Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
A remény arca
  2017-10-29 11:24:51, vasárnap
 
  Kálnoky László

A remény arca

Remény nélkül nem lehet élni.
Fejfájással, sajgó tagokkal ébredünk,
kedvetlenül, és az ablakban akkor
mosolygó, szép arc jelenik meg.
Nem tudjuk, fiatal leányé
vagy egy kamaszfiúé.
Talán egy nem nélküli angyalé!
Hallgat, de szótlanul is
életkedvet áraszt, reményt.
Eltűnik, de az üvegen,
mit szürke por lep,
sugárzóan világos
folt jelzi a helyet,
hol úgy jelent meg,
mint aki valami vigasztaló
jó hírt mondana nékünk,
csak nyelvünket nem ismeri.
 
 
0 komment , kategória:  Kálnoky László versei  
Kettősség
  2017-09-12 22:24:06, kedd
 
  Kálnoky László

Kettősség

Ha a szellem testköréből kiléphet
egy kis időre, zakatolva jár
az agyvelő tovább is, mint kitépett
pókláb, amely pók nélkül is kaszál.

Felhőt követ a szellem, s csapodár fényt,
az agy csak a felhúzott szerkezet
gépösztönét, míg óriásbogárként
fal az óra percegve perceket.
 
 
0 komment , kategória:  Kálnoky László versei  
Rozmaringszál
  2017-07-01 02:07:38, szombat
 
  Kálnoky László

Rozmaringszál

Nem vagy lefesthető, leírható.
Hogy mondjalak ki? Nincs reád szavam.
Nálad a más nőkben található
hús-vér szépségnek szellemburka van.

Szeretlek-e? Ne kérdezd! Mit feleljek,
ó, jaj, én csetlő-botló árnyalak?
Nekem sivatagaim a szerelmek,
földjükbe fúrok keserű kutat,

hogy szomjas szám epét igyék belőle.
Hát nem bolondság, nem kacagtató-e,
hogy a remény, e nyeszlett kis virág

kinyitja szirmát, együgyűn kacsint rám,
és meghat, mint az öngyilkos bakák
sírja fölött kihajtó rozmaringszál?
 
 
0 komment , kategória:  Kálnoky László versei  
Rügyező fa
  2017-03-18 17:21:54, szombat
 
  Kálnoky László

Rügyező fa

Míg háta mögött friss ágak rügyeznek,
vaskos bájjal kapál egy hajadon.
Egyetlen fa elég a képzeletnek,
nem kell sűrű bozót, sötét vadon.
Egy agyagkorsó, öntözni vagy inni,
elég a szomjas szájnak s televénynek.
Rügyből sok kell, hogy tudjuk látni s hinni,
fából, korsóból, lányból épp elég egy.
 
 
0 komment , kategória:  Kálnoky László versei  
A kegyelet oltárán
  2011-07-16 18:26:48, szombat
 
  Kálnoky László

A kegyelet oltárán

Hová lettek a családi ereklyék,
a be nem vett orvosságok a polcról,
a titokban iddogált hajszeszek,
alig használt óvszerek, sérvkötők?

Hol a néma zenélődobozok
s az ezüsthangú éjjeliedények?
Hol a családhoz hozzáidomult
pamlagdíszítő oroszlánfejek?

Hol van Henrik bácsi műfogsora,
mit éjjel loptak el vizespohárból?
Hová tűnt el nagymama álszakálla,
amit viselt matrózinas korában?

Hol a gordonka, melyet nagypapa
elásott az erdőn, de rajtakapták,
s mit a diófa tetején felejtett
Máli néni, a szép burnótszelence?

Hol a bugylibicskával kiszedett
vesekövek, a spirituszban eltett
vakbelek és prosztaták s a csavarkulcs,
mit tortába sütöttek tévedésből?

Hová lett a hascsikarás miatt
el nem mondott névnapi felköszöntő?
Hol van a Bösendorfer zongorán
örökké megbicsakló Für Elise

s a férfiágon örökölt bibircsók,
melytől nemegy kasszírnő megvadult?
Hol a lényegesebb aranyköpések
élethű viaszmásolatai?

Kallódnak holmi szeméttelepen,
vagy az Andromeda-ködben lebegnek,
s iparilag föl nem használható
szellemképüket az utódok őrzik.
 
