Regisztráció  Belépés
eszter721.blog.xfree.hu
A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani. Egyetlen pont, melyben benne csillog a világegyetem, mint pupillán a könny." (Gyurkovics Tibor) Kovács Eszter
2011.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 42 
Azt mondják...
  2015-05-10 22:07:26, vasárnap
 
  Parancs János :
AZT MONDJÁK ...


Azt mondják,
nem lehet ma verset írni,
üresen csengenek a szavak,
varázslatos hatalmukat
megtörte és szétzúzta
örökre a zord valóság,
s csak a józan értelem,
a logika metsző kése
fürkészi most az ismeretlent,
a dolgok kusza szövevényét,
a rejtekező lét titkait,
minden más eszköz hamis,
tévútra visz, örvénybe ránt,
ahonnan nincsen szabadulás,
azt mondják, a költészet
káros, fölösleges szenvedély,
se haszna, se tisztelete,
hiábavalóságok hiábavalósága,
nem érdemes bíbelődni vele,
az elmúlás igézetében élve,
ha sorolja eszelős reményeit,
a szétporló virágszálról beszél,
a percnyi létezés alakzatairól,
az éhségről és a szomjúságról,
amik így is, úgy is gyötrőek,
és sajnos, csillapíthatatlanok






 
 
0 komment , kategória:  Parancs János  
Ha kérdezel
  2015-05-10 21:57:47, vasárnap
 
  Parancs János :
HA KÉRDEZEL


Mit mondhatnék?
Üres a szivem.
Mintha a semmiben
lebegve úsznék.
A látszat más.
Jövök-megyek,
mintha határozott
célom, feladatom volna.
Társaságban forgolódom,
kiváncsian nézelődöm.
Törekvő, elszánt férfiú,
mintha még választhatnék,
hogy erre vagy arra indulok.
Úgy teszek, mintha még
mindig reménykednék,
pedig már jól tudom,
nincs hová megérkeznem.






 
 
0 komment , kategória:  Parancs János  
Ami hiányzik
  2015-02-04 17:32:57, szerda
 
  Parancs János :
AMI HIÁNYZIK


igen, az hiányzik, az egészséges élni akarás,
a minden bajt legyűrő erő és remény,
ami átlendít a holtpontokon, és segít,
repít tovább, amíg csak lehet,
a veszteségeket tudomásul veszi,
de oktalanul nem bánkódik, nem álmodozik,
a következő lépést latolgatja, és csak azt,
ha kell, mindent újrakezdve, más irányban
indul el sietve, tépelődés és kétely nélkül,
mint a hegyomlás, mint a kilőtt nyíl,
vakon, céljának értelmét nem keresve,
csüggedetlen bizakodással, ravaszkodva,
csak tovább, csak előre, bármi áron,
mérhetetlen önbizalommal félresöpörve
az akadályokat, a vétlen útjába kerülőket,
hátra se pillantva, a végpontra se nézve,
lépésről-lépésre eredményesen, biztatóan,
igen, az hiányzik, a makacs élni akarás






 
 
0 komment , kategória:  Parancs János  
A látogatóhoz
  2015-01-31 22:46:39, szombat
 
  Parancs János :
A LÁTOGATÓHOZ


Vártalak. Várlak
negyvenkét éve már.
Most végre itt vagy.
Kikészítve áll
az asztalon a bor.
Hozom a szódát.
Itt a pohár.
Ülj le!
Ne, ne szólj még!
Pihend ki magad,
s aztán figyelj,
hogy híven
számolhass be arról
az én szigorú
távoli uramnak,
amit hallottál,
amit láttál.
Én csak arra kérlek:
mondj el mindent!
Ne hallgass el semmit!

Mondd csak el bátran:
én, a nyomorult teremtmény,
úgy élek itt a földön,
olyan kiszolgáltatottan,
olyan védtelenül,
mint az a kicsi bárány,
akit már születésekor
a vágóhídra szántak.
Éhség és szomjúság gyötör;
messzi csillagok fénye igéz,
s itt lent a porban kell,
célomat nem ismerve,
magamra hagyottan,
tévetegen botorkálnom.
Amíg időm kitelik.
Amíg az édes levegőt
újra és újra beszívhatom.
Nem tarthat
ez már sokáig.
Csontjaim csikorognak;
fogaim lazulnak,
odvasodnak,
sorra kihullnak.
Olyan vagyok én már,
mint a mutató
nélküli karóra,
mint a kicsorbult,
repedt vizespohár,
amit csakhamar
a szemétre hajítanak.

Mégis jó, hogy eljöttél,
hogy itt vagy
karnyújtásnyira.
Most végre elmondhatom,
olyan boldog vagyok;
szabadon sírhatok,
panaszkodhatom,
te meghallgatod.
S közben bátorítasz.
Lefoszlik végül
a harag pecsétje,
a szégyen rólam;
felölthetem újra
ünneplő ruhám,
s lobogó fáklyával
máris indulhatok,
hogy csatlakozzam
az úton hosszan kígyózó,
távolodó menethez,
szenvedő társaimhoz,
akikkel majd
közösen zengjük:
gyönyörű ez a föld,
gyönyörű ez a víz,
gyönyörű ez a tűz,
gyönyörű ez a levegő!
ó, te Hatalmas!
gyönyörű ez a világ,
gyönyörű ez a fájó élet!






