Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/16 oldal   Bejegyzések száma: 156 
Isten kgyelmet ad az érdemtelen népnek
  2021-10-14 07:27:49, csütörtök
 
  Isten kegyelmet ad az érdemtelen népnek

Textus: 1Kir 18,1-2

Bevezetés: Két barát elment reggelizni egy étterembe. Az egyikük sonkás rántottát rendelt. Amikor a pincér kihozta a reggelijüket, észrevette az ember hogy a rántottán kívül még van valami a tányérján. Rámutatott és azt kérdezte a pincértől: Mi az? A pincér így válaszolt: Az puliszka. Az ember erre azt mondta: De én nem rendeltem puliszkát! A pincér így válaszolt: Uram, ön nem rendel puliszkát. A puliszka csak adva van.

Ez egy csodálatos példa arról hogy milyen az Isten kegyelme. Adva van az embereknek akik nem kérték, akik nem keresték. Váratlanul és szabadon van adva. Van erre egy példánk ebben az igeszakaszban.

A felolvasott igeszakasz arról szól, hogy:

1. Isten kegyelmet adott az érdemtelen népnek.

A szárazság harmadik évében így szólt az Úr igéje Illéshez: ,,Eredj, jelenj meg Ahábnál, mert esőt akarok adni a földre!"

Ez meglepő mivel nem találunk semmi utalást arra nézve, hogy az izraeliták megtértek volna a bálványimádásukból. Ha a Bírák korát nézzük, akkor azt látjuk, hogy Isten akkor is küldött szárazságot Izrael népére és csak akkor távolította el a büntetést róluk amikor a nép megtért az Úrhoz bűnbánatban. Ez volt a minta. A nép vétkezett és elfordult az Úrtól. Ő ellenséget küldött rájuk, akik uralkodtak rajtuk. A nép rádöbbent a bolondságára, elfordultak a bűneiktől és segítségül hívták az Urat, hogy szabadítsa meg őket ellenségeiktől. Ekkor Isten megszabadította őket. Hallottuk az istentiszteleten, hogy Salamon így imádkozott Istenhez a 2Krón 6,26-27 versekben:

,,Ha majd bezárul az ég, és nem lesz eső, mert vétkeztek ellened, de azután imádkoznak ezen a helyen, vallást tesznek nevedről, és megtérnek vétkükből, mert megaláztad őket, te hallgasd meg őket a mennyből, és bocsásd meg szolgáidnak és népednek, Izráelnek a vétkét, sőt tanítsd őket a jó útra, amelyen járniuk kell, és adj esőt földedre, amelyet népednek adtál örökségül!"


De itt ebben az igeszakaszban, ebben a helyzetben, nem látjuk ezt a bűnbánatot, ezt a megalázkodást Izrael népében. Később tudomást szerzünk arról, hogy egész Izraelben összesen 7000 ember volt akik nem hajtottak térdet a Baálnak, akik hűek maradtak Izrael Istenéhez. Pontosan nem tudjuk, hogy akkor mennyi volt a lakosság létszáma Izraelben, de úgy kb. 2,5-3 millió között lehetett. Ehhez viszonyítva a 7000 az nagyon kevés. Csak 0,25% az izraelitáknak volt hűséges az Úrhoz. A nép nagy többsége a Baált követte és szolgálta. Ezt támassza alá az a jelenet amikor Illés találkozik sok izraelitával a Kármel hegyén és bírálta őket azért, hogy nem hisznek Istenben. Azt mondta nekik (1Kir 18,21):

,,Meddig sántikáltok még kétfelé? Ha az ÚR az Isten, kövessétek őt, ha pedig Baal, akkor őt kövessétek!"

Hogyan válaszolt erre a nép? Ezt olvassuk: ,,De a nép nem felelt egy szót sem."
Három évi szárazság után sem hitték hogy Jahveh, az Úr, az igaz Isten. Semmi utalást nem találunk arra nézve, hogy Izrael népe bűnbánatot tartott volna, hogy megtért volna az ő Istenéhez. Arra sem találunk semmi utalást, hogy Aháb király megtért volna. Hanem az ellenkezőjét látjuk. Támogatta a feleségét Jezábelt, aki az Úr sok prófétáját megölette. Itt nem látunk semmiféle megalázkodást Ahábban úgy ahogyan látunk később a 21-dik fejezetben. Emlékeztek hogy miután Aháb és felesége megölették Nábotot és elvették a szőlős kertjét és Aháb elment oda, hogy birtokába vegye - Isten oda küldte Illést hozzá egy szörnyű átokkal. Így szólt az átok:

,,Ahol a kutyák felnyalták Nábót vérét, ugyanott nyalják fel a kutyák a te véredet is!...Ezért én veszedelmet hozok rád, és kisöpörlek téged. Kiirtom Izráelből Aháb férfiutódait, apraját-nagyját! Olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nebát fiának a házát, és mint Baasának, Ahijjá fiának a házát a bosszúságért, amelyet nekem okoztál, és vétekbe vitted Izráelt. Jezábelről pedig így szól az ÚR: A kutyák eszik meg Jezábelt Jezréel falánál! Aki Aháb családjából a városban hal meg, azt a kutyák eszik meg, aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik meg."

Mi volt erre Aháb válasza? Ezt olvassuk (1Kir 21,27):

,,Amikor Aháb meghallotta ezeket a szavakat, megszaggatta ruháját, zsákruhát vett magára, böjtölt, zsákruhában is hált, és csöndesen járt-kelt."

Összetört. Lesújtva van. Volt legalább egy bizonyos mértékű külső bűnbánat, külső megalázkodás benne.

De semmi ilyent nem látunk az igeszakaszunkban. Aháb meg volt keményedve a bűneiben. Illés világosan elmondta neki, hogy az ő és a nép bűnei miatt volt a szárazság, és ahelyett, hogy megtért volna bűneiből az Úrhoz, ahelyett, hogy kereste volna az Urat - Aháb máshol keresi a segítséget. Vízforrásokat és patakokat keres, hogy ne kelljen megölni az állatait. Istentelen volt! Miért fordított akkora figyelmet az állataira - a lovaira és szamaraira? Azért mert részét képezték a katonai erejének. Abban az időben a seregek számára fontosak voltak a lovak és a szamarak. Korábban láttuk azt, hogy azért építtette újjá Jerikó falait, hogy ezáltal megerősítse az ország határát, most pedig azt látjuk, hogy megpróbálja életben tartani a lovait és szamarait azért, hogy ezáltal megőrizze a katonai erejét. Nem a megbánás helyét keresi az Úrnál, hanem azt keresi hogy hogyan tudná megkerülni az Úr parancsát.

Azok az uralkodók akik nem bíznak az Úrban azok a földi katonai erőben bíznak. De a zsoltáríró figyelmeztette a népet, hogy ne tegyék azt. Azt mondta (Zsolt 33,17):

,,Csalódik, aki lovaktól vár segítséget, mert nagy erejük nem ment meg."

De Aháb nem így látta a dolgokat. Olyan volt mint Sztálin, az istentelen orosz elnök. A 2-dik világháború idején a pápa megharagudott rá valami miatt. Gúnyos mosollyal csak ennyit mondott válaszként: ,,Hány katonai egysége van a pápának?" Teljesen földi szemszögből nézte a dolgokat. Csak a katonák létszáma érdekelte. Egyáltalán nem számolt Isten hatalmával. Nem hitt Benne.

Ezt látjuk Aháb királynál is. Csak a lovai és szamarai, a katonai ereje érdekelte. Nem kereste Istent. Az ellenkező irányba ment. Az sem érdekelte, hogy a népe éhezik és hal éhen. Milyen nagy az ellentét Aháb király és Salamon király között az ő uralkodása elején. Emlékeztek, hogy amikor Isten megjelent neki álmában és azt mondta neki, hogy kérjen tőle amit akar, akkor Salamon mit kért Tőle? Ezt kérte (2Krón 1,10):

,,Adj azért nekem bölcsességet és értelmet, hogy tudjam ennek a népnek az ügyeit intézni. Különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet?"

Salamon azt akarta hogy jól kormányozza a népet. Itt nem látunk Ahábban semmiféle féltő szeretetet népe iránt. Őt a lovai és a szamarai érdeklik. Azok miatt van annyira megindulva.

Van egy másik összehasonlítás is. Emlékeznünk kell arra, hogy ez a szárazság nagy mértékben Aháb király bűne miatt volt az országban. Tudta, hogyan kell véget vetni ennek. Minden amit tennie kellett volna az volt, hogy a bűneiből Istenhez tér. Népe szenvedett nagy részben az ő bűnei miatt. Mégis azt látjuk hogy nem ez foglalkoztatta őt.

Hasonlítsátok össze Dávid királlyal. Emlékeztek, hogy Dávid vétkezett azzal, hogy megszámoltatta, hogy hány kardforgató ember van az országában. Amikor Dávid látta, hogy Isten a népet bünteti, azt mondta Istennek (1Krón 21,17):

,,Én magam vagyok az, aki vétkeztem, és nagy gonoszságot követtem el. De az én nyájam nem követett el semmit! URam, Istenem, sújtson le kezed inkább énrám és az én rokonságomra, de a népedet ne bántsd!"

Dávid szerette Izrael népét. Fájt neki az amikor látta, hogy szenved a nép. De Ahábnál itt ilyesmit nem látunk - nem a nép miatt aggódik, hanem a lovai és a szamarai miatt, végigjárva az országot fűért.

Nos mielőtt tovább mennénk, álljunk meg és gondolkozzunk el egy kicsit erről a leckéről, amely a bűn következményeiről szól. Mit tesz a bűn velünk?

2. A bűn lealacsonyít bennünket. Nincs dicsőség a bűnben. Nem magasztal fel bennünket. A bűn lealjasít bennünket. Szégyent és gyalázatot hoz reánk.

Figyeljük meg Ahábot - hol van a királysága dicsősége? Füvet keres! Ezt tette a bűn vele, lealacsonyította.

Ugyanezt tette Ádámmal és Évával. Mielőtt vétkeztek volna az Édenben voltak, élvezve Isten áldását; nem kellett szégyenkezniük semmi miatt és uralkodtok minden fölött és élvezték Isten jelenlétét és Vele együtt jártak. De miután vétkeztek megváltoztak. Észrevették mezítelenségüket. Már nem borította őket az Isten dicsősége. Szégyennel teltek meg. Kiűzettek az Édenből.
A Sátán hazudott nekik. Azt hazudta, hogy a bűn felmagasztalja őket - hogy olyanok lesznek mint Isten. De ehelyett lealacsonyította. Ezt teszi a bűn. Szégyent és gyalázatot hoz az emberre.

Mit tett a bűn Saul királlyal? Saul jól kezdte az uralkodását. De hamarosan vétkezett. Milyen volt az uralkodásának a vége? Elhagyatottan és tele félelemmel élte utolsó napjait. Álruhát öltött és az endori jövendőmondó asszonyhoz fordult útmutatásért. Amikor megkapta az üzenetet, hogy ő és fiai másnap meg fognak halni akkor rettegés töltötte el és leesett a földre és nem tudott felállni. Hova került király létére! De a következő nap még rosszabb volt. Sault az íjászok megsebesítették és kérte a fegyverhordózóját hogy ölje meg, de az megtagadta kérését. Így hát Saul a saját kardjába dőlt és megölte magát. Milyen szégyenteljes vég.

Micsoda szégyenteljes vége volt Aháb királynak is. Már utaltam rá. Illés előre megmondta hogy a kutyák fogják felnyalni a vérét. Emlékeztek hogy hogyan történt? A harci szekerében volt, álruhában. De valaki kilőtt egy nyilat csak úgy találomra, és eltalálta őt a szíjak és a páncél között. Halálosan megsebesítette. Estig állva kellett maradnia a harci kocsijában. Estére azután meghalt, mert a vére elfolyt sebéből a harci kocsi belsejébe. Miután meghalt visszavitték Samáriába, ahol eltemették. A harci kocsiját Samária tavában mosták le; vérét kutyák nyalták fel, és parázna nők mosakodtak ott (1Kir 22,38) Dicsőséges vég ez? Nem, hanem aljas vég.

Szeretnéd hogy felmagasztalva legyél? Szeretnél nagy lenni? Csak egy módon lehetsz - igazságosságon keresztül a Szentlélek ereje által. A bűn azt ígéri, hogy jobb lesz neked, ha vétkezel - de ez hazugság. A bűn soha nem magasztal fel - hanem lealacsonyít.

De valaki mondhatja - a keresztyének is meghalnak. Néha borzalmas végük van.
Egy skót keresztyén férfit halálra ítéltek a Krisztusban való hite miatt, mivel csak Krisztust ismerte el Urának és Megváltójának. Kivégzése előtt mondták neki, hogy ha visszavonja nyilatkozatát akkor megkegyelmeznek neki. Nem vonta vissza. Meghalt a hitéért. A felesége és gyerekei előtt végezték ki. Miután kivégezték az egyik gyilkosa azt kérdezte a férfi feleségétől aki ott állt a férje halott teste mellett:

,,Most mit gondolsz a férjedről?"

Ezt válaszolta az asszony:

,,Nagyobb a szemeimben mint valaha volt."

Igen, halott volt. Igen, ő szörnyű halált halt. De dicsőségesen halt meg mivel Jézusban halt meg. Gondoljatok István vértanúra. Halálra kövezték. Úgy halt meg mint a gonoszok. De látta megnyílni a mennyet és látta Jézust, hogy ott áll az Isten jobbja felől. István dicsőségesen halt meg és dicsőségbe lett bevezetve. A kegyelem felmagasztal. A bűn lealacsonyít, lealjasít.


Ezt látjuk még az angyali világban is.

Ez 28,12-19: ,,Te voltál a mintakép, tele bölcsességgel, tökéletes szépség. Édenben, Isten kertjében voltál, mindenféle drágakő borított: rubin, topáz és jáspis, krizolit, ónix és nefrit, zafír, karbunkulus és smaragd. Aranyból készültek foglalataid, és a rajtad levő vésetek teremtésed napján elkészültek. Kiterjesztett szárnyú, fölkent kerúb voltál. Isten szent hegyén helyeztelek el, tüzes kövek közt járkáltál. Feddhetetlen életű voltál teremtésed napjától fogva, míg álnokság nem találtatott benned. Bősz kufárkodásod közben megteltél erőszakkal, és vétkessé lettél. Azért száműztelek Isten hegyéről, és elkergettelek, te kiterjesztett szárnyú kerúb, a tüzes kövek közül. Szépségedben felfuvalkodtál, rosszra használtad bölcsességedet a fényűzés kedvéért. Ledobtalak hát a földre, látványossággá tettelek a királyok számára. Sok bűnöddel, álnok kufárkodásoddal meggyaláztad szentélyeidet. Azért tüzet gyújtottam benned, és megemésztett téged, hamuvá tettelek a földön mindenki szeme láttára. Akik csak ismertek a népek között, szörnyülködnek rajtad. Rettenetes véged lett, nem lesz belőled soha semmi!"

És az Ézs 14,12-17-ben: ,,Jaj, leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője! Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon. Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez! De a sírba kell leszállnod, a gödör legmélyére. Akik csak meglátnak, rád csodálkoznak, elámulnak rajtad: Ettől az embertől reszketett a föld, ettől remegtek az országok? Ez az, aki pusztává tette a világot, lerombolta a városokat, és nem engedte haza a foglyokat?"

A bűn szégyent és gyalázatot hoz az emberre. Lealacsonyít. A sátánt is lealacsonyította és lealjasította. Ezt tette Ádámmal és Évával is. Ahábbal. Ha belemerülsz a bűnbe le fog alacsonyítani, le fog aljasítani téged. Ezt teszi a bűn.

De térjünk vissza a fő gondolathoz - Isten visszaküldi Illést Izrael országába az eső ajándékával annak ellenére, hogy a nép és Aháb király nem tértek vissza Izrael Istenéhez a bűneikből.

A nagy kérdés ez: Isten miért küldte vissza Illést? Miért mondta Illésnek, hogy esőt fog adni a földre amikor Aháb király és a nép nem tértek meg Hozzá? Mi folyik itt?

Ahelyett, hogy zavarba hozna minket, ez a történet egy fontos igazságot mutat be nekünk Isten kegyelméről. A lényeg amit itt látunk a kegyelemről az az, hogy:

3. A kegyelem meg nem érdemelt.

Aháb király nem érdemelte meg az Isten kegyelmét. Azt érdemelte volna, hogy Isten elküldje Illést hozzá egy másik ítéletről és átokról szóló üzenettel. Izrael népe sem érdemelte meg Isten kegyelmét. Az egész népből kevesebb mint 1% volt hűséges az Úrhoz. Mégis Isten úgy döntött, hogy kegyelemmel fordul hozzájuk. Ilyen az Isten kegyelme. Oda van küldve ahol bűn van, ahol nincs bűnbánat és megtérés, ahol iránta való gyűlölet van.

Látjuk ezt abban ahogyan bánt Isten a tarzuszi Saullal a damaszkuszi úton.

ApCsel 9,1-2: ,,Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának követői, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe."

Ahelyett hogy halállal sújtotta volna őt az égből egy villámcsapással, Jézus kegyelemmel jelent meg neki és megtérítette magához. Isten vette az egyik legnagyobb ellenségét és a pogányok nagy apostolává formálta át. Isten megkereste őt, amikor megtéretlen volt és Isten ellen harcolt mindennel, ami benne volt. Pontosan ekkor küldte Isten a kegyelmét Saulnak.

Nem így van ez mindannyiunkkal? Ha Isten nem adott volna nekünk kegyelmet és azt várta volna tőlünk, hogy bánjuk meg bűneinket és térjünk meg Hozzá - akkor közülünk hányan lennének a mennyben? Egy sem.

Jn 6,44: ,,Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem.

Zsolt 14,2-3: ,,Az ÚR letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent. Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem."

A Jn 3:3,5 versekben Jézus elmondta Nikódémusnak hogy az embereknek szükségük van arra, hogy a Szentlélektől szülessenek - újjászülessenek, vagy hogy ,,felülről" szülessenek. Ez a kegyelem. Eljön hozzánk nem azért mert van valami jó bennünk vagy mert valami jót tettünk - hanem Isten nagy szeretete miatt. Ezt tanítja nekünk Isten:

Ef 2,1-10: ,,Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik. Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk természetünknél fogva, éppen úgy, mint a többiek. De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, hogy minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek! - és vele együtt feltámasztott, és a mennyei világba ültetett Krisztus Jézusban, hogy megmutassa az eljövendő világban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban. Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk."

Az üdvösségünk teljes mértékben kegyelemből van. Azokhoz az emberekhez érkezik akik bűnösök, akik haragot érdemelnek. A forrása ennek a kegyelemnek Isten jellemében van.

Valójában, Isten kegyelme az ami megtérést hoz létre.

2Tim 2,25-26: ,,Aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot, és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék."

Isten kegyelme nélkül az emberek az ördög csapdájában vannak. Foglyok. Ha valaki megszabadul ebből a csapdából, az nem magától szabadul meg, nem a saját ereje által, hanem mert Isten kegyelmet és megtérést ad neki.

4.Egy másik dolog amit meg kell értsünk a kegyelemről az, hogy : a kegyelem Istenben gyökerezik.

Miért tette ezt Isten? Nem azért mert a nép megérdemelte. Az ellenkezőjét érdemelték. A viselkedésük nem kényszerítette Isten kegyelmét. Ha valamit kényszerít, az, Isten haragja.

Isten miért küldött nekik kegyelmet? Azért mert van valami Istenben. Isten nem az érdemük szerint bánik a népével - hanem kegyelmesen és irgalmasan - mivel Ő oly csodálatos.

Zsolt 115,1: ,,Ne nekünk, URam, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért!"

Nézzük meg, hogy Dávid hogyan könyörög bűnbocsánatért Istenhez a Zsolt 25,11-ben. Amikor bocsánatért esedezik akkor a könyörgését nem magára alapozza, nem hivatkozik semmire ami benne van, hanem Istenre támaszkodik, hivatkozik, az Ő jellemére alapozza.

Zsolt 25,11: ,,A te nevedért, ó, URam, bocsásd meg bűneimet, mert sok van!"

Kéri, hogy Isten az Ő nevéért bocsássa meg bűneit és nem valamiért ami benne van. Ugyanezt látjuk Aszáf imádságában.

Zsolt 79,9: ,,Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te neved dicsőségéért! Ments meg minket, és nevedért bocsásd meg vétkeinket!"

Isten kegyelme hozzánk jön nem azért mert megérdemeljük vagy kiérdemeljük a bűnbánatunkkal - hanem az Ő szeretete miatt. Isten hirdeti ezt nekünk.

Ez 20,39-44: ,,Ti azért, Izráel háza - így szól az én Uram, az ÚR -, kövessétek csak mindnyájan bálványaitokat, és tiszteljétek őket! De majd egyszer hallgatni fogtok rám, és többé nem gyalázzátok meg szent nevemet ajándékaitokkal és bálványaitokkal. Mert szent hegyemen, Izráel magas hegyén - így szól az én URam, az ÚR -, ott fog tisztelni engem Izráel egész háza, mindnyájan azon a földön. Ott gyönyörködöm majd bennük, és oda hozatom veletek felajánlásaitokat, az első termés áldozatát, és mindazt, amit nekem szenteltek. Gyönyörködöm bennetek, mint a kedves illatú áldozatban, amikor kivezetlek a népek közül, és összegyűjtelek azokból az országokból, amelyekbe szétszóródtatok, és a népek szeme láttára mutatom meg rajtatok, hogy szent vagyok. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, amikor beviszlek benneteket Izráel földjére, abba az országba, amelyről fölemelt kézzel tettem esküt, hogy őseiteknek adom. Ott majd visszagondoltok arra, hogyan éltetek, és mi mindent tettetek: hogyan tettétek magatokat tisztátalanokká. Akkor megundorodtok magatoktól a számtalan gonoszság miatt, amelyet elkövettetek. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. Az én nevemért, nem pedig a ti gonosz életetek és romlott tetteitek szerint bánok így veletek, Izráel háza! - így szól az én Uram, az ÚR."

