Belépés
ametiszt54.blog.xfree.hu
" Amíg az embernek dolga van a földön, él. " (Márai Sándor) P. Mária
2012.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
J.H. Sullivan: Ilyen ember
  2012-07-03 18:54:07, kedd
 
  J.H. Sullivan: Ilyen ember

Amikor Félixszel találkoztam, először a háború után, rögtön megismertük egymást, és mivel
tudatta velem, hogy csak két-három napra jött városunkba, hivatalos ügyben, azonnal meghívtam
a lakásomra, ahol a régi időkről beszélgetve töltöttük az estét. És mivel csak tíz év telt
el a háború vége óta, a beszélgetés hamarosan erre a témára terelődött.
,,Azt hiszem," mondta elgondolkozva, ,,hogy hadinyerészkedőnek nevezhetem magamat."
Csodálkozva néztem rá, nem csak azért, hogy ezt csak úgy beismeri, hanem, mert nem ilyen
embernek ismertem. Látva meglepetésemet, elnevette magát, majd megmagyarázta.
,,A nyereség valójában nagyon kicsi volt," mondta, ,,és tudtommal ez volt az egyetlen alkalom,
amikor a rendes fizetésemen felül kerestem valamit." És elmesélte, hogy mérnökként nem
vonulhatott be katonának, csak helyben teljesített légvédelmi szolgálatot. A háború kezdete óta
elsötétítés volt érvényben, és az egyik feladata az volt, hogy körzetének utcáit járja, felügyelve,
hogy senki se hágja át a rendeletet. A kihágások rendszerint nem voltak szándékosak, inkább
figyelmetlenségből eredtek vagy, főleg az elején, abból, hogy a függönyök nem voltak elég
vastagok vagy elég sötétek. Ilyenkor az ellenőr udvariasan felkérte a tulajdonost, hogy hozza
rendbe a dolgokat, de természetesen nyomatékosítania kellett, hogy egyetlen egy fénysugár
sem szűrődhet ki.
Egy este, a hivatala körüli utcákat járva, Félix egy ablakot látott, amelyen erős fénysugár tört
át a függöny mellett, és bekopogott az ajtón. Egy ideig senki sem válaszolt, és már azon volt,
hogy újra bekopog, mikor az ajtó kinyílt, és megjelent egy fiatal nő, nagyon szorosra kötött
fürdőköpenyben.
,,Bocsánat," mondta, ,,a fürdőkádban voltam."
,,Fény szűrődik ki az ablakán, asszonyom", mondta Félix hivatalos hangon. A függöny nincs jól
elrendezve."
,,Ó, jaj!" felelte a nő. ,,Mindig olyan nehezen tudom elrendezni, uram: nem tudom miért. Lehet,
hogy nem elég széles."
,,Ebben az esetben le kell oltania a villanyt, asszonyom."
,,Kisasszony", javította ki a nő. ,,De hát nem ülhetek egész este sötétben!" Rövid szünetet
tartott. ,,Talán volna olyan kedves bejönni, és eligazítani?" kérdezte.
,,Aligha illik," kezdte ő, a nő fürdőköpenyére pillantva, ,,hogy..."
,,Kérem, uram," mondta a nő hízelkedőn.
,,Hát, ha úgy tetszik," felelte Félix, és belépett. Az ajtó egyenesen az első szobába nyílt,
ahonnan a fény szűrődött ki, és rögtön látta, hogy a függöny kissé keskeny, de úgy vélte, el
tudja rendezni. Míg a függönyt igazgatta, észrevette, hogy a nő az ajtóhoz lépett. Mikor befejezte,
hozzáfordult.
,,Így jó lesz, ha nem nyúl hozzá," mondta, ,,de ajánlom, hogy vegyen egy új függönyt, vagy
legalább pótolja ki ezt egy darabbal."
,,Nagyon köszönöm, uram," felelte a nő, de ahelyett, hogy kinyitotta volna az a ajtót, ellépett

