Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Ősz
  2010-09-28 16:35:26, kedd
 
  BESSENYEI GYÖRGY

Ősz

A' természet gyermek, 's ifjú vólt tavaszszal
Ember-korra jutott a' gyümöltsös nzárral; [!]
A' deresült öszben öregszik meg végre,
Melly meg lankadván jut erötlenségre.
Szomorodik minden, ritkúlnak az Egek,
Húllott hó harmati ragyognak, s jegesek.
Zúzmarázok húznak be füveket fákat,
Hideg ködök fedik a' szöke halmokat.
A' szél zuhogása nem hallik füveken,
Nem igen zöröghet a' fa leveleken.
Tsak mormolva szalad a' száraz ágakon,
Süvölt a térségbe tövis-en, 's bokrokon.

Az egész természet meg halaványodik,
Színe az hideggel öszül 's rántzosodik.
Tsendesek erdeink, sárgúlnak bú-okba-
Húllatják levelek' gondolkozásokba.
Mellyek hogy szárazak szüntelen tsörögnek,
'S a' bújdosó széllel alá s' fel repdesnek.
Hideg ösz párkákkál gözölnek a' tavak,
Fejér fellegekkel borongnak az havak.
Minden terméseket takarnak a' téltül,
Hogy ne romoljanak fagyosúlt szélétül.
Mezö térséginkrül pusztúlnak a' vadak,
Erdöre, nádakra bértzekre nyomúlnak.

A' gondos természet meg fáradt, szunnyadoz
Javait ki adta; nyugszik már, 's álmodoz.
Fejér koporsóba fekszik nyugalmára,
Mellyet a' tél készít néki halálára.
Igy az ösz, öszítvén e' nagy természetet,
El múlik, 's utánna húzza a' rút telet.
 
 
1 komment , kategória:  Bessenyei György versei  
Utálat
  2010-08-26 14:30:49, csütörtök
 
  Bessenyei György

UTÁLAT

Ez egy megcsömörlött gyomor, melly émelyeg,
Hányás erőlteti, korog és kevereg,
Böfög, köpdös széjjel, mindenkor ökrendez,
Reszket, borzadozik s dideregve érez.
 
 
0 komment , kategória:  Bessenyei György versei  
Barátság
  2010-08-26 14:27:54, csütörtök
 
  Bessenyei György

BARÁTSÁG

Ha feltaláltatik köztünk a barátság,
E földön egészlen egy kicsiny mennyország.

 
 
0 komment , kategória:  Bessenyei György versei  
Szegénység
  2010-07-17 12:40:08, szombat
 
  Bessenyei György

SZEGÉNYSÉG

Ez egy búsult térség, puszta és fövenyes.
Tele van tövissel, száraz, hitván, szennyes.
Csak bús barlangjai csikorognak benne,
Hol a szükség semmit hasznára nem lelne.
Rút szelek bújdosnak repdeső fövenyén,
Aki benne bolyong, csak sínlik reményén.
Éhség, rongy, gyalázat találtatnak rajta,
Hova a történet legtöbb embert hajta.
Világunk nagy része e térjen sóvárog,
Sív, rív s az avaron szomorún csavarog.
Itt csak a gazdagok átkoztatnak mindég,
Kiknél egy szegényült mindég kínos vendég.

 
 
0 komment , kategória:  Bessenyei György versei  
Sép ész
  2010-07-17 12:37:25, szombat
 
  Bessenyei György

SZÉP ÉSZ

Ez egy szép képekkel kicifrázott szoba,
Villámlás jár benne, hangzik arany szava.
Változása mindég újult formát mutat,
Sugára a magas egekbe is felhat.
Gyémánttal tündöklik fejér fala körül,
Fényes ege benne mind szüntelen derül.
Mulattathat mindent, játékával nyájas,
Ideje töltése nála nem unalmas.
 
 
0 komment , kategória:  Bessenyei György versei  
Szerelem
  2010-07-17 12:34:47, szombat
 
  Bessenyei György

SZERELEM

Minden érzésünknek anyja a szerelem,
Ez olly nagy oltalom, melly nagy veszedelem.
Mind eget, mind földet bír hatalmassága,
Gyötrelmet, örömet osztogat vígsága.