Végül van még egy dolog amit meg kell értenünk a kegyelemről amiben Isten részesítette Izrael népét. Azt kell megértsük, hogy :

5. Ez a kegyelem Krisztus jövőbeli munkáján alapult.

Jézus és az Ő váltságmunkája az oka annak, hogy Isten kegyelemmel tudott Izrael népéhez fordulni akkor is ha nem tértek meg Hozzá.

Isten kegyelmet küldhet a bűnösöknek mivel Ő meghalt a bűneikért. Kifizette bűneik büntetését. Átkozottá lett értük.

Pál írt erről az igazságról.

2Tim 1,9-10: ,,Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet."

Az idők kezdete előtt Isten kegyelmet adott nekünk. Isten saját végzése és kegyelme szerint volt adva nekünk kegyelem. Jézus Krisztusban volt adva.

Testvérek, ez azt jelenti, hogy soha nem szabad megfeledkeznünk Istennek irántunk való kegyelméről. Örvendeznünk kell Jézusban és az irántunk való kegyelmében! Hálát kell adjunk ezért Neki. Örülnünk kell Benne. Ez mind kegyelemből van. A kegyelem felmagasztal. Megtisztít a bűntől. Cselekedeteket készít elő számunkra, hogy azokat megcselekedjük. Ezt teljesen az utolsó napon fogjuk megérteni amikor Jézus azt mondja nekünk (Mt 25,34):

,,Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta."

Végül, arra hívnám fel azok figyelmét akik nem keresztyének, hogy ez az igeszakasz megmutatja nektek, hogy milyen Isten kegyelme. Az érdemtelen bűnösökhöz volt küldve. Ne legyetek olyanok mint Aháb király aki megvetette Isten kegyelmét. A Róma 2,4-ben Pál elmondja nekünk, hogy Isten jóságának az a rendeltetése, hogy bűnbánatra vezesse az embereket. Fogadjátok el az Ő kegyelmét. Ne utasítsátok el. Az a nyomor és a halál útja. Inkább, fogadjátok el Isten kegyelmét Jézusban - kérjétek Őt hogy mentsen meg. Bízzatok Benne és forduljatok el a bűneitektől. Fogadjátok el az üdvösség ingyen ajándékát Őbenne. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Isten korlátlan hatalma és a közbenjáró imádság
  2021-10-11 07:14:05, hétfő
 
  Isten korlátlan hatalma és a közbenjáró imádság

Textus: 1Kir 17,17-24

I. Isten korlátlan hatalma megmutatkozik a fiú halálában.

17 - 18 versek: ,,Történt ezek után, hogy megbetegedett az asszonynak, a ház úrnőjének a fia, és betegsége olyan súlyossá vált, hogy már nem is lélegzett. Az asszony így szólt Illéshez: Mi bajod van velem, Isten embere? Azért jöttél hozzám, hogy emlékeztess bűnömre, és megöld a fiamat?"

A dolgok hamar meg tudnak változni. Isten korlátlan hatalma megmutatkozott a fiú halálában. Jób szavai az első fejezetben.

Jób 1,21: ,,Az ÚR adta, az ÚR vette el..."

Mindenünk amink van a kegyelem ajándéka. Isten adta. Minden ajándék. Nem követelőzhetek. Istennek jogában áll elvenni tőlünk azt ami az övé. Minden az övé. Ha valamit visszavesz tőlünk az Isten az nem probléma. A halál mindig Isten fenséges erejéről beszél. Isten öl és elevenít. A halál elválaszt. Isten elküldi a halál angyalát akihez akarja. Isten mindenkihez szól minden halál eseten keresztül hogy rendelje el házát mert meg fog halni. Emlékeztető, hogy egyszer meghalunk és utána következik az ítélet. Készülünk-e találkozni Istennel? Megtesszük-e az ehhez szükséges lépéseket? A nehéz időkben Isten leckéket tanít nekünk. Sok oka van annak amiket Isten cselekszik. Az egyik lecke amire tanította az asszonyt és minden gyermekét az, hogy Ő szabadon azt cselekedhet minden emberrel amit akar. Jogában áll azt cselekedni velünk amit akar, ami neki tetszik. Ő a szuverén Úr. Ő teljesíti az ő tervét, véghez viszi akaratát minden körülmények között. Az ő gondolatai nem a mi gondolataink és utai nem a mi utaink. Magasabbak. Meg kell hajoljunk Isten szuverenitása alatt. Szenvedések nélkül soha nem tennénk meg ezt. A másik lecke az, hogy nagy áldások ideje gyakran kikövezi az utat nagy nyomorúságokhoz. Elrendel rossz napokat azért hogy hozzá meneküljünk, rajta csüngjünk, hogy növekedjen a kapcsolatunk Vele és hogy elmélyítse és kiszélesítse a tapasztalatunkat Róla és a kegyelméről. A harmadik lecke amiről tanította és tanít bennünket is az, hogy mi érdemtelen bűnösök vagyunk az Ő szemében. Micsoda bővölködő kegyelem és irgalom Krisztusban számunkra. Csak akkor tudjuk ezt értékelni, ha látjuk a bűnösségünket. Ez az asszony érezte Isten ellenállhatatlan erejét a fia halálában.

Vannak helyzetek amikor úgy tűnik számunkra mintha Isten következetlen lenne. Isten a 14-dik versben ígéretet tett, hogy megtartja az asszonyt és a fiát és úgy tűnt mintha nem tartotta volna magát az ígéretéhez miután megölte az asszony fiát. Isten következetes. A próbában úgy tűnik gyakran nekünk hogy Isten nem következetes. A próba végén mindig kiderül, hogy Isten következetes.

Jakab 5,11: ,,Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr."

14 vers : ,,Mert így szól az ÚR, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki addig, amíg az ÚR esőt nem bocsát a földre."

Olyan Izráel Istene mint a többi isten? Félünk attól, hogy mikor jól alakulnak a dolgok az életünkben akkor talán rosszra fordulnak egy napon. Megváltozik az életünk rossz irányba.

Különös vigasztalás. Amikor veled így bánik az Isten , akkor olvasod a Bibliát és azt találod benne, hogy másokkal is hasonlóképpen bánt és így vigasztal az Isten. Úgy tűnik számodra néha mintha Isten következetlen lenne. Mintha nem tartaná magát az ígéretéhez. A Szentírás őszinte.
Elmondja nekünk hogy másoknak is volt problémájuk az Isten útjaival. Isten áld és összezavar. Nem értjük sokszor az Úr utait.

18 vers: ,,Az asszony így szólt Illéshez: Mi bajod van velem, Isten embere? Azért jöttél hozzám, hogy emlékeztess bűnömre, és megöld a fiamat?"

Ha vissza tudnánk menni az időbe, akkor odamennénk hozzá és átölelnénk és azt mondanánk neki: ,,Nem, hanem az Isten Fia fog meghalni a bűnödért."

II. A próféta közbenjáró imádsága

19-21 versek: ,,Ő ezt mondta neki: Add ide a fiadat! És kivette az öléből, felvitte a felső szobába, ahol lakott, és az ágyra fektette. Majd az ÚRhoz kiáltott, és ezt mondta: Istenem, URam! Még bajt is hozol erre az özvegyre, akinek én a vendége vagyok, és megölöd a fiát?! Azután háromszor ráborult a gyermekre, és így kiáltott az ÚRhoz: Istenem, URam! Térjen vissza a lélek ebbe a gyermekbe!"

Úgy tűnt itt mintha az isteni gondviselés szembe ment volna az Isten ígéretével. Feszültséget okoz ez a hívők életében. Hol van Uram az ígéreted? Miért nem tartod be a szavad? Kétségbeejtő volt a helyzetük. Isten kegyelmének a megnyilvánulása az is amit ebben a helyzetben Illés tett. Az özvegyasszony teljesen össze van törve. A próféta ellenben cselekszik. Próbáljuk magunkat belehelyezni az adott helyzetbe. A prófétában együttérzés és könyörület van. A hangsúly itt az imádságon van. Közbenjár a fiúért. Könyörög az Úrhoz. Ez az alázatáról beszél. Isten irgalmában bízunk. Önmagunknak meghaló koldusok kell legyünk.
Mi jellemezte az imádságát? A közbenjáró imádságát? Buzgó közbenjárás. A szövetség Istenéhez imádkozott. Együttérzés. Isten ellenállhatatlan ereje megmutatkozott Illés imádságában aki életért könyörgött a fiú számára. Illés érezte Isten korlátlan hatalmát a fiú feltámasztásáért való könyörgésben. Nagy próba volt ez Illés számára is. Felvállalja a felelősséget. Nagy hite volt Illésnek. Hitte hogy Isten csodát fog tenni, és feltámasztja a fiút. Az asszony engedte, hogy elvegye tőle a fiát és felvigye a szobájába. Nem ellenkezett úgy ahogy némelyek állítják.

Zsid 11,35: ,,Asszonyok feltámadás révén visszakapták halottaikat." Miről beszél ez? Arról, hogy a szíve mélyén, a kérdései ellenére ennek az asszonynak volt némi reménye és hite Istenben, hogy Ő aki öl képes megeleveníteni. Illés kiöntötte a szívét Isten előtt egy erőteljes imádságban. 20-21versek; Mit tanít itt nekünk Isten a közbenjáró imádságról? A körülmények és az imádság összekapcsolódnak. A legjobb imádságainkat a körülmények motiválják. Isten felindítja lelkünket hogy imádkozzunk.

1. A titkos imádság értékességéről tanít
Nem az asszony előtt támasztja fel a fiút. Jákób is egyedül harcolt imádságban az Úrral. A legjobb dolog ez. Kiönteni szívünket az Úr előtt egyedül. Szenvedélyesen imádkozni Őelőtte. Isten ereje mutatkozik meg az imádságban. Mennyire értékes az Istennel való beszélgetés a titkos helyen!


2. Helyettes imádság.

20 vers: ,,... megölöd a fiát?!" v. 18 vers: ,,...megöld a fiamat?"

Úgy imádkozik mint ahogy valószínű ő imádkozott volna. Magát belehelyezi az ő helyzetébe, azonosul vele az imádságban. Úgy imádkozzál értük (a szeretteidért például akik még nincsenek megtérve) mint ahogy ők imádkoznának ha képesek lennének rá.

3. Vitatkozik Istennel a helyzetről.
Isten elé terjeszti a helyzetet. Miért említi ezt a próféta? Azért mert Isten számára fontosak az özvegyek és az árvák. Odafigyel rájuk. Törődik velük. Mert ő azt mondta, hogy Ő az árvák atyja és az özvegyek védelmezője. Isten különösen odafigyel rájuk és gondoskodik róluk. Ezt kell tegyük mi is. Jakab elmondja, hogy mi az igaz istentisztelet: meglátogatni az özvegyeket és az árvákat. Mert ilyen Istenünk van nekünk, aki hozzánk jött amikor árvák voltunk és bevezetett a családjába, örökbefogadott bennünket. Uram, könyörülj ezen az özvegyasszony, hiszen te irgalmas vagy és nagy szeretettel vagy az özvegyek iránt. Milyen fontos az Isten ismerete az imádságainkra vonatkozóan is. ,,Akinek én a vendége vagyok..." ,,Jót tett velem. Befogadott. Megosztotta velem mindenét. Könyörült rajtam. (Péld 19,17; Péld 22,9; Mt 10,40-42) Uram, a nevedet gyalázni fogja ez a nép ha megölöd ennek az asszonynak a fiát." Az asszony azt fogja mondani: ,,Én bíztam Benne. Ő csalódást okozott nekem." Az istentelenek örülni fognak. ,,Uram, a neved dicsőségére nem könyörülsz ezen a fiún?"

3. Ez egy buzgó, szenvedélyes imádság volt.
Utat enged az érzelmeinek. ,,Az Úrhoz kiáltott..."

4. Könyörgött az imádságban. Az Úr nevére hivatkozott. A Te nevedért Uram támaszd fel a fiút. A Te nevedért Uram könyörülj meg rajta.

5. Ez egy egyszerű imádság volt.

Imádkozott. Ennyit tehetett. 21-dik vers.
21 vers: ,,...Azután háromszor ráborult a gyermekre..." A prófétákra jellemző volt hirdették az igét és cselekedtek. Ezzel kifejezte a próféta azt a kívánságát, hogy megosztaná szívesen az erejét és életét ezzel a fiúval. Istenem adjál ennek a fiúnak életet! A tehetetlen ember cselekvése : az imádság. Imádkozik - megalázkodik. Elismeri ezáltal a tehetetlenségét, a képtelenségét, hogy ő nem tud segíteni a fiún és hiszi, kéri, hogy Isten segítsen rajta. Magához öleli a fiú tisztátalanságát Isten előtt és ezáltal tisztátalanná teszi magát és ezáltal alkalmatlanná tette magát arra, hogy belépjen Isten jelenlétébe.
Magához ölelte a tisztátalanságot a fiú életéért. A számon keresztül a lelki élet terjedt mások fele a te igéd ereje által, nem lehet hogy a testemen keresztül is a te igéd ereje által fizikai életet kapjon ez a halott fiú a te dicsőségedre? Jézus meghalt, hogy mi éljünk örökké. Magára vette tisztátalanságainkat, bűneinket.

6. Ez egy alázatos, kitartó imádság volt.

7. Ez egy bátor, konkrét imádság volt.

8. Ez egy hitből való imádság volt.

III. Isten korlátlan hatalma megmutatkozik a fiú feltámadásában.

22 vers: ,,Az ÚR meghallgatta..." - csodálatos. Feltámasztotta a fiút. Miért vette el az asszonytól a fiát? Azért hogy visszaadja neki úgy mint hívőt. Többet adott neki vissza mint amennyit elvett tőle. Isten szuverenitása, ellenállhatatlan ereje megmutatkozott a halálból való feltámadásban. Isten győzött.

22 - 24 versek

Isten nemcsak az éhínség fölött győztes, hanem a halál fölött is. Isten bárkit bármikor ki tud szabadítani a halál hatalmából. Jézus uralkodik a betegségek és a halál fölött is. A halál nem tud fogva tartani bennünket, mert Jézus feltámaszt fizikailag az örök életre amikor visszajön és végleg leszámol minden ellenségével, köztük a halállal is.

Az asszony megerősítést kapott arról, hogy Izráel Istene az egy élő igaz Isten és hogy Illés az Ő szolgája. Isten igaz. Isten minden szava igaz. Ő az Úr. Nézzétek, él az Isten az Isten Fia! Feltámadott! Nem maradt a sírban. Higgyétek hogy meghalt a bűneitekért és feltámadott a halottak közül, hogy örök életetek legyen! Ő él! Örüljünk mi is ennek a jó hírnek. Azért élünk mert Ő él, mert Ő feltámasztott bennünket a lelki halálból, hogy Vele együtt éljünk mindörökké.

Két kérdés: Bízunk Istenben? és Kihez mehetünk? Csak Istenhez. Aki meghökkent, meghallgat és feltámaszt téged. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Titokzatos kegyelem
  2021-10-07 20:26:44, csütörtök
 
  Titokzatos kegyelem

Textus: 1Kir 17,17-24


Hallva a történetet azt kérdezhetjük: Vajon megéri igaznak lenni? Vajon megéri a helyes dolgot cselekedni? Vajon megvalósulnak Isten ígéretei? Vajon igaz amit olvasunk a:

Zsolt 37,4: ,,Gyönyörködj az ÚRban, és megadja szíved kéréseit!"

Vagy mit szólunk ahhoz amit olvasunk a:

Zsolt 112,5-8: ,,A jó ember könyörületes, és kölcsönt ad, ügyeit törvényesen intézi. Nem is fog meginogni sohasem, örökre emlékezetes lesz az igaz. Nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az ÚRban. Rendületlen a szíve, nem fél, végül megvetéssel néz ellenségeire."

Figyeljük meg ezt a sareptai özvegyasszonyt. Segített Illés prófétán. Könyörületes volt iránta és megosztotta vele az eledelét. Isten megáldotta őt egy ideig. A liszt és az olaj nem fogyott el. De aztán meghalt a fia. Úgy tűnt mintha megszűnt volna Isten áldása és valóra váltak a legrosszabb félelmei. Azt tette ami helyes volt - enni adott Illésnek és elrejtette őt Jezábel apja elől. De ahelyett hogy Isten nagy jutalomban részesítette volna a helyes magatartásáért - Isten nagy szenvedéssel sújtotta.

Nem egyedül volt ezzel. Ugyanez történt a sunemi asszonnyal is. A 2Kir 4-dik részében olvasunk arról, hogy miképpen gondoskodott Isten másik prófétájáról Elizeusról - mégis a jutalom amiben részesült emiatt az volt, hogy a fia fiatalon meghalt.

Jób is megtapasztalta ezt a bánásmódot. Ő volt a legistenfélőbb ember a földön az ő idejében - könyörületes és nagylelkű volt a szegényekkel (Jób 31,16). Mégis Isten keze reá nehezedett - elveszítette a javait, a gyerekeit, az egészségét.

István vértanú volt az egyike az első diakónusoknak az egyházban. (ApCsel 6)
Segített a szegényeknek. Az Úrban bízott és hirdette Jézust mint Urat az embereknek. Mégis halálra kövezték.

Van amikor rossz dolgok érik az istenfélőket. Az ellenkezője is igaz ennek - van amikor jó dolgok érik a gonoszokat.

Zsolt 73,3-5: ,,Mert irigy lettem a kérkedőkre, látva a bűnösök jólétét. Mert halálukig sincsenek kínjaik, és kövér a testük. Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más embereket."

Folytatja: Zsolt 73,12-14: ,,Íme, ilyenek a bűnösök! Háborítatlanul gyarapítják vagyonukat szüntelen. De én hiába tartottam tisztán a szívemet, hiába mostam kezemet ártatlanságomban, mert csapások értek mindennap, fenyítések minden reggel."

Néha úgy tűnik hogy nem éri meg igaznak lenni. Hogy jobb dolguk van a gonoszoknak mint az igazaknak. A sareptai özvegyasszony ezt megtapasztalta. Összezavarta az ahogyan Isten bánt vele. Azt tette ami helyes, bízott Istenben és engedelmeskedett Neki - és mégis valami szörnyű dolog történik vele. Meghal a fia.

Mit kell ebből megtanuljunk? Az igazság amire itt tanít minket Isten az, hogy:

I. Amikor Ő rossz dolgokat küld reánk, akkor Ő ezzel megpróbál megtanítani nekünk valamit.

Ahhoz, hogy ezt lássuk, ahhoz oda kell figyeljünk a történet befejezésére. Miután Illés visszaadta az asszonynak a halott fiát, akit Isten feltámasztott a halálból, az asszony ezt mondta:

,,Most már tudom, hogy te Isten embere vagy, és hogy igaz a te szádban az ÚR igéje!"

Isten megtanította neki ezt a leckét. Ez a lecke volt a megpróbáltatás egyik nagy célja. Az ami vele és a fiával történt az elvezette az asszonyt arra a meggyőződésre hogy Illés Isten embere, hogy Illés Istene az Úr, és hogy mindaz amit hallott Illéstől amíg Illés ott volt náluk az igaz beszéd, az Isten beszéde, az az igazság. Mert még mindig nem ismerte eléggé az Istent. A hite megerősödött. Eltűnt belőle a kételkedés és bizonyossága lett. Közelebb került Istenhez. Jobban bízott Istenben mindezek után. Még jobban dicsérte és dicsőítette az Urat. A Szentlélek beszél erről nekünk:

1Pt 1,6-7: ,,Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, a dicsőségre és a tisztességre."

A szenvedésekkel amiket Isten az utunkba küld az a terve és célja hogy szentebbekké, alázatosabbakká, Krisztushoz hasonlóbbakká tegyen minket szeretetben és igazságosságban. Az a célja és terve ezek által az életünkben hogy jobban megismerjük és megértsük hogy ki Ő és milyen Ő.

Látjuk ezt az igazságot a Naamán történetében. Naamán leprás volt. Isten meggyógyította őt Elizeus prófétán keresztül. Miután meggyógyult azt mondta Elizeusnak (2Kir 5,15):

,,Most már tudom, hogy nincs máshol Isten az egész földön, csak Izráelben."

Látjuk ezt Jób történetében. A megpróbáltatása végén Jób azt mondta Istennek (Jób 42,2-6):

,,Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál. Ki akarja eltakarni örök rendemet tudatlanul? - kérded. Valóban olyasmiről szóltam, amit nem érthetek: csodálatosabbak, semhogy felfoghatnám. Hallgass meg, hadd beszéljek! - kértem. Én kérdezlek, te meg oktass engem! - felelted erre. Eddig még csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban."

