Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Vers
  2010-11-01 18:23:30, hétfő
 
  Link




Látod!? Megint itt van az ősz.
Hull a sok sárga levél,
Ahogy az ágtól elszakadnak,
Utolsó sóhajuk még felkapja a szél.
De bennem még nyári dallamok csendülnek,
A pacsirta nem bánatot zenél,
Aranyló búzamezőkön viruló pipacsokat látok,
Vöröslő látványuk még ma is bennem él.
Szerelmed, mint harmat a szirmokra,
Úgy simul hozzám,
Érintésed nyomán a vágy úgy fut végig rajtam,
Mint nyugvó víz felszínén a hullám.
Mikor átölelsz, s karod körém zárod,
Magunkra csukjuk lelkünk ajtaját.
Bennünk millió számra nyílik a pipacs,
Ez a bársony szirmú vérvörös Vágyvirág...
 
 
0 komment , kategória:  LadyMoon írásai  
Vers
  2010-11-01 18:13:38, hétfő
 
  Link



Harmat csillan virágok szirmain,
Az ébredő hajnal fénye dereng.
Emléked dallamával a lelkem ringatom,
Könnyes sóhajtásba rejtőzik a csend...

(LadyMoon)
 
 
0 komment , kategória:  LadyMoon írásai  
Vers
  2010-10-29 17:40:01, péntek
 
  Link




A holdfény ragyogásában szebben csillognak
Az éj bársonyára szórt csillagok.
Bennem is csak akkor gyúl ki valami belső fény,
Hogyha veled vagyok.
Most távol vagy tőlem,
Opál színeivel hiába ölel az alkonyat,
Bennem csak pislákol a szerelmed fénye,
S csak a szél kapja fel fájó sóhajomat.
Felnézek a holdra és vele üzenem,
Nekem csak Te vagy az Élet, Te vagy a Szerelem...

(LadyMoon)

Szívem ritmusában a te szíved dobban,
Érintésed bársonyát őrzöm a markomban.
Szemem ragyogásában ott csillog a fényed,
Mert csak általad vált teljessé az élet...

(LadyMoon)
 
 
0 komment , kategória:  LadyMoon írásai  
Vers
  2010-10-29 17:37:44, péntek
 
  Link




Ott mélyen a szívembe,
Hol nemrég még a boldogság lakott,
Most némán visszhangoznak a falak,
Fájón szállnak a sóhajok.
Elhalkult bennem a szerelem dallama,
Tovarepült a hűvös őszi széllel.
S én búcsút intek utánuk
Minden lehulló levéllel.
Széttépett pókhálók csupán,
A szeretetről szőtt álmaim,
S csak a kínzó bánat hegedül,
Lelkem tépett húrjain.
Látod!? Szerelmünk kincsesládája,
Milyen könnyen kirabolható.
S tünékeny boldogságunk is
Csak szárnyaszegett pillangó.
Mégis van egy szó, a Remény,
Melynek ereje az egekbe visz,
Hol Angyalok adják kölcsön a szárnyukat,
Annak, aki őbennük hisz.
Mert hinni kell, hogy a szerelem
Legyőz minden akadályt,
S hogy az, ki egyszer elhagyott,
Egy szép napon majd rád talál.

(LadyMoon)
 
 
0 komment , kategória:  LadyMoon írásai  
Vers
  2010-10-29 17:35:44, péntek
 
  Link



Nem tudtam, hogy utoljára látlak,
Bár tudtam volna, akkor visszalépek.
Megfogtam volna vékony kis kezed,
És együtt virrasztottam volna véled.
Nem tudtam, hogy utoljára csókolsz,
Hogy másnapra jéghideg lesz a szád.
Ha tudtam volna, rád csókolom,
Az ég összes áldását.
Nem tudtam, hogy az lesz
Az utolsó éjszakád,
Ha tudtam volna, imádkozva kérem Istent,
Hogy vigyázzon ott fent is reád.
Nem tudtam, hogy ilyen nehéz lesz,
Ha egyszer már nem leszel velem,
Csak azt tudom, hogy mióta nem vagy,
Végessé vált a végtelen...

(LadyMoon)
 
 
0 komment , kategória:  LadyMoon írásai  
Vers
  2010-10-29 17:32:04, péntek
 
  Link



Én fényem adom, hogy beragyogja
Lelked sötét árnyait,
És szeretetem melegét,
Hogy leolvassza jeges szíved falait.
Én arcodra rajzolnám mosolyom,
Ha a tied már fakó lenne,
S ha kezeid fáradtan lehulltak,
Tiéd két karom ereje.
Én neked adnám a könnyeim,
Hogy ne téged nyomasszon a bánat,
S Tiéd lenne az ég összes csillaga,
Hogy beragyogják éjszakádat.
Tiéd lenne minden szavam,
És minden féltett kincsem,
Cserében csak annyit kérnék,
Szeress Te is engem...

(LadyMoon)
 
 
0 komment , kategória:  LadyMoon írásai  
Vers
  2010-10-29 16:52:48, péntek
 
  Link



Borongós, bús ősz öleli, a levelüket vesztő fákat,
Az elmúlás krizantén-illata simogatja a fejfákat.
Lehullott levelek tompítják lépteink zaját,
Hogy ne zavarjuk az örökálmuk alvók végső álmát.
Ma gyertyát gyújtunk értük.
Nekik szórja fényét a gyertyaláng.
Ezer színnel köszönti őket, megannyi bús illatú virág.
Imát mondunk, vagy beszélünk hozzájuk,
Pedig nem is hallanak talán,
S az emlékezés fájó könnye csordul végig sokunk arcán.
Olyan szép ilyenkor a temető,
Ahogy ragyognak benne az arany gyertyalángok,
Mint a halottak lelkéből születő aprócska lángvirágok.
Állunk sírjaiknál és hangtalanul, a szívünkkel üzenjük,
Lelkünkben még most is élnek, emléküket nem feledjük.
(LadyMoon )
 
 
0 komment , kategória:  LadyMoon írásai  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 62 db bejegyzés
e év: 329 db bejegyzés
Összes: 8854 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1350
  • e Hét: 11566
  • e Hónap: 46932
  • e Év: 222783
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.