,,Legyen szíves kinyitni az ajtót, kisasszony," szólt szigorúan.
,,Csakugyan el akar menni?" kérdezte az, incselkedve.
,,Természetesen. Szolgálatban vagyok. Nyissa ki, legyen szíves."
,,Ha ki akarja nyitni az ajtót, el kell vennie a kulcsot", mondta csúfondárosan a nő, és a fürdőköpenye
kivágásába rejtette.
Egy lépést tett feléje, de habozva megállt. Az ördögbe! Mitévő legyen? Hívjon segítséget?
Valószínűleg senki sem hallaná meg, és ha mégis, ha ő nem tud kimenni, más sem tudna
bejönni. Egyébként sem szeretett volna ostobának tűnni. Átkozottul bonyolult helyzet!
,,Kisasszony", ismételte. ,,Kérem a kulcsot!"
,,Tessék elvenni", nevetett az vissza.
Újra hozzálépett, habozott egy pillanatig, majd vállon ragadta, és keményen megrázta. Pár
pillanat múlva a kulcs a padlón koppant. Félrelökte a nőt, úgy, hogy az a díványra esett,
kivillantva fehér combjait, és, nehezen fújtatva, felvette a kulcsot, kinyitotta az ajtót és elment.
Hivatalába érve döbbent rá, hogy még mindig a markában szorongatja a kulcsot. ,,Átkozott!",
mondta. Munkatársa megkérdezte, miért szitkozódik, és Félix elmesélte, mi történt.
A társa hitetlenkedve nézete: ,,És képes voltál otthagyni és elmenni?" kérdezte megvetően.
,,Istenemre! Ki hitte volna, hogy létezik ilyen ember!"
,,Nos," felelte Félix, ,,elfelejtettem visszaadni a kulcsot. ,,Itt van! Mennyit fizetsz érte?"
* * *
Félix nevetett. ,,Hát így lettem hadinyerészkedő," mondta. ,,Két fontot kaptam a kulcsért."
Eszperantóból fordította Nagy E. József
 
 
0 komment , kategória:  Eszperantó írók művei  
Martha Walker: A hippi és az úrnő
  2012-07-03 18:41:15, kedd
 
  Martha Walker: A hippi és az úrnő

Így, ni! Felébredek. Lassan éledezek. Ráeszmélek testem nyomasztó szükségleteire. Fel,
asszony. MOST!
Férfihang duruzsol a fülembe (mert a rádió szinte állandóan e magányos asszony keze
ügyében van).
Hang: ,,... És az elegáns úrnő meglátott egy sovány hippit, aki a hüvelykujjával integetett.
Rögtön megállította az autót és betessékelte a hippit.
"Nem akarnál hazamenni velem?'
(A hippinek elakadt a lélegzete.)
Éhes vagy? Mit szólnál egy epertortához tejszínhabbal? Innál egy kávét?
(Jézusom! gondolta a hippi. A mennyországba jutottam! Lehet hogy álmodom!)
De nem volt álom...
Hamarosan a jószívű úrnő otthonához értek, és..."
B-r-r-r-r-r! A telefon ronda berregése félbeszakította a bemondó leheletfinom elbeszélését.
Siettem elhallgattatni az átkozott masinát.
,,Martha! Találd ki, ki beszél! Hi-hi-hi! Ki vagyok?"
Egy őrült tehén, az vagy. A férfihang tovább duruzsolt a szomszéd szobában, bz-bz-bz. De az
illem megkövetelte, hogy tárgyaljak a hülye tyúkkal.
"Nem tudok most beszélni veled, mert... mert... nos, később visszahívlak. Hamarosan!"
Lecsaptam a telefont. Majdnem széjjeltörtem.
Férfihang, rádióban: ,,... És most, látjátok, a hippi az elegáns úrnő hálószobájában állt.
"Vetkőzz le, kérlek', mondta kedvesen az úrnő."
Hogyan? Micsoda?
Az igazat szólva, a hippi ruházata csupa rongy volt. Készségesen kezdte levetni őket.
"Hamarosan visszajövök. Csak vess le mindent, kérlek!", mondta az úrnő.
Azzal eltűnt.
Szegény hippi, a csontváz sovány, meztelenül állt. Igen, ott állt anyaszült meztelenül a
szépasszony budoárjában. Várta, meg kell vallanom, kissé türelmetlenül várta az elegáns,
jószívű úrnő visszatértét.
* * *

A szoba ajtaja kinyílt, és az úrnő belépet, egy fiúcskát vezetve kézenfogva. És most szigorúan
rászólt a kicsire, ,,Tessék. Nézd meg, milyen leszel, ha nem eszed meg a spenótot!"
A bemondó hangja normálisra váltott: ,,És most azt tanácsolom, siessetek a legközelebbi
butikba, hogy még jusson nektek egy ajándéktégely híres-neves ,,CSODAÍR-ARCKRÉM",
amelyik szebbé varázsol benneteket, mint bármilyen spenót..."
Hopplá! A napom megkezdődött.

Eszperantóból fordította Nagy E. József
 
 
0 komment , kategória:  Eszperantó írók művei  
Lina Gabrielli: FEHÉR UTCÁKRÓL ÁLMODOM
  2012-07-03 18:39:31, kedd
 
  Lina Gabrielli: FEHÉR UTCÁKRÓL ÁLMODOM


Fehér utcákról
álmodom;
keskeny,
rejtett
utcákról,
magas házfalak közé
bújva,
ahol könnyü
ölelni
és csókolni forrón
szabadon.

