősége és a Fiú dicsősége összefonódik.

Azzal, hogy Lázárt feltámasztotta a halálból, dicsőséget adott Istennek, és egyúttal az Ő dicsőségét is kinyilatkoztatta. D. A. Carson írja:

"Az Atya és a Fiú kölcsönösen elkötelezettek egymás dicsőségére. Az irónia az, hogy ha ebben az életre való visszaállítás csodájában mind az Atya, mind a Fiú megdicsőül (azaz megmutatkozik az, aki valójában), a megdicsőülés legfőbb pillanata Jézus halálában következik be...

Figyeljük meg Jézus és az Atya egységét Lázár feltámasztásában. Kálvin János írja:

"Ezalatt tehát azt érti (Jézus), hogy olyan nagy az egyetértés közte és az Atya között, hogy az Atya semmit sem tagad meg tőle; sőt még az imádkozásra sincs szüksége, mert csak azt hajtja végre, amiről tudja, hogy az Atya megparancsolta; de hogy az emberek még jobban meggyőződjenek arról, hogy ez valóban isteni munka, ezért hívta segítségül az Atya nevét".


5. A nagy tanulság, amit itt láthatunk, az, hogy a mi megváltásunk a Szentháromság Isten műve.

Micsoda bizalmat kell, hogy adjon ez nektek. A Szentháromság Isten abszolút elkötelezett az üdvösségetek iránt. Amikor Jézus eljött, hogy megmentsen téged, nem egyedül cselekedett. Őt az Atya küldte. Az Atya akaratát teljesítette. Tökéletesen teljesítette azt. Kétszer, a keresztségénél és a megdicsőülés hegyén az Atya hangja elhangzott a mennyből: (Máté 3:17, 17:5)

,,Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm."

A megváltásotok megvalósításával Jézus az Atya akaratát teljesítette. Tökéletesen véghezvitte azt. Üdvösségetek megvalósításában Jézust a Lélek vezette. A megváltásotok megvalósítása során tökéletes viselkedésre volt szükség. Jézusban ez megvalósult. Egyetlen részlet sem maradt ki. A Zsidókhoz írt levél 7:26 így ábrázolja Jézust:

,,Mert ilyen főpapra volt szükségünk, aki szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elkülönített, és az egek fölé emeltetett."

Mi kell legyen a mi válaszunk erre? A Zsidókhoz írt levél 10:19-23 elmondja:


,,Mivel tehát, testvéreim, bízhatunk abban, hogy bemehetünk a szentélybe Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett."

Testvérek bízzatok Jézusban! Dicsérjétek Őt. Dicsérjétek a mi Szentháromság Istenünket az Ő munkájáért, hogy megmentett minket. Ámen!
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Ha hiszel Krisztusban, meglátod az Isten dicsőségét
  2022-10-09 21:48:45, vasárnap
 
  Ha hiszel Krisztusban, meglátod az Isten dicsőségét

Textus: Jn 11,38-57

Van egy ismert mondás: "Aki lát, az hisz", de lelki kérdésekben ez nem feltétlenül igaz. Néha a szkeptikusok azt mondják: "Mutass egy csodát, és hinni fogok". De még ha valódi csodát látnának is, akkor is kételkednének benne, vagy természetes magyarázatot keresnének, és más okokat találnának arra, hogy továbbra is hitetlenkedjenek.

Mint már többször láttuk, János azért írta meg az evangéliumát, és különösen azt a hét csodatételt, amelyeket Jézus a halála előtt tett, "hogy higgyétek, Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében" (20:31). De nem mindenki, aki személyesen látta Jézus csodáit, hitt benne, ahogy ma sem hisz benne mindenki, aki az evangéliumokban olvassa a Jézus csodáiról szóló szemtanúk beszámolóit. A hit akadálya az, hogy szeretjük a bűneinket. Ahogy Pál apostol a Róma 1:18-20-ban rámutat arra, hogy minden embernek megfelelő bizonyíték áll rendelkezésére Isten örökkévaló hatalmáról és istenségéről a teremtett világon keresztül, azonban ők az igazságot hamissággal feltartóztatják, az Isten igazságát hazugsággá változtatták. Ha Isten létezik és mindent teremtett, akkor a bűnösök tudják, hogy nagy bajban vannak. Ezért kitalálnak mítoszokat, mint például az evolúció, hogy kitérjenek Isten valósága elől, és hogy tovább folytathassák a bűnös életüket.

Ha bármelyik csodának azt kellett volna eredményeznie, hogy minden jelenlévő arcra boruljon és Istenként imádja Jézust, akkor az a Lázár feltámasztása kellett volna legyen. Már négy napja halott volt, úgyhogy a teste már kezdett bomlásnak indulni. Amikor azonban Jézus így kiáltott (11:43): "Lázár, jöjj ki!", az élet visszatért a halott testébe, teljesen fel lett építve, helyre lett állítva és kisétált a sírból, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve és az orcája kendővel volt leborítva. Ennek eredményeként sokan hittek Jézusban, de a hitetlen szívek keménységének elképesztő megnyilvánulásaként mások elmentek, hogy jelentsék a zsidó vezetőknek a történteket. Ahelyett, hogy elismerték volna azt, hogy félreismerték Jézust és megtértek volna hozzá, ahelyett ők még inkább arra törekedtek, hogy megöljék őt.

A történetben Jézus ezt mondja Mártának (11:40): "Nem mondtam-é neked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Isten dicsőségét?" A hit a látást eredményezi. De (a 11:45-46-ban) mások, akik látták ezt a hatalmas csodát, nem hittek, és ostoba szívük megsötétedett (Róm 1:21). A tanulság a következő:

Ha hiszünk Krisztusban, látni fogjuk Isten dicsőségét; de ha csodákat látunk anélkül, hogy hinnénk, megkeményedünk a bűneinkben.

1. Ha hiszünk Krisztusban, látni fogjuk Isten dicsőségét.

Jézus Mártának tett megjegyzése (11:40), miszerint ha hisz, meglátja Isten dicsőségét, valószínűleg korábbi megjegyzésére utal (11:4), amelyet a küldöttek közöltek Mártával és Máriával : "Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia". Jézus célja minden cselekedetével az volt, hogy az Atyát dicsőítse (17:1-5). Jézus Isten dicsőségének kinyilatkoztatása számunkra. Ahogy János mondta (1:14): "Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal". A mennyben meglátjuk Jézus dicsőségét a maga teljességében (17:24).

Isten dicsősége az Ő lényegi és belső ragyogása. A héber szónak súly vagy súlyosság a jelentése, és Isten méltóságára, hírnevére és tiszteletére utal. A Bibliában a hangsúly a dicsőségen, mint az Ő tulajdonságainak megnyilvánulásán van. Így írja Kálvin: "Isten dicsősége az, amikor megismerjük, hogy kicsoda ő és milyen ő". Azt is megjegyezte: "Soha nem dicsekszünk igazán Őbenne, amíg teljesen el nem vetjük saját dicsőségünket ... aki önmagában és önmagával dicsekszik, az Isten ellen dicsekszik".

Ebben az esetben Márta hite azt eredményezné, hogy meglátja Isten dicsőségét, amint az Jézusnak az Atyával való bensőséges kapcsolatában és abban a hatalmában mutatkozik meg, amellyel Lázárt a sírból kihívta. Ez a csoda igazolja Jézus meghökkentő állításait a János 5:21-ben: "Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar." Hozzátette (5:28-29): "Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírokban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek; ...". Mivel Jézus feltámasztotta Lázárt, tudhatjuk, hogy teljesíti ígéretét, és egy nap minden halottat feltámaszt, akár az örök életre, akár az ítéletre. Ennek a csodának tehát azt kell eredményeznie, hogy belássuk, elismerjük, elhiggyük azt a tényt, hogy Jézus a fizikai és az örök élet szerzője és adományozója, és hogy minden hatalma megvan a halál felett.

Jézusnak a Mártához intézett szavait (11:40): "ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét", alkalmaznunk kell magunkra. Először is, mindig csatlakoznunk kell Mózeshez az ő imádságában (2Mózes 33:18): "Kérlek, mutasd meg nekem dicsőségedet!" Ez egy bátor kérés volt! Mózes már látta az Urat az égő csipkebokornál. Látta Isten hatalmát az Egyiptomot sújtó tíz csapásban. Látta, ahogy az Úr megszabadította népét a Vörös-tengeren át, ahogy a sziklából vizet adott, és minden reggel mannát a mennyből. Valószínű, hogy nekem elég lett volna, ha Isten dicsőségének bármelyik megnyilvánulását láthattam volna! De Mózes többet akart, és mi is többet kell akarjunk! Ahogy egyre többet látunk Isten dicsőségéből, az átalakít minket az Ő képmására (2Kor 3:18). Imádkozz tehát mindig azért, hogy Isten több hitet adjon neked, hogy többet láss az Ő dicsőségéből.