Látjuk ezt Izráel népe történetében és szenvedésében Egyiptomban. Miután Isten az egyiptomiakat elveszítette a Vörös tengerben és az izraelitákat megszabadította, Mózes és Mirjám éneket énekeltek az Úrnak (2Móz 15):

,,Éneket mondok az ÚRnak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett. Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom. Az ÚR vitéz harcos, ,,az ÚR" az ő neve. Szekereit, hadát a fáraónak tengerbe vetette, válogatott, legjobb harcosai belevesztek a Vörös-tengerbe. Elborította őket a mélység, kőként szálltak a mélybe. Jobbod, URam, dicső az erőtől, jobbod, URam, szétzúzza az ellenséget. Nagy fenséggel elsöpröd támadóidat. Ha elszabadul haragod, megemészti őket, mint tarlót a tűz. Haragod szelétől föltornyosultak a vizek, gátként megálltak a futó habok. Megmerevedett a mélység a tenger szívében. Üldözöm, megvan! - így szólt az ellenség. - Zsákmányt osztok mindjárt, kitöltöm a bosszúmat rajtuk. Kardomat kirántom ellenük, kezemmel kiirtom őket. Rájuk fújtál szeleddel, s elborította őket a tenger. Mint ólom merültek el a hatalmas vízben. Kicsoda olyan az istenek között, mint te, URam? Kicsoda olyan felséges szentségében, félelmetes dicső tetteiben, csodákat cselekvő, mint te? Kinyújtottad jobbodat, és elnyelte őket a föld. Hűségesen terelgeted e megváltott népet, erőddel vezeted őt szent hajlékodba. Hallják a népek, s beleremegnek, fájdalomban vonaglanak Filisztea lakói. Megrémülnek majd Edóm fejedelmei, Móáb hatalmasait rettegés fogja el, kétségbeesik Kánaán minden lakosa. Rettentő félelem szakad rájuk, hatalmas karodtól néma kővé válnak, míg átvonul a néped, URam, míg átvonul ez a nép, amelyet kiváltottál. Beviszed, és elülteted őket örökségednek hegyén, melyet lakóhelyednek készítettél, URam, a szent helyen, URam, mit kezed tett szilárddá. Az ÚR uralkodik örökkön-örökké!"

Mit tanított Isten az izraelitáknak a bajaik által Eszter idejében? Mit tanított Isten nekik azzal, hogy Hámánt felakasztották az általa készíttetett akasztófára? Mit tanított Isten nekik azzal, hogy ellenségeiket megölték azon a napon amikor azok azt tervezték hogy őket megölik?

Mindig emlékeznünk kell arra az igazságra amit Pál apostol mond nekünk a Róma 8,28-ban:

,,Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott."

Amikor bajokon mész keresztül, tudd, hogy Isten tisztogat téged. Tudd, hogy a próbák azért vannak mert Isten azt akarja hogy bizonyos leckéket tanítson meg neked.

A második dolog amit látunk ebben az igeszakaszban ezekről a leckékről az, hogy:

II. Ezek nem mindig nyilvánvalóak.

Van amikor a leckéket könnyű felismerni és van amikor nem könnyű azokat felismerni. Ez az amit itt látunk. Az özvegy össze volt zavarodva. Nem értette, hogy mi történik. Arra következtetett, hogy a bűne miatt halt meg a fia. Rosszul gondolta. A fia halálának nem volt semmi köze az ő bűnéhez. Nem ezt tanította neki Isten. Isten nem büntette őt az ő bűnéért ahogyan ő azt gondolta. Valójában valami egészen más történt.

Tévedett, de ezt a tévedést mások is elkövetik. Sokan téves következtetéseket vonnak le Isten gondviseléséből. Ezt tette Jób három barátja. Azt gondolták, hogy Jób képmutató és hogy csak megjátssza az igazat, miközben ő bűnös. Nem fogták fel az igazi leckét amit Isten tanított. Elszállt a fejük felett. Nem értették meg, hogy Jób azért szenvedett mert ő volt a legigazabb ember a földön.

Izráel fiainak felvigyázói teljesen szem előtt tévesztették a leckét amire Isten tanította őket amikor Mózes elment a fáraóhoz és válaszként a fáraó megnehezítette a szolgálatukat. Dühösek voltak Mózesre és azt mondták neki (2Móz 5,21):

,,Nézzen rátok az ÚR, és ítéljen meg benneteket, mert gyűlöletessé tettetek bennünket a fáraó és udvari emberei előtt, és fegyvert adtatok a kezükbe, hogy megöljenek bennünket!"

Fogalmuk nem volt hogy mit cselekszik Isten.

Néha ilyenek az Isten leckéi, hogy nem értjük őket. Hosszú ideig Jób nem tudta, hogy mi történik. Csak a végén értett meg valamit belőle. De még akkor is, elismerte hogy nagyon keveset tud. Isten leckéit gyakran nagyon nehéz felismerni és megérteni. Amikor közöttük vagy - néha nem látod a lényeget. Csak a végén válik világossá Isten néhány célja. Látjuk ezt az igeszakaszunkban. Amikor az asszony kérdezte Illést a fia halálával kapcsolatban akkor Illésnek nem volt rá válasza. Nem tudta az okát. Nem volt válasza, hanem csak egy kérdése volt Isten felé. Azt kérdezte:

,,Istenem, URam! Még bajt is hozol erre az özvegyre, akinek én a vendége vagyok, és megölöd a fiát?!"

Isten útjai gyakran zavarba ejtőek. Nehéz meglátni hogy mire is akar tanítani bennünket. Olvastam egy példát egy hívő emberről akinek a fiútestvére meghalt. Az ember elmondja, hogy tudta hogy Isten valami leckéket akar ezáltal neki tanítani de az volt a benyomása, hogy nem érti igazán hogy mire is akarta őt tanítani. Néhány leckét látott ebben. Azt, hogy készülnünk kell a halálra. Azt hogy mi keresztyének jól kell meghaljunk. Azt, hogy nagy hitünk kell legyen a halállal szemben. Azt, hogy a lehető legtöbbet kell kihozzuk a rendelkezésünkre álló időből. Azt, hogy vigyáznunk kell hogy ne a keresztyénség kis dolgaira összpontosítsunk és szem elől tévesszük közben a nagy dolgokat. Azt mondja még az ember, hogy ez az eset segített neki jobban megérteni a szenvedést és a halált és jobban értékelni Krisztust, az Ő munkáját és a szeretet irántunk.

De ugyanakkor azt mondja, hogy továbbra is ott van benne az a kérdés hogy Isten mire is akarja őt ezáltal tanítani. Úgy gondolja hogy a lényeget nem érti, nem látja, a nagy leckét. Talán az lenne, hogy jobban értékelje Krisztust, a szenvedéseit és a halálát - teszi fel a kérdést. De nem biztos benne.

Isten leckéi nem mindig nyilvánvalóak. Ez azt jelenti, hogy bíznunk kell Istenben még akkor is amikor nem értjük az Ő útjait. Isten utai nem a mi utaink. Magasabbak a mi utainknál. (Ézs 55)
Jóbnak erős hite volt Istenben. Semmi sem tudta eltüntetni. A nagy szenvedés közepette azt mondta (Jób 13,15):

,,Bár megöl engem, mégis reménykedem benne."

Amikor nem érted, hogy Isten mit cselekszik - bízz Benne, keresd Őt. Kérd, hogy nyissa meg szemeidet, hogy meglásd a leckéket amiket tanít neked.

III. A harmadik nagy igazság amit látunk ebben az igeszakaszban, bármilyen furcsán is hangozzék ez, az, hogy Isten nagy kegyelemben részesítette az asszonyt.

Első látásra úgy tűnhet mintha Isten a haragját öntötte volna ki erre az özvegyasszonyra. De pontosan az ellenkezője történt. Isten kegyelme keresi őt.

Illés nemsokára elhagyja ezt az özvegyasszonyt és visszatér Izraelbe. Ha úgy ment volna el a próféta tőlük, hogy az özvegyasszony fia nem hal meg, akkor az asszony sok kegyelemből kimaradt volna. Ha a fia nem halt volna meg és nem lett volna visszahozva az életbe akkor az asszony került volna közel az Úrhoz. Az a lecke, hogy a liszt és az olaj nem fogyott el, nem volt elegendő ahhoz hogy az asszony kötődjön az Úrhoz. Úgy tűnik, hogy ebből az asszony még nem értette meg, hogy Isten számára mennyire fontos. Nem került még elég közel az Úrhoz az első csodán keresztül. Nem gyakorolt reá akkora hatást amekkorát kellett volna. Nagyobb kellett volna legyen a hite Isten hűségében, szeretetében, hatalmában. De nem volt. Amikor a fia meghalt akkor a hite mintha eltűnt volna. Azt mondta Illésnek:

,,Mi bajod van velem, Isten embere? Azért jöttél hozzám, hogy emlékeztess bűnömre, és megöld a fiamat?"

Nem volt olyan erős a hite mint Ábrahámé és Jóbé. Isten célja az volt, hogy olyanná tegye a hitét.

Emlékeztek Ábrahám hitére (Zsid 11,17-19):

,,Hit által ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor Isten próbára tette, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéreteket kapta, akinek megmondatott: ,,Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni." Azt gondolta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett."

Bízott és engedelmeskedett.

Ugyanezt a hitet látjuk Jóbban. Amikor mindenét elveszítette - a hite továbbra is erős volt Istenben. Mit tett a borzalmas hírek hallatán? Imádta Istent.

Jób 1,20-21: ,,Jób ekkor fölállt, megszaggatta köntösét, és megnyírta a fejét. Azután a földre esve leborult, és így szólt: Meztelenül jöttem ki anyám méhéből, meztelenül is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el, áldott legyen az ÚR neve!"

Erős (nagy) hite volt Istenben.

Istennek a célja ezzel a próbatétellel az volt, hogy nagyobb kegyelemben részesítse az özvegyasszonyt és fiát. Az özvegyasszonynak szüksége volt arra, hogy megtudja, hogy Illés Isten embere és hogy az Úrnak beszéde az ő ajkán: igazság. Szüksége volt arra, hogy jobban megismerje a bűnösségét és Istent. Szüksége volt arra, hogy jobban higgyen Isten szavának, hogy jobban bízzon Istenben. Ezért Isten próbára tette. Egy rövid időre elvette tőle a fiát, hogy ezáltal mindezt megadja neki, hogy ezáltal ilyen nagy kegyelembe részesítse. Ez az egész történet a kegyelemről szól - Isten üdvözítő kegyelme hozzá jön és üdvözíti.

IV. Végül azt szeretném mondani azoknak akik nem keresztyének, hogy ez az igeszakasz felhívja a figyelmeteket, hogy szükségetek van nektek is arra, hogy az Isten kegyelme hozzátok jöjjön és üdvözítsen.

Isten kegyelmén kívül halál van. A halál jött el ehhez a fiúhoz. Isten kegyelmén kívül nem volt számára semmi reménység. Szükségetek van Isten kegyelmére. Forduljatok Jézushoz. Meghalt azért, hogy akik Benne hisznek éljenek. Forduljatok Jézushoz. Szenvedett és meghalt és ily módon legyőzte a nagy átkot a halált amely ellenünk van.

Forduljatok Jézushoz. A múltbeli bűneitek nem akadály Isten kegyelme számára. Ezt az asszonyt megmentette Isten a múltbeli bűne ellenére. Isten magához vonta őt a kegyelmével. Ő vár hogy hozzá jöjj imádságban, hogy könyörüljön rajtad. Kérjél kegyelmet tőle. Bízzál Benne, Ő megadja. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Nehéz próbák
  2021-09-30 07:47:39, csütörtök
 
  Nehéz próbák

Textus: 1Kir 17,17-24

Mekkora szomorúságban volt ez az özvegyasszony. Azonban amikor a próféta megjelent az életében és segített rajta és a fián, hogy életben maradjanak mekkora öröm tölthette el és a jövőjüket milyen biztatónak, napfényesnek láthatta. Van férfi a háznál. Ő özvegyasszony volt. Magányos volt. Van férfi a háznál aki segítheti és aki védelmezheti. Milyen biztonságban érezhette magát az asszony az Illés érkeztével és azzal hogy beköltözött hozzájuk és hogy a liszt és az olaj nem fogyott el. Minden nap volt étel az asztalukon, az éhínség ellenére ami volt az országban. Azt gondolom, hogy amikor az asszony látta, hogy megoldódott a problémájuk, hogy nem haltak éhen, hogy van mit egyenek akkor arra gondolhatott, hogy gondmentes, napfényes jövő vár rájuk, hogy nem fogja baj érni őket most hogy ott van a próféta náluk. De aztán a 17-dik vershez érkezünk ahol ezt olvassuk:

,,Történt ezek után, hogy megbetegedett az asszonynak, a ház úrnőjének a fia, és betegsége olyan súlyossá vált, hogy már nem is lélegzett."

Ha azt gondolta, azt képzelte hogy baj- és gondmentes jövő vár rájuk, hogy nem lesz részük szenvedésben egy jó hosszú ideig akkor rosszul gondolta, Ha azt remélte hogy csupa jó vár rájuk a jövőben akkor ez a tragédia összetörte reményét.

Mindnyájunk élete és minden amit magunk körül látunk a változásról és a hanyatlásról, romlásról, pusztulásról szól. Könnyűnek képzeljük el az életünket. De aztán változások történnek. S akkor megértjük hogy az élet tele van változásokkal és állandó hanyatlással, romlással. A dolgok nem olyanok amilyenek kellene legyenek és nem is fognak olyanok lenni amilyeneknek lenniük kellene. Milyen sokan a múltban élnek azért mert félnek a jelentől vagy a jövőtől. Azt elfelejtik hogy mennyi nyomorúság volt a múltjukban, mennyi vihar, mennyi sötét nap. Nem lehet elmenekülni a jelen problémái elől a múltba való meneküléssel. Egy olyan világban, világmindenségben élünk amely tele van változásokkal és állandó hanyatlással, romlással. Minden a pusztulás felé halad. Olyan életet élünk amely tele van furcsa, titokzatos eseményekkel. Nem várhatjuk hogy könnyű élet vár ránk miközben haladunk keresztül ezen a siralomvölgyön, ezen a változásokkal és hanyatlással teli völgyön. Ez a bűn és halál helye, területe. Nem várhatjuk hogy nem fog itt bennünket szenvedés és fájdalom érni. Ez a valóság. Ilyen ez a világ amiben élünk. Egy állandóan változó, folyamatosan hanyatló, a pusztulás felé tartó világ ez. Az Ige mondja ezt. Nézzetek körül. Nézzünk egymásra. Mennyire megváltoztunk mi is. A külsőnk, a testünk. Mindez vonatkozik Isten gyermekeire is. Minket is érnek betegségek. A keresztyének is meghalnak.

Azt gondolja valaki itt közülünk hogy mindig tavasz és nyár lesz az életében? Hogy élete végéig nem fogja őt baj, nyomorúság érni? Ha igen, akkor rosszul gondolod. Ez nem a mi otthonunk. Nem itt van számunkra a végső megnyugvás, hanem a mennyben. Nem lehetünk megelégedve azzal amit ez a világ nyújt számunkra, nem érezhetjük magunkat itt jól mivel zarándokok vagyunk. Furcsa föld, furcsa élet, furcsa dolgok érnek bennünket.

Minden jó lesz ezentúl. minden rendben lesz gondolhatta ez az özvegyasszony azonban Istennek más terve volt ezzel a családdal. Isten szerette az ő két szolgáját, két hívőt, az volt a célja velük az ők megpróbálásukkal hogy több gyümölcsöt teremjenek, hogy növelje és jobban elmélyítse a belé vetett hitüket. A változásokkal az életünkben ez a célja Istennek.

A nehéz próbákról szeretnék ezen az alkalmon beszélni.

Az asszony számára nehéz próba volt amikor a fia meghalt az ölében. Jakab arról beszél, hogy Istennek a célja ezekkel a nehéz próbákkal az életünkben az, hogy próbára tegye a hitünket, hogy ezek által erősítse, és hogy ezek által felnőttkorú keresztyénekké formáljon. Szükségünk van az életünkben Isten megszentelő munkájára, arra hogy érett keresztyénekké tegyen, hogy szükségünk van arra hogy a hitünk növekedjen, mélyüljön az Úrban.

Három dolgot szeretnék elmondani erről a nehéz próbáról.

I. Az első az, hogy ez a nehéz próba váratlanul érte őket. Hirtelen, gyorsan, váratlanul halt meg a fia. Nem volt ideje arra hogy még mielőtt meghal Illéshez vigye. Amikor Illés megjelent Sareptában, akkor az özvegyasszony azt várta, hogy a fia meg fog halni. De most nem várta azt, hogy a fia meghal. Miért volt a próba annyira váratlan? Miért érte őket a próba annyira váratlanul? És ez az ami részben nehézzé teszi a próbát.

1. Először is azért, mert ők egy hatalmas áldás közepette éltek.
A dolgok jól alakultak náluk. Az Úr szokatlan, különleges jóindulatát, kegyét élvezhették.

17.vers: ,,Történt ezek után..." - Isten gondviselése

Mik után? Isten csodálatos gondoskodása után. Egy csoda közepette éltek. Ilyen áldások közepette egyáltalán nem számítottak arra, hogy a fia meghal. Emellett még az is szólt, hogy hát vajon nem azért küldte Isten hozzájuk a prófétáját hogy megmentse őket az éhhaláltól? Olyan képtelenségnek összeegyeztethetetlenségnek, ellentmondónak tűnt ez.

Mi is beleesünk ebbe a téves gondolkodásba hogy minden jól alakul az életünkben, süt a nap életünk egén, nincsenek különösebben nehéz próbák az életünkben és hajlamosak vagyunk ebből arra következtetni hogy nem is lesznek vagy ha nem is tudatosan gondoljuk ezt, de ahogy élünk az erre enged következtetni. Valahol lelkünk legmélyén tápláljuk azt a reményt, azt a gondolatot hogy jelenleg tőlünk távol van minden nehéz próba, nem érhet minket jelenleg tragédia. A tény, a valóság viszont az, hogy Isten gyakran próbára teszi az Ő népét nehéz próbák által amikor ők élvezik az áldásait. És ilyenkor mi nem várjuk a nehéz próbákat, pedig kellene hogy várjuk, de nem várjuk. Jób jut az eszembe. Isten hatalmasan megáldotta. A legistenfélőbb ember volt az ő idejében a földön. Hirtelen nehéz próbák sorozata jött az életébe. A napsütéses idők, amikor lelki magaslatokon vagyunk jobban felkészítenek minket hogy kezelni tudjuk a viharokat. A megerősítés időszakai amikor megerősítse vagyunk az Úr örömével és amikor Isten áldó keze rajtunk van megerősítenek a próbákra, a nehéz időkre. Isten felkészítette Illést és az özvegyasszonyt a csoda által, a kegyelmével és áldásával, azzal hogy gondoskodott róluk csodálatos módon hogy életben maradjanak, ezzel felkészítette őket, egy még nagyobb, nehezebb próbára, hogy tudjanak azzal szembenézni, amely próba megkövetelt egy még nagyobb csodát, egy még nagyobb áldást és amiből egy még nagyobb áldás származott számukra. Mi nem szeretünk nagy és nehéz próbákban lenni. A nagyobb csodát és nagyobb áldást szeretnénk.

2. Másodszor azért érte őket ez a próba váratlanul mert az Úrnak való engedelmesség és szolgálat helyén voltak.

Illés és az özvegyasszony is azt tették amit az Úr mondott nekik. Önzetlenség. Engedelmesség. Hit. Az Úrnak való engedetlenség mindenféle bajt hozhat az életünkbe. Reánk hozhatja a fenyítés, fegyelmezés vesszejét. De bolondság azt gondolni hogy Isten minden egyes alkalommal a bűnünk miatt küld bajt reánk. Amikor nehéz próba van az életünkben akkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy valami rossz dolgot tettünk és azért van az a próba az életünkben. A Jób barátai is azt gondolták hogy Jóbbal azért történtek azok a szörnyű dolgok mert képmutató, mert valami nagy bűnt követett el. Tévedtek. Nagyon messze álltak az igazságtól. Amikor Isten a fenyítés vesszejével látogat meg bennünket akkor azt tudjuk világosan hogy miért teszi. Fel tudjuk sorolni, hogy mi rosszat tettünk és miért kapunk fenyítést tőle. A nehéz próbák fő oka a hitünket érinti, a hitünkkel van összefüggésben.
A nehéz próbák nem mindig a bűneink miatti büntetést jelentik hanem sokszor azért küldi ezeket Isten az életünkbe hogy ezek által próbára tegye a tőle kapott rendkívüli kegyelmi, lelki ajándékainkat.

3. Harmadszor azért érte őket ez a próba váratlanul mert előtte már keményen meg voltak próbálva.

Illés próbára volt téve azáltal hogy egyedül meg kellett álljon Aháb király előtt és az Isten ítéletéről szóló üzenetet át kellett adnia neki. Majd utána próbára volt a téve a Kerit-pataknál amely kiszáradt. Az özvegyasszony próbára volt téve azáltal hogy készült meghalni, már csak egy marék lisztje és egy kevés olaja volt ami még neki és a fiának sem volt elég arra hogy jól lakjanak és Isten azt parancsolta neki, hogy először Illésnek készítsen egy kis lepényt és majd utána magának és a fiának. Micsoda szegénység! Éhínség! És ezenkívül elveszítette a férjét. Elég nagy, nehéz próbák ezek. És akkor ráadásul most még az egyetlen gyereke is meghal a karjai között. Annyira igazságtalannak látszik ez! Hát nem volt eleget próbára téve! Most még ezt is ráküldte az Isten?! Egyik próba a másik után. És amikor nehéz próbák sorozatán mész keresztül akkor megkísért az a gondolat miután lejárnak, hogy a jövőben nem leszel keményen megpróbálva. Miért próbál minket annyit az Úr? Azért hogy erősítse, növelje a hitünket.

Példa: Spurgeon mondta az Ábrahám megpróbáltatása kapcsán, hogy a legnehezebb próbák közül némelyek az életünk végén jönnek és nem az életünk elején.

A nehéz próbában látod meg hogy milyen a hited, hogy van-e igaz hited Istenben, hogy egyedül Istenben bízol-e. Az ilyen helyzetekben derül ki hogy a hitünk kin nyugszik, kire támaszkodik vagy kin vagy min alapszik.

