Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Gyöngyesztől...
  2010-10-26 07:37:21, kedd
 
  Link



Sylvia Plath : Boston, Massachusetts, 1932. okt. 27. - London, 1963. febr. 11., amerikai költő, író, novellista, gyerekkönyvíró


"A tulipánok túl nyugtalanok, itt tél van.
Nézd, milyen fehér minden, csöndes, hófödte.
Tanulom a békém, fekszem egyedül, csöndben,
Mint a fény e fehér falakon, az ágyon, e kézen.
Nem vagyok senki; robbanásokhoz semmi közöm... "
S. P.

Sylvia Plath : Szilfa
Ruth Fainlightnak

A mélységet ismerem.
Tapintom a gyökeremmel.
Te félsz tőle,
Én nem: visszahúz.

Hallod bennem a tengert?
Az elégedetlen morajt?
A semmi hangját, múló őrületedét?

A szerelem árnyék.
Hogy fetrengsz, sikoltasz érte,
Paták dobognak, hallod, hogy szalad?

Tüzes vágtában egész éjszaka
Követlek, míg fejed kő lesz, párnád gyep,
Hangot, visszhangot ad.

Vagy méreghangokkal etesselek?
Eső esik most, nagy a csend.
Arzéngyümölcse bádogfehér.

Megszenvedtem a naplementék aljasságát.
Gyökérig perzseltek,
Vörös rostjaim kiégett, fölmeredt drótok.

Széthulló darabjaimból nő fütyköserdő.
Süvít az erőszak,
A szemlélődést nem állja: üvöltök.

Nem könyörül a hold sem: vonszol magával,
Meddő és kegyetlen.
Bánt a holdsugár. Vagy én akaszkodtam beléje.

Engedem. Elengedem.
Frissen műtötték, sovány és lapos.
Rémálmaid hogy kisajátítottak engem!

Bennem lakik a kiáltás.
Éjjel portyára indul,
Kiveti a hálóját, szerelmet keres.

Megrémít a bennem kushadó
Sötétség,
Borzas, lágy moccanások, komisz rosszindulat.

Felhők múlnak és szétterülnek.
A szerelem pótolhatatlan arcai?
Ezért kavarodik föl a szívem?

Nem bírok el több tudást.
Fojtogató ágak közt fölvillanó
Gyilkos arc - kié?

Álnok savak csókja:
Az akarat bénul. Ezek a lassú, magányos bűnök
Ölnek, ölnek, ölnek.
(Lázár Júlia fordítása )
Link



Sylvia Plath
Juhok a ködben

Fehérségbe haladnak a dombok.
Emberek - csillagok? -
Néznek szomorúan, csalódnak bennem.

Lélegzet-nyomot hagy a vonat.
Ó, lomha
Rozsda-szín ló,

Paták, panaszos csengők -
A reggel egész
Reggel csak sötétült,

Kihagyott virág.
Csontom csöndet őriz, a messzi
Földek szívem olvasztják.

Fenyegetésük,
Hogy átengednek egy égnek,
Mely csillagtalan, apátlan sötét víz.
(Tandori Dezső fordítása )
Link



Sylvia Plath
Végszavak

Nem akarok egyszerű ládát, tigriscsíkos
Szarkofág kell, arc legyen rajta,
Holdkerek, hogy fölmeredhessek.
Látni akarom majd, ha jönnek,
Vájkálva néma sók közt, a gyökerek.
Majd látom is őket - sápadt, csillag-távoli arcok.
Most ők még semmik, még nem is csecsemők.
Apa-anya nélkül képzelem őket, mint az első isteneket.

Eltűnődnek majd, fontos voltam-e.
Cukrozzam napjaim eltett gyümölcsként?
Tükröm felhősödik -
Még pár lélegzet, s nem ver vissza semmit.
Minden virág s arc lepedővé fehérül.

Nem bízom a lélekben. Gőzként szökik
Álmokon, szem-száj üregén. Nem tarthatom fel.
Egy nap nem jön vissza. A dolgok mások.
Ők maradnak, kis részlet-ragyogásuk
Fölmelegszik a sok érintéstől. Szinte dorombolnak.

Ha a talpam áthűl és fázik,
Türkizem kék szeme vigasz.
Maradjanak velem a rézedények! Piros lábasaim
Viruljanak körülöttem, jószagú éji virágok.
Bebugyolálnak majd, szívem odarakják
A lábam alá, takaros dobozban.
Alig ismerek magamra. Sötét lesz,
S az apró dolgok fénye édesebb, mint Istar arca.
(Tandori Dezső fordítása)
Link



Sylvia Plath
Függőleges vagyok

De inkább vízszintes volnék.
Nem vagyok fa, gyökerem nem fogja a földjét,
Nem szív ásványi sót és anyai jót,
Márciusonként új leveleket se hozok,
Nem vagyok virágágyak szépe,
Nincs a láttomon Ah, nem kerülök mutatós képre,
Gyorsan, megismeretlen hullok szét.

Hozzám képest egy fa öröklét
Egy virágfej nem nagy, de megdöbbentőbb,
S én azt a sok évet, ezt a vakmerőséget akarom,

együtt a kettőt.
Ma este, elenyésző csillagfény alatt
Fák és virágok szórják hűs illatukat.
Járkálok köztük, nem vesznek észre.
Néha azt gondolom, ha alszom, éjjel
Nagyon hasonlíthatok rájuk -
Gondolatok helyett csak a homályuk.
Lefeküdni, nekem ez a természetesebb.
Akkor az éggel nyíltan beszélhetek,
És hasznos lehetek, ha lefekszem végleg:
Akkor a fák egyszerre megérintenek, és a virágok
rám érnek.
(Tandori Dezső fordítása)

Link


 
 
0 komment , kategória:   Sylvia Plath   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 22 db bejegyzés
e év: 619 db bejegyzés
Összes: 9138 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1258
  • e Hét: 5279
  • e Hónap: 33354
  • e Év: 530787
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.