C. H. Spurgeon úgy alkalmazta ezt a verset, hogy felszólította gyülekezetét, hogy higgyenek Istenben, hogy Ő képes a bűnösöknek, akik erkölcsileg ugyanolyan romlottak, mint Lázár teste, megtérést adni az életre. Néha látunk olyan embereket, akik züllött bűnösök, és azt gondoljuk: "Kizárt, hogy ez az ember valaha is üdvözüljön". Ha az üdvösség emberi akaraterőből származik, akkor ez igaz. De ha az üdvösség az Úrtól van, akkor Ő elég hatalmas ahhoz, hogy megmentse a legnagyobb bűnösöket is.

János Jézus csodáit "jeleknek" nevezi (11:47). A jelek arra mutatnak ami rajtuk túl van. A fizikai csodák mélyebb lelki igazságra mutatnak. Lázár, mint halott ember, akinek teste romláson ment keresztül, a bűnösök képe, akik halottak a vétkeikben és bűneikben (Ef 2:1), elszakítva Isten életétől, és erkölcsileg romlottak az Ő szent jelenlétében. Halott emberként Lázárnak nem volt hatalma arra, hogy feltámassza magát a halálból. Szüksége volt az új életre, amely csak Istentől származik (János 6:63). Jézus életadó szavára volt szükség ahhoz, hogy a halálból az életre hívja őt. Ez minden alkalommal igaz, amikor egy bűnös újjászületik.

Kérdezheted: "Nem a bűnösnek kell eldöntenie, hogy hisz-e?" A Biblia egyértelmű igennel válaszol erre a kérdésre. A bűnösnek kell eldöntenie, hogy higgyen. Azonban senki, aki halott a bűneiben, nem dönthet úgy, hogy hisz, amíg Isten Lelke fel nem támasztja őt a halálból. Ezt látjuk a János 1:12-13-ban: "Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek." Azok, akik hisznek, nem az akaratukból tették ezt (amely nem "szabad", hanem a bűnben megkötözött), hanem azért, mert Isten az ő nagy irgalmából újjászülte őket (1Pét 1:3).

Hittel imádkozzatok tehát az Atyához, és kérjétek Őt, hogy mentse meg azokat, akik annyira halottak a bűnben, hogy bűzlenek! És Jézus szavait adjátok át mindazoknak akik még nem bíznak benne az üdvösségükre nézve: Ha hiszel benne, meglátod az Ő szeretetének, kegyelmének és igazságosságának dicsőségét a kereszten. Ha hiszel Krisztusban, meglátod Isten dicsőségét.

2. Jézus csodáinak azt kell eredményezniük az életünkben, hogy higgyünk Benne, mint Megváltónkban és Urunkban.

Először is, meg kell erősítenünk, hogy...

A. Jézus valóban feltámasztotta Lázárt a halálból.

János azért számolt be erről a csodáról, hogy higgyetek Jézusban, és örök életet nyerjetek az Ő nevében. De a Sátán mindig megtámadja a lényeges igazságokat. Nem véletlen tehát, hogy a liberális kritikusok vitatják, hogy ez a csoda valóban megtörtént. Azt mondják, hogy János csak kitalálta ezt a történetet, hogy bizonyos lelki igazságokat szemléltessen ezzel Jézusra vonatkozóan.
Pál azt írja, hogy ha Krisztus nem támadt fel szó szerint a halálból, akkor a hitünk semmit sem ér (1Kor 15:1-19). Az aki tagadja a halálból való testi feltámadást, annak a hite semmit nem ér. Ha Jézus nem szó szerint támasztotta fel Lázárt a halálból, akkor János hitelessége, mint Jézus dicsőségének szemtanúja, értéktelen. Akkor az egész evangéliuma csak egy mese.
Egyértelmű, hogy János egy olyan eseményt mond el, amelyet a saját szemeivel látott megtörténni. A történet egyszerű és valósághű, a tényeket mondja el. Még Jézus ellenségei is elismerték, hogy Jézus sok csodát tett (11:47). Nem tudták megkérdőjelezni, hogy Lázár halott volt, és most él. Jézus akkori kritikusai tehát nem kételkedtek abban, hogy Lázár feltámadt a halálból, de sajnos a ma élő kritikusok igenis kételkednek ebben! Milyen szomorú dolog.
Tehát nem egy példázatot vagy mesét olvasunk, hanem egy történelmi beszámolót arról, hogy Jézus egy bomlásnak indult holttestet feltámasztott az életre. János azt akarja, hogy ezt a tényleges csodát alkalmazzuk az életünkre:

B. Ez a csoda azt kell eredményezze benned, hogy higgyél Jézusban, mint Megváltódban és Uradban; és ha már hiszel, akkor azt, hogy növekedjen a belé vetett hited.

János a Krisztusba vetett hitet egyszerre tekinti kezdeti és folyamatos hitnek. Az 1. fejezetben a tanítványok hittek Jézusban, de a 2. fejezetben, miután Jézus a vizet borrá változtatta, ezt olvassuk (2:11): "Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne." A 6:69-ben Péter megerősíti: "És mi hisszük és tudjuk, hogy Te vagy az Istennek Szentje". De itt, a 11. fejezetben Jézus azt mondja a tanítványoknak (11:15): "Örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek". Márta egyértelműen megvallja a Krisztusba vetett hitét (11:27): "Igen, Uram, én hiszem, hogy Te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba". De (a 11:40-ben) Jézus még mindig felszólítja őt, hogy higgyen.

Alkalmazd ezt magadra: Ha még soha nem bántad meg bűneidet, és nem bíztál Krisztusban mint Megváltódban és Uradban, akkor nincs Vele való kapcsolatod, mivel a Vele való kapcsolat ezzel kezdődik. Amikor ezt a lépést megteszed, akkor átlépsz a lelki halálból az örök életbe. Ha nem hiszel Jézusban mint Megváltódban és Uradban, akkor még mindig Isten haragja alatt vagy (3:36). A Biblia azt parancsolja, hogy higgy Jézusban és üdvözülsz (ApCsel 16:31).

De nem szabad leragadnod a kezdeti hitnél. A Krisztusba vetett hitednek növekednie kell, és növekedni is fog, ahogy egyre többet és többet látsz abból, aki Ő, ahogy egyre jobban megismered Őt. Ez a csoda megmutatja, hogy Jézus az Ószövetségben megígért Messiás. Ő, ahogyan Mártának is mondta (11:25), a feltámadás és az élet. Ő Isten örökkévaló Fia, aki emberi testet öltött, és önként adta életét a kereszten, hogy aki hisz benne, annak örök élete legyen (3:13-17).

Ez a csoda azt mutatja, hogy Jézus képes arra, amire egyszerű emberek nem képesek. A vallás nem tudta feltámasztani a halottakat. A zsidók csak annyit tehettek, hogy vigaszt nyújtottak Máriának és Mártának. Az írástudók és a farizeusok nem tudták feltámasztani a halottakat. Még a modern orvostudomány sem képes minden fejlett tudásával együtt életre kelteni egy bomlásnak indult testet. Jézus azonban képes volt arra, amire egyetlen egyszerű ember sem. Szólt, és Lázár azonnal életre kelt.

Ez a csoda szemlélteti a mi elégtelenségünket és Krisztus mindenre elégséges voltát. Az egyik oka annak, hogy nem bízunk az Úrban a mindennapi életünkben, az, hogy úgy érezzük, azt gondoljuk, hogy mi elégségesek vagyunk és alkalmasak megoldani a problémáinkat és elintézni dolgainkat. Lehet, hogy néha-néha kérünk tőle egy kis segítséget, de nem ismerjük el, amit a tanítványoknak mondott (15:5): "nálam nélkül semmit sem cselekedhettek".

Amikor felismerjük és elismerjük saját elégtelenségünket és tehetetlenségünket, akkor az Úrra bízzuk magunkat, és hitünk növekszik, ahogy Ő válaszol a könyörgéseinkre. Ahogy Hudson Taylor, a nagy kínai úttörő misszionárius mondta: "Isten minden óriása gyenge ember volt, akik azért tudtak tenni nagy dolgokat Istenért, mert számítottak arra, hogy Isten velük van".