Példa: Háborgó tenger. Ijedt tanítványok. Jézus kérdése: Hol van a hitetek? A vihar váratlanul érte őket. Miben bíztok? Mert ha a hitetek a helyén lenne akkor tudnátok hogy a hajó nem fog elsüllyedni még akkor sem ha megtelik vízzel.

II. A második dolog amit elmondhatunk erről a nehéz próbáról az, hogy nagyon zavarba ejtő volt.

Két kérdés jut eszünkbe a próbákkal kapcsolatban. 1.) Miért van ez a próba az életemben? 2.) Mit tegyek most?

Az első kérdéssel kapcsolatban az özvegyasszony mind Illést mind magát hibáztatta a fia haláláért.

18. vers: ,,Mi bajod van velem, Isten embere? Azért jöttél hozzám, hogy emlékeztess bűnömre, és megöld a fiamat?"

Megértjük az asszony reakcióját, úgy-e? Valószínű hogy mi is így reagáltunk volna ha velünk történik ez meg. Elborította a szomorúság, a lelki fájdalom. Miért történt ez velem? Teljesen értelmetlen volt ez számára. Amikor Isten gyermekét elönti a szomorúság és a szenvedés mint itt ebben az esetben ezt a szegény özvegyasszonyt akkor könnyen megeshet az, hogy elfelejti a barátai, a családja sőt még az Istennek iránta való jóságát és nagyon sértően, bántóan viselkedik velük szemben. A szomorúságunkban és szenvedésünkben kezdjük sajnálni magunkat. Letámadjuk őket és vádoljuk. Ezt tette az asszony Illéssel.

Hibáztatta magát a bűne miatt, azt gondolva, hogy Isten az ő bűne miatt vette el a fiát tőle. Magát is hibáztatta a próba miatt. A vádaskodásai alaptalanok voltak.

Illés sem értette, hogy Isten miért tette azt amit tett.

20. vers: ,,Istenem, URam! Még bajt is hozol erre az özvegyre, akinek én a vendége vagyok, és megölöd a fiát?!"

Ha nem is értjük olykor hogy Isten mit miért tesz, de akkor is mindig hinnünk kell azt hogy Istennek megvan a szilárd, jó és bölcs oka arra amit tett és tesz.

Jn 13,7: ,,Jézus így válaszolt neki: Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted."

III. Harmadszor és utoljára, ez a nehéz próba céltudatos, tervszerű volt.

Istentől volt ez a dolog. Ő vette el a fiú életét. Ő adja és Ő veszi el az életet. Ő küldte azt a halálos betegséget a fiú életébe. Ő küldte azt a nehéz próbát. Ő tette próbára a hitüket.

Róm 8,28: ,,Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott."

Mind tudjuk. De tényleg tudjuk? Mi volt a célja Istennek ezzel a próbával az özvegyasszony életében? Azt gondolom, hogy kettős célja volt.
1. Az egyik az volt hogy ez az özvegyasszony világosabban, jobban lássa és megértse a bűnösségét.

Amikor jól alakulnak a dolgok az életünkben akkor nem igazán látjuk a bűneinket az életünkben, a szívünkben. Érdekes hogy amikor nehéz próbák érnek bennünket, a lelkiismeretünk érzékenyebbé válik a bűn iránt. Küld próbákat az életünkben hogy megvizsgáljuk a szívünket, az utainkat, hogy törekedjünk az ő kedvében járni. Hogy meglássuk a bűneinket és megtérjünk azokból Hozzá és egyre jobban hasonlítsunk Krisztushoz, hogy szentek legyünk miképpen Ő szent. Ezt akarja Isten velünk kapcsolatosan. Ez a célja, az akarata velünk. Megtisztít a bűnöktől a próbák által és szentekké tesz. A szentséget munkálja bennünk belülről kifelé.

2. Másodszor, ennek az özvegyasszonynak szüksége volt az Úr Igéjében való nagyobb hitre. Más szóval szüksége volt arra, hogy jobban higgyen az Úr Igéjében.

Szüksége volt Isten világos megismerésére. Szüksége volt hogy jobban bízzon az Ő szavában és az Ő utaiban.

A nehéz próbán átmenve tudta azt mondani:

24. vers: ,,Most már tudom, hogy te Isten embere vagy, és hogy igaz a te szádban az ÚR igéje!"

Ez vonatkozik reánk is. Szükségünk van Isten világos megismerésére. És szükségünk van még több, még nagyobb hitre az Úr Igéjében, hogy higgyük, hogy tudjuk, hogy igaz az Úr Igéje. Meggyőződés. Gyakorlati ismeret, tudás ez, nem elméleti.

Isten belevisz minket nehéz próbákba azért, hogy ,,hogy a mi megpróbált hitünk, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, a dicsőségre és a tisztességre." (1Pt 1,7)

Hogy érett keresztyénekké növekedjünk fel, hogy egyre inkább hasonlókká legyünk Krisztushoz.

Isten áldása az emberen, és boldog az az ember aki amikor keményen próbára van téve azt tudja mondani szívéből Isten valamelyik igazságára vonatkozóan ,,Most már tudom..." ,,Eddig csak hallottam róla; a lelkészemtől sokat hallottam erről, de most már tudom, most tudom a szívemben, tudom tapasztalat által."

Jób 42,5: ,,Eddig még csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak."

Eddig elméletben ismertelek. Eddig elméletben tudtam rólad. Most tapasztalat által ismerlek, most a szívemmel ismerlek téged. Ez a célja Istennek a próbákkal az életünkben: ismerni Őt, ismerni az Ő szavát, tudni azt, hogy az Ő szava igaz. Isten írja be az Ő szavait a szíveinkbe az Ő nevéért! Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Cselekedd Isten akaratát!
  2021-09-19 22:33:57, vasárnap
 
  Cselekedd Isten akaratát!

Textus: 1Kir 17,7 - 16

,,Egy idő múlva azonban kiszáradt a patak, mert nem volt eső az országban.
Ekkor így szólt hozzá az ÚR igéje: Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és maradj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad. Fölkelt tehát, és elment Sareptába. Amikor a város bejáratához érkezett, éppen ott volt egy özvegyasszony, aki fát szedegetett. Odakiáltott neki, és ezt mondta: Hozz nekem egy kis vizet valamilyen edényben, hadd igyam! Amikor az elment, hogy vizet hozzon, utánakiáltott, és ezt mondta: Hozz nekem egy falat kenyeret is magaddal! De az asszony így felelt: A te Istenedre, az élő ÚRra mondom, hogy nincs miből. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve kisüssem azt magamnak és a fiamnak. Azt most megesszük, azután meghalunk. Illés azonban ezt mondta neki: Ne félj, csak menj, és tégy úgy, ahogyan mondtad; de előbb készíts belőle egy kis lepényt, és hozd ki nekem! Magadnak és a fiadnak csak azután készíts! Mert így szól az ÚR, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki addig, amíg az ÚR esőt nem bocsát a földre. Az asszony elment, és Illés szavai szerint járt el. És evett ő is meg az asszony és a háza népe is mindennap. A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki az ÚR ígérete szerint, ahogy igéjében, Illés által, megmondta az ÚR."

2006. május 15-én David Sharp a Mount Everestről (Himalája hegyéről) ereszkedett lefelé, amikor a hegyoldalnak csapódott, és elgyengült. Kevéssel az ütközés után összeesett, majd leült egy, az északi gerincen fekvő nagy szikla mellé 8535 méter magasságban. Mark Inglis, aki éppen a csúcs felé tartott, megtalálta Sharpot. Felvette a kapcsolatot a bázistáborral, hogy megtudakolja, mit tegyen. Inglis és a csapata azt az üzenetet kapta, hogy másszanak tovább, mivel Sharp már órák óta ott volt, így lényegében már halottnak nyilvánítható. Inglis otthagyta Sharpot meghalni, és folytatta útját a csúcs felé. Később, a történtek után Inglis azt mondta az új-zélandi tévének, hogy: “A probléma az, hogy 8500 méteren még magadat is rendkívül nehezen tudod életben tartani, nemhogy mást. Semmit sem tehettünk." Inglis otthagyta Sharpot meghalni. Ami egészen meghökkentő, hogy még aznap legalább 30 ember követte Inglis példáját. Mindannyian elhaladtak Sharp mellett, és ott hagyták. Sharp egyedül halt meg. Azoknak az embereknek a tette, akik elhaladtak Sharp mellett eszembe juttatja egy japán hegymászó szavait, aki azt mondta az ilyen helyzetekről, hogy: “8000 méter felett az erkölcs megszűnik létezni." Azok az emberek azt mondták, hogy nem segíthettek, mert ha segítettek volna, ők is meghaltak volna. Az emberek azt fogják mondani neked, hogy bizonyos körülmények között nem kell engedelmeskedned Isten Szavának. Ha ezt az esetet nézzük, mondhatjuk, hogy 8000 méter felett. Adolf Eichmann egyike volt a Holokausztért leginkább felelős náciknak. Kiváló szervezői készséggel rendelkezett, és segített igazgatni a zsidók, haláltáborokba történő tömeges deportálásának logisztikáját. 1942-ben Eichmannt kinevezték szállítási adminisztrátornak, melynek következtében az ő felügyelete alá került minden vonat, amely zsidókat szállított a lengyelországi haláltáborokba. Olyan jó munkát végzett, hogy 1944-ben Magyarországra küldték, ahol lelkesen állt munkába, folytatva a zsidók deportálását. Olyan hatékonyan dolgozott, hogy amíg ott volt több, mint 400.000 magyar zsidót deportáltak, majd öltek meg a haláltáborokban. A háború után Eichmann Argentínába menekült. 1960-ban a Moszad (Izrael nemzeti hírszerző titkosszolgálata) elkapta, majd Izraelbe vitték tárgyalásra. A legfőbb védelmi pontja azt volt, hogy ő csak “parancsot teljesített". Végül akasztásra ítélték, amit 1962-ben végre is hajtottak. Eichmann utolsó szavai ezek voltak: “Engedelmeskednem kellett a háború és a lobogóm szabályainak. Készen állok." A Sátán egyik nagy hazugsága az, hogy bizonyos körülmények között nem kell engedelmeskedned Isten Szavának. Ami felől azonban teljesen bizonyosak kell legyünk az nem más, minthogy ez egy hazugság. 11 nappal Sharp halála után, hegymászók egy másik csoportja a csúcs felé haladva megtalálták Lincoln Hall-t, szinte ugyanabban a helyzetben, mint amilyenben korábban Sharp volt, annyi különbséggel, hogy ő 150 méterrel magasabban volt, mint Sharp. Ahogy Sharpot, úgy Hallt is magára hagyták meghalni. A társai elhagyták. Sapka, kesztyű és oxigén nélkül volt ott már jó ideje. A hegymászók azonban, akik ráleltek (Dan Mazur, Andrew Brash, Myles Osborne és Jangbu Sherpa) megszakították a megmászási/csúcselérési kísérletüket, és úgy döntöttek, hogy megpróbálják megmenteni Hallt. Visszaadták Hallra a sapkáját és a kesztyűit, vizet és élelmet adtak neki, majd segítettek a lemászásban. Mire a felső táborba értek, Hall már a saját lábain járt. Az esélyek ellenére megmentették. Azt tették ami Isten akarata volt, ami helyes volt. A bajban levő ember megsegítését a körülmények, önmaguk és a logikus, ésszerű gondolkodás elé helyezték.

Ez az amit látunk az igeszakaszunkban is. Az özvegyasszony nem szenvedett amiatt hogy segítette Illés prófétát. Valójában, hasznára, áldására volt az, hogy a prófétának készített a marék lisztből először egy kis lepényt, hogy maga és a fia elé helyezte őt. Amire Isten tanít bennünket ebben az igerészben az, hogy:

I. Bíznod kell Istenben és az Isten akaratát kell tenned, mivel ez a helyes, függetlenül, hogy milyenek a körülményeid - és a következményeket hagyd Istenre. Más szóval, a kötelességünk, a felelősségünk hogy engedelmeskedjünk Isten akaratának elsőbbséget élvez az körülményekkel szemben.

Az életkörülményei Illést nem bátorították arra, hogy azt tegye amit Isten parancsolt neki. Sarepta (olvasztótégely, finomító, tisztító) 13 km-re volt Szidóntól. Szidón királya Etbaal volt, aki Jezábel apja volt. Jezábel Aháb felesége volt. A Baal imádat központja volt. A leggonoszabb királyság volt. ,,Ez véget vett a szolgálatomnak." ,,Ez veszélyes lépés." A logika azt mondja erre, hogy ez bolondság. Úgy tűnik mintha Illés öngyilkosságot követne el ezzel a lépéssel, a kívülállók számára. Egy másik dolog. Kérit-patakja 161 km-re volt Sareptától.

Figyeljétek meg az özvegyasszony helyzetét, életkörülményeit. Gondoskodnia kellett egyetlen gyermekéről, a kisfiáról. Odamegy hozzá a próféta és azt mondja neki, hogy Isten azt mondta neki, hogy először neki süssön egy kis lepényt. Halljátok az anya szívét? ,,De a fiam." ,,De mi van ha nem gondoskodsz a fiamról?" Nagyon szegény volt. A körülményei azt sugallták, hogy ő szorul segítségre, hogy rajta kell segíteni és nem fordítva, hogy ő segítsen máson. Csak egy kis liszttel és olajjal rendelkezett. Mondhatta volna a prófétának, hogy még neki és a fiának sem elég arra, hogy jól lakjanak. Azt mondta, hogy van egy marék lisztje és egy kevés olaja. Valószínű, hogy egy idő óta beosztotta a maradék ennivalójukat. Valószínű, hogy hónapok óta éhesek voltak és ez volt az utolsó maradék ételük. Igazat mondott amikor azt mondta a prófétának, hogy nincs megspórolt eledelük egy harmadik személynek, hanem csak annyi van, hogy neki és a fiának elég arra, hogy pár nappal tovább éljenek. Hozhatott volna fel kifogásokat hogy miért nem segít a prófétán. Például hogy ezzel veszélynek teszi ki a maga és a fia életét, mivel Illés egy körözött személy volt, akit Aháb király mindenütt kerestetett hogy kivégezze. Voltál már olyan helyzetben amikor valami kifogást tettél arra nézve, hogy miért nem engedelmeskedtél Isten akaratának? Ez az engedelmesség és hit próbája volt az özvegyasszony számára. Mindketten - a próféta és az özvegyasszony - elsőbbséget adtak az Isten parancsának. Isten értékelte ezt. Van amikor nem akarjuk cselekedni Isten parancsát. Nem akarjuk vállalni azt ami ezzel együtt jár.

De vajon helyes lett volna az ha nem segíti a prófétát? Illés éhes volt és szomjas. Helyes lett volna megtagadni tőle egy kis lepényt? A válasz az, hogy: NEM. Helytelen lett volna az ha nem segíti ki a prófétát egy kis lepénnyel. A Máté 22,39-ben Jézus a második nagy parancsolatot adta.

Máté 22,39: ,,Szeresd felebarátodat, mint magadat."

Valójában Jézus az Ószövetséget idézi, a törvényből idéz a 3Móz 19,18 - ból. Ez a második kőtáblán levő parancsolatok összegzése volt. Azt látjuk tehát, hogy az a parancs, hogy úgy szeress másokat ahogyan önmagad már a törvény adásától érvényes volt. Már az Ószövetségben meg volt követelve ennek gyakorlása. Ez az özvegyasszony bár pogány volt arra volt felszólítva hogy annyira szeresse Illést mint önmagát és a fiát. Jézus kibővítette ezt a kötelességet amikor a földön volt és tanította majd bemutatta a példájával, hogy hogyan kell szeressük egymást. Ezt mondta a tanítványainak:

Jn 13,34: ,,Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!"

Önfeláldozó szeretettel kell szeressük egymást. Jézus annyira szeretett bennünket, hogy helyettünk és érettünk a keresztre ment. Nem magára gondolt, nem magával foglalkozott, hanem másokra gondolt, másokkal foglalkozott, másokra figyelt. Önmagát feláldozta hogy örök életünk legyen. Azt tanította nekünk, hogy jobban kell szeressünk másokat mint önmagunkat. Az özvegyasszony ezt tette. Vizet adott a prófétának és először neki sütött lepényt. Micsoda önzetlen szeretet! Az Isten akaratát, parancsát önmaga és fia elé helyezte. Az Isten akaratának való engedelmesség elsőbbséget élvezett az életében szemben az énjével. Istent tette meg az életében az első helyre, ő pedig elfoglalta az utolsó helyet. Így fogunk előre haladni az életben.

E parancsolatok fényében, világos, hogy ha csak annyi eledelünk lenne is ami nekünk elég, akkor sem hagyhatnánk figyelmen kívül azokat akiknek kevesebb van mint nekünk. Ez az özvegyasszony köteles volt hogy segítsen Illésen. Ha valaha ilyen helyzetben kerülsz akkor másokat jobban kell szeresd mint önmagad.

De valaki ellenvetésként mondhatja ezt:

Ha ilyen helyzetben így cselekszünk, akkor biztos, hogy meghalunk.

Ezt érezte ez az özvegyasszony. Félt segíteni Illésen. Ezért mondta neki Illés először azt, hogy (13 vers): ,,Ne félj."

Ez az igeszakasz elmondja nekünk hogy miért nem kell féljünk ilyen helyzetben.

II. Isten gyakran gondoskodik az emberekről és megmenti őket, amikor azt gondolják, hogy most meg fognak halni.

Ez az özvegyasszony azt gondolta, hogy nemsokára meg fog halni. Azt mondta Illésnek, hogy a maradék lisztből kisüti az utolsó lepényt magának és a fiának, és azt megeszik és azután meghalnak. Azt gondolta, hogy közel a vég számukra. Nem maradt semmi ennivalójuk és halálra fognak éhezni. De Illés azt mondta neki, hogy ne féljen. Nem kell féljen attól, hogy ha a helyes dolgot cselekszi, vagyis az Isten akaratát cselekszi akkor meg fog halni.

A Sátán gyakran próbálja rávenni az embereket, hogy így gondolkodjanak:

,,Vétkeznem kell. Ha nem teszem, rosszabbul fogok járni, valami szörnyű dolog fog történni velem vagy azokkal akiket szeretek. Ha a kevés ételem megosztom másokkal, akkor mindnyájan éhen fogunk halni és senki nem fog életben maradni."

Ez ostobaság. Nem helyes így gondolkodni a dolgokról mivel Isten képes nagy dolgokat cselekedni az Ő népéért. Képes megmenteni őket. Itt azt látjuk, hogy a vékabeli liszt és a korsóbeli olaj nem fogyott el. Isten megmentette az özvegyasszonyt és fiát. Nem haltak éhen.

A Bibliában újra és újra azt látjuk, hogy Isten hatalma teljesen váratlanul, nem várt módon érkezik meg az emberekhez, és gondoskodik róluk. A hollók gondoskodtak Illésről, ez egy másik példa. Isten mannával tartotta el a népét a pusztában, ez egy másik példa. Látunk egy másik példát a 2Kir 7-dik fejezetében. Nagy éhínség volt az országban. Annyira súlyos volt a helyzet, hogy az emberek egymást ették meg. Amikor a király készült megöletni Elizeust, akkor a próféta így szólt:

,,Halljátok meg az ÚR igéjét! Ezt mondja az ÚR: Holnap ilyenkor egy szeá finomliszt egy sekelbe meg két szeá árpa is egy sekelbe fog kerülni Samária kapujában."

De a király egyik embere ezt nem hitte és azt mondta:

,,Még ha az ÚR megnyitná is az ég csatornáit, ez akkor sem történhetne meg!"

Nem hitte el, hogy Isten képes ezt megtenni. Ezért Elizeus azt mondta neki, hogy ez meg fog történni, hogy a saját szemével látni fogja a csodát amit Isten cselekszik, de nem fog enni az eledelből. A tömeg másnap agyontaposta a kapuban. Az Isten akaratának való engedelmesség elsőbbséget kell élvezzen az életünkben az emberi érvelésnél, a logikánál, a logikus gondolkodásnál. A logika lehet áldás a hívő ember életében. Példa Sámson anyja. De ha a logika az Isten parancsának való engedelmességet megelőzi az életünkben akkor az átok és nem áldás. Van amikor Isten olyan parancsot ad nekünk ami nem logikus, ami értelmetlen az emberi értelem számára, ami ostobaság a mi gondolkodásunk szerint. Nem megérteni kell amit Ő parancsol nekünk hanem engedelmeskedni annak. Így vezet előre minket Isten az élet útján, a lelki felnőttkorúság felé. És Ő előre visz a kudarcaink ellenére is mivel megígérte hogy a jó munkát amit elkezdett bennünk azt befejezi. Isten elkezdte és bevégezi bennünk a kegyelem munkáját. Jézus elvégzi a népe megszentelését. Isten akarata az hogy előre vigye a népét. És Ő előre viszi őket a hit és engedelmesség próbáin keresztül. Isten általad munkálkodik. Az előrehaladás gyakran lefelé haladás. Heves próbák. Amikor engedelmeskedünk Isten Igéjének akkor előre haladunk az Istennel való együttjárásunkban.


Isten képes nagy dolgokat megcselekedni a népéért. Képes megszabadítani őket amikor emberileg teljesen reménytelennek látszik a helyzet amiben vannak. Fontos, hogy ezt mindig észben tartsuk. Amint olvassuk a:

2Krón 16,9: ,,Mert az Úr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, a kik ő hozzá teljes szívvel ragaszkodnak."

Nem kell féljünk, mert Isten hatalma nagy. Képes megszabadítani minket. Amint az apostol írja az:

Ef 3,20: ,,Annak pedig, a ki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint."