Eszperantóból fordította Nagy E. József
 
 
0 komment , kategória:  Eszperantó írók művei  
Nikolajs Kurzens: MINDEN UGYANÚGY...
  2012-06-28 16:18:12, csütörtök
 
 

MINDEN UGYANÚGY...

Holnap reggel ismét felkelünk,
"Jó napot"-tal köszönünk majd újra;
a Nap egünk újra általfúrja
s alkonyatba fordul mivelünk.

Megint minden ugyanúgy marad,
szívünk minden másodpercben dobban,
lelkünket csak nyomja egyre jobban
fájó könnycsepp: elmúlt...még egy...nap...


Eszperantóból fordította Nagy E. József
 
 
0 komment , kategória:  Eszperantó írók művei  
Nikolajs Kurzens: Ma
  2012-06-28 16:16:20, csütörtök
 
 

Nikolajs Kurzens: MA

Ma szívemben izgalom árad,
ma én nem is én vagyok tán;
ma tombolva száguld a vérem,
ma érzelmek viharát élem
és különös izgalom árad:
ma nevedet suttogja szám!
 
 
0 komment , kategória:  Eszperantó írók művei  
Nikolajs Kurzens: MOST ELMEGYEK ÉN
  2012-06-28 16:14:18, csütörtök
 
  Nikolajs Kurzens: MOST ELMEGYEK ÉN

Aludj el, barátom, álmodnak ölén
pihenj meg, fájdalmad messzire tűnjön.
Tűnjön a szívedet szaggató rém,
már szűnjön meg könnyed... száradjon, szűnjön.

Aludj... Így, pihenj... Most elmegyek én,
Megyek, az ajtókat betéve rendben.
Évekre évek... A múlt szövetén
áttűnik emlékem, szeretve csendben.

Eszperantóból fordította Nagy E. József
 
 
0 komment , kategória:  Eszperantó írók művei  
JULIAN MODEST Bolgár filológus
  2012-06-28 16:09:53, csütörtök
 
  JULIAN MODEST (Georgi Mihalkov álneve) sz. 1952. Bolgár filológus.
Eszperantóul 1973-ban tanul meg, 1975-ben kezd el írni. Szinte valamennyi fontosabb eszperantó lapban jelentek meg írásai. Több novelláskötete jelent meg. Az Eszperantó Írók Szövetségének tagja.
 
 
0 komment , kategória:  Eszperantó írók művei  
Julian Modest: Kalina kútja
  2012-06-28 16:04:46, csütörtök
 
 

Julian Modest: Kalina kútja

A nap már a látóhatár alatt van, amikor Anton és az apja elérik a dombot. Alant, a völgyben, juhnyájként hever a falu.

- Ott születtem, mondja az apa. Ráncos, száraz arcát rézszínűre festi az alkony. Mozdulatlanul nézi a látóhatárt, ahol az utolsó napsugarak kerek, meleg kenyérbe vágott késeknek tűnnek.

"Vajon mire gondol most?" - töpreng Anton.

Apja nagyon ritkán beszélt szülőfalujáról. Gyermek volt, amikor szülei, Anton nagyszülei, a városba költöztek. De ezen a nyáron váratlanul kijelentette, hogy utoljára látni szeretné a falut, feltétlenül Antonnal együtt. Talán gyermekkori emlékei éledtek fel, vagy talán ő maga akarta megmutatni Antonnak szülőföldjét.

Csendesen hever a falu. Zaj sem, hang sem száll fel belőle. Mintha már rég kihalt volna. A szomszéd dombot medvebőrként lepi be a sűrű tölgyes. Már az est kékes árnyai vetülnek rá. Hűvös szellő hordozza a kakukkfű igéző illatát. Anton megborzong. Ebben a néma völgyben született az apja?

Leereszkednek a domboldalon és fiatal akácoson keresztül indulnak a falu felé. A nyári alkonyatban a poros úton nem látni sem embert, sem szekeret. A közelben patak locsog, és Anton akaratlanul a spanyolországi kolostorban látott szökőkútra gondol. Furcsák a sors szeszélyei. Afrikában, Ázsiában is járt már, de sosem gondolta volna, hogy ide is el fog jönni. Szinte nem is ismeri a rokonait, akik ebben az Isten háta mögötti hegyi faluban laknak.

Apja is hallgat. Talán gyermekkorára gondol, mikor reggeltől estig itt játszott, vagy a gyerekcsapattal együtt a patakban gázolt és kézzel halászott.

Váratlanul egy tisztásra érnek. Itt, az út mentén, sima, fehér kövekből rakott kút áll. A hideg, kristálytiszta friss víz halkan csobog. Apja iszik és a kút melletti fapadra ül. A kút sima köveibe rótt betűkkel ez volt írva:

"Kalina emlékére"

- Ki volt Kalina? - kérdezi Anton.