De ez a történet nem csak arról szól, hogy higgyünk Krisztusban, hogy meglássuk Isten dicsőségét, vagy arról, hogy a csodák látása a hitünkben való növekedést kell eredményezze. Ez egy figyelmeztetés is, hogy ne hitetlenül nézzük Isten hatalmas tetteit:

3. A csoda látása hit nélkül a szív további megkeményedéséhez vezet.

Ez a beszámoló Lázár feltámasztásáról egy esettanulmány a hitetlenség ijesztő természetéről. Három leckét tanulhatunk a hitetlenségről:

A. A hitetlenség nem azon alapszik, hogy nincs elegendő bizonyíték.

Nem elég bizonyíték Isten hatalmáról az, mint amikor az ember érzi a rothadó test szagát, amikor elhengerítették a követ a sírról, amikor hallja Jézus hangos parancsát, majd látja, ahogy a korábban halott ember kibotorkál a sírból, még mindig körülkötve pólyákkal? Mégis, néhányan, akik tanúi voltak ennek a látványnak, elmentek, hogy értesítsék Jézus ellenségeit, hogy azok fokozhassák a tervüket, hogy letartóztassák és kivégeztessék!

Természetesen nem ez volt az első csoda, amelynek Jézus ellenségei a szemtanúi voltak. Elismerik, hogy sok jelt tett (11:47). Látták, hogy a 38 éve béna ember, aki korábban a bethesdai medencénél koldult, most jár, mert Jézus meggyógyította (5:1-14). Tudták, hogy a vakon született ember, aki a templom kapuja mellett koldult, most lát, mert Jézus meggyógyította (9:1-34). De mindkét csodát elutasították, mert Jézus szombaton tette őket. És most Jézus megteszi a végső csodát azzal, hogy megparancsolja Lázárnak, hogy jöjjön ki a sírból. Milyen további bizonyítékot kérhetnének még? Hitetlenségük nem azon alapult, hogy nem volt elegendő bizonyíték.

Ugyanez igaz ma is. Megvan a beteljesedett próféciák bizonyítéka, beleértve több mint 300 próféciát, amelyeket Jézus beteljesített. Szemtanúk beszámolói vannak tanításáról és csodáiról. Ott van Jézus üres sírjának bizonyítéka, amelyet a tanúk megváltozott élete is alátámaszt, akik eleinte mindannyian kételkedtek a feltámadásában, de később hajlandóak voltak szenvedni és meghalni, mert tudták, hogy Ő él. Ott van a bizonyíték a bonyolult tervezésre az egész teremtésben, a molekuláris szinttől egészen a globális szintig. De az emberi szív keménysége miatti hitetlenség elnyomja a bizonyítékokat.

B. A hitetlenség önző érdekeken alapszik.
A hitetlenség lényege az, hogy a saját utadat keresed, miközben kihagyod Istent. Itt két csoportról van szó, amelyek a hitetlenség két szintjét képviselik.

Először is látjuk Kajafás, a főpapok és a farizeusok hitetlenségét (11:47-53). Hitetlenségük alapja világos (11:48): "Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is". Érdekük fűződött a rendszerhez, úgy, ahogy volt, és féltek, hogy elveszítik azt. Ha az emberek hisznek Jézusban mint Messiásban, attól féltek, hogy a rómaiak közbelépnek, és elveszítik a hatalmukat és a kényelmes megélhetésüket a templom ellenőrzése révén. A sors iróniája, hogy a Messiásuk megölésével éppen az, amitől féltek, Isten ítéleteként érte a nemzetet, amikor Titusz Kr. u. 70-ben lerombolta Jeruzsálemet és a templomot.

Kajafás, aki a főpap volt, ravasz, számító politikus volt. Először is hitelteleníti (lejáratja) azt, amit mindenki más mondott, azzal, hogy határozottan kijelenti (11:49): "Ti nem értetek semmit". Aztán úgy állítja be magát, mint aki aggódik a népért (11:50): "... jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen". Ezzel azt akarta mondani: "Ha valóban törődünk a nemzetünkkel, akkor kiiktatjuk ezt a bajkeverő, Jézust". De ő nem igazán a nemzetért aggódott, hanem a saját önérdeke és hatalma miatt.

János azonban megmutatja Kajafás szavainak iróniáját: főpapként akaratlanul is megjövendölte, hogy Jézus a népért fog meghalni, és (11:52) "nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse". János Isten minden választottaira utal szerte a világon. Ők még nem voltak Isten gyermekei, de ahogyan Isten mondta Pálnak Korinthusban (ApCsel 18:10): "Sok népem van ebben a városban". Még nem voltak üdvözültek, de Pál igehirdetése által üdvözülni fognak, mert ők Isten kiválasztottjai voltak. Ahogy Jézus mondta (János 6:39): ,,Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon".
A lecke, amit meg kell tanulnunk, az, hogy nem lehet meghiúsítani Istent és az Ő szuverén szándékát és célját. Szembeszállhatsz Vele, és egy ideig úgy tűnhet, hogy sikerrel jársz. Megölték Jézust. De végül mindig Isten győz. Ez a Biblia utolsó könyvének üzenete: Isten győzni fog, és mindenki, aki szembeszáll vele, veszíteni fog.
A második csoport, amely nem hitt, a köznép volt (11:55-57), amely felment Jeruzsálembe a húsvétra. Nem voltak nyíltan ellenségesek Jézussal szemben, de nem is kötelezték el magukat, hogy kövessék őt. Csak kíváncsi szemlélői voltak a Jézus és a zsidó vezetők közötti konfliktusnak. Elégedetten folytatták a vallási ünnepüket, miközben arról vitatkoztak, hogy vajon Jézus megjelenik-e, és hogy mi fog történni, ha megjelenik. De nem mertek kiállni Jézus mellett, mert ezzel a vallási hatóságokkal kerültek volna szembe. Így hát a biztonságuk érdekében passzívak maradtak, miközben a vallási vezetők meggyilkoltak egy ártatlan és jó embert.

A tanulság ebből az, hogy semlegesnek lenni Jézussal szemben azt jelenti, hogy hitetlennek lenni. Az énközpontúság a hitetlenség szíve. Önérdekük (önzésük) eredménye kontraproduktív volt, mivel Jézus elment, mert még nem jött el az Ő ideje (11:54). Ha Jézus visszavonul tőled, az a legnagyobb tragédia! A harmadik lecke a következő:

C. Még az odaadóan vallásos emberek is lehetnek hitetlenek.

Ismét egy ironikus figyelmeztetés olvasható a 11:55-ben: "Közeledett a zsidók páskaünnepe, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe az ünnep előtt, hogy megtisztuljanak". Ez a hitetlenek második csoportjára utal, amelyet láttunk. Nem voltak nyíltan ellenségesek Jézussal szemben, de nem is voltak elkötelezettek. "Jó templomba járók" voltak, akik végigcsinálták a külső szertartásokat, de nem voltak hajlandók nyíltan kiállni Krisztus mellett.
Remélem, hogy ez nem jellemez téged! Lehetséges, hogy valaki odaadóan vallásos legyen, rendszeresen járjon templomba, magához vegye az úrvacsorát, de mégsem teljesen elkötelezett Jézus Krisztus mellett, különösen akkor, ha ez az elköteleződés valamibe kerül.

Következtetés

A Zsidókhoz írt levél szerzője a 3:12-dik versében ekképpen figyelmeztet bennünket : "Vigyázzatok, testvéreim, senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől hitetlen és gonosz szívvel". A zsidó vezetők megkérdezték (11:47): "Mit tegyünk (ezzel a csodatevővel)?" Ez egy jó kérdés, amit érdemes feltenni magunknak: "Mit tegyek Jézussal?" A lehetőségek a következők: (1) Szembeszegülsz Vele; (2) semleges leszel vele szemben, miközben a vallásodat gyakorolod; (3) hiszel benne mint Megváltódban és Uradban, bármi áron is. Ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét Krisztusban. De ha látod az Isten Igéjében leírt csodákat, és nem hiszel, megkeményedsz a bűneidben, és a Megváltó vissza fog vonulni tőled. Ne akarj odajutni! Ámen!