Isten képes megmenteni bennünket. Úgy amint ezzel az özvegyasszonnyal cselekedett, Isten gyakran gondoskodik az Ő népéről és megmenti őket amikor azt gondolják, hogy meg fognak halni. Ez az egyik oka annak amiért nem kell attól féljünk, hogy Isten akaratát cselekedjük (a helyes dolgot). Akkor is az Ő akaratát kell cselekedned, vagyis a helyet dolgot, amikor úgy tűnik, hogy emiatt meg fogsz halni. Isten képes megszabadítani téged.

De természetesen van ezzel egy probléma.

Isten mindig képes megszabadítani népét a biztos haláltól - de Ő nem mindig ezt választja.

De a lényeg az, hogy még mindig nem kell félnünk. Soha nem kell féljünk az Isten akaratát cselekedni. Isten nem mindig szabadítja meg a haláltól azokat akik Benne bíznak. Jézus erre egyértelműen felhívja a figyelmünket. Ezt mondta az ellenségeinek:

Mt 23,33-36: ,,Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképen kerülitek ki a gyehennának büntetését? Annakokáért ímé prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök én hozzátok: és azok közül némelyeket megöltök, és megfeszítetek, másokat azok közül a ti zsinagógáitokban megostoroztok és városról-városra üldöztök. Hogy reátok szálljon minden igaz vér, a mely kiömlött a földön, az igaz Ábelnek vérétől Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, a kit a templom és az oltár között megöltetek. Bizony mondom néktek, mindezek reá következnek erre a nemzetségre."

Jézus azt mondta, hogy némelyeket a szolgái közül megölnek, másokat megostoroznak és üldöznek. Nem lesznek megszabadítva. Ez volt sok igaz embernek és prófétának az osztályrésze.

Tehát nem azt mondom nektek, hogy Isten mindig meg fog szabadítani benneteket, hogy a keresztyének nem fognak éhen halni ha engedelmeskednek Istennek, hogy a vékabeli lisztjük és a korsóbeli olajuk soha nem fogy el.

De attól még nem kell félnünk. Jézus azt mondta nekünk, hogy ne féljünk azoktól akik a testet megölhetik, de ennél többet nem tehetnek. (Mt 10,28) Ha valaki azt mondaná, hogy biztosan meghalnának, ha helyesen cselekednének, ha megosztanák az ételt, akkor azt kérdezném attól: hogyan akarsz meghalni?

Úgy akarsz meghalni, hogy engedelmes vagy Istennek? Vagy úgy, hogy engedetlen vagy Istennel szemben?

Dániel könyvében látjuk, hogy Sadrak, Mésak és Abéd-Negó tudták, hogy Isten képes megszabadítani őket a tüzes kemencéből. De azt mondták Nebukadneccar királynak hogy ez nem számít. Azt mondták (Dán 3,17-18):

,,Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó, király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!"

Azt fogják tenni, ami helyes, függetlenül az eredménytől. Ez kell legyen a mi elhatározásunk is.

De többről van itt szó. Azt kell megértsük, hogy a liszt és az olaj, a mennyei manna a pusztában, meg az hogy a hollók gondoskodtak Illésről egy nagyobb igazságra hívják fel a figyelmünket. Mire hívják fel a figyelmünket? Mit tanítanak nekünk? Azt tanítják nekünk, hogy:

III. Isten az életünk.

Maga a kenyér tart minket életben? Rendelkezik életadó erővel? Ettől függ az életünk vagy ez csupán egy eszköz amit Isten felhasznál azért hogy fenntartsa az életünket? Ez csupán egy eszköz amit Isten használ. Isten az életünk. Az Ő hatalmas szava az ami fenntart minket. Az Ő szavának való engedelmesség a mi életünk. Emlékeztek amikor Jézus találkozott a samáriai asszonnyal a kútnál a János ev. 4-dik fejezetében? Amikor Jézus inni kért tőle akkor az asszony ezen meglepődött és tétovázott és ezt mondta Jézusnak: ,,Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok? Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal." (9. vers) Jézus erre így válaszolt: ,,Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! - te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet." Az asszony újabb kérdést tett fel neki. Azt kérdezte tőle, hogy honnan venné az élő vizet, hiszen merítőedénye nincs és a kút mély. Azt kérdezte tőle, hogy Ő nagyobb mint az atyjuk Jákob. Jézus így válaszolt (13-14 versek):
,,Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne."

Az élő víz, amelyet Jézus ad, tartósan kielégíti az embert, és egy új állapotba való belépést jelenti az ember számára - meg van mentve és bővölködő életet él - és a Lélekkel való kapcsolatot. (Lásd Jn 3,5)

Később amikor a tanítványok visszatértek a városból ennivalóval, biztatták Jézust hogy egyék. De Ő azt mondta nekik (32. vers) : ,,Nekem van mit ennem, amiről ti nem tudtok." A tanítványok elcsodálkoztak és azt kérdezgették egymástól, hogy vajon valaki hozott neki enni. De Jézus ezt mondta nekik: ,,Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját."

Jézus eledele az volt, hogy Isten iránti engedelmességben éljen. Ez volt az Ő életelve. Ez tartotta Őt fenn. Ezt látjuk akkor is amikor az ördög megkísértette a Máté 4-ben.

40 napos böjt után Jézus megéhezett. A kísértő odament hozzá és azt mondta:
,,Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!"

A ,,ha" szócskát lehet úgy is fordítani, hogy ,,mivel". Az ördög nem kérdőjelezte meg Jézus hatalmát, hogy képese a köveket kenyérré változtatni. Hanem ő próbálta rávenni Jézust, hogy tegyen csodát, hogy ezáltal megszűnjön bízni az Atyában. A Sátán azt sugallta Jézusnak, hogy az Atya nem visel gondot rá, hogy Ő éhen fog halni ha nem veszi kezébe a dolgokat. Jézus így válaszolt (Mt 4,4): ,,Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik."
Jézus a 5Móz 8,3-ból idézett, ahol Mózes emlékeztette a népet arra, hogy Isten hogyan táplálta őket mannával a pusztában és hogy a táplálékuk, az életük nem a földi eledelből, a kenyérből származott - hanem Istentől és az Ő fenntartó, megtartó erejétől. Azáltal élünk, hogy Benne, az Ő hatalmában, az Ő szavában bízunk.

Isten az életünk. Ő tart fenn bennünket. Minden lélegzetünk Tőle van. Ő ad erőt minden sejtünknek és Ő teszi képessé azokat hogy megfelelően működjenek. Ő táplálja a testünket eledellel. Az életünk nem attól függ hogy eszünk vagy nem eszünk - hanem Istentől és az Ő jótetszésétől. Ahogy Jób mondta a Jób 12,10-ben: ,,Az ő kezében van minden élőlény élete és minden ember lelke."

Jézus ezt mondta a tanítványainak a Máté 6,31-33-ban:
,,Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek."

Még ha éheznél is, nem úgy kellene keresned az ennivalót mintha az lenne a legfontosabb dolog ahhoz, hogy életben maradjál. Nem, a legfontosabb dolog az életben maradásodhoz az Istennek való engedelmesség - az, hogy éljél az Ő dicsőségére, szeresd embertársaidat, keresd hogy mindenben Istent dicsőítsd.

Miből áll az életed? Mi az életed elsődleges elve? Nem ételből és italból áll. Nem abból áll, hogy mennyi vagyonod van. (Lk 12,15) A válasz megadva van nekünk a Kolossé 3,1-4 versekben. Ezt írta Pál apostol:
,,Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel! Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben."

Testvérek, Isten Krisztussal együtt feltámasztott bennünket. A menny polgárai vagyunk. Krisztus az életünk. A neki való engedelmesség a kulcsa az életünknek. Nem kell féljünk attól, hogy veszteség ér bennünket ha engedelmeskedünk Neki. Ellenkezőleg, ha engedelmeskedünk Neki akkor Ő gazdagon megjutalmaz bennünket. Bízzunk Istenben és tegyük azt ami helyes, függetlenül a körülményektől. Ne féljünk. Isten velünk van. Ő az életünk. Engedelmeskedjünk Neki és a következményeket bízzuk Rá. Ő nem fog csalódást okozni nekünk. Valójában, Isten azt ígéri, hogy ha a rendelkezésünkre álló forrásokkal Neki szolgálunk, akkor Ő még többet fog adni nekünk, hogy ezáltal még jobban segíthessünk másokat.

2Kor 9,6-11: ,,Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert ,,a jókedvű adakozót szereti Isten". Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségetekből jusson minden jó cselekedetre. Amint meg van írva: ,,Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké." Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét. Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely általunk hálaadást szül Isten iránt."

Végül, azt szeretném mondani a nem keresztyéneknek, hogy életeteknek nincs alapja. Fizikailag éltek, de az életetek értelmetlen. Az utolsó napon minden munkátok meg lesz vizsgálva és Isten hiányosnak fogja találni azokat. A próba tüze meg fogja emészteni azokat és kiderül róluk, hogy az egész széna, szalma, pozdorja és fa. Értéktelenek. Egyedül Jézusban nyerhet értelmet az életetek. Szükségetek van Rá, hogy megmentsen benneteket az ördög zsarnokságából, a bűn rabságából, a bűn nagy átkától - az örök haláltól. Forduljatok Jézus még ma imádságban. Kérjétek hogy szabadítson meg benneteket. Az Ő Igéje igaz. A sareptai özvegyasszony ezt megtapasztalta. Ő elhitte amit Isten neki mondott. Isten megmentette. Kövessétek példáját. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Előrehaladás a keresztyén életben
  2021-09-15 21:39:38, szerda
 
  Isten hogyan ad előrehaladást népének a keresztyén életben?

Textus: 1Kir 17,1-16

Az élet tele van bizonytalanságokkal. Nem tudjuk hogy mit tartogatnak számunkra a napok. Látjuk ezeket a bizonytalanságokat Illés életében is. Miután Isten parancsára átadta Isten üzenetét Aháb királynak, Illés ugyancsak Isten parancsára elment egy kiszáradó patakhoz, a Kerit-patakhoz és leült a patak mellett. Ott lakott elrejtettségben legalább egy évig. Szeretném majd megkérdezni egy napon Illést a mennyben, hogy mit csinált ott a patak mellett egy évig. Az a hely egy nagyon magányos hely volt. Semmi nem volt ott ami magára vonhatta volna a figyelmét. Az egyedüli esemény minden nap az volt amikor a hollók reggel és este húst és kenyeret vittek neki az Isten által kijelölt időpontban. Nehéz hely lehetett a számára azt gondolom, hiszen egyedül volt ott legalább egy évig. Egy magányos embernek ez hosszú idő. De ugyanakkor az ott eltöltött idő Illés számára a felkészülés ideje volt. Isten felkészítette szolgáját egy nagyobb szolgálatra, továbbá, hogy hasznosabb legyen az Úr munkájában és egy nagyobb hitre. Ezen a helyen is várnia kellett az Úrra. Az ott eltöltött idő alatt Isten növelte a hitét, a hasznosságát és növekedett Isten kegyelme az életében. Illés válsággal kellett szembenézzen ahogyan mi is sokszor válsággal kell szembenézzünk. A patak amely a vizet biztosította az életben maradásához kiszáradt. Kiszáradt mert nem volt eső. Eső pedig azért nem volt mert Isten megvonta az esőt az országtól. A király és a nép gonoszsága, bálványimádása miatt vonta meg Isten az esőt tőlük. Illés Isten nagy szolgája együtt szenvedett a néppel. Szenvedett ő is Isten ítélete alatt ami az országon volt. Illés nem tudta hogy mit tartogat számára a jövő. Nem tudott ott maradni víz nélkül. Illésnek is mint Isten minden gyermekének szüksége volt a kegyelem mélyebb munkájára az életében. Hozzánk hasonló természetű ember volt. Szüksége volt arra, hogy a kegyelem növekedjék az életében, hogy nagyobb legyen a hite Istenben, hogy nagyobb legyen az ereje a szolgálatban. Az egyedüli mód arra, hogy hasznosabb legyen az Úr munkájában, hogy növekedjen a hite, hogy jobban hasonlítson Krisztushoz, az Isten gondviselése által lehetséges, Aki olyan helyekre vezet el bennünket ahol próbára tesz bennünket és ahol bizonyítanunk kell a hűségünket iránta. Isten az ő gondviselésében nehéz helyzetekbe vezet bele minket amikkel nem könnyű megküzdeni azért hogy növekedhessünk a hitben, hogy előre haladhassunk a megszentelődés útján.

Erről szeretnék ma este beszélni : Isten hogyan viszi előre az ő népét?

I. Olyan helyre vezet el bennünket ahol próbára teszi az ígéretébe vetett hitünket. Ha azt kéred Istentől, hogy vezessen előre a megszentelődés útján, hogy adjon neked növekedést a hitben, a kegyelemben, hogy tegyen még érettebbé lelkileg, hogy vezessen el a lelki felnőttkorúságra, akkor biztos lehetsz abban, hogy olyan helyre visz el téged ahol próbára teszi, megvizsgálja az ígéretébe vetett hited.

7vers: ,,Egy idő múlva azonban kiszáradt a patak, mert nem volt eső az országban."

A Kerit-patak csendes hely volt a próféta számára ahol közösségben lehetett az Úrral, ahol gondolkodhatott azon, hogy mi Isten akarata az életre nézve, hogy mire van szüksége a népnek. Sok ideje volt elmélkedni Istenen, a helyzetén. Azt mondanám magamban, egy ilyen helyzetben, látva, hogy a hollók minden nap hozzák nekem a húst és a kenyeret: ,,Isten szeret engem hiszen minden nap gondoskodik rólam, miközben mások éheznek vagy éhen halnak. Mennyire gondomat viseli Isten! Mennyire jó hozzám az Isten!" A probléma az ilyen helyzettel az, hogy egy idő után elkényelmesedsz. Hozzászoksz. Elkezded természetesnek venni. Első alkalommal olyan csodálatos volt amikor láttad érkezni a hollókat, olyan csodálatos volt az ő kegyelme irántad és az hogy az Úr veled van. Isten megígérte hogy gondodat viseli. Ott vagy és látod hogy nap mint nap gondoskodik rólad. És ezt megszokod. Természetesnek veszed. Nem értékeled már annyira. De itt előrehaladásról van szó. Növekedésről. Szeretnénk lelkibbek, szentebbek lenni.

Majd látta, hogy a patak egyre kisebb lesz és az Úrtól nem jött semmi parancs. Majd kiszáradt a patak mielőtt az Úr igéje szólt volna hozzá. Szeretném megkérdezni Illés egy napon a mennyben, hogy mennyi idő telt el aközött, hogy kiszáradt a patak és aközött, hogy az Úr szólt hozzá. De kiszáradt.

Kísértés. Ilyenkor mire szokott gondolni a hívő ember, amikor kifogy a készlet, amikor megszűnik a gondoskodás? Erre: Mi rosszat tettem? Mi a baj velem? Isten megígérte, hogy a patakból ihatok, de most nem ihatok mert nincs benne víz. Nem vagyok többé próféta? Isten haragszik reám? Nem élhetek víz nélkül. Az egyik legnehezebb dolog amivel a hívő ember szembesül az amikor Isten ad neki egy ígéretet, majd olyan körülmények közé helyezi ahol az az ígéret többször is beteljesül majd hirtelen ennek vége szakad. Nehéz helyzet az amikor az ellátás és a kényelem megvonva vannak. És ilyenkor abba a téves gondolkodásba esünk hogy az egész csak véletlen volt, szerencsés egybeesés, és nem az isteni kegyelem bizonyítéka, jele. Kritikus helyzetben találta magát a próféta. Mit fogok tenni? Isten kudarcot vallott? NEM. Az ígérete jó volt továbbra is. Ő hű volt továbbra is.

Az a tény hogy a patak kiszáradt csupán arról szólt, hogy Isten valami jobbhoz vezeti el a szolgáját és ezt kellett elhinni. Ez egyáltalán nem a vég volt. Ez valami újnak, nagyobb hasznosságnak a kezdete volt. Az Úr vezette el őt a patakhoz. Most pedig azt akarta, hogy Illés menjen el egy másik helyre, és hogy megtapasztaljon nagyobb áldásokat és nagyobb kegyelmet. Isten egyáltalán nem hagyta el őt. Az hogy kiszáradt a patak és hogy ezáltal megszűnt az ellátás csupán azt jelentette, hogy Isten adni fog a szolgájának további útmutatást, parancsot. Lejárt a kiképzés ideje. Illés hittel várt az Úrra. Nem ment el sehova. Várt az Úrra további vezetésért. Ezt kell tegyük mi is amikor kiszáradnak a patakaink, elfogynak a készleteink, amikor az Úr ígéretébe vetett hitünk megpróbálva van. Imádkozol hogy tegyen Isten Krisztushoz hasonlóvá, lelkileg érettebbé stb. Isten azt mondja rendben, akkor próbára teszem az ígéretemben vetett hited. Légy csendben. Nehéz csendben lenni a nehéz időkben és várni türelmesen. Lelki kiszáradás: amikor nem megy az imádkozás, az igeolvasás, amikor hideg a szívünk, nincs remény, nincs hit, akkor is el kell higgyük, hogy ő nem hagyott el minket. Elhagyott az Úr? Nem. Kivezetett minket abból a nyomorúságos állapotból. Megpróbálja, megvizsgálja az ígéretében való hitünket. Ő mindig hű a szavához. Bármilyen mélyen legyél lelkileg várjál az Úrra. Ő nem fog csalódást okozni. Nem fog cserben hagyni.

Isten úgy visz előre, hogy próbára teszi az ígéreteibe vetett hitünket.

II. Másodszor Isten úgy visz előre, hogy ad nekünk egy új próbát, ami abból áll, hogy próbára tesz bennünket, hogy engedelmeskedünk-e a szavának.

Akarunk megújult kegyelmet, megújult hitet, megújult reménységet. Az Úr azt mondja: rendben. Adok neked egy új próbát. Próbára teszlek téged, hogy engedelmeskedsz-e a szavamnak és ezáltal előre viszlek téged. Mert az Isten Igéjének való engedelmesség mindig előrehaladás, az engedetlenség pedig visszafelé haladás.

Új parancs. Próba: engedelmeskedik Isten akaratának, szavának Illés? Az Isten akaratának való engedelmesség kapcsán fontos, hogy megértsük az Isten akaratát. Mi Isten akarata számomra az adott helyzetben amiben vagyok? Mit kér tőlem? Pál apostol felhívja a figyelmünket arra, hogy keressük az Isten akaratát és igyekezzünk megérteni az Isten akaratát. Ha Isten az Uram, akkor megcselekszem azt amit ő parancsol nekem.

Hogyan ismerhetjük fel, érthetjük meg az Isten akaratát?

1. Isten akaratát a Szentírásból ismerjük és értjük meg. Isten akarata észrevehető, felismerhető a Szentírásban.

Isten akarata Illés számára kijelentve volt az Úr igéje által.

8-9 versek: ,,Ekkor így szólt hozzá az ÚR igéje: Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és maradj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad."

Isten a szava által közölte az akaratát a sareptai özvegyasszonnyal is.

Ha növekedni akarsz a hitben, előrehaladni a lelki érettségben akkor Isten Igéjéhez kell forduljál. Tévedhetetlen az Ige, Tévedhetetlenül közli nekünk Isten akaratát. Az életünk meg kell feleljen Isten Igéjének. Ha nem felel meg akkor az nem Isten akarata. Ha valaki azt mondja, hogy ő Isten akaratát cselekszi. De ha nem azt cselekszi amit Isten Igéje mond akkor nem az Isten akaratát cselekszi. Ha meg akarod tudni Isten akaratát rád nézve akkor ne menj az érzéseid vagy a körülményeid után.

Illés engedelmes volt Isten akaratának minden egyes alkalommal amikor az kijelentve volt neki. Ezen nem kell elcsodálkozzunk. Ugyanis azt látjuk hogy Isten szava előkelő helyet foglalt el az életében, Isten szava nagy fontossággal bírt számára.

Mennyire fontos számunkra Isten szava? Mindenben az vezet?

Isten Igéje nem népszerű napjainkban. Ezért van akkora tudatlanság sokakban az Isten akarata kapcsán. Nem ismerik.

2.Isten akarata felismerhető, észrevehető a kellő időben.

Isten szólt Illéshez, közölte az akaratát Illéssel pont akkor amikor szükségben volt Illés, amikor a patak kiszáradt. A kellő időben szólt hozzá és közölte az akaratát a szolgájával. Ugyanígy a kellő időben adta ki a parancsot a sareptai özvegyasszonynak, amikor a készlete majdnem teljesen elfogyott, csupán annyija maradt hogy neki és a fiának egyszeri étkezésre volt elég. Sokan bizonyságot tudnak tenni, hogy amikor egy fontos döntés előtt álltak, amikor erős kísértéssel néztek szembe, amikor nagy szükségben voltak akkor Isten Igéje szólt hozzájuk és közölte velük hogy mit kell tenniük. Nem kell aggódni, nem kell kétségbeesni. Isten hűséges és közli akaratát. Azonban mi hűségesen kell olvassuk, hallgassuk, tanulmányozzuk az Ő szavát. Életünk része kell ez legyen.

3. Isten akarata felismerhető, észrevehető, megérthető szakaszokban, részekben.

Isten egyszerre egy lépést jelentett ki Illésnek és az özvegyasszonynak is. Így tanít meg minket Isten hogy szokásunkká váljék a szavának való engedelmesség és a Benne való bízás. Elég minden napnak a maga baja. A ma része. Ha többet akarunk megtudni Isten akaratából akkor engedelmeskedjünk annak amit Isten nekünk megparancsolt és így haladunk előre a keresztyén életben, a lelki fejlődésben. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Isten miért küldte el a szolgáját egy kiszáradó patakhoz?
  2021-09-05 22:17:44, vasárnap
 
  Isten miért küldte el a szolgáját egy kiszáradó patakhoz?