 
 
0 komment , kategória:  Bessenyei György versei  
Szépség
  2010-07-17 12:33:19, szombat
 
  Bessenyei György

SZÉPSÉG

Ez egy isteni kép díszes formájával,
Egyenes termete; nyájas orcájával.
Mosolygással teszi többnyire szavait,
Rendesen vonítja széjjel ajakait.
Az egészség látszik vidám személyjébül,
Öröme szökdös fel mellyére, szívébül.
Édes titok tetszik tündöklő szemébe.
Gyakran elsóhajtja magát nagy hevébe.
Mosolygást, játékot ereszt maga körül,
Úgy mozog lankadva, a szépségének örül.

 
 
0 komment , kategória:  Bessenyei György versei  
Vallás
  2010-07-17 12:31:03, szombat
 
  Bessenyei György

VALLÁS

Nagy Isten! Miképpen végeztél felőlünk?
Hogy kívánsz mindenkor tiszteltetni tőlünk?
Add ki akaratod teremtéseidnek,
Ne nézd tévelygésit ily sok népeidnek.
Egyik nyugotra fut, hogy majd ott talál fel,
Másik tanácskozik érted napkelettel.
Ez éjszakra kiált: amaz délre szalad,
Nagy világod érted széjjel ekként fárad.
Kedvedet keresné közöttünk minden nép,
A lélek mível így: ez az isteni kép.
E nagy élő világ, amiólta látszik,
Minden részeibül istene kitetszik.
Eztet tiszteli csak a föld kereksége,
Kinek mérhetetlen titkába mélysége
Mindenkor csak egy volt nagy természetibe,
Nem változik soha cselekedetibe.
Örök tetszésének magyarázója lett
A földön tévelygő nagy emberi nemzet.
Istenét a lélek látni jól akarta,
Mely miatt világunk magát annyit marta.
Kain áldozott volt először Ábellel,
Kik frigyet akartak kötni istenekkel,
Ez bárány vérivel kiált az egekre,
Más gyümölcsöt hány az oltári tüzekre.
A két testvér ezen egymás ellen kelvén,
Kain Ábel öccsét vérébe kevervén
Gyilkossá lesz önként az igaz istenért,
Kit áldozatjával engedelemre kért.
Így mondják ezt köztünk a nagy tönénetek,
Beszélhetünk véle a keresztyéneknek.
Eképpen a világ vérrel kezdette el
Azt érteni, kit még nem ismért lélekkel.
Az első emberek véres áldozatjok
Meghagyták utánok, szenyvedt is magzatjok.
Őket a nagyvilág továbbá követte,
Mely örök urát jól még meg sem érthette.
Az emberi nemzet magátul áldozván,
Fegyvert fog istenét sokként magyarázván.
Egyik: én értem csak, ugy mond, az egeket,
Kimagyarázhatom a végezéseket.
Másik ellent szökik, s eztet hazudtolja,
Áldozattételét mérgesen vádolja.
Ki-ki tüzesedik, a buzgóság hevül,
Fegyver, mely bizonyít, s vérünk a földön hül.
Pogány, mint keresztyén egymás közt csatázott,
Istenünk nevéért, ki ellen hibázott.
A francia haza többek közt magába,
Nagyon háborodott tévedvén dolgába.
Párizsra még ma is kicsoda nézhetne,
Hogy veszedelmére sírva ne könyvezne?
Mely benne régenten Istenünk nevébe,
Keresztyénségünket keverte vérébe?
Két ellenkező hit indult harcolásra,
A világ hű atyját hívta e vívásra.
Az erősb részekrül mindenfelé dúltak,
Férjfiak, asszonyok fegyverek közt fúltak.
Párizs utcáiba öldöklést, jajgatást,
Sok keserves nyögést, fuldokló kiáltást
Ide s tova futva hallott ki-ki széjjel,
Mely romlást okozott egy veszélyes éjjel.
Édesanyja előtt a gyermek vérébe
Általverettetvén, nyögött bölcsőjében.
Öszveölelkezve az asszony férjével,
Sok nemes ifiu kedves jegyesével
Rettegéssel fúltak kiomlott vérekbe,
Jajgatva pihegvén itt-ott fegyverekbe.
A felgyúlt dühösség emészteni nem szűnt,
Isten nevébe ölt, nem ismérhetett bűnt.
Mint égő tűz, széjjel olyan harsogással
Bolygott ordítozva, fegyvervillogással.
A vérpatakokat ekként árasztotta,
Keresztyénségünket ölvén pusztította.
A kisdedek testek kövekhez verettek,
Hol már atyjok, anyjok vérekbe hevertek.
Pusztulás, kiáltás iszonyú lármával,
Szaladás, kergetés a nép halálával
Töltötték Párizsnak temető utcáit,
Piros színre festvén szomorú falait,
Amely igaz Isten nevébe egyik rész
Öldöklött, a többi ugyanazért elvész.