 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Jézus könnyei
  2022-10-09 21:45:38, vasárnap
 
  Jézus könnyei

Textus: Jn 11,28-37

Egy fiatal pár, egyik városból másik városba költözött. Az Úr Napján elmentek az egyik gyülekezetbe és beszélgetni akartak a lelkipásztorral az istentisztelet után. Azért költöztek abba a városba, mert a feleség jó állást kapott. Rövid idő után azonban a munkahelyén, az ő szemszögéből nézve, ok nélkül felmondtak neki. Dühös és keserű volt Istennel szemben, mert azt hitték, hogy Őt követték, amikor odaköltöztek. Munka és pénz nélkül maradtak és nem tudták, hogy mit tegyenek.
A lelkész beszélt nekik arról, hogy az Úr irányítja nehéz helyzetüket, és hogy sok leckét akar tanítani nekik, ha bíznak benne. A férjnek jó volt a hozzáállása, és taníthatónak tűnt, de a feleség nem hallgatott arra amiket a lelkész mondott nekik. Továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy Isten cserbenhagyta őket. Később a férj további tanácsért felkereste a lelkészt, mert az asszony dühösen elhagyta őt, hogy visszatérjen a korábbi helyükre.
Ez az asszony szomorú példája annak, hogyan ne reagáljunk mi, keresztyének, amikor hirtelen megpróbáltatások érik az életünket. A Biblia ad nekünk egy másik lehetőséget: Ahelyett, hogy dühbe gurulnánk és elzárkóznánk az Úrtól, inkább közeledhetünk hozzá, engedelmeskedve szuverén kezének, tudva, hogy Ő gondoskodik rólunk. Nem baj, ha a bánat és a zavarodottság könnyeivel közeledünk Hozzá. A lényeg, hogy engedelmes szívvel közeledjünk hozzá, bízva az Ő szuverén szeretetében és gondoskodásában.
Mária, Márta nővére ezt tette, amikor Jézus Betániába jött testvérük, Lázár halála után. Márta ment először az Úrhoz, amikor Ő a falujukba érkezett, Mária azonban a házban maradt. Aztán a Jézussal való beszélgetés után Márta visszament Máriához és titokban ezt mondta neki (11:28): "A Mester itt van és hív téged". Mária erre nem azt mondta: "Most túl dühös vagyok ahhoz is, hogy beszéljek vele!" Hanem azt tette, amit nekünk is tennünk kell a bajban: Gyorsan felállt, és odament Jézushoz (11:29). Sírva borult a lábaihoz, és megismételte, amit Márta mondott (11:32): "Uram, ha itt lettél volna, a testvérem nem halt volna meg".
A figyelemre méltó dolog itt az, hogy Jézus nem dorgálta meg őt a könnyeiért vagy a hit hiánya miatt. Hanem azt olvassuk a 11:35 -ben: "Jézus sírt". Úgy vélem, hogy János azt akarja, hogy lássuk Krisztus együttérzését ezekkel a nővérekkel a veszteségükben. Ez a történet azt ábrázolja, amit a Zsidókhoz írt levél 4:15-16 kijelent:

Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tud együttérezni a mi gyengeségeinkkel, hanem olyan, aki mindenben megkísértetett, mint mi, de bűn nélkül. Azért közeledjünk bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk a szükség idején való megsegítésre.

Igeszakaszunk arra tanít bennünket, hogy ...

A Mester hívása és könyörülete arra kell, hogy késztessen bennünket, hogy megpróbáltatásainkban közeledjünk hozzá.

János azt szeretné, ha a nehéz időkben, személyesen alkalmaznánk Márta szavait (11:28): "A Mester itt van és hív téged".

1. Krisztus a Mester, és Ő hív, hogy jöjjetek hozzá, és tanuljatok tőle a megpróbáltatásaitokban.

A. Krisztus iskolájában akkor tanulunk a legtöbbet, ha megpróbáltatásainkban közeledünk Hozzá.

A Mester leghatékonyabb leckéi gyakran akkor vannak, amikor a leginkább szenvedünk. Gyakran vagyunk úgy az Úrral, hogy azt hisszük, hogy egyedül is meg tudjuk csinálni, az Ő segítsége nélkül.
De aztán jönnek a megpróbáltatások, és rájövünk Jézus szavainak igazságára (János 15:5): "Nálam nélkül semmit sem tehettek". A nyomasztó időkben tanulhatjuk a legtöbbet Krisztus mindenre elégséges voltáról, ha közeledünk hozzá.

Egy lelkipásztor ezt írta:

Amíg nem tanultam meg bízni, addig nem tanultam meg imádkozni;
És nem tanultam meg teljesen bízni, amíg a bánat el nem jött az utamba.
Amíg nem éreztem gyengeségemet, az Ő erejét nem ismertem;
És még álmomban sem gondoltam volna, amíg nem sújtott, hogy Ő át tud vinni.
Aki legmélyebben issza a bánatot, az issza legmélyebben a kegyelmet;
Ő küldi a vihart, hogy Ő maga legyen rejtekhelyünk.
Az Ő szíve, mely legfőbb javunkat keresi, Tudja jól, mikor idegesítenek a dolgok;
Nem vágynánk a mennybe, ha a föld csak örömöt tartogatna.

És így a megpróbáltatások vagy a gyász idején ismerd fel, hogy Krisztus iskolájába vagy beiratkozva, és Ő éppen most adott neked egy nagyszerű lehetőséget, hogy többet tudj meg az Ő mindenre elégséges voltáról.

B. Krisztus minden egyes tanuló számára a tanuló szükségleteihez igazítja a leckéit.

Márta az irányító, mindent elintéző nővér volt. Ő volt az (Lukács 10:38-42), aki azzal volt elfoglalva, hogy elkészítse az ételt, amikor Jézus meglátogatta a házukat, míg nővére, Mária Jézus lábainál ült, és hallgatta, ahogy tanít. Ő szemrehányást tett az Úrnak ez alkalommal, mert nem mondta Máriának, hogy álljon fel és segítsen neki. Az Úr azonban gyengéden megdorgálta Mártát, amiért annyi minden miatt aggódott és nyugtalankodott, míg Mária a jobbik részt választotta.
A János 11-ben, amikor Márta meghallotta, hogy Jézus jön, felállt és odament hozzá. Jézus tanbeli szinten foglalkozott vele, azt állította, hogy ő a feltámadás és az élet, majd kihívást intézett hozzá (11:26): "Hiszed-e ezt?" Tudta, hogy Mártának szüksége van erre a tanbeli alapra, hogy megdicsőítse Őt ebben a próbatételben.
De amikor Mária sírva borult Jézus lábaihoz, Ő együtt érzett vele és sírt, anélkül, hogy bármiféle bibliai igazságot megvitatott volna vele. Tudta, hogy szüksége van arra, hogy érezze, lássa az Ő együttérzését, és hogy később dicsőíteni fogja Őt, mert Ő belépett a bánatába, mert vele együtt szomorkodott és sírt.
Két alkalmazás: Először is, ismerd fel, hogy az Úr mindig a személyiségednek megfelelően bánik veled, hogy megtanítson arra, amire szükséged van ahhoz, hogy minden próbatételben növekedj. Minden szülő, akinek egynél több gyermeke van, tudja, hogy minden gyermek más és más. Nem tudsz velük pontosan ugyanúgy bánni, mert másképp vannak programozva, és másképp tanulnak. A Mester is ezt teszi a gyermekeivel. Egyénileg oktat, úgy, ahogyan a gyermekei a legjobban meg tudják tanulni a leckéket. De meg kell próbálnod megérteni az imádság és az Ige által: "Mit szeretne a Mester, hogy megtanuljak e próba által?"
Másodszor, érzékenynek kell lennünk mások egyedi személyiségére, amikor megpróbáljuk megvigasztalni vagy segíteni őket nehéz helyzetekben. Lehet, hogy egyeseknek szükségük van egy bátorító szóra, míg másoknak nincs szükségük szavakra, csak arra, hogy velük legyél és együtt sírj velük. Nincs "egy méret jó mindenkire" vagy ,,mindenkinél ugyanaz a módszer", amikor arról van szó, hogy segítsünk másoknak a szükség idején. Imádkozzatok tehát érzékenységért és bölcsességért, amikor segíteni próbáltok.
Ahhoz azonban, hogy Jézusban mint Mesterünkben bízhassunk a megpróbáltatások idején, ismernünk kell Őt. Minél jobban tudjuk, hogy ki Ő, annál könnyebb bízni benne. Ezért János megmutatja nekünk, hogy...

2. A Mester, aki hív minket magához, teljesen Isten és teljesen ember; ezért tud segíteni nekünk a megpróbáltatásainkban.
Ez a fejezet megmutatja nekünk Jézus emberségét és istenségét egyaránt. Emberi mivoltát nagyon világosan látjuk a 11:34-35-ben, ahol Jézus megkérdezi a sír helyét, majd sírva fakad. De istenségét már korábban is látjuk a fejezetben, amikor tudja, hogy Lázár halott, és hogy fel fogja támasztani őt a halálból (11:11,14); és amikor azt mondja Mártának, hogy Ő a feltámadás és az élet, és hogy aki hisz benne, az élni fog, még ha meghal is, és soha nem hal meg (11:25-26).