Textus: 1Kir 17,1-7

Isten miért küldte el a szolgáját egy kiszáradó patakhoz? Mire akarta ezáltal tanítani? Jelképesen mondva, Isten miért küld el bennünket egy kiszáradó patakhoz?

Amikor Isten oda küldte Illést a Kerit patakhoz akkor ezáltal próbára tette a hitét. Hollók és a kiszáradó patak.

I. Először is, Isten azért küldte el szolgáját egy kiszáradó patakhoz, hogy megtanulja mennyire fontos követni Isten akaratát lépésről lépésre.

Hogy megtanulja követni Isten akaratát lépésről lépésre. Isten adott neki egy küldetést, egy feladatot. Menjen és adja át az üzenetét Aháb királynak. Illés átadta. Majd miután befejezte az első küldetését, a szolgálatot amivel Isten megbízta, azután szólt Isten hozzá és adta neki a következő parancsot. Azután közölte Ahábbal, hogy mi az akarata vele, hogy mit kell megtennie. Illés addig nem tudta, hogy a mi a második lépés, a következő lépés amíg nem adta át Isten üzenetét a királynak és Isten nem mondta meg neki, hogy: ,,Eredj el innen..." Amikor Aháb király előtt állt akkor még nem tudta, hogy mi a következő lépés számára. Mit kell tennie utána. Isten csak azután jelentette ki akaratát Illésnek miután az üzenetét átadta a királynak. Nem kellett aggódnia Illésnek amiatt, hogy mit fog tenni azután miután a királynak átadta az Isten üzenetét. Ami érdekelte, ami foglalkoztatta az volt, hogy mi az Isten akarata most. Egyszerűen csak engedelmeskednie kellett Istennek és rábíznia magát Istenre, az ő gondviselésére. Isten vezet lépésről lépésre. Tedd meg az első lépést és várd meg amíg ő elmondja neked hogy mi a következő lépés. Hit által kell éljük e földi életünket. Életünket Isten Igéje kell hogy irányítsa. De hol a hit abban ha mi az egész előttünk álló utat akarjuk ismerni, ha mindent előre tudni akarunk egészen az út végéig, ha mi az egész utat akarjuk látni a végéig, ha mi előre minden lépést akarunk tudni. Ha előre tíz lépésben akarjuk tudni hogy mit kell tennünk akkor hol van abban a hívő élet, a hitből való élet? Hol van abban az Úrban való bizodalom? Hol van abban a Isten Igéjétől való függés? Ha előre minden meg van adva nekünk, akkor hogyan tanulunk meg az Isten Igéje által vezetve élni? Isten annyi világosságot ad, hogy egyszerre egy lépést meg tudjunk tenni az engedelmesség útján, hogy megértsük azt, hogy az adott helyzetben mi az Ő akarata, mit kér tőlünk, hogy cselekedjünk. Jézus szavai: ,,Ne aggódjatok a holnap miatt. Elég minden napnak a maga baja." Látásban akarunk járni és ezért nehéz megtanulnunk ezt a leckét, hogy hitben járjunk. Szeretnénk mindent mi irányítani, mindent kézben tartani, mindent ismerni, mindent előre tudni. Nem szeretjük a rossz meglepetéseket az életben. Félünk a rossz meglepetésektől. A test az értelemre támaszkodik. A hitetlenség előre mindent akar tudni. Nem tud várni az Úrra, a következő szóra, a következő utasításra, a következő lépésre. A hitetlenség független Istentől. Ha Isten nem mutatja meg a következő lépést, akkor majd megteszem én, eldöntöm a logikám, a megfigyelésem alapján hogy mi számomra a legjobb az adott helyzetben és azt teszem. Nem várom meg az Urat.

Péld 3,5-6: ,,Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet."

Ígéret. Ha Illés a saját eszére támaszkodott volna, akkor az utolsó dolog lett volna az, hogy a Kerit patakhoz menjen, hogy ott elrejtőzzön. Szerintem ha a maga értelmére támaszkodott volna akkor elindult volna egy evangélizációs körútra az országban. Lerombolni a bálvány szobrokat, leszámolni a tévtanítókkal. De még nem jött el az ideje ennek. Isten Igéje munkálkodik a szívében ott a kiszáradó patak mellett is. Amikor úgy tűnik hogy hasztalanul tölti a napjait ott a kiszáradó patak mellett, Isten csendben munkálkodik a szívében ott is az Ő szava által. Szól hozzá. Meg kell tanulja, hogy kövesse az Isten akaratát lépésről lépésre. Várni az Úrra. Ne vegyük kezünkbe a dolgok irányítását. Nem várunk hasztalan az Úrra. Nem igaz az, hogy ilyenkor haszontalanok vagyunk. Egy lépést tegyünk meg előre hitben és a következő lépést is tegyük meg hitben.

,,Igen, de ha megteszem ezt a lépést akkor nehézségbe kerülök". ,,Tedd meg ezt a lépést" - mondja az Úr - ,,és bízzál Bennem a következő lépést illetően. Bízd magad rám a következő lépést illetően." Illés megtette az első lépést. Átadta az üzenete a királynak. És akkor szólt az Úr hozzá. Nem előtte. Csak miután megtette az első lépést. Miután engedelmeskedett az Úrnak és elvégezte a feladatot. Isten azután megmutatta a következő lépést neki. Az akarata az volt, hogy menjen el és rejtőzzön el a Kerit-pataknál. Isten akkor közli velünk az akaratát ha először engedelmeskedünk neki. Amíg nem tesszük meg az első lépést, addig nem mutatja meg a következőt.

Példa: Ifjú lelkész. Első gyülekezete. Megtartotta az istentiszteletet. Mindenki el volt ragadtatva tőle. Második Úr Napján is ugyanazt az igehirdetést mondta el. Azt mondták a tagok, hogy lusta a lelkész. Harmadik Úr Napján ugyancsak azt az üzenetet mondta el. Erre odamentek hozzá, és mondták, hogy nagyon aggódnak miatta, hogy mindig ugyanarról prédikál és valami baj van vele. Miért ugyanazt prédikálja? Válasz: Azért mert valamit nem tettetek meg ami első alkalommal elhangzott. Azért prédikálok ugyanarról mert várom hogy mikor teszitek meg azt amiről első alkalommal prédikáltam. Ugyanígy az Úr. Csodálkozunk hogy miért nem kapunk több vezetést. Minél inkább engedelmeskedünk neki, annál többet kijelent nekünk az ő akaratáról. Meg kell tanuljunk Benne bízni teljesen lépésről lépésre. Félelemmel tesszük meg talán azt a lépést. Bízzuk magunkat az Úrra. Neki gondja van reánk. Hitben kell megtegyük azt a lépést. A hitünk növekszik és így meg tudjuk tenni a következő lépést.

II. Másodszor, Isten a szolgáját a saját biztonsága érdekében küldte el, egy kiszáradó patakhoz.

Aháb fenyegetést jelentett Illés életére. De a legnagyobb fenyegetést Illés számára ő maga jelentette. Pál apostol - tövis adatott a testébe, a Sátán angyala gyötörte a kijelentések nagysága miatt amiben részesült. Miért? Azért, hogy el ne bizakodjon, hogy fel ne fuvalkodjon. A büszkeség jelentette a veszélyt, a fenyegetést Pálra és Illésre is. Aháb előtt hirdette Isten üzenetét. A szavára Isten bezárta az eget. Ezek mind azt a veszélyt hordozták magukban, hogy Illés felfuvalkodjék, hogy elbízza magát, hogy elteljen magával. Ezért Isten el kellett küldje az emberek közül hogy megalázza őt és hogy felkészítse őt egy még nagyobb megtiszteltetésre, egy még nagyobb szolgálatra. Önfegyelem tanítása és arra is tanította hogy a mindennapi betevő falat tekintetében is tőle függjön, rá támaszkodjon. Alázatosan alávesse a saját akaratát Isten akaratának. Szüksége volt a Kerit pataki időszakra, az egyedüllétre, kiképzésre mielőtt részesült volna a Kármel hegyi megtapasztalásban. Szeretnénk a Kármel hegyi megtapasztalásokat, de a Kerit pataki megtapasztalásokat nem annyira. Ahhoz hogy Isten használni tudjon bennünket az ő szolgálatában, ahhoz meg kell alázzon bennünket. El kell vezessen oda ahol meglátjuk hogy tehetetlenek vagyunk, semmik vagyunk, kicsik vagyunk, teljes mértékben rászorulunk, és tőle függünk. Megtanít arra hogy teljesen tőle függjünk, ráhagyatkozzunk, Benne bízzunk. Amikor fontosaknak tartjuk magunkat, nélkülözhetetleneknek, pótolhatatlanoknak, szükségeseknek az Úr munkájában. Megtanít arra, hogy nem vagyunk nélkülözhetetlenek az Ő munkájában, hogy Ő nincs reánk szorulva, hogy nálunk nélkül is elvégezheti amit akar, elvégezheti az Ő munkáját. Nem Neki van szüksége reánk, hanem nekünk Reá. A kiszáradó patak - az alázat iskolája.

III. Harmadszor, Isten a szolgáját azért küldte el egy kiszáradó patakhoz, hogy fontos leckéket tanítson meg neki a hívő életről.

Az egyre apadó patak látványa. Apadó népszerűség megtapasztalása - Keresztelő János. A fogyatkozó patak megtapasztalása - némelyek megtapasztalják az egészségük elfogyatkozását. Az anyagi bővölködés elapadó pataka. Munkahely elvesztése. A hollóknak parancsolt hogy ott gondoskodjanak róla. Nem pánikolt be Illés. Nem ment el onnan. Ott maradt és az Úrban bízott, hogy Ő gondoskodik róla úgy ahogyan megígérte. Isten nem hagyott el. Nem feledkezett el rólad.

1.A próba helyén (a kiszáradásban levő Kerit-pataknál) Isten a szolgáit az ő abszolút szuverenitásának az igazságáról tanítja.

Parancsolt a hollóknak. Olyan Istenünk van aki korlátlan hatalommal rendelkezik. Uralkodik minden fölött. Az ördög fölött is. Parancsol mindenkinek és mindennek. Nem függ senkitől és semmitől. Amit akar azt megcselekszi. Tőle függ mindenki. Ő tart kézben mindent. Népének ellenségeit is képes népének jóakaróivá tenni.

Róm 8,28: ,,Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott."

2. A próba helyén (a kiszáradásban levő Kerit-pataknál) Isten arra tanítja a szolgáit, hogy értékeljék az imádkozás és a Vele való közösség titkos helyét.

Illés Istennel volt együtt. Nem volt ott semmi külső dolog ami elvonhatta volna a figyelmét. Semmi tevékenység nem volt. Imádkozás - erő. Kevés imádság - kevés erő. Keveset vagyunk Istennel. Tanít, hogy Hozzá menjünk és imádkozzunk, imádkozzunk, imádkozzunk Hozzá.

3. A próba helyén (a kiszáradásban levő Kerit-pataknál) Isten tanítja a szolgáit, hogy mit jelent bízni Benne fenntartás nélkül.

A patak apadt és apadt és apadt. Nem tudjuk hogy Illés szorongott-e emiatt, Mi talán szoronganánk, aggódnánk. Az Úr nem szólt hozzá addig amíg teljesen ki nem száradt a patak. Illés meg kellett tanuljon teljesen megbízni az Úrban.

3a.) Testvérek, nekünk egy olyan Istenünk van akiben teljesen megbízhatunk minden körülmények között.

4vers: ,,A patakból majd ihatsz, a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy gondoskodjanak ott rólad."

6vers: ,,A hollók hordtak neki kenyeret és húst reggel, kenyeret és húst este, a patakból pedig ihatott."

Ott kellett maradjon ahová Isten helyezte őt megbízva Benne, az Ő szavában. Megtanulta a leckét Illés - látjuk ezt amikor a sareptai özvegyasszonytól kéri hogy először neki süssön pogácsát a kevés lisztből és minden rendben lesz. Látjuk a Kármel hegyén ahol egy csomó vizet önt az áldozatra és az árokba és bízik hogy tűz által válaszol az Úr Neki.

4. A próba helyén (a kiszáradásban levő Kerit-pataknál) Isten felkészíti a szolgáit, hogy továbblépjenek a következő szakaszba a céljának megvalósításában. Felkészíti szolgáit a következő szolgálatra.

Ne add fel amikor Isten a hitedet próbára teszi. Tartsál ki egészen addig amíg a próba végetér.

1Pt 1,4: ,,hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, a dicsőségre és a tisztességre."

Küldjél ahová akarsz Uram, csak gyere Velem. Ha arra van szükségem, hogy a Kerit-pataknál legyek, hogy bizonyos leckéket ott megtanuljak, akkor küldjél oda, hogy az ott tanult leckék által hasznosabb szolgád legyek a Te országodban, a Te munkádban. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Az Úr szava eltávozik
  2021-09-05 22:08:42, vasárnap
 
  Az Úr szava eltávozik

Textus: 1Kir 17,2-7

A Szentírás azt tanítja, hogy az áldás és Isten Igéje együtt járnak. Isten azt kérte Izráel népétől. hogy a szava iránti engedelmességben éljenek és akkor számukra a föld ahol laknak tejjel és mézzel folyó föld lesz.

De azt látjuk az 1Kir 16,29-34 versekben, hogy bűn és hitehagyás volt az országban. A nép elfordult az Úrtól és parancsaitól és ezért Isten átkot bocsátott az országra. Illés azt mondta Aháb királynak, hogy nem lesz eső az országban hanem csak az ő szavára. Aztán egy figyelemre méltó dolog történt. Isten azt mondta Illésnek, hogy hagyja el az embereket.

,,Eredj el innen, menj kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-patak mellett, a Jordántól keletre! A patakból majd ihatsz, a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy gondoskodjanak ott rólad."

I. Az első fontos dolog amit látunk ezekben a versekben az, hogy Isten az Ő szavát eltávolítja az országból, Isten megvonja az Ő szavát a néptől.

A próféták voltak Isten szóvivői. Ők képviselték Istent a nép előtt. Illés neve szó szerint azt jelenti, hogy ,,Az Úr az én Istenem." A prófécia képviselője az Ószövetségben. Amikor Isten megparancsolta hogy menjen ki az emberek közül és később hogy hagyja el az országot akkor ez azt jelentette, hogy a prófétai funkció megszűnt Izráelben. Megszűnt a prófécia és az átok volt az országon.

Illés hirtelen bukkant fel. Váratlanul. Nem tudunk sokat a származásáról. Gileádban lakott. A szüleit nem ismerjük. Isten csendben készítette az előtte álló szolgálatra amivel majd megbízza őt. Nem volt angyal mint ahogyan némely rabbi gondolja. Hozzánk hasonló természetű ember volt; bűnös természettel rendelkezett mint mi és érzelmei voltak. Szenvedélyesen imádkozott. Szenvedélyesen hirdette az Úr szavát. Volt amikor nagy örömmel örvendezett és volt amikor el volt csüggedve és meg akart halni. Isten hűséges szolgája volt. Hirtelen megjelent és kihirdette Aháb királynak az átkot, hogy nem lesz eső azokban az esztendőkben a király és a nép gonoszsága miatt. Majd Isten megparancsolta neki hogy távozzék el onnan és rejtőzzön el a Jordántól napkeletre a Kerit patak mellett. Hasonló volt a helyzet mint amiről a zsoltáros a Zsoltár 74,9-ben ír:

,,Jeleket nem látunk, próféta nincs többé, és senki sem tudja, meddig tart ez még."
Az egyedüli különbség az, hogy a nép Illés idejében tudta, hogy a szárazságot években kell számolni.

Az is érdekes, hogy Illést Isten napkeletre küldte. Ezt mondta neki:

,,Eredj el innen, menj kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-patak mellett, a Jordántól keletre!"

A Szentírás néha a napkelet irányt úgy használja mint ami kapcsolatban van Istennek az emberek iránti ítéletével. Először ezt az 1Móz 3,24-ben látjuk. Miután Ádám vétkezett és Isten kiűzte őt és Évát az Édenből azt olvassuk:

,,És miután kiűzte az embert, odaállította kelet felől az Éden kertjéhez a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék azt az utat, amely az élet fájához vezet."

A kelet irány úgy van használva mint ami kapcsolatban van az ítélettel, amikor az emberektől meg van vonva Isten áldása.

Ezékiel könyvében is látjuk ezt a kapcsolatot. Az Ez 10,18-19-ben olvassuk, hogy a próféta látta eltávozni Isten dicsőségét a pusztulásra ítélt templomból a keleti kapun át.

Ez 10,18-19: ,,Akkor elvonult az ÚR dicsősége a templom küszöbétől, és megállapodott a kerúbok fölött. A kerúbok pedig fölemelték szárnyaikat, szemem láttára fölemelkedtek a földről, és elindultak a kerekekkel együtt. Az ÚR háza keleti kapujának a bejáratánál megálltak, és Izráel Istenének dicsősége ott volt fölöttük."

Tehát az a tény, hogy Isten Illést napkelet fele küldte jelentőséggel bírhat. Ábrázolhatja az ítélet nagyságát és borzalmát ami a népen volt. Isten Illésnek aki a prófécia képviselője volt az Ószövetségben azt parancsolta hogy hagyja el Isten népét. A prófécia el lett távolítva. A nagy próféta keletre ment. Isten eltávolította a szavát, az áldását, a jelenlétét Izráel népétől. Átok alatt lettek hagyva. Nagy nyomorúság ez számukra. Vétkeztek az Úr ellen. Figyelmen kívül hagyták a törvény tanítását és semmibe vették Isten prófétáinak figyelmeztetéseit. Ezért Isten átkot bocsátott az országra.

Sok lecke van itt számunkra amit meg kell tanulnunk.

I. Először is, értékelnünk és megbecsülnünk kell az Úr beszédét mivel az Igének való engedelmesség által részesülünk Isten áldásaiban.

Az Úr szava eltávozott Izráel országából és éhínség volt. Az áldás csak az Úr beszédének a jelenlétéből származik.

Testvérek, szeressétek az Igét. Építsétek be az életetekbe. Ez a ti életetek. Az ennek való engedelmesség az áldás forrása. Legyetek Dávodhoz hasonlóak aki ezt mondta:

Zsolt 119,72: ,,Jobb nekem a te törvényed, mint ezernyi arany és ezüst."

Zsolt 119,103: ,,Milyen édesek ínyemnek ígéreteid! Édesebbek, mint számnak a méz."

Zsolt 119,70: ,,Én pedig törvényedben gyönyörködöm."

Zsolt 119,41-48: ,,Teljesedjék be rajtam kegyelmed, URam, és megígért szabadításod, hogy választ tudjak adni gyalázóimnak, hiszen igédben bízom. Ne vedd ki számból teljesen az igazság beszédét, mert a te döntésedre várok. Meg akarom tartani törvényedet állandóan, mindörökké. Tágas téren járok, ha a te utasításodat keresem. Királyoknak is elmondom intelmeidet, és nem vallok szégyent. Gyönyörködöm parancsolataidban, mert szeretem őket. Elfogadom parancsolataidat, mert szeretem őket, és elmélkedem rendelkezéseiden."

Az ami történt Izráel országában Illés prótéfa idején, vagyis a nagy szárazság és éhínség, a fizikai és lelki áldások megvonása, az Úr Igéjének megvonása a néptől, az evangélium eltávozása az országból, félelmetes és nagy figyelmeztetés számunkra, hogy őrizkedjünk attól, hogy megszomorítsuk a Szentlelket.

Ef 4,30: ,,És ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki az ő pecsétje rajtatok a megváltás napjára."

Ő ,,szent" Lélek. Ő bennünk lakik. Minden bűn vagy szentségtelenség az életünkben támadás ellene. Az Ő megsértése. Amikor vétkezünk akkor megbántjuk Őt. Megsebezzük Őt akitől az üdvösségünk függ. Ha nem is vonul vissza véglegesen azoktól akikben lakozik, mégis amikor megszomorítva van, Ő visszatartja jelenlétének megnyilvánulásait.

II. Másodszor, azt látjuk az igeszakaszunkból, hogy a keresztyének gyakran másokkal együtt szenvedik azokat a következményeket amiket mások bűnei okoznak.

A keresztyének gyakran szenvednek a mások engedetlensége miatt.
Illés szenvedett a nép bűnei miatt.

Szenvedett amikor a Kerit-pataknál volt. Egyedül volt. Nem volt Izráel népe között - Isten választottai között. Isten irányítása alatt ő hirtelen megjelent, kihirdette az átkot majd nyomtalanul eltűnt. Nem maradt a nép között, hogy áldás legyen számukra. Isten megparancsolta, hogy menjen el kelet felé, és rejtőzzön el a Kerit-patak mellett, a Jordántól keletre, az emberektől távol.

Ez nehéz próba lehetett a próféta számára. Ugyanis az egyik legnagyobb vágya azoknak akik az Urat szolgálják az, hogy másoknak segítsenek - hogy az áldás eszközei legyenek, és nem az átok eszközei. Nem szeretik azt látni amikor Isten népe meg van büntetve, amikor Isten népe szenved.

Látjuk ezt a vágyat és szeretet Mózesben a Mózes 2-dik könyve 32-dik fejezetében. Amikor a nép vétkezett azáltal, hogy aranyborjút készítettek miközben Mózes fenn volt a hegyen, hogy átvegye Istentől a Tízparancsolatot, akkor Mózes közbenjárt értük. Azt mondta Istennek (31-32 versek):

,,Ó, jaj! Nagyon nagy vétket követett el ez a nép, mert aranyból istent csinált magának. Mégis, bocsásd meg vétküket! Mert ha nem, akkor törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál!"