 
 
0 komment , kategória:  Parancs János  
Alig hihető
  2015-01-24 18:37:54, szombat
 
  Parancs János :
ALIG HIHETŐ


ha rád gondol,
a test remegése,
a kulcsolódó mozdulatok,
tompa és vak áramütések,
bizsergések és lüktetések
emléke tör fel a mélytudatból

ha rád gondol,
a torka kiszárad,
ringatják öklelő, puha hullámok,
melegvízű források, öblök,
sodorják mederfenéki áramlások,
forgó, veszedelmes örvénylések,
s a bolygó, varázslatos delej
rabul ejti ismét

ha rád gondol,
pörögni kezd és emelkedik,
elúszik messzire a civódások
mérges gőzei közül az ég
boltozata alatt, és álmában
méz csordul ajkán






 
 
0 komment , kategória:  Parancs János  
Régóta élek itt
  2014-10-01 15:39:53, szerda
 
  Parancs János:
RÉGÓTA ÉLEK ITT


Régóta élek itt
egykedvűen a szomorú őszben,
nyirkos falak, fák és romok között,
botladozva tüskék, üvegcserepek közt,
csodálkozva bármily semmiségen.
Régen dió ropogott a talpam alatt,
vagy a lehullott, száraz faág pattogott,
de ez a közvetlen hang örökre elhallgatott.
Mostanában távoli csattogást hoz felém a szél,
és viszi tovább keletre, nyugatra,
északra és délre; hogy honnan hozza,
vagy kitől hozza, nem tudom.
Üres konzervdobozok összelapítva mindenütt.
Félig a földbe süppedve egy szobor;
esőverte arcán rothadó falevelek.
Naponta visszatérek és csodálkozom:
semmi változás. Csak a köd szitál.
És újra elindulok a fák közt;
botladozva megyek tovább,
bár minden követ jól ismerek.







 
 
0 komment , kategória:  Parancs János  
Momentó
  2014-07-08 18:03:57, kedd
 
  Parancs János :
MOMENTÓ


szavakkal a szavakkal közölhetetlent
valami olyasmit amit el se mernék
mondani néked amit végig se gondoltam még
a legegyszerűbb eszközökkel a teljességet
mondják el suta szerelmünk emlékét
kapcsolatunk tragikus szövevényét
egymásrautaltságunk örömét szégyenét
a tömör és jeges magányt az olykor
mégis föl-fölcsillanó reménykedést
amit tapintatosan mindig elkerülünk
amiről sosem beszélünk figyelmeztessen
arra ez a vers szóljon arról ez a csend







 
 
0 komment , kategória:  Parancs János  
Mementó
  2014-05-07 19:08:10, szerda
 
  Parancs János :
MOMENTÓ


szavakkal a szavakkal közölhetetlent
valami olyasmit amit el se mernék
mondani néked amit végig se gondoltam még
a legegyszerűbb eszközökkel a teljességet
mondják el suta szerelmünk emlékét
kapcsolatunk tragikus szövevényét
egymásrautaltságunk örömét szégyenét
a tömör és jeges magányt az olykor
mégis föl-fölcsillanó reménykedést
amit tapintatosan mindig elkerülünk
amiről sosem beszélünk figyelmeztessen
arra ez a vers szóljon arról ez a csend







 
 
0 komment , kategória:  Parancs János  
A költői mesterségről
  2014-05-03 21:39:12, szombat
 
  Parancs János :
A KÖLTŐI MESTERSÉGRŐL


csak a türelmes várakozás,
nem a tudás és nem az érzés,
csak az éber figyelem segíthet,
a józanság és az alázat,
a tovaröppenő élményt megragadni,
a lényeg csonthéjú burkát megrepeszteni

a mesterségbeli tudás
önmagában semmit sem ér,
a rutinos könnyedség veszélyes,
nincs közegellenállása, nincs kockázata,
olyan mint a cirkuszi erőművész,
pehelykönnyű súlyzókkal viaskodik,
többnyire kitaposott csapásokon suhan,
nyitott kapukat dönget

az egyhangúság redői,
a nagyképűség lehengerlő mutatványai,
a gőg fortélyos csapdái,
a hiszékenység nyirkos vermei

ami fölvillan, s ami meghódításra vár,
azt látványosan nem lehet megközelíteni,
talány, függélyes sziklafal rejti el,
tüskés bozót vagy elhagyatott ingovány,
s könnyen egyik sem adja meg magát,
amíg rajtuk átvergődsz,
kezed, lábad kisebesedik

ám megnyugvást a siker sem ad,
hiába érted el, csalóka lángként tovalibben,
káprázatként szétfoszlik a lényeg,
s mire fölocsúdsz, ismét a semmit markolod,
egyre távolibb, mélyebb rétegeit kell föltárnod,
hogy végül betekinthess a titkok kapuján.







 
 
0 komment , kategória:  Parancs János  
A látvány
  2014-05-01 00:10:06, csütörtök
 
  Parancs János :
A LÁTVÁNY


Az alkonyati teraszról
olyan ez a park nyáron,
mintha álomban látnám.
Madárfüttyökkel, trillákkal
idegnyugtató káprázat:
tündöklő kristálypohár
aranysárga borral töltve,
a lebukó Nap tüzébe mártva.
Az áhított harmónia képe,
az üdvösség sajgó igézete.









 
 
0 komment , kategória:  Parancs János  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 42 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 30 db bejegyzés
Összes: 15074 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 477
  • e Hét: 3062
  • e Hónap: 23726
  • e Év: 333941
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.