Az a tény, hogy Jézus teljesen ember, azt jelenti, hogy képes azonosulni és együttérezni a problémáinkkal. Az a tény, hogy Ő teljesen Isten, azt jelenti, hogy szuverén módon uralkodik felettük, és tud segíteni azokkal nekünk. (Természetesen az Isten, aki teremtett minket, teljesen megért minket, és tele van könyörülettel irántunk; Zsoltárok 103:13-14. De Jézus embersége különösen alkalmassá teszi Őt arra, hogy együtt érezzen velünk; Zsid 4:15). Jézus emberségének három vonását látjuk kirajzolódni az igeszakaszunkban:

A. Jézus ugyanúgy átélte (megtapasztalta) a gyászt és a mély érzéseket, mint mi.

Ézsaiás (53:3) megjövendölte, hogy Jézus "fájdalmak embere lesz, és a bánat ismerője". Az a tény, hogy Jézus Lázár sírjánál sírt, azt mutatja, hogy bármi legyen is a mi bánatunk, a gyászunk Jézus ismeri azt, és velünk együtt részt vesz abban.

B. Jézus nem szégyellte az emberi érzelmeket.

Jézus visszafoghatta volna a könnyeit. Végül is tudta, hogy hamarosan feltámasztja Lázárt. Emellett a könnyeit félreértelmezhették volna, úgy tekintve azokra, mint gyengeségre vagy csalódottságra, ahogy azt néhány zsidó félre is értelmezte (11:37). Jézus azonban nem aggódott emiatt. Ő teljesen ember volt (bűnös természet nélkül), és könnyei azt mutatják, hogy nem rossz, ha kifejezzük érzéseinket, amíg szívünk engedelmes Istennek. Az ÚSZ háromszor állítja, hogy Jézus sírt (itt; Lukács 19:41, Jeruzsálem hitetlensége miatt; és Zsid 5:7, a Gecsemáné kertben), de soha nem állítja, hogy nevetett volna (de lásd Lukács 10:21).

Érdemes megjegyezni, hogy János a sírásra más szót használ (11:33) Mária és a gyászolók hangos jajgatásának leírására, mint a 11:35-ben, amelyet úgy lehetne fordítani, hogy "Jézus könnyekre fakadt". Jézus sírt, de nem kétségbeesésében sírt. Pál apostol szavaival (1Thessz 4:13) a hívőknek szomorkodniuk kell, de nem úgy, mint azoknak, akiknek nincs reményük. Jézus belépett ezeknek a nővéreknek a szomorúságába. Részt vett a bánatukban. Együtt szomorkodott velük. Ahogy egyre jobban hasonlítunk Megváltónkhoz, nem érzéketlenebbé válunk, hanem olyan emberekké, akik istenfélő érzelmeket fejeznek ki.

C. Jézus szeretete áll minden cselekedete hátterében.

A 11:36-ban Jézus sírására válaszul ezt olvassuk: "A zsidók ezt mondták: "Íme, mennyire szerette!". És igazuk volt, mert János már korábban kiemelte Jézus szeretetét Márta, Mária és Lázár iránt (11:3,5). Valójában Jézus szeretete e kedves barátok iránt volt az oka annak, hogy két nappal tovább maradt ott, ahol volt, és hagyta Lázárt meghalni (11:6). A szeretet mindig a legnagyobb jót keresi a szeretett személy számára, és a legnagyobb jó bárki számára az, hogy nagyobb látást kap Isten dicsőségéről, és így növekszik a hitben. E két cél állt Jézus késlekedése mögött, hogy azonnal Betániába menjen (11:4,15,40).
A zsidók közül azonban néhányan megkérdőjelezték mind Jézus szeretetét, mind hatalmát, amikor azt mondták (11:37): "Ő aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?" Nem tudták összeegyeztetni Jézus szeretetét és hatalmát Lázár halálával. A súlyos megpróbáltatások idején az ellenség azt suttoghatja neked: "Isten biztosan nem szeret téged, vagy nem képes megakadályozni az olyan megpróbáltatásokat, mint amiken most keresztülmész. Nem szabad bíznod benne!"
De ilyenkor soha ne értelmezd Isten szeretetét a nehéz körülményeid alapján, hanem értelmezd a körülményeidet az Ő szeretetével. Ő megakadályozhatta volna a megpróbáltatásodat. De ahogy az egyik írásmagyarázó írta: "Ő soha nem enged meg próbát az életedben anélkül, hogy ne lenne neked arra szükséged és hogy az ne az irántad való szeretetéből fakadjon".
Tehát Krisztus a Mester, és Ő hív, hogy jöjjetek Hozzá, és tanuljatok Tőle a megpróbáltatásokban. És a Mester, aki magához hív minket, teljesen Isten és teljesen ember; ezért Ő tud segíteni nekünk a megpróbáltatásainkban. Végezetül,

3. A megpróbáltatásaitokban úgy jöjjetek a Mesterhez, ahogy vagytok, gyorsan és alázatosan.

Márta szavai Máriához (11:28) az Úr szavai hozzánk, amikor szenvedünk: "A Mester itt van és hív téged".

A. Jézus mindig jelen van, és várja, hogy próbatételeidben Hozzá fordulj.

Jézus ott volt, de Máriának fel kellett kelnie és oda kellett mennie hozzá. Még ha nem is érzed mindig a jelenlétét, Ő mindig jelen van, és rendelkezésedre áll, hogy kegyelmet adjon, ha odamész hozzá a megpróbáltatásaidban.

B. Jöjj Jézushoz úgy, ahogy vagy, és oszd meg vele az érzéseidet.

Mária azonnal odament, amikor meghallotta, hogy a Mester ott van és hívja őt. Nem azt mondta: "Négy napja sírok. A szemeim a sírástól pirosak és duzzadtak. Így nem mehetek Jézushoz! Először rendbe kell hozzam magam."
De mi gyakran így viselkedünk az Úrral szemben. Egy próbatétel vagy probléma közepén vagyunk, és azt gondoljuk: "Nem mehetek az Úrhoz, amíg nem szedem össze magam jobban. Várok, amíg megnyugszom és jobban uralom az érzelmeimet". A kegyelem az érdemteleneknek szól, nem az érdemesek számára. Menj Jézushoz a könnyeiddel, és Ő veled együtt fog sírni.

Ha még soha nem jöttél Krisztushoz az üdvösségért, akkor csak úgy jöhetsz, ahogy vagy. Ha megpróbálod megtisztítani az életedet, vagy elfogadhatóbbá tenni magad előtte, akkor nem érted az Ő kegyelmét. Ahogy egy régi angol himnusz szól:

Pontosan úgy, ahogy vagyok, semmi érdem nélkül,
Hanem az értem kiontott véred alapján,
És azért mert Te mondtad, hogy jöjjek Hozzád,
Ó, Isten Báránya, jövök! Jövök!

C. Gyere gyorsan Jézushoz.

Mária "gyorsan felkelt, és odament hozzá" (11:29). A barátai ott voltak mellette és vigasztalták őt. Gondolhatta volna azt: "Mit fognak gondolni, ha otthagyom őket, és Jézushoz megyek?". Vagy azt is gondolhatta volna, hogy az ő vigasztalásaik elégségesek. De bármennyire is vigasztalóak a barátaink, nem helyettesíthetik a Mestert, aki magához hív minket. Ne késlekedjetek! Menjetek gyorsan Jézushoz! Minél hamarabb mentek, annál hamarabb megtapasztaljátok az Ő vigasztalását és könyörületét.

D. Jöjj Jézus lábaihoz.

Mária odament és Jézus lábaihoz borult (11:32). Minden alkalommal, amikor Máriával találkozunk az evangéliumokban, Jézus lábainál van. A Lukács 10:39-ben "az Úr lábainál ült, és hallgatta az Ő szavát". Igeszakaszunkban Jézus lábainál önti ki bánatát. A János 12:3-ban megkente Jézus lábát a drága valódi nárdusolajjal, és a hajával törölte meg, előkészítve őt a temetésére. Ebben példát mutat nekünk: Először is, hallgasd Isten igéjét Jézusról. Akkor megismered Őt, és így a gyász idején hozzá tudod vinni a bánatodat. Ez meg azt fogja eredményezni, hogy imádod Őt, mint aki meghalt a bűneidért.