Látjuk ezt a vágyat és szeretet Pál apostolban a Római levél 9-dik részében a harmadik versben, ahol azt mondja, hogy annyira szereti az ő népét, Izráelt, hogy ha lehetséges lenne, akkor vállalná értük még azt is, hogy ő maga legyen átok alatt, Krisztustól elszakítva, csakhogy ők üdvözülhessenek.

Pál szerette, ha az emberek hűségesek Istenhez. Erre kapunk utalást az 1Thessz 2,19-20 versekben. Pál azt mondta a thesszalonikai keresztyéneknek:

1Thessz 2,19-20: ,,Ki is volna a mi reménységünk vagy örömünk, koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor? Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk."

Pál szerette szolgálni Istent oly módon, hogy szolgálata nyomán emberek térjenek meg Istenhez akik hűségesek Hozzá és engedelmeskednek Neki - ez az apostolt nagy örömmel töltötte el.

De Illésnek nem volt ilyen szolgálata az ő elhívásának ebben az időszakában. Kihirdetett egy átkot és azután Isten parancsára eltávozott az emberektől. Nem tudjuk, hogy mennyi időt tartózkodott a Kerit-pataknál, de azt tudjuk, hogy három és fél évig távol volt az ő népétől. Egyedül volt. Nem tudta segíteni népét, kivéve az imádságai által, mégis ő nem tudott esőért imádkozni addig amíg Isten erre nem adott parancsot.

A nép bűnei lelki értelemben nagy gyötrelmet, fájdalmat okoztak a prófétának. Szenvedett lelkileg. Nem tudott szolgálni feléjük az Isten Igéjével.

De szenvedett külsőleg is a körülmények miatt. Szenvedett fizikailag. Nem volt fedél a feje fölött. Nem volt ahova lehajtania a fejét.

De nem Illés volt az egyetlen igaz ember aki szenvedett.

Bár Illés azt gondolta, hogy csak ő egyedül maradott aki hűséges az Úrhoz, az Úr később elmondta neki, hogy van még rajta kívül 7000 ember akik hűségesek maradtak Hozzá.

1Kir 19,18: ,,De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, amely nem hajolt meg Baal előtt, és minden szájat, amely nem csókolta meg őt."

Óbadjá a királyi palota felügyelője. 100 próféta a barlangban.

A 7000 hűséges szolgája az Úrnak nagyon szenvedtek. Egy részben az éhínség miatt, de még inkább amiatt, hogy Illés nem volt velük, hogy hiányzott nekik az ő tanítása. A többi próféta is el volt rejtve előlük, távol voltak tőlük. Nagy nehézséget kellett elszenvedniük.

Jézus beszélt erről a nehézségről az országban abban az időben.

Lk 4,25-26: ,,Igazán mondom nektek, hogy sok özvegyasszony élt Izráelben Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett azon az egész vidéken, de egyikükhöz sem küldetett Illés, csak a Szidónhoz tartozó Sareptába egy özvegyasszonyhoz.

Nagy éhínség volt. Ők is éheztek. Nem voltak tanítóik. Sokan közülük meghaltak. A 18-dik fejezetben értesülünk arról, hogy Jezábel sok prófétáját az Úrnak megölette.

Mit jelent ez számodra?

1. Először is ez azt jelenti számodra, hogy ha akkor is szenvedsz amikor hűséges vagy az Úrhoz, ne csüggedj el.
Nemcsak te szenvedsz mások bűnei miatt. Illés is szenvedett. Minden korban sok-sok keresztyén szenvedett. Jézus is szenvedett. Többet mint te vagy én. Ő nem a saját bűneiért szenvedett ugyanis Ő bűntelen volt. Ő tökéletes volt. Mások bűnei miatt szenvedett - a mi bűneink miatt. Tehát ha mások bűnei miatt szenvedsz - akkor lásd meg, hogy jó társaságban vagy - valójában a legjobb társaságban. Szenvedj türelmesen, örvendezve, tudva, hogy az Úr megtart és megszabadít téged.

2. Másodszor, ez azt jelenti számodra, hogy kész kell legyél alávetni magad Isten akaratának szívedből, még akkor is, ha nehéz.

Nem lehetett könnyű Illésnek otthagyni Izráel népét és elmenni a Kerit-patakhoz ahol egyedül volt. De engedelmeskedett. Az egyik legnagyobb kívánsága az volt, hogy áldás legyen népe számára. Amikor Isten azt mondta, hogy menjen ki a népe közül és évekig maradjon távol tőlük akkor nem lehetett könnyű engedelmeskedni. De engedelmeskedett.

Ábrahámnak sem lehetett könnyű engedelmeskedni Isten parancsának amikor Isten azt parancsolta neki, hogy áldozza fel Neki egyetlen fiát Izsákot. De engedelmeskedett. Micsoda példa számunkra Ábrahám.

1Móz 22,3: ,,Ábrahám fölkelt reggel, fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját meg Izsákot, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre, amelyet az Isten mondott neki."

Milyen nehéz lehetett Jézus számára kiinni a poharat amit az Atya készített el számára. Emlékeztek az Ő gyötrelmére a Gecsemáné kertben? Verejtéke olyan volt, mint a nagy vércseppek. Azt mondta a tanítványainak, hogy szomorú a lelke mind halálig. Kérte az Atyát, hogy ha lehetséges legyen eltávolítva tőle a pohár. Amikor jöttek a katonák hogy elfogják és Péter kirántotta a kardját, hogy megakadályozza ezt, akkor Jézus ezt mondta neki (Jn 18,11):

,,Tedd hüvelyébe a kardodat! Vajon nem kell kiinnom azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem?"

Isten Igéje kért tőled olyant aminek nagyon nehéz volt engedelmeskedni? Még ha nagyon nehéz is engedelmeskedned az Igének, akkor is engedelmeskedjél. Ha megtetszik neked egy nem keresztyén lány és el akarod venni feleségül, vagy megtetszik neked egy nem keresztyén fiú és hozzá akarsz menni feleségül, akkor mit teszel? Az Isten Igéjének engedelmeskedsz amely azt mondja, hogy ne házasodjál össze nem keresztyén személlyel vagy pedig a szívedre hallgatsz amely azt mondja, hogy meg kell házasodjál? Engedelmeskedjél Istennek még akkor is ha nehéz. Isten Igéje azt mondja, hogy dicsérd Istent akkor is ha szenvedsz, hogy adjál hálát Neki minden körülmények között még akkor is ha elveszi tőled azt aki (vagy ami) számodra a legdrágább. De lehet hogy a szívedben annyira csalódott vagy, annyira lesújtva vagy, hogy Jób feleségének szavai visszhangoznak a füleidben (Jób 2,9):

,,Átkozd meg az Istent és halj meg!"

Mit teszel ilyenkor? Engedelmeskedj Istennek még akkor is ha nehéz.

Isten Igéje azt mondja, hogy az igazat mondjad minden körülmények között. Arra gondolsz hogy ha az igazat mondod, akkor emiatt bajba kerülsz. Mit teszel végül? Engedelmeskedj Istennek még akkor is nehéz.

Isten Igéje azt mondja, hogy ne öld meg a magzatot. De talán ott van a szívedben, hogy ha életben hagyod akkor szégyen és nehézség vár reád. Hogy döntesz? Istennek engedelmeskedj még akkor is ha nehéz.

3. Harmadszor, az Illés eltávozásából azt látjuk, hogy Illés nem tudott segíteni a népnek.

A néptől való eltávozása a tehetetlenségére mutat rá. Nem tudott áldás lenni számukra. Egy átkot mondott ki rájuk, majd otthagyta őket és elment tőlük távol egy bizonyos helyre ahol hónapokig egyedül volt. Bizonyos értelemben, tehetetlen volt, hogy segítsen rajtuk.

Mózes sem tudott segíteni a népnek. Ő is tehetetlen volt egy bizonyos értelemben. A nép vétkezett azzal, hogy aranyborjú szobrot csináltatott magának és azt imádta, miközben Mózes fenn volt Istennel a hegyen. Kérte Istent, hogy bocsássa meg a nép bűnét. Hogy hagyja őket életben. De nem tudta az életét adni a népért. Nem tudott helyettük meghalni. Minden amit tudott mondani ez volt (2Móz 32,32) :

,,Mégis, bocsásd meg vétküket! Mert ha nem, akkor törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál!"

Ebben mind Mózes, mind Illés rámutat arra a tényre, hogy egy nála nagyobb kell hogy jöjjön. Jézusra irányítják a figyelmünket.

Jézus nagy szeretettel jött el a bűnösökért, és Mózessel és Illéssel ellentétben meg tudta menteni őket. Nem volt tehetetlen. Mózessel ellentétben Jézus nem mondta Istennek, hogy ha nem bocsátod meg bűneiket, akkor törölj ki engem az általad írt könyvből. Illéssel ellentétben nem ment ki a kapun kívül hiába szenvedni. Nem, Jézus szenvedett és meghalt a bűnösök helyett. Magára vette a bűneikért járó átkot és eleget tett Isten igazságos követelményének. Feltámadott a halottak közül és felment a mennybe, hogy helyett készítsen az övéinek.

3a. Testvérek, örüljünk Jézusnak!

Megszabadított bűneinkből. Eltávolította azokat tőlünk olyan messzire amilyen messze van napkelet napnyugattól. Isten családjába vezetett be bennünket. Megvásárolt magának a drága vérével. Nem vagyunk átok alatt - hanem áldás alatt és az Áldottban. Örvendezzünk a mi nagy Megváltónknak!

3b. Azoknak akik nem vagytok keresztyének azt akarom mondani, hogy szükségetek van Jézusra.

Csak Ő üdvözíthet benneteket. Mózes nem tudta megmenteni atyjafiait. Illés sem tudta megmenteni. Nem tudtak meghalni a bűnösök helyett mivel ők maguk is bűnösök voltak. Ha meghaltak volna, a saját bűneikért kellett volna meghalniuk. Nem mentheted meg magad. A bűn átka halál. Mi lesz? Meghalsz és szenvedsz örökké a bűneidért - vagy Jézushoz fordulsz imádságban és kéred Őt, hogy üdvözítsen? Most fordulj Jézushoz. Kérd hogy mentsen meg és bízzál Benne. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Isten megbünteti a bűnt
  2021-08-27 22:53:58, péntek
 
  Isten megbünteti a bűnt

Textus: 1Kir 17,1

A Szentírás azt tanítja, hogy Isten megbünteti a bűnt. A világ ezt nem hiszi. Tagadja. Elmondjuk az embereknek hogy a bűn szenvedést és nyomorúságot hoz az életükbe mire ők védekeznek. Megpróbálnak meggyőzni arról, hogy mi ebben a dologban tévedünk. Azt mondják nekünk, hogy nézzünk körül és figyeljük meg hogy az emberek tesznek mindenfélét és nem történik velük semmi rossz. Próbálnak meggyőzni bennünket arról, hogy bármit meg lehet tenni mert jó, mert elfogadott a társadalom által, csak egyedül a bűntudat nem jó. "Tegyed azt amit akarsz és ne legyen lelkiismeret-furdalásod miatta" - mondja a világ.

A világ azt mondja, hogy: a házasság előtti együttélés jó mivel a felek kipróbálják hogy találnak-e egymáshoz; a keresztyén házasságot köthet egy nem keresztyénnel mert az jó mivel csupán azt követi amit a szíve diktál; a házasságtörés és válás jó hogy ha egy boldogtalan házasságban él az ember; az abortusz nem gyilkosság, hanem a nő joga; a homoszexualitás nem rossz, hanem jó; azok rosszak akik ez ellen vannak; a kapzsiság és énközpontúság nem rossz hanem jó; jövendőmondás, horoszkóp, asztrológia jó dolgok, szórakoztató dolgok; a gyülekezettől való távol maradás az Úr Napján nem bűn; sokféle tevékenység van az Úr Napján amik szintén fontosak és tiszteljük mások szabadságát, hogy ők válasszanak, hogy mit akarnak; sok keresztyén elhanyagolja a gyülekezetbe való járást és ezzel megszegi Isten parancsát ami lejegyezve van a Zsidókhoz írt levél 10,25-ben és emellett azt gondolják, hogy ezzel sem maguknak, sem másoknak nem ártanak.

Egyszóval a világ bátorítja az embereket hogy vétkezzenek és azt mondja, hogy nem tesznek semmi rosszat és hogy nem lesz nekik rosszabb ha megcselekszik azokat a dolgokat amiket a szívük kíván. Sőt, azt mondja, hogy jobb lesz nekik ha követik a szívüket. Azt is kihangsúlyozza a világ hogy semmi rossz következménye nem lesz annak a magatartásuknak amit a Biblia elítél.

Az igeversünk üzenete ennek az ellenkezője. Azt tanítja hogy:

I. A bűnnek van következménye. A bűn következménye a büntetés.

Aháb király. Gonosz király volt. Arra bátorította a népet, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe imádni Izráel Istenét; pogány nőt - Jezabelt - vett el feleségül; imádta a Baált és Aserát; a nép követte őt; Hiélt felkérte hogy építse újjá Jerikó városát.

Mi volt mindennek a következménye? Isten elküldte Illés prófétát Aháb királyhoz. Illés ezt mondta:

,,És szóla Thesbites Illés, a Gileád lakói közül, Akhábnak: Él az Úr, az Izráel Istene, a ki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem harmat, sem eső nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint."

Aháb bűnös volt. Uralkodása alatt Izráel népe szörnyű bűnöket követett el. Ezért Isten megvonta az esőt az országtól és ennek eredménye pedig nagy szárazság volt. Sokan éhen és szomjan haltak. Közvetlen kapcsolat volt a kettő között - a nép vétkezett, meg voltak büntetve.

De van itt még valami amit jó ha megjegyzünk:

II. Isten büntetése tökéletesen megfelelt annak a célnak, hogy felfedje a nép bűnének az ostobaságát.

Baált a természet istenének tartották. Felelős volt az időjárásért és a növényzet növekedéséért. A nap istene volt. Baál imádásával gyakran együtt járt az Asera imádása, akit a hold vagy a szex istennőjének tartottak. Termékenységi szertartások, szexuális erkölcstelenség és szexuális kicsapongás jellemezte ezt a vallást.

Jegyezzük meg a kapcsolatot ami van a bűn és a büntetés között. A nép hátat fordított Istennek. Úgy döntöttek, hogy egy pogány istenséget imádnak aki egyáltalán nem volt isten. Nagy erőt tulajdonítottak Baálnak. Azt állították, hogy ő irányítja az időjárást, a természetet, és ő adja a termést. Mit tett tehát Isten? Kihirdette, hogy nem lesz eső sem harmat hanem csak az Illés szavára. Ezzel Isten felhívta az emberek figyelmét a bűnük ostobaságára, a bolond gondolkodásukra és magatartásukra - és arra, hogy egyedül Ő az Úr, és hogy rajta kívül nincs isten.

Látjuk ezt a tanítást az egész Szentírásban. Például a Bírák könyve nagyon világosan és többször is tanítja.

Bírák 4,1-2: ,,Izráel fiai Éhúd halála után ismét azt tették, amit rossznak lát az ÚR. Ezért kiszolgáltatta őket az ÚR Jábínnak, Kánaán királyának, aki Hácórban uralkodott. Hadseregparancsnoka Sisera volt, aki Haróset-Gójimban lakott."

Majd beszámol arról, hogy Sisera kegyetlenül elnyomta Izráel fiait húsz évig.

Bírák 6,1: ,,Izráel fiai azt cselekedték, amit rossznak lát az ÚR, ezért az ÚR Midján kezébe adta őket hét esztendőre."

Midján pedig kemény kézzel bánt Izráellel.

Bírák 10,6-8: ,,Izráel fiai ismét azt tették, amit rossznak lát az ÚR, mert a Baalokat és az Astartékat, Arám, Szidón, Móáb meg az ammóniak és a filiszteusok isteneit tisztelték. Az URat pedig elhagyták, és nem tisztelték. Ezért fellángolt az ÚR haragja Izráel ellen, és kiszolgáltatta őket a filiszteusoknak meg az ammóniaknak. Ezek nyomorgatták és gyötörték Izráel fiait abban az időben tizennyolc éven át, mindazokat az izráelieket, akik a Jordánon túl, az emóriak földjén, Gileádban laktak."

Bírák 13,1: ,,Izráel fiai ismét azt tették, amit rossznak lát az ÚR. Ezért az ÚR a filiszteusok kezébe adta őket negyven esztendőre."
A nép vétkezett - érkezett a büntetés. Ezt világosan tanítja a Bírák könyve. A Bírák könyve elmondja, hogy fájdalom és szenvedés az eredménye annak amikor ,,mindenki azt csinálja, amit jónak lát."

Szenvedés és nyomorúság a következménye annak amikor az emberek elhagyják az Urat és az Ő parancsolatait. Nagyon gyakran Isten büntetése találóan mutat rá egy bizonyos bűn ostobaságára.

Látjuk ezt Éva esetében az Éden kertben. Szabad akart lenni és azt gondolta, hogy az ő útja amit mellesleg a Sátán javasolt neki jobb mint az Úrnak való engedelmesség, mint az az út amit Isten kiszabott számára. De a szabadság és boldogság helyett rabságba és nyomorúságba jutott. Nem volt jobb az ő útja. Isten jobban tudta hogy mi jó neki.

Látjuk ezt Heródes király esetében az ApCel 12-ben. Az emberek istennek mondták. Nem adott dicsőséget Istennek. Nem volt isten. Ami vele történt az bizonyítja ezt. Mivel nem adott dicsőséget Istennek, az Úrnak angyala halállal sújtotta őt és a férgek ették meg.

III. A nagy lecke ebből az, hogy mindent meg kell tegyél azért, hogy szent legyél. Ezen felül meg kell tanuld és meg kell lásd Isten büntetéseiből, hogy a mi Istenünk az igaz Isten és hogy az Ő útja a legjobb.

Testvérek, tegyetek meg mindent annak érdekében, hogy szentek legyetek. Távolítsátok el a bűnt az életetekből. Ne játszódjatok a bűnnel, mert olyan olyan ez mint egy kígyó, amelynek a harapása halálos. A bűnnek vannak következményei.

Tanuljátok meg a leckét amit ez az igevers tanít, vagyis azt, hogy Isten megbünteti a bűnt. Például az AIDS elsősorban nem orvosi probléma ahogyan a világ állítja hanem erkölcsi probléma. A szexuális erkölcstelenség útján terjed. Minden szexuális úton terjesztett betegség arra figyelmeztet bennünket hogy Isten útja a helyes út.

Törekedjetek a szentségre. Isten útjai a helyes utak. Parancsolatai az életünk.

IV. Másodszor, az egyik üzenet amit a világnak hallania kell az, hogy Isten megbünteti a bűnt és bűnöst. A másokkal való érintkezésetek során mondjátok el nekik, hogy a bűnnek vannak következményei.

A világ tagadja ezt. De ez igaz. Isten megbünteti a bűnt és a bűnöst. El kell nekik mondjuk, hogy:

,,Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa."

Meg kell térjenek, el kell forduljanak bűneiktől és Jézushoz kell forduljanak, hogy megmentse őket; ha nem, akkor elvesznek.

V. Harmadszor, azt akarom mondani nektek akik nem vagytok keresztyének, hogy Isten büntetése el kell hogy gondolkodtasson benneteket.

Oda kell forduljatok Jézushoz imádságban és kérnetek kell őt hogy szabadítson meg benneteket. Bíznotok kell Benne. Egyedül Ő üdvözíthet benneteket. Isten nem hagyja figyelmen kívül az átkot ami rajtatok van a bűneitek miatt. A bűnnek következményei vannak - ha nem fordultok Jézushoz szabadításért - akkor el kell szenvednetek a következményeket. Kérjétek hogy szabadítson meg a bűneitektől.

Egyedül az Úr szava által van szabadulás a bűn átkától. Illés ezt mondta:

,,Az élő ÚRra, Izráel Istenére mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, amíg én azt nem mondom."

Illés Istent képviselte a nép előtt és csak az ő szavára szűnt meg az átok.

Jézus, Aki maga az Ige, levette az átkot az Ő népéről. Hogyan tette ezt? Úgy, hogy helyettük és érettük szenvedett és meghalt a kereszten és feltámadott a halottak közül. Amit meg kell jegyeznünk az, hogy szükséges volt, hogy helyettük szenvedjen és meghaljon. A Gecsemáné kertben így imádkozott (Mt 26,39):
,,Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár."

De a pohár nem volt eltávolítva tőle. A bűnt meg kellett büntetni. Isten igazsága követelte ezt. Isten megbünteti a bűnt. Az a tény, hogy Jézus szenvedett és meghalt azt bizonyítja, hogy a bűnt meg kell büntetni. Csak úgy menekülhetsz meg a pokoltól ha Jézushoz mész imádságban és hiszel Benne.

A Szentírás világosan beszél arról, hogy Isten nemcsak Izráel népének a bűneit bünteti meg, nemcsak őket bünteti meg, hanem minden nép és nemzet bűneit, minden népet és nemzetet és minden egyén bűneit, meg minden egyént aki nem tér meg Őhozzá. A kánaánitákat Isten miért űzte ki az ígéret földjéről amikor Izráel kijött Egyiptomból? Azért mert a bűneik, a gonoszságuk betelt (1Móz 15,16). Isten miért pusztította el Sodomát és Gomorát? Azért mert bűneik felhatottak az égig és számukra a kegyelmi idő lejárt. (1Móz 18,20-21) Isten miért fenyegette meg Ninivét, hogy elpusztítja ha meg nem térnek? Azért mert nagy volt a gonoszságuk (Jónás 1,1).

Az Írás miért jelent meg a falon Bélsaccar királynak a Dániel könyvében? A bűnei miatt. Isten ezt mondta neki (Dán 5,27):

,,Megmért téged mérlegen, és könnyűnek talált."