- Itt lőtték le - feleli apja, rövid szünet után.

- Kicsoda? Miért?

- Hosszú mese az... - sóhajtja apja.

Anton kérdőn néz rá.

- Lakott a faluban egy kovács, fiatal, erős, mint a tölgy - szólalt meg tompa, rekedt hangon az apja. - Ott, a nyárfák alatt, vízimalom állt. Ott lakott az özvegy molnár, egyetlen lányával, Kalinával - aki virgonc volt, mint a zerge. Senki sem tudná megmondani, az ő cseresznyeszemei igézték-e meg a kovácsot, vagy ennek mennydörgő kacagása és daliás ereje ejtették-e rabul a lány szívét, vagy talán egyszerűen csak egymásnak voltak teremtve. De a kovácsnak családja volt, és szerelméről Kalinával az egész falu tudott.

Alkonyatkor, sötétedés előtt, itt, a kút mellett, gyakran üldögélt a kovács, és Kalinára várt, aki ide járt vízért.

A kovács felesége elhervadt bánatában. A féltékenység kígyóként marta szívét. Félt, hogy a férje elhagyja Kalináért, vagy talán nem bírta már elviselni a falubeliek gúnyos megjegyzéseit. Tizenkét éves fiának megmondta, hogy az apja Kalinát szereti, és el fogja őket hagyni érte. Mit érthetett meg a gyerek, vagy talán csak megijedt, hogy nem lesz többé apja.

Egy alkonyatkor az anyja pisztolyt nyomott a kezébe, és ideküldte a kúthoz. Mikor Kalina megjött a vedrekkel, a fiú rálőtt és megölte.

A fiút nem ítélték el. Kiskorú volt. Kalina halála után a kovács családja elköltözött a faluból.

Évek múltak el, a fiúból férfi lett, és ő rakta újra a kutat. Ugyanaz a kéz, amelyik egykor elsütötte a pisztolyt, véste a sima, hideg kövekbe Kalina nevét.

Az apa elhallgatott. Arcán könnyek peregtek. Fonnyadt kezei megremegtek. Ugyanezek a kezek simogatták Antont gyermekkorában?

- Apa...

- Már régóta szerettem volna elmesélni ezt neked - suttogja az apja.

Csönd öleli őket körül. Csak a kút csobog.


Eszperantóból fordította Nagy E. József
 
 
0 komment , kategória:  Eszperantó írók művei  
Julius Balbin: EGYETLEN VAGYONUNK
  2012-06-26 20:34:02, kedd
 
  Julius Balbin: EGYETLEN VAGYONUNK

(Nia sola posedaĵo)

A gettóban
ahol még
lehetett
szeretkezni
találkoztam vele.
Tizenhatévesek voltunk
és szégyelltük
meztelen testünket.
Egymás kezét fogva
ölelkeztünk félve.

A lágerben
szögesdrót
választott el bennünket
de hevünk
nem ismert akadályt.

Az őrtornyok
fényszórói
a sötétséget kémlelték
míg a női barakkokhoz
kúsztam
a drótok alatt
élet és halál között
tekergőzve.

Elértem az ajtót
kinyitottam
és odalopóztam
ahová kedvesem suttogása
vezetett a legfelső priccsre
hol meztelenül várt rám.

A valóság rémálmát
elnyelte
ölelésünk
mélye
és minden emberi
csúcsára
szálltunk
egymásba hatolva.

Körülöttünk alvó asszonyok
sóhajtoztak vagy horkoltak
míg mi mindenen túl voltunk
szenvedélyünket fékezve
vagy lihegésünket elfojtva.
Közösültünk
lázban aminőt testeink
azelőtt sohasem ismertek.

Semmink sem volt
egymáson kívül.
E pillanatokat megosztva
a hold és a csillagok
ütemére mozogtunk
melyek felettünk ragyogtak
örökkön.

(Eszperantóból fordította Nagy E. József)
 
 
0 komment , kategória:  Eszperantó írók művei  
Kristina Aleksova: AZ ELSŐ EMELETRŐL
  2012-06-26 20:30:17, kedd
 
 

Kristina Aleksova: AZ ELSŐ EMELETRŐL

Útburkológép zaja.
Az utcát aszfaltozzák.
A munkások beszélnek
és ásnak rendületlen.

Én itt állok és nézem
az első emeletről,
ha kinyújtanám kezem,
megérinthetném őket.

De én csak nézni tudok.

(Eszperantóból fordította Nagy E. József)

 
 
0 komment , kategória:  Eszperantó írók művei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1002 db bejegyzés
Összes: 15134 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 1847
  • e Hónap: 23789
  • e Év: 455213
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.