Következtetés

Egy amerikai misszióvezető meglátogatott egy kenyai iskolát, ahol hallgatta, ahogy tizenéves lányok mesélték, milyen áldást jelentett számukra, hogy a Bibliát a saját nyelvükön hallhatták. Az egyik lány azt vallotta, hogy a legnagyobb hatással rá a Máté 5:4-dik verse volt: "Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak". Egy másik lány azt mondta, hogy a legnagyobb hatással rá a János 11:35-dik verse volt: "Jézus sírt". Azt mondta, hogy amikor éjszaka sírt, tudta, hogy Jézus vele együtt sír.
A misszióvezető csodálkozott, hogy ez a két lány miért gyászol és sír. Arra gondolt, hogy talán azért választották ezeket az igeverseket, mert rövidek és könnyen megjegyezhetőek. De az iskola tanára odahajolt hozzá, és azt súgta neki, hogy mind a két lány AIDS-ben vesztette el a szüleit. Jézus együttérzése vigasztalta őket veszteségükben. A Mester ugyanígy hív téged is, hogy könnyeiddel járulj hozzá. Ő törődik veled, és együtt fog veled sírni. Jöjjetek Hozzá! Ámen!
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Jézus Krisztus a feltámadás és az élet
  2022-10-09 21:42:50, vasárnap
 
  Jézus Krisztus a feltámadás és az élet

Textus: Jn 11,25-26


Egy város temetőjében, van egy sírkő amelyen a következő felirat olvasható:

"Emlékezz rám, amikor elhaladsz mellettem, ahol most állsz, ott álltam egykor én is. Ahol most én vagyok, hamarosan te is ott leszel. Készülj fel a halálra és kövess engem."

A halál hatalmas. Egyesek úgy vélik, hogy a halál a legnagyobb hatalom a világon. Olyan hatalom, amely levágja az embereket, és véget vet minden földi álmuknak, reményüknek és törekvésüknek. A halál szörnyű valóság. Vannak emberek, akiket életük virágkorában vág le. Mások akkor pusztulnak el, amikor már mindent elértek, amiért megdolgoztak. Évekig dolgoztak valamilyen cél elérésén, és amikor az már a kezükben van, vagy amikor elérik azt - meghalnak. Van, akivel a halál akkor végez, amikor még az anyja méhében van. Soha nem fogjuk megtudni, hogy mit érhettek volna el az életben, mert a halál elragadta őket. Gyermekek halnak meg, akár betegség, akár baleset következtében. Ezek a dolgok mind tragédiák. A szülők, a nagyszülők és a testvérek mind megdöbbennek. Az életük megváltozik, olyan szomorúság tölti el őket, ami ebben az életben nem múlik el.

Azt gondolom, hogy mindnyájan szeretnénk, hogy bizonyos személyekkel bárcsak még eltudnánk egyszer beszélgetni vagy elmenni velük valahová. De nem mehetünk el velük még egyszer és nem beszélhetünk már többet velük. Elszalasztottuk a lehetőséget. Elmentek. A halál elragadta őket.

Az elmúlt körülbelül 150 évben az átlag életkor emelkedett, és ez azt eredményezte, hogy egyesek azt jósolják, hogy a jövőben az emberek több száz vagy akár ezer évig is élhetnek majd. Ez azonban nem fog megtörténni. Ugyanis az Albert Einstein College of Medicine kutatói arra a következtetésre jutottak, hogy 115 év a plafon. Néhányan talán egy kicsit tovább élnek, de alapvetően 115 a határ. A kutatók az öregedést a DNS és más molekulák károsodásának felhalmozódásaként írták le, ami 115 éves korban már túl sok lesz. A nagyon idős emberek is meghalnak. Mindnyájan meghalunk.

Több tudós szerint az egészséges táplálkozás, a testmozgás és a jó orvosi ellátáshoz való hozzáférés sok esetben késleltetheti a halált. De végül eljön, szinte biztosan 116 előtt. Nem lehet megállítani. Érdekesnek találom, hogy az 1Mózes 6:3-ban az Úr ezt mondta:
"Ne maradjon lelkem örökké az emberben, hiszen ő csak test! Legyen az életkora százhúsz esztendő!"

Néhányan mégis abban reménykednek, hogy kicselezhetik a halált. Vannak olyan cégek, amelyek lefagyasztják az emberek testét, vagy akár csak a fejüket, abban a reményben, hogy a jövőben a tudomány képes lesz újraéleszteni őket, és segíteni nekik újra élni. Ez annyira hátborzongató. De még ha túl is lépünk ezen az érzésen, nekem úgy tűnik, hogy azok az emberek, akik ezért pénzt fizetnek, olyanok, mint a régi nyugaton azok, akik kígyóolajért (,,csodaszerekért") fizettek.

A Biblia a halált ellenségként említi. (1 Korinthus 15:26) De a halál nem a legnagyobb hatalom a világon. Itt Jézus azt mondja, hogy Ő a feltámadás és az élet.

1. Az első dolog, amit ebből látnunk kell, hogy Jézus kijelenti, hogy teljesen legyőzte a halált.

Azt mondta: ,,Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?"
Jézus, személye és munkája által teljesen legyőzte a halált. Teljes uralma és hatalma van a halál felett. A Jelenések könyve 1. fejezetében, amikor János meglátta a dicsőségében tündöklő Jézust, a lábaihoz esett, mintha halott lenne. Jézus rátette a jobb kezét, és így szólt (Jelenések 1,17-18):

,,Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai."

Az igeszakaszunkban, bár Jézus a halála és feltámadása előtt beszél, mégis Mártának a figyelmét az Ő befejezett munkájának az eredményére irányítja. Valóban, Lázár feltámasztása csak egy kis ízelítő az utolsó napon bekövetkező feltámadásból. Lázár feltámadása a nagy és dicsőséges feltámadásra mutat, amelyet a hívők akkor fognak megtapasztalni, amikor Jézus újra eljön. Jézus maga a feltámadás.

A feltámadás a halálból való kihozás, visszahozás vagy visszatérés. Kálvin János azt mondja, hogy Jézus ezt a kijelentést helyezi az első helyre,

"mert a halálból az életre való visszatérés természetesen megelőzi az élet állapotát...".

Jézus szavai egy nagy igazságra irányítják a figyelmünket.

Amire az embereknek szükségük van, az az élet helyreállítása (hogy új életre keljenek).

Krisztus nélkül az ember halott. Néhány nem keresztyén ellenezné ezt a leírást róluk. Ha azt mondod az embereknek, hogy halottak, miközben járkálnak, lélegeznek, gondolkodnak - várható, hogy tiltakozni fognak, és tagadni fogják.

De még a világ is használ néha ilyen kifejezéseket. Például: filmekben lehet hallani ilyen kifejezést, hogy élőholtak; még él, de hamarosan ki fogják végezni; megmérgezték, még él, de csak 24 vagy 48 órája van hátra. ,,Azt mondta valakinek, hogy gyilkosságot követtek el, és megkérdezték, hogy kit gyilkoltak meg. Azt válaszolta: "Engem!".

Jézus is így beszélt. A tékozló fiúról szóló példázatban, amikor a fiú hazatért, az apja ezt mondta: (Lukács 15:23-24).

"Hozzátok a hízott borjút és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott (halott volt és él); elveszett (volt) és megtaláltatott.""

Máshol a Bibliában a halál a bűnösök lelki állapotára van használva. Mi emberek, természetes állapotunkban, lelkileg halottak vagyunk. Az Efézus 2:1-2-ben Pál elmondta az efézusi keresztyéneknek, hogy milyenek voltak, mielőtt Krisztushoz jöttek.

,,Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik."
Mielőtt megismerték volna Krisztust, az efézusiak halottak voltak. A bűn miatt az emberek lelki élete természetes állapotukban "halott". Bűnünk elválasztott minket Istentől. Miután vétkeztek, Ádámot és Évát kiűzték az Édenkertből, és nagyon is valóságos értelemben elidegenedtek Istentől. Ahogy a Kolossé 1:21-ben olvassuk:

,,Titeket is, akik egykor Istentől elidegenültetek és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt."

Amikor tehát Jézus azt mondta, hogy Ő a feltámadás, azt mondta Mártának, hogy az emberek általa kapnak új életet.
Ez azok számára, akik nem keresztyének, azt jelenti, hogy úgy, ahogy vagytok, nincs életetek. Halottak vagytok.

Ti is a két lábon járó halottak közé tartoztok. Szükségetek van erre az új életre. Szükségetek van arra, hogy feltámadjatok. Szükségetek van arra, hogy lelki életet kapjatok.

Nem tudod magadat életre kelteni, szükséged van arra, hogy Jézus adja neked. Ő a feltámadás és az élet. Szükséged van arra, hogy Isten élővé tegyen téged Krisztussal és Krisztusban.

Ezt világosan látjuk az Efézus 2-ből, amely azzal kezdődött, hogy az efézusiaknak azt mondta, hogy halottak voltak vétkeikben és bűneikben. Majd így folytatódik: (Efézus 2:4-5)

,,De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, hogy minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek!"