Azon az éjjel meghalt.

Isten mindnyájunkat lát.

Péld 5,21: ,,Hiszen az ÚR látja az ember útjait, és figyeli minden lépését."

Isten látja az utainkat. A bűnnek vannak következményei. Nem tudsz vétkezni büntetlenül. A bűn büntetést von maga után. Ezt mondja a Péld 5,5 a házasságtörő asszonyról:

Péld 5,5: ,,Lábai a halál felé visznek, léptei a holtak hazájába tartanak."

Péld 6,26: ,,a férjes asszony drága életedre vadászik."

Péld 6,27-29: ,,Vihet-e valaki tüzet ruhájába rejtve, hogy meg ne gyulladjon közben a ruhája? Vagy járhat-e valaki parázson úgy, hogy a lába meg ne égjen?Pedig így jár, aki bemegy felebarátja feleségéhez, senki sem marad büntetlen, aki megérinti."

Nem tudsz vétkezni büntetés nélkül.

De a világ azokra fog mutatni akik vétkeznek és akik látszólag megússzák. Megpróbálják bebizonyítani neked, hogy rendben van az ha vétkezik az ember, hogy vétkezhetsz anélkül hogy szenvedned kellene emiatt, példákat és különleges eseteket említve.

De mindez mit bizonyít? Csupán azt bizonyítja, hogy Isten nem mindig azonnal bünteti meg a bűnt és a bűnöst. Ha valaki arról akar meggyőzni hogy nyugodtan vétkezhetsz mert nem lesz annak következménye, mert Isten úgysem büntet meg mivel lám mennyien vétkeznek és nem szenvednek ez olyan mint amikor valaki arról próbál meggyőzni hogy nyugodtan játszhatsz az orosz ruletten mert soha nem leszel lelőve. Ha valaki betesz egy golyót a revolver tárába és aztán megpörgeti a tárat majd elhúzza a ravaszt és nem lőtte fejbe magát, ez nem azt jelenti, hogy biztonságos az orosz rulett. Az hogy valaki vétkezett és Isten nem büntette meg, nem azt jelenti, hogy nem fogja soha megbüntetni vagy hogy téged nem büntethet meg azonnal.

A hazugság amit a világ terjeszt az amit a Sátán Évának mondott az Édenben amikor megkísértette. Biztatta hogy ne hallgasson Istenre és azt mondta neki hogy ebből nem rossz dolgok hanem jó dolgok származnak neki. De hazudott. Éva hitt neki és borzalmas következményeket szenvedett el.

Meg kell térj bűneidből Istenhez vagy elveszel. Isten megbünteti a bűnt és bűnöst. Ez az üzenet. A bűn nyomorúságot és halált hoz. Az igazság életet és boldogságot hoz. Pál apostol ezt írta:

1Tim 4,8: ,,Mert a test sanyargatásának kevés a haszna, a kegyesség viszont mindenre hasznos, mert megvan benne a jelen és a jövendő élet ígérete."

Megéri igaznak lenni, megéri ellenállni a kísértésnek - megéri azt mondani a bűnnek: ,,nem". Úgy amint az első zsoltárban olvassuk.

Zsoltár 1,1-6: ,,Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz. Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a pelyva, amelyet szétszór a szél. Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a vétkesek az igazak közösségében. Mert ismeri az ÚR az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Józsué átka
  2021-08-20 07:38:48, péntek
 
  Józsué átka

Textus: 1Kir 16,34

A Bibliában vannak figyelmeztetések és fenyegetések. Vannak akik figyelmen kívül hagyják ezeket. Olyan dolgokat cselekesznek amiket a Biblia tilt. Ugyanakkor azt gondolják hogy minden rendben van velük. Azt hiszik, hogy a fenyegetések nem válnak valóra. Életüket a szexuális erkölcstelenség, a kapzsiság, a bálványimádás, a harag és gyűlölet jellemzi - ennek ellenére ők azt gondolják magukról, hogy jó emberek és hogy amikor meghalnak akkor a mennybe kerülnek. Nincs bennük tisztelet Isten Igéje iránt és azt hiszik, hogy nyugodtan semmibe vehetik a Biblia fenyegetéseit és figyelmeztetéseit, hogy nem lesz annak semmilyen rossz következménye rájuk nézve.

Ilyen emberek voltak Aháb király és a bételi Hiél. Hatszáz évvel korábban miután Isten lerontotta Jerikó falait - Józsué ezt az átkot mondta (Józs 6,26):

,,Átkozott legyen az Úr előtt az az ember, aki hozzáfog, hogy fölépítse ezt a várost, Jerikót! Elsőszülöttjére rakja le az alapját, és legkisebb fiára állítsa föl kapuit!"

Aháb és Hiél úgy gondolták, hogy nyugodtan figyelmen kívül hagyhatják Isten átkát. Hiél elkezdte újjáépíteni Jerikót.

1Kir 16,34: ,,Az ő idejében építette újjá a bételi Híél Jerikót. Elsőszülött fián, Abírámon vetette meg annak az alapját, és legkisebb fián, Szegúbon állította fel a kapuját, az ÚR szava szerint, amelyet megmondott Józsué, Nún fia által."

Az isteni átok beteljesült. Isten figyelmeztetéseit komolyan kell venni mivel azok valóra válnak. Miért íratta le Isten ezt a történetet? Milyen lelki igazságokat tanít nekünk Isten ezáltal?

I. Azt tanítja nekünk, hogy tisztelnünk, szeretnünk kell Isten Igéjét.

Nagyra kell értékeljük. Miért?

1. Először is azért, mert aki semmibe veszi a Szentírás figyelmeztetéseit arra nyomorúságra és szenvedés vár.

Ez történt Hiéllel. Két fia meghalt. A legnagyobb fia akkor halt meg amikor megvetette a város alapját; a legkisebbik fia pedig akkor amikor felállította a város kapuját. Ők ketten biztosan meghaltak. Néhány írásmagyarázó ugyanis azt állítja, hogy a héber kifejezésmód itt arra utal, hogy Hiél összes gyereke meghalt amikor a várost újjáépítette. Mindenesetre nagy szomorúság érte Hiélt és családját. Az egyik legnagyobb szomorúság ami érhet egy szülőt az, ha a gyereke vagy gyerekei előtte halnak meg. Ez történt Hiéllel. A Szentírás figyelmeztetéseit aki semmibe veszi arra nyomorúság és szenvedés vár.

Ezt az üzenetet hallania kell a világnak. Ma sokan úgy gondolják, hogy a bűn az az út amelyen járniuk kell. Azt gondolják, hogy ha követik Isten parancsait akkor ezzel megfosztják magukat sok jó dologtól amit ez élet kínál. Sokan úgy tekintenek Isten parancsaira mint valami negatív dologra, ami korlátozza a szabadságukat, ami akadályozza őket abban hogy maximálisan élvezzék az élet jó dolgait. Az egyik oka annak, hogy sokan bűnt követnek el az, hogy azt gondolják, hogy így jobb nekik.

De ennek az ellenkezője igaz. Isten Igéje az életed.

Péld 4,13: ,,Ragaszkodj az intelemhez, ne térj el tőle, vigyázz rá, mert ez a te életed!"

Az első zsoltárban arról olvasunk, hogy ki az áldott ember.

Zsoltár 1,1-3: ,,Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz."

Az áldott szót úgyis lehet fordítani, hogy boldog - nem annyira az érzelemre mint az ő egész életére utal - aki igazán betelve van az élettel.

Ugyanezt a dolgot látjuk a 119-dik zsoltárban. Kik a boldogok?

Zsoltár 119,1-7: ,,Boldogok, akiknek az útja tökéletes, akik az ÚR törvénye szerint élnek. Boldogok, akik megfogadják intelmeit, teljes szívvel keresik őt, nem követtek el álnokságot, hanem az ő útjain jártak. Te megparancsoltad, hogy utasításaidat pontosan megtartsák. Bárcsak állhatatosan járhatnék utadon, megtartva rendelkezéseidet! Akkor nem vallanék szégyent, ha figyelnék minden parancsolatodra. Tiszta szívből adok hálát neked, tanulva igazságos döntéseidet."

Isten parancsai az életed. Ha semmibe veszed Isten Igéjének figyelmeztetéseit és azt teszed amit tilt - akkor el kell szenvedned ennek következményeit. Úgy Aháb mint Hiél ezt megtapasztalták. Ennek következményei: nyomorúság és halál.

Testvérek, mondjátok el ezt az üzenetet azoknak akik nem keresztyének. Isten parancsai nem rosszak hanem jók. Nem megkötözik az embert hanem szabaddá teszik. A bűn kötöz meg. A bűn hoz szenvedést és nyomorúságot az ember életébe.

Példa: gondoljatok az AIDS betegségre. Milliók haltak meg ebben a betegségben. Afrikában több millió gyerek maradt árván ennek következtében. Micsoda borzalmas szenvedés és nyomorúság. Miért történt mindez? Alapvetően azért mert az emberek nem engedelmeskedtek Isten parancsainak.

Isten parancsai nem boldogtalanná hanem boldoggá és megelégedetté teszik az embert. A János 10,10-ben Jézus a tanítványaira utalt és ezt mondta:

,,Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek."

2. Másodszor azért kell tisztelnünk, szeretnünk Isten Igéjét mert van egy szoros kapcsolat Isten szava és maga Isten között.

A Józsué 6-dik részében Józsué világossá tette, hogy az átok amit elmondott nem az övé volt hanem az Úrtól volt. Azt mondta:

,,Átkozott legyen az Úr előtt az az ember, aki hozzáfog, hogy fölépítse ezt a várost, Jerikót!"

Amikor Hiél élt akkor Józsué már 500 éve halott volt. Nem az ő átka volt, hanem Istené. Isten volt az aki halállal sújtotta Hiél két fiát.

Mégis Józsué volt az aki kimondta az átkot. De ő csupán szócsöve volt Istennek. Józsué azt mondta, amit Isten megparancsolt neki, hogy mondjon. A szavak Istentől voltak. Amikor Hiél nem hallgatott az Úr szavára amelyek Józsuén keresztül voltak elmondva - akkor elszenvedte a következményeket. Tisztelnie kellett volna mindazt amit Józsué mondott, tisztelnie kellett volna Isten Igéjét, tisztelnie kellett volna Istent. Mind e három szorosan kapcsolódik egymáshoz. Péter apostol erre utal.

2Pt 1,19-21: ,,Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg felvirrad a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben. Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szóltak az Istentől küldött emberek."

Ha nagy tiszteletet tanúsítasz a Biblia iránt, akkor találkozhatsz olyan személlyel aki azzal vádol meg, hogy bálványozod a Bibliát. Azt mondja neked, hogy a Bibliát imádod nem pedig Istent. De ő azért mondja ezt neked, mert ő nem tiszteli a Bibliát. Megvet részeket a Bibliából és azt mondja neked, hogy te is tedd azt. Próbálja elhitetni veled, hogy azok a részek nem Istentől vannak, hanem csupán emberi gondolatok amelyeket el kell vetni. Aki a Bibliából részeket vet meg, az Istent veti meg. Az az ember nem ismeri igazán az Istent. Az az ember nem a Biblia Istenét imádja hanem az általa elképzelt istent.

Mi nem imádjuk a Bibliát, hanem tiszteljük. Úgy tekintünk arra, mint Isten Igéjére és engedelmeskedünk neki.

Valójában azok követnek el bálványimádást akik megvetik Isten Igéjét. Ha megveted Isten szavát és valami mást teszel mint amit az Ige mond - akkor eltévedtél. Nem Istent imádod, hanem a képzeleted szüleményét. Manapság ezt teszik sokan.

A Hegyi Beszédben Jézus ez ellen figyelmeztetett. Ezt mondta (Mt 7,21):

,,Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát."

Más szóval, nem azok üdvözülnek akik azt mondják, hogy szeretik Istent- hanem azok akik cselekszik az Ő akaratát.

Sokan mondják, hogy ők követik és imádják Istent miközben megvetik az Ő szavát. Valójában azt mondják Istennek:

,,Szeretlek Isten. De nem tetszik az amit mondasz. Egyáltalán nem értek egyet azzal. Azt fogom tenni amit jónak látok. De szeretlek és imádlak téged."

Hazugság. A szomorú az, hogy sokan így élnek. Azt állítják, hogy igazán imádják Istent miközben megvetnek, semmibe vesznek részeket a Bibliából. Például a homoszexuálisak (melegek). Az egyik igehely amit semmibe vesznek a Judás 1,7.

,,Ugyanígy Sodoma és Gomora meg a körülöttük levő városok, amelyek ezekhez hasonló módon paráználkodtak, és idegen test utáni kívánság hajtotta őket, például szolgálnak, amikor az örök tűz büntetését szenvedik."

Vannak olyan magukat keresztyéneknek valló személyek akik azt állítják, hogy Iskáriótes Júdás aki elárulta Jézust egyáltalán nem volt rossz ember. A Júdás evangéliuma alapján állítják ezt és azt mondják, hogy mi félreértjük Júdást, hogy ő volt Jézus tanítványai közül az egyetlen aki megértette Jézust és engedelmeskedett neki. A Júdás evangéliuma apokrif írat amely tévtanításokat tartalmaz. Úgy mutatja be Júdást mint egy hőst, aki azáltal hogy elárulta Jézust segített neki megszabadulni a testétől, ami eredendően gonosz úgy mint ahogy az egész anyagi világ - a gnosztikusok szerint. Szerintük csak a lélek jó.

Micsoda ostobaság! Mit mondott Jézus Júdásról? Ezt mondta:

Mt 26,24: ,,Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik."

Az Újszövetség nem tanítja, hogy az anyagi dolgok eredendően gonoszak - hanem ehelyett ünnepli Jézus testi feltámadását.

Júdás bűnös volt. Nem hallgatott Jézusra. Megszegte a parancsolatokat. Megvetette Isten szavát. Tolvaj volt. Kapzsi volt. Elárulta az Urát.

Ne hagyjátok hogy bárki is elbolondítson benneteket. Az Isten Igéje iránti tisztelet kéz a kézben jár maga az Isten iránti tisztelettel. Aki nem tiszteli az Isten szavát, az nem tiszteli Istent. Szoros kapcsolat van Isten és az Ő szava között.

3. Harmadszor azért kell legyen bennünk tisztelet és szeretet Isten Igéje iránt mert az Isten szavának való engedelmesség által mutatkozik meg az Istenben való bizodalom.


Vajon Isten miért mondott átkot arra aki elkezdi újjáépíteni Jerikó városát? Vajon ez csupán egy önkényes dolog volt vagy egy lelki alapelv volt emögött?

Egy lelki alapelv volt emögött. Jerikó városa Kánaán határán feküdt. Ez volt az első város amellyel Izráel fiai találkoztak és amelyet elfoglaltak. De nem a saját erejükkel hódították meg. Isten megmutatta nekik, hogy hadakozik érettük, hogy nekik adja az ígéret földjét - hogy bízhatnak Benne.

Józsué pontosan emiatt mondta ki az átkot Jerikó fölött. A kérdés ez volt - Izráel népe Istenben fog bízni vagy az emberi erőben?

Erről szólt az átok. Jerikó városa az Ígéret földjének a bejáratánál feküdt. Kánaán kapuja volt. Isten megparancsolta Izráel népének, hogy hagyják a földet védtelen, olyan értelemben, hogy ne építsék újjá a várost és annak falait. Isten azt akarta, hogy Izráel népe bízzon Benne hogy Ő megvédi őket.

Miért nem akarta Isten, hogy újjá legyen építve ez a város? Azért mert azt akarta, hogy a csodáinak hangját meghallja Izráel népe minden időben. Jerikó városa egyszer az Úr hatalmas tetteinek a színtere volt. Maga Isten rombolta le a város falait. A győzelmet nem lehetett semmilyen módon Izráel seregének tulajdonítani - sem az erejének, sem a fegyvereiknek - hanem csak Isten csodálatos beavatkozásának. Az egykor hatalmas fal romjai hirdették Izráel Istenét és az Ő hatalmas, korlátlan erejét mindazoknak akik arra jártak el.

Jerikó falait maga Isten rombolta le. Azt hirdették minden arra elmenőnek, hogy egyetlen katonai erő sem tudja legyőzni azokat akik Őbenne bíznak. Isten hatalma a létező legbiztosabb határvédelem.

De Aháb nem bízott Istenben. Úgy gondolta, hogy ha újjáépítteti Jerikót és annak kőfalait, akkor lesz biztonságban az ország. Fenyegetve érezte magát a szomszédos Móáb országának növekvő hatalma által. Attól félt, hogy Móáb elfoglalja az országnak azt a részét.

Tehát Aháb azt gondolta, hogy szüksége van neki és népének arra, hogy Jerikó és várfalai legyenek újjáépítve. Nemcsak hogy nem bízott meg Istenben, hanem eltávolíttatta azt a jelt amely Isten korlátlan erejére mutatott rá ami elérhető mindazok számára akik Őreá néznek, akik Benne bíznak.

A város és falainak romjai arra emlékeztették az arra elmenő izráelitákat, hogy Isten adta nekik ezt a várost úgy mint kegyelmi ajándékot amit ők hit által vettek át Istentől.

Isten népe meg kell bízzon Istenben hogy Ő gondoskodik róluk. Őreá kell tekintsenek amikor bajban vannak. Jerikó falai nem katonai erő vagy stratégia miatt omlottak le. Nem, hanem az Ő népének hite által rombolta le Isten a falakat.

4. Negyedszer azért kell értékelnünk, tisztelnünk, szeretnünk Isten Igéjét, mert az Igének való engedelmességünk által dicsőítjük Istent.
Jerikó falai előtt Izráel népe hitt Istenben és ő megdicsőítette magát előttük lerombolva a falakat. Mindaddig amíg Izráel fiai otthagyták a fal köveit szanaszét heverve a földön, az engedelmességük által Istent dicsőítették. Isten hatalmát, nagyságát és tetteit hirdették azok a földön heverő kövek; valamint Isten igazságosságát a büntetésben és az Ő nagylelkűségét. Továbbá az emberi nagyság összeomlását amely szembeszáll Istennel és Isten kegyelmének és erejének dicsőségét amely felmagasztalja az embert.

Isten és a sátán közötti harc. Két egymással szemben álló alapelv amelyek által élnek az emberek. Az ember vagy kegyelemből a hit ereje által él vagy a saját erőfeszítései alapján az érdemeinek ereje által. Isten kegyelmének jelét vagy az emberi nagyság és erő jelét hordozza Kánaán és Isten szövetséges népe? Kinek a hírnevét hirdeti Kánaán, és kinek a becsületét közvetíti? A Kánaánba vezető kapu fölött az Úr ezt írta: ,,Hit által kapott tisztán kegyelmi ajándék." Aháb és Hiél ellentmondtak ennek és átírták ezt a felíratott a következőre: ,,Egyedül Aháb ereje és Hiél zsenialitása által." Az Úr kijelentette: ,,E városnak romjai az én hatalmamat és tetteimet kell hirdessék." Aháb és Hiél ehelyett ezt jelentette ki: ,,Az újjáépített falak hirdetni fogják az ember nagyságát, dicsőségét és függetlenségét, akinek nincs szüksége a kegyelmi ajándékokra."

5. Ötödször azért kell tisztelnünk, becsülnünk Isten Igéjét mert Kánaán földjének nyitottsága előre mutatott Sion jövőbeli nyitottságára.

Jel 21,13;25: ,,Kelet felől három kapu, észak felől három kapu, dél felől három kapu, és nyugat felől három kapu. Kapuit nem zárják be soha, hisz ott nincs éjszaka."

Több mint kétezer évvel ezelőtt Jézus bement Jeruzsálembe hogy meghaljon értünk. Keresztülment Jeruzsálem kapuin. Az Ő váltságmunkája biztosítja hogy az Új Jeruzsálem kapui mindörökké nyitva maradjanak. Jézus meghalt a bűnösökért. Élete, halála és feltámadása az Új Jeruzsálem alapja - a szabadságának, a biztonságának alapja. Ott örökké biztonságban leszünk, biztonságban együtt a mi Urunkkal, biztonságban mivel legyőzte minden ellenségünket. Mindenki aki ellenünk szegült és harcolt - a tűznek tavába lesz vetve és ott fognak maradni örökké.

II. Végül, azt szeretném mondani azoknak akik nem keresztyének, hogy oda kell figyeljetek a Szentírás figyelmeztetéseire, mert ha nem, akkor fenn áll annak a lehetősége, hogy megkeményedtek a bűnben és elvesztek.

Hiél tovább folytatta Jerikó újjáépítését legnagyobb fia Abirám halála után. Vigyázz hogy ne ugyanez történjék veled. Vagy ne engedd, hogy az történjék veled ami sokakkal a Jeruzsálem lakói közül történt a Jézus idejében. Nem fogadták el Jézust királyuknak és nem dicsérték amikor bement Jeruzsálembe útban a kereszthez. Elutasították és ezzel az egyetlent utasították el aki megmenthette volna őket.

Lk 19,41-44: ,,Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől. Mert jönnek majd rád napok, amikor ellenségeid ostromfalat emelnek körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak, földre tipornak téged és fiaidat, akik falaid között laknak, és kő kövön nem marad benned, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.

Most fogadjátok el Jézust. Kérjétek hogy mentsen meg; hogy ne kelljen átok alatt maradnotok és örökké Isten haragja alatt élnetek. Jöjjetek Hozzá hogy életet találjatok Benne; hogy áldásában éljetek örökké. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
     1/16 oldal   Bejegyzések száma: 156 
2021.09 2021. Október 2021.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 87 db bejegyzés
e év: 1664 db bejegyzés
Összes: 31196 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1236
  • e Hét: 1236
  • e Hónap: 54835
  • e Év: 464277
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.