Egyik úgy sóhajtoz: uram, érted halok.
Másik ismét kiált: Istenért bosszulok.
Az öldöklő fegyvert buzgóság vezette,
Mely a természetet ekkor felejtette.
Így vérezte magát, istene nevébe,
Az emberi nemzet sokszor fegyverébe.
Nagy károkat tehet a vakult buzgóság,
Hol jó cselekedet lehet sok gonoszság.
Ő pusztított régen az Újvilágban is,
Fegyverével vesztvén ennek sok népét is.
Mikor spanyol tűzzel Amerikát dúlta,
S az irgalmas Istent fel tűzbe mutatta.
Eképpen a világ buzogván, megtévedt,
Természetünk ellen erőszakokat tett,
Minekelőtte még meghatározhatja,
Hogy mi az Istennek titkos akaratja.
Fegyverrel áldozik annak, ki teremtett,
Nagy buzgóságába ekként tévelyedett.
Mindenütt majd más-más urat magyarázunk,
Noha mindnyájan egy Istenre vigyázunk.
Az egek titkain való vetélkedés,
Teremtőnk tetszésén tett sok kérdezkedés
Emberi nemünket véribe keverte,
A széles világot fegyverével verte.
Halandó sorsunkban széjjel tétovázván,
Tiszteljük Istenünk egymástól irtózván.
A testvér testvérjét utálatban vészi,
Az atya gyermekét veszélynek kitészi,
Isten nevéért a buzgóság felgyúl,
Mely annak szentsége ellen mindent feldúl.
Homályosult lelkünk a földnek porábul
Nem tudhat meg mindent isteni titkábul.
Irgalmas urunkat nevéért bosszuljuk,
Ember teremtésit prédába feldúljuk.
A természet, melynek józan érzései,
Igaz Istenünknek bölcs rendelései,
Maga ellen fordult egy oly Teremtőért,
Ki nem szenyvedheti az érte ontott vért.
Szerencsétlen ember, ki csak okoskodol,
S gondolataidba szüntelen hánkódol,
Tudjad, hogy az elme megtévelyedhetik,
S okoskodásoddal elhitettethetik.
Világunk mélyébe alásüllyed lelked,
Befed a természet, s elveszted Istened.
Mély okoskodásod több-több semmiségre
Vezeti életed, kétségeskedésre.
Légy józan erkölcsű, emberséggel érezz,
Élj jól, s mint a vadak, másokat ne vérezz.
Gondolkozzál léted belső törvényére,
Vigyázzál lelkednek igaz ösvényére.
Ezek felsőbb részek halandó sorsunkba,
Ezen túl háború minden világunkba.
 
 
0 komment , kategória:  Bessenyei György versei  
A Tiszának reggeli gyönyörűség
  2010-06-18 00:01:50, péntek
 
  Bessenyei György

A Tiszának reggeli gyönyörűsége

A Tiszának partján virradok meg egyszer,
Hol ifjú életemben jártam sokezerszer,
Az ég boltozatját kékszín táblájával,
Tüzesedni láttam napunk sugarával.
Mosolyogni kezd az hajnal világunkra,
Világosságot nyújt zsibbasztó álmunkra.
Az éjjeli ködök gőzölögni kezdnek,
Hegyeknek tövibe s völgyekbe rejteznek,
Innen eresztgetik felfelé párájok,
S a reggelt ekként közlik még homályok.