A nagyszerű hír az, hogy az embereket fel lehet támasztani. Mivel Jézus feltámadt a halálból, mi is életre kelhetünk Vele együtt. A Kolossé 2:13 ugyanezt mondja nekünk:

,,Titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és testetek körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett, megbocsátva nekünk minden vétkünket."

Az igeszakaszunkban lévő tanítás hasonló ahhoz, amit Jézus Nikodémusnak tanított a János 3:3-8-ban. Ezt olvassuk:

,,Jézus így válaszolt: Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát. Nikodémus ezt kérdezte tőle: Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe, és megszülethet ismét? Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született."

Jézusban átmehetünk a halálból az életbe. Ahogyan Ő a János 5:24-ben mondta:

,,Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe."

Jézus legyőzte, megtörte a halál hatalmát. Van remény számodra. Jézus megszabadíthat a haláltól. A bűn nagy átka legyőzhető.

Ez a legnagyobb és legjobb hír a világon. Van remény az emberi faj számára. Van remény számodra. Jézus meg tudja adni nekünk a feltámadt életet. Fordulj hozzá még ma.

2. Másodszor, látjuk, hogy Jézus az élet.

,,Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?"

James Montgomery Boice így fogalmazza meg Jézus szavait:

"Aki hisz énbennem, ha fizikailag meg is hal, fizikailag élni fog [vagyis lesz végső feltámadás]. Aki pedig lelkileg él, és hisz énbennem, az lelkileg nem hal meg."
Jézus azért jött, hogy új életet adjon nekünk. Jézus azért jött, hogy életet adjon nekünk, teljes életet. (János 10:10)
Negatívan fogalmazva ez az élet a bűn rabszolgaságából való szabadulásból, a Sátán elnyomásától és a bűn átkától - az örök haláltól - való szabadulásból áll. Pozitívan fogalmazva ez az élet a teljes életet jelenti, az életet, amely az Istennel való közösségből áll, az életet amely képes élvezni az Ő jelenlétét - az örömteli, megelégedett életet jelenti, egy olyan életet jelent, amely örökké biztonságos.

Testvérek, micsoda reménységetek van! Örüljetek neki!

Az 1Korinthus 15:51-57-ben Pál apostol azt írja:

,,Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni, de mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba.
Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: ,,Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?" A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála legyen Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!"

Milyen dicsőséges lesz az örök életünk Krisztussal. A Jelenések 21:4 leírja azt az új korszakot, amely Krisztus visszatérésekor kezdődik. Azt írja:

"Nem lesz többé halál, sem gyász, sem sírás, sem fájdalom, mert a dolgok régi rendje elmúlt."

Istennel leszünk, teljes biztonságban, teljes örömben. Mindez azért, mert Jézus a feltámadás és az élet. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
A feltámadás és az élet
  2022-09-26 07:18:06, hétfő
 
  A feltámadás és az élet

Textus: Jn 11,25-26

Leon Morris így jellemzi ezt a verset: "Jézus egyik nagy kijelentése" János evangéliumában. Bizonyára az is. Nagy igazságokat tartalmaz, amelyek segítenek, hogy még jobban higgyünk nagyszerű Megváltónkban.

1. Az első dolog, amit a szövegünkből láthatunk, az az, hogy ezek az igazságok, a "feltámadás" és az "élet", Jézus Krisztus személyében gyökereznek.

Jézus nem azt mondta, hogy "azért jöttem, hogy feltámadást hozzak". Nem azt mondta, hogy "azért jöttem, hogy életet hozzak". Nem. Ezek a dolgok nem külsődlegesek számára, hanem Őhozzá tartoznak. Hozzá vannak kötve. Ezek az igazságok Jézus Krisztus személyével azonosulnak. R.C.H. Lenski írja:

"Nincs feltámadás és nincs élet, hacsak nem Jézusban testesülnek meg. Amikor ő nincs jelen, a feltámadás és az élet hiányzik; amikor jelen van, a feltámadás és az élet jelen van".

William Hendriksen hozzáteszi:

"Jézus a feltámadás és az élet személyesen. Mint ilyen, ő az oka és forrása a hívők dicsőséges feltámadásának és örök életének is".

A feltámadás és az élet elválaszthatatlanul összekapcsolódik Jézus Krisztus személyével.

Figyeljük meg, hogyan fogalmazza meg ezt János. Az "én vagyok" rész számunkra nem tűnik szokatlannak, de a görögben valóban szokatlan. Nagyon hangsúlyos. János egyetlen görög szóval is kifejezhette volna az "én vagyok" kifejezést, de ő kettőt használt. Az első, amit használt, az a nagyon hangsúlyos személyes névmás, az "én". János ezt kiegészíti az "én vagyok" igével. Ha szó szerint fordítanánk, akkor ez így hangzana:

"Én, én vagyok."

Ez nagyon erőteljes. Jézus valóban kihangsúlyozza ezt a dolgot. Ő a feltámadás és az élet. Jézus nem azt mondja, hogy hisz a feltámadásban, vagy hogy tanítja a feltámadást - azt mondja, hogy Ő maga a feltámadás. Leon Morris azt mondja:

"A feltámadás és az élet annyira összekapcsolódik vele, hogy azt mondja, hogy ő maga a feltámadás és az élet".
Ez egy fontos dolog. A feltámadás és az élet nem Jézuson kívüli dolgok - ezek benne testesülnek meg. Jézus egy igazságot mond el Mártának önmagáról. Nem mint elvont fogalmakról beszél a "feltámadásról" és az "életről". Ő ezekről a dolgokról beszél, és azt mondja, hogy ezek Őbenne testesülnek meg. Azt mondta:

"Én vagyok a feltámadás és az élet."

Jézus gyakran tett ilyen kijelentéseket. Gyakran azonosította magával az üdvösség különböző kifejezéseit. Valójában Jézus itteni kijelentése egyike Jézus nagy "Én vagyok" kijelentéseinek. János evangéliumában hét ilyen kijelentés található, amelyeket általában egy csoportba szoktak sorolni. Mindegyikben hangsúlyos a kezdet. "Én, én vagyok". A János 6:35-ben Jézus azt mondta:
"Én vagyok az élet kenyere", és hogy aki hozzá jön, soha nem éhezik meg, és aki hisz benne, soha nem szomjazik meg. A János 8:12-ben Jézus azt mondta: "Én vagyok a világ világossága" és hogy aki Őt követi, az nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. A János 10:9-ben Jézus azt mondta: "Én vagyok az ajtó" és aki rajta keresztül megy be, az üdvözül. A János 10:11-ben Jézus azt mondta: "Én vagyok a jó pásztor" és hogy a Jó Pásztor az életét adja a juhokért. A János 14:6-ban Jézus azt mondta: "Én vagyok az út, az igazság és az élet" és hogy senki sem mehet az Atyához, csakis rajta keresztül. A János 15:5-ben Jézus azt mondta: "Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők".

Van valami közös mind a hét mondásban. Az, hogy Ő maga ezek a dolgok. Nem külsődlegesek Őhozzá képest. Nem rajta kívül vannak. Mindegyik igazság szerves kapcsolatban áll Jézussal. Szorosan kapcsolódik hozzá. Ahogy R.C.H. Lenski mondja a feltámadásról és az életről a szövegünk kapcsán, hogy ezek:

"valójában és szó szerint Jézusban testesülnek meg".

Jézus a feltámadás és az élet. Ő a világ világossága. Ő az élet kenyere. Ő az ajtó, a szőlőtő, az út, az igazság és az élet.

Mindezek az állítások az üdvösség kifejezései, amelyek együttesen rámutatnak Jézus nagyszerű "Én vagyok" kijelentésének igazságára a János 8:58-ban. Jézus azt mondta az embereknek:

"Bizony, bizony, mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok."

Jézus nyomatékosan kijelentette, hogy Ő maga Jahve, az, aki kinyilatkoztatta magát Mózesnek az égő csipkebokorban. Ő a nagy szövetséges Isten. Ő az ő Megváltójuk. Ő az, aki az Atyától jött.

Mindezek az állítások azt mutatják, hogy csak Jézus, csak maga Isten képes megmenteni minket a bűneinktől. A bűn átka a halál. Senki más nem képes ezt legyőzni. Csak Ő jött az Atyától. Csak Ő tud megmenteni minket a haláltól. Csak Ő adhat nekünk életet. Csak Ő vezethet minket az Atyához. Csak Ő támaszthat fel bennünket, csak Ő adhat nekünk életet.

Mindezek a dolgok egy vitathatatlan igazságra mutatnak rá.
2. Azt mutatják és ez a második dolog, hogy az üdvösség a Jézussal való kapcsolatról szól. Ő általa nyerjük el a feltámadást és az életet.