 
0 komment , kategória:  Kálnoky László versei  
Egy kishitű motyogja
  2011-02-27 20:00:16, vasárnap
 
  Kálnoky László

Egy kishitű motyogja


Dohos, sötét dobozba zárva
ráébredek, milyen szűk a világ.
Poharamban lángot vet a bor,
de ereimben aludttej kering.
Tarkómat odahajtanám
akármiféle bárd alá,
ha ezzel másnak örömöt szereznék.
Szív és tüdő zihálva fuldokol
a jelentéktelen vállalkozások
katlanában. A kétdimenziós
lény, az szenvedhet így,
az asztallap kitörni vágyó
nyomoronca. Talán megkönyörül
rajta egy kéz, és két ujja közé
csippentve, óvatosan emeli
valami ismeretlen fénybe
az ismeretlen bogarász,
mielőtt a spirituszba tenné.
Hányan végezzük szebben, ó felebarátaim!
 
 
0 komment , kategória:  Kálnoky László versei  
Ballada az őszi erdőkről
  2010-10-21 00:49:13, csütörtök
 
  Kálnoky László

Ballada az őszi erdőkről

Borzong, lehajlik a fenyő;
rejtekhelyén a karcsú őz fél,
kis szíve kétszeresre nő,
mert nincsen rémítőbb az ősznél;
a tér roppant fekete lyuk;
sáros vízben úsznak a csertők
és elzokogják bánatuk
minden éjjel az őszi erdők.

Az űrben denevér kering és
dermeszt, bűvöl az éji óra,
a fákban áll a nedvkeringés,
ha felsikolt a mandragóra,
mikor szellemkezek kiássák,
lila körmök, sárgán tekergő
ujjak és most a jajkiáltást
visszhangozza az őszi erdő.

Halvány udvara van a holdnak,
sötétek a felhők alatta
és alakjuk fekete macska.
Fent boszorkányok lovagolnak.
Vérszínű nyelvét mind kiölti,
mögöttük hosszan illan el rőt
hajuk, s vijjogásuk betölti
éjféltájban az őszi erdőt.

Ajánlás:

Lelkem üres térben lebeg;
kinyujtott kezek el nem érnek;
lentről csaholnak az ebek,
de mézes hangok is dicsérnek.
Egyetlen szavukat se hidd,
amelyben élek, nézd e fertőt;
sírd tele értem könnyeid
vadvizével az őszi erdőt.
 
 
0 komment , kategória:  Kálnoky László versei  
Reménytelenül
  2010-06-18 01:21:09, péntek
 
  Kálnoky László

Reménytelenül

Emlékedtől ha szabadulni bírnék,
mily boldog lennék, mily elégedett.
Nem kell a pénz, nem érdekel a hírnév,
csak gyógyítsa be végre sebemet

csoda, sebészkés! Hol lehet a műtő,
a megváltás? Ó, bánjatok velem
irgalmasan, ti nők! Forró s lehűtő
lángok marnak, nyaldosnak szüntelen.

Erőm csüggedt. Reménytelen a harcom,
mert arcod átvilágít minden arcon,
tilt a csóktól, nem enged el az ágyig,

s mint madárral, csak félig elevennel,
sötét kezek labdáznak a szívemmel,
mely elrepülni, menekülni vágyik.
 
 
0 komment , kategória:  Kálnoky László versei  
Meztelen szív
  2010-06-18 00:40:13, péntek
 
  Kálnoky László

Meztelen szív

Csupasz szívem a tenyeredbe vetted,
és lüktetése szórakoztatott;
majd felmutattad azt a többieknek,
é büszke és é meghatott
mosollyal, hisz te műveltél csodát
a szerkezettel, melyet félredobtak;
ha akadozva is, ketyeg tovább;
életre keltettél egy tetszhalottat.
De lásd, a szív nem zenélődoboz;
talán csak egy dalt tud, de mégse gép,
melyet akárki működésbe hoz,
csak föl kell nyitnia a fedelét.
A meztelen szív inkább valami
elvadult, beteg állathoz hasonlít,
ha meglepik, hangját sem hallani,
holtnak teszi magát, s vackára omlik;
megkopasztva, nyúzottan didereg, -
ép korában sem volt valami edzett, -
hártyánál véknyabb bőre csupa seb,
s felszakad, alighogy hegedni kezdett;
minden belészúrt pillantás tövis,
és most szabad prédája bárkinek...
Mit várjak másoktól, ha még te is
kiszolgáltatsz egy védtelen szivet?
 
 
0 komment , kategória:  Kálnoky László versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 4 db bejegyzés
e hónap: 190 db bejegyzés
e év: 2351 db bejegyzés
Összes: 8750 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2582
  • e Hét: 18804
  • e Hónap: 70511
  • e Év: 798919
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.