A nyugodt természet kel s kifújja magát,
Vergődik álmábul: újra kezdi dolgát.
Még az erdők s a hegyek homályba nyugodtak,
Hol napunk világát várván, csak hallgattak.
Az álmos természet végtére megindul,
Élő fiaival munkájára mozdul.
Napunknak sugara terjeszkedik rajta,
Mely holdat, csillagot tengerbe hajtja.
Erdőt s hegytetőket megaranyoz tüze,
Ragyog játékára az harmatnak vize.
Lesüllyedt az éjjel már ólombotjával,
A nap kezd ragyogni fényes világával.
Földünknek széliről felszökött egére,
Űzi a setétet komor tengerére.
Nagy természetünkben kacagni kezd minden,
Melynek nagy lármája elkezdődik renden:

Zendülnek az erdők sokféle hangokkal,
Szólnak madarai a víg vadászokkal.
Jajdulnak a kopók, hangzik a kürt messze,
Bőgnek az élő fák, faldos ott a fejsze.
Az halász hajója harsog a vizeken,
Keresi prédáját e párjás térjeken.
A sásas rétekre sok marhát vezetnek,
Rívó bőgései gyakran kettőztetnek.
Éh szájok a fűben széjjel harácsolnak,
Furulyája zendül köztök a pásztornak.

A Tisza partjáról ezeket szemlélvén,
Csendesen állottam mindennek örülvén.
E vizek kétfelől szörnyű jegenyefák
Nőttek, melyek csaknem a felleget tartják.
Iszapos gyökerök mélyen ereszkedett,
Boglyas oldalakon kérgek repedezett.
Terjedt gallyaikkal lefelé hajlanak,
S mintha szomjuznának a vizekbe nyúlnak.
Nyájason zörgenek a zöld s fejér levelek,
Melyeken csak lassan bujdosnak a szelek.

Ezek közt a Tisza foly csendességével,
S mintha gondolkozna, olyan menésével.
Sárga tajtékjait formálja közepén,
Sok gallyak s levelek ballagnak a színén.
Sebes örvényei bujdosván magokba,
Zúgással ütköznek néhol a partokba.
Melyek két részen erdejek táplálják,
S a világ lármáját csendesen hallgatják.
A páros gerlicék szárnyok csattogtatva
Repdesnek felette magokat mulatva.
Vidámul a Tisza turbékolásokkal,
Mert szép lármát tesznek csacsogásokkal.

A Tisza egy részin széles rétek vannak,
Honnan kiáltások hallik a darvaknak.
Ezeknek nagy szavok a magas egeket
Betöltvén, lármázzák érzékenységeinket.
Sok hattyúk is nyúlnak a Tisza felett el,
Kik repülvén, tűnnek szép süvöltésökkel.
Szárnyoknak különös kettős hangozása,
Oly, mint csehelő kopók kiáltása.
Több számos madarak zengenek ezentúl,
Melyekbül a puska-szóra sok aláhull.

Ilyen dolgok között szemlélvén a Tiszát,
Gyakran jártam által örvényes folyását.
Füzesei mellett sétáltam magamba
Fövényes lapályán, és gondolatomba
Szüntelen neveltem gyönyörűségemet,
Részegítvén vele érzékenységemet.
A tavaszi szagok orromba ütköztek,
Melyeket magokkal hordoztak a szelek,
Ilyen az a hely, ahol életre születtem,
S e nagy természetnek férfi tagja lettem.
 
 
0 komment , kategória:  Bessenyei György versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 120 db bejegyzés
e év: 937 db bejegyzés
Összes: 7407 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 255
  • e Hét: 3104
  • e Hónap: 59973
  • e Év: 284634
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.