Ő az egyetlen út Istenhez. Ő a feltámadás és az élet. Ez nem önmagunkban van. Ez benne van. Életbevágóan fontos, hogy megragadjuk ezt az igazságot.

Nem elég hinni Istenben. Nem elég hinni a feltámadásban. Nem elég elhinni, hogy létezik az örök élet. Amire mindannyiunknak szüksége van, az a Jézus Krisztus személyével való kapcsolat. Erről szól az újjászületés. A Lélek megnyitja a szívünket, hogy meglássuk Jézus dicsőségét és szépségét, és bízzunk benne, és elkötelezzük magunkat neki. Bízunk benne, hogy megment minket, hogy lemossa bűneinket, hogy örök életet ad nekünk.

Manapság oly sok ember gondolja azt, hogy úgy ahogy van rendben van. Nem gondolják, hogy szükségük van Jézusra. Nem gondolják, hogy bízniuk kell benne. Azt gondolják, hogy figyelmen kívül hagyhatják az Ő parancsolatait, és úgy élhetnek, ahogyan akarnak. Azt gondolják, hogy amikor meghalnak, ha van mennyország, akkor oda fognak menni. Azt hiszik, hogy ha van Isten, akkor Ő el fogja fogadni őket. Lényegében azt hiszik, hogy a feltámadás és az élet nem Jézusban van, hanem önmagukban. Ennél nagyobbat nem is tévedhetnének.

Mai társadalmunk nem szereti, hogy a Biblia és a keresztyénség azt tanítja, hogy Jézus az egyetlen út Istenhez. Úgy gondolják, hogy ez egy arrogáns állítás. Nem akarják, hogy ehhez tartsuk magunkat. Azt akarják, hogy csak egy vallás legyünk a sok közül. Azt akarják, hogy minden vallásban értéket, igazságot, és üdvösséget lássunk. Azt akarják, hogy mondjunk le erről a kizárólagos igényről.

Mi azonban ezt nem tehetjük. Ez lehetetlen. A tény az, hogy az üdvösség egyedül Jézus által van. Csak Ő tud minket megmenteni. Csak Ő alkalmas és képes a mi megváltásunkra. Csak Ő elég erős. Ahogy a Jelenések 5-ben láttuk, csak Ő méltó arra, hogy kézbe vegye a könyvet és felnyissa azt és feltörje a pecséteket. (9. vers) Senki más a mennyben vagy a földön nem tudta felnyitni a könyvet, vagy akár csak belenézni abba. De Jézus, a földi élete, halála és feltámadása révén - méltó arra, hogy a könyvet kezébe vegye és feltörje a pecséteket. Ahogyan a 24 vén énekelte a Jelenések 5:9-10-ben:

,,Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél, és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből; és a mi Istenünk papjaivá és országa népévé tetted őket, és uralkodni fognak a földön."

Senki más nem találtatott méltónak arra, hogy felnyissa a könyvet. A nagy "Én vagyok" kijelentéseket csak Jézus mondhatta ki. Az Ő hatalmára, dicsőségére, szeretetére, áldozatára mutatnak rá. Senki sem hasonlítható Jézushoz. Annak köszönhetően, hogy ki Ő és mit tett - Jézus képes minket megmenteni. Ő az egyetlen, aki képes erre.

Vannak akik azt mondják, hogy nincs történelmi bizonyíték arra, hogy Jézus egyáltalán élt. Mások azt mondják, hogy Ő soha nem állította, hogy Isten. Azt mondják, hogy Jézus soha nem állította magáról, hogy több lenne, mint egy tanító. Vannak akik azt mondják, hogy Ő egy nagyszerű próféta volt. Vannak akik azt mondják, hogy Ő soha nem halt meg a keresztfán. Vannak akik azt mondják, hogy Ő csak egy ember volt, és hogy hiba lenne másként kezelni Őt.

Ezek az állítások távol állnak az igazságtól. Akik ezeket az állításokat teszik, azok teljesen elutasítják a Szentírás világos tanítását. Jézus a nagy "Én vagyok". Ő az egyetlen, aki meg tud minket menteni.

Nemcsak mint egyén kell ragaszkodnunk ehhez az igazsághoz, hanem mint gyülekezet is hirdetnünk kell, hogy az üdvösség csak Jézus Krisztus által lehetséges.

Az egyik nagy igazság, amit az egyháznak hirdetnie kell a mai világnak, az, hogy szükségük van Jézusra. Csak Jézus tudja őket megmenteni. Álljatok ki ezért az igazságért. Higgyetek benne. Hirdessétek.

Ha maga Jézus a feltámadás és az élet - ez azt jelenti, hogy minden más vallás hamis. Nem fognak és nem tudnak Istenhez vezetni. Csak a keresztyénségnek van igaz üzenete.

Ezt nem azért mondjuk, hogy arrogánsak legyünk. Azért kell ezt mondanunk és azért mondjuk mert szeretjük Istent és az Ő igazságát. Azért kell ezt mondanunk és azért mondjuk, mert szeretjük az embereket, és azt akarjuk, hogy üdvözüljenek. Nem az arroganciáról szól ez. Ez soha nem az arroganciáról szólt. Péter apostolban és az ő prédikálásában nem látunk arroganciát. Pál apostol prédikálásában sem látunk arroganciát. Amit az ő prédikációjukban láttok, az a bűnösök iránti szeretet és az a vágy, hogy az emberek Jézusban megtalálják az életet. Ő az egyetlen út Istenhez. Ők tudták ezt, és ezért bátran hívták fel erre az emberek figyelmét.

3. A harmadik dolog, amit a szövegünkben látunk, hogy "hinni" kell Jézusban ahhoz, hogy elnyerjük a feltámadást és az életet.

Jézus azt mondta: ,,aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha."

Bíznunk kell Jézusban.

Hogyan lehet a miénk a feltámadás és az élet? Hogyan részesülhetünk ezekben? Vajon úgy, hogy magunkra nézünk, és megpróbáljuk a legjobbat kihozni magunkból?

Nem, hanem a Jézusba vetett hittel. Bűnösök vagyunk. A bűnös zsoldja a halál. Abba kell hagynunk, hogy magunkra nézünk, és el kell kezdenünk Jézusra nézni. Látnunk kell, hogy Ő az egyetlen reményünk. Látnunk kell, hogy Ő meghalt helyettünk. Magára vette, elhordozta a bűn átkát és megfizette bűneink árát.

Csak úgy üdvözülhetünk, hogy bízunk benne, hogy Ő megment minket. Ez egy ajándék. Ahogy az Efézus 2:8-10-ben olvassuk:

"Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk."


4. A negyedik dolog, amit a szövegünkben látunk, az két nagyszerű ígéret, amelyet Jézus azoknak ad, akik hisznek benne.

Jézus azt mondta: ,,aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha."

Két ígéret van - feltámadás és élet. Jézus azt mondta: "Én vagyok a feltámadás" - vagyis aki hisz énbennem, ha meghal is, él. Azt is mondta: "Én vagyok az élet" - vagyis aki él és hisz énbennem, az nem hal meg soha.

Ha valaki, mint Lázár, aki hisz Jézusban, meghal, tovább él lélekben és újra élni fog testben, akár azonnal, mint Lázár, akár a feltámadáskor, az utolsó napon. Jézus életre vonatkozó ígérete azt jelenti, hogy egyetlen élő hívő sem fog soha meghalni - végső értelemben. A halál uralma csak illúzió a hívő számára. Jézus azt mondta, hogy Lázár aludt. A halál uralma csak részleges és átmeneti. A keresztyének, akik meghalnak, azonnal az Úrral lesznek, és az utolsó napon feltámadnak testben, hogy örökké Istennel éljenek testben. Ha van életed Jézusban, akkor örökké élsz.

Azok számára, akik nem keresztyének, Jézus szavai azt jelentik, hogy hinniük kell Jézusban.

Vele együtt lehet feltámadásotok és életetek. Nélküle csak a halál van. Szükségetek van Jézusra. Hiszitek ezt? Ha nem hiszitek, akkor a pusztulás felé tartotok. Imádságban forduljatok Jézushoz. Most. Kérjetek tőle kegyelmet, hogy tudjatok hinni Benne, úgy mint Uratokban és Megváltótokban. Ámen.

 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
     1/22 oldal   Bejegyzések száma: 217 
2022.11 2022. December 2023.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 11 db bejegyzés
e hónap: 75 db bejegyzés
e év: 1511 db bejegyzés
Összes: 33346 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 680
  • e Hét: 21407
  • e Hónap: 25659
  • e Év: 1014847
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2022 TVN